Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Online
Profil képem!
Blogom, Képtáram,
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Négyszemközt - Megafon - Patriota
  2024-07-14 22:00:26, vasárnap
 
 










NÉGYSZEMKÖZT - MEGAFON - PATRIOTA


A baloldal UTÁLJA! Miért csináljuk a Megafont / Patriótát?


A balliberális tábort zavarja, hogy patrióta hangok is megjelentek az interneten. A közösségi média, a YouTube sokáig az ő játszóterük volt. Csak ők beszéltek a politikáról, ők voltak zsűri szerepben. Ez a Megafon és a Patrióta megjelenésével megváltozott. Fent vagyunk a pályán, felvettük a kesztyűt és minden nap megküzdünk velük! Mi az igazság, ők az amerikai dollárok és a baloldal pártján állnak! Nekünk Magyarország, nekik Brüsszel az első!

Hajrá Megafon!
Hajrá Patrióta!



Link

Link


Ezért lehettek ilyen sikeresek a balos CELEBEK!
/Párttitkár unokából befolyásos politikus, hírszerző gyerekéből rádiós műsorvezető, külkereskedő fiából pedig reklámszakember. Csak néhány történet, amely jól mutatja, hogy az egykor magas polcon lévő káderek leszármazottjai, miként részesültek a szülői/nagyszülői örökségből, akikről a széles közvélemény nem is sejti, hogy milyen háttérrel érkeztek a közéletbe. Folytatjuk a kommunista dinasztiák hatalomátmentésének témáját.
Mező Gábor történész-kutatóval ezúttal a kommunista celebvilágról és a kádergyerekekről beszélünk. /

Link


Szinetár Dóra hazugságai és a hazaáruló ,,függetlenobjektívek" ...
/Csodálatos balettművészből lett az Operettszínház balettigazgatója és az egyik legnépszerűbb politikai influenszer Apáti Bence. A Kontextuson Andor Évának sok más mellett az őt ért rengeteg támadásról is beszélt./

Link

Link


Példátlan aljassággal támadták Balázs Pétert saját színész kollégái
/Először beszél súlyos betegségéről az egyik legjobb és legszeretettebb magyar színész, Balázs Péter. A Kontextus youtube-csatonáján Andor Évának azt is elmondta, hogyan hívta fel részegen Jordán Tamás, hogy ne legyen igazgató./

Link


Hogyan lettek a kommunistákból "DEMOKRATÁK"?
/Baloldal, pénz, hatalommentés. Így zajlott a rendszerváltoztatás Magyarországon a jobboldal szemszögéből nézve. A privatizáció segítette hozzá a kommunista politikai elitet ahhoz, hogy biztos alapot teremtsen saját hatalma átmenekítéséhez. Ehhez a baloldali sajtó asszisztált, de Göncz Árpádnak, a nemzet nagypapájának, egykori köztársasági elnöknek is volt szerepe benne. Vajon milyen hatással van mindez a mai magyar politikai életre? Mi a közös az őskommunistákban és a mai magyar baloldalban? Létezik-e dinasztiális politikusi karrier és felelősek-e a gyerekek a szüleik tetteiért? Ezekre a kérdésekre ad válaszokat Mező Gábor kutató-újságíró, aki az elmúlt években számtalan leleplező cikket írt a kommunista időszak hírességeiről, politikusairól és közéleti szereplőiről./

Link


Hofi Géza: Kádár János udvaribolondja vagy bátor lázadó? - Mező Gábor
/A Hit Rádió legfrissebb adásában Király Tamás műsorvezető beszélget Mező Gábor kutató újságíróval, A kultúra megszállása című könyvéről. Hogyan váltotta fel az Aczél-Kádár páros a Rákosi-Révai korszakot? Kik voltak az értelmiségi társutasok? Mi volt az érintettsége Hofi Gézának, Bródy Jánosnak, Koncz Zsuzsának, Zoránnak vagy éppen Kepes Andrásnak, Szilágyi Jánosnak az elmúlt rendszerben? Hol kezdődik az egyén felelőssége a kommunizmus idején? Többek között ezekről beszélgettünk./

Link

Link


Tényleg a Momentum volt a legnagyobb HAZAÁRULÓ?
/Június 9-én kisiklott a bukaresti gyors: a Momentum megszégyenülve zúgott ki az Európai Parlamentből. Meg amúgy a Fővárosi Közgyűlésből is. A lezajlott EP és önkormányzati választások után új időszámítást kezdődött. Régi pártok eltűntek, újak felemelkedtek. Magyar Péter Tisza Pártja felőrölte a Momentumot.
Kizúgtak az Európai Parlamentből a Momentumos lányok. Jöhetnek haza. De mihez fognak kezdeni? TE milyen munkát ajánlanál nekik?
UPDATE: A videó 5:28-ik percénél látható jelenet egy MOMENTUMOS KAMPÁNYFILMBŐL származik. Ezt a jelentet ők tették közzé,./

Link


Ezek a mocskolódó "haladárok" vesztes, beteg
/Miért és kik támadják példátlan módon, akár csalással a Most vagy soha! című filmet? - Erről is beszélt a kreatív producer, Rákay Philip a Kontextuson Andor Évànak./

Link


Koncz Zsuzsa és társai hazugságai, amiről senki sem beszélt
/Bródy János és Hofi Géza, Juszt László és a Szomszédok: akik segítettek a rendszerváltás előtt és után is a baloldalnak megtartani a hatalmat, ki-ki a maga eszközével. Mező Gábor erről is beszélt Andor Évának a Kontextus youtube-csatornáján. /

Link


Hatalmas balhé a baloldalon: Gréczy Zsolt Lendvai Ildikónak is megmutatta, nem teketóriázott
Flag Polgári Magazin
/Gréczy Zsolt megelégelte a régi balos figurák kritikáját, és megmutatta, hogy ki a legény a gáton, keményen nekiugrott a szocik egykori nagyasszonyának./

Link


Miért HAZUDIK Bródy János?
/Bródy Jánosról azt mondják, egy legenda, egy nagyszerű zenész. A magyar Bob Dylan, akinek John Lennon a bokájáig sem ér fel. Csakhogy Trombi nem amatőr. Pontosan tudja: a legendagyártás (is) baloldali műfaj. Így a legújabb Roastban bebizonyítja: Bródy János legalább annyira kulturális szemfényvesztés, mint kivételes zseni. Egy képmutató figura, aki most veszettül diktatúrázik, de persze amikor igazán nagyfiú lehetett volna, akkor kussolt, meg csicskult. Itt a második Trombi Roast!/

Link


Presser Gábor és Koncz Zsuzsa árulásai - megszólal Nagy Feró
/Hogyan verték véresre a rendőrök, erről is hihetetlen részletességgel beszélt Nagy Feró a Kontextuson Andor Évának. Ahogy azt is elmesélte, hogy árulták el zenésztársai, és elmondta azt is, miért politizálnak a rockerek./

Link


Kiderült Koncz Zsuzsa titka, ezért lett ő ,,európai hazafi"
/Egy brancs ez, nem vitás. A díj életre hívóinak a legnagyobb tisztelettel azt javaslom, valahogy a hazafi szót hagyják el a díj megnevezéséből, mert bizony az eddigi díjazottak nem éppen hazafias tevékenységükkel hívták fel magukra a figyelmet. Sokkal inkább azzal, hogy hazájuk ellen korteskedtek és a kormányt szapulták reggel, délben és este./

Link


Aljas módszerek: Azért is támadták, mert gyereke van
//Az állat is odamegy, ahol nem rugdossák, ezt is mondta a világhírű táncművész és koreográfus a Kontextuson Andor Évának. Mindig támadták, mert más volt, mint az átlag, és a saját útját járta, és olykor politikai okokból is. Arról is beszélt, hogy miért és miben hisz./

Link


Belefér-e, hogy az ország egyik legismertebb politikusa fiatalok társaságában bulizik?
/Múlt hét csütörtök este Magyar Péter fiatalokkal bulizott az Ötkertben, amiről videófelvételek is készültek. Magyar ahogy észrevette, hogy egy férfi videózza, odament és elvette a telefonját, amiből dulakodás lett. A Tisza Párt alelnökét végül a szórakozóhely biztonsági emberei vezették ki./

Link


Magyar Péter diszkóbotránya még tartogat meglepetéseket
/Magyar Péter EP általi esetleges kiadása a magyar hatóságoknak az EU hitelességéról is szól. De vajon miért érkeznek apránként az információk a Tisza-alelnök diszkóbotrányának ügyében, és mi történik, ha kiderül, hogy valóban kiskorú lányokhoz próbált közeledni? Kiderül-e a nyilvánosság számára, hogy mit tartalmaz a videofelvétel, amit Magyar megpróbált eltüntetni? Ifjabb Lomnici Zoltán nézői kérdésekre válaszolva részletesen kitér a Soros György szervezeteihez ,,becsatornázott" Európai Bíróság ügyére és a franciaországi választásokra is./

Link


















 
 
0 komment , kategória:  Média  
Úszva tíz,futva egy másodpercet javult a világelit 100 év al
  2024-07-12 21:00:14, péntek
 
 







ÚSZVA TÍZ, FUTVA EGY MÁSODPERCET JAVULT A VILÁGELIT 100 ÉV ALATT 100 MÉTEREN


Rohanó világunkban elképesztő fejlődésen mentek keresztül a sportok is, a régi korok romantikáját a végletekig feszített módszerek váltották fel, ahol a csúcsokon a technika minden létező formáját bevetve próbálnak meg tizedeket, századokat faragni, vagy éppen centimétereket javítani a legjobbak. A július 26-án kezdődő párizsi ötkarikás játékok előtt olimpiai felvezetésünk mai anyagában azzal a két sportággal foglalkozunk, amelyek eredményei a leginkább összehasonlíthatók egy évszázad elteltével: az atlétikával és az úszással.






Mielőtt a kétségtelenül mellbevágó összehasonlításokat bemutatnánk, muszáj egy kicsit kitérni pár 1924-es párizsi érdekességre, csak hogy még jobban képbe kerüljünk, mennyivel másabb világ volt az, mint a mai.

Például atlétikában 27 versenyszám volt, de csak és kizárólag férfi sportolók vehettek rajta részt - a nemek aránya összességében is döbbenetes fölényt (2954-135) mutatott.

Van néhány szám, ami azóta lekerült a programból, ilyenek a terepfutás egyéni és csapatversenyei (10 km-es gyaloglás helyett most 20 és 50 van már), és ebben a kettőben ugyanúgy aranyérmes lett Paavo Nurmi, ahogyan 1500 és 5000 méteren. Egy óra szünettel, egyaránt olimpiai rekorddal!





Kié a legjobb 400-as idő? Nehezebb kérdés, mint hinnénk...

Az egyik legérdekesebb kérdés a férfi 400 méteres síkfutás világcsúcsa körül forgott, ugyanis az aranyérmes Eric Liddell 47.6 másodperces idejét később rekorddá nyilvánították, mondván, az előző csúcstartó, Ted Meredith nem szabványpályán teljesítette. Valóban, 440 yardon futott 47.4-et.

A dolog szépsége? A 440 yard 402,34 méter, vagyis ő hosszabb távot tett meg rövidebb idő alatt, és mégis, Liddellé lett a világrekord...

És ez még egyszerűbb, mint a gáton...

Jobbat futsz, mint a világcsúcs, megkapod az olimpiai rekordot, a világrekordot (és az aranyérmet) viszont nem!

Itt ugyanis 54 másodperc volt 1924-ben a világrekord, amit Frank Loomis az 1920-as olimpián felállított. No most jönnek az érdekes dolgok: Loomis olimpiai rekordját a döntőben a finn Erik Wilén 53.8 mp-re javította.

Adná magát a felvetés, hogy ő lett az aranyérmes és a világrekorder. És mi a legszebb? Hogy egyik sem!

Most nehéz utólag rekonstruálni a helyzetet, a lényeg, hogy az amerikai Morgan Taylor a válogatón 52.6 másodpercet repesztett, de ezt nem fogadták el új világrekordnak, mivel gátat vert, ami akkor még a szabályokkal ellentétes volt.

Ugyanezt az időt futotta a döntőben is, amivel aranyérmet nyert, de megint gátat vert, így nem lett új világcsúcs. Wilént Charles Brookins is megelőzte, de ő eközben elhagyta a sávját, így őt ezért zárták ki, Frederick Blackettet pedig két hibás rajtért.

És most jön a végső csavar: az így másodikként rangsorolt, tehát ezüstérmes Wilén 53.8 mp-es ideje lett az új olimpiai rekord, csak nem ismerték el világcsúcsként.

Világrekordot döntött az olimpián, mégsem lett aranyérmes

Azt gondolják, hogy az előzőt már nem lehet fokozni, ugye? Ha igen, tévednek!

Robert LeGendre ugyanis az ötpróba (1924-ben: távolugrás, gerelyhajítás, 200 méter síkfutás, diszkoszvetés, 1500 méteres síkfutás) első versenyszámában 776,5 centiméteres ugrással állított fel új világrekordot távolugrásban. Végül a finn Eero Elhtonen és a magyar Somfay Elemér mögött bronzérmes lett.

Másnap amerikai honfitársa, DeHart Hubbard diadalmaskodott a távolugrók versenyében, az ő ugrása viszont 32 centivel elmaradt az új rekordtól - LeGendre távollétében. Ha utóbbi ebben a számban kvalifikált volna, igencsak jó esélye lett volna az aranyéremre.

Tarzan ma már a vert mezőnyben sem lenne - több mint 10 másodpercet javult a világelit a férfi 100 méter gyorsúszásban

Ahogyan arról nemrégiben értekeztünk, az 1904-ben az Osztrák-Magyar Monarchia Magyar Királyságában található Szabadfalván Weissmüller János néven született sportember a kor vitathatatlanul legjobb úszójának számított, első emberként teljesítette egy percen belül a 100 métert.

Az 57.4 másodperces világrekordjától ugyan valamelyest elmaradt Párizsban, azonban még így is aranyérmet szerzett ezen a távon (is). Az új olimpiai rekordot jelentő 59.00 mp-hez képest idén a katari világbajnokságon Pan Csan-lö már több mint 12 másodperccel jobb eredményt ért el a kínai váltó első embereként (46.86 mp).


Kapcsolódó
Így múlik el a dicsőség: Tarzan 100 éve etalon volt a világban, ma már sehol sem lenne

Link

A Szabadfalván született Weissmüller János évtizedes világrekordjával a dohai vb-n a 94. helyen végzett volna.


Persze minél nagyobb a táv, annál jobban kijönnek a különbségek.

Egy évszázaddal ezelőtt a leghosszabb úszószámban az ausztrál Boy Charlton 20:06.60 perces idővel végzett elsőként 1500 méteren, 2012-ben a kínai Szun Jang ehhez képest több mint öt és fél perccel volt gyorsabb (14:31.02 p).

Látványos a 4×200 méteres gyorsváltók fejlődése is, 1924-ben az Egyesült Államok az olimpián elsőként tört be 10 perc alá, majd 9:53.40 percnél rövid idő alatt a második világrekordot is felállította. Most is az amerikaiaké a rekord, de immár hét perc alatti teljesítménnyel (6:58.55 p).







Megjegyzés az alábbi tabellákhoz: azon eredmények, amelyek a tokiói olimpián születettek a hivatalos elnevezés miatt 2020-ra lettek írva, de valójában a koronavírus-járvány miatti halasztás következtében ezeket az eredményeket a 2021-es naptári évben teljesítették!


Úszás




férfi 100 m gyors

1924-es aranyidő Johnny Weissmüller (amerikai) OR 59,00
1924-es világcsúcs Johnny Weissmüller (amerikai) 1924 57,40
jelenlegi olimpiai csúcs Caeleb Dressel (amerikai) 2020 47,02
jelenlegi világrekord Pan Csan-lö (kínai) 2024 46,86

férfi 400 m gyors
1924-es aranyidő Johnny Weissmüller (amerikai) OR 5:04.20
1924-es világcsúcs Johnny Weissmüller (amerikai) 1923 4:57.00
jelenlegi olimpiai csúcs Szun Jang (kínai) 2012 3:40.14
jelenlegi világrekord Paul Biedermann (német) 2009 3:40.07

férfi 1500 m gyors
1924-es aranyidő Boy Charlton (ausztrál) WR 20:06.60
1924-es világcsúcs Boy Charlton (ausztrál) 20:06.60
jelenlegi olimpiai csúcs Szun Jang (kínai) 2012 14:31.02
jelenlegi világrekord Szun Jang (kínai) 2012 14:31.02

férfi 100 m hát
1924-es aranyidő Warren Kealoha (amerikai) OR 1:13.20
1924-es világcsúcs Warren Kealoha (amerikai) 1924 1:12.40
jelenlegi olimpiai csúcs Ryan Murphy (amerikai) 2016 51,85
jelenlegi világrekord Thomas Ceccon (olasz) 2022 51,60

férfi 200 m mell
1924-es aranyidő Bob Skelton (amerikai)* 2:56.60
1924-es világcsúcs Erich Rademacher (német) 1924 2:50.40
jelenlegi olimpiai csúcs Zac Stubblety-Cook (ausztrál) 2020 2:06.38
jelenlegi világrekord Csin Haj-jang (kínai) 2023 2:05.48

férfi 4×200 m gyors
1924-es aranyidő Egyesült Államok WR 9:53.40
1924-es világcsúcs Egyesült Államok 9:53.40
jelenlegi olimpiai csúcs Egyesült Államok 2008 6:58.56
jelenlegi világrekord Egyesült Államok 2009 6:58.55

női 100 m gyors
1924-es aranyidő Ethel Lackie (amerikai)*** 1:12.40
1924-es világcsúcs Mariechen Wehselau (amerikai) OR 1:12.20
jelenlegi olimpiai csúcs Emma McKeon (ausztrál) 2020 51,96
jelenlegi világrekord Sarah Sjöström (svéd) 2017 51,71

női 400 m gyors
1924-es aranyidő Martha Norelius (amerikai) OR 6:02.20
1924-es világcsúcs Gertrude Ederle (amerikai) 1922 5:53.20
jelenlegi olimpiai csúcs Katie Ledecky (amerikai) 2016 3:56.46
jelenlegi világrekord Ariarne Titmus (ausztrál) 2023 3:55.38

női 100 m hát
1924-es aranyidő Sybil Bauer (amerikai) OR 1:23.20
1924-es világcsúcs Sybil Bauer (amerikai) 1924 1:22.40
jelenlegi olimpiai csúcs Kaylee McKeown (ausztrál) 2020 57,47
jelenlegi világrekord Regan Smith (amerikai) 2024 57,13

női 200 m mell
1924-es aranyidő Lucy Morton (brit)**** 3:33.20
1924-es világcsúcs Irene Gilbert (brit) 1923 3:20.40
jelenlegi olimpiai csúcs Tatjana Schoenmaker (dél-afrikai) 2020 2:18.95
jelenlegi világrekord Jevgenyija Csikunova (orosz) 2023 2:17.55

női 4×100 m gyors
1924-es aranyidő Egyesült Államok WR 4:58.80
1924-es világcsúcs Egyesült Államok 4:58.80
jelenlegi olimpiai csúcs Ausztrália 2020 3:29.69
jelenlegi világrekord Ausztrália 2023 3:27.96
*Bob Skelton az első előfutamban 2:56.0-val új olimpiai csúcsot úszott.
**az amerikai váltó az elődöntőben 9:59.4-gyel elsőként zárt 10 perc alatt, ezt javította tovább.
***Mariechen Wehselau az első előfutamban 1:12.2-es világcsúcsot úszott.
****Agnes Geraghty 3:27.6-os olimpiai rekordot állított fel az előfutamban.


Szárazföldön is gyorsult egy másodpercet a világ - a táv növelése csak ront a helyzeten

Atlétikában is találkozhatunk hasonlóan látványos differenciákkal, aligha meglepő, hogy itt is a másik végleteknél a legfeltűnőbb a helyzet: 1924-ben 2:41:22.6 órás eredménnyel lehetett aranyérmet szerezni maratoni futásban, bár a világrekord már ekkor is majd' kilenc perccel jobb volt (2:32:35.80).

Ehhez képest viszont most már alig vagyunk két órán túl, sőt Eliud Kipchoge - hathatós segítségekkel, mint például felvezető autó, folyamatosan rotálódó ,,nyulak", és érkező frissítők - 2019-ben egy bécsi kísérleten bebizonyította, hogy akár ez a határ is áttörhető, 1:59:40.2 óra alatt teljesítette a 42 195 métert, ez azonban a már említett segítségek miatt nem hivatalos rekord.

A száz évvel ezelőtti olimpián a brit Harold Abrams 10.6 másodperces idővel nyert aranyérmet, ehhez képest a ma érvényes rekord egy másodperccel jobb, Usain Bolt 2009-ben repesztett 9.58 mp-et, amivel a történelem leggyorsabb embere címet mondhatja magáénak - na meg nyolc ötkarikás arany büszke tulajdonosa.

Atlétika



100 m síkfutás

1924-es aranyidő Harold Abrahams (brit) OR 10,60
1924-es világcsúcs Charles Paddock (amerikai) 1921 10,40
jelenlegi olimpiai csúcs Usain Bolt (jamaicai) 2012 9,63
jelenlegi világrekord Usain Bolt (jamaicai) 2009 9,58

200 m síkfutás
1924-es aranyidő Jackson Scholz (amerikai) OR 21,60
1924-es világcsúcs Willie Applegarth (brit) 1914 21,20
jelenlegi olimpiai csúcs Usain Bolt (jamaicai) 2008 19,30
jelenlegi világrekord Usain Bolt (jamaicai) 2009 19,19

400 m síkfutás
1924-es aranyidő Eric Liddell WR* 47,60
1924-es világcsúcs Eric Liddell 47,60
jelenlegi olimpiai csúcs Wayde van Niekerk (dél-afrikai) 2016 43,03
jelenlegi világrekord Wayde van Niekerk (dél-afrikai) 2016 43,03

800 m síkfutás
1924-es aranyidő Douglas Lowe (brit) 1:52.40
1924-es világcsúcs Ted Meredith (amerikai) 1912 1:51.90
jelenlegi olimpiai csúcs David Rudisha (kenyai) 2012 1:40.91
jelenlegi világrekord David Rudisha (kenyai) 2012 1:40.91

1500 m síkfutás
1924-es aranyidő Paavo Nurmi (finn) OR 3:53.60
1924-es világcsúcs Paavo Nurmi (finn) 1924 3:52.60
jelenlegi olimpiai csúcs Jakob Ingebrigtsen (norvég) 2020 3:28.32
jelenlegi világrekord Hisam el-Gerúzs (marokkói) 1998 3:26.00

5000 m síkfutás
1924-es aranyidő Paavo Nurmi (finn) OR 14:31.20
1924-es világcsúcs Paavo Nurmi (finn) 1924 14:28.20
jelenlegi olimpiai csúcs Kenenisa Bekele (etióp) 2008 12:57.82
jelenlegi világrekord Joshua Cheptegei (ugandai) 2020 12:35.36

10 000 m síkfutás
1924-es aranyidő Ville Ritola (finn) WR 30:23.20
1924-es világcsúcs Ville Ritola (finn) 30:23.20
jelenlegi olimpiai csúcs Kenenisa Bekele (etióp) 2008 27:01.17
jelenlegi világrekord Joshua Cheptegei (ugandai) 2020 26:11.00

110 m gátfutás
1924-es aranyidő Daniel Kinsey (amerikai) 15,00
1924-es világcsúcs Earl Thomson (kanadai) 1920 14,80
jelenlegi olimpiai csúcs Liu Hsziang (kínai) 2004 12,91
jelenlegi világrekord Aries Merritt (amerikai) 2012 12,80

400 m gátfutás
1924-es aranyidő Morgan Taylor (amerikai)** 52,60
1924-es világcsúcs Frank Loomis (amerikai) 1920 54,00
1924-es olimpiai csúcs Erik Wilén (finn)** 1924 53,80
jelenlegi olimpiai csúcs Karsten Warholm (norvég) 2020 45,94
jelenlegi világrekord Karsten Warholm (norvég) 2020 45,94

3000 m akadályfutás
1924-es aranyidő Ville Ritola (finn) OR 9:33.60
1924-es világcsúcs Paul Bontemps (francia)*** 1924 9:33.40
jelenlegi olimpiai csúcs Conseslus Kipruto (kenyai) 2016 8:03.28
jelenlegi világrekord Lamecha Girma (etióp) 2023 7:52.11

4×100 m váltófutás
1924-es aranyidő Egyesült Államok WR 41,00
1924-es világcsúcs Egyesült Államok 41,00
jelenlegi olimpiai csúcs Jamaica 2012 36,84
jelenlegi világrekord Jamaica 2012 36,84

4×400 m váltófutás
1924-es aranyidő Egyesült Államok WR 3:16.00
1924-es világcsúcs Egyesült Államok 3:16.00
jelenlegi olimpiai csúcs Egyesült Államok 2008 2:55.39
jelenlegi világrekord Egyesült Államok 1993 2:54.29

maratoni

1924-es aranyidő Albin Stenroos (finn) 2:41:22.60
1924-es világcsúcs Hannes Kolehmainen (finn) 1920 2:32:35.80
jelenlegi olimpiai csúcs Samiel Wanjiru (kenyai) 2008 2:06:32.00
jelenlegi világrekord Kelvin Kiptum (kenyai)**** 2023 2:00:35.00
*Eric Liddell 47,6-os idejét világcsúccsá nyilvánították, mivel a korábbi rekorder, Ted Meredith 440 yardon (402,34 m) tartotta a legjobbját, 47,4-et.
**Morgan Taylor 52,6-os idejét gátleverés miatt nem ismerték el, a második Erik Wilén 53,8-cal olimpiai rekordot futott, így viszont ezt meg világrekordnak nem ismerték el.
***Nem hivatalos, de Ville Ritoláé sem lett az
****Eliud Kipchoge egyedüli résztvevőként, különböző segítségekkel 1:59:40.2-t futott, de ezt nem hitelesítették.


Sokkal magasabbra, jóval messzebbre

Az 1924-ben életre hívott ,,gyorsabban, magasabbra, erősebben" olimpiai mottó első fejezete után a másodiknak is szenteljünk még pár bekezdést.

A magasugrásban anno az amerikai Harold Osborn jelentette az etalont, aki 203 centis világcsúcsa mellett 198 centivel nyert Párizsban, ugyanő tízpróbában 7710,775 ponttal állított fel rekordot. A mostani csúcsokat a kubai Javier Sotomayor (245 cm) és a francia Kevin Mayer (9126) tartják.

