Belépés
lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s... Papp Györgyné
1944.11.25
Offline		 Profil képem!
Blogom, Képtáram,
     1/9 oldal   Bejegyzések száma: 80 
Igaz történet
  2025-07-17 13:40:38, csütörtök
 
 




Igaz történet


Noé születésekor az orvosok azt mondták fiatal édesapjának, Bennek, aki Down-szindrómás, hogy nem fog tudni gyereket nevelni.
Hogy nem értené az etetési beosztásokat.
Hogy nem tudná, hogyan kell megvigasztalni egy síró babát.
Hogy nem lenne elég.
De Ben nem hallgatott rám.

Magához szorította újszülöttjét, megcsókolta a homlokát, és azt suttogta:
"Lehet, hogy nem tudok mindent... de tudom, hogyan szeresselek. "
És szerette őt.

Ben remegő kézzel etette, dúdolva tanult altatódalokat, és minden este nap felkeltéig ringatta. Részmunkaidős szalvétákat hajtogatott egy helyi étkezdében - minden fillért Noah jövőjére tartogatott.

Bámultak. Suttogások.

A többi szülő megkérdezte: "Ő... az apa? "

Ben csak mosolyogna és büszkén bólogatna.
"Ő a fiam. A legjobb barátom. "

Noah nőtt. Ben öregedett.
Az évek úgy teltek el, mint egy csendes könyv oldalak.
Noah férfivá vált. Erős, kedves, sikeres. Az emberek azt mondanák,
“Olyan jól sikerültél. "

Azt válaszolta:
"Mert olyan nevelt fel, aki csak szeretettel látta a világot. "

Ahogy Ben öregedett, az emlékei kezdtek elhalványulni. Elfelejtené, hova tette a dolgokat. Aztán neveket. Aztán Noah-é.
És egy nap Noé szemébe nézett és megkérdezte:
"A barátom vagy? "

Noé megfogta a kezét és azt suttogta:
"Én vagyok a fiad. Akit felneveltél. Akinek mindent odaadtál."

Noah eteti őt. Segít neki járni. Altatódalokat dúdol, amikor Ben nem tud aludni.
Nem csak az apjáról gondoskodik.
Visszafizeti a férfinak, aki felnevelte... kétszer.
És amikor most fotóznak, Noah szélesre mosolyog.
Mert a világ egy Down-szindrómás öregembert és a felnőtt fiát látja.

De meglátja a hősét.
A tanára.
A szíve.		  
 
0 komment , kategória:  Történetek, tanmesék  
Padre Pio
  2025-07-17 13:27:37, csütörtök
 
 




Conegliano Sindone.
A zsebkendő, amiben Pio atya és Jézus arca csodával határos módon megjelent

Francesco Cavicchi először 1967 júniusában látogatta meg Padre Pio-t San Giovanni Rotondoban feleségével együtt.

Ott vallotta be Pio atyával, aki azt mondta neki, hogy várja, és meglepetésére elmesélte neki, hogyan állt mellette két helyszínen egy rimini bombázás során a második világháború alatt.
1968 júniusában Francesco visszatért, hogy tanácsot kérjen tőle egy problémájával kapcsolatban.

És mivel ideges volt, elővett egy zsebkendőt a zsebéből, hogy megszárítsa a keze verejtékét, Pio atya fogja a zsebkendőt, átnyomja az arcán, majd összehajtogatja és visszaadja.

Amikor Francesco megkapta, nem volt szokatlan jel a zsebkendőn, de úgy érezte, nagy ajándékot kapott, és sokaknak elkezdte megmutatni, így bepiszkolta a kezelést.

És egy évvel Pio atya halála után visszatér San Giovanni Rotondo-ba egy zarándoklatra a tiszteletére.

Elalszik a templomban és Pius atyáról és a zsebkendőről álmodik.

És amikor felébred, kimegy, hogy megmossa az arcát a szökőkútban, amit Pio atyától kapott víznek tekintettek.

A híres zsebkendővel szárít, és egy hölgy javasolja, hogy mossa ki a szökőkútban, mert nagyon koszos volt.

Megteszi, és a nő rögtön azt üvölti, hogy "Pio atya, Pio atya, ott a zsebkendőben", és gyorsan távozik, nehogy levegyék a zsebkendőjét.

