|
2021-01-29 14:23:18, péntek
|
| |
| |
A Szent Gábriel Irodalmi Klub tagjainak és vendégeinek!
Szeretettel üdvözöllek Benneteket!
A járványügyi korlátozások meghosszabbítása miatt ismét egy kicsit szeretnélek lefoglalni Benneteket!
Azokon a történéseken,amikre semmiféle ráhatással nem tudunk lenni, nem érdemes rágódni!
Annál inkább fontos azonban, hogy a saját kis világunkban magunkat testileg-lelkileg megőrizzük épen!
És most ez utóbbit szeretném kihangsúlyozni, nehogy kizárólag a testire koncentrálódjunk!
A lelki épség legalább olyan fontos!
Ezért kikapcsolódásra hívlak Benneteket! Induljunk ismét a Balatonra!
Folytassuk badacsonyi irodalmi barangolásunkat Vas István és Szántó Piroska művész házaspárral!
Vendéglátónk lesz Herczeg Ferenc író is!
Szépséges kirándulást kívánok a téli Badacsonyon!
Szeretettel:Márti
*
"A Balaton fölött, ha alkonyul,
a nap egy percre bíbor, lila, sárga,
aztán a tó fekete habja csobban."
(Vas István)
- Vas István költő 30 éves volt, és már egy éve özvegy, amikor egy szentendrei művésztelepen először találkozott a 27 éves Szántó Piroskával.
Vas István (1910-1991) kétszeres Kossuth-, háromszoros József Attila- és egyszeres Baumgarten-díjas költő, író, műfordító. Harmadik felesége Szántó Piroska festő, grafikus író volt.
Szántó Piroska (1913-1998) Kossuth-díjas festő, grafikus, író, érdemes és kiváló művész. Vas István költő harmadik felesége.
,,A költő hosszú szerelem és rövid házasság után veszítette el táncművész feleségét, Kassák Etelt, akit agydaganat vitt el. Még nem épült fel a gyászból, amikor barátai meghívására ellátogatott a Vajda Lajos körül csoportosuló fiatal baloldali képzőművészek műhelyébe. Piroska is itt festett: tehetséges volt, és radikálisan baloldali. Illegális kommunistaként még börtönben is ült, aztán férjhez ment egy fotográfushoz, aki felesége politikai meggyőződését és festői elhivatottságát is múló bolondériának tartotta. Piroska nem volt hajlandó belenőni a háziasszony-szerepbe, két év után hóna alá csapta kedvenc képét, és ment vissza a művészek közé. A Műhelyben szabad művészet- és szerelemfelfogás várta, szocialisták voltak, de a szocialista erkölcsöt hírből sem ismerték. Vas Istvánnak imponált az a teljes körű szabadság, amit a festők között megismert, és egyre jobban érdekelte a szabad szájú Piroska is. Bár a lánynak lázasan udvarolt egy Csömöri nevű festő is, találkozgatni kezdtek, lassan egymásba szerettek. A telep művészeinek azonban nem tetszett a komoly költő, - egymásra nem voltak féltékenyek, Istvánra igen. ,,Közben a magánéletem csúnyán összegubancolódik; a Műhely szoros közössége nem szereti Vas Istvánt, s követelik, hogy döntsek végre - természetesen Csömöri mellett, és tegyem ki Vas István szűrét. Mintha az olyan egyszerű lenne!" - írta Szántó Piroska később. Végül Piroska nem bírta a feszültséget, ott hagyta a művésztelepet és Vas Istvánt is. Kapcsolatuk megszakadt, jött a háború. Mindketten életveszélyben voltak, származásuk miatt duplán is. Istvánt munkaszolgálatos behívó várta, majd a német megszállás idején barátja, Ottlik Géza és egy bátor lány Kutni Mária bujtatta. Piroska ez alatt egy régi ismerős, a kommunista segédszínész, Aczél György lakásában bujkált, ami különösen biztonságosnak számított: egy nyilas körzetvezető utalta ki magának, és fegyverraktárnak használta, így itt senki sem kereste a lányt. Piroska pisztollyal a zsebében várta, hogy jöjjenek érte, de megúszta. A háború után mindketten reménykedve tekintettek a jövőbe, s beléptek a kommunista pártba. Pista feleségül vette megmentőjét, Máriát. Ontották