|
2021-01-06 13:04:56, szerda
|
| |
| |
Videó Link
Felföldi László új püspök
...... .........
- A remény kovászával - Felszentelték Felföldi Lászlót, a Pécsi Egyházmegye új megyéspüspökét.
Urunk megjelenésének főünnepén, január 6-án szentelték püspökké és iktatták be főpásztori hivatalába Felföldi Lászlót ünnepi szentmise keretében a pécsi székesegyházban. A főszentelő Erdő Péter bíboros, prímás; a társszentelők Udvardy György érsek és Bosák Nándor nyugalmazott Debrecen-nyíregyházi püspök voltak.
A szentelés megkezdésére kisütött a nap. A püspöki palota épületéből hosszú menetben vonult be az asszisztencia, a koncelebráló papok és püspökök a székesegyházba. A menetben volt a társegyházak két püspöke, Balogh Zoltán, a Magyar Református Egyház Dunamelléki egyházkerületének püspöke, valamint Kondor Péter, a Magyar Evangélikus Egyház püspöke is.
A liturgia elején Erdő Péter bíboros köszöntötte az egybegyűlteket. Michael August Blume apostoli nuncius egészségügyi okokból nem tudott részt venni a szertartáson; köszöntőjét José Salas Castañeda, az Apostoli Nunciatúra első beosztottja közvetítette, Kajtár Edvárd székesegyházi plébános tolmácsolásban.
Teremtő Lélek, jöjj közénk" - a Szentlélek hívásával kezdődött a szentelés szertartása. A jelölt bemutatása után elhangzott a megyéspüspöki kinevezéséről szóló pápai bulla, melyet magyarul Szép Attila püspöki irodaigazgató ismertetett.
Ferenc püspök, Isten szolgáinak szolgája szeretett fiának, Felföldi Lászlónak, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye papjának és ugyanott jelenlegi általános helynöknek, kiválasztott pécsi megyéspüspöknek: üdvözlet és apostoli áldás! Remélve, hogy amit Krisztus az ő emlékezetére cselekednünk parancsolt, növeli szeretetünket (vö. Római misekönyv, évközi 33. vasárnap, áldozás utáni könyörgés), az Úr iránti mély tiszteletben szüntelen örvendezzünk és vigadozzunk az Úrban, hívén abban, amit most még nem látunk, hogy majd mielőbb lássuk, amit nem láthatunk.
Erre a biztatásra támaszkodva és a pásztori buzgalom szándékától megerősítve, atyai szeretettel fordítjuk figyelmünket a pécsi nyáj lelki szükségleteire, amely ez idő szerint üresedésben lévén új pásztorra és az egyházmegyei élet irányítójára vár azt követően, hogy a korábbi elöljárója, tiszteletre méltó testvérem, Udvardy György a veszprémi metropolitai székbe lett áthelyezve.
Rólad tehát, szeretett fiam, úgy gondoljuk, hogy alkalmasnak látszol arra, hogy ellásd ezt a feladatot, aki, miután a Debrecen-Nyíregyházi egyházmegyebeli szolgálataidban mostanáig gyakorlatot szereztél, az ügyek intézésében való jártasságnak, valamint az emberi és papi jó tulajdonságoknak a kitűnő felkészültségével olyannyira rendelkezőnek mutatkoztál. Ezért hát, miután meghallgattuk a Püspöki Kongregáció tanácsát, apostoli hatalmunknál fogva megteszünk téged pécsi püspöknek, megadva ezzel az ehhez tartozó jogokat és rád róva az ennek megfelelő kötelességeket.
A liturgikus szabályokat betartva a püspökké szentelést (Róma) városán kívül bárhol, bármely katolikus püspöktől fogadhatod; előbb azonban tégy hitvallást, valamint nekünk és utódainknak szóló hűségesküt az egyházi törvény szabályai szerint. Ezeket a feladatokat elfogadva, kedves fiam, legyen gondod arra, hogy Isten segítségével állandó figyelmes tanulmányozója légy a szabadság tökéletes törvényének (vö. Jak 1,25), hogy a rád bízott hívők, téged követve, az ige tevékeny megvalósítóivá, és ne csak - önmagukat becsapva - hallgatóivá kívánjanak válni, és szilárdan ragaszkodjanak Krisztus irgalmának parancsaihoz.
