Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
Tormay Cécile: a XX. század legnagyobb magyar írója
  2024-02-20 22:15:02, kedd
 
 






Tormay Cécile: A XX. SZÁZAD LEGNAGYOBB MAGYAR ÍRÓJA


Nádudvari Tormay Cécile (Budapest, 1875. október 8. - Mátraháza, 1937. április 2.)[1] írónő, műfordító, közéleti szereplő, a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének megalapítója és örökös országos elnöke, a "Kormányzó Úr Ő Főméltósága teljes elismerésének" birtokosa és a Korvin-Koszorú tulajdonosa, a Népszövetség Szellem Együttműködési Bizottságának a tagja, a Napkelet szerkesztője, alapítványi hölgy. Tormay Cécile ősei mind apai, mind anyai ágon német származású polgárok voltak







"A századforduló legnagyobb magyar írónője, Tormay Cécile remekeit a mai napig hallgatás övezi. Pedig ő az a magyar írónő, akinek nagy esélye volt rá, hogy megkapja az irodalmi Nobel-díjat. Ha rágalmazói nem kergették volna a halálba. Ám azóta sincs nyugta, sírját áthelyezték, szobrát összetörték. 90 éve őrködnek írásai fölött az ön- és kijelölt cenzorok."

Írásművészetének koronája az erősen áthallásos és rendkívül időszerű hatalmas trilógia, Az ősi küldött, amelyben a tragikus magyar sors nagyregényét írta meg. A mű a középkori Magyarországon, a tatárjárás korában játszódik. A IV. Béla idején élt Ung, fiatal magyar vitéz lelkében szerelmének tragikus elvesztése és a tatárpusztítás rémségei fölélesztik a kétségbeesés diktálta kötelességtudatot: mindent megpróbálni a hazáért. Megkísérli a magyar ősvallás nyomait fellelni, és a csüggedt magyar népet ahhoz visszavezetni. Kísérlete meghiúsul, belátja tévedését, szerzetes lesz, és megérti, hogy a szenvedéssel Istennek céljai vannak. "Ám nem süllyed el a kolostor békéjében, küldetéssel kell a világba mennie, még egyszer végigszenvednie az emberi gonoszság minden poklát, s azután járni-járni a magyar földeket, vinni a vigasztalást a magyar népnek, és szembemenni a nappal s eltűnni az aranyos felhőben - Csaba királyfi módjára."

Tormay Cécile Ung sorsában, tépelődéseiben a magyar tragédiát kívánta ábrázolni, Kelet és Nyugat végzetes összeütközését és a hajdani honfoglaló magyarság dicsőségének elvesztését. Ung életében azonban benne van az írónő saját viharvert magyar útja is. A nemzeti gondolat örök, Ung küldetése is az, "ami Tormayé is volt, és előtte minden virrasztóké, pusztába kiáltóké, alvókat ébresztgetőké. Ráeszméltetni a magyar nemzetet felelősségére önmaga iránt, és bizalmat kelteni benne ősi erejében, amellyel nagy feladatainak megfelelhet."

Aki Magyarországért élt, holtában is halhatatlan, Tormay Cécile "szobra újra állani fog a hármas halmok valamelyikén. Ahonnan féltőn, óvón, vigyázva tekint le ránk mindenkor a végtelen magyar időben... "


Tormay Cécile (1875-1937) vitathatatlanul a XX. század legnagyobb magyar írója. Lelkében izzón magyar, műveltségében teljesen nyugati. Stílusművészetének koronája hatalmas trilógiája; az "Ősi küldött", amelyben a Kelet és Nyugat két malomköve közé szorult tragikus magyar sors nagy regényét írta meg. Ő írta meg a világháború után bekövetkezett összeomlás siralmas krónikáját látomásos erejű "Bujdosó Könyvében". A bujdosó ő maga, aki számkivetve bolyongott, de mindig hazai földön, feje fölött a kommunizmus halálos ítéletével. "Napkelet" című folyóiratában ő gyűjtötte össze a világháború után induló új magyar nemzedéket. Szinte írói sikereit is feláldozta a szervező munkának nemzete és Európa közös nagy céljai érdekében. Ezt az érdemet méltányolta a nemzet, amikor őt küldte a népszövetség mellett működő Szellemi Együttműködés Tanácsába Genfbe. Sikere túlnőtt az ország határain, műveit angol, francia, német, olasz nyelvre is lefordították és a legelőkelőbb külföldi folyóiratokban közölték. A Magyar Tudományos Akadémia 1936-ban és 1937-ben is irodalmi Nobel-díjra ajánlotta, Tormay Cécile művei a hazaszeretetre nevelésen túl hatalmas segítséget nyújtanak számunkra, a XX. században Európát, és benne Magyarországot is elpusztítani akaró erők, mögöttes hatalmak kilétének felfedése és megismerése vonatkozásában. Ilyen értelemben. Ilyen értelemben sajnos a XXI. század eseményeinek megismerése, a háttér erők kilétének felfedése céljából is nélkülözhetetlen olvasmány. Remélhetőleg Tormay Cécile művei közül a jövőben mind több kerül be az iskolai oktatásba, hogy a felnövekvő generációk már az elődeik tapasztalatai alapján már felismerhessék, majd ennek eredményeként felkészültebben és könnyebben védhessék ki a magyar nemzet elpusztítására törő idegen erők támadásait








Tormay Cécile (Budapest, 1875. október 8. - Mátraháza, 1937. április 2.) írónő, műfordító, közéleti szereplő.

Akarjuk, nem akarjuk, van abban valami szánalmasan groteszk a mindenkori magyar politikai viszonyokra nézve, hogy a korban ,,fajtalanságnak" számító nemi identitása ellenére ő a két világháború közt működő legnagyobb létszámú nőszervezet vezetője, és a rendszer felkent nőírója. Az, hogy ki milyen nemi identitással éli az életét, legteljesebb mértékben magánügy, de bizonyos közügyek és a legteljesebb mértékű magánügyek, hogyan is mondjam, ütik egymást. Mint ebben az esetben is.

Különös írónő halt meg 1937-ben Mátraházán, szeretője karjában. Ha igaz. A neve - jó okkal - tökéletesen ismeretlen a kortárs olvasó előtt, véletlenül bukkantam rá alföldi nagyszüleim könyvraktárában.

Tormay Cecile-nek hívták. Nem az egyetlen író a magyar irodalomban, akit nullára ír a politika, de a kevesek közé tartozik, aki valójában megszűnt létezni. Legismertebb könyve a proletárdiktatúra naplószerű feldolgozása, a Bujdosó könyv. Érdemes belenézni, a neten olvasható. Fénylő csillag ő az irredenta irodalom egén.

Kezdjük talán azzal, hogy leszbikus, elszereti gróf Zichy Rafael feleségét. A korabeli sajtó megírja, ő pedig feljelent mindenkit, mint ez manapság is szokás. És megnyeri a pereket, ez is szokás. Eddigre elkészül a nagy könyv, ő pedig közéleti pályára áll.

Majd: "Az írónő újra felragadta fényes, tiszta fegyverét, a tollát, hogy a szó leírt erejével, az igazságba vetett hitével felvegye a harcot a hazát széttépő, szétmarcangoló belső és külső ellenséggel szemben." - írja vitéz Siklósi, a Kárpáti Harsona főmunkatársa 2003-ban, és hozzáteszi: ,,Ő azonban nem hallgat Múzsájának hangjára, irodalmi munkásságát feláldozza hőn szeretett fajának, hazájának. Beveti magát a magyar közéletbe, belebocsájtkozik a társadalmi és politikai küzdelmekbe. Ám néha így is szakít időt, hogy a magyar szépirodalomnak hódoljon. Ebben a korszakában a MANSZ szervezése nagyon leköti idejét. Az országot járva mindenütt beszédeket tart. A szövetség elindítása, fenntartása rengeteg aprómunkával jár. Tevékenységéről legalább ezer saját kézzel írott levél tanúskodik. Még a kommün bukása idején Magyarország érdekében több ízben felhívással fordul a világ asszonyaihoz. Évenként nagyobb lélegzetű beszédet mond a MANSZ hagyományos összejövetelein. Asszony- és nőküldöttséget vezet Horvát- és Olaszországba. Megpróbálja Magyarországot kivonni a kisantant fojtogató gyűrűjéből. Itáliában személyesen tárgyal olasz nyelven Benito Mussolinivel, a magyar nép nemeslelkű nagy pártfogójával és barátjával a Nőküldöttség képviseletében. (A Ducenak halas-i csipkét ajándékoznak.)." Ha a kedves olvasó eddig nem értesült volna a lélekemelő tényről, hogy a Duce a magyar nép nagy pártfogója, minthogy úgy tudtuk, az olasz nép nagy barátjának se igen nevezik, már jól indul a hétvége. Jó lehet egy nemzetnek, amely ilyes barátokat mondhat magáénak.

1919 novemberében a Magyar Asszonyok nevében üdvözli a fehér lovon vonuló Horthy Miklóst és nemzeti hadseregét. Az irodalmi siker kevés e finom lélek kielégítéséhez, bemasíroz a politikába. Folyóiratot alapít, és vezeti (Napkelet).

Szerb Antal, kifejezetten szőrmentén ír róla halála évében a Nyugatban, igaz, dolgozott a Tormay főszerkesztése alatt működő Napkeletnek, amely árnyalhatja a véleményt. ,,A világháború után az irodalmat elhagyta a politika kedvéért. A leheletszerű finomságok írónője meglepően aktív és energikus közéleti embernek bizonyult. Olyan aktívnak és energikusnak, hogy sokan el is fordultak Tormay Ceciletől, az írótól. Ekkor alapította a Napkelet című folyóiratot, és ennek szellemi irányítója maradt haláláig. Mint szerkesztő, sokoldalúan megértő volt; munkatársait hatalmas közéleti befolyásával is jótékonyan támogatta." De már semmi nem segít. Szerb Antalt a nyilas Tormay-szekció puskatussal veri agyon a Balfon 1945 januárjában.

"Az írói tudás tökéletes birtokában, az érett nő élettapasztalatával a háta mögött alkotja meg a "Bujdosó könyv"-et, amely, amíg csak magyar ember él, fennmarad, és ott kell lennie minden magyar otthonában." Így a jobboldal.

Élete során nem Pallavicini Edina (Zichy grófné) az egyetlen kedves. A háború előtt tizenöt évig fűzi gyengéd viszony egy Francesca 'Orsay nevű olasz nőhöz. Rajta keresztül ismeri meg ,,az olasz fasizmus Keresztelő Szent Jánosaként számon tartott" Gabriele D'Annunziót, majd az ismeretség révén Anatole France-ot.

Élete utolsó évtizedében gróf Ambrózy-Migazzi Lajosnéval közösen vásárolt villájukban Mátraházán él. Ekkoriban a grófné szerkeszti A Magyar Asszonyt, s a Tormay Cécile-életművet is ő rendezi sajtó alá.

Akarjuk, nem akarjuk, van abban valami szánalmasan groteszk a mindenkori magyar politikai viszonyokra nézve, hogy a korban ,,fajtalanságnak" számító nemi identitása ellenére ő a két világháború közt működő legnagyobb létszámú nőszervezetének vezetője, és a rendszer felkent nőírója. Az, hogy ki milyen nemi identitással éli az életét, a legteljesebb mértékben magánügy, de bizonyos közügyek és a legteljesebb mértékű magánügyek, hogyan is mondjam, ütik egymást. Mint ebben az esetben is.

A hivatalos, apróbb bűnök nélküli életrajz:

Középnemesi családba születik. Édesapja Tormay Béla mezőgazdasági szaktekintély, az MTA tagja, államtitkár. Édesanyja Barkassy Hermin. Iskolai tanulmányai magántanulóként végzi. Német, olasz, francia, angol és latin nyelven eredetiben tanulmányozza a világirodalmat. 1900 és 1914 közötti külföldi utazásai nemzetközi ismertségét segítik.

Első könyvei az Apródszerelem, (1899) című novelláskötet és az Apró bűnök (1905) elbeszéléskötet. Első sikeres regénye az Emberek a kövek közt, (1911) a kisemberek életét ábrázolja. Megjelenik angol, német, olasz, holland, finn, észt nyelveken. A Régi ház, (1914) családregény, a biedermeier kori Pest ábrázolása. Elnyeri a Magyar Tudományos Akadémia irodalmi díját. A Bujdosó könyv (1921-22) naplószerű regényéből az 1918. október 31-től 1919. augusztus 8-ig terjedő időszakról tudósít (őszirózsás forradalom, Tanácsköztársaság). Német, angol és francia nyelven is megjelenve világsikert aratott. Klebersberg Kunó felkérésére latinból magyarra fordítja középkori legendáinkat Magyar Legendárium, (1935) címen. Útiélményeiről szól a Firenzét bemutató A virágok városa (1935), és a Szirének hazája (1935) szicíliai útirajzok.

Az ifjú Tormay Cecile




A politikus Tormay Miskolcon




Az ősi küldött című regénytrilógiája a tatárjárás korában játszódik: a Csallóközi hattyú (1933) és A túlsó parton (1934) után a A fehér barát (1939) az írónő halála következtében befejezetlen maradt.

Az 1918-19 évek fordulóján létrehozta a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége nevű szervezetet, az I. világháború során kivérzett magyarság újraélesztésére.

1930-ban kulturális tevékenysége elismeréseként a Corvin-koszorú tulajdonosa lett. 1935-ben a Népszövetség Szellemi Együttműködés Nemzetközi Bizottságába egyhangúlag választották a Mme Curie halálával megüresedett székbe. Ez év július 16-i megnyilatkozásában itt is síkraszállt Trianon ellen. 1936-ban jelölték a Nobel-díjra. 1937-ben megosztva megkapta volna az Irodalmi Nobel-díjat, de halála ezt megakadályozta. (Forrás: http://wikipedia.hu)

Főbb művei:

Emberek a kövek között (regény, Bp., 1911)
A régi ház (regény, Bp., 1914)
Görög mesék (novellák)
Viaszfigurák (novellák, Bp., 1918)
Ad Lectorem (Magyar Legendárium)
Virágok városa, Szirének hazája
Apródszerelem (novellák, Bp., 1900)
Apró bűnök (novellák, Bp., 1905)
Álmok (novellák, Bp., 1920)
Bujdosó könyv (regény, I - II., Bp., 1921 - 22)
Megállt az óra (novellák, Bp., 1924)
Az ősi küldött (regény, I - III., Bp., 1933 - 37)
Úti képek (Bp., 1935)
Küzdelmek, emlékezések
Jeltelen írás (Assisi Szent Ferenc kis virágai)



Link


Link

Tormay Cécile - A KERESZTÉNYSÉG ÉS A DIVAT

Link









 
 
0 komment , kategória:  Tormay Cécile  
Névnapodra Szeretettel
  2024-02-19 22:30:12, hétfő
 
 




NÉVNAPODRA SZERETETTEL









Hajma B. József: NÉVNAP

Mindenkinek fontos a saját neve!
S ha eljön a nap, annak ünnepe.
Egy kis öröm
vele csipetnyi mámor.
Távol a zord világ haragos morajától.

Egy kissé megáll velünk az idő!
Legyen az őszülő, vagy serdülő!
S kire az év e szép napot ráosztotta.
Annak nyomban ünnepelni akad sürgős dolga.

Adj te is útilaput a gondnak-bajnak!
Sétálj ott, hol fénylő csillagok ragyognak!
Vagy szárnyalj jókedvvel, szeretőn, szabadon!

Cseppet se tűnődj jövődön, s múltadon!
Hiszen ez a nap holnapig fontos!

Derűs, kacér, s meglehet egy kissé bolondos.
De ez a te neved napja!
Ma ezt ünnepeljük!

S az úton veled lassacskán haladva.
50 év múlva ugyanezt megismételjük.
Most a Zsuzsanná.kat nagyon nagy szeretettel köszöntjük.







EGY SZÁL VIRÁG

"Egy szál virág meghajol,
gyengéd kézzel átkarol.
A szeme a szemedbe néz,
távolról ölel a kéz.

Simuljanak a ráncok,
szikrázva járd a táncot!
Színes szirmok kavalkádja,
virágozzék világ fája.

Ropja gyökér, ropja levél,
holnap is még boldog legyél.
Holnap is és holnapután,
de legalább egy életen át!"



E napon mindenki csak szépet kívánjon,
Megkérem az Istent, örökké megáldjon.
Szebb ajándékot most úgysem adhatok,
Ezerszer kívánok sok boldog névnapot!

Forrás: suzymama.bloglap.hu

SlidePlayer

Link







Mindenkinek fontos a saját neve!
S ha eljön a nap, annak ünnepe.





Egy kis öröm, vele csipetnyi mámor.
Távol a zord világ haragos morajától.





Egy kissé megáll velünk az idő!
Legyen az őszülő vagy serdülő!





S kire az év e napot ráosztotta,
Annak nyomban ünnepelni akad sürgős dolga.





Adj te is útilaput a gondnak-bajnak
Adj te is útilaput a gondnak-bajnak!
Sétálj ott, hol fénylő csillagok ragyognak!





Vagy szárnyalj jókedvvel, szeretőn, szabadon
Vagy szárnyalj jókedvvel, szeretőn, szabadon!
Cseppet se tűnődj jövődön, s múltadon!





Hiszen ez a nap holnapig fontos
Hiszen ez a nap holnapig fontos!
Derűs, kacér, s meglehet kissé bolondos.





De ez a te neved napja!
Ma ezt ünnepeljük!





S az úton veled lassacskán haladva,
50 év múlva ugyanezt megismételjük.
VERS - forrás: suzymama.bloglap.hu





Egy szál virág meghajol, gyengéd kézzel átkarol.
A szeme a szemedbe néz, távolról ölel a kéz.





Simuljanak a ráncok, szikrázva járd a táncot!
Színes szirmok kavalkádja, virágozzék világ fája.





Ropja gyökér, ropja levél, holnap is még boldog legyél.
Holnap is és holnapután, de legalább egy életen át!





E napon mindenki csak szépet kívánjon,
Megkérem az Istent, örökké megáldjon.
Szebb ajándékot most úgysem adhatok,
Ezerszer kívánok sok boldog névnapot!











 
 
0 komment , kategória:  Névnap- szülinap  
Élettörténetek - napjainkból is
  2024-02-17 21:45:17, szombat
 
 










ÉLETTÖRTÉNETEK - NAPJAINKBÓL IS







A TANÍTÓ TANÍTÁSA


Szeretettel ajánlom az igazi pedagógusoknak, tanítóknak, de legfőképpen mégis a lázadó tanároknak olvasásra és gondolkodásra
Talán sokan olvastátok már, de vajon hány ember mondhatja el magáról, hogy igen, nekem is volt ilyen tanítóm!
Nekem volt, sok olyan akire míg élek emlékezem /jó értelemben/


A TANÍTÓ TANÍTÁSA


Sok évvel ezelőtt Éva néni ötödikes osztálya előtt állt, és azt a hazugságot mondta a gyerekeknek, hogy mindegyiket egyformán szereti. De ez lehetetlen volt, mert az első sorban Horváth Peti olyan rendetlen és figyelmetlen kisfiú volt, hogy Éva néni valójában élvezettel írt a feladataira vastag piros ceruzával nagy X jeleket, és a lap tetejére pedig legrosszabb érdemjegyet.

Egy napon Éva néni a gyerekek régi bizonyítványait nézte át, és megdöbbent Peti előző tanítóinak bejegyzésein.

"Peti tehetséges gyerek, gyakran jókedvűen kacag. Munkáját pontosan végzi és jó modorú. Öröm a közelében lenni" - írta első osztályos tanítója.
Másodikban így szólt a jellemzés: "Peti kitűnő tanuló, osztálytársai nagyon szeretik, de aggódik, mert édesanyja halálos beteg. Az élet Peti számára valódi küzdelem lehet."
Harmadik osztályos bizonyítványában ez állt: "Édesanyja halála nagy megrázkódtatás számára. Igyekszik mindent megtenni, de édesapja nem nagyon törődik vele."
Negyedik osztályos tanítója ezt írta: "Peti visszahúzódó és nem sok érdeklődést mutat az iskola iránt. Nem sok barátja van, és néha alszik az osztályban."

Ezeket olvasva Éva néni ráébredt a problémára és elszégyellte magát. Még rosszabbul érezte magát, amikor a Karácsonyi ünnepségen tanítványai fényes papírba csomagolt, gyönyörű szalaggal átkötött ajándékait bontogatta, és köztük meglátta Peti ajándékát, a fűszeresnél kapható vastag barna papírba bugyolálva. Éva néni a gyerekek előtt bontotta ki az ajándékokat, és gondosan nyitotta ki Peti csomagját.

Néhány gyerek nevetni kezdett, amikor meglátta a kövekkel kirakott karkötőt, amiből néhány kő hiányzott, és mellette egy negyedüvegnyi parfümöt. De a gyerekek nevetése abbamaradt, amikor hallották, ahogy Éva néni felkiált: ,,Milyen szép karkötő!", és látták, hogy felveszi a karkötőt és csuklójára cseppent a parfümből.

Horváth Peti egy kicsit tovább maradt az iskolában, hogy megszólíthassa: "Éva néni, ma olyan volt az illata, mint valamikor édesanyámé." Éva néni sokáig sírt, amikor a gyerekek elmentek. Attól a naptól kezdve nem olvasást, írást és matematikát tanított. Elkezdte a gyerekeket tanítani.
Éva néni különös figyelmet szentelt Petinek. Ahogy dolgozott vele, Peti elméje mintha életre kelt volna. Minél több bátorítást kapott, annál gyorsabban reagált. Év végére Peti az osztály élére került, és már azért volt hazugság, hogy minden gyerekeket egyformán szeret, mert Peti lett a legkedvesebb diákja.

Négy évvel később egy üzenetet talált Petitől, amit az ajtaja alatt csúsztatott be. Az állt benne, hogy ő volt élete legjobb tanítója. Azt írta, hogy befejezte a középiskolát, az osztályában harmadik volt az élen.

Négy évvel később egy újabb üzenet érkezett, amiben azt mondta el, hogy bár voltak nehéz időszakok, kitartott tanulmányai mellett, és hamarosan egyetemi diplomát szerez, legmagasabb kitüntetéssel.

Még négy év telt el, és újra levél érkezett Petitől. Ebben elmondta, hogy miután megszerezte diplomáját, elhatározta, hogy tovább tanul. Hozzátette, hogy még mindig Éva néni a legjobb és legkedvesebb tanára, aki valaha is volt. Ez alatt a levél alatt az aláírás hosszabb volt: Dr. Horváth Péter.

A történetnek nincs vége itt. Azon a tavaszon újabb levél érkezett.

Peti elmondta, hogy találkozott egy lánnyal, és nősülni készül, és kérdezte, hogy Éva néni elfoglalná-e a vőlegény édesanyja számára fenntartott helyet.

Természetesen Éva néni elfogadta a meghívást.

A régi karkötőt vette fel, amiről kövek hiányoztak, és azt a parfümöt cseppentette magára, amire Peti úgy emlékezett, hogy utolsó együtt töltött Karácsonykor viselte az édesanyja.

Megölelték egymást, és Dr. Horváth Péter Éva néni fülébe súgta, "Köszönöm, Éva néni, hogy hitt bennem. Hálásan köszönöm, amiért segített nekem, hogy fontosnak érezzem magam, megmutatta nekem, hogy számítok, és az életem érték."

Éva néni könnyekkel a szemében visszasúgta, "Peti, tévedsz. Te voltál az, aki megmutattad nekem, hogy számítok, és az életem érték. Amikor találkoztam veled megtanultam, hogy hogyan érdemes tanítani."

(Elizabeth Silance Ballard)







A VARÁZSLATOS FA


Volt egyszer egy szegény ember, aki gondterhelten bandukolt az erdő szélén. Amikor elfáradt, leült pihenni, és a hátát egy fának támasztotta. Ekkor még nem tudta, milyen fát választott. Különös, mágikus fa volt ez. Olyan fa, ami minden kívánságát teljesíti annak, aki hozzá ér.

A vándor először arra gondolt, milyen jó lenne most egy pohár víz. Hirtelen azon vette észre magát, hogy egy pohár kristálytiszta víz van a kezében. Meglepetten nézte, vizsgálgatta, még meg is szagolta. Végül úgy döntött, hogy nem lehet veszélyes, és megitta. Aztán megéhezett, és valami ennivalót kívánt. Az étel ugyanolyan hirtelen és bámulatos módon jelent meg előtte, mint a víz.

"Úgy látszik, teljesülnek a kívánságaim!" - gondolta meglepetten. Most már hangosan mondta ki:

"Akkor hát szeretnék egy gyönyörű házat!"

Az előtte lévő völgyben megjelent a ház. Arcán széles mosollyal szolgákat kívánt, akik a háznak gondját viseljék. Amint ezek is megjelentek, úgy érezte, hihetetlen erővel áldotta meg az Úr. Kívánt hát magának egy gyönyörű szép és rendkívül intelligens asszonyt, akivel szerencséjét megoszthatja.

Amikor ez is valóra vált, meglepődve szólt a nőhöz: "Várj csak egy kicsit! Mi történik itt? Nekem nincs ilyen szerencsém! Ez velem nem történhet meg!" Abban a pillanatban, hogy ezeket a szavakat kimondta, minden eltűnt. "Tudtam" - mondta, és megrázta a fejét. Azután felállt, és gondterhelten bandukolt tovább az erdő szélén.

A sikertelenség legnagyobb oka a hitetlenség. Az emberek 90%-a minden lehetőségben a problémát látja. A maradék 10% minden problémában a lehetőséget keresi. A kérdés: Te melyik csoportba tartozol?







AZ IDŐS ÁCSMESTER


Az idős ács úgy döntött, ideje nyugdíjba vonulni. Főnökének elmondta, hogy bár hiányozni fog a kereset, amit a munkájáért kapott, mégis otthagyja a házépítést, mert többre értékeli a szabadidőt, amit az évtizedek során szép nagyra nőtt családjával tölthet.

A főnök nagyon sajnálta, hogy elveszíti legjobb ácsmesterét, s arra kérte őt, hogy utoljára segítsen felépíteni neki még egy házat.

Az ácsmester ráállt, de nem telt el sok idő, és máris látni lehetett, hogy az utolsó házába a szívét már nem tette bele. Az elvégzett munka hanyag volt, a felhasznált anyagok minősége silány. Szomorú befejezése volt ez egy egyébként kiváló és elkötelezett ácsmester szakmai életének.

A ház átadására megjelent a főnök is, aki magával hozta a ház kulcsait, s azokat átadta az ácsmesternek.

- Ez a Te házad - mondta. - Ezt én adom ajándékba.

Az ácsmester meg volt döbbenve. Ha tudta volna, hogy a saját házát építi, másképp dolgozott volna.

Így van ez mindnyájunkkal. Építgetjük életünket nap-nap után, de sokszor nem éppen a lehető legjobbat adjuk magunkból. És aztán jön a hidegzuhany, amikor rádöbbenünk, hogy nekünk kell majd laknunk abban a házban, amit magunknak építettünk. Ha újra kezdhetnénk, egészen más életet építenénk.

Te is építőmester vagy

Te is nap, mint nap kalapácsot fogsz kezedbe, hogy szöget verj be a falba, léceket illesztesz egymáshoz, falakat húzol fel. Egyszer valaki úgy fogalmazott, hogy: "az élet egy csináld magad vállalkozás". Ahogy ma állsz a dolgokhoz, és ahogy ma döntesz, az szabja meg, hogy holnap hogyan élsz majd. Építkezz okosan.

Úgy szeress, mintha senki nem bántott volna meg!
Úgy dolgozz, mintha nem lenne szükséged a pénzre!







CSAK EGY ANYA?


Egy nőtől, aki éppen a jogosítványát akarta megújítani a megyei hivatalban a hivatalnok hölgy megkérdezte, hogy mi a foglalkozása. A nő hezitált, nem igazán tudta, hogyan határozza meg a munkáját.
- Úgy értem - magyarázta a hivatalnok - van munkája, vagy csak ...?
- Persze, hogy van munkám,"- csattant fel a nő, - Anya vagyok.
- Az anyaság nem számít foglalkozásnak, a háztartásbeli a megfelelő szó! - hangsúlyozta a hivatalnok.

Egészen addig a napig nem is jutott eszembe a történet, amíg egyszer csak ugyanebbe a szituációba nem kerültem a polgármesteri hivatalban. A hivatalnok láthatóan egy karrierista hölgy volt, kiegyensúlyozott, hatékony és megszállottja az olyan fontosnak hangzó címeknek, mint: "Hivatali Vallató" vagy "Városi Nyilvántartó".
- Mi a foglalkozása? - kérdezte.
Mi késztetett rá, hogy ezt válaszoljam, nem tudom, csak úgy kibuktak belőlem a szavak.
-Tudományos munkatárs vagyok a gyermekfejlődés és emberi kapcsolatok területén.
A hivatalnok megdermedt, a golyóstoll megállt a kezében és úgy nézett rám, mint aki rosszul hall.
Megismételtem lassan, kihangsúlyozva a fontos szavakat. Majd csodálattal néztem, amint a kijelentésemet fekete nyomtatott betűkkel a hivatalos nyomtatványra írta.
- Megkérdezhetem, - kezdte a hivatalnok érdeklődéssel - Pontosan mit csinál ezen a területen?
Hűvösen, minden izgatottság nélkül a hangomban, hallottam magam válaszolni:
-Továbbképző kutatómunkát végzek, (amit nem laboratóriumban és terepen), - általában úgy mondom a házban és a házon kívül. A főnökömnek dolgozom, az Úrnak elsősorban, aztán az egész családnak, ...szereztem már négy elismerést (mind lány).
Természetesen ez a munka az egyik legelhivatottabb a földön, és gyakran napi 14 órát dolgozom (a 24 közelebb áll a valósághoz). A munkám több kihívást tartogat, mint a legtöbb átlagos karrier és az elismerés sokkal kielégítőbb, mint pusztán a pénz.'
A hivatalnok egyre növekvő elismeréssel töltötte ki a nyomtatványomat, felállt és személyesen kísért az ajtóhoz. Amint ráhajtottam a kocsifelhajtónkra, a csodálatos új karrieremben elmerülve, szaladtak elém a laborasszisztenseim: 13, 7 és 3 évesek. Az emeletről hallottam a gyermekfejlődési programunk új kísérleti modelljét (6 hónapos kisbabánkat), amint egy új hangmintát tesztelt.
Úgy éreztem, csapást mértem a bürokráciára!
Úgy tüntem fel előttük, mint aki sokkal előkelőbb és nélkülözhetetlenebb az emberiség számára, mint "csak egy másik Anya''.
Anyaság!
Micsoda nagyszerű karrier! Különösen, ha egy cím is van az ajtón.
Akkor a Nagymamák Vezető tudományos munkatársak a gyermekfejlődés és emberi kapcsolatok területén, és a Dédnagymamák Ügyvezető tudományos munkatársak?
És hiszem, hogy a nagynénik Tudományos munkatárs-helyettesek?
Szerintem .... Igen!







EGRI CSILLAGOK


Ha még nem ismernéd a történetet
Kapaszkodj meg, ez egy finom kis mai történet... történik egy videotékában.


Én, a naiva, képes voltam azt hinni, hogy a téka sztoriknak vége, mert a nép már eldörrentett minden lehetséges blog patront, de ekkor kinyílt az üzlet ajtaja.

Egy huszonéves plázaragadozó lépett be.Talpig nercben és Guccsiban, gondoltam ezt sem a Legyen Ön is milliomos negyven millás kérdésére adott helyes válasszal hordta össze magára, hanem alsó és felső testrészének rugalmasabban működő záróizmai segítségével inkább, akkora műkörmei voltak, mint egy észak-amerikai címerállatnak, a csizma marmagassága úgy egy laza 35 centi lehetett, én már a puszta vizuális élménytől is hanyatt estem, de látszott a macán, hogy nem most jött a kifutóról. (Na, ezért az összetett mondatért már eleve jöhetne egy irodalmi Nobel!)

Parfümillat azonnal beterítette az egész helyiséget, szeretem, mert jót tesz az asztmámnak, nem irritál egyáltalán, és nem állok neki azon nyomban vadul szellőztetni. Csaj megáll nekem háttal, közben nyomkodja vadul az ájfont mert az ájfont azt mindig kell nyomni, látom rajta, hogy fogalma nincs mi van, kérdem, segíthetek?

- Jaj, izé, igen, szia, bocs, csak közben nyomtam a fészre egy csek innt hogy tudják, hol vagyok, szóval én igazából egy filmet keresek, aminek az az eredeti címe (most kapaszkoggyá' meg!), hogy Édzsri sztárz.

Olyan ostoba fejet vágtam mint Foreszt Gámp, csaj ezt le is vágta egyből, és roppant készségesen próbált segíteni - nekem.

Aszongya:

- Hát az egy film, ami nekem a töri érettségihez kéne. (Töri érettségihez? Ez hány éves? Jézus Úr Isten, remélem azért a harmadik iksz betöltése előtt meglesz!), szóval ez a film címe, és nem tudom, kik játszanak benne, de ha a neten esetleg rá tudnál keresni...

Elkezdem keresni a neten:
- edry stars
- aedree stars
- aedry stars

Semmi.

- Te - mondom - így nem vergődünk zöld ágra, kéne valami pontosabb, mert ilyen című film sehol nincs.

- Várjál - aszongya -, felhívom az ofőmet, és megkérdezem.

Ájfon a fülhöz, telefonál.

- Csókolom Klári néni, Szandika vagyok (meglepődtem volna, ha normális neve van), azt a filmet keresem, amit a múlt órán teccett mondani, hogy nézzem meg, ha már olvasni utálok. Hhhiiihihiii. Teccik tudni, azt a filmet a töri éreccségihez, na mi is annak a neve? ... Ühümmm. Ja, ééértem... köszönöm, csókolom!

- Na? Mi a film címe?

- Hát magyarul az, hogy Egri csillagok.

És ekkor ájultan zuhantam a pult alá, és nem a katolikus liturgia szerinti szent szavakkal illettem az Örökkévalót.










ÉLETMENTŐ ÖLELÉS

Megdöbbentő történet egy ikerpárról.


Egyikük súlyos szívbántalommal született, és az orvosok nem számítottak az életben maradására. Eltelt néhány nap és a csecsemő állapota még tovább rosszabbodott, a kislány közel állt a halálhoz. A kórházi nővér engedélyt kért arra, hogy a kórházi rendelkezések ellenére közös inkubátorba helyezhesse a babákat, ahelyett, hogy külön-külön lennének.

Nehéz döntés volt, de az orvos végül is hozzájárult ahhoz, hogy egymás mellé fektessék őket, éppen úgy, ahogyan az édesanyjuk méhében is voltak. Az egészséges kisfiú valahogyan úgy nyújtogatta a karocskáit, hogy kicsi, beteg testvérkéje köré fonta. Hamarosan és minden látható ok nélkül, a kislány szívének állapota állandósult, majd gyógyulni kezdett. Vérnyomása és testhőmérséklete stabilizálódott.

Apránként egyre jobban lett és mára mindketten tökéletesen egészséges gyermekek. Az egyik újság felkapta a hírt, és fényképet készítettek a még mindig inkubátorban fekvő, egymást ölelő ikerpárról. A képet a következő aláírással jelentették meg:

'Életmentő ölelés'.







HÁTRAHAGYOTT ÜZENETEK


A hatéves rákbeteg kislány halála előtt több száz üzenetet rejtett el családja részére.

Miután a hatéves Elena rákbetegségben elhunyt, a családja több száz üzenetet talált, melyet még a kislány írt és rejtett el szerte az otthonukban, emlékeztetve gyászoló szeretteit, hogy mennyire szerette őket.

Elenánál 2006-ban diagnosztizáltak egy ritka, nem operálható agydaganatot, és szüleinek, Keith és Brooke Desserich-nek megmondták az orvosok, hogy a kislánynak előreláthatólag szűk 300 napja van hátra. Ahelyett, hogy elmondták volna lányuknak a diagnózist, a szülők megfogadták, hogy

rövidke életét a lehető legkülönlegesebbé és teljessé teszik.

"Meg akartuk őt óvni, ezért sosem említettük azt, hogy esetleg nem gyógyulhat meg," - magyarázta édesapja. "Nem a rákra akartunk figyelni, hanem a családra és hogy Elena minden vágyát teljesítsük."

A kislány még 10 hónapot élt a diagnózis után és 2007 augusztusában hunyt el. Halála után pár nappal a gyászoló család mindenfelé a házban üzeneteket talált - több százat, melyekben a kislány emlékezteti a családját, mennyire szerette őket. Az üzenetek, melyek rajzok vagy írások voltak, el voltak rejtve a házban mindenhol és a szüleinek és a kishúgának, Grace-nek szóltak.

Bár Keith és Brooke nem beszélt Elenának arról, hogy mi vár rá, de úgy gondolják, hogy tudta - és hátrahagyott egy keveset magából, hogy vigasztalja a családját: "Azt hiszem, ezekkel az üzenetekkel azt próbálta tudtunkra adni, hogy minden rendben lesz. Olyan, mintha megölelne, mikor találunk egy újabbat", mondta Brooke.

Két évvel Elena halála után a Desserich család úgy döntött, hogy összeállítanak a megtalált üzenetekből egy könyvet, melynek az lett a címe, hogy "Hátrahagyott Üzenetek". A könyv a New York Times bestseller-je lett és Elena egyik festményét, melynek azt a címet adta, hogy Szeretlek, kiállították a Cincinnati Művészeti Múzeumban egy Pablo Picasso alkotás mellett.

A Desserich család egy alapítványt is létrehozott, hogy adományokat gyűjtsenek a gyermekkori agydaganatok kutatására - ez mind a kis üzeneteknek köszönhetően, melyet a drága kislányuk hátrahagyott. Jelenleg Keith az A "Gyógyulás Most Kezdődik" alapítvány elnöke.

"Jó találkozni azokkal a gyerekekkel, akikért küzdünk," - mondta. "Számomra ez olyan, mintha még egyszer Elenaval lehetnék. Szintén nagyszerű dolog látni a kutatók lelkesedését és odaadását is ebben a programban. De a legjobb azt megtapasztalni, hogy hogyan függ össze ez a két dolog a végleges gyógymódban."







MEGMENTŐ SZERETET


Egy 11 éves fiú felvette meleg téli ruháját, és így szólt az apjának:
- Apa, készen állok!
Apja, aki prédikátor volt a helyi templomban, megkérdezi tőle:
- Mire készen?
- Apa, itt az ideje, hogy előjöjjünk és szétosztjuk a szórólapjainkat.
- Fiam, nagyon hideg van és esik odakint.
A gyermek meglepettnek tűnik az apja válaszán, és azt mondja:
- De apa, az embereknek tudniuk kell, ki Isten, még az esős napokon is.
- Fiam, ebben az időben nem megyek ki.
Reménnyel telve megkérdezi tőle a gyermek:
- Mehetek egyedül? Kérlek, apu!
Az apja azt hitte, nem jut messzire, azt mondta:
- Oké, fiam, elmehetsz. Itt vannak a szórólapok, de légy óvatos.
- Köszönöm, apa! "
A gyerek kint van és hamarosan kisvárosa utcáit járja. Szinte mindenkinek szórólapokat osztogat, akivel találkozik. Két óra esőben és hidegben séta után rájön, hogy már csak egy jegyzetfüzete maradt. Megáll egy utcasarkon, hogy megvárja a következő járókelőt, de az utcák már üresek.
Mélyen eltökélt, hogy elajándékozza ezt az utolsó prospektust, az előtte lévő első ház küszöbéhez megy.

Többször megszólal a csengő, de senki nem nyit ajtót. Amikor a fiú végre úgy dönt, hogy elmegy, akkor is meggondolja magát és visszajön. Ezúttal nemcsak becsönget, hanem térdével kopogtat az ajtón. Végre kinyílnak az ajtók Egy felnőtt nő jelenik meg. Lágy hangon és szomorú tekintettel kérdezi tőle:
- Mit tehetek érted drága gyermekem?
Ragyogó szemekkel és édes mosollyal válaszol a gyermek:
- Asszonyom, elnézést a zavarásért, de csak azt akartam mondani, hogy Isten szeret téged, és az utolsó szórólapomat is oda szeretném adni, hogy Isten mennyire szeret téged.
A fiú odaadta neki a prospektust és elment.
- Köszönöm fiam, Isten áldjon meg!