Itt is igaz, hogy minél magasabbak a számok, annál feltűnőbb a javulás. Rúdugrásban a norvég Charles Hoff (421 cm) legjobbját már több mint két méterrel veri a svéd Armand Duplantis (624 cm), de a távolugrás csúcsa is alaposan megnőtt LeGendre (776,5 cm) óta - Mike Powell 895 centiméterrel az első, ő viszont 1991 óta.

Kapcsolódó
Őrületes teljesítmény, 38 éve fennálló világrekord dőlt meg

Link

Több értelemben is történelmet írt a 21 éves sportoló.

Erőben (és technikában) is hatalmas javulás következett be, súlylökésben 15,54 méterről 23,56-ra nőtt a világcsúcs, kalapácsvetésben pedig 57,77 méterről 86,74-ről, hogy a gerelyhajítás bő harmincméteres ugrását már ne is említsük (66,1-ről 98,48-ra). Érdekesség, hogy nemrégiben dőlt meg a diszkoszvetés 38 éve fennálló világrekordja, az olimpiai csúcstartó Virgilijus Alekna fia, Mykolas Alekna állította fel. Rúdugrásban Armand Duplantis is javított idén, de ő a saját csúcsai emelgeti egy-egy centivel, szóval nála ez nem annyira meglepő.

magasugrás
1924-es arany Harold Osborn (amerikai) OR 198
1924-es világcsúcs Harold Osborn (amerikai) 1924 203
jelenlegi olimpiai csúcs Charles Austin (amerikai) 1996 239
jelenlegi világrekord Javier Sotomayor (kubai) 1993 245

rúdugrás
1924-es arany Lee Barnes (amerikai) 395
1924-es világcsúcs Charles Hoff (norvég) 1923 421
jelenlegi olimpiai csúcs Thiago Braz (brazil) 2016 603
jelenlegi világrekord Armand Duplantis (svéd) 2024 624

távolugrás
1924-es arany DeHart Hubbard (amerikai) 744,5
1924-es világcsúcs Robert LeGendre (amerikai)* OR 776,5
jelenlegi olimpiai csúcs Bob Beamon (amerikai) 1968 890,0
jelenlegi világrekord Mike Powell (amerikai) 1991 895,0

hármasugrás
1924-es arany Nick Winter (ausztrál) WR 15,525
1924-es világcsúcs Nick Winter (ausztrál) 15,525
jelenlegi olimpiai csúcs Kenny Harrison (amerikai) 1996 18,090
jelenlegi világrekord Jonathan Edwards (brit) 1995 18,290

súlylökés
1924-es arany Bud Houser (amerikai) 14,995
1924-es világcsúcs Ralph Rose (amerikai) 1909 15,540
jelenlegi olimpiai csúcs Ryan Crouser (amerikai) 2020 23,300
jelenlegi világrekord Ryan Crouser (amerikai) 2023 23,560

diszkoszvetés
1924-es arany Bud Houser (amerikai) OR 46,155
1924-es világcsúcs James Duncan (amerikai) 1912 47,580
jelenlegi olimpiai csúcs Virgilijus Alekna (litván) 2004 69,890
jelenlegi világrekord Mykolas Alekna (litván) 2024 74,350

kalapácsvetés
1924-es arany Fred Tootell (amerikai) 53,285
1924-es világcsúcs Patrick Ryan (amerikai) 1913 57,770
jelenlegi olimpiai csúcs Szergej Litvinyov (szovjet) 1988 84,800
jelenlegi világrekord Jurij Szedih (szovjet) 1986 86,740

gerelyhajítás
1924-es arany Jonni Myyrä (finn) 62,96
1924-es világcsúcs Jonni Myyrä (finn) 1919 66,10
jelenlegi olimpiai csúcs Andreas Thorkildsen (norvég) 2008 90,57
jelenlegi világrekord Jan Zelezny (cseh) 1996 98,48

tízpróba
1924-es arany Harold Osborn (amerikai) WR 7710,775
1924-es világcsúcs Harold Osborn (amerikai) 7710,775
jelenlegi olimpiai csúcs Damian Warner (kanadai) 2020 9018,000
jelenlegi világrekord Kevin Mayer (francia) 2018 9126,000
*Egy nappal a távolugrás fináléja előtt, az öttusaversenyben ugrotta.


Link















 
 
0 komment , kategória:  Sport  
A szeretet mindig hinni akar a csodákban
  2024-07-10 22:00:04, szerda
 
 




A SZERETET MINDIG HINNI AKAR A CSODÁKBAN









A szeretet mindig hinni akar a csodákban.

( J.C. Powys )







A jövő azoké, akik hisznek az álmaikban.

( E. Roosevelt )







Harmónia azok szívében lakozik, akiket körülölel a barátság és szeretet zenéje.

( S. Weil )






Az apró örömök nyitják fel szemünket,
hogy milyen gyönyörű az élet.






Ha el tudod képzelni...
Elérheted. Ha meg tudod álmodni...
Valóra válthatod.







A mosoly a legcsinosabb dolog, amit viselhetsz.







Ahol igaz a szerelem,
Ott csodák is történnek.

( W. Cather )







Az idő csak múlik és múlik.
Rövid, ha nevetsz,
Hosszú, ha keseregsz.







Szeretni és szeretve lenni, annyit jelent,
hogy minden oldalról érezheted a nap melegét.

( D.Viscott MD.)







Egy cseppnyi őszinte szeretet nemesebb
tengernyi tudománynál.







Ha elsőre nem sikerül, akkor próbáld lelkesebben.







Törj a magasba!
Ha leesnél, úgyis egy csillagra érkezel.


A szeretet mindig hinni akar a csodákban

Link



A szeretet mindent legyőz

Link








A SZERETET MINDENT MEGOLD - TANMESE




Egy asszony kijött a házból, és három hosszú, fehér szakállú öregembert látott üldögélni az udvaron. Nem ismerte őket. Így szólt: "Nem hinném, hogy ismernélek benneteket, de éhesnek látszotok. Kérlek benneteket, gyertek be, és egyetek valamit!"

- A ház ura itthon van? - kérdezték.

- Nem - válaszolta az asszony. - Nincs itthon.

- Akkor nem mehetünk be - felelték.

Amikor este a férje hazaért, az asszony elmondta neki, mi történt.

- "Menj, mondd meg nekik, hogy itthon vagyok, és hívd be őket!"

Az asszony kiment, és újra behívta az öregeket.

- Együtt nem mehetünk be a házba - felelték.

- Miért nem? - kérdezte az asszony.

Az egyik öreg magyarázatba kezdett: "Az ő neve: Jólét." - mutatott egyik barátjára, majd a másikra mutatva azt mondta: ő a Siker, és én vagyok a Szeretet. Majd így folytatta: "Most menj vissza a házba, és beszéld meg a férjeddel, melyikünket akarjátok behívni."

Az asszony bement a házba, és elmondta a férjének, amit az öreg mondott. A férj megörült. "Ez nagyszerű!" - mondta. "Ebben az esetben hívjuk be Jólétet! Hadd jöjjön be, és töltse meg a házunkat jóléttel!"

A felesége nem értett vele egyet. "Kedvesem, miért nem hívjuk be inkább a Sikert?"

A menyük eddig csak hallgatta őket, és most előállt saját javaslatával: "Nem lenne jobb a Szeretetet behívni? Az otthonunk megtelne szeretettel."

- Hallgassunk a menyünkre! - mondta a férj a feleségének. - "Menj, és hívd be Szeretetet, hogy legyen a vendégünk!"

Az asszony kiment, és megkérdezte a három öreget: Melyikőtök Szeretet?

- Kérlek, gyere be, és legyél a vendégünk!

Szeretet felállt, és elindult a ház felé. A másik kettő szintén felállt, és követték társukat. Az asszony meglepve kérdezte Jólétet és Sikert:

- Én csak Szeretetet hívtam, ti miért jöttök?

Az öregek egyszerre válaszoltak:

- "Ha Jólétet vagy Sikert hívtad volna be, a másik kettőnek kint kellett volna maradnia. De mivel Szeretetet hívtad, ahova ő megy, oda mi is vele tartunk."

Ahol Szeretet van, ott megtalálható a Jólét és a Siker is!!!!!!

Kívánom nektek.

Ahol fájdalom van, kívánok nektek békét és könyörületet.

Ahol kétségek vannak, kívánok nektek megújult önbizalmat képességeitekben, hogy leküzdhessétek.

Ahol fáradtság, kimerültség van, kívánok nektek megértést, türelmet és megújult erőt.

Ahol félelem van, kívánok nektek szeretetet és bátorságot.

Most két választásod van:

1. Bezárod a dokumentumot.

2. Meghívod a szeretetet azzal, hogy megosztod ezt a történetet azokkal, akik fontosak neked.








































A szeretet mindent megold

Link

Link










 
 
0 komment , kategória:  Bölcsességek és gondolatok.   
Meg van írva - 2024. június
  2024-07-09 21:30:32, kedd
 
 







MEG VAN ÍRVA - ÉLETÜNK - JÚNIUS


Meg van írva. Nem mi írtuk meg, de sokan olvassák. Olvassunk bele mi is újra, és figyeljük magunk körül mi is a megvalósulását. Nagyon igazi és tanulságos gondolatok a mai világunkról, a környezetünkről.







ALKALMASSÁGI
2024. június 15.
Szerző: Soós Szilárd


Valószínűleg napi szinten unjuk a háború témáját. Esetleg a hírek félelemmel, haraggal, ki nem mutatott feszültséggel töltenek el. A hírek narrációja meg még inkább. Ahány újság, újságíró, ahány politikai akarat, annyi vélemény.

Közben napi szinten történnek a dolgok. Ez kb. senkit sem érdekel. Egyszerűen megy az érdekek érvényesítésére tett kísérlet, és ezért fantasztikus narratívákba csomagolva nyújtják be az igényüket.

Hír: Ukrajna teljesített minden feltételt és semmi akadálya nincs annak, hogy csatlakozzon az EU-hoz. Mostantól minden rendben van. Ezt nyilván állítják a jelenlegi Ukrán kormány politikusai és a jelenlegi EU képviselői, és még azok is, aki a háttérben maradva szeretnék, hogy Ukrajna csatlakozzon az Unióhoz.

Ha rendben van minden, miért is ne csatlakozhatna?

Közben meg egy történet a valóságból. Egy apának, férjnek háromhavonként jelentkeznie kell a katonai parancsnokságon. Szükség esetén bevethető legyen a fronton. Igen ám, de agydaganata volt. Megoperálták évekkel ezelőtt. Majd évek után kiújult. Újból megoperálták. A lényeg, hogy az orvosi leletei miatt nem hadköteles, nem hívható be. De mégis kötelezték a parancsnokságon való megjelenését. Mikor elmondta a történetét, akkor azt kérték, hogy vigye magával az orvosi papírjait. Elment az illetékes szervhez a papírjaiért, és szőrén szálán eltűnt. Nincsenek dokumentumai arról, hogy beteg volt, vagy műtétje lett volna.
Nem egyedi eset. Mesélték a kórházban, hogy adják-veszik ezeket a kórtörténeteket, hogy megmeneküljenek a fronttól. A férfinak eladták az agydaganata komplett orvosi anyagát.
Azóta pénzzé tették mindenüket és a megfelelő helyen ők fizetnek le illetékes elvtársat, hogy elkerülje a frontot. Annyi kiegészítést még említettek, hogy most már a nőket is próbálgatják bevonni. Eddig csak az egészségügyieket, de lassan a fiatal erős nőket.

Következő történet. Az odesszai hadkiegészítő központba mentősök érkeztek egy korábban a központba szállított férfihez. Sem a mentősök, sem a férfi nem akarta igazolni magát, és emiatt a katonák a mentősöket is őrizetbe vették. A hírek szerint az ott szolgáló katonák azonnal mozgósítani is akarták őket a hadseregbe. Később több mentő érkezett szirénázva a helyszínre. A kiérkező mentősök tiltakozó akcióba kezdtek, ami közben többször összeverekedtek a hadkiegészítő központ katonáival. Nem sokkal ezután kiengedték a központból a bezárt mentősöket. Az újságírók azt valószínűsítik, hogy ismét olyan helyzet állt elő, hogy a gyanúsan viselkedő férfi esetleg vásárolt leletekkel akarta elkerülni a hadkötelezettségét és a mentősök ki akarták ebből a helyzetből szabadítani.

Tehát semmi sem fekete fehér. Mondjuk háború van. Megtámadta őket az orosz hadsereg. Valljuk meg, hogy nem szeretnénk, ha minket megtámadna az orosz hadsereg. Sőt azt sem szeretnénk, ha nem támadna meg, de a szomszédunk lenne. Az oroszoknál mostanában annyi ellenzéki, meg bírónő, milliárdos cégtulajdonos esik ki véletlenül a szálloda minimum 10. emeletének ablakán és hal szörnyet. Oroszoknál ez valami népbetegség.

Ebben a háborúban naponként ezrek halnak meg mindegyik oldalon. Ennek a háborúnak nincsenek győztesei, csak halottai. Meg a fegyvergyárak, akik azért pénzért dolgoznak. Meg a politikai és gazdasági érdekkörök, akiknek a kezében fegyvergyártás van, és a későbbi felújítás reménye, meg a bankok, akik már eddig is hihetetlen mértékű adósságba húzták bele az ukránokat. A háború után, ha törleszteni kell a felélt pénzeket, akkor sem kerül vissza a kezükbe az ország, mert az adósság fejében a földek, a nyersanyagok bányászati joga, minden a ,,háborús befektetők" kezébe kerül. Az orosz nyersanyaghoz is sokkal olcsóbban jutnak hozzá most egyesek, akik azután kereskednek vele. Éppen az Unió országaiból is vesznek orosz földgázt, csak az már nem orosz, mert volt egy közvetítő. Mindkét országnak vannak hullarablói.

Semmi nincs itt rendben. Két nép borzalmas dolgokat visz véghez. Több narratíva szerint aktuálisan mindig az egyik a bűnös, a másik meg ártatlan. De a tényeken semmit sem változtat annak a véleménynek a kimondása, hogy kinek van igaza. Mert országok elszegényednek, a polgáraik menekülnek a háború elől. Aki nem menekül, az meghal, megsebesül. Kiürül az ország és mindenki túlélő üzembe vált. És vannak a harcos fanatikusok, akik bármi áron győzni akarnak. Mindenkinek megvan a külső támogatója, látszólag elvek alapján, a valóságban azonban érdekek alapján.

Az ukránokat a nyugat támogatja, az EU, de még inkább az USA és a NATO, hogy ezáltal legyengül az orosz birodalom és annak igénye. Az oroszokat a feltörekvő új hatalmak támogatják, pl. Kína is, vagy az USA ellenségei, akik tulajdonképpen az USA és a NATO erőforrásait szeretnék elvonni a háború által, hogy elérjék a céljaikat. Persze a távlati cél nagy valószínűséggel a világ újrafelosztása.

Amikor a híreket olvassuk nyugaton, itthon, vagy az oroszoktól, Kínaiaktól, akkor figyeljünk nyugodtan arra, hogy ezek narratívák, mesék, amelyek a saját érdekek mentén teljesítenek jó szolgálatot. A háború nem ér véget, csak egyszer már más fegyverekkel vívják tovább, mert valakik elérték a céljaikhoz legközelebb eső pozíciót, vagy egyszerűen már nincs mivel harcolni. A megcsappant maradék energiára szüksége lesz az elitnek, hogy a medencéiket fűthessék, a légkondikat használhassák és a méteres kerítéseiken ne másszanak be a felháborodott, fellázadt tömegek, akik szükséget szenvednek.

Az a borzasztó, hogy a saját érdekei és látásmódja szerint szinte mindenkinek van részigazsága. A kérdés az, hogy kinek a részigazsága fog nyerni, mit fogad el a népek közössége igazságnak. Akkor lesz nagyjából megnyugvás, amikor széleskörűen fogadnak el egy közös narratívát, de a két háborús fél mindenképpen benne van ebben.

De ez már nem vigasztalja azokat, akiket feláldoztak, vagy feláldozták magukat a hősiesség oltárán és családtagjaikat sem.

,,A duplagondol szabályainak értelmében lényegtelen az, hogy a háború valódi vagy sem, mint ahogy az is, hogy a győzelem lehetséges vagy sem. A háborút nem azért vívjuk, hogy megnyerjük, hanem hogy folyamatos legyen. A modern hadviselés legfontosabb célja az emberi munka eredményének az elpusztítása. A hierarchikus társadalom egyetlen alapja a szegénység és a közömbösség. Alapvetően a háborús erőfeszítések egyetlen célja, hogy a társadalmat a nyomor szélén tartsák. A háborút az uralkodó osztály robbantja ki céljai elérése érdekében, de a célja nem az Eurázsia, vagy Kelet-Ázsia feletti győzelem, hanem a társadalmi rend sértetlenségének megőrzése."
Orwell 1984 részlet







ÉLNI JÓ
2024. június 22.
Szerző: Soós Szilárd


A jelenleg zajló REND (Református Egyházi Napok Dunántúl) mottója az ,,Élni jó!"

Első szavunk rutinosan, hát persze, igen. Élni jó! Hirtelen pillangók repkednek, színes lufik emelkednek, madarak adnak füttykoncertet, minden pezseg. Egyszer csak megváltozik a zene, és mint egy rossz kazettásmagnó, amiben a szalag nyúlni kezd, fals, disszonáns hang mutatja, hogy azért nem egészen.

Azután jönnek a kérdéseink, kinek, miért? Jönnek az ellenpéldák, amikor az élet nem habos torta.

Megjelenik előttem a gyógyíthatatlan beteg képe, aki könyörög, hogy vége lehessen, bíróságról bíróságra jár és perel. Előttem van az indiai illegális mezőgazdasági munkás, aki Olaszországban feketén dolgozik rabszolgaként, míg kezét, lábát nem csonkolja egy csomagoló gép, és a gazdái félholtan kilökik az útra, és hiába a mentőhelikopter és gyors műtét, meghal Rómában. Nem így tervezte Rómát. A felnőtteknek kiszolgáltatott gyermekek, akiknek nincsen hová menekülniük, csak tűrhetnek, hátha felnőnek és a maguk urai lesznek egyszer. Vagy egy kis közösség lakói, akik ki vannak szolgáltatva pár család agresszív viselkedésének és a hatóságok közönyének.

Az élni jó kifejezés egy személyes vallomás. Ha azt mondanám, hogy az élet jó, akkor állítanék valamit arról a rendszerről, amely összetett és megannyi folyamat zajlik benne. A folyamatokban éppen hol vagyunk, ahhoz képest tudjuk azt mondani, hogy élni jó. Ha számunkra kedvezőek a folyamatok, akkor jó élni. Ha nem, akkor nem tartjuk jónak. De az élet ettől függetlenül jó lesz, csak nem nekünk. Az élet az jó, mert Isten jónak teremtette.

Amikor ezt a bátor címet adták ezeknek a napoknak, akkor lehet, hogy bele sem gondoltak, mennyire kell mégis ez a feltevés, remény és előrelátás, ez a személyesség. Mert ez pont erről szól. Ki tudja, mit hagy maga mögött az, aki ideérkezik. Beteg családtagot, gyászt, friss újszülöttet, műtét szükségességének a hírét, vihartól vert gyümölcsöst, kiszikkadt veteményt, alkoholista családtagot, megroggyant személyiséget, lehalkult hitet.

Sem látogató, sem előadó nem kivételezett. Mindenki hagyott hátra valamit, hogy ebben a pár órában, napban, találkozásban, élményben, személyességben, a közösségben használt mondat, személyes mondattá váljon. Élni jó. Nagyon vártuk.

Ma reggel, egy csatakos éjszaka után, hajnalban hallgattam a madarak énekét. A friss kávé illatával, a madarak dalaival egy pillanat adatott, ahol minden jó, élni jó. Ha csak ennyi is, de jó: ,,hogy élni jó, hogy élni szép, ha fogják az ember kezét." Ez a legszemélyesebb dolog, ami elmondható, hogy fogják az ember kezét. A REND mottója pedig ezt jelenti, hogy bárhonnan jöttél, itt fogják az ember kezét

Erdélyi József: Reggel

Egy szép reggelre gondolok,
és mosolygok és meghalok.
Kéklett az ég, sütött a nap;
mentem sötét fenyők alatt.
Kezemet fogta jó apám;
sárgarigó fütyölt a fán.
Sárga rigó, huncut rigó,
azt fütyölte, hogy élni jó;
hogy élni jó, hogy élni szép,
ha fogják az ember kezét.

Jó lenni nagynak, kicsinek,
mindennek és mindenkinek,
sárgarigónak legkivált,
nagy kertben élni nyáron át,
fenyőre szállni rangosan,
fütyölni szépen, hangosan,
hirdetni vígan szerteszét,
hogy élni jó, hogy élni szép,
hogy élni jó, hogy élni szép,
ha fogják az ember kezét.

Egy szép reggelre gondolok,
és mosolygok és meghalok.
Kék lesz az ég, ragyog a nap;
megyek magas fenyők alatt;
kezemet fogja holt apám,
s megszólal egy rigó a fán.
Azt mondja majd az a rigó,
hogy élni szép, hogy élni jó,
de halni szebb, de halni jobb,
s én mosolygok és meghalok.










MIT CSINÁLNÁL?
2024. június 29.
Szerző: Soós Szilárd


Mit csinálnál, ha csak 24 órád lenne hátra? Ha tudnád, hogy egy óra van hátra az életedből, mivel töltenéd meg? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket tettek fel újságírók.

A témát ,,Az utolsó vakáció" (Last Holiday) című film is feldolgozza.

Georgia, egy főzni is szerető áruházi eladónő, azt a téves diagnózist kapja egy rossz orvosi CT műszer miatt, hogy halálos daganata van. Azt hiszi, hogy nemsokára meg fog halni, ezért úgy dönt, hogy a nyugdíjalapját pénzzé teszi és utolsó vakációra megy Karlovy Vary legjobb szállodájába. Mindent ki akar próbálni, amit csak lehet. Az étteremben a legfinomabb ételeket, ejtőernyőzést, masszázst, kaszinót. Mindent, amit eddig megvont magától. Közben pedig barátságot köt a szakáccsal, és mindenkivel, aki csak a közelében van. Olyan életkedv, életderű, életigenlés árad belőle, hogy mindenki jobban érzi magát mellette. Még a haszonleső politikusok és üzletemberek is. Mindenki irigyli, és azt gondolják, valami gazdag befolyásos bige. Pedig csak a halál biztos tudatában nem görcsöl és mindenhez lazán áll hozzá. Jó áll neki a halál, mondhatnánk. Kihozza belőle az embert, aki mindig is volt. Persze a film boldogsággal ér véget, hiszen kiderül a hamis diagnózis, és lesz szerelem, és a gonosz is elnyeri azt a megaláztatást, amit szánt az eladónőnek.

Mivé tesz bennünket az a tudat, hogy egyszer vége lesz? A kérdés meghökkentő, mert kimozdít egy kicsit abból a léptékből, amelyben élünk. Persze tudjuk, hogy véges az életünk, de hogy ha mértéket is kap, akkor már másképpen kell rágondolni. Felfoghatjuk ezt egy pszichológiai kísérletnek is.

Lehet, hogy nem érdekel, és megy minden tovább, míg el nem jön a vége. Egy jó étterem, egy jó sörözés, egy jó koncert. Leugrani gumikötéllel egy hídról. Lehet őrült dolgokat is tenni. Vagy hirtelen vad tervezés, hogy mi maradt ki, azt még gyorsan megnézni, megcsinálni, meghallgatni, elrendezni. Megadni a bankszámlaszámot a családnak, meghatalmazást aláírni a hivatalos ügyekhez, esetleg átíratni a közműveket, hogy ebből már probléma ne legyen. Vagy marad a csendesség, és megpróbálni elmagyarázni a szeretteinknek, hogy mi fog történni, amit amúgy sem fognak megérteni, sem elhinni. Csak furcsállni fogják, hogy megbetegedett ez a gyerek, miért töri itt magát. Miért lelkizik, ölelget, miért nagylelkű?

De nézzünk pár választ, hogy milyen válaszokat adtak a 24 óra életlehetőség esetén:

Szeretnék úgy élni, hogy ne változtasson a terveimen az, hogy tudom: már csak 24 órám van hátra
Imával, számomra fontos személyekkel való beszélgetéssel
Beszélgetéssel, nevetéssel, a kertünk bejárásával, fényképek nézegetésével
A családommal és a Teremtőmmel
Gyónás, szentmise, áldozás és a szeretteimmel időtöltés
Leveleket írnék azoknak, akiket itt hagyok
Férjemmel kettesben lennénk
Elköszönnék a közösségektől
Segítenék valakinek
Mindenkit, akit szeretek, meghívnék egy csendes étterembe és együtt lennénk

Azt vehetjük észre, hogy a 24 óra nem olyan sok idő, hogy változtatni lehessen dolgokon. Csak a meglévő ismeretből, tudásból, érzelmekből, kapcsolatokból lehet bármit is cselekedni, megélni.

A ,,Dogma" című filmben (1999, Ben Affleck, Matt Damon) is van egy ilyen kérdés, jelenet, hogy ha jön a világvége, akkor mit csinálnánk. Ott az egyik agyas főszereplő fiú a főszereplő lánnyal szeretkezne. Neki ez volt az élete, ezt tudja az utolsó időre kihozni belőle.

Az 1 óra életlehetőségre ilyen válaszok születtek:

Kitörölném a keresési előzményeim
Allergiás vagyok. Bezabálnék mindent, amit nem ehettem meg az elmúlt években. Képzeld csak el azt a sok mogyorókrémet!
Valószínűleg halogatnék mindent. Á, mindegy, hagyjuk, majd meghalok később.
Betenném a gyerekeket az autóba, elmennénk a szüleimhez, megölelgetném, megpuszilnám őket, aztán felmarkolnék egy üveg whiskey-t, kisétálnék a tóhoz, leülnék a mólóra, és az utolsó tíz percet azzal tölteném, hogy gyönyörködöm a tájban.

Itt is van egy filmajánlatom. ,,A herceg haladéka" Tímár Péter filmje.
Ebben a filmben a főszereplő nő gyilkosság áldozata lesz, de az alvilágból visszaküldi az alvilág ura, hogy kap egy percet ajándékba, mit kezd vele.

A pár nap, az egy nap, az egy óra már nem sok idő. Nagy változásokat talán már nem indít el az ember. Az eljövendő vég képe már jellemben nem fog formálni. Valószínűsítem, hogy a ,,Mit csinálnék?" kérdésre a válasz az, hogy a rá jellemző dolgot.

Luthert idézzük: ,,Ha tudnám, hogy holnap itt a világ vége, még ma elültetnék egy almafát."