Kelt Rómában, Szent Péternél, az Úr 2020. és pápaságunk 8. évében, november hó 18-án,
/Ferenc/
*
Ezt követte Erdő Péter bíboros szentbeszéde. A homíliát teljes terjedelmében közöljük.
...... .........
Főtisztelendő Érsek és Püspök Urak! Kedves most szentelendő Püspöktestvérem! Kedves Paptestvérek! Krisztusban kedves Testvérek!
Urunk megjelenésének ünnepén, Vízkereszt napján püspökszentelésre gyűltünk egybe. A mai evangélium a napkeleti bölcsek látogatásának történetét beszéli el. Ebben a jelenetben az Egyház ősidők óta a saját küldetésének képét fedezi fel. A távolról érkező napkeleti bölcsek meglátták Jézus csillagát. Hogy ez a tavaly emlegetett konstelláció volt-e, a Szaturnusz és a Jupiter együttállása, vagy annál is különösebb jelenség, azt nem tudjuk, de az biztos, hogy Jézus személyében nemcsak a Máté-evangéliumban szereplő bölcsek, hanem az agg Simeon is, aki Lukács evangéliumában veszi karjába a gyermek Jézust, meglátta azt a világosságot, amely minden nép számára felragyog. Mert Krisztus világosság a nemzetek megvilágítására és dicsőség a választott népnek (Lk 2, 31-32).
A napkeleti bölcsek, akiket a későbbi hagyomány háromkirályoknak is nevez, az evangélium első tanítványaiként jelennek meg. Ők lehetnek azok, akik a pogányok közül mindenki más előtt meghívást kapnak Krisztus hitére. Mit tanulhatunk mi a bölcsek történetéből?
Először is azt, hogy figyeljük a jeleket. Ne csillagjós módjára, de figyelmes szeretettel tanulmányozzuk az idők jeleit. Mert ezek a jelek ma korfordulóra utalnak. Nem mintha új messiás vagy új kinyilatkoztatás jelent volna meg a láthatáron. Keresztény hitünk szerint Jézus Krisztus Isten teljes és végérvényes szava az emberiséghez. Más evangéliumot senki sem hozhat. De sokat változott az ember állapota. Másképp kommunikálunk. Másképp kell viszonyulnunk a környezetünkhöz, ha tetszik, különleges, minden eddiginél nagyobb felelősséggel kell fordulnunk a teremtett világ felé. És más módon kell viselnünk egymás terheit is. Mindezt lehet globalizáció névvel is illetni, bár valljuk meg őszintén, ez a kifejezés is többértelmű lehet.
Az ismeretek, érzések, információk gyors terjedése újfajta kapcsolatteremtési lehetőségeket hozott. Egyrészt az egyéni megnyilatkozások közlése sokkal könnyebbé vált, másrészt a nagy hálózatok meghatározzák sokszor a tartalmak jellegét is. A járvány idején megtapasztalhattuk, hogy a közösségi média értékes eszköz volt plébániáinkon, egyházmegyéinkben, de a világegyházban is. Ám azt is látjuk, hogy ez a fajta kapcsolat mégsem egyenértékű a személyes találkozással.
Számunkra a környezetünkért érzett felelősség nem abból fakad csupán, hogy még szeretnénk hosszú ideig használni ezt a világot. Még kevésbé jelenti azt, hogy többre becsüljük a többi élőlényt, mint saját magunkat és az emberiség létét tekintjük úgymond a környezetet zavaró tényezőnek, vagy hogy isteni tulajdonságokkal ruházzuk fel az egész univerzumot. Hanem azt jelenti, hogy a teremtő Isten előtt vagyunk felelősek, hogy tőle kaptuk ajándékba az életünket és a környezetünket is azért, hogy gondozzuk és műveljük azt. Az ember uralma a környezet fölött nem lehet szeszélyes, önző vagy meggondolatlan, hiszen nem tulajdonosai, csak kezelői vagyunk a minket körülvevő természetnek. És persze tavaly újra megtanulhattuk, hogy a kezelői hatáskörünk sem terjed ki mindenre, hiszen a természet nagy úr, és mi annak csak bizonyos tényezőit tudjuk befolyásolni.
