|
2020-11-28 16:38:43, szombat
|
| |
| |
Amikor ismét belépünk a várakozás boldog heteibe, és megkezdjük a hajnalok zarándokútját a fényes éj felé, kérjük újra a költővel: ,,Add, Istenem, hogy a világ kisimuljon és elcsendesedjen bennem és mindenkiben..
...... ........
A decemberrel kézen fogva érkező adventet várva most is a szeretett Pilinszky kimeríthetetlen életművéhez fordultam. Naplóit és esszéit lapozgatva mindig újra és újra meglep, hogy olyan jó megpihenni ezekben a jól ismert szövegekben. És egy nagy, vívódó lélek társaságában időzni, aki annyira vágyott az imára és Isten közelségére.
Naplói tele vannak a vággyal: ,,szakadatlan imádság", ,,imádkozni kell szüntelenül"; ,,állandóan imában élni". Azt mondja: ,,Az ima a legtisztább »létsík«. Nem kíván mások számára is lenni: önmagában hordja realitását. Az ima a puszta létből a tiszta létbe emel."
Újra és újra be akarok lépni e ,,legtisztább létsíkba", az imádság terébe. Oly könnyű eltévedni. Lépteim, a hétköznapok feladatai, gondjai, a küszködések, vágyak, szeretetből fakadó kötelességek ezerfelé vonnak, szétszakítanak. Pilinszky szavaival: ,,Tévelygő szívünk legtöbb esetben egyszerre szeretné a tékozló fiú kétféle útját megjárni. Úgy elkódorogni hazulról, hogy az hazatérésnek tűnjék az atya szemében." Elkódorgok, távolodom, miközben közeledni szeretnék. ,,A csöndességben és a nyugalomban halad előre az istenfélő lélek, ott tanulja meg mindazt, ami az írásokban rejtőzik: ott akad rá a könnyek patakjára, amelyben éjszakánként megmosdik és megtisztul; hogy teremtőjével mind bizalmasabb kapcsolatba kerüljön: ahogy egyre jobban elszakad a világi zenebonától" - olvasom a Krisztus követésében. A költő egyik publicisztikai írásában pedig: ,,... az Evangélium tanácsa, hogy Istent rejtekben kell felkeresnünk. Ami nyilvánvalóan nemcsak a szoba rejtekét, a világ zaja elől való elrejtezést jelenti, de még inkább azt a csöndet, ami mindennél beszédesebb, ha egyszer sikerült a jelenségek mögé rejtezve Isten közelébe férkőznünk."
A csöndbe való belépés erőfeszítést igényel, és lemondást. De ,,nincs más gazdagodás, mint a lemondás" - szól Pilinszky. Egy ismeretlen karthauzi szerzetes így figyelmeztet: ,,Soha ne feledkezzünk meg a zsoltárok realizmusáról: imádságunk küszködéseink, szeretetünk és tényleges szenvedésünk szerény és konkrét körülményei között nyílik meg a világmindenségre, nem pedig egy olyan képzeletbeli világban, ahol könnyűszerrel csillaggá emelkedhetünk."
Van, hogy kilátástalanul hosszú ideig nem látom a napot; úgy érzem, Isten távol van. S a sűrű, sötét éjszakában nehéz mégis bízva tudni, hogy éppen az éjszaka és a sötétség legmélyén van a találkozás legbiztosabb helye. A költő naplójában a legsürgetőbb feladatként jelöli meg: ,,mind mélyebbre szállva »Isten távollétébe« - minél közelebb kerülni hozzá". És fohászkodik: ,,Engedd, Istenem, hogy javamra, s minden erőmmel tudjam ezt szolgálni, s kérlek, gondviselő kezeddel súlyosan figyelmeztess, ha vétenék vagy tévednék örök céljaiddal szemben."
Hát miféle éjszaka ez, amiben botladozom? Valóban Isten távolléte? Talán én szöktem el tőle és feledkeztem el arról, hogy a tenyerén hordoz szüntelen. ,,A jó ima mindig megtérés, mindig a hazatalálás csodája." Amikor sikerül belépni az ima csöndjébe, ráébredek, hogy a sötétség valójában nem Isten távolléte, hanem a legszorosabb közelség. Szárny sötét. - ahogy Weöres Sándor híres egysorosa mondja. Hiszen Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk. Hozzásimulok az imában és a csöndben, s eszembe jutnak a zsoltáros oly sokszor ismételt szavai a szárnyak árnyékának oltalmáról. Hogy ott nyerünk oltalmat és ott találunk menedéket az Ő szárnyai árnyékában. Ebben az oltalomban örvendezhetünk, bízhatunk, semmitől nem lehet félnünk többé. Nincs más biztos menedék.
