|
2023-09-17 10:05:24, vasárnap
|
| |
| |
"Meg kell értenie az embernek, hogy NEM VÉLETLEN, hová születik, hol él, hová tartozik, milyen nyelven beszél, mit hisz, mire teszi föl az életét, mit tagad és mit nem vall a magáénak, mit ölel magához, és mit utasít el magától. S nem véletlen, milyen sors az, amit az embernek végig kell küzdenie, vállalnia kell, meg kell hajolni előtte, és tudomásul kell vennie, akármennyire zúgolódik is gyenge óráiban, és bárhogy szeretne tőle néha-néha megszabadulni."
/ Kodolányi János /
Van valami, és bátorkodom kijelenteni, hogy nem hit, hanem csakugyan tény..., amiről csak roppant kevesen beszélnek. Amiről csak roppant kevesen mernek beszélni:
Mégpedig a tény, hogy MI MAGUNK választottuk mind azt a sajátosságunkat, "beteg" testünket, "bántalmazó" családunkat, velünk megtörtént traumákat...etc. , melyekre ebben az életünkben emberként csak szenvedésként, igazságtalan sorscsapásként tudunk tekinteni. (Természetesen ha maximálisan odaadó, szerető családban nőttünk fel, azt is mi választottuk.)
Mi van akkor, ha közvetlenül a leszületésünk előtt valóban TUDTUK és AKARTUK, hogy ezek megélésével beteljesüljön a még szükséges fejlődésünk?
RUDOLF STEINER (1861 - 1925), spirituális látó, az antropozófia megalakítója, tanár, filozófus, tudós, gyógyító, és a Waldorf-pedagógia atyja, kit nem ritkán (és jogosan) Nikola Teslával is egy szinten emlegetnek, a következőket osztotta meg hallgatóival 1910-ben:
"...A halál után, az életre való visszatekintéskor az ember azokra a bűnökre vagy azokra a cselekedetekre néz vissza, amelyeket ő követett el. Ezzel egyidejűleg azt is látja, amit e cselekedetek SAJÁT LELKÉBEN vittek véghez, illetve, amit ezek a lelkéből csináltak. Ekkor válik láthatóvá, hogy süllyedt-e vagy emelkedett emberi értéke azáltal, hogy bizonyos cselekedeteket elkövetett.
Ha például valakinek szenvedést okoztunk, ezáltal csökken emberi értékünk, hogy úgy mondjuk, kevésbé értékesek lettünk azáltal, hogy másnak szenvedést okoztunk. Amikor tehát a halál után visszatekintünk, számos olyan esetre pillantunk vissza, melyekről azt mondhatjuk, hogy általuk kevésbé tökéletesek lettünk. Ebből azonban a "halál utáni tudat" számára az következik, hogy fellép benne egy erő és egy akarat, amely arra irányul, hogyha alkalma lesz rá (karma), mindent megtegyen, hogy az elveszett értékeket újra visszanyerje, vagyis egy olyan akarat, mely arra tör, hogy minden szenvedést, amit az ember másnak okozott, kiegyenlítsen. !! Az embernek tehát a halál és egy újabb születés között, tehát leszületése ELŐTT, az a tendenciája, az a szándéka, hogy mindazt a rosszat, amit tett, kiegyenlítse, hogy ezáltal újra elérhesse a tökéletességnek azt a fokát, amelyet mint embernek birtokolnia kell, és amit bizonyos tettek megakadályoztak.
Majd újra a jelenlétbe lép az ember. Leszületik. Tudata ismét más lesz újra emberként; a halál és az újabb születés közötti időre, a leszületése előtti időre nem emlékszik vissza, és arra sem, hogy miképp szánta rá magát arra, hogy bármit is kiegyenlítsen, vagyis a saját szándékára sem. Ez a szándék azonban benne van. !! S ha nem is tudja, hogy ezt vagy azt meg kell tennie azért, hogy ez és ez kiegyenlítődjön, az az erő, ami benne van, mégis valamilyen cselekedetre ösztökéli majd, ami a kiegyenlítés lesz.