A vasárnapi istentisztelet előtt megkérdezi a lelkész:
- Van valaki a templomban, aki tanúskodik, és szeretné megosztani mindenkivel, aki érintett?
Egy hölgy az utolsó sorból kiemelkedik. Hangja lágy és ölelnivaló, szemei furcsa ragyogásban ragyognak:
- Itt senki sem ismer engem. Még sosem jártam itt. Múlt hétig nem érdekelt Isten, és nem éltem keresztényként, pedig keresztény családba születtem. Nemrég elhunyt a férjem, egyedül hagyott és reménytelenül. Múlt héten, amikor olyan hideg és esős volt, a szívem megszakadt, visszafordíthatatlan kétségbeesésben, hogy tovább éljek! Azon a napon úgy éreztem, hogy életem utam végéhez érkeztem. Fogtam egy széket és egy kötelet és elsétáltam a házam plafonjára. Miután felálltam a székre, csomót kötöttem és kötelet tettem a nyakam köré. Épp, amikor ki akartam ütni a széket, hallottam a csengőt, aztán erős kopogások csapódtak az ajtómra. Gondoltam, várok egy percet, aztán elmegy ez a látogató. Vártam és vártam, de az ütések egyre erősebbek lettek. Olyan hangosan robbant a fülemben, hogy nem tudtam többé figyelmen kívül hagyni. Kíváncsi voltam, ki lehet ez? Soha senki nem jön az ajtóm közelébe, és senki sem jön meglátogatni! Lazítottam a nyakzsinóromat és az ajtóhoz mentem. Amikor kinyitottam, nem hittem a szememnek!
Egy angyalarcú kisgyerek állt az ajtóm előtt. A kinézete igen, a kinézete ó! Nem tudlak leírni! És a szavak, melyek kijöttek a szájából, olyanok voltak, mint egy angyal szája! Újra reményt adtak a hideg és csalódott szívemnek. Egy édes, édes hangon azt mondta nekem: Asszonyom, azért jöttem, hogy elmondjam, Isten szeret téged. Amikor a "kis angyal" elment, becsuktam az ajtót és elolvastam az írott üzenet minden szavát. Megmagyarázhatatlan örömtől duzzad a szívem! Már nincs szükségem kötélre és székre. Amint láthatod... Boldog lánya vagyok a királyok királyának, Úr Jézusnak. Köszönöm az Úrnak, hogy elküldte nekem ezt az "Isten kis angyalát", aki pont időben érkezett. Igazából nem csak azért, hogy megmentsem ezt az életet, hanem azért is, hogy megmentsenek az örök problémáktól, amiken a pokolban kellett volna keresztül mennem.
A templomban mindenki sírt. A zokogó prédikátor lement a dobogóról, felment az első padra és karjaiba vette drága fiát.

Ne tartsd önzőnek ezt az üzenetet!

Emlékezzünk!
Isten evangéliuma nagy változást hozhat valaki életében, ezért ne szégyenlősködj terjeszteni!
Isten áldjon benneteket.

Ámen!







MEGHATÓ TÖRTÉNET EGY KISFIÚRÓL
ŐT SZERETNÉM!


Egy kutyatenyésztő hirdetést adott fel és plakátokat rakott ki, mivel 9 kölyökkutyája született.
Az érdeklődők csak úgy özönlöttek, mivel nagyon jó hátterű kutyák kölykeiről volt szó.

Egyik nap jött egy kisfiú.
- Csókolom, bácsi! Van egy kis gyűjtött pénzem, mert már nagyon régóta szeretnék kutyát. Meg szabad néznem őket?
- Természetesen. Gyere velem hátra, most éppen a házukban vannak, de kihívom őket, - válaszolta a tenyésztő.
Ahogy szólt nekik, rögtön kiszaladtak a házukból és hozzájuk futottak. Teli voltak élettel, vidámsággal csak úgy süvített a kis fülük a szélben és oda-vissza előzgették egymást. De egy a sok közül lemaradva, bicegve botorkált ki a kis házikóból. Szegényke nem tudott úgy futni, mint a többi kölyök, mert sántán született.
Ahogy a kisfiú meglátta ezt a kiskutyát, felcsillant a szeme és így kiáltott:
- Őt kérem!
- Ó, aranyos tőled, de ő nem fog meggyógyulni. Soha nem fog tudni úgy futni, mint a többi kölyök, és így csak nehézkesen fog veled játszani. Hallgass rám, jobb ha inkább nem őt választod, - reagált rá a tenyésztő.
Erre a kisfiú megfogta a bal nadrágszárát, és felhúzta a combjáig. A tenyésztő döbbenten látta, hogy lábprotézise van. Szóhoz sem jutott.
- Bácsi kérem, hadd vegyem meg azt a sánta kutyát! Én sem tudok úgy futni, mint az iskolatársaim. Szükségem van egy megértő társra, aki együtt tud érezni velem! - fakadt ki magából a kisfiú.
Végül a tenyésztő megfogta a sánta kiskutyát és a kisfiú kezébe tette.
- Mennyit kell önnek fizetnem, bácsi? - kérdezte kíváncsian a kisfiú.
- Neked adom ingyen! Ugyanis a szeretetért nem lehet pénzt kérni, és megvásárolni sem, legyetek nagyon boldogok!







ONLINE MÓDRA...


Egy órát ültem a kanapén apámmal, mert pénzt kellett utalnia. Nem tudtam ellenállni és megkérdeztem...
- Apa, miért nem aktiváljuk az internetes bankodat? ''
- Miért tenném ezt? - kérdezte
- Nos, akkor nem kell itt töltened egy órát olyan dolgok miatt, mint a közlekedés. Akár online is vásárolhatsz. Minden olyan könnyű lesz! - Annyira izgatott voltam, hogy bemutathatom őt az internetes banki világnak.
Megkérdezte:
- Ha ezt teszem, nem kell elhagynom a házat?" "
- Igen, igen!"! - Mondtam. Elmondtam neki, hogy már az élelmiszereket is házhoz lehet szállítani, és hogy a szupermarketek mindent kiszállítanak!
A válasza megdöbbentett. Azt mondta:
- Amióta ma ebbe a bankba jöttem, találkoztam négy barátommal, beszélgettem egy ideig a személyzettel, akik most már nagyon jól ismernek. Tudod, hogy egyedül vagyok... erre van szükségem. Szeretek készülődni és a kanapéra jönni. Van elég időm, a fizikai érintésre vágyom.
Két évvel ezelőtt beteg lettem. A bolt tulajdonosa, akitől gyümölcsöt veszek, odajött hozzám, és sírva ült az ágyamon. Amikor anyukád elesett a reggeli sétájára pár napja, a helyi fűszeresünk meglátta őt, és azonnal elvitte a kocsiját, hogy hazahozza, mert tudta, hol lakom. Akkor is ilyen "emberi" érintésem lenne, ha minden online lenne? Miért akarnám, hogy mindent eljuttassanak hozzám, és kényszerítsenek arra, hogy csak a számítógépemmel kommunikáljak? Szeretem ismerni azt, akivel dolgom van, és nem csak az "eladót". Kapcsolatokat hoz létre. Ezt is az online szupermarketek szállítják? A technológia nem élet... Emberekkel tölteni az időt... Nem kütyükkel, ilyen az élet.

Terjesszétek ezt a fontos üzenetet a barátokkal és a családdal, hogy mindenki rájöjjön, mi az igazán fontos.







 
 
0 komment , kategória:  Irodalom - Próza  
Laren Dorr: A magámyos dalnok
  2024-02-16 21:00:27, péntek
 
 










Laren Dorr: A MAGÁNYOS DALNOK


Link











AMIKOR RÁD GONDOLOK...


Amikor rád gondolok,
új termés szökken szárba a mezőn.
Amikor rád gondolok,
egy sivatag issza az esőt éltetőn.
Amikor rád gondolok,
egy száraz fának új hajtása kél.
Amikor rád gondolok,
a felhőket messze elfújja a szél.
Amikor rád gondolok,
egy sivár világot önt el a remény.
Amikor rád gondolok,
nappal lesz az éjjeli féltekén.
Amikor rád gondolok,
édes fájdalom marja szívemet.
Amikor rád gondolok,
fáj, ha épp nem vagyok veled.
Amikor rád gondolok,


órák lesznek a percek nélküled.
Amikor rád gondolok,
átkozom és áldom az életet.
Amikor rád gondolok,
gyorsabban lüktet ereimben a vér.
Amikor rád gondolok,
azt kérdezem: Mikor leszel az enyém?
Amikor rád gondolok,
nincsenek éjszakák és nappalok.
Mert minden szívdobbanással
rád és csak rád gondolok.







ANGYAL
. . . . . . . . .




Egy angyalt csókoltam ma,
s ő visszacsókolt,
ajka vad volt, és gyengéd, és puha,
ha tehettem volna, nem hagyom abba soha.

Egy angyalt érintettem ma,
s ő hagyta, tegyem,
bőre bársony, és tűz, és élettel teli,
tétova ujjam újra csak őt és őt keresi.

Egy angyalt öleltem ma,
s ő viszont ölelt,
magához szorított s nem eresztett,
míg fel nem tüzelte e hideg testet.

Egy angyalnak suttogtam ma,
s ő visszasuttogott,
suttogása lágy szellőként cirógatott,
hangja belsőmben forró vágyakat hagyott.







ÁLMODOM...


Álmodom...
Minden percét az életemnek.
Kegyetlen hiányát csillogó szemednek.
Az éjjelek óráit, mert nélküled peregnek.
Nappalok sötétjét ha hiába kereslek.

Álmodom...
Az idő vánszorog percről-percre.
Vágyom Rád, egyre csak remegve.
Szemem a semmit nézi elmerengve.
Rajtad kívül mást látni sem szeretne.

Vajon eljut-e szavam édes szívedbe?
Vajon több-e szónál, mi messze száll?
Vajon érek-e annyit, hogy szóra szót találj?

Álmodom...
Ébren vagyok, és álmodom.
Arcodat látom, pedig tudom, nem láthatom.
Fülembe cseng a hangod, pedig nem hallhatom.
Nem vagy itt, de érintésed érzem a karomon.

Álmodom...
Fényt álmodok a sötétségbe.
Téged álmodlak e pangó ürességbe.
Érted kiáltok a csend ülte messzeségbe.
A Te neved suttogom álmom csendjébe.

Vajon eljut-e szavam édes szívedbe?
Vajon suttogó hangom visszhangra talál?
Vajon érkezik válasz? Mert szívem válaszra vár.







BOHÓC


Megtörettem s térdre rogytam,
többet fel sem állok.
Nem tartom arcom a szélbe,
nem nézek a kihívásokkal farkasszemet.
Itt vagyok magam, elhagyottan,
nyugalmat többé nem találok.
Nem mentem sorsom elébe,
kínszenvedésre Te ítéltél engemet.

Pallosod a csendes hallgatás,
mérgezett tőröd a közöny,
lelkemre sújt le kardod,
s a tőrt szívemben lassan forgatod.
A méreg hat, mérgezz tovább,
a szenvedés az eszközöm,
mely által bélyeged hordom,
s a könnyek fanyar ízét itt hagyod.

Te voltál az ígéret földje,
hitemnek temploma,
a ragyogás a horizonton,
s a csillagfény lelkem sötét egén.
S itt vagyok most elfeledve,
hithagyott, ostoba,
bohóc az üres porondon,
halott kötéltáncos az utca kövén.







EGY SZÓ...


Amit tettél, s amit nem, ne bánd.
Ez életünk: két gyönge fonál
mit keresztbe font a sors, az ég,
s ki tudja még
miképp lesz teljes végzetünk.

Amit adtál, örökké enyém.
Bársony karokkal magadhoz húztál,
ajkad becézte ajkaim s ujjaid hajam,
nem voltam magam
csak Te voltál s görbe tükröd én.

Amit adtam, csak Tiéd.
Tőled mámorosan és telhetetlenül
ittam szomjazón minden rezdülést,


s mégis kevés,
mert a tűz még bennem ég.

Melledre borulva hallgattam szívedet.
Még most is hallom dobbanásait
s fülembe cseng mit véred zenélt,
dalolta énekét:
- imádj, szeress, s ne kérj... -

S nem kértem semmit én,
csak ajkam ízlelte forró bőrödet,
ujjaim reszketve járták testedet,
mit nem feled
soha többé hús-vér börtönöm.

S most kérek, ha engeded:
add a szívedet, add lelkedet
zálogba nálam, míg életünk útja
összefut újra...
s addig is mondd ki: szeretsz!







ÉBREDÉS


Mint egy gyerek, úgy szerettelek.
Úgy ittam minden szavad,
minden ölelésed,
mint az éjszaka a nappal melegét,
mint sivatag a régen várt esőt.
Úgy virult ki lelkem,
mint tavasszal a fák,
úgy vártam minden lopott találkozást,
ahogy egy rab várja a szabadulást.
Úgy lestem minden óhajod,
mint úrnőjét a lelkes szolga les,
s öröm volt, ha kértél szívességeket,
s arcod felderülni láttam,
mert én tettem ezt.
Álom volt minden,
melyből felébredni sosem vágytam,
s mégis itt a kegyetlen ébredés,
melyben a néma csendre ébredek.
Már nem kell a szó,
nem kell, ha támasznak nyújtom kezem,
nem kell, hogy vigaszt nyújtson
hangom ha beszélgetni vágysz.
A hideg csendet hagytad nekem.
A be nem váltott ígéretek csendjét.
A közöny jeges tőrdöféseit.
A hazugságok molyrágta szemfödelét.
Kegyes halál egy kapcsolatnak,
ha csendben múlik el.
S a csend bennünk mindig mást takar.
Benned dacos közönyt,
bennem csendes agóniát.
Mint lomha cet, mely társától
elhagyatva egy néptelen parton hever,
úgy fekszem némaságod partján,
a semmire tágra nyílt szemekkel
sírom lelkem halálának könnyeit.







ÉJJELEIM


Minden éjjel a neved a párnámba suttogom,
ágyam a kínpad, hol Rólad álmodom.
A város zaját hallgatva fekszem csendesen
és téged álmodlak magam mellé, Kedvesem.

Dobban a szív. Téged hív.

Fekszem az ágyban, mit ismerek jól, mégis idegen,
hosszú az éj, aludnom kéne, de nem vagy itt velem.
Börtönben töltött végtelen évek a nappalok,
mikor nem láthatlak, s nem érezhetem illatod.

Lüktet egy ér. Rólad mesél.

De minden kín tovaszáll, mikor újra átölelsz,
amikor csókjaimra mézédes csókokkal felelsz,
amikor felhevült bőröd a bőrömhöz ér,
amikor nem szólsz, csak a tested beszél.

Ébred a vágy. Téged kíván.







ÉN VAGYOK...


Én vagyok a por,
mely lépteid után
őrzi lábad nyomát,
hogy mindig utadra lelj.

Én vagyok a lomb,
mely a forró nyárba
hűs árnyékot ölel,
hogy alatta megpihenj.

Én vagyok a víz,
mely oltja szomjadat,
s ha hűsölni vágysz,
hullámaival körbevesz.

Én vagyok a szél,
mely simítja arcodat,
s éjjel ha alszol
lágy altatót rebeg.

Én vagyok az éj,
mely őrzi álmodat,
s száz csillagjával
csakis Téged figyel.

Én vagyok a Nap,
mely miattad kel föl,
s miattad nyugszik,
ha már ágyad ölel.

Én vagyok minden,
mi csak lennem lehet,
hogy mosolyt fakasszak
szíved-lelked egén.

De én vagyok a könny is,
mely szemem sarkában ül.
Szívem szülte könny, mert tudom,
sosem leszel igazán enyém.







ÍRHATNÉK...


Írhatnék talán
leomló hajadról,
mely fölém borulna
ha várnám csókodat,

Írhatnék talán
csillogó szemedről,
mely nekem csillogna
ha suttognék bókokat,

Írhatnék talán
érzéki ajkadról,
mely engem tüzelne
ha érné ajkamat,

Írhatnék talán
hamvas bőrödről,
mely hozzám simulna
ha szítanám vágyadat,

Írhatnék talán
a szüntelen gyönyörről,
mely benned remegne
ha csókolnám testedet,

Írhatnék. Ha enyém lehetne
mindez mi enyém nem lehet.
Vagy mégis? Ha tudnám, hogy állok veled!
Elég lenne, ha mélyen szemembe néznél,
s csak annyit mondanál: Lehet...







LENNÉK




Lennék Napod, ha nappal lenne,
fényessé tenném hajnalod,
bíborral festeném este a felhőt,
hogy gyönyörködj, ha akarod.

Felhő lennék, ha őszidő lenne,
langy esőt sírnék, mert messze vagy,
aztán esőcsepp lennék, rád esnék,
s gördülve csókolnám arcodat.

Köd lennék, ha hűvös lenne,
fehér, vidám, mi nem ragad,
ködkarjaimmal ölelném tested
s megnyitnám előtted utadat.

Hópihe lennék, ha tél hava lenne,
mit egyetlen céllal repít a szél,
elolvadni gyönge kezedben,


s míg elmúlnék, érezném: enyém e kéz.

Szél lennék, ha új tavasz lenne,
elfújnám messze a tél hidegét,
hajadba bújnék tincseiddel játszva,
míg nevetve mondanád: most már elég.

S mi lennék, ha itt lennél velem?
Mindenség lennék, hol nincsenek napok,
égbolt lennék éjfekete éggel,
hol nem ragyog más, csak a Te csillagod!

Nagy Erzsébet fordítása


Laren Dorr: LENNÉK.

Link








MAGÁNY


Oly magányos minden éjjel,
a sötétség fáradtan elborít,
de az álom kerül, s emlékeimmel
kínoz, fájón pengeti lelkem húrjait.

Oly magányos minden éjjel,
pedig soha nem vagyok egyedül,
mégis oly rideg, jeges hidegséggel
ölel a magány s fojtogat legbelül.

Oly magányos minden éjjel,
mert Hozzád száll minden gondolat,
mert nem láthatlak, ha szeretnélek,
nem csókolhatom kedvemre arcodat.

De mint Hajnalcsillag a fekete égen,
mint egyetlen fénysugár a sötétségben,
még mindig él bennem a remény,

hogy édes szavaid szívedből szólnak,
hogy akarsz úgy, mint ahogy én akarlak,
és velem leszel, s újra az enyém.







MÚZSÁT KERESVÉN EGY ISMERETLEN HÖLGYNEK ÍRTAM:


Meglátni, s ámulatba esni egy pillanat műve volt.
Nem voltam akkor sem élő, se holt,
s nem találom most sem a szavakat leírni mind,
amint a képekről egy földreszállt angyal rámtekint.
S lásd, elhagynak ím a rímek, megint csak ámulok,
hogy lehet oly szép, hogy mindjárt belebolondulok,
s verset kíván ez arc, ezen igéző szemek,
tollat kell ragadnom, mert szó nélkül hagyni nem lehet,
s e száj, ha suttogna fülembe édes titkokat,
maga lenne a megtestesült kábulat,
s földhöz szegezve állnék ha rámvetné tekintetét,
ha közelről látnám, ha érezném teste melegét.
Ki vagyok? - kérdezheted, Ki legyek? - kérdem én.
Most még senki sem vagyok, ennyi elég,
csak néhány bolondos szó vagyok,
talán a mosoly egy szépség arcán ha felragyog,
ha olvassa e sebtében összerótt sorokat,
s közben azt mondja: mily sok őrült gondolat,
csak így hirtelen papírra dobni a szavakat
s ismeretlenül írni szemtelen bókokat!
Felelőtlen - gondolhatod, mi több: arcátlan pofa!
Eldobom e levelet s menjen ahova gondolom, oda!
Ne tedd! Óh, ne, e szív meghasad ha nem méltatod
egyetlen szóra sem - mert várja válaszod;
bármit, csak csendet ne, ha utálsz is már
e néhány sorból, tedd akkor azt akár,
s mondd, hogy hallgass el örökre, bolond,
én megteszem, s hallgatok... csak mondd.
S ha netán érdekelne, ki van e sorok mögött,
hát várom válaszod, s a szavak között
mindig ott leszek én, mert most csak ez vagyok,
de remélem, hogy ismeretlenül is nyomot hagyok,
s szívedben ha ennyi csak, egy kis kíváncsiság
felüti fejét, mint mezőn az első piciny virág,
én már boldog leszek, és feltárom mind a titkaim
napról napra, sorról sorra, és írok újra és megint,
én sosemlátott titkos hódolód leszek,
persze csak ha mindezt megengeded,
mert forr a vérem s a versek itt alusznak bennem,
a bőröm alatt, a húsomban, a véremben, a szívemben,
de múzsa nélkül mind-mind csak halott szavak,
légy hát múzsám, légy mindent elsöprő áradat,
légy, akihez szólhatnának végre a dalok,
vidítsd fel ez örökké szomorú dalnokot!
S ha éreznéd, e néhány sorral megbántottalak,
bocsásd meg nekem, hogy zavartalak,
és köszönet néked, hogy itt lehettem veled,
míg e néhány betűt rótta szép tekinteted.







NINCS MÁS VÁGYAM...


Nincs más vágyam, csak újra szeretni,
karomban tartani s el nem engedni,
illatod bódítson újra édes szédülésig,
karod öleljen az isteni révülésig.

Nincs más vágyam, csak téged nézni,
feküdni melletted s titkon félni,
félni, mert elmúlik minden pillanat,
félni, mert időm kevés maradt.

Nincs más vágyam, csak Veled lenni,
lopott időnkben a világot feledni,
hajadba rejteni gondgyötörte arcomat,
és suttogni halkan édes szavakat.

Nincs más vágyam, csak újra ölelni,
hozzád simulva csendben pihenni,
ajkammal becézni érzéki ajkadat,
addig csókolni, míg jön a pirkadat.

Nincs más vágyam, csak újra élni,
mit elmulasztottam, Veled átélni,
elégni a szenvedély izzó tüzében,
elveszni szemeid zöld tengerében.

Nincs más vágyam, mert csak Te vagy,
Te vagy, ki betölti minden álmomat,
végy karjaidba, s ne szólj, csak szeress,
s engedd, hogy szerethesselek...










TAVASZ


Hosszasan néznéd kibomlott haját
ahogy a párnán szétterül,
bőrének illata millió virágból
árad és izgat szüntelenül.
Szemében csillan a reggeli napfény, mely
egyre csak hív és hívogat,
pezsdíti véred, szítja a lángot és
nevetve suttog titkokat.
Ajkait este kacéran nyitná s
lophatnál mézes csókokat,
öledbe ülne s rád nevetne,


kuncogva hallgatna bókokat.
S mit nappal felszított, benned ég estig,
szüntelen kínzó vágyadat;
hűvös éjjeleken hozzád simulva
forróvá tenné ágyadat.
Nevetve játszana nap mint nap véled
mint egy szeszélyes kamasz,
ilyen lenne, bizony mondom néktek,
ha nő lehetne a gyönyörű tavasz.







TÖREDÉK...


...Mondhatnék szépet százat, ezret,
de nem tudok, fennakad a szó,
mikor újra érzem kábító illatod,
mikor hozzám simul a tested,
ó, nincs is rá szó...
Lopj időt, de ne percet, órát,
s a lopott órák lágy ölén
csendben hevernék kebleden,
hallgatnám szíved édes ritmusát,
míg elsuhan mellettünk a rohanó világ...







TUDOM


Még néhány szó, csak ennyi az,
mi visszatart, hogy hagyjalak,
csak ennyi már, és semmi más,
semmi sem hoz már változást.
Hol vagytok, szép ígéretek?
Mind sötét ködbe vesztetek,
s veletek elvesztem én,
vagyok a semmi közepén.
Hiszen játék vagyok csupán,
mely feledve néz most bután,
hisz minden játék volt neked,
pedig szívből szerettelek.
Tudom, szavaim nem hiszed.
Volt bennem valaha hited?
Voltam több, mint olcsó bolond?
Nem voltam más. Tudom. Ne mondd.
Úgy hiszem, nem kértem sokat,
feledjük el a gondokat,
szeress, 'hogy senki sem szeret,
érezzem, újra élhetek...
De nem kaptam, csak szenvedést.
Felszított, őrült szenvedélyt,
mely örökké bennem remeg,
de nem múlik, nem engeded.
Ez fáj a legjobban, tudod?
A reményt mindig meghagyod,
mikor kérned kell, megtalálsz,
de örülsz, ha szenvedni látsz.
A játék még mindig folyik,
játszom veled, míg engedik,
már tudom, fájó vége lesz,
de letörlöm könnyeimet.
Néhány szó és őszinteség,
csak ennyi kell, mi már elég,
hogy mondd, többé ne várjalak,
nem akarsz mást, csak hagyjalak,
mert nem vagyok már érdekes,
nincs bennem más, csak közhelyek,
szemrehányás, bú tengere,
holt vágyak oszló teteme.
Nincs már remény, már nem hiszek,
nem kérek, ilyet nem teszek,
megtanultam a leckét, igen,
csak adnom szabad, kapni nem.







George R. R. Martina: MAGÁNYOS LAREN DORR DALA


Van egy lány, aki átjár a világok között. Szeme szürke, bőre halvány, haja éjfekete vízesés, néha vöröses fényben csillog. Szemöldöke fölött csiszolt fémkarika fogja össze sötét koronaként, és árnyékot vet a szemére. Neve Sharra; ismeri a kapukat.
Nem ismerjük a történet elejét, sem azt a világot, ahonnan egyszer csak felbukkant. És nem érkeztünk még el a történet végéhez, nem is fogjuk megtudni soha.
Csak a közepét ismerjük, talán annak is csak kis részét, a legenda töredékét.
Egy pici mesét a nagyból, az egyik világot, ahol Sharra megpihent, és a magányos dalnokot, Laren Dorrt. Azt, hogy egyszer találkoztak egymással.

George R. R. Martin: A magányos Laren Dorr dalai



Kedves Látogató!

Létezik a fenti című rövid történet, mely a méltán híres George R. R. Martin tollából született és valamikor 1976-ban jelent meg először az amerikai Fantastic Stories magazin hasábjain, magyar nyelven pedig az 1982-es, 45-ös számú Galaktika magazinban került publikálásra.
Kamaszként olvastam a novellát, és már akkor megfogott romantikus szomorúsága, a főszereplő Laren Dorr személyisége. Valószínűleg ezért esett a választásom erre a névre, amikor szerzői álnevet kerestem verseimnek, hiszen ha elolvasol néhányat, akkor láthatod, hogy többségében szerelmes, és inkább szomorú művekről van szó. Évek óta nem írtam, és nem is tudom, valaha lesz-e elég ihletem és motivációm új verset írni, de ha lesz, akkor itt meg fog jelenni.
Valamikor a kétezres évek elején, ha jól emlékszem a HarmoNet versrovatában (amely azóta sajnos nem működik) jelent meg először nyilvánosan egyik versem. Időről időre felbukkan a "Lennék" című költemény itt-ott, a Google jónéhány találatot kidob különböző fórumokon és néhány Youtube találat is van rá, örülök, hogy tetszik az embereknek. Talán egy-két oldal van, ahová valahogyan több versem is beszivárgott, és most itt szeretném az összeset egy csokorba fogni, ha esetleg valakit érdekelne.

Üdvözlettel:

a magányos Laren Dorr


"Az alkonyati fényben fürdő völgy néptelen volt. Kövér, lila nap terpeszkedett a hegygerincen, ferde sugarai némán hatoltak át a sűrű erdőn, ahol feketén csillogott a fák törzse, és a levelek kísértetiesen színtelenek voltak. Csak az éjszakai kuvik hangja szólt, és az erdőt sziklás medrében átszelő, gyors folyású víz csobogása hallatszott.
Ekkor a láthatatlan kapun át Sharra fáradtan és vérző sebekkel megérkezett Laren Dorr világába. Egyszerű, fehér ruhája átizzadt és bepiszkolódott, vastag prémköpenyét félig letépték a hátáról. Mezítelen bal karja három mély sebből vérzett.
A patak partján bukkant elő, remegett, és mielőtt letérdelt, hogy bekötözze sebeit, gyors, óvatos pillantással körülnézett. A víz - gyors folyása ellenére - sötét, zavaros zöld színű volt, Sharra nem tudta, tiszta-e. De gyenge volt és szomjas, ivott tehát, majd lemosta karját a különös és gyanús vízben, és a ruhájából tépett csíkkal bekötözte sebeit. Aztán, amikor a bíborszínű nap lebukott a hegygerinc mögé, védett helyet keresett a fák között, és kimerült álomba zuhant.
Arra ébredt, hogy karok fonódnak köréje, erős karok emelik fel, és viszik könnyedén. Megpróbált ellenállni, de a karok szorítása erősödött, szilárdan tartottak.
- Csak nyugodtan! - mondta valaki lágyan, és a lány a sűrűsödő köd mögött homályosan látta is az arcot; egy keskeny, rokonszenves férfiarcot. - Gyenge vagy - mondta a férfi -, és közeledik az éjszaka. Be kell érnünk, mielőtt besötétedik.
Sharra már nem állt ellen, bár tudta, ezt kellene tennie. Hosszú harc állt mögötte, és elfáradt. Zavartan nézett a férfira.
- Miért? - kérdezte. Aztán választ sem várva tovább kérdezett: - Ki vagy? Hova megyünk?
- Biztonságba - felelte a férfi.
- Hazaviszel? - kérdezte a lány álomittasan.
- Nem - mondta a férfi olyan halkan, hogy a lány alig hallotta a hangját. - Nem, nem haza, egyáltalán nem. De azért megteszi ez is.
A lány ekkor csobogást hallott, mintha a férfi patakon vinné át, és a hegygerincen megpillantott egy komor, bonyolult rajzolatú árnyképet: háromtornyú kastély sötétlett ott a nappal szemben. Furcsa - gondolta -, az előbb még nem volt ott.
Elaludt.
Amikor felébredt, meglátta a férfit, aki őt nézte. Puha, meleg takarók alatt feküdt egy függönyös, baldachinos ágyban. De a függönyök széthúzva, házigazdája pedig egy nagy fotelben ült a szoba tú1só, árnyékos végében. Szemében visszatükröződött a gyertya fénye, állát összekulcsolt kezére támasztotta.
- Jobban érzed magad? - kérdezte, de nem mozdult.
Sharra felült és észrevette, hogy meztelen. Rosszat sejtve, villámgyorsan a fejéhez kapott. De a sötét korona változatlanul a helyén volt, a fém hűvösen ért a szemöldökéhez. Megnyugodva dőlt vissza párnáira, és magára húzta a takarót, hogy elrejtse meztelenségét.
- Sokkal jobban - felelte, és csak amikor már kimondta, jött rá, hogy sebei eltűntek.
A férfi rámosolygott, szomorú, merengő mosollyal. Erős vonásai voltak, grafitszínű haja lágy fürtökben gyűrűzött, és belehullott különös, nagy, sötét szemébe is. Ültében is magas volt és karcsú. Puha szürke bőrből készült ruhát és körgallért viselt. Úgy burkolózott be búskomorságába, mint valami köpenybe.
- Karmolások - mondta tűnődő mosollyal. - Karmolások végig a karodon, és a ruhád szinte teljesen letépték rólad. Valaki nem kedvel téged.
- Valaki - mondta Sharra. - Egy őr, egy őr a kapunál. - Sóhajtott. - Mindig van őr a kapunál. A Heteknek nem tetszik, hogy világról világra járunk. Engem különben sem szeretnek.
A férfi felemelte az állát, kezét a szék faragott karfájára tette. Bólintott, de a szomorú mosoly ott maradt az arcán.
- Tehát - mondta. Ismered a Heteket és ismered a kapukat. - Szeme a lány homlokára siklott. - Persze a korona. Kitalálhattam volna.
Sharra gúnyosan nézett rá.
- Kitaláltad. Sőt tudtad. Ki vagy te? Milyen világ ez?
- Az én világom - felelte a férfi egykedvűen. - Már ezer nevet adtam neki, de valahogy egyik sem illett rá. Egyszer volt egy név, amit kedveltem, amit találónak éreztem. De már nem emlékszem rá. Régen volt. Az én nevem Laren Dorr, legalábbis ez volt, amikor még hasznát vettem ilyesminek. Itt és most valahogy ostobáságnak tűnik. De legalább ezt nem felejtettem el.
- A te világod - mondta Sharra. - Tehát király lennél? Vagy talán isten?
- Igen - válaszolta Laren Dorr könnyű nevetéssel. - Még annál is több. Minden lehetek. Senki sincs itt, aki vitába szállna velem.
- Mit csináltál a sebeimmel? - kérdezte a lány.
- Begyógyítottam őket. - Bocsánatkérően vállat vont. - Ez az én világom. Van némi hatalmam. Nem annyi, amennyit szeretnék, de azért hatalom.
- Ó! - A lány mintha kételkedett volna.
Laren türelmetlenül legyintett.
- Nem hiszed, ugye? A koronád persze. Félig-meddig igazad van. Nem árthatok neked a... hatalmammal, amíg ez a fejeden van. De segíteni tudok. - újra elmosolyodott, szeme kedves és álmodozó lett. - Nem is erről van szó. Még ha tudnék, sem ártanék neked soha, Sharra. Hidd el! Már régóta így gondolkodom.
A lány nagyon meglepődött.
- Tudod a nevem. Honnan?
A férfi mosolyogva felállt, közelebb jött, és leült mellé az ágyra. Szelíden megfogta a lány kezét, és hüvelykujjával gyöngéden simogatta.
- Igen, tudom a neved. Sharra vagy, aki a világok között jár át. Évszázadokkal ezelőtt, a ciklus kezdetén, amikor a hegyeknek más alakjuk volt, és a lila nap még skarlátvörös fényben izzott, eljöttek hozzám, és mondták, hogy egyszer majd eljössz. Gyűlöltem őket, mind a Hetet, és gyűlölni is fogom őket, de akkor örültem a látomásnak, amivel megajándékoztak. Csak a nevedet árulták el, és azt, hogy idejössz, az én világomba. És még valamit. Egy ígéretet. Megígérték, hogy valami véget ér, talán elkezdődik, talán megváltozik.
És ebben a világban minden változás jó. Ezer napciklus óta egyedül vagyok itt, Sharra,
És minden napciklus négy évszakig tart. Nagyon kevés esemény jelzi itt az idő múlását. Sharra a homlokát ráncolta. Megrázta hosszú, fekete haját, és a gyertyák halvány fényében puha, vörös fények csillantak meg rajta.
- Messze járnak előttem? - kérdezte. - Tudják, mi fog történni? - zavartan nézett a férfira. - És mit mondtak még?
A férfi szelíden megszorította a lány kezét.
- Hogy szeretni foglak - felelte még mindig szomorúan. De ezt nem volt nehéz megjósolni. Én is megmondhattam volna nekik. Már nagyon régen - azt hiszem, a nap akkor sárga volt - rájöttem, hogy bármilyen emberi hang boldoggá tenne, ami nem az enyém visszhangja.