A globalizáció folytán másképpen viseljük egymás terheit. Pozitív, keresztény értelemben meg kell látnunk ebben a helyzetben a felhívást a szolidaritásra. Nem egyszerűen arról van szó, hogy a fellendülések és a válságok végigsöpörnek a világon, mert minden mindennel összefügg, hanem arról is, hogy szabad, személyes cselekedetünkkel akár távollévő bajbajutottakon is segíteni tudunk - gondoljunk csak a hazánkból küldött támogatásokra a válságövezetekben élő keresztények megsegítésére. És persze, ha látjuk a mosolygó afrikaiakat, amint átveszik a kiosztott élelmiszert, vagy szeretettel és barátsággal teli üzeneteket kapunk a Közel-Keletről, akkor eszünkbe jut, hogy mindnyájan testvérek vagyunk. Ahogy Krisztus tanította: ,,egy a ti Mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok" (Mt 23, 8).
- A második, amit megtanulhatunk a napkeleti bölcsektől az, hogy útnak indulunk Krisztus felé. Krisztus pedig küldetést bíz ránk. A megváltozott helyzetben ugyanaz marad a krisztusi küldetés. Mert ő el akarja juttatni az örömhírt minden néphez és minden emberhez. Egyénenként és közösségileg egyaránt szeret minket. Amikor Szent II. János Pál pápa vízkereszt ünnepén több alkalommal is püspököket szentelt, ezzel is azt üzente, hogy Krisztus üzenete és küldetése az egész világhoz szól. A püspökök pedig az apostolok utódai. Az ő feladatukat kell teljesíteniük szerte a földkerekségen. Krisztus tanítását úgy kell továbbadnunk, ahogyan a Szentírásból és a szent hagyományból megismertük, a Tanítóhivatallal teljes közösségben. A szentségek kiszolgáltatásakor eszközei vagyunk a kegyelmi ajándékait nagylelkűen osztó Istennek. Nem a magunkéból adakozunk tehát, nem a mi bölcsességünk, nem a mi kisugárzásunk, nem a mi erőnk emeli fel és teszi szabaddá a mai embert, hanem Isten túláradó kegyelme.
A püspök, különösen a megyéspüspök, küldetést kap a pásztori kormányzásra is. Krisztus személyében kell cselekednie, nem független vezetőként, hanem mint Krisztus vikáriusa. Maga Szent Pál mondja: ,,a megbízottól pedig nem kívánnak mást, mint hogy hűséges legyen" (1Kor 4,2). A püspök tehát nem arra hivatott, hogy hatalmaskodjon a rábízottak fölött, de nem is húzódhat vissza a vezetés szolgálatától, nem háríthatja ezt másokra. Amikor 1970-ben szemináriumba jelentkeztem, megyéspüspököm még az amerikai követségen tartózkodott. Csak álmodozni tudtunk arról, hogy egyházmegyénket ténylegesen vezethesse egy megyéspüspök, aki a püspökség szentségi fokozata mellett a teljes megyéspüspöki tisztséget is gyakorolja.
- A harmadik, amit a bölcsektől tanulhatunk, hogy hódolva borulunk le Krisztus előtt. Az evangélium szerint a bölcsek leborulva hódoltak a gyermek előtt, pedig Betlehemben aligha lakhatott palotában. Mégis hittek abban, hogy az egyszerű kis gyerekben az újszülött királyt tisztelik. Ahhoz, hogy hódoljunk Krisztus előtt, félre kell tenni az előítéleteinket, személyesen, bensőséggel, szeretettel kell imádkozni hozzá. Teljes odaadással kell keresnünk, hogy mit kíván tőlünk. Csak ha ilyen személyes szeretetkapcsolatban vagyunk vele, akkor rendíthet meg minket igazán, hogy őt ismerhetjük fel a vigasztalást, a jó tanácsot keresőkben, a szegényekben, a betegekben, az elhagyottakban, azokban, akik kétségbeesetten keresik az életük értelmét és céltalanul sodródnak egyik kiszolgáltatott helyzetből a másikba.