a műveket, amelyben az igazságos új időket köszöntötték. Egy darabig. Hamar jöttek a csalódások, a költő és a festő is döbbenten nézte, mi történik körülöttük. Ebben a nyomott hangulatban találkoztak újra, szerelemük ismét fellángolt. Pista elvált feleségétől, és ettől megfagyott körülöttük a levegő. ,,A régi barátok, akik egyáltalán hajlandók voltak köszönni nekem, rendszerint hatalmas prédikációval tiszteltek meg: szégyellhetem magamat, elválasztottam Pistát a szép és kedves feleségétől, aki ráadásul megmentette az életét s a családja életét is - szégyellem is magamat, de nem tehettem másként. Védekezzek azzal, hogy én voltam a régi szeretője? Annak idején szakítottunk - én szakítottam! s azóta az egész világ s a háború is beleszólt a kettőnk ügyébe." Vas minden fronton tiszta lappal akart kezdeni: 1952-ben nyilvánosan jelentette be, hogy kilép a pártból, mert, úgymond, nem elég fejlett ideológiailag. A hallgatás évei következtek, Piroska nem állított ki, István nem publikált. A 60-as évektől szentendrei otthonuk spontán irodalmi szalonná vált, mindenki bejáratos volt hozzájuk Ottliktól Weöresig. Emellett Szántó Piroska volt szinte az egyetlen ember, aki kertelés nélkül megmondhatta a véleményét a kultúra urának, Aczél Györgynek. Sok művész érdekében járt közben nála, és ha kellett le is gorombította egykori bujtatóját. Műveikben életük végén újra és újra felcsendült az időskori szerelem hangja. Piroska képein megjelentek kertjük őszi virágai, István pedig Rapszódia egy őszi kertben címmel megírta a Szeptember végén öregkori verzióját.
- Mi más értelme van az időben a szépet
Halmozni, ha nem ez,
Hogy mikor nyomorultul vergődik az élet,
Akkor is szép lehess?"
Négy évtizedet éltek együtt." (Nyáry Krisztián)
Szántó Piroska nemcsak képzőművésznek volt tehetséges, hanem írónak is. Hangulatos, kedves leírását a badacsonyi Rodostó turistaházban tett látogatásukról élvezet elolvasni!
Szántó Piroska: Rodostó Badacsonyban
- Menjetek fel Tatayhoz - javasolta Kormos Pista -, nektek való hely. Írjatok, hogy küldjön le valakit, aki segít felvinni a csomagjaitokat, mert majdnem egy órányira van az állomástól a turistaház a hegy tetején. Ha már eltoltátok az első hetet Pista szabadságából, legalább a második legyen jó, majd meglátjátok.
Sosem szerettem a Balatont, igaz, csak órákra láttam, nyáron, de most, hogy leszállunk a vonatról, nyoma sincs a levelezőlap-kékségnek, sem a nyári fulladt zsúfoltságnak, az őszi világítás tiszta és kemény, és előttünk áll egy bozontos fejű színarany hegy, az arany tömegből fekete bazaltszálak sorakoznak az ég felé, de még az ég sem kék, hanem sápadt arany, a nap meg majdnem fehér fölötte, szeptember vége van.
Egy pici, kötényes, fekete fejkendős vénasszony behúzott nyakkal, féloldalasan keszegel felénk, ő Vasáros néni, őt küldte Tatay úr, majd viszi a csomagjainkat, erre megyünk, tessenek jönni. Csak egymásra nézünk Pistával - hát ez mi? Sajnos, mi mindig nagy szerrel utazunk, maga a festőholmi, állvány, kazetta, vásznak, megvan hat-nyolc kiló, és a kettőnk kofferja, Pista könyvei - lehetetlen, hogy ez a félhalott néni vigye, aki a vállamig sem ér, hát csak a szatyromat nyomom a kezébe, Pista hátán a koffer, nálam a festőfelszerelés. Vasáros néni így is végig nyög és sóhajtozik, a derekát, a lábát, a fejét fájlalja, szuszogva biztat pihenésre, s kendőjét megoldva pihen lépten-nyomon ő is, ha nem varázsolna el a csodaszép, létrameredek, kék bazaltkővel kirakott út, komolyan dühöngenék - micsoda embertelen alak lehet ez a Tatay, hogy fogjuk kibírni nála egy hétig?
