|
2021-01-04 15:56:38, hétfő
|
| |
| |
Kedves Imatársaim!
Mindenek előtt áldásokban gazdag új évet kívánok, egészségben, békességben, szeretetben: "Hogy ez új esztendőben minden ügyeinkben lehessünk Jézus drága kedvében!"
A vasárnapi Evangéliumot, Jn 1,1-18 elküldöm az Adoremusból, de ha tehetitek, legjobb a Szentírásból elolvasni. Érdekességként mellékelem a Martos Levente kétféle elmélkedését a Szelíd Fény könyvből, amit ugyanarra a jánosi szentírási versekre írt, más-más ünnepre. Karácsonykor bizonyára mindannyian egy kissé másként látjuk ezt a világot. Látjuk meghatottan vagy kevésbé, hogy van benne szeretet, és van benne sok-sok sötétség is. Ezt a világot szerette Jézus, ennek akarta megmutatni az Atyát. Nem vagyunk egyedül...
A vasárnapi evangéliumi elmélkedésének méltóképpen a Csúcs és forrás címet adta Martos Levente: Csúcsokra tartunk, de közben forrást keresünk...A csúcs és forrás a szentmisével kapcsolatban persze azt is jelenti, hogy mindent, az egész Istentől teremtett világot, sőt az ember művét, az idő múlandó gyümölcseit is kivétel nélkül az oltárra tehetjük, illetve innen, Krisztus testének asztalától kaphat erőt minden, ami igazán emberi.
Végül a Csendes percekben újabb megvilágítást találunk Dr. Victor János gondolataiban, ami több mint ötven évvel ezelőtt született: Ő megmutatta nekünk: mit akar tőlünk Isten..a törvényt, amely Mózes által is adatott már... De megmutatta azt is, ami ennél sokkal több és becsesebb: hogy mit akar Isten nekünk adni. Teljes vala kegyelemmel is. Ez volt a csodálatos többlet a Mózes által adott istenismerettel szemben. Isten nemcsak az Ő szent akaratának hideg fényét sugároztatta ránk, hanem megbocsátó, megújító, fölemelő szeretetét is. És pedig olyan bőségesen, hogy teljességéből mindig újra vehetünk!
Köszönöm a jókívánságokat, verseket, amit tőletek kaptam, szeretettel gondolok Rátok, imádkozom Értetek és Családjaitokért Julika
*
- Szentírás. Jn1,1-18
1 Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, 2 ő volt kezdetben Istennél. 3 Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett. 4 Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága. 5 A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel. 6 Föllépett egy ember, az Isten küldte, s János volt a neve. 7 Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. 8 Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról. 9 (Az Ige) volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít. 10 A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. 11 A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. 12 Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Azoknak, akik hisznek nevében, 13 akik nem a vérnek vagy a testnek a vágyából s nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. 14 S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be. 15 János tanúbizonyságot tett róla, amikor azt mondta: ,,Ez az, akiről hirdettem: Aki nyomomba lép, nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én." 16 Mindannyian az ő teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva. 17 Mert a törvényt Mózes közvetítette, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által lett osztályrészünk. 18 Istent nem látta soha senki, az Egyszülött Isten nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van.
*
- Martos Levente Balázs atya elmélkedése Karácsony 2. vasárnapjára
Csúcs és forrás.
Egyházi környezetben gyakran említjük a II. vatikáni zsinat híres kifejezését a szentmisével kapcsolatban, hogy az Eucharisztia az egyház életének ,,csúcsa és forrása". De a saját életünk szívverésében is lüktet ez a ritmus, az összegyűjtésé és a továbbadásé; a fellendülésé, a teljesség pillanataié, amelyeket aztán gyakran bágyadt egykedvűség, szinte kétségbeesés követ, amíg nem jön az újabb megindulás. Csúcsokra tartunk, de közben forrást keresünk. Asztalt, ahol valaki vendégül lát, s ahonnan ismét jó szívvel kelhetünk útra. A ,,csúcs és forrás" a szentmisével kapcsolatban persze azt is jelenti, hogy mindent, az egész Istentől teremtett világot, sőt az ember művét, az idő mulandó gyümölcseit is kivétel nélkül az oltárra tehetjük, illetve innen, Krisztus testének asztalától kaphat erőt minden, ami igazán emberi.
Amikor karácsony 2. vasárnapján újra János prológusát, evangéliumának bevezetőjét hallgatjuk, valami hasonlót élhetünk át. A nagy megújulás, az átalakulás, a titokzatos csere pillanata ebben a szövegben az, hogy az Ige testté lett, és közöttünk lakott S amint a szentmisében egy pillanatra megáll az élet, amíg a pap felmutatja, sőt János kedves szavával ,,felmagasztalja" az Eucharisztiát (vö. Jn 3,14; 8,28) - hiszen ilyenkor minden tekintet az egy kenyérre szegeződik -, úgy fordul most a közösség tekintete a megtestesült Igéhez: ,,mi pedig láttuk dicsőségét, amely az Atya Egyszülöttének dicsősége".