A Biblia ezt mondja az utolsó időkről: ,,Aki gonosz, legyen gonosz ezután is, és aki bűntől szennyes, legyen szennyes ezután is, de aki igaz, cselekedjék igazságot ezután is, és aki szent, legyen szent ezután is! Jelenések 22, 11

Én mit csinálnék. Remélem az Úr magához vesz, akkor majd beszélgetünk, de addig megetetnék egy árva madarat. Tudom, hogy azt mondják erre, hogy minek, hiszen, ha elmész már nem látod felnőni. De ez nem lényeges. Ő túlél engem, és ebben egy pici részem volt.







NE JÁTSSZUNK TIZENEGYESEKRE
2024. július 7.
Szerző: Némethné Sz. Tóth Ildikó

Még aki nem sokat konyít a focihoz és nem is túlzottan érdekli, az is tudja, hogy EB van.

Nálunk úgy alakult a nyár eleji sok munka miatt is, hogy inkább csak a nagylányaim követik a meccseket. Ebben nőttek fel, sok focit sosem néztünk, de az európa- és világbajnokságokat mindig. Akkor is, mikor esélye sem volt a magyar válogatottnak, hogy kijusson ezekre a megmérettetésekre.
Mégis lehetett kedvenceket választani, népszerű játékosok nevét megtanulni, csapatoknak a stílusuk miatt, vagy nemzeti szimpátia szerint drukkolni. Vakáció idején, meleg nyári estéken egy kis nasival felszerelkezve, anno közösen nézte a család, mindenki megtanulta, mi az a les, ki a csatár és ki a hátvéd, együtt untuk a rossz meccseket és élveztük az ötletes, tempós, jó játékot.

Most munka közben csak fél füllel hallom, ahogy a lányok bosszankodnak: Már megint döntetlen, nem bírnak egymással, mintha nem is erőlködnének, hosszabbítás, ahh, már megint tizenegyesek...
Sok oka lehet annak, ha egy mérkőzés úgy alakul, hogy büntetőrúgások döntik el. Nem annyira értek a focihoz, de annyit én is látok, ha nagyon egyformák fejben és erőben, vagy ha inkább csak biztonsági játékra mennek, számolgatnak, és a végén nem csoda, ha belefutnak a tizenegyesekbe. Amiből már egyáltalán nem biztos, hogy az amúgy jobb csapat kerül ki győztesen. Nem jó ez a büntetőzés se a játékosoknak, se a nézőknek. Valahogy nem ez az igazi foci.

És mégis nagyon sokszor ezt játsszuk a való életben is. Persze nem a bőrt rúgva, hanem feladatok, megspórolhatatlan nekiveselkedések, esetleg nehéz döntések, a testi vagy lelki állapotunkkal való szembenézés állandó halogatásával. Vagy folytonos konfliktuskerüléssel, amikor a ,,békességkedvéért" már inkább csak kifogás, hogy elkerüljük a szembenézést és megküzdést. Akár helyzetekkel, akár másokkal, akár önmagunkkal.

Azt gondoljuk talán, hogy megússzuk egy ,,döntetlennel", pedig a valóságban ez nem nagyon megy. Az élettel nem mindig lehet döntetlent játszani. Többnyire nem. Van, amikor egyszerűen muszáj összeszednünk az erőnket, leginkább a lelkit - amit el lehet kérni odafentről - és nekimenni, megküzdeni, döntést hozni, megtenni, kimondani, vagy épp elengedni.

Különben jönnek a tizenegyesek, amikor aztán kérlelhetetlenül élesbe fordul a ,,játék", és kegyelem, ha nem mi kapjuk be a lövést, vagy ha meg is történik, nem veszítjük el végleg a meccset...







TANÉVZÁRÓ UTÁN
2024. július 6.
Szerző: Soós Szilárd


Vége az iskolai tanévnek. A tanárok, tanítók az utolsó simításokat végzik. Le kell zárni az évet és kötelező munkaheteik vannak. Van, ahol ezt összekötik napközis táborral is, akár pályázati vagy saját szervezésben. Elkezdődtek a hittantáborozások is.

Azt vesszük észre, hogy a gyerekek másképpen viselkednek, akár ugyanabban a környezetben is, mint év közben. Nincs elvárás, nincs jegy, nincs semmi olyan, amelyet kényszernek érez a gyerek. Dolgozik, alkot, játszik, pihen a maga ritmusában. Ráadásul elég, ha hiányzik pár közösséget romboló ember. Nem a NAGYBETŰS megnevezésű gyerekekre gondolok, mint BTMN, SNI, ADHD, esetleg autista, vagy fogyatékos gyermekekre. Azokra, akik mindig kötözködnek, rombolnak, feszültséget szítanak, verekedést provokálnak.

A gyerekek úgy működnek, mint ahogy elképzeljük a normál esetet. Most nincs különbség jó tanulók, meg kevésbé sikeresek között. Nyilván a feladataik, játékaik megélésében számít a jellemük, tudásuk, szorgalmuk, a hozott mintáik. De alapvetően játszanak, ahol elrontanak valamit, újra lehet kezdeni. Persze, ha versenyjátékban vannak, van némi feszültség, mert nyerni akarnak, de az meg ilyen. Ha fociznak, azért néha idegesek, önzők, és mindig lesz vesztes meg nyertes. De sakkban, memória játékban, aktivity-ben lehet, hogy a gyengébb focista a jobb.

Lementek az évzárók, megtörténtek az értékelések, köszöntések, jutalmazások. Megjöttek a kommentek is.

Komment 1.
,,Ezúton szeretnék gratulálni minden diáknak, aki nem kapott se kitűnő bizonyítványt, se dicséretet, se sport, se rajz és egyéb verseny eredményért járó kitüntetést, se díjat. Pont ugyanannyi esélyetek lesz boldog sikeres életet élni, mint akik kaptak!"

Komment 2.
Minden gyerek megérdemli, hogy büszkék legyünk rájuk. Ne feledjük, hogy gyerekeket nevelünk, és ne a jegyeiért, hanem önmagukért szeressük őket.

Ezekkel már azért van némi vitám. Az, hogy esetleg egyet is értek az állítások némely részével, az oké. Mint a tanév utáni közösségi diákélet mutatja, hogy szépen működnek a gyerekek, és valóban ki lehet hozni mindenkiből a legjavát már mindenféle kényszeredettség nélkül, játékosan. Ez is oké. Az is lehetséges, hogy boldog és sikeres élete lehet annak, aki nem kapott jó bizonyítványt, kitüntetést, vagy nem versenyzett, nem csinált az egész évben semmit. Ez mind lehetséges.

Értem is, hogy miért írják. Mert nem mindenkinek olyanok az adottságai, hogy alkalmas legyen a plusz munkára. Nem biztos, hogy adott a szülői háttér vagy alkotó környezet. Nem mindenkinek adott az anyagi feltétele, hogy bizonyos tevékenységeket, különórákat tudjon venni. Nem mindenkinek adatott meg a megértő felnőtt környezet, akik meglátják benne a tehetséget és akit gondozni kell. Nem mindenki lakik olyan helyen, hogy az adottságait éppen ki tudja használni. Valaki jó lenne síelésben, de nincsenek dombok és hó sem. Vagy valaki jól tudna lapátolni, evezni, de nincs a közelben folyó, tó és egyesület. Ezek adottságok, melyek híján nem tud esetleg valaki valamiben alkotni, teljesíteni, olyan célokat kitűzni és elérni, amelyek fekszenek neki.

Azonban éppen ezért nem biztos, hogy mégis ugyanakkora esélyük van boldog és sikeres életet élni. Mert valami hiányzik az életükből, amely szükséges lenne, hogy motiválja őket.

Nem értek egyet, hogy gratuláljak a semmiért. A mi iskolánkban szinte mindenki kap dicséretet. Nagyon odafigyel az igazgató. Még a legrosszabb tanuló is kap köszönetet, dicséretet. Ha nem a tanulmányi eredményekért, akkor sportért, vagy mert részt vett a közösségi alkalmak lebonyolításában, pakolta a székeket, padokat egy versmondó verseny előtt. Vagy az iskolakert, biológia szakkör nyári munkájában. Mert van kiskert, gyümölcsös és gazolni kell. Vagy törekedett a tisztaságra és segített a takarítónőnek. Vagy mivel integrált oktatás van, segített a kisebb, akár enyhe fogyatékos gyermeknek, autisztikus gyermeknek a szünetekben. Alapvetően mindenkinek próbálják biztosítani, hogy részt vehessen valamiben, ami jó. Aki ebből kimarad, az azért, mert nem akart sem ő, sem a szülőt nem érdekelte.

Inkább szeretnék gratulálni azoknak, akik mégis csináltak valamit. Ne értékeljük azt le, hogy csináltak valamit, feláldozták a szabadidejüket, kapacitásukat, energiájukat. Edzésre, szakkörökbe jártak, futottak, kirándultak, szemetet szedtek a szervezett tisztasági napon. Azért, hogy véletlenül se sértsük meg azokat a szülőket és gyermekeket, akik nem csináltak semmit, akik inkább szembehelyezkedtek a közösséggel, azért ne dicsérjük meg azokat, akik csináltak valamit? Ne vegyük el azoknak az örömét, akik készek többet is tenni, dolgozni.

Ne vessük el motivációs lehetőségeinket. Inkább biztosítsuk a gyermekeknek és szülőknek, hogy a lehető legjobb dolgokat tudják kihozni abból a helyzetből, amiben vannak. Én szívesen gratulálok azoknak, akik dolgoztak, és erőn felül is többet tettek. Mert a sikerért, és a boldogságért is meg kell küzdeni az életben. Azokat, akiket megtanítanak erre, van esélyük sikeresnek és boldognak lenni.

A másik kommenthez csak annyit, hogy nem azért vagyunk büszkék a gyerekekre mert megérdemlik, hanem mert valamit látunk bennük, mert hozzánk tartoznak. De a helyes értékelés fontos, és ne tévesszük össze a szeretettel. Szeressük őket feltétel nélkül, azonban tűzzünk ki elérhető célokat eléjük, hogy megtanulják magukat megbecsülni, amikor elérik.

Végső soron az a legtöbb, amit tehetünk a gyermekeinkért, hogy megtanítjuk őket a helyes önismeretre, világismeretre, Isten megismerésére. Ebben lesz a boldogulásuk és boldogságuk.

Hogy egy elég rémisztő példával ijesztgessek most: USA, fekete mozgalom idején, pár éve elhangzott javaslat, hogy a fekete diákoknak ne legyen kötelező az írás, olvasás, számolás (biztos) ismerete, akár az érettségihez, de a felsőbb iskolához sem, mert az kirekesztő, rasszista, fehér kiváltság. Biztos, hogy ilyen világot akarunk?





SZÉP ESTÉT, JÓ ÉJSZAKÁT!






 
 
0 komment , kategória:  Vallás  
Tudomány, technológia, siker – Idézetek
  2024-07-08 20:30:36, hétfő
 
 







TUDOMÁNY, TECHNOLÓGIA, SIKER - IDÉZETEK


A digitális életvilág óriási gazdasági egyenlőtlenségeket is teremthet szegények és gazdagok között, különösen mivel egyre több, korábban emberek által végzett feladatot látnak el digitális rendszerek, ami hatalmas méretű technológiai munkanélküliséget eredményezhet.
Jamie Susskind Politika a jövőben

A fejlődést talán megállapíthatják a történetírók; de sohasem érezhetik át azok, akik részt vettek a vélt haladásban. A fiatalok már beleszülettek a fejlettebb körülményekbe, az idősebbek néhány hónap vagy esztendő alatt napirendre térnek fölöttük. A haladást senki sem érzi haladásnak, senki se hálás érte, legfeljebb bosszankodik, ha valami okból a nemrég kitalált újítások csütörtököt mondanak. Az emberek nem azzal töltik az idejüket, hogy hálát adjanak az Istennek az automobilokért, hanem csak káromkodnak, ha bedugul a karburátor.
Aldous Huxley: A vak Sámson

A generatív mesterséges intelligencia, illetve a MI-vel kapcsolatos projektek olyanok, mint az úthenger: el kell döntenünk, hogy elé állunk és próbáljuk megállítani, vagy inkább felülünk rá és próbáljuk hajtani.
Turny Ákos

A háborúk mindig felgyorsítják a technikai fejlődést, mert ilyenkor semmi pénzt nem sajnálnak, hogy legalább minimális előnybe kerüljenek az ellenséggel szemben.
Tim Lebbon: Rajtaütés

A jövő dolga az, hogy veszélyes legyen... a civilizáció haladásának minden nagyobb lépése csaknem tönkreteszi a társadalmat, amelyben létrejön.
Alfred North Whitehead: idézi: Venetianer Pál - A DNS szép új világa

A jövő feltartóztathatatlan. Mindig is az volt. A rovásírást elsodorta a betű, a kéziratmásoló barátokat munkanélkülivé tette Gutenberg, Gutenberg porfogó és erdőzabáló könyveit pedig éppen most teszi múlttá a komputerizált világ.
Nógrádi Gábor: Ide nekem a címlapot is

A jövő kényelmetlenül gyorsabb ütemben érkezik, mint képzeltük, mi pedig küzdünk, hogy megjósoljuk, mi vár ránk.
Tom Phillips: A világ hülyéi

A mesterséges intelligencia bármi, amit korábban még nem csináltunk.
Larry Tesler: idézi: Shelly Fan - Lecserél-e minket a mesterséges intelligencia?





A szellem egyetlen mozdulatában benne van az élet összes törvénye.
Egyetlen csepp vízben benne van a végtelen óceán rejtélye.
Hermész Triszmegisztosz

A technikai fejlődés nem segít jobb emberré válni.
Bessenyei Gábor: Tested és lelkem

A technológiai fejlődés mindig is egyszerre hozott kényelmet és jólétet, illetve betegségeket és felfordulást.
Ian Douglas: Ian Douglas: Megbetegít-e a modern technológia?

A technológiai forradalom a szemünk előtt, napról napra ér el csodákat. Milliók leltek jobb életre, egyre szélesebb körben. Ez kizárólag a szabadpiacnak köszönhető, amely olyan alkotóerővel bír, amelyet még a legszenvedélyesebb támogatói is alábecsülnek.
Lew Rockwell: Meglátni a láthatatlant

A technológiában vagy bármilyen evolúciós változásban mindig van egy élcsapat, meg vannak a lemaradók. Még ma is akadnak emberek, akik ekével szántanak, de ez nem lassította le a mobiltelefonok, a telekommunikáció, az internet, a biotechnológia és a többi elterjedését. A lemaradók végül úgyis felzárkóznak.
Ray Kurzweil: A szingularitás küszöbén

A technológiai haladás az emberi társadalom betegsége. A technológia robbanásszerű fejlődése a ráksejtek növekedésével analóg, és az eredmény is hasonló lesz: az összes táplálékforrás kimerülése, a szervek pusztulása és végül a gazdatest halála.
Cixin Liu: A háromtest-probléma





A titok, hogyan leljünk örömet munkánkban, egyetlen szóban rejlik: kiválóság. Ha az ember tudja, hogyan csináljon valamit igazán jól, máris örömét leli benne.
Angol nyelven: "The secret of joy in work is contained in one word - excellence. To know how to do something well is to enjoy it."
Pearl Sydenstricker Buck. amerikai író


A történelem során az emberek mindig ilyeneket mondogattak: "Egy levegőnél nehezebb jármű nem képes repülni", "Sosem jutunk ki a világűrbe", "Sosem küldünk embert a Holdra". Azután előálltunk valami forradalmi újítással, amire senki sem számított, és a lehetetlen egyszeriben kézenfekvő lett.
Richard Obousy: idézi: Michael Wall - Kívül a Földön

A tűz feltalálásától kezdve minden technológiára igaz, hogy egykor vadonatújnak számított, és az emberek első reakciója gyakran a félelem volt.
Ian Douglas: Megbetegít-e a modern technológia?






Az a személy, aki soha nem hibázott, soha nem próbált semmi új dolgot.
Albert Einstein

Az információtechnológia fejlődési ívének már rég nem az elején járunk, hamarosan az exponenciális görbe meredek szakaszába érünk. Felgyorsulnak az események, és a jövő már jóval azelőtt megérkezhet, hogy mi felkészültünk volna rá.
Martin Ford: Robotok kora





Akár azt hiszed, képes vagy rá, akár azt, hogy nem, igazad lesz.
Henry Ford, amerikai üzletember

Aki három napig tartó szekerezés helyett egy óra alatt repül Budapestről Bécsbe, akinek nem gázláng szolgáltatja a világosságot, hanem gombnyomásra szót fogadó villamos áram, az a nyelvtanulásban is kisebb erőfeszítéseket igénylő módszereket követel. Az ember elkényelmesedett. A technikai vívmányoktól ma már nemcsak a test, hanem a szellem tehermentesítését is megköveteljük.
Lomb Kató: Így tanulok nyelveket (Egy tizenhat nyelvű tolmács feljegyzései)

Ami távoli volt, az most közel van, ami lassú volt, az most gyors, és a lehetetlen mára megszokottá lett. Ezt szem előtt tartva a világűrről és a jövőről való gondolkodásunkat semminek sem szabad korlátoznia.
Angol nyelven: "What was distant is now near, what was slow is fast, and the impossible is now the norm. With this in mind our thoughts on space and the future should not be limited."
Tim Marshall: A földrajz jövője





Azt nem tudom, hogy a harmadik világháborút mivel fogják megvívni, de azt biztosan tudom, hogy a negyediket, botokkal és kövekkel.
Albert Einstein

Ezer ember kellett a távíró vagy a gőzgép vagy a fonográf vagy a telefon vagy bármi más fontos dolog feltalálásához - az utolsóé a dicsőség, az összes többit meg elfelejtjük.
Mark Twain: Mark Twain: Hogy ne tévedjünk

Jobb együtt élni a gépekkel és más emberekkel való asszimiláció nyújtotta hatalommal és kompromisszummal, mint azt képzelni, hogy egyfajta ideális tisztaság állapotában létezhetünk.
Alice Bell: Megmenthetjük-e a Földet?

Ha akarjuk, ha nem, a világ egyre feszítettebb tempóban rohan előre.
Brandon Hackett: Isten gépei

Ha az olvasó abban a tévképzetben élne, hogy a technológiai fejlődés a szellemi és társadalmi fejlődést is magával hozza, nagyot téved. Vészhelyzetben képesek vagyunk ugyanúgy viselkedni, mint több száz, vagy akár ezer évvel ezelőtt.
Kemenesi Gábor: idézi: Barát József - Vírusvadászat

Ha kitartunk, a siker bármikor beüthet.
Barabási Albert-László: A képlet

Imádom a technológiát. A technológia tényleg a haladás motorja, és olyasmi, ami okot ad rá, hogy büszkeséggel és lelkesedéssel tekintsünk az emberiség eredményeire. Én azonban abban is hiszek, hogy nekünk, akik a technológia létrehozásának élvonalában dolgozunk, elég bátorsággal kell rendelkeznünk, hogy megjósoljuk, hova vezethetnek az áttöréseink a következő évtizedekben, és felelősséget vállaljunk ezert.
Mustafa Suleyman: A következő hullám

Meglévő problémáink megoldása és a haladás mindig magával hoz nehézségeket is.
Ian Douglas: Megbetegít-e a modern technológia?

Még technikai fejlődés is csak akkor következik be, ha eredményeit valamiképpen fel lehet használni az emberi szabadság csökkentésére.
George Orwell: 1984

Minden technikai fejlődésnek azt kellene szolgálnia, hogy még inkább emberek lehessünk, hogy több időnk legyen egymásra, hogy humánusabb életet élhessünk. Erre csak új tereket teremtünk magunknak, ahol bánthatjuk egymást, ráadásul eddig soha nem látott módokon. Ez szörnyű, és egyre értelmetlenebb.
Bessenyei Gábor. Tested és lelkem

Ne adjátok fel a harcot! Magyarországon és Amerikában egyaránt mindenkinek joga van a jó minőségű közszolgáltatásokhoz, a tisztességes lakhatáshoz, orvosi ellátáshoz és oktatási lehetőségekhez. Az elmúlt évek robbanásszerű technológiai fejlődésének mindannyiunk életét javítania kéne, nem a gazdagok zsebét kéne tovább tömnie. Tehát sok sikert kívánok a fiatalok harcához, és tisztességes megélhetést Magyarország lakóinak.
Bernie Sanders: Gulyás Márton interjúja a Partizán c. műsorban

Nekünk mégis csak elsősorban a jövő a fontos, a tradíció nem öncél előttünk. Nem akarunk belecsontosodni elért életformákba, nem akarunk a rohanva növő és fejlődő élet elé gátakat emelni... Mi a folytonosságot akarjuk. Azt akarjuk, hogy a múltban megszerzett erők ne vesszenek el, hanem szárnyat adjanak a mának, és segítsenek meghódítani a jövőt; de főként azt, hogy ne kelljen a mának újra és újra megállnia olyan feladatok előtt, amelyeket már a múlt megoldott.
Kner Imre

Nem a tudásban van a boldogság, hanem a tudás megszerzésében.
Angol nyelven: "Not in knowledge is happiness, but in the acquisition of knowledge!"
Edgar Allan Poe, amerikai író





Nem azoké a siker, akik sohasem buktak el, hanem azoké, akik elbuktak, és ismét felálltak belőle.
Kimi Raikkönen, autóversenyző

Nem tudhatjuk, hogy politikailag vagy technológiailag mit tartogat a jövő. A változás minden évben egyre radikálisabbnak tetszik. És minél több a változás, annál inkább szeretnénk magunkat a múlthoz láncolni.
Deirdre Mask: Címek könyve

Nincs elavultabb, mint a tegnapi modern.
Csukás István: Kling József interjúja az Origo c. magazinban

Olyan hatékony új technológiákat fejleszt az emberiség, amelyek elpusztíthatják az emberiséget, de akár tökéletesíthetik is azt. Az a kérdés, mihez kezdünk az olyan technológiákkal, mint a mesterséges intelligencia és a biotechnológia.
Yuval Noah Harari: Kerner Zsolt és Kálmán Attila interjúja a 24 c. oldalon

Olyan időket élünk, amikor a technikai és társadalmi változások szédítő sebességgel követik egymást. Életmódunk drámai váltásai egy generáció vagy egy évtized leforgása alatt, de néha akár egy éven belül bekövetkezhetnek. Mindig minden megújul, ugyanakkor mégsem tudunk szabadulni az érzéstől, hogy múltunk hibáit ismételjük egyre gyorsuló ütemben. Valahogy mindig elmulasztjuk felismerni őket.
Tom Phillips: A világ hülyéi

Repül az ember, s alig tűr vitát,
Új életforma, új hit, új világ
Születik itt a technika jegyében.
De elborulok, hogyha nézem:
Az ember-szellem veszti fényét,
Becsét a nemesb ember-érték,
Pilóta üli a gépmadarat,
Euklid szárnyal, Plátó lemarad.
Bárd Miklós Disputa c. vers

Senki ne lepődjön meg, ha gépies munkáját holnap már a gépek végzik!
Both Vilmos Forrás:Letolt gatyával a negyedik ipari forradalomban: több százezer digitálisan felkészült munkavállaló hiányzik Magyarországról c. cikk

Sokunk naiv álma az, hogy a technológia mindig a jó erőket szolgálja majd. Ne álljunk meg, folytassuk, amilyen gyorsan csak lehet, ne figyeljünk oda következményekre. Ez nem választási lehetőség. Meg tudjuk csinálni. Ha megvan, el kell fogadnunk néhány kellemetlen velejáróját is, és mintegy önmagunkkal kell fegyverkezési versenybe szállni: ha akarjuk a hatalmat, korlátoznunk kell, és jobb, ha kitaláljuk, hogyan korlátozhatjuk.
Chris Anderson: Így pusztíthatja el a civilizáció önmagát - és négy mód, ahogy ezt megelőzhetjük

Számomra a legnagyobb ellenség, ahogy mindig is hangoztattam, hangoztatom és hangoztatni fogom, a haladás. Mégpedig nem a hiánya, hanem a megléte. A repülőgép nem azért veszélyes, mert néha lezuhan, hanem azért, mert pontosan indul, pontosan érkezik és kényelmes. A haladás azért veszélyes, mert a tökéletes technikára épül. Az ilyen siker felforgatja életünk törvényeit, s az embert természetével ellentétes dimenziókba kényszeríti. És ha legalább adna egy kis időt, hogy alkalmazkodni tudjunk! De nem. Alig születik meg valamiféle egyensúly, máris jön egy újabb találmány, amely megkérdőjelezi az egészet.
Jean Renoir: Életem és filmjeim


Letolt gatyával a negyedik ipari forradalomban: több százezer digitálisan felkészült munkavállaló hiányzik Magyarországról
"Senki ne lepődjön meg, ha gépies munkáját holnap már a gépek végzik!..."

Link











 
 
0 komment , kategória:  Idézetek birodalma  
Orvosi érdekességek a nagyvilágból - érdekességek a multból
  2024-07-06 22:15:03, szombat
 
 







ORVOSI ÉRDEKESSÉGEK A NAGYVILÁGBÓL - ÉRDEKESSÉGEK A MÚLTBÓL


SZOKÁSOK A KÖZÉPKORI ANGLIÁBÓL - KB.1500-BÓL


1.

Legközelebb, ha kézmosás közben úgy tűnik, túl hideg a víz, gondolj a következőkre:

Angliában -1500 körül- a legtöbb esküvőt júniusban kötötték, mivel a hagyomány szerint az évi fürdést májusban végezték el és júniusban még elég jó szagúak voltak. Az esetleges kellemetlen szagok elfedéséért a menyasszonyok nagy csokorillatos virágot tartottak kezükben.

Ez lett a későbbi menyasszonyi csokor.


2.

A fürdő egy nagy, forró vízzel teli kádból állt.

A tiszta vízben való mosdás a ház urát illette meg. Utána a fiai és a ház többi férfitagjai fürödtek, majd a nők, végül a gyerekek, utolsónak maradva a csecsemők.
Időközben a víz olyan piszkos lett, hogy el is lehetett tűnni benne. Innen ered a mondás is: "Don't throw the baby out with the bath" -

Ne dobd ki a fürdővízzel a gyereket is!


3.

A házaknak magas, nádból készült teteje volt, alatta nem volt kideszkázva.
A meleg háztetőn sütkéreztek az állatok, macskák, kutyák, patkányok, bogarak.
Esős időben piszkos és nedves lévén, az állatok gyakran lepotyogtak a tetőről.
Innen a mondás is: "It's raining cats and dogs" - Macskák és kutyák potyognak az égből!
Mivel a szobák felett csak a háztető volt, különösen a hálószobában kellett kitalálni valamit, hogy az ágy ne teljen meg bogarakkal és más szeméttel.

Igy jelent meg a baldachinos ágy rudakon kifeszített lepedő az ágy felett.



