|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
|
|
2025-01-23 15:00:48, csütörtök
|
| |
| |
GYŐRFFY DEÁK ÉVA 
Győrffy-Deák Éva ( 1961. szeptember 20. - )
A NAGY VÁLTÁS
A Föld számára eljött az ideje,
Hogy a sötét korszak terheit letegye.
Jövendölték többféleképpen sokan,
Hozzák már a változások, hogy hogyan.
Az emberiség útjai itt szétválnak:
Csoportokban háromfelé indulnak.
Aki a fényt követte és kereste,
Életét dimenziókon átemelte,
Hosszan várakozva is megőrizte,
Az új fiatalokat segítette,
A szeretet útját tudatosan járja,
A galaxis fejlett közössége várja.
Aki hitet épít új alapokra,
Gyerekekért indul új utakra.
Ismeretlenben újrakezdeni mer.
A csillaghajókra? Hát kalandra fel!
Elengedve barátot és családtagot,
Lelkében megőrizve, amit otthagyott.
Aki régi hitekhez ragaszkodik,
A tárgyi világba kapaszkodik,
Amije van, elengedni nem meri,
A félelem vonakodni vezeti.
Átkelve a lelkét szabadon engedje,
Gondolatával fensőbb lelkét keresse!
A SZÍVEK MÉLYÉN
Titok
Könyvek, iskolák, vizsgák, félelmek,
Hitek, remények, sikerek, élmények.
Szerelem, szülőség, válás, tapasztalások,
Kihívások, elengedések, vigasztalások.
Hamis szándékú a félelmet árasztó,
Az igazi tudás életet szolgáló:
Szeretettel gondolva formált, készített,
Nyíltan cselekedve, közösen épített.
A sokféle tapasztalás bölcsesség már,
A legszentebb remény, a teljesség vár.
Amit úgy kerestem életem utazásában,
Megtaláltam szívem összes dobbanásában.
A legbensőbb szentély a szívek mélyén:
Ahol fénygyermek minden emberi lény.
Őrizzük meg a fényt a sok kihívásban,
Hazafelé a teljesség utazásban!
A TE FÉNYED
Egyensúly a fényben
Szuperlény meséket nézünk filmekben,
Virtuális világot avatar életben,
Vagy szívből jövő, teremtő szándékkal
Ma is dolgozhatunk az ősi tudással?
Napi két óra fénylégzés gyakorlattal
Thoth ötvenezer éven át halhatatlan.
Imhotep úgy hívta, hogy "tökéletesség":
Piramisköveket emelő könnyedség.
Jézus fogalma a "szeretet" volt rá,
Tanulni és gyógyulni mentek hozzá.
Indiai mester "prána" lélegzettel
Jégemberként ült le melegített testtel.
Az atombombákkal milliókat öltek,
Egy gyermek közöttük mégis sértetlen lett.
Belső istent hívta: "Nem árthat nekem!"
Így lett fényburokkal teljes a védelem.
Einstein tudott már mindent a "foton"-ról,
Csak keveset adhatott nekünk át akkor.
Energiaként tudósok kutatják.
Napi használatát neten is tanítják:
Aranyfény légzése fejtetőn át szívbe,
Kiárasztása testbe, Földbe, égbe.
Egyensúlyt teremtő teljes szeretet,
Élethez, munkához több erőd lehet.
Nem kell ehhez szuperlénynek születni,
Csak napról napra szeretettel tenni.
Programozhatsz fürdő- vagy ivóvizet,
Fénnyel töltheted fel az ételedet.
Gyógyulhatsz, szépülhetsz, kortalan lehetsz,
Szeretetben öszefogva a Földért is tehetsz.
Szárazságban hozhatunk enyhet adó esőt,
Szmogos városokba tiszta, friss levegőt.
AZ ÚT VÉGÉN
Búcsú
Eljön az időm, élem mosolyogva,
Csak átlebegek a fény otthonomba.
Ne sirass! A halál csak egy állomás
Az örök körforgásban, semmi más,
Mostantól létünk megy másképpen tovább.
Nem kell síremlék, se ráhordott virág,
Elég búcsúzóul egy mécses fénye,
Újabb találkozásaink reménye.
Szép közös pillanatokat keress,
Ünnepeld, hogy megélhettük, és nevess!
ANGYALOK KÖZÖTTÜNK
Vele járod boldogan a közös táncot,
Mosolyával beragyogja a világot.
Szenvedélyes szeretettel alkot szépet,
Szerettei mosolyáért finom ételt.
Örömmel barkácsol, zenél, mesél, játszik,
Nyitott, tiszta szíve ezekből is látszik.
Köré gyűlnek össze gyakran a barátok:
Átmehetnénk hétvégén újra hozzátok?
Összefogni tanít bölcsen és humorral,
Ítélkezés nélkül, együtt érző szóval. 
Kiállni magunkért, de nem bosszút állva,
Tetteket is egymás támogatására.
Félig telt pohárban az értéket látja,
Természetes minden nap végén a hála.
Figyelmét fordítja a jóra és szépre,
Teremtő gondolatát arra, amit élne.
Derűs, zengő hangját örömmel fogadják,
Szavában, dalában szebb jövőt hallhatják.
Angyalok közöttünk, jó mellettük lenni,
Tőlük tanulhatjuk, mit lehet most tenni.
ÁLMODJUK TOVÁBB
A jótétlélek minden kóborlót begyűjt.
Erőn felül segít, amíg csak bírja.
Teréz anyának sokakkal se sikerült,
Tisztelet a neve és a sírja.
Ma is van még rengeteg szegény pára.
Vihar jön, nagy eső, nincs erő,
Hitel vagy háború, s oda a háza.
Nyomora elől menekül ő.
Lennon zongorára írt békedalát
Mai ifjúság is elképzeli.
Milliókkal álmodjuk ma is tovább,
Dédunokánk talán megérheti.
BARÁTOK
Ha csak várod, hogy jobb lesz a sorsod,
Ha a tükörben fáradt az arcod,
Ha fáj, amit el kellett engedned,
Ha életed álmát nem teremted,
Ha múltad sebeit feltéped éppen,
Ha elcsüggedtél ebben a létben,
Ha nem repít tovább a vágyad,
Ha nem érzed hozzá a szárnyad,
Ha bűntudat kínoz az útért,
Ha könyörögsz további hitért,
Ha ítélkeztél magad felett,
Ha nem látsz napot a felhők felett,
Akkor tudd, hogy ott vagyunk veled,
Akkor gyere, és nyújtsd felénk kezed,
Akkor hagyj csak ott minden hibát,
Akkor gyere és mondd el, mi bánt,
Akkor, ha akarod, hallgathatunk,
Akkor nevethetünk és játszhatunk,
Akkor öltözz, hogy sétáljunk egyet,
Akkor tudd, hogy béke van benned,
Akkor lehessünk fény a vállad felett,
Akkor lásd meg saját mély gyökeredet,
Akkor erős faként az égig nyújtózz,
Akkor erőt meríts az újabb úthoz.
Ha a jövőt már nem féled,
Ha a pillanatot átéled,
Ha belélegzed a fényedet,
Ha megéled isteni lényeged,
Ha boldogan, magasan szállsz,
Ha tükörben ragyogást látsz,
Ha örömed az égig ért,
Ha elértél egy újabb célt,
Ha táncolni, nevetni vágysz,
Ha ehhez épp társakra vársz,
Ha szárnyalni tudsz a széppel, 
Ha együtt repülsz épp a léttel,
Akkor gyere és mondd el nekünk,
Akkor segíts, hogy együtt legyünk,
Akkor fogd át mindkét kezünk,
Akkor te mutass példát nekünk,
Akkor világíts át a vállunk felett,
Akkor megérthetjük, amit kellett,
Akkor hisszük az isteni sorsunkat,
Akkor meglátjuk újra az utunkat,
Akkor megérezzük, hogy merre, hová,
Akkor együtt repülhetünk tovább.
Akkor közösen vagyunk angyalok,
Akkor fényünk mindenen átragyog.
Győrffy-Deák Éva: Barátok - Videó
Link
CSODÁS ÉLET
Az Ég és a Föld között én vagyok,
A szememben ragyognak a csillagok.
Hallgatom a madarak énekét,
Megbecsülöm mindenki életét.
A hangom tisztán és csengőn száll,
A világ sok csodája énrám vár.
Szabadon engedem az álmaimat,
Szárnyalni a lélek vágyaimat,
Megálmodom azt az életet,
Ami csak egy mesében lehet.
Sugárzik belőlem a szeretet,
A békém mutatja a hitemet.
Jöhet a Földön a sok változás,
Bennem örömteli a várakozás.
CSODÁLATOS FÖLD 
Nagy változások
A felkelő Nap meleg sugarait érzem.
A felhők mögül előbúvó holdfényben
Az esték szépséges fényeit nézem,
Cseresznyefákat tavaszi virágokban,
Tulipánokat kinyílva az udvarokban,
Virágfüzéreket lilaakáclugasokban.
Vízparti fák alatt fagylalttal sétálok,
A hőséget enyhítő szellőre várok,
Hajózó, pancsoló embereket látok.
Varázslatos színek az őszi lombokon,
Szőlőfürtök érnek a domboldalon,
Nevetve táncolnak, szüreti vigadalom.
Szelídgesztenyefa ízletes ajándéka,
Hóban játszó fiatalok vidám kacagása.
Mézeskalácskészítők illatos játéka.
Fenyőillat, gyertyák, ünnepi ételek,
Hálát adok érte, hogy békében élhetek.
A változó évszakokkal változó életek.
Nagy szüksége van már a megújulásra,
Hatalmasabb ennél Földünk változása.
Kihaló állatokkal az emberiség távozása?
Földanyánk a fényben végre megtisztulna,
A közös létre képesekkel új útra indulna,
Bölcs lakókkal a hátán ismét kivirulna.
Változik a Föld, így változik az élet,
Min múlik vajon az, hogy ezt túléled?
Mit tudni, mit tenni? Mutassa a lélek!
A Teremtő tervével a szíved mélyében,
Tudatos légzéssel a fénnyel egységben
Lehetsz jó helyen a legjobb időben.
EGYEDI ISTENI AJÁNDÉK
Mások isteni példáját csodáltad.
Azt a csodás pillanatot vártad,
Amikor rajtad keresztülárad:
Hogy kitáruljon a szíved,
Hogy elinduljon a kezed,
S ami szívből jön, tegyed.
Ha érzed, hogy belülről késztet,
Hogy meg kell festened a képet,
Hogy írd meg pont azt a verset,
Vezethessen akkor már a belsőd.
Óvatos lépést teszel, tán az elsőt,
Mégis lehozol valami felsőt.
Örülj ennek a közös táncnak,
Mert sokan pont erre várnak,
Élő példáira egy jobb világnak.
Egyedi kincsek vannak bennünk.
Útmutatónk így lesz a lelkünk,
Isteni módon embernek lennünk.
ESZKÖZ ÉS SZÁNDÉK
Lehet más?
Összegyűjtött adat, tudásban az erő.
Mindent kereső, biztonsági megfigyelő?
Szabad adatkapcsolat országokon át.
Adatáruló közösségi médiát?
Csoportos titokkal szabad magánélet.
Rettegő világunk ezzel kiktől félhet?
Pazarlás helyett értékek megosztása.
Szolgáltatás, termék ingyen kifosztása?
Ha szándék nem változik, eszköz hiába,
Lehet technikánknak velünk jobb világa?
GYÖKEREK
Fényhagyaték
Ezer éves rügyező fa szétágazó gyökerekkel,
Körbevéve a táncoló és ünneplő emberekkel.
Másképpen szól ma az ének, mások a lépések,
Hasonlóak még az imák, a fohászok, a kérések.
Hatalmi szándékkal uralt, változó vallások,
Feledésbe merülő hagyaték és szertatások.
Átalakultak az ünnepek, a táncok és ételek,
Tegnapiassá lettek már a régi, szép történetek.
A globális világban szétszórt közösséggel,
Magányos párbeszédben az okos géppel,
Hogy eresszek máshogy gyökeret e világban
Vér szerinti, szívbéli vagy lélekcsaládban?
Mindenféle széllel jöhettek a századok,
Több kicsinyke magból csak erős fa válhatott.
Égig nyújtózva, fénygyökereket eresztve
Mit tehetnék emberként a Földet szeretve?
E szépséges, kék bolygó a közös otthon.
Együtt oldhatjuk meg, hogy megmaradjon.
FÉNYUTAK
Régi selyemút át sivatagon, hegyeken,
Mai sötét selyemút mindent árul a neten.
Összekötni Keletet Déllel és Nyugattal:
Új selyemút terve kikötőkkel, hajókkal.
Globális világ úton, vízen, levegőben,
Hálózatok, lámpák - igazi fényt keresőben.
Hogyan hozzunk közös fényutakat létre?
Hogy terjedhet jobban a tudatosság fénye?
Méltó szóval, tettel, felelősen élve,
Önmagunkat, másokat egyként tisztelve.
Vallásos, spirituális vagy természeti,
Mind a Teremtőhöz vivő létrát keresi.
Fontos mindenki a közös úton lépve,
Együtt mozdíthatjuk a sötétet a fénybe.
Aki az utak sokféleségét megismeri,
Az egyetemes emberiként mind tiszteli.
Összekötni érző szíveket az ésszel,
Századokon át is tanító mesékkel.
Teremtő gondolat, szó, akarat, kép,
Alkotva, feltöltve mindent, ami szép.
Fényutakon járni tettel, dallal, tánccal,
Életet szolgáló, használható tárggyal.
Összekötni minden jobbra vágyót fénnyel,
Szív- és lélekszinten éggel és a Földdel.
HÁLAKŐ
Összegyűjtöm, mielőtt elalszom,
Esténként van miért hálát adnom.
Az állandóan rám áradó szeretetért,
A bennem megújuló, lüktető életért.
A nyitottságért, hogy meg is érzem,
A tisztulásokért, amikkel ideértem.
A barátokért, a mesterekért,
A változásért és a pihenésért.
Az otthonomban a békéért,
A szívemben a szeretetért.
A ma főzött leves illatáért,
Egy elégedett sóhajtásért,
Mosolyért a megfáradt arcon.
Mandulafa virágért az úton,
Egy szép kőért a tenyeremben,
Könnyedén elfér a zsebemben.
Lehet egy ilyen kő, a hálaköved,
Emlékeztető, hogy el ne feledd:
Minden, ami rád árad ajándék,
Minden tapasztalás és szándék,
Mert tanítód, ha annak látod.
Tükrözi a belső világod,
Ha mered látni benne magad,
Megváltoztathatod az utad:
A gondolatod és az érzéseid
Lehetnek a mesterműveid.
Utadon ítélkezés nélkül járva,
Tapasztalataidért hálát adva,
Szeretetet és áldást adni kész,
Örömteli, gazdag életet élsz.
A mestermű ekkor az életed,
És büszke rád Szeretet Mestered.
HOGYAN TOVÁBB?
Újrakezdés
Generációnként új világban
Kezdhettük újra a változásban.
A nevelési mód hol poroszos,
Oroszos, vallásos, hol szabados.
Elvtársakból lettek újra urak,
Leomlottak, épültek a falak.
Közös létre képes nagy családok,
Szingliséggé különült világok.
Propagandából a marketinget,
Reklámözönt, netes influencert.
Elveket közösségben vállalók,
és fizetett, álnévvel trollkodók.
Csak kitalált sci-fi történetek,
Majd igazi "Ősi idegenek".
Életünkben a bátor hősökkel,
Földért tevő galaktikus ősökkel:
Képernyőt döbbenten bámulókért,
Romos hitrendszerből felállókért.
Épültek már sokszor újra hitek,
Örök lelkünk nem járt útra vihet.
Békésen minden elengedhető,
Szívünkkel vezet át a Teremtő.
Újrakezdeni a változásban,
Egy alapjaiban új világban.
IDEJE A SZÓNAK, IDEJE A TETTNEK
Mikor hallgassak meg, mikor meséljek?
Mikor táncoljunk és mikor zenéljek?
Mikor, melyik szónak, mikor csendnek?
Mikor pihenésnek, mikor tettnek?
Ideje a szónak, máskor meg a csendnek,
Mindig ideje a teljes szeretetnek.
Milyen gondolat vonzotta jó érzésnek?
Milyen jelenlétnek, milyen teremtésnek?
Milyen akaratnak, szónak, képnek?
Mikor van ideje, hogy jókor lépjek?
Ideje a szónak, máskor meg a tettnek,
Mindig ideje a teljes szeretetnek.
Elismerést adjak, hogyan simogassak?
Szívajándékot teremtsek, válasszak?
Gondoskodást adjak és bátran éltessek?
Szép közös pillanatot hogyan élhessek?
Ideje a szónak, ideje a tettnek,
Minden módon kifejezett szeretetnek.
Ideje a nyárnak, ideje a télnek,
A búcsúnak, amikor véget érnek.
Ideje a fényben mindenki javának,
Megosztott tudásnak és örök tanulásnak.
Ideje a szónak, ideje a tettnek,
Teremtőként kifejezett szeretetnek.
ISTENI HÁLÓZAT
Interdimnet
Számítógépek hálózatba kötve
Adatforgalmat terelnek így össze.
Internetem van olyan sok tudással,
Fejembe se fér sok év tanulással.
Érték és kacat hatalmas kupacban.
Hogy választhatok virágot a gazban?
E-mail, szelfi, közösségi média,
Ki se mozduljak, csak adat-orgia?
Ebben legyek aktív, és attól féljek,
Ha nem vagyok rajta, már nem is élek?
Emberi kapcsolatért hozták létre,
Nem emberi találkozás helyére.
Billentyűk után gépekkel beszéljek,
Pár év múltával írni is felejtsek?
Csak továbbítsak véleményt és képet,
Vagy megéljem, és szervezzem a szépet?
Eszköz mind csak. Engem abban segítsen,
Hogy elérjem azt, aki távol van tőlem.
Sokféle emberi háló szövődhet,
Ebben is belső mesterem vezethet.
Régi hálóval nem csak halat foghatok,
Szeretetből szőve azt továbbjuthatok.
Értékeket gyűjtve sok kis csokorba,
Ajándékká válhatok minden csoportban.
KÖNNYEDSÉG
Szeretet példából szenvedni tanítottak,
Küzdeni, másokért harcolni indítottak.
Azt mondták, legyen az életem áldozat,
Jobb élet halálom után várhat csak.
Ebben az életben lennék most boldog,
Magam mögött hagynék sok dolgot.
Minden harcot, minden küzdelmet,
Az összes parancsot, félelmet.
Nem kell várnom semmilyen halálra,
Csak rá kell néznem a repülő madárra.
A könnyedség nem könnyelműség,
A természetben örökérvényűség. 
Ha egy madár tud könnyedén élni,
Embereknek miért kell még félni?
Könnyedén éljem a legnagyobb jót.
Könnyen találjak mindig bölcs szót.
Engedjem el könnyedén most már,
Ami isteni lényként nem szolgál.
Ha egy közös tánc lehet könnyed,
Miért ejtenék mindenen könnyet?
Egyedi útját járja mindenki,
Mégis tudunk közösen álmodni.
Olyan könnyedén jönnek új világok,
Amilyen könnyedén nyílnak a virágok.
KÖTŐDÉS
Megkérdezik: Ki vagy? Mit mondasz magadról?
A munkádról beszélsz vagy a hatalmadról?
Most épült házadról, más tulajdonodról?
Tested szépségéről, értékes tárgyadról?
Szüleidről, gyermekedről, családodról?
Életeddel véled azonosnak magad.
Őket elengedve belőled mi marad?
Miért tennék ilyet? Rémséges gondolat.
Gondolkodj el rajta, elgondolni szabad.
Ezek között élve vagy-e te is szabad?
Kötés-e, függ-e tőlük minden lépésed?
Ezzel határozod-e meg a saját értéked?
Örülj a szépnek, a jónak, az értéknek,
Csak ne önmagadra legyen a mértéked.
Látod-e az embert isteni léptéknek?
Tudsz-e már örülni teremtő létének?
KÖZÖS SZÍV
Egyszerre dobban a szívünk a Földdel,
Egyszerre dobban a szívünk az éggel,
Egyszerre dobban sok emberi szív,
Egyszerre dobban, mind szeretni hív.
Ott van az enyémben mindenki szíve.
Ott van az Isten bent, öröm a híre.
Ott van a szívemben krisztusi lényem,
Ott van a szememben, világít fényem.
Egyszerre fénylenek krisztusi szívek,
Egyszerre alkotnak egy közös szívet.
Egyszerre indulnak szeretet hullámok,
Egyszerre gyógyítunk szíveket, országot.
Ott van a lelkünkben a béke igénye,
Ott van a szívünkben a szeretet híre.
Ott van a remény az összefogásban.
Ott van a hitünk a közös munkában.
LÉLEKÚT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 
Bárki tetteim felett ítélkezne,
Félelem, bűntudat láncához kötözne,
Szegénységet vagy szenvedést hozna,
Bűneim alól fel csak így oldozna,
Hagyom, hogy nevessek, szeressek,
Hagyom, hogy önmagam lehessek.
Vezet a saját belső mesterem,
Hívogat éppen belső gyermekem:
Adj most figyelmet nekem,
Játssz most a hóval, s velem.
Akkor a hópelyhekkel táncolok.
És tudom: "Vagyok, Aki Vagyok."
Hívhatnak elő régi könyvet,
Nevezhetik azt közösnek,
Nevezhetik azt szentnek,
Nem érzem magam bűnösnek.
Azt is csak emberek írták,
Amikor a mestereket hívták.
A bölcsesség annyi benne,
Amennyire írója megértette.
Változtatta sok hatalmi szándék,
Útmutatást miért tőlük várnék?
Ott a lélek tiszta hangja bennem,
Megmutatja, hogy merre kell mennem.
Jézus ott van a szívemben,
Nem kereszten, hanem szeretetben.
MÁSKÉPPEN LÁT
Tanító természet
Filmeken csodálom a felfedezőket,
A világunk működését megértőket,
A tudományt játékosan tanítókat,
A természetet nézve álmodókat.
Generátorban nagyon erős áram:
Hozzányúlhat egy fémláncos ruhában.
Edző nézte másképpen a gofri sütőt,
Megcsinálta vele az új futó cipőt.
Nagyítva nézte egy lepke szárnyát,
Létrehozta, sok tárgy vízállóvá vált.
Ahogy bajuszával a fóka érzékel,
Úgy tapogat tájat lézervezérléssel.
Meglátta, értette, hogyan mutat utat
A természetben lévő teremtő tudat.
Hogyan nézhetem én ma azt, amit látok
Megváltoztatva az emberi világot?
MÉLTÓSÁG...
Méltósággal járom már az utat,
Akkor is, ha sok kihívást mutat.
Ha tépettek vihar után a fák,
Felemelt fejjel megyek tovább.
Nem sajnálkozom rajta, nem ítélek,
Megkülönböztető képességgel élek,
Könyörülettel és együttérzéssel.
Lelkeket látok választott élettel.
Tudatos vagy sem, szabad választása,
Istent látok benne, ki sorsát alakítja.
Ha segítene végre saját magán,
S megkérdezi egyszer utam során:
Hogyan tudod sírás nélkül megélni?
Hogy tudsz békésen kínlódót nézni?
Sok drámai élet nem érint téged?
A tiédben ez hogyan ért véget?
Akkor elmondom, hogy mit teszek,
Azt is örömmel, hogy miben hiszek:
A bőségben, amit megteremtek,
Ebben régi vágyak nem vezetnek.
A lélek vágyaiban, ami Istenhez méltó,
A tiszta gondolatban, mert létbe hívó.
A hálás létezésben, a lét örömében,
A legnagyobb jó közös értékében.
A pillanatonként meghozott döntésben,
A lelkes, szenvedélyes cselekvésben.
Egymás felé kinyújtott szárnyainkban,
És szeretettel kimondott szavainkban.
NEM ARMEGEDDON!
Ha a poklot látod éppen kint,
Akkor se hidd el, hogy odakint,
Most van mindennek a vége.
Ekkor is lehet benned béke.
Ha a félelem már az égig ér,
Tudd akkor is, hogy hamar véget ér.
Mikor rettegés tölt be mindent,
Hívd a nyitott szívedbe Istent.
Ne azon rettegj, mikor lesz véged,
Ne a félelem vezessen téged,
A vezetést add át a szeretetnek,
Higgy és segíts az embereknek.
Ez csak az élet átalakulása,
Marad vagy megy: saját választása.
A menni akarókat engedd el békében,
A maradókat segítsd hittel a végében.
Mondj igent az új földi csodákra,
Mondj velünk áment a változásra.
Közösen, szerető szívvel cselekedve,
Áldást hozhat ez emberi életekre.
Armageddon - A Film
Link
ÖRÖM
Öröm a létezésért magáért,
A tavaszi mandulafa virágért.
Csak azért, hogy itt vagyok,
Azért, mert a nap rám ragyog.
Vagy, mert egy éjszaka fagyott,
S reggelre jégvirágot alkotott.
Alma-fahéj illatért a házban,
Vendég jöttéért, kit mára vártam.
Gyorsan elolvadó hópelyhekért,
A táncban átélt pillanatokért.
Kedves szóért, gyengéd ölelésért,
Meleg takaróért, nyugodt pihenésért.
Baráti üzenetért, hálaadó szóval,
Jól végzett munkáért változó sorssal.
Öröm csak a létért, ítélkezés nélkül,
Hálát adva minden tettért végül.
Nem rosszként, és nem is jóként,
Hanem áldott tapasztalásként.
Minden lélegzetért annak tudatában,
Hogy Önmagamnak vagyok birtokában.
Ajándék minden vers, lelkemet kitárom,
Megélem Önmagam, teremtem világom.
REMÉNY
Ha vihar tépi ki a fákat,
A barátok akkor is várnak.
Remélik, hogy odaérek,
Ahol találok menedéket.
Körülöttem süvölt a szél,
Mindenki elbújik és fél,
Középen ott a nyugalom.
Ahol békében hallgatom.
A ,,közép" a szívem békéje,
Tudom, hogy mi lesz a végére.
Hiszem, hogy egyszer véget ér,
Új világ jön és új élettér.
Hagyjuk menni, ami akar,
Elvisz mindent a vihar,
Ami nem szolgál életet.
Remélek jót és szépeket.
Őrzöm az új világ képét,
Megáldom a régi végét.
Annak adja át a helyét.
Amit oly sok szív remélt.
Hiszek az új világban,
Az élőkkel harmóniában,
Egymással is békességben,
A gyermekeink életében.
RÖGÖK KINCSEI
Eltűnt belőlem már minden ellenállás,
Eltűnt sok ítélet és minden tiltakozás.
El tudom fogadni rögeit a létnek,
Hálát adni gyakorta azért, hogy élek.
Örömmel megenni legegyszerűbb ételt,
Örömmel fogadni, bármit hoz az élet.
Az én dolgom megélni könyörülettel,
S törődni magammal, az érzéseimmel.
Meglelni mit tanít az a rög nekem,
Mi a kincs alatta, mi dolga velem.
Tisztelni az összes emberi utat,
Amit csak választhat szabad akarat.
Mily csoda nekem, hogy eddig eljutottam:
Szeretet mester szavait megélni is tudtam.
Megáldani mindent saját életemben,
Azt is, amit régen jól hátra tettem,
Azt is, amit más nem szeretett bennem,
Azt is, amit másban én nem szerettem.
Elmondták nekem bölcsek olyan sokszor,
Elolvastam könyvben, ott vannak a polcon:
Nincs jó és rossz, csak tapasztalás.
De hol és kiben van ennyi elfogadás?
Tudtam én, majd végre meg is értettem.
Végtelen a hála, hogy meg is élhettem.
Példát láttam rá drága mesteremben,
Áldás jelenléte napi életemben.
Szeretetét éltem meg sok pillanatban,
Annyiféle módon, ahány pillanat van.
SÜT A NAP
Ha elszomorít, amit sok helyen látsz, vehetnél észre mást.
Nézd azt a sok jót, amit összehozunk, hisz` van rá száz okunk...
Ha fogy az idő, a sok sérülés fáj, láss fényt - ez az ősi szabály!
Én abban hiszek, hogy jobb, ami vár, ma is hajnalig szól a gitár...
Ha kevés a fény, legyen az ember vidám, gondolatom bízd rám!
A bölcs szavakat add, ne sok hazug hírt, ne csak "rímmel-ámmal" írj!
Ha üres a ház, se a félelem űz, túlélsz, mint a víz meg a tűz.
Ha gyötör és fáj, múlttá válhat most már, megtisztít a fény, ami sohase volt muszáj.
Süt a Nap, gyere, örülj és élj, ez mehet még százszor is jobban!
Süt a Nap, most is nevet az ég, még gyönyörű éveket hozhat.
Süt a Nap, gyere, örülj és élj, ez menni fog százszor is jobban!
Van olyan bolond, aki most - hogy ragyog az ég - mégis áldozat?
Ha túl fáradt vagy, gyere, segít egy dal, pihenj hát, az se baj!
Ha bejön a csönd, lelkedben új a dal, és oszd meg azt, hogy miket hall.
Ha fogy az erőd, még a sötétben jársz, láss fényt - ez az ősi szabály!
Én abban hiszek, hogy jobb, ami vár, minden hitünk szerint "kapunk, amennyi jár..."
Süt a Nap, gyere, örülj és élj, ez mehet még százszor is jobban!
Süt a Nap, most is nevet az ég, sok gyönyörű életet hozhat.
Süt a Nap, gyere, örülj és élj, ez menni fog százszor is jobban!
Van olyan bolond, aki most - hogy ragyog a fény - mégis áldozat?
SZERETET
Hogyan szerethet férfi és nő, hogyan szerethet barát?
Hogyan szeretheti egy távol élő emlékként a hazát?
Hogyan ölelhet mástól született szív szerinti anyát?
Hogyan bújhat hozzá boldogan, elfeledve baját?
Sokan tanítják és hiszik Jézus történetét,
Szent könyvként őriztük meg fénylő életét.
Miért látják még mindig csak felszegezett kezét?
Hányan értik meg ebből is végtelen szeretetét.
Áldott minden mód, amit megtapasztalsz.
Előle el ugyan hová is szaladhatsz?
Adománya minden szeretet az égnek,
Ettől érzik úgy az emberek, hogy élnek.
Mily sokféle módja lehet a szeretetnek,
Mily sokféle sorsa lehet az embereknek.
Kimondják: szeretet. Mit értesz alatta?
Csak akkor érted meg, ha az élet adta.
Szerethet egy apa gondoskodásával,
Munkával, szóval és példamutatással.
Azzal is, ha elküld, tedd most már magadért,
Hogy erős légy, és felelős saját életedért.
Szerethet egy anya mellének tejével,
Kifejezheti azt mesék erejével,
Napi tettekkel és simogató kezekkel,
Elenged, ha el kell, könnyező szemekkel.
Szerethet egy társ kérlelő szavakkal,
Vággyal és örömmel, ölelő karokkal.
Szerethet kitartón melletted a bajban,
Szerethet lemondón egy ilyen sorsban.
Nincs jó vagy rossz, és nincs égi ítélet,
Csak tapasztalás, és ezerszínű élet.
Lehet köztünk olyan bölcs valaki?
Kinek mi jó, hogyan szabhatnánk ki?
Emberi törvényt hozni erre vétek,
Mert igazán szeretni csak szív tud és lélek.
SZERETNÉNK
SZÍVVEL-LÉLEKKEL
Közös szívdobbanás
Gyűjti, rajzolja, írja a meséket,
Építi, festi, varrja a szépséget,
Tanítja, szerzi, játssza a zenéket.
Együtt ver szívünk a dobbal, a tánccal,
Egyszerre dobban a dallal, a társsal.
Hányat dobban a szíve míg készül?
Hogy lesz a legjobb, tudja lelkéből.
Mit hogyan tegyen, érzi szívéből.
Megértik majd, hogy miért így tettünk?
Megértik majd, hogy benne a lelkünk?
Sokat tanulta és gyakorolta,
Szeretettel mindent beleadva.
Fénylő kincseket belülről hozva
Születhetett meg a csoda maga:
Együtt találhatott a szívünk haza.
TAVASZVÁRÓ
Most
Most kezdődik az új élet,
Ismeretlentől nem félek.
Nemcsak várom és remélem,
Hanem percenként megélem.
Arcomon van néhány új ránc,
Örömmel megy így is a tánc.
Kezem, testem könnyen mozdul,
Szívem ritmusra így indul.
Ablakon át fényes nap süt.
Többet tehetünk mi együtt.
Mag csírázik kis tálkában,
Gondolatok a világban.
Tiszta vízzel locsolgatom.
Hittel, fénnyel táplálgatom.
TUDSZ-E MÉG?
Mondd, tudsz-e még, ó, tudsz-e még sárkányt eregetni,
Tudsz-e még úgy, mint rég, felhőkön repülni?
Mondd, tudsz-e még, ó, tudsz-e még táncolni a széllel,
Tudsz-e még úgy, mint rég, játszani a léttel?
Mondd, tudsz-e még, ó, tudsz-e még álmod után járni,
Tudsz-e még úgy, mint rég, a csodákra várni?
Mondd, tudsz-e még, ó, tudsz-e még bajban is nevetni,
Tudsz-e még úgy, mint rég, arany fényben hinni?
Mondd, tudsz-e még, ó, tudsz-e még angyalokkal élni,
Tudsz-e még úgy, mint rég, lelkeddel egy lenni?
TŰZ
Tűz, tűz, esti, szép csillagok, ragyogó fények,
Őrizem csillogó szememben, amíg csak élek.
Tűz, tűz, éledő gyertyaláng, lobbanó fények,
Őrizem lángoló lelkemben, amíg csak élek.
Tűz, tűz, táborok tüzében parázsló fények,
Őrizem őket szívemben, amíg csak élek.
Parázsló, lobbanó, lángoló, szikrázó fények,
Vezessetek végig engem, amíg csak élek.
VILÁGOSSÁG
Egy új nap
Felébredtem egy újabb reggel,
Rajtam múlik, hogy milyen kedvvel.
Nyújtózhatok mély lélegzettel,
Derűs, napindító üzenettel.
Egy újabb nap, amit itt élek.
Mit sugall ma tenni a lélek?
Mi az, aminek örülhetek?
Mi az, amin jót nevethetek?
Hálát adok a meleg ágyért,
Felvehető, tiszta ruháért.
Amíg a lakás szellőzik át,
Elkészítem a meleg teát.
Nap bújik elő felhők mögül,
Belső fényemmel együtt örül.
Elgondolom az életemet:
Regenerálódó testemet.
A békességet és bőséget,
A sok nagyra becsült szépséget.
Átgondolom az újabb napom,
Kormányzását szívemre hagyom.
VÖRÖS SÁTOR - NŐI KÖR
Egy vörös sátor a régi bibliában,
Hogyan élhető meg a mai világban?
Csak női kör, férfimentes övezet.
Nem ellenetek, mindenkiért, értetek.
Amit a nők együtt a legjobban tudnak,
A gyermekeikért szívből összefognak.
Fonó sincs már. Hol van helye, célja?
Szépségszalon vagy modern média?
Megtanuljuk, mert a nagyanyánk még tudta.
Összefogva végzett közös, női munka.
Tiszta utca, beteg anya vagy gyermek.
Ki lesz az, aki lát, és szól, hogy gyertek?
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Győrfi-Deák Éva |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2025-01-21 09:06:18, kedd
|
| |
| |
Donald Trump beiktatási beszéde
Beiktatták az Amerikai Egyesült Államok 47. elnökét. Donald Trump immár másodszor tér vissza a Fehér Házba. Az új elnök beiktatási beszédében úgy fogalmazott az ország aranykora most kezdődik el.
,,Miénk a jövő, az aranykorunk csak most kezdődik el" - jelentette ki Donald Trump amerikai elnök a beiktatása után mondott beszédében az amerikai Capitolium épületében. Az Egyesült Államok 47. elnöke a változás hullámát ígérte, ,,felszabadítási napként" jellemezve a beiktatását. Azt is kijelentette, hogy Isten azért mentette meg az életét az ellene megkísérelt merénylet alatt, hogy újra naggyá tegye Amerikát.
,,Amerika hamarosan nagyobb lesz és különlegesebb, mint valaha" - jelentette ki, mielőtt elődje, Joe Biden kormányát kritizálta, ami ,,otthon egy egyszerű krízist sem tudott kezelni", és nem védte meg a saját országát, miközben belebotlott egy sor külföldi ,,katasztrofális eseménybe".
A választás szerinte mandátum, hogy visszafordítsa a sok hibát és árulást, és visszaadja az embereknek a demokráciát, szabadságot. ,,Amerika hanyatlásának vége" - mondta, és gyors változásokat ígért, és azt, hogy minden krízist ,,erőt sugározva" fog megoldani. Kitért Martin Luther King hétfői emléknapjára is, amivel a feketék felé tett gesztust.
A beiktatási ceremóniát és az utána tovább folytatódó programot itt követhetik percről percre.
Vészhelyzet a déli határon, kartellek mint terrorszervezetek
Trump a beszédében közölte, hogy vészhelyzetet rendel el a déli határnál. Azt mondta, minden illegális belépést leállítanak, több millió bűnözőt visszatoloncolnak oda, ahonnan jöttek. Azt mondta, visszavezeti a ,,maradjatok Mexikóban" politikát, és véget vet az ,,elkapjuk-elengedjük" politikának, a drogkartelleket pedig külföldi terrorszervezeteknek fogja nyilvánítani.
A közegészségügyi szolgáltatások és az oktatás reformját ígérte, közölve, hogy az amerikai iskolákban ,,azt tanítják a gyerekeinknek, hogy szégyenkezzenek maguk miatt, és sok esetben azt, hogy utálják az országunkat".
Infláció és energia
Trump kijelentette, hogy le fogja küzdeni az inflációt, ami az amerikai választók egyik legfontosabb problémája volt az elnökválasztási kampány idején. Ezt összekötötte az energiaárakkal, jelezve, hogy az olajtermelés növelését akarja elérni. Fúrj, bébi, fúrj, tehát növelni kell az ország a földgáz- és kőolaj-kitermelését, mondta. ,,Folyékony arany van a lábunk alatt" - mondta Trump, aki szerint fel kell tölteni az ország stratégiai tartalékait. Emellett újra a gyárak országává akarja tenni az Egyesült Államokat, és növelni akarja az ipari termelést.
Trump a beszédében jelezte, hogy létre fognak hozni egy új ügynökséget, aminek a vámok beszedése lesz a fő feladata, közölve, hogy hatalmas összeg fog érkezni az államkincstárba külföldi forrásokból. Emellett azt mondta, hogy hatékonyabbá teszik az amerikai kormányzatot.
Trump közölte, hogy meg fogja szüntetni a klímavédelemre létrehozott Green New Dealt, nem fogja támogatni az átállást az elektromos autókra, és mindenki ,,olyan autót vehet, amilyet csak akar". Ezzel felélesztik az amerikai autóipart, és az ország ,,olyan ütemben fog autókat gyártani, amit senki sem tudott volna elképzelni pár évvel ezelőtt".