Neki is esek a piros tülökorrú, csókaszemű, megtermett férfiúnak, aki óriási tálcával a kezében igyekszik kifelé a turistaház előtti asztalokhoz - pedig most látom először, olvasni sem olvastam még tőle semmit.
- Ugyan, hogy volt lelke ezt az öregasszonyt küldeni elénk? Hisz ez a saját lábát se bírja!
- A Vasáros néni? Kutya baja sincs, becsapta magát! Szeretője van annak, a Takony Jóska, most is azért sántít, mert megverte az ura, az Imre bácsi, az orra is attól áll félre.
- Szeretője? Hát hány éves, az istenért?
- Hetvenkettő. Itt, Badacsonyban az ilyen még szeretőt tart.
Tatayval úgy szaglásszuk egymást, gyanakodva, mint két idegen kóbor kutya. 1950 ősze van, senki se tudhatja, kiben mi lakik, ki miből változott mivé, s azt sem, hogy változott-e egyáltalán. Tény, hogy Tatay író, aki nem jelenik meg, és turistaházat vezet - vezet? Hajnali négykor már halért megy le, át Fonyódra, zsákot cipel, széket, asztalt hord, felszolgál, és budiajtót javít, a csuda szép felesége, Marika meg főz a vendégeknek. Pista is író, aki nem jelenik meg, de mégis, lektor a Szépirodalminál, Pesten - nem csoda, ha Tatay állandó próbafúrásokat végez irányunkban, szerintem a Vásáros néni elénk küldése is az volt. Teszt. De már a második próbafúrása bebizonyítja, hogy semmi vész, Sándor mélységes, kaján humorérzékére pontosan reagál az enyém, összetegeződünk, értjük egymást.
Mert az a látvány, ahogy Sándor egy nyeles hengerrel a kezében megjelenik, a bástya tetejére állítja a szerszámot, közben felém les az orra mellől, egyszeriben abbahagyatja velem a festést, s érdeklődöm a tevékenysége célja felől.
- Esőmérő, csapadékmérő - veti oda halálos komolyan. - A meteorológiai intézet munkatársa vagyok, aki köteles jelenteni a csapadékmennyiséget mindennap. Fizetni ugyan nem fizetnek érte, de ezzel is a hazámat szolgálom.
Másnap előkelő vendég érkezik a turistaházba, a frissen nagydíjazott festőnő, csak fél napra jött, de tüstént nekiáll, s rácselekszi a vászonra a házat, mögötte a bazaltszálakat és a két oldalsó orgonabokrot, tövig lila virággal borítva. Sándor egy zsák kukoricával a vállán odaadással szemléli, én is.
- Tessék mondani - kérdi egy megtört énekes koldus hangján Tatay -, hogyhogy virágzik a tisztelt művésznő képén az orgona? Hisz most ősz van, a lomb már mindenütt sárgul.
A művésznő egyáltalán nem gőgös, de nem is zavartatja magát, munka közben magyaráz lelkesen, meg se fordul, dolgozik tovább.
- Én nem naturalizmust festek, pedig azzal vádolnak, hanem szocialista realizmust. Előremutatót. Hiába van ősz, az orgonabokor él, és tavasszal virágozni fog. Érti, barátom?
- Igenis, kezit csókolom - sipogja Sándor -, erre én sose gondoltam, nem is magyarázta meg nekem senki. Pedig, tetszik látni, az az elvtársnő is festő - mutat rám az aljas disznó.
- Igazán? - mér végig a művésznő. De én csak hümmögök, jaj, dehogyis, a gondnok úr mindig mókázik, én csak néha rajzolgatok, ugye... No megállj, Sándor, ezt nem viszed el szárazon, hisz csak az Isten őrzött, hogy el nem röhögtem magam.
