|
2025-02-16 15:27:56, vasárnap
|
| |
| |
Meggyesi Éva
Nézd meg, Uram
Nézd meg, Uram, a könnyáztatta, kétségbeesett arcokat,
Látod? Tegnap még mindenük volt, s mára már semmi sem maradt.
Tegnap még csillagfényes éj volt, most ébenfekete éjszaka,
melynek homálya eltakarja a reményt, s nem tudják, merre van.
Mennyi ártatlan, apró gyermek vágyna, de nem mehet haza,
s ki tudja, holnap mire ébred? Lesz-e hazája, otthona?
Oly sok ártatlan ember szenved néhány kegyetlen zsarnokért,
kik pénzéhségből, hatalomvágyból dúlnak. Istenem! Mondd, miért?
Jóság kellene, Uram, végre! Kérlek! Nyisd meg a szívüket!
Oly sok ártatlan, vétlen ember nem leli helyét nélküled.
Hisz az életünk olyan röpke. Úgy száll, akár a porszemek,
miért nem tudjuk békességben leélni ezt a keveset?
Uram! Nem tudod, milyen szörnyű, hol sátrat vert már a félelem,
s zokogva, sírva hozzád szólnak, segíts meg minket, Istenem!
Ezt a kis időt hadd élhessük azokkal, kiket szeretünk!
Kérlek, Uram! Most nézz a földre, s hozd el a békét mindenütt!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Meggyesi Éva |
|
|
|
Címkék: hatalomvágyból, csillagfényes, kétségbeesett, könnyáztatta, pénzéhségből, békességben, ébenfekete, zsarnokért, porszemek, szeretünk, eltakarja, kegyetlen, mindenütt, szívüket, ártatlan, meggyesi, nélküled, mindenük, élhessük, éjszaka, melynek, homálya, keveset, reményt, gyermek, kellene, szólnak, istenem, azokkal, arcokat, szenved, zokogva, szörnyű, otthona, életünk, félelem, életünk olyan, békét mindenütt, Meggyesi Éva,
|
|
Offline