A Panama-csatorna megszerzése és az Amerikai-öböl
Panama megsértette a Panama-csatorna semlegességére vonatkozó egyezményt - jelentette ki Trump. Az elnök állítása szerint az amerikai hajókat rendszeresen nagyobb költségekkel sújtják a két óceán közötti átkeléskor. ,,És mindennek tetejébe Kína üzemelteti a csatornát, amit nem adtunk át Kínának. Panamának adtuk át. És visszavesszük" - mondta Trump beszédében, amelyet a helyszínen személyesen hallgatott meg a kínai alelnök is.
Fotó: Chip Somodevilla / Pool / AFP
Trump beszélt Mexikóról is, figyelmeztetve a déli szomszédot, hogy Mexikónak közre kell működnie abban, hogy az onnan - vagy Latin-Amerika többé országából, a mexikói határon át - az Egyesült Államokba érkező illegális migránsoknak Mexikóban kell maradniuk, amíg bevándorlási kérelmüket nem bírálják el az amerikai hatóságok.
Ismét elővette a Mexikói-öböl nevével kapcsolatos kifogásait, amelyekre a napokban már a mexikói elnök is reagált egy Nagy-Mexikót ábrázoló történelmi térképpel. Az elnök szerint át kellene nevezni a Karib-tengerhez kapcsolódó vízfelszínt. ,,Hamarosan megváltoztatjuk a Mexikói-öböl nevét Amerikai-öbölre" - közölte.
Béketeremtőnek tartja magát
Donald Trump kijelentette, hogy ,,béketeremtőként és egyesítőként" akar bevonulni a történelembe, miközben a világ legerősebb haderejét fogja létrehozni, hozzátéve, hogy az Egyesült Államokat nem fogják megfélemlíteni.
Trump beszédének volt egy pontja, amelyet a volt elnök, Joe Biden és Kamala Harris volt alelnök is megtapsolt: az új elnök üdvözölte a gázai tűzszünetet és a megállapodást, amely nyomán a Hamász másfél éves fogságából szabadult három izraeli túsz. A még Biden elnöksége alatt életbe lépett, de Trump által már saját sikereként is bemutatott tűzszünetről itt olvashat bővebben.
Férfi és nő
Mostantól az Egyesült Államok hivatalos álláspontja az, hogy csak két nem létezik, férfi és nő - jelentette ki Trump, és véget vet annak a kormányzati politikának, ami a származást és nemet bevitte ,,a köz- és magánélet minden aspektusába", és olyan társadalmat hoznak létre, ami ,,színvak és teljesítményalapú". Emellett azt is kijelentette, hogy megszünteti a ,,kormányzati cenzúrát", és ,,visszaállítja a szólásszabadságot".
Irány a Mars!
Beszéde végén az új elnök kijelentette, hogy amerikai űrhajósokat fognak küldeni a Mars felszínére. Nagy ovációt aratott, különösen Elon Musk arcán volt látható az öröm, amikor Trump arról beszélt, hogy űrhajósok az amerikai lobogót elviszik a Marsra - azaz az új elnök meghirdette az űrverseny újabb állomását.
Donald Trump beiktatási beszéde
Link
Győzelmi beszédet mondott Donald Trump: ,,Amerika aranykor előtt áll"
Link
Donald Trump győzelmi beszéde: Jön Amerika aranykora!
Link
Beiktatták Donald Trumpot, óriási tömeg előtt írta alá első elnöki rendeleteit
Link
Így zajlott Donald Trump beiktatása
Link
Donald Trump eszméletlenül gyönyörű 17 éves unokája szó szerint beragyogta a beiktatást
Link
Megjöttek az első fotók: Trump aláírta első rendeleteit az Ovális Irodában (GALÉRIA)
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Média |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2025-01-19 21:00:08, vasárnap
|
| |
| |
ORGOVÁNYI ANIKÓ VERSEI 
Orgoványi Anikó ( Bácsalmás, 1953. november 11. - ) képzőművész, költő, pedagógus. Számtalan gyerekvers szerzője. Művei a óvodások és iskolások életének fontos pillanatait örökítik meg.
Már gyerekkorában amikor a természettel ismerkedett, sok varázslatos pillanata volt. Rácsodálkozott, ahogyan az állatok közel engedték magukhoz, mint például a lepkék, szitakötők stb. Lepkeszelídítőnek érezte magát kicsiként. A gyermekei születése volt a legfelemelőbb pillanata mind közül. Csodaként élte meg találkozását egy csendes óceáni szigeten az ,,Kísérteties emberek törzse" indiánokkal, akik úgy fogadták őt, mint rég várt testvérüket. Írásban rögzítették a tiszteletbeli törzsi taggá avatását. Indián nevet is kapott tőlük: CHOO SHED azaz Fényes Csillag;
Legnagyobb eredményének azt tartja, hogy két alkalommal is tovább tudta adni az élet misztériumát, s gyermekei ma már értékes tagjai a nemzetnek. Emellett alkotási képessége a legkiemelkedőbb dolog, amivel maradandót tud alkotni.
Amibe belekezd, abba teljes szívvel lélekkel veti bele magát. Szerencsésnek érzi magát, hogy megszületett ezen a csodálatos bolygón, és találkozhat más, hasonló tér- és időintervallumban létezővel: csillaggal, kaviccsal, fával, szitakötővel, emberrel.;
Link
A FEHÉRBOR DICSÉRETE
A kamaszlányok friss kacaja,
ifjak mosolyában rejlő mámor,
a búzamező göndör illata,
e csoda mind te vagy, fehérbor.
Citrus-zamatok, méz-aromák ,
kelyhednek víg bájitala Ámor!
Szerelem-harmat, égi adomák,
titkok tudója vagy, fehérbor.
Szent álarc, mely rejti a rosszat,
de felfedi az igazat olykor,
jókedvében Isten is kóstolgat,
égi ajándék vagy, fehérbor!
Szent szövetség vagy földre s égre,
megújításra készen bármikor,
áldozatban Istenfia vére,
mennyei áldás vagy, fehérbor.
A HIMNUSZ SZÜLETÉSE
Szép örömünnepre gyűltek a múzsák,
csodatáncot járni Cseke fölött,
lélekmadarak röppentek magasba,
s a szellem csillaga feltündökölt.
Áldásként hullott az isteni szikra,
Kölcsey tollat, papírt ragadott,
csókkal illette a költészet múzsa,
s rímekbe szőtte a gondolatot.
Isten áldását kérte népünkre,
és rút bűneinkre bocsánatot,
békét, megnyugvást szenvedéseinkre,
s imája immár meghallgattatott.
Az isteni Himnusz dallamra vágyott,
s Erkel lelkében fellángolt a dal,
s azóta zengi nemzeti imánkat,
szerte a világon minden magyar.
A HÓEMBER
Hipp-hopp, eljött December,
csillagporos szakállában
csücsül ezer hópehely.
Megborzong és - HALIHÓ! -
hullik, kereng, vitorlázik,
szállingózik már a hó!
Futkosnak a gyerekek,
kergetik a pelyheket,
golyót gyúrnak, hengergetnek.
Hógombócok híznak, nőnek,
pocakossá gömbölyödnek
egymás tetejére ülnek.
Nicsak, van már szeme, szája,
sárgarépa az orrára,
fazék a feje búbjára,
kezébe még söprű kell,
s készen van már Frigyes mester,
a jókedvű hóember!
A MAGYAR BOR DALA
Pannónia
derűs cseppje,
Bacchus mámora!
Üdvöz' légy
Kárpátok
boldog kincse,
Magyar föld bora!
Istenek nektárja
Badacsony fénylő cseppje,
tó tükrében feredőző
szűzi látomás,
szürkebarátok zsolozsmás imája
kéknyelű fűszere
égi áldomás.
Szent Márton hegye,
bencések hűsége termi
Pannonhalma
dicső aranyát,
levendulaillatú szilváni,
ízes cserszegi fűszeres
áldozó italát.
Pilis szent hegye,
Pálosok ereje,
Boldog Özséb teremtő szaván
érlelt itt szőlőből
derűs nedvet,
mely csepegtetett aztán
hitet, erőt, s kedvet.
Bölcsek könnye olajozza
Somló megszáradt torkát
s idéz teremtést, életet, halált.
A föld egykoron izzó parazsát, porát
okádta e mit sem sejtő tájra,
mely érleli ma kemény,
robosztus borát.
Szélfútta lösz
borzos szőkesége
Szekszárd szelíd mámora,
nedűd egykor Liszt ízlelgette
s Pius őszentsége kedvét hangolta
oktávokkal szebbre-jobbra
pozsgás puttók népes hada,
s a kedélyes kadarka.
Aranyos vesszők földje
Villány! Gavallérok s dámák
öröme töltögeti nedűd
gömbölyded kelyhekbe
s derűsen őrködik mögötted
Szársomlyó dongája,
szobros kemencéje.
Hűség és szabadság városa
büszke Sopron!
Alpokalja fűszeres illata
erdei gyümölcsök íze,
s e föld tüzes indulata
érlelődik itt rubintos itallá.
Ez a kékfrankos délceg fővárosa!
Bíboros bikavér
hősök harcossága
bársony anyaméh titkot szövő álma,
selymes ragyogása,
zivataros idők, boldog barokk álmok!
Ez ad Eger borának
jó zamatosságot!
Tokaj! Borok Aranyanyja!
Mennyei mustból érlelt, angyalok itala!
Csillagok porával termékenyült nedűd
fényben-éjben,
tűzben-jégben,
búban-derűben ízesült
lélek zamata.
Magyar bor!
Kárpátok ölében ringó
szőlőfürtös életfák
fehérlő-pirosló mámora,
jókedvében teremtett
téged a Magyarok Istene
s Boldogasszonya!
Pomáz, 2010. szeptember 23.
A vers első díjat nyert 2010. okt. 30-án,,,A szőlészet és borászat a képzőművészetben és az irodalomban " című országos pályázaton.
A VÍZ
Víz, víz csillogó,
életadó tó, folyó,
patak, csermely,
forrás, ér,
folyam, tenger,
mennyit ér,
majd meglátod,
ha szomjaznál,
ha frissülnél,
ha tisztulnál,
ha hűsülnél,
ha gyógyulnál,
hogy egy csepp víz
mennyit ér,
s minden kincset odaadnál,
egyetlen korty friss vízért!
(március 22. a Víz Világnap
ALTATÓ
Csitt! Kicsi csillag
a Földre pillant,
ideje pihenni már!
Ne félj az éjtől,
bársony sötéttől,
varázslatos álom vár!
Méhecskeszárnyon
zümmög az álom,
virágról, virágra száll.
Csak a csend csendül
legeslegbelül,
a világ mára bezár.
Maci a polcon
álmosan morcog,
a bohóc sem hegedül.
Telihold bújik,
ágyadra hullik,
a lábadhoz penderül.
Pirkadat kúszik
kertekre úszik,
lassan a hajnal hasad!
Kis csillag látod,
az álmos világot,
elalszanak a szavak.
Ne félj, az éjjel
elfoszlik széjjel,
lámpása megszínesül.
Alszik a mese,
és anya szeme
is álomra szenderül.
ANYA, HÍVLAK!
Anya, Anya, sokszor hívlak,
foglalkozz megint velem,
olyan jó, ha együtt vagyunk,
tudod, fontos vagy nekem.
Hívlak, hogyha éhes vagyok,
hívlak, hogyha szomjazom,
pedig néha én se tudom,
hogy igazán mi bajom.
Hívlak nappal, hívlak éjjel,
hívlak minden napszakon,
mert megnyugtat, hogyha kedves
hangodat meghallhatom.
Boldog vagyok, ha átölelsz
ha érzem bőröd illatát,
s hozzád bújva figyelhetem
szívritmusod dallamát.
Hozzád bújok, mint egy cica,
öledbe kuporodom,
most már nem érhet engem baj,
nem lehet már rossz napom.
Te én vagyok, s én vagyok te,
nélküled nem létezem,
Édesanyám köszönöm,
hogy életet adtál nekem.
AZ ÉN ANYUKÁM A LEGSZEBB A VILÁGON
Az én anyukám a legszebb a világon,
az arca napsugár, szeme mesés álom,
homlokán a Holdnak ragyogását látom,
nincs nála gyönyörűbb kerek e világon!
Ölelése bársony, puha pihe karja,
haja omló selyem, arcom betakarja,
édes a mosolya, igazgyöngy kacaja,
nincs is a világon több ily édesanya!
Meleg párna öle, mikor hozzá bújok,
csak miénk a világ, ha fülébe súgok,
huncutul ránézek, visszakacsint reám,
nincs szebb nő a földön, mint az édesanyám!
ARANY SZÁRNYÚANGYAL (Karácsonyi mese)
A zúzmara-bajszos téli este kíváncsian lesett be az ablakon. Bálint és kishúga, Annácska a karácsonyi díszeket csomagolták ki a dobozokból. Serényen bontogatták ki a selyempapírba burkolt színes gömböket, behavazott házikókat, fénylő csillagokat. Izgatottan várták, melyikük bukkan rá kedvencükre, az aranyszárnyú angyal figurára. Ez a dísz régi öröksége volt a családnak. Még a dédnagymama kapta lánykorában és azóta minden karácsonykor ez volt a fa ékessége.
A gyerekek keze egyszerre csapott le egy kis csomag után, melynek vonalai már átsejlettek a papíron.
- Én bontom ki az angyalt! - kapott a csomag után Bálint.
- Én akarom, én! - kiáltotta panaszosan Annácska, és sírásra görbült a szája.
Ezzel elkezdődött is a szokásos huzavona. ,,Add ide! - Nem adom!" - Én találtam meg! - De én fogtam meg először! - Így folyt a civakodás a testvérek között, addig-addig, míg reccs! - az angyal szárnya letört.
A testvérek hirtelen elhallgattak. Az arany szárnyú angyal a legféltettebb dísz volt az összes közül. Nagymama gyerekkori emlékei fűződtek hozzá. Mi lesz most?
- Ragasszuk meg! - javasolta Bálint.
Elővették a papírragasztójukat és bekenték az angyal szárnyát, de amint elengedték, az megint leesett.
- Mondjuk meg a nagymamának! - javasolta bátortalanul Annácska.
- Azt már nem! - felelte Bálint - Nagyon elszomorodna! Inkább vigyük át András bácsihoz! Ő mindenhez ért, biztos meg tudja javítani.
Nagymama a konyhában sütött, főzött, nagyon lefoglalta őt a karácsonyi vacsora elkészítése. A két gyerek óvatosan kiosont a házból. Kint már alkonyodott, pedig még nem volt késő, csak így, karácsony idején korán besötétedett.
András bácsi a szomszédban lakott. Mindig segített, ha nagymama nem boldogult egyedül. Többször vigyázott a gyerekekre is, ha nagymamának dolga volt valahol. Ilyenkor az öreg fabrikált valami egyszerű játékot is nekik, amivel elüthették az időt.
A csengetésre senki sem felelt. A gyerekek bekukucskáltak az ablakon. András bácsi a kályha mellett szunyókált a fotelban.
- András bácsi! Engedjen be! Mi vagyunk azok! - kiabálták a gyerekek. Bentről hangos kutyaugatás hallatszott, ami felriasztotta gazdáját.
- Mi az? Mi történt? - kérdezte álmosan az öreg. - Á, ti vagytok azok? Gyertek be gyorsan, nehogy megfázzatok! - mondta barátságosan. - Mi járatban vagytok ilyenkor, karácsony este?
- Letört az angyal szárnya. Ez nagymama legkedvesebb karácsonyi dísze, és nem szeretnénk szomorúságot okozni neki. Tessék szíves lenni megjavítani! - kérlelték a gyerekek.
- Na, lássuk csak! - mondta az öreg, miközben ingatta a fejét. - Hajaj, itt komoly baj van! Ezt nem elég megragasztani, de össze is kell csavarozni! - azzal fogta a szerszámosládáját, fúrt, faragott, kopácsolt, szegecselt s láss csodát, az angyal megint olyan ép lett, mintha nem is történt volna vele baleset.
- Köszönjük András bácsi! Mivel tartozunk? - kérdezték a gyerekek.
- Ugyan már, semmivel! Örülök, hogy átjöttetek, így legalább nem voltam egyedül. Tudjátok, a fiam meg az unokáim külföldön élnek, és csak nagyon ritkán látogatnak haza. Így aztán leginkább csak a kutyámmal beszélgetek. Igaz-e Kócos? - kérdezte András bácsi, és megvakargatta a puli bodros fejét.
A gyerekek elköszöntek az öregtől, és amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan haza is futottak. Lábujjhegyen lopakodtak a házba, de nagymama már várta őket.
- Merre csatangoltatok jómadarak? Karácsonykor még a mókusok se dugják ki az orrukat az odúból!
- András bácsinál voltunk boldog karácsonyt kívánni.
- Az angyal szárnyát közben rendbe is hozta, ugye? - kérdezte mosolyogva nagyi, mert a nagymamák előtt nincsenek titkok. - Vigyetek át neki egy kis mézes süteményt cserébe a jóságáért! - biztatta unokáit.
- Nem hívhatnánk meg inkább vacsorára? - kérdezte Annácska. - Szegény, nagyon magányos, mégis olyan segítőkész volt velünk!
- Jó, nem bánom! - egyezett bele nagymama.
- Kócos is jöhet? - kérdezte lelkendezve Bálint.
- Az egész juhnyájat nem akarjátok vendégül látni? - nevetett nagymama.
András bácsi nem jött üres kézzel. Saját maga által faragott betlehemet hozott a fa alá. Aztán elővette hegedűjét és zenei aláfestéssel közösen elénekelték a Mennyből az angyalt. Még Kócos is közreműködött, hangos vakkantásokkal kísérte a családi kórust.
A gyertyafényben varázslatosan csillogtak a díszek, a kis angyal pedig arany szárnyaival intett a gyerekeknek. Legalábbis meg mertek volna esküdni rá, hogy így volt. S ha ők mondják, akkor tényleg így is volt.
EGY RÉGI KARÁCSONY
Mikor túl sötét az este,
mikor a csönd reszketve áll
az ajtó előtt, és az ünnep
bebocsátásra vár,
hótakaróért sír a föld,
és vacog a fekete éj,
hirtelen mégis felcsendül
egy hang a lelked mélyén,
és felsejlik egy régi kép:
egy karácsonyfa előtt állsz,
gyertyaláng meleg fénye lobban,
és család-illatú a ház.
És oly jó, mert szeretet van,
szeretek és szeretve vagyok,
és körbeállnak, mint kisdedet,
aranyszárnyú angyalok.
1.RÁKÓCZI FERENC EMLÉKÉRE
Rákóczi fejedelemhez
Tárogató hangja ostromolja
múltunk porózus várfalát,
ébredj Rákóczi fejedelem,
halld nemzeted hívószavát!
Látod-e, hogy bár megfogyva,
de él még utódod e hazán,
s gyümölcsöt terem a metszett ág
a szabadságvágy ősi fáján.
De mondd, hallod-e a milliónyi
meg nem született magzat sikolyát?
Lassan elfogy öngyilkos nemzetünk,
s a halál nyer itt becstelen csatát.
Kiszáradt sivatag a hazaszeretet.
Látod-e, fejedelem, mivé lett hazánk?
A hatalom lépcsőin ,,szinglik" törtetnek,
eldobható termék csak a család.
Ki, és mire nevel itt gyermeket?
Hol van ma olyan elszánt anya,
Ki életét, s fiát áldozni kész,
Mint egykor hős Zrinyi Ilona?
Van-e még vér és becsület?
Hol van oly hű, önzetlen barát,
ki örömben, s bánatban osztozik veled,
mint Bercsényi, ki sírig kísérte urát?
Jöjj, nagyságos Rákóczi fejedelem,
rázd fel, ébreszd fel népedet,
légy lángoszlop e hite vesztett éjben,
s mi követjük fényedet!
EURÓPA SZÍVE, CSODÁS BUDAPEST
Szív és Értelem szép harmóniában
hegy gyönyörködik a síkság arcában
lüktet az élet a Duna érfalában
jobb és bal part, mégis egy test!
A Szabadság Istennője köszönt
Európa szíve, csodás Budapest!
Boldog a nép, melyet ily ékszer koronáz!
Tiéd a leggyönyörűbb Országház!
A Mátyás templom gyémánttűje karcolja az eget
Szent királylányról álmodik a Margit-sziget
Fenséges jobbot őriz a Bazilika
Apostolkirályunk és szentek otthona.
Büszkeségünk, fényes Hősök tere!
Gábriel arkangyal üdvözli Boldogasszonyát
Árpád fejedelem szemléli büszkén honát
Körben királyok, fejedelmek kara
mosolyogják bölcsen az új idők ritmusát
mint gördeszkázik lábuk előtt a bohó ifjúság.
S hol évszázados platánok sora integet
boldog párában sakkozik a Városliget.
Az Andrássy úti paloták sorfala alatt
lent, a föld titkos méhében valahol
az öreg földalatti vasút zakatol
de fönt, ünnepre hangol a fényes Opera.
Csipkés palástot ölt a Halászbástya
ünnepi fénybe öltözik a Duna
tükrében felragyog a Lánchíd gyöngysora
a rakpart lépcsőjén gyönyörködik az est.
Rámosolyog a világra a gyönyörű hölgy
Európa szíve, csodás Budapest!
Pomáz, 2010. december 10.
ÉVFORDULÓ
Köszöntünk kedves új év,
s köszöntjük tizenkét
rakoncátlan gyermeked,
kiket féken tartani
nem éppen könnyű élvezet!
Január vacogósan ugrabugrál,
Február időnként szökni próbál,
Március friss szelekkel szaladgál,
Április haján csillog a napsugár,
Májusra a szerelem rátalál,
Júniust megöleli az ifjú nyár,
Július boldog, ha mezítláb jár,
Augusztus a hőségbe belefárad már,
Szeptember boldogan iskolába jár,
Október a leckét nem felejti el,
November sálat, sapkát köt, ha kell,
December hízik, mint a hóember.
S legvégül, mikor mindegyikük
szépen megszelídül,
mint Nap a téli fordulókor,
jön a gyönyörűséges Karácsony!
Szilveszterkor vége az évnek,
s kezdhetik elölről az egészet!
FAGY MÉG
Jégkristállyá szilánkosodtak
megbántásaim,
morcosan vacog a tél.
A Nap fázós lehelete
enyhülést hoz néha,
majd újra jégcsappá dermed a lélek.
Csikorognak a szószilánkok
fogaim közt,
bár engedne már a zár!
Jöjj, ó jöjj édes enyhülés,
nyíló kalitkámból
dalom kacagva szállj!
FÖLD NAPI TALÁLÓS
Tudod-e, hogy mi az?
Gömbölyű és gyönyörű,
kerek, mint egy labda,
kék, és zöld, és sokszínű.
Tenger is van rajta,
meg folyók és patakok,
a folyókban harcsa,
kövek között rákok.
Őserdők zöldellnek,
sűrű rengetegek,
a mélyükben vadak,
majmok, meg egyebek.
Magas hegyek, völgyek,
füstölgő vulkánok,
végtelen nagy síkok -
egyszer arra járok!
Városok és falvak,
házak, parkok, kertek,
köztük kicsik, s nagyok
igen tüsténkednek.
Vajon mit csinálnak,
miben serénykednek?
Ásnak és locsolnak,
kisfákat ültetnek.
Ki is takarítják
az erdőt, a parkot,
fellélegzik a föld,
azt hiszi, álmodott.
Kitaláltad-e már,
mit ünneplünk épp ma?
kerek-világszerte
ma van a Föld napja!
GYEREKNAP
Hurrá, itt a gyereknap,
olyan régen vártam!
A májusi napsütés
csiklandozza lábam.
Futás ki a szabadba,
ki lesz az én párom?
Indulhat a rollerverseny,
egy, kettő, há-rom!
Végre ma az lehetek,
ami csak akarok,
tűzoltó, vagy űrhajós,
mindent kipróbálok!
Mentőorvos is leszek,
vasutas meg rendőr,
vagy egy középkori várban
alabárdos testőr.
Várkisasszonyok a lányok,
tündéri boszorkák,
várják lovagjaikat, hogy
őket elrabolják.
Milyen kár, hogy gyereknap
csak egyszer van egy évben,
mikor játék a világ,
pont mint a mesében.
HOGY MONDJAM EL...
Édesanyám, hogy mondjam el,
mennyire szeretlek,
szóvirágom csak dadogás,
mit gagyoghat a gyermek.
Szeretem gyöngy kacagásod,
ölelő karodat,
aggódó tekinteted, mely
kíséri utamat.
Szeretem a szemed színét,
bőröd szép bársonyát,
gesztenyefény hajad selymét,
lelked napsugarát.
Szeretem, hogy szeretsz engem,
úgy, ahogy senki más,
s hogy szeretetünk lángjai
legyőzik az elmúlást.
ÍGÉRET
Szeretnék én is jó lenni,
szépen ülni,
csendben enni,
és nagy szemekkel figyelni,
hogy mit mesél az óvónéni.
De nem tehetek róla,
ha olyan érdekes a világ,
és érdekel engem még annyi más,
izgő-mozgó változás,
ugrálás, és futkosás,
evés közben sustorgás,
és a lomhán ülő csendben
egy jóleső kis kuncogás.
Ne haragudj óvó néni,
igyekszem majd jónak lenni,
már csak néhány év, és
sikerülni fog talán,
és ígérem, hogy egyszer még
nagyon büszke leszel rám.
INDIÁN NYÁR
Langyos szellők fogócskáznak,
Kéken bólingat a katáng,
felhő mögül kacsint a nap,
vízen ring az aranyló láng.
Nyargalászik az ördögszekér,
mézes illattal csalogat a rét,
este a vadlúdcsapat is hazatér,
s a tücsök húzza édes énekét.
Egy sárga levél vígan vitorlázik,
pörögve táncol, míg földet ér,
a molnárpoloska korcsolyázik
égszínkék pocsolya tetején.
Futnak a napok, a percek,
észrevétlen szökik a nyár,
hűvös hajnalok ölelik a völgyet,
piroslik, sárgul, barnul a határ.
KARÁCSONYI CSILLAG
Volt egyszer, hol nem volt egy icike-picike csillag az égen. Olyan kicsi volt, hogy még a csillagászok sem láthatták, hiába kémlelték az eget éjszakákon át, a legnagyobb távcsöveiken keresztül. A kis csillag igen magányos volt, sem hold, sem bolygó nem keringett körülötte. Még a száguldó meteorok is úgy suhantak el mellette, mintha ott se lett volna.
- Óh, bárcsak nekem is lenne egy barátom, akivel társaloghatnék időnként, vagy megbeszélhetném a világűr történéseit. - sóhajtotta.
Törte a fejét, hogy mit tehetne, hogy jobban érezze magát. Először pördült néhányat a saját tengelye körül, azután pedig huss, nekiindult világot látni. Repült, repült a sötét világűrben, és közben ezt figyelte, lát-e valami érdekeset. Elhaladt egy csomó égitest mellett, de azok mind csak kőből, és porból, esetleg mérges gázokból álltak. Egyszer csak megpillantott a távolban egy gyönyörű kék színben pompázó gömböt.
- Mi lehet ez? Talán egy labda? Megnézem közelebbről - gondolta.
Ahogy közeledett hozzá, a ,,labda" egyre nagyobb lett, és a csillag rájött, hogy ez bizony egy bolygó! De nem is akármilyen ám! Ereszkedés közben látta, hogy a kék óceánok között szárazföldek zöldellnek, a magas hegyek csúcsai kikukucskálnak a felhők közül, a városok utcái pedig gyöngysorokként világítanak. Egyre merészebben ereszkedett lejjebb és lejjebb, amikor egy kis falu utolsó háza fölé ért. Bekukucskált az ablakon. A szobában egy család éppen a karácsonyfát díszítette. Már felaggatták az ágaira a szebbnél szebb díszeket, a csillogó üveggömböket, a szárnyas angyalkákat, ám amikor fel akarták rakni a fenyő tetejére a csúcsdíszt, az véletlenül leesett és darabjaira tört. Sajnálkozott a család, hogy akkor most befejezetlen lesz a fájuk, és szomorkodva ültek az asztalhoz. Ám ekkor a kiscsillag gondolt egyet. Besurrant a szobába, és a fa tetejére ült. Olyan szépen illett rá, mintha oda teremtették volna! Úgy tündökölt, hogy fénye beragyogta az egész szobát, de még a ház is ünnepi fényben ragyogott! Ilyen szépet az emberek addig még sohasem láttak, ezért csodájára jártak. Így a kiscsillag sem volt már egyedül, és olyan boldogságot sugárzott magából, hogy aki rápillantott, annak a szívébe is boldogság költözött.
Az ünnepek elmúltával a kiscsillag folytatta vándorútját, de az emberek nem felejtették el többé. Ha karácsony közeledik, felnéznek az égre, és várják a karácsonyi csillagot, hátha ezúttal az ő házukba költözik. Legközelebb legyen a ti vendégetek!
KINCSES ÁPRILIS
Április van, április!
A morcos télnek végre vége!
Eltűnt, huss! Volt, nincs!
A domb hátán bizsereg,
szikrázik ezernyi kincs,
sárgállik a Nap csorgatott
aranya, a tavaszi hérics.
Pironkodik a kökörcsin,
ringatja fejét a szellőrózsa,
a nappali pávaszemet
kacsingatva csalogatja.
Zsong, bong a rét, az erdő.
Mily szívesen legelészne itt lent
egy kis bolyhos bárányfelhő!
KIS MÓKUSOK NAGYTAKARÍTÁSA
A mókus család a világ közepén álló öreg tölgyfa odvában élte vidám mókuséletét. Mókuspapa és mókusmama szorgosan dolgozott, miközben nevelték négy virgonc kölyküket. Bojtosfül, Fürgeláb, Csillagszem és Picurka bizony feladta a leckét gondos szüleiknek, hogy rendre szoktassák őket.
Munkába indulás előtt a mókusszülők figyelmeztették gyermekeiket, hogy távollétük alatt rendesen viselkedjenek. Ne veszekedjenek, ne rendetlenkedjenek, hanem mindegyikük végezze el szépen a rászabott feladatot. Bojtosfül ágyazzon be, Fürgeláb készítse el a reggelit, Csillagszem mosogasson el, Picurka pedig rakja el a játékaikat. A kiskókusok mindent meg is ígértek, de amint szüleik kitették a lábukat a lakásból, hatalmas hancúrozásba kezdtek. A párnacsatát Fürgeláb kezdte, de Bojtosfül se hagyta magát, aztán Csillagszem és Picurka is bekapcsolódtak a játékba. Volt nagy visítozás, szállt a toll mindenfelé! Aztán repültek a plüssök, és más játékok is. A nagy hadakozásban kiborult a kosár, szanaszét gurult a télire gyűjtött dió, mogyoró. Az egész odú úgy nézett ki, mint egy nagy csatatér. Mikor jól kihancúrozták magukat, Csillagszem kinézett az odú ablakán.
- Hűha! Ott jön mókusmama és mókuspapa! Gyorsan rakjunk rendet! - kiáltotta.
A kismókusok sebtiben nekiláttak a takarításhoz. A párnákat a takaró alá dugták, a plüssöket egykupacba dobálták, a szétgurult magokat a kosár alá rejtették, a szemetet pedig egyszerűen kisöpörték az odúból. Ártatlan képet vágva fogadták a szüleiket, mintha mi sem történt volna. Azok persze hamar észrevették a turpisságot.
- Nem lesz ez így jó gyerekek! Mindenki fogjon söprűt, lapátot, és fogjon hozzá a takarításhoz.
A mókusgyerekek pironkodva fogtak neki a munkának, de aztán egész belelendültek.
- Készen vagyunk! - jelentették büszkén a szüleiknek.
- Nem úgy van az! - pirított rájuk az apukájuk. - Mi lesz a szeméttel, amit kisöpörtetek az odúból? Gyorsan ereszkedjetek le a fáról, és csináljatok rendet körülötte is!
A mókuskák cseppet sem bánkódtak a feladat miatt, sőt! Vidáman csúsztak le a fa törzsén, és kezdték takarítani a környékét.
- Jaj, egy szellem! - kiáltott fel ijedten Picurka amikor egy nejlonzacskó meglebbent a szélben.
- Az csak egy műanyag vacak! Ne ijedezz, hanem hozd ide, legalább lesz mibe tenni a szemetet! - nyugtatta meg Csillagszem.
Ekkor kétségbeesett zümmögés ütötte meg a fülüket. Egy eldobott üdítős palackból jött a hang.
- Segítsetek! Nem tudok kijönni! - kiabálta Dönci dongó a palack belsejéből.
- Minek másztál bele? Kell neked mindig torkoskodni! - dorgálták meg a mókusok, de közös erővel addig rázták a flakont, mire Dönci végre kiszabadult.
Dönci megköszönte a segítséget, és elmondta, hogy bizony még sok mindent össze lehetne szedni, ami nem az erdőbe való. Felelőtlen emberek dobálták el azokat, és veszélyeztetik velük az erdő lakóit.
- Kevesek vagyunk ahhoz, hogy minden szemetet összegyűjtsünk! - sopánkodott Picurka.
- Hívjunk segítséget! - javasolta Fürgeláb.
Sebtiben összehívták az erdő lakóit. Jött is hamarjában mindenféle állat - süni, róka, szarvas, és hordták egy kupacba, amit találtak.Van egy ötletem! - állította le őket Bojtosfül. - Gyűjtsük külön csoportokba az anyagokat!
Így is tettek. Külön tették a papírt, a fémet, külön a műanyagot. A komposztálható hulladékot Guszti gilisztára bízták, hogy készítsen belőle porhanyós termőföldet. Éppen elkészültek, amikor hangos gyerekzsivaj ütötte meg a fülüket. Gyorsan fedezékbe vonultak. Kirándulók jöttek erdőbe, és észrevették a halomba rakott hulladékkupacokat.
- Ez a sok szemét hogy került ide? - néztek egymásra csodálkozva. - Legjobb, ha kivisszük az erdőből, mielőtt még bajt okoznának!
Azzal zsákokba rakták az anyaguk szerint összekészített kupacokat, és elszállították. Az állatok örömmel bújtak elő rejtekhelyeikről. Megdicsérték a mókusokat, hiszen az ő ötletük volt a takarítás, aminek következtében nem csak az odújuk, de még a tágabb környezetük is megszépült.
LOBOGJ MAGYAR ZÁSZLÓ!
Lobogj, lobogj magyar zászló,
lengedezz a szélben,
hirdesd most a szabadságot,
lubickolj a fényben!
Tündökölve mutasd fel a 
piros, fehér, zöldet,
hirdess büszkén a világnak
magyar dicsőséget!
LOPÓZZ MELLÉM
Lopózz mellém szelíden, hajnalom
helyet adok neked az ágyamon
gombolyítsd le rólam a fonalat
mely a magányhálóban rám ragadt
testem tiéd, de lelkem nem adom
az kölcsönkapott égi jutalom.
Mennyit ér egy mozdulat, hogyha nincs
hiányból kovácsolt kényszerbilincs
fojtó gúzsba kötő kegyetlen perc
ha senki nem ölel, s te sem ölelsz
egyedüllétből ácsolt hatalom
ez a némán zokogó nyugalom.
Soha el ne hagyj engem, hajnalom
ringass még lágyan szép hullámodon.
Halkan lopózva a felhők alatt
lábujjhegyen oson hozzám a Nap
végigsimítja forró homlokom
s lassan-lassan megvilágosodom.
MEDVEBOCSOK, IDŐJÓSOK
Két kis pajkos medvegyerek,
brimme-brumma brumm,
unták már a hosszú telet,
brimme-brumma brumm.
Kikémleltek az odúból,
brimme-brumma brumm,
odakint mily idő lehet,
brimme-brumma brumm.
Mosolygott már a napocska,
brimme-brumma brumm,
a bocsokat csalogatta,
brimme-brumma brumm.
Kiszaladtak egy-kettőre,
brimme-brumma brumm,
boldog volt a világ tőle,
brimme-brumma brumm.
Ám az árnyék ijesztő volt,
brimme-brumma brumm,
az egyikük visszaszaladt,
brimme-brumma brumm.
De a másik nem ijedt meg,
brimme-brumma brumm,
a nézőknek integetett,
brimme-brumma brumm.
Kint is maradt, játszadozott,
brimme-brumma brumm,
közönségtől tapsot kapott,
brimme-brumma brumm.
A tudósok tanakodtak,
brimme-brumma brumm,
milyen időt jósoljanak,
brimme-brumma brumm.
Ha az egyik visszaszaladt,
brimme-brumma brumm,
de a másik meg kint maradt,
brimme-brumma brumm,
akkor bizony nem lehet más,
brimme-brumma brumm,
változékony időjárás,
brimme-brumma brumm.
Megnyugodott így a világ,
brimme-brumma brumm,
kiváló az időjóslás,
brimme-brumma brumm!
MEGLEPETÉS
Az ünnepre készülődve
rajzoltam egy képet,
anyák napja alkalmából
átadom most néked.
Lerajzoltam sok virágot,
mindegyik más fajta,
de a legszebb nyíló virág
mégis te vagy rajta.
Én meg kicsi bimbó vagyok,
a virág gyereke,
neked adom a rajzomat,
ölelést kapok-e?
NAGYMAMÁM
Tündérek küldötte,
hajnali nap fénye,
szelíd szellő szava,
az én nagymamám.
Angyalok követe,
kalács édessége,
szívem melegsége,
az én nagymamám.
Együtt kacag velem,
felszárítja könnyem,
mindig megért engem,
az én nagymamám.
Legszebb ajándékom
is tőle kaptam ám,
a legdrágább kincsem,
az édesanyám.
NOVEMBERI DAL
Fázik már a Nap,
viceg-vacog a foga,
felhő-paplanát
állig magára húzza.
Szürke most az ég,
mint a szomszéd szamara,
szomorú a rét,
kifakult a szoknyája.
Száraz ág szipog,
elhagyta a levele,
örvend a süni,
ágyát veti meg vele.
Zárja kapuját,
a csíkos csigacsalád,
reccsen a dió,
mókus tömi a hasát.
Lassan jár a dér,
megcsipkedi a kökényt,
szorgos gazdaként
teleszedi kötényét.
Didereg a Hold,
lilásvörös az orra,
megszánja a Nap,
paplanja alá vonja.
OKTÓBERI BÚCSÚSZÓ
Ezüst pókháló gyöngyharmatot ringat,
parányi cseppben ring a nagyvilág,
elpihen a tücsök, hegedűje hallgat,
tavaszig nem lesz itt jóvilág.
Elhagyja fa-anyját a sárga levél,
búcsút int a ringató ágnak,
színes paplan takarja a földet,
hűvös szelek nyargalásznak.
Helikopterezik a juharfa magja,
pörög-forog, míg földet nem ér,
libben egy madártoll, lassan vitorlázik,
s megül a mélykék tó tenyerén.