Sharra hajnalban ébredt. Ragyogó bíborfény ömlött be a keskeny ívű ablakon át, amely előző este még nem volt ott. Megpillantotta a kikészített ruhákat: egy bő, sárga ruhát, egy ékszerekkel díszített vöröst és egy zöld kosztümöt. A zöldet választotta, és gyorsan felöltözött. Kifelé menet megállt, és kinézett az ablakon.
Toronyban volt: málló kőpártázatra és poros, háromszögletű belső udvarra látott. A háromszög másik kő csúcsán csavart vonalú, kúpos tetejű torony magasodott. Erős szél lobogtatta a falak mentén kitűzött szürke kopjazászlókat, más mozgás nem volt.
És a kastély falain túl nyoma sem látszott a völgynek. A kastély, udvarával és csavaros tornyaival, egy hegy tetején állott; körös-körül óriási hegyek, fekete kősziklák, hasadozott sziklafalak magasodtak, a lila napfény fehéren csillogó jeges hegyoldalakat világított meg. A lezárt, lepecsételt ablak mögül a szél hidegnek látszott.
Az ajtó viszont nyitva állt. Sharra lesietett a kanyargó kőlépcsőkön, átvágott az udvaron, és belépett a főépületbe, egy alacsony faépítménybe a fal mellett. Számtalan szobán haladt át, némelyik hideg és - a port nem számítva - üres volt, némelyik gazdagon bútorozott; végül megtalálta a reggeliző Laren Dorrt.
Laren mellett üresen állt egy szék, az asztal roskadozott az ételtől és italtól. Sharra leült, kezébe vett egy meleg süteményt, és akaratlanul elmosolyodott. Laren visszamosolygott rá.
Még ma elmegyek - mondta a lány két falat között. - ne haragudj, Laren. Meg kell találnom a kaput.
A férfit reménytelen szomorúság fogta el. Mint álmában.
Tegnap este is mondtad már - felelte sóhajtva. - Úgy látszik, hiába vártam ilyen sokáig.
Hús, többféle sütemény, gyümölcs, sajt és tej volt az asztalon. Sharra megrakta a tányérját, fejét lehajtotta, hogy elkerülje Laren tekintetét.
- Ne haragudj - mondta újra.
- Maradj még - kérlelte a férfi. - Csak egy rövid ideig. Megteheted. Hadd mutassam meg a világomat. Hadd énekeljek neked! - Nagy, sötét és fáradt szemével kérőn nézett rá.
A lány habozott.
- Hát sokáig tart, míg megtalálom a kaput. Nem bánom, maradjunk együtt egy kicsit. De Laren, aztán mindenképpen el kell mennem. Megígértem. Megérted?
A férfi mosolygott, tanácstalanul megvonta a vállát.
- Megértem. De látod, én tudom, hol a kapu. Megmutathatom neked, nem kell keresgélned. Maradj velem, csak egy hónapig. Egyetlen hónapig, a te időd szerint. Aztán elvezetlek a kapuhoz. - Kutatva nézett a lányra. - Már nagyon-nagyon régóta úton vagy, Sharra. Pihenned kellene.
A lány lassan, elgondolkodva evett egy gyümölcsszeletet, közben merőn figyelte a férfit.
- Lehetséges - mondta végül. - És persze megint lesz kapuőr. De te segítesz nekem. Egy hónap.. Nem olyan hosszú idő. Voltak világok, ahol sokkal több időt eltöltöttem.
- Bólintott, arca lassan felderült. - Igen - mondta, és újra bólintott. - Jó lesz így.
A férfi könnyedén megérintette a kezét. Reggeli után hozzákezdett, hogy bemutassa a világot, amit neki adtak.
Egymás mellett haladtak a három torony legmagasabbikának a tetején, egy kis erkélyen; Sharra sötétzöldben, Laren szürkében. Mozdulatlanul álltak, Laren forgatta kettejük körül a világot. A nyugtalanul háborgó tengerek fö1é repítette a kastélyt, a vízből hosszú, fekete kígyók dugták ki a fejüket, és nézték, amint ők elhaladnak. Aztán lementek a föld alá, óriási, visszhangos barlangba, mely lágy zöld fényben izzott. Csöpögő cseppkövek ütődtek a tornyokhoz, és fehér vadkecskék mekegtek a kőpártázat mellett. Laren tapsolt egyet, mosolygott, s hirtelen párás, sűrű vadon támadt körülöttük, egymásra nőtt fák törtek az ég felé, óriás virágok pompáztak tucatnyi színben, és a falakról vicsorgó majmok makogtak vékony hangon. Laren újra tapsolt, mire a falak eltűntek, az udvar földje homokká vált, ködszürke óceán végtelen partjain álltak, fölöttük hatalmas kék madár lengette lassan papírszerű szárnyait. Ezt is, azt is megmutatott a lánynak, és még többet, míg végül az alkony leszálltával visszavitte a kastélyt a hegy tetejére, a völgy fölé. Sharra lenézett a fekete törzsű fákra, ahol Laren rátalált, felhallatszott hozzá az áttetsző levelek között nyöszörgő és síró kuvik hangja.
- Nem is csúnya ez a világ - mondta a férfi felé fordulva az erkélyen.
- Nem - válaszolta Laren. A hideg korlátra támaszkodva nézett le a völgyre. - Tulajdonképpen nem. Egyszer bejártam gyalog, csak kard volt nálam és sétabot. Örömöt és izgalmat találtam benne. Minden hegy mögött új titkot. - Kuncogott. - De ez is régen volt. Már tudom, mi van a hegyek mögött. Újabb és újabb üresség. - A lányra nézett, és jellegzetes mozdulattal megvonta a vállát. - Gondolom, rosszabb poklok is vannak. De ez az enyém.
- Akkor gyere el velem - mondta a lány. - Keressük meg együtt a kaput, és menjünk el innen. Másmilyen világok is vannak. Talán nem ilyen különösek, nem ilyen szépek, de nem leszel egyedül.
A férfi újra vállat vont.
- Mintha az olyan kannyű lenne - mondta hanyagul. - A kaput már megtaláltam, Sharra. Ezerszer is megpróbáltam. Engem nem állít meg az őr. Átlépek, gyors pillantást vetek egy másik világra, de máris itt vagyok újra a varudvaron. Nem. Nem tudok elmenni.
A lány megfogta a férfi kezét.
- Milyen szomorú! Milyen régóta élsz egyedül. Nagyon erős lehetsz, Laren. Én néhány év alatt megőrülnék.
A férfi nevetett, de hangjában keserűség csengett:
- Ó, Sharra! Ezerszer megőrültem én is. De meggyógyítanak, kedvesem. Mindig meggyógyítanak. - Újabb vállvonogatás után átkarolta a lányt. A hideg szél egyre erősödött.
- Gyere - mondta. - Be kell mennünk, mielőtt teljesen besötétedik.
Átmentek a lány toronyszobájába, és leültek az ágyra. Aztán Laren ennivalót hozott; kívülről feketére égett, belül vörös húst és bort. Ettek és beszélgettek.
- Miért vagy itt? - kérdezte a lány evés közben, majd kortyolt a borból is. - Mivel sértetted meg őket? Ki voltál azelőtt?
- Már alig emlékszem rá, legfeljebb amikor álmodom - felelte a férfi. - És az álmok... Oly régen volt, hogy arra sem emlékszem, melyik igaz, és melyik csak őrültségem víziója.
- Felsóhajtott. - Néha azt álmodom, hogy király voltam, nagy király egy másik világban, és az volt a bűnöm, hogy boldoggá tettem az embereket. Boldogságukban a Hetek ellen fordultak, a templomok pedig üresen maradtak. Egy napon arra ébredtem a szobámban, ebben a várban, hogy a szolgáim eltűntek. És amikor kimentem, láttam, hogy népem, országom is eltűnt, még az asszony is, aki velem aludt.
De vannak másfajta álmaim is. Néha felrémlik bennem, hogy isten voltam. Afféle majdnem-isten. Volt varázserőm, tudományom, és ez nem a Hetek tudománya volt. A Hetek féltek tőlem valamennyien, mert hatalmam vetekedett az övékkel. De egyszerre nem bírtam velük, s ők mégis arra kényszeríttettek, hogy egyedül álljak ki ellenük. Végül hatalmamnak csak töredékét hagyták meg, és idehelyeztek. Kegyetlenül mulatságos dolog volt. Esténként mindig azt tanítottam az embereknek, hogy tartsanak össze; hogy a sötétséget szeretettel, vidámsággal, sok beszélgetéssel távol tarthatják. A Hetek éppen ezért vehettek el tőlem mindent.
De ez még nem is a legrosszabb. Mert néha előfordul, hogy azt hiszem, mindig itt voltam, itt születtem időtlen időkkel ezelőtt. Az emlékeim hamisak, arra valók, hogy még kegyetlenebbül gyötörjenek velük.
Sharra nézte a férfit, aki ködös tekintettel bámult valahová a messzeségbe. Vontatottan beszélt, mintha a hangjára is köd szállt volna, kavargott és úszott, mintha bizonyos dolgokat rejtegetne; érezni lehetett, hogy titkok lapulnak a szavai mögött, értelmük éppen csak előbukkan a homályból, a fények pedig elérhetetlenül messze vannak.
Laren elhallgatott, a szeme ismét megelevenedett.
- Jaj, Sharra - mondta -, Vigyázz magadra! Ha nyíltan támadnak rád, a koronád sem segít. És Bakkalon, a sápadt gyermek széttép, és Naa-Slas a fájdalmadból, Saagael pedig a lelkedből táplálkozik.
A lány megborzongott, és újabb szelet húst vágott. De amikor beleharapott, érezte, hogy hideg és kemény, és hirtelen azt is észrevette, hogy a gyertyák majdnem csonkig égtek. Mióta hallgatta már Laren beszédét?
- Várj - mondta a férfi. Aztán felállt, kiment egy ajtón, nem messze onnan, ahol e1őzőleg még ablak volt. Immár durva, szürke kő maradt csak, az ablakok helyét a nap utolsó sugarainak kihunytával újra tömör szikla borította. Laren néhány perc múlva visszatért, fekete fából készült, szelíden fénylő hangszer lógott bőrszíjon a nyakában. Sharra még sohasem látott ilyen hangszert. Tizenhat húrja mind más színű volt, és a fényezett fa belsejében élénk színű fénycsíkok játszottak. Amikor Laren leült, a hangszert megtámasztotta a padlón, s az felmagasodott a válla felé. Könnyedén, merengve pendítette meg, a fények felizzottak, és a szobát betöltötte az életre kelő, majd nyomban elhaló zene.
- A társam - mondta a férfi mosolyogva. Újra megérintette, dallamtalan zene hangzott fel, majd halt el. Aztán végighúzta kezét a fénycsíkokon, mire a levegő csillámlani és színesedni kezdett.

A magányosság ura vagyok,
Birodalmam kihalt...

- Énekelte. Az első szavak halkan, édesen szálltak Laren lágy, távoli, tompa hangján. Bár Sharra figyelt, hallott minden szót, és megpróbálta megjegyezni, a dal folytatására mégsem tudott visszaemlékezni. A szavak végigsimították, megérintették, aztán eltűntek, köddé váltak, jöttek és szétfoszlottak. A szomorú és titokzatos dallam körülfogta, ezer el nem mondott mese ígéretét suttogta és zokogta. A gyertyák felragyogtak, fénygömbök táncoltak, majd összefolytak a szoba átszínesedő levegőjében.
Szavak, zene és fény; Laren Dorr mindezt egyetlen látomássá szőtte össze. Most a lány olyannak látta, amilyennek ő látta magát álmaiban: magas, erős, büszke királynak, akinek a haja fekete, mint az övé, a szeme villogó. Laren fényes, fehér ruhában volt, szorosan simuló nadrágot és bő, puffos ujjú inget viselt, felette hosszú, lobogó köpenyt, mely dermedt hóként szikrázott. Szemöldöke fölött ezüstkorona csillogott, fénye visszatükröződött az oldalán függő vékony, egyenes ezüstkardon. A fiatal Laren lankadtság, szomorúság nélkül mozgott kecses elefántcsont minaretek és álmos kék vizek között. A világ körülötte forgott: barátok és nők, és volt egy asszony, akit Laren szóval és tüzes fénnyel magához húzott, és a napok könnyedén, vidáman teltek. Aztán hirtelen vége lett; sötétség támadt, és ő visszakerült ide.
A zene nyöszörgött. A fények eltompultak. Szomorú szavak foszlottak szét. Sharra látta, hogy Laren ébredezik az elhagyatott, mégis ismerős várban. Látta, hogy szobáról szobára jár, kimegy, szétnéz a világban, mintha még sohasem látta volna. Kimegy a kastélyból, elindul a ködös látóhatár felé, hátha a köd nem más, mint füst. Csak megy, és napról napra új látóhatárok maradnak el mögötte, és a nagy, kövér nap viaszos fénye vörösről narancsra, majd sárgára halványodik, de világa még mindig néptelen. Bejárt mindent, amit a lánynak korábban megmutatott, még többet is, míg végül kétségbeesve otthont keresett, és a kastély megérkezett hozzá.
Fehér ruhája addigra megszürkült. De a dal még nem ért véget. Napok, évszázadok teltek el, Laren fáradt lett és eszelős, mégsem öregedett. A nap zöld, majd ibolya-, végül hideg kékesfehér színű lett, és világában minden ciklus elmúltával kevesebb fény maradt. Laren végtelen, üres nappalokról és éjszakákról énekelt, amikor csak a zene és az emlékezés segítette, és a dalból Sharra mindezt megérezte.
Amikor a látomás elhomályosult, a zene elhalt, a hang végképp szertefoszlott, Laren mosolyogva nézett rá. Sharra remegett.
- Köszönöm - mondta a férfi halkan, vállát megvonva. Vette hangszerét, és magára hagyta a lányt éjszakára.

Másnap hideg és felhős hajnal jött, Laren mégis az erdőbe vitte Sharrát vadászni. Sovány, fehér, félig macska, félig gazella volt a vad. Túl gyors, szájában gyilkos, éles fogak villogtak. Sharra nem sokat törődött vele. Űzni szerette a vadat, nem ölni. Különös élvezettel rohant a sötét erdőben íjával, amit nem használt, tegzében fekete fából készült nyílvesszőkkel, melyek a körülöttük levő kemény törzsű fákból származtak. Mindketten szürke prémbe burkolóztak, és Laren egy farkasfejből készű1t sisak a1ó1 mosolygott a lányra. Csizmáik alatt recsegve törtek szét az üvegszerűen átlátszó, törékeny levelek.

Később, vérontás nélkül, kimerülten tértek vissza a kastélyba, és Laren nagy lakomát tálalt fel az ebédlőben. A csaknem húsz méter hosszú asztal két végéről mosolyogtak egymásra, és Sharra látta, hogy Laren mögött az ablakban felhők gomolyognak, és később látta, hogy az ablak kővé dermed.
- Miért történik ez? - kérdezte. - És miért nem mész ki soha éjszaka?
A férfi vállat vont.
- Hát, van okom rá. Az éjszakák, tudod, nem kellemesek itt. - Nagy, drágakövekkel kirakott serlegéből fűszeres bort ivott. - Mondd, Sharra, a világban, ahonnan jöttél, ahonnan először elindultál, voltak csillagok?
A lány bólintott.
- Igen. Régen volt, de még emlékszem rá. A sötét, fekete éjszakában a csillagok kis fényfoltok voltak, ridegek és távoliak. Néha alakzatokat lehetett felfedezni bennük. Az én világomban az emberek, amikor még fiatalok voltak, neveket adtak ezeknek az alakzatoknak, és csodálatos történeteket meséltek róluk.
Laren lehajtotta a fejét.
- Azt hiszem, tetszene a világod - mondta. - Az enyém is hasonló volt. De a mi csillagaink ezer színben csillogtak, és kísérteties lámpásokként mozogtak az égen. Néha fátylat vontak maguk elé, és elrejtették a fényüket. Ilyenkor a mi éjszakáink csillámló pókhálószőttesre emlékeztettek. Csillagos éjszakákon gyakran vitorláztam az asszonnyal, akit szerettem. Együtt néztük a csillagokat. Olyankor énekeltem. - hangjában újra szomorúság csengett.
Sötétség kúszott a szobába, sötétség és csend, az étel kihűlt, Sharra már alig látta a férfi arcát az asztal másik végén. Felállt, odament hozzá, és könnyedén felült az asztalra. Laren bólintott és mosolygott. Ekkor suhogva fáklyák lobbantak fel a hosszú ebédlő falai mentén. A férfi újra borral kínálta, a lány ujjai a férfiéhoz értek, amint a pohárért nyúlt.
- Mi is ilyenformán éltünk - mondta Sharra. - Ha elég melegen fújt a szél, és a többiek távol voltak, szívesen feküdtünk együtt a szabad ég alatt. Kaydar és én. - habozott, rápillantott a férfira.
A férfi szeme kutatóan fürkészte.
- Kaydar?
- Te is kedvelted volna őt, Laren. És ő is téged, azt hiszem. Magas volt, vörös hajú, és tűz égett a szemében. Kaydarnak is varázsereje volt, de az enyémnél nagyobb. Egy éjszaka elfogták, de nem ölték meg, csak elvitték tőlem és a világunkból. Azóta keresem. Ismerem a kapukat, viselem a sötét koronát, így nem láthatnak meg egykönnyen.
Laren itta a borát, és a fáklyák visszaverődő fényét nézte a serlegen.
- Végtelen számú világ van, Sharra.
- Az én időm is végtelen. Kortalan vagyok, Laren, csakúgy, mint te. Meg fogom találni.
- Annyira szeretted?
Sharra mosolya egy pillanatra felvillant, majd eltűnt.
- Igen - felelte, és most az ő hangjára telepedett köd. - igen, annyira. Boldoggá tett, Laren. Csak rövid ideig voltunk együtt, de valóban boldoggá tett. A Hetek ezt nem érthetik. Már az is öröm volt, ha láttam, hát még amikor éreztem ölelő karját, ő közben úgy mosolygott rám, mint senki más.
- Értem - mondta a férfi, és elmosolyodott, de mint akit legyőztek. A csend összesűrűsödött.
Aztán Sharra a férfi felé fordult.
- Messze elkalandoztunk onnan, ahol elkezdtük. Még mindig nem mondtad el, miért forrnak be az ablakok éjszaka.
- Messziről jöttél, Sharra. A világok között jársz. Láttál-e már olyan világot, ahol nincsenek csillagok?
- Igen. Sokat, Laren. Láttam világmindenséget parázslóan izzó nappal, ahol az ég éjszaka hatalmas és üres. Láttam a rosszkedvű énekesek földjét, ahol nincs égbolt, és sziszegő napok égnek az óceán alatt. Jártam Carradyne mocsarain, ahol sötét boszorkányok szivárványt gyújtanak, hogy világosságot vigyenek a nap nélküli földre.
- Ezen a világon nincsenek csillagok.
- És ez annyira félelmetes, hogy bent kell maradnod?
- Nem. Másról van szó. - Ránézett a lányra. - Megnézed?
A lány bólintott. Hirtelen, mint ahogy meggyulladtak, a fáklyák kialudtak. A szoba szurokfekete lett. Sharra megmozdult az asztalon, és átnézett Laren válla fölött. Laren nem mozdult. De mögötte az ablak kövei porként omlottak le, és fény ömlött be rajta.
Az égbolt sötét volt, a lány még is látott mindent, mert a sötétben mozgott valami. Fény jött belőle, és az udvar földje, a párkányzat kövei és a szürke kopjazászlók mind ragyogtak fényében. Sharra zavartan nézett fel.
Valami visszanézett rá. Nagyobb volt, mint a hegyek, betöltötte az égbolt felét, és bár annyi fényt bocsátott ki, hogy láthatóvá tette a kastélyt, Sharra tudta, hogy az maga a sötétségnél is sötétebb. Emberalakja volt, legalábbis megközelítően, hosszú köpenye és csuklyája alatt még sűrűbb volt a feketeség. Csak Laren lélegzetét és saját szívverését hallotta, és a kuvik távoli hangját, de a fejében démoni nevetés hangzott fel.
Az árny lenézett rá az égbő1, és Sharra érezte, hogy fagyos sötétség támad a lelkében. Megmerevedett, szemhéja is szinte megbénult. De az alak megmozdult. Megfordult, felemelte a kezét, és ekkor Sharra még valamit meglátott ott fenn: tüzes szemű, apró kis emberalak nézett le rá, és gyötrődve, már-már sikoltva hívogatta a tekintetével.
Sharra felsikoltott és elfordult. Amikor visszanézett, az ablak helyén biztonságos kőfal volt, egy sor égő fáklya és Laren, aki erős karjában tartotta.
- Csak rémlátomás volt - mondta a férfi. Szorosan magához vonta, és a haját simogatta. - Régebben időnként próbára tettem magam éjszaka - mondta inkább magának, mint a lánynak. - De fölösleges volt. Egyenként figyelnek, mind a heten. Nagyon gyakran láttam, ahogy fekete fénnyel világítanak a tiszta, sötét égen, s kezükben tartják azokat, akiket szerettem. Már nem nézem. Itt maradok bent, és énekelek, és ablakaim éjszaka kővé változnak.
- Mintha... Letiportak... Volna - súgta a lány még mindig reszketve.
- Gyere - mondta a férfi -, van fent forró víz, felmelegedsz tőle. Aztán majd énekelek neked. - Kézen fogta a lányt, és felvezette a toronyba.
Sharra forró vízben megfürdött, ezalatt Laren felállította és felhangolta hangszerét a hálószobában. Amikor elkészült, bejött a lány tetőtől talpig óriási, bolyhos, barna törülközőbe csavarva. Leült az ágyra, haját szárítgatta és várt.
És Laren látomásokkal ajándékozta meg.
Ezúttal egy másik álmát énekelte el, azt, amelyikben isten volt, a Hetek ellensége. Vadul lüktetett a zene, villámként csapott le, félelmet kavart, és a fények vörös csatamezővé olvadtak össze, ahol Laren vakító fehérben küzdött árnyakkal és rémképekkel. Heten voltak, körbefogták, ki-be cikáztak, fekete lándzsákkal döfködték, Laren pedig tűzzel és viharral válaszolt. De végü1 fölébe kerekedtek, a fény megfakult, a dal elhalkult, újra szomorúvá vált, a látomás egyre homályosodott, amint a magányos évszázadok elvillantak.
Alig hullott le az utolsó dallamfoszlány, alig hunyt ki a csillogás utolsó maradéka, Laren új dalba kezdett. Ezt nem ismerte olyan jól. Vékony, kecses ujjai tétováztak, vissza-visszatértek, hangja is bizonytalan volt, mert a szöveg is most alakult. Sharra tudta, miért. Mert most róla énekelt, az ő útjának balladáját mondta el. Égő szerelemről szólt a dal, végtelen bolyongásról világról világra, sötét koronákról és várakozó őrökről, akik karommal, csellel és hazugsággal harcolnak ellene. A férfi mindent visszaadott, amit a lány elmesélt neki, mindent felhasznált, de mindent átalakított. A hálószoba csillogó fénnyel telt meg, fehéren izzó napok égtek a végtelen óceánok alatt, és gőzfelhőben sziszegtek, hajdan élt emberek gyújtogattak szivárványokat, hogy távol tartsák a sötétséget. És Kaydarról is énekelt, és valahogy igaznak hatott a kép, amit róla festett, megragadta a tüzet, Sharra szerelmét, és a dal új hitet adott a lánynak.
De a dal kérdéssel ért véget, a hirtelen abbamaradt dallam még ott rezgett a levegőben, és egyre visszhangzott. Mindketten várták, mi jön még, és mindketten tudták, hogy semmi sem. Még nem.
Sharra sírva fakadt.
- Nekem kell befejeznem, Laren - mondta. Aztán hozzátette: - Köszönöm, hogy visszaadtad Kaydart!
- Csak egy dal volt - mondta a férfi vállvonogatva. - Régen énekeltem már Új dalt.
Az ajtóban búcsúzóul újra könnyedén megsimogatta a lány arcát. Sharra törölközőbe csavarva állt az ajtóban. Aztán bezárkózott, és sorra elfújta a gyertyákat. Egy székre dobta a törülközőt, bebújt a takaró alá, és sokáig feküdt ébren, mielőtt álomba merült volna.
Sötétben ébredt, maga sem tudta, miért. Kinyitotta a szemét, és csendben feküdt, majd körülnézett a szobában, de nem látott semmit; semmi sem változott. Vagy mégis?
Ekkor vette észre, hogy a férfi ott ül a szoba másik végében a széken, éppúgy, ahogy először. Mereven, kitartóan nézett, szeme hatalmas volt a sötét szobában.
- Laren? - kérdezte Sharra halkan, bizonytalanul.
- Igen - hangzott a válasz, de az alak nem mozdult. - Múlt éjjel is néztelek, mialatt aludtál. El sem tudod képzelni, milyen régóta vagyok itt egyedül, és hamarosan újra egyedül leszek. Itt vagy, és ez csoda, még akkor is, ha alszol.
- Ó, Laren! - mondta a lány.
Csönd volt, várakozás, mérlegelés, néma beszélgetés. Azután a lány felhajtotta a takarót, és Laren odament hozzá.
Mindketten látták már a jövő-menő évszázadokat. Egy hónap vagy egy pillanat, mindegy volt nekik.
Minden éjjel együtt aludtak, Laren minden éjjel énekelt, Sharra pedig hallgatta. Az éjszaka sötét óráit átbeszélgették, nappal meztelenül úsztak kristálytiszta vizekben, melyet bíborszínűre festett az ég. Finom fehér homokos partokon szerelmeskedtek, és sokat beszéltek a szerelemről.
De semmi sem változott. És múlt az idő. Az utolsó előtti nap alkonyán együtt sétáltak az árnyas erdőben, ahol a férfi először rátalált.
Laren, aki a Sharrával töltött egy hónap alatt megtanult nevetni, most újra komor és szótlan volt. Lassan lépkedett, szorosan fogta a lány kezét, kedve szürkébb volt, mint puha selyeminge. Végül letelepedett a völgyben fakadó forrás mellé, és magához húzta a lányt. Levették csizmáikat, és a vízbe mártva hűtötték a lábukat. Meleg este volt, nyugtalan, magányos szél támadt, és hallani lehetett az első éjszakai madarakat.
- Menned kell - mondta a férfi a lány kezét fogva, de nem nézett rá. Kijelentés volt, nem kérdés.
- Igen - felelte a lány, és ő is elszomorodott, hangja súlyosan kongott.
- Mit mondhatnék neked, Sharra? - mondta Laren. - Ha most el tudnék énekelni egy látomást, elénekelném. Látomást egy valaha üres világról, melyet mi és a gyermekeink népesítenek be. Ezt tudnám neked felajánlani. Az én világom szép, varázslatos és titokzatos, csak szemek kellenek, hogy észre vegyék. És ha az éjszakák gonoszak is, hát, az ember más világokban is szembenézett már sötét éjszakákkal. Úgy szeretnélek, Sharra, ahogyan csak szeretni képes vagyok. Megpróbálnálak boldoggá tenni.
- Laren... - kezdte a lány. De a férfi egy pillantásával elhallgattatta.
- Mondhatnám, de mégsem teszem. Nincs jogom hozzá. Kaydar tesz téged boldoggá. Csak önző ember kérhetne arra, hogy felejtsd el azt a boldogságot, és oszd meg velem a nyomorúságomat. Kaydar csupa tűz és nevetés, én csak füst, dal és szomorúság vagyok. Túl régóta vagyok egyedül, Sharra. Már a lelkem is szürkévé vált, és nem akarom, hogy te is ilyen legyél. De mégis...
A lány két kezébe fogta a férfi kezét, felemelte, és gyorsan megcsókolta. Aztán elengedte, és fejével a férfi vállának dőlt.
- Próbálj meg velem jönni, Laren. - mondta. - Fogd a kezem, amikor átmegyünk a kapun, és a sötét korona majd téged is megvéd.
- Mindent megpróbálok, amire kérsz. De ne kérd, hogy higgyek abban, hogy sikerülhet. - felsóhajtott. - Számtalan világ van előtted, Sharra, és nem tudom, hol érsz célba. De nem itt, azt tudom. És lehet, hogy így a legjobb. Ennél többet nem tudok, talán sohasem tudtam. Halványan még emlékszem a szerelemre, fel tudom idézni, és arra is emlékszem, hogy soha nem tart sokáig. Lásd, mindketten halhatatlanok és változatlanok vagyunk, hogyan tudnánk megakadályozni az unalmat? Meggyűlölnénk-e egymást? Nem szeretném. - a lányra nézett, és fájdalmas szomorúsággal elmosolyodott. - Azt hiszem, rövid ideig ismerhetted Kaydart, hogy ennyire szereted. Talán nem fejezem ki magam világosan. Lehet, hogy megtalálod Kaydart, és nyomban el is veszíted. A tűz kialszik egy nap, kedvesem, a csoda elmúlik. És akkor talán eszedbe jut majd Laren Dorr.
Sharra halkan sírni kezdett. Laren magához húzta, megcsókolta, és kedvesen súgta:
- Ne. - a lány visszacsókolta, és némán átölelték egymást.
Amikor a bíborfény csaknem feketévé sötétedett, felvették csizmáikat, és felálltak. Laren átkarolta a lányt, és rámosolygott.
- Mennem kell - mondta Sharra. - Kell, de nehéz elmennem, Laren, hidd el!
- Elhiszem - felelte a férfi. - Talán azért szeretlek, mert elmész. Mert nem tudod elfelejteni Kaydart és a neki tett ígéretedet. Sharra vagy, aki a világok között jár, és azt hiszem, a Hetek sokkal jobban félnek tőled, mint attól az istentől, aki talán én lehettem. Ha nem ilyen volnál, nem gondolnék ennyit rád.
- Egyszer azt mondtad, bármilyen emberi hangot tudnál szeretni, ami nem a te hangod visszhangja.
Laren megvonta a vállát.
- Ahogy már mondtam, kedvesem, az már nagyon régen volt.
Sötétedés előtt visszatértek a kastélyba, az utolsó vacsorára, éjszakára és dalra. Aznap éjjel nem aludtak, és Laren hajnalban újra énekelt a lánynak. A dal nem volt igazán jó:
Egy vándorénekesről szólt, valami homályosan meghatározott világban. Alig történt valami érdekes az énekessel, Sharra nem nagyon értette, miről szól a dal, és Laren kedvetlenül énekelt. Furcsa búcsúzkodás volt, de mindketten zavarban voltak.
A férfi napkeltekor magára hagyta, mondván, átöltözik és megvárja az udvaron. Így is történt. Amikor a lány leért, mosolyogva várt rá, nyugodtan és magabiztosan. Tiszta fehér ruhát viselt, szorosan simuló nadrágot, puffos ujjú inget és nagy, súlyos köpenyt, mely csapkodott a feltámadó szélben. De a nap tompa bíbora színesre festette.
Sharra odament hozzá, és megfogta a kezét. Durva bőrruha volt rajta, övébe kést dugott, hogy szembeszállhasson az őrrel. Szurokfekete haja, melyben vörös és bíborfények csillogtak, szabadon tengett, akárcsak a férfi köpenye, de sötét koronája a helyén volt.
- Isten veled, Laren - mondta. - Bárcsak többet adhattam volna neked!
- Eleget adtál. Az elkövetkezendő évszázadokban és napciklusokban rád fogok emlékezni. Tőled fogom számítani az időt.. Ha majd a nap egyszer kék színben kél fel, ránézek, és azt mondom: igen, ez az első kék nap azután, hogy Sharra nálam járt.
A lány bólintott.
- Én pedig új ígéretet teszek. Egy napon megtalálom Kaydart. És ha kiszabadítom, együtt jövünk el hozzád, a koronámmal és Kaydar tüzével felvesszük a harcot a Hetek sötétje ellen.
Laren vállat vont.
- Jó. Ha nem lennék itt, üzenjetek - mondta és kényszeredetten mosolygott.
- Most pedig a kapu. Azt mondtad, megmutatod a kaput.
Laren megfordult, és a legalacsonyabb torony felé mutatott, egy kormos kőfal felé, amerre Sharra még nem járt. Az aljában egy széles faajtó volt. Laren kulcsot vett elő.
- Itt van? - kérdezte a lány zavartan. - A kastélyban?
- Itt - mondta Laren. Átmentek az udvaron. Az ajtónál Laren beillesztette a súlyos fémkulcsot a zárba, és megpróbálta kinyitni. Ezalatt Sharra még egyszer körülnézett. A másik két torony is rideg és élettelen volt, az udvar elhagyatott, és a magas, hófödte hegycsúcsokon túl üres volt a látóhatár. Minden némaságba burkolózott, csupán Laren csapott némi zajt a zárral; a szél felkavarta az udvar porát, és lobogtatta a falak mentán kitűzött hét szürke kopjazászlót. Sharra megremegett a magányosságtól.
Laren kinyitotta az ajtót. Mögötte nem volt szoba, csak kavargó köd, néma és színtelen.
- Itt a kapu, hölgyem - mondta az énekes.
Sharra figyelmesen nézte, mint oly sokszor korábban. ,,Milyen világ jön most?" - gondolta. Sohasem tudta előre. De talán a következőben megtalálja Kaydart.
Érezte, hogy Laren a vállára teszi a kezét.
- Tétovázol - mondta halkan.
Sharra keze a késére csúszott.
- Az őr mondta hirtelen. - Őr mindig van! - Pillantása gyorsan átfutott az udvaron.
Laren felsóhajtott.
- Igen. Mindig. Van olyan, aki karommal próbál darabokra tépni, van, aki el akar veszejteni, és olyan is akad, aki rossz kapuhoz próbál csalni. Van, aki fegyverrel, más lánccal vagy hazugsággal próbál fogva tartani. És volt legalább egy, aki szerelemmel próbált megállítani. De azért mégis igaz volt, soha nem énekelt hazug dalt.
És kedves, de lemondó vállrándítással Laren átlökte Sharrát a kapun.
Vajon megtalálta-e a lány égő szemű szerelmesét? Vagy még mindig keresi? Milyen őrrel szállt szembe ezután?
Vajon amikor éjszaka egyedül, idegenként rója az utját valami kihalt vidéken, vannak-e az égen csillagok?
Nem tudom. A férfi sem tudja. Talán még a Hetek sem. Hatalmasak, igaz, de nem minden hatalom az övék, és a
világok száma nagyobb, mintsem számon tarthatnák.

Van egy lány, aki a világok között jár, de nyoma a legendákba veszett. Talán meg is halt már, talán nem. A tudás
lassan terjed a világok között, és nem is mindegyik igaz.
De valamit tudunk: a bíbor nap alatt üres kastélyéban egy magányos énekes várja, és róla énekel."

Nagy Erzsébet fordítása

Link












 
 
0 komment , kategória:  Laren Dorr  
70 éve hunyt el a lövészárkok füzfapoétája
  2024-02-12 22:30:38, hétfő
 
 







HETVEN ÉVE HUNYT EL VITÉZ SOMOGYVÁRI GYULA, A LÖVÉSZÁRKOK FŰZFAPOÉTÁJA


Vitéz Somogyváry Gyula, 1929-ig Freissberger Gyula (írói nevén Gyula diák) (Füles, 1895. április 21. - Budapest mellett, 1953. február 12.) író, újságíró, országgyűlési képviselő.

Az első világháború alatt 3 évet szolgált az orosz, román és olasz fronton. A háború végén tartalékos főhadnagy volt, 1918-ban betegség miatt tért haza. Ez követően részt vett az ellenforradalmi szervezkedésben. Ebben az időben irredenta versei jelentek meg. Érdemeiért 1929-ben vitézzé avatták. Gyula diák néven verseket, később történelmi és világháborús regényeket, színműveket írt, némi németellenes éllel. Náciellenes megnyilvánulásai miatt két nappal Magyarország német megszállása után, 1944. március 21-én a németek letartóztatták és a mauthauseni koncentrációs táborba vitték. 1945-ben hazatért, de a kommunista rendszer nem vette tudomásul érdemeit, humanista szellemiségét. Nyugdíját megvonták, személyét teljesen elszigetelték, eltiltották minden publikációs lehetőségtől. Időközben leányát koholt vádak alapján tíz esztendeig tartó Gulag-rabságra ítélték, fiát hadifogolyként a Szovjetunióban tartották. 1950-ben budai lakásán az ÁVO lefogta és Kistarcsára internálta. A kistarcsai táborból a fővárosba szállítás közben szívroham következtében halt meg 1953-ban.

Talán egyre kevesebben vannak, akik még emlékeznek a néhai ,,Gyula diákra", hozzáteszem szomorúan. A mai korosztály már nem tudhatja, de megkérdezve nagyszüleinket, vagy dédszüleinket biztos tudnának róla mesélni. Régen a családi könyvespolcokon nélkülözhetetlenek voltak háborús, és csatákról szóló, sokszor teljesen hiteles történelmi regényei.

Azt szoktam mondani, hogy akit mind a német Gestapo, mind a magyar Államvédelmi Hatóság méltónak talál elhurcolásra, rossz ember nem lehet. S valóban, ha ma már részben elavult a munkássága, hiszen elvein, (s sajnos) erkölcsein túllépett az idő, újraolvasásra, emberségtanulására méltóak regényei, versei.

Na de ki is ez a rejtélyes, elfeledett alak? 1895-ben, a Sopron vármegyei Fülesen (jelenleg Ausztria) született Gyula diák, azonban a máig horvát többségű, jelentős német kisebbséggel rendelkező falu plébánosa ekkor még a Freissberger Gyula nevet írta be az anyakönyvi nyilvántartásba. A német származású család pár év múlva tovább költözött Somogyvárra, az édesapa a Széchenyi-uradalomban vállalt munkát.

Már fiatalon megmutatkozott a tehetsége, 13 évesen jelent meg első munkája egy vidéki lapban. Apja halála után Pestre költözik, megvalósítja álmát, s hírlapíró lesz. Kultúráról, irodalomról alkot. 1914-ben önként jelentkezik a frontra, a 29-es honvédekkel vonul ki, 1915 közepén kerül frontszolgálatra. Előbb zászlós, majd hadnagy s főhadnagyként szerel le. 36 hónap az első vonalban, emlékek fejében, szuvenírek mellén, Ferenc József király Kisezüst Vitézségi Érme, tisztként meg a III. osztályú Katonai Érdemérem, a ,,Verdienst". Természetesen minden medáliája hadiszalagon, vérvörös textil fehér csíkokkal szabdalva. 1929-ben Horthy Miklós kormányzó vitézzé avatja Volhínia, Bukovina, Isonzó hősét, számtalan győztes csata résztvevőjét, egy vesztes háború - egyáltalán nem néma - tanúját.

S nemcsak a kardos-címeres jelvény (a Vitézi Rend egyenruhán hordott szimbóluma) emlékeztet, hanem ő is ugyanezt teszi a kortársaival és a következő generációkkal a Virágzik a mandula, a Ne sárgulj, fűzfa, és az És Mihály harcolt regénytrilógiájával. Nevek megváltoztatva, kitalált(?) lányok szerelmei a sorok között, s közben minden szava igaz. A bajtársak, különösen Látrányi Mihály emléke, aki éltében és holtában is emlékezteti a frontbecsületre, a helyes út megtalálására. A (meg)kemény(edett) szívű férfiak erkölcse, a gyilkos Vadász János bajtársi védelme a törvény elől, a frontbecsületért a szerelem eldobása (a főhős és André Márta, in: Ne sárgulj, fűzfa mindkét példa), hitünkért és feladatunkért érzelmeink elnyomása (Nanni és ,,Páterka" plátói kapcsolata in: Virágzik a mandula) csak a kor és a háború megértésével felfogható.

A szerelem minden regényében megjelenik. Ezek nem a mi korunk érzelmei, nincsenek vad test a testnek feszülések, egyéjszakás kalandozások, ,,kő kólák" az éjszakában. Szerelmet könyvben kétféleképp lehet olvasni, vagy inkább érezni. Totális közönnyel, várva valamit, bármit, hogy történjen, lépjünk túl ezen az unalmon vagy beleéléssel, párhuzamok keresésével, amikor az ember vagy még többet akar ebből olvasni vagy el kívánja dobni a kötetet vagy csak fogja a bal kezével a jobbot, hogy ne nyúljon a telefon kagylójához hajnali 3-kor. Gyula diák a lélekre teszi a hangsúlyt, többet viaskodik magával, mint a szerelemmel, szerelmetes - vagy éppen mást szerető - leánnyal. Somogyvárynál a búcsúcsók az orcára, az első csók az ajakra is fel tud értékelődni a bekezdés elején vázoltakig. Sőt néha mintha többet is adna.

A főhős ,,női" - bocsánat ezért a profán, pofátlan és meglehetősen sértő jelző értékű főnévért - is érdekes alakok. Lehetnek különcek, vagy éppen átlagosak, de a meseszövő rózsaszín keretes szemüvegén át mind különlegesek. A reformkorban játszódó regény ,,pirossapkás kislánya", aki először csak hasonlónak tűnik a szabadság jelképéhez, majd szinte metaforájába fordul át, vagy André Márta, aki őrlődik a piros (hopp, már megint) csizma, a hűség jelképe s az igaz szerelem között. Hihetetlenül aranyosnak találom a fiumei olasz kislány Nannit és Borislava ,,Bucika"/"Borika" Jelent. Pontosítva azt a motívumot, hogy valami csoda folytán mindketten beszélnek magyarul. Az előbbi Fiumében tanul meg a tanítóképzőben magyarul, míg az utóbbinak szabadkai (suboticai) nagymamája van. Törve beszélik, de mégis folyékonyan, komolyan mondom, ha ennek a fele is igaz lett volna, nem az angol, hanem a magyar lenne a világ nyelve.

Népszerű regényének korabeli kiadása

S érződik a következő 20 év is. A Horthy-kor revizionizmusa és empátiája (ajánlom Horthy Miklós 1938-as kassai beszédét, amelyet részben szlovákul mondott el) a ,,visszacsalogatni" kívánt nemzetiségekkel kapcsolatban. A fiumei olasz kislány, Matej, a szlovák szolga, a megkéselt román baka, a magyarokat gyűlölő horvátok, akik ellenünk, sőt a Károlyvárosban állomásozó honvédek ellen szervezkednek is, szívük mélyén mind jó emberek. Ha rosszat tesznek, csupán megtévedtek, pár szép szó, s felismerik, hogy kihasználta őket a külső és/vagy belső (mármint a Magyar Királyságon kívüli, de a Monarchián belüli) ellenség. A kommunista oroszok (de a volt cáriak s a nemzetiségek, főleg a lengyelek, úriemberek), a gyáva csehek (khmm, ebben mondjuk, lehet igazság a korabeli jelentések, memoárok szerint, vagy csak olvassunk Svejket!), a vad szerbek (kik nem szabadságot akarnak Horvátországnak, hanem maguknak megszerezni földjét) ármánykodnak. S bár időlegesen, átmenetileg a frontkatona ezeket legyőzi, érzik, hogy valami magasabb van felettük s ez nem az Isten, akihez fohászkodnak.

Győzünk Szerbiában, Montenegróban, Oroszországban, Románia meghunyászkodik, közel a győzelem. Mégis úgy érzik, valami rág belülről, a Hinterland (hátország) erkölcse összeomlóban. De majd ha ők hazatérnek, városi legényekből újból tősgyökeres kemény magyar parasztokká válnak, s felszántják az országot, a földjét pedig bevetik a boldogság magjával. Ez utóbbi már színtiszta képzelet, a propaganda becsapja az embert, úgy érzem én, 2024-ben. Persze Somogyváry ezt nem tudja, ő tényleg hisz benne, ki tudja, talán még Mauthausen koncentrációs táborában és az ÁVH pribékjei között is a szabad Nagy-Magyarországról álmodott.

Ez az álmodozás más regényeiben érződik. A Rajna ködbe vesző lovas katonája, aki az 1686-os török elleni háború elején egy meghódítandó országot lát e földben, majd szívébe zárja népe sorsát, aki egy ismeretlen lány okán menekül el, menekíti szívét e távoli tájékra, s lesz deákból marcona zsoldos katona, majd egy másik pusztai szép arcú okán ekét toló jobbágy, szívében pedig németből magyar. Mintha egy Freissberger Gyulát látna az ember, akinek kinyílik a szeme 1918-19 után (ha nem korábban).

A két háború között sorra írja történelmi regényeit. A török kor, az azt követő felszabadító háborúk, a reformkor, 1848-1849 - mind feldolgozásra méltó téma, s ő meg is írja regényeit. Közben 1928-ban a Magyar Rádióhoz kerül, s egészen az irodalmi igazgatói posztig viszi. Neki köszönhetjük a ,,hangjáték" kifejezést, tagja lesz a Petőfi Társaságnak, majd a médiában és az irodalomban elért sikerek" után politikai pályára lép, a kormánypárt, a Nemzeti Egység Pártja jelöltjeként 1935-ben, majd 1939-ben is képviselővé választják Csornán.

Német származása ellenére nem szívleli a nácik terjeszkedését. A háború alatt Kádár Gyula vezérkari ezredes alatt szolgál a Vezérkari Főnökség Nemzetvédelmi Osztályán tartalékos századosként, s ott sem tartja magában véleményét, hiába figyelmezteti őt parancsnoka.