A János-prológus az egész emberiség és az egész történelem ,,szentmiséjét" ünnepli, vallja. A teremtéstől a boldogító istenlátásig tartó fájdalmas, sötétségben, majd meg pirkadó világosságban tartó utat járja végig, amelynek csúcsa és forrása, hogy Isten emberré lett. A himnuszban említett sötétség és világosság a hit és a hitetlenség váltakozása, amelyet persze nem annyira a történelem korszakaiban, inkább a környezetünkben, vagy még inkább a saját szívünkben, a saját életünkben és döntéseinkben figyelhetünk közelről.
Amilyen váratlanul eljutott a csúcshoz, az Ige megtestesülésének megvallásához, ez a himnusz ugyanolyan váratlanul véget is ér. ,,Istent soha senki nem látta, Isten Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki." Az első mondat szinte arcul csap. Kimondja, amit a nem hívő, vagy a hit és hitetlenség határán ingadozó ember panaszol. De melléjük áll a prológus közössége, s mindenkit arra hív, ismerje fel, hogy nincs más Isten, csak az Egyszülött Fiú Istene, aki alázatosan várja, hogy befogadjuk, hogy szemléljük emberségében, azután végső odaadottságában. Mert az evangélium a prológustól a keresztig, aztán a húsvéti üres sírig kísér.
Vajon, ha valljuk a megtestesülést, szükségszerű-e a kereszthalál is? A János-prológus mintha azt sugallaná, hogy a sötétség, a test, a vér, a férfi akarata mind csak lassan, csak az Igével találkozva alakulhat át. Ez a nehézkesség, ez a gravitáció a természet homályos Istenre utaltsága és istentelensége. Az Ige elutasítását előre sejteti, hogy a világ nem ismeri fel, övéi pedig nem fogadják be őt. Az ember erkölcsi gyengesége saját erőből levetkőzhetetlen (vö. Ter 9,21), az Isten fénye azonban teljességgel feltartóztathatatlan. Az Ige vándor létünk állapotában társult mellénk, ezért ismeri személyes alakulásunk nehézkes útját is. Ember lett, ezzel a naponként meghalás és naponként örömmel vállalt élet lehetőségét is magára vette.
A szentmise csúcs és forrás, ha benne mi is átváltozunk. Ha megengedjük, hogy az Ige újjáteremtsen. Hogy újrakezdje bennünk az ő művét, az ő szentmiséjét. Mert az Ige Istennél volt, és minden őáltala lett, és benne élet volt. Mi pedig odaadjuk, amik vagyunk és lehetünk - őáltala, ővele és őbenne.
Martos Levente Balázs
*
Csendes percek:
-- Szentírás Jan 1,6-9
6 Föllépett egy ember, az Isten küldte, s János volt a neve. 7 Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. 8 Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról. 9 (Az Ige) volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít.
- Szentírás Jan 1,10-13
10 A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. 11 A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. 12 Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Azoknak, akik hisznek nevében, 13 akik nem a vérnek vagy a testnek a vágyából s nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.
- Szentírás Jan 1, 16-18
16 Mindannyian az ő teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva. 17 Mert a törvényt Mózes közvetítette, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által lett osztályrészünk. 18 Istent nem látta soha senki, az Egyszülött Isten nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van.
*
- Dr. Victor János református lelkész, teológiai tanár (1888-1954) Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gazdagrét Szentangyaloktemplom |
|
|
|
Címkék: levetkőzhetetlen, környezetünkben, családjaitokért, tanúbizonyságot, odaadottságában, istenismerettel, nyilatkoztatta, evangéliumának, istentelensége, érdekességként, osztályrészünk, elmélkedésének, jókívánságokat, egyszülöttének, felmagasztalja, megtestesülést, újjáteremtsen, szívverésében, világosságról, teljességéből, világosságban, eucharisztiát, döntéseinkben, összegyűjtésé, gondolataiban, megvallásához, megvilágítást, vasárnapjára, közvetítette, sugároztatta, szentmiséjét, karácsonykor, szükségszerű, korszakaiban, megtestesült, emberségében, vasárnapi Evangéliumot, jánosi szentírási, kissé másként, világot szerette, vasárnapi evangéliumi, szentmisével kapcsolatban, egész Istentől, ember művét, oltárra tehetjük, csodálatos többlet, élet volt, emberek világossága, világosság világít, igazi világosság, világba jött, világban volt, Kedves Imatársaim, Martos Levente, Szelíd Fény, Victor János, Családjaitokért Julika, Atya Egyszülöttének, Jézus Krisztus, Egyszülött Isten, Martos Levente Balázs, Isten Egyszülöttje, Egyszülött Fiú Istene, Szentírás Jan,
|
|
Offline