Messze járnak már a gólyák, a fecskék,
üres a fészek, csendes a táj,
szürkék a nappalok, fázósak az esték,
búcsút int tavaszig a darumadár.
OVIS BALLAGTATÓ
Búcsú az óvodától és iskolától
Szervusztok kisbarátaink,
elköszönünk tőletek,
gyorsan eltelt három év, az
oviból kinőttetek.
Izgalmas év vár majd rátok,
kezdődik az iskola,
megtanuljátok egyhamar,
mire jó a ceruza.
Milyen szépen lehet írni,
olvasni a sok mesét,
és megszámolni, hogy mennyi
négy meg öt, meg hat, meg hét.
Azért kicsit irigykedünk
rátok kedves cimborák,
mert nem kell átaludnotok
minden egyes délutánt.
Hiányozni fogtok, de van
egy hatalmas vigaszunk,
hogyha iskolások leszünk,
majd megint találkozunk.
PÓNI DAL
Kipi-kopi-kipp-kopp
szalad a kis póni,
de jó lenne egyszer
rajta lovagolni.
Sörénye lobogna
a hajnali szélben,
szőre megcsillanna
lemenő napfényben.
Négy kicsi patkója
szikrázna a lábán,
és ha eltévednénk,
én már azt se bánnám.
Vágtatna az égen
az én kicsi pónim,
bolyhos felhők hátán,
de jó lovagolni!
RÓZSACSOKOR
Emlékszel-e még a tündérkertre,
hol delet csilingelt a harangvirág,
és göcsörtös ujjak érintésére
megszelídült minden tövises ág,
ünneplőt öltött fű, fa és bokor,
mondd, emlékszel-e még, rózsacsokor?
Emlékszel-e a Duna-parti házra,
hol fényecsettel alkotott a Nap,
gyermekkacajt gyöngyöztek a falak,
végtelen öröm volt a pillanat,
az éterben bizsergett a fénykor,
mondd, emlékszel-e még, rózsacsokor?
Emlékszel-e a tisztes férfikézre,
melynek tenyerében elfért a világ,
s öt kicsi kéz menedéket talált,
kegyelem volt tőle az ölelés,
még az intő jel is áldás sokszor,
mondd, emlékszel-e még, rózsacsokor?
Emlékszel-e a festék illatára,
s teremtődre, aki megalkotott,
az ecsetre, mely az utolsó napon
derékba tört, s örökre elhallgatott,
hideg fény suhant akkor, búskomor,
mondd, emlékszel-e még, rózsacsokor?
Illatos nyarak szétfoszlottak sorra,
de te nem hervadhatsz többé már el,
szirmaid nem pöndörülnek a múltba,
maradsz véglegesen befejezetlen,
nem fog többé rajtad idő és kor,
lelkünk vásznán virulsz, rózsacsokor.
SÁNDOR, JÓZSEF, BENEDEK
Sándor, József, Benedek,
merre jártok gyerekek?
Elnyílt már a hóvirág,
csak rátok vár a világ!
Sándor napján, ha esik,
tavasztündér könnyezik,
de ha simogat a Nap,
gazdag termést tartogat.
József napján, ha derül,
tündér táncra penderül,
szivárványt fest az égre,
jó bort ígér jövőre.
Nicsak, itt jön Benedek,
kergeti a felleget,
zsákjában hoz meleget,
itt a tavasz, gyerekek!
SÉTA
Szerettek sétálni,
erdőt, mezőt járni,
csobogó patakban
vígan tapicskolni?
Virághoz hajolni,
illatát szagolni,
bársonyos fű között
jókat bogarászni?
Szeretsz kirándulni,
hegyet, völgyet járni,
csicsergő madarat
távcsővel meglesni?
Ugye jó túrázni
erdő sűrűjében?
Csak a sok hulladék
ne csúfítaná el!
Jaj, azt az öreg fát
ki ne vágja senki,
szeretnénk még soká
alatta hűsölni!
Ne szennyezze semmi
a kedves patakot,
mely halaknak, békáknak
békés otthont adott!
Legyen kristálytiszta
a folyónak vize,
tisztán szaladhasson
jó anyja ölébe!
Anyja, a tenger se
palackot ringasson,
hullámkeblén a nap
aranya ragyogjon!
SZERESD SZELÍDEN A VADVIRÁGOT!
Ne tépd le a vadvirágot,
akkor sem, ha szereted,
a virágnak ott a helye,
ahol éppen született.
Ha letépnéd, elpusztulna,
elhervadna kezedben,
és eltűnne a szépsége,
ami megvolt kezdetben.
Keresnék a barátai,
lepkék, dongók, méhecskék, 
nekik kínálja kedvesen
nektárját, édes cseppjét.
Inkább térdelj hozzá csendben,
csodáld meg a szépségét,
szimatold meg az illatát,
simogasd meg levelét.
Mert szeretni úgy is lehet,
hogy nem lehet a miénk,
meg kell tanulnunk becsülni
mások szabad életét.
TAVASZ A KISKERTBEN
Az éj sötét leple alatt
surrant be a tavasz.
Láthatatlan lábanyomán
kizöldült a haraszt.
Pattogatott kukoricát
szórt a gyümölcsfákra,
így szökkent a kiskertemben
minden ág virágba.
Moccan a föld, gördül a rög,
vajon mi mozgatja?
Talán bizony vakond Dani
lapátol alatta?
Futkosnak a bodobácsok,
vígan fogócskáznak,
ketten összekapaszkodnak,
s vidám táncot járnak.
TÁNCOS FARSANG
Február, február,
itt a farsang, áll a bál!
Kisze báb, kisze báb,
vidd a rosszat már odább!
Ki szeret, ki szeret?
Mutasd a jelmezedet!
Táncoljunk, daloljunk,
jókedvünkben vigadjunk!
Űzzük messze a telet,
jöjjön el a kikelet!
TAVASZTÜNDÉR
Szedegeti a cókmókját,
búcsúzkodik már a tél,
szelek szárnyán, szellő lován,
belibben a tavasztündér.
Csillámporos pálcájával
varázsol új világot,
hó-itatta latyakföldre
csengettyűs hóvirágot.
Egyet suhint, felhő oszlik,
hunyorog a napsugár,
kettőt suhint, és a földön,
szétárad az illatár.
Hármat suhint, erdő ébred,
serénykedik sok madár,
fészek mélyén fiókahad,
ízes falatokra vár.
Suhint jobbra, suhint balra,
illatozik sok virág,
fussunk gyerekek a rétre,
ott vár ránk a jó világ!
TAVASZVÁRÓ
Ébredj kedves téltemető,
jön a tavasz, gyere elő!
Ébredezik a világ,
csilingel a hóvirág.
Azt csicsergi a cinege,
itt a tavasznak ideje!
Kéne már egy csinos lakás,
kezdődjék a fészekrakás!
Az lesz majd a legjobb móka,
fészek alján sok fióka!
Tátog, csipog, mocorog,
jöhetnek a kukacok!
TÉLTEMETŐ
Még hótakaró rejti a földet,
még furulyázgat a kósza szél,
de moccan már a mélyben az élet,
ébredezik, ki napot remél.
Megtöpped a fáradt hótakaró,
szipognak a könnyező pelyhek,
s a téltemető sárga bóbitái
a hóvirággal versenyt csilingelnek.
TÉLVÉGE
Vedli már bolyhos jégpikkelyeit
a lomha folyó
olvad a pelyhes bánat a számban
mint dombon a hó.
Lelkemet vékony hártya borítja
könnyen beszakad
könnyű álmot alszik az akarat
a lékek alatt.
Táblákba torlódó emlékeim
már elengedem
lassacskán szelídül a szorítás
borús lelkemen.
Zúzmara dermeszti szenvedélyem
megbocsátatom
enyhülés jön-e, vagy fagy-e újra
még nem tudhatom.
SZIMMETRIA SZIMFÓNIA
Kezdetben volt a Pont,
s a káoszból rend született:
az abszolút közép
teret nyert,
s kiteljesedett.
Az ősrobbanás átlényegült,
végtelenné szelídült,
s a kristályrács néma végzete
belelkesült.
S lőn egyensúly:
Igazság és Szépség
- tükör és képe -
Tudomány, s Művészet
forgástengelyének
közös mértékké
egyesült értéke.
S mint hajnali pára,
finom lepelként
borult a világra
a harmónia,
s madárdalként zengett föl
a Teremtés dala,
a Szimmetria Szimfónia!
VAKÁCIÓ!
Ó, ió, ció, áció, káció,
akáció, vakáció!
Tárd ki szárnyad aranykapu,
s jöjjön minden, ami jó!
Hívogat az erdő, mező,
és a csónakázótó,
lepkék, békák, gyíkok, sünök
virgonckodnak, hó-hahó!
Toporog a bicikli is,
a túrára készen áll,
robog a roller az úton,
játszótérig meg sem áll!
Szundít az ébresztőóra,
a táska is aludhat,
nincs több lecke, nincs több óra,
kipihenik magunkat.
Tolltartóban mocorognak
tollak, színes ceruzák,
titkon őrzött álmaikat
végre megrajzolhatják!
Pattog már a pöttyös labda,
és a foltos bőrfoci,
eljött most az ő idejük,
a szabadba uzsgyi ki!
Nyári napfény, hűs vizű tó,
kint játszani csudajó!
Ó, ió, ció, káció,
Éljen a vakáció!
VÁGTA
Vágtass, vágtass kicsi lovam!
Menjünk a csatába!
A szép magyar huszároknak
nyalka csapatába!
Ezüst patkó a lábadon,
hátadon bőr nyereg,
huszárcsákó a fejemen,
a kezemben kard leng!
Vágtass, vágtass kicsi lovam,
hív a magyar zászló,
menekül már az ellenség
a délceg huszártól!
Arany csillag homlokodon,
gyémánt az enyémen,
bátorság lobog szívemen,
miénk a győzelem!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Orgoványi Anikó |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2025-01-16 20:45:32, csütörtök
|
| |
| |
A TIZENKÉT HÓNAP - JANUÁR 
HÓNAPSOROLÓ
(magyar népköltés)
Január elöl jár,
A nyomán február.
Március szántóvető,
Április nevettető.
Május szépen zöldellő,
Június nevelő,
Július érlelő,
Augusztus csépelő,
Szeptember gyümölcshozó,
Október borozó,
November télelő,
December pihenő.
JANUÁR
Pálnak fordulása
Fél tél elmúlása
Piroska napján a fagy
Negyven napig el nem hagy.
Ha fénylik a Vince,
Megtelik a pince.
A ködös január
Nedves tavasszal jár.
A TIZENKÉT HÓNAP - JANUÁRI MESE
Erre a hónapra egy olyan mesét választottam, amely számomra sokat megmutat a teljes kisemmizettség, a sötétség, az életre való képtelenség, a depresszió és kilátástalanság állapotából. Mély gyászban lévő embereknél nagy kérdés, hogy tudnak-e újra az élethez kapcsolódni?
Ki tudnak-e zökkenni a teljes kilátástalanságból? Ez a mese megmutatja, hogy van remény, s ugyan el kell érni a mélypontot, de onnan aztán el lehet indulni fölfelé. A főhős ebben a folyamatban újra tudja értékelni az életet és ennek meglesznek az ajándékai.
Olvassátok, szeressétek!
A TIZENKÉT HÓNAP
Volt egyszer egy nagyon szegény özvegyasszony, és annak öt gyereke. Soha semmi jó nem érte a nap alatt. Még munka is ritkán akadt számára, csak hetente egyszer, amikor a módos szomszédasszony áthívta őt kenyeret dagasztani. Fáradságáért csak egy darab kenyeret kapott. A szegény asszony onnan mindig kovászos ujjakkal ment el. Hazaérve, tiszta vízzel lemosta kezéről a kovászt, felforralta a vizet, és valami levesféle lett belőle, amit azután a gyerekek megettek. Ezzel a levessel kellett beérniük egy álló hétig, amíg az anyjuk újból kenyeret dagasztott a gazdag szomszédnál, megjött kovászos ujjaival, és újból megfőzte nekik a levest.
A gazdag asszony gyerekei a töméntelen ennivalótól, zsíros falattól meg a pompásan megkelt kenyértől sem híztak meg, olyanok voltak, mint a szárított hal, a szegény asszony gyerekei meg gyarapodtak, kövéredtek, olyanok voltak, mint a márna. A gazdag asszony nem győzött csodálkozni rajtuk, és szóba hozta a dolgot barátnői előtt. Barátnői így feleltek:
- Azért gyarapodnak, kövérednek a szegény asszony porontyai, mert elviszi a gyerekeid szerencséjét az ujjain, elhordja az övéinek, s míg azok híznak, a tieid sorvadoznak, kornyadoznak.
A gazdag szomszédasszony elhitte, amit mondtak, és amikor újra elkövetkezett a kenyérsütés napja, nem eresztette el a szegény asszonyt kovászos ujjakkal, hanem arra kényszerítette, hogy jól lemossa a kezét, és így a szerencse az ő házában maradjon. A szegény asszony könnyes szemmel ment haza.
Mikor a gyerekei látták, hogy nincsen kovász az ujjain, sírva fakadtak. A ház egyik sarkában ríttak a kicsik, a másikban zokogott az anyjuk. Végül is megkeményítette szívét, erőt vett magán, és így szólt:
- Legyetek nyugodtak, gyerekeim, ne sírjatok, majd találok én nektek egy falatka kenyeret és elhozom, meglássátok.
Ajtóról ajtóra kopogtatott az asszony, amíg végül akadt valaki, aki vetett neki egy száraz kenyérvéget. Hazavitte, beáztatta, és szétosztotta a gyerekek között. Azok ettek, azután lefeküdtek és elaludtak. Az asszony azonban éjfélkor fogta magát, és nekivágott az éjszakának, csak hogy ne lássa a gyerekeit éhen pusztulni.
Ment, mendegélt a puszta sötétségben, amikor egy kis halom tetején világosságot látott derengeni, és arrafelé vette útját. Közelebb érve, egy sátort pillantott meg. Mennyezetéről hatalmas csillár lógott, amelyben tizenkét fáklyaláng égett, és az alján valami labdához hasonló gömbölyűség csüngött. Az asszony belépett a sátorba, és tizenkét legényt látott bent ülni, akik éppen arról tanakodtak, hogyan kellene véghezvinni egy bizonyos dolgot. A sátor kerek volt. A bejárattól jobbra három legény ült, a ruha nyitva a mellükön, kezükben zsenge füvek és virágzó ágak. Arrébb másik három, könyökig feltűrt ujjal, kabát nélkül, ők száraz kalászokat tartottak. Odébb ült még három legény, szőlőfürtökkel. Ezek mellett még három, akik hosszú bundát viseltek, amely nyakuktól a térdükig ért. Mikor a legények észrevették az asszonyt, megszólaltak:
- Isten hozta, nénémasszony, üljön le!
Az asszony köszönt és letelepedett. A legények megkérdezték, hogy mi járatban van. Az elárvult özvegy elpanaszolta nekik minden búját-baját. Mikor a legények megértették, hogy éhezik szegény, felállt a bundások közül az egyik, és odatálalt neki az asztalra. Az asszony jóízűen evett, és közben megfigyelte, hogy a legény sántít. Mikor jóllakott, a legények kikérdezték, hogy mi újság az emberlakta világban. Az asszony felelt nekik, ahogy tudott. Végül az a három, akinek nyitva volt a ruhája a mellén, azt kérdezte tőle:
- Hát aztán, nénémasszony, hogy is álltok ti az év hónapjaival? Milyennek látjátok a márciust, az áprilist meg a májust?
- Jó viszonyban vagyunk velük, fiaim - válaszolta az özvegyasszony -, legfőképpen pedig ezekkel a hónapokkal, mert ha megjönnek, kizöldülnek a hegyek, völgyek, a föld felékesíti magát sok-sok virággal, és olyan illat árad belőlük, hogy az ember újjáéled tőle. A madarak dalba fognak, és amikor a paraszt látja, hogy zöld már a határ, örül a szíve, és készíti a csűrt. Hiszen ha ezek után még panaszkodnánk márciusra, áprilisra meg májusra, tudom, hogy az Isten tüzet bocsátana ránk, és megégetne bennünket hálátlanságunkért.
Ekkor a három felgyűrt ujjú, kalászt tartó legény tette fel a kérdést:
- Szép, szép, de milyen szemmel nézitek a júniust, a júliust és az augusztust?
A szegény asszony nyomban ráfelelte:
- Ezekre a hónapokra sem lehet semmi panaszunk. A meleg, amit hoznak, megérleli a gabonát és minden gyümölcsöt. A parasztok ilyenkor aratják le, amit vetettek, a kertészek pedig begyűjtik a termést. Hát még a szegények mennyire kedvelik ezeket a hónapokat, mert akkortájt nincs szükségük a sok drága ruhára.
Most a szőlőfürtös legények vették át a szót:
- Hát aztán mit szóltok a szeptemberhez, október meg a novemberhez?
- Ó - felelte az asszony -, hiszen ilyenkor szüretelik az emberek a szőlőt, ilyenkor csinálják a bort! Aztán meg ezek a hónapok arra emlékeztetnek bennünket, hogy közeleg a tél, igyekezzünk fát, szenet, meleg holmit szerezni, hogy ne szenvedjünk a hidegtől.
Végül a bundás legények tették fel a kérdést.
- Jó, jó, no de a december, a január meg a február? Hogy is álltok ezekkel a hónapokkal?
- Hej, ezek a hónapok szeretnek csak bennünket igazán, mint ahogy mi is őket. Azt kérditek, miért? Halljátok hát: az ember telhetetlen, legszívesebben egész évben törné magát, csak hogy minél több pénzt szerezzen. De jönnek a téli hónapok, a tűzhely köré gyűjtenek bennünket, és megpihentetnek a nyár fáradalmai után. Mi, emberek szívesen látjuk őket, mert ők hozzák a vetésnövesztő, növénytermesztő esőt meg havat. Így hát, fiaim, valamennyi hónap jó, derekasan végzi mindegyik a munkáját, amit Isten reá bízott.
A legények összenéztek, és intettek egyik szőlőfürtös társuknak. Az kiment, és kisvártatva egy bedugaszolt kancsóval a kezében jött vissza. Átadta a szegény asszonynak, a legények pedig így szóltak hozzá:
- Fogja ezt a kancsót, nénémasszony, vigye haza, és nevelje fel gyermekeit.
Az asszony magához vette a kancsót, és örvendezve mondta:
- Kívánok nektek hosszú életet!
- Szerencsével járj, nénémasszony! - válaszolták a legények.
Az asszony felkerekedett, és még napkelte előtt hazaért. Gyermekei még aludtak. Leterített egy lepedőt, és ráborította a kancsó tartalmát. Hát mit lát? Színültig tele volt arannyal. Szegény majd megzavarodott az örömtől.
Reggelre kelve, egyenest a pékhez sietett, vásárolt öt-hat kenyeret és majd egy kiló sajtot. Felköltötte azután a gyerekeit, megmosdatta, kicsinosította őket, elmondatta velük az imát, utána pedig adott nekik kenyeret és sajtot. Ettek a kis jószágok, jól megtömték a bendőjüket. Azután az asszony vett egy zsák búzát, elvitte a malomba, megőröltette, kenyereket dagasztott, és elvitte a pékhez sütni. Amint hazafelé tartott, vállán a gyúródeszkával, amelyen ott sorakoztak a kisült kenyerek, meglátta őt a gazdag szomszédasszony, és mindjárt sejtette, hogy valami történt. Utána szaladt, hogy kitudja, honnét vette a lisztet a dagasztáshoz. A szegény asszony, az a jámbor, elmondott neki mindent, úgy ahogy volt. Bezzeg a gazdag szomszédasszony megirigyelte a jódolgát, és eltökélte magában, hogy ő is felkeresi azokat a legényeket. Éjjel, amikor a férje meg a gyerekei már aludtak, útnak eredt, és meg sem állt, amíg a sátort a tizenkét hónappal meg nem lelte. A legények köszöntötték:
- Hozta isten a szépasszonyt! Minek köszönhetjük ezt a nagy szerencsét?
- Szegény vagyok, azért jöttem, hogy segítsetek rajtam.
- Jól van - felelték a legények -, tán éhes vagy, enni kívánsz?
- Nem, köszönöm, nem vagyok éhes.
- Úgy, úgy - bólogattak a legények. - No és hogy megy a sorotok odakint az emberlakta világban?
- Cudarul, rosszabbul már nem is mehetne.
- Hát a hónapokkal hogy álltok?
- Hogy is állnánk? - zsémbelt az asszony. - Minden hónap új bosszúságot hoz. Alighogy augusztusban megszoktuk a meleget, nyakunkon a szeptember, az október, a november, hozzák a náthát, a hurutot, egyik embernek a tagjai szaggatnak, a másik prüszköl. Azután meg beköszöntének a téli hónapok, a december, a január meg a február, és mi majd megfagyunk. Az utcákon garmadában áll a hó, ki sem tudsz lépni a házból. Főként az a sánta február, az a főkolompos! (Szegény Február mindent hallott ám!) No, de mindez semmi a hóbortos március, április és májushoz képest! Ennek a háromnak sehogy sem fér a fejébe, hogy ők valójában a nyár hónapjai, úgy tesznek, mintha még a télhez tartoznának, és végül is kilenc hónapos telünk van! Még május elsején sem mehetünk ki a zöldbe, nem hempereghetünk a fűben. Azután újra itt a június, a július meg az augusztus, ezeknek az a rögeszméje, hogy saját verítékünkbe fullasszanak, és elepesszenek a hőségtől. Augusztus közepén, Mária-napon, majd megsülünk, és mikor aztán ráadásul a nyakunkba szakad egy jókora zivatar, tönkremegy a kötélen száradó tiszta ruha. Egy szó mint száz, a hónapok rontják meg az életünket.
Egy szó nem sok, annyit sem feleltek a legények, csak intettek a felgyűrt ujjú, kalászos legények közül a középsőnek, mire az eltűnt, és egy jól bedugaszolt korsóval tért vissza, amelyet ezekkel a szavakkal nyomott az asszony kezébe:
- Fogd ezt a korsót. Ha hazaértél vele, zárkózz be a szobádba, és borítsd ki a tartalmát. Útközben ki ne nyisd!
- Dehogy nyitom, dehogy nyitom - bizonykodott az asszony, és örvendezve indult hazafelé.
Még alig pitymallott, már otthon is volt. Magára zárta szobája ajtaját, a földre terített egy lepedőt, és ráborította a korsó tartalmát. Hogy mi volt benne? Kígyó kígyó hátán! Egyszeribe rávetették magukat az asszonyra, és elevenen felfalták. Gyermekeit árván hagyta - így jár a rágalmazó!
A jámbor szegény asszonynak azonban felvitte az Isten a dolgát, gazdaggá tette, és gyermekeinek útját is elegyengette. Beteljesült rajtuk a kívánság, hogy ,,Szerencsével járj".
A tizenkét hónap 2018 - hangos diafilm - Videó
Link
A TIZENKÉT HÓNAP
Szlovák népmese
Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy anya, annak volt két gyermeke, egy édeslánya és egy mostohalánya. Az édeslányát nagyon szerette, de a mostohalányára rá se tudott nézni, mert az
százszor szebb volt, mint az ő Holenája. A jó kis Maruška nem tudta magáról, hogy milyen szép, és el nem tudta képzelni, miért olyan dühös az anyja, valahányszor megakad rajta a szeme. Holena nem sokat lendített a ház körül, egész álló nap a kemencepadkán heverészett, vagy cicomázta-piperézte magát; Maruška mindent maga csinált: takarított, főzött, mosott, szőtt, font, füvet kaszált, még a tehénkét is egyedül látta el. Dolgozott hajnaltól estig, égett a keze alatt a munka és szelíden tűrte anyja és nénje szidalmait. De hiába, azok napról napra rosszabbul bántak vele. Sehogy se tudták elviselni, hogy Maruška, ahogy növekedett, egyre szebb lett, Holena meg egyre rútabb. Egyszer csak azt gondolta magában az anya:
,,Bolond lennék, ha ezt a szép Marusát tovább is itt tartanám, hiszen ha majd kérők jönnek a házhoz, mind belészeretnek, mind őt akarják, Holena meg a nyakamon marad."
Ettől a perctől a mostoha és lánya mind csak azon tanakodott, mi úton-módon veszejthetnék el szegény Maruškát; éheztették, ütötték-verték, úgy kínozták, hogy becsületes ember olyat még elképzelni sem tud. De hiába, Maruška tűrt mindent békésen, és egyre szebb lett. Egy szép napon, január közepe táján, Holena a fejébe vette, hogy neki pedig ibolya kell.
- Eredj az erdőbe, Maruška - parancsolta húgának -, és hozzál nekem egy csokor ibolyát, hadd tűzöm a derekamra, hadd legyek jószagú!
- Jaj, drága néném, mi jut eszedbe? Ki hallott már olyat, hogy hó alatt ibolya nőjön? - sopánkodott szegény Maruška.
- Ejnye, imilyen-amolyan lusta kölyke, még feleselgetsz? Hallgass, ha én parancsolok neked! Szedd a lábad, egy-kettő, s úgy vigyázz, agyonütlek, ha ibolya nélkül jössz haza! - fenyegetőzött a
gonosz Holena.
A mostoha pedig megragadta Maruškát, kilökte a házból, az ajtót meg kulcsra zárta mögötte. Maruška keservesen sírva elindult a nagy rengetegbe. Vastag hótakaró borította az utat, sehol semmi nyom. Maruška sokáig ment-mendegélt, éhség kínozta, hideg vacogtatta, kérve kérte az úristent, szólítsa már magához.
Egyszerre csak világosságot lát a messzeségben. Megy-megy a fény után s elért a hegy csúcsára. Hát a csúcson nagy tűz ég, a tűz körül tizenkét kődarab fekszik, a köveken meg tizenkét férfi ül.
Háromnak fehér a szakálla, három már fiatalabb valamicskét, a másik három még fiatalabb, de a legutolsó három a legeslegfiatalabb és a legszebb. Nem beszéltek azok egy szót sem, csak üldögéltek szép csöndesen, és néztek a tűzbe.
Ez a tizenkét férfi a tizenkét hónap volt. Középütt az öreg Január ült. Haja, szakálla fehér volt, mint a frissen hullott hó, kezében hatalmas buzogány.
Megijedt Maruška; egy pillanatra meg is torpant, de aztán nekibátorodva közelebb lépett a tűzhöz, s így szólt:
- Jó emberek, engedjétek meg, hogy egy kicsit megmelegedjem, megvesz az Isten hidege.
Január bólintott, s megkérdezte Maruškát:
- Miért jöttél, lányom, mit keresel itt?
- Ibolyát szednék - felelte Maruška.
- Nincs most ideje az ibolyázásnak, lányom. Hiszen hó borít mindent - mondta a fehérhajú Január.
- Tudom én azt - felelte Maruška -, de mit tegyek, hogy a mostohám meg a néném rám parancsolt, ha törik-szakad, ibolyát vigyek nekik, mert különben agyonütnek. Jó emberek, szépen kérlek, mondjátok meg, hol lelek ibolyát?
A nagy Január felállt, odalépett a legifjabb hónaphoz, kezébe adta a buzogányt, és így szólt:
- Március, kisöcsém, ülj a helyemre!
Felült Március a nagy kőre, és rásuhintott a tűzre a buzogánnyal. A láng azonhelyt magasra felcsapott, a hó olvadozott, a fák rügyeztek, a bükkösben kizöldült a fű, a fűben kivirágzott a
százszorszép: egyszeribe kitavaszodott. A cserjésben, megbújva a levelek alatt, nyílni kezdett az ibolya, és Maruška még fel sem ocsúdott, körös-körül olyan lett a föld, mintha kék kendőt borítottak
volna rá.
- Rajta, Maruška, szedj ibolyát, de szaporán ám! - parancsolta Március.
Maruška szedett is, örömest, egész nagy csokorra valót. Aztán szépen köszönetét mondott a hónapoknak, és vidáman sietett haza.
Álmélkodott Holena, álmélkodott a mostoha, amikor meglátták Maruška kezében a szép ibolyát; sietve ajtót nyitottak. Az ibolya illata az egész kunyhót elárasztotta.
- Hol szedted az ibolyát? - kérdezte az irigy Holena.
- Odafenn az erdőben, van ám rengeteg a cserjésben - felelte Maruška.
Holena kikapta kezéből a virágot, a derekára tűzte, nézegette, szagolgatta, az anyjának is odaadta, hogy az is hadd szagolja, de bizony a húgának nem mondta volna:
- Nesze, te lány, szagold te is!
Másnap, ahogy Holena ott heverészett a
kemencepadkán, egyszerre csak eperre fájdult meg a foga. Nyomban odaparancsolta húgát, s azt mondta neki:
- Eredj az erdőbe, Maruška, s hozzál nekem epret!
- Jaj, drága néném, hol találok én ilyenkor epret? Ki hallott már olyat, hogy hó alatt eper érjen? - sopánkodott Maruška.
- Ejnye, imilyen-amolyan lusta kölyke, még feleselgetsz? Hallgass, ha én parancsolok neked! Szedd a lábad, egy-kettő, s úgy vigyázz, agyonütlek, ha eper nélkül jössz haza! - fenyegetőzött a
gonosz Holena. A mostoha pedig megragadta Maruškát, kilökte a házból, az ajtót meg kulcsra zárta mögötte.
Maruška keservesen sírva elindult a nagy rengetegbe. Vastag hótakaró borította az utat, sehol semmi nyom. Sokáig ment-mendegélt; éhség gyötörte, hideg vacogtatta. Egyszer csak megpilantotta a messzeségben ugyanazt a világosságot, amelyet előző nap is látott. Sietett felé, nagy boldogan. Odaért megint a nagy tűzhöz, ott ült a tűz körül a tizenkét hónap, középütt az öreg Január.
- Jó emberek, engedjétek meg, hogy egy kicsit megmelegedjem, megvesz az Isten hidege - szólította meg őket Maruška.
Január bólintott, és megkérdezte tőle:
- Miért jöttél megint, lányom, mit keresel itt?
- Epret szednék - felelte Maruška.
- De hiszen tél van lányom, s a hó alatt nem terem eper - mondta Január.
- Tudom én azt - felelte Maruška szomorúan -, de mit tegyek, hisz a mostohám meg a néném rámparancsolt, hogy ha törik-szakad, epret vigyek nekik, mert különben agyonütnek. Jó emberek,
szépen kérlek, mondjátok meg, hol találok epret?
Felkelt a nagy Január, odament ahhoz a hónaphoz, amelyik ott ült épp átellenben vele, kezébe adta a buzogányt, és így szólt:
- Június öcsém, ülj a helyemre!
Felült Június a kőre, és rásuhintott a tűzre a buzogánnyal. A láng magasra felcsapott, s olyan forróság támadt körülötte, hogy a hó azon nyomban elolvadt, a fű kizöldült, a fák levelekbe burkolóztak, madarak csattogtak, daloltak, százféle virág virított az erdőn - egyszeriben nyár lett.
A bükkösben a föld mintha kis fehér csillagokkal lenne bevetve! De lám, a kis fehér csillagok Maruška szeme láttára eperré változnak, s ezek az eprek olyan gyorsan érnek, hogy Maruška még
fel sem ocsúdik, már piroslik az erdő tőlük, mintha vér ömlött volna a földre.
- Rajta, Maruška, szedj epret, de szaporán ám! - parancsolta Június.
Szedett is Maruška örömest, egy köténnyel teliszedett. Azután szépen köszönetét mondott a hónapoknak, és vidáman sietett haza.
Álmélkodott Holena, álmélkodott a mostoha, amikor meglátták, hogy Maruška egy teli kötény epret hoz. Szaladtak ajtót nyitni neki. Az eper illata az egész kunyhót betöltötte.
- Hol szedted az epret? - kérdezte az irigy Holena.
- Odafenn az erdőn, terem ám a bükkösben rengeteg - felelte Maruška.
Holena kikapta kezéből az epret, jól belakott vele, a mostoha is torkig ette magát, de Maruškának egyik sem mondta:
- Nesze, te lány, egyél te is egy szemet!
Harmadnap Holena piros almát kívánt.
- Eredj az erdőbe, Maruška, és hozzál nekem piros almát! - parancsolta húgának.
- Jaj, drága néném, hol vegyek én télen piros almát? - vetette ellen szegény Maruška.
- Ejnye, imilyen-amolyan lusta kölyke, még feleselgetsz? Hallgass, ha én parancsolok neked! Szedd a lábad, egy-kettő, s úgy vigyázz, agyonütlek, ha piros alma nélkül jössz haza! - fenyegetőzött a gonosz Holena. A mostoha pedig megragadta Maruškát, kilökte a házból, az ajtót meg kulcsra zárta mögötte.
Maruška keservesen sírva elindult a nagy rengetegbe. Vastag hótakaró borította az utat, sehol semmi nyom. Ám Maruška most nem csak úgy találomra mendegélt, hanem egyenest a hegy csúcsára, ahol a tizenkét hónapot találta. Ott üldögélt a tizenkét hónap, Január középütt.
- Jó emberek, engedjétek meg, hogy egy kicsit megmelegedjem, megvesz az Isten hidege - kérte Maruška a hónapokat, közelebb lépve a tűzhöz. A nagy Január bólintott, és megkérdezte:
- Miért jöttél, lányom, mit keresel már megint?
- Piros almát szednék - felelte Maruška.
- De hiszen tél van lányom, s télen nem terem piros alma - mondta Január.
- Tudom én azt - válaszolta Maruška szomorúan -, de mit tegyek, hisz a mostohám meg a néném rámparancsolt, hogy ha törik-szakad, vigyek nekik piros almát, mert különben agyonütnek. Jó
emberek, szépen kérlek, mondjátok meg, hol találok piros almát?
Felállt a nagy Január, odament az egyik idősecske hónaphoz, kezébe adta a buzogányt, szólván:
- Szeptember öcsém, ülj a helyemre!
Felült Szeptember a kőre, és rásuhintott a tűzre a buzogánnyal. A tűz vörösen felizzott, a hó egyszeriben eltűnt, de a fákon már alig-alig volt levél, s azok is egyre hulldogáltak, hűvös szél pörgette őket az elsárgult pázsiton. Virág sem volt már annyiféle, mint nyáron: a
hegyoldalon szegfű piroslott, a völgyben őszike virított, a bükkösben magas páfrány és sűrű puszpáng nőtt. Maruška egyre csak a piros almát leste, s lám, egyszerre meg is látott egy almafát, s fent, magasan az ágak közt, a mosolygó piros almákat.
- Rajta Maruška, rázd meg a fát, de szaporán ám! - parancsolta Szeptember.
Megrázta Maruška, örömest, le is esett egy alma. Megrázta még egyszer, hát leesett még egy.
- Most pedig szaladj haza, Maruška! - kiáltott rá Szeptember.
Maruška tüstént szót fogadott. Felkapta a leesett két almát, szépen köszönetét mondott a hónapoknak, és vidáman szaladt haza. Álmélkodott Holena, álmélkodott a mostoha, amikor meglátták Maruška kezében a két mosolygó, piros almát. Sietve ajtót nyitottak, Maruška meg odaadta nekik a két almát.
- Hol szedted? - kérdezte az irigy Holena.
- Odafenn az erdőn, van ám ott bőven - mondta Maruška.
- Hát ha bőven van, akkor miért hoztál csak kettőt? Biztosan megetted a többit útközben! - rivallt rá Holena.
- Jaj, drága néném, dehogy ettem, dehogy ettem! Nem ettem biz én egy harapást sem! De azért hoztam csak kettőt, mert amikor először megráztam a fát, egy alma esett le, amikor másodszor
megráztam, megint csak egy, többet meg nem hagytak rázni, rámkiáltottak, hogy szaladjak haza! - mondta Maruška.
- Hogy a mennykő csapjon beléd!- kiabált Holena, és ütésre emelte a kezét.
Maruška keserves sírásra fakadt, és kérve kérte az Úristent, szólítsa inkább magához, de ne hagyja, hogy a gonosz nénje és mostohája agyonverjék.
A konyhába menekült. A pákosztos Holena meg nekiesett az almának; úgy ízlett neki, hogy ideig-óráig még Maruška kínzásáról is megfeledkezett. Azt mondta, ilyen zamatos almát életében nem
evett még. A mostoha is megnyalta utána mind a tíz ujját. Mire mind a két almát bekebelezték, jött csak meg igazán az étvágyuk!
- Add csak a ködmönömet, anyám! - mondta Holena. - Magam megyek az erdőre almáért; ezt a mihaszna lányt hiába küldenénk, megint csak megenné útközben a javát. Bízd csak rám, anyám,
meglelem én azt az almafát, s mind lerázom, ami rajt van, rám ugyan kiálthat akárki fia.
Hasztalan ellenkezett az anyja, hasztalan próbálta lebeszélni, Holena ködmönt kanyarított magára, kendőt kötött a fejére, és elindult a nagy rengetegbe. Az anyja kiállt a küszöbre, úgy nézett a
lánya után.
Mindenütt hó, nyom sehol; Holena ment-mendegélt, a torkosság mind beljebb és beljebb hajtotta a sűrűbe. Egyszer csak fényt látott a távolban.
Elindult arrafelé. Eljutott egészen a csúcsra, ahol a nagy tűz égett, s a tűz körül tizenkét kövön a tizenkét hónap üldögélt. Holena visszahökkent, de csak egy pillanatra, azután közelebb lépett a
tűzhöz, és föléje tartotta a kezét. Nem kérdezte a hónapoktól:
- Szabad-e megmelegednem? - szóra sem méltatta őket.
- Minek jöttél, mit keresel itt? - mordult rá bosszúsan a nagy Január.
- Mit kíváncsiskodsz, te vén szakállas, mi közöd hozzá, hová megyek?! - vágott vissza gorombán Holena, azzal hátat fordított a tűznek, s ment be a sűrűbe.
A nagy Január összevonta szemöldökét, és buzogányát megsuhogtatta a feje fölött. Az ég azonhelyt elsötétült, a tűz csak épp hogy pislákolt, esni kezdett, a hó, szakadt, mintha kihasadt volna az ég cihája. Jeges szél kerekedett. Holena azt sem látta már, hová lép, csak talpalt, bukdácsolt a nagy hóban, megbotlott egy hóbuckában, tagjai gyöngültek, merevedtek.
A hó meg csak szakadt szűnös-szüntelen, jeges szél süvített.
Hiába a meleg ködmön, hiába a kendő, Holena bizony megfagyott.
Várta az anyja a lányát, nézett ki az ablakon, nézett ki a pitvarból, de hiába várta. Peregtek az órák, egyik a másik után, Holena csak nem jött.
,,Mi lelhette azt a lányt? Tán még mindig az almát eszegeti, nem tud betelni vele? Megyek már, megnézem, hol van ilyen sokáig!" - mondta magában az anya, kapta a ködmönét, kendőt kerített a
fejére, s indult a lánya után.