Emléktáblája Budapesten

1944. március 21-én elsők között hurcolják el a Gestapósok, koncentrációs táborba kerül. Jellemző módon a németek annyira sietnek az elfogatásával, hogy csupán utólag fogadtatják el a magyar szervekkel, előbb a cselekvés, aztán a törvényesség (látszata). A szovjetek 1945-ben számára sem a felszabadulást, maximum a kiszabadulást hozzák el. Hiába ír, nem jelenhetnek meg munkái, pedig ekkor írja meg ,,A vihar a levelet..." c. regényét, amely egy Donnál férfivá érett gépészmérnök szemszögéből mutatja meg a keleti front és a háborúba sodródás embertelenségét.

1950-ben betiltják összes munkáját, majd még ugyanezen évben bármiféle vádemelés nélkül Kistarcsára szállítják. 1953. február 12-én az államvédelem rabszállító autójában éri a halál, a kórházba már nem érnek el vele...

Somogyváry Gyula élete valódi magyar sors. Tartották irredentának, ellenforradalmárnak, németellenesnek, antifasisztának, kommunista ellenesnek, nacionalistának. Magyar módon gondolkodott és cselekedett egy nem magyar korban. Ötvennyolc éven át e nemzet érdekében, az iránta táplált magas hőfokú szeretet birtokában munkálkodott. Írásos művei és gyakorlati tettei harmonikus egységet teremtettek: a humanitás, a mély istenhit és a hazaszeretet nemes érzülete dobogott benne utolsó pillanatáig.







Könyvei közül ajánlom regénytrilógiáját, legnépszerűbb munkáját:

Virágzik a mandula,
Ne sárgulj, fűzfa
És Mihály harcolt.


A trilógia első két kötete a rendszerváltozást követően jelent meg - Nemeskürty István gondos szaklektorálásával és előszavával.

A regénytrilógia szociográfiai megfigyelésekben gazdag élményregény-folyam, amely az első világháború kezdetétől a Tanácsköztársaság bukásáig mutatja be a magyar történelem viharos és tragikus korszakát.

A trilógia gyakorlatilag átmenet a háborús napló és a regényes cselekményszövés között. Aki e könyvek fellapoztáig semmit sem tudott e véres történelmi vihar részleteiről, most mindent megtudhat - egy ,,középosztálybeli" ifjú szemszögéből, aki a tollat cserélte fel a karddal.
Külön meg kell említeni, hogy a trilógia harmadik része (És Mihály harcolt...), amely a Kun Béla-féle rezsim tündökléséről és bukásáról szól, több mint fél évszázad után - politikai okokból - csak most (ti.: a polgári kormány ideje alatt) jelenhetett meg újra.


VIRÁGZIK A MANDULA...

"Somogyvári Gyula, írói álnéven Gyula diák, leghíresebb regényét tartja kezében az olvasó.Az itt közölt kép fotótörténeti ritkaság. Jobb oldalt maga a szerző, az írói-költői vénával megáldott első világháborús frontok "fűzfája" látható, bal oldalt pedig Feri, a hűséges mindenes. Fűzfa, aki hazafias érzésektől vezetve önként jelentkezett a frontra, élményregényében hűen festi elénk a gyilkos olasz front és a híres Bruszilov-áttörés miatti keleti front nem kevésbé rettenetes harcait. Ez a könyv - amely egykoron egy család könyvespolcáról sem hiányozhatott - egy világháborús nemzedék életérzését fejezi ki megkapó őszinteséggel és hitelességgel."







NE SÁRGULJ, FŰZFA!

A Virágzik a mandula... c regény folytatása a regénytrilógia második kötete. A Ne sárgulj fűzfa! címe szójátékot takar: egyrészt a főhős becéző gúnynevére, másrészt az első világháború frontjain szenvedő katonák dacosan büszke mondására utal. Ne sárgulj! vagyis ne add fel, legyen tartásod, bármi is történik. Fűzfa szabadságra utazik haza az orosz frontról, hogy otthon más harcokat vívjon meg: a szív harcait. Az édes-bús szerelmi történet végén, a többszöri csalódás után szinte megváltás neki, hogy visszamehet a harctérre: először a bolsevik forradalom hatására felbomlóban lévő orosz, majd pedig a gyilkos olasz frontra...







Somogyváry Gyula: EGY KIDŐLT FATÖRZS ELŐTT


Vénülő fűz az istenadta.
Úgy állt napfényben, zivatarban,
mint akinek már úgyis mindegy,
hogy könny pillangók keringnek
körötte, vagy a hópihék.

Számba se vette él-e még
Vénülő fűz az istenadta
s a Duna zúg, oson alatta
nagy idő óta, zajtalan.

A vén fűz meg csak ráhajolva
- mint hogyha titkon hallgatózna -
merengve nézi. Így suhan,
áramlik, s vissza sohse jő,
Isten szolgája az Idő.

Idők partján állt, s vénült egyre,
lombot nevelt, meg levetette,
s kérgesedett az istenadta.
Csodát ugyan ki látna abban,

hogy vénülünk - itt ez a rendje -
csak a víz jár a végtelenbe
meg az Idő. Mert mind elmúlunk,
a gyökerünkből kifordulunk;

mi termő volt mibennünk itten,
magához hívja majd az Isten,
s a régi fa avarrá vál.
Egyszerre csak jön egy őszi szél
és kettéroppant majd a tél,
az utolsó szál vén gyökér
s a fa kidől, és tovahordják
és szétkorhasztják a habok.

A fűz már belenyugodott.
S akkor, egyszerre, más vihar
hajtott föl villámaival,
bömbölt, zúgott, mint ördögátok

s gyilkolta, zúzta a világot -
hagyjuk! A gondolat is fáj,
az ember szinte nem talál
pontot e meggyötört világon,
hol, mint madár a tarlott ágon,
csak percre is nyugvást találjon.

És lám, a fűz, az istenadta,
törten és csonkig hasogatva
- mikor úgy vélted, vége már -
egy szál gyökérből újra hajt
s lerázva kínt, ezernyi bajt
új gallyra törtet, s fényre vár!

Én Uram Isten! Hát e vén
még élni kíván S ölremén
az életért S új harcba kezd
Hát hányszor kell megölni ezt,
hogy magát végül is megadja

Megrendülten és áhítatba
nézem e kérges bajnokot.
S ámulva látom, hogy amott
tovább is hajt egy másik ág,
nem, nem ez nem hagyja magát

Talán csak egyetlen gyökér,
az utolsó, de él, de él
s míg él hitében verhetetlen!

Hát hajtja, egyre vérmesebben,
a nap felé új sarjait!
S én röstelkedve állok itt
hát ez a vénség, ez tanít
új reménységre engemet,

akit már szinte eltemet
a kín s a gond nehéz avarja,
hogy nincs halál, nincs elmúlás
- amíg azt Isten nem akarja!

Nézem ez újból sarjadót
és elordítom harcosan
halljátok meg ti korhadók
- kik úgy hittétek, vége van -
bénák, roncsok és összetörtek,
kiégettek és meggyötörtek!

Nincs még halál! Nincs még enyészet!
Még nem végzett velünk a végzet!
S legyen bár hegynyi omladék,
mely ránk zuhant kivájja még
győzelmes útját minden águnk,
s hajtunk, sarjadunk, kivirágzunk,
mert istenáldott dacban égünk
és csakazértis százszor élünk!







Vitéz Somogyváry Gyula: ERDÉLYI INDULÓ


Elhangzott a szó, zeng az induló!
Győztesek megint: régi zászlaink.
Nézd a gúnyhatár széttiporva már!
Várnak újra mind, ősi bérceink!

Édes Erdély itt vagyunk!
Érted élünk és halunk.
Győz a szittya fergeteg:
A rohanó sereg.

Édes Erdély itt vagyunk!
Érted élünk és halunk.
Győz a szittya förgeteg:
A rohanó sereg.

Lépteink nyomán, fönn a Hargitán,
Völgyeinkben lent tornyok hangja zeng.
Már semerre sincs: az átkozott bilincs.
Énekeljetek, völgyek és hegyek:

Édes Erdély itt vagyunk!
Érted élünk és halunk.
Győz a szittya fergeteg:
A rohanó sereg.

Édes Erdély itt vagyunk!
Érted élünk és halunk.
Győz a szittya fergeteg:
A rohanó sereg.


Erdély induló

Link



Erdély-induló eredeti

Link









 
 
0 komment , kategória:  Híres emberek-jeles napok-évfo  
9 DOLOG, AMIT KEVESEN TUDNAK AZ ŐSMAGYAR NYELVRŐL
  2024-02-12 20:30:15, hétfő
 
 










9 DOLOG, AMIT KEVESEN TUDNAK AZ ŐSMAGYAR NYELVRŐL


A magyarok nélkül semmi sem lenne ez a világ!

"Őseidnek szent hitéhez, nemzetséged
gyökeréhez, testvér te ne légy hűtlen soha!"



1. Tudtad-e, hogy az (ős) magyar nyelv legrégibb emlékei közül egy kőbevésett magyar rovásírás található az észak-amerikai Újfundland (Új Skócia) Yarmout öblénél? Ezt a 992-ben állított, ma 1005 éves nemrég megfejtett emléket Amerika első felfedezőiről dokumentálta Tyrkir, aki a vikingekkel együtt végrehajtott tettet magyar rovásírással, kőbe vésve örökítette meg. Samuel Laing (1844 London) állapította meg elsőként, hogy Tyrkir magyar volt. Az izlandi nyelvben a "Tyrkir" a "Turk" megfelelője, amelyet arab, görög és török források egyöntetűen turkokként a magyarok jelölésére használtak. Ezt az 1700-as években megtalált követ (181 kilós) ma a Yarmout Country Museum-ban őrzik. A szöveget nem skandináv rúnákkal írták, hanem magyar rovásírással. Ezt a szöveget 1984-ben Budapesten fejtette meg Szilva Lajosné és így szól: "Ericson járt e helyen is sok társával".

2. Tudtad-e, hogy a British Museum könyvtárában a legértékesebb közép-európai ősnyomtatvány szövege így kezdődik:"Az Ephesom helyeknek yrth Zent Pál levelének elsew capitoliuma"? Keletkezésének időpontja 1533, és magyarul íródott.

3. Tudtad-e, hogy a Sorbonne egyetem nyelvészei, akik összehasonlításokat végeztek számítógépek segítségével, a nyelvek ősiségének vizsgálata kapcsán, hogy mely nyelv őrzött meg legtöbbet az ősműveltség elemeiből, az ős-etimonokból, alapszavakból, a következő eredményre jutottak: A mai angol nyelv 4 % etimont, a latin 5 %, a héber 5 %, a csendes-óciáni nyelvek 7 %, az indiai mundakhol 9 %, a tibeti szanszkrit 12 %, az őstörök, türkmén 26 %, a mai magyar nyelv 68 % ős-etimont tartalmaz!"

4. Tudtad-e, hogy ma tudományos kutatásokat végeznek az ősnyelv kérdésében?
Mi magyarok már 200 éve foglalkozunk ezzel, olyan kutatók, nyelvészek, történészek mint az 1812-ben elhunyt Keresztesi Józseftől, Horváth Istvánon, Kőrösi Csoma Sándoron, Táncsics Mihályon, Varga Zsigmondon keresztül az 1973-ban elhunyt Pass Lászlóig. Ma Baráth Tibor is "A magyar népek őstörténete" című munkájában, vagy Kemény Ferenc nyelvész (Oslo), aki negyven nyelvet ért és tizenötöt beszél, az állítja, hogy a legősibb eurázsiai nyelv a magyar.

5. Tudtad-e, hogy magyar családnevek, földrajzi nevek ezerszám fordulnak elő a világ különböző helyein?

A Hawaii szigeteken élő Dr. Vámos-Tóth Bátornak és munkatársai gyűjtésének köszönhetően az azonosított magyar szavak gyűjteménye egy új tudományágat képvisel, amelyet TAMANA névvel jelölnek. Eszerint mintegy hatezer eredeti magyar név és névszerkezet fordul elő szerte az egész világon.

Csak egy példa: "Magyar családnevünk, helységnév Indiában, egy dombvonulat elnevezése Irakban és Libanonban, továbbá hét földrajzi helyet jelöl Máltán,, települést Tuniszban, Burkina Fasoban, a Fülöp szigeteken, egy város neve Indiában, településnév a Kaukázusban és az udmurtoknál, ezen utóbbiaknál éppenséggel az "Almás", "Káldi", "Kocsis", és "Vajas" települések szomszédságában."

Való tény, hogy bizonyos szavak azonos módon előfordulnak különböző nyelvekben, de itt nem erről van szó csupán, hanem a feltűnően nagy számú előfordulásban.

6. Tudtad-e, hogy nyelvünk ősiségét egy angol nyelvész és irodalmár, Sir John Bowring, aki sok nyelv mellett magyarul is beszélt, emígyen jellemzett az 1830-ban megjelent "Poetry of Magyar" című verses kötetének előszavában:

"A magyar nyelv messze magasan áll, magában. Egészen sajátos módon fejlődött, és szerkezetének kialakulása olyan időkre nyúlik vissza, amikor a legtöbb európai nyelv még nem is létezett. Önmagában, következetesen és szilárdan fejlődött nyelv, amelyben logika van, sőt matézis, erő, a hangzatok minden hajlékonyságával és alakíthatóságával. E nyelv a nemzeti önállóság, a szellemi függetlenség legrégibb és legfényesebb emléke... A magyar nyelv eredetisége még ennél is csodálatosabb tünemény! Aki megfejti, isteni titkot boncolgat, annak is az első tételét: .."?
7. Tudtad-e, hogy a magyar nyelv tömörítő hatása szinte egyedülálló? Hogy hihetetlenül gazdag, képalkotó képessége van szavainknak, hogy "tárgyas ragozásával, harminchat mozzanatos, negyvenhat gyakorító, sok-sok kezdő, műveltető, ható igékkel, főleg pedig igekötőink előre és hátravetésivel, amivel a cselekvés és az idő boszorkányos árnyalatait és mozzanatait jelölhetjük. Ilyen bravúrra a világ egyetlen más nyelve nem képes!

Példa a "néz" ige módozataira: néz, nézeget, nézelődik, nézőben, nézve, nézvést, nézetlen, nézhetetlen, néztében, nézetében, stb.

8. Tudtad-e, hogy míg a nagy nyugati világnyelvek legjobb esetben is csak 7 magánhangzót ismernek (az olasz például csak 5-t), addig a magyar nyelv 14 magánhangzót ismer és használ:

a-á, e-é, i-í, o-ó, ö-ő, u-ú, ü-ű?

9. Tudtad-e, hogy a nyelvek összehasonlításában mint a legdallamosabb az első helyen álló olasz és a második helyen álló görög után a magyar következik?

Ezt nem kisebb nyelvtudós, mint Giuseppe Mezzofanti bíboros állította (1774-1849), aki 58 nyelven írt és 103 nyelven beszélt. Ő maga mondotta, Ludwig August Frankl költőnek: "Tudja, melyik nyelvet tartom az olasz és görög után minden más nyelv előtt leginkább dallamosnak és a verselés szempontjából a leginkább fejlődésre képesnek? A magyart. Ügyeljen, mert egy feltündöklő költői lángész még igazolni fogja nézetemet. A magyarok, úgy látszik, még nem is tudják, micsoda kincs lakozik nyelvükben..."

Valóban nem tudják, vagy csak kevesen!

Hiszen akkor nem sietnének olyan gyorsasággal átvenni az angolszász szavakat, miközben mindennapi nyelvhasználatukban fájdalmasan hagyják zsugorodni gazdag szókincsünket, helyet adva a szlengnek, az új zsargon kifejezéseknek.

(Forrás: Kiss Dénes: "Ős-nyelv nyelv-Ős" 1993; Cúth János: "A magyarságtudat kézikönyve" 1999.)
Lajos István Bányai nyomán


Hány éves a magyar nyelv?

Link



A magyar nyelv történetének főbb korszakai

Link


















 
 
0 komment , kategória:  Történelem  
A bicskei gyermekotthon igazgatóhelyettese voltam
  2024-02-11 22:55:58, vasárnap
 
 







A BICSKEI GYERMEKOTTHON IGAZGATÓHELYETTESE VOLTAM


A bicskei gyermekotthon igazgatóhelyettese voltam

Hallgattassék meg a másik fél is!

Sok évi meghurcoltatás és megaláztatás után úgy döntöttem én is megszólalok és az érem másik oldalát tárom fel a bicskei gyermekotthonban több, mint hét évvel ezelőtt történt eseményekről, az azt követő eljárásokról, amelyek a mai napig megosztják a kisváros lakosságának a véleményét és az újabb, politikai hátterű célszemély (köztársasági elnök) ellen folytatott média hisztéria kapcsán jelenleg is borzolják a kedélyeket most a kegyelmi döntés kapcsán.

Ha nem velem történtek volna ezek az események nem is hinném el, hogy 2016-ban, majd azt követően mindez megtörténhetett, egy tisztességben megőszült, egész életében jogkövető, becsületes pedagógussal, egy európai uniós országban, ahol most a pedofília elleni fellépés esetemben téves ürügyén sötét középkort idéző boszorkányüldözést folytatnak a nekem kegyelmet adó Novák Katalin elnök asszony és ellenem, az inkvizíció szerepét pedig a média és zsákmányt kereső, haszonleső pártok töltik be a kegyelemre okot adó tények ismerete nélkül. A legváltozatosabb hazugságok, csúsztatások és vádaskodások egyre nagyobb számban borzolják a kedélyeket és gerjesztenek igaztalanul gyűlöletcunamit.

Azt már most ki tudom jelenteni, ha tudom, hogy a kegyelem ilyen viharokat kavar, akkor bár arra minden ok megvolt, nem élek vele, sőt még az is megfordult a fejemben, hogy kérem a visszavonását, de ezt már nem lehet.

Nem voltam, nem vagyok és nem leszek pedofil, a leghatározottabban elítélem a pedofília bármilyen formáját, együttérzek az áldozatokkal és soha, senkinek nem adtam segítséget pedofil bűncselekmény elkövetéséhez és elleplezéséhez.

Sőt ezzel ellenkezőleg: a bicskei gyermekotthon 8 évre ítélt volt igazgatója elleni büntetőeljárásban elítéltek másodrendű vádlottja egy olyan nevelő volt, akit én buktattam le, mivel a pedofil bűncselekményeket a leghatározottabban elítélendőnek tartom. 2016 tavaszán egy nevelt jelezte nekem, hogy egy nevelő szexuális visszaéléseket követett el. Azonnal szembesítettem a nevelőt a hallottakkal, aki elismerte tettét és beadta a felmondását. Erről a gyalázatos eseményről vezetői értekezleten tájékoztattam vezető kollégáimat, így lett ő később vádlott, majd elítélt. Ami végképp érthetetlen, hogy ez a volt nevelő, aki a bíróság előtt el is ismerte, hogy bűnös, pedofil szexuális kapcsolatot létesített két kiskorú nevelttel mindössze egy év hat hónap börtönbüntetést kapott 3 évre felfüggesztve.

A bicskei gyermekotthonból való önkéntes távozásom után még egy ideig két másik oktatási intézményben kifogástalan és elismeréssel övezett pedagógusi munkát végeztem, de mindkét helyről az RTL-Klub “pedofilező" kampánya hatására elbocsátottak. Ezután segédmunkásként dolgoztam, majd munkanélkülivé váltam, 2021 novemberi börtönbe vonulásomig.

Ráadásul a gyermekotthonból való távozásom után az egyik oktatási intézményben, ahol testnevelő tanárként dolgoztam úgyszintén felléptem szexuális zaklatás ellen. A tornaterem fiú öltözőjében egy felsőbb osztályba járó gyerek próbált szexuálisan zaklatni néhány nálánál fiatalabb, gyengébb fizikumú gyereket. Ügyeletes tanárként a fiú öltöző ellenőrzése során tetten értem az elkövetőt, amiből rendőrségi ügy lett. A szülők hálájukat fejezték ki, hogy gyermekeiknek nem kellett elszenvedniük egész életükre kiható sérelmet.

A feleségem által készített és 2022. júliusában benyújtott kegyelmi kérelem lényegét fogom a későbbiekben ismertetni, kiegészítve néhány fontos perbeli adalékkal. Most a kérelemhez még a börtönben fűzött nyilatkozatomat szeretném idézni, mert ez jól összefoglalja az ellenem született vádakról és ítéletekről szóló véleményemet:

,,Bűnösségemet nem ismertem el, a terhemre rótt cselekményeket nem követtem el, azok hiánya tekintetében közvetlen tudomással bíró két személy is azt vallotta velem kapcsolatban, hogy semmilyen befolyásoló, vesztegető magatartást nem követtem el. Ezért tévesen és jogszabályt sértően ítéltek el. Meggyőződésem, hogy az ellenem felhozott vádak koncepciósak, az eljárás tisztességtelen, az ítéletek pedig megalapozatlanok és törvénytelenek voltak."
Feleségem pedig ezt írta kegyelmi kérelmében:

,,Meggyőződésem, hogy a pedofiliától valóban meg kell védeni a kiszolgáltatott gyerekeket, de aki ezt a förtelmes bűncselekményt elköveti, azt csak a minden kétséget kizáró bizonyíték alapján szabad elítélni, tisztességes bírósági eljárás során, de a lehető legszigorúbb módon. A bicskei gyermekotthonban történt pedofiliával kapcsolatos botrány ,,hevében" ártatlanul meghurcolt és tönkretett tisztességes, becsületes férjem kálváriája megdöbbentette közvetlen környezetünket, rokonokat, barátokat, ismerősöket, úgy az anyaországban, mint szülőföldünkön, Erdélyben."
Megszólalásomban leginkább az játszott szerepet, hogy megosszam: milyen tények és ismeretek állhattak rendelkezésre akkor, amikor a részleges kegyelmi döntést ügyemben meghozták. Miért is lettem kegyelemre méltó? Nem tudhatom, hogy az elnök asszony fejében pontosan mi játszódott le az irgalmas döntése meghozatalakor, de a döntés alapjául szolgáló tényeket jól ismerem. A lelkiismeretem tiszta és a kegyelmet adóké is az kell legyen, mert helyesen döntöttek. Mérhetetlenül igazságtalannak érzem és nagyon bánt, hogy most így meghurcolják a nekem kegyelmet adó elnök asszonyt és a volt igazságügyi-miniszter asszonyt.

Ráadásul elfelejtik megemlíteni azt is, hogy a kegyelmi döntés ugyan mentesített a büntetett előélet következményei alól és a pedagógusi tevékenységtől való eltiltástól, de rajtam hagyott a kiszabott börtönbüntetésből csaknem két év felfüggesztett börtönt, ami azt jelenti, hogy újabb szándékos bűncselekmény esetén ezt az időszakot is le kellene ülnöm. Az elmúlt évek hányattatásai és 17 hónap börtön alatt volt időm bőven levonni a megfelelő következtetéseket, ilyen előzmények után rólam, mint egy ilyen feddhetetlen múltú emberről nem lehet józan ésszel azt feltételezni, hogy hivatásom gyakorlása során - ha visszatérnék pedagógusként - ne tartanám be a legkörültekintőbben a szabályokat.

A leghatározottabban visszautasítom, hogy egy társadalomra veszélyes pedofil lennék, aki mivel úgymond nem bír ösztöneivel, alig várja, hogy a gyermekekre vethesse magát!
A tavalyi kegyelem idején már - a kedvező bv. bírósági döntés után engedélyezett - reintegrációs őrizetben ért, ugyanis büntetésem jelentős részét letöltöttem (annyit, mint amit általam lebuktatott pedofil volt nevelő felfüggesztve kapott!), a maradék időszak leteltét nyomkövetővel felszerelve otthonomban és közösségi munkát végezve vártam. Feltételes szabadságra bocsátásomra 2024. január 22-én került volna sor. Novák Katalin elnök asszony nem a rácsok mögül szabadított ki.
Annyira bíztam saját ártatlanságomban és a jog erejében, hogy a Kúriára vittem az ügyemet, ahol azonban nem jártam sikerrel és innen tudta csak meg a média, hogy amúgy részleges elnöki kegyelemben részesültem.

Senki nem tett semmi törvénytelent, nem kért senki semmit ezért a döntésért, nincs semmilyen rejtélyes háttéralku, nincsenek olyan háttérkapcsolataim, amelyeket most sokan emlegetnek. A feleségem benyújtott egy kérelmet, amelyben számos méltányolandó személyi körülményt felhozott mellettem és arról is szólt, milyen kétséges bizonyítékok és kétséges eljárás alapján ítéltek el jogerősen. Nem mellesleg a kegyelmi iratok között rendelkezésre állt a kedvező büntetés-végrehajtási vélemény és környezettanulmány, amelyek kegyelemre érdemesnek találtak, megállapítva többek között azt, hogy a visszaesés nem valószínű, sikeres a reintegrációm és a társadalomba való visszailleszkedés érdekében mindent elkövetek.

Úgy is megközelíthető az egész, hogy a jogerős elítélés ellen, amit nem tudtam elfogadni számos okból két irányban éltem korrekciós igénnyel: egyrészt felülvizsgálattal a Kúria felé, másrészt kegyelmi kérelemmel a köztársasági elnök felé. A Kúria tavaly szeptemberi döntésével a tényállási kötöttség miatt nem nyúlhatott az ítéleti tényálláshoz, a felvetett eljárási és anyagi jogi szabálysértéseket nem látta alaposnak. Azonban az elnök asszony tavaly áprilisban a pápa látogatása alkalmával irgalomból megkönyörült rajtam.

Persze felmerülhet a kérdés: miért nem vontam vissza akkor a kegyelem megkapásakor a felülvizsgálati kérelmemet.

Megtehettem volna, hogy belenyugszom, hogy részleges kegyelemmel zárult az ügyem, de éppen az igazságérzetem és az ártatlanul történt meghurcoltatásom miatti az igazságtételi remény miatt hittem abban, hogy el tudom érni a teljes felmentést. Az vesse rám az első követ az, aki nem így járt volna el !

Magamról: végzettségem testnevelő tanár, pszichológus, fejlesztő pedagógus, síoktató, több sportágban edzői diplomával rendelkezem. Erdélyi református pedagógus családból származom, szüleim díszpolgárok, a helyi sportcsarnok édesapám nevét viseli. Két nagynéném, két nagybátyám szintén tanítók voltak, apai nagybátyám 30 évig volt iskolaigazgató, anyai nagybátyám falumonográfiát írt. Családi hátteremből kifolyólag nemzetem, szakmám iránti hűségre, alázatra neveltek. Feleségemmel 1990 óta élünk Magyarországon. Feleségem középiskolai tanár, mesterpedagógus, mentortanár, szaktanácsadó, 20 éve egy budapesti középiskola megbecsült tanára. Gyermekünk sajnos nem született, talán ezzel is magyarázható, hogy 2016-ig, több mint 25 éven át a bicskei gyermekotthonban hivatalos munkaidőmön kívül is tudásom legjavát adva igyekeztem segíteni a Bicskei Gyermekotthonban állami gondoskodásban élő halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeket és fiatal felnőtteket. Pedagógus pályámon hitvallásom volt, hogy ,,csak azok lesznek igazán boldogok, akik keresték és megtalálták, hogyan lehet másokat szolgálni" (Albert Schweitzer). Mivel testnevelő tanár végzettségem is van 1991-től négy sportágban a V4-ek nemzetközi sporttalálkozóin vettem részt a gyermekotthon legeredményesebb gyerekeivel. Varsótól Párizsig vittem sportversenyekre, focitornákra a gyerekeket, több alkalommal sítábort szerveztem nekik Ausztriában. Utoljára 2016 október 13-a - 17-e között Párizsban a Danone kupa világbajnokságon négy kontinens 32 ország válogatottjai között képviselhettük Magyarországot az országos bajnokságot nyert gyermekvédelmi U12-es csapatunkkal.

Minden munkahelyemen tisztelet övezett, szaktudásomat elismerték, tanítványaim tiszteltek és szerettek. Az államelnök asszonynak benyújtott kegyelmi kérvényben volt iskolaigazgatóim, tanítványaim és azok szülei nyilatkoztak elismeréssel munkásságomról. Az ellenem történt vádemeléssel közel 4 évtizedes pedagógusi pályafutásom, az állami gondoskodásban élőkkel való önzetlen hivatásom, valamint a magyarországi gyermekvédelmi sportéletben felvállalt küldetésem ért véget.

Azóta az életem a meghurcoltatásról szól, és úgy néz ki, a megpróbáltatásaim még közel sem értek véget. Ráadásul jelen pillanatban rajtam keresztül az ország köztiszteletben álló közjogi személyét is rágalmazni próbálják hazugságözönnel árasztva el az országot.

Történetem a következő:

A 2016 őszén a bicskei gyermekotthonban kirobbant pedofíliai ügy kapcsán 2017 tavaszán a Székesfehérvári Nyomozóügyészség vádat emelt ellenem anélkül, hogy rendőrségi meghallgatáson vettem volna részt 1 rendbeli kényszerítés hatósági eljárásban bűntettében és 1 rendbeli vesztegetés hatósági eljárásban bűntettében lettem másodrendű vádlott.

A fenti számú büntetőeljárásban 2019. november 25.-én a Székesfehérvári Járásbíróság 16.B.933/2017/89. számon engem, Kónya Endre másodrendű vádlottat bűnösnek mondott ki 1 rb. bűnsegédként elkövetett kényszerítés hatósági eljárásban bűntettében valamint 1 rb. vesztegetés hatósági eljárásban bűntettében, amiért a bíróság - büntetlen előéletem ellenére halmazati büntetésül - 3 (három) év 4 (négy) hónap szabadságvesztésre, 5 (öt) év 18. életévét be nem töltött személyek nevelésével, gyógykezelésével és gondozásával kapcsolatos valamennyi tevékenységtől, mint foglalkozástól eltiltásra, mellékbüntetésül 4 (négy) év közügyektől eltiltásra ítélt. A szabadságvesztést börtön fokozatban kell végrehajtani, amelyből a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható legkorábban feltételes szabadságra.
A Székesfehérvári Törvényszék mint másodfokú bíróság a Székesfehérváron a 2021. évi július hó 6. napján a 2Bf.17/2020. számú ügyben tartott nyilvános fellebbezési tárgyaláson meghozta a 45. sorszámú ítéletet, melynek értelmében a kényszerítés hatósági eljárásban bűntette és további bűncselekmény miatt Vásárhelyi János és társa ellen indított büntetőügyben a Székesfehérvári Járásbíróság 2019.évi november hó 25. napján kihirdetett 16.B 933/2017/89 számú ítéletét megváltoztatta és Vásárhelyi János I.r. és Kónya Endre II.r vádlottaknak az igazságszolgáltatás elleni bűncselekményét kísérletnek minősítette. Egyebekben helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.
2021. november 2-án vonultam be a Baracskai BV Intézetbe, majd onnét 2023. márciusban reintegrációs őrizetbe kerültem.

Az ítéleti tényállást megalapozó tényeket olyan egymással és önmagában is ellentmondásban álló, több esetben közvetett tudomással bíró tanúktól származó tanúvallomásokból építette össze az ügyészség, majd a bíróság, amelyek nem álltak össze olyan zárt láncolattá, amely alapján kétséget kizáró bizonyossággal meg lehetett volna állapítani bűnösségemet. Ráadásul számos, a védelem által indítványozott mentő tanú kihallgatására nem került sor. Az egyik közvetett tudomású terhelő tanú esetében pedig nem engedték nekem és a védelemnek a kérdések feltevését, így vádló tanúval való szembesülésre vonatkozó vádlotti jogom sem érvényesült.

A vád többszöri módosítása után bűnsegédként elkövetett kényszerítés hatósági eljárásban bűncselekmény miatt lettem másodfokú vádlott. Valójában az történt, hogy az előző napon a munkavégzés alól felmentett akkori igazgató engem kért meg 2016 szeptember 24-én, mint a szakmai csoport vezetője, hogy kísérjem fel a szökésből önként visszatért egyik 14 éves neveltet és 15 éves, szintén gyermekotthonban nevelkedő nagynénjét (nővére lányát) az igazgatóhelyettesi irodámba és várjam meg, amíg leírják az előző 24 óra történéseit, amit a nevelt az intézményen kívül töltött, amiben elmondja, hogy miért és hogyan ment el, miért jött vissza a gyermekotthonba. Nem voltam ügyeletes, de az ügyeletes igazgatóhelyettest nem sikerült értesíteni, és mivel a nevelt az én szakmai csoportomba tartozott, számomra nem volt kérdés, hogy ahogyan máskor is tettem, bemegyek és elbeszélgetek a nevelttel. Ugyanakkor bevett dolog, szokásrend volt a rendkívüli események jegyzőkönyvezése, írásba foglalása. A gyermekvédelmi gyámja vitte el a neveltet úgy Budapestre, hogy nem a gyermekotthonban, hanem egy külső, előzőleg megbeszélt, a gyermekotthon területén kívüli helyszínre kellett kiszöknie, amiről senkinek sem volt tudomása a gyermekotthonból. A vádirat ,,kimenekítés" kifejezést használt, a nevelt viszont másnap a nagynénje segítségével visszatért a gyermekotthonba, hogy ,,tisztázza magát", mert úgy érezte, hogy átverték azok, akik a gyermekotthon elhagyására biztatták.

Másnap, szeptember 25-én az ügyeletes igazgatóhelyettes kolléga, aki közben ,,előkerült" hasonló dokumentumot készíttetett el a nevelttel. A nevelt ugyanezen a napon tartalmilag ugyanezt írta le a gyámjának is, amit a következő napon (szeptember 26.) elmondott a gyámhivatal vezetőjének is, vagyis, hogy Bicskén szeretne maradni, nem szeretne visszamenni Budapestre, nem igaz mindaz, amit a gyámjának mondott a gyermekotthon igazgatójával kapcsolatosan és gyámot akar váltani. A nevelt a bíróságon is elmondta, hogy én nem befolyásoltam, nem szóltam bele semmibe, még csak nem is véleményeztem a leírtakat, amíg ők írtak, a számítógépem mellett ültem és adminisztráltam. A kényszerítés bűncselekmény sértettje 48 óra leforgása alatt három személy kérésére készítette el ugyanazt a tartalmú nyilatkozatot (nekem, a hétvégi ügyeletes igazgató helyettesnek és a gyermekvédelmi gyámjának), és másnap, hétfőn szóban elmondta a Járási Gyámhivatal vezetőjének is.

A másodfokú ítélet indoklásában is benne van, hogy az én jelenlétemben elkészített dokumentummal párhuzamosan két másik dokumentum is készült. Én csak jelen voltam, amíg az igazgató kérésére a nevelt elkészítette a dokumentumot és biztosítottam a helyszínt (az igazgatóhelyettesi irodát), nem szóltam közbe, nem is véleményeztem a leírtakat, mégis egyedül ellenem emeltek vádat. Az ügyésznek tudomása volt arról, hogy a másik igazgató helyettes kérésére a nevelt ugyanazt a nyilatkozatot írta meg, hiszen a kihallgatásom során az ügyvédem jelenlétében felmutatta a két nyilatkozatot és megkérdezte, hogy melyiket írta a nevelt az én jelenlétemben. A dátumokat látva tudtam azonosítani nyilatkozatot (egy nap volt az eltérés). Ellenem vádat emeltek, a kollégát ezért soha senki sem vonta felelősségre, annak ellenére, hogy ő készíttette el a dokumentumot, míg én előző nap csak jelen voltam az elkészítésénél. A sértett a bírósági tárgyaláson a bíró négyszeri, egymás utáni kérdésére azt válaszolta, hogy ő mindenképpen leírta volna a történteket a gyámváltási kérelemmel együtt. Ez védőügyvédi észrevételezésként bekerült a tárgyalási jegyzőkönyvbe. Érthetetlen a bíróság álláspontja, hogy ha a sértett ezt vallotta, sőt 4 alkalommal megismételte, akkor ki kényszerítette erre a cselekményre.
Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy a gyermekotthon több tagja mellettem tett vallomást, magyarul a bírósági tárgyaláson mellettem tanúskodtak olyan gyerekek, amikor az egyértelműen ez nem állhatott érdekükben, de mégsem állították rólam azt, hogy a pedofiliáért elítélt igazgató elleni vallomás visszavonására vettem rá M. K. I.-t !
2018. őszi bírósági tárgyaláson a bíró kérdésére M. V. V. (Vani, M. K. I. nagynénje) az alábbiakról számolt be:

,,A János bácsi adta ki parancsba, mert ő volt a főnök, azt kellett csinálni, amit mond. Elmondta, hogy a Karcsika írja le egy papírra, hogy az nem úgy történt, ahogy elmondta, de nem tudom, hogy ezt elmondta-e az Endre bácsi előtt is."

,,Felmentünk az Endre bácsi irodájába, a Karcsi leírta, amit kellett, én segítettem neki úgy, hogy diktáltam, de közösen megbeszéltük, mi legyen, de én döntöttem el végül, a Karcsi pedig azt írta, amit én mondtam, aztán magától is írt, mert ott szeretett volna maradni Bicskén és én is szerettem volna, ha ott marad."

,,A Karcsi megírta a papírt és odaadtuk az Endre bácsinak, aki semmit sem mondott, nem ígért, legalábbis nem emlékszem már rá."

,,Szerintem az Endre bácsi az irodában nem hallotta, hogy a János bácsi mit kért tőlünk, szerintem csak utána jött be az Endre bácsi."

Részlet M. V. V. rendőrségi vallomásából:

,,Az Endre bá irodájába hárman mentünk fel, János nem jött velünk, és ott leírta a tesóm, hogy nem volt semmi közte és János között, csak meg akart felelni Juliánéknak."

M. K. I. a bírósági tárgyaláson a következőt válaszolt K. Endre szerepével kapcsolatban:
,,Vanival elmentünk az Endre bácsi irodájába. ... Az Endre bácsi azt mondta, hogy az őszintét írjam le, ahogy szeretném, ami a szívemen, az a számon legyen. Ő megértő volt velem és normális volt akkor is. Vani segített megírni a papírt, mert tanácstalan voltam a történtek miatt. Én írtam, de a Vani fogalmazott. Endre bácsi mindezt hallotta, de nem szólt bele semmibe sem. Nem bátorított, nem mondta, hogy javítsam ki, semmibe sem szólt bele. Endre bácsi mindig is segíteni akart nekünk, nem befolyásolt soha semmiben."

Ekként nyilatkozott a nyomozás során is az eset után pár nappal:

Részlet M. K. I. vallomásából:

,,Akkor felhívta telefonon János bácsi Kónya Endrét, aki bejött szabadidejébe és felmentünk az irodájába ahol leírtuk egy A4-es papírra, hogy hogy történt ez az egész dolog. Hogy kerültem fel Budapestre és hogy kerültem vissza. És hogy gyámot szeretnék váltani. Ezt én írtam le a papírra és én találtam ki a szöveget Vanival, szóval senki sem diktálta, hogy mit mondjak."

Tehát tanúja voltam a nyilatkozat megírásának, anélkül, hogy annak közvetlen előzményéről (az igazgatói kényszerítő ráhatásról) tudomásom lett volna. A kényszerítés hatósági eljárásban bűncselekmény bűnsegédként való elkövetésének előfeltétele, hogy az elkövető pontosan tisztában legyen azzal, hogy az ő közreműködésével megtett vallomás tartalma valótlan és annak keletkezését kényszer vagy fenyegetés előzte meg. A bizonyítási eljárásban egyetlen adat sem merült fel, és ilyen jellegű indokolást a bíróság sem adott, hogy tisztában lettem volna azzal, hogy a kiskorú M. Károly Iván korábbi nyilatkozata tartalmazza a valóságot, és a visszavonó nyilatkozat tartalma a hamis.

Az elítélésemben szerepet játszott egy már túlkoros fiatal, közvetett tudomású vallomása, akit korábban miután kikerült a gyermekotthonból drog rehabilitációra vittem el szabadidőmben. Az igazgató kitiltotta őt az intézményből, mert rossz hatással volt a többiekre. Ő lett a pedofil-botrány kirobbantója, ő tette a feljelentést és információink szerint a sértetteknek adott kártérítések megszerzésében, szétosztásában is szerepet játszott.