4.

A gazdag házak padlója kőlapokból volt kirakva.
Esős időben, télen síkossá vált, ezért szalmával (thresh) hintették le, hogy járni tudjanak a házban és melegebb legyen. Idővel annyi szalma összegyűlt, hogy ajtónyitáskor egyszerűen kicsúszott az ajtón. Ekkor kitalálták, hogy egy fadarabot tettek az ajtó elé.

Igy jelent meg a küszöb (angolul threshold).


5.

Disznóhúshoz ritkán jutottak, ilyenkor nagyon különlegesnek érezték magukat.
Ha ekkor vendégük is volt, tüntetően lelógatták a sonkát a gerendáról.
Tehetősnek számított az a férfi,aki "could bring home the bacon" ("sonkát tudott hazahozni").
Keveset vágtak a sonkából, szétosztották a vendégek között és elégedetten "chewed the fat" rágcsálták a zsíros darabokat az asztalnál.


6.

A kenyérosztásnak is megvolt a sajátos szabálya:

A dolgozók kapták a kenyér égett alját, a család a kenyér belét, és a vendégek, megtiszteltetésképpen, a kenyér felső kérgét ("upper crust").


7.

Ólomkupákból itták whiskyvel a sört és ez a kevert ital napokig leverte lábáról fogyasztóját.

Úgy feküdtek az útszélen, mintha kómában lettek volna. Rendszerint kinyújtöztatták a részeget a konyhaasztalon 2 -3 napig, a körülötte egybegyűlt család evett ivott és várta, hogy felébred-e ...

Igy vált szokássá a virrasztás ("to wake up" - felébredni)!


8.

Mivel a temetők beteltek, kiásták a koporsókat és a csontokat és az úgynevezett csontok házába vitték ("bone-house"), így a sírhelyeket újból fel tudták használni.
Amikor ezeket a koporsókat megnyitották, elég sok koporsó falán karcolásokat vettek észre és rájöttek, hogy azokban élve voltak eltemetve az emberek.
Ekkor gondolták ki azt, hogy temetéskor rákötözzenek egy zsinórt a halott kezére, azt kivezetve a koporsón, síron keresztül csengettyűt kötöttek a végére.
Kijelöltek egy személyt, aki egész éjjel a temetőt járta és figyelte az esetleges csengőszót.

Igy jelent meg az éjjeli őrjárat "graveyard shift" - ami ma az éjszakai műszakot jelöli - és a csengő
hangja életet mentett ("saved by the bell").


9.

A középkori Angliában az emberek nem szexelhettek, csak a király jóváhagyásával (kivétel a királyi család). Mikor egy család gyereket akart, a királyhoz kellett fordulniuk kérelemért, aki küldött nekik egy táblát, amit az ajtóra kellett kitűzniük, amikor házas életet éltek.
A táblán ez állt: Fornication Under Consent of the King. ( F. U. C. K. ), azaz paráználkodás a király engedélyével.

Innen ered a mai "fuck" angol szó.


10.

Hihetetlen, de az, amire a 21. században egy egész ipar épült, azt régen sokkal egyszerűbben oldották meg: Igaz, így szabadítva el betegségeket, járványokat. A középkorban ugyanis nemes egyszerűséggel az éjjeli tálba "végzett" dolgokat kiöntötték az ablakon, egyenesen az utcára.

A másik megoldás is valami hasonló volt: a várakba úgynevezett gardróbot építettek, vagyis egy olyan teraszszerűséget, amely zárt volt, és amely kívülről a fal síkjából kiemelkedett. Az alján egy lyuk volt, ezen keresztül pottyant ki a bent ülő salakanyaga.

Az angol WC-t csak a 16. században egy Sir John Harrington találta fel, ám az még évtizedekig nem terjedt el, bár Erzsébet királynő próbálkozott vele, és udvarában építtetett egy illemhelyet - nem nagy sikerrel, nem szerették ugyanis használni az alattvalók.

Az angol, vízöblítéses toalett végül csak a 19. században vált széles körben ismertté és használttá, ám még sokáig nem volt hozzá wc-papír, bármilyen hihetetlennek is tűnik. A tekercses segítség egyrészt egy Gayetty nevű New York-i vállalkozó nevéhez fűződik, aki kitalálta, hogy a papírral könnyen tisztán tarthatják alfelüket az emberek.

Ám egy távoli országban már jóval korábban rájöttek erre: Hung Wu kínai császár bizonyíthatóan használt már lepedő nagyságú papírt a 14. században.

Mára pedig - mint említettük - egy egész iparág épült a wc köré: illatos, zenélő, önmagától működő toalettek, intelligens illemhelyek egész arzenálja várja a magukon könnyíteni vágyókat.







Kapcsolódó hírek:


A SÖR - NEM CSAK INNIVALÓ!


Sokan azt hiszik, hogy a sör nem rejt egyetlen földbarát alternatívát sem magában.
De ami tény az tény: sokféleképpen hasznát vehetjük az italnak..., ám sokan nem tudják, hogy mi minden másra is szolgál.
Az alábbiakban összegyűjtöttük a legérdekesebb és a leghasznavehetőbb vidéki tippeket a napjainkban "németbornak" emlegetett frissítő felhasználásával.

*Csapdába ejti a csigákat és a csúszómászókat. - Helyezz el több tányér, vagy korsónyi sört a kertedben, lehetőleg az este folyamán. Reggel nyálkás állatok tömkelege hever majd a sör erjedésétől megfulladva a csali körül. Ez többször is megismételhető, egészen addig, amíg a sör teljesen el nem párolog.

*Elűzi a rovarokat gyümölcseidről. - Ha konyhádban van egy vödröd, amely teli van gyümölcsökkel, akkor valószínű, hogy legyekben és muslicákban sem szenvedsz hiányt. A képlet egyszerű, ha meg akarsz szabadulni tőlük: tégy a konyhapultra egy tál sört, fedd le műanyagzacskóval, majd vágj kis lyukakat azon, hogy a rovarok beférkőzhessenek. Ha beleszállnak, akkor ki már nem jutnak, mert biztos, hogy az alkoholban lelik halálukat.

*Egy-egy kültéri családi program idejére felfüggeszti a méhinváziót. - Helyezz el néhány pohár sört távolabb a megterített asztaltól. Ez nem egy hosszú távú darázsszabályozási taktika, de tökéletes megoldást nyújt egy csípésmentes nap eltöltéséhez. Így biztos, hogy nem kell adrenalin injekcióhoz nyúlniuk a rovarméreg allergiásoknak sem.

*Megszabadít a nem kívánt ház körüli egerektől. - Ne aggódj, ha nincs macskád, hisz sörrel is megoldható az egérprobléma, amely kifejezetten neked való, ha szeretsz humánus módon bánni az állatokkal. Mindössze annyi a dolgot, hogy néhány deci sört öntesz a lavórba, és egy fadarabbal segíted az egerek oda vezető útját. Mihelyst a rágcsáló beleesik az itókába, máris "részeg" lesz s neked bőven lesz időd elszállítani a háztól.

*Élénkzölddé varázsolja a gyepet. - Barna folttal tarkított a kertben a fű? Aggodalomra semmi ok, hisz a sörben lévő savak elpusztítják a gombákat és a kártevőket. Termékenyebbé teszi a kerti talajt.

- A sörben lévő cukortartalom kedvezően hat a virágokra és a zöldségekre. Szobanövényeid is imádni fogják.

- Beltéri virágaid is kedvelik a sört, ám ez esetben kisebb mennyiségben kell azt adagolni. Míg szabadtéren egy-egy áztató eső eloszlatja a sört a talajban, a bent nevelt növényekről ez nem mondható el. Épp ezért óvatosan, csak egy-két evőkanálnyit szabad az élőlényre önteni.

*Folteltávolító. - Ahelyett, hogy kémiai anyagokkal bombáznád a kávéval, teával vagy bármi egyébbel leöntött ruhádat vagy épp szőnyegedet, inkább kapj elő egy üveg sört, amely - hasonlóan a szódabikarbónához - biztos megoldást nyújt a pecsétek ellen. Áztasd be vele az érintett részt, hagyd állni egy kicsit, majd dörzsöld ki a koszt. Ha kész, akkor mosd át szappannal és vízzel a textilt, hogy ellenőrizhesd maradt-e nyoma a mocsoknak.

*Megtisztítja arany ékszereidet. - Hasonlóan a gyári aranyszépítőkhöz, helyezd nyakláncaid egy tál sörbe. Hagyd egy kicsit ázni, majd öblítsd le és egy száraz ronggyal finoman töröld át.

Link



Vizelet, madárürülék és egyéb megdöbbentő higiéniai trükk a múltból

Link








HOGYAN KETYEG A SZERVÓRÁD?


A hagyományos kínai orvoslásnak már régóta része a "szervóra". Ennek az elméletnek az alapja, hogy az emberi szervek meghatározott időrendben működnek és pihennek.

Így a periodikusan váltakozó bioritmus szerint mindennek megvan a maga ideje, tehát a táplálkozásnak, az edzésnek és a pihenésnek is.

A lényeg, hogy tizenkét fő szervünk van, melyek kétórás időközönként váltják egymást a munkában, amikor is az éppen dolgozó szerv szinte az összes energiánkat leköti.


Éjjel 1-3 óra:

A szervezet teljesítőképessége ilyenkor a legalacsonyabb. Ebben az időszakban a máj dolgozik, végzi a méregtelenítést, így ilyenkor nem szabad tovább terhelni (az ilyenkor fogyasztott alkohol nehezebben bomlik le, tehát csak óvatosan a bulizással). Emellett a testhőmérséklet is ilyenkor a legalacsonyabb.

3-5 óra:

Ez a tüdő legaktívabb ideje, ugyanis ilyenkor készül fel az egész napos terhelésre. A férfiak nemi aktivitása is ilyenkor a legintenzívebb, mert ilyenkor termelődik a legtöbb nemi hormon is.


5-7 óra:

Ez idő tájt működik legaktívabban a vastagbél, így ez a székletürítés egészséges ideje is ez. Ezáltal megszabadítjuk szervezetünket a méreganyagoktól, amik így nem tudnak visszaszívódni és csökkenteni a teljesítőképességünket. A szervezet ilyenkor tolerálja legkevésbé az élvezeti szereket és a káros anyagokat: a reggeli kávét, cigarettát.


7-9 óra:

Ebben az időpontban terhelhető a leginkább a gyomor. Ilyenkor érdemes bőséges, vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag reggelit enni, mert ekkor tud a gyomor a leghatékonyabban dolgozni.


9-11 óra:

Ilyenkor optimális a testhőmérsékletünk, valamint az idegrendszer ebben az időszakban a legnyugodtabb, tehát ilyenkor van a teljesítőképességünk csúcsa. Ilyenkor tanulunk a legkönnyebben, ám a tartós rögzülés kedvéért délután érdemes átismételni.


11-13 óra:

Ekkor van a szívciklus csúcspontja, tehát ez az ideális időpont az edzésre. Dél körül erősödik a gyomorsav-, majd az epetermelődés, így ilyenkor állunk készen az ebédre. A szellemi teljesítőképesség zuhan, mert a szervezet az emésztésre összpontosít. Az epehajtó szerek ekkor fejtik ki legaktívabban hatásukat.


13-15 óra:

Ebben a periódusban lelassul a vérkeringés, az összes energia a vékonybélben összpontosul. Mivel a végtagok és a bőr vérkeringése csökken, a fájdalomérzékelés is csökken.


15-17 óra:

A délutáni órákban a húgyhólyag dolgozik a legintenzívebben, ezért ilyenkor fogyasszunk bőségesen (cukor- és persze alkoholmentes) folyadékot. Mivel a kiválasztás során szervezetünk kiüríti a méreganyagokat, így ismét jó formába kerülünk, tehát ilyenkor lehet edzeni, tanulni, és dolgozni teljes intenzitással. A kitartást igénylő sportágakat ilyenkor sokkal eredményesebben lehet űzni, és a tréning is most a leghatásosabb.


17-19 óra:

Ebben az időszakban dolgozik a vesénk a legnagyobb intenzitással, így ne zavarjuk meg szervezetünk tisztító munkáját semmivel, főleg ne zsíros, cukros, sós ételekkel és italokkal. Ilyenkor a vérnyomás is lecsökken.


19-21 óra:

A napi ciklus ezen részében a szervezet már készül az éjszakai pihenőre, a szervek legtöbb funkciója fokozatosan lelassul. Az ilyenkor elfogyasztott vacsora nagy része már nem emésztődik meg, hanem elraktározódik reggelig.


21-23 óra:

Ezen éjszakai órák során a legpihentetőbb az alvás, tehát ilyenkor ne végezzünk se fizikai, se szellemi tevékenységet.


23-1 óra:

Ilyenkor a legintenzívebb az epehólyag görcskészsége. A fájdalmat kiváltó anyagok pedig sokkal intenzívebben hatnak ilyenkor, tehát a fájdalom felerősödik, nehezebben csillapítható.


És ha már az alvásról volt szó...

Szeretnéd jobban kipihenni magad alvás közben? Először is: minél hamarabb fekszel le, annál jobban fogsz aludni. Lehetőleg igyekezz 10 óra előtt elaludni, hogy reggelig elég idő legyen a regenerálódásra, feltöltődésre.

Próbáld ki a következő ,,trükköt": elalvás előtt 2-2 percig lazíts a következőképp:

1. pozíció: hanyatt fekvés, lábak felhúzva, talpak egymásnak fordítva, térdek szétnyitva, amíg engedik magukat, két tenyér a fejtető felett egymásban.

2. pozíció: hanyatt fekvés, két boka keresztben egymáson - általában a nőknek a bal felül - két tenyér a hason, a hüvelyk és mutatóujjak egymáshoz érintve kört formálnak a köldök körül.

Ha így alszol el, sokkal jobban kipihened magad - ez a két-két perc kb. 40 perc alvásnak felel meg.

Ha este nehezen tudsz elaludni, végezz hasi légzést! Lélegezz be és ki lassan, ügyelj arra, hogy ne mozduljon a mellkasod, ugyanakkor a hasadnak a köldök alatt kb. két ujjnyival lévő pontja emelkedjen legmagasabbra. Ez a trükk nagyjából három-négy perc alatt annyira ellazít, hogy észrevétlenül elalszol...

Link








KULLANCS ELTÁVOLÍTÁSA

A belénk fúródott kullancsot minden erőszak nélkül egy szál gyufával könnyedén eltávolíthatjuk! Nyálazzuk meg gyufa fejét, majd közvetlenül a kullancs teste mellett lassan körözzünk, mintha kenegetnénk. A kullancs néhány másodperc múlva átmászik a gyufára,mert nagyon szereti a nedves foszfor illatát, képes elhagyni miatta"önként" testünket!

Lehet, hogy ez nem a tudományos, szakszerű, műszerekkel történő eltávolítás, de a lehető legegyszerűbb és mindig sikeres. Így nem kell attól félnünk, hogy a kullancs potrohát rosszul rögzítve, szöveteinkbe fecskendezze a kórokozókat tartalmazó nyálát, sőt a kullancs feje sem marad bennünk!

Link








3 ÓRÁN BELÜL VISSZAFORDÍTHATÓ

"Egyre többen hívják a mentőket, amikor a szélütés tüneteit észlelik. ... Az emberek sokkal bátrabban nyúlnak a telefon után, sokkal hamarabb kérnek segítséget. Jól tudják, hogy minden perc számít, hiszen, ha három órán belül sikerül a betegnek eljutnia a legközelebbi Stroke központba, úgy sokkal nagyobb esélye van a túlélésre."

Dr. Mikola László, a Magyar Stroke Alapitvány munkatársa üdvözli Önt! Tudta, hogy stroke, más néven a szélütés felelős minden harmadik halálesetért? És tudta, hogy három esetből kettő megelőzhető, ha még időben felismerjük a tüneteket, és azonnal mentőt hivunk? Most Ön is tehet ezért, mindössze ezt a levelet olvassa el figyelmesen, és küldje tovább ismerőseinek, barátainak!

Magyarországon öt millió e-mail cim létezik (de ennél kevesebb cimzett) - ha csak egy részükre eljuttatnánk a levelet, emberi életeket mentenénk meg!

És egy történet, melyet érdemes elolvasnia - hiszen, ha mindenki emlékezne a három betűre, életeket lehetne megmenteni vele.

"Egy kerti-partin, egy barátnőm kissé megingott, el is ejtette a tányérját, de ezután, mindenkit megnyugtatott, hogy jól van (ugyanis a többiek orvost akartak hívni). Ő azt állította, hogy csak az új cipője miatt csúszott meg egy téglán. Felsegítették, kapott egy másik tányér ételt és bár egy kissé gyengének tűnt, tovább szórakozott. Később felhívott a férje, hogy elmondja, a feleségét kórházba vitte, ahol el is hunyt. A parti során STROKE-ja volt. Ha tudták volna, hogyan kell beazonosítani a stroke jeleit, talán ma is velünk lehetne. Mások nem halnak meg, de reménytelen, tehetetlen helyzetbe kerülnek.

Egy neurológus azt állítja, hogy ha a stroke áldozatát 3 órán belül elkezdheti kezelni, teljesen visszafordítható az állapot. TELJESEN! Azt mondja, hogy a stroke felismerésének és diagnosztizálásának egyszerű a trükkje, azután pedig 3 órán belül el kell kezdeni a kezelését.

A stroke felismerése. (Néha nehéz beazonosítani a stroke jeleit. Sajnos, a tudatosság hiánya katasztrófát okozhat. A stroke áldozata súlyos agykárosodást szenvedhet, ha a környezete nem ismeri fel a stroke jeleit.)

Az orvosok szerint bárki felismerheti a STROKE-ot, ha három egyszerű kérést mond az illetőnek: M. .... B. ..... E. .....

1. M: Meg kell kérni az illetőt, hogy MOSOLYOGJON.

2. B: Meg kell kérni, hogy BESZÉLJEN, mondjon egy egyszerű mondatot (összefüggően: pl. Szép napunk van.).

3. E: meg kell kérni, hogy EMELJE FEL mindkét karját.

Ha az illetőnek a három kérés teljesítésének bármelyikével nehézsége van, azonnal hívd a mentőket és mondd el a tüneteket!

Még egy jel: Mondd az illetőnek, hogy ÖLTSE KI A NYELVÉT.

Ha a nyelv kicsavarodott , ha egyik vagy másik oldalra megy a nyelv, ez is a stroke jele lehet.

Link






SZÉP ESTÉT, JÓ ÉJT!





 
 
0 komment , kategória:  Egészségünk érdekében...  
Kezünkben a kulcs a harmadik világháború elkerüléséhez
  2024-07-04 22:00:16, csütörtök
 
 




Kezünkben a kulcs a harmadik világháború elkerüléséhez
Gyöngyösi Balázs


Nem vagyunk okosabbak, se bölcsebbek, mint nagyapáink vagy dédapáink. Hiába a történelmi elrettentő példák, az alapvető emberi motivációk ma is ugyanazok: a hatalom megszerzése és megtartása. Ezek mindig az első számú mozgatórugók a politikában, a geopolitikában, ezáltal a háborús döntésekben is - mondta az Indexnek Szalay-Berzeviczy Attila közgazdász, akivel az MCC Press által kiadott A Nagy háború százéves nyomában - Szarajevótól Trianonig című könyve második kötetének megjelenése napján készítettünk interjút a szarajevói merénylet 110. évfordulóján. Mivel a szerző a Budapesti Értéktőzsde korábbi elnöke, illetve a BOM a Magyar Sportért Alapítványt is vezeti, a magyar euró és a budapesti olimpiarendezés kérdése ugyancsak az asztalra került.


Szalay-Berzeviczy Attila többek között arról is beszélt lapunknak, hogy

milyen tanulságokkal szolgál a jelenkori konfliktusokra nézve az első világháború;
létezhetett volna-e a magyar történelem szempontjából kedvezőbb, alternatív forgatókönyv;
mi a közös az ipari, illetve a digitális forradalomban;
mit miért tesz Oroszország és Kína;
mennyire versenyképes ma Európa;
mit okoz ma a megélhetési válság;
kell-e Magyarországnak euró;
illetve meg tudtuk volna-e rendezni a 2024-es olimpiát, és mi szól amellett, hogy 2036-ban esélyt kapjon Budapest.

Napra pontosan 110 éve, 1914. június 28-án történt a Ferenc Ferdinánd elleni szarajevói merénylet, az első világháború kitörésének közvetlen ürügye. Kétkötetes műve, A Nagy háború százéves nyomában - Szarajevótól Trianonig ajánlója szerint az első világháború okainak, körülményeinek és következményeinek megértése segíthet elkerülni a harmadik világháborút. Valóban elkerülhető?

Nem kell újra végigjárni azt az utat, amit nagyapáink, dédapáink vagy ükapáink már egyszer megtettek, és nem vezetett sehová. Van mit tanulni az első világháborút megelőző időszakból és az 1914-1918-as eseményekből azoknak, akik ma lokális háborúk elindításáról döntenek, de azoknak is, akik azt le szeretnék zárni. Azt majd csak hosszú évek múlva visszanézve tudjuk megállapítani, hogy az, ami most Ukrajnában zajlik, már a Szerbia ellen indított osztrák-magyar támadásnak vagy inkább még csak az agadiri, azaz a második marokkói válságnak feleltethető-e meg. Az utóbbit német-francia érdekellentét váltotta ki 1911 áprilisában, ami végül az év novemberéig rendeződött. Német hadihajók bevonultak az agadiri kikötőbe, hogy megakadályozzák Franciaországot Marokkó gyarmatosításában, végül azonban visszavonultak, cserébe a Párizstól kapott közép-afrikai területekért. Igaz, három évvel később így is végül megütköztek a franciák és a németek. Rögtön Elzász-Lotaringia kérdése is eszembe jut Ukrajnáról, azon belül a Krím félszigetről és Donbaszról: az 1870-1871-es porosz-francia háború során a németek elfoglalták Franciaországot, és annak árán vonultak csak ki, hogy ez a gazdag régió a Német Birodalom részévé vált. Viszont onnantól kezdve a revans és Elzász-Lotaringia visszaszerzése olyannyira a franciák első számú nemzeti ügye lett, hogy végül maguk is érdekeltté váltak az első világháború kirobbantásában és kiszélesítésében.


Nagyhatalmi ambíciók, történelmi sérelmek

Vagyis ahogy eddig, úgy várhatóan ezután sem vasárnapról hétfőre virradóra nyomják meg a start gombot a háborús távirányítón.


A nagyhatalmak fegyveres konfliktusa valóban nem egyik napról a másikra következik be, hanem egy hosszú negatív folyamat végső fázisaként valósul meg. Ha viszont egy ilyen folyamat egyszer elindul, akkor szinte lehetetlen leállítani és megfordítani azt, egy békemegállapodással pedig jó eséllyel mindent csak prolongálni lehet. Az első világháború tekintetében a szikra a szarajevói merénylet volt, ami még önmagában nem jelentette az első világháború nyitányát. Az Osztrák-Magyar Monarchia úgy gondolta, hogy ezért meg kell büntetni a szerbeket, ha nem is a teljes területi annektálásukkal, de a Habsburg Birodalom integritására veszélyt jelentő szélsőséges nacionalista erők teljes kiiktatásával. Ez ekkor még csak egy lokális konfliktusnak tűnt Bécsből és Budapestről. De azzal, hogy az osztrák-magyar tüzérség 1914. július 28-án éjszaka megkezdte Belgrád bombázását, az Orosz Birodalom válaszul azonnal mozgósításba kezdett a monarchia keleti határán. Mindezt annak teljes tudatában rendelte el II. Miklós cár, hogy pontosan tudta, ezzel a lépéssel viszont azonnal teljes európai háborúvá eszkalálja mindazt, ami a Balkánon történik. A németek ennek megfelelően már augusztus 1-én hadat üzentek az oroszoknak, tudván, hogy ez egyben háborút jelent Franciaországgal és talán Nagy-Britanniával is. Ilyen értelemben az oroszok kezében volt a legfontosabb döntés az első világháború kirobbantásáról, melynek hátterében a nagyhatalmi ambíciók és történelmi sérelmek mellett sok ego megnyilvánulása is meghúzódott.

És közben ott van az alkalmazott technológiák kérdése is, ami sokszor a határvonalat jelzi egyes korszakok között.

Így igaz. Az első világháború felé vezető utat az ipari forradalom kövezte ki, amely radikálisan változtatta meg a világot és az emberek életét. Mindehhez félelmetesen hasonlít a szemünk előtt lejátszódó digitális forradalom. Ahogy a 21. században a mesterséges intelligencia, úgy a 19. században a gőzgép használatának széles körű elterjedése nyitott meg új távlatokat az emberiség előtt, és forgatta fel az addig megszokott mindennapi életet. Az utóbbinak köszönhetően gombamód szaporodó gyárak és a gyorsan növekvő városok mágnesként kezdték bevonzani a vidéki lakosságot a jobb kereset és életminőség reményében. A hatalom így pedig fokozatosan a földbirtokos arisztokráciától a városok gyártulajdonosaihoz vándorolt át, akik viszont a növekvő nyersanyag- és természeti erőforrásigényeik miatt a gyarmatosítás új aranykorának kiteljesedésében voltak érdekeltek. Ezt viszont az európai nagyhatalmak csak egymás rovására tudták megvalósítani, ami gyorsan elvezetett a fegyverkezési versenyhez és két katonai szövetségi rendszer létrehozásához. Ezek a lépések mind itt vannak most is az asztalon, igaz, ma nem a gyarmatosításról beszélünk, hanem a gazdasági befolyás kiterjesztéséről és megtartásáról. A lényeg viszont az, hogy emiatt a rivalizáló nagyhatalmak ma is két katonai blokkba tömörülnek, amelyek egyre fokozódó fegyverkezési versenyt vívnak egymással. További hasonlóság, hogy a két tábor nagyjából hasonlóan szerveződik, mint 110 évvel ezelőtt. Egyik oldalon a demokráciák, a másikon pedig az autokráciák sorakoznak fel.

Ha már a párhuzam a jelenkorral, a legnagyobb figyelmet érthető okokból az orosz-ukrán háború kapja, miközben a Gázai övezet mellett a Kaukázusról vagy Tajvanról sem feledkezhetünk meg. Az ok-okozati összefüggéseket vizsgálva milyen lehet a világ 20-30 év múlva?