Mindenütt hó, lábnyom sehol. Hívta, szólongatta Holenát, de senki sem felelt. Ment, barangolt az erdőben, szakadt a hó, jeges szél fütyült a fák közt.
Maruška ezalatt otthon megfőzte az ebédet, megetette a tehénkét, de se nénje, se mostohája nem jött meg.
,,Hol maradhatnak olyan sokáig?" - tanakodik magában Maruška, s a rokkához ül.
Már teli az orsó, a szoba is besötétedett, de se a nénje, se a mostohája nem jön.
- ,,Jaj, istenkém, csak nem történt valami bajuk?" - búslakodik a jó Maruška, s aggódva kémlel ki az ablakon.
Ragyog az égen a csillag, csillog a földön a hó, csak ember nincs sehol. Becsukja nagy búsan az ablakot. Reggel várja őket reggelivel, délben ebéddel, de hiába várja, se a nénje, se a mostohája nem jön vissza többé. Mind a ketten odavesztek, megfagytak az erdőn.
A jó Maruškáé maradt a kunyhó meg a tehén meg a kis föld, derék férje is akadt, akivel boldogan, békességben élte napjait.
Bódai-Soós Judit: JANUÁR
Amikor a Tél megrázza a szakállát, hullani kezd a hó a Földön. Január, a Tél középső fia, kisgyermek korában nagyon irigyelte ezért édesapját. Szerette volna, ha neki is van valami hasonló tudománya, de ahhoz persze még mindenképpen kicsi volt, hogy szakállt növesszen. Mivel azonban ez a dolog annyira érdekelte, hogy emiatt rengeteget nyaggatta szüleit, apja megengedte, hogy segítsen megrajzolni a hópelyhek mintáját.
A kis Január az elején nagyon örült ennek a feladatnak, és rendkívül ügyesnek bizonyult; szebbnél szebb mintákat formázott a hópelyhekből. Sokan megcsodálták munkáit, és gyakran dicsérgették ügyességét.
Hamarosan viszont, úgy érezte, a sok dicséret ellenére is, hogy neki ez nem elég. Arra vágyott, hogy hatalmas virágokat rajzolhasson, óriási képeket komponálhasson. Fantáziája határtalan volt; lendületes, nagy íveket, ezernyi mintát, alakot képzelt maga elé, de hiába, mert ceruzájával csak apró csillagocskákat lehetett formázni, amikből csak kis hópelyheket tudott összerakosgatni. Így nem csoda, hogy egy idő után már cseppet sem élvezte a munkát, ráunt, mert szabadságra vágyott.
Volt Januárnak egy unokatestvére és egyben legkedvesebb játszópajtása: Március. Ő volt a Tavasz legidősebb fia. Neki panaszkodott egyszer munkája unalmasságáról a kisfiú, amikor is Márciusnak hirtelen eszébe jutott valami. Kotorászott egy darabig a zsebeiben, végül előhúzott egy ceruzát, pontosabban egy fél ceruzát, és odaadta Januárnak.
- Mit kezdjek én ezzel? - kérdezte csodálkozva a fiú. - Van nekem éppen elég ceruzám.
- Tudom, - válaszolta Március mosolyogva - de ez varázsceruza. Édesanyámé volt, de eltörött, és kidobta a szemétbe. Én pedig kimentettem onnan, és most neked adom, mert lehet, hogy hasznát veheted.
- Azt mondod, hogy varázsceruza? - kérdezte Január csillogó szemekkel.
- Igen, édesanyám ezzel szokott szivárványt rajzolni az égre. Talán te is rajzolhatnál szivárványt vele, vagy bármi mást, hisz olyan ügyesen rajzolsz.
Január megköszönte és zsebre vágta a varázsceruzát, és csak este vette elő újra, amikor barátja már hazament. Egyedül szerette volna kipróbálni, mert félt a kudarctól, és szégyellte volna magát, ha valami rosszul sikerül.
Kezébe fogta a kis ceruzacsonkot, és megpróbált vele szivárványt rajzolni az égre, amint azt nagynénje teszi, de hiába próbálkozott, nem járt sikerrel. Már éppen el akarta hajítani a haszontalannak tűnő eszközt, amikor észrevette, hogy a Földön, a házak befagyott ablaküvegein megjelent a szivárvány íve, pontosan úgy, ahogyan ő rajzolta.
Megörült a felfedezésnek, de nem volt benne biztos, hogy ez csakugyan az ő keze munkája, ezért gyorsan rajzolt egy kis virágocskát, és csodák csodájára, ez a kis virág is rögtön megjelent a házak ablakain.
,,Nagyszerű, - gondolta - most végre szabadon rajzolhatok, amit csak akarok!" És valóban így lett. Egész éjszaka dolgozott, és reggelre, mire felébredtek a Földön az emberek, szebbnél szebb jégvirágok borították be ablaküvegeiket.
Ettől a naptól kezdve, a jégvirágok rajzolása lett Január kedvenc időtöltése, és mindenki, aki látta, nagyon meg volt elégedve munkáival.
Amikor a Tavasz meghallotta, hogy mi történt, megajándékozta unokaöccsét egy egész készlet varázsceruzával, hogy Január az ő ablakaira is tudjon mindig jégvirágot rajzolni.
JANUÁRI TÖRTÉNET
Nagyon hideg januári éjjel van és nagy pelyhekben esik a hó... A város zaja lassan elnémult, az utcák kihaltak, csak egy fiú kissé nehézkes léptei alatt ropog a fehér hótakaró. A kegyetlen szél ide-oda ráncigálja a kabátját, s a fiú nagyon fázik. A hasa korog az éhségtől, arca gyötört a fáradtságtól, de ő határozottan megy előre, de hova, azt még ő sem tudja...
Egy-két nevetgélő fiatal kikerüli őt, nem is figyelve rá elmennek mellette, és a fiú némán halad tovább. Üres zsebeiben kotorászik, s a megtalált cigarettacsikkre rágyújt. Mélyeket szippant a büdös bagóból, és a füsttel együtt a hideg levegő is beáramlik torkán, köhögni kezd. Egy aluljáró lépcsőjére leül megpihenni...
Üres tekintetével mereven a semmibe néz. Egyre jobban fázik, a hideg huzat kedvesen simogatja arcát... Elővesz egy kis gyertyát, s meggyújtja. A lángot csodálva eszébe jut a délután, amikor a kopott szövetkabátja zsebében talált néhány aprópénzen megvásárolta a gyertyát, ami most kezeit melengeti.
Egy darabka papírra nagy szorgalommal írni kezd... A szíve hevesebben ver, s pumpálja a vért az átfagyott újaiba, azok pedig a papíron életre keltik a fiú gondolatait, emlékeit. Az idő lassan telik, és az éjszaka mind hidegebb... Az eddig meleget sugárzó gyertyaláng már alig pislákol, amikor a fiú összekucorodik és fogait összeszorítva, alig hallhatóan motyogja:
- Mi atyánk ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved...
Az ima után fejét a térdére hajtja, könnyes szemeit lecsukja, s pár perc múlva mély álomba merül... a gyertya lángja is kialszik. A sápadt hold után az álmosan pislákoló nap gyenge sugarai világítják meg a várost, és egy újabb fagyos hajnalra ébrednek az emberek... Pár percig csodálkozva bámészkodnak a munkába sietők a lépcsőn megdermedt fiú testét letakaró mentősökön. Néha összesúgnak, s a fiú imába kulcsolt kezeit bámulva sajnálkoznak. A leégett gyertya mellett levő papírlapot egy kíváncsiskodó ember lábához fújja a szél, aki izgatottan olvasni kezdi a fiú utolsó sorait:
,,Csak te tudtad rólam Uram,
Hogy soha nem imádkoztam
S nem köszöntem meg neked
Csodás ajándékod:az életet.
S azt sem köszöntem még meg,
Hogy te megbocsájtod bűneimet.
Most a hideg hajnal elszomorított
S fájó szívvel hozzád imádkozok.
Megbántam én minden bűnömet
És öledbe hajtanám le a fejemet.
Vedd karjaidba elfáradt testemet,
Örök álomba ringasd gyermekedet!"
Csukás István: JANUÁR LEKOCOG A LÉPCSŐN
Január lekocog a lépcsőn,
hóval teríti a vedlett falakat,
itt-ott kibukkan kutyafej, gyerekorr,
ahol a kabátja elszakadt.
Vigyázva lépkedek a hóesésben,
meg-megcsúszó sarokkal a Dunáig,
fehér lett üstököm, s a hátamon
habzó angyalszárny világít.
Lábammal írom most a verset,
e séta lesz most a költemény,
bár összevissza ritmusban lépeget,
de azért van benne zene és remény,
hogy lábtörés nélkül elérek a célig,
s mint vérbeli utazó, nem nézek hátra,
válluk vonogatva elmaradnak a fák,
sarkcsillagként pislog egy félszemű lámpa.
Kisandítok a hó alól, a tél alól,
sirály sípol, beérkező vonat dudál,
kemény sarokkal hersegve csúszkál
s a jégbe monogramokat vés február!
György Emőke: JANUÁR, JANUÁR
Hideg téli Január,
Vajon reánk még mi vár?
Borzongató jeges hideg,
Csak szívünkben van még meleg?
Nincsen virág, nincsen zöld,
Nagyon meztelen a föld
Kihűlt lelke jéghideg, holt,
Az égen is reszket a hold
Ágon egy fagyott madár,
Nem melegíti semmi már
Etetőben finom magvak,
Körötte szállnak a varjak 
Zord a táj és színtelen,
Hideg ordít szüntelen
Farkas szalad el, vonítva,
Bőszen fogát vicsorítva
Didereg a természet,
Sok szép ünnep ért véget
Szeretetláng sem éli túl,
Kialszik és hóba hull...
Élessz tüzet január,
Kell a szeretetsugár
Egész évben szerethessünk,
Hogy így boldogok lehessünk
Mester Györgyi: A BOLDOG HÓEMBER 
Leesett az első hó. És nemcsak szállingózott, hanem rögvest annyi hullott belőle, hogy vastag, hófehér dunnával fedte be az erdő minden zegzugát.
Látva ezt, nyúlanyó nem engedte ki játszani a kis nyulacskákat, mivel attól tartott, ugrándozás közben belevesznének a mély hóba. Őzikének éppen a hasa aljáig ért a hó, ő is csak nagy nehezen lábalt ki belőle. Egyedül medvekoma tudott volna gond nélkül átgázolni a hótorlaszokon, de ő meg észre se vette, hogy talpig fehér ruhát öltött az erdő, mivel már jó ideje téli álmát aludta a barlangjában.
Hófehér nyugalom ereszkedett a tájra, melyet csupán az élelmet kereső harkály időnkénti kopogtatása tört meg.
Egy nap azonban másféle zaj verte fel az erdő sűrű csendjét. Fejszecsattogás és élénk kurjongatás, mellyel a favágók munkára buzdították magukat a fogcsikorgató hidegben.
Míg dolgoztak, nem fáztak, azonban amikor az elemózsia elfogyasztására letelepedtek a kivágott farönkökre, elkelt egy kis meleg. Gyorsan nagy farakást hordtak össze, alágyújtottak, és körbeülték. A jóféle itókával töltött kulacs kézről-kézre járt, eddegéltek, beszélgettek. A lobogó tűz megvilágította az arcukat, csillagocskákat lopott a szemükbe, melengette a kezüket és a szívüket, ezért jókedvre derültek. Nótázgattak, tréfákat meséltek, egymás szavába vágva, örömmel töltötték a pihenőidőt.
A két legfiatalabb favágó, megelégelve a tétlenséget, egyszer csak felugrott, és a tűztől távolabb elkezdték gyúrni a havat.
Kis idő múlva, jókora hóember emelkedett a tisztáson. Az építők egyike az elemózsiás tarisznyájából egy sárgarépát kotort elő, amit az édesanyja csomagolt a kenyér mellé, mert tudta, hogy szereti. Most lemondott róla, hiszen mit ér egy hóember, ha nincs orra? A szeme helyére két, már kihűlt faszéndarabot illesztett. Igazán helyre hóember lett belőle!
A munka a kis pihenő után tovább folyt, a kivágott fát szekérre rakták, majd a favágók haza indultak.
A hóember egyedül maradt. A hatalmas máglya még mindig nem aludt ki, a tűz parázslott, apró, piros lángnyelvek libegtek az enyhe szélben.
Ekkor eszébe jutott, hogy a favágók milyen boldogan, jókedvűen ülték körül a tüzet. Bizonyára ez a szép, fényes, piros farakás tette őket ilyen boldoggá - gondolta. Addig-addig fészkelődött, mígnem hatalmas gömbhasán billegve, sikerült odajutnia a tűzhöz.
Amint a máglya közelébe ért, egyből valami jóleső melegség árasztotta el. Arcán és testén apró vízerecskék jelentek meg, amelyekben, mint a favágók szemében, ott csillogott a tűz piros lángja. Kicsit összébb ment, de észre sem vette, mert úgy érezte, a tűz finom melege őt is boldoggá tette, mint a favágókat. Csak bámulta a parázsból ki-kiröppenő, csodaszép szikrákat, lenyűgözte az apró lángocskák kecses tánca...
Megvirradt. A favágók kurjongatása ismét betöltötte az erdőt. Munkára készen érkeztek a tisztásra, és igencsak elámultak azon, hogy az előző nap rakott máglya még nem hamvadt el teljesen.
A fiatal favágók egyből a hóembert keresték, de sehol sem látták, holott éjszaka nem enyhült a hideg, sőt, még egy kicsit a hó is szállingózott.
A lassan kialvó, de még mindig parázsló tűz mellett csupán egy darab sárgarépát, és két széndarabot találtak...
Móra Ferenc: A KÍVÁNCSI HÓPELYHEK
A nap éppen lement, mikor az erdő felett elkezdett esni a hó.
- No, anyó - mondta varjú apó a feleségének a nyárfahegyben -, azt hiszem, holnap fehér abrosznál esszük az egérpecsenyét.
Nemsokára a búzamezők fölött kezdtek táncolni a hópihék.
- Gyertek, gyertek - csalogatták őket a szántóföldek -, jó ám a vetésnek a jó puha hó. Az tart meleget a búzaszemnek, hogy meg ne fagyjon a földben.
A falu már rég elcsendesedett, mire a hófelhők odaértek föléje.
- No, ezt a falut megtréfáljuk - mondták a hópelyhek. - Reggel maga se ismer magára, olyan fehérre meszeljük, még a háztetőket is.
Voltak kíváncsi hópelyhek is. Messze az ég alján nagy világosság látszott. Ott a város lámpái világítottak. Ezek a hópelyhek a várost akarták látni.
- Majd meglátjátok, hogy megbecsülnek ott minket - mondták a falura, mezőre hulló testvéreiknek - Még székkel is megkínálnak, talán hintóba is ültetnek.
Azzal elszálltak a város fölé, s ott lehullottak a háztetőkre, az utcákra, a terekre. Alig várták a reggelt, hogy szétnézzenek a városban.
De mire kireggeledett, akkorra a hópelyheknek beesteledett. Jöttek a hóhányó munkások, megkínálták a havat seprűvel és lapáttal. Aztán rakásra rakták, úgy hordták ki a városból. Mire delet harangoztak, locspocs lett a városi hóból. Az erdők, mezők hava pedig tavaszig megmaradt ragyogó fehéren.
Orgoványi Anikó: ARANYTOLLÚ ÉVMADÁR 
Minden évben eljön hozzánk,
az Aranytollú Évmadár!
Tizenkét kis fiókája
tipegve nyomában jár.
Libabőrös január,
bice-bóca február,
tollászkodó március,
kendermagos április,
selyemtollú május,
ezüstlábú június,
aranyszárnyú július,
csillagszemű augusztus,
holdfényfarkú szeptember,
tűztarajú október,
ködkaparó november,
kopasznyakú december.
Esztendőre mind felnőtt,
fészket raktak, ötvenkettőt,
s láss ekkora örömöt,
fiókák csipognak bennük,
épp háromszázhatvanöt!
Orgoványi Anikó: JANUÁRI VACOGÓS
Fázik a Január lába,
tipeg, topog, de hiába,
vacog foga, keze, álla,
libabőrödzik a háta.
Ne vacogjál Januárka,
inkább még ma kezdj mozgásba,
pattanj fel a hódeszkádra,
csusszanj át a Februárba!
Orgoványi Anikó: ÉVFORDULÓ
Köszöntünk kedves új év,
s köszöntjük tizenkét
rakoncátlan gyermeked,
kiket féken tartani
nem éppen könnyű élvezet!
Január vacogósan ugrabugrál,
Február időnként szökni próbál,
Március friss szelekkel szaladgál,
Április haján csillog a napsugár,
Májusra a szerelem rátalál,
Júniust megöleli az ifjú nyár,
Július boldog, ha mezítláb jár,
Augusztus a hőségbe belefárad már,
Szeptember boldogan iskolába jár,
Október a leckét nem felejti el,
November sálat, sapkát köt, ha kell,
December hízik, mint a hóember.
S legvégül, mikor mindegyikük
szépen megszelídül,
mint Nap a téli fordulókor,
jön a gyönyörűséges Karácsony!
Szilveszterkor vége az évnek,
s kezdhetik elölről az egészet!
Szép Ernő: HÓ
Ó, de szép,
Ó, de jó,
Leesett
Nézd, a hó!
Hull a házra, hull a fára,
A lámpára, a járdára,
Mint az álom, oly csuda
Fehér lett Pest és Buda.
Ó, de szép, 
Ó, de jó,
Gyúródik
Hógolyó.
Fiúk, lányok meg nem állják,
Egymást vígan hajigálják,
Olyan harc ez gyerekek,
Amit én is szeretek.
Tóth Anna: A TITOKZATOS HÓEMBER 
Nagyon szép völgyben lakunk. A hegyek úgy ölelik át a kis falut, ahogyan anyuék szoktak bennünket, gyerekeket.
Most, hogy sok hó esett, öcsémmel, Marcival a szobánk ablaka elé felállítottunk egy hóembert. Nagy pocakja és szép egyenes tartása jó étvágyú, gazdag emberre hasonlítana, ha fején nem éktelenkedne az az öreg lyukas fazék. Szemei a fáskamrában talált legcsillogóbb széndarabkából vannak. Egyedül sárgarépa orra vöröses színe árulkodik arról, hogy hideg lehet egész nap az udvarunkon álldogálni. Ez a hóember nem akármilyen... Ilyen nincs még egy a Földön. Elárulom, hogy ez egy TITOKZATOS HÓEMBER!
Minden reggel, amikor felébredünk, odaszaladunk az ablakhoz, hogy megnézzük, ott van-e még a hóember orra a helyén. Ugyanis mindennap eltűnik.
- Nézd, most sincs ott! - mondta kisöcsém bosszúsan.
- Öltözzünk fel, és menjünk ki az udvarra, hátha csak leesett, és eltakarja a hó.
Mikor kiszaladtunk a kertbe, körbejártuk a hóembert, de nem találtunk semmit.
- Elmondanád, hol van az a szép sárgarépa orrod, amit tegnap kaptál? - kérdeztem csípőre tett kézzel, s közben haragosan ráncoltam homlokomat.
Marcira néztem, és láttam, hogy engem utánozva ő is csípőre tette a kezét, és a nagyobb hatás kedvéért néhányat dobbantott a ropogós hóba a lábával.
- Az volt a legszebb sárgarépa az összes közül! Miért nem vigyáztál rá?
A hóember dacosan állt tovább, és nem válaszolt.
- Na jó, még utoljára hozunk egy másik orrocskát neked, de ha erre sem vigyázol, nem kapsz többet!
Leszaladtunk a pincébe, és a ládából kiválasztottunk egy szép hosszú sárgarépát.
- Marci! Ma éjjel lesben állunk az ablaknál. Meg kell tudnunk, mi ez a nagy titok.
Éjszaka le sem vettük a szemünket a hóemberről. A Hold éppen rávilágított, és láttuk, hogy sárgarépa orra még ott van a helyén. Amikor már azt hittük, hogy nem történik semmi, hirtelen egy árnyék átugrott a kerítésen. Óvatosan körülnézett, és egyre jobban közeledett a hóember felé. Az árnyéknak hosszú vékony lábai voltak, s mögötte néhány lépésnyire egy kicsi, gömbölyű valami ugrándozva kísérte.
Lélegzet-visszafojtva figyeltük, mi lehet az.
Aztán láttuk, ahogy az a valami felágaskodik, és szájával kiemeli a helyéről a hóember orrát. Miután letette a hóra, a kis gombóccal megosztva jó étvággyal megették a sárgarépát.
- Nézd, Marci, egy őzike! - suttogtam öcsém fülébe - De ki az ott mellette?
- Nem látod, hogy milyen hosszú fülei vannak? - súgta vissza Marci.
- Tényleg! Ez egy nyuszika! Mennyire éhesek lehetnek, hogyha bemerészkednek idáig. Ki kellene találni valamit, hogy még több ennivalót kapjanak.
Másnap korán felébredtünk. Amikor újabb sárgarépát szerettünk volna a hóemberre tenni, a fején levő lyukas fazék nagyot kondult.
A fa mögé szaladtunk, és onnan lestük, hogy mi lehet az.
Aztán a lukon kikukucskált egy cinegemadár. Biztos ott húzódott meg éjszakára a nagy hideg elől. Bent a fazék belsejében nem fújhatta a szél, és egy kicsit melegedhetett is.
- Adjunk enni a madárkának is!
Bementünk a házba, és elővettünk két vékonyra vágott szalonnabőrkét.
- Ez jó lesz szemöldöknek a hóemberre. Amikor a cinege megéhezik, néhányat belecsíp a szalonnába, és már lesz, ami melegítse. De a hóembernek mégsem lehet több orra! Mit csináljunk?
- Mi lenne, ha kettévágnánk egy almát, és két piros fület készítenénk belőle? - kérdezte izgatottan Marci.
- Igazad van. És vághatnánk hosszú csíkokra káposztalevelet. Az lehetne a szakálla.
- És, ha a fazék alá tennénk szénát, mintha haja lenne a hóembernek? Az jobban melegítené a kismadarat.
Gyorsan munkához láttunk. Amikor elkészültünk mindennel, észrevettük, hogy a cinege rászállt a fazékon talált bejáratra, aztán hirtelen elrepült.
- Lehet, hogy nem tetszik neki az új fészek? - kérdeztem aggódva.
De néhány perc elteltével a kismadár megérkezett, és magával hozta a párját is.
Vidáman csicseregtek, és nagyon boldogok voltak, hogy rátaláltak az igazi otthonukra.
A hóemberről azóta is minden reggelre eltűnnek a zöldségek, de most már nem titok, hogy hozzánk jár lakmározni a nyuszi az őzikével.
TIZENKÉT HÓNAP
Ánya az erdő mellett él mostohaanyjával és mostohatestvérével, akik nem bánnak vele valami jól, nem családtagnak, hanem inkább cselédnek tekintik. Ánya egyedül az erdei állatokkal barátkozik. A történet télen kezdődik. Ánya rőzséért megy az erdőbe, közben találkozik egy katonával, aki viszont a legszebb fenyőt keresi az erdőben, mert a királynő ezt az utasítást adta neki. De persze segít a kislánynak a munkában. Hálából Ánya megmutatja neki a szerinte legszebb fenyőt.
A királynő egy beképzelt, nem túl okos kislány, akinek a kegyelem és a hóhérkézre adás közötti különbséget csupán a szótagszámok jelentik. A kedvenc hónapja az április, amikor is a hóvirág nyílik. Nagyon megtetszik neki egy könyvben ez a virág, ezért parancsba adja, hogy másnap egy kosár hóvirág legyen az asztalán. Aki megszerzi a virágot, az jutalomban részesül. Ez persze teljességgel lehetetlen, hiszen tél van.
A felhívásról Ánya mostohája is tudomást szerez, aki a hatalmas jutalom reményében Ányát küldi el, hogy szedjen hóvirágot. Ánya elindul a hatalmas hóviharban, hamarosan fényt pillant meg és elindul felé. Itt találkozik néhány "emberrel", akikről azt hiszi, hogy favágók. Megengedik neki, hogy megmelegedjen a tűznél, Ánya pedig elmondja nekik, hogy mi járatban van. A favágóknak hitt "emberek" bemutatkoznak: ők a 12 hónap. Ők már mind ismerik Ányát, és úgy döntenek, hogy segítenek neki: ajándékoznak neki egy csöppnyi tavaszt.
Egy teljes óráig elmúlik a hóvihar, zöldellnek a fák, nyílnak a virágok. Így Ánya tud hóvirágot szedni. Április egy gyűrűt ajándékoz a lánynak, ha bajban van, akkor egy versikét kell elmondania, és a hónapok segítenek neki. Ám miközben Ánya otthon alszik, mostohatestvére ellopja tőle a gyűrűt. Majd a mostoha és a lánya elviszik a királynőnek a hóvirágot... A többit megtudhatjátok, ha megnézitek.
Tizenkét hónap - Videó
Link
Várnai Zseni: HULL A HÓ
Hull a hó, hull a hó,
lesz belőle takaró,
ráborul a vetésre,
hogy a fagytól megvédje.
Vastag hóbunda alatt
kenyérmagvak alszanak,
puha ágyban telelnek,
s kikeletkor kikelnek.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Évszakok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2025-01-14 22:30:11, kedd
|
| |
| |
AZ ÉV Sportolója Gála - 2024
Párizs két bajnoka: Kós Hubert és Gulyás Michelle az év sportolója
A férfiaknál az olimpiai bajnok úszó Kós Hubertet, a nőknél a Párizsban szintén aranyérmes - ahogy Gyulay Zsolt MOB-elnök bejelentette: a magyar sport 190. olimpiai bajnoki címét nyerő - öttusázó Gulyás Michelle-t választotta meg a 2024-es év sportolójának a Magyar Sportújságírók Szövetsége (MSÚSZ)
A 67. alkalommal megrendezett voksolás győzteseit az M4 Sport-Az Év sportolója gálán, a Magyar Állami Operaházban hirdették ki hétfő este. A gálát az M4 Sport élőben közvetítette. A sorrendek - a tavalyi csúcsot felülmúlva - 541 szavazat alapján alakultak ki. A szövetség elnöksége öt kategóriában tízes jelöltlistákat állított össze.
Az Operaház sportbarát közönségét Szöllősi György, az MSÚSZ elnöke, a Nemzeti Sport főszerkesztője köszöntötte. Az esemény az olimpiai bajnok tornász Ónodi Henrietta rehabilitációjának támogatását is szolgálta.
A férfi egyéni kategóriában a visszavonulását múlt héten bejelentő, háromszoros olimpiai bajnok Hosszú Katinka - akit vastapssal köszöntöttek -, valamint az ötszörös ötkarikás aranyérmes ausztrál Ian Thorpe adta át az elismerést, míg a női győztes kilétét a Magyar Olimpiai Bizottság e4
Az év legjobbja hagyományos csapatsportokban az Európa-bajnoki bronzérmes, olimpiai hatodik női kézilabda-válogatott lett, az egyéni sportágak csapatversenyei kategóriában pedig a szintén ötkarikás bajnok férfi párbajtőr-válogatott - Andrásfi Tibor, Koch Máté, Nagy Dávid és Siklósi Gergely - győzött. Az edzők között Golovin Vlagyimir, a női kézilabda-válogatott szövetségi kapitánya kapta a legtöbb szavazatot.
Az MSÚSZ életműdíját a 71 esztendős Bölöni László erdélyi magyar BEK-győztes futballista és kiváló edző vehette át Sulyok Tamás köztársasági elnöktől.
Az év sportpillanata Csoboth Kevin 100. percben szerzett győztes gólja volt a nyári Európa-bajnokságról, a Skócia ellen csoportmérkőzésen. Az MSÚSZ ötödször díjazta az év sportpillanatát, az m4sport.hu oldalon található, a szövetség és a sportcsatorna szakértői által összeállított listára több mint 20 ezer szavazat érkezett.
A fogyatékos sportolók versengésében a férfiaknál címét megvédve, pályafutása során ötödször Kiss Péter Pál parakajakozó, a nőknél pedig a hozzá hasonlóan nyáron Párizsban aranyérmes Konkoly Zsófia paraúszó nyert. A csapatok versenyében a paralimpiai ezüstérmes női kerekesszékes vívóválogatott lett az első.
Az év közösségi sporteseménye kategóriában a Kárpát-medencei Egyetemek Kupája érdemelte ki az elismerést.
A díjátadók között volt Gyulay Zsolt mellett a szintén kétszeres olimpiai bajnok kajakozó, egyben a gála nagykövete, Kőbán Rita, Sterbenz Tamás és Mocsai Lajos, a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem jelenlegi és korábbi rektora, Rofusz Ferenc Oscar-díjas filmrendező és Tarek Souei, az Ázsiai Paralimpiai Bizottság vezérigazgatója. Ugyancsak díjat adott át Schmidt Ádám sportért felelős államtitkár, Risztov Éva olimpiai bajnok úszó, Antonín Panenka Európa-bajnok cseh labdarúgó, és Papp Dániel, az MTVA vezérigazgatója. Ott volt a színpadon a német tornász Eberhard Gienger, a Gienger-szaltó atyja, videóüzenetben pedig ,,feltűnt" a gálán Nadia Comaneci tornász, valamint Arsene Wenger legendás futballedző is. Nagy taps köszöntötte Epres Panni modellt és a vele színpadra lépő olimpiai bajnok vízilabdázó Biros Pétert, továbbá az olimpiai ezüstérmes házaspárt: a kézilabdázó Kökény Beatrixet és a vívó Imre Gézát is.
A gálát számos színpadi produkció színesítette. Fellépett többek közt Charlie, Korda György és Balázs Klári, Fenyő Miklós, 62 néptáncos, valamint az Operaház zenekara is. A műsorszám első részében egy videóklipet láthattunk, amelyhez a tavalyi olimpia helyszínén, Párizsban is forgattak az Eiffel-toronynál és a Diadalívnél. A koreográfia megalkotója az örökös aranysarkantyús táncművész, a Fonó Budai Zeneház művészeti vezetője, Berecz István, a fellépők a Magyar Állami Népi Együttes szólistái (együttesvezető: Mihályi Gábor), a Budapest Főváros Bartók Táncegyüttes (művészeti vezető: Sánta Gergő) és a Corvinus Táncegyüttes (művészeti vezető: Deffend Irén) tagjai. A produkció zenéjét a Junior Prima-díjas népdalénekes Kacsó Hanga, valamint a Liszt Ferenc-díjas, érdemes és kiváló művész, a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetője, Pál István Szalonna és bandája élőben játszotta, a dalt erre az alkalomra írták.
Az eseményen megemlékeztek a nemzet közelmúltban elhunyt sportolójáról, az ötszörös olimpiai bajnok tornász Keleti Ágnesről is, akinek arcképe az Operaház falán kivetítve is megjelent.
A tízes listák (az MSÚSZ alapján):
Az Év férfi sportolója:
1. Kós Hubert (úszó) 1060 pont
2. Rasovszky Kristóf (úszó) 874
3. Milák Kristóf (úszó) 685
4. Szoboszlai Dominik (labdarúgó) 264
5. Valter Attila (kerékpáros) 132
6. Halász Bence (atléta) 92
7. Betlehem Dávid (úszó) 58
8. Bőhm Csaba (öttusázó) 37
9. Németh Nándor (úszó) 25
10. Varga Ádám (kajakozó) 19
Az Év női sportolója:
1. Gulyás Michelle (öttusázó) 1311
2. Márton Viviána (tekvandós) 720
3. Klujber Katrin (kézilabdázó) 355
4. Csipes Tamara (kajakozó) 343
5. Vas Kata Blanka (kerékpáros) 221
6. Hámori Luca (ökölvívó) 83
7. Juhász Dorka (kosárlabdázó) 75
8. Muhari Eszter (vívó) 70
9. Major Veronika (sportlövő) 46
10. Guzi Blanka (öttusázó) 22
Az Év csapata (hagyományos csapatsportágak):
1. Női kézilabda-válogatott 1079
2. Az FTC férfi vízilabdacsapata 810
3. A Győri ETO KC női kézilabdacsapata 444
4. Férfi labdarúgó-válogatott 206
5. Férfi jégkorong-válogatott 195
6. Férfi vízilabda-válogatott 136
7. Női vízilabda-válogatott 114
8. A Veszprém férfi kézilabdacsapata 106
9. Férfi kézilabda-válogatott 93
10. Női jégkorong-válogatott 63
Az Év csapata (egyéni sportágak csapatai):
1. Férfi párbajtőr-válogatott 1366
2. Férfi kardválogatott 799
3. Női 4x200 m-es gyorsúszóváltó 245
4. Férfi kajak kettes (Nádas, Tótka) 225
5. Női kajak kettes (Csipes, Gazsó) 218
6. Női kajak négyes 211
7 . Női légpisztolycsapat 62
8. Aerodance-csapat 52
9. Női kajak kettes (Fojt, Pupp) 47
10. Női kenu kettes (Kiss, Nagy) 21
Az Év edzője:
1. Golovin Vlagyimir (kézilabda) 829
2. Szokolai László (úszás) 538
3. Dancsházy-Nagy Tamás (vívás) 429
4. Nyéki Balázs (vízilabda) 425
5. Bob Bowman (úszás) 335
6. Csipes Ferenc (kajak-kenu) 243
7. Tibolya Péter (öttusa) 208
8. Jancsik Árpád (paraúszás) 82
9. Per Johansson (kézilabda) 82
10. Suvi Mikkonen (tekvondó) 75
A szavazatoknál az első hely 3, a második 2, a harmadik 1 pontot jelentett.
Az Év fogyatékos férfi sportolója:
1. Kiss Péter Pál (kajak-kenus, parasportoló) 177
2. Major Endre (asztaliteniszező, parasportoló) 463
3. Pálos Péter (asztaliteniszező, parasportoló) 515
4. Mocsári Bence (triatlonista, parasportoló) 615
5. Domonkos Ádám (úszó, szervátültetett) 670
6. Mihálovits Tamás (atléta, szervátültetett) 771
7. Molnár Dominik (gyorskorcsolyázó, speciális olimpikon) 780
8. Zámbó Zoltán (sakkozó, látássérült) 817
9. Kertész Ádám (alpesisíző, speciális olimpikon) 883
10. Ötvös Patrik (cselgáncsozó, siketlimpikon) 1019
Az Év fogyatékos női sportolója:
1. Konkoly Zsófia (úszó, parasportoló) 154
2. Ekler Luca (atléta, parasportoló) 319
3. Pap Bianka (úszó, parasportoló) 322
4. Illés Fanni (úszó, parasportoló) 580
5. Luterán Petra (atléta, parasportoló) 630
6. Szvitacs Alexandra (asztaliteniszező, parasportoló) 734
7. Gyurkó Alexandra (úszó, szervátültetett) 859
8. Gál Nikolett (atléta, siketlimpikon) 965
9. Czibula Krisztina (gyorskorcsolyázó, speciális olimpikon) 1025
10. Kollarics Hajnalka (hófutó, speciális olimpikon) 1122
Az Év fogyatékos csapata:
1. Női kerekesszékes vívóválogatott 158
2. Siketlimpiai női curlingválogatott 557
3. Szervátültetett asztalitenisz vegyes páros (Bácsi Bernát, Jakucs Edina) 627
4. Szervátültetett férfi úszócsapat 649
5. Szervátültetett asztalitenisz férfi páros 658
6. Para boccia vegyes páros 746
7. Siketlimpiai sakkcsapat 748
8. Speciális olimpiai hófutóválogatott 817
9. Para-asztalitenisz női páros 819
10. Speciális olimpiai floorball válogatott 930
A fogyatékos sportolók versenyében a 122 szavazó sorrendbe állította a tíz jelöltet, a helyezési számok összeadódtak, s értelemszerűen a legalacsonyabb pontszámú győzött.
Link
Link
A magyar szurkolóknak is üzentek az év sportolói.
Link
M4 Sport - Az Év Sportolója Gála: így köszöntötte Arsene Wenger az életműdíjas Bölöni Lászlót
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Sport |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2025-01-13 20:45:26, hétfő
|
| |
| |
A FIDESZ FÖLÉNYESEN NYERT, MÍG MAGYAR PÉTER MEGFUTAMODOTT
Megint mellélőttek a baloldali közvélemény-kutatók
Metropol
A politikai elemző Facebook-oldalán reagált a Tolna megyei időközi választás eredményére, amelyben beszólt a Tisza Párt elnökének. Mint ahogy korábban beszámoltunk róla, nagyarányú győzelmet aratott a Fidesz-KDNP jelöltje a vasárnapi Tolna megyei időközi választáson. A kormánypártok által támogatott Csibi Krisztina közel 64 százalékkal nyerte meg a dombóvári központú választókerületet, míg a második helyre a Mi Hazánk elnökhelyettese, a már jelenleg is a parlamentben ülő Dúró Dóra futott be.
Csibi Krisztina közel 64 százalékkal nyerte meg a dombóvári központú választókerületet
Deák Dániel, a XXI. Század Intézet vezető elemzője egy Facebook-posztban fejtette ki véleményét az eredményről, ebben azt írta:
"Most már érthető, miért nem mert elindulni a Tisza Párt a tolnai időközi választáson, ugyanis a Fidesz jelöltje hatalmas, 60 százalék feletti győzelmet aratott. Magyar Péter tudja nagyon jól, hogy ha elindult volna az időközi választáson, akkor súlyos vereséget szenvedett volna, amit jelen helyzetben nem engedhet meg magának, ugyanis akkor az ellenzéki szavazókban nem tudna reményt kelteni, nem tudná az aktivitásukat fenntartani."
A politikai elemző szerint a Tisza Párt vezetője, tisztában a vereség elkerülhetetlenségével, ,,kínos magyarázkodásba kezdett", és a részvételi arányok alacsonyságára hivatkozott, miközben még az ellenzéki Telex is kiemelte, hogy egy időközi választáshoz képest a részvétel kifejezetten magas volt Tolna megyében.
A választás eredménye, mely szerint a Fidesz jelöltje, Csibi Krisztina 64 százalék körüli eredménnyel nyert, szerinte ellentétben áll az ellenzéki közvélemény-kutatók méréseivel, amelyek a biztos pártválasztók körében országosan majdnem 10 százalékpontos csökkenést jeleztek a kormányoldalon.
,,A mostani eredmény arra is rávilágít, hogy mennyire különbözik a virtuális tér és a valóság: míg a közösségi médiában a lájkok számítanak, addig a választáson a szavazatok, utóbbiból márpedig a Fidesznek van a legtöbb"
- írta posztjában Deák Dániel.
Taroltak a kormánypártok a dombóvári központú körzetben, a második helyre a mi hazánkos Dúró Dóra futott be, a DK-s jelölt csak a harmadik lett, a Tisza Párt el sem indult.
Mint ismert, a térségben élőknek azért kellett az urnákhoz járulniuk, mert tavaly októberben váratlanul elhunyt a dombóvári központú körzet addigi képviselője, a 2022-ben a Fidesz-KDNP színeiben győzni tudó Potápi Árpád.