A vesztegetés hatósági eljárásban vádjának alapja az volt, hogy egy gondnokság alatt álló, szellemi fogyatékosság határát súroló, pszichológiai vélemény alapján ,,kóros hazudozó" fiatal felnőtt, volt nevelt, azt állította, hogy ,,négyszemközt" 4 000 - 5 000 Ft-ot ígértem neki, ha visszavonja az igazgató ellen tett vallomását. Én ilyet soha nem ígértem neki. Mivel mindig támogattam a neveltet, a nevelt a bírósági tárgyalás során is elmondta, hogy nyári tábori tartózkodása alatt is felhívtam, Ausztriába is elvittem síelni segítő szándékkal kerestem meg a húszas éveiben járó neveltet. Miután túlkorossága miatt az új igazgató a gyermekotthon elhagyására szólította fel őt, tájékozódni szerettem volna, hogy hogyan segíthetem a jövőben (a Mentsvár Alapítvány Kuratóriumának tagja voltam). A neveltet ideiglenesen egy volt nevelő fogadta be, aki napi szinten kapcsolatot tartott az igazgató ügyével kapcsolatos gyermekotthoni sajnálatos eseményeket kézben tartó és irányító volt munkatárssal. Ő és baráti köre ,,éltek a gyanúval", hogy befolyásolni akarom a neveltet, amit az általános jelleggel cselekvőképességet korlátozó gondnokság alatt álló, kiszolgáltatott helyzete miatt is befolyásolható nevelt előtt beszélték meg. A neveltet nem kísérték el a velem történő beszélgetésre, holott megtehették volna, hiszen egy cél kellett, hogy vezéreljen mindenkit: segíteni a hajlék nélkül maradt gondnokság alatt álló felnőtt nevelten. A nevelt és köztem lezajló négyszemközti beszélgetés után az ,,eseményeket irányító" volt munkatárs személyesen hívta fel a székesfehérvári ügyészséget és tájékoztatta a főügyészségi ügyészt a vesztegetési kísérletről. Az ellenem hozott ítélet indoklása szerint, mivel a sértett elmondta, hogy meg akartam őt vesztegetni annak a 2-3 személynek, akik az eseményeket irányító volt munkatárssal voltak kapcsolatban, és akik ideiglenesen befogadták őt, a bíró számára a pszichológiai vélemény alapján a ,,notórius hazudozó" fiatal szavahihető, én ,,hitvány erkölcsű" vagyok. A tárgyalásra beidézett volt nevelője is úgy nyilatkozott erről a fiatalról, hogy ,,szavahihetősége, értelmi képessége átlag alatti, fenntartással kezelte az ember, amit mondott, befolyásolható volt." Munkám során én is tapasztaltam, hogy valóságnak nem megfelelő dolgokat állított. Mivel az igazgató körüli ügy kirobbanása után szándékomban állt elmenni a gyermekotthonból - ami két hónapon belül meg is történt - miért állt volna érdekemben lefizetni a fiatalt, hogy vonja vissza a rendőrségi tanúvallomását? Nem tűnik logikusnak, hogy miért kellett volna visszasegítenem korábbi pozíciójába az előzetes letartóztatásban levő igazgatót, amikor feleségem hosszú ideje, több alkalommal megfogalmazott kérésére állást szerettem volna változtatni.

Az állítólagos vesztegetés után két évvel később a bírósági tárgyaláson a rám terhelő vallomást tett fiatalnak a bátyja, mint gondnoka az alábbiakat nyilatkozta ,,hitelesen":

,,Az 5.000,- forint az annyira friss emlék, hogy most mondta ezt nekem fél órája a T. Ez az összeg amúgy eddig fel sem merült, én ezt most tudtam meg."

Az eljárásra vonatkozóan szeretném elmondani a következőket:

Az eljárást koncepciós eljárásnak tartom. Az egész bírósági eljárás előre megszerkesztett forgatókönyv alapján zajlott, előre kiosztott szerepek alapján. Az eseményeket irányító volt munkatárs 2016 októberében a Hír TV műsorában azt nyilatkozta, hogy az igazgatóhelyettesek is ,,cinkosok" voltak, ettől kezdve világos volt, hogy az igazgatóhelyetteseket is ,,célba vették". Akkor még többes számot használt, később egyedül én tűntem a legalkalmasabbnak a bűnbak szerepére. Nyilvánvalónak tűnt, hogy az ügy sikeréért még valakit a vádlottak padjára kellett állítani. Különböző, leginkább bulvár médiák gyakran megfogalmazták, hogy egyedül csak én tudtam az igazgatónak a gyerekek ellen irányuló bűncselekményéről. Vajon a másik két igazgatóhelyettes miért nem tudott? Mert ahogy én nem tudtam, úgy ők sem tudtak. Első alkalommal akkor került szóba ez az ügy, amikor az otthon vezetésével nyíltan konfliktusban álló munkatárs ,,feltárta". A kényszerítés bűncselekmény sértettje 48 óra leforgása alatt négy személy kérésére tette ugyanazt a nyilatkozatot, mégis egyedül ellenem emeltek vádat, én tűntem legalkalmasabb személynek erre a szerepre. Ilyen szempontból a vádemelést igazságtalannak, törvénysértőnek tartom.

A másodfokon eljárt, szakmájában nagy elismerésnek örvendő ügyvéd szerint
,,az első fokú bíróság által megállapított tényállás részben megalapozatlan, mert az ítélet a vádlott vonatkoztatásában téves, tényből tényre helytelenül következtetett. Ezen túlmenően véleményem szerint az I. tényállás esetében a jogi minősítés mindkét terheltre nézve törvénysértő."
Sajnos az első fokon hozott ítéletet a magyar jogrend szerint szinte lehetetlen másodfokon megváltoztatni, hiszen ,,tényállást nem lehet támadni".

A bíróság a védelem egyetlen tanúját sem tartotta érdemesnek meghallgatni (8 tanúnkból senkit sem hallgatott meg).

A Fejér Megyei Főügyészség felületesen kezelte az ügyet, szóvivőjük több alakalommal is félretájékoztatta a közvéleményt, ezzel is hangulatot keltve. A vesztegetési ügyben a főügyész által kiadott dokumentumokban szereplő sértett több mint 10 alkalommal szerepel kiskorúként (a szóvivő gyermekként és kiskorúként is hivatkozik rá), holott a sértett 22 éve felé közeledett; azzal sem voltak tisztában, hogy akit az igazgató mellett pedofiliáért elítéltek az egy nevelő, nem az igazgatóhelyettes. Az origo.hu hírportál az ők közleményük alapján írta le, hogy ,,az igazgatóhelyettesnek is börtönbe kell vonulnia, mivel szexuálisan zaklatta a nevelteket", ami nyilvánvaló rágalom volt, hiszen egy nevelőről volt szó, akinek pedofil cselekedetét én lepleztem le. Miután egy nevelt arról tájékoztatott, hogy egy nevelő szexuális ajánlatot tett neki, szembesítettem a nevelőt azzal amit hallottam róla. Ő beismerte tettét, de csak felfüggesztett börtönbüntetést kapott. Természetesen helyreigazítást kértünk a portáltól, de mivel ellenem ilyen felháborító, igazságtalan ítélet született, rágalmazásért beperelni az origo.hu-t már nem tartottuk érdemesnek (több más portál is átvette a hírt).

Az általunk kért iratokat nem, vagy csak késve bocsátották a rendelkezésünkre, így az ügyvédünknek nem volt ideje felkészülni és reagálni az elhangzottakra vagy a jegyzőkönyvben tévesen szereplő adatokra. Az eljárás során a bíróság egyetlen jegyzőkönyvet sem küldött el számomra, így nem tudtam ellenőrizni, hogy a jegyzőkönyv tartalma megfelel-e az előző tárgyaláson elhangzottaknak.

A tanúk több alkalommal nem válaszolhattak az én vagy az 1. rendű vádlott által feltett kérdésekre (pl. azt a kérdést tettem fel a tanúnak, hogy ha én meg akartam volna vesztegetni a sértettet, akkor a rendőrségen tett vallomás tétele előtt vagy utána lett volna célszerű ajánlatot tenni?).
A bíró fenyegetően lépett fel egy tanúval szemben, amikor a tanú el szerette volna mondani, hogy nem tartja szavahihetőnek a neveltet. Bírói ,,ráhatásra" a tanú változtatott eredeti álláspontján.
A bíróság és az ügyészség más iratanyagból dolgozott, mint a védelem, ezért nem mindig lehetett követni és értelmezni a tárgyaláson elhangzottakat.

A bíró az ügyvédünk tiltakozása ellenére helyt adott az alapügy felnőtt korú sértettjének a kérésének, aminek értelmében nem lehettem jelen az ő bíróság előtt tett vallomástételén, amiben a tanú valótlanságotkat állított. Mivel a bíróság egyetlen jegyzőkönyvet sem küldött el nekem, nem szerezhettem tudomást arról, hogy távollétemben ő valótlanságokat állított. A másodfokú ítélet indoklása során vettem tudomást arról, hogy az ítélet indoklása olyan új tényállást is tartalmaz, amely nem felel meg a valóságnak, de mivel jogerős ítéletről beszélünk, nem állt módomban, hogy megcáfoljam a másodfok valótlan állításait, még akkor sem, ha ezt bizonyítani tudtam volna a mentő tanúk közjegyző előtt tett vallomásával.

Úgy érzem nemcsak a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogom sérült, hanem, mivel az ügynek ,,politikai háttere van", az ítéletet a politikai elvárásnak megfelelően befolyásolták, az ellenem folytatott eljárás egy koncepciós per része, az ítélet megalapozatlan, ugyanakkor drákói.
Az elsőfokon eljáró ügyvédet megdöbbentette az ítélet, elismerte, hogy az elsőfokon 2 évig elhúzódó eljárás alatt sem tudott rájönni, hogy ki áll/kik állnak az ügy hátterében. Az ügy lefolyásáról nekem ,,A tanú" című film jut az eszembe: ,,Virág elvtárs, ez nem a vádirat, ez az ítélet."
Az ellenem elkövetett karaktergyilkosság hátterében mindvégig egy bosszúálló, felsőfokú végzettség nélküli volt munkatárs, egy budapesti székhelyű alapítvány ,,trénereként" tevékenykedő személy állhatott, akinek munkája sok kívánnivalót hagyott maga után, amit közvetlen feletteseként többször szóvá tettem, mulasztásairól jegyzőkönyvet készítettem. Több reményt fűztünk a munkájához. Munkaviszonya a gyermekotthonban nem az általa kívánt módon szűnt meg, aminek én is részese voltam. Ő biztosította a bulvárcsatorna stábjának támogatását, akik állandó jelenlétükkel, a sértettek befolyásolásával, szervezésével, irányításával, a tárgyalásokra történő fuvarozásukkal, vagy ha a helyzet úgy kívánta, távoltartásukkal gyakoroltak hatást a bíróság munkájára.

Megtapasztaltuk, hogy ez a bulvár csatorna nemcsak a piramis csúcsára tudja röpíteni a ,,celebeket", hanem a sárba is képes tiporni tisztességes embereket, elképesztő valótlanságokat állítva, amik ellen úgy tűnik a magyar igazságszolgáltatásban képtelenség védekezni. 2016 óta, amióta általános iskolai testnevelő tanárként elhelyezkedtem, a bulvárcsatorna két munkahelyemről dobatott ki. Először a tankerületi igazgatót keresték fel és kérték számon tőle, hogy miért alkalmazott egy olyan pedagógust, aki ellen a bíróság vádat emelt. Ekkor még el sem kezdődtek a bírósági tárgyalások. 2019. november 25-i megdöbbentő elsőfokú ítéletet követő napokon reggel már a bulvárcsatorna ,,elfoglalta állását" az iskola előtt, ahol szülők, tanulók, kollégák kiálltak mellettem, nem voltak hajlandóak ,,rosszat" nyilatkozni rólam. Az iskola a szülők és tanítványok kérése ellenére nem vállalta, nem vállalhatta, hogy továbbra is alkalmaz, közös megegyezéssel megszűnt a munkaviszonyom és ezzel egyszer és mindenkorra véget ért a pedagógus pályám. Ezután már csak az építőiparban találtam segédmunkásként munkahelyet (62 évesen), de a Covid járvány miatt 2 hónap múlva ez a lehetőség is megszűnt. Azóta börtönbe vonulásomig, másfél éven át feleségem tartott el. Az engem ért megaláztatásokból neki is kijutott. A lakásunkban tartott házkutatás során lefoglalták a telefonját és a laptopját, holott figyelmeztettem őket, hogy a laptop az intézménye tulajdona és a munkavégzéséhez elengedhetetlen dokumentumok vannak rajta a többi lefoglalt adathordozókról nem is beszélve, amiket saját költségünkön kellett pótolni. Feleségem elmondása szerint utoljára a Securitate kutatott a lakásában, nem gondoltuk volna, hogy az anyaországban 25 évvel a rendszerváltás után ugyanezt kell átélnünk. A börtönben lefoglalt telefonomat a mai napig nem kaptam vissza.

A kegyelem folytán hiába törölték büntetett előéletemet, erkölcsi bizonyítványom ellenére sem tudok elhelyezkedni a szakmámban. Az alapügy sértettjei több millió forintos kártérítéseket vehettek fel a nyilvánosság kizárásával, engem anyagilag ellehetetlenítettek és börtönviselt, megbélyegzett ember leszek életem hátralevő részében.

Meggyőződésem, hogy az ellenem folytatott eljárás egy koncepciós per része, az ítélet megalapozatlan, ugyanakkor drákói. Természetesen az ítélet ellen szerettem volna fellebbezést bejelenteni. Az elsőfokon eljáró védőügyvédemet is megdöbbentette az ítélet, elismerte, hogy a 2 éve elhúzódó bírósági eljárás alatt nem tudott rájönni, hogy ,,ki áll az ügy hátterében, ki mozgatja a szálakat". Sajnos másodfokon a képviseletemet ellátó ügyvéd miután tájékozódott az ügy hátteréről, nem volt hajlandó tovább vállalni az ügyet, a több mint egy évig elhúzódó másodfokú ítélethirdetésen meg sem jelent, a fiát küldte el maga helyett, ami azt feltételezem, hogy előzőleg tájékozódott az ítéletről és nem kompromittálta magát, számítva az RTL Klub stábjának a jelenlétére. Három hónap elteltével sikerült találni egy olyan ügyvédet, aki felháborodott az igazságtalan eljárás miatt és vállalta, hogy minden lehetséges jogorvoslati lehetőséget kihasználva ellátja további védelmemet (felülvizsgálati kérelem, perújítás, nemzetközi bíróság). Már öt hónapja börtönben voltam és a sajnos megbízhatatlannak minősült ügyvéd még semmit sem tett. Az volt a véleménye, hogy ,,az ügynek politikai háttere van". és ezért nem érdekelte tovább az ügy. Az ítélet elleni felülvizsgálathoz végre nagy nehezen sikerült olyan ügyvédet találni, aki a felülvizsgálati kérelmet elkészítette és benyújtotta.

A már eddig átéltek és a várhatóan még jelentős időt igénylő elbírálás előtt az ügy összes körülményére, koromra és egészségi állapotomra figyelemmel, szükségesnek és indokoltnak éreztem azt, hogy részemre Magyarország Köztársasági Elnöke az Alaptörvény 9. cikk (4) bekezdés g) pontja egyéni kegyelmet adjon és ezáltal mentesítse az említett büntetőeljárás következményeitől és kerüljön sor az említett eljárás velem szemben mielőbbi megszüntetésére.

Természetesen jogi úton is szerettem volna Magyarországon kihasználni minden jogorvoslati lehetőséget, ezért fordultam a Kúriához. Sajnos a Kúria elutasította a felülvizsgálati kérelmemet. Őszintén, nem gondolom, hogy ezek után valaha kiderülhet az igazság Magyarországon és igazságos ítélet születhet ügyemben.

A pedofiliát ahogy írtam mélységesen elítélem, de úgy gondolom, hogy ha a forgatókönyv úgy volt megírva, hogy az igazgatón kívül ,,bűnbakot" kell még találni, akkor nem azt az igazgatóhelyettest kellett volna pellengérre állítani, aki történetesen a legtöbbet tett a gyerekekért. Úgy tűnik ,,a székely góbé" volt a legalkalmasabb személy, akit a pedofiliával elítélt igazgató mellé lehetett állítani ,,bűntársként". Ha a bicskei gyermekotthonban történt pedofília ügyet volt hivatott ,,szigorúan" büntetni a bíróság, akkor nem értem, hogy aki valóban elkövette az igazgató mellett ezt az aljas cselekményt (egy nevelő), ő miért ,,úszta meg" felfüggesztettel, és miért került börtönbe a munkáját lelkiismeretesen végző, a pedofiliát leleplező pedagógus.

A tényeket ismerve, nem vagyok biztos benne, hogy a bíróság célja az ártatlan gyerekek életét megnyomorító pedofil cselekmény ,,drákói" büntetése volt, úgy tűnik sokkal inkább ,,megrendelésre" vagy megfelelési kényszerből hozták meg ellenem a szigorú ítéletet. Pedagógusként is kiálltam az iskolai zaklatást elszenvedő gyerekekért, lelkiismeretes munkámmal igyekeztem időben feltárni és megakadályozni ezeket az eseményeket. A helyi általános iskolában is tettem ilyet, ahogy azt korábban írtam.

Végül szeretném elmondani, hogy a sértettek, akik 2016 őszén az RTL Klub műsorában arcukat vállalva számoltak be az őket ért sérelmekről sok millió forint kártérítést vettek fel. Tudomásom szerint eredetileg fejenként 50 millió forint kártérítést követeltek polgári peres úton a fenntartótól és az igazgatótól. Mivel peren kívül sikerült megegyezni, az ügy fő sértettje intézte a kifizetéseket egy ügyvédi irodán keresztül. A kártérítés során olyan mesés összegekhez jutottak hozza a sértettek, amikről egy pedagógus pályán megöregedett magunkfajta álmodni sem mer. Van, aki Rolex karórájával pózol a Facebook-on, van aki már elköltötte a kapott kártérítést és sajnálatos módon megint az utcán él.

Meggyőződésem, hogy a pedofiliától valóban meg kell védeni a kiszolgáltatott gyerekeket, de aki ezt a förtelmes bűncselekményt elköveti, azt csak a minden kétséget kizáró bizonyíték alapján szabad elítélni, tisztességes bírósági eljárás során, de a lehető legszigorúbb módon. Sajnos sok kérdés maradt megválaszolatlanul a volt igazgató pedofília ügyével kapcsolatosan is és én ennek a kétes ügynek lettem az áldozata.

A bicskei gyermekotthonban történt pedofiliával kapcsolatos botrány ,,hevében" ártatlanul lettem meghurcolva, tönkretették tisztességben, becsületben leélt életemet. Kálváriám megdöbbentette közvetlen környezetünket, rokonokat, barátokat, ismerősöket, úgy az anyaországban, mint szülőföldünkön, Erdélyben.

Egy részben szülőföldünkön, de nagyrészt az anyaországban becsülettel ledolgozott életpálya végén feleségemmel pedagóguspályánk utolsó évei nem a jól megérdemelt elismerésről, hanem a szégyenletes meghurcoltatásról szóltak. Sok megpróbáltatásban volt részünk erdélyi magyarként az ,,átkos" korszakban, ezért szerettük volna az anyaországban felnevelni sajnos soha meg nem született gyerekeinket, de ma vigasztalásként élem meg, hogy nem hagyok hátra utódot egy olyan országban, ahol ilyesmi megtörténhet. Lélekben mindig határon túli magyarnak éreztük magunkat, több mint harminc évvel ezelőtt örültünk, hogy hazánknak választhattuk Magyarországot, sajnos kárhozatunkra. Feleségemmel rémálomként éltünk meg minden napot az utóbbi kilenc esztendőben, ami kihatott a munkánkra, felemésztette egészségünket. Életem legboldogabb napja lesz, ha visszatérhetek legalább örök békességet lelni szülőföldemre idős édesanyámhoz, ahova tartozom, ahova Isten teremtett.

Isten óvja Magyarországot!

Kónya Császár Endre

Budapest, 2024. február 10.







K. ENDRE ERDÉLYI ÉDESANYJA MIATT KAPOTT KEGYELMET NOVÁK KATALINTÓL? - MEGSZÓLAL AZ ÁLDOZATOK VÉDŐJE


A Hit Rádió legfrissebb adásában dr. Gál András volt a vendégünk, aki a bicskei gyermekotthon áldozatainak ügyvédjeként tevékenykedett. Beszéltünk arról, hogy miért adhatott kegyelmet Novák Katalin az ügyet eltussolni próbáló igazgatóhelyettesnek, K. Endrének, mi történt a gyermekotthonban, és miért nem volt előzmény nélküli az ügy.

A cím kissé félrevezető, de az interjú nagyon jó,megdöbbentő, az ügyvéd nagyon korrekt. Nagyon jó beszélgetés volt, mely ismét megmutatta Király Tamás riporteri kvalitásait. Szégyen hogy árvák és elhagyott gyermekeket azok molesztálnak, akiknek segiteni és jobba tenni kellene az életüket.
Brilliáns volt! Jó kérdések, korrekt válaszok.

A videó 3 nappal a köztársasági elnök lemondása előtt készült!!!

Link








Köszönjük Novák Katalin!

Köszönjük, hogy megmutatta Magyarország szerethető arcát.
Köszönjük, hogy azt érezhettük, Ön a mi elnökünk.
Köszönjük, hogy büszkék lehettünk arra, hogy hazánknak egy arra méltó, több nyelvet beszélő fiatal női elnöke van.
Köszönjük a családokért végzett évtizedes munkáját.
Köszönjük, hogy megmutatta, hogyan lehet méltósággal felelősséget vállalni a döntéseinkért.
Köszönjük, hogy segített hinni abban, hogy a szeretet legyőzi a gyűlöletet.









 
 
0 komment , kategória:  Tragédiák - katasztrófák  
Árpád-házi Daka József Magyarország megkoronázott királya él
  2024-02-10 20:15:18, szombat
 
 










HOGYAN ÉL EGY MAI KIRÁLY? - ÁRPÁD-HÁZI DAKA JÓZSEF TÖRTÉNETE


Árpád-házi Daka József Magyarország megkoronázott királya él


"Kormányzó úr elrendelte, hogy 1944. június 25-én délelőtt 10 órakor díszruhában Ács vezérőrnagy úr felvezessen a budai várba, a kormányzó úr rezidenciájába.

A terembe lépve azt láttam, hogy a kormányzó úr hadsegédje, az admirális úr, a miniszterelnök, magyar miniszterek, a német kormány képviselője (civil ruhában), Serédi Jusztinián hercegprímás bíboros úr, és még pár, számomra ismeretlen méltóság vannak jelen. A lejelentkezés után a kormányzó úr közölte velem, hogy ami itt ebben a helyiségben történni fog, az lesz életem legszebb születésnapi ajándéka.

Ez után felszólította a jelenlévőket, hogy esküdjenek meg, hogy amit látni fognak, az titokban marad, semmilyen körülmények között sem szivároghat ki. Az eskü után a kormányzó úr a következőket mondta:

"A világháború felé haladunk, még nem dőlt el a vége, és hogy ki lesz a győztes. Ha netán elveszítjük a háborút, akkor az ellenségnek az első dolga lesz, hogy lefoglalják a koronázási felszereléseket.

Ezért, mint kormányzó, a kormányzó helyettes választás körül kialakult vitákat lezárva úgy határoztam, a német kormány engedélyét kérem (1944. március 18-tól a német hadsereg megszállta Magyarországot), hogy a Szent Korona egy Árpád-házi főherceg fejére hivatalosan helyeztessen. Ezzel megoldódik a Kormányzó helyettesi választás és egyben Árpád-házi I. József király megkoronázása."

A koronát a kormányzó úr átadta a bíboros úrnak, azzal, hogy a fejemre helyezze.
Egy imazsámolyra kellett letérdelnem. A ceremónia azzal végződött, hogy a bíboros úr a fejemre helyezte a koronát, és megáldott."


Hát ez hihetetlen! Nem is tudtuk, hogy van királyunk! Hogy lehet ez? Nézzük meg sorjában, kezdjük a legelejéről.

(Összefoglaló a 2010.március 20.-i előadásról)


TÖRTÉNETI LEÍRÁS 1220-TÓL 1944-IG - AZ UTOLSÓ ÁRPÁD-HÁZI KIRÁLY MEGKORONÁZÁSA ÉS KORMÁNYZÓ HELYETTESSÉ VÁLASZTÁSA 1944. JÚNIUS 25-ÉN


A kezdetek

1242 évben megszállták Magyarországot a tatárok (Batu Kán vezetésével) és a mongolok, akiknek a vezére Kadan Kán volt. Ez időben Ogadej Kán fia Kadan Kán, mint a mongol birodalom trónörököse vezette a győzelmes hadjáratot.
A tatárok Dzsingisz Nagy Kán halálakor visszavonultak abból a célból, hogy Batu Kán elfoglalja a trónt, de mivel nem vérbeli leszármazott volt, nem követhette Dzsingisz Kánt a trónon.
Ogadej volt a Nagy Kán elsőszülött fia, így ő lett a mongol birodalom császára. Ogadej császár fia Kadan Kán maradt, mint megszálló, a mongol hadsereggel Magyarországon.

IV.Béla király szerette volna a harcot egyenlő eséllyel felvenni, majd az országot újjáépíteni. Ezért fordult IV.Sándor pápához segítségért, és kért a beözönlött mongol-tatár hadak visszaszorítására 1000 fő számszeríjászt. A pápa elutasította a kérést, egyúttal ajánlással élt IV.Béla Magyar Király felé, hogy legyen hős a kereszténység védelmében, és temetkezzen népével együtt az ország romjai alá.
Ogadej császár tervei szerint készült egy menetben Nyugat-Európát is meghódítani. Felajánlotta IV.Béla királynak a szövetségét, ami szerint, ha teljesíti felajánlását, hadai kivonulnak Magyarországról. Szándéka komolyságát bizonyítandó házasságkötést ajánlott, amikor felkínálta leányát, hogy IV.Béla király István fia vegye el feleségül, vagy másik lehetőségként IV.Béla adja feleségül legkisebbik leányát, Jolandát (Jolán) Ogadej császár fiához, Kadan Kán trónörököshöz.
IV.Béla tanácsot kért IV.Sándor pápától, aki tiltotta a felajánlott házasságokat azzal az indokkal, hogy később bonyodalmakat okozhat egy idegen vérű házasság a trónutódlásban.
IV.Béla - aki mindenképpen újjá akarta építeni az országot - azonban belement a felkínált házasságba, és titokban leányát feleségül adta Kadan Kánhoz. Még a királyi család tagjai sem tudtak erről a házasságról.

(Pauler Gyula: A magyar nemzet története az Árpád-házi királyok alatt, 1893. II. kötet, 300. oldal)


A mongolok ígéretük szerint kivonták csapataikat Magyarország területéről, majd elvonultak Mongóliába.

Jolanda 14 éves volt, rendkívüli szépség, aki ezáltal olyan erős hatással bírt Kadan Kán felett, hogy rá tudta venni, mondjon le a trónöröklésről, és telepedjenek le Szeged városába. Szegeden Kadan Kán a neve betűit megkeverte, abból az n betűt kihagyta, és így lett a családfő új bújtatott néven DAKA, aki átkeresztelkedett katolikus vallásra.

Az ország újjáépítése idején IV.Béla, fiát, Istvánt kinevezte Erdély fejedelmének, de neki egész Magyarország kellett volna. Emiatt a IV.Béla és István között olyan feszült, ellenséges viszony alakult ki, amely a haderő megosztásához, fegyveres összecsapáshoz vezetett.
IV.Béla attól való félelmében, hogy fia a harcok során elesik, döntésre kényszerült, ami szerint Jolanda ága legyen ez esetben a "trón várományosa".

Közben Jolandának született egy fia, akit a nagyapjuk után Bélának kereszteltek.
Sajnos a létrejött titkos, de mégis nagyon boldog házasság csak rövid ideig tartott, mert a férj, Kadan Kán (DAKA) a frigy után 5 évvel, fiatalon meghalt.


Kadan halála után Jolanda férjhez ment Boleszló Kalinczki herceghez (később Lengyelország Nagyhercege), aki soha tudomást nem szerzett a megtörtént titkos házasságról.
IV.Béla titokban nevelőszülők segítségével neveltette fel unokáját.

A gyermek teljes neve: Árpád-házi Daka Béla volt. A nagyapa a biztonság kedvéért elhagyta a gyereknél az Árpád-házi nevet, és csak Daka Béla maradt, így soha nem derült ki a kiléte.

Ezt a nevet az utódok is 750 éven át viselték.
Amikor nagykorú lett, tudomására hozta apja titokban tartott származását, és kérte, hogy amikor neki is lesz gyermeke, akkor a halálos ágyán eskü mellett mondja el a titkot legidősebb fiának, és azt, hogy a leszármazás titkát majd ő is ugyanúgy adja tovább.

IV.Béla óvatosságát indokolta, hogy ha szükségessé válna, akkor ez az ág biztosítaná a trónöröklés jogfolytonosságát.
A király akkor még nem is sejthette, hogy ez az ág 750 évig fennmarad apáról fiúra, teljes titoktartásban.

A család fennmaradása sok-sok nehézség, harc mellett történt. Üldöztetés, vagyonelkobzás, stb. Történelmi tény, hogy az egyik Daka leszármazott lett Hunyadi János király étekmestere.
Elérkezett 1849 éve, amikor Daka Ferenc, álnéven Kossuth Lajos titkos tanácsosa lett, mint katona- és nemzetőr ezredes.
1849. április 14-én Debrecenben, a Református Nagytemplomban a Habsburg-ház trónfosztásának nagy történelmi eseményén is részt vett. Később Petőfi Sándor legjobb barátjává lépett elő, mivel ő volt mindig a békebíró, amikor Petőfi és Kossuth vitatkoztak. Köztudott volt, sőt, szóbeszéd tárgya lett, hogy ők ketten soha nem egyeztek.


Petőfi neki ajándékozta a Nemzeti dal első példányát, amit saját kezű dedikációjával igazolt. Ezt a történelmi relikviát ma is családi irattáramban őrzöm.


A szabadságharc bukása után dédnagyapámat a Habsburg pribékek elfogták, és a császár halálra ítélte. A kivégzés előtt a foglár kiengedte Őt, és a fogvatartott 25 hazafit.
Mindannyian megmenekültek, Amerikába emigráltak, és Detroit városában telepedtek le. Dédnagyapám e nagyvárosban élte le életét, ott is halt meg.

Nagyapám, Daka Mihály 1879-ben a szegedi nagy árvíznél csónakkal 300 ember életét mentette meg. Vágó Pál festőművész festményén - ami a Szegeden a Móra Ferenc Múzeumban látható - az a jelenet van megörökítve, amikor nagyapám a csónakban ül, és a császárnak jelenti, hogy 300 embert mentett meg a biztos halálból. A császár ezért báró előnevet adományozott számára. Nagyapám mesélte apámnak, hogy a bajusza alatt mormogta: "Ha te tudnád, ki vagyok, akkor felakasztatnál, és nem báró előnevet adnál".
Nagyapám, aki érezte, hogy a császár emberei a nyomában vannak, a Bánátban található Óbéba nevű kis eldugott faluba menekült - ma a magyar-román-szerb hármas határ közelében fekszik - hogy a császár utol ne érje. Ott is halt meg.

A szabadságharc bukása után a Habsburg dinasztia uralta Magyarországot, sok szenvedést okozva az országnak.


1918-tól 1945-ig

A magyar nemzet sorsát tragikusra fordító I. világháború után bekövetkezett 1918-ban az őszirózsás forradalom, amely gróf Károlyi Mihály elnökletével megvetette a később Kun Béla vezette tanácshatalom alapjait.

Magyarország felett már új, mindent elpusztítani látszó viharfellegek gyülekeztek, amikor a Tanácsköztársaság idején, Szegeden a nemzet megmentésének szándékával szerveződött az ellenforradalmi kormány, amelyben Horthy Miklóst jelölték hadügyminiszternek. Kemény harcok és diplomáciai csatározások után 1919. szeptember 16-án Horthy Miklós bevonult Budapestre. A nemzetgyűlés miután másképp nem tudta áthidalni a IV.Károly király visszavonulásával keletkezett provizóriumot, így 1920. március 1-jén az kormányzóvá választotta Horthy Miklóst. 1920 októberében, ezúttal a magyar országgyűlésben ismét sor került a Habsburg dinasztia trónfosztásának megszavazására.







Családunk története

Családunk története úgy alakult, hogy mivel szegediek voltunk, ott ismerkedett meg apám Horthy Miklóssal, aki szintén katonai szolgálatot teljesített az I. Világháborúban.
Apám később kilépett a hadseregből, és a vasútnál helyezkedett el.

A szegedi ismertség útján tájékoztatta a hadügyminiszter urat, hogy a DAKA család IV.Béla király egyenes ági leszármazottja. Ezzel Horthy Miklós tudomására jutott, hogy nem halt ki az Árpád-ház, valamint örömmel vette azt is tudomásul, hogy apámnak éppen fia született, amivel sikerült az Árpád-ház jogutódját biztosítani.

Az első szülött fiúgyermek én voltam, aki 1919. június 25-én, Szarvason láttam meg a napvilágot.


A trianoni diktátum alapján román megszállás alá esett Nagyszentmiklós, ahol akkor laktunk, így automatikusan román állampolgárok lettünk.

Groza Péter apám jó barátja volt, és az ő segítségével kapott egy igen komoly beosztást a román vasútnál. Az ottmaradást még az is indokolta, hogy a szomszéd faluban, Ócsanádon laktak anyám nagyszülei. Apám édesapja Szegedről elmenekült a már ismert okok miatt Óbébára, ami közel van Nagyszentmiklóshoz. Tehát ezek az okok bírták rá apámat, hogy Romániában maradjunk.
Ketten vagyunk gyerekek, a nővérem: Daka Mária. Az ő ága viszi tovább az Árpád-házi dinasztiát, mivel nekem nem született gyermekem.

Groza Péter segítségével bekerültem a repülőtiszti iskolába, ahol 1940 évben, mint jó tanuló, főhadnagyként végeztem. Mégsem vezethettem repülőt, mert magyar származású voltam, ezért csak távírász lehettem.

1940-ben Erdély hovatartozása miatt a két ország között igen feszült légkör uralkodott, és akkor minden jel arra mutatott, hogy háború lesz. Ezért én akkor úgy határoztam, hogy átjövök Magyarországra.

1940. december 4-én behívót kaptam a Magyar Hadseregbe. Eltitkoltam a román tisztiiskolán szerzett rendfokozatomat, és így mint újoncot szereltek fel a Légvédelmi Tüzérosztály fényszórós századába. A főiskolán szerzett korábbi katonai tapasztalatokat hasznosítva gyorsan lépkedtem előre a ranglétrán. Műszaki műmester, félszakasz parancsnok, majd később ezred műszaki műmester hadnagy lettem. A műmesterek a fényszórók javításával foglalkoztak.

Ez idő alatt Szolnok város védelmével volt a 105. Légvédelmi Tüzérosztály megbízva. Én a fényszóró századnál teljesítettem szolgálatot, mint műmester. Egy közelgő, Szolnokra irányuló nagy bombázásról értesítettek. Én javasoltam, hogy ne a város körül állítsuk fel a fényszórókat, hanem a tanyák körül, mert így elterelhetjük a repülőket, és megmenthetjük a város lakosságát a pusztulástól. A tervem végeredményben sikerült, Szolnokon csak a vasútállomást bombázták. A szolnoki Tisza-hidat úgy mentettem meg, hogy halászhálókat rakattam a tetejére álcázásul. Ez a híd igen fontos objektumnak számított az utánpótlás biztosítása végett a vasúti szállításban. Kimagasló haditettemért megkaptam a Tűzkereszt kitüntetést, ami révén ismét Horthy Miklós látókörébe kerültem.


Megkoronázásom története

Ebben az időben a Svábhegyen laktam. Itt a Kalóz utca 12. szám alatti villában pihent a kormányzó úr Paula nevű leánya, mivel a tüdejével baj volt. A kormányzó úr két alkalommal is felkeresett a lakásomon, amikor a leányát látogatta. Nagy örömmel tapasztaltam, hogy figyelemmel kíséri tartózkodási helyemet, életemet.

1942-ben a kormányzó úr súlyos beteg lett, és felvetődött, hogy szükség lenne egy kormányzó helyettesre. Sok jelölt közül nagy csatározások után ifjú Horthy Istvánt választották meg kormányzó helyettessé. (A jelöltek között volt Albert főherceg, mint németbarát, és sok más hazai politikus.) Ifjú Horthy István máig tisztázatlan, tragikus körülmények között, 1942. augusztus 20-án lelte halálát a fronton, a Don melletti Ilovszkoje repülőtér közelében. A temetése után ismét elindult a harc, hogy ki legyen a kormányzó helyettes. Felvetődött Horthy Miklós unokájának jelölése is, aki akkor 2 éves volt. Albert főherceg - más politikusok mellett - ismét megpályázta a címet. A jelölési harc 1944-ig elhúzódott.

1944. május végén őrparancsnok voltam a műszaki tiszti iskolán. A helyőrségről parancsot kaptam, hogy mindenkit vezényeljek le az óvóhelyre, mert szőnyegbombázás lesz. Az iskola parancsnoka Ács vezérőrnagy úr volt, aki a kormányzó úr legjobb barátjaként volt ismert. Ő volt az a tüzér százados 1919-ben, aki a kormányzó úr parancsára Biatorbágyon a vasúti sínekre felállított ágyúkkal várta a királyi vonatot, ami Tihanyból hozta IV.Károlyt, hogy Budapesten elfoglalja a trónt. Az ellenállás eredményes volt. IV.Károly király védőőrizet mellett Tihanyba való visszatérésre kényszerült, ahonnan az Antant száműzetésre ítélte...

A pusztító erejű légitámadás előtti percekben a tiszti iskola nagy előadótermében Ács vezérőrnagy úr éppen előadást tartott, és a táblára írt, amikor én benyitottam, és jelentettem a helyőrség parancsát, hogy mindenki azonnal siessen az óvóhelyre. Ő csak magyarázott tovább, és emiatt a hallgatók is a helyükön maradtak. Ekkor én odamentem, felkaptam, és szaladtam le vele a pincébe, a hallgatók meg utánunk. (Szerencsére vékony kis ember volt.)
Tiszteletlenségnek tűnő, kíméletlen intézkedésemmel megmentettem 400 utánpótlásra jelölt műszaki tisztjelölt, műmester, fegyver-, és lövegmester életét.

Másnap beidéztek kihallgatásra a kormányzó úr elé. Lejelentkezés után megkérdezte a kormányzó úr: "Édes fiam, tudod-e hogy miért vagy itt?" Azt válaszoltam, hogy igen, mivel "felségsértést" követtem el. Erre a kormányzó úr elnevette magát.
(A kormányzó úr június 18-án tartotta a születésnapját, én meg június 25-én. Ez a kihallgatás a két időpont között volt.)
"Édes fiam, a cselekedeteddel egy igen nagy hőstettet követtél el, és ez méltányolja a "büntetésedet". Megkapod a "Horthy Miklós Érdemrend arany fokozatát karddal és zászlóval ékesítve", és "mellékbüntetésül" június 25-e után Ács vezérőrnagy úr Bécsbe kísér a Wehrmacht "Titkos Fegyverek" műszaki törzstiszti továbbképzésére."