A mosdóhelyiségnek kinevezett kamrában egy ménkű nagy, ronda, műnépi köcsögben tárolják a vizet - messzi kútról kell felhordani -, s ez a köcsög megtetszik egy nyafka hölgynek, aki a hetenként többször is érkező, hegyet ellepő tömeghez tartozik. Hajóval jönnek át a különböző üdülőkből. Látja, hogy rajzolok a bástyán, lefülel, s érdeklődik: mit gondolok, eladó-e az a köcsög, ő megvenné. Hát hóóógyne, erősítem buzgón, a gondnok tulajdonképpen ebből él, nagy gyűjteménye van, árulja is, de persze titokban, szóljon a többieknek is, hátha akad más érdeklődő is a csoportban.
Hát akad egy kis munkája Sándornak, amíg ez a társaság a hegyen tartózkodik. Biztos távolságról figyelem, egymás után mennek oda hozzá, az orra mindjobban mozog, folyton le kell tennie a tálcát poharastul, ahogy mérgesen tiltakozik.
Ettől kezdve áll a harc. A következő kirándulócsoportnak Sándor hirdeti, hogy van itt egy művésznő a hegyen, aki öt forintért helyben bárkit lerajzol, most is ott fest, ni, a bástya alatt. Ennyire kapós még életemben nem voltam, szinte sorban állnak a népek, és nyújtogatják az öt forintokat. A gyerekekkel gyűlik meg leginkább a bajom, azok nem érik be a nyújtogatással, ráncigálják a szoknyámat, sivítva könyörögnek: engem tessék lerajzolni! Néni kérem, most fésülködtem meg, tessék nézni! Az apróbbak a krétáimat próbálják lopdosni, ha száz kezem volna, se tudnám elhessegetni őket. Egyetlen vigaszom, hogy Sándor nem élvezheti munkája gyümölcsét, mert ilyenkor igazán el van foglalva. De sajnos tévedtem. Úgy látszik, kivételesen rábízta az ügyintézést az egyetlen kis cselédjükre, ő meg a bástya szélén ül és röhög.
Nem tehetek mást, szép, gondosan árnyalt betűkkel készítek egy hirdetményt, s egy óvatlan pillanatban kiszögelem a budi ajtajára, de belülre, hogy csak akkor vegye észre a delikvens, ha már bement: "A középső deszka elkorhadt, tessék vigyázni!"
Egy ideig élvezettel nézem, ahogy kiugranak és Sándort macerálják a népek, aztán észbe kapok: ennek fele se tréfa, még valami buzgó marha képes feljelenteni őket. Hát megváltoztatom a felírást, s a mosdóhelyiségnek kinevezett kamrában rakom ki: "Az árnyékszék nem működik, tessék mögéje menni!"
Estére Sándor csak fenyeget felém a lapáttal, de kevés ideje marad már a megtorlásra, másnap délután utazunk haza. Szerencséjére még az este befut Püskiné, Ilus. Sándor - mint utóbb kiderül - titokban megsúgja neki, hogy én valóságos nótafa vagyok, csak borzasztó szerény. De ha előénekelnek nekem, és komolyan itatnak, hát nem bírok ellenállni, és lejegyezni való régi nótákat énekelek. Még Pistát is beavathatta a gonosz lélek, meg Marikát is, ilyenkor késő este már nem jön vendég, ülünk öten az étteremben egy petróleumlámpa fényénél, s Ilus csábítóan elkezd egy-egy nótát, egyre-másra önt a poharamba - biztat, hogy no, igazán, nem kell szerénykedni, másnak se tökéletes a hangja. Sándor meg sopánkodik, hogy nem ízlik az ő bora, szégyent hozok a házra - pontosan tudja a gazember, hogy nem szoktam inni. Éppen ez a baj, mert a tisztesség kedvéért bele-beleiszom, s tudvalevően a kanalanként vagy kortyonként ivott bortól hamar be lehet rúgni. Nem rúgok be, csak valami meglazul bennem - hirtelen meglátom magunkat, ahogy ott ülünk, ezen a fekete őszi estén, egy üres turistaházban, a petróleumlámpa körül. (A nem publikáló költő, a nem kiállító festő, az éjjel-nappal konyhában dolgozó Marika, Ilus, akinek már nincs könyvesboltja, csak keramikusnak készülő férje és négy gyereke, meg Sándor, eddigi legjobb regényével, a Vulkán-nal, még csak egy halom gépelt papírlapon.) Igen, Sándornak ez az utolsó "kitolása" remekül sikerült, mert szent igaz, én imádok énekelni, csak szégyellem, hogy annyira nincs hangom, s ezt tálalta most ki boldogan, hadd szégyelljem magamat nyilvánosan. Holnap elutazunk, a szabadságunknak vége, most mit kötekedjek tovább?