A megüresedett posztért összesen hatan szálltak versenybe:
a Fidesz-KDNP Csibi Krisztinát indította a választáson, aki helyben beágyazott jelöltnek számít, hiszen éveken át dolgozott a néhai képviselő mellett;
az MSZP egykori országgyűlési és EP-képviselőjét, Harangozó Gábort támogatta a választáson, aki függetlenként szerepelt a szavazólapon;
a Mi Hazánk a párt elnökhelyettesét, a most is parlamenti padsorban ülő Dúró Dórát jelölte;
a DK a térségben korábban polgármesterként is tevékenykedő Takács Lászlót nevezte;
míg a Vona Gábor-féle Második Reformkor Ágoston Pált indította.
Rajtuk kívül egy független jelölt is megmérette magát Vilcsek Ernő személyében.
Közel 100 százalékos feldolgozottság mellett fölényesen, 64 százalék körüli eredménnyel győzött Csibi Krisztina, megőrizve ezzel a parlamenti mandátumot a kormánypártok számára. Facebook-oldalán azt írta:
Tolna 02 megcsinálta!
A második helyen tőle jócskán lemaradva a mi hazánkos Dúró Dóra áll 19 százalékos eredménnyel, míg a harmadik helyre a DK-s Takács László futott be, ő 11 százalék körüli voksot söpört be végül.
Link
Ezen már semmilyen kármentő vudufelmérés nem segít: a Tisza nevű blöffpárt megfutamodott, a Fidesz tarolt
Link
Átnevezik a Tisza pártot Tosza pártnak
Link
Retteg a magyarok haragjától: David Pressman elmenekült Magyarországról
Link
A Tisza Párt elnökének négyhavi mérlege Brüsszelben: hat ülésnap, 458 ezer forintos órabér
Link
*Embertisztelet ellenzéki módra, avagy Magyar Péter megérkezett...
Az elmúlt évben csaknem mindenki Magyar Péter szavairól beszélt, amit egy napvilágra került hangfelvételen mond. Ezek szerint az emberek - korántsem mellékesen, saját hívei - büdösek és büdös a szájuk is. Kár felsorolni a többit, biztos azt is mindeni ismeri...
De ez a csónak is le fog egyszer csak zuhanni, eltűnnek alóla a kezek. Nem egy “őszödi beszéd" lesz a veszte, ő ekkora intellektuális teljesítményre messze nem képes. Valami teljesen triviális, abszurd vagy váratlan dologtól fog egyszer csak összezuhanni a légvár, amit épít. Nem valami nagy ügy lesz, és nem az eszük fog megjönni a szektatagoknak. Mint ahogy például az amerikai baloldali szavazókat sem akkor kezdte zavarni a több millió bevándorló, amikor ezek megerőszakoltak és megöltek néhány diáklányt a déli államokban. Hanem amikor a Haiti migránsok Ohioban elkezdték megenni a helyi lakosok házimacskáit.
Anno Bill Clintonról is mondták, még arkansasi kormányzó korában, hogy csak akkor volt rajta nadrág, ha fotózták. Petike is csak addig lapátol, amíg ezzel pózolhat a kameráknak. És ha rászólnak a helyiek, hogy miért dobálja el a sörösdobozokat, akkor keménykedni kezd velük, a testőrök gyűrűjében. És egyszer valami tök egyszerű, vidéki srác masszív szóváltásba keveredik majd vele, és az egész felkerül a netre. És nem racionálisan fogják belátni a hívei, hogy mekkora gyökér, hanem érzelemből. És ott dől össze a kártyavár.
"* Magyar Péter úgy tesz, mintha a gyerekekért harcolna, miközben annak az európai pártcsaládnak a fizetett bábja, amely millió számra engedi be azokat, akik semmibe veszik a nőket és főként a lány gyerekeket, akiknek a jogrendszere megengedi, hogy párhuzamos társadalmakat építve akár kiskorú kislányokat férjhez adjanak és tárgyként kezeljék őket.
* Magyar Péter úgy harcol a gyerekekért, hogy az európai pártcsaládjával támogatják az abortuszt, a gendert, az LMBTQ- és homoszexuális-propagandát, amely nyilvánvalóan tönkreteszi az európai társadalmat és szétveri annak az alapját, a hagyományos családot.
* Magyar Péter harcol az úgynevezett európai értékekért, de az európai értékekbe nem számítja bele a magyar nemzeti érdeket, a keresztény gyökerű kultúrát, a hagyományos családmodellt, a nemzeti identitást, a hazaszeretet, a valódi sajtószabadságot, és az őslakosok alapvető jogait, a bevándorlókkal szemben.
* Magyar Péter és az európai pártcsaládja, kirekesztéssel és antiszemitizmusmussal is vádolnak bennünket, miközben az európai zsidóságra rászabadították a zsidógyűlölő illegális migránsok millióit.
* Magyar Péter és az európai pártcsaládja harcolnak a VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁS szabadságáért, de nem tűrnek más véleményt, kirekesztő módon megbélyegeznek másokat, akik velük nem értenek egyet. Bármit hazudnak, majd az ellenkezőjét is, majd ismét mindent is
* Magyar Péter és az európai pártcsaládja harcolnak az EMBERI MÉLTÓSÁGÉRT is, miközben habzó szájjal démonizálják, gyalázzák, a velük nem egyező véleményt megfogalmazó embereket, miközben ESÉLYEGYENLŐSÉGBŐL IS oktatnak bennünket, de kizárólag a saját gazdáik a globalista pénzhatalom érdekeit és esélyeit veszik figyelembe, az őslakos európaiakkal szemben."
Botrányok Magyar körül
Péter vitéz - Bayer Zsolt verse
Egykedvűen esik, ázik Duna partja,
Ott ácsorog Péter, a fejét vakarja.
,,Hogy lesz ebből haszon - politikai,
mely népszerűségemet még tovább emeli?"
Így kesereg Péter, de nincsen ötlete,
Hisz' az soha nem volt, egye meg a fene.
Viszont a vállánál szélesebb az arca,
És a slimfit gatya tökét se takarja.
Erre alapozta eddig is a sikert,
Meg az aljasságra, mit lelkéből kivett.
Eh! Mit a lelkéből - az nem volt neki soha,
Annak helyén nőtt ki, félelemből moha.
Mert mindig rettegett, hogy ő egy kis senki,
Ha az asszony elmegy, mi marad őneki?
Igazgatóságból kirúgják őt mindjár' -
Dolgozni kellene, de munka neki úgy fáj.
El is telt majd' egy év, hogy az asszony dobott,
,,Pedig fenyegettem, vertem pánikdobot,
Mentőt is kihívtam, aztán meg leléptem,
Aki meg szembejött, jól megfenyegettem."
Végül elővettem hangfelvételeket,
Titokban rögzített, üres hülyeséget,
Az asszony beszél ott, nem tudta, hogy veszem,
Nekem viszont nincsen semmi becsületem.
Jobb helyen ilyenért az embert agyonverik,
De hová én megyek, ott meg kitüntetik.
Mert én megyek immár a politikába' -
De soha nem jobbra, nemzeti oldalra.
Megyek odaátra, hazaárulónak,
deep state valagába táskahordozónak,
Ott van becsülete az ilyen patkánynak,
Ki eladta magát ,,tiszai" k...rvának.
Persze azzal kezdtem, szó sem lehet róla,
Politikus legyek bármikor, valaha.
Majd az lettem mégis - ha az politika,
Mikor egy kis görény seggét odatartja.
Aztán megígértem, nem megyek Brüsszelbe,
Mégis megtapsoltak - mandátum átvéve.
hangosan ugattam: mentelmi jog ócska -
Amikor én jövök, el is lesz pusztítva.
Aztán meg is jöttem, s mögéje bújtam,
Mert hát az Ötkertben magam megmutattam.
Mulattam egy kicsit, én, a retkes proli,
Kutattam, kerestem, hol van egy kis nuni.
Fetrengtem parketten csitrik lába között,
Jó, hogy nem Borsodban tört rám ez az ördög,
Mert ott kiontották volna a belemet,
Itt meg csak felvették valódi énemet.
Azt meg elintéztem, a telót elloptam,
A teló gazdáját jól fel is pofoztam.
Aztán elszaladtam bíróságra hamar,
Anyám ott a főnök, nincs, ami megzavar.
Magyar Péter jelenség
Nem szimpatikus a magyarok többségének Magyar Péter, de nem a mostanában zajló hangfelvétel-botrány miatt. A Nézőpont Intézet kutatása szerint a Tisza Párt arca szimpatikusságban elégtelenre vizsgázott a válaszadók 45 százalékánál és további 10 százalék elégséges érdemjegyet adott, azaz 55 százalékuk inkább nem tartja szimpatikusnak a politikust. 15 százaléka a válaszadóknak jó, további 10 százalékuk jeles érdemjegyet adott, azaz 25 százalékuk találta Magyar Pétert inkább szimpatikusnak.
*Ez az ember egyszerűen nem alkalmas miniszterelnöknek
Magyar Péter nem politikus többé, hanem csupán jelenség, tanulmányozása nem politika, hanem pusztán tudományos érdeklődés következménye.
Amióta napvilágra került az ellenzék vezetőjének a saját híveiről mondott véleménye, megnyilvánulása, sokan megdöbbentek
Teljesen világos, hogy ez az ember nem alkalmas miniszterelnöknek és így miniszterelnök-jelöltnek sem. Ezt a környezetében is tudja mindenki, az ő szégyenük, hogy nem néznek ezzel szembe. Az ország számára viszont hihetetlenül káros, hogy az ellenzék másfél évvel a választások előtt arra pazarolja az idejét, hogy újra egy teljesen alkalmatlan, mindenféle komolyan vehető csapat nélküli figurából csináljon egyedül üdvözítő egyetlen lehetséges alternatívát.
Mindannyiunk elemi érdeke ugyanis, hogy a Fidesznek legalább komolyan vehető kihívója legyen. Az amerikai segítség nyilvánvaló elapadásával ez a projekt még szánalmasabb lesz, mint eddig, a posztkommunista hálózatok oligarchái pedig nem elég okosak ahhoz, hogy akár kicsit is esélyessé tegyenek egy teljesen alkalmatlan embert.
És még egyszer szeretném leszögezni, senki, senki nem viselkedhet így senkivel, teljesen elfogadhatatlan, hogy ez az ember bejárkál mindenhová, és úgy viselkedik mindenkivel, mint a környezetében lévő emberekkel. Azok saját döntésük alapján alázzák meg magukat, de a közintézmények dolgozói ezt egy európai parlamenti képviselőtől sem kötelesek eltűrni.
Botrányok Magyar körül
Kapcsolódó videók - Nem teljes, csak néhány...
Videók halmaza, ha nem látható, az nem a véletlen műve. Azt törölték, vagy törölni fogják!
Magyar Péternek csak a pénz számít: 240 milliót tett zsebre néhány év alatt
Link
Vegyük észre: Magyar Péter olyan messzire ment, mint a baloldalon még soha senki
Link
Magyar Péter állva tapsolta az Ukrajna katonai támogatását követelő Ursula von der Leyent - a mentelmi ügye múlhat azon, hová helyezkedik
Link
Megy a hergelés egyfolytában, alattomosan:
MENCZER Tamás és MAGYAR Péter balhé: vége van, Kicsi? Marika for Prezident No. 39.
Link
Tiszás hergelőknek kötelező
A GDP arányos államadósságról ennyit: Jeleznèm, hogy nagyrészt nem kifelè tartozunk. Az IMF haza lett küldve...
2010 ig 80 volt, 2019 re ez lement 68 ra
Majd jött e C-19, 2022 ben meg a háború + a 14 szankció!
Ami a mindenszarhívőket nem érdekli.
Köszönjük URSULA "nagyszerű" munkát végeznek
Link
A karácsony az nem télünnep libsik!...
Link
Magyar Péter állva tapsolta az Ukrajna katonai támogatását követelő Ursula von der Leyent - a mentelmi ügye múlhat azon, hová helyezkedik
Link
Nyílt kérdés Péter Magyarhoz. Ez tényleg érdekel. Azt írtad, hogy nagyapád, Erőss Pál 1956-ban ,,fegyverrel harcolt a hazájáért".
Link
Magyar Péter igazi arca: lenézi a nőket, semmi és senki nem érdekli, csak saját maga
Link
Így néz ki, ha Magyar Péter úgy gondolja, bármilyen nőt megkaphat
Link
Magyar Péter nemcsak a törvények, de az emberek fölött állónak is képzeli magát, mindenkit lenéz
Link
Sz.rok, agyhalottak, f.szok, idióták - így beszél Magyar Péter saját embereiről
Link
,,Büdösek az emberek és a szájuk,
Link
Magyar Péter elmenekült a tüntető nyugdíjasok és a média elől
Link
Magyar Péter azzal fenyegette gyerekeit, hogy intézetbe kerülnek, miután az anyjukat börtönbe juttatta
Link
Hogyan lett Magyar Péter Brüsszel embere? - Videó
Link
Magyar Péter őszödi beszéde
Link
Drogszobák helyett zéró toleranciát!💉 Eszement drogszobák helyett zéró toleranciát!
Link
.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Média |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2025-01-10 22:30:53, péntek
|
| |
| |
EGY KIS VIDÁMSÁG - HÉTVÉGÉRE 
A férfi beszélget Istennel:
Férfi:
- Miért teremtetted a nőt ennyire gyönyörűségesnek?
Isten:
- Hát, hogy szeresd.
Férfi:
- De akkor meg miért teremtetted ennyire ostobának?
Isten:
- Hát, hogy ő is szeressen téged...
A férj elmegy a pszichiáteréhez:
- Doktor úr, segítsen! A feleségem több mint 100 macskát tart a lakásban, el se tudja képzelni, milyen nagy a bűz!
- És miért nem nyitja ki az ablakot?
- Hogy kirepüljön az én szépséges 150 galambom?!
- A férjem megkérdezte, miért nincs tökéletes rend, ha egész nap itthon vagyok...
- Én pedig megkérdeztem tőle, miért nem vagyunk még gazdagok, ha ő egész nap dolgozik...
A fiatal jogász kiadó szobát keres. Elmegy egy címre, egy szép tizenéves lány nyit ajtót, majd megjelenik az anyja is. Megállapodnak a bérleti díjban, majd a háziasszony hozzáteszi:
- Egyetlen kikötésem van, fiatalember. Semmilyen nőszemély nem látogathatja.
- Miért?
- Mert itt van a lányom
A háború alatt orosz katonák foglalták el a falut. Saláta házát sem kímélték meg, a kapitány így rontott be:
- Itt vagy rablás vagy erőszak lesz!
Ebben a pillanatban megjelent Salátáné, mire a kapitány elkiáltotta magát:
- Rablás lesz!
A házaspár elviszi a fiát az orvoshoz, mivel túl kicsi a fütyije. Az orvos megvizsgálja a gyereket, majd így szól:
- Semmi gond, adjanak neki palacsintát, az csodát fog tenni.
Következő reggel a gyerek látja, hogy az asztalon egy nagy halom palacsinta gőzölög.
- Ezt mindet meg kell ennem? - kérdezi.
- Vegyél ki magadnak kettőt - mondja az anyja. - A többi apádé!
A házaspár megegyezik, hogy akár melyikük hal meg először, az visszajön elmondani, hogy vajon van-e szex a halál után, bár mindkettőjükben élt a kétség, hogy van-e egyáltalán élet a halál után...
Hosszú éveket éltek le együtt, mikor egy szép napon a férj meghal. Állva a szavát, visszatért a lelke beszámolni a tapasztalatokról.
- "Marion... Marion ."
- "Te vagy az, Bob?"
- "Igen, visszajöttem, ahogy megegyeztünk!"
- "Nagyszerü, és hogy néz ki a helyzet?
- "Nos, reggel ébredés után mindjárt szex. Aztán megreggelizem, nyomás a golfpályára. Ott megint egy kis etye-petye, utána napozás és fürdőzés majd ismét egynéhány igen kellemes aktus... Aztán itt az ebédidő (biztosan szeretnéd a kaját, sok-sok zöld), aztán megint egypár kamaty a golfpályán és ez gyakorlatilag így megy egész délután, csak szex és megint szex.
Könnyü vacsora után vissza a golfpályára, ahol aztán egészen késő estig megy a dolog, ki tudja már számon tartani hányszor. Persze ezek után aztán már jólesik egy kis alvás, a jól megérdemelt pihenés, hiszen másnap reggel minden kezdődik előlről!"
- "Oh, Bob! A Mennyországban vagy?"
- "Nem egészen... - nyúl lettem valahol Dél Carolinában.?
A kisfiú, mikor reggel felébredt, megkérdezte az anyukáját:
- Anya, még mindig hasmenésed van?
- Miből gondolod kisfiam, hogy az van?
- Az éjjel felébredtem egyszer és hallottam, hogy azt mondogattad, hogy mikor keményedik már meg ez a szar?
A lovag keresztesháborúba indul. Előbb azonban szépséges, fiatal feleségére erényövet csatol, hogy megóvja minden kísértéstől. A kulcsot átadja legjobb barátjának, hogy gondosan őrizze meg. Felnyergeli lovát, s elindul. Fél órával később, vágtató lovon, barátja utoléri, és a sietségtől elfúló hangon mondja:
- Állj meg, Tankréd! Rossz kulcsot adtál!
A kisváros polgármesterét telefoncsörgés ébreszti fel az éjszaka közepén. Az egyik ügyvéd az:
- Polgármester úr, sürgősen beszélnem kell önnel!
- Mi az, ami nem várhat reggelig?
- A főbíró ma este meghalt, és én szeretnék a helyére kerülni.
- Nos, nekem mindegy, ha a temetkezési vállalkozó nem ellenzi...
A mi sorsunk - embereké
Az első napon Isten megteremtette a kutyát. És mondá az Úr:
- Ülj egész nap házad ajtaja előtt és morogj meg mindenkit, aki elhalad vagy bejön. Húsz évnyi életet adok neked.
- Húsz év? - kérdezte a kutya. - Az túl sok morgás. Adj nekem csak tíz évnyi életet, a másik tízet visszaadom Neked. - És beleegyezett az Úr.
Második napon Isten megteremtette a majmot. És mondá:
- Szórakoztasd az embereket, majomkodj és nevettesd meg őket.húsz évnyi élettartamot adok neked.
- Húsz év ehhez túl sok - mondta a majom. - Én nem majomkodnék annyit. A kutya visszaadott Neked tíz évet, én is ezt teszem. - És ebbe is beleegyezett az Úr.
Harmadik napon Isten megteremtette a szarvasmarhát. És mondá:
- Járj ki a földekre a gazdáddal nap mint nap, izzadj a Nap heve alatt, fialj borjakat, és adj tejet a gazdádnak. Hatvan évnyi élettartamot adok neked mindehhez.
Azt mondja a marha:
- Ez meglehetősen kemény sors hatvan éven keresztül. Inkább vállalnék csak húszat és visszaadnék Neked negyvenet. - És lőn: ebbe is beleegyezett az Úr.
Negyedik napon Isten megteremtette az embert. És mondá:
- Egyél, aludj, játssz és élvezd az életet. Minderre húsz évet adok neked.
- Azt mondja az ember: Mi? Csak húsz év? Ha lehet, kérem még azt a negyvenet, amit a szarvasmarha adott vissza Neked, meg azt a tízet, amit a majom és azt a tízet is, amit a kutya utasított vissza.
- Legyen! - mondá az Úr.
Hát így esett, hogy életed első húsz évében eszel, alszol és játszol, a következő negyven évben izzadsz a nap alatt és gürcölsz, hogy eltartsd a családod, a következő tíz évben majomkodsz, hogy szórakoztasd az unokáidat és az utolsó tíz évben csak üldögélsz a kapu előtt és megmorogsz mindenkit, aki a közeledbe jön.
- A múltkor csengettek, kinyitom az ajtót, és ott áll egy magas, jóképű pasas, és azt kérdi, itthon van-e a férjem. Mondom, nincs, erre felkap, bevisz a szobába, lerak a franciaágyra, és jól megdug.
Utána egy héten át minden egyes nap ugyanez történt... Na most már megöl a kíváncsiság, hogy vajon mit akarhat ez a pasas a férjemtől.
A nászéjszakán az asszonyka azt mondja a negyedik férjének:
- Drágám, tudnod kell, hogy én még szűz vagyok.
- Az meg hogy lehet! Hiszen már háromszor voltál férjnél!
- Igen, de tudnod kell az első férjem nőgyógyász volt, ő csak nézte. A második férjem pszichológus volt, ő csak beszélt róla. A harmadik férjem bélyeggyűjtő volt, ő meg csak nyalta;.. Ó, ő hiányzik a legjobban.
A nyolcvan éves bácsika feleségül vesz egy 25 éves leányzót. Eljön a nászéjszaka és a feleség gondolván, hogy férjét elfárasztotta a ceremónia, külön hálószobában készül nyugovóra térni, amikor kopogtatnak az ajtón. Az öreg az. Befekszik a felesége mellé. Mikor végeznek, jó éjszakát
kíván az arának, majd eltávozik. A menyasszony már majdnem elalszik, amikor ismét kopogtatnak. Ismét az öreg az, szerelemre éhesen. Amikor befejezik, az öreg ismét jó éjszakát kíván, és elmegy. A menyasszony megint majdnem elalszik, de ismét jön kopogás, a felajzott idősödő férjjel. Amikor
befejezik, a leányzó nem hagyhatja szó nélkül az esetet:
- Áruld már el, hogyan csinálod? Amilyen férfiakkal eddig dolgom volt, hiába voltak fiatalabbak, nem bírták háromszor egymás után. Honnan van ennyi energiád?
Mire az öreg kicsit meglepetten:
- Hogyan? Már jártam itt ma este?
A 80 feletti házaspár már hatvan éve élt együtt. Messze nem gazdagok, sose voltak azok, de megéltek, mert nagyon beosztottak minden fillért. Dacára annak, hogy idősek lettek, nem panaszkodhattak az egészségükre, leginkább annak köszönhetően, hogy az asszony mindkettejük egészségét védendő csak kimondottan egészséges élelmiszert tett az asztalra, s gondja volt az egészségmegóvó életszokások, diéták betartására is.
Egy napon azonban a jó egészség már nem segített, mivel repülőre szálltak, amely lezuhant velük..., s ők a mennyben találták magukat. A mennyek kapuján Szent Péter engedte be őket. Bevezette a párt egy csodálatos otthonba, ahol minden arany volt és selyem, teljesen felszerelt konyhával, vízeséssel a fürdőben. A szekrények tele finomabbnál finomabb ruhákkal. És így tovább...
SzentPéter csak ennyit mondott:
- 'Ez itt az új otthonotok!'
Az öregember megkérdezte Pétert, hogy mennyibe fog ez itt nekik kerülni?
- 'Semmibe!' - válaszolt Péter. - 'Tudjátok, ez a jutalmatok a mennyben!'
Az öregember kinéz az ablakon és meglátja az alant elterülő golf-pályát, amelynél szebbet nem látott a földön. Megkérdezte: 'És mibe kerül egy játék ezen a pályán?'
- 'De hiszen ez a Mennyország!' - válaszolt Péter. - 'Akár minden nap játszhatsz ingyen, amennyit csak akarsz!'
Átmentek a klubházba, ahol terített asztalokon csodálatos ételek sorakoztak. Nagy steak-ek, sült oldalas, tengeri herkentyűk, egzotikus desszertek, mindenféle gyümölcs, s pompás italok...
- 'Nehogy újra kérdezz!' - szólt Péter. - 'Ez itt a Menny, minden ingyenes és a Ti kedvetekre van!'
Az öregember körülnézett és idegesen tekingetett a felesége felé.
- 'Jól van, de hol vannak a zsírszegény és koleszterinmentes ételek, vagy a koffeinmentes tea és kávé?'
- 'Mindenből a legjobb van itt...' - mondta Péter. ' - ...Annyit és olyat ehetsz, amit csak akarsz, mégsem leszel kövér, vagy beteg! Ez ugyanis a Mennyország!'
Az öregember mormogott:
- 'És nem kell folyamatosan letornásznom?'
- 'Csak akkor, ha éppen tornászni van kedved!' - volt a mosolyos válasz.
- 'És nincs cukorszint-mérés, sem vérnyomás ellenőrzés?'
- 'Soha többet! Az egyetlen dolgotok, hogy élvezzétek az ittlétet, a Teremtő ajándékait!' - erősítette meg Péter.
Az öregember nagyon csúnyán nézett a feleségére, és azt sziszegte:
- ' Te és a nyamvadt, hülye diétáid! Akár már tíz éve itt lehetnénk...!'
A pap és a buszsofőr egyszerre kopogtatnak a mennyország kapuján. Kijön Szent Péter, röviden elbeszélget velük, majd beengedi a buszsofőrt. A pap fölháborodva kérdezi:
- És én? Engem, aki egész életemben Isten szavát hirdettem, nem engedsz be? Hogy lehet ez?
- Hát úgy, hogy amíg te prédikáltál, mindenki aludt. Bezzeg amíg a buszsofőr vezetett, addig mindenki imádkozott...
A pap gyóntatja Mórickát:
- Móricka, miért loptad el a hentes biciklijét?
- Atyám, nem hallom.
Az atya most már hangosabban:
- Móricka fiam, miért loptad el a hentes biciklijét?
- Atyám, a rácsnak ezen az oldalán semmit sem hallani, cseréljünk helyet!
Helyet cserélnek, mire Móricka megkérdezi:
- Atyám, miért bujt ágyba a hentes feleségével?
- A francba, itt tényleg nem hallani semmit!
A pályaudvaron egy férfi a vonatablakból így búcsúzik el a barátjától:
- Köszönök mindent! A feleséged pedig isteni az ágyban!
Mikor elindul a vonat, pár perc múlva megszólal az egyik kupéban ülő utas:
- Maga ezt komolyan mondta?
- Nem. A felesége átlagos, csak nem akartam megsérteni vele.
A szerzetes kimegy a hegyekbe sétálni és elmélkedései közben hirtelen kibukkan a sűrűből egy grizli medve. Elkezd rohanni, a medve utána. Látja, hogy semmi esélye már, ezért letérdel és elkezd
imádkozni:
- Istenem add, hogy ez a medve irgalmas keresztény legyen!
Isten meghallgatta imáját, a medve letérdelt és elkezdett magában beszélni, miközben az égre nézett:
- Édes Jézus légy vendégünk, áldd meg amit adtál nékünk, ÁMEN!
A szép szomszédasszony....
A nő nem férjezett, nagyon formás, csinos, kivánatos. Az utca másik oldalán lakik, velem szemben. A konyhám ablakából sokszor látom. Éppen kinéztem az ablakon, amikor hazaérkezett a munkájából, ezen az estén. Nagyon meglepődtem, amikor megfordult és átjött hozzám! Egyenesen feljött a kocsifeljárón és kopogtatott az ajtómon. Kinyitottam az ajtót, amikor is végignézett rajtam és ezt mondta:
- "Most érkeztem haza a munkából és erősen azt érzem, hogy ma este ki kell rúgni a hámból, szeretném nagyon jól érezni magam, táncolni szeretnék és be kell pityókáznom. Ma este, még szexelni is jó lenne! Van valami elfoglaltsága ma estére?"
Én gyorsan rávágtam:
- "Ó, semmi különös, szabad vagyok ma estére!"
- ,,Nagyszerű! - Majd zavartan elmosolyodott és azt kérdezte:
- "Akkor tudna vigyázni a kutyámra holnap reggelig?"
A szőke nő lélekszakadva rohan be a benzinkút shopjába segítséget kérni, mert véletlen becsukódott az ajtó és az indítókulcs bennmaradt a zárban. A shopos mondja, hogy nem mehet ki, de ad egy darab rudat, próbálja azzal kiszedni. A nő kimegy és néhány perc múlva nagy hahotával megjelenik egy ember. Kérdi a kutas, hogy mit nevet?
- Hát kint van egy szőke nő a kocsinál és próbálja kipiszkálni egy dróttal a slusszkulcsot.
- Nem szégyelli magát, - csattan fel a shopos ember, más baján nevetni?
- Már hogyne nevetnék? Benn ül a kocsiban egy másik szőke, aki irányítja,kicsit jobbra, kicsit balra...
A szőke panaszkodik a barna barátnőjének:
- Lefeküdtem mindenkivel a cégnél, megkefélt mindenki az utcából, végigment rajtam egy egész hokicsapat, de alig fogytam pár dekát!
Mire a barátnő
- Még egyszer mondom: TÚRÓKÚRA és nem KÚRÓTÚRA
A távoli faluban idő előtt szülni készül egy asszony. A fájások egyre sűrűbben jelentkeznek. Nincs mit tenni, a sógor elbiciklizik a nem messze lakó bábaasszonyért. Orvost hívni már nincs idő. A bába forró vizet kér, megmossa a kezét, majd felkapja orvosi táskáját és bemegy a vajúdó asszonyhoz. Néhány perc múlva kiszól:
- Kérek egy laposfogót!
A férj idegesen matat a szerszámok között, majd beadja. Pár perc múlva megint kiszól a bába:
- Csípőfogót!
A férj holtsápadtan benyújtja. Újra nyílik az ajtó:
- Reszelőt!
Az apa már se élő, se holt. Reszketve kérdi:
- De hát az ég szerelmére, mi történt?
- Még semmi, csak nem tudom kinyitni a táskámat...
A tengerparton sétál egy férfi. A hullámok egy palackot sodornak elé. Kihúzza a dugót, előbújik a palack szelleme. Nagyon hálás, hogy kiszabadította több évezredes fogságából, és hálából felajánlja, hogy teljesíti egy kívánságát. A férfi töri a fejét, hogy mit kérjen, végül azt mondja:
- Én rettenetesen félek a repüléstől, a hajón pedig tengeribeteg leszek. Ezért nem tudok elutazni
Hawaiira, pedig nagyon vágyom oda. Tudnál nekem egy autópályát építeni az óceán felett?
- Ez túlzó, irreálisan nagy kívánság - rázza a fejét a palack szelleme. Milliárdokat emésztene
fel, és nagyon sokára lenne csak kész. Kívánj valami teljesíthetőbbet!
- Hát jó - mondja a férfi. - Világéletemben vágytam arra is, hogy megértsem a női lélek rejtel-
meit. Azt szeretném tudni, hogy tulajdonképpen mit is akarnak a nők.
A szellem elgondolkodik, majd azt mondja:
- Kétsávos vagy négysávos legyen az a pálya?
A vasárnapi mise végén a tisztelendő ezzel búcsúzik a gyülekezettől:
- Jövő héten a hazugság bűnéről fogok prédikálni. Hogy jobban megértsétek, olvassátok el Márk 17. evangéliumát.
A következő misét azzal kezdi az atya, hogy kéri a híveket:
- Tegye fel a kezét, aki elolvasta Márk 17. evangéliumát!
Hirtelen az összes kéz a magasba emelkedik. A pap mosolyogni kezd.
- Na, erről akarok ma nektek beszélni. Márknak ugyanis csak 16 evangéliuma van.
A vasárnapi mise végén így szól a pap a gyülekezethez:
- Van egy jó és egy rossz hírem! A jó hír az, hogy van elég pénzünk a templom tornyának a megjavításához. A rossz hír az, gyermekeim, hogy mind a ti zsebetekben van.
A vézna Kovács dicsekszik a barátainak:
- Képzeljétek, tegnap futásra kényszerítettem egy öttagú bandát.
- Hihetetlen.
- Pedig így volt.
- És hogy csináltad?
- Én futottam elől, a többi meg utánam.
A zsúfolt buszra nem fér fel egy férfi. Idegesen elkiáltja magát:
- Menjenek már beljebb, annyi hely van még, hogy sakkozni lehetne!
Erre a válasz
- Jöjjön csak jóember, úgyis hiányzik egy paraszt!
Az Egyház embereket bíz meg, hogy minél több Bibliát adjanak el. Két hét múlva a gyűlésen beszámolót tartanak. Valaki eladott ötöt, valaki tízet, de a legnagyobb eredményt a dadogós érte el, aki több, mint húsz Bibliát adott el. Kérdik, hogyan csinálta?
- A-A-A-Azt mo-mo-mo-mondtam, ha nem ve-ve-ve-veszik meg, fe-fe-fe-felolvasom - mondja.
Az elvált asszony már negyedszer megy férjhez. A nászéjszakán a férje szörnyen meglepődik, mert kiderül hogy az asszony még mindig szuz.
- Nem értem, hogy lehet ez?! Azt mondtad, ez már a negyedik házasságod!
- Lánykoromban én se hittem volna... De az első férjem szűcs volt, és csak simogatott. A második cukrász, és csak ny@log@tott. A harmadik meg politikus, és csak ígérgetett!
Az ifjú feleség kissé meghízott. A férje dicsérgeti: Akkora asegged, mint egy betonkeverő.
Az asszonyka bánatosan hallgat. Este, amikor lefekszenek az ágyba, a férj a megszokott módon átnyúl a másik oldalra. Mire a feleség:
- Mit képzelsz? Hogy két nyamvadt kavicsért beindítom a betonkeverőt!
...és boldogan éltek, míg meg nem haltak.
Az önkormányzati lakóülésen a polgármester hosszasan felsorolta mi mindent tett az elmúlt évben a városért. Az első sorban egy idősebb férfi a bajusza alatt állandóan megjegyzéseket fűzött a dicsekvéshez. Egy idő után a polgármester már nem bírta tovább cérnával, ezért rászólt:
- Tisztelt uram, itt az első sorban fel tudna hozni egyetlen dolgot is, amit ön tett a közösségért.
- Boldogan - felelt a megszólított lakó - az őszi önkormányzati választások alkalmával én a kihívójára szavaztam.
Az öreg skót már 50 éve imádkozik az Úrhoz:
- Uram! Kérlek, add, hogy nyerjek a lottón!
Az Úr végül megunja, hogy már ennyi éve ugyanezt kéri tőle a skót, és így szól hozzá:
- Jól van! Megadom! Csak vegyél már végre egy lottószelvényt!
Az utolsó tanítási napon a gyerekek ajándékot visznek a tanító néninek. A virágboltos fia egy csokrot hoz, a cukrász kislánya egy tortát, majd az italboltos kisfia egy nagy dobozt, szépen csomagolva. A tanító megemeli, és látja, hogy valami szivárog belőle. Viccesen megkóstol egy cseppet, és megkérdi:
- Bor?
- Nem. - Feleli a fiú.
Újabb cseppet kóstol a tanító.
- Pezsgő?
- Nem.
- Szabad a gazda! - mondja a tanító. Feladom. Mi ez?
- Kiskutya.
Az ügyvéd halálos beteg és amikor egy barátja meglátogatja, éppen a Bibliát lapozgatja kétségbeesetten.
- Hát te meg mit csinálsz? - kérdezi a barát.
Mire az ügyvéd:
- Joghézagok után kutatok.
Az ügyvéd-dinasztina ifjú sarja leteszi ügyvédi vizsgáját. Pár nap múlva az apja átad neki egy hatalmas csomagot:
- Fiam, ezek itt a Kovács - Szabó féle birtokper iratai. Készülj fel, hétfőn te mész a tárgyalásra, és ne feledd, hogy ez a per már vagy 30 éve húzódik!
Hétfő délben diadalmas arccal, csillogó szemekkel tér haza az ifjú ügyvéd:
- Apám! Győztem! Megnyertem a pert!
- Micsoda?!
- Igen! 30 év után egyetlen ügyes húzással...
Piff-paff, az apja lekever két hatalmas pofont:
- Fiam! 30 éve élünk ebből a perből! 30 éve ezen a pénzen járunk nyaralni! És erre te megnyered?!
Az ügyvéd elmegy vadászni, lő is egy vadkacsát és az szépen le is zuhan, de beesik egy kertbe. Az ügyvéd megy a kacsájáért, azonban ott áll a kapuban a gazda, egy öreg paraszt.
- Bátyám adja már ide a kacsámat!
- Nem adom én! Az én portámon van, így az az enyém!
- De bátyám, a kacsát én lőtem, és mivel én vadász vagyok, így az engem illet!
- Nem adom én!
- Bátyám én ügyvéd vagyok, és nem akarok magával pereskedni! Adja ide a kacsámat, és már megyek is!
- Ha maga ügyvéd, akkor döntsük el, úgy ahogy azt nálunk itt a faluban szokták, három rúgással!
- Három rúgással, hát az meg milyen???
- Mindketten háromszor fenékbe rúgjuk a másikat, és aki nagyobbat rúg, azé a kacsa!
Az ügyvéd gondolkozik egy kicsit, de az öreg kicsi is, vékony is, meg öreg is így beleegyezik.
- Fiam, de legyél tekintettel a koromra, és legyen az enyém ez első három rúgás lehetősége!
Beleegyezik az ügyvéd. Az öreg első rúgása után könybe lábad a szeme.
A második rúgásnál majdnem hasra is esik, a harmadik rúgás után az orrával túrja a földet.
- Na most én jövök bátyám!
- Tudod mit fiam! Legyen a tiéd a kacsa!
Az üzleti tárgyalás szünetében megszólal egy asztalon hagyott mobiltelefon. Felveszik.
- Helló szívecském! Az előbb láttam egy új ruhát 100 000 forintért. Megvehetem?
- Hát persze.
- Aztán láttam egy szép sportkocsit, csak 10 millióba kerül. Ezt is megvehetem.
- Hát persze, drágám.
- Köszi, otthon várlak!
- Oké!
A beszélgetés után a férfi magasba nyújtja a készüléket.
- Nem tudja valaki, hogy kié ez a telefon?
Adóbevallásában a "Hány személyt tart el?" kérdésre egy berlini állampolgár így válaszolt:
- "4,1 millió illegális bevándorlót
4.4 millió munkanélkülit
900.000 börtöntölteléket 185 börtönben
650 kretént a parlamentben
Valamint az egész Európa Bizottságot."
Bevallását visszaküldték azzal, hogy válaszai elfogadhatatlanok. Az állampolgár erre egy kérdéssel válaszolt:
- "Miért? Tán kihagytam valakit ?"
- Aggodalomra semmi ok! Mondja az orvos a betegének. Ezzel a betegséggel elélhet akár hetven évig is!
- De hiszen már hetven vagyok!
- Na, mit mondtam!