Gáza is visszatérő motívum, ami segíti az értelmezést. 1917-ben járunk, az első, második és harmadik gázai csaták idején. A brit erők az ausztrálokkal megerősítve a Szuezi-csatorna megvédése után az Oszmán Birodalmat megkezdték kiszorítani a mai palesztin területekről. A kulcs Gáza elfoglalása volt ahhoz, hogy bevonuljanak Jeruzsálembe, majd azt követően Szíriába és Libanonba. Mindez pedig azért következett be, mert Európában elakadt a háború, befagytak a frontvonalak. A központi hatalmak és az antant nem bírtak egymással 1914-ben és 1915-ben, így a britek azon kezdtek el gondolkodni, hol lehetne Európán kívül áttörést elérni, új lendületet adni a háborúnak. Így lett a konfliktus új gócpontja a Közel-Kelet, ami később elvezetett az akkor még nem létező Izraeli Állam létrejöttéhez, majd a ma ott dúló háborúhoz. De van példa az ázsiai eseményekre is: 1914-ben a japánokat kérték fel a nyugati szövetségesek, hogy segítsék elfoglalni Csingtaóban a csendes-óceáni német flotta kikötőjét. Ez aztán megnyitotta az ajtót egy olyan új imperialista folyamat számára, amely huszonhét évvel később a Pearl Harbor-i amerikai támaszpont megtámadásában kulminálódott. Ma nem Japán, hanem Kína növelné a befolyását ugyanebben a térségben.

Ha nem is feltétlenül arra kérem, hogy bújjon George Friedman geopolitikai stratéga bőrébe, a ,,jósgömbbe" nézve mit lát?

A folyamat már elindult, és eszkalációs pályán van, egyelőre a hidegháború 2.0-ba léptünk be. Akkor és most is csaknem egy évszázados béke, fejlődés és növekedés időszaka előzte meg az újabb nagyhatalmi konfliktust. S hogy miért? Erre az a magyarázatom, hogy ennyi idő kellett ahhoz, hogy eltávozzanak az élők sorából mindazok, akik az előző nagy háborút megtapasztalták, és a hatalomba olyanok kerüljenek, akik a békét egész életükben adottságként élték meg. 1914-ben sem volt senkinek sem érdeke, se szándéka egy globális háború kirobbantása. Sőt, amikor az első lövések eldördültek, mindenki úgy vélte, hogy karácsonyra vége lesz, de a folyamat önjáróvá, éppen ezért leállíthatatlanná vált. Pontosan ezért érdemes a politikai döntéshozóknak tekintettel lenniük azokra az összefüggésekre, amelyekről a könyvem is szól.

Ugyanakkor tisztában kell lenni azzal is, hogy nem vagyunk okosabbak, se bölcsebbek, mint a nagyapáink vagy a dédapáink. Hiába a történelmi elrettentő példák, az alapvető emberi motivációk ma is ugyanazok: a hatalom megszerzése és megtartása. Ezek mindig az első számú mozgatórugók a politikában, a geopolitikában, ezáltal a háborús döntésekben is.

És van még egy fontos és ismétlődő szempont. A napóleoni háborúkat követően a nagyhatalmi háborúk a demokráciák és az autokráciák versenyének legmagasabb fokozata lett. Akkor a Német Birodalom akart magának nagyobb szeletet a világból, ma pedig Kína, akkor az Osztrák-Magyar Monarchia érezte magát fenyegetve, ma pedig Oroszország. Őket pedig céljaik elérésében akkor az Oszmán Birodalom, most pedig Irán támogatja.


Volt-e esély a háború megnyerésére?

Visszatekerve az idő kerekét az első világháborúra, négy és fél évig dúlt a küzdelem földön, vízen, levegőben, elesett tízmillió katona és tízmillió civil, mire győzött az antant, míg a másik oldalon birodalmak sora bomlott fel. Mi volt a fordulópont, illetve létezhetett volna-e a magyar történelem szempontjából kedvezőbb, alternatív forgatókönyv?


Nyilván az egyszerű válasz az, ha el se kezdjük a háborút, vagy ha már benne vagyunk, akkor meg is nyerjük. Erre volt is esély addig, amíg az olaszok oldalt váltva 1915-ben be nem léptek, ami pedig felbátorította a románokat a hasonló lépés megtételére. Utólag Ferenc József alighanem az olasz kérésnek megfelelően odaadta volna Tirolt, illetve Dalmácia egy részét, hogy elkerülje azt a pusztulást, ami ezután jött. Akkor azonban ez szóba se jöhetett. Ezzel viszont túl nagy nyomás alá került az Osztrák-Magyar Monarchia, hiszen egyszerre kellett megküzdeni az oroszokkal, az olaszokkal, a románokkal, a Balkánon pedig tartani a szaloniki front egy részét is. A gyenge formában lévő törökök háborús szerepe pedig alapvetően a saját területeik védelme volt, igaz, legalább valamennyi orosz erőt elvontak a Kaukázusban. Ilyen körülmények mellett Németország nem tudott egy igazán erős partnerre sem számítani. Tehát ha nem tűnnek fel a frontvonal túloldalán az olaszok és a románok is, előbb megnyerhették volna a központi hatalmak a háborút. A másik és egyben utolsó győzelemhez közeli év 1917 vége volt, ekkorra ugyanis a franciák és az olaszok az összeomlás szélére kerültek, míg az oroszok ki is szálltak a háborúból. Csakhogy jöttek az amerikaiak, és azzal viszonylag gyorsan véget is ért a háború a központi hatalmak vereségével.

A válságok és a veszélyek korában hogyan ítéli meg Magyarország geopolitikai helyzetét, illetve nemzetközi kapcsolatainak minőségét?

Magyarország Nyugat-Európához tartozik történelmileg, gazdaságilag, kulturálisan, vallásilag és minden egyéb szempontból. Az, hogy a gyökereink keletről származnak, az számomra inkább ma már csak egy érdekesség. Ha van valami, ami történelmileg viszont még mindig determinálja és folyamatosan befolyásolja a regionális környezetünktől valamelyest mindig eltérő gondolkodásunkat és a geopolitikai mozgásunkat, viselkedésünket, az a kiegyezés utáni aranykor és az első világháború elvesztéséből fakadó sokszoros trauma együttes hatása. A hidegháború erőteljes visszatérése sajnos minden országot arra kényszerít, hogy adaptálódjon az új helyzethez. Ez a folyamat pedig történelmi tapasztalatokon alapulva más és más minden ország esetében. Békeidőben természetes és helyes is, hogy széles gazdasági, kereskedelmi, politikai kapcsolatrendszer kialakítására törekszünk. Azonban félek, hogy az újabb ,,berlini fal" felépülésével végül csak a fal egyik oldalán állhatunk majd.


Európa útkeresése

Számos ponton elmosódnak a határok a politikai teljesítmény és a gazdaság teljesítőképessége között. Túl a magas infláción és az energiaválságon, Magyarország, illetve tágabb értelemben Európa mennyire versenyképes?



Európa nem tud ennél sokkal versenyképesebb lenni, mert nem akar.

Európa azért nem tud már többet Ázsia és Amerika versenyfutásába beleszólni, mert a második világháború után eldöntötte, hogy egy szocialista kontinenssé válik, ahol a döntő többség nyugodt polgári életet, tisztes és korai nyugdíjazást, erős szakszervezeteket, jó minőségű és olcsó vagy ingyenes egészségügyet, oktatást szeretne.

Az európai emberek többsége azt várja, hogy az államok erre költsenek, ne nagyhatalmi ambíciók kergetésére. Ezért ha csak egy évvel is emelni akarják a nyugdíjkorhatárt Franciaországban, felgyújtják Párizst. Ilyen európai háttérrel viszont nem gondolhatjuk komolyan, hogy nekünk keresnivalónk van Ázsia és Amerika versenyében, ahol a kapitalizmus legkeményebb szabályai alakítják az életet. Ott aki szorgalmas, sikeres, aki talentum, annak a csillagos ég a határ, aki nem, azt viszont az árok szélén hagyják.

Ehhez kapcsolódóan mit mutatnak a politikai trendek, a június 9-i európai parlamenti választások kapcsán nem megfeledkezve arról, hogy a hazai kormánypártok éppen a ,,háború vagy béke" retorikájára szűkítették a voksolás tétjét?

Nekem elsősorban azt mutatja, hogy Európa szenved az elhúzódó megélhetési válságtól, ezzel összefüggésben pedig egyre inkább kirajzolódik egy növekvő és radikalizálódó szavazói világ, aminek erősödésében szerepet játszik a közösségi média is. Kevésbé a háborútól való félelem, sokkal inkább a kezelhetetlenné vált migráció és a hanyatló közbiztonság az, ami a gazdasági kérdések mellett az európaiakat egyre inkább aggasztja. Az orosz agresszió és a háború kitörése mindenkit sokkolt és félelemben tartott 2022-ben, de az emberek adaptálódnak és idővel hozzászoknak mindenhez, 2024-ben pedig már egyáltalán nem érzik azt, hogy ez az ő életüket közvetlenül bármikor is veszélyeztetné, ellentétben a gazdasági nehézségekkel és a migrációval. Pedig van miért félnünk a háborútól, hiszen a felmenőink voltak már hasonló helyzetben az 1910-es és az 1930-as években. Éppen ezért a hazai kormánypártok háborúról szóló kommunikációja nem volt légből kapott.


Tőzsde, forint, euró

Ha már a gazdaság: a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) korábbi elnökeként milyen látleletet adna a pénz- és tőkepiacok állapotáról?


Beszéltünk már Európa gyengeségéről, a versenyképesség akadályairól és a választott életformáról, nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy a tőkepiacok terén óriási lemaradásban vagyunk. Az Egyesült Államok részvénypiaca a kapitalizáció tekintetében kétszer nagyobb, mint Európáé összesen, ennek ellenére az infrastruktúrát tekintve az utóbbinak mégis hússzor több tőzsdéje, harmincszor több értéktára és elszámolóháza van. Ez a széttöredezettség azt jelenti, hogy ennyivel drágább a tőke Európában, mint Amerikában. Így ha valahol lehet és kell is a versenyhelyzetünket javítani, hogy megállítsuk mind a tőke, mind a vállalataink tengerentúli elszívását, ahhoz az európai tőkepiacoknak sokkal erősebben kell az integráció irányába ellépni. Nyugat-Európában már láttunk erre példákat, ott gyakorlatilag most már csak öt tőzsde van, Kelet-Európában viszont még majd háromszor ennyi.

Lesz-e régiós tőzsdeintegráció, vagy ez egyelőre vágyálom marad?

A gondolkodás azért megy egy ideje, de az átütő siker eddig elmaradt. Volt egy nagyon komoly kísérlet a régió tőzsdéinek integrációjára és konszolidációjára, pontosan 20 évvel ezelőtt, aminek az eredményeképpen lettem 2004 júniusában a BÉT elnökének megválasztva. Akkor az osztrák-magyar tőzsdei integráció irányába történt egy fontos nyitólépés, ami végül behozta még Prágát és Ljubljanát is a csapatba. Az osztrák börze vezetése végül azonban nem tartotta magát az eredeti tervekhez és a megállapodáshoz. Ennek eredményeképpen aztán nemcsak a Varsói Értéktőzsdét idegenítették el maguktól, de végül a szlovéneket és a magyarokat is elvesztették 2015-re. Ezt követően volt még egy kísérlet a lengyelek részéről, valamint a Balkánon is, de ezek sem hoztak sikert. Márpedig a kelet-európai tőzsdék integrálása elementáris gazdasági érdeke kivétel nélkül az összes országnak. Itt nincsen helye a szuverenitási megfontolásoknak, mert a befektetők és a kibocsátó vállalatok a lábukkal szavazva úgyis oda mennek, ahol nagyobb aktivitást remélhetnek.

Örökzöld téma a magyar euró is, miközben a konvergenciakritériumokkal nem túl sokszor találkoztak a makrogazdasági mutatóink. Lesz valaha eurónk?

2009 és 2011 között határozottan azon a véleményen voltam, hogy nekünk nem szabad belépni az eurózónába. A görög példa ugyanis megmutatta a közös valuta strukturális gyengeségeit, és hogy mit okozhat az, ha egy tagállam az euró bevezetését politikai célkitűzésként kezeli, nem pedig szigorúan szakmai kérdésként. Fontos itt megemlíteni, hogy a 2009-ben kirobbant görög hitelválságnak semmi köze nem volt a 2004-es athéni olimpiához, azt elsődlegesen az euró idő előtti és rossz bevezetése okozta, amihez hozzájött az ország rossz gazdasági struktúrája, a merev munkaerőpiaci kondíciói, az alacsony adófizetői morál, majd a New York-i Lehmann Brothers 2008. szeptemberi összeomlása. Akkor nemcsak abban voltam biztos, hogy Magyarország nem áll készen, hanem az is billegett, hogy az eurózóna egyáltalán túléli-e azt a krízist.

És most mi a diagnózis?

Eltelt lassan másfél évtized azóta, ma már azt látom, az EU fejlődése válságokon át vezet. A görög leckét megtanulva számos olyan intézkedést léptetett életbe az uniós intézményrendszer, aminek köszönhetően még két ilyen hatalmas sokk, mint a Covid és az ukrajnai háború okozta energiaválság sem tudta már újra zavarba hozni az eurózónát és a közös valutát. Nem volt ezúttal egyetlen gyenge láncszem sem a rendszerben, ma már az eurózóna sokkal erősebb és ellenállóbb, mint valaha is volt. Ez tehát nem lehet kifogás többet arra, hogy ne lépjünk be. Ugyanakkor az is megfigyelhető volt ez idő alatt, a versenyképességünk attól nem javult, hogy a forintot fokozatosan leértékeltük, miközben az euró bevezetését távolságtartással kezeltük.

Hajlok ma már arra, lehet, hogy ezt a versenyképességi fordulatot könnyebb az eurózónán belül kierőszakolni magunkból.

Az is bebizonyosodott mindeközben, hogy ha egyszer egy jelentős globális sokk éri a világgazdaságot és a pénzügyi piacokat, mint történt az 2008-2009-ben, majd 2020-2022-ben, a forint azonnal Európa leggyengébben teljesítő valutájává válik, ami pedig komolyan gerjeszti az inflációt. Éppen ezért hiányolom, hogy az euró bevezetése nálunk még nem is része a közbeszédnek, sem pedig a szakmai diskurzusoknak. A kunát tavaly euróra váltó horvátok példáját kell figyelnünk most, miközben fontos lenne megfogalmazni konkrétan, hogy a maastrichti kritériumokon túl minek kellene teljesülnie a gazdasági paramétereinket illetően ahhoz, hogy a mindenkori magyar kormány elindítsa az euró előszobájának tekintett ERM-rendszerhez, majd az eurózónához történő csatlakozási folyamatot. A transzparens felkészülés segít az út kialakításában azzal, hogy a piaci szereplők is mind tudnak mivel tervezni.


Lesz-e Budapesten olimpia?

A görög válság apropóján említette a 2004-es athéni olimpiát. Ezen a nyáron Budapest is lehetett volna a házigazda, de Párizs lesz. Két vizes és egy atlétikai vb-vel a hátunk mögött vettük volna az ötkarikás akadályt? Reálisan mi lenne az idei rendezés legfőbb hozadéka, illetve veszélye?


Amikor 2014-ben elindult a pályázási folyamat, még senki sem tudhatta, hogy milyenek lesznek a 2020-as évek. Így leginkább arra érdemes itt kitérni, hogy egy ilyen hosszú távú és nagyszabású tervezés során miért olyan fontos megfelelő manőverezési lehetőségeket, tartalékokat, valamint vészforgatókönyveket biztosítani. A Covid közvetlenül nehéz helyzetet teremtett Tokiónak, illetve a nyári után téli olimpiát rendező Pekingnek is. A gazdasági utóhatásaival és az Ukrajnában dúló háború következményeivel együtt természetesen minket is kihívások elé állított volna az idei év. De az ötkarikás játékok 2017-es elnyerése esetén minden bizonnyal a kormány is teljesen más döntések mellett alakította volna a gazdaságpolitikáját. Vélhetően a nagy közlekedési infrastruktúra-fejlesztésekben történt volna visszavágás, amelyek az olimpia felé vezető út fejlesztéseinek a döntő többségét adják. De ezek közvetlenül nem is kapcsolódnak a sportesemény lebonyolításához, hanem gyakorlatilag mind olyan fejlesztések, amelyek az olimpia ,,hátán" az országunk régi adósságát pótolják. Ezért egyáltalán nem értek egyet azokkal a hangokkal, amelyek azt hirdetik, hogy a 2017-es NOlimpia-kampány egy államcsődtől mentette meg az országot. Főleg, hogy korábban ugyanezek a hangok még azt kérték számon a kormányon, hogy a 2024-es pályázattól való visszalépést követően miért épült mégis meg a teljes olimpiai infrastruktúra.

Azóta 2028 és 2032 is ,,elkelt", ha a 2036-os rendezésről beszélünk, meddig kell érte bejelentkezni?

Hagyományos értelemben vett pályázásról már nem beszélhetünk, hiszen a 2024-es pályázattól történt visszalépésünk eredményeképpen a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) nemcsak két olimpiát osztott ki egyszerre, hanem gyökeresen megváltoztatta az olimpiai játékok odaítélésének szabályrendszerét is. Az említett nagy sportesemények és a számos egyéb világ- és Európa-bajnokság házigazdájaként egyre gyakrabban fogadjuk a NOB elnökét és tagjait a fővárosunkban. Ezen látogatások során szerzett tapasztalatok alapján pedig kimondva-kimondatlanul, de épül és erősödik bennük az a gondolat, hogy Budapest talán most már tényleg megérett a legnagyobb sportesemény megrendezésére is. 2036 a következő kiadó olimpia, ami a meglátásom szerint azt jelenti, hogy valamikor 2026 elején dönthet majd a NOB arról, hogy mely várost hívja meg a rendezéssel kapcsolatban egy exkluzív tárgyalássorozatra, ahogyan egyébként tette ezt 2032-re vonatkozóan Brisbane esetében is.

Mennyire politikafüggő ez a fajta sportdiplomáciai bizalom? Állhat vagy bukhat azon a döntés, hogy ki Magyarország miniszterelnöke, ki Budapest főpolgármestere?

Az olimpia megszerzését tartom kritikusnak. 2036-ig még lesz három országgyűlési választás, ami azt jelenti, hogy az évtizedhosszú felkészülést egy folyamatosan mozgó politikai sakktáblán kell biztosítani. De ha egyszer megkaptuk, akkor nincsen az a párt vagy politikus idehaza, amely ne a sikeres megrendezésében lenne érdekelt. Abban a tekintetben a főpolgármester pártszínezete is irreleváns kérdés, hogy a feladata Budapest fejlődésének az elősegítése és biztosítása. Márpedig egy olimpiarendezés a legerőteljesebb módja ennek. A 2017-ben elbukott pályázat nagy tanulsága viszont az, hogy erőteljes és hatékony társadalmi párbeszéd kell ahhoz, hogy legalább 70 százalékos támogatottság álljon az olimpia ügye mögött. Ez legalább olyan fontos kritérium a NOB számára továbbra is, mint az elkészült infrastruktúra újrahasznosítása és a nagy események rendezésében szerzett rutin és tapasztalat. Észszerű tervek és ütemezés, átlátható projektmenedzsment mellett szerintem kialakítható a támogatói környezet.

A párizsi olimpián egyébként milyen szerepléssel lenne elégedett?

Ha a tokiói teljesítményt meg tudnánk ismételni, az fantasztikus lenne. Viszonyításképp Japánból húsz érmet hoztunk haza, köztük hat aranyat.

Zajlik a labdarúgó-Európa-bajnokság is. A sorozatban harmadik Eb-részvételen felbuzdulva van-e realitása annak, hogy 1986, Mexikó után újra ott legyünk egy vb-n is?

Amennyiben nem fogunk ki egy halálcsoportot a világbajnoki selejtezősorozatban, akkor a Rossi-gárdával szemben reális elvárásként lehet most már megfogalmazni a következő világbajnokságra való kijutást. Ezt látom a magyar válogatott előtt álló következő szintlépésnek, ami egyúttal szimbolikus is lenne: visszatérés Mexikóba, ahol 40 évvel korábban kiszálltunk a világbajnokság sorozatából. A latin-amerikai ország ugyanis harmadszor is otthont ad a vb mérkőzéseinek, igaz, ezúttal az USA-val és Kanadával közösen. És ha már beszélünk az észak- és közép-amerikai összefogásról, nem ördögtől való egy közép-délkelet-európai rendezésű labdarúgó-világbajnokság terítékre helyezése sem. Ha csak azt megnézzük, hogy mekkora a távolság Toronto és Mexikóváros között, akkor ahhoz képest Varsó, Prága, Pozsony, Bécs, Budapest, Bukarest, Belgrád, Zágráb, Ljubljana, Szófia, Szarajevó, Podgorica, Tirana, Szkopje és Athén gyakorlatilag gyalogtávra vannak egymástól. Ezek az országok, beleértve minket, külön-külön aligha álmodhatnának ilyesmiről, de együtt miért ne? Visszatérve a mostani Eb-re: a nagy sportesemények kulcsa most már a létesítmények utóhasznosítása. Márpedig Németország ezt a tornát teljes mértékben a 2006-os vb-stadionokra alapozta, egy új sem épült, az akkori helyszínek magja pedig még az 1974-es világbajnokság és az 1988-as Eb hagyatéka. Lehet és érdemes így gondolkodni, nemcsak Európa legnagyobb gazdaságában, hanem mindenhol máshol is.

Link







 
 
0 komment , kategória:  Média  
Mesék a természetről
  2024-07-02 21:30:23, kedd
 
 




MESÉK A TERMÉSZETRŐL









F. Nagy Gábor: BETEG LETT A DIÓFA...


Beteg lett a diófa,
megtudta a cinke,
s ezt a rossz hírt sürgősen
már tovább is vitte.

Elmondta a bagolynak,
ő adott tanácsot:
hívjon orvost azonnal,
menjen a harkályhoz.

Így is tett a cinege,
a harkályt kihívta,
és a beteg diófa
kipp-kopp lett gyógyítva.







Horváth István: SZÁZ MEG SZÁZ KIS NAPOCSKA


Selyemszálú
fű tövében
százezer kis
nap a réten.
Virít sárgán és nevet.
Mit gondoltok,
mi lehet?

Pitypangvirág
sárga szirma
kacag a kék
égre nyílva.
Szára növésnek ered.
Mi lesz abból,
gyerekek?

Gyermekláncfű
karikája,
ha van, aki
megcsinálja.
A föld legszebb lánca az,
mert kovácsa
a tavasz.






K. László Szilvia: CSILICSEPP


Tavasz volt. A kert virágai ébredeztek éjszakai álmukból, szelíden bólintottak jó reggelt a világnak. Egy kék harangvirág szirmán apró harmatcsepp üldögélt, és szunyókált. Egészen kicsi harmatcsepp volt, Csilicseppnek szólította mindenki. Mikor magához tért, ijedten pislogott körbe:
- Hol vagyok? Hová tűntek a testvéreim? Mi lesz velem? Egészen egyedül maradtam!
- Gyere velem, kis harmatcsepp! - mosolygott rá a napsugár. - Nem vesztek el a testvéreid, várnak rád odafent. Máris elvezetlek hozzájuk.
Csilicsepp érezte, hogy a napocska átöleli, és egyre magasabbra emeli. Magasabbra a háztetőknél, magasabbra a legnagyobb fa koronájánál, még annál is magasabbra, hol a madarak szállnak. Nem tartott sokáig az utazás, a napsugár hamarosan letette társai mellé.
- De jó, hogy megérkeztél! - ölelték át a többiek, s mindannyian összekapaszkodva táncolni kezdtek. Újabb és újabb cseppek csatlakoztak hozzájuk, és ők is bekapcsolódtak a táncba.
Odalent a földön, egy kisfiú csodálkozva szólt kishúgának:
- Nézd, milyen szép bárányfelhő! Úgy néz ki, mint egy táncoló hajó!
A cseppek egyre többen és többen lettek, egyre szűkösebb lett a hely. A táncolás lökdösődéssé alakult, mindannyian próbáltak helyet találni. A nagy igyekezetben aztán az egyik cseppecske lepottyant... A többiek ijedten néztek utána, de az vidáman kiáltott fel:
- Juhé, repülök! Gyertek utánam, ez nagyon jó!
A kis vízcseppek erre egymás után sorban leugrottak, s langyos, nyári esőként hullottak a földre. Ott volt közöttük a mi kis barátunk, Csilicsepp is. Boldogan kiabált, nevetett, nagyon tetszett neki a zuhanás.
Az esőcseppek sorra földet értek. Volt, aki a virágokat locsolta meg, volt, aki a házakat vagy az embereket. Akadtak olyanok is, akik összegyűltek a földön, és pocsolyába tömörültek.
Csilicsepp egy patakba pottyant, és nyomban úszni kezdett. A többi vízcseppel együtt csobogtak kerteken, erdőkön keresztül, míg egy folyóhoz érkeztek. Csatlakoztak a folyó vízcseppjeihez, s így megerősödve gyorsabban haladtak tovább. Nagy utat tettek meg. Falvakat, városokat, országokat hagytak maguk mögött, hogy aztán a legnagyobb vízhez, a tengerhez érkezzenek.
- Úgy látszik, megérkeztünk, véget ért az utazás - sóhajtott Csilicsepp, de alig gondolta ezt végig, érezte, hogy egyre könnyebbé válik. A napocska ismét a magasba emelte, ahol társaival együtt újabb felhőt alkottak.
Az utazás folytatódott, most már a levegőben. A felhőt fújta, sodorta a szél, hajtotta a szárazföld felé, hogy ott újra lehulljon eső vagy hó formájában.
- Ugye te is találkoztál már Csilicseppel? Ő köszön rád, ha kinyitod a konyhában a vízcsapot, vagy beülsz este a kádba. Integet, ha a folyóparton sétálsz, ha a tóban fürdesz, vagy a tengert csodálod. Ő az, aki a kezedre hullik, ha kiállsz az esőbe vagy a sűrű hóesésbe. S ő az, aki egy tavaszi hajnalon egy kék harangvirág szirmán üldögél.