Így most már el tudjuk képzelni, mi történik például, ha valakit huszadik életévében egy rendkívüli fájdalom ér. Születése és halála közti tudatával, tehát amíg ember, e fájdalom letöri majd. Ha azonban emlékezetével fel tudná idézni azokat a szándékokat, melyeket a földre leszületése előtti életében tökélt el, akkor azt az erőt is érezné, mely arra a helyre juttatta, ahol ezt a fájdalmat el tudta szenvedni AZÉRT, mert érezte, hogy a tökéletességnek azt a fokát, melyet eljátszott, és amelyet újra el kell érnie, CSAK AZÁLTAL érheti el, ha keresztülmegy ezen a fájdalmon.!! És bár az átlagtudat (az EGO) azt mondja: "itt a fájdalom, és te szenvedsz tőle!" - és csak a fájdalomra meg annak hatására figyel, az a tudat, mely a halál és az újabb születés közti időt is át tudja tekinteni, tehát a leszületés előtti időt, meglehet, épp e fájdalom vagy valamilyen szerencsétlenség felkutatását szándékolta."
(1910.05.16 Hamburg, Rudolf Steiner előadása)
(A karma megnyilvánulásai című könyvben fellelhető)
...
Mind ennek fényében és megfontolásában, tisztelettel kérem, hagyjunk fel többek között azzal is, hogy szörnyű igazságtalanságnak, Isten kegyetlenségének stb. tekintjük például azt, amikor egy gyermek fogyatékossággal születik, vagy korai halált hal... Ugyanis ezekkel a feltételekkel az ő szellemük mindvégig tisztában volt, sőt, ők maguk szabták ki ezeket a feltételeket, hogy továbbmehessenek azon az úton, melyen tovább kell menniük, és egy ilyen megtapasztalásra volt ehhez szükségük. Ők kiemelkedően erős lelkek. Nem büntetést élnek meg, hanem a fejlődést elősegítő saját döntésüket.
S amit még fontos megjegyezni: Ha téged is, kedves olvasó, egy ilyen lélek szülőjének választott, azt azért tette, mert TUDTA és látta előre, hogy Te képes leszel megteremteni számára azokat a feltételeket, melyekre neki szüksége van, s hogy Te leszel olyan erős, hogy mind ezt nem csak elviselni tudod, de megérteni és feldolgozni is.
Azt hiszem, ez mélységes megtiszteltetés.
(Namaste a szerkesztője)
"...Nem tiltakozom és nem menekülök és nem választom a könnyebbet és nem térek ki előle!
Magamra veszem és KÖSZÖNÖM neked, hogy e nehéz sorsra MÉLTÓNAK találtál..."
/ Hamvas Béla / |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ezotéria |
|
|
|
Címkék: megnyilvánulásai, szerencsétlenség, megtapasztalásra, továbbmehessenek, fogyatékossággal, kegyetlenségének, kiegyenlítődjön, tökéletességnek, megfontolásában, megakadályoztak, sajátosságunkat, visszatekintünk, megtiszteltetés, sorscsapásként, cselekedeteket, cselekedetekre, beteljesüljön, természetesen, leszületésünk, megszabadulni, szenvedésként, feltételekkel, emlékezetével, kiegyenlítsen, keresztülmegy, cselekedetek, feltételeket, választottuk, hallgatóival, megalakítója, visszanyerje, megteremteni, akármennyire, cselekedetre, kiegyenlítés, kiegyenlítse, embernek végig, életünkben emberként, leszületésünk előtt, antropozófia megalakítója, szinten emlegetnek, következőket osztotta, halál után, életre való, ember azokra, bűnökre vagy, lelkéből csináltak, elveszett értékeket, olyan akarat, ember másnak, embernek tehát, újabb születés, Kodolányi János, RUDOLF STEINER, Nikola Teslával, SAJÁT LELKÉBEN, CSAK AZÁLTAL, Rudolf Steiner, Hamvas Béla,
|
|
Online
