|
|
|
2023-06-08 07:50:36, csütörtök
|
| |
| |
|
|
| |
Medárdkor
A szoba sötét, az ablak nyitva, hallgatózom. A kertek hűvössége úgy befolyta az éjszakát, hogy illatát már nem is érzem. Csend. A kutyák elhallgattak mindenütt, tehát éjfél elmúlt. De mire ébredtem fel? Hallgatózom. Susog valaki vagy a sötétség selymét simogatják odakint?
- Esik - szól be az öreg hárs minden levelével. - Esik.
És suttog tovább, de már nem hallgatok oda, mert nyirkos ijedtség kúszott a nyakamba.
- Medárd! - ültem fel ijedtemben, és eszembe se jutott, hogy több tisztelettel címe és rangja összes felsorolásával szóljak a jeles szentről, Picardia apostoláról, aki mellesleg püspök is volt. Másutt a kertek és a vetett mezők védőszentjének tisztelik, ám nálunk rossz helyre került a naptárban, és a földművelő társadalom balsejtelemmel igazít egyet a nadrágszíjon, ha a szent férfiú neve napján megered az eső. Éspedig joggal. Mert ha Medárd napján esik, nem áll el egyhamar.
- Egyszóval, negyven napig esik egyfolytában - mondta a barátom, Puska Péter, aki papnak készült, s nem beszélt csak úgy a levegőbe.
- Ez igaz? - kérdeztem, és szétnéztem a tájon, mert aznap éppen Medárd napja volt.
- Öreganyám mondta, hogy a Vízözön emlékére van... Nem babona - tette még hozzá, nehogy feltételezzem róla, a jövendő papról a babonaságot.
Péter papsága azonban akkor még beláthatatlan messze volt, és nem is lett belőle semmi, de azt akkor még nem tudhattuk.
Jobb is, hogy nem tudtuk..., és a pillanat reggeli örömében vígan poroszkáltunk a szőlőhegy felé, hol érett már a szentiváni alma, ennek a hónapnak egyetlen almája.
Csendes, hallgatózó reggel volt, csak mezítlábunk puffant a sárga porban és egy ölyv keringett a hegy fölött olyan súlytalan lengéssel, mintha szárnyas gondolat lett volna csak. A szőlő is csendes, szinte ernyedt, és csak a vadméhek meg a pincék darazsai dongtak meleg dongással, ami olyan volt, mint valami régi orgonaszó emléke.
A füves úton csak mi jártunk szótlanul és a meggyfák, meg a törköly meleg, fanyar illata. A bögölyök csíptek kegyetlenül, és Péter nagyokat csapott a lába szárára.
- Csípnek a büdösök, eső lesz.
De az esőt nem mutatta semmi. Az ég fátyolosan derült, és szél se mozdult, ami hozhatott volna valamit.
- Hát itt a fánk...
És leültünk a nevezetes almafa alá, amely igazán tele volt gyümölccsel. Az apró, zöld levelek között álmosan nézték a földet a fehér húsú almák, amelyek nem voltak sem édesek, sem savanyúak, de még csak borízűek sem. Egyszerűen szentiváni almák voltak, melyekbe nem rakott cukrot a június, mert neki sem volt.
- És ez mind a mienk - mondta Péter a földjükre mutatva, amely van talán negyed hold, ámbár széles mozdulatában benne volt az egész világ.
- - Szedj, amennyit akarsz... Én is viszek öreganyámnak.
Megszedtük a tarisznyánkat, aztán csak ültünk, és én arra gondoltam, hogy mért nincs Péternek se apja, se anyja? Meg bátyja se. Igaz, hogy Péter pap lesz, de ez mégiscsak szomorú. És Péter is köhög néha, igaz, hogy csak aprókat. Ültünk a fa alatt, valami megfoghatatlan szótlanságban, ami még nem volt bánat, de a vadméhek zsongása mintha a föld alól jött volna és kakukkfű száraz illata olyan volt, mint az elsárgult koszorúké. A levegő nehéz lett, mint az ólom, aztán valahol messze felhördült az ég alja.
- Mondtam, ugye? Csak jég ne legyen.
A falu messze, az almás tarisznya kalimpált a hátunkon, folyt rólunk a verejték, és hátunk mögött a kénsárga felhők heggyé nőttek már, és mintha rá akartak volna dőlni a világra. A sárga felhők mögül aztán zöldek jöttek, aztán kékek, aztán feketék.
- Csak a temetőig elérjünk, ott beállhatunk a kápolnába.
De nem értünk el. Péter nem bírta a futást, meg-megállt, és kezét a mellére szorította. Kapkodott a levegőért, és úgy éreztem: én fulladok meg.