Mester Györgyi: A CSACSOGÓ KIS PATAK


A tavaszi hóolvadást követően, az erdei barlangból egyszer csak felszínre bukkant egy vékonyka vízerecske.
Még patakocskának se volt mondható, hiszen alig csörgedezett benne víz, de az élni akarása hatalmas volt, ezért a tavaszi esőktől megerősödve, buzogva, nagy lelkesedéssel folytatta útját a szelíd domboldalról lefelé.
Amikor lapos részre, kavicsos talajra ért, kicsit szétterült, de csak annyira, hogy azért az a létét, a további haladását ne akadályozza.
Vidáman csobogva folytatta megkezdett felfedező expedícióját
Furdalta a kíváncsiság, milyen lehet a világ az addig megismert erdőn, dombokon és füves réteken túl? Van-e valahol egy nálánál jóval nagyobb víz, amivel érdemes szövetségre lépni, egyesülni vele?
Kavicsos medrében hát virgoncan, csacsogva haladt tovább. A kisebb szikladarabokon átbukfencezett, a nagyobbakat megkerülte, közben hófehér habfodraiban gyönyörködve tudatta a környezetével, hogy ő itt van, és már nem lehet megállítani, nem lehet őt csak úgy eltaposni.
Egy idő után már ki is törlődött az emlékezetéből, honnan került a napvilágra, hogyan jutott a karsztbarlangból a felszínre, de arra mérhetetlenül kíváncsi volt, mi van előtte, mi vár még rá, merre vezet az útja?
Örömmel találkozott volna egy nagyobb, legalábbis, nálánál nagyobb vízfolyással. Előre haladtában hát folyton kérdéseket tett fel mindenkinek, akivel csak összehozta a sors.
Amikor szomjazó madárka szállt le a partján, rögtön nekiszegezte a kérdést.
- Mit láttál, jártodban-keltedben, kis madárka? Van-e arrafelé, amerre én haladok, nagyobb folyó, esetleg állóvíz?
A madárka azt felelte.
- Amerre én jártam, ott csak magas fenyőóriások, sűrű bokrok voltak. Még fészket rakni se volt könnyű közéjük. De legalább, ha sikerült, a nagy bozótban védve voltak az otthonom, és a fiókáim.
A madárka, miután szomját oltotta, tovarepült.
A nyári esőktől időközben folyóvá duzzadt patakocska is folytatta az útját.
Nem sokkal később, inni vágyó szarvasok sorakoztak fel a partján. Nem tudta megállni, hogy őket is ki ne faggassa, láttak-e, jártukban-keltükben, valami nagyobb vizet, vízfolyást?
A szarvasok először szóhoz se jutottak, csak nyelték nagy kortyokban a vizet, de miután a szomjukat oltották, szóba elegyedtek a folyóval.
- Amerről mi jöttünk a csordával, ott csak az odvas fák törzsében, a nagyobb tócsákban megálló esőlével találkoztunk, azért is voltunk olyan nagyon szomjasok. Köszönjük neked kis folyó, hogy ihattunk belőled.
Az immár folyóvá duzzadt kis patak, a választól kicsit csalódottan folytatta az útját.
Továbbra is kerülgette a nagyobb kődarabokat, átbucskázott a kisebbeken, és be nem állt a szája. Folyton csak csacsogott, kérdezősködött, minden elébe kerülő ismerőstől, idegentől.
Néha halakkal is módjában állt összetalálkozni, az ívóhelyükre igyekvő pisztrángokkal, de ők fontos dolguk miatt annyira siettek, szóba se álltak a folyócskával.
Az pedig csak haladt tovább, előre, lelkesedése nem csökkent.
Egyszer csak, váratlanul, útját állta egy mocsár.
Hogy ,,mocsárnak" hívták, azt nem tudta, hiszen még sohasem volt érkezése ilyen látványhoz, de azonnal megtapasztalta, hogy innen bizony nehéz lesz tovább jutnia.
A mocsár sekély, iszappal, sűrű növényzettel telített vize akadályozta a haladását, de szerencsére, épp jöttek az őszi esők, amelyek annyira felduzzasztották, hogy át tudott vergődni rajta. Itt persze kérdezősködni se állt meg, mert attól félt, a mocsár feltartóztatja, akár örökre foglyul ejti, és akkor sose jut el végcéljához, valami nagyobb, bű vízű folyó rokonhoz, vagy terjedelmes, nagy mélységű állóvízhez.
Persze, jó szokását továbbra se adta fel, változatlanul csobogott, csacsogott továbbra is.
Már nagy utat tett meg, amikor maga fölül egyszer csak ismeretlen eredetű berregést hallott. Váratlanul egy nagyobb árnyék tűnt fel, majd egy hatalmas szerkezet magasodott elébe. Még a ragyogó napocskát, állandó kísérőjét is eltakarta egy időre.
A hajó - bár a nevét nem ismerte, de attól a hajó még az maradt, ami volt -, nem válaszolt a kérdésére: hova is vezet az a nagy víz, amibe - az úszó, lebegő hajó alatt - most ő is belészaladt?
Mit tehetett mást, most már a nagy vízzel együtt, kettesben folytatták az útjukat.
Időközben az ő fodros, hófehér hullámai is egyre nagyobbak lettek, és a hangja is kissé megkomolyodott. Már nem csacsogott, inkább morgott egy kicsit, de azért a tudásvágya, a kíváncsisága nem múlt el.
A sok erőfeszítés, és kitartás végül meghozta gyümölcsét.
Társával, a széles hömpölygő folyóval együtt elérték a Nagy Vizet, és a valamikori kis patakocska, kacagva, csobogva, örömmel torkollott bele a tengerbe...







Mester Györgyi: A HÓKOTRÓ SZÁZSZORSZÉPEI

Szakadt a hó, a földet a felhőkkel egybemosták az égiek. Fehér, helyenként szürke latyakosan csúszós volt a talaj, s a tél annyira megnehezítette a közlekedést, hogy az iskolákban szünetet rendeltek el, és sok munkahelyen is szabadságra küldték a dolgozókat.

Az utakon alig volt mozgás, a közlekedés teljesen befulladt, muszáj volt még a régi, rozsdás kotrógépeket is bevonni a hóval folytatott csatába.

Ádáz küzdelem folyt, és a hó csak egyre sűrűbben esett.

A roncstelepről kivontatták az évek óta ott nyugvó rozsdás hótolót is, és ügyes emberek megpróbálták üzemképessé tenni.

Tökéletessé tenni, olyanná, mint újkorában volt, természetesen nem sikerült, de annyira kijavították, hogy dolgozni lehessen vele. A roncstelep közelében három falu is sínylődött a hó súlya alatt, de az öreg gép helyt állt. Csak amikor a harmadik falu határába ért, és vissza akart fordulni egy erdei bekötő úton, akkor állt le, akkor azonban végleg.

Se előre, se hátra. Nem lehetett rá haragudni, hiszen csak tessék-lássék javítgatták, nem kapott új alkatrészeket, de erre most nem is volt idő. Hát otthagyták, hogy majd tavasszal érte jönnek, és elvontatják, ha nem sikerül helyben megjavítani.

Az öreg masina ottmaradt az erdő szélén. Kicsit szomorkodott, mert már teljesen egyedül volt, míg a roncstelepen mellette és mögötte is álltak más gépek, és azokkal néha lehetett beszélgetni, afféle gépnyelven.

Most erre se volt lehetősége.

Az első éjszaka nagyon unalmasan telt, és mi vár még rá az elhúzódó tél többi napján? Bele se mert gondolni....

Ekkor, hajnalodván, amikor a hóval terhes felhők mögül kikukucskált a Nap, valami mozgást hallott az erdő bokrai közül. Az óvatos hangok után hamarosan meglátta a zaj okozóját is. Egy szép, vörhenyes bundájú rókát.

Az állat előbbre jött, egészen közel hozzá, körbeszaglászta, és benézett még a gép hasa alá is.

Aztán, óvatosan, ahogy jött, elosont.

Hamarosan újabb finom nesz hallatszott. Megjelent a róka, és láss csodát, a szájában ott csüngött egy rókakölyök. A róka azután még kétszer fordult, és minden alkalommal hozott egy - egy kis kölyköt a szájában.

Így szállásolta be magát egy rókacsalád az öreg hókotró alá. Jól elvoltak. Az öreg masina örült, hogy mégsem hasztalan tölti a telet az erdő szélen, hanem szállást adhat egy kis családnak.

Megfigyelhette, amint esténként a rókamama elment vadászni, és mindig örült, ha látta, hoz valami élelmet a kis rókafiaknak.

Lassan elolvadt a hó, és már érezni lehetett a tavasz illatát. Harsány zöld lomb jelent meg a csupasz ágakon, kivirágzott a kökény és a galagonya is. A rókacsalád aztán egy napon elköltözött. Visszamentek az erdőbe.

A tavasz előrehaladtával emberek jöttek, hogy javításra elvontassák az öreg hókotrót. Amint elmozdították, meglepődve vették észre, hogy a gép alatt sok kis százszorszép nőtt, holott az erdő szélén csak a bokrok virágoztak, semmilyen más, apró virág nem díszlett.

Nem tudta más, csak a rozsdás gépveterán, hogy a rókacsalád küldte neki a virágokat. Nem túrták ki, nem hagyták kifagyni a kis virágok gyökereit, hanem meghagyták azokat emlékül. Emlékül az öreg masinának, hogy ezzel hálálják meg az általa nyújtott biztonságos téli szállást.







Mester Györgyi: AZ ERDŐ KINCSEI




A kis Réka családjában mindenki nagyon szeretett kirándulni. Szülei, Apuka és Anyuka, gyerekkorukban sokat járták az erdőt, így Rékának volt kitől örökölnie a természet szeretetét.
Mivel a főváros egyik kerületében, lakótelepen éltek, ezért minden évszakban, havonta egyszer-kétszer, kiautóztak a városon kívülre. Általában a legkönnyebben megközelíthető és leghamarabb elérhető budai hegyek volt az úti cél.
Egy főváros közeli település szélén szoktak leparkolni, mivel onnan rövid sétával már el tudtak jutni az erdőig.

Tavasz

Anyuka rengeteget mesélt az erdő kincseiről. Hogy mit is értett ezalatt?
Hát azt a sok szépséget, amit virág, egyéb növény, és a különféle termések, gyümölcsök formájában nyújt mindenkinek a természet.
Réka családja, első tavaszi kirándulásaik, erdei gyaloglásaik során, elsőként a mindenütt szembeötlő ibolyamezőkkel találkoztak, amelyek kéklő szőnyegként terültek el a lábuk előtt.
A tavaszi hérics élénk, aranysárga, fénylő szirmú virágai kis bokrokban bukkantak fel egy-egy tisztáson. Mintha már eleve csokorba kötötte volna őket a természet. Persze ezek nem letéphető, hazavihető csokrocskák voltak, hiszen a hérics védett virág, ami természetes élőhelyén több örömöt, és szebb látványt nyújt, mintha otthon hervadozna az asztal közepére állított vázában.
Azért hazafelé az ibolyából mindig szedtek pár szálat, csak hogy a virágok illata otthon is emlékeztesse őket az erdei séta élményére.
A tavasz beköszöntével az erdőn kivirágzott a sok bokor, a galagonya, a kökény, a som, sőt, Anyuka felhívta Réka figyelmét a virágzó vadkörtefára, melynek termése nem csak a pórias ,,vadkörte" elnevezést viselte, hanem az apró fanyar gyümölcsök a meséből ismert ,,vackor" nevet is magukénak tudhatták.
A fák közötti hűvös levegőt szerencsére mindig felváltotta az erdei tisztásokon élvezhető, régóta nélkülözött tavaszi napsütés melege. A napocska fényében szinte áttetszővé váltak a friss hajtások, a zsenge zöld levelek, melyekkel a tavasz meghintette a fákat, bokrokat. Általában csak a mogyoróbokroknak nem jutott belőle, melyeken ilyenkor levél helyett, még csak a barkavirág volt látható.

Nyár

A nyári erdei kirándulások ugyancsak sok érdekességet ígértek, egyben számos meglepetést is tartogattak a kislánynak.
Arra lehetett számítani, hogy látnak majd égkéken csilingelő harangvirágot, a réten tömegesen fellelhető lesz az apró százszorszép - más néven pipitér -, és persze a gyermekláncfűből is bizonyára maradt még tavaszról, hiszen nem virágzik el az olyan gyorsan.
Ez utóbbi virágnak Anyuka többféle elnevezését is megismertette Rékával, úgymint a ,,gumipitypang", a ,,kutyatej", meg a ,,pongyolapitypang" neveket.
Bár a tejes szára nem jó semmire, a leveléből saláta is készíthető - egészítette ki már sokadszorra Anyuka a tudnivalókat erről a növénykéről.
Azután rendszerint nekiálltak koszorút fonni belőle. Sohasem tépkedték le ok nélkül, céltalanul az erdei növényeket, még ha - mint a jelen esetben - egyszerű gyomnövényről volt is szó.
Hiszen a virág a természet legpompásabb díszítő eleme, mint egy-egy kis színes drágakő. Miért fosztanák meg e szépségétől, kincsétől az erdőt?
Egyszer még a különleges és igen ritka kosborra is ráleltek a fák alatt. Körbejárták, megcsodálták magasba nyúló, torzsaszerű, színes virágzatát, és persze Anyuka azonnal meg is örökítette a fényképezőgépével, amit mindig magával hordott a kirándulásaik alkalmával.
A nyáron érő erdei gyümölcsök különösen nagy élményt okoztak a kislánynak. Édes szamócára lelni a fű között, savanykás somot szedni, fanyar vackort kóstolni a fáról, mindig nagy élvezet volt Réka számára.

Ősz

Az erdő kincseskamrája ősszel is telis-tele volt értékes, érdekes dolgokkal.
Például, a cserszömörce levelei ekkor váltak igazán színpompássá, volt közöttük piros, sárgásbarna és zöld is.
A tölgyfa alá lepotyogott makktermésből minden ősszel gyűjtöttek egy kosárkára valót, mert az óvodában sokféle dolgot lehetett belőle készíteni. Apró emberkefigurákat, kis állatokat, és asztali dísznek se voltak utolsók a tálkába halmozott barnakupakos makkszemek.
Ha csípősen hideggé váltak a hajnalok, fanyarkásan édes kökényt lehetett szemezgetni a bokráról, kicsivel később pedig a megpuhult, vitamindús csipkebogyó termését is megkóstolhatták.
Anyuka szerint, ez utóbbiból akár lekvárt is főzhettek volna, ha van türelmük eleget szedni a bokrokról. De idáig sohasem jutottak el, hiszen nem ezért mentek ki az erdőbe.
Ugyanez viszont nem volt igaz abban az esetben, amikor kifejezetten gombászni indultak az erdőbe.
Gomba témában Apuka volt a jártasabb. Ugyan nem volt szakember, de a leggyakrabban előforduló, ehető gombafajtákat felismerte, így gyakran vittek haza az erdőből magas lábakon álldogáló, nagy kalapot viselő őzlábgombát, sárga rókagombát, de szedtek a szivárvány minden színében pompázó rizikéből is. Hazafelé azonban - Apuka megbízható ismeretei ellenére -, mindig betértek a gombavizsgálóba, hogy csak a biztosan jó, nem mérgező gombák kerüljenek a konyhájukba, amelyekből finom étel készíthető.

Tél

Érdekes módon, télen se fogyott ki ,,kincseiből" az erdő. A vastagra duzzadt hódunyhát jólesett taposni, ,,sportként" hógolyózni egy kicsit, s közben az egy-két, télen is csicsergő madár, illetve a fák doktorának, a fekete-fehér-piros tollruhájú harkálynak a hangját hallgatni.
A karácsonyfának való fenyőt ugyan mindig a piacról szerezték be, de azért Apuka és Réka alaposan megnézték, megtárgyalták egymás között, melyik a legszebb, legegyenesebb fácska, amivel örömmel díszítenék karácsonykor a nappalijukat.
A tél vége felé mindig nagy élmény volt rátalálni a tavasz hírnökére, a hóvirágra. Mivel Réka a szüleitől tudta, hogy a kis hagymás virág is védett növény, ezért eszébe se jutott leszedni. De egyszer, amikor Anyuka nem látta, lehajolt, és megsimogatta az egyik hóvirág fehér, harang alakú fejecskéjét.

A téli erdőből hazafelé, Apuka egyszer csak feltette a nagy kérdést:
- Na, Rékám, meg tudod-e mondani, melyik az a virág, ami kizárólag télen nyílik, és a fagy nem árt, sőt, kifejezetten jót tesz neki. Ha a szabadban, ahol ráleltél, ott hagyod, és nem akarod bevinni a szobába, a nagy hidegben sokáig ,,virít". - Na, tudod, melyik ez a virág?
A kislány azonban nem hiába volt nagy természetjáró, rövid gondolkodás után, mosolyogva rávágta:
- Kitaláltam! Ez a jégvirág!
Réka boldog volt, mert szülei jóvoltából megismerhette az erdő kincseit, s ezzel a tudással ő maga is gazdagabb lett.







Mester Györgyi: BEARANYOZVA


A megszokott kép, ahogy naponta látom. Behunyt szemmel is érzékelem, mint követik egymást a megállók. Pár nappal ezelőtt, ébredés után még sötét éjszaka rémisztgetett, szürkületben botorkáltam ki a buszmegállóhoz. Hazafelé se volt más a helyzet, jócskán alkonyodott már, mikor a jármű döcögve, szuszogva felkapaszkodott az unásig ismert, erdős részek közt hosszan elnyúlóan kacskaringózó, hegyi aszfalton.

Ma reggel azonban valami megváltozott. Mire a jármű rátért a - változatosság kedvéért lejtős - kanyargós útra, egy prózai, hétköznapi dolognak köszönhetően, egészen kivilágosodott. Átállítottuk az órákat, a téli időszámításnak megfelelően.

A táj azonban mégsem azért vonta magára a figyelmemet, mert ismét világosan körvonalazódtak az elsuhanó házak, s láthatóvá vált minden kis szelete a mozgó világnak, hanem valami másért. Az elmúlt napokban, amíg a reggeli sötétség okán nem láttam a kinti világot, beköszöntött az igazi ősz.

Aki szereti a természetet, csupán azért nem mondhatja, hogy ez a legszebb évszak, mivel mindegyik szép. Önmagáért szép. A mindent zöldbe borító tavasz, a ragyogóan tarka, színpompás nyár, és - ugorjunk egyet - a kristálycsillogású, jégleheletű tél. Szándékosan hagytam ki a felsorolásból az őszt, mert annak kénytelen vagyok mégis hosszabb tirádát szentelni.

Amint azt ezen a reggelen is megtapasztalhattam, egy csapásra gazdaggá lett a táj, aranyba borult a világ. A legmeghatározóbb színe az ősznek valóban az arany. De mit is beszélek? A nemesfém csupán gyenge utánzata annak, amilyen pompázatos színekkel az ősz képes elkápráztatni. Csak sárgából többfélét vonultat fel a lombok színkavalkádja! Napsárgát, a hajnal pírjával beoltva, óaranyat, azután a barnának és a vörösnek minden árnyalatát felkente palettájáról ez a rafinált öreg festőművész, a Természet.

Tobzódnak a színek, a mogyoróbarna, az őz s a kávé sötétjétől, az égőpiroson, s a rőtvörösön át, vissza, egészen az eredeti alapszínig, a zöldig. És ami a legcsodálatosabb, hogy nem csak a lombkorona öltött tarka ruhát, de jobban szemügyre véve, egy-egy tenyeres levélen belül is váltakoznak a színek, sőt, olykor egyes levélkék is megosztva színeződtek. Mintha alkotójuk csak próbálgatta volna, melyik közülük a legszebb, ezért ebből, meg abból a festékből is felkent egy ecsetvonásnyit.

Nem tudom levenni szemem az elsuhanó tájról. Mikor történt mindez? Tán éjszaka, titokban dolgozott a nagy Természet mester?

A fákon még ezernyi levél, de ugyanannyi borítja lábuknál már a földet is. Jó lenne belegyalogolni, feldobni egy maréknyi aranyat, és aláállni, mint a mesében a szegény lány, aki jutalmul kapta az aranyesőt.

A jármű szelet vet, s amerre elhalad, a forgószél megpörgeti, levegőbe emeli a pihekönnyűvé vált, száraz faleveleket. Az aranytallérok lebegnek, majd visszahullanak a földre, vastagítva a taposni vágyott, puha avartakarót.

Szép vagy, ősz! A békés, mesébe illő táj látványa annyira elandalított, már majdnem azt kívántam, bár maradna örökre így minden, változatlanul.

De hová is lenne akkor a ragyogóan fehér, téli világ? Mivé lennénk, ha tavasszal nem bontanának rügyet a fák, a bokrok, s nyáron elmaradna a tökéletes kibontakozás, a gazdag, pompás, virággal felcicomázott, gyümölccsel dúsított táj?

Szép vagy ősz, gyönyörű. Mégis, pár hónap múltán örömmel vegyes szomorúsággal búcsúzom majd tőled. És jöhet a következő felvonás, amikor is a nagy öreg, a Természet ismét elvarázsol egy újabb remekével, melynek címe ,,Téli táj".







Mester Györgyi: DALLAMOS KIRÁNDULÁS


Az iskola csengője aznap is eljátszotta Vivaldi fülbemászó, csodálatos dallamát, mint minden tanítási nap kezdetén, amióta beköszöntött a tavasz. Az erdei iskolában ezen a napon azonban senki sem figyelt a csengő dallamára, mert más miatt volt nagy az izgalom. Mindenki örült és felszabadult volt, ma ugyanis nem tanórát tart a szigorú Mackó tanár úr, hanem erdei sétára viszi kis nebulóit azért, hogy megismerjék egymás lakóhelyét és az ehető erdei növényeket.

Amikor azonban már indulásra készen állt a kis csoport, mely egy medvebocsból, nyuszigyerekből, mókusból, őzgidából, hollófiókából és egy csíntalan, folyton rosszalkodó rókakölyökből állt, Mackó tanár úr bejelentett egy fontos dolgot. Igaz, hogy a séta kötetlen, menetközben is eldönthetik, merre mennek tovább, az erdő mely szegletét látogatják meg, azonban a részvételnek van egy feltétele: minden tanulónak legalább egy mondókát el kell mondania, vagy dalt el kell énekelnie a kirándulás során, mert aki nem teszi, az a későbbi sétákból kimarad. Büntetésből nem mehet velük.

Ezután el is indultak. A kezdeti szomorkodást, hogy mégis csak lesz feladatuk, ,,leckéjük" az úton, hamarosan felváltotta a jókedv. Valaki még Ravel ,,Boleró"-ját is elkezdte dúdolni, hogy frissebben, ütemesebben tudjanak lépkedni a fülbemászó dallam ritmusára.

Séta közben nézelődtek, élvezték a tiszta erdei levegőt, többüknek eszébe jutott Bach ,,Air" című alkotása, de momentán nem tudtak vele mit kezdeni. Így csak bámészkodtak, ismerkedtek a növényekkel, a termésekkel, s igyekeztek megjegyezni, hogy néz ki a jó gomba, melyik bogyó ehető, és melyik virágot, hajtást nem szabad semmiképpen megkóstolni, mert elrontaná a gyomrukat. Az égkék színben pompázó kedves kis harangvirág, külsejét tekintve, mindnyájuknak Delibes ,,Lakmé" csengettyűáriáját juttatta az eszébe, de persze előadni egyiküknek sem volt kellő bátorsága.

A fák alatt kacskaringózó ösvény egy tóhoz vezette el őket. Mókusban azonnal felötlött, megelőzhetné társait, ha valamilyen ,,vizes" dal jutna az eszébe, vagy mondjuk el tudná dúdolni Schubert ,,Pisztráng" című művét. Közben azonban - szerencsére - rájött, hogy a pisztráng nem is tóban él, hanem a hegyi patakokban, azon kívül az ő hangja sem a legideálisabb, így letett a dologról, és ,,átengedte" másnak a dalkezdés lehetőséget.

A vízben mindeközben feltűnt három gólya. Közömbösen, fél lábon ácsorogtak a sekély vízben. Piros volt a hosszú csőrük, meg a fél lábuk is. A közömbös arckifejezéssel a kíváncsiságukat akarták leplezni, mert igazából nagyon is szerették volna megtudni, hogy vajon miért jött a kis csoport a tóhoz. Csak nem akarják elcsenni előlük a békákat, meg az apró halakat?!
De a kisiskolások egyike sem akart belegázolni a vízbe. Amint ott álldogáltak a parton és bámulták a gólyákat, amelyeket eddig még csak a magasban szállva láttak, a legbátrabb közülük, a medvebocs egyszer csak rázendített:

Gólya, gólya gilice
Mitől véres a lábad
Török gyerek elvágta
Magyar gyerek gyógyítja
Síppal, dobbal, nádi hegedűvel.

Mackó tanár úr megdicsérte a kis bocsot, hogy jó példát mutatott a többieknek. A csíntalan rókakölyök azonban nem tudta megállni, hogy ne cukkolja meg a dalnokot, amikor odasúgta neki: ugye nem gondolod, hogy attól piros a lába, mert elvágta? A bocs mérgesen vágott vissza, hogy: na, majd meglátjuk, te mit fogsz énekelni?

Ekkor váratlanul őzike kiáltott fel: nézzétek, eddig észre se vettük, egy kis kacsa is van a tóban! Körbe-körbe úszkál, időnként még a víz alá is lebukik. Vajon mit kereshet? Olyan tanácstalannak látszik, csak nem tévedt el?
Azzal már rá is zendített:

Kis kacsa úszik fekete tóba'
Anyjához készül Lengyelországba
Síkos a talpa, magos a sarka
Fordulj ki, fordulj ki, szép arany alma.

Mackó tanár úr nagyon meg volt elégedve, élvezettel hallgatta volna tovább is a dalt, mivel őzikének szép, vékony hangja van, nem olyan mély, dörmögő, mint az övé.
Miután kigyönyörködték magukat a tóban, és kicsit bele is pancsoltak, indultak tovább.
Fejük fölött a levegőben körbe-körbe keringtek a lepkék és a méhecskék, eszükbe juttatva Puccini ,,Zümmögő kórusát".

Egyszer csak Mackó tanár úr észrevette, hogy nyuszika nincs közöttük, eltűnt. Megállította a csapatot, és alaposan körbekémlelt. A szemfüles rókakölyök hirtelen elrikkantotta magát: nézzétek, ott van, megy befelé az erdőbe! Aztán már éneklő hangon utána is kiabált:

Hová mégy te kis nyulacska?

Nyulacska meg dallamos hangon visszakiabált:

Ingyom-bingyom tálibe,
tutálibe málibe, az erdőbe.

A kíváncsi rókakölyök persze nem tudta megállni, hogy tovább ne kérdezősködjön:

Minek mész te az erdőbe?

Mire nyuszika így felelt:

Ingyom-bingyom tálibe
Tutálibe málibe, vesszőcskéért.

Erre már Mackó tanár úr is elnevette magát. Megdicsérte mindkét tanítványát, de legfőképp a haszontalan rókakölyköt, hogy milyen ügyesen feltalálta magát, és már teljesítette is az aznapra kirótt iskolai feladatot, hiszen önszántából dalra fakadt.
A dalpárbaj csak azért nem folytatódott tovább, mivel nyuszika közben talált egy megfelelő vesszőcskét, amelyre felakasztotta a hátizsákját, majd a botot a vállára vette. Úgy akart kinézni, mint egy igazi turista.
Mackó tanár úr indulást vezényelt a csapatnak, és folytatták a túrát.