A csöndben Isten jelenléte megszólal. Örökké vágyik hallani ezt a csendet, aki egyszer hallotta. A rejtőzködő Isten (Iz 45,15), a fátyollal borított Isten megmutatja arcát. ,,Visszafogad az ősi rend." Az idő kitágul, nem percekben mérődik többé. Az örökkévalóság lüktet. Itt elcsitul a fájdalom, elhallgatnak a nyugtalan kérdések. Itt csak béke van. Tudom, hogy igaz, amit Pilinszky ír, hogy ,,a szenvedés a meghívónk" az Atyához. Hogy ,,nem szabad megfutni a szenvedéstől", mert az ,,az Istennel való találkozás senki földje". Csak a találkozás a lényeges. ,,Ha sebet üt rajtad, majd be is kötözi, ha szétzúz is, meggyógyít a keze" (Jób 5,18). Csak soha el ne hagyj. Zárj karodba, ne engedj elkódorogni. ,,Megtapasztaltalak, Istenem, örökké közeledben kívánok maradni. Örökké útban akarok lenni feléd." Ez megint két mondat a naplóból. A költő saját megküzdött életével arra tanít, hogy az atyai ház felé vezető úton soha nem lehet megállni. Az ismeretlen karthauzi szavai így rímelnek erre: ,,Az imádságban élt élet vég nélküli túlemelkedést kíván: sehol sem szabad megvetnünk a lábunkat, és szomjaznunk kell a végtelenre."
Az éjszaka és a sötétség legmélyén van Isten és ember találkozásának legbiztosabb helye. Az advent igazolja ezt. A sötétség egyre mélyül, és amikor a leghosszabb lesz az éjszaka, a sötétség mélypontján föllobban a fény és fölzeng majd az angyalok éneke. ,,Én vagyok a világ világossága. Aki követ, nem jár többé sötétségben" (Jn 8,12) - mondja az Úr. Az imádság a lélek lélegzetvétele, szünet nélkül szüksége van rá a léleknek. A szakadatlan imádság Krisztus követésének biztos módja.
Segítse az ima csöndjébe való belépést idei adventünk kezdetén is Pilinszky János imája: ,,Add, Istenem, hogy a világ kisimuljon és elcsendesedjen bennem és mindenkiben. Hogy az éjszaka csöndjében asztalodhoz ülhessek, ahhoz az asztalhoz, ami mellől senki se hiányozhat. Ahhoz az asztalhoz, hol a Nappal és a csillagokkal együtt a hétköznapok is kialszanak, s egyedül a te békéd világít. Igen, hogy helyet foglalhassak már most egy rövid időre annál az eljövendő asztalnál, amit egy öröklétre megígértél, s aminek egyedül a te békéd a lámpása, eledele és terítéke. (...) Add, hogy imámban ne kérjek semmit, de annál inkább hallhassalak és hallgassalak Téged." Ámen.
Borsodi Henrietta/ Magyar Kurír 2019 11.30 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Advent |
|
|
|
Címkék: világmindenségre, kimeríthetetlen, elcsendesedjen, lélegzetvétele, találkozásának, szétszakítanak, publicisztikai, kilátástalanul, örvendezhetünk, örökkévalóság, nyilvánvalóan, küszködéseink, túlemelkedést, zarándokútját, realizmusáról, csöndességben, figyelmeztess, könnyűszerrel, emelkedhetünk, erőfeszítést, hallhassalak, legsürgetőbb, csillagokkal, figyelmeztet, feledkezzünk, hazatérésnek, társaságában, legszorosabb, hozzásimulok, teremtőjével, képzeletbeli, kötelességek, foglalhassak, legbiztosabb, szenvedéstől, éjszakánként, várakozás boldog, hajnalok zarándokútját, világ kisimuljon, decemberrel kézen, szeretett Pilinszky, legtisztább », puszta létből, tiszta létbe, imádság terébe, hétköznapok feladatai, hazatérésnek tűnjék, atya szemében, nyugalomban halad, istenfélő lélek, írásokban rejtőzik, könnyek patakjára, Pilinszky Jánossal, Valóban Isten, Weöres Sándor, Hiszen Őbenne, Pilinszky János, Borsodi Henrietta, Magyar Kurír,
|
|
Offline