Aztán elsötétedett a világ, s az iszonyú robogás felettünk, mintha az ítéletet hozta volna. Esett, de ez nem volt baj. Hanem a villámlás, azok a kiteremtettézett vakító dördülések és porszemnyi kis létünk egetverő félelme!
Aztán beestünk a kápolnába, mintha az árokból húztak volna ki bennünket. A temető szinte füstölgött a záporban, és a kápolna lépcsőjén felugrott egy-egy jég is, mint a pattogatott kukorica.
Péter sápadtan ült a kőpadon.
- Jég! - suttogta. - Úristen!
Az idő haragja ekkor volt felettünk a legnagyobb. Kékfehér villanások vagdalkoztak a kápolna homályában, és a lépcsőkön mind sűrűbben ugrált a jég.
Péter felugrott.
- Harangozok elibe!
- Péter, nem szabad!
- De szabad, a templomban is szoktak..., és mink csak ketten vagyunk öreganyámmal, meg fél hold búza...
Megrándult a kötél, és szinte felsikoltott a lélekharang. Zengett az ég, csattogott és hörgött, de ezt ekkor már nem hallottuk, mert a fejfák és halottak világában sírva jajongott Péter gyermekhangú kis harangja.
Nem lett jég, és nem lett Péterből pap.
Sok eső esett abban az évben, sok köd, és Péter még abban az évben kiköltözött a temetőbe.
(1951)
Megjelent az Új Ember 1951. június 24-i számában.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: ESŐ |
|
|
|
Címkék: kiteremtettézett, balsejtelemmel, védőszentjének, felsorolásával, megfoghatatlan, szótlanságban, tarisznyánkat, beláthatatlan, feltételezzem, poroszkáltunk, elhallgattak, felsikoltott, gyermekhangú, egyfolytában, nadrágszíjon, öreganyámmal, öreganyámnak, vagdalkoztak, elsötétedett, tisztelettel, mozdulatában, mezítlábunk, hallgatózom, gyümölccsel, kiköltözött, beállhatunk, apostoláról, kegyetlenül, pattogatott, lélekharang, babonaságot, villanások, homályában, földművelő, dördülések, ijedtemben, szoba sötét, ablak nyitva, kertek hűvössége, kutyák elhallgattak, sötétség selymét, öreg hárs, jeles szentről, vetett mezők, földművelő társadalom, szent férfiú, jövendő papról, pillanat reggeli, szőlőhegy felé, szentiváni alma, hónapnak egyetlen, sárga porban, Medárdkor, Puska Péter,
|
|
|
|
|
|
| szoba sötét, ablak nyitva, kertek hűvössége, kutyák elhallgattak, sötétség selymét, öreg hárs, jeles szentről, vetett mezők, földművelő társadalom, szent férfiú, jövendő papról, pillanat reggeli, szőlőhegy felé, szentiváni alma, hónapnak egyetlen, sárga porban, ölyv keringett, hegy fölött, pincék darazsai, füves úton, törköly meleg, bögölyök csíptek, lába szárára, nevezetes almafa, fehér húsú, mienk –, földjükre mutatva, egész világ, vadméhek zsongása, föld alól, elsárgult koszorúké, levegő nehéz, falu messze, almás tarisznya, kénsárga felhők, sárga felhők, temetőig elérjünk, mellére szorította, iszonyú robogás, ítéletet hozta, kiteremtettézett vakító, árokból húztak, temető szinte, kápolna lépcsőjén, pattogatott kukorica, kápolna homályában, lépcsőkön mind, évben kiköltözött, kiteremtettézett, balsejtelemmel, védőszentjének, felsorolásával, megfoghatatlan, szótlanságban, tarisznyánkat, beláthatatlan, feltételezzem, poroszkáltunk, elhallgattak, felsikoltott, gyermekhangú, egyfolytában, nadrágszíjon, öreganyámmal, öreganyámnak, vagdalkoztak, elsötétedett, tisztelettel, mozdulatában, mezítlábunk, hallgatózom, gyümölccsel, kiköltözött, beállhatunk, apostoláról, kegyetlenül, pattogatott, lélekharang, babonaságot, villanások, homályában, földművelő, dördülések, ijedtemben, füstölgött, szorította, felhördült, porszemnyi, társadalom, legnagyobb, simogatják, megrándult, fátyolosan, csattogott, szentiváni, egyszerűen, templomban, megszedtük, hallgatózó, , ,
|
|
|
|
|
2023. Október
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| | 1 | |
| 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | |
| 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | |
| 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | |
| 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | |
| 30 | 31 | |
| |
|
|
| ma: |
7 db bejegyzés |
| e hónap: |
24 db bejegyzés |
| e év: |
1975 db bejegyzés |
| Összes: |
68953 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 476
- e Hét: 13176
- e Hónap: 13176
- e Év: 893039
|
|
|
Offline