Az erdő sűrűjét zöld, zsenge fűvel borított tisztás váltotta fel. Letelepedtek, hogy egy kicsit szusszanjanak. Pihenés közben körbenézelődtek. A tisztást kis fák állták körbe. Egyikre szederinda tekeredett, a másikon vadszőlő piroslott. Mivel mókuska nem csak a magokat szereti, hanem a gyümölcsöket is, így nem tudta megállni, hogy bele ne kóstoljon a vadszőlőbe. Köpd ki de gyorsan, az még éretlen! - korholta a mindenre odafigyelő Mackó tanár úr.
Mert meggondolatlan voltál, most rajtad a sor, hogy dalolj valamit nekünk.
Mókuska rázendített:

Érik a szőlő, hajlik a vessző
Bodor a levele
Két szegély legény szántani menne
De nincsen kenyere...

Itt azonban elakadt, nem tudta folytatni. Ránézett a vöröslő vadszőlőre és így folytatta: ha nagyobb lenne ez a gyümölcs, lehetne akár ringlószilva is, és a torkából már elő is tört a következő dallam:

Hull a szilva a fáról, most jövök a tanyáról
Ej haaj, ruca ruca, kukorica derce.
Egyik ága lehajlott...

Ekkor azonban - szerencsére - Mackó tanár úr közbeavatkozott, mivel mókusnak tudottan nem a legkellemesebb a hangja.

A csapat nevetgélve, vidáman folytatta az útját. Rövid gyaloglás, meg egy kis kaptató után, hármas útelágazáshoz érkeztek.
Hollónak - nem tehet róla szegény - de köztudottan nagyon darabos, károgó a hangja. Úgy gondolta, a többieket megkímélendő, ő éneklés nélkül oldja meg a leckét, nem dalol, de elmond egy mondókát:

Ecc, pecc kimehetsz
Holnapután bejöhetsz
Cérnára cinegére
Ugorj cica az egérre, fuss!

Amelyik útelágazásra a ,,fuss" jutott, úgy gondolta, arra kellene tovább folytatni a sétájukat. Szerencsére, Mackó tanár úr nem engedte, mert - mondóka ide, mondóka oda -, bizony estére se értek volna haza, ha a holló által ,,kiszámolt" útirányt választják.

Jócskán elfáradtak. De nem ám csak ők, mintha velük együtt a napocska is elfáradt volna, és egyre gyengébben sütött, majd elbújt néhány apró bárányfelhő háta mögé.

Ekkor mindenki meglepetésére, Mackó tanár úr kezdte el a maga dörmögő hangján:

Süss fel nap
Fényes nap
Kertek alatt a ludaim - kis csapatom tagjai -
Megfagynak.

És láss csodát! Napocska egyszeriben kikukucskált a felhők mögül, és már vissza se bújt a rejtekébe. Fényes, melengető sugaraival hazáig kísérte a vidám kis csapatot.

Mackó tanár úr a jól sikerült nap eseményeitől maga is megvidámodva cammogott hazafelé. A barlangjuk kapujában elébe szaladt legkisebb fia, a páréves medvebocs, és legnagyobb meglepetésére, a következőképpen hozta tudomására nagy bánatát:

Fáj a kutyám bal lába,
Megütötte a szalmába.
Ördög vigye a szalmáját,
Mért bántotta kutyám lábát.

Mackó tanár úr ámulatát látva azonban nyomban elnevette magát, és meg is magyarázta dalban előadott panaszát. Erdő szerte híre ment Mackó tanár úr ,,dallamos, mondókás kirándulásának", és azért úgy gondolta, az énekkel megtréfálja édesapját.
Mackó tanár úr éppen meg akarta dicsérni a kis bocsot, amikor eszébe jutott, hogy nincs is kutyájuk.
A szép nap ezzel véget is ért. Leszállt az est, és a levegő megtelt Beethoven ,,Holdfény" szonátájának megejtő dallamával...







Mester Györgyi: MEGSZELÍDÍTVE


Rét. Hatalmas, tágas. Beborítva százféle fűvel, gyommal, gizgazzal, vadvirággal, bogánccsal, s közöttük rejtekezve számos rovarfaj, bogár.
Gyermekem, mint afféle karámból szabadult kiscsikó, összevissza szaladgál rajta. Elnézem kipirosodott arcocskáját, izzadtságtól csatakos göndör hajtincseit, egész boldog kis lényét. Nincs szívem rászólni. Legalább idekinn tombolhassa ki magát.
Elnyúlok a pokrócon, szemem egy pillanatra behunyom, élvezve a nap jóleső melegét. Ekkor valami hozzáér a kezemhez. Talán egy hangya. Egyet mozdítok rajta, de a valami érintése nem szűnik meg. Felülök, szemem tágra nyílik: egy hatalmas, zöld szörnyeteg terpeszkedik a kézfejemen, egy imádkozó sáska! De milyen békés. Most jobban megnézve, a gigantikusnak tűnő lény, zöld lovacskához hasonlatos. Nem is ló, büszke táltos, hiszen szárnyai vannak. Délcegen kihúzza magát, s amikor kezemet arcomhoz közelítem, sem ijed meg, és elrepülni, elugrani sem akar. Tetszik neki a kézfejemen való pózolás. Finoman a mutatóujjamra tessékelem, hogy közelebbről is szemügyre vehessem.
Gyermekem, észre véve, hogy figyelmem már nem rá irányul, szemem nem az ő bolondozását követi, egy pillanatra megtorpan.
- Anya, mit nézel? - kérdi.
- Gyere csak - mondom. - Ha szép finoman közelítesz, nem fog elugrani.
- De micsoda? - kérdezi ismét, közben óvatos léptekkel egyre közelebb jön. - Egy béka?
Magyarázni fölösleges, hiszen közben ideért a pokrócra. Lehajol, aztán le is kucorodik mellém. Mozdulatai kimértek, lassúak, nem akarja elriasztani azt a csodalényt, amit még sohasem látott.
- Nem csíp? - kérdi suttogva.
- Láthatod, akkor nem tartanám a kezemen.
- Megfoghatom én is? - firtatja tovább.
Aztán helyeslő bólintásomra felbátorodik. Közelebb nyújtja a kezét, s én nyugodt mozdulatokkal ráteszem a zöld lovacskát. Gyermekem fel se szisszen, annyira megbízik bennem. Ha én azt mondtam, nem harap, őt sem fogja bántani.
Azután vagy egy órán keresztül csak bámuljuk a kis lényt. Néha kinyújtózik, parányit előrébb araszol. Az ökölbe szorított gyermeki kézfejen úgy támaszkodik, mintha csak kifelé nézegetne egy erkélyről. Most nem ló, most egy bámészkodó idegen lény. Csak néha váltunk egy-két szót egymással, amikor gyermekem megjegyzi:
- Látod, a feje egészen szív alakú. Micsoda nagy szemei vannak! A testéhez képest a csápjai is hosszúak.
Most én próbálok valami újat hozzátenni:
- Nézd csak. A felső egypár lábán mintha apró zöld, passzos rövidnadrágot viselne. Mulatságos nem?
De mégsem nevetünk, nem akarjuk még véletlenül se megtörni a varázslatot, hogy megtűr, sőt, azt lehet mondani, barátságába fogadott bennünket egy imádkozó sáska.
A nap lebukni készül a hegyek mögött, szedelőzködünk. A sáskát óvatosan a fűbe helyezzük. Miután elbúcsúztunk tőle, hazafelé indulunk. Gyermekem csendesen jön mellettem, és a kezemet fogja. Otthon sem kezd azonnal szaladgálni, inkább arra kér, vegyünk elő egy rovarokról szóló könyvet, és nézzük át együtt, van-e benne a sáskákról szó. Ha pedig itthon nincs ilyen könyv, akkor másnap feltétlenül vegyünk egyet - amit meg is ígérek. Hogyne ígérném meg, hiszen csoda történt! Egy sáska megszelídítette a gyermekemet...







Móra Ferenc: A NAGY HATALMÚ SÜNDISZNÓCSKA


Kerek erdő közepében, jegenyefa tetejében vidoran munkálkodott a pirossapkás Harkály mester. Kis baltácskájával sorra megkopogtatta a hernyóházacskák ajtaját:

- Gyertek ki egy kicsit a friss levegőre, hernyócskák. Fogadom, vissza sem mentek többet, ha egyszer az orrocskátokat kidugjátok.

S amilyen jóakarójuk Harkály mester a hernyócskáknak, még most is költögetné őket, ha föl nem dörmög hozzá valaki a fa tövéből:

- Hallod-e, te erdei ács, ki az úr az erdőben?

Harkály mester máskor erre a kérdésre mindig leugrott a legalsó ágra, szárnya alá dugta a piros sapkáját, s azt felelte alázatosan: - Tányértalpú, lomposfarkú, tipe-topa Mackó!

Most azonban meg se billentette a sapkát. Csak úgy félvállról vetette oda a fahegyről.

- Hogy ki az úr az erdőben? Hát a nagyhatalmú Sündisznócska.

Mackó úr akkorát ütött a fára tányértalpával, hogy a hernyócskák egyszerre begubództak ijedtjükben.

- Darázsdárda, méhszurony! Kitől hallottad ezt az újságot?

- Magától a nagyhatalmú Sündisznócskától - hunyorgott le az erdei ácsmester a bozontos fejű nagy úrra.

De akkorát horkantott az haragjában, hogy Harkály mester leejtette ijedtében a kis baltáját. Nem is találta meg azóta se, ezért keresi máig is nagy panaszkodva:

- Hová lett, hová lett?

Mackó úr pedig dúlva-fúlva vágott neki az erdőnek, törve-zúzva a bokrokat, amik eléje kerültek. S a bokrok azt recsegték, a szellő azt dudorászta, még a saját tipe-topa lépései is azt csoszogták a harmatos fűben:

- Nagy-ha-tal-mú Sün-disz-nócska.

- No, majd kipróbáljuk a hatalmát annak a híres Sündisznócskának - morogta Mackó úr s egyenesen annak a tölgyfának tartott, amelyiknek a tövében Sündisznócska nyaralni szokott. Éppen a küszöbön sütkérezett az ártatlan s egy boglárka virágot tartott a körmei között. Annak a tükréből

pedergette hegyesre a bajuszát friss nyírfabalzsammal. De ahogy Mackó urat meglátta, úgy elfogta a reszketés, hogy menten lekonyult a bajusza.

- Alázatos a szolga! - nyöszörögte ijedten s nagy zavarodottan Mackó urat kínálta meg nyírfabalzsammal.

- Parancsoljon, urambátyám, egy kis bajuszpedrőt.

No hiszen egyéb se kellett Mackó úrnak. Világéletében mindig azt szégyenlette legjobban, hogy neki még vénségére se nőtt ki a bajusza. Még a foga is csattogott, ahogy ráförmedt Sündisznócskára.

- Ohó, kis öcsém, a nagy hatalmadat mutogasd inkább! De sebesen ám, mert mindjárt befelé fordítom tüskéivel a bundádat.

Sündisznócska ravaszul hunyorított a ragyogó fekete szemével:

- Ami igaz, igaz! Én előlem mindenki elszalad ijedtében erdőn-mezőn.

- No, azt magam is szeretném látni - kacagott Mackó úr akkorát, hogy Sündisznócskának összeütődtek tőle a szuronyai.

- Állom a szavam - mosolygott Sündisznócska a bajusz alatt. - Mindenkit megszalajtok,akivel találkozunk. Ha nem hiszed, gyere utánam.

Azzal elkezdett gurulni Sündisznócska, mint a gombolyag, a sarkában nagy dírrel-durral Mackó úr, recsegtetve a gallyakat, jobbra-balra.

- Fusson, akinek az élete kedves! - sikított Sündisznócska, ahogy a torkán kifért, s lett olyan futás az erdőben, hogy szem nem látta mását!

A sok erdei egér mind elhagyta ijedtében a csizmáját.

- Ez semmi - fújt nagyokat dühében Mackó úr -, azt a szarvast ijeszd meg, amelyik a patakban nézegeti magát.

- Fusson, akinek az élete kedves! - visított Sündisznócska, s a szarvas ijedten kapta föl a fejét a vízből s úgy eliramodott, mint a nyúl, ahogy Mackó urat meglátta.

- Ej, de derék fickó ez a Sündisznócska - mondogatta magában. - Ha ő föl nem riaszt, bizony csúffá tesz Mackó úr.

Mackó úr pedig csudálkozva csóválta meg a kócos üstökét:

- Ez már valami volt, Sündisznócska. De azért akkora hatalmad még sincs, hogy az erdőkerülőt meg tudnád ijeszteni. Az erdőkerülő pedig éppen szembe jött velük: Ordas mester, a farkas.

Úgy látszik, hiába kerülte az erdőt, mert úgy villogott a szeme az éhségtől, mint a parázs.

- Fusson, akinek az élete kedves! - füttyentett Sündisznócska, s Ordas mester már kitátotta rá a száját, mikor Mackó urat megpillantotta. De el is szelelt onnan, mint a nap elől a köd.

- Ejnye, most megszabta volna Mackó úr a bundám, ha Sündisznócska nem figyelmeztet - gondolta magában. - No, de meg is hálálom neki. Nem eszem sündisznópecsenyét egy hétig. Mackó úr pedig úgy rázta a fejét bámulatában, mint szél a mákot.

- No, ilyet még álmomban se értem - motyogta kelletlenül. - Hanem, ha csakugyan te vagy az úr az erdőben, ijeszd meg azt a pásztort, aki az erdőszélben legeltet.

Azzal Mackó úr kidugta az ormótlan nagy fejét a bokrok közül, Sündisznócska pedig olyat sikoltott, hogy majd beleszakadt a tüdeje:

- Fusson, akinek az élete kedves!

No, de lett is foganatja, mert odatekintett a pásztor, s ahogy a Mackó úr fejét meglátta, úgy elszaladt, hogy még ma se állt meg.

Sündisznócska pedig büszkén tekintett hátra:

- No, urambátyám, hiszi-e már a nagy hatalmam?

Hát híre-hamva se volt már ott Mackó úrnaMk. Úgy elkullogott onnan, mint akit orron vertek. Megijedt a Sündisznócska nagy hatalmától és sohse kérdezte többet senkitől, ki az úr az erdőben.

Sündisznócska pedig azóta még kétszer olyan hegyesen pödri a bajuszát, mint azelőtt.







Mester Györgyi: KARÁCSONY


A hosszan elnyújtózó síkság egyhangú végtelenségének erdő állta útját, és megtorpanásra késztette.
Itt sokféle fa nőtt sűrűn egymás mellett, olyan nagy változatosságban, mintha csak Természet apó a saját díszkertje számára akarta volna kiválogatni őket. Hármasával, négyesével nőttek gyertyánok, bükkök, kőrisek, de megtalálható volt furcsa mód a platán és a nyár, de még a nyírfa is. A rengeteg belsejében, apró tavacska partján, fűzfák ágát hintáztatta a játékos kedvű szél.
Az erdő közepén kis tisztás állt. Csak fű borította, még virág se nőtt rajta. Talán őt más célra szánta a teremtője.
Egy nap azonban megemelkedett a tisztás agyagos, gazos talaja, és aprócska növény bújt ki alóla.
Az első években olyan kicsi volt, hogy amikor leesett a hó és beborította, a nyulak átugrották, az őzek pedig átgázoltak rajta, mint egy méretesebb vakondtúráson.
Aztán nyúlni kezdett a kis növény, és lassan kibontakozott belőle egy háromszög alakú, csúcsos fácska.
A többiek csodálkozva nézték, mert ilyennel még nem találkoztak. Azt is furcsállták benne, hogy télen is zöld maradt, és az ágait beborító szúrós tüskéjű levélkéi még nem hullottak le akkor sem, amikor a többi bokor és fa már rég elveszítette a lombját.
A fácska azonban idegennek érezte magát a nagy fák közelségében. Egymagában álldogált a tisztás közepén, senki se elegyedett vele szóba, csak a szél susogta el neki az erdő híreit, s néhanapján egy bátor, incselkedő kedvű mókus látogatta meg.
A kis jövevény azonban egyedül is elvolt. Ágai fegyelmezetten simultak egyenes törzséhez, mintha vigyázzállásban tartaná magát, s csúcsa egyre magasabbra tört a levegőégbe. Szerencsére nem akadályozta őt ebben semmi, sütötte a nap, borzolta a szél, mosdatta az eső.
A kék ég felé nyújtózkodott kíváncsian, mert tudni szerette volna, mi lehet a hatalmas, lombos fák mögött, amelyek eltakarták előle a kilátást.
A hó évről évre visszatért, bár egyre kevesebb hullott, így néha csak a bokájáig ért fel az időközben nyurgává nőtt fácskának.
Amikor már majdnem akkora volt, mint a körülötte lévő többi fa, kitárta a karjait, és igyekezett nagyobb részt elfoglalni a térből. Már nem volt annyira szégyenlős, bár érezte, még nem fogadta el őt az erdő többi fája.
Ő volt továbbra is a kis ismeretlen.
Aztán eljött az a bizonyos tél, ami nagy havazást hozott. A magasra nyúlt fácskát teljesen beborította, ágai végén csak úgy szikrázott a frissen esett hó.
Beesteledett. Feljött a hold, arany sarlója felkúszott az ég közepére. Pontosan odaült a kis fa csúcsára. Az ágak végére egy-egy csillag telepedett, fényárral borítva be a fát.
Az éj csendes volt, szél se rebbent, a csillogó fa odacsalta az erdő állatait. Mivel a mókus erdő szerte hírét keltette a fácska ragyogó kinézetének, a kíváncsi állatok apránként mind odasereglettek a tisztásra. Elsőnek ért oda a róka, azután jött az őzike, a nyuszik, a vaddisznó, és madarak is érkeztek.
Az erdő népe csak állt ott, csodálva a fiatal, de már sudár fa varázslatos szépségét. A rókának eszébe sem jutott, hogy megkergesse a nyulat, se a vaddisznónak, hogy hangosan röfögve turkáljon a tisztáson, ijesztgetve, elriasztva ezzel a félénkebb állatokat.
Angyalszárnyakon béke és nyugalom ereszkedett a tisztásra. Az állatok és a fák most egy összetartó közösséget alkottak, pedig nem is tudták, csak érezték, hogy ez a szeretet éjszakája.
Karácsony este volt...







Mester Györgyi: NAPFÉNYES TAVASZ


Véget ért a tél, elnyíltak a hóvirágok, a földből kidugták kék fejecskéiket az ibolyák.

A napocska, odafenn az égen, egyre fényesebben sütött, de a zöld fűben, a fákon és a bokrokon, nem érződött eléggé a tavasz aranysárga, melegséget árasztó színe.

A Földön tett körútja során, Természet apónak is szemet szúrt a dolog.

Hogy lehetne ezen változtatni? Min is?! Hát, hogy az élőlények, közöttük az emberek, magukhoz közelebb érezzék a napocska jótékony hatását, szívderítő, arany színét, a tavasz melegét.

Ha valaki felnézett az égre, és rámosolygott a napocskára, az visszanevetett rá.

De hát nem lehet egész tavasszal folyton az égre bámulni! A lábunk alá is muszáj nézni, mert ha nem, akkor bizony jön a bukfenc, az elesés.

Természet apó elgondolkodott ezen: az ő művészi képességéről, mármint hogy színpompássá tette a környezetet, a földlakók már korábban is meggyőződhettek.

Mivel azonban a tavasz jöttét jelző arany szín, s a napocska melegséget sugárzó ereje még nem volt mindenütt érezhető, Természet apó kitalálta a következőt: előkereste a legjobb ecsetjei egyikét, és előbb rajzolni, majd festeni kezdett.

Hogy miket rajzolt? Hát egy csomó gyönyörű virágot! Amint elkészült az egyik rajzával, ecsetjét rögvest belemártotta a napocskába, és azzal festette aranysárgára a virágot.

Így került az árokpartra ,,kankalin", a mezőkre ,,réti boglárka", ,,repce" a szántóföldekre, a vízben ácsorgó fűcsomók - zsombékok - közé pedig ,,mocsári gólyahír".

Hogy beköszöntött a tavasz, az emberek által gondozott kertek is színessé váltak, de bizony elkelt a virágágyásokban még egy kis sárga ,,árvácska", a kertkapuk mellé pedig a sárga ,,nőszirom".

Az erdő tisztásain szintén Természet apó ügyes kezének köszönhetően ütötte fel aranysárga fejecskéjét a ,,tavaszi hérics".

A ragyogó, melegséget árasztó sárga szín már megvolt, de hogy még szembe ötlőbb legyen a látvány, Természet apó az ecsetjét újra meg újra a napba mártotta, s annak fényességét kölcsön véve, csillogóvá varázsolta a virágok szirmait.

Az erdők, mezők, rétek és kaszálók füve, a kertek szépen nyírt gyepe már alaposan be volt pettyezve a sok-sok csillogó, sárga virággal, de akkor Természet apó rájött, hogy a bokrok, a fák még nem kaptak sárgán nyíló, ragyogó virágot.

Kicsit fáradt volt már a munkától, a sok virág megfestésétől. Sőt, ki is melegedett, ami nem csoda, ha az ember a napocska közelségében dolgozik, belőle meríti a sárga színű festéket, na meg a csillogó fényt. De mit volt tenni? Ha már felvállalta, nem akart félmunkát végezni.

Közben a megoldást is megtalálta: korai virágzás előtt álltak az akácfák. Természet apó úgy gondolta, a hófehér akácvirágok finom illatot árasztanak, de nagyon egyszerűek. Legyen hát mellettük olyan is, ami nem illatos, ugyanakkor ragyogóan sárgák a virágfürtjei. Így született meg az ,,aranyeső" nevű fa.

Néhány bokor ágát is telehintette sárga színű, apró virágokkal, és hogy félreértés ne essék, ,,aranyvesszőnek" nevezte el ezeket a bokrokat.

Még mielőtt befejezte volna a nagy munkát, a fehér ,,tulipánok" némelyikét is sárgára festette, hogy általuk pompásabbak legyenek a kertek, parkok.

Amikor letette az ecsetet, maga is rácsodálkozott a látványra, ami valóban szemet gyönyörködtető volt.

Azután felnézett a napocskára, és rámosolygott.

A napocska visszamosolygott Természet apóra, mert tudta, hogy ezeket a csodálatos, színpompás sárga virágcsodákat ők ketten, együtt teremtették meg, lehozva ezzel az égről a földre a Tavaszt.