Autóból használható bankautomata kezelési útmutatója:
Férfi ügyfeleknek :
1. Hajtson az automatához, és nyissa ki az ablakot.
2. Helyezze be az automatába a hitelkártyát, és adja meg a PIN-kódot.
3. Billentyűzze be a kívánt összeget.
4. Tegye el a pénzt.
5. Vegye ki a hitelkártyát és a bizonylatot.
6. Húzza fel az ablakot. Jó utat!
Női ügyfeleknek:
1. Hajtson az automata elülső oldalához.
2. Indítsa újból a lefulladt motort.
3. Nyissa ki az oldalsó ablakot.
4. Menjen hátrafelé, amíg az automata az ablak mellé nem kerül.
5. Vegye elő a táskáját, és ürítse ki az utasülésre, majd keresse meg a hitelkártyáját.
6. A visszapillantó tükörben ellenőrizze a sminkjét.
7. Próbálja meg a hitelkártyát behelyezni az ATM-be.
8. Szálljon ki, hogy elérje a bankautomatát.
9. Helyezze be a hitelkártyát.
10. Vegye ki és helyezze vissza fordított irányban.
11. Menjen vissza a kocsihoz, és keresse meg a noteszét, amibe felírta a PIN-kódot.
12. Billentyűzze be az adott számokat.
13. Nyomja meg a ,,Törlés" gombot, és a társadalombiztosítási száma helyett adja meg a mel-
lette lévő négyjegyű számot.
14. Most üsse be a felvenni kívánt összeget.
15. Vegye el a készpénzt és a bizonylatot.
16. Szálljon vissza a kocsiba, keresse meg a pénztárcáját, tegye el a pénzt, ellenőrizze a smink-
jét, és induljon el.
17. Tolasson vissza az automatához, szálljon ki, és vegye ki a hitelkártyáját.
18. Tegye el a hitelkártyát.
19. Ha a sminkje rendben, egyes sebességben indítsa újra a lefulladt motort. Vezessen két-
három kilométert, és ha gyorsabban szeretne menni, engedje ki a kéziféket. Jó utat!
BARÁTSÁG:
Nők közötti barátság:
Egy napon a feleség nem jött haza, mire a férj megkérdezte, hol aludt. A felesége azt válaszolta,
hogy az egyik barátnőjénél. A férj felhívta a tíz legjobb barátnőt, de egyik sem igazolta ezt.
Férfiak közötti barátság:
Egy napon a férj nem jött haza este, mire a felesége megkérdezte, hol aludt. A férj azt válaszolta,
hogy az egyik barátjánál. A felesége felhívta a 10 legjobb barátját. 8-an igazolták, hogy ott aludt,
2-en, hogy még most is ott van...
Bíró a vádlottnak:
- Tehát, ha jól értem amit elmondott, akkor munka után hazament, és a feleségét az ágyban találta egy idegen férfivel?
- Igen, bíró úr.
- Erre Ön előkapta a fiókban tartott pisztolyát, és lelőtte a feleségét?
- Igen, bíró úr.
- És ha szabad kérdeznem, miért nem az idegen férfit lőtte le?
- Bíró úr, ez kisebb bűnnek tűnt, mint minden nap más férfit lelőni.
Bogyó meséli Magnak:
- Az én feleségem a leghiúbb nő Pesten.
- Na ne mondd!
- De mondom. A vendéglőben is mindig tükörtojást rendel, hogy abban is megnézhesse magát.
"Döntöttem!
Addig utazgatok a nagy világban, amíg a spórolt pénzem kitart!
Ha jól számolom... este hatra itthon is vagyok."
"Drága szüleim!
Küldjetek 10000.- Ft-ot, hogy megnyugodjak, hogy nincsenek anyagi gondjaitok."
- Drágám, már évek óta nem voltunk nyaralni. Miért nem veszel ki végre két hét szabadságot?
- Nem akarok olyan sokat távol lenni a munkahelyemről.
- Miért? Nélküled nem boldogulnának?
- De igen, és nem akarom, hogy erre rájöjjenek.
Egy autós elgázol egy gyalogost, aki súlyosan megsérül. Pár hónap múlva a bíróságon, az áldozat által indított kártérítési pernél találkoznak.
- Tisztelt bíróság! - kezdi az autós védőügyvédje - Kérem, vegyék figyelembe, hogy ügyfelem harminc éve vezet balesetmentesen!
Erre feláll a felperes ügyvédje:
- Tisztelt bíróság! Ha ennyit számít a gyakorlat, kérem vegyék figyelembe, hogy ügyfelem már ötven éve gyalogol balesetmentesen!
Egy betöréssel vádolt pasas mellé hivatalból rendelnek ki védőt. Az ügyvéd felkeresi zárkájában a gyanúsítottat.
- Az a gond, hogy maga nem tudott eddig alibit igazolni. Gondolkozzék el egy kicsit: biztos, hogy senki sincs, aki magát a rablás idején látta?
A vádlott elgondolkodik, majd így felel:
- Hála istennek senki..
Egy férfi egész héten keresi az új kalapját, de sehol nem találja. Vasárnap misére megy a templomba, beül a hátsó sorba. Elhatározza magában, hogy a mise végén majd gyorsan elindul kifelé, és leakaszt egy idegen kalapot a fogasról.
Mikor véget ér a mise, a férfi inkább meggondolja magát, mégsem lop kalapot, hanem odamegy a paphoz:
- Atyám, én bűnös szándékkal jöttem ma a templomba, hogy egy kalapot lopjak, mert a sajátomat elhagytam. De amikor végighallgattam a beszédét a Tízparancsolatról, meggondoltam magam.
- Isten megáld ezért, fiam. Örülök, hogy meghallgattad az Úr szavát, hogy "Ne lopj!" Ugye, ez volt, ami hatott?
- Nem, Atyám, amikor azt említette, hogy "Ne paráználkodj!", akkor eszembe jutott, hol hagytam a kalapomat.
Egy férfi egy hotel bárjában megismerkedik egy idősebb, de elég csinos nővel. Iszogatnak, beszélgetnek, kiderül, hogy a nő már 55 is elmúlt. Úgy 3-4 pohár ital után közelebb hajol a nő a férfihoz, és a fülébe súgja:
- Próbáltad már hármasban? Mit szólnál egy anya-lánya pároshoz?
- Még soha, de nem volna ellenemre a dolog! - feleli izgatottan a férfi.
- Nos, akkor ma este szerencséd van. Gyere velem!
Felmennek a nő szobájába. Belépnek az előszobába, a nő felkapcsolja a villanyt és beszól:
- Mama, nézd csak, kit hoztam!
Egy férfi közlekedési balesetet okoz. Ezután ügyvédhez fordul segítségért.
- Ha jól értem - mondja az ügyvéd -, azt kéne bebizonyítanunk, hogy a kerékpáros, akit elgázolt, 130 km/h-s sebességgel száguldott át a kereszteződésen, és a macska, ami ekkor szaladt át az úton, akkora volt, hogy akadályozta a látást?
Egy férfit nem hagy nyugodni a bűntudat, ezért elmegy gyónni. Elmondja a papnak, hogy éveken át dolgozott egy fatelepen és rengeteg építőanyagot hordott haza.
- És mégis mennyit vittél el, fiam? - kérdezi a pap.
- Elég sokat ahhoz, hogy a fiamnak felépítsek belőle egy házat, aztán még a lányomnak is. Később pedig magunknak építettünk egy nyaralót a feleségemmel.
- Hát ez tényleg súlyos bűn. Úgy gondolom, hosszabb vezeklésre lesz szükség. Mondd, tartottál már bűnbánatot?
- Még nem, atyám, de ha maga hoz egy ácsot, én hozom a faanyagot!
Egy fiatalember hónapos szobát vesz ki. Mikor beköltözik, azt mondja a főbérlőjének:
- Tudja kedves asszonyom, az én korábbi főbérlőm sírt, amikor eljöttem.
- Nálam ez nem történhet meg, mert itt előre kell fizetni.
Egy gazdag zsidó bankár fia nősül. Az esküvő előestéjén magához hívatja fiát egy apa-fiú beszélgetésre.
- "Simon, fiam, most döbbenek rá, hogy soha nem beszélgettem el veled... Holnaptól a feleségeddel fogsz élni, mégiscsak jobb, ha tudsz bizonyos dolgokról. Például, ismered a kéz öt ujját? "
- "Hát persze, apám! Van a hüvelyk ujj,mutató ujj, nagy ujj ..."
- "NEM! NEM! - szakítja félbe a bankár. - Nem erről beszélek! Van az utazás ujja, az irány mutatás ujja, az élvezet ujja, a házasság ujja és végül az elegancia ujja".
- "Tényleg? "
- "Megmagyarázom Simon. Az utazás ujja: a hüvelyk ujj, autóstoppolhatsz
vele".
- "OK, papa".
- "az irány mutatás ujja : a mutató ujj amivel megmutathatsz valamit
- Ok
- "A házasság ujj: a gyűrűs ujj, arra húzod fel a jegygyűrűt
- "Igen papa"
- És az elegancia ujja: a kis ujj, mert ezt kell felemelni mikor a teát iszod.
- Értem apám! De papa, elfelejtetted az élvezet ujját!
- A legjobbat a végére hagytam, Simon. Az élvezet ujja: a középső ujj. Ez a legszebb és a leghosszabb ujj! Az élvezetet szolgálja, Simon! MEGNEDVESÍTED ezt az ujjadat a nyelveddel ÉS MEGSZÁMOLOD a PÉNZEDET!!!
Egy idős házaspár autóbalesetben lelte halálát. Hamarosan fenn találták magukat Szent Péter színe előtt, aki körbevezette őket.
- Na, ez a tengerparti nyaraló lesz az otthonuk. Itt mögötte van egy teniszpálya, jobbról pedig egy golfpálya, ha megszomjaznának, a következő sarkon található a bár, és ezzel Szent Péter magukra hagyta őket.
Elsőnek a férfi szólalt meg.
- A francba Gloria, már legalább tíz éve itt lehetnénk, ha nem erőlteted azt az ehetetlen zabpelyhet, a zsírmentes diétát, meg azt a rengeteg rostanyagot a 16 féle vitaminnal.
Egy járókelő megállít az utcán egy másikat:
- Ne haragudjon...az állomást keresem.
- Nem haragszom. Keresse.
Egy kisvárosban az öreg pap belefáradt, hogy a hívei gyónáskor mindig arról beszélnek, hogy megcsalták a párjukat. A vasárnapi mise után így szól a gyülekezethez:
- Elegem van belőle, hogy mindenki azt gyónja, hogy megcsaltam ezt, vagy azt. Kérlek benneteket, hogy ezután csak annyit mondjatok: elbotlottam.
Egy év múlva az öreg pap nyugdíjba megy, jön helyette egy fiatal. Senki nem említi neki, hogy mit jelent az "elbotlás". A fiatal pap az első vasárnap után, a gyóntatás végeztével felkeresi a polgármestert:
- Uram, valamit tenni kellene a városban a járdákkal, mert minden hívem arról panaszkodik, hogy állandóan elbotlanak.
A polgármester hallva ezt, hátradől a székében, és hahotázni kezd.
- De kérem, - szól a pap - mi ezen olyan mulatságos, hiszen az Ön felesége is háromszor elbotlott a múlt héten!
Egymás mellett lakik a katolikus pap, meg egy rabbi. Egyszer a pap - csak azért, hogy a rabbi lássa milyen a keresztényi mentalitás - lemossa a rabbi koszos kocsiját.
Másnap, mikor reggel kilép a házából, látja ám, hogy a rabbi, fűrészeli az ő kocsijának a kipufogóját.
- Ember,mit csinálsz?
-Te megkeresztelted az én kocsimat, én körülmetélem a tiédet
Egy borostás alak bemegy a munkaközvetítőbe.
- Jó napot, munkát szeretnék. Nemrég szoktam le a piáról, és csak érettségim van. Mit tudna ajánlani?
- Lenne itt egy könnyű munka sok szabadidővel, de kevés fizetéssel.
- Hú, az nem jó, mert ha sok szabadidőm marad, akkor megint elkezdek piálni. Nincs valami más?
- Hát kérem, van egy másik, ott éjjel-nappal gürcölni kell, de sokat is fizet.
- Az se jó, mert ha sok pénzem lesz, eliszom az egészet.Olyan nincs, hogy rengeteget kell melózni, és kevés a fizetés?
- Természetesen van olyan is, de ahhoz már diploma kell.
Egy negyvenes férfi vett egy BMW-t, és menten ki is vitte a sztrádára kipróbálás végett. Néhány perc után belepöccintett a gázpedálba, amire a járgány felugrott 160 km/ó sebességre. Ekkor azonban a visszapillantóban meglátott egy vörösen villogó gépkocsit, ami veszettül szirénázni kezdett.
- A francokat - gondolta a férfi - egy BMW-t soha a büdös életben nem éri utol, és ezzel beletaposott a gázpedálba.
A kocsi másodperceken belül elérte a 240-et. Ekkor eszébe jutott, hogy rádión leadhatják a jelzést és hamarosan el fogják zárni előtte az utat, az egésznek nincs semmi értelme. Ezért aztán belenyugodott a sorsába, és a legközelebbi parkolóba beállt.
Csakhamar beért a rendőrautó is.
- A francba - kezdte a járőr - péntek van, tizenharmadika, most megyek haza dupla műszak után, semmi kedvem papírmunkákat csinálni, ha meg tudja indokolni a sebesség túllépését úgy, ahogy azt még az életben nem hallottam, akkor nem jelentem fel.
A pasi gondolkodott egy kicsit, majd megszólalt.
- A múlt héten a feleségem lelépett egy rendőrrel. Amikor utánam eredt, azt hittem, hogy megpróbálják visszahozni a feleségem. ?
- Minden jót uram - válaszolt a járőr - legyen egy kellemes hétvégéje.
Egy nemrég megözvegyült asszonytól kérdezi a szomszédja:
- Találtál-e már egy jó ügyvédet, aki az örökséged ügyében intézkedik?
- Jaj, ne is említsd az ügyvédeket! Annyi bajom van az örökséggel. Néha már azt kívánom, bárcsak ne halt volna meg a férjem.
Egy öreg néni csoszog az utcán két kezében két nylon szatyorral. Az egyik zacskó lyukas, és minden lépésnél kihullik belőle egy húszdolláros bankjegy.
Észreveszi ezt egy rendőr és megállítja a nénit.
- Asszonyom, a szatyrából húszdollárosok hullanak.
- Köszönöm, hogy szólt. Visszafordulok, hátha még megtalálok néhányat.
- De honnan van ez a pénz? - kérdi a rendőr - Talán lopta?
- Jaj, dehogyis! A kertem végében van egy stadion, és a nézők mindig a kerítésemhez járnak elvégezni a dolgukat. Mikor odajönnek a bokrokhoz, és meg akarják öntözni a virágaimat, előugrok a
bokorból egy ollóval, és így szólok: "Azonnal fizess 20 dollárt vagy lenyisszantom!" Hát innen van a pénzem.
- Ötletes! - nevet fel a rendőr - És a másik szatyorban mi van?
- Hát, tudja, nem mindenki szokott fizetni...
Egy pap autózik az országúton, egyszer csak leinti egy rendőr. A pap félreáll, lehúzza az ablakot. A rendőr benéz a kocsiba, látja, hogy egy üres borosüveg van a vezetőülés mellett és alkoholszag terjeng.
Azt mondja a papnak:
- Atyám, ön túl gyorsan hajtott. Mondja, fogyasztott alkoholt?
- Á, csak vizet ittam.
- Akkor mi ez az alkoholszag a kocsijában?
Mire a pap felnéz az égre és áhítattal felkiált:
- Uram! Hát megint megtetted!
Egy porszívóügynök betolakodik egy szép új házba, és a háziasszony minden tiltakozása ellenére egy rakás száraz lószart szór a szoba közepére. A nő felháborodva ordítozik vele:
- Megőrült maga? Hogy képzeli ezt?
Az ügynök előveszi a legszebb mosolyát:
- Drága asszonyom, megígérem magának, hogy amit ez a csodálatos porszívó nem szed fel, azt mind meg fogom enni.
- Na, akkor teszek magának egy kis szószt a lószarra, ugyanis még nincs villany a házban.
Fekete fehér:
Riporter: Mennyi tejet ad a tehened ?
Farmer: Melyik, fekete vagy fehér?
Riporter: Fekete
Farmer: napi 2 liter.
Riporter: És a fehér?
Farmer: napi 2 liter.
Riporter: Hol alszanak?
Farmer: A fekete vagy a fehér?
Riporter: A fekete
Farmer: A "tehénistállóban"
Riporter: És a fehér?
Farmer: A "tehénistállóban"
Riporter: A teheneid egészségesnek tűnnek... Mivel eteted őket?
Farmer: Melyik..fekete vagy fehér?
Riporter: Feketét
Farmer: Fűvel
Riporter: És a fehéret?
Farmer: Fűvel
Riporter: (bosszankodva), de miért kérdezed folyton, hogy a fekete vagy a fehér, amikor a válaszok ugyanazok?
Farmer: Mert a fekete az enyém.
Riporter: És a fehér?
Farmer: Az is.
Feleség:
- Drágám, ma kereken egy hónapja, hogy nem szeretkeztünk.
Férj:
- Te.
- Figyelj Schwarz! Baromi ronda a feleséged. Hol volt a szemed,mikor elvetted?
- A hozományon csüngött.
Galagonya a tengerparton sétál, és sóhajtozva bámulja a vizet. Egy ismerőse megszólítja.
- Mit szomorkodik, Galagonya úr?
- Ne is kérdezze! - feleli Galagonya izzó arccal. - Az első feleségem ezen a helyen fulladt a tengerbe.
- Ugyan, Galagonya úr - vigasztalja az ismerős -, ne gondoljon rá, régen volt. Van új felesége, kedves, csinos, okos asszony...
- Igen - sóhajt Galagonya -, de az istennek sem akar fürödni.
- Gazsi, ti hová jártok szilveszterezni?
- Tavalyelőtt Pásztón vótunk.
- Oszt mi történt?
- Asszonyt hárman megerőszakolták, engem félholtra vertek.
- Hát tavaly?
- Pásztón.
- És mi volt?
- Az asszonyt öten megerőszakolták, nekem eltörték a kezem, meg három bordám.
- És idén hova mentek?
- Hát az asszony Pásztóra akarna...
Gyógyítás felső fokon
Hosszabb ideje munkanélküli mérnök elhatározta, hogy "új életet" kezd, ezért orvosi klinikát nyitott, majd kifüggesztette a reklámot:
- "Befizet 5000 Ft-ot, és minden bajt meggyógyítok, ellenkező esetben én adok vissza 10000 Ft-ot".
Egy éppen arra járó orvos azt gondolta, ez jó alkalom arra, hogy 10000 forinthoz jusson, ezért benyitott a rendelőbe. Befizeti az 5000-et.
Orvos:
- Rosszak az érzékszerveim, és főleg nem tudom megkülönböztetni az ízeket - mondja.
Mérnök:
- Nővérke, hozza ide a 22-es dobozból az orvosságot és csöppentsen 3 csöppet a páciens nyelvére! - mondja a mérnök.
Orvos:
- Fuj, hiszen ez benzin!
Mérnök:
- Gratulálok! Visszanyerte az ízlelő képességét. 5000 Ft marad, viszontlátás.
A doktor bosszús lett, ám pár nap múlva visszajött, hogy visszaszerezze legalább a múltkor elveszett pénzét. Újra befizeti az 5000-et.
Orvos:
- Mindent elfelejtek, semmire sem emlékszem.
Mérnök:
- Nővérke, hozza ide a 22-es dobozból az orvosságot és abból megiszik a páciens egy pohárral.
Orvos:
- De hiszen abban benzin van!
Mérnök:
- Gratulálok, visszanyerte az emlékezőképességét! 5000 Ft marad,viszontlátásra!
Ekkor már a doktor tényleg nagyon bosszús lett, mérges is lett önmagára, ezért néhány nap elteltével ismét megjelent a rendelőben. Befizeti az 5000-et.
Orvos:
- Teljesen meggyöngült a látásom ...
Mérnök:
- Hm ... erre már tényleg semmilyen gyógyszerem nincs, ezért visszafizetem a dupláját, tízezer forintot. - És átadott az orvosnak egy ötezrest.
Orvos:
- De hiszen ez nem tíz, hanem csak ötezer!
Mérnök:
- Gratulálok! Ezek szerint az ön látása tökéletes lett. 5000 Ft marad, viszontlátásra!
- Hallom a feleségednek van egy ikernővére.
- Igen.
- És egy lakásban éltek vele?
- Igen.
- És nem szoktad összetéveszteni őket egymással.
- De, néha előfordul.
- És honnan tudod, hogy épp összekeverted őket?
- A sógornőm meg szokta köszönni utána.
Hazamegy a férj, szőke felesége bűntudatosan megy elé:
- Ne haragudj, drágám, de ki akartam vasalni a nadrágodat, véletlenül rajta felejtettem a vasalót, és egy nagy lyukat égettem a szárába.
- Ne is törődj vele - mondja a férj.
- Van még egy ugyanolyan.
- Igen, ez nekem is eszembe jutott - mondja büszkén a feleség -, abból foltoztam be a kiégetett lyukat!
Három idősebb hölgy találkozik a Vörösmarty téri cukrászdában a szokásos tereferére. Beszélnek erről arról, majd hamar a gyerekekre terelődik a szó:
- Hát tudjátok volt értelme, hogy a fiam annyit tanult, most már van három benzinkútja!
Erre megszólal a másik:
- Na ezt én tudom a legjobban ! Az én fiam egyetemet is végzett és most van öt patikája!
A harmadik csak hallgat, nem mond semmit, de a másik kettő addig-addig noszogatja míg elveszti a türelmét és így szól:
- Nem értem mit akartok? Jól tudjátok, hogy buzi, nem dolgozik, egész nap otthon döglik!
Erre az egyik hölgy:
- Na ne beszélj egyik nap láttam egy vadonatúj Porche-ban a kezén egy méreg drága Rolex, hogy csinálja akkor?
- Tudjátok van két pasija. Az egyiknek három benzinkútja van, a másiknak meg öt patikája...
Három idős nővér él együtt a házban, egyik 92, a másik 94 és a legidősebb 96 éves. Egyik este a 96 éves az emeleti fürdőszobában fürdéshez készülődik, teleereszti a kádat vízzel. Ahogy az egyik lábát beleteszi a kádba, megáll, gondolkodik, majd lekiabál a húgainak:
- Most nem tudom, hogy kilépek a kádból vagy belépek a kádba?!
A 94 éves válaszol:
- Én azt innen nem tudhatom, mindjárt megyek és megnézlek! - ezzel elindul a lépcsőn felfelé, de félúton megáll, gondolkodóba esik és ő is elkezd kiabálni:
- Most én felfele megyek vagy lefele?
A 92 éves a konyhaasztalnál ül, teázik és hallgatja a nővéreit. Rosszallóan ingatja a fejét s közben megjegyzi, hogy;remélem, én sose leszek ilyen feledékeny' s hogy nyomatékot is adjon a dolognak, lekopogja háromszor alulról felfelé az asztal lapján. Aztán felkiabál:
- Mindjárt felmegyek és segítek rajtatok, csak előbb kinézek az ajtón, hogy ki kopogott!
- Hát magával mi történt? - érdeklődik Szabó a szomszédjától, aki mankóval ballag ki a lakásból.
- Közlekedési baleset ért.
- És mankó nélkül egyáltalán nem tud járni?
- A fene tudja! Az orvos szerint tudok, az ügyvédem szerint viszont nem tudok...
Hittanórán megkérdezi az oktató a gyerekektől:
- Ki tudja, milyen bűnt követett el Ádám?
Pistike jelentkezik:
- Tiltott gyümölcsöt evett.
- Helyes. És mi lett az eredménye?
- El kellett vennie Évát feleségül.
Ivan Ivanovicsot, az idős hivatalnokot behívják a pártbizottságra, hogy felelősségre vonják, amiért nem volt ott a múltkori párttaggyűlésen. Miközben a folyosón várakozik, áttelefonálnak az üzemi párttitkárnak, akitől megtudják, hogy az öregnek már korábban is volt két pártfegyelmije. Ezért ügyének tárgyalása előtt megkérdezik tőle, hogy miért kapta.
- Először azért kaptam pártfegyelmit, mert amikor meghallottam, hogy Sztálin elvtárs temetése egymillió rubelbe került, azt találtam mondani, hogy ennyi pénzből az egész központi bizottságot el lehetett volna temetni. Másodszor meg az történt, hogy hivatali szobám falán ki volt függesztve Lenin, Sztálin és Hruscsov képe, és amikor a pártitkár ezeket meglátta, kiadta az ukázt: "Azonnal vegye le innen azt a gazembert!" Én meg azt találtam kérdezni, hogy melyiket a három közül?
Jogszigorlat
Két diák elmegy vizsgázni. Az utolsó dobásuk a jogszigorlaton. A prof lakásán van a vizsga. Felmennek. Bemegy az első.
Prof:
- Húzzon tételt!
Srác kihúzza. Nem tud semmit, hebeg-habog össze vissza.
Prof:
- Hát kolléga, maga nem lesz kolléga.
Diák
- 1: Nézze professzor úr a családunkban nagy szégyen volna, ha nem sikerülne a vizsgám. Adjon még egy lehetőséget. Felteszek magának három kérdést, ha tud rá válaszolni, rúgjon ki, ha nem, akkor beírja a jelest.
Prof:
- Ilyen még nem fordult elő a praxisomban, de maga annyira pofátlan, legyen!
Diák
- 1: Nos professzor úr, mi az, ami törvényes, de nem jogos, nem törvényes, de jogos és mi az ami se nem törvényes se nem jogos.
Prof gondolkozik, gondolkozik, pörögnek a lexikonok, jogszabályok az agyában, majd azt mondja: - Tessék itt a jeles, de takarodjon, nem is akarom látni magát!
Megy ki a diák marha büszkén. Mutatja a másiknak, hogy ötöst kapott. Az forr magában, hogy ez hogyan lehet, amikor sokkal hülyébb, mint ő. Belép.
Prof:
- Tudja mit, ne is húzzon tételt, felteszek magának három kérdést, ha tud rá válaszolni, beírom a jelest, ha nem, ki van rúgva. Ugyanúgy elmondja, mi az, ami törvényes, de nem jogos, nem törvényes, de jogos és mi az,ami se nem törvényes, se nem jogos.
Diák gondolkozik, majd elmondja:
- Nézze professzor úr, az, hogy ön 70 éves és van egy 20 éves felesége, ez ugye törvényes, de lássuk be, nem jogos. Az, hogy az ön 20 éves feleségét egy 24 éves fiatalember rendszeresen kettyintgeti, ez ugye nem törvényes, de lássuk be, jogos. Az viszont, hogy ez a fiatalember az előbb ezért magánál jelest kapott, na ez se nem törvényes, se nem jogos.
- Jó napot! A feleségemnek szeretnék egy ruhát venni a születésnapjára.
- És milyen színű legyen?
- Mindegy.
- Mégis milyen fazonra gondolt?
- Mindegy.
- Na és a mérete?
- Az is mindegy. Holnap úgyis kicseréli.
Kempingezők beszélgetnek:
- A ti sátratokat is megrongálta az éjszakai vihar?
- Nem tudom. Még nem találtuk meg.
Ketten állnak egy szálloda recepciójánál, egy férfi és egy nő. Ahogy a férfi megfordul, véletlenül a könyöke ütközik a nő mellével. Gavallérosan megjegyzi:
- Hölgyem, ha az ön szíve is olyan lágy mint a keble, akkor biztos meg fog nekem bocsátani...
Mire a hölgy:
- Uram, ha a farka is olyan kemény mint a könyöke, akkor a szobaszámom a 264-es!
Ketten vadásznak az erdőben, az egyik hirtelen összeesik. Szemei üvegesek, nem lélegzik. A másik fickó előkapja a mobiltelefonját tárcsázza a mentőket, és rémülten segítséget kér.
- A barátom összeesett és meghalt vadászat közben!
- Csillapodjon le, kérem. Először is bizonyosodjunk meg róla, hogy a barátja tényleg meghalt...
A telefonban csönd, majd az operátor egy puskalövést hall. Azután újra a vadász van a vonalban:
- Eddig rendben, és most?
Két aggastyán, miután kissé beittak, elhatározták elmennek a kupiba. A madám, látván kikkel van dolga, végignézi őket, elmegy a szobalányhoz és utasítja:
- Menj tegyél be két felfújt guminőt egy-egy szobába az ágyba. Ezek jó részegek, nem veszik majd észre a különbséget, meg minek fárasszam a lányaimat hiába.
Ezek után betessékeli az aggastyánokat a szobákba, tegyék kedvükre, amiért ide jöttek. Haza menet az úton megszólal az egyik öreg:
- Azt hiszem az én nőm már halott volt.
- Hogy-hogy, halott?! Honnan képzeled ezt?
- Hát, meg sem mozdult szeretkezés közben!
- Lehetett volna rosszabb is! Azt hiszem az enyém egy boszorkány volt!
- Boszorkány?! Honnan veszed ezt?
- Tudod, még a bemelegítés alatt picit beleharaptam a fenekébe, erre szembefingott és kiszállt az ablakon! Ráadásul magával vitte a műfogsorom is!
Két éhező hajléktalan élelem után kutat a szemetes konténerben. Találnak egy felbontatlan konzervet. Nagyon megörülnek neki. De nem sokáig.
- Ez aztán pech - olvassa az egyik a doboz címkéjét.
- Miért, mi van benne?
- Étvágygerjesztő.
Két barát beszélget:
- Elhatároztam, hogy megnősülök. Mit gondolsz, milyen a hűséges nő, szőke vagy barna?
- Ősz.
Két barátnő beszélget:
- Igaz, hogy válni készülsz, Edit?
- Igaz.
- Ha így van, ajánlhatok neked egy kitűnő ügyvédet.
- Köszönöm, felesleges. Már találtam egy jól kereső, szimpatikus mérnököt.
Két barátnő elhatározza, hogy rendeznek egy görbe estét a férjeik nélkül. Az este jól sikerül, pompásan érzik magukat, kicsit iszogatnak is.
Ahogy hazafelé botladoznak, hirtelen mindkettejükre rájön a pisilhetnék. Mivel éppen egy temető mellett vannak, bemennek a sírokhoz, bokrok közé.
Mikor végeznek, azzal a problémával szembesülnek, hogy nincs semmi, amivel megtörölhetnék magukat. Egyikük lehúzza a bugyiját és megtörölközik vele, majd eldobja a ruhadarabot. A másiknak jobb ötlete támad, a mellette lévő síron található virágokról leszakít egy nagyobb levelet.
Másnap az egyikük férje szomorúan mondja a haverjának:
- Te komám, nem tudom hol voltak a csajok, de az én feleségem bugyi nélkül jött haza!
- Az semmi! - mondja a másik. - Akkor te még szerencsés vagy... Az én páromnak a fenekén egy szalag volt azzal a felirattal, hogy "Sosem felejtünk el, a helyi tűzoltóőrs!"
Két beteg sántít be két különböző magyar orvosi rendelőbe, és mindkettőnél megállapítják, hogy csípőprotézis operációra van szüksége. Az első beteget egy órán belül megvizsgálják, azonnal elkészítik a röntgenfelvételt, kiértékelik, és másnapra kitűzik az operáció idejét. A második beteg egy hétig vár, míg a körzeti orvoshoz be tud jutni, aki egy specialistához küldi. A specialistára nyolc hétig vár, aki kiírja röntgenre, amit egy hónapon belül elvégeznek és kiértékelnek, megállapítják az operáció szükségességét. A kórházban előjegyzik, és 9 hónap múlva már meg is operálják.
- Mi a különbség a két beteg közt?
- Az első egy kutya, a második egy ember!
Két cowboy beszélget a sörözőben. Mondja az egyik:
- Látod azt a kockás sapkájú fickót?
- De hát itt mindenkin kockás sapka van!
- Jó, de azt, amelyiken piros ing van!
- De hiszen itt mindenkin piros ing van!
A teremben 20 ember ül, a cowboy lelő 19-et és azt mondja:
- Na, szóval azt a fickót, látod már?
- Igen. Mi van vele?
- Na, azt úgy utálom, hogy legszívesebben lelőném!
Két csövező csavargó beszélget:
- Tudod - mondja az egyik -, volt idő, amikor saját kocsim volt!
- Igen - így a másik -, és az anyád tolta.
Két hajléktalan veszekszik:
- Tudod mi a különbség közted és egy ezer forintos között?
- Nem.
- Hogy a pénznek nincs szaga.
Két öregember beszélget az öregedésről.
- Figyelj, a legrosszabb a feleségeinknek. Ők ráadásul sosem hajlandók beismerni, hogy öregszenek, és mindenféle módon megpróbálják eltitkolni a bajaikat
- De még mennyire. Teljesen igazad van.
- Kitaláltam egy jó trükköt, amivel játékosan ráébreszthetjük őket a fogyatékosságaikra. Ha tudni akarod, hogy a nejed kezd-e megsüketülni, állj 10 méterre tőle és kérdezz valami. Ha azt látod, hogy nem válaszol, kérdezd 5 méterrel közelebbről. Majd 2 méterről, végül 1 méterről. Ha ekkor sem válaszol, kénytelen lesz beismerni, hogy nagyot hall.
A másik öreg jónak találja az ötletet, és amikor hazaér, 10 méterre a feleségétől emelt hangon így szólhozzá:
- Drágám, mi van vacsorára?
Nincs válasz. Közelebb megy 5 méterrel és újból megkérdezi:
- Drágám, mi van vacsorára?
Nem kap választ, ezért 2 méterről megismétli a kérdést:
- Édesem, mit eszünk vacsorára?
Semmi reakció. Odalép hozzá és 1 méterről kérdezi:
- Életem, mit eszünk vacsorára?
Mire az asszony dühösen:
- Csirkét sült krumplival te vén hülye, már háromszor mondtam.
Két pap beszélget:
- Szerinted feloldják végre a cölibátust?
- Szerintem azt már csak a gyerekeink érik meg.
Két rendőr szolgálatban járja az utcákat, amikor meglátnak egy piros lámpás házat.
Azt mondja az egyik:
- Te, ez egy baromi jó hely. Képzeld, lehet kajálni, piálni, szeretkezni és a végén kifelé menet még egy ötezrest is a zsebedbe dugnak.
- Na ne mond! Honnan tudod?
- Az asszony mesélte.
- Kisasszony, ki mondta magának, hogy azért, mert a vállalati bulin megcsókoltam, már elhanyagolhatja a munkáját? - kérdi a főnök a titkárnőtől.
- Az ügyvédem.
Kohnné a Balatonon nyaral. Amikor hazautazik, meséli a férjének:
- Képzeld, az egyik este egyedül sétáltam a Balaton partján. Egyszerre csak kinyúlt egy kéz az egyik bokorból, berántott és megerőszakolt!
Mire Kohn:
- No, és kiabáltál segítségért?
- Nem - felelte Kohnné -, nem kellett neki segítség.
Kohnék Rómába kirándulnak és megállnak a Szt.Péter bazilika előtt. A kis Slomo:
- Ez milyen ház?
- Ez? Ez egy katedrális.
- Mi az hogy katedrális?
- A gojok szerint az Isten háza.
- Hát szerintük az Isten nem az égben lakik?
- Lakni az égben lakik, de innen irányítja az üzletet!
Kohn olcsó gyászjelentést akar a postán feladni. Ezt írja: Feleségem meghalt.
- Uram, öt szóig ugyanannyit kell érte fizetni - mondja a postáskisasszony.
- Igen? Akkor legyen: Feleségem meghalt. Ugyanott Trabant eladó.
Kovács és Szabó a két régi barát találkozik az utcán. Időközben Szabó hajléktalanná vált, és csak
az egyik lábán van cipő, az is meglehetősen szakadt, elnyűtt.
- Szabó! - kiált fel Kovács -, összecsapva a két kezét. Hát így kell látnom téged? Elvesztetted
az egyik cipődet?
- Ellenkezőleg - feleli a barát.
- Találtam egyet.
Kovács meséli a barátjának:
- Ha hiszed, ha nem, én tizennégy éven át megvoltam szex nélkül. Sőt bevallom, nem is nagyon hiányzott...
- Ez hihetetlen! Hogy neked mekkora önuralmad van! És aztán mi történt?
- Aztán a tizennegyedik születésnapom után... ...
Kovács találkozik ismerősével és mondja neki:
- Nézze, kedves barátom, én nyugodtan szeretnék aludni. Tudni szeretném, mikor fizeti meg végre az adósságát?
- Nézze, uram! - válaszolja a másik -, ha maga nyugodtan szeretne aludni, akkor jobb, ha nem tudja meg!
Közúti ellenőrzés
Közúti ellenőrzéskor igazoltatja a rendőr a jó tündért, aki így szól hozzá:
- Rendőr, a lelked mélyén jó ember vagy. Teljesítem három kívánságodat! Mit kérsz?
- Személyit, jogosítványt, forgalmi engedélyt!
Lány a randin:
- Ha nem veszed ki a kezed a bugyimból, akkor hazamegyek! 3 millióig számolok, egy, kettő...
Meggyónt a paraszt, a pap feloldozza, és rendel öt Miatyánkot penitenciának. A paraszt elköszön:
- Viszontlátásra, atyám!
- Szervusz, fiam.
- Viszontlátásra, atyám!
- Szervusz, fiam.
- Viszontlátásra, atyám!
- Mondd, fiam, te bolond vagy? Minek köszönsz annyiszor?
- Látja, atyám, háromszor köszöntem, és már hülyének néz. Mit fog szólni az Úristen öt Miatyánkhoz?
. Megvalósult valami a gyermekkori álmaid közül?
- Egy igen. Amikor anyám megcibálta a hajamat, arra vágytam, hogy jó volna kopasznak lenni.
Megy a paraszt a kutyájával a szekéren. Lassan megy a ló, ezért a paraszt elkezdi verni ostorral, hogy gyorsabban menjen. Erre a ló megszólal:
- Jaj édes gazdám! Miért bántasz mindig? Lehetnél velem egy kicsivel kedvesebb is!
A paraszt beparázik, leugrik a szekérről, és fut a kutyájával, el az erdőbe. Ott egy fa tövénél fújják ki magukat. Mire a kutya megszólal:
- Hú b......d meg! Te is megijedtél mikor a ló megszólalt?
- Melyik az ember legelnyomottabb testrésze?
- A feneke, mert ketté van osztva, társaságban nem szólalhat meg, és utoljára olvassa az újságot.
- Mester, megborotválna? - kérdi a vendég a borbélytól. - Olyan vagyok, mint egy tüskésdisznó.
- Nézze uram, én csak a tüskét tudom eltüntetni...
- Mi a különbség a férfiak és a felhők között?
- Semmi. Ha elhúznak, akkor szép nap ígérkezik.
- Mi a különbség a geológus és a teológus között?
- ???
- Ég és föld.
Mi az előnye, ha elmúltál 60 éves?
