|
2025-06-04 11:04:20, szerda
|
| |
| |
Akkor tegyük még egyszer tisztába:
Egyvalami közös azokban, akik ,,felébredtek": ők már nem akarnak harcolni senki szeretetéért.
Egyszerűen csak haladnak tovább az úton, folyamatosan keresve önmaguk ritmusát, miközben egyre több megfelelési vágyat, elismerésért folytatott küzdelmet és eddig, a külvilág felé mutatott álarcot vetnek le.
Ők már tudják jól, hogy a szeretetet sem kiérdemelni, sem kierőszakolni nem lehet. Sosem lehet feltételhez kötött, vagy odavetett konc, miután mások számára megfelelően viselkedsz. Valaki más szeretetét vagy élvezed, vagy nem.
Akik felébredtek, tudják jól, hogy már túl sok volt a szemrehányás, az ejnye-bejnye, már túl sokszor próbálták őket megtörni, kényszeríteni idomítani ahhoz, hogy megértsék végre: bármit is tesznek, bárhogy is igyekeznek beolvadni mások kicsinyes játszmáiba, abból sosem lesz béke, mert sosem lehet eléggé jó, megfelelő, egyenrangú, méltó, sikeres, szép, minden feltételnek megfelelő.
A szeretetnek egyfajta karmikus feladata az, hogy képesek vagyunk önmagunkat szeretni annyira, hogy szükségtelenné váljon annak a tettetett, vagy látszólagos, időszakos szeretet morzsája, majom-szeretete, aki mindezt valaha is bármilyen feltételhez kötötte.
Hogy képesek vagyunk annyira szeretni és bízni önmagunkban, a Teremtőben, a Teremtő szeretetében, hogy azzal máris túlcsordult a szívünk, és bátran ki tudjuk mondani, hogy megvan mindenünk ebben az életben.
Majd azok, akik valóban szeretnek minket, akkor is amikor azt nem könnyű, együtt a nehéz pillanatinkkal, a hangulatainkkal, a tökéletlenségünkkel együtt, azok már ehhez, az érettebb önképhez, önbecsüléshez, spirituális teljességhez kapcsolódhatnak hozzá.
Ők azok, akinek nemhogy megfelelni nem kell, de képesek bennünk azt is szeretni, amit még mi magunk sem fedeztünk fel önmagunkban. Akik lélek szintjén kapcsolódnak, és akiknek nem kell soha megmagyarázni semmit sem, mert szavak nélkül, kimondatlanul is értjük egymás nyelvét. Tudjuk hogy állunk egymással. Ott nincs küzdelem. Ott bizalom van.
Aki már felébredt, az tudja jól, hogy ahova ,,kapaszkodni" kell, ott valójában nem neki van szüksége a másikra, hanem éppen ellenkezőleg. Nekik van szükségünk ránk.
Aki leszól minket, folyamatos kritikával illet, megpróbál maga alá nyomni, éppen hogy a saját szeretetlenségét, torz szeretet-képét, filozófiáját kompenzálja.
Amikor meg akarunk felelni, akkor az ő terhét cipeljük. Amikor kilépünk ezekből a kényszer szerepekből végre, akkor pont azok vetik be az érzelmi zsarolás kicsinyes trükkjét, akik maguk a teljes és feltétel nélküli szeretetre sosem voltak képesek. De ez az ő tragédiájuk, nem a mienk. Dolgozzák fel!
Pintér Erzsébet
Nem nekünk kell. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Spirituális út |
|
|
|
Címkék: szeretetlenségét, hangulatainkkal, kapcsolódhatnak, szükségtelenné, pillanatinkkal, önbecsüléshez, kierőszakolni, kimondatlanul, megmagyarázni, kényszeríteni, szemrehányás, kapcsolódnak, ellenkezőleg, elismerésért, szeretetében, folyamatosan, szeretetéért, filozófiáját, teljességhez, szeretetnek, megfelelési, kompenzálja, megfelelően, szerepekből, felébredtek, feltételnek, önmagunkban, kapaszkodni, spirituális, kiérdemelni, túlcsordult, tragédiájuk, látszólagos, feltételhez, szeretetét, viselkedsz, külvilág felé, szeretetnek egyfajta, nehéz pillanatinkkal, érettebb önképhez, saját szeretetlenségét, kényszer szerepekből, érzelmi zsarolás, Pintér Erzsébet,
|
|
Online