Orgoványi Anikó: FÖLDANYA NAPJA


- Jó reggelt, hétalvók! Brekeke! Iszkiri gyík! Lepke Lenke! Ébresztő! Keljetek fel! - brekegte Béka Réka a patakpartról, hogy felébressze barátait.
- Mhmm! Hagyjál békén! - morogta mérgesen Iszkiri gyík, és a másik oldalára fordult.
- Még alszom! - nyafogta Lepke Lenke, és mélyebbre fúrta magát a harangvirág szirmai közé.
- Ne lustálkodjatok már! Hasatokra süt a nap! Felkelni, egy-kettő! - biztatta barátait tovább Béka Réka, és friss vizet fröcskölt feléjük a patakból.
- Hé! Nem ér locsolkodni! Nincs Húsvét! - tiltakozott Iszkiri.
- Hagy abba a fröcskölést Réka! Nedves szárnyakkal nem tudok repülni! - kényeskedett Lepke Lenke, de Béka Réka nem hagyta magát lerázni.
- Tudjátok-e milyen jeles nap van ma? - kérdezte.
- Mi? Nyeles nap? Milyen nyeles nap? - kérdezett vissza Lepke Lenke, félreértve a kérdést.
- Nem nyeles, hanem JELES! Azt jelenti, hogy fontos nap, olyan ünnep féle! - magyarázta Réka.
Iszkiri gyík felkapta a fejét a hírre.
- Valakinek talán a születésnapja van? - kérdezte érdeklődve.
- Langyos, langyos! - rejtélyeskedett somolyogva Béka Réka - Ma van a Föld napja.
- Miféle földé? Azé a vakondtúrásé, ahol napozni szoktam? - kérdezte lekicsinylően.
- Ha-ha-ha! - nevetett Réka - Még hogy vakondtúrás! A Föld annál sokkal, de sokkal nagyobb!
Erre már Lepke Lenke is felélénkült:
- Én tudom! A Föld egész a nádasig tart! Amikor fölrepülök az ötszáz éves tölgyfa tetejére, akkor ellátok a patak túlsó oldalára. Na, ott a nádasnál van a világ vége!
- A Föld olyan nagy, hogy nem láthatjuk a végét. Legfeljebb a felhők érzékelik a méreteit, amint úsznak az égen, meg a repülők, amik néha itt zúgnak el a fejünk fölött. - mondta Réka.
¬- Hűha! - ámuldozott Réka ¬- Egyszer majd én is fölrepülök olyan magasra, hogy lássam a föld határát!
Iszkiri gyíkot is felvillanyozta az ötlet:
- Én meg elfutok a világ végére, és lenézek a széléről!
Béka Réka ezen jót mulatott:
- No, az érdekes lenne! A Földnek sehol sincs vége, mert a Föld gömb alakú!
- Olyan, mint egy tojás? - kérdezte Iszkiri gyík, és a saját születésére gondolt. - Egyszer majd kikel belőle egy kicsi Föld fióka?
- Ó, dehogyis! A Föld belsejében nem fióka van, hanem, izzó láva, ami időnként kitör a tűzhányókból.
- Arról már hallottam! - okoskodott tovább Iszkiri. - Őseim, a dinoszauruszok gyakran találkoztak vele. Sokszor megégette a talpukat.
- Bizony, még ma is előfordul a Földön vulkánkitörés, de sokkal ritkábban. - nyugtatta meg barátait Réka.
- Akkor mihez hasonlít a legjobban? - érdeklődött tovább Lepke Lenke.
- Olyasmi, mint egy hatalmas, színes labda.
- Milyen színű?
- Az űrből nézve kék, a tengerek és a levegőréteg miatt, ami körbe veszi. Földanyának is nevezik, mert ritka, élettel teli bolygó!
- Mi-migó? - huncutkodott Iszkiri.
- Nem ,,migó", hanem bolygó. Égitest, ami a Nap körül kering. - magyarázta türelmesen Béka Réka.
- És mikor áll meg?
- Soha! Csak kering és kering megállás nélkül. Emiatt változnak az évszakok, mert mindig más oldalát mutatja a Nap felé.
- Nem szédül el?
- Nem bizony, pedig keringés közben még forog is a saját tengelye körül! Ezért váltják egymást a nappalok és az éjszakák.
- Én is szeretek pörögni, forogni! - lelkesedett Lepke Lenke - Játsszunk mi is Napot meg Földet!
- Stipi, stopi, én leszek a Nap! - vágta rá Iszkiri.
- Jó, akkor én meg a Föld leszek. - hagyta rá Lenke, és elkezdett keringeni és forogni Iszkiri körül. Két kör után azonban megtántorodott.
- Hű, de elszédültem! - sóhajtotta meginogva.
- Vigyázz, mert könnyen eleshetsz a nagy pörgés-forgásban! - figyelmeztette Réka, majd így folytatta:
- Gyerekek! Ideje munkához látni! Segítsünk Földanyának, hogy egészségesebb legyen!
- Miért? Beteg talán?
- Van elég baja szegénynek! A Föld tüdeje az erdő, de egyre kevesebb van belőle, ezért nehezebben lélegzik, gyárak füstjei mérgezik, hőemelkedése van, a tengereit és a vízpartjait elborítja a műanyag szemét és emiatt sok állat elpusztul.
- Ó szegény Földanya! Ez tényleg komoly baj! - sopánkodott Lenke.
- Ha a Föld nagy, mi meg kicsik vagyunk, akkor is tehetünk érte valamit? - kérdezte Iszkiri elgondolkodva.
- Persze! Sok kicsi sokra megy! - válaszolta biztatóan Réka.
- Mégis, mivel gyógyíthatnánk meg a Földanyát? - érdeklődött Lepke Lenke.
- Először is, nézzünk körül a saját környezetünkben, és tegyük rendbe azt! - javasolta Iszkiri.
- Takarítsuk ki a patakot, mert tele van szeméttel! Nem győzöm kerülgetni a sok hulladékot úszás közben. A múltkor is felsértette a lábam egy törött üveg! - panaszolta Béka Réka.
- Én meg majdnem beleszorultam egy eldobott üdítős palackba! - sopánkodott Lenke.
- Mert neked mindenbe bele kell nyalakodnod! - heccelődött Iszkiri.
- Ne vitatkozzatok! Inkább gyerünk, szedjük ki a szemetet és válogassuk külön! Amit lehet, hasznosítsunk újra, a többit rakjuk a szétválogatós gyűjtőkbe! - indítványozta Réka.
- Ültessünk fát is a Földanya tiszteletére! - kiáltotta lelkesen Lepke Lenke.
- Ez is jó ötlet, csak fogjunk már hozzá!
Elkezdték húzni, vonni a patakba ragadt hulladékokat, de nehezen boldogultak vele.
- Mi ehhez kicsik, és gyöngék vagyunk! - bizonytalanodott el Lenke. - Segítségre van szükségünk!
Iszkirinek hirtelen eszébe jutott a megoldás:
- Hívjuk el Zizit, az energiamanót! Ő biztosan tud valami megoldást!
- Ó, ahhoz tudni kellene a varázsigét! - sóhajtotta Lenke, de Réka már közbe is vágott:
- Én tudom! Háromszor el kell mondani egymás után, hogy ,,Zizi, gyere izibe!"
A barátok háromszor megismételték a varázsigét, s ekkor egy sistergő, gomolygó ködoszlopból előlépett Zizi, az energiamanó.
- Sziasztok Pajtikák! Ti szólítottatok? Jól hallottam, hogy a varázsigémet kiáltottátok?
- Igen, mi hívtunk kedves Zizi manó.- válaszolták a barátok.
- Mit tehetek értetek? - kérdezte a manó.
- Ma van a Föld napja. Szeretnénk valami jót cselekedni a Földanyáért, de kicsik és gyengék vagyunk, segítségre lenne szükségünk! Tudsz nekünk segíteni?
- Megpróbálhatom, de előbb mondjátok el, mi a tervetek. - kérte a kis csapatot Zizi manó.
- Szeretnénk kitisztítani a patakot és ....
- .... és különválogatni a hulladékot, meg újrahasznosítani is, amit lehet ...
- ... meg facsemetét is szeretnénk ültetni a Földanya tiszteletére! - vágtak egymás szavába türelmetlenül.
- No, mindent csak szép sorjában! Nem könnyű, amit kértek, mert ehhez eszközökre van szükség, de szerencsétek van, mert elhoztam a varázs-zsákomat. Abban minden benne van, amire szükségetek lehet. Mondjátok velem együtt a varázsigét:
,,Csiribí, csiribá, ákom-bákom,
teljen meg a varázs zsákom!"
- A barátok Zizi manóval együtt elmondták a varázsigét. Ekkor zúgás-búgás, sistergés hallatszott, és csodák csodája, kinyílott a varázs zsák szája.
- Na, lássuk csak, mi van a bendőjében? - Zizi manó óvatosan belenyúlt a zsákba, majd egyesével kiemelte annak tartalmát. - Nézzetek ide! Van benne ásó, kapa, gereblye, és még egy locsolókanna is!
- Meg szemeteszsákok és kesztyűk!
- Még egy facsemete is! - örvendezett Lepke Lenke.
- No, akkor munkára fel! - biztatta a kis csapatot Zizi manó.
A barátok hozzáláttak a pataktisztításhoz.
- Ide süssetek, milyen kincset találtam! - kiáltott fel Iszkiri, amikor egy bakancsba harapott a gereblyéje. - Kitisztítom, kibélelem, és jó meleg kuckót készítek belőle télire!
- Ezt nézzétek! Tisztára jó darázs-garázs! - mutatott rá Lenke egy lyukacsos végű nádkötegre. - Kiszárítjuk, és már bele is költözhetnek a szárnyas, beporzó barátaim!
- Ez meg mit keres a patakban? - kérdezte Réka, miközben kipecázott egy ásványvizes flakont. - Jó lesz madáretetőnek - mondta és félretette a ,,még hasznosítható" halomba.
Így válogatták, rakosgatták a hulladékokat, közben a Locsi-Pocsi patak szépen megtisztult, s nevéhez méltóan vígan csörgedezett szabaddá vált medrében tovább-tovább a nagy folyó, majd még tovább a tenger felé.
- No, ezzel megvagyunk! - állapította meg elégedetten Iszkiri, és lerakta a gereblyét.
- Milyen gyönyörű tiszta lett a patak! Megint vígan lubickolhatok benne! - jelentette ki boldogan Béka Réka.
- A partjára pedig visszatérhetnek a vadvirágok, és akkor sorra kóstolgathatom az illatos nektárjaikat! - örvendezett Lepke Lenke.
- Ügyesek vagytok! Megdicsérlek benneteket! - mondta elégedetten Zizi manó.
- Most pedig ültessük el a facsemetét! - türelmetlenkedett Lenke.
- Nézzétek! Ide éppen jó lesz! - mutatott Réka egy helyre, ahol a vihar kidöntött egy öreg fát.
A varázs ásó, kapa és gereblye segítségével gyorsan kiásták a fácska helyét. Jól belocsolták a gödör alját, szórtak bele puha földet, beleállították a fát és alaposan megöntözték.
- Készen is vagyunk! Nőj nagyra kicsi fácska! - simogatták meg a törzsét biztatóan.
Lepke Lenke nagyot nyújtózkodott:
- Hú, de elfáradtam! Már alig érzem a szárnyaimat!
- Nekem pedig izomlázam lett! Pihenjünk egy kicsit!
Zizi manó azonban közbeszólt:
- Várjatok, még ne pihenjetek le! A legnagyobb varázslat még hátra van.
- A legnagyobb varázslat? Mi lenne az? - kérdezték a barátok izgatottan.
- Varázsoljunk egy valódi facsemetét, amit a gyerekek igaziból is elültethetnek!
- Jaj, de jó ötlet! Hogyan csináljuk?
Zizi manó meglengette a varázspálcáját:
- Mondjátok utánam a varázsigét háromszor:
Csiribí-csiribá, tarka csacska macska,
ez a kicsi csemete, legyen élő fácska!

A három jó barát Zizi manóval együtt elmondta a varázsigét, s lássatok csodát! Egy igazi, élő facsemete termett előttük, amit aztán a gyerekek elültettek a Földanya tiszteletére, és saját örömükre. Ezt a fát azután éveken át gondozták, féltve óvták, öntözték. Úgy vigyáztak rá, hogy még az unokáik is látni fogják!

(Zenésítsétek meg!)
Zizi manó induló

Süt a nap, vagy hull a hó,
a kedvünk mindig ragyogó,
energiánk kicsattanó,
mert itt van velünk Zizi manó!

Ne pazarolj, mert nem való,
nem minden eldobható,
sok lom hasznosítható,
mert itt van velünk Zizi manó!

Az energia megújuló,
a patakvíz, ha csobbanó,
a nap, a szél is csudajó,
mert itt van velünk Zizi manó!







Orgoványi Anikó: APÁVAL LENNI JÓ!


Apa, Apu, Apukám,
figyelj most egy kicsit rám!
Tedd félre a mobilod,
ugye, hogy ezt kibírod?

Foglalkozzál most velem,
szereld meg a kerekem!
Rakjuk össze a LEGO-t,
vagy süssünk valami jót!

Én is segítek neked,
oldjunk együtt kereket!
Járjuk be a kiserdőt,
fedezzünk fel útvesztőt!

Beszélgessünk egymással,
mint apa a fiával,
és mi ketten, meglátod,
megváltjuk a világot!







Orgoványi Anikó: AZ ÉN ANYUKÁM A LEGSZEBB A VILÁGON


Az én anyukám a legszebb a világon,
az arca napsugár, szeme mesés álom,
homlokán a Holdnak ragyogását látom,
nincs nála gyönyörűbb kerek e világon!

Ölelése bársony, puha pihe karja,
haja omló selyem, arcom betakarja,
édes a mosolya, igazgyöngy kacaja,
nincs is a világon több ily édesanya!

Meleg párna öle, mikor hozzá bújok,
csak miénk a világ, ha fülébe súgok,
huncutul ránézek, visszakacsint reám,
nincs szebb nő a földön, mint az édesanyám!







Orgoványi Anikó: BERCI MACI A HÓMEZŐN


Kedves Gyerekek! Földanya vagyok, minden élőlény anyja. S mint az édesanyák a csecsemőiket, én is úgy táplálom a gyermekeimet. Esővel itatom a növényeket, édes vízzel itatom az állatokat és az embereket, táplálékkal látom el őket. Folyamatos pörgésemmel, forgásommal gondoskodom arról, hogy elviselhető legyen a hőmérsékletem az ott élők számára. Az Északi-sark jegesmedvéi a jég hátán érzik jól magukat, s az életük is veszélybe kerülne, ha a jégmezők eltűnnének. Erről szól ez a mesém.

Messze Északon, az örök hó birodalmában élt Berci, a kis jegesmedve az anyukájával. Vidám kis fickó volt. Vastag bundája megóvta őt a hidegtől, vidáman ugrabugrált az anyja körül, aki gondoskodott róla, hogy mindig tele legyen a pocakja.

Az örök hó birodalmában végeláthatatlan jégmezőkön lehetett barangolni, de a nagy fehérségben könnyen el is lehetett tévedni! Szerencsére mackómama ismerte a terepet, és arra is ügyelt, hogy csintalan kis bocsa ne távolodjon el messzire tőle. Berci az estéket szerette a legjobban, amikor a sötétben szikrázott a hó, a csillagok pedig úgy ragyogtak az égen, mint a csillagszórók.

- Nézd Bercikém! Az ott a Nagymedve csillagkép, vele szemben meg a kismedve. Segítenek, hogy ne tévedjünk el az éjszakában.
- De mi lesz, ha a kismedve elkóborol? - kérdezte Berci.
- Nem kóborol el soha! A farka a Sarkcsillag, mindig egy helyben áll. Ha egy nap véletlenül elveszítenénk egymást, csak keresd meg őt, és tudni fogod, merre indulj.
- Én nem akarlak elveszíteni téged soha! - bújt anyukájához Berci.

Egyszer azonban szokatlanul meleg idő köszöntött be az Északi sarkra. A jég olvadni kezdett, és medve mamának egyre messzebbre kellett beúszni a tengerbe élelemért. Induláskor ráparancsolt bocsára, hogy el ne mozduljon onnan, míg vissza nem tér. Berci sokáig várt, de lassan ráesteledett, és az anyukája még mindig nem tért vissza a vadászatról. Már nagyon éhes volt, ezért úgy gondolta körülszaglászik valami ennivaló után. Ment, botladozott a sötétben zajló jégtáblák között, de bizony egy falat ennivalót sem talált. Ráadásul eltévedt, és nem tudta, merre kell visszamennie oda, ahol elváltak egymástól.

- Anya, hol vagy? Gyere vissza! - nyüszítette siránkozva.
- Mit is beszéltünk meg? Hogy ha elveszítenénk egymást, csak kövessem a Sarkcsillagot, s az majd útba irányít. - gondolta magában, s így is tett. Gyorsan szedte mancsait, átugrándozott a hóbuckákon, az éles jégszilánkokon, az úszó jégtáblákon. Egyszer csak a távolban egy ismerős alak rajzolódott ki a sötétségből.
- Anya! Anya! - kiáltotta boldogan.
- Bercikém! Hát itt vagy, már nagyon kerestelek. Hoztam neked vacsorát. Biztos éhes vagy. - mondta az anyukája, s egy jókora halat rakott eléje.

Berci mohón nekiesett a finom falatnak, s jól teletömte a pocakját. Ekkor anyukája átölelte és betakarta a meleg bundájával. - Sajnos nem maradhatunk itt tovább Bercikém. Lassan elolvad a jégmező, és nem jutunk elég táplálékhoz. Tovább kell vándorolnunk őseink területéről a szárazföldre, az emberek közelébe. Ez nem veszélytelen, de reménykedjünk, hogy nem lesznek velünk ellenségesek. Most csak pihenj. Holnap indulunk.

Berci bekucorodott anyja ölébe, és fölnézett a csillagok végtelenjébe. Ekkor hullámzó fények jelentek meg az égen, és színesre festették a hóvilágot. Sárga, zöld és lila fénycsíkok táncoltak az égbolton. Olyan gyönyörű volt ez a színjáték, hogy Berci el is felejtette a bánatát. Bámulta a hullámzó fénycsodát, aztán lecsukódott a szeme.







Orgoványi Anikó: A FÖLD NAPJA


Egy szép tavaszi estén a Föld születésnapjára készülődött a Naprendszer család. A bolygók már napok óta tervezgették, mivel lephetnék meg testvérüket. Édesanyjuk, a Nap mosolyogva figyelte nyüzsgő csemetéit. Tyúkanyó módjára maga köré gyűjtötte őket, hogy közösen tervezzék meg az ünnepet.

A Föld kistestvérei, Merkúr, Vénusz és Mars izgatott hancúrozással várták az eseményt. A nagyobbak, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz és Neptunusz kellő komolysággal szőtték terveiket.
Merkúr mindig az anyja, a Nap szoknyája körül sertepertélt. El nem távolodott volna tőle semmi pénzért! Gondolkodott, mit is adhatna ajándékba, végül felajánlotta kedvenc mágnesét, amivel oda tudott vonzani mindent, ami vasból készült. Vénusz, akit szépsége miatt Esthajnalcsillagnak is neveztek, szintén nagyon kötődött édesanyjához, a Naphoz. Mindig vele kelt, és vele ment aludni. Ő azt határozta el, hogy napfelkelte előtt szelíden ébresztgeti a Földet, este pedig, napnyugta után mesével altatja el. Mars azt javasolta, hogy célba dobó versenyt rendezzenek a tiszteletére, de ezt a Nap leszavazta, mert túl veszélyesnek találta.
- Nem emlékszel, hogy a múltkor is kihaltak a dinoszauruszok, mert egy meteorit eltalálta a Földet? Ez nem történhet meg még egyszer! - figyelmeztette fiát.
Mars egészen elpirult a dorgálás hatására.
- Jó, akkor fogócskázni fogok vele! - mondta beleegyezően.
- Ti mit terveztek születésnapi ajándékként? - fordult nagyobb gyermekeihez az anyjuk.
- Szélforgót készítek neki. - válaszolta Jupiter, aki a forgók, pörgők készítéséhez nagyon értett.
- Én gyűrűmutatványokat mutatok be a tiszteletére! - sietett a válasszal Szaturnusz.
- Nagyszerű ötlet! - válaszolta a Nap.
- Na és te, Uránusz, mivel szeretnéd meglepni Föld testvéredet?
- Tükröt tartok elé, hogy lássa, milyen szép kéknek látjuk őt a távolból.
- Persze, mert van rajta víz, meg levegő, azért olyan kék! - vágta rá irigykedve a Mars.
- Neked is volt valamikor, csak te nem vigyáztál rá, és elpárolgott! - fedte meg Uránusz.
- A Földnek bezzeg embere is van! - feleselt tovább a Mars. - Üzenetet is küldött az űrszondáival.
- Sokra megy testvérünk az okos embereivel, amikor azok meg sem becsülik eléggé! Elszennyezik a vizeit, telefüstölik a levegőjét, kivágják az erdőit, irtják az állatokat. Egy csomó faj kipusztult már, pedig mostanában nem is érte a Földet nagyobb meteorit becsapódás. - morgott Neptunusz.
- Tudjátok, mit? Köszöntsük fel a Földet azzal, hogy mindannyian elmondjuk neki, miért szeretjük őt, és soroljuk fel a jó tulajdonságait! - javasolta békítőleg a Nap.
- Rendben! Elmondom neki, milyen büszke vagyok rá, hogy ő az ikertestvérem. - lelkendezett Vénusz.
- Szeretem nézni, ahogy keringés közben még forog is! Ráadásul olyan gyorsan, hogy alig bírom utolérni! - nevetett a Mars.
- Ámulattal nézem, milyen ügyesen végzi a víz körforgását. Az óceánok, tengerek, tavak, folyók, patakok ellátják vízzel az egész bolygót. Nap anyánk segítségével pára és felhő lesz belőlük, majd eső képében visszahullanak a talajra, megöntözve a szomjas növényeket. - mondta elismerően a Jupiter.
- Én azt csodálom, milyen sokféle növénynek és állatnak ad teret. Ó, ha nekem legalább egy fűszálam lehetne, milyen boldog lennék! - sóhajtott Szaturnusz.
- Amiatt tartom a legügyesebbnek Föld testvérünket, mert több milliárd embert képes eltartani.- Mondta Uránusz. - Annak ellenére, hogy az ember elszennyezi, megbetegíti őt. - fűzte hozzá Neptunusz.
- Ez igaz, de egyre több ember ismeri fel, hogy helytelenül viselkedik, és sokan igyekeznek jóvá tenni a hibájukat. - válaszolta Uránusz.

Végre eljött a nagy nap! Április 22-én a Nap és gyermekei sorra köszöntötték a Földet. A csillagászok ezen a napon a bolygók különlegesen ritka együttállásáról számoltak be. Az emberek pedig világszerte fákat ültettek, takarítottak, szépítették a környezetüket. Így ünnepelték éltető bolygójukat, a Földet.







Orgoványi Anikó: TAVASZTÜNDÉR


Szedegeti a cókmókját,
búcsúzkodik már a tél,
szelek szárnyán, szellő lován,
belibben a tavasztündér.

Csillámporos pálcájával
varázsol új világot,
hó-itatta latyakföldre
csengettyűs hóvirágot.

Egyet suhint, felhő oszlik,
hunyorog a napsugár,
kettőt suhint, és a földön,
szétárad az illatár.










Zelk Zoltán: A HÓVIRÁG




Az erdőket, mezőket hó borította, de a hó alatt a kis fűszálak ébredezni kezdtek már mély álmukból.
- Alszol még? - suttogta szomszédjának az egyik fűszál.
Bizony, aludt az még, de a suttogásra fölébredt: azt hitte, a szellő szólt hozzá, ezért még boldogan mosolygott is, mert éppen azt álmodta, hogy harmatcseppben fürdik, és napsugárban szárítkozik. De szomszédja hamar visszaterelte a valóságba:
- Miért mosolyogsz?
- Nem a szellő hív játszani?
Erre elnevette magát a füvecske.
- Jól mondod! Mert a szellő olyan erős, ugye, hogy leszedi rólunk ezt a vastag fehér dunyhát!
A másik fűszál csak most tért magához.
- Ah! Hát még mindig hótakaró alatt vagyunk! Még mindig nem láthatjuk az eget, a napsugarat!
Olyan szomorú lett, hogy bánatában a másik oldalára akart fordulni.
- Aludjunk inkább! Legalább szépet álmodunk!
- Ne aludj! - suttogta a másik - Nézzük meg, mi van a világban.
- Hogyan nézhetnénk meg mi azt, gyenge kis fűszálak, a nagy hótakaró alatt! Ha akárhogy erőlködünk is, akkor sem tudjuk kidugni fejünket a nehéz hótakaró alól.
De a másik fűszál nem nyugodott meg ebben.
- Meg kell keresnünk a módját!
- De hogyan?
Az első fűszál nem soká törte a fejét, hamarosan megszólalt:
- Én már kitaláltam!
Még jobban odalapult a földhöz, hallgatózott. Aztán megkopogtatta a földet.
- Fölébresztem a föld alatt alvókat - mondta titokzatosan.
- Hallják is azok! Még nálunk is messzebb vannak a napvilágtól.
De a kis fűszál szorgalmasan kopogtatta a földet, és reménykedve hallgatózott. Nemsokára aztán mozgolódást vett észre a föld alatt. Megörült a kis fűszál.
- Jó reggelt - kiabált jó erősen. - Kialudtátok magatokat?
A hóvirág még zsenge zöld csíraágyában aludt, de a kiabálásra fölébredt, és figyelni kezdett, meg is szólalt álmos hangon:
- Ki az, mi az?!
- Fűszálacska! - volt a válasz.
Megörült a hóvirágcsírácska, egyszerre víg lett.
- Hát ti már fölébredtetek? Akkor én sem leszek rest! - kiugrott csíraágyacskájából, bimbófejét nekifeszítette a földnek, s egyszeriben ott állt a fűszál előtt. Boldogan ölelték meg egymást.
- Csakhogy itt vagy! - mondogatták a fűszálak.
Igen ám, könnyű volt a jó puha földből kibújni - gondolta az első fűszál. - De hogyan lehet a nehéz hótakaró fölé kerülni?
- Te voltál az egyetlen reményünk - mondta a másik fűszálacska. - Én tudtam, hogy te bátor és erős vagy, és hírt adsz nekünk a nagyvilágról. Mert meguntuk már a sok alvást. Szeretnénk napvilágot látni, és megtudni: van-e már meleg napsugár.
A hóvirágbimbócska nem kérette magát, hiszen neki is ilyen vágyai voltak. A két fűszál észre sem vette, a hóvirág már a szabad ég alól kiáltott hozzájuk:
- Jaj de fényes a napvilág! Jaj de szép az ég!
[Festmény: Doreen Riss]

Amint a napsugár tekintete a hóvirágra esett, úgy körülölelte langyos sugarával, hogy a hó is olvadozni kezdett. A két fűszál fölött egyszerre csak világosodni kezdett. Nemsokára ott álltak ők is a szabad ég alatt.
- Most már nemsokára jön a szellő is - mondta az első fűszálacska a szomszédjának.
- És akkor úgy lesz, mint ahogyan álmodtam - válaszolta a másik füvecske -, harmatcseppben fürdöm, s napsugárban szárítkozom.
A hóvirág szelíden mosolygott rájuk, s fehér bóbitáját a nap felé fordította.







 
 
0 komment , kategória:  Természet   
Hírmorzsák 2024. július
  2024-07-01 21:15:51, hétfő
 
 













HÍRMORZSÁK - 2024 JÚLIUS









Mottó:


Epévé változzék a víz, mit lenyelek,
ha téged elfelejtelek!
Nyelvemen izzó vasszeget
üssenek át,
mikor nem téged emleget!
Hunyjon ki két szemem világa,
mikor nem rád tekint,
népem, te szent, te kárhozott, te drága!

Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus








Mandiner





Link



888





Link



Pesti srácok





Link



Hirkereső





Link








Orbán Viktor átvette a soros EU-elnökséget

Link


Orbán Viktor: A béke lesz a magyar uniós elnökség középpontjában
A kormányfő Brüsszelben adott interjút.

Link



Ausztria nem áll le: az Európai Uniótól kért segítséget Magyarország ellen

Link



Orbán Viktor: Kedden jönnek az első lépések az ukrajnai béke előmozdítása érdekében

Link



Újabb párt csatlakozik Orbán Viktor alakuló EP-frakciójához

Link



3Összehangolt támadás indult az Orbán Viktor által életre hívott Patrióták Európáért szövetség ellen

Link



Biden mérlegeli, hogy folytatja-e a versenyt

Link



Politikai földrengés Nagy-Britanniában: a Munkáspárt atomjaira bontotta Sunakékat

Link



Döntött az Alkotmánybíróság: Karácsony Gergely nem nyerte meg a főpolgármester-választást

Link



6Ennyire kérhetik számon Orbán Viktoron a moszkvai kiruccanást

Link



Karácsony Gergely épp beletörődött a győzelmébe, amikor jött az újabb fordulat

Link



7Magyar Péter részegen kiskorú lányoknak tett perverz ajánlatot: ,,Örülj, ha szétteheted nekem a lábad!"

Link



8Nincs kegyelem: brutális orosz támadás érte Kijevet

Link



Szabad Európa: Az EU nagykövetei fontolgatják, hogy elvegyék Magyarország soros elnökségét

Link



Marine Le Pen pártjának elnöke, Jordan Bardella lesz az Európai Parlamentben Orbán Viktor "Patrióták Európáért" csoportjának a frakcióvezetője

Link



9New York Times: Orbán újabb lépése után az európai vezetők már csak pislogni tudnak

Link



A német lap megfejtette: Orbán Viktor pofonegyszerűen üzen az új frakciójával

Link



Eb: Bombagól a 16 éves csodagyerektől, Spanyolország döntőben

Link



10Nem félünk a kriptótól!

Link



11Úszva tíz, futva egy másodpercet javult a világelit 100 év alatt 100 méteren

Link



Hat kihalt, de mesés hely Európában, ahol pénzzel támogatják a letelepedést

Link



12Visszaütnének Magyarországnak - de Macron és Meloni egyértelmű üzenetet küldött

Link



Brüsszelből kapott óriási dicséretet Orbán Viktor, ezért jobb, mint Von der Leyen, Scholz és Macron

Link



Trump hálás Orbán erőfeszítései miatt: Minél hamarabb békét kell teremteni Ukrajnában

Link



13Lövöldözés Donald Trump gyűlésén, legalább ketten meghaltak

Link





Link































LEGYEN BÉKE A VILÁGON!


 
 
0 komment , kategória:  Média  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2024.06 2024. Július 2024.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 9 db bejegyzés
e év: 118 db bejegyzés
Összes: 4879 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1190
  • e Hét: 1190
  • e Hónap: 16265
  • e Év: 361617
Szótár
 




Blogok, Szótár,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.