Sándor olyan szépen dünnyögi - mindegy, hogy csaléteknek szánva - a nótáját:
Kavicsos is, sáros is
Az én házam eleje...
Most már jön a tél, itt maradnak ketten, előbb a végtelen őszi esőben, aztán a téli behavazottságban a hegy tetején egyedül - egyszóval nem bírom tovább, a magyar nóta, az igazi, az nem vicc, nem játék, az én vidékemről való különösen nem az, hát belevágok:
Kelet felől, kelet felől,
jön egy fekete felhő...
Felőlem röhöghetnek. De nem röhög senki. Az alföldi nóták nagyon egyszerűek, előbb csak dünnyögi velem, aztán már énekli is mindenki. Fogy szépen Tatay híres (ezúttal, úgy hiszem, a rosszabbik) bora."
Érdemes volt elolvasni, igaz?
- Most pedig Vas István badacsonyi - 40.születésnapi - emlékét őrző verse következik
Vas István: Badacsonyi ősz
- Ha már születésnap, akkor inni is kell Badacsonyban, és így jóval a szüret után egy kis ismétlés Esterházy Péter író segítségével:
,,...Ismételjük át: kis fröccs: 1 dl bor és 1 dl szóda, nagy fröccs: 2+1, hosszúlépés, más nevén fordított: 1+2, házmester: 3+2, viceházmester: 2+3, háziúr vagy nagyházmester vagy (Csongrád megyében) bivalycsók: 4+1, lakófröccs vagy kis házmester vagy tömbházmester: 1+4, polgármester: 6+4, mafla: 5+5. Vannak a kevésbé ismertek, pl. az Újházy-fröccs, amikor szóda helyett uborkalét használunk; és ha nagy a baj, akkor kell a színész-fröccs: 2 dl szóda, az is langyosan. És így tovább. Van nyelv, amelynek a létezésre van sok szava, van, amelyiknek a fröccsre. Nem látom a különb
(Esterházy Péter: Utazás a tizenhatos mélyére -részlet)
- Latabár Árpád Zentai Anna - Csopak, Somló, Badacsony
Részlet Eisemann Mihály Füredi Anna-bál c. operettjéből.
videó Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gazdagrét Szentangyaloktemplom |
|
|
|
Címkék: mosdóhelyiségnek, fegyverraktárnak, festőfelszerelés, meghosszabbítása, koncentrálódjunk, behavazottságban, szerelemfelfogás, munkaszolgálatos, elhivatottságát, összetegeződünk, kikapcsolódásra, barangolásunkat, szépirodalminál, szabadságunknak, megváltoztatom, képzőművésznek, petróleumlámpa, csomagjaitokat, nyújtogatással, próbafúrásokat, látogatásukról, kihangsúlyozni, elválasztottam, kommunistaként, biztonságosnak, tulajdonképpen, életveszélyben, bazaltszálakat, csomagjainkat, képzőművészek, ideológiailag, meggyőződését, szabadságából, bolondériának, művésztelepet, turistaházban, járványügyi korlátozások, kicsit szeretnélek, testire koncentrálódjunk, lelki épség, téli Badacsonyon, percre bíbor, szentendrei művésztelepen, költő hosszú, művészek közé, szocialista erkölcsöt, festők között, szabad szájú, lánynak lázasan, telep művészeinek, komoly költő, magánéletem csúnyán, Szent Gábriel Irodalmi Klub, Szántó Piroska, Herczeg Ferenc, Szántó Piroskával, József Attila-, Kassák Etelt, Vajda Lajos, Végül Piroska, Ottlik Géza, Kutni Mária, Aczél György, Ottliktól Weöresig, Emellett Szántó Piroska, Aczél Györgynek, Nyáry Krisztián, Rodostó Badacsonyban, Kormos Pista, Takony Jóska, Estére Sándor, Esterházy Péter, Latabár Árpád Zentai Anna, Részlet Eisemann Mihály Füredi Anna-bál,
|
|
Offline
