|
2025-04-12 18:03:16, szombat
|
| |
| |
"Sokféle szeretet van. Apai, anyai, testvéri, baráti, felebaráti.
Családszeretet, gyerekszeretet. (...) Ezek mind erős kötések. Főleg az anyai szeretet.
De intenzitásában semmi sem fogható ahhoz, ahogy egy férfi és egy nő - ha összetartoznak - szeretni tudják egymást. Ez a legmélyebb kapocs.
Én és Te. Férfi és Nő. Az élet alapja a páros tánc. A férfi és nő szerelmén alapszik minden!
Minden család boldogsága a férfi és nő szerelmén múlik. Ez a tartópillér.
A páros tánc ami köré rendeződnek a többi családtagok.
Ők ketten a "szóló táncosok".
Ők adják a harmóniát az egész családi tánckarnak. Hozzájuk viszonyulnak és tőlük tanulnak szeretni a többiek.
Nem igaz, hogy a "szerelem idővel átalakul szeretetté". Nem igaz !
A szerelemnek örökké kell tartani!
A férfiból apa lesz, a nőből anya, jönnek a gyerekek, az unokák a szeretet minősége megváltozik, hiszen az anyai szeretet nem is hasonlítható ahhoz a vonzalomhoz, melyet egy nő a férje iránt érez- és mégis, nagy baj, ha az anya elfelejti, hogy a páros tánc az ő legfőbb küldetése, és haláláig, sőt még azon túl is tart. Örökké .
A gyerekek sérülnek olyan családban, ahol a férj és feleség nem szereti egymást. Méghozzá szerelmes szeretettel .
A gyereknek olyan apa kell, aki szerelmes a mamába. És olyan mama, aki szerelmes a papába. Csakis az ilyen szövetségben érzi magát biztonságban.
Ha ez meginog a gyerek azonnal megérzi.
Érzi, hogy hiába szereti őt "külön" a mama, és "külön" a papa - ha az ő szeretetük nem két pilléren álló rendíthetetlen híd, akkor a gyerekek nem tudnak átmenni biztonságosan a túlsó partra.
A papa és a mama szerelme nem elvesz a gyerektől, hanem ad. Melegséget. Bizonyosságot. Erőt.
Ez - és csakis ez! - a harmonikus családi minta. Ahol a férj és feleség szerelmesek egymásba.
Ilyen családban szeretnék gyerek lenni."
(Müller Péter: Örömkönyv)
(Részlet)
" ==Találkoztam azzal a nővel, akivel leélem az életemet...=="
Tizenkilenc éves voltam. A Madách Színházban dolgoztam mint rendezőasszisztens. (...) Lelkes, göndör hajú kis kamasz voltam, akit kétszer kirúgtak már a főiskoláról. Reményeim teljesen összeomlottak, s ha a jövőmre gondoltam, elfogott a szorongás.
A havi fizetésem hatszáz forint volt, akkoriban egy pár cipő ára.
1956. április 4-ikén "felszabadulási" ünnepség volt a színházban, s én - már nem is tudom miért - ott lebzseltem a kulisszák mögött. Az ünnepség után összeverődött a büfé előtt egy kis társaság.
"Nem jön velünk?" -kérdezte egy nő. Sovány, spanyolos szépség volt, valóságos szenyorita, fekete haja a derekáig ért, ruhájából az Arpege kölni illata áradt. Szűz voltam. Gátlásos és roppant tapasztalatlan. Ő pedig már benne járt a sűrű életben, idősebb volt nálam, ....gyereke volt, (...) Átmentünk a szomszédos presszóba. (..) Ittunk. Azt hiszem rumot. Szédült voltam. Nemcsak az italtól, s nemcsak attól, hogy ott ült mellettem ez a "nagy nő". (...) Fizettünk. Pontosabban: valaki fizetett, mert nekem nem volt pénzem. Búcsúzáskor Alfonzó felírta a nő telefonszámát. Persze én is, azzal, hogy majd egyszer hívom őt. (...) Nem tudom miért. Valami mély, eddig ismeretlen görcs oldódott föl bennem, ...... de hogy mi ez az "egész", nem tudtam volna megfogalmazni. Csak bőgtem, mint a hülye. .....mire hazaértem, már jókedvű voltam. (...) Valami mégis ott maradhatott az arcomon, mert amikor anyám rám nézett, azt kérdezte: - Mi történt veled?
Fogalmam se volt mi történt velem. ....s ekkor én hirtelen kieresztettem a számon egy olyan mondatot, amelyen magam is meglepődtem .
- Találkoztam azzal a nővel, akivel leélem az életemet. Így is történt, de nem könnyen. (...) Előtte öt évig nem láttuk egymást. (...) Egyszer fölhívott a színházban. Hangja idegenül csengett a telefonban. Találkoztunk, (...)
Mostanában volt a harmincéves házassági évfordulónk. "
Müller Péter
(Kígyó és Kereszt) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Müller Péter |
|
|
|
Címkék: családszeretet, gyerekszeretet, intenzitásában, tapasztalatlan, összetartoznak, felszabadulási, rendíthetetlen, bizonyosságot, megfogalmazni, összeomlottak, kieresztettem, összeverődött, telefonszámát, biztonságosan, szövetségben, találkoztunk, biztonságban, hasonlítható, viszonyulnak, vonzalomhoz, találkoztam, tartópillér, maradhatott, harmincéves, évfordulónk, tizenkilenc, rendeződnek, szeretettel, szerelemnek, pontosabban, búcsúzáskor, családtagok, megváltozik, meglepődtem, szerelmesek, főiskoláról, anyai szeretet, legmélyebb kapocs, élet alapja, páros tánc, többi családtagok, egész családi, szerelemnek örökké, nőből anya, szeretet minősége, férje iránt, anya elfelejti, gyerekek sérülnek, gyereknek olyan, ilyen szövetségben, gyerek azonnal, papa –, Müller Péter, Madách Színházban, Búcsúzáskor Alfonzó,
|
|
Online