Amikor megérkezik a szállodába, kibontja zsebkendőjét, hogy lássa, van-e valami furcsaság, és lát néhány sötét jelet, amelyek hasonlíthatnak egy arcra, amitől eszébe jutott, amit álmában látott, majd megszárítja.

Másnap reggel pedig az előző éjszaka foltjai vonalakká váltak, egyik oldalon Jézusnak tűnő arc, másik oldalon pedig Pio atya arcának látszó.

Aztán Francesco beszél több vallásos emberrel és a püspökkel, akik meglepődtek a zsebkendő láttán.

És azt tanácsolták neki, hogy tartsa titokban, nehogy olyan fanatizmushullámot generáljon, amely akadályozhatja Pio atya már elkezdődött verésének okát.
Tehát Cavicchiék egy kis menedékhelyet készítettek otthonukban, zsebkendőt helyeztek középpontba, és csak a család közeli tagjai tudtak a történtekről.

A Cavicchi 30 évig hallgatott, amíg be nem jelentették, hogy megverik Pio atyát, amelyet II. János Pál adott elő 1999. május 2-án.
És ez a hirdetés is figyelmeztette Francescót, hogy nyilvánosságra hozza a csodás zsebkendő létezését.

Megnyitotta házát, és sokan elkezdték meglátogatni a zsebkendőt, Renzo Allegri író pedig nagyon részletes cikket írt a Cavicchi házban tett látogatásáról.

Megszámolja, hogy a zsebkendőben kissé elmosódott arc látható, ami Pio atya arcának szomatikus vonalait idézi.
De ha ráközelítesz, a kép szinte elhalványul, és ha visszafelé haladsz, precízebb kontúrokat vesz fel, ahogy a Szent lepel is látja

Eközben a túloldalon egy arc látható, amely feltűnő hasonlóságot tár fel Jézus hagyományos arcára.

Francesco Cavicchi 2005-ben halt meg, felesége 2009-ben, a zsebkendőt pedig átadják egy kapucinus közösségnek, akik egy idővel később kapcsolatba lépnek Giulio Fanti professzorral, a torinói Szent lepel szakértőjével, hogy elemezze a képet.
A legmodernebb analitikai technikákkal végezte a zsebkendő tanulmányait, és arra a következtetésre jutott, hogy lehetetlen, hogy az a kép emberi munka legyen.
Se festményének nyoma, se szín, se egyéb anyag nyoma az anyagon.

A kép helyett a szálak színeződnek el, vagyis a képet a szálak színvesztése adja pontosan azon a ponton.

Továbbá a tízezer milliméter átmérőjű szövet szálak nem színeződnek el teljes hosszukban, hanem csak helyenként, csak a kép kialakításához hasznos helyeken.

Egyetlen ma ismert ember sem tudna ilyen beavatkozást végezni a fibroidokba, fejezte be Fanti professzor.







  
 
0 komment , kategória:  Pio Padre  
Békés, szép napot Mindenkinek!
  2025-07-17 11:52:33, csütörtök
 
 




EGY ORVOS TANÁCSAI NŐKNEK

1. NEM szabad az összes házimunkát egy nap alatt befejezni. A ház körüli tennivalókon való folyamatos rágódás fölösleges stresszt okoz.

2. KERESSEN időt a pihenésre, nem bűn leülni, feltenni a lábát az asztalra és enni valamit, amit szeret.

3. ALUDJON, ha szükséges, hogy a fejfájás elmúljon. Azok, akik nem hajlandók szabadságra menni, pihenőidőt kivenni, a családjuknak hiányozni fognak, mert idő előtt elindulnak az úton, ahonnan nincs visszatérés...

4. HAGYJA ABBA a nyugtatók szedését az alváshoz, mert tönkreteszi az agyát és a szerveit. Egy bizonyos ponton elkezd elfelejteni dolgokat. Lazuljon, aggódjon kevesebbet, menjen el sétálni, nevessen többet!

5. ÜLJÖN ki a teraszra vagy a kertbe csendben, egyedül; ne szóljon semmit, lélegezzen nyugodtan a friss levegőn, ne rohanjon. Csinálja ezt minden nap negyed órát.

