|
2025-06-03 08:55:08, kedd
|
| |
| |
"Szeretet nincs. Csakis "egymásszeretet" van. Azt kérded, mit tégy, ha nem szeretnek? Nem tudok felelni rá.
Jézus visszatért a halála után, és egyetlen kérdést tett fel, egyetlen fájdalmas kérdést legkedvesebb tanítványának: "Péter, szeretsz te engem?" Háromszor is megkérdezte tőle, mert tudta, hogy Péter nem szereti őt, igazán.
Mit tegyünk, ha nem szeretnek? Én elmegyek. Nem biztos, hogy ez a jó lépés, de én ezt teszem. Egy olyan légkörben, ahol nem szeretnek, nem bírok élni. Néha, persze, muszáj.
Van, amikor nem lehet elmenni, maradni kell. Ilyenkor is a kijáratot lesem, de maradok. S igyekszem berendezkedni egy szeretethiányos életre. Mint amikor fogy a levegő és ritkán, keveset lélegzem, és igyekszem olyan helyre húzódni, ahol viszonylag még meleg van és oxigén. Keresem az idegen emberek társaságát, akikből valami kis jóérzés árad, jóindulat és emberség.
Sokan ezt a kutyájuktól és cicájuktól kapják meg. Igen. Néha a szomszédom kutyájából több "emberség" árad, mint az emberből. Kivéve, ha a gyűlölettel teli rossz természetével meg nem mérgezte a kutyája lelkét, amit érezni egy állat ugatásán. Hogy csak hivatalból ugat, mert valójában a gazdája csahol ki belőle, aki megmérgezte a saját emberutálatával.
Mit tegyél, ha nem szeretnek? Ne hallgass rám, mert nem vagyunk egyformák. Én, mondom, elmenekülök. Úgyse vagyok ott, hiszen nem látnak, nem ismernek. Ahol az embert nem szeretik, vagy gyűlölik, ott nem is ismerik igazán - idegen.
Ha szeretsz valakit, aki nem szeret: felejtsd el. Még akkor is, ha az a valaki a férjed, a feleséged vagy az anyád. Bocsáss meg neki, de felejtsd el, szegényt. Tudom, hogy fáj - néha egy életen át -, de menj tovább!
A fájdalom nem olyan lélekromboló, mint a közöny és a gyűlölet légkörében élni. Keress mást, vagy élj inkább egyedül, és várj. Lehet, hogy sokáig kell várni. Ilyenkor, ha nem jön élő ember, a láthatatlan világtól kapsz sok szeretetet.
Jézus csak azért tudta végigélni magányos szenvedéstörténetét, mert tudta, hogy onnantól fogva szeretni fogják.
Te is hidd el, és várj!"
(Müller Péter: Life.huHeti útravaló 26.rész)
" Gyönyörködj kedvesed arcában - ki tudja, meddig láthatod. Örvendj az életednek - ki tudja, meddig tart még. A horizonton lebukó nap a leggyönyörűbb.
Amikor a hétköznapokban élsz, nem gondolsz a múlandóságra. Olyan természetes az egész. Tegnap, ma, holnap, holnapután - tipeg az idő előre, közönyösen, magától értetődően. Így is mondjuk: szürke hétköznapok. A ma, a holnap és a tegnap is az volt. Így élsz. Eszedbe sem jut, hogy ünnepben létezel.
Néha unatkozol, néha izgulsz, gyakran türelmetlenül lesed az órádat, várod, hogy múljon az idő. Így, ilyen siváran pereg le a por életed homokóráján. Percek, órák, napok, néha hónapok kincseit szórod szerteszét, nem is veszed észre, milyen csodában élsz.
Azt hiszed, a jókedvhez kell még valami plusz. Valami ráadás, valami ajándék, valami kis beteljesedés, vagy váratlan öröm, de ha például egy hosszú sebészeti kezelés után először kilépsz a kórház kapuján, hirtelen megörülsz a friss levegőnek, a zsúfolt villamosoknak, a szürke aszfaltnak, a közönyös járókelőknek. Úgy érzed, visszafogadott az Élet! Csodában jársz.
Az idegenek hirtelen nem is olyan idegenek, hanem az embertársaid. A hosszú traumatológiai kezelés után úgy érzed: szeretsz közöttük lenni.
Boldog vagy, hogy ha sántikálva is, de tudsz járni. A 'fog ez menni!' örömét érzed. Élvezed a lépéseidet, és irigyeled az utcán igyekvőket.
Nem is tudják - gondolod -, milyen nagy dolog, hogy tudnak járni, futni, fölmászni a villamos lépcsőjén! Egyiküknek sem jut eszébe hálát adni az Istennek azért, mert működik a lába! Köszönöm, Uram, hogy járok!
A gyógyuló ember tekintete az igazi: elkezd látni.
Látja, azt, hogy hány csoda és milyen szenvedés kell ahhoz, hogy az ember kimásszon a pokolból, feltámadjon a halálból. Örülsz, hogy cipő van a lábadon. Akit megcsap a múlandóság szele, rájön, milyen csoda élni.
Az Emlékezz a halálra! mondás nem fenyegetést jelent, hanem azt, hogy szüntelenül tartsd ajándéknak az életedet - mert minden nap ünnepnap! "
Müller Péter |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Müller Péter |
|
|
|
Címkék: szeretethiányos, emberutálatával, hétköznapokban, egymásszeretet, traumatológiai, visszafogadott, türelmetlenül, villamosoknak, leggyönyörűbb, berendezkedni, természetével, tanítványának, járókelőknek, múlandóságra, embertársaid, legkedvesebb, lélekromboló, beteljesedés, megkérdezte, gyönyörködj, gyűlölettel, kutyájuktól, megmérgezte, elmenekülök, természetes, láthatatlan, homokóráján, hétköznapok, fenyegetést, szüntelenül, feltámadjon, szeretetet, egyiküknek, légkörében, szerteszét, lépéseidet, halála után, olyan légkörben, kijáratot lesem, szeretethiányos életre, idegen emberek, szomszédom kutyájából, gyűlölettel teli, kutyája lelkét, állat ugatásán, gazdája csahol, saját emberutálatával, feleséged vagy, gyűlölet légkörében, láthatatlan világtól, horizonton lebukó, hétköznapokban élsz, Müller Péter,
|
|
Offline
