|
2017-12-15 01:34:49, péntek
|
| |
| |
Bódás János - Szeressetek
Szikla vagyok, zord és kemény,
virágtalan rom.
S a törpe hangya nép fölé
gőggel magasodom.
Jó egyedül. Mindegy nekem,
hó fed, vihar ver-e?
Nem kell szeretet tüze
csak megrepesztene!
Jéghegy vagyok, büszke fagyos,
lábam teher veri,
nem hagyom magam senkitől
megközelíteni.
Úgy jó, ha körülöttem
a tajték zúg, szél sivít,
ne szeressetek, mert a tűz,
tudom, megsemmisít.
De jaj! Mégis ember vagyok,
sokszor árva, beteg,
s a gőg, a fagy mögül szívem
sikolt: szeressetek!
Szeressetek! Mit ér a lét,
ha egyedül vagyok?
Ha társaim csak jéghideg
hold, csillagok s habok!
Repeszd, porlaszd zord kérgemet,
szeretet, égi láng,
Hadd legyek termő lágy talaj,
s borítson lomb, virág.
Vagy olvassz meg! Csak hazudtam
a gőgöt, az erőt -
megadnám magam boldogan
a szeretet előtt.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 3 |
|
|
|
Címkék: megrepesztene, megközelíteni, szeressetek, megsemmisít, körülöttem, virágtalan, csillagok, magasodom, jéghideg, szeretet, borítson, hazudtam, kérgemet, porlaszd, senkitől, boldogan, megadnám, repeszd, jéghegy, sokszor, olvassz, mindegy, társaim, egyedül, hagyom, kemény, szívem, legyek, vagyok, tajték, hangya, fagyos, szikla, gőggel, sikolt, büszke, törpe hangya, fagy mögül, erőt –, szeretet előtt, Bódás János,
|
|
Offline