6. Álljon a TÜKÖR elé, mosolyogjon magára, ez pozitív energiával tölti fel, így ragyoghat fényesen.

7. VEGYEN magának valamit, amivel már régóta szemez, legyen az egy finomság vagy egy könyv. Csak tegyen valamit magáért, még akkor is, ha a partnere nem teszi meg.

8. Szerezze be azokat a készülékeket, amelyekre szüksége van, hogy megkönnyítse a munkáját és elkerülje a stresszt, mivel ez a nők legnagyobb csendes gyilkosa.

9. Időnként ellenőrizze a vérnyomását és a cukorszintjét, akár beteg, akár nem. Ez már sok nőt megmentett a múltban.

És legfőképp: szeresse magát és vigyázzon magára! Ön nagyszerű nő, akinek sosem szabad elfelejtenie, hogy értékes és mások számára is hasznos tettek végrehajtásáért jött az angyalok közül a Földre.

(Forrás : Anna Nagy Egri) 		 
 
0 komment , kategória:  Jó reggelt, szép napot!  
Mielőtt vitába szállsz valakivel,...
  2025-07-17 11:45:24, csütörtök
 
 




"Mielőtt vitába szállsz valakivel,
tedd fel magadnak a kérdést...
vajon ez az ember mentálisan elég érett-e ahhoz, hogy megértse egy másik nézőpont létezését?
Mert ha nem, akkor semmi értelme a vitának. Nem minden vita érdemli meg az energiádat.

Néha, bármilyen világosan is fejezed ki magad, a másik fél nem azért hallgat, hogy megértsen,
hanem csak azért, hogy reagáljon.
Bezárkózik a saját látásmódjába, képtelen más perspektívát figyelembe venni, és az ilyen emberrel való interakció csak kimerít téged.

Van különbség az egészséges beszélgetés és az értelmetlen vita között.
Egy nyitott gondolkodású emberrel folytatott beszélgetés, aki értékeli a személyes fejlődést és a megértést, gazdagító lehet még akkor is, ha nem értetek egyet.

De megpróbálni észérvekkel hatni valakire, aki nem hajlandó túllépni a saját hitéletein?
Olyan, mintha egy falnak beszélnél. Mindegy, milyen logikus vagy igaz, amit mondasz, az illető el fogja torzítani, félremagyarázza vagy egyszerűen elutasítja a szavaidat,
nem azért, mert nincs igazad, hanem mert nem hajlandó más valóságot látni.

Az érettség nem az, hogy megnyersz egy vitát, hanem hogy felismered, amikor egy vita egyáltalán nem éri meg, hogy belevágj.

Hogy megérted...a belső békéd többet ér annál, mint hogy megpróbálj bizonyítani valamit valakinek,
aki már előre eldöntötte, hogy nem fogja megváltoztatni a véleményét.

Nem minden csatát kell megvívni. Nem mindenkinek jár magyarázat. Néha a legerősebb dolog, amit tehetsz, hogy egyszerűen elsétálsz...
De nem azért, mert nincs mit mondanod, hanem mert tudod, hogy bizonyos emberek egyszerűen még nem állnak készen arra, hogy meghallgassanak.
És ez a teher nem a tiéd."

~Helen Mirren~		  
 
0 komment , kategória:  Általános  
Amit az oligarchák nem értenek
  2025-07-16 16:37:48, szerda
 
 




Tarjányi Péter - író és biztonságpolitikai szakértő


Amit az oligarchák nem értenek

Nagyanyám mindig azt mondta:
,,Annyit egyél, amennyi elég. Ne többet. Ne habzsolj, mert nem leszel tőle boldogabb - csak nehezebb."

Gyerekként megtanultam, hogy a mérték nem gyengeség. Hanem tartás.
Nem ettem két pofára a csokit, nem ittam ész nélkül az üdítőket.
Ha volt is bőség, tudtam, mikor kell megállni.
Valahogy belém ivódott: az életben, hogy a mérték az egyik legnagyobb biztonság.

Egy oligarcha ezt nem érti.
Neki nincs olyan, hogy ,,elég".
Nem tanulta meg, mit jelent megelégedni.
Nem tud leállni, mert soha senki nem tanította meg neki, hogyan kell.
A birtoklás nem eszköz számára, hanem maga a cél.