1. Az emberrablókat nem igazán érdekled.
2. Túszhelyzetben valószínűleg téged engednek el elsőként.
3. Senki sem várja el tőled, hogy bárhová is szaladj.
4. Amikor este 9-kor felhívnak, megkérdezik 'Nem ébresztettelek fel?'
5. Az emberek már nem gondolják azt, hogy hipochonder vagy.
6. Már nincs semmi, amit a nehezebb úton kellene megtanulnod.
7. A most vásárolt dolgaid már nem használódnak el.
8. Délután 4-kor is vacsorázhatsz.
9. Szex nélkül élhetsz, de a szemüveged nélkül nem.
10. Heves vitákba bonyolódsz a nyugdíjrendszerről.
11. Már nem kihívásként gondolsz a sebességkorlátozásra.
12. Már nem próbálod meg behúzni a hasad, bárki is jön be a szobába.
13. Együtt énekelsz a liftben a hangszóróval.
14. A szemed már nem lesz sokkal rosszabb.
15. Az egészségbiztosítónak befizetett összeg végre kezd kifizetődni.
16. Ízületeid pontosabb meteorológusok, mint a nemzeti időjárási szolgálat.
17. Titkaid biztonságban vannak a barátaidnál, mert ők sem emlékeznek rájuk.
18. Agysejtjeid száma végre kezelhető méretűvé csökkent.
19. Nem emlékszel, ki küldte neked ezt a listát.
20. És feltűnik, hogy kényelmed érdekében ennek a szövegnek nagy a betűmérete.
Továbbítsd ezt mindenkinek, akinek még eszedbe jut a neve!
- Miben hasonlít a hegyi pásztor és a sziklamászó?
- Mindkettő marhára vigyáz a hegyen.
- Miért jó a cseréppipa?
- Mert ha leesik, nem kell felvenni.
- Miért szeretik a férfiak az okos nőket?
- Mert az ellentétek vonzzák egymást.
- Miért teremtette Isten a férfit?
- Mert a gorillákat macerás lett volna betanítani fűnyírásra.
- Mindig is milliomos szerettem volna lenni, akárcsak az apám!
- Hű, az apád milliomos?
- Nem, de ő is mindig az akart lenni.
Mohamed megy a sivatagban, előtte 100 méterrel halad a felesége.Találkoznak az imámmal, Alival, aki rögtön meg is kérdezi:
- Te, Mohamed, a Koránban meg van írva, hogy a feleség csak utánad mehet!
- Hát tudod Ali, amikor a Koránt írták, akkor még nem volt elaknásítva a sivatag...
Moldova György: Lefelé a lejtőn (Karcolat)
Egy még fiatalos, a gondokban megszőkült ötvenhét éves asszony meséli:
- Mikor nyugdíjba mentem, úgy éreztem, kinyílt előttem a világ. Se kutyám, se macskám, csak magammal kellett foglalkoznom, megvalósítottam életem két nagy vágyát: vettem egy piros kalapot, és megtanultam síelni. A piros kalapot aztán elraktam a szekrény mélyére, mert a barátnőim "hamiskártyásnak" kezdtek becézni, tudniillik, hogy tökre pirosat teszek, de a síelés fokozatosan a szenvedélyemmé vált.
A Normafa laposabb lejtőin kezdtem, a trénerem eleinte nem sokat várt tőlem, azt ajánlotta, hogy vegyek néhány erős edzést, és hagyjam abba, de én kitartottam, egyre meredekebb lejtőkre is kimerészkedtem, végül tavaly úgy döntöttem, hogy kimegyek Ausztriába, és megpróbálkozom a nagy alpesi pályákkal.
Befizettem egy kilencnapos tiroli útra, és vettem kéz alatt egy csodálatos egybeszabott kék síoverált, csupa zseb, csupa cipzár, térdben párnázva, bokában raffolva, mit mondjak, gyönyörű darab volt.
És este - mert azért nem akartam túl sok szemtanút, ott álltam a tubenthali pályán.
Istenem, én, Kovács Valéria a Népszínház utcából, hátsó udvar, csigalépcső, vettem egy mély lélegzetet, aztán elindultam. Az első szakasz simán ment, a nagy meredek előtt egy kis pihenőrészen megálltam egyet lihegni.
De nemcsak lihegni kellett, hanem egyebet is, úgy látszik, felfázhattam, mivel a dolog igen sürgősnek látszott, már nem tudtam volna visszamenni a szállásunkra, körülnéztem, és nem láttam senkit, lekuporodtam.
Egy baj volt, a szuper overálomat nem lehetett szétkapcsolni, csak egyben húzhattam le, a pulóvert fel, a nyakamba, így válltól bokáig teljes natúr szépségemben mutatkoztam. Egyszóval lekuporodtam, és a költővel szólva a munka éppen dandárjában volt, mikor legnagyobb megdöbbenésemre a síléc megindult alattam - úgy látszik, rosszul vágtam le a hóekehelyzetet.
Először csak szép lassan csúsztam, aztán felgyorsultam, és kísérteties sebességgel
vágtattam lefelé a meredek lejtőn. Ha nem akartam kitörni a nyakam, fel kellett állnom és felvennem a szabályszerű testtartást, a pulóverem a nyakamban, a bugyi, az overál a bokámon. Mit mondjak, voltam már boldogabb is, végig azt hajtogattam magamban:
- Istenem, ha túlélem, adok ezer forintot az új Nemzeti Színházra.
Végül megcéloztam egy bokrot, a bokor már nem tudott kitérni, kificamítottam a csuklóm, de az ép kezemmel végre fel tudtam húzni a bugyimat.
A hegyi mentők értem jöttek, és lekísértek az elsősegélyhelyre.
A bőrkanapén egy öregfiú feküdt ideiglenes kötéssel a törött lábán, síléce roncsaival
akkor gyújtottak be a kályhába. Míg az orvosra vártunk, beszélgetésbe elegyedtünk.
- Ön szintén kezdő, uram?
- Én, nagyságos asszonyom? Negyven éve síelek. Alsó-Ausztria többszörös lesiklóbajnoka vagyok, és most először sérültem meg.
- Mi történt?
- Ez maga volt a pokol, asszonyom. Siklok lefelé a pályán a magam nyugodt ritmusában,
mikor mögülem felbukkan egy boszorkány, a pulóverje a nyakában, az overálja a bokáján,
egyébként teljesen meztelen, még a vakbél-operációjának a helye is látszott - egyébről nem is beszélve. Üvöltve, teljes sebességgel elvágtatott mellettem, annyira megdöbbentem, hogy nekimentem egy fának. De csak kerüljön a kezembe az a boszorkány!
Ön is az ő áldozata volt, asszonyom?
- Én is - mondom, és eltöprengtem, hogy mennyi levonással adnák vissza a nyolcnapi üdülési díjat.
- Mond Grűn, nem vennéd fel a boltodba a fiamat?
- Mihez ért?
- Semmihez! Ha valamihez értene, már nálam dolgozna.
- Nekem eddig csak egyetlen nő mondott nemet - meséli a szoknyavadász a barátjának.
- Komolyan? Ki volt az?
- A bírónő, amikor az ügyvéd a felmentésemet kérte.
Négy katolikus férfi és egy katolikus nő kávézik a mise után.
Az első katolikus férfi mondja a társaságnak:
- A fiam pap, és mikor a szobába lép, mindenki "Atyám"-nak nevezi.
A másodi katolikus férfi dicsekszik:
- A fiam püspök, és mikor a szobába lép, mindenki "Kegyelmes uram"-ként köszönti.
A harmadik katolikus férfi mondja:
- A fiam bíboros és mikor a szobába lép, mindenki "Méltóságos uram"-nak szólítja.
A negyedik katolikus férfi szól:
- A fiam a pápa és mikor a szobába lép, mindenki leborul a "Őszentsége" előtt.
Minthogy az egyetlen katolikus hölgy csendben kávézgat, a négy katolikus férfi kérdően tekint rá.
Ő büszkén válaszol:
- Van egy lányom. 25 éves, karcsú, magas, dupla XXL-es melltartót hord, 56-os a dereka, 90-es a csípőbősége és mikor belép valahová, az emberek felkiáltanak: "Uram Isten!"
Oleg hatalmas monoklival jelenik meg a társaságban. Kérdezik a haverok:
- Hát veled mi történt?
- Szakszervezeti összejövetel volt. Előttem ült a Tamara, és amikor felállt, hogy hozzászóljon, észrevettem, hogy a szoknyája becsípődött a fenekébe. Kihúztam, erre kaptam egy hatalmas pofont.
Legközelebb Oleg ha lehet, még nagyobb monoklival jelenik meg.
- Hát veled már megint mi történt?
- Amikor Tamara felállt, hogy felszólaljon, becsípődött a szoknyája a fenekébe. Szergej, aki mellettem ült, kihúzta. Én viszont tudtam, hogy nem szereti, és visszadugtam
Olyan kedélytelen vagyok, fáradt és fásult...
- Csináld azt, amit én szoktam ilyenkor. A legjobb gyógymód... Menj, és dugj egyet az asszonnyal.
- Gondolod?
Egy óra múlva:
- Barátom, a fene se gondolta volna, hogy ilyen szép kéglitek van!
Skóciában Fred és Edna, a felesége, minden évben elmentek az őszi vásárra, ahol 10 dollárért lehetőség volt egy próbarepülésre. Fred ki szerette volna próbálni, de Edna közölte vele, hogy szó sem lehet róla, mert 10 dollár az tíz dollár.
A jelenet egy évvel később megismétlődött, majd újra és újra, mígnem Fred 70 éves lett, amikor is kérte Ednát, hogy hadd szálljon fel, mert korára való tekintettel valószínűleg jövőre már nem menne. Edna azonban nem egyezett bele, mert szerinte 10 dollár az tíz dollár.
A beszélgetésüket meghallotta a pilóta és így szólt.
- Én felszállok magukkal ingyen is azzal a feltétellel, hogy egy mukkot se szólnak egész idő alatt, ha csak egyetlen hang elhagyja a torkukat, akkor meg kell fizetni a 10 dollárt.
Fred és Edna természetesen boldogan beleegyeztek. A pilóta a legmerészebb bravúrokat hajtotta végre, dugóhúzó, csavar, szaltó, stb., de a két öreg egyetlen hangot se hallatott.
Leszállás után a pilóta meg is kérdezte Fredet, hogy volt képes megállni, hogy egy szót se szólt.
- Hát az igazat megvallva - kezdte Fred - amikor Edna biztonsági öve szétesett, egy perccel kizuhanása előtt, én akartam szólni, de tíz dollár, az tíz dollár.
Székely bácsi ül a padon. Mellette fekszik egy kutya. Odamegy a turista.
- Bátyám, harap a kutyája?
- Nem harap az.
Erre a turista meg akarja simogatni a kutyát, de az jól megharapja.
- Jaj! Azt mondta, nem harap a kutyája!
- Az enyém nem is harap, de ez a sógor kutyája.
Szőke tanulóvezető az oktatóhoz:
- Mennyire van szükségem, hogy tudjak vezetni?
- Körülbelül háromra...
- Három órára? Az jó.
- Dehogyis! Három autóra!
Tel-Avivban panaszkodik a Grűn a Kohnnak:
- Ebben a városban nincs tíz tisztességes ember...
- Ugyan már. Itt vagy te, itt vagyok én...muszáj mind a tíznek a mi városunkból
lenni?
- Te mit teszel a környezetért?
- Nem dobom el a buszjegyet, hanem többször felhasználom!
Új bundában jön haza az asszony. A gyerekei körülrajongják.
- Jaj de szép! Ugye mama, a papától kaptad?
- Ugyan már! Ha az apátokra vártam volna, akkor ti sem lennétek!
Újgazdagok beszélgetnek:
- Hallom, hogy vettél egy új autót?
- Igen - mondja lezserül a másik. - Tegnap bementem egy autószalonba, mert eleredt az eső. És tudod olyan kínos úgy kimenni az üzletből, hogy az ember nem vesz semmit.
Újgazdagok beszélgetnek:
- Mondd, mit szólnál hozzá, ha egy jó tündér az összes evőeszközödet ezüstté változtatná?
- Nem látnék a pipától, mert ez mind arany.
Újgazdagék csemetéje szellemeskedik az iskolában. Azt kérdezi a többiektől:
- Miért görbe a banán?
Mire a munkanélküli szülők gyermeke csodálkozva:
Miért? Görbe?
Újgazdag feleség panaszkodik:
- Folyton ez a világ körüli utazás! Igazán elmehetnénk egyszer máshová is.
Újgazdag fiatal felesége elmegy a bőrgyógyászhoz, és megmutatja neki a kezét:
- Doktor úr! Mit csináljak, hogy a kezem mindig ilyen szép és bársonyos maradjon?
- Semmit asszonyom. Abszolút semmit, de azt minden nap!
Ügyvéd beszámol védencének:
- Van egy jó és egy rossz hírem, melyiket mondjam először?
- A rosszat, ügyvéd úr.
- Sajnos, a laboreredmény szerint a maga vére megegyezik a gyilkosság helyszínén talált vérmintával.
- És mi a jó hír?
- Alacsony a koleszterinszintje.
- Ügyvéd úr, szeretnék végrendeletet írni, de sajnos nem tudom, hogyan kell. Segítene megírni?
- Persze, hagyja csak rám az egészet!
- Nos, gondoltam, hogy Ön akarja a legnagyobb részt, de én szeretném, ha a gyerekeim is kapnának egy részt az örökségből..
Vasárnap reggel a házaspár az ágyban lustálkodik, és a férj elkezd afeleség körül matatni. Finoman megcirógatja az oldalát, aztán megérinti a derekát, lenyúl a combjához. Az asszony kéjesen nyújtózni kezd:
- Egy kicsit feljebb... Egy kicsit lejjebb...
Erre a férje abbahagyja a motoszkálást. A feleség csodálkozik:
- Mi történt, miért hagytad abba?
- Megtaláltam a távirányítót.
Vállalkozó üti a falat a börtönben:
- Az ügyvédemmel akarok beszélni!
- Semmi gond, de a másik falon kopogjon, mert az ügyvéd úr abban a cellában ül.
Végre Gazdag vagyok!
Ezüst a hajam ...
Arany az erem ...
Kövek a vesémben ...
Cukor a véremben ...
Ólom a lábamban ...
Platina a csípőmben ...
Mész és Vas az artériáimban .. és
Kimeríthetetlen forrása vagyok
a nemes gázoknak!
Nem gondoltam, hogy valaha is
sikerül ekkora vagyont felhalmoznom!
Vízkereszt volt ugyan, de Isten és az élővilág kapcsolata örök harc: napi /papi/ huncutságok
- MIÉRT A ZSIDÓK KAPTÁK A TÍZPARANCSOLATOT?/**
Először az Isten az arabokhoz ment:
- Arabok, itt van a parancsolatom.
- Mi az?
- Ne lopj.
- Az nem jó, mi szegények vagyunk, nekünk is élni kell.
Ekkor ment a perzsákhoz.
- Perzsák, itt van a parancsolatom.
- Mi az? - kérdezték a perzsák.
- Ne kívánd meg felebarátod feleségét.
- Az nem jó, mi megkívánjuk.
Ekkor ment az Isten Mózeshez.
- Mózes, itt van a parancsolatom.
- Mennyibe kerül?
- Ingyen van.
- Jó, akkor adjál tízet.
A zöldövezetben újgazdag családok laknak. Az egyik villában unatkozó feleség így szól este a
férjéhez:
- A szomszédunk már röntgengépet is vett magának.
- Hát ezt meg honnan tudod?
- Hallottam, amikor azt mondta a feleségének: átlátok rajtad, te céda!
A friss házaspár két hete élt házasságban. A férj, bár nagyon szerelmes volt, alig várta, hogy elmenjen a haverjaival egy kicsit szórakozni. Így szólt a felségéhez:
- Édesem, mindjárt jövök.
- Hova mész, cuncimókus? - kérdezte a feleség.
- Lemegyek a bárba, drágám.. Iszom egy sört.
A feleség így válaszolt:
- Egy sört szeretnél, szerelmem?
Kinyitotta a hűtőszekrény ajtaját és 25 különféle sört mutatott a 12 különböző országból, mint Németország, Hollandia, Japán,India stb.
A férj nem tudta, mit tegyen, az egyetlen, ami eszébe jutott, a következő volt:
- Igen szívem, de a bárban... tudod... hűtött poharat adnak.
Még be sem fejezte a mondatot, a feleség közbeszólt:
- Hűtött poharat szeretnél, angyalpofa?
Egy hatalmas söröskorsót vett elő a hűtőből, annyira hideget, hogy őt magát is kirázta a hideg.
A férj, kissé sápadtan, ezt mondta:
- Igen drágám, de a bárban olyan finom előételek is vannak ... Nem maradok sokáig, mindjárt jövök. Megígérem. Rendben?
- Előételt szeretnél, szívem csücske?
Azzal kinyitotta a sütőt és 5 különböző előételt vett elő: csirkeszárnyat, malacsültet, gombasalátát stb.
- De édes szívem... a bárban... tudod... mocskos káromkodásokat is lehet hallani...
- Mocskos szavakat akarsz hallani, életem? Na ide figyelj, te, fa...fej! Idd meg azt a kib....ott sörödet abból az átkozott hűtött korsóból és zabáld meg a kib....ott sültjeidet, mert házas vagy, b...meg, nem mész sehova! Megértetted, s..ggfej?!
... és boldogan éltek, míg meg nem haltak.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2025-01-09 14:00:22, csütörtök
|
| |
| |
KÖSZÖNJÜK, KATINKA! 
Kilencvenhét, világversenyen szerzett éremmel köszönt el Hosszú Katinka: Rio háromszoros bajnoka szerdán este a közösségi oldalán jelentette be visszavonulását.
Derült égből villámcsapás.
Egyfelől biztosan, hiszen ki hitte, hogy Hosszú Katinka egy szürke szerdát választ arra, hogy bejelentse visszavonulását?
Másfelől mégsem, hiszen benne volt már a levegőben jó ideje - csak éppen nem tudtuk, mikor lép a háromszoros olimpiai bajnok.
Jegyezzük fel a dátumot: 2025. január 8-án este lépett.
Nagyot.
És ki az úszósportból (hogy mennyire ki, remélhetőleg hamarosan el is árulja nekünk).
Egy könyv is kevés lenne, hogy felidézzük Hosszú Katinka csodálatos pályafutásának minden egyes sikerét, helyette villantsunk fel néhányat az elmúlt majdnem két évtizedből - akkortól, amikor Katinkával vagy legalábbis a nevével már találkozhattak a sport szerelmesei.
A 2009-es római világbajnokságon berobbant a világelitbe: két bronzérem mellett 400 vegyesen világbajnok lett (FOTÓ: GETTY IMAGES
A ma már édesanya Hosszú karrierjéből kihagyhatatlan az a 2008-as január, abból is a durbani edzőtábor, ahol az addig elszánt, magát az olimpiai bajnoki dobogó tetejére álmodó úszólány már nem is nagyon akart úszni. Illetve tempózott ő, csak éppen visszafogottan, kevés lelkesedéssel, és úszószemüveg nélkül. Éppen úgy, ahogyan egy vízparti nyaraláson a pihenő család bármelyik tagja szokta. És Katinkának indoka is volt ahhoz, hogy nem veszi fel a szemüvegét: ,,Itt süt a nap, ha szemüvegben úszom, úgy barnul le az arcom, hogy lesz egy-egy csík két oldalon, és a szemem körül is fehér marad a bőröm."
Ekkor kevesen fogadhattak arról, hogy ebből a lányból nagy bajnok lesz...
A durbani eseten évekkel később persze már Katinka is csak nevetett: ,,Ó, ezt a történetet mindenki szereti! Lázadás volt. Amikor a nagypapámmal készültem, és országos csúcsokat úsztam a korosztályomban, megvolt a célom, az, hogy tizenöt évesen olimpiai bajnok leszek. Tizenhét-tizennyolc évesen úgy éreztem, kudarcot vallottam, hiszen nem jöttek úgy az eredmények, ahogy azt szerettem volna, azt éreztem, nem az vagyok, aki lenni szeretnék. Ráadásul tini is voltam - így lázadtam vagy védtem magamat a kudarctól. Közöltem mindenkivel, hogy engem senki se szólítson úszónak! Én nem vagyok úszó, az úszás a hobbim, az nem én vagyok, csak az, amit csinálok."
A 2016-os riói olimpián három aranyérmet (200 és 400 vegyes, 100 hát) és egy ezüstérmet (200 hát) nyert (FOTÓ: SZABÓ MIKLÓS)
Úgy is vágott neki az amerikai kalandnak a pekingi olimpiát követően, hogy leginkább csak tanul a a kaliforniai egyetemen, mellette pedig csupán úszik egy keveset. Éppen annyit, amennyi feltétlenül szükséges az ösztöndíjához.
Embert tervez, Dave Salo meg végez, mégpedig kiváló munkát. A remek edzőnek a szeme is remek volt, s mivel ehhez kellő pedagógiai érzék is társult, Hosszú Katinkát nem veszítettük el.
Sem mi, sem a magyar úszósport.
A 2009-es római világbajnokság a legszerethetőbb, legédesebb Katinkát hozta el nekünk, mégpedig mindenféle értelemben.
Ott ő is eszmélt, és valahogy átfordult benne minden: újra imádott úszni, újra imádott versenyezni, és újra bosszankodott, ha valamit elrontott - például a 200 pillangó döntőjét, amelyik után megrovást is kapott.
A 2017-es, első budapesti vb-n a 200 hát ezüstje és a 200 pillangó bronza mellé mindkét vegyes számot megnyerte a Duna Arénában (FOTÓ: FÖLDI IMRE)
Na, nem tőlünk, hanem Dave Salótól, mert az edző szerint azt a számot is meg kellett volna nyernie. Helyette ,,csak" bronzot szerzett. Ahogyan előtte 200 vegyesen is.
Aztán viszont jött a záró nap, és a 400 vegyes - meg az aranyérem! Mindenkinek ajánlom, nézze meg az akkor készült képeken Hosszú Katinkát!
Utána már nem láthattuk őt annyira önfeledten boldognak.
Mert onnantól már a vérprofi Katinka lépett elénk - még akkor is, ha bizony akadtak hullámvölgyek a Róma után íródó történetben.
Nála például rögvest az egy évvel későbbi Európa-bajnoki ezüst 400 vegyesen is annak számított, hiszen a versenynek a Margitsziget adott otthont, Katinka pedig itthon is bizonyítani akart - meg is tette amúgy, mert utána megnyerte a 200 pillangót és a 200 vegyest is, és tagja volt az aranyérmes 4x200-as gyorsváltónak is.
A budapesti Eb tehát mégsem volt kudarc, a 2011-es sanghaji világbajnokság és a londoni olimpia viszont egyértelműen annak számított (mármint nála...), a játékok után Katinka el is szaladt. Egészen Bajáig, ahol az akkor még csak szerelmével, Shane Tusuppal elhatározásra jutottak: együtt mennek tovább az úton - az uszodában is.
Utolsó világbajnoki címeit 200 és 400 vegyesen a 2019-es kvangdzsui világbajnokságon nyerte meg 30 évesen (FOTÓ: IMAGO IMAGES)
Kettejük közös történetét mindenki ismeri, mindent felülírtak, amit korábban bárki is gondolt az úszásról, és olyan sorozatba kezdtek, amilyenre nemigen volt példa korábban. Közös ,,termésük" például a három olimpiai bajnoki cím és egy ezüstérem, amelyet a 2016-os játékokon értek el. De ez csak a piramis csúcsa, hiszen - hogy maradjunk a pillanatok felvillantásánál - nagyot szólt a barcelonai vb-arany is 2013-ból. Meg a másik is, amelyik néhány nappal követte az elsőt.
Személyes sztori, de mert egy kolléga nemcsak kihallgatta, hanem világgá is kürtölte kettőnk beszélgetését, megírjuk e helyütt is, mert annyira szerethető. A második arany után Katinka vigyorogva közeledett az újságírók felé, bár többször megsimogatta a hasát - néhány pillanattal később el is árulta, hogy görcsökkel nehezített úszást láthattunk néhány perccel korábban: ,,Elhiszed, hogy olyan szerencsétlen vagyok, hogy éppen ma...? Hogy úgy görcsölt a hasam, ahogyan korábban még soha? Azt hittem, belefulladok a vízbe az utolsó métereken."
Nem fulladt, helyette boldogan ölelkezett, és az sem zavarta, hogy nem sokkal később már egy internetes oldal címlapján virított a története... A barcelonai vb-t követte pályafutása első világrekordja, mégpedig az eindhoveni rövid pályás világkupa-viadalon.
,,A barcelonai világbajnokság után, 2013 augusztusában úsztam életem első világrekordját az eindhoveni világkupaversenyen. Kétszáz vegyesen. Délelőtt! Ki úszik világcsúcsot délelőtt? Be sem mondták először, hiszen senki sem tudta, hogy ez világrekord, még én sem. Csak miután kiszálltunk a medencéből, akkor hangzott el az uszodában, hogy világcsúcsot úsztam. Én azért már a vízben sikítottam egy nagyot..." - ujjongott akkor Hosszú, majd utazott tovább, mégpedig a Seychelle-szigetekre, ahol összekötötte az életét Shane Tusuppal.
Hogy aztán öt évvel később szétszakítsák a köteléket...
A 2022-es budapesti vb-n láthatták utoljára hazai medencében világversenyen a magyar szurkolók (FOTÓ: IMAGO IMAGES)
Azt hittük, összedől a vár, de nem dőlt, sőt, ekkor még jött néhány gyönyörű pillanat! Például a 2018-as glasgow-i Eb aranya 200 vegyesen, ami után újra viszontláthattuk a régi Katinkát.
De aztán megint jött a profi Hosszú, immár Petrov Árpáddal, és a 2019-es kvangdzsui világbajnokságon ismét hatalmasat dobott ez a lány: nyert 200 és 400 vegyesen.
Meggyőződésünk: ha nem jön a pandémia, 2025. január 8-án szinte biztosan nem háromszoros olimpiai bajnokként vonul vissza - négy, de akár öt aranyat is számlálhatna a gyűjteménye a nyári játékokról, ha...
De ha nincs, sem a sportban, sem az életben.
Hosszú Katinka 2025. január 8-án este bejelentette a visszavonulását.
Nagyon büszkék vagyunk Rád! Köszönünk mindent, Katinka!
Citálhatnánk statisztikákat világcsúcsokról, az egy versenyen szerzett érmek számáról, címvédésekről, nem tesszük. Arra is kellene jó néhány lap abban a bizonyos könyvben, helyette viszont idézzük magát a klasszist, Hosszú Katinka ugyanis lapunknak 2022 januárjában, a felvetésre, hogy korszakos úszó, így felelt: ,,Nem olyan könnyű ám az embernek saját magát jelzőkkel illetnie. Amit mára ki tudok mondani magamról, az az, hogy a világ egyik legjobb úszója vagyok."
A világ egyik legjobb úszójának visszavonulásakor mi csak annyit mondhatunk: köszönjük, Katinka!
,,És akkor most belekezdek jó, Katinka? Sőt, valójában Katka, merthogy én így ismertem meg őt - aztán valahogy Katinka lett belőle a sok-sok aranyérem után. De amúgy legbelül maradt ő Katka, és amikor kettesben beszélgethettünk (szerencsére ilyenre rengetegszer volt példa), sohasem volt Katinka. Még háromszoros olimpiai bajnokként sem. És nyugi, Katka, nem kezdek bele a személyes történetekbe, pedig például a magas sarkú cipőkről ,,lerendezett" értekezésünk biztosan nagy sikert aratna... Kutakodom az emlékeimben, de mégsem tudok előszedni abból egy, igazán ütős sztorit, mert sok van, egyet meg inkább nem választanék belőlük. Úgyhogy inkább fogok egy nagy dobozt, és abba belepakolok mindent: az elmúlt 18 évet, a megannyi közös versenyélményt, a sírásokat (ilyen is volt, több is...), azt, hogy mindig találtál időt arra, hogy interjút adj, hogy ha nem akartál beszélni, ezt a tényt akkor is elmondtad. Hogy megtiszteltél a bizalmaddal. Hogy beavattál a kulisszatitkokba, hogy általad-veled, melletted és miattad kicsit én is szárnyalhattam. Egyre nagyobb és nagyobb a doboz, amelyikbe mindezek bele is férnek, de hogy lezárni a legnagyobbat sem tudom, az biztos. Már csak azért sem, mert még hiányzik belőle valami. Meg is beszéltük, mi az. A búcsúinterjú - sok-sok nevetéssel, az emlékek (na meg persze az érmek, a sikerek) felidézésével. És könnyekkel..."
NS-VÉLEMÉNY: KOVÁCS ERIKA
Link
Bejelentette visszavonulását Hosszú Katinka háromszoros olimpiai bajnok úszó
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Sport |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2025-01-08 20:15:47, szerda
|
| |
| |
A KÚT, A VÖLGY ÉS A TESTVÉREK -
HÁROM MESÉBE ILLŐ TÖRTÉNET 
Három olyan történetet hoztam mára, melyek érdekesek, de egyben hihetetlen, misztikus elemeket tartalmaznak. A közös bennük az, hogy Nagy-Miskolc területén játszódnak. Talán a háromból valamelyik ismerős lesz számotokra.
A csodatévő Jézus-kút legendája
1709-et írunk. A török rabiga alól egy évtizede felszabadult országban szabadságharc dúl. A szabadság ezúttal - is - vesztésre áll. II. Rákóczi Ferenc csapatai a trencsényi csatavesztés után már nem reménykedhetnek a végső győzelemben.
Nagyon sok miskolci áldozta vérét a fejedelemnek. Már 1704-ben Tokajnál, ahol 66 lovas és 190 gyalogos támogatta Rákóczi harcát, ahol bizony 9 polgárunk az életet adta a magyar szabadságért. Azon év telének egy részét a kurucok Miskolcon töltötték, Rákóczi ekkor egy 11 mázsás sérült ágyút is adott városunknak, melyből harangot öntettek az avasi templom javára.
A fejedelem 1706-ban is itt tartózkodott, ekkor is több száz miskolci szolgált seregében. Több rendeletet hozott városunkban, sőt a francia király követeit is vendégül látta itt. Miskolc végig hűséges volt hozzá.
Tudta ezt Habsburg szolgálatban álló Rabutin generális is, aki parancsot kapott Kassa elfoglalására és ehhez városunkon kellett áthaladnia. Károlyi Sándor végig zavarta a seregét, amíg Erdély felől elért ezidáig. Miskolcot pedig kiürítette, a kutakat betömette, a malmokat és a maradék élelmiszert elégettette. A lakosság pedig elmenekült. Rabutin ezt látva féktelen dühöt érzett, azonnal porig égette a várost a katolikus templom, a református templom és az iskola kivételével. A miskolciaknak teljesen újra kellett építenie városukat.
De ha ez nem lett volna elég a szenvedésből, 1709-ben egy óriási pestisjárvány tizedelte meg városunk lakosságát. 1710 tavaszán ért véget a járvány, az akkor 6000 lakosú Miskolc hatvan százaléka - 3600 ember - lett a pestis áldozata. Borzalmas, elképesztő adat. Ez a szám sokkal magasabb lett volna, ha..., de ne szaladjunk ennyire előre.
1708 és 1711 között közel félmillió ember halt meg a járvány ideje alatt Magyarországon. Néha azon csodálkozom, hogy:
,,És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán."
A fejedelem ónodi táborában is felütötte a fejét a kór, ennek következtében 16 000 katonájából 3000 maradt, mire Vácra érkezett, így nem tudta felmenteni az ostromlott Érsekújvárt. A korabeli adatok szerint például Kassa és Lőcse lakossága is a felére csökkent Miskolcéhoz hasonlóan.
1709 szeptemberében Miskolcon is elkezdte "működését" a rettenetes betegség. Vidéken már nem maradt semmi ennivaló - és emberek sem, akik a földeken dolgozhattak volna - az ínséges évek után, ezért városunkba költöztek be sokan házaikból. A legenda szerint Magyarországra egy csongrádi leány hozta be a kórságot, aki kendert ment venni török földre. A déli végekről terjedt át aztán észak felé a járvány.
Miskolcon 1709 szeptembere és novembere között 2500 ember halt meg, ami egészen elképesztő pusztítást jelent. Pedig a város bírája, Váczy András nagyon sok óvintézkedést hajtott végre, de a sok betelepülő a betegséget is hozta magával.
Aszalay Ferenc, Rákóczi titkára is városunkba érkezett a baj okán, aki született miskolci volt. Dőry Andrással, unokatestvérével - a város jegyzőjével - és Váczy András bíróval próbálták megtalálni a megoldást a városunkban tomboló járvány megfékezésére.
- Nemcsak a Délvidék, már a Felvidék is a pestis pusztítása alatt áll - mondta Aszalay. - Lőcse, Kassa mind elnéptelenedett. Kassa négy kapujából hármat lezártak, a negyediken a halottakat hordják ki. Lőcséről az őrség a falakon átmászva menekül. A fejedelem pedig nem tudta felmenteni Érsekújvárt a tömeges halálozások miatt, amely a seregében dúlt.
- Miskolcon sem jobb a helyzet - vette át a szót Váczy. - 2500 ember halt meg három hónap alatt. A lakosság 40 százaléka, rettenetes, az ember az utcára is fél kimenni.
- Mit tehetnénk még? Próbáljuk zár alá helyezni a várost, de hiába. Állandóan jönnek a menekültek. Nem zavarhatjuk el őket - mondta Dőry.
- A másik baj, hogy nincs megfelelő orvos sem a városban. Csak kontárok, akik azt sem tudják mit kell tenniük a baj esetén - folytatta Váczy.
- Sajnos a fejedelem seregében sincs csak egy képzett orvos: Láng Jakab. Ő pedig egyedül képtelen a bajt csillapítani. Arat a halál a táborokban is. Vak Bottyán után Berthóth, Buday, Orosz, Bagossy, Radics, mind halva fekszenek már, mindet elvitte a betegség.
- Nincs más megoldás. Lezárjuk a várost és várjuk a csodát - fejezte be a beszélgetést a város bírája.
Másnap délelőtt a jegyző szólt Váczy Andrásnak.
- Váczy uram, egy fura szerzet kíván beszélni a miskolciak bírójával, és csakis azzal. Azt mondja, hogy ő egy táltos és nagyon fontos ügyben kell beszélniük.
- Mit akarhat tőlem egy táltos? Küldje csak be hozzám! Köszönöm András!
Egy nagy bajuszú, nagy szakállú öreg állt a bíró ajtajában percekkel később, bebocsátást kérve.
- Üljön le kérem! Mi járatban városunkban?
- Köszönöm, fiam! Balázsi Árpád vagyok, Erdélyből, Marosvásárhelyről jöttem. Nálunk is tombol a pestis, mégis el kellett jönnöm ide, mert egy álmot láttam. El kell mondanom, hogy városukban hogy vethetnek véget a járványnak.
- Érdeklődve hallgatom - mondta csendesen a bíró.
- Van Miskolcon egy réges-régi kút az Avas alján. A Jézus-kútja. Elnevezése a feledés homályába vész, de én tudom, hogy azért hívják úgy, mert a mi Megváltónk, Urunk, Jézus Krisztus vándorlása során erre járt, a botját a hegy oldalába szúrta, amikor elfáradt, annak helyén pedig forrás fakadt. Ezt a forrást találják meg és tisztítsák ki. Egészen addig ássanak le, amíg a "Várkövek vízmestere" feliratú zárókövet meg nem találják. Ezt cseréljék ki egy új felirattal ellátott zárókőre. Ha ez megvan, a kút hét napig vörös vizet fog adni. Aki ebből 13 kortyot iszik, menten meggyógyul, vagy nem kapja el a betegséget soha többet. Hét napig lesz gyógyító ereje a víznek. Láttam azt is az álmomban, ahogy megmenekül a város. Ellenkező esetben viszont mindenki elpusztul.
Az öreg, mint aki jól végezte dolgát, ezzel sarkon fordult és elindult kifelé.
- Egy pillanat bátyám, várjon már egy kicsit! Mondjon még valamit erről, honnan tudjam, hogy igazat beszél?
- A Jó Istennek igen kedves ez a város. A környék, az emberek, mind csodálatosak, szeret fentről ide tekinteni az Úr, jókedvre deríti. Sokra hivatott Miskolc, sok feladat vár még rá az évszázadok folyamán. Sok érték van benne.
- Ki az a ,,Várkövek vízmestere"?
- Az, akinek köszönhető a majdani gyógyulásotok - fejezte be az öreg a beszélgetést és magára hagyta a bírót.
Sokat gondolkodott az eset után Váczy András, végül Dőry András és Aszalay Ferenc véleményét is meghallgatva a cselekvés mellett döntött. Úgy gondolta, ha a rejtélyes feliratot megtalálják, nem lehet kérdéses, hogy igazat mondott a táltos.
Másnap reggelre a város vezetője összehívta Miskolc még nem beteg kőműves mestereit és kiadta nekik a feladatot. Elég sok időbe tellett nekik míg megtalálták a kutat, hiszen már régen nem használták, régen nem foglalkoztak vele, teljesen eltűnt a szemek elől. A növényzet is régen benőtte már. Két napig tartott míg a zárókövet megtalálták, melyen valóban ott volt a felirat. A követ újra cserélték és szépen kitisztították a kutat.
Másnap reggel négy órakor ébresztették a bírót.
- Bíró uram, bor folyik Jézus-kútjából!
A bíró azonnal a helyszínre sietett. Most már pontosan tudta mit kell tennie. Kiadta a rendeletet, hogy minden miskolci igyon 13 kortyot a kút vizéből, az elkövetkező hét nap valamelyikében. Aki ezt nem teszi, elzárásra kerül. A sokat szenvedett város lakosai engedelmeskedtek bírójuk szavának, még az ágyban fekvőket is megitatták a kút vizével. És lám, még a legbetegebb, legrosszabb bőrben lévő fertőzött is meggyógyult tőle.
Az öreg táltosnak igaza volt. Miskolcot elhagyta a járvány, és soha többé nem ütötte fel a fejét a pestis Miskolcon...
1738-ban az utolsó nagy pestisjárvány tombolt Magyarországon. Városunkat csodával határos módon elkerülte a kórság, köszönhetően Jézus-kútjának. A város lakossága akkor állította az Immaculata, a Szeplőtelen Boldogasszony-oszlopot, amely később Csupros Mária néven vált ismertté.
Az írás kitalált történetet rejt, minden hasonlóság a valósággal csak a véletlen - és a szerző - műve lehet.
Jézus kútja - miskolci szemelvények - videó
Link
A HÁMORI CSODA AVAGY A SZELLEM TESTVÉREK LEGENDÁJA
Mai történetünk Tamásról szól. Tamás egy jó nevű cégnél vezető. Jól keres, jó állása van, megbecsülik a munkahelyén. Mindenki irigykedik rá, hiszen a magánéletben is sikeres: egy gyönyörű felesége és két csodálatos gyermeke van. Boldog család, boldog élet.
Egy ideig tényleg minden jól ment. Addig, amíg Tamás normális keretek között végezte munkáját. Azonban a legutóbbi előléptetés után sok minden megváltozott. Ennek egy éve már. A család és Tamás nagyon elhidegült egymástól.
- Tamás, azt szeretném, ha újra több időt töltenénk együtt - kérte a férjét Ingrid. - A gyerekek nagyon szeretnek téged, de mostanában szinte nem is látnak...