25. születésnapomon, 1944. június 25-én történt

Kormányzó úr elrendelte, hogy 1944. június 25-én délelőtt 10 órakor díszruhában Ács vezérőrnagy úr felvezessen a budai várba, a kormányzó úr rezidenciájába.
A terembe lépve azt láttam, hogy a kormányzó úr hadsegédje, az admirális úr, a miniszterelnök, magyar miniszterek, a német kormány képviselője (civil ruhában), Serédi Jusztinián hercegprímás bíboros úr, és még pár, számomra ismeretlen méltóság vannak jelen. A lejelentkezés után a kormányzó úr közölte velem, hogy ami itt ebben a helyiségben történni fog, az lesz életem legszebb születésnapi ajándéka.
Ez után felszólította a jelenlévőket, hogy esküdjenek meg, hogy amit látni fognak, az titokban marad, semmilyen körülmények között sem szivároghat ki. Az eskü után a kormányzó úr a következőket mondta:

"A világháború felé haladunk, még nem dőlt el a vége, és hogy ki lesz a győztes. Ha netán elveszítjük a háborút, akkor az ellenségnek az első dolga lesz, hogy lefoglalják a koronázási felszereléseket.
Ezért, mint kormányzó, a kormányzó helyettes választás körül kialakult vitákat lezárva úgy határoztam, a német kormány engedélyét kérem (1944. március 18-tól a német hadsereg megszállta Magyarországot), hogy a Szent Korona egy Árpád-házi főherceg fejére hivatalosan helyeztessen. Ezzel megoldódik a Kormányzó helyettesi választás és egyben Árpád-házi I. József király megkoronázása."
A koronát a kormányzó úr átadta a bíboros úrnak, azzal, hogy a fejemre helyezze.

Egy imazsámolyra kellett letérdelnem. A ceremónia azzal végződött, hogy a bíboros úr a fejemre helyezte a koronát, és megáldott.

A ceremónia után a kormányzó úr így szólt:
"Hála Istennek, hogy ez a vágyam teljesült. Ezennel gratulálok, fiam, és soha el ne feledd, hogy magyar vagy!"

A civil ruhás hozzám lépett, és német nyelven azt mondta:
"Felség, sok szerencsét, sok boldogságot, és igazsággal lássa el a magyar népet."

A bíboros úr annyit mondott:
"Isten áldásával vezéreld a magyar népet sok szerencsével."
Mindenki jókívánsággal látott el.

Ezt követően átmentünk a királyi palotába, és ott a trónteremben folytatódott a ceremónia.

Nekem bele kellett ülni az ott elhelyezett trónszékbe, és ezután a bíboros úr is megáldott. A korona egész idő alatt a fejemen volt.
A trónszék ülő része aranyozott sújtású dísszel volt körül fonva. Egy aranyszálat észrevétlenül leszakítottam, még ma is őrzöm. A trónszék a háború alatt eltűnt, ez az aranyszál maradt belőle.
A szertartás végeztével visszavonultunk a kormányzó úr rezidenciájába, ahol Serédi bíboros úr a Szent Koronát a fejemről levette, és a kormányzó úrnak átadta.

Ezek után megtörtént a magas rangú vendégek elbúcsúztatása.
(Előttem világos volt, hogy a koronázás azért lett titoktartás esküjének terhe alatt levezetve, mert Hitler attól tartott, hogy ha az osztrákok hírét veszik a megtörtént koronázásnak, veszélybe kerülhet az út és utánpótlási vonal a már akkor közeli orosz frontra.)

Végül a kormányzó úr elrendelte, hogy másnap útra készen, Ács vezérőrnagy úrral együtt jelenjünk meg.
Másnap az úti papírokat Ács vezérőrnagy úr átvette. A kormányzó úr azzal búcsúzott tőlem:
"Őrnagy úr, soha ne feledd azt, hogy magyar vagy! Fiam, Isten kísérjen szerencsével!"
Megölelt, és kezet nyújtott.

Én mindent megköszöntem, majd tisztelegtünk, és távoztunk. Őrnaggyá azért léptetett elő, mert az iskola törzstiszteknek létesült. (Ács vezérőrnagy úr az átvett papírokat zárt, lepecsételt borítékban az iskola vezetőinek átadta, én sajnos nem kaptam példányt belőle.)

Az iskolában soha nem a nevemen szólítottak, hanem "Der Ungar" volt a megszólításom. Az iskola olyan titkos volt, hogy mellém volt vezényelve egy törzsőrmester. Feladata volt az állandó felügyelet, hogy ne tudjak telefonálni, levelet írni, vagy bárki kívülállóval érintkezni, beszélni. A városba is minden esetben elkísért. Közvetlenül az én szállásom mellett volt az ő szobája is.
Az iskolát kitűnően végeztem, ami után előléptettek Wermacht őrnaggyá.

1944 decemberében jöttem haza. Kaptam egy zárt borítékot, amit december 23-án a honvédelmi miniszter úrnak kellett volna átadnom, de Budán, a Bécsi úton a téglagyárnál az oroszok elfogtak. Mivel német menlevelem volt, és magyar tiszti egyenruhában voltam, átadtak a politikai katonai szervezetnek, a G.P.U. részlegnek. Amikor átkutattak, megtalálták a borítékot. Felbontották, és akkor látták, hogy honnan jöttem. A papíron egy számomra ismeretlen név szerepelt. Kérdezték, hogy ki az, de nem tudtam megmondani. Később rájöttem, hogy az én álnevem volt, amit a hírszerzők megtévesztése végett kaptam.


A háború után

Győrbe vittek, és fogdába vetettek. Hat hónapon át kínoztak, hogy áruljam el az iskolán megismert titkokat, de semmit nem mondtam nekik. A kihallgatáson jelenlévő tolmácsnő, aki besszarábiai származású orosz G.P.U. százados volt, közölte velem, hogy agyonlőnek. Kétségbeesésemben öngyilkosságot akartam elkövetni, és a bal kezemen az eret elvágtam... Orvosi kezelésem idején a tolmácsnő megsajnált (szerelmes lett belém), és megszervezte a menekülésemet a biztos halálból.

Az oroszok hat hónapos fogsága után - ahonnan kalandos körülmények között hála Istennek sikerült megszöknöm - a magyar hatóságoknál jelentkeznem kellett.

A jelentkezéskor hivatásos őrmesterként szerepeltettem magam. 1947-ben leszereltek, mint "idegen személyt", ezért többé nem hívtak be szolgálatba. A háború alatt a koronázási ceremónia levezetésénél szereplő személyek egy része meghalt, másik része disszidált. Így tudtam titkomat a mai napig megtartani.


Mindvégig nagyon féltem, hogy életem féltve őrzött titkára fény derül.

1946-ban Budán, a Szilágyi Erzsébet fasoron, a Körszálló előtt megszólított valaki: "Fenség!" Először majd' frászt kaptam, majd felismertem Ács vezérőrnagy urat, akinek megmentettem az életét. Már teljesen megtört állapotban volt. Beszélgettünk egy keveset, majd elváltunk. Többé nem találkoztam vele.

A hadseregből való leszerelést követően iparengedélyt váltottam villanyszerelésre, majd 7 év működés után államosítottak. Ezután, mint műszaki előadó helyezkedtem el. Nagyon sokáig megfigyelés alatt voltam.

Éppen nyugdíjba mentem, amikor az első feleségem meghalt. Meizner Ilonának hívták, 25 évig éltünk együtt. Született hercegnő volt, mivel Mog tábornok és Napóleon húgának a leszármazottja volt. Pécs mellett telepedtek le az övéi, és a Meizner nevet vették fel. Született 1923. 04. 02-án, elhunyt 1978. 07. 10-én.

Második feleségem Csivincsih Jolán nemzetes asszony 1935. 01. 20-án született Füzesabonyban, aki 27 év házasság után 2006. 12. 23-án hunyt el.

Így 91 évesen egyedül élek, leszármazott nélkül.


Visszapillantok a múltba, az 1944-es évre

1.) 1944 évben udvaroltam Szeleczky Zita színművésznőnek. Én 1944. december 23-án Győrben orosz fogságba estem, a színművésznő pedig politikai rágalmak miatt disszidálni kényszerült, így kapcsolatunk megszakadt. A színművésznő Jimmy Carter elnök úr családjának bennfentes tagja lett. Sokszor említette az elnöknek, hogy nem halt ki az Árpád-ház (rám gondolt). Amikor Carter elnök úr Vácon felavatta az általuk épített 10 humanitárius házat, meghívott egy beszélgetésre (le is vagyok fényképezve a feleségével.)

Amikor elváltunk, azt mondta: "A koronázási jelvényeket visszaadtam magára való tekintettel, és a kormány kérésére. Ön harcoljon, hogy a fejére kapja."

Én azt válaszoltam, hogy királyság már nem lesz Magyarországon.

Szívélyesen elbúcsúztunk egymástól.
Ezeket azért adtam közre, mert mindenkinek tudnia kell, hogy Szeleczky Zitának sok érdeme volt abban, hogy a Szent Korona a többi koronázási jelvénnyel együtt visszakerült hazánkba.

2.) Apám és Horthy Miklós szegedi találkozása döntötte el a később, 1944-ben történő megkoronázásomat. Ezen találkozáson egyikük sem sejtette, hogy az országban IV. Béla végakarata valósul meg azzal, hogy az ő leszármazottja lesz az utolsó Árpád-házi Király, és Kormányzó helyettes.

Kitüntetések a fentiekben már részletesen leírt hőstettek alapján:

1940: Délvidék és Erdély bevonulási emlékérem - Tűzkereszt

1944:: Horthy Miklós Érdemrend arany fokozata karddal és zászlóval ékesítve

1980:: 6500 katona sírhely felkutatásáért kaptam elismeréseket:

Angol: A Szent György Lovagrend egyik magas rangú tagja az angol királynő megbízásából Szent István királyunk kardjával a Lovagrend tagjává avatott.

Magyar: A Honvédelmi Miniszter a Honvédelemért alapított érdemrend ezüst fokozatát adományozta részemre.

Német: Németország legmagasabb kitüntetését, a "Theodor Heuss" kitüntetést Horst Köhler német államfő nyújtotta át, ünnepélyes külsőségek között.

Vatikáni: A Szentszék legmagasabb elismerését II.János Pál Pápa személyesen adta át részemre.

Munkám elismeréséül a Szent György Lovagrend Tiszti Kereszt birtokosa lettem. Saját jogon avattak vitézzé a II. világháborúban tanúsított tevékenységem miatt a Történelmi Vitézi Rendbe:

2006. évben a Történelmi Vitézi Rend Ezüst Érdemkeresztjét vehettem át,

2008.. évben megkaptam a Történelmi Vitézi Rend Arany Érdemkeresztjét is.

Magas szintű elismerések

Az Angol Királynő Őfelségétől
Rainer Monacói Hercegtől
Groza Pétertől
XVI. Gusztáv svéd királytól
II. János Pál pápától
Helmut Kohl német kancellártól
Lech Walesa lengyel elnöktől


Életem legmagasabb megtiszteltetése

II. János Pál pápa elrendelte, hogy ősanyám, Boldog Jolán, Kinga és Hedvig szentek relikviáit a lengyel bíboros hozza el
Lélekemelő és megható jelenet volt (fotó tanúskodik róla), amikor a bíboros úr az ősanyám relikviáit tartalmazó díszdobozt átadta, és én 750 év után azt a kezemben tarthattam.
Ma is megtekinthetők Egerben a Dobó téri Minorita templomban, ez a kép a helyszínen készült:

Életem fent megfogalmazott legfontosabb eseményei korántsem a teljesség igényével készültek. Mégis igyekszem az utókor számára közreadni a sok keménységet és bátorságot igénylő cselekedeteim hosszú sorát, amely harcos életemnek adott és ma is ad értelmet.



Daka József családjában apáról fiúra szállt a titok. Az idős férfi 40 éves korában tudta meg, hogy gyökerei IV. Béla királyig nyúlnak vissza.

A nyolcvanas évei végén járó alacsony, vékony férfi Szarvason született Daka József néven. Kérésére a Magyar Köztársaság belügyminisztere négy éve engedélyezte számára, hogy felvegye az Árpád-házi nevet. - Családfám gyökerei ugyanis IV. Béla királyig nyúlnak vissza - magyarázza a váltást azxxx élő nyugdíjas. - Az uralkodó lányának, Boldog Jolánnak az ágához tartozunk. A szép királylányt annak idején feleségül kérte a mongol Kadam kán. A család magyarországi leszármazottai Daka néven 750 évig Szegeden éltek titokban, bizonyos okok miatt nem volt tanácsos nyilvánosságra hozniuk a rokoni szálakat. Ezekről a mindenkori családfő csak a halálos ágyán beszélt a legidősebb fiának.

Daka József 40 éves volt, amikor apja élete utolsó órájában megosztotta vele a származásukkal kapcsolatos titkot. Akkor kezdett el "kutakodni" a családi örökségben talált régi iratok között. - Olyan kincsekre leltem, amelyek meghatározták a további életemet - meséli a lakásán őrzött értékes relikviák között. - Az egyik legbecsesebb az 1848-ban kiadott Nemzeti dal egyik eredeti nyomdai példánya, amelyet P. S. aláírással maga a költő ajándékozott üknagyapámnak. A szóban forgó férfi Daka Ferenc, aki Kossuth Lajos titkos tanácsosa, s Petőfi Sándor közeli ismerőse volt. Így került hozzá a mára megsárgult lap, amelyen jól olvasható a megfakult pár szó és a névjegy. A másik féltve őrzött irat Leininger grófnak az aradi börtönben papírra vetett búcsúlevele, amit kivégzése előtt írt a feleségéhez és a gyermekeihez.

Ezek a korabeli emlékek késztettek arra, hogy gyűjteni kezdjem a történelmi személyiségekkel és hírességekkel kapcsolatos tárgyakat, illetve az aláírásaikat - idézi fel a hosszú évtizedek óta űzött hobbi kezdetét.

Az időközben lovaggá ütött Daka József gyűjteménye tízezer autogramra rúg. S még nem említettük gazdag könyvtárát, s azokat a régi tárgyakat, amelyek különböző uralkodóktól, neves művészektől, íróktól kerültek a birtokába. A hírességek - számos esetben a fényképükkel együtt dokumentált - aláírását korábban hat éven át közszemlére tette, ám állami támogatás híján be kellett zárnia a magánerőből fenntartott múzeumát. Pedig volt mit látni az érdeklődőknek. A tematikusan rendezett kartonokon ott díszeleg a dalai láma, avagy Gusztáv svéd király eredeti szignója. A gyűjtő külön büszke rá, hogy zömüket személyes találkozáskor sikerült megszereznie. Ott van az a különálló lap, amelyen a fénykép alatt ez áll: "Johanus Paulus II. ''96. IX. 6.".

- Az előző pápával Pannonhalmán találkoztam. Amikor megemlítettem neki Árpád-házi gyökereimet, a szent gyűrűt a homlokomhoz nyomta. Ez a gesztus mint a történelmi ág leszármazottját illetett meg - említi.


Daka József német, francia és román nyelvtudása révén minden hírességet becserkészett.

Honthy Hanna, Kodály Zoltán, Gobbi Hilda, Bessenyei Ferenc, Hofi Géza szignója mellett őrzi Yehudi Menuhin, Kocsis Albert, Ruzicskay György, Ék Sándor, Stróbl Alajos, Csók István, Czóbel Béla, az írók közül Tersánszky Józsi Jenő, Sőtér István, Apor Elemér, Illyés Gyula, Koós Károly, Moldova György eredeti kézjegyét. Hasonlóan értékes lap az is, amit az első szabadon választott kormány megalakulásakor íratott alá a politikusokkal. Így Göncz Árpád köztársasági elnökkel, Antall József miniszterelnökkel és az akkori miniszterekkel. Számos lap külföldi politikusok aláírását őrzi, mint Jimmy Carterét vagy az idősebb George Bush elnökét. De megvan Ronald Reagan, Helmuth Kohl és dr. Habsburg Ottó aláírása is, mint a híres londoni 6:3-as labdarúgó-mérkőzés angol és magyar csapatának a tagjaié, vagy az első szívátültetést végző Bernard professzoré. - Ahogy korosodom, úgy foglalkoztat mind jobban a gyűjtemény sorsa - mutat körbe Daka József. - Miután nincs leszármazottam, arra gondoltam, hogy felajánlom a Dobó István Vármúzeumnak, vagy annak, aki fantáziát lát benne. Még nem kapott megnyugtató választ, pedig érdemes lenne közkinccsé tenni ezeket az értékeket.

Több ezer ismeretlen katona sírját kutatta fel Daka József kegyeleti gyűjtőmunkát is végzett. Az egri borkombinát évtizedekkel ezelőtti bővítésekor 12 ismeretlen német katona maradványaira bukkantak. Akkor készítette, s juttatta el az első listát a németországi Hasselbe, ahol a világháborúban elesettek után kutatnak. Később Szihalmon, Makláron, Poroszlón, Pétervásárán, Hevesen, Gyöngyösön, Karácsondon, Aldebrőn rögzítette a térségben jel nélkül elhantolt több ezer német, orosz, román és szerb katonák nyughelyét. Az azonosított földi maradványokat átadták a családnak, a többi a budaörsi katonai temetőbe került. Tevékenységéért megkapta az első német államelnökről, Theodor Heuss-ról elnevezett kitüntető medált.

Szilvás István

Előadás: Univerzum Klub, Eger, 2008.március 18, kedd, 18 óra.

Link


Képek az előadásról:

Nem elérhetők


Fotók: Egri Univerzum Klub (köszönjük)

Mint előző


Az Egri Univerzum Klubról:

Az egri Univerzum Klub 1995 végén alakult. Kezdetben Heves Megyei Ufó Klub, majd Agria Ufó Klub volt a nevünk, de sohasem csak az ufók voltak terítéken, hiszen nyitott szellemiségű emberek lévén foglalkoztunk minden más megmagyarázatlan jelenséggel is. Ezért 2000-ben felvettük az Univerzum Klub nevet, hogy ezzel is kifejezzük érdeklődésünk sokféleségét. Az egri Heves Megyei Civil Szolgáltató Központban van a székhelyünk bejegyezve a bíróságon. Taglétszámunk általában 40 fő körül van.

E lelkes baráti társaság havonta tart összejöveteleket, melyek mindig jó hangulatban telnek. Itt olyan témák hangzanak el, melyekről az átlagember nem is hallott, vagy ha igen, nem érdekli különösebben, mert kényelmesen elhitte a velük kapcsolatos magyarázatokat, vagy cáfolatokat. Pedig könnyen felfedezhetők ezek belső ellentmondásai, ha egy kicsit tovább gondoljuk a dolgot. Mi nem vagyunk restek alternatív válaszokon gondolkodni világunk megmagyarázatlan kérdéseivel kapcsolatban. A klub szellemisége átformálja tagjait, egy korlátoktól mentes, új világképben való gondolkodásra állított át minket.


Hozzászólások - izelitőül csak egy:

Palotás Gábor üzente 11 éve

Adjon Isten erőt egészséget, sok örömet, boldogságot, kitartást, sok sikert a nemes ügyhöz!
Én speciel nagyon örülnék, ha a sok kis királyság azaz a sok pártocska helyett végre megint a szakrális magyar apostoli királyság érvényesülhetne, de ahogy haladunk, egyre csak fogyunk, hát nem tudom, ennek mi esélye van, de istennél semmi sem lehetetlen! ha lehetünk elég sokan ahhoz, hogy kiimádkozzuk, akkor meglesz! És hát tkp már Erzsébet asszony meg Mária Natália nővér, stb által is ugye megerősítést kaptunk, hogy ha mi magyarok összefogunk, nincs ellenséges erő, amely legyőzhet minket.. hogy legyen, legyen hát erőnk és akaratunk összefogni és fogjunk össze elég sokan hogy szakrális magyar küldetésünk érvényesüljön


Link

Link

Link







Kapcsolódó hírek:


Árpád-házi Daka József bejelentette törvényes igényét a magyar trónra


Link













 
 
0 komment , kategória:  Történelem  
Ehhez majd pihentnek kell lenned,de érdemes végig is olvasni
  2024-02-09 22:30:11, péntek
 
 







NA EHHEZ MAJD PIHENTNEK KELL LENNED, DE ÉRDEMES VÉGIG IS OLVASNI

Ez csak Magyarországon, magyarul érthető










MESE, VALÓSÁG, KI TUDJA?


EZT PRÓBÁLNÁ VALAKI IDEGEN NYELVEN ELMESÉLNI
AZT HISZEM, EZ CSAK MAGYARUL MEGY...


A Sirokkó - Illaberek mérkőzésen történt, hogy az egyik szurkoló kezet emelt a játékvezetőre. A tettest annak rendje és módja szerint előállították. Az ügy sima volt és egyszerű, majdhogynem érdektelen.

És akkor elkezdődött a tárgyalás!
- A vádlott álljon fel! Neve?
- Bíró vagyok, kérem...
- És hol van a vádlott?
- Hogyhogy hol van, drága bíró úr? Hát én vagyok! Bár nem szívesen...
- Nézze, kérem. Az imént azt mondta, hogy maga a bíró. Tehát ön kapta azt a két megrendítő pofont.
- Méghogy én? Nahát, nem azért, de az a fickó még nem született meg. Egyébként sem lennék bíró semmi pénzért!
- Az Isten szerelmére, hát nem éppen most állította, hogy ön bíró?
- Ja, vagy úgy! A nevem Bíró, tisztelettel. Bíró Levente. Most mondja, hogy összehozott bennünket a sors. Ön is bíró, én is Bíró vagyok.
- Én Lakatos vagyok! - harsogott ingerülten a bíró. - Foglalkozása?
- Lakatos! - nyögte kissé félénken a vádlott, és érezte, hogy ez súlyosbító körülmény. Nem csalódott.
- Ember! - kezdett parázslani a bíró. - Maga ugrat engem?
- Ugyan, dehogy, kérem. Nekem már az apám is lakatos volt, a nagyapám is...
- Nem fogja elhinni, de nekem is!!!... Na, hol is hagytuk abba...Szóval ön is lakatos.

- Kissé már keverni tetszik a dolgokat. Csak én vagyok lakatos. A Lakatos úr bíró, ugyebár. És igaz, hogy én Bíró vagyok, de azért nem vagyok bíró, hanem lakatos.

A bíró hosszú kortyokkal ivott, hogy időt nyerjen.
- Ön tehát Bíró Levente, lakatos. Megy ez, mint a karikacsapás, nem igaz?

A további adatok felvétele, ha lehet, még ennél is gyorsabban ment. Mindössze a munkahely megnevezésének kapcsán éleződött ki ismét a helyzet.
- A sirokkói járásbíróságon dolgozom - mondta gyanútlanul a vádlott.

A bíró talpra szökkent.
- Egyszer már eljutottunk odáig, hogy ön nem bíró!
- Már hogyne volnék Bíró? - kezdett fortyogni a vádlott is. - Bíró Levente vagyok. Lakatos.
- Akkor mit keres a bíróságon?!
- A kilincseket javítom. Tudniillik, mint említettem, lakatos vagyok. De nem úgy, mint ön. Mert ön bíró. Annak ellenére, hogy Lakatos.

A bíró a gyomrára szorította a kezét, és különböző tablettákat készített elő.
- Lépjünk tovább! - suttogta rimánkodva. - Mondja el részletesen, hogyan történt a dolog.
- A Mesterrel néztük együtt a meccset. Kollégám a műhelyből...
- Szóval a főnöke is ott volt.
- A főnököm utálja a focit. A Mester volt ott.
- Megőrülök!!! Egy lakatosműhelyben tudtommal a főnököt hívják mesternek!
- Egy pillanat. Nálunk a főnököt Manónak hívják. Akit Mesternek hívnak, az ipari tanuló. Mester Géza, tetszik érteni?
- Nem értem, de nem is érdekel. Tovább!
- Ezt mondta a bíró is! Pedig bármire megesküszöm, hogy 11-es volt!
- Ne kezdje, barátom, ne kezdje. Egyszer már tisztáztuk, hogy maga a Bíró.
- Most a játékvezetőről beszélek, Allahnál fényesebb orcájú bíró úr! Ez a bíró nem Bíró, hanem Levente.

A bíró hörgő hangokat hallatott.
- A Levente is maga! Jaj, a gyomrom! Bíró Levente!!!
- Ez tagadhatatlan. Az a bíró azonban nem Bíró, mint ahogy a bíró úr sem Bíró, hanem Lakatos. Ettől eltekintve az a bíró Levente. Levente Konrád. Nincs ennél egyszerűbb dolog ezen a kerek világon. Mert például én Bíró is vagyok, meg lakatos is, mégse vagyok se Lakatos, se bíró...
-...A játékvezető tehát továbbot intett.
- Pontosan. Még most is megrezdül a fejem, ha erre az esetre gondolok. A Pereces hatalmas dobása egészen a tizenhatoson belülre szállt. Ez annyira meglepte a Dobót, hogy kézzel ért a labdához. Tisztán láttam!
- Nem értem!...Nem értem!...- siránkozott a bíró. - Hogy jön ahhoz a pereces, hogy ő dobja be a labdát? Másrészt mi abban a feltűnő, ha a dobó játékos kézzel ér a labdához? Hát mivel érjen hozzá, könyörgöm, mivel...?!
- Csak sorjában...csak sorjában. Először is mi kifogása van a Pereces ellen? Az ellenfél térfeléről mindig ő végzi a bedobásokat. Mint említettem, hatalmas dobása van.
- Remek!...És hová teszi közben a pereceket?
- A pereceket? - csuklott fel a vádlott. - Vagy úgy!.. Nos, amikor azt mondom, hogy Pereces, akkor egyáltalán nem a lelátón péksüteményt áruló fickóra gondolok, de nem ám! Hanem Pereces Tónira, a Sirokkó balhátvédjére. Aki a lelátón perecet árul, az nem a Pereces. Azt a manó tudja, hogy hívják!
- Szóval az ön főnöke tudja, hogy ki a pereces?
- Kapaszkodjon meg a csengettyűjében, bíró úr. Nem tudja.

A bíró lenyelte a tablettákat, és még hosszabban ivott.
- De hiszen most mondta, hogy a Manó tudja. Az ön főnöke. Aki egyébként nem azonos a Mesterrel, mert az viszont ipari tanuló. Na, mit szól, hogy figyelek...?
- Ennyit a perecesről! - mondta szomorúan a vádlott. - Felőlem lehet Németh is, Juhász is...

- Nem lehet! - csapott le diadalmasan a bíró. - A német juhász egy kutyafajta. Na, könnyítsen a lelkén, barátom. Láthatja, hogy sok mindent tudunk...
- Látom...azt látom. De azt is láttam, hogy a Dobó kézzel ért a labdához!
- Mivel a bedobást kézzel végzik el. Ennyit még én is tudok, noha nem vagyok bíró! Illetve bíró vagyok, a mindenségit!
- Ami a Dobót illeti, az nem a Pereces, aki a bedobást elvégezte; aki viszont nem pereces, hanem balhátvéd, hanem Dobó István, az Illaberek középhátvédje. Foglalkozására nézve...
- Tudom. Várkapitány.
- Nem egészen. Csapatkapitány.
- Elég!...Szóval kézzel ért a labdához. És akkor mit tett ön?
- Természetesen ordítani kezdtem: “Mester!" - “Maga nálam még inas sem lehetne!"

A bíró elhatározta, hogy további keresztkérdéseket tesz fel, bár egy kicsit már kaparta az asztalt.
- Először: miért ordította szegény Mesternek, aki maga mellett ült, hogy ő még inas sem lehetne magánál, amikor ő inas magánál? Másodszor: mit tehet szegény Mester arról, hogy a bíró nem adta meg a 11-est?
- Bíró úr!... Adjon tíz évet, de ne kínozzon tovább! Én a bírónak ordítottam, hogy mester!
- Pedig ő Levente!
- Én vagyok a Levente!
- De maga nem bíró!
- De Bíró is vagyok!
- Ön lakatos!
- Maga a Lakatos!

A bíró tébolyultan megrázta a csengőt.
- Orvost!... Van orvos a teremben?
- Suszter vagyok! - lépett oda egy úr a hallgatóság soraiból.; Valami baj van?
- Kerítsen egy orvost, barátom! - szólt segítőkészen a vádlott. - A bíró úr, úgy látszik, rosszul lett.
- De kérem, én orvos vagyok!
- Akkor meg mit suszterezik itt?
- Már velem is kezdik?... Dr. Suszter Árpád vagyok. Elmeszakértő, szerencsére.
- A tárgyalást berekesztem! -nyögte fáradtan a bíró. - Délután folytatjuk!

Az orvos néhány injekcióval helyrepofozta a küzdő feleket, úgyhogy délután megkezdődhetett a játékvezető kihallgatása.
- Kérem, Bíró Levente vádlott azt állítja, hogy ön nem sípolt, amikor kellett volna.
- Zavaros helyzet volt. Én mindenesetre kinéztem a Síposra, hogy int-e? A Sípos nem intett. Tehát nem sípoltam.
A bíró ebben a pillanatban kezdett papírrepülőket hajtogatni az aktákból.
- Hát nem magánál volt a síp? - kérdezte, de máshol járt.
- A síp nálam volt. A Síposnál zászló van. A Sípos csak inthet, mert ő a partjelző. Világos? Na, és akkor a Bíró úr elkezdett ordítani...
- Én...? - tért vissza a valóságba a bíró. - Méghogy én...?
- Természetesen a vádlott. Erre én félbeszakítottam a játékot, és hozzájuk léptem, hogy csendre intsem őket. Azonban nekem estek, és...
- Kérem, én a Mesternek akartam lekenni egy atyait - pattant fel a vádlott, de elhajolt. Ily módon történhetett, hogy a bíró sporttársat illettem a tenyeremmel.
- Megpofozta önt a Bíró, vagy sem? - kérdezte a bírótól a bíró.
- Kérem, engem azon a délutánon többen is megpofoztak. Hogy a Bíró úr is köztük volt-e...
- Én...? - sikoltozott hisztérikusan a bíró. - Méghogy én...?
- Ön tudtommal Lakatos.
- Én vagyok a lakatos! - mondta vicsorítva Bíró úr. - És Bíró is vagyok! És Levente is!
- Nono! - intette a játékvezető a vádlottat. - Én vagyok a bíró. És a Levente is. Levente Konrád.

- Elég!!! - üvöltött a bíró. - Máglyára velük! Én vagyok a bíró!
- Én!
- Én!

A verekedőket csak nagyon nehezen lehetett szétválasztani. Közben több rendőr is megsebesült. És a végén csakugyan nehéz lett volna megmondani, hogy melyikük a bíró, a lakatos vagy a játékvezető.

Ezt még a Suszter sem tudta hamarjában. Pedig ő orvos volt...







MICSODA TEMPÓ...


"Egész éjjel havazott. Reggel kimentünk a gyerekekkel hóembert építeni.

8:00 A hóember elkészült.

8:10 Egy arra járó feminista megkérdezte, miért nem építünk hóembernőt is.

8:15 Építettünk egy hóembernőt is.

8:17 Feminista szomszédom panaszt emelt a hóembernő nagy mellei miatt, mert szerinte tárgyiasítom a nőket.

8:20 Egy közelben lakó homokos “pár" is odajött, és hisztériázni kezdtek, hogy miért nem két azonos nemű hóembert építettünk.

8:22 Egy transznemű férfi... akarom mondani, nő... szóval személy kérdőre vont, hogy miért nem építünk nemi identitás nélküli hószemélyt, választható nemi szervekkel.

8:25 Idejött az utca végéből a vegán házaspár, és szóvá tették, hogy a répa élelmiszer, nem pedig hóemberek dekorálására való.

8:28 Lerasszistáztak, mert a hóemberpárunk fehér.

8:31 A szemben lakó muszlim pasas követeli, hogy a hóembernőre azonnal adjak burkát.

8:40 Megérkezik a rendőrség, valaki kihívta őket, mert megsértettük az önazonosságát.

8:42 A feminista szomszéd ismét megjelent. Most a seprűt kifogásolja a hóemberasszony
kezében, mert szerinte ezzel a nőket háziasszonyszerepbe helyező régi sztereotípiát erősítjük.

8:43 Kiszállt az önkormányzat egyenlőségügyi bizottságának elnöke, és kilakoltatással fenyeget bennünket.

8:45 Megérkezett az RTL híradójának stábja. Megkérdezték, szerintem mi a különbség a hóember és a hóembernő között. “A hógolyók", feleltem, mire leszexistáztak.

9:00 A tévében mint feltételezett terroristát, rasszistát, homofóbot és mások érzékenységébe gázoló bűnözőt mutogatnak, aki provokál a lakóhelyén ilyen súlyos időjárási körülmények közepette."







A TÚLZOTT KÁVÉFOGYASZTÁS NÉHÁNY FÉLREISMERHETETLEN JELE
... avagy konzultáljon orvosával, ha:


- a legutóbbi holdfogyatkozás óta nem pislantott;
- nyitott szemmel alszik;
- tüsszentés közben sem csukja be a szemét;
- már a harmadik pulóvert készíti el, pedig nem is tud kötni;
- csakis földrengéskor áll nyugodtan, egy helyben;
- az ápolónőnek szuperszámítógépre van szüksége ahhoz, hogy megmérje a pulzusát;
- a kokain lassítja;
- 20 mérföldet sétál a gyaloglógépen mire rájön, hogy nincs is bekapcsolva;
- az ízlelőbimbói annyira érzéketlenek, hogy akár forró lávát is iszogathatna;
- távirányító nélkül gyorsabban vált csatornát;
- a macskáit Tejszínnek és Cukornak nevezi;
- a kávésbögréjén egy kávésbögre képe van;
- lekörözi az Duracell nyuszit;
- a mozgásérzékelőkben rövidzárlatot okoz;
- az idegrángásai látszanak a Richter-skálán;
- segít a kutyának kergetni a farkát;
- a kávésbögréje biztosítást köt a Lloyd's-nál;
- a jövendőbelijét mindenkinek kávézópartnereként mutatja be;
- napi négy infarktust simán kibír;
- mindenkit átenged a gyalogosátkelőn mire rájön, hogy otthon hagyta a kocsiját;
- parkolásnál megbüntetik gyorshajtásért;
- saját fogaival őrli meg a kávészemeket;
- a videofilmet gyorstekerésben nézi;
- kábel nélkül be tudja bikázni az autóját;
- mások körmét rágja;
- 50 m-ről le tudja magát fényképezni késleltető kioldó nélkül;
- egy hét alatt három pár teniszzoknit tesz tönkre;







FÁRADTSÁG


"Elgondolkoztam, hogy miért is vagyok fáradt. Eleinte a kevés alvásra és a sok stresszre fogtam, de most végre megtaláltam az igazi okát!

Azért vagyok fáradt, mert túl sokat dolgozom!

Tudniillik 10 millió lakosa van Magyarországnak.

Ebből 3,5 millió nyugdíjas, ami azt jelenti, hogy a maradék 6,5 milliónak kell elvégezni MINDEN! Hétszázezren tanulnak, ami azt jelenti, hogy a maradék 5,8 millióra marad az összes munka, de 800 ezren a kormánynak dolgoznak, így marad 5 millió.

Félmillió embert alkalmaz a katonaság.
Ez már csak 4,5 millió aktív, és 600 ezren még iskolakötelezett kor alatt vannak.
Ha a fennmaradó 3,9 millióból számba vesszük az összes munkaerőt, aki a parlamentben, polgármesteri hivatalokban, állami támogatású intézményekben dolgozik, megkapjuk ugyebár azt a maradék 1,5 milliót, akire a tényleges munka elvégzése hárul.

Egy adott pillanatban háromszázezer ember fekszik kórházban, van táppénzen, hozzájuk jön a félmillió munkanélküli, s máris láthatjuk: pontosan hétszázezer ember osztozik a terheken.

Ja... és most olvastuk a legújabb statisztikát:

jelenleg 699.998 ember van börtönben, ami azt jelenti, hogy mindössze két emberre maradt minden munka:

Rád és rám.

Te most éppen szórakozol..







FURFANGOS KÉRDÉSEK - VÁLASZOLTOK?


1. Bori néni pulóvert köt, 45,3 km/h sebességgel. A rendelkezésre álló fonál hossza 68,5 km.
a) Mennyire kell Bori néninek felpörgetnie a sebességet, hogy befejezze a pulóvert, mielőtt még elfogyna a fonál?
b) Hogyan változik a sebesség, ha néha Pista bácsi is beleköt?
c) Mekkora az a legnagyobb sebesség, amely felett Bori néni elveszíti a fonalat?

2. Ha IV. Béla 17 év alatt 139 rendeletet hozott, akkor hányadik Béla hozott 5 év alatt 58 rendeletet?

3. Ha egy nő lefekszik a saját klónjával akkor az leszbikus szex, vagy önkielégités?

4. Mari néni kakasa 6:25-kor kukorékol, 5dB hangerővel. Mennyi idő alatt ér A faluból B faluba (3km) a hang, ha közben a szomszéd 300Nm-es rúgással küldi meg?

5. Hány %-os az alkoholfoka annak a folyadéknak, amelyet Lajos, a postás elfogyasztva 22,08 méter után esik össze. Lajos sűrűsége 1,0968 g/köbcenti.

6. Ha Géza 5 percenként bedob egy fél konyakot,
a) mennyi idő után okádja szembe a felszolgálónőt,
b) ki fogja feltakarítani,
c) és milyen töménységű lesz az okádék, ha a pincérnő 165 cm magas?

7. Az idő pénz. A pénz beszél, a kutya ugat. Amelyik kutya ugat, az nem harap.
Ebből következik, hogy az idő nem harap. De akkor minek van neki vasfoga?

8. Ha ma nulla fok van, és holnap kétszer olyan hideg várható, hány fok lesz holnap?







A 2093-AS TÖRTÉNELEM ÉRETTSÉGI TÉTELEI:


1. Fekete Pákó betelepülése, majd kiűzetése Magyarországról!
2. Győzike vagyonosodása és az etnobiznisz összefüggései.
3. Fejtse ki részletesen, hogyan "kúrta" el Magyarország sorsát Gyurcsány Ferenc miniszterelnök!
4. Ismertesse részletesen a századforduló médiájának egyetemes kultúrtörténeti alkotásait (Big Brother, Való Világ, Fókusz, Aktív, Dáridó, Fásy Mulató), és azok pozitív hatásait a kor társadalmának szellemiségére, intelligenciaszintjére.
5. Anettka és a kozmosz közti viszony a XXI-ik században.
6. Döntse el melyik évben volt nő, és melyik évben volt férfi Terry Black!
7. Balázs Vs. Mónika show. Melyiknek volt a nagyobb nézettsége, és közerkölcsformáló hatása?
8. A Barátok közt szappanopera 102542. részének részletes bemutatása a XXI-ik század végén! Ismertesse bizonyos szereplők sorozatbéli életrajzát, mint pl. a Tilda-karakter evolúciója (1-51-ig)
9. Ki volt Kiszel Donatella édesapja?
Válassza ki, és húzza alá a megfelelő személy nevét:
- Mr. Sylvester Stallone
- Kondor Csaba Úrhölgy
- Az ismeretlen katona ("akcióban eltűnt"smiley
- Az igazi Fantomas
10. Kelemen Anna metamorfózisának ismertetése, munkásságának kultúrtörténeti elemzése.
11. Ismertesse Kocsor Zsolt (egykori művésznevén: Kozsó) nemzetközi elismertségének (Nobel-békedíj, Grammy-díj, Szívárvány Zászló-érdemrend) okait és pályafutásának főbb állomásait.
12. Melyik hazai mestermű vált a világörökség részévé a XXI-ik század közepén?
- Kiszel Tünde "Donatellácska" naptársorozata
- A 4-es metró frissen átadott, Panama-díjas első szakasza
- A Chuck Norris híd
- Schobert Norbert Update Enciklopédiája






NÉHÁNY TANÁCS, TEDD SZEBBÉ AZ ÉLETED...

1. Az első dolog a cipőd amit az emberek megfigyelnek rajtad. Viselj elegáns cipőket!

2. Ha naponta több mint 11 órát ülsz, akkor 50%-al nagyobb az esélye, hogy 3 éven belül meghalsz.

3. Legalább 6 olyan ember van a világon, aki pont úgy néz ki, mint te. 9 % annak az esélye, hogy életed során egyikükkel találkozol.