Valamit csak azért akar, hogy mondhassa: az is az övé.
Nem azért, mert szüksége van rá. Hanem hogy másnak ne jusson.

És itt jön be az egó.
A “nekem jár", “megengedhetem magamnak", “az enyém lehet" önáltatása.
De ezek mögött gyakran nem erő van, hanem félelem.
Aki mindig többet akar, attól tart, hogy semmije sincs, ha egyszer meg kellene állnia.

A Nagyanyám egyszer azt is mondta:
,,Egy napra egy rántott hús bőven elég. És azt sem kell mindennap enni."
Ez a tanítás bizony nem csak az ételről szólt.

HANEM AZ ÉLETRŐL

Mert aki mindig csak vesz, aki mindig csak gyűjt, az előbb-utóbb észre sem veszi, hogy nem maradt senki, aki szívből adna neki.
Az ilyen ember körül végül csak azok maradnak, akik félnek tőle.
Vagy akiktől ő fél.

De van valami, amit az oligarchák szinte sosem vesznek komolyan: az örökség felelőssége.
Nem csak pénzt és ingatlant hagynak hátra. Hanem nevet is.

És ha ehhez a névhez gyanú, félelem vagy szégyen tapad, akkor a gyerek nem örököl, hanem menekülni próbál.
Nem a kastélyból.
Hanem a család és a név árnyékából.

Mert lehet valamire azt mondani, hogy ,,jogilag rendben van", de attól még az erkölcsileg elutasítható.

A lelkiismeret nem paragrafusokban mér.

És én hiszek - most röhögnek fel a politikusok - a törvények szellemiségében.

Egy ország nem felejt, ha úgy érzi: valaki nem megdolgozott a vagyonáért, hanem kivette a közösből, ami másnak járt volna.

És akkor nem marad hála.
Csak csend.
És elfordulás, megvetés.

Tudjátok az élet végén szerintem nem az számít, mink van.

Hanem az, hogy kimondják-e a nevünket szeretettel vagy lesütik a szemüket a hozzánk közelállók és “ellapoznak" rólunk...

Én ezt tanultam a Nagyimtól.
/Igen, a képen Ő látható...
Közel 30 éve hordom magamnál ezt a képet mindig.

Ha megosztod megköszönöm..		  
 
0 komment , kategória:  Elgondolkodtató gondolatok   
Mit hívunk MODERN társTALANODOMnak valóban
  2025-07-16 16:30:15, szerda
 
 




Mit hívunk MODERN társTALANODOMnak valóban


MÁR ELKEZDŐDÖTT......
"Ezen kicsit elméláztam....összeomolhat a modern civilizáció. Azt jelenti, hogy az a társadalom, amelyik évente vesz új mobilt, 3 évente cseréli az autóját, ünnepek alkalmával felvásárolja a plázákat, gyerekei vizsgáira már csak autót, aranyat tud ajándékozni, 1 napos piros betűs ünnep alkalmával kiüríti az üzletek polcait, aztán telerakja a kukát a megmaradt élelmiszerekkel, amelyik átlép a földön fekvő embereken, belerúg kóbor állatokba, amelyik képes elhinni, hogy napi 16 órát kell azért dolgoznia, hogy boldog legyen stb. stb. stb. ? Ez a társadalom forog veszélyben? Hmmm... szerintem ez a társadalom önmaga a veszély forrása. Azok a civilizálatlan törzsek, (amelyeket úgy le tud nézni ez a civilizált társadalom,) ahol annyi gyümölcsöt szednek le, amennyit megesznek, ahol az öregek a tapasztalatukkal, a fiatalok az erejükkel segítik az együttélést, ahol mindent a természeti és nem a mesterséges jogi szabályoknak rendelnek alá, szerintem azok a társadalmak továbbra is életképesek, hacsak a civilizáltak miatt ők is ki nem pusztulnak. Ez a bolygó fantasztikus a saját tökéletes rendszerével, minden működik rajta, minden úgy jó, ahogy van... ezek a kreált, erőltetett szabályokkal, egyesek hatalmi igényeinek kielégítésére létrejött társadalmak egyáltalán nem baj, ha nem mérgezik tovább ezt a helyet. Meg kéne újra tanulni, hogy eper júniusban van, hogy milyen az igazi íze a sárgarépának, hogy élelmet együnk, ne ízesített, 3 éves lejáratú szemetet, hogy örüljünk ha esik az eső meg a hó, mert szükség van rá, hogy a palacsinta nem porból készül, hogy decemberben kell ünnepelni azt az ünnepet, ami decemberben van és nem októbertől, hogy nem kell napi 16 órát dolgozni a boldogságért, ahhoz sokszor elég egy ölelés, egy mosoly, egy szeretlek szó, kis madárfütty, napsütés vagy épp az eső
Legyen úgy, ahogy a természet, az igazi élet kívánja, úgy lesz a legjobb szerintem."