Kedves szentelendő testvérem! Jelmondatod így hangzik: Megismertük a szeretetet! Eddigi munkádból, papi szolgálatodból sokan megérezhették, hogy találkoztál Krisztus szeretetével. Itt, a Pécsi Egyházmegyében papok és hívek egyaránt várják, hogy tovább add ezt a szeretetet, hogy a te személyedben találkozzanak Krisztussal, aki főpapunk, pásztorunk és tanítónk.
A püspökökről hittel valljuk, hogy testületet alkotnak, mint hajdan az apostolok. Adja Isten, hogy szolgálatod erősítse a püspökök egész közösségét és megtapasztalhasd küldetésed során a testvéri szeretetet és segítséget püspöktársaid részéről is.
Szent Péter apostol, a Pécsi Egyházmegye védőszentje, könyörögj az új püspök atyáért, az egyházmegye egész közösségéért és egész Egyházunkért. Ámen
...... Link
Rövid csend, majd a békecsók szertartása következett: a járványhelyzet miatt meghajlással léptek a püspöktársak az új megyéspüspök elé. Végül az egyházmegye áldozópapjai és diakónusai járultak egyenként Felföldi László püspök elé, és meghajlással fejezték ki engedelmességüket és tiszteletüket.
A szertartás az Eucharisztia liturgiájával folytatódott. Ekkor az újonnan felszentelt püspök átvette a főcelebránsi szerepet a főszentelőtől.
A szentmise végén felhangzott a Te Deum, miközben az új püspök két szentelő püspök kíséretében végigvonult a templomon, áldást osztva.
Köszöntők következtek.
Cikk innét folytatva Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Pécs_Havas boldog asszony |
|
|
|
Címkék: háromkirályoknak, cselekedetünkkel, megtapasztalhasd, tulajdonságokkal, megnyilatkozások, tulajdonságoknak, tanítóhivatallal, kinyilatkoztatás, püspöktestvérem, kétségbeesetten, megyéspüspöknek, puspokszenteles, előítéleteinket, ígérettételével, egyházmegyénket, bajbajutottakon, székesegyházban, egyházmegyebeli, kiszolgáltatott, környezetünkért, környezetünkhöz, szolgálataidban, tanítványaiként, megvilágítására, egybegyűlteket, szolgálatodból, székesegyházba, elhagyottakban, megyéspüspököm, egyházmegyében, tolmácsolásban, környezetünket, evangéliumában, tanulmányozzuk, tanulmányozója, megjelenésének, remény kovászával, pécsi székesegyházban, főszentelő Erdő, társszentelők Udvardy, szentelés megkezdésére, püspöki palota, koncelebráló papok, menetben volt, liturgia elején, szentelés szertartása, jelölt bemutatása, megyéspüspöki kinevezéséről, biztatásra támaszkodva, pásztori buzgalom, pécsi nyáj, egyházmegyei élet, Felföldi László, Pécsi Székesegyházban, Felszentelték Felföldi Lászlót, Pécsi Egyházmegye, Felföldi Lászlót, Erdő Péter, Udvardy György, Bosák Nándor, Balogh Zoltán, Magyar Református Egyház Dunamelléki, Kondor Péter, Magyar Evangélikus Egyház, Michael August Blume, José Salas Castañ, Apostoli Nunciatúra, Kajtár Edvárd, Teremtő Lélek, Szép Attila, Felföldi Lászlónak, Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye, Püspöki Kongregáció, Kelt Rómában, Szent Péternél, Főtisztelendő Érsek, Püspök Urak, Kedves Paptestvérek, Mert Krisztus, Jézus Krisztus Isten, Ahogy Krisztus, Amikor Szent II, János Pál, Maga Szent Pál, Pécsi Egyházmegyében, Adja Isten, Szent Péter,
|
|
Offline