4. A párna nélküli alvás csökkenti a hátfájdalmat és erősíti a gerincet.

5. Az ember magasságát az apától, a testsúlyát az anyától örökölt tulajdonságok határozzák meg.

6. Ha bármelyik testrészed "elalszik", azt csaknem mindig "felébresztheted" a fejed rázásával.

7. Három olyan dolog van, amit az emberi agy nem tud nem észrevenni. Ez az élelem, a vonzó emberek és a veszély.

8. A jobbkezes emberek hajlamosak a jobboldali rágásra.

9. A tornazsákba vagy a kellemetlen szagot árasztó cipőbe helyezett száraz teafilter elnyeli a kellemetlen szagot.

10. Albert Einstein szerint, ha a méhek eltűnnének a Földről, akkor az emberek 4 éven belül meghalnának.

11. Olyan sok fajta alma létezik, hogy ha minden nap egy újabb fajtát ennél meg, akkor 20 évre lenne szükséged, hogy az összes fajtát megkóstolhasd.

12. Evés nélkül hetekig elélhetsz, de alvás nélkül csupán 11 napig élhetsz.

13. Azok az emberek, akik sokat nevetnek, egészségesebbek, mint azok akik nem nevetnek sokat.

14. A lustaság és az inaktivitás csaknem annyi ember halálát okozza, mint amennyiért a dohányzás a felelős.

15. Az emberi agy információ tároló kapacitása ötször nagyobb, mint amekkora a Wikipedia információ tartalma.

16. Agyunk ugyanakkora mennyiségű energiát használ fel, mint amennyi egy 10 wattos izzó fogyasztása.

17. Testünk 30 perc alatt annyi hőt ad le, amennyi elegendő 1,5 liter víz felforralásához!!

18. A petesejt a legnagyobb, a sperma pedig a a legkisebb sejt!!

19. A gyomorsav (sósav, HCL) olyan erős, hogy feloldja a borotvapengéket!!

20. Sétálj naponta 10-30 percet, és a séta közben MOSOLYOGJ! Ez a végső antidepresszáns.

21. Naponta legalább 10 percet tölts el csendben ülve.

22. Reggel, midőn felkelsz, imádkozzál, arra kérve Istent, mutassa az utat aznapi célod eléréséhez.

23. Több olyan élelmet fogyassz, ami fán vagy növényen terem, és kevesebb olyat, amit gyárakban állítanak elő.

24. Igyál zöld teát és sok vizet. Egyél áfonyát, brokkolit és mandulát.

25. Próbálj meg naponta legalább három embert megmosolyogtatni!

26. Ne pazarold értékes energiádat pletykákra, energia elszívókra, múltbeli gondokra, negatív gondolatokra vagy olyan dolgokra, melyeken nem tudsz változtatni! Helyette inkább fordítsd energiádat a jelen pozitív pillanataira!

27. Reggelizzél úgy mint egy király, ebédelj úgy mint egy herceg, és úgy vacsorázz, mit egy csóró diák, akinek teljesen kiürült a bankkártyája!

28. Az élet ugyan nem korrekt, de azért még mindig jó.

29. Túlságosan rövid ahhoz az élet, hogy bárkinek a gyűlöletére pazaroljuk az időt. Bocsássunk meg nekik mindent!

30. Ne vedd magad túl komolyan! Más sem teszi azt.

31. Nem kell minden érvelésnél neked győznöd. Fogadd el, hogy nem kell mindig egyetérteni!

32. Élj békében a múlttal, hogy az ne ronthassa el a jelenedet!

33. Ne hasonlítsd életedet másokéhoz! Fogalmad sincs róla, hogy is zajlik az övéké.

34. Rajtad kívül senki más nem felelős a boldogságodért.

35. Keretezz be minden úgynevezett katasztrófát a következő szavakkal: vajon számítani fog-e ez még öt év múlva? ̋.

36. Segíts a szűkölködőkön, Légy nagylelkű! Adakozó légy, ne adakozást fogadó!

37. Hogy mit gondolnak mások rólad, az nem a te dolgod.

38. Az idő mindent meggyógyít.

39. Legyen bár a helyzet jó vagy rossz, változni fog.

40. A munkád nem fog törődni veled, ha beteg vagy. Barátaid viszont igen. Tartsd velük a kapcsolatot!

41. Az irigykedés tiszta időpazarlás. Már mindened megvan, amire szükséged van.







TUDTÁTOK HOGY...



1. Ha 8 év, 7 hónap és 6 napon keresztül egyfolytában üvöltesz, akkor elég akusztikus energiát termelsz, hogy felmelegíts egy csésze kávét. (úgy tűnik ez nem nagyon éri meg)

2. Ha 6 év, 9 hónapon keresztül egyfolytában pukizol, akkor elegendő gázt termelsz ki egy atombomba energiájának létrehozásához. (na, ez már döfi)

3. Az emberi szív a vér pumpálása közben olyan nyomással dolgozik, amely a vért akár 10 méter távolságra is képes kilőni. (laza!)

4. Egy disznó orgazmusa átlagosan 30 percig tart. (a kis szemét!)

5. Óránként 150 kalóriát égetsz el azzal, hogy vered a fejed a falba. (még mindig nem tértem magamhoz a disznótól)

6. A hangya saját tömegének 50-szeresét tudja felemelni, 30-szorosát vonszolni és mindig a jobb oldalára esik ha elkábítják. (de ezt ki nem szarja le?)

7. Egy csótány (svábbogár) 9 napig él a feje nélkül, ezután éhen hal. (pfújj!)

8. Az imádkozó sáska hímje nem tud közösülni amíg a feje a teste részét képezi, a nőstény azzal indítja meg a párzási aktust, hogy letépi a hím fejét. (rohadt kis dögök)

9. Egyes hím oroszlánok napi 50-szer párzanak. (disznónak, vagy oroszlánnak lenni jobb...?)

10. A pillangók a lábaikkal ízlelnek. (van lábuk is a pillangóknak ??)

11. Az elefánt az egyetlen szárazföldi emlős amelyik nem tud ugrani. (és jobb is ez így...)

12. A macskák vizelete fénylik a "fekete fényben". (erre sem voltam igazán kiváncsi)

13. Egy strucc szeme nagyobb az agyánál. (ismerek ilyen embereket is)

14. A tengeri csillagnak nincsen agya. (ilyen embereket is ismerek)

15. A jegesmedvék balkezesek. (na ezt meg hogy agyalták ki - adtak neki egy cerkát, hogy "rajzoljál egy fókát" - na mindegy, éljen a tudomány!)

16. Az ember és a delfin az egyetlen fajok akik az élvezetért létesítenek szexuális kapcsolatot. (neeeeem, a disznó nem lehet ilyen hülye...)














 
 
0 komment , kategória:  Humor  
Kis mosolyokból lesznek a nagy kacagások
  2024-02-07 20:00:30, szerda
 
 








KIS MOSOLYOKBÓL LESZNEK A NAGY KACAGÁSOK




A beteg ügyvéd
Az ügyvéd a kórházban halálos betegen lapozza a Bibliát.
- Maga mit csinál? - kérdezi az orvosa.
- Joghézagot keresek...

A cigány elviszi a fiát névadásra. Ott az előadó megkérdezi:
- Mi legyen a neve a gyereknek?
- Jacobs! - mondja a cigány.
- Dehát ilyen név nincs is!
- Már hogyne lenne nagysága! A reklámban is azt mondják: Jacobs a roma.

A cigány feleség telefonál a férjének:
- Szia Gazsi, képzeld örökbe fogadtam az öcséd fiát, 9 hónap múlva szülöm meg!

A cigány öt kiló hússal tér haza szokásos élelembeszerző körútjáról. A felesége rögtön ott terem.
- Te, aggyá mán egy kis húst, három napja nem ettem.
- Először igyál meg egy liter vizet. - megissza.
- No, Gazsi most mán ide azt a húst!
- Igyál meg először meg egy liter vizet. - megissza azt is.
- No most ma tényleg aggyá húst!
- Ha még egy liter vizet megiszol, adok. - nagy nehezen megissza.
-Te Gazsi, én mán nem is birok enni.
- Látod, nem is éhes voltál te, hanem szomjas.

A Coca Cola marketing igazgatója, Kohn úr elmegy a római pápához azzal a kéréssel, hogy a Miatyánkot alakítsa át a következőképpen: a helyett, hogy azt mondaná: "Add meg nekünk mindennapi kenyerünket ma..." prédikálja ezen túl azt, hogy "Add meg nekünk mindennapi Coca Colánkat ma..."
A pápa hevesen csóválja a fejét és határozottan mondja:
- Erről szó sem lehet!
Mire Kohn úr azt mondja:
- Természetesen nem kérjük ingyen, évi 1 millió dollár támogatást kap érte tőlünk a katolikus egyház!
Pápa:
- Megmondtam, hogy nem!
Kohn úr:
- Szentatya, a Coca Cola nem szűkmarkú! Legyen évi 10 millió dollár!
Pápa:
- Megmondtam, hogy nem !
Kohn:
- Szentatya, lássa a jó szándékunkat! Legyen évi 100 millió dollár !
Pápa:
- Megmondtam, hogy nem, nem és nem! Kérem, távozzon!
Kohn elindul a terem kijárata felé, már fogja a kilincset, mikor megfordul és a következőket kérdezi:
- Szentatya, mondja már meg, a pékek menyit fizettek?

A farkas kopog a kismalacok háza ajtaján, és így szól:
- Nyissátok ki az ajtót malackáim, az anyátok vagyok és hoztam nektek friss tejet!
Mire a malackák:
- Hazudsz farkas! Mi az anyut sörért küldtük!

A farmer lánya hazaérkezik és boldogan újságolja:
- Képzeljétek, Jack feleségül akar venni.
- Megkérte a kezed?
- Még nem, de már lelőtte a feleségét.







A feleséghez megérkezik a szeretője, de mielőtt belekezdenének a házasságtörésbe, az asszony így szól:
- Drágám! Takarjuk le a papagáj kalitkáját, mert a múltkor is majdnem lebuktatott bennünket!
Így is tesznek, majd a férfi új ötlettel áll elő:
- Kedvesem! Kitaláltam egy új pózt! Te letérdepelsz, én felugrok a csillárra, belengek, majd az asztalon dobbantva mélyen beléd hatolok hátulról!
Erre megszólal a papagáj:
- Nem érdekel, ha a nyelvem is kivágjátok, de ezt akkor is látni akarom!

- A férjem minden este feldob egy forintot, hogy menjen-e kocsmába vagy sem. Ha fej, akkor megy.
- És ha írás?
- Akkor még egyszer dob.

A fiatal házaspár vesz egy új szekrényt.
A férj hajnalban elmegy dolgozni, és amikor reggel az első villamos elmegy a ház előtt, a szekrényajtó magától kinyílik. A feleség becsukja, de a következő villamosnál megint kinyílik. Ez így megy egész nap, mire a feleség megunja, és felhív egy asztalost, hogy szerelje meg.
Áll a szerelő meg a feleség a szekrényajtó előtt, és amikor a villamos jön, az mindig kinyílik.
- Hát, sajnos, innen nem látok semmit, lehet, hogy belül van a baj, én beállok a szekrénybe, csukja rám az ajtót, hátha belülről látom, mi a hiba. - mondja a szerelő.
Amikor a szerelő beáll a szekrénybe, a feleség rácsukja a szekrényajtót, pont megérkezik a férj, veszi le a kabátját, és be akarja akasztani a szekrénybe, amikor meglátja bent a szerelőt.
- Maga mit csinál itt ? - kérdi.
- Mondja, elhiszi nekem, ha most azt mondom, hogy a villamosra várok?

A fiatal jegyespár éppen az esküvőjük előtti napon szenved autóbalesetet. Mindketten meghalnak, és felkerülnek Szent Péter színe elé. Ott aztán megkérdezik, lehetséges lenne-e, hogy összeházasodjanak a Mennyországban?
- Jól van, várjatok itt, gondolkodjatok el azon, tényleg szeretnétek-e házastársak lenni. Nemsokára visszajövök, ha még akkor is szeretitek egy-mást, akkor nem bánom.
Eltelik hat hónap, majd Szent Péter megjelenik egy pappal az oldalán:
- Na, gyermekeim, hogyan döntöttetek?
- Még mindig szeretjük egymást, és szeretnénk összeházasodni! - mondja a fiú.
- De azt azért megkérdezném, ha mégsem sikerül a házasság, elválhatunk?
- Az lehetetlen! - mondja Szent Péter. - Hat hónapba telt, mire találtam itt fent egy papot, mit gondolsz, mikorra találnék itt egy ügyvédet?

A főnöknek új titkárnője van. Otthon megkérdezi a felesége:
- Mondd szívem, hogy vagy vele megelégedve ?
- Képzeld, ma egy fehér blúz és egy zöld szoknya volt rajta, mert tudja, hogy a Fradinak drukkolok. Apróság, de jólesett.
Másnap ismét véleményt kér a feleség az új titkárnőről.
- Ma is fantasztikus volt. Zöld - fehér pöttyös melltartó és zöld-fehér csíkos bugyi volt rajta, a feneke akár két kis focilabda. Tudja, hogy a Fradi a csapatom, apróság, de jólesett.
Harmadnap megy haza a férj a munkából éppen jön le a felesége a felettük lévő lakásból.
- Hát Te hol voltál - kérdezi a férj.
- Képzeld, fölmentem a szomszédhoz, neki 2 centivel nagyobb van mint neked. Apróság, de jólesett!

A gróf és felesége egy este elmennek színházba. A nőnek azonban nem tetszik az előadás, így hazamegy. Ahogy belép a házba, szembetalálkozik az inassal, és így szól hozzá:
- James, vegye le az ingemet!
James megteszi.
- James, vegye le a szoknyámat!
James ezt is megteszi.
- James, vegye le a harisnyámat!
Az inas engedelmeskedik.
- James, vegye le a melltartómat!
Megtörténik ez is.
- James, vegye le a bugyimat is! És ha még egyszer meglátom, hogy az én ruháimat viseli, kirúgom!

A Hazugság azt mondta az Igazságnak
- Fürödjünk együtt, nagyon jó a kút vize!
Az Igazságnak gyanús volt, de kipróbálta a vizet és kiderült, hogy valóban rendkívül kellemes.
Tehát meztelenre vetkőztek és megfürödtek. De Hazugság hirtelen és váratlanul kiugrott a vízből, majd az Igazság ruháit felkapva messzire elmenekült.
Az Igazság dühös lett és kimászott a kútból, hogy a ruháit visszaszerezze.
De a világ, látva a meztelen Igazságot, haraggal és megvetéssel elfordította tekintetét.
Szegény Igazság visszament a kútba és örökre elbújt, hogy szégyenét rejtve.
Szegény Igazság visszatért a kútba s örökre elbújt, hogy szégyenét rejtse.
Azóta a Hazugság járja a világot, Igazságnak öltözve, hogy kielégítse a társadalom igényeit...
Mert a világ nem vágyik arra, hogy találkozzon a meztelen igazsággal.
/Festmény: Az igazság kijön a kútból, Jean-Léon Gérome, 1896./

A hosszú házasság titka
Egy műsorba meghívtak egy házaspárt. A néni is, a bácsi is 100 éves volt. A műsorvezető - a bácsihoz fordulva - nem hagyta ki az ilyenkor szokásos kérdést:
- Bácsi, maga szerint mi a hosszú élet titka?
Mire az:
- Tudja, amikor a feleségemmel összeházasodtunk, már vagy 75 éve, megegyeztünk, hogy ha elkezdünk veszekedni, nem folytatjuk tovább, hanem az egyikünk kimegy a házból. Hosszú életemet annak tulajdonítom, hogy rengeteget voltam friss levegőn!

A kilencvenéves Szabó bácsi ellenőrző vizsgálatra megy az orvoshoz. A doki megvizsgálja, és így szól:
- Szabó bácsi, úgy látom nagyszerű egészségnek örvend. Lelkileg is minden rendben? Jár-e még templomba? És milyen a viszonya Istennel?
- Jól vagyok, köszönöm. Istennel pedig nagyszerű kapcsolatom van. Képzelje doktor úr, minden éjjel amikor kimegyek a fürdőszobába, az Úr még fel is kapcsolja nekem a lámpát, és amikor visszamegyek az ágyamba, akkor meg leoltja.
Meghökken ezen az orvos, és délután felkeresi az öreg feleségét:
- Azért jöttem, hogy elmondjam, Szabó bácsi fizikailag teljesen egészséges, de amikor beszélgettünk, valami furcsát mondott Istenről. Igaz az, hogy éjjel amikor kimegy a WC-re, felgyullad a fény, aztán meg elalszik?
A néni felsóhajt:
- Jaj Istenem! Már megint a hűtőszekrénybe pisilt!

A kis Zsuzsi a bátyjával együtt fürdik, és megkérdezi anyukájától:
- Anyu, nekem miért nincs olyan a lábam között, mint a bátyámnak?
- Türelem, kislányom, majd lesz.

A kolhozgyűlésen két napirendi pont merült fel:
- 1. új ól építése,
- 2. a kommunizmus építése.
Mivel nincs építőanyag az új ólhoz, s nem is várható, hogy lesz a közeljövőben, a gyűlés úgy határozott, hogy az első napirendi pontot leveszi a napirendről, s azonnal a második ponthoz lát hozzá.
Egy pártagitátor beszél a kommunista jövőről:
- S a kommunizmusban mindenkinek saját repülőgépe lesz!
- Na és minek mindenkinek saját repülőgép?
- Hogy hogy minek? Hát pl. meghallod, hogy Vlagyivosztokban a boltokban éppen van krumpli, azonnal indulsz a saját gépeddel, hogy még időben oda érj, hogy sorba tudj állni krumpliért!

A nagyapa megkérdezi az unokáját:
- Hogy vagy Petike??
- Egészen jól, csak a fiaddal vannak problémáim...

A NYERTES ESSZÉ
Egy egyetemi író-osztályban pályázatot hirdettek. A feladat az volt, hogy írjanak egy rövid értekezést, ami az alábbi elemeket tartalmazza:
1..Vallás
2.Királyság
3.Szex
4.Rejtély.
A díjnyertes esszé ez volt:
"Úristen! - kiáltott fel a királynő. - Terhes vagyok! - De vajon kitől?"







A nyári szünetben Móricka felmegy játszani Pistikéhez, azok 10. emeleti lakásába. Délután hazajönnek Pistike szülei és kérdezik a gyereküket:
- Pistike, mit csináltatok Mórickával?
- Versenyeztünk, hogy melyikünk mer messzebbre kihajolni az ablakból.
- És hol van Móricka?
- Ő nyert.

A 84 éves Mari néni randevúzik a 90 éves Pista bácsival. Amikor a néni hazaér, a lánya kérdezi:
- Na, milyen volt?
- Á, ne is mondd! Háromszor vágtam pofon az öreget!
- Miért, olyan mohó volt?
- Dehogyis, azt hittem, meghalt...

A pap gyóntatja Mórickát:
- Móricka, miért loptad el a hentes biciklijét?
- Atyám, nem hallom.
Az atya most már hangosabban:
- Móricka fiam, miért loptad el a hentes biciklijét?
- Atyám, a rácsnak ezen az oldalán semmit sem hallani, cseréljünk helyet!
Helyet cserélnek, mire Móricka megkérdezi:
- Atyám, miért bujt ágyba a hentes feleségével?
- A francba, itt tényleg nem hallani semmit!

A pesti férj táviratot kap a felesége vidéken élő családjától:
- Anyósod nagyon beteg. Stop. Az orvosok feladták. Stop.
A férj választávirata:
- Remélem, nem a mi címünkre. Stop.





- A postában sem lehet már bízni..
- Miért??
- A férjem Hévízen van, a posta meg párizsi bélyegzőt nyomott rá...

A roma gyerekek elmennek a szomszédos búcsúba muzsikálni. Hajnaltájt érnek csak haza mikor az öreg cigány faggatja őket:
- Hát fiaim, milyen vót a búcsú?
- Aaa, az jó vót.
- Ettetek?
- Ettünk.
- Ittatok?
- A tok az itt van, de a hegedűt szétverték a hátunkon.

A roma nemzetiségi kisebbségi cigány gyereket felveszik a kikötőbe dokkmunkásnak. Egy alkalommal jön az amerikai hajó, készül kikötni. Hősünk felnéz a fedélzetre, látja, hogy ott áll az amerikai néger matróz. Felkiált neki:
- Jáj drágá vérem! Dobgyád ide a kötelet!
- What?
- Mondom bázmeg! Á kötelet dobgyád máá!
- WHAT??
- Há bázmeg ez nem igáz! Hé Tee! Há' dú jú szpík inglis?
- Ohh, Yes!
- Hát akkó' meg dobgyád má' ide a azt a kurvá kötelet!

A sebészeti klinikáról kézműtét után elbocsátott beteg a zárójelentés átvételekor megkérdezi az orvost.
- Doktor úr ezután a műtét után tudok majd zongorázni?
- Persze, hogy tud - feleli az orvos.
A beteg lelkendezve felkiált:
- Ez nagyszerű, mert eddig nem tudtam!







A skót feleség mondja a férjének:
- Vennünk kellene egy függönyt az ablakra, mert a szomszéd mindig kukucskál, ha a lányunk vetkőzik.
- Tudod mit? Inkább te vetkőzzél az ablak előtt, és akkor majd ő vesz függönyt az ablakára!

A Szovjet és Amerikai elnökök megegyeznek, hogy titkárnőt cserélnek egy időre. Megtörténik a csere és egy hét múlva felhívja az Amerikai elnök a titkárnőjét:
- Hogy mennek a dolgok?
- Minden OK, a munkát el tudom látni.
- Akkor minden rendben?
- Hát csak az a gond, hogy itt az oroszoknál nem divat a mini szoknya és ezért minden nap rávarrnak a minimre 5-5 centit.
- Ezt el lehet viselni. Viszlát!
Az orosz elnök is felhívja a titkárnőjét:
- Hogy mennek a dolgok?
- Minden rendben, a munkát el tudom látni.
- Akkor minden rendben?
- Hát csak az a gond, hogy itt az amiknál nem divat a hosszú szoknya és ezért minden nap levágnak a szoknyámból 5-5 centit.
- Ezt el lehet viselni.
- Ezt még igen, de 3 nap múlva ki fog látszani a farkam és a géppisztoly.

A tanár nincs megelégedve a tanulói szellemi szí­nvonalával, ezért gúnyosan í­gy szól hozzájuk:
- Kérem, aki idiótának érzi magát, az álljon fel!
- K... nagy csend, mindenki ülve marad. Egyszer csak egy fiatalember óvatosan feláll.
- Nos, maga úgy gondolja, hogy rászolgált az idióta elnevezésre? - kérdi a tanár gúnyosan.
- Az igazat megvallva nem, de nem bírtam elnézni, hogy a tanár úr egyedül álldogáljon.

A tanítónő a suliban:
- Gyerekek, ma a telefonálásról lesz szó. Bekapcsolom a hangszórót és felhívok egy tetszőleges számot.
- Itt Horváth lakás.
- Kívánok, szeretnék Zolikával beszélni.
- Bocsánat asszonyom, de nekünk nincs Zolikánk. Valószínűleg egy hibás számot tetszett felhívni. Kezét csókolom!
- Látjátok gyerekek, így viselkedik egy jól nevelt, udvarias ember az alapfokon.
A tanítónő felhívja ugyanazt a számot:
- Itt Horváth lakás.
- Kívánok, szeretnék Zolikával beszélni.
- Hát kérem, maga engem az előbb hívott fel. Még egyszer! Itt nincs egyetlen egy Zolika sem! Megértette?
- Hallottátok, hogy reagál egy ember a második fokon. Most jön a legmagasabb fok. A tanító néni felhívja ugyanazt a számot:
- Itt Horváth lakás.
- Kívánok, szeretnék Zolikával beszélni.
- Már megint te vagy, te hülye p....? Menjél vissza a jó k.... anyádba, ahonnan jöttél. Vagy gyagya vagy, vagy engem akarsz halálba b*szogatni.
- Gyerekek, ez a felizgatottság legmagasabb foka.
Egy vörös hajú gyerek jelentkezik az utolsó sorból:
- Tanító néni, szerintem még ennél is van egy magasabb fokozat!
- Mutasd meg, Jenőke.
A gyerek felhívja ugyanazt a számot:
- Itt Horváth lakás.
- Zolika vagyok, nem kerestek?

A világ legrövidebb középiskolai fogalmazása:
A feladat a következő volt: a lehető legkevesebb szóval írj egy dolgozatot, amelyben a következő témákat érinted:
1./ Hit
2./ Szex
3./ Rejtély
Az 5-ös dolgozat szövege a következő volt:
"Istenem! Terhes vagyok! Csak tudnám kitől?!"

Az apa bemegy egy étterembe a kisfiával, hogy a gyerek valamivel elfoglalja magát, és nyugton legyen, ad neki három százforintost játszani. Egyszer csak azt látja, hogy a gyerek fuldoklik, kékül az arca, rájön, hogy valószínűleg lenyelte a pénzt, ezért elkezdi ütögetni a hátát. A gyerek ki is köhög két darab százast, de tovább fuldoklik. Az apja kezd bepánikolni, és segítségért kiabál.
Egy kosztümös, jól öltözött, mutatós, komoly kinézetű nő ül a kávés pult mellett újságot olvasva, és a kávéját szürcsölgetve. Hallva a ribilliót, felnéz, leteszi a kávéját meg az összehajtogatott újságot a pultra, és minden sietség nélkül odamegy a fiúhoz.
Kigombolja és lehúzza a nadrágját, és kézbe véve a tökét először finoman, majd egyre erőteljesebben kezdi szorongatni, csavargatni. Néhány másodperc után a fiú görcsösen összerándulva kiköhögi az utolsó százast, amit a nő ügyesen elkap a szabad kezével. Elengedve a fiú tökét, a százast odaadja az apának, és szó nélkül visszaül a helyére. Az apa mikor látja, hogy minden rendben van a gyerekkel, odamegy a nőhöz megköszönni a segítséget:
- Igazán csodálatos volt, még sose láttam senkit, aki ilyet csinált! Maga doktor ?
- Nem, én az Adóhivatalban dolgozom.

Az egyik amerikai egyetemen egy srác egyáltalán semmit nem tanult a filozófia szigorlatára. A dolgozat témája a következő volt:
Fogalmazza meg, mi a bátorság!*
A srác végül csak ennyit írt a papírra: This (=ez), és beadta.
Csak az övé lett ötös dolgozat!

Az egyszeri parasztlegény bemegy a kupiba. Kérdezi tőle a madam:
- Aztán értesz-e a szerelemhez, te legény?
- Hogy értek-e? Két éve magamévá tettem egy medvét, azóta nekem gyűjti a mézet!

Az ifjú férj hazaér a munkából, és feleségét a konyhában találja. Megkérdi:
- Mit főzöl?
- Még nem tudom. Ha ilyen híg marad, akkor krumplilevest, ha sűrűbb lesz, akkor paprikás krumplit, ha viszont odaég, akkor sült krumplit.

Az orvos megvizsgálja a babát, megméri a súlyát, és megállapítja, hogy egy kicsit soványka. Megkérdezi a nőtől:
- Anyatejet vagy tápszert eszik a baba?
- Anyatejet.
- Akkor legyen szíves derékig levetkőzni - kéri az orvos.
Megtapintja, megnyomkodja a nő mellét és megállapítja:
- Érthető, hogy nem lakik jól a kisbaba, hisz önnek nincs is teje.
- Nem csoda, mert én a nagymama vagyok. De azért örülök, hogy eljöttem.

Az öregasszony elmegy a dokihoz:
- Doktor úr, nem tudom mi a baj velem, de folyamatosan szellentek. Szerencsére nem lehet észrevenni, mert nincs szaga és hangja sem, de engem mégis zavar. Most is, hogy itt beszélgettünk, már vagy ötvenszer szellentettem. Kérem, adjon valami orvosságot!
A doki felír neki valamit és megkéri, jöjjön vissza egy hét múlva. Jön is az öregasszony magából kikelve:
- Mi a fenét adott nekem, maga idióta! Mióta szedem, továbbra is hangtalan, de olyan büdös, hogy az kibírhatatlan!-
- Legalább a szaglása rendbe jött. Felírok valamit a fülére is, jó?

Az öregedő feleség sírva lép el a tükör előtt.
- Mi baj? - kérdi a férje.
- Nézegettem magam a tükörben, és bizony egyre mélyebbek a ráncaim, egyre rondább vagyok...
- Na, ne bőgj már! - vigasztalja a férje. - Hiszen te csak akkor látod magad, ha néha belenézel a tükörbe, de én egész nap látlak, és mégsem sírok...







Az öreg székely bemegy a városi bordélyházba és mondja:
- Nőt akarok!
- Papa, mostanság már nem nővel szokták hanem csirkével!
- Akkor kérek egy csirkét! Megkapja, felmegy a szobára és jól elhancúrozik vele.
Másnap megy megint:
- Kérek egy csirkét!
- Ma már nem a csirke hanem a peepshow a menő!
- Akkor legyen az. Beül a fülkébe és látja hogy egy nő öt palival szexel.
Nézi nézi és átszól a szomszéd kukkolónak:
- Nem semmi a műsor!
- Ez semmi, látta volna tegnap az öreget a csirkével!

Az öregek otthonában. Sándor bácsi dicsekszik az ápolónőnek:
- Jaj, kedvesem, amikor fiatal voltam, egy, literes tejeskannát tudtam a péniszemen száz méterre elvinni...
- De Sanyi bácsi, ez ma már nem megy???
- Nem aranyom, már nem bírja a térdem..







Ádám az Úrhoz:
- Uram, ez az Éva olyan gyönyörű, én meg olyan csúnya vagyok! Miért alkottad meg őt?
- Azért, hogy szeresd, öleld, és vele csodálatos gyönyörökben legyen részed.
- Igen, Uram! De Éva olyan... kicsit... butácska! Miért Uram?.
- Azért, hogy el tudjon viselni téged!







Ádám és Éva ölelgetik egymást az Éden fái alatt.
Váratlanul feltámad a szél, felkap egy fügefalevelet, és sodorja, sodorja, keresztül az Édenen. Ádám felpattan, és a falevél után siet.
- Micsoda alak! - bosszankodik Éva. - Ahogy meglát egy szoknyát, már nincs maradása.

Bemegy egy csinos nő a szexboltba. Megveszi Bubut, a szexkutyát. Az eladó elmondja, hogyan kell használni:
- Csak mondja azt neki asszonyom, hogy: Bubu, hopp! - és meglátja Bubu érti a dolgát.
A nő hazaviszi a kutyát. Levetkőzik és kipróbálja:
- Bubu, hopp!
Nem történik semmi. A kutya csak bámul és csóválja a farkát.
- Bubu, hopp! Semmi...
A nő dühösen viszi vissza kutyát. Az eladó hitetlenkedve néz a kutyára.
- Asszonyom, feküdjön fel kérem arra az ágyra! Te meg, Bubu figyelj, most utoljára mutatom meg!

Bemegy a székely az orvoshoz. Megvizsgálja és azt mondja neki:
- Hát bácsikám, rossz hírem van. Magának szarkómája van.
Kimegy a székely, kint várja a komája a szekéren. Elindulnak, s kérdi a koma:
- Na, komám, mit mondott a doktor, mi bajod van?
- Nekem semmi, de rólad nagyon rossz véleménnyel van, nem tudom honnan ismer!

Bemegy Kovács a patikába, és megkérdezi:
- Tudna nekem adni valamilyen hajtószert?
- Milyenre gondol, hashajtó, féreghajtó?
- Rekedtség ellenit.
- Rekedtségre hajtószert? - csodálkozik a patikus.
- Igen, anyósom eljött hozzánk még Húsvétra, aztán itt rekedt.

Cigánygyerek kérdi az anyjától:
- Há mé van az, hod én huszig tudok számmóni, az ostzálytársaim meg a nyócast tuggyák még csak?
- Mer te egy okos purdé vagy.
- Oszt mé van, hod én mán tíz betűt tudok írni, az osztálytársaim meg csak ötöt?
- Mer te egy okos purdé vagy.
- Oszt az mé van, hogy nekem az izém is tíz centivel nagyobb, mint az osztálytársaimé?
- Me' te 16 vagy, a többi meg csak hat..

Ciki
- Mi az abszolút ciki?
- Néger autószerelőtől megkérdezni, hogy feketén vállalja-e?

- De meg nőttél Kinga! Hány éves vagy?
- 17.
- És van már fiúd?
- Nincs! Csak 2 lányom...

18+
- Doktor úr, a feleségem terhes lett, ezért szeretném megkérdezni, hogy ezentúl hogyan csináljuk a szexet?
- Hát kedves uram, az első hónapokban csinálhatják teljesen normálisan, majd a terhesség középső szakaszában térjen át a kutyapózra, végül az utolsó harmadban a farkaspózt ajánlom.
- Farkaspóz? Hát az meg milyen?
- Ül a lyuk mellett és vonyít.

Egy asszonynak már elege volt belőle, hogy a férje szinte minden este részegen támolyog haza a kocsmából.
Halloween estéjén gondolja a nő, hogy megleckézteti az urát. Beöltözik ördögnek, és elbújik egy fa mögé a házuk előtt.
Szédeleg haza a férj, és hirtelen előugrik a fa mögül egy fekete alak nagy szarvakkal, hosszú farokkal, és kezében egy vasvillával.
- Hát te ki vagy? - kérdezi tőle a férfi..
- Én vagyok az ördög!
- De jó, hogy végre megismerhetlek, a te húgodat vettem feleségül!

Egy bárban egy asztalka mellett 3 hölgyike ücsörög, egyik vörös, másik barna, a 3. szőke.
Odalép a rendőr:
- Mi a foglalkozása? - kérdi a vöröstől.
- Matematikus vagyok. Összeadom magam a pénzes pasikkal, négyzetre emelem a szoknyámat, és kivonom magam a termelő munkából.
- Hát maga? - érdeklődik a barnától.
- Agronómus vagyok. Egyik melegágyból a másikba vándorolok.
- S maga? - kérdi a szőkétől.
- Szintén k*rva vagyok, csak nem tudom olyan szépen kifejezni magam, mint a barátnőim.

Egy cigány asszony 10 kölykével masírozik végig a városban, valami kegyetlen hangerővel. Megszólítja őket egy rendőr:
- Csókolom, de zajosaknak tetszenek lenni. Kié ez a sok gyerek?
- Há' kérem, ez mind a enyimé!
- Csak úgy kíváncsiságból: ki csinálta ezeket a gyerekeket?
- Há' a nagyját az apja, az apraját meg a nagyja.

Egy ember a tengerparton sétálva belebotlik egy palackba. Felveszi, kihúzza a dugót. Abban a pillanatban feltornyosul előtte egy dzsinn. A dzsinn lenéz rá, és így szól:
- Ember megszabadítottál a rabságomból. Úgy szokott lenni, hogy cserébe teljesítem három kívánságod, de most rohanok, úgyhogy csak egyre van időm.
Emberünk elgondolkodik, és így szól:
- Mindig arra vágytam, hogy eljussak Hawaii-ra, de félek a repüléstől, és nem bírom a tengeri utazást sem. Nem tudnál egy hidat építeni Hawaii-ra, hogy kocsival mehessek.
- Micsoda?- hördül fel a dzsinn. - Hiszen ez lehetetlen! Képzeld el, hogy mekkora szervezés kellene hozzá! Aztán óriási pillérek, amelyek leérnek a tenger fenekéig! Gondold meg, mennyi beton meg acél kellene hozzá! Ez aljas ötlet. Kívánj valami mást!
- Na jó, - mondja a fickó,és töri a fejét valami tényleg jó kérésen. Végül kiböki:
- Tudod, én négyszer házasodtam és váltam. Mindegyik feleségem azt mondja, hogy nem törődtem eleget vele, nem értettem meg és érzéketlen vagyok. Új életet szeretnék kezdeni. Szeretném tudni, hogy mit érez egy nő, mi jár a fejében...Érteni szeretném, miért sír. Meg akarom érteni, hogy mit akar valójában, amikor egy szót sem szól. Szeretném tudni, hogyan lehet a nőket igazán boldoggá tenni.
A dzsinn ránéz, és így szól:
- Két- vagy négysávos hidat akarsz???

Egy falusi család először utazik nagy­városba, és egy elegáns szállodában száll­nak meg. Mindent megcsodálnak a ho­telben, különösen a lift kelti fel a figyel­müket. A fiú megkérdezi az apjától:
- Apu, ez meg mi?
- Fogalmam sincs. Még sose láttam ilyet - jelenti ki az apa.
Ahogy ott álldogálnak, látják, hogy egy idős tolókocsis asszony megnyom egy gombot, az ajtó kinyílik, és a néni begurul egy kis szobába. Ott is megnyom egy gombot, az ajtó záródik, és fölötte számok világítanak. Nemsokára ismét nyílik az ajtó, és kilép rajta egy csinos fiatal lány. Erre az apa felkiált:
- Menj, fiam, hozd csak ide gyorsan anyádat!

Egy férfi meséli a barátjának:
- A múltkor, amikor hazamentem a munkából, a feleségem szexi fekete
fehérneműben fogadott, két fekete bársonypánttal a kezében, és azt
mondta:
"Kötözz meg és azt tehetsz, amit csak akarsz!"
- És? - kérdezi türelmetlenül a barát.
- Hát megkötöztem és elmentem golfozni

Egy fiatalember elmegy vásárolni, és ahogy őgyeleg a sorok között, észreveszi, hogy akárhová megy, egy idős néni követi. Idegesíti ugyan a dolog, de megpróbálja figyelmen kívül hagyni. Mikor beáll a pénztárhoz, látja, hogy ott áll a néni is a sorban, tőle egy kicsit előbbre. A néni továbbra is fixírozza, majd hirtelen odamegy hozzá:
- Elnézést, fiatalember, nem akartam zavarba hozni, de maga nagyon hasonlít a fiamhoz, aki nemrég halt meg.
- Ó, igazán? - mondja a fiatalember sajnálkozva - Fogadja a néni részvétemet. Segíthetek valamiben?
- Igen - mondja a néni. - Mikor megyek a boltból kifelé, megtenne nekem egy szívességet? Legyen szíves, kiabálja utánam, hogy: Viszlát, mama! Tudom, hogy
butaság, de nagyon jól esne...
- Semmi akadálya - mondja a fiatalember készségesen.
A néni tényleg végez a pénztárnál, tolja ki a megrakott kocsit, visszanéz, integet, a fiú visszainteget:
- Viszlát, mama!
Mikor rákerül a sor a pénztárnál, a pénztáros beüti az árat a gépbe, és így szól:
- 225 dollár 50 cent.
- Az nem lehet - mondja a srác -, alig van nálam valami!
- Magánál tényleg nincs sok - mondja a pénztáros -, de a mamája mondta, hogy maga fogja kifizetni a számláját.

Egy főiskolán a hallgatóknak egy olyan mondatot kellett fogalmazniuk, amelyben a "szeretet" és a "szex" szó is előfordul.
- Egy női hallgató fogalmazása:
"Amikor két ember mélységesen és szenvedélyesen szereti egymást, és mindkettőjükben megvan az egymás iránti magas fokú és kölcsönös tisztelet, akkor a társadalom morálisan és spirituálisan is támogatja, hogy ez a két a fizikai szex mámorában egyesüljön."
- Egy férfi hallgató munkája:
"Szeretem a szexet.

Egy házaspár 10 üvöltő gyerekkel áll a repülőtéri vámvizsgálat előtt. A vámtiszt megkérdi a családfőt:
- Van önöknél lőfegyver, szúró-vágó eszköz vagy kábí­tószer?
A családfő kicsit idegesen:
- Higgye el uram, ha lenne, már rég csend volna.







Egy 70 éves öregasszony elhatározza, hogy férjhez megy. A helyi újságba felad egy hirdetést:
"Férj kerestetik: Korombeli legyen, ne verjen, ne szaladgáljon körülöttem, és jó legyen az ágyban."
Másnap csengetnek nála. Kimegy ajtót nyitni és az ajtóban egy öreg férfi van tolószékben, karok és lábak nélkül.
- Ugye nem gondolja, hogy komolyan veszem, hát magának nincs is lába!
- Így nem tudok maga körül szaladgálni.
- De magának kezei sincsenek!
- Így nem tudom megverni sem.
-.....és jó az ágyban?
A férfi hátradől a tolószékében, és mosolyogva mondja:
- Megnyomtam a csengőt, nem?