Tamás Barnucz -- elmélkedő kedvében van.		  
 
0 komment , kategória:  Elgondolkodtató gondolatok   
Aki lemond önmagáról, csak azért, hogy megfeleljen azoknak,.
  2025-07-16 13:51:17, szerda
 
 




“Sokan azért járnak terápiára, hogy mentálisan "túléljék" azokat a traumatizált embereket a környezetükben, akik sajnos nem járnak.
Mit tehetsz olyan közegben, ahol te évtizedek óta dolgozol magadon, de mások még csak fel sem ismerik, hogy nekik is kellene? Nagyjából semmit, max. meghúzod a határaidat, vagy továbbállsz, és igen, ez a családrendszer tagjaira is igaz.
Ha belülről valaki nem ismeri fel, hogy saját magát kellene elkezdeni "kezelni és kezeltetni", addig kívülről semmit nem tehetünk, nagyjából csak elszenvedői maradunk a másik vakfoltjainak. Azért nem merünk kimondani dolgokat, nehogy megbántsunk másokat, ezért inkább játszmázunk, majd a játszmákból láthatatlan manipulációk és hazugságok lesznek, amik szép lassan felemésztik az érzéseinket, az értékeinket, megkérdőjelezik az igazságainkat és benn tartanak egy olyan mocsárban, amiből nagyon nehéz kimászni.
Ha a környezeted téged hibáztat, csak mert kimondod a tabukat, mert nem azt a hazugságot fújod, ami számukra kényelmes, nem bólogatsz, hogy megfelelj nekik, nem mondasz le önmagad igazságairól, NE VEDD MAGADRA, nem a te hibád.
Aki lemond önmagáról, csak azért, hogy megfeleljen azoknak, akiknek amúgy soha nem fog tud megfelelni, szép lassan elveszíti mindazt, ami számára érték. Bocsáss meg magadnak, hogy a múltban megtetted, de ne tedd meg újra. “

Szántó Brigitta 		 
 
0 komment , kategória:  Elgondolkodtató gondolatok   
Az első lépést mindig önmagadban kell megtenni.
  2025-07-16 13:45:31, szerda
 
 




" Bármerre akarsz is lépni, tudnod kell, hogy az első lépést mindig önmagadban kell megtenni.

Mit gondolsz, miért van az, hogy elolvasol sok szép gondolatot, eltervezel dolgokat, mégsem a szerint élsz? Miért alakulnak másképp a dolgok, mint ahogy szeretnéd? Miért nem válnak erővé benned a reményeid és szándékaid? Mert mindezek nem hatják át egész lényedet. Belül szendereg a Varázslód. Sőt, gyakran alszik is, ezért aztán nem sikerül a mutatvány.

Pedig a tapasztalatok megtaníthatnának arra, hogy hegedűművész csak úgy lehetsz, ha megtanulsz gyönyörűen hegedülni, és úszóbajnok is úgy válhat belőled, ha megtanulod - sok küzdelem és lemondás árán - legyőzni magad, és a reményedet sikerré alakítani.

Mi, mai emberek ritkán tudunk megvalósítani valamit. Bármiről lehet szó: jó párkapcsolatról, hivatásbeli sikerről, pénzkeresetről vagy a Himalája megmászásáról.

Először minden belül történik meg. Nem amikor vágysz rá - az még könnyen megy. Hanem akkor, amikor átlátod: mit kell tenned érte, és megtalálod magadban azt a kérlelhetetlen Varázslót, aki meg is teszi. Bármilyen nehéz, bármennyi kudarccal jár, és bármennyi időbe kerül.

Minden hit alapja az, ha hiszel magadban. Nem a célodban, nem az eszményeidben, nem az elképzelt jövendődben - hanem önmagadban. Vigyázz, ez nem önhittség! Sőt, épp az ellenkezője.

Az önhitt: erőszakos, beképzelt, görcsös, hiú, állandóan hangoztatja a saját magasrendűségét. Folyton pumpálja magát, és sajnos másokat is. Mindenkit föl akar tölteni hittel, erővel, mert azt hiszi, hogy önbizalmat kívülről is lehet adni. Úgy véli, az ember olyan, mint egy luftballon: felfújható. Téved.

Aki igazán hisz önmagában: szerény. Nincs szüksége semmiféle külső megerősítésre. Inkább bírálja magát, semhogy dicsőítené. Miért? Mert tudja, hogy hiába jó - de nem egészen jó. Lehetne sokkal jobb is. Önbizalmat csak magadnak tudsz adni. Azt mondom: lépj ma, holnap és holnapután! Kezdd el, magadban... s aztán szaladhatsz, és később repülhetsz is. "

Müller Péter		  
 
0 komment , kategória:  Müller Péter  
A nagy visszatérés
  2025-07-15 14:49:00, kedd
 
 




A nagy visszatérés! KapuTibor 60 űrkísérlet végrehajtása után földet ért! Volt miért bámulni az égbolt gazdag csodáit...

A világűr hatalmas, a tudomány végtelenül fontos, mindig lesz ismeretlen, de a Föld gömbölyű.



"Olyan sokáig
bámultam az égbolt gazdag csodáit,
hogy már pirkadt is keleten s a szélben
a csillagok szikrázva, észrevétlen
meg-meglibegtek és távolba roppant
tűzcsóva lobbant,
egy mennyei kastély kapuja tárult,
körötte láng gyult,
valami rebbent,
oszolni kezdett a vendégsereg fent.
a hajnali homály mély
árnyékai közé lengett a báléj,
künn az előcsarnok fényárban úszott,
a házigazda a lépcsőn bucsúzott,
előkelő úr, az ég óriása,
a bálterem hatalmas glóriása"

Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség






  
 
0 komment , kategória:  Univerzum  
Felix Baumgartner történelmet írt azzal, hogy az űr szélérő
  2025-07-15 14:41:52, kedd
 
 




2012-ben az osztrák ejtőernyős, Felix Baumgartner történelmet írt azzal, hogy az űr széléről a Földre ugrott.

2012. október 14-én a Red Bull Stratos projekt részeként rekordokat döntött és feszegette az emberi határokat. Motivációi az ejtőernyőzés iránti élethosszig tartó szenvedélyében és abban a vágyban gyökereztek, hogy tesztelje, mit bír ki az emberi test, miközben a repülőgépipar biztonságát is előmozdítja.

Baumgartner nem rakétával repült az űrbe. Ehelyett egy héliumos lufival emelkedett 128 100 láb (kb. 24 mérföld) magasra Roswellből, Új-Mexikóban.

A lufi egy kis, nyomás alatt álló kapszulát szállított, amelyben a két és fél órás emelkedés során ült. Speciális nyomásruhát viselve, hogy túlélje a ritka levegőt és a rendkívüli hideget, felkészült az ugrásra.

Amikor elérte a célmagasságot, Baumgartner kinyitotta a kapszula ajtaját, egy kis platformra állt, és ugrott.

4 perc 19 másodpercig szabadesett, elérve 1350 km/h sebességet, áttörve a hangsebességet - ő volt az első ember, aki ezt jármű nélkül tette meg.

Egy ejtőernyő nyílt ki az utolsó ereszkedéshez, így összesen körülbelül 10 perc után biztonságosan földet ért. Ugrása milliókat inspirált és új mércét állított fel.

Kép forrása: Red Bulls
  
 
0 komment , kategória:  Univerzum  
     1/9 oldal   Bejegyzések száma: 80 
2025.06 2025. Július 2025.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 80 db bejegyzés
e év: 1095 db bejegyzés
Összes: 14425 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 3751
  • e Hónap: 23469
  • e Év: 311649
Szótár
 




Blogok, Szótár,
© 2002-2025 TVN.HU Kft.