|
2025-05-11 07:20:28, vasárnap
|
| |
| |
A közélet vágtató pillanatfelvételei úgy suhannak el előttünk, mint a gyorsvonat.
A részletek elmosódnak, és amire igazán felkapjuk a fejünket az a doppler hatás
erősödő, majd halkuló jelensége, amint ránk zuhan az információ, hangosan,
üvöltve, majd hirtelen elvágják és az egész semmivé foszlik, mint a hajnali köd
nyáron.
Nincs mód elemzésre.
Nincs igény az elemzésre.
A "dolgok" kusza összevisszaságában, mint megfigyelők vagyunk jelen, de a
dolgunk kimerül abban, hogy felfogjuk a történést, de a funkciót, értelmet,
üzenetet már nem tudjuk és nem is akarjuk igazán feldolgozni.
Minden hír 3 percig ordít velünk, aztán eloszlik.
Ha megkérdeznek, hogy mi volt két hete, két hónapja amire felkaptad a fejed
a sorompónál állva, akkor aligha tudnád megmondani, hogy mi is volt az,
amin épp felháborodtál.
Minden rohan, minden vágtat, minden minket körbe ölelő - térdarab örvénylik,
pulzál, szétesik és újra egyesül...
mi pedig állunk és igyekszünk kapaszkodni, hogy össze ne essünk a szédítő
forgatagban.
Én is így vagyok ezzel.
Írnék valamit egy jelenségről, egy helyzetről, egy minőséggel bíró, vagy azt
hiányoló pillanatról, de mire megérik bennem a gondolat, szóvá lesz az elmélet,
már olyan mesze jár a vonat, hogy akihez beszélek csak értetlenül néz rám,
hogy miről is fecsegek.
Egyre gyakrabban érzem, hogy okkal létezik ez a mesterséges ricsaj, amiben
képtelenség fókuszálni, mert - látszólag - minden, mindennel összefügg,
de ennek az ellenkezőjét hirdeti és viszont. A kapcsolatokról kiderül, hogy
távolság, a messziről, hogy nagyítás, és a kicsi is hol nagynak mutatkozik,
hol láthatatlannak, mert semmi sem az, aminek mutatja magát.
Biden, Trump, Zelenszkij épp úgy képlékeny massza, mint Orbán, Gyurcsány,
vagy Magyar. Nincsenek szilárd sarokpontok, csak az ezer irányból áradó
magyarázat, illetve a hit, ami am magyarázat mögött áll.
Az objektivitás, a tényszerűség és a tudomány pedig.most tétlen pihen a fák
alatt és ultizik. Gyakorolja a bemondható hazugságot, egyik másik képtelen
leosztást 5 forinttal feljebb tornázva, de a végén kiderül, hogy mindhárman
kibicek ebben a világban, így mindhárman vesztenek. Örökké.
És mert a valóság, a világ természete, az egyetemes igazságok nem sietnek
sehova, nincs bennük kétely, nincs bennük homályra, zajra való törekvés,
a rohanó világhoz alkalmazkodó tömegember - aki mindent homályosan,
elmosódottan és baromi zajosan fogad el - kétkedve nézi ezt a három
(vén hülyét), amint a parkban, csendesen ülnek egy kőasztalnál és egy olyan
játékot játszanak, ahol a hazugság tétje pont akkora, mint amit kimond az akarat.
És ezt nevezik szerencsejátéknak, nem azt, ami a világban káoszként pulzál és
felemészti azt, amit a hétköznapi ember életnek nevez.
Juhász Zoli
Ui: Ma csak némi szimbolikára futotta az erőmből.
Rengeteg a munkám és a hétvégén oktatok is - Tisza szigeteket,
mert van aki nem a káoszt keresi, hanem azt a játékot, ahol a
téteket ismerjük és a lapjárás szerencséjét néha van esélyünk
- ésszel - de befolyásolni.
Talán érted, talán megosztod.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hazám hazám 5. |
|
|
|
Címkék: láthatatlannak, kapcsolatokról, felháborodtál, alkalmazkodó, objektivitás, szerencséjét, ellenkezőjét, elmosódottan, befolyásolni, megkérdeznek, tényszerűség, szimbolikára, sarokpontok, jelenségről, pillanatról, kőasztalnál, megfigyelők, feldolgozni, mesterséges, kapaszkodni, képtelenség, forgatagban, igyekszünk, sorompónál, megmondani, értetlenül, helyzetről, minőséggel, zelenszkij, tömegember, természete, homályosan, szigeteket, hétköznapi, felemészti, mindhárman, közélet vágtató, részletek elmosódnak, egész semmivé, sorompónál állva, minőséggel bíró, mesterséges ricsaj, ellenkezőjét hirdeti, kapcsolatokról kiderül, ezer irányból, tudomány pedig, bemondható hazugságot, végén kiderül, világ természete, egyetemes igazságok, rohanó világhoz, hazugság tétje, Juhász Zoli,
|
|
Online