Egy idős úrnak éveken át komoly hallási nehézségei voltak. Végül orvoshoz fordult, és az ellátta őt egy hallókészülékkel, amelynek segítségével ismét 100%-osan hallott. Egy hónap múlva az úr visszament az orvoshoz, aki megvizsgálta és így szólt:
- Tökéletes a hallása. A családja boldog lehet, hogy maga megint hall.
- Oh, még nem mondtam meg nekik. Csak üldögélek és figyelem, mit beszélnek. Már háromszor változtattam meg a végrendeletemet.

Egy michigeni TV állomás bemondónője, miután mégsem esett az előző nap megjósolt hó, ezzel fordult a meteorológushoz:*
- Nos Bob, hol van az a 20 centi, amit tegnap este ígértél?
Nem csak a fickónak, hanem a stáb felének is el kellett hagynia a forgatás helyszínét, annyira röhögtek a zavarba jött bemondónő pedig a jövőben kétszer is
meggondolja, mielőtt beszél...

Egy nő elviszi a macskáját az állatorvoshoz, mert úgy veszi észre, hogy az állat rosszul hall. Az orvos megállapítja, hogy a macska fülét benőtte a szőr, ezért nem hall rendesen. Azt tanácsolja a nőnek, hogy vegyen a gyógyszertárban szőrtelenítőt, azzal kenje be a macska fülét. A nő bemegy a
gyógyszertárba és kéri a szőrtelenítőt. A gyógyszerész odaadja és közben elmondja a tudnivalókat:
- Ha a hónalján használja, utána két napig ne használjon dezodort!
- Nem a hónaljamra kell - mondja a nő.
- Ha a lábáról szedi le a szőrt, akkor két napig ne hordjon harisnyát! - adja a tanácsait a gyógyszerész.
- Nem a lábamra kell - mondja a nő türelmetlenül.
- A cicusomnak viszem.
- Ó... ez esetben két napig ne üljön biciklire...

Egy öregember minden lefekvés előtt elmondja a Miatyánkot. Egyszer odamegy hozzá a felesége és elkezd panaszkodni:
- Drágám, te folyton imádkozol lefekvés előtt, de engem soha nem foglalsz bele az imádba...
Erre az öregember:
- Dehogynem szívem most mondám: szabadíts meg a gonosztól...

Egy ötvenes, őszülő férfi, karján egy szép fiatal nővel, sétált be pénteken este egy ékszerboltba. Azt mondta az ékszerésznek, hogy egy különleges gyűrűt szeretne a barátnője számára. Az ékszerész végigtekintett az árukészletén és egy 5.000 dolláros gyűrűvel tért vissza. A férfi azt mondta,
- "Ön nem értett meg, egészen különleges dologra gondoltam."
Erre a kijelentésére, az ékszerész a különleges árukészletéhez ment és egy újabb gyűrűvel állt elő.
- "Ez egy káprázatos gyűrű, potom 40.000 dollárért," mondta az ékszerész.
A fiatal hölgy szemei felcsillantak, s izgalmában egész testében remegni kezdett. Ezt látván, az ötvenes őszülő férfi azt mondta, "Ezt szeretnénk."
Az ékszerész a fizetés módja után való érdeklődésére, az ötvenes őszülő férfi azt válaszolta, hogy csekkel fizet.
- "Tudom, hogy ön biztos szeretne lenni benne, hogy a csekkemnek van fedezete, ezért megírom most, és ön hétfőn felhívhatja a bankot, hogy ellenőrizze, majd hétfőn délután beugrok a gyűrűért," mondta.
Hétfőn reggel, egy nagyon lehangolt ékszerész telefonált az ötvenes őszülő férfinak.
- "Uram azon a számlán nincs pénz."
- Tudom - felelte az ötvenes őszülő férfi, - "De el tudja képzelni micsoda hétvégém volt?"

Egy úriembert a villamoson megszólí­t egy jóképű srác:
- Megkeféltem a feleséged! - majd továbbáll.
Ez megismétlődik az elkövetkező három napon is. A lassan idegessé vált férfi elmeséli a történteket a feleségének.
- Ugyan már! Csak ugratni akar valaki! - mondja az asszony.
Másnap a villamoson ismét megjelenik a fiatalember:
- Mi van öregem? Panaszkodunk, panaszkodunk?







Eiffel-torony tetején:
Az amerikai, a francia, a magyar és a cigány állnak az Eiffel-torony kilátóján.
Hirtelen az amerikai előkap pár köteg dollárt, elkezdi lehajigálni a mélybe, miközben ezt kiabálja:
- Nekünk ebből otthon rengeteg van!
Ezt látva a francia előkap pár üveg pezsgőt, és elkezdi a mélybe önteni, miközben azt kiabálja:
- Nekünk ebből itthon rengeteg van!
Látva ezt, a cigány aggodalmas arccal fordul a magyar felé:
- Te, eszedbe ne jusson valami hülyeség!...

Ez vicc, vagy tényleg igaz? ki tudja?
1969.-ben, a világ egy emberként figyelte az Apolló programot és a Holdra szállást. Minden TV csatorna és adó a nagy eseményt közvetítette. Neil Armstrong kilépett a Hold felszínére, majd elhangzott az azóta már szállóigévé vált első mondata: "Kis lépés egy embernek, hatalmas lépés az emberiségnek!"
Majd néhány másodperc múlva mondott még valamit:
- "Sok szerencsét Mr. Gorsky!"
Az eseményeket irányító földi személyzet ledöbbent, a kirendelt "elemzők" és "megfigyelők" pedig a szívükhöz kaptak! Ez vajon mi volt? Rivális űrtársasághoz üzent volna? Kódolt üzenet egy ellenséges "megfigyelőnek"? Átnéztek minden adatot, nyilvántartást, de nem találtak semmit. Semmit! Gorszky nevű űrhajós vagy ügynök nem szerepelt sehol! Mikor az űrhajósok visszatértek a Földre, természetesen megvizsgálták, "meg"hallgatták őket. Feltették a kérdést Armstrongnak, mi volt ez a mondat, ki az Mr. Gorsky? Ő nem válaszolt. Számtalan sajtófórumon feltették neki a kérdést, ami lázban tartotta az egész világot:
Mi volt ez a mondat, ki az a Mr. Gorsky? Armstrong nem válaszolt, csak vigyorgott.
1995.-ben egy riport alkalmával ismét előkerült a több, mint negyedszázados kérdés, ki az a Mr. Gorsky? Az újságíró legnagyobb döbbenetére Armstrong így felelt:
- Mivel az érintettek már valószínűleg nem élnek, elmondhatja a történetet.
Mr. Gorsky és a felesége a szomszédjukban éltek, gyerekkorában. Idősödő, csendes kis házaspár volt. Egyszer, mikor egy gyönyörű tavaszi napon a haverjával baseballozott a kertben, a labda véletlenül átrepült a Gorsky házaspár udvarába. Ő átmászott, hogy visszahozza és e közben óhatatlanul meghallotta, ahogy Mrs. Gorsky a férjével kiabál:
- "Orális szex?? Orális szexet akarsz?
Majd akkor lesz orális szex ha a szomszéd gyereke a Holdon sétál!"







Elmegy a székely menyecske az orvoshoz:
- Doktor úr, két éve házasok vagyunk, má' mindent megpróbáltunk az uramma', de nem sikerült áldott állapotba kerülnöm.
- Jó, megpróbálunk segíteni. Vetkőzzék le, lelkem.
- Jaj, doktor úr. Nem lesz az úgy jó! Tetszik tudni, én méges csak azt szeretném, ha az uramtó' lenne!

Életbiztosítást szeretne kötni egy nagyon idős bácsika. Az ügyfélszolgálatos hölgy zavartan kérdi:
- Hm, bácsika a maga korában? Mégis hány éves?
- Százkettő
- Tudja mit jöjjön vissza egy hónap múlva.
- Nem lehet, akkor lesz a bátyám születésnapja.
- A bátyja születésnapja? Mennyi idős?
- Száztizennyolc éves.
- Akkor jöjjön vissza fél év múlva.
- No akkor végképp nem tudok, mert akkor lesz az apám esküvője.
- Az apja esküvője, hány éves az apja?
- Százharminckilenc.
- És megnősül, az Ő korában?
- Ő sem akarja, a szülei erőltetik...

Fogadás
Egy napon egy öreg hölgy sétált be a Kanadai Bankba egy pénzzel teli zsákkal. A bank igazgatójával szeretett volna beszélni, hogy számlát nyisson, mivel állítása szerint rengeteg pénze volt.
Végül, hosszú beszélgetés után, egy alkalmazott bekísérte őt az igazgató irodájába, aki megkérdezte tőle, hogy mennyi pénzt szeretne letétbe helyezni. A hölgy azt mondta 165,000 dollárt.
Az igazgató kíváncsian kérdezte, hogy honnan van ennyi pénze. Az öreg hölgy azt válaszolta:
- Fogadásokból.
Az igazgató meglepetten kérdezte:
- Miféle fogadásokból?
Az öreg hölgy így felelt:
- Például fogadok magával 25,000 dollárban, hogy négyszögletűek a heréi"
Az igazgató nevetni kezdett, ezzel jelezvén, hogy ilyen fajta fogadásokat lehetetlenség megnyerni!
Az öreg hölgy ezt kérdezte:
- Szeretne fogadni?"
-Természetesen. - válaszolt az igazgató - Garantálhatom, hogy az én heréim nem négyszögletűek!
Az öreg hölgy ezt mondta:
- Csak mondja meg mennyi pénzben kíván fogadni, holnap délelőtt 10 órakor visszajövök és hozom az ügyvédemet is tanúnak, ha magának így megfelel!
- Semmi akadálya" - válaszolt az igazgató.
Aznap este az igazgató aggódni kezdett a fogadás miatt és hosszú órákat töltött a tükör előtt a heréit vizsgálgatva. Minden irányban megforgatta őket, újra és újra hogy megbizonyosodjon afelől, hogy az ő heréi semmiképpen sem látszanak négyszögletűnek, és biztos megnyerje a fogadást.
Másnap délelőtt pontban 10 órakor meg is érkezett az öreg hölgy az ügyvédjével az igazgató irodájába. Az igazgató ekkor levetette az alsógatyáját, hogy a hölgy és az ügyvédje mindent jól láthassanak. Az öreg hölgy közelebb ment és megkérdezte, hogy megfoghatná-e őket.
- Természetesen, kérem!" - mondta az igazgató, hiszen nagyon sok pénzről volt szó - Győződjön meg róla 100%-ig!
A hölgy mosolyogva hozzá is látott. Az igazgató ekkor azt vette észre, hogy az ügyvéd veri a fejét a falba. Megkérdezte az öreg hölgyet:
- Ezt miért csinálja?"
A hölgy erre ezt felelte:
- Valószínűleg azért, mert fogadtam vele 100,000 dollárban, hogy ma délelőtt 10 óra körül a Kanadai Bank elnökének heréit fogom a kezemben tartani!"







Hazaérkezik a férj, és egy idegen férfit talál a feleségével az ágyban. Megragadja a pasit, és kidobja a 3. emelet ablakából.
- Megőrültél? - sikoltja a feleség.
A férj higgadt hangon:
- Drágám, aki turbékolni tud, az repülni is...

Hazamegy a cigány és így szól az asszonyhoz.
- Hallod e te ásszony! Há lement a bútor ára!
- Aztán hol?
- Hát itt á torkomon.

Hatalmas buli után így szól a férj a feleségnek:
- Nagyon berúgtam az éjjel, így nem emlékszem, hogy veled szeretkeztem-e a kamrában?
- Hány órakor?

- Há' csókolom! Á Gázsit ké'ném!
- Nemtom' adni, épp fürdik.
- Fü'dik?! E'nézést, téves...

Házasélet
Egy téli estén, mínusz 20 fokban és szélviharban zárás előtt öt perccel betántorog egy ember a pékségbe. Vékony kabátjában fogvacogva mondja:
- Kérek két szezámmagos zsömlét.
- Kettőt? - kérdez vissza az eladó.
- Igen, egyet nekem, egyet a Marikának.
- Rendben. Marika a felesége?
- Mit gondol, ki más lehet? Talán anyám küldött ki ilyen időben?

Házaspár látogatókat vár. A férfi állandóan alsógatyában mászkál és a felesége szidja:
- Kérlek szépen, öltözz már fel végre, mindjárt itt vannak a vendégek.
- Na és? Direkt vagyok gatyában, hadd lássák, milyen sovány vagyok, mert nem főzöl nekem.
- Na akkor vedd le a gatyádat is, hadd lássák, miért nem főzök neked...

- Hogy hívják azt a kedves állatot, amelyik kicsi, fekete, repül és ugyanannyit lát hátra, mint előre?
- ???
- Vak varjúcska .







- Hol vagyunk Ádám?
- Nincs ruhánk, nincs munkánk, nincs pénzünk, nincs házunk... Szerintem Magyarországon.

Jack és Joe baromira le akarják inni magukat, de csupán egy dollárjuk van. Jack kitalálja, vegyenek belőle egy hot-dogot, amiből a virslit a gatyájába teszi, és a megbeszéltek szerint cselekednek.
Belépnek a kocsmába, isznak egy csomót, majd amikor fizetésre kerülne a sor, Jack kigombolja a sliccét, előveszi a virslit és Joe letérdelve szopogatja. A kocsmáros erre azonnal kidobja őket, fizetés nélkül .
Annyira beválik a trükk, hogy egymás után keresik fel a kocsmákat . A hetedik után azt mondja Joe:
- Te, én már nagyon unom, hogy mindig le kell térdelnem!
- Te panaszkodsz? A negyedik kocsmában elvesztettem a virslit!
Jeruzsálemben egy öregúr minden áldott nap kimegy a Falhoz, immár hatvan éve. Erről tudomást szerez a CNN riporternője. Érdekelte a dolog, elment a Falhoz, majd azonosította a bácsit, mialatt az imádkozott.
45 perc múltán az öreg megfordult, és elindult. A riporter odament hozzá, hogy interjút
készítsen vele:
- Bocsánat uram. Rebeka Smith vagyok a CNN-től.
- Hogy hívják Önt?
- Móric Fischbein -válaszolta az ember.
- Mióta jár a Falhoz?
- Körülbelül hatvan éve.
- Hatvan éve!?
- És miért imádkozik?
- Imádkozom azért, hogy zsidók, keresztények és muzulmánok között béke legyen, Imádkozom azért, hogy ne legyenek háborúk és szűnjön meg az emberek közötti gyűlölet, Imádkozom azért, hogy ne legyen éhínség sehol a világon...
- És mit érez, most, 60 év után ?
- Mintha a falnak beszélnék...

Jósnő bámulja a kristálygömböt és mondja a kuncsaftnak:
- Látom, hogy két gyereke van.
- Azt maga csak hiszi. Összetörheti a gömbjét, mert nekem három gyerekem van!
- Azt maga csak hiszi..., uram!

Józsi bácsi elmegy a doktornőhöz, hogy nem megy neki. A doktornő felír részére mindenféle gyógyszereket, de Józsi bácsi folyton visszajön, hogy még mindig nem tud. Végül a doktornő megunja a gyógyszerezést, és felfekszik a vizsgálóasztalra:
- Na, jöjjön Józsi bácsi!
Józsi bácsi megy is, és úgy megkeféli a doktornőt, hogy csak úgy recseg bele az asztal.
- Na, de Józsi bácsi! Megy ez magának!
- Na igen, ha van kivel...

- Józsi, te sosem voltál a sötétben ilyen szenvedélyes, mint most! Hogy lehet ez?
- Úgy, hogy nem Józsi vagyok, hanem Béla.

- Kérdezi a rendőr a cigányokat:
- Hova-hova Gazsikáim?
- Hát moziba kezi csókolom, tábornok uram!
- Moziba. És mit játszanak?
- Hát a Milliomos cigányok című filmet.
- Mért nem nézitek, meg a Cigányok dolgoznak címűt?
- Ja kérem alássan tekintetes tábornokom, mi a fantasztikus filmeket nem szeressük.

Két barátnő beszélget:
- Te mióta dohányzol?
- Amióta a férjem korábban jött haza egy kiküldetésből, és egy csikket talált a hamutartóban.







Két cigány asszony össze találkozik a buszmegállóban-
- Hé Mari! Kinn van a fél csecsed!
- A kurv@ életbe! A pulyát meg a buszon hagytam!

Két csöves csavargó beszélget.
- Tudod, volt idő, amikor saját kocsim volt.
- Hogyne - tudom, anyád tologatott benne!

Két falusi legény találkozik.
- Hallom, mögnősűté...
- Mög.
- És kit vetté el?
- A Jézus Máriát.
- Kit?
- A Jézus Máriát.
- Ne hülyéskedj már, ilyen nevű leány nem vót a faluban!
- Mondom, a Jézus Máriát vettem el.
- Van róla képed?
- Van...
- Mutasd!
- Jééézus Máária!

Két kisfiú arról beszélget, melyikük apja a gyávább.
- Az én apukám annyira félős, hogy amikor villámlik, bebújik az ágy alá - mondja az első.
- Az semmi - kontráz a második. - Az apukám olyan gyáva, hogy mindig a szomszéd néninél alszik, ha anyu éjszakás a munkahelyén!

Két öregember beszélget, a téma a mai erkölcsi normák. Az egyik megjegyzi:
- Én annak idején nem feküdtem le a feleségemmel, csak a házasság után!
- És te?
- Nem tudom, nem emlékszem. Hogy is hívják a feleségedet?







Két székely ül az árokparton. Megáll mellettük egy francia rendszámú autó. A sofőr kiszól franciául. A két székely ránéz, és megvonja vállát. Erre kiszól az autós angolul, a válasz most is vállrándítás. Sikertelen a német kisérlete is. Kínjában orosszal próbálkozik, ám választ nem kap. Legyint egyet és tovább indul.
Egy idő után megszólal a fiatalabbik székely:
- Látja édesapám! Mindig mondtam, jó dolog a nyelvtudás.
Eltelek egy kis idő, s válaszol az idősebb:
- Ládd fiam, ez beszít vagy nígyet, oszt mire jutott?

Két szőke nő beszélget:
- Képzeld tegnap vizsgám volt autóvezetésből, és meghúztak.
- Hogy-hogy???
- Bementem a körforgalomba, ki volt írva hogy 30. Hát én körbe is mentem 30-szor, mégis meghúztak.
- Nem lehet, hogy elszámoltad?!

- Ki mondta először: "Asszony kell a házba"?
- ???
- Kőműves Kelemen.

Kovács a Rákóczi téren már éppen megegyezik egy kurvával, amikor megjelenik a felesége, leken a férjének két pofont, aztán beülnek a közelben várakozó taxiba, hogy hazamenjenek. Útközben az asszony folyamatosan ordítozik a férjével, elmondja őt mindenféle gazembernek, stricinek.
Egy idő után a sofőr hátraszól:
- Uram, ha rám hallgat, ezt a nőt kirakjuk, és visszamegyünk egy másikért.

Kovácsné veszekszik a férjével:
- Elegem van már belőle, hogy mindig elvárod, hogy kiszolgáljalak! Mit képzelsz, mi vagyok én?
A rabszolgád?
- Sajnos, nem. - feleli Kovács higgadtan. - Akkor már rég eladtalak volna!

Londoni élményeit meséli a skót a barátainak:
- Ezek az angolok mind őrültek. Képzeljétek, hajnali háromkor beront egy angol a szállodai szobámba, üvöltözik és csapkod a papucsával...
- Szörnyű! És te mit szóltál?
- Én semmit. Nyugodtan fújtam tovább a dudámat.

Meghal a Dalai Láma, és felkerül a Mennyországba. Isten személyesen megy érte a kapuhoz, beinvitálja. Miközben ülnek a felhőkön, Isten megkérdezi tőle:
- Nem vagy éhes, barátom?
- De igen, Uram, szívesen harapnék valamit.
Isten kinyit egy konzervet, odaadja a Dalai Lámának. Az, miközben eszegeti a konzervet, lenéz a Pokol irányába, és azt látja, hogy a Pokolba került elkárhozott lelkek sült húst, kaviárt, lazacot esznek.
Másnap Isten ismét megkérdezi, nem éhes-e? A Dalai Láma ismét igenlően válaszol, erre megint kap egy konzervet. A Pokolban ezúttal languszta, steak és pezsgő a menü.
Amikor harmadnap ugyanez játszódik le, a Dalai Láma nem bírja tovább, és megkérdi:
- Uram, hogy van az, hogy én, aki mindig alázatosan éltem, soha nem vétkeztem, mindig csak konzervet kapok, míg a Pokolba kerültek fejedelmi lakomákat kapnak?
Erre Isten fejcsóválva:
- Tudod, itt fent, kettőnkért nem érdemes szakácsot tartani...

Megy egy ember a sivatagban, találkozik egy beduinnal.
- Elnézést, meg tudná mondani merre van az oázis?
- Persze, menjen itt egyenesen előre, aztán kedden forduljon balra!

- Meztelen titkárnőről mit lehet leszedni?
- ?
- A főnökét!

- Mi a cigány rémálma?
- ???
- Munkabalesetben meghalni.

Mi a különbség férfiak és nők között?
- A nő egyetlen férfit akar, aki teljesíti összes kívánságát.
- A férfi az összes nőt akarja, akik teljesítik egyetlen kívánságát.

- Mi az???
- Fekete pötty a Holdon?
- Cigány a Holdon.
- Kettő fekete pötty a Holdon?
- Kettő cigány a Holdon.
- Sok fekete pötty a Holdon?
- A MEGOLDÁS!!!

- Miért akar elválni a feleségétől, bácsi?
- Mert megcsalt a szomszéd gazdával.
- És maga még sosem csalta meg a feleségét?
- Hát dehogynem.
- De, hát akkor miért akar elválni, hiszen maga se jobb az asszonynál?
- Úgy látom, nem ért maga engem, bíró úr! Ha én a csizmámmal belelépek a tehénszarba, csak lemosom, és ugyanolyan lesz, mint vót. De ha a tehén jön és beleszarik a csizmámba, hát azt a csizmát maga se venné fel többet!

- Mikor fiatal voltam, az orvosnál mindig le kellett vetkőznöm. Ma már csak a nyelvemet kell kinyújtani.
- Látod, mennyit fejlődött az orvostudomány azóta...







- Milyen nemzetiségű lehetett Ádám és Éva? - tették fel a kérdést a Ceaucescu időkben.
- Természetesen román. Meztelenül járta, éheztek, ha enni akartak, almát kellett lopniuk...
- Ennek ellenére úgy tudták, hogy a Paradicsomban élnek.

- Mit mondjak még, kedves testvéreim - szól a szokottnál is hosszabb szónoklatában a pap.
- Mit mondjak még ezen a hideg téli vasárnapon?
- Áment! - mondá a székely -, mert már nagyon fázik a lábam.

- Mi van, ha egy politikus belefullad a folyóba.
- Az környezet-szennyezés.
- És mi van, ha mind belefullad.
- Az a megoldás!!!!

- Mondja meg őszintén, hány féldecit iszik meg naponta?
- Legalább ötöt.
- Maga szerencsétlen. Nem fél attól, hogy tönkremegy?
- Nem, doktor úr. Majdnem mindig más fizet.

Nagymama a kis-unokájához:
- Kisfiam, én nem értem ezeket a mai zenéket!
- De nagymama, ez a porszívó!

Nagypapa kinyitja az egyik szekrény ajtaját, és keresgélni kezd a polcokon.
A nagymama megkérdezi:
- Mit keresel?
- Semmit!
- Az nem ott van, hanem az ágy alatt!

Nászéjszaka:
Fiatal pár nászéjszakáját tölti, de az ifjú férj nem igazán aktivizálja magát, konkrétan befordul és buzgó horkolásba kezd. Az asszonyka tipródik, hogy mivel vívhatná ki férje figyelmét és gondoskodását, hisz; neki egyáltalán nem az alváson jár az esze. Így szól:
- Te, Józsi! Nagyon fázom!
- Akkor takarózz be! - hangzik a cseppet sem kielégítő válasz és a férj alszik tovább.
A nő nem bírja tovább öt percnél, újra próbálkozik:
- Te, Józsi! Én még mindig fázom! Gyere feküdj rám!
Józsi kelletlenül bár, de megteszi, amit felesége kér, de hortyog tovább.
Az asszony kisvártatva újra megszólal:
- Te Józsi! A lábam között van egy lyuk ...
- Na látod?! Ott megy be a hideg ...!







Nyuszika nagyon sokat ivott és részegen sétálgat az erdőben, mikor találkozik a rókával:
- Szia vöröske!
- Te engem csak ne vöröskézz le!
- Jó, akkor akár le is rókázhatlak.

Nyugdíjasok egymás között
Két idős úr beszélget.
- Mondd, te is kijársz vizelni két nemi aktus között?i
- Már hogy a fenébe ne? Hát ki bírja visszatartani hónapokig?

Odamegy Hapci Hófehérkéhez:
- Te Hófehérke, nincs kedved egyet ***ni?
- Hogyne lenne, Hapci de hát a szerszámod...
- Igen? (hapci csettint kettőt és a szerszáma vagy 30 centire nő.. )
- Waoww - mondja Hófehérke és elkezdik nyomni az akciót, közben Hófehérke megszólal:
- Te Hapci, sehogy se megy a fejembe...
- Nem-e? (hapci csettint kettőt... )

Pap gyóntatja Mórickát:
- Móricka, miért loptad el a hentes biciklijét?
- Atyám, nem hallom.
Az atya most már hangosabban:
- Móricka fiam, miért loptad el a hentes biciklijét?
- Atyám, a rácsnak ezen az oldalán semmit sem hallani, cseréljünk helyet!
Helyet cserélnek, mire Móricka megkérdezi:
- Atyám, miért bujt ágyba a hentes feleségével?
- A francba, itt tényleg nem hallani semmit!

Párizsban rázza a szőnyeget egy arab vendégmunkás az emeleti ablakban. Arra jár egy francia és felkiált:
- Mi van, Ali, nem indul?

Pinokkió elmegy a dokihoz, mert a barátnője panaszkodik, hogy szálkás a fütyije.
A doki azt tanácsolja, hogy néha dörzsölje meg smirgli papírral.
Két hét múlva találkozik a doki Pinokkióval:
- Na, panaszkodik még a barátnőd?
- Barátnő? Kinek kell ide barátnő?







Pista bá' hazajő Pestről, a fia várja szekérrel a vonatállomáson. Elindulnak hazafelé, s kérdi az öreg:
- Valami történt-e itthon, fiam?
- Semmi különös.
Mennek-mendegélnek hazafelé, egyszer csak azt mondja a gyermek:
- Megdöglött Bodri.
- Megdöglött??? Há' hogy?
- Letaposták a lovak s a tehenyek.
- Mé?
- Meggyúlt a pajta.
- Meggyútt?
- Meg.
- Hogy gyúlt meg?
- Átfútta a szél a tüzet a nagyházról.
- Az es meggyúlt? Hogy?
- Lefordult a gyertya nannyó ravataláró'.
- Meghalt nagyanyád?
- Meg.
- Mi érte?
- Agyvérzést kapott.
- Mitől?
- Meghallotta, hogy édösanyám megszökött a postással.
- Anyád elment a postással?
- El!
- Há' akko' tényleg semmi különös...

Pistike egyik délelőtt szól az óvó néninek:
- Elnézést, szeretnék most elmenni, mert szexuális problémáim vannak.
Az óvó néni elengedi haza. Másnap megismétlődik az eset, szintén hazaengedi. Harmadszorra azonban megkérdezi :
- Nem akarok az intim dolgaidban turkálni, de milyen szexuális problémád van ?
- Tele van a tököm az óvodával.

Pistike odamegy az apjához, és megkérdezi:
- Apa, mi a különbség aközött, hogy; elméletileg és;gyakorlatilag?
Erre az apja odamegy az anyósához, és azt kérdezi:
- Mondja, Mama, mit csinálna, ha egy kétméteres néger adna magának 5000 dollárt, hogy lefeküdjön vele?
Mire az anyós:
- Fiam, az én koromban az ember ne legyen válogatós, és különben is kell a pénz.
Erre az apa odamegy a feleségéhez:
- Drágám, mit csinálnál, ha egy kétméteres néger felajánlana 5000 dollárt, hogy lefeküdj vele?
Mire a felesége:
- Tudod, hogy szeretlek, de hát a gyereknek kell a cipőre a pénz, nyaralni is el kéne menni, szóval feláldoznám magam...
Erre az apa odamegy a nagylányhoz:
- Kislányom, mit csinálnál, ha egy kétméteres néger adna neked 5000 dollárt, hogy lefeküdj vele?
Mire a lány:
- Tudod Apa, én már nagykorú vagyok, és szí­vesen kipróbálnám, főleg,ha ennyi pénzt kapnék érte.
Erre az apa azt mondja Pistikének:
- Látod kisfiam, elméletileg most van 15000 dollárunk, gyakorlatilag viszont három rossz ribanccal
élünk együtt!

Plasztikai sebész kitalált egy új módszert az arcbőr feszessé tételére. Magyarázza a páciensnek:
- Egy rejtett csavart operálok a feje tetejére. Amikor úgy érzi, hogy a bőr egy kicsit ráncosabb, csak
egy apró csavarás és újra feszes az arcbőre.
A nőnek nagyon tetszik a dolog, aláveti magát a beavatkozásnak. Néhány hónap múlva azonban
visszajön az orvoshoz.
- Doktor úr! Nézze, milyen zacskók lettek a szemem alatt!
- Asszonyom! Azok nem zacskók, hanem a mellei. és ha még sokat tekergeti azt a csavart,
hamarosan szakálla is lesz!

Rendőr egy reggel fekete karszalaggal jelentkezik szolgálatra az őrszobán. Részvétteli kollégáinak szipogva meséli, hogy az éjjel meghalt az anyja.
Másnap reggel megint bemegy dolgozni, de már a másik karján is fekete szalag van.
Mindenki szörnyülködve érdeklődik, hogy mi történt már megint, mire a rendőr nagy nehezen leküzdi a zokogást, erőt vesz magán és meséli:
- Képzeljétek, este hívott az öcsém, és neki is meghalt az anyja...

Réges-régen, a tv hőskorában esténként még a nők olvastak fel esti mese gyanánt.
Egy alkalommal, teljesen váratlanul az utolsó pillanatban a bemondónő rosszul lett, és helyette az egyik férfi kollégát (Kovács P. József) kérték fel a mesemondásra.
- Szervusztok, gyerekek! - köszönt illendően bemondó - Fecske anyó vagyok... - folytatta, és a korabeli felvételen látszik, hogy az operatőr megbillenti a statívot a röhögéstől.
A mesélő folytatta:
- ...itt ülök a a tojásaimon... - a korabeli kollégák szerint ekkor a hangosító, valamint az összes díszletes és kellékes halkan kiosont a folyosóra, majd összeesett a röhögéstől. Utolsónak az operatőr maradt, aki a következő mondat után hagyta el a stúdiót:
- ...és a fészekből kilóg a szép villás farkam...

Riporter kérdezi az agg milliomost, hogy hogyan gazdagodott meg.
- Mikor 20 éves voltam, a legnagyobb gazdasági válság közepén, az utolsó dolláromon almákat vettem. Kifényesítettem mindet, és két dollárért eladtam őket. Másnap a két dolláron megint almákat vettem.
- És ezt addig csinálta, amíg milliomos nem lett?
- Nem, csak három napig. Aztán a feleségem apja meghalt, és ránk hagyott kétmillió dollárt.

Saját lakásba költözik a skót fiatalember. Mikor találkozik a barátjával az megkérdezi tőle:
- Na milyenek a szomszédaid?
- Kicsit furák. Az egyik oldalon egy férfi lakik, aki állandóan a falba veri a fejét, a másik oldalon egy nő lakik, aki folyton óbégatva fetreng a földön.
- Én a helyedben nem mennék át hozzájuk.
- Nem is megyek. Egész nap otthon ülök és fújom a dudámat.

Sajnálom, most már élete végéig le kell mondania a szexről - mondja az orvos.
- De, hogy csináljam?
- Ugyan már! Csak kibírja valahogy azt az egy hetet.

Sherlock Holmes meghal, és felkerül a mennyországba. Ott áll Szent Péter előtt, aki megkérdi kilétét.
- Sherlock Holmes vagyok.
- Nem hiszem el... bizonyí­tsd be valahogy. Mondjuk... találd meg nekem Ádámot a tömegben!
Sherlock fogja magát, és nem egészen 20 másodperc múlva ott áll Ádámmal Szent Péter előtt.
- Hogy csináltad ezt? Itt férfiak milliárdjai vannak!
- Nos... egyszerű. Beálltam a fickók közé, mindenkit elküldtem az anyjába... ez meg csak ott téblábolt egyedül.

Srác bedugja a fejét a fodrászüzlet ajtaján és beszól a tulajnak:
- Mennyit kell várnom egy hajvágásra?
- Körülbelül két órát - válaszol a borbély.
A srác elmegy. Néhány nap múlva ugyanúgy bedugja a fejét az ajtón és kérdi:
- Mennyit kell várnom egy hajvágásra?
A borbély körülnéz a várakozó embereken és válaszol:
- Körülbelül két és fél órát.
A srác elmegy. Egy hét múlva ugyanaz a jelenet játszódik le. A borbély miután a srác elment odaszól az egyik vendégnek:
- Te, komám! Nézzed már meg, hova megy ez a srác, mert soha nem jön vissza hajat vágatni!
Egy kis idő múlva a borbély barátja visszatér, a hasát fogja a röhögéstől.
- Na mi van? - kérdi a borbély - Hova ment a srác?
A haverja még mindig fulladozva:
- Hát a nejedhez, te hülye!







Szombat este a nagylány éppen indulna otthonról, mikor az anyja rápirít:
- Kislányom, de hisz nincs rajtad melltartó!
A leányzó egy kicsit befeszít.
- Mama, most őszintén, kell nekem melltartó?
- Hááát, az igazat megvallva, nem.
Már csak a cipő van vissza, nagy lehajlás:
- De kislányom! Bugyi sincs rajtad!
- Mama, tegnap apával hangversenyen voltatok, Mozart, Vivaldi, miegymás.
- Igen, de hogy jön ez ide?
- És vittél magaddal füldugót?!







Szőke titkárnő:
- Micike! Miért javította ki az "e" betűt "a" betüre?
- Hát mi értelme van annak, hogy "feszmérő"?

Tárgyaláson a bíró így kezdi a tárgyalást:
- Sajnos egy roppant kellemetlen dologgal kell kezdenem: az igazság az, hogy a felperes képviseletét ellátó Kovács ügyvéd úr megpróbált engem megvesztegetni 300.000 forinttal!
Néma csend a teremben. A bíró folytatja:
- Azonban az még szomorúbb, hogy az alperes képviseletét ellátó Molnár ügyvéd úr is megpróbált megvesztegetni, de ő 400.000 forinttal..
.Így aztán arra a döntésre jutottam, hogy Molnár ügyvéd úrnak visszaadok 100.000 forintot, és pártatlanul fogom tárgyalni az ügyet...

Társaságban kérdezik az elmeorvostól :
- És hogyan tudja eldönteni, hogy valaki normális vagy sem ?
- Pofonegyszerű ! Olyan kérdést kell feltenni, ami normális embernek nem okozhat gondot .
- Például ?
- Például ezt ... Cook kapitány három világ körüli úton vett részt, és az egyik útján életét vesztette . Vajon hányadik útján ?
- Hm... Én sose voltam járatos a történelemben.

Testhez simuló hosszú szoknyában a buszra készül felszállni egy szőke bombázó. De mivel a szoknya nem engedi, hátranyúl, hogy a zipzárt megigazítsa. Újabb próbálkozás de a szoknya nem enged, hátranyúlás, zipzár igazítás. Megint egy lépés felfelé, de a szoknya csak nem enged. A nő újra hátranyúl, zipzárt igazít, de erre a mögötte lévő férfi, megfogja a nő formás fenekét és feltolja a buszra, mire a nő felcsattan:
- Mit képzel maga disznó, miért fogdos??
Erre a férfi:
- De hölgyem, mivel a sliccemet már teljesen lehúzta, azt hittem ennyit már igazán megengedhetek magamnak.

Történelem órán a tanárnő megkérdi, hogy ki tud valamit a 2. világháborúról. Erre Pistike
jelentkezik, a tanár fel is szólítja.
- Na te mit tudsz róla Pistike?
- Hát az én nagypapám egy koncentrációs táborban halt meg.
- Ó, hát ezt nagyon sajnálom, egy perces néma gyász.
Eltelik az egy perc.
- Na és Pistike, hogyan halt meg a nagypapád?
- Á! Az ő hibája volt. Be volt rúgva és leesett az őrtoronyból.

Trükk:
- Mondja Kovács bácsi, maga mit szokott csinálni, ha este nem tud elaludni?
- Én? Elszámolok háromig, és már alszom is.
- Tényleg? Csak háromig?
- Háromig, de van úgy, hogy fél négyig is.

Vonatbaleset történt. A szerelvény kisiklott és egy parasztházban kötött ki. A riporterek megkérdezik Józsi bá'-t (szemtanú), hogy mi történt. A válasz:
- Le a sínről, át a szántáson, bé a tanyába.
Megkérdezik Pista bá-t is, ő is ezt meséli:
- Le a sínről, át a szántáson, bé a tanyába.
Végül megkérdezik a masinisztát:
- Mi történt?
- Ott feküdt a síneken egy cigány.
- És hogyhogy nem ütötte el?
- Én ütöttem volna, de az le a sínről, át a szántáson, be a tanyába...

Ül a koldus az aluljáróban, szegénynek hiányzik mind a két lába.Odamegy hozzá egy ember, bedob egy ezrest a kalapjába és mondja:
- Papa, tessék itt egy ezres, vegyél rajta új cipőt.
A koldus egészen elkeseredik, elkezd sírni, hogy mondhat valaki neki ilyent. Olyan keservesen sír, hogy odamegy hozzá egy rendőr:
- Mi a bajod koldus, miért sírsz ennyire?
- Ne is mondja biztos úr. Látja nincs lábam, erre idejön egy ember, ad egy ezrest és azt mondja, vegyek rajta új cipőt. Hát milyen ember az ilyen?
- Miért nem rúgtad seggbe? - kérdi a rendőr.
A koldus egészen kiborul, olyannyira, hogy beviszik az idegosztályra. Megkérdezi tőle az orvos, hogy miért van ennyire elkeseredve.
- Képzelje doktor úr, nincs lábam, koldulok az aluljáróban, odajön egy ember, ad egy ezrest, hogy vegyek rajta új cipőt. Elkezdek sírni, odajön egy rendőr, aztán megkérdezi, miért nem rúgtam seggbe. Hát én teljesen elkeseredtem, hogy lehetnek ilyenek.
-Nyugalom, nyugalom, - mondja az orvos. - Majd mi itt talpra állítjuk!

Ül a roma árus a cucca mögött a piacon. Arra megy egy másik, hopp, felkapja az egyik árucikket, majd gyorsan elszalad vele. Mire az árus nagy búsan megszólal:
- Nnna, ez is beszerzési áron kelt el.

Vizitdíj
Kinyílik a rendelő ajtaja, kilép az orvos, és látja, hogy a váróban egy fiatal pár üldögél. A nő feláll, és elindul befelé.
- Jöjjön maga is! - mosolyog az orvos barátságosan a férfira.
Az orvos a rendelőben felszólítja a nőt, hogy vetkőzzön le, majd tetőtől talpig megvizsgálja. Végül a férfihoz fordul és megkérdezi:
- Mindig ilyen zavartan viselkedik a hölgy?
Gőzöm sincs róla - feleli a férfi. - Most látom először életemben. De azért háromszáz forintot megért!

Zsidó gyerek odamegy az apjához :
- Apa jelmezbál lesz, adj rá pénzt !
- Kisfiam nincs erre pénzünk, de tegyél egy diót a fejedre, és te leszel a diós metélt .










 
 
0 komment , kategória:  Humor  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
2024.01 2024. Február 2024.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
26272829 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 14 db bejegyzés
e év: 41 db bejegyzés
Összes: 4803 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 123
  • e Hét: 6588
  • e Hónap: 47771
  • e Év: 115892
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.