- Tudom Ingrid, igazad van. Lassítok, több időt töltünk majd együtt, ígérem. Csak még ezen a héten ezt a szerződést elintézzük. Utána minden más lesz - mondta Tamás.
Nem lett más. Újabb és újabb feladatok, még több munka. Már a hétvége is a munkáról szólt. Persze ez anyagi megbecsüléssel járt. A ház megszépült, takarító, kertész végezte a ház körüli teendőket. A gyerekek jó iskolába jártak, jó nevelést kaptak - csak apa nélkül.
Az egyik hosszú hétvégére családi kirándulást terveztek Debrecenbe. Mindig szerették Debrecent. Persze Miskolccal semmi nem vetekedhet, de egész jó helynek tartották a cívisvárost is. Nagyon készült mindenki a hétvégére, a gyerekek - Nóra és Zalán - már hetek óta számolták vissza a napokat, és bizonytalanul kérdezték Ingridtől:
- Ugye apa is jön?
- Persze, hiszen megígérte - jött a mosolygós válasz.
De nem jött...
- Szívem beszélnünk kell - kezdte mondandóját Tamás. - Sajnos a hétvégén nem mehetünk Debrecenbe. Jön a közép-európai vezető, Martin, őt a városban kell kísérgetnem, szombaton este pedig céges vacsora. Nagyon sajnálom. Legközelebb elmegyünk, de ezt nem mondhatom le.
- Sajnálom - mondta Ingrid lemondóan. - De mi nem maradunk itthon, elmegyünk Egerbe a nővéremhez.
- Rendben, hétfőn találkozunk - mondta Tamás, aki már nem is figyelt feleségére tovább, a laptopjába mélyedt, így nem látta, hogy egy könnycsepp gördül le az arcán.
Másnap nagyon jól sikerült minden. A nagyfőnöknek nagyon tetszett Tamás. Zseniális embernek tartotta őt, még több kapu nyílt meg előtte. De nem minden a pénz, egy kapu végleg bezárult. Nem előtte, hanem sajnos mögötte.
Ingrid korán reggel indult a gyerekekkel. Álmos reggel volt, fáradtnak érezte magát. Nem az autópályán ment, hanem a régi hármas úton. Már a kövesdi körforgalom után járt Eger felé menet. Ekkor jött szembe egy kamionos az úton, aki harmadik napja nem aludt, sietnie kellett. És sietett is... Csak egy pillanatra aludt el... Egy végtelenül hosszú pillanatra.
Ingridnek és a gyerekeknek esélye sem volt. Az autó a kamion alá gyűrődött. Tamást csak délután érték utól telefonján, addig csak az üzenetrögzítője válaszolt.
Összeomlott. Sokkolta a hír. Úgy érezte mindennek vége, ennyi volt. Aztán persze jött az önvád. Jogosan. Ha nem mentem volna, ha együtt mentünk volna, ha Debrecenbe mentünk volna...
De nem mentek. A férfi egy hűvös októberi napon temette el a családját. Mindent, amiért élt, amiért érdemes volt élni. Egy történet sok esetben eddig szokott tartani, tanulságokkal, dorgálással, naugyével. Ezúttal azonban nem. Nem, nem érhet így véget egy novella. Nem érhet így véget egy család.
Tamás hosszú hónapokig járt pszichiáterhez. Látszólag meggyógyult, azonban vannak olyan sebek, melyek soha nem gyógyulnak be. A gyógyszereket italra cserélte. Munkahelyét otthagyta. Egyébként is, az elmúlt tíz évben annyi pénzt keresett, hogy akár többet dolgoznia sem kell. De mit ér a pénz? Az összeset odaadta volna, ha azt az egy napot meg tudta volna változtatni. Sajnos ilyesmi csak a mesében létezik.
Felfedezte újra a környezetét. A városának, Miskolcnak szépségét és értékeit. Fiatal házasokként gyakran jártak Ingriddel kirándulni. Most újra bejárta a helyeket. Minden fa mögött az ő alakja tűnt fel. A kövek, a fák, a bokrok, mind az ő emlékét idézték.
Pár hónappal később egészen messzire kalandozott az erdőben, a Bükk mélyére jutott. Nem volt még arra. Letért a turistaútról is.
A Bükk csodálatos - gondolta. Nincs szebb nála. Minden évszakban gyönyörű.
Amikor egy tisztáshoz ért, leült, hogy egyen egy kicsit. A távolban furcsa mélyedést látott egy sziklán. Talán egy kis eldugott barlang? Még barlangot úgy sem kutatott. Lehet, hogy évtizedek óta nem jártak benne.
Becsúszott a kis résen. Bekapcsolta a elemlámpáját. Egy folyosóra ért, azon túl érdekes módon világosság fogadta. Egy nagy terembe jutott. Bútorok, berendezési tárgyak voltak benne. A kandallóban lobogott a tűz.
- Maga mit keres itt? - förmedt rá egy érces hang a háttérből. Megfordult.
- Ööö, elnézést. Nagy Tamás a nevem. Hol vagyok? Nem hittem volna, hogy a barlangban találok valakit.. Itt él?
- Mortimer vagyok. Hogy jutott be?
- Bejöttem a résen, láttam kintről. Talán rosszul tettem? Távozom, ha kell, nem akartam zavarni.
- Nem zavar, örülök, ha élő embert, társaságot fogadhatok - mondta Mortimer. - Csak a bátyámat várom, ő persze mindig késik. Már itt kellene lennie. Hát ön? Mi járatban?
- Én csak éppen erre kirándultam - válaszolta Tamás.
- Hihetetlenül szerencsés ember maga.
- Azt nem hiszem. Ha ismerne, nem mondaná ezt.
- Dehogynem. Aki ide betér, mind nagyon szerencsés - mosolygott Mortimer.
Ekkor egy nagy villanás vakította be a helyiséget. A füst mögül egy szakállas, hatvan év körüli fickó lépettbelő. Megjött Medox.
- Ó, kedves testvérem, nagyon örülök neked - ölelte át Mortimer testvérét.
- Hát ez? - mutatott Tamásra Medox. - Szerencsés ember - Mortimer csak bólintott.
- Mi volt ez, hogy került ide a semmiből? - kérdezte a még mindig ámulatban lévő Tamás.
- Nem hallott a szellem testvérekről, kedves Tamás? - kérdezte Mortimer.
- Nem, semmit. Kellett volna? Milyen szellem testvérek?
- Hihetetlen. A hagyományokat nem ápolják manapság? Ezer esztendővel ezelőtt még tudta az, aki ide vetődött, hogy kit keres, miért van itt. Manapság már nem is ismernek minket. Nem csoda, hogy az utolsó látogatónk ötszáz éve volt. Igaz Medox?
- Ezek szerint kivételes szerencsében van részed. Tényleg soha nem hallottál rólunk?
- Soha... - válaszolta kissé félénken Tamás.
- Mi vagyunk a szellem testvérek - kezdte a mesét Mortimer. - Én itt lent dolgozom a ti világotokban, az embereket figyelem, tanulmányozom. Medox fent, egy másik síkon él, ő onnan figyel titeket. Száz évente találkozunk itt, ebben a barlangban. Csak akkor nyílik meg a bejárata. Ünnepelünk egy napig. A viszontlátás örömét üljük. Az ilyenkor betévedő bármit kérhet, teljesítjük neki. Sokáig még a pontos időszakot is tudták az itt élő népek, hogy mikor jelenünk meg, keresték a barlangot. Ti már nem is ismertek minket, nem is hallottatok rólunk.
- Tartsátok meg a kívánságot. Ugyan mit kérhetnék tőletek... A családomat akarom visszakapni! Ezt tudjátok teljesíteni?
- Tudom, hogy ki vagy Tamás. A túlhajszolt életed okozta a végzetét a családodnak, közvetve persze. Sajnos ekkora kérést nem tudunk teljesíteni. De biztos van, amit tudunk. Mond meg és teljesítjük - mondta Medox.
- Nem. Nincs más, csak ennyi. Ezt szeretném. Nekem nem kell egyéb. Csak a családom.
- Gyere Tamás, kész az ebéd. Egyél valamit. Ebéd után kitalálunk valamit, hogy kárpotoljunk. Gyere - hívta mosolyogva az asztalhoz Mortimer Tamást.
Tamás legszívesebben otthagyta volna a két öreget, de nagyon éhes volt már, így ráállt a meghívásra. Tényleg finomat főzött Mortimer. Lassan ette az ételt, közben a családját látta szemei előtt.
- Bárcsak visszakaphatnám őket - motyogta magában könnybe lábadt szemmel.
Az étel finom és laktató volt, úgy érezte aludnia kell. Kérdés nélkül lefeküdt az asztalhoz legközelebb lévő ágyra. Nagyon rossz dolgot álmodott. Egy farkas kergette őt álmában. Csak hátrált és hátrált, a farkas pedig csak jött és jött felé.
Hirtelen fényesség töltötte be a szobát. Majd sötét lett. A távolban egy elektromos óra világított. 7:05. Mi történt? Hol vannak a testvérek? Vagy ez is valami bűbáj? Álmodta az egészet?
De hisz' otthon van. Álom volt. Micsoda álom! Pedig elhitte az egészet, olyan valóságos volt.
Ekkor valaki megmoccant mellette. Nagyon megijedt. Óvatosan kapcsolta fel az olvasólámpát az éjjeliszekrényén. Nem, ez nem lehet!
Halkan felsikoltott. A szíve majd kiugrott a helyéről. De... Ilyen nincs, ez nem lehetséges, azt mondta Medox. Ez hihetetlen! Ott feküdt mellette a nagy franciaágyon Ingrid, Nóra és Zalán. Mindegyikük aludt még. Azonnal a telefonhoz kapott. 2020. október 16. A baleset napjára ébredt ismét.
Ölelgette, simogatta, csókolgatta szeretteit. Ők nem tudták hirtelen, mi történt. Kicsit morcos is volt mindenki, hogy felébresztette őket. De nem érdekelte Tamást. Földöntúli boldogságot érzett.
Tudta mit kell tennie. Nem ment aznap dolgozni. Soha többé nem ment a régi munkahelyére. Egy rövid e-mailban mondott fel a főnökénél.
Reggelinél nyugodt volt és boldog. Nem nagyon szólt senkihez, csak figyelte a reggeliző családját. Nézte minden mozdulatukat. Az örök rohanásban már egymásra sem néztek az utolsó időszakban, nem volt idejük rá. Pedig minden pillanat érték. Jelentéktelen dolgokkal foglaljuk el magunkat a szeretteink helyett.
- Majd egyszer elmondom nekik, hogy mi történt - gondolta. - De nem ma. Ma Debrecenbe megyünk. Együtt.
Egy csodálatos hétvégét töltöttek Debrecenben Tamásék. Boldog volt, szabad, elégedett. Visszakapta a legnagyobb kincset, amit csak kaphat az ember és amely minden pénznél, elismerésnél többet ér.
A történet a képzelet szüleménye, egy régi, a szellem testvérekről szóló legendát öltöztettem mai köntösbe. Remélem tetszett mindenkinek.
A CSANYIK VÖLGY LEGENDÁJA
Amikor mi miskolciak a Csanyikot emlegetjük vagy a Csanyik-völgyet, akkor nem is gondolunk arra, hogy azért hívjuk így, mert réges-régen egy falu állt azon a területen. A falu térképről való eltűnésének körülményei annak idején rengeteg kérdést vetettek fel, melyre nem találtak válaszokat...
Chenik, Csenik, Chenyk néven említik a források a kis települést a Bükkben, melynek első említése 1313-ból való, lakói pedig szőlőtermesztéssel foglalkoztak. Ekkor István nádor a szentléleki pálosoknak adta a területet. 1355-től már működött a belterületén egy vadaskert, amely királyi tulajdonban volt.
Virágzó kis település volt Csenyik. A szőlőtermesztés nem igényelt állandó munkát, nem kellett naphosszat a földet túrniuk a lakosoknak, így a falu csinosítására is jutott idejük. Népszerű lett a település, sokan költöztek, sokan nősültek vagy mentek férjhez ide.
A faluban nem mindenki a szőlőben dolgozott, élt itt például egy molnár. Szűcs Ferenc a szentléleki pálosok vízimalmában kereste a kenyerét. Nem kellett sokat gyalogolnia munkába menet, hiszen a szomszédos Dolka-hegy alatti malom Csenyiktől körülbelül fél óra járásra volt. Ketten dolgoztak a malomban, mindig egymást váltva.
Ferenc nagyon sokat dolgozott, arra azonban maradt ideje, hogy észrevegye a szomszédjában lakó szőlősgazda leányának szépségét. Csengeri Piroska valóban szemrevaló teremtés volt. Szép, hosszú vörös haja állandóan hullámzott a szélben, mélyzöld szeme pedig mindegyik legényt megbabonázta a faluban. Akadt is kérője bőven, azonban az apja eltiltotta a férfiak társaságtól.
- Leányom, lesz még arra időd, hogy a férfiakkal foglalkozz! Nagyon fiatal vagy még!
Így hát mindenki csak távolról gyönyörködöt a fiatal lányban. Az igazsághoz tartozik az is, hogy Piroskának is tetszett a derék molnárlegény széles válla és szép, hosszú bajusza. És persze észrevette Ferenc érdeklődését is. De nem volt mit tenni, ha az édesapja így döntött, akkor tartani kellett magát hozzá, pár év múlva talán udvarolhat majd neki valaki.
Minden évben tavasszal egy nagy ünnepséget tartottak a faluban. Ekkor arra kérték a Jó Istent a helyiek, hogy bőséges szőlőterméssel áldja meg őket. Mindenki felvette a legszebb ruháját és egy hatalmas tábortűz mellett reggelig táncoltak és mulattak. Egész éjjel ettek-ittak, ahogy manapság mi tesszük Szilveszterkor.
Az 1544. évi ünnepség alkalmával Piroska és Ferenc valahogy egymás mellé kerültek tánc közben, utána pedig beszélgetésbe elegyedtek. Nagyon jól megértették egymást és a beszélgetés közben sétálni indultak az erdőbe. Addig-addig sétáltak, míg végül a molnárlegény malma feletti sziklához értek.
- Nagyon jót beszélgettünk, de későre jár az idő - mondta Piroska. - Apám már biztosan keres, forduljunk hát meg, menjünk vissza a faluba.
- Persze, mehetünk - mondta Ferenc. - Örülök, hogy ilyen sokat tudtunk beszélgetni.
Ahogy megfordultak a sziklánál egy nagyon érdekes jelenséget láttak. Az égbolton különböző furcsa fények jelentek meg és elkezdtek összevissza cikázni. Még sosem láttak olyat azelőtt.
- Ez vajon mi lehet? - kérdezte Ferenc.
- Még soha nem láttam hasonlót - mondta a lány. - Mindenesetre siessünk haza, a fények is a falu irányából jönnek.
Elindultak. Siettek le a Dolka-hegyről, hogy aztán a Csenyik-hegy tetején lévő hasonló elnevezésű falujukat mihamarabb elérjék. A kis település fényeit már messziről látni lehetett a sötét erdőn keresztül is. Valami azonban nem stimmelt. Nem hallottak semmilyen neszt abból az irányból.. Pedig, amikor távolodtak a falutól, még a Dolka oldalában is hallották a mulatozás hangjait.
Odaértek az első házhoz. Egy lelket sem láttak a környéken. A nagy tábortűz égett, ki volt világítva minden. A bográcsos szinte elfőtt, a sült vadhús szinte szénné égett, mert nem foglalkozott vele senki. Látszott, hogy egy órája egyszerűen mindenki eltűnt a faluból. De vajon hová mentek? És miért?
Piroska családja is kámforrá vált. Sem a szülei, sem a testvérei nem voltak otthon. A ház ajtaját pedig tárva nyitva találták. Ferenc az idős édesanyjával lakott, aki egyedül egy lépést sem tudott megtenni. Neki is nyoma veszett, pedig egy éve már, hogy nem hagyta el a lakását.
Több mint egy órán át kutattak a településen. Egy lélekkel sem találkoztak. Minden olyan volt, mintha csak egy percre hagyták volna ott az emberek a dolgaikat. Mintha mindjárt folytatnák az előző percben megkezdett tevékenységüket. Az egyik házban találtak egy nyitott imakönyvet, melyet éppen csak letettek egy pillanatra, a másikban egy dézsa vizet, amiben még langyos volt a víz. A harmadik házban egy tű a ruhába szúrva az asztalra dobva hevert, mintha csak az imént ment volna ki valaki és tette volna le egy másodpercre, hogy aztán folytassa a varrást. Az állatok is eltűntek. Nyom nélkül. Mintha egy láthatatlan kéz minden élőt egyesével magával ragadott volna a faluból. Piroska és Ferenc döbbenten állt a történetek előtt.
A rémülettől nem is nagyon mértek egymáshoz szólni. Az a csend, amely a falura telepedett rettentő félelmetes volt. A hideg futkosott a hátukon. Azt várták, hogy mikor csap le rájuk is az ismeretlen erő, amely elragadta a többieket. De nem jött. Megkímélte az életüket.
Úgy döntöttek, hogy először a szentléleki szerzetesekhez mennek. Gyalog indultak el, így körülbelül három óra gyaloglás előtt áltak. Volt egy erdőn át vezető út, ahol egy jó órával rövidebb idő alatt oda lehetett érni a kolostorhoz. Alig indultak el öt perce, amikor megdöbbentő látvány fogadta őket a gyalogúton.
Egy asszonyt és gyermekét találták meg. A nő a kicsinyét átkarolva ült az úton, próbálta valamitől megvédeni őt. Egyikük sem élt már. Piroska felismerte az egyik falubelijét, Sántha Júliát és annak legkisebb fiát... Semmilyen sérülés nem látszott rajtuk olyan volt, mintha csak békésen aludnának. Közben Ferenc is átkarolva Piroskát, akit egyenesen sokkoltak a mai események. Egy ünnepségnek indult a nap, az este, de most pirkadatkor a legnagyobb félelmeik váltak valóra. Gyorsabban szedték a lábukat az eset után. Júliát és kisfiát otthagyták, úgy határoztak, majd visszajönnek értük.
Alig másfél óra alatt felértek a kolostorhoz. Tamás perjel, a szerzetesek első embere éppen a kolostor előtt foglalatoskodott. Amikor meglátta őket, mosolyogva indult feléjük.
- Piroska, Ferenc, mi járatban nálunk?
- Atyám! - kiáltott Piroska.
Tamás perjel látta rajta, hogy valami szörnyű dolog történt.
- Mi a baj, mi történt veletek? - kérdezte aggódva a perjel.
Piroska csak sírt, nem nagyon tudta elmondani, hogy mi történt velük. Ferenc azonban részletesen beszámolt az eseményekről.
- És úgy gondoljátok, hogy a furcsa, megmagyarázhatatlan fényjelenségnek közé volt a falusiak eltűnéséhez? - kérdezte Tamás.
- Igen, úgy gondoljuk - válaszolta Ferenc.
Egy kis csapat indult a faluhoz, egy másik csapat pedig Diósgyőrbe, Balassa Zsigmond uradalmi zálogbirtokoshoz beszámolni a történtekről.
Amikor a szerzetesek megérkeztek Csenyikhez nem győzték a "kereszteket vetni". Megtalálták Júliát és gyermekét is. A sátán művének titulálták a történteket. Közben odaértek az uradalom katonái. Maga az uradalom birtokosa, Balassa Zsigmond is eljött megnézni az eseményeket. Egy fél tucat feketesruhás ember jött vele, akik nagy alapossággal kutatták át a települést. Mintha minden nap ezt csinálták volna. Az egyikük odament Balassához, hogy beszámoljon neki az eseményekről. Előtte természetesen Piroskát és Ferencet is alaposan kifaggatták.
- Ugyanaz történt mint a többi esetben. Fényjelenség, eltűnések. Egy kivétellel, ezúttal volt két túlélő, akik 500 métert tettek meg mielőtt őket is elérte ez a valami - mondta Bolyki Vendel.
- Borzalmas! Papréte, Vojla, Százd és most ez! Mennyi ember és település esik még áldozatul? - kérdezte feldúltan Balassa.
- Nem tudjuk. És nem is tudunk tenni ellene. Három évente mindig ugyanazon a napon történik. Ki tudja, legközelebb hol csap le ez a jelenség.
Csengeri Piroskának és Szűcs Ferencnek Balassa Zsigmond mondta el azt, amit tudtak a jelenségről. Papréte, Vojla és Százd az elmúlt kilenc év három - illetve Csanyikkal együtt négy áldozata. Mindegyik településről nyomtalanul eltűntek az emberek. Természetesen a pártól teljes titoktartást kértek az információk fejében.
Érdekes módon soha nem ismétlődött meg az eset a környéken. Ezek a Diósgyőri uradalom legnagyobb rejtélyei az elmúlt évszázadok során, melyekre soha nem találtak magyarázatot...
Júliát és fiát a Szentléleken temették el. Úgy, ahogy találták őket, egymást átkarolva kerültek a sírba. Piroska és Ferenc pedig összeházasodtak. Ferenc munkájának helyszínére, a malomba költöztek. Az őket ért veszteség nehezen volt feldolgozható. Az eset emlékére egy keresztet állítottak a fölöttük lévő szikla peremére és meghagyták, hogy azt a mindenkori molnárnak meg kell majd újítania. A sziklát először Keresztszikla néven emlegették a helyiek, majd manapság már Molnár-sziklának hívják...
A történet kitalált, a valósággal való hasonlósága csak a véletlen - és a szerző - műve lehet...
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Irodalom - Próza |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2025-01-07 14:45:09, kedd
|
| |
| |
Humor percek - sziporkázó történetekkel
"Elgondolkoztam, hogy miért is vagyok fáradt.
Eleinte a kevés alvásra és a sok stresszre fogtam, de most végre megtaláltam az igazi okát!
Azért vagyok fáradt, mert túl sokat dolgozom!
Tudniillik 10 millió lakosa van Magyarországnak.
Ebből 3,5 millió nyugdíjas, ami azt jelenti, hogy a maradék 6,5 milliónak kell elvégezni MINDENT!
Hétszázezren tanulnak, ami azt jelenti, hogy a maradék 5,8 millióra marad az összes munka,
de 800 ezren a kormánynak dolgoznak, így marad 5 millió.
Félmillió embert alkalmaz a katonaság.
Ez már csak 4,5 millió aktív, és 600 ezren még iskolakötelezett kor alatt vannak.
Ha a fennmaradó 3,9 millióból számba vesszük az összes munkaerőt, aki a parlamentben, polgármesteri hivatalokban, állami támogatású intézményekben dolgozik, megkapjuk ugyebár azt a maradék 1,5 milliót, akire a tényleges munka elvégzése hárul.
Egy adott pillanatban háromszázezer ember fekszik kórházban, van táppénzen, hozzájuk jön a félmillió munkanélküli, s máris láthatjuk: pontosan hétszázezer ember osztozik a terheken.
Ja... és most olvastuk a legújabb statisztikát:
jelenleg 699.998 ember van börtönben, ami azt jelenti, hogy mindössze két emberre maradt minden munka:
Rád és rám.
Te most éppen szórakozol....."
*
Az egypúpú tevét az különbözteti meg a kétpúpútól, aki akarja.
Itt egy emberből kettő skizofrén.
Le a gravitációval!
Marx halott, Lenin halott, És én sem érzem túl jól magam.
Ha dolgozni támad kedvem, leülök csendben egy sarokba, és megvárom amíg elmúlik.
A nő férfi nélkül olyan, mint a hal bicikli nélkül.
Ha egy nő meg akar tanulni vezetni, ne állj az útjába.
A pasas bemegy a kocsmába, a pultos kérdezi:
- Jó napot! Mit szeretne?
- Egy nagyobb házat, jobb autót, több fizetést.
- Nem úgy értem. Mit kíván?
- Világbékét, magamnak egy szebb feleséget, milliókat.
- Félreértett, mit szeretne inni?
- Miért nem ezzel kezdte? Mi van?
- Semmi különös, itt állok a pult mögött.
A túlzott kávéfogyasztás néhány félreismerhetetlen jele ... avagy konzultáljon orvosával, ha:
- a legutóbbi holdfogyatkozás óta nem pislantott;
- nyitott szemmel alszik;
- tüsszentés közben sem csukja be a szemét;
- már a harmadik pulóvert készíti el, pedig nem is tud kötni;
- csakis földrengéskor áll nyugodtan, egy helyben;
- az ápolónőnek szuperszámítógépre van szüksége ahhoz, hogy megmérje a pulzusát;
- a kokain lassítja;
- 20 mérföldet sétál a gyaloglógépen mire rájön, hogy nincs is bekapcsolva;
- az ízlelőbimbói annyira érzéketlenek, hogy akár forró lávát is iszogathatna;
- távirányító nélkül gyorsabban vált csatornát;
- a macskáit Tejszínnek és Cukornak nevezi;
- a kávésbögréjén egy kávésbögre képe van;
- lekörözi az Duracell nyuszit;
- a mozgásérzékelőkben rövidzárlatot okoz;
- az idegrángásai látszanak a Richter-skálán;
- segít a kutyának kergetni a farkát;
- a kávésbögréje biztosítást köt a Lloyd's-nál;
- a jövendőbelijét mindenkinek kávézópartnereként mutatja be;
- napi négy infarktust simán kibír;
- mindenkit átenged a gyalogosátkelőn mire rájön, hogy otthon hagyta a kocsiját;
- parkolásnál megbüntetik gyorshajtásért;
- saját fogaival őrli meg a kávészemeket;
- a videofilmet gyorstekerésben nézi;
- kábel nélkül be tudja bikázni az autóját;
- mások körmét rágja;
- 50 m-ről le tudja magát fényképezni késleltető kioldó nélkül;
- egy hét alatt három pár teniszzoknit tesz tönkre;
Ha csinálok klánt csak akkor jöhettek, ha erre válaszoltok:
1. Bori néni pulóvert köt, 45,3 km/h sebességgel. A rendelkezésre álló fonál hossza 68,5 km.
a) Mennyire kell Bori néninek felpörgetnie a sebességet, hogy befejezze a pulóvert, mielőtt még elfogyna a fonál?
b) Hogyan változik a sebesség, ha néha Pista bácsi is beleköt?
c) Mekkora az a legnagyobb sebesség, amely felett Bori néni elveszíti a fonalat?
2. Ha IV. Béla 17 év alatt 139 rendeletet hozott, akkor hányadik Béla hozott 5 év alatt 58 rendeletet?
3. Ha egy nő lefekszik a saját klónjával akkor az leszbikus szex, vagy önkielégités?
4. Mari néni kakasa 6:25-kor kukorékol, 5dB hangerővel. Mennyi idő alatt ér A faluból B faluba (3km) a hang, ha közben a szomszéd 300Nm-es rúgással küldi meg?
5. Hány %-os az alkoholfoka annak a folyadéknak, amelyet Lajos, a postás elfogyasztva 22,08 méter után esik össze. Lajos sűrűsége 1,0968 g/köbcenti.
6. Ha Géza 5 percenként bedob egy fél konyakot,
a) mennyi idő után okádja szembe a felszolgálónőt,
b) ki fogja feltakarítani,
c) és milyen töménységű lesz az okádék, ha a pincérnő 165 cm magas?
7. Az idő pénz. A pénz beszél, a kutya ugat. Amelyik kutya ugat, az nem harap. Ebből következik, hogy az idő nem harap. De akkor minek van neki vasfoga?
8. Ha ma nulla fok van, és holnap kétszer olyan hideg várható, hány fok lesz holnap?
Na ezek után végül ehhez most majd pihentnek kell lenned és érdemes végig olvasnod ezt is:
Ez csak Magyarországon - magyarul érthető!
SIROKKÓ-ILLABEREK MÉRKŐZÉS - szerző: Peterdi Pál
A Sirokkó-Illaberek mérkőzésen történt, hogy az egyik szurkoló kezet emelt a játékvezetőre. A tettest annak rendje és módja szerint előállították. Az ügy sima volt és egyszerű, majdhogynem érdektelen. És akkor... elkezdődött a tárgyalás!
- A vádlott álljon fel! Neve?
- Biró vagyok, kérem...
- És hol van a vádlott?
- Hogyhogy hol van, drága bíró úr? Hát én vagyok! Bár nem szívesen...
- Nézze kérem. Az imént azt mondta, hogy maga a bíró. Tehát ön kapta azt a két megrendítő pofont.
- Méghogy én? Nahát, nem azért, de az a fickó még nem született meg. Egyébként sem lennék bíró semmi pénzért!
- Az Isten szerelmére, hát nem éppen most állította, hogy ön bíró?
- Ja, vagy úgy!... A nevem Bíró, tisztelettel. Bíró Levente. Most mondja, hogy össze hozott bennünket a sors. Ön is bíró, én is Bíró vagyok...
- Én Lakatos vagyok! - harsogott ingerülten a bíró. - Foglalkozása?
- Lakatos!... - nyögte kissé félénken a vádlott, és érezte, hogy ez súlyosbító körülmény. Nem csalódott...
- Ember! - kezdett parázslani a bíró. - Maga ugrat engem?
- Ugyan, dehogy, kérem. Nekem már az apám is lakatos volt, a nagyapám is...
- Nem fogja elhinni, de nekem is!!!... Na, hol is hagytuk abba... Szóval ön is lakatos.
- Kissé már keverni tetszik a dolgokat. Csak én vagyok lakatos. A Lakatos úr bíró, ugyebár. És igaz, hogy én Biró vagyok, de azért nem vagyok bíró, hanem lakatos.
A bíró hosszú kortyokkal ivott, hogy időt nyerjen.
- Ön tehát Bíró Levente, lakatos. Megy ez, mint a karikacsapás, nem igaz?
A további adatok felvétele, ha lehet, még ennél is gyorsabban ment. Mindössze a munkahely megnevezésének kapcsán éleződött ki ismét a helyzet.
- A sirokkói járásbíróságon dolgozom - mondta gyanútlanul a vádlott. A bíró talpra szökkent.
- Egyszer már eljutottunk odáig, hogy ön nem bíró!
- Már hogyne volnék Bíró? - kezdett fortyogni a vádlott is. - Bíró Levente vagyok. Lakatos.
- Akkor mit keres a bíróságon?!
- A kilincseket javitom. Tudniillik, mint említettem, lakatos vagyok. De nem úgy, mint Ön. Mert Ön bíró. Annak ellenére, hogy Lakatos.
A bíró a gyomrára szorította a kezét, és különböző tablettákat készített elő.
- Lépjünk tovább! - suttogta rimánkodva. - Mondja el részletesen, hogyan történt a dolog.
- A Mesterrel néztük együtt a meccset. Kollégám a műhelyből...
- Szóval a főnöke is ott volt.
- A főnököm utálja a focit. A Mester volt ott.
- Megőrülök!!! Egy lakatosműhelyben tudtommal a főnököt hívják mesternek!
- Egy pillanat. Nálunk a főnököt Manónak hívják. Akit Mesternek hívnak, az ipari tanuló. Mester Géza, tetszik érteni?
- Nem értem, de nem is érdekel. Tovább!
- Ezt mondta a bíró is! Pedig bármire megesküszöm, hogy 11-es volt!
- Ne kezdje, barátom, ne kezdje. Egyszer már tisztáztuk, hogy maga a Bíró.
- Most a játékvezetőről beszélek, Allahnál fényesebb orcájú bíró úr! Ez a bíró nem Bíró, hanem Levente.
A bíró hörgő hangokat hallatott.
- A Levente is maga! Jaj, a gyomrom! Bíró Levente!!!
- Ez tagadhatatlan. Az a bíró azonban nem Bíró, mint ahogy a bíró úr sem Bíró, hanem Lakatos. Ettől eltekintve az a bíró Levente. Levente Konrád. Nincs ennél egyszerűbb dolog ezen a kerek világon. Mert például én Bíró is vagyok, meg lakatos is, mégse vagyok se Lakatos, se bíró...
- A játékvezető tehát továbbot intett.
- Pontosan. Még most is megrezdül a fejem, ha erre az esetre gondolok. A Pereces hatalmas dobása egészen a tizenhatoson belülre szállt. Ez annyira meglepte a Dobót, hogy kézzel ért a labdához. Tisztán láttam!
- Nem értem!... Nem értem!... - siránkozott a bíró. - Hogy jön ahhoz a pereces, hogy ő dobja be a labdát? Másrészt mi abban a feltűnő, ha a dobó játékos kézzel ér a labdához? Hát mivel érjen hozzá, könyörgöm, mivel...?!
- Csak sorjában... csak sorjában. Először is mi kifogása van a Pereces ellen? Az ellenfél térfeléről mindig ő végzi a bedobásokat. Mint említettem, hatalmas dobása van.
- Remek!... És hová teszi közben a pereceket?
- A pereceket? - csuklott fel a vádlott. - Vagy úgy!... Nos, amikor azt mondom, hogy Pereces, akkor egyáltalán nem a lelátón péksüteményt áruló fickóra gondolok, de nem ám! Hanem Pereces Tónira, a Sirokkó balhátvédjére. Aki a lelátón perecet árul, az nem a Pereces. Azt a manó tudja, hogy hívják!
- Szóval az ön főnöke tudja, hogy ki a pereces?
- Kapaszkodjon meg a csengettyűjében, bíró úr. Nem tudja.
A bíró lenyelte a tablettákat, és még hosszabban ivott.
- De hiszen most mondta, hogy a Manó tudja. Az ön főnöke. Aki egyébként nem azonos a Mesterrel, mert az viszont ipari tanuló. Na, mit szól, hogy figyelek...?
- Ennyit a perecesről! - mondta szomorúan a vádlott. - Felőlem lehet Németh is, Juhász is...
- Nem lehet! - csapott le diadalmasan a bíró. - A német juhász egy kutyafajta. Na, könnyítsen a lelkén, barátom. Láthatja, hogy sok mindent tudunk...
- Látom... azt látom. De azt is láttam, hogy a Dobó kézzel ért a labdához!
- Mivel a bedobást kézzel végzik el. Ennyit még én is tudok, noha nem vagyok bíró! Illetve bíró vagyok, a mindenségit!
- Ami a Dobót illeti, az nem a Pereces, aki a bedobást elvégezte - aki viszont nem pereces, hanem balhátvéd -, hanem Dobó István, az Illaberek középhátvédje. Foglalkozására nézve...
- Tudom. Várkapitány.
- Nem egészen. Csapatkapitány.
- Elég!... Szóval kézzel ért a labdához. És akkor mit tett ön?
- Természetesen ordítani kezdtem. "Mester!" - ordítottam. - "Maga nálam még inas sem lehetne!"
A bíró elhatározta, hogy további keresztkérdéseket tesz fel, bár egy kicsit már kaparta az asztalt.
- Először: miért orditotta szegény Mesternek, aki maga mellett ült, hogy ő még inas sem lehetne magánál, amikor ő inas magánál? Másodszor: mit tehet szegény Mester arról, hogy a bíró nem adta meg a 11-est?
- Bíró úr!... Adjon tíz évet, de ne kínozzon tovább! Én a bírónak ordítottam, hogy mester!
- Pedig ő Levente!
- Én vagyok a Levente!
- De maga nem bíró!
- De Bíró is vagyok!
- Ön lakatos!
- Maga a Lakatos!
A bíró tébolyultan megrázta a csengőt.
- Orvost!... Van orvos a teremben?
- Suszter vagyok! - lépett oda egy úr a hallgatóság soraiból. - Valami baj van?
- Kerítsen egy orvost, barátom! - szólt segítőkészen a vádlott. - A bíró úr, úgy látszik, rosszul lett.
- De kérem, én orvos vagyok!
- Akkor meg mit suszterezik itt?
- Már velem is kezdik?... Dr. Suszter Árpád vagyok. Elmeszakértő, szerencsére.
- A tárgyalást berekesztem! - nyögte fáradtan a bíró. - Délután folytatjuk!
Az orvos néhány injekcióval helyrepofozta a küzdő feleket, úgy hogy délután megkezdődhetett a játékvezető kihallgatása.
- Kérem, Bíró Levente vádlott azt állítja, hogy ön nem sípolt, amikor kellett volna.
- Zavaros helyzet volt. Én mindenesetre kinéztem a Siposra, hogy int-e? A Sipos nem intett. Tehát nem sípoltam.
A bíró ebben a pillanatban kezdett papírrepülőket hajtogatni az aktákból.
- Hát nem magánál volt a síp? - kérdezte, de máshol járt.
- A síp nálam volt. A Siposnál zászló van. A Sipos csak inthet, mert ő a partjelző. Világos? Na, és akkor a Bíró úr elkezdett ordítani...
- Én...? - tért vissza a valóságba a bíró. - Méghogy én...?
- Természetesen a vádlott. Erre én félbeszakítottam a játékot, és hozzájuk léptem, hogy csendre intsem őket. Azonban nekem estek, és...
- Kérem, én a Mesternek akartam lekenni egy atyait - pattant fel a vádlott -, de elhajolt. Ily módon történhetett, hogy a bíró sporttársat illettem a tenyeremmel.
- Megpofozta önt a Bíró, vagy sem? - kérdezte a bírótól a bíró.
- Kérem, engem azon a délutánon többen is megpofoztak. Hogy a Bíró úr is köztük volt-e...
- Én...? - sikoltozott hisztérikusan a bíró. - Méghogy én...?
- Ön tudtommal Lakatos.
- Én vagyok a lakatos! - mondta vicsorítva Bíró úr. - És Bíró is vagyok! És Levente is!
- Nono! - intette a játékvezető a vádlottat. - Én vagyok a bíró. És a Levente is. Levente Konrád.
- Elég!!! - üvöltött a bíró. - Máglyára velük! Én vagyok a bíró!
- Én!
- Én!
A verekedőket csak nagyon nehezen lehetett szétválasztani. Közben több rendőr is megsebesült. És a végén csakugyan nehéz lett volna megmondani, hogy melyikük a bíró, a lakatos vagy a játékvezető. Ezt még a Suszter sem tudta hamarjában.
Pedig ő orvos volt...
Székelybácsi bemegy a kocsmába. Leül, pálinkát kér, és azt motyogja magában, hogy vannak megmagyarázhatatlan dolgok. Öt perc múlva kér még egy italt, és még mindig ezt motyogja. Erre a csapos megkérdi:
- Székelybácsi, mit nem lehet megmagyarázni?
- Hát tudja, az úgy volt, hogy kimentem megfejni a tehenet. Oldalról akartam fejni, ahogy mindig, de a rohadt dög felrúgta a vedret. Megpróbáltam a másik oldalról, de ott is felrúgta. Mondok, akkor megpróbálom hátulról, de így is felrúgta. Erre olyan ideges lettem, hogy a két hátsó lábát kikötöttem az istálló falához.
Leültem fejni, erre elkezdett csapdosni a farkával. Próbáltam megfogni, de nem bírtam, na akkor arra gondoltam, felkötöm a farkát a gerendához! De mivel már nem volt spárga, a szíjammal kellett megkötni. Hoztam egy széket, hogy felérjem a gerendát, felálltam rá, kivettem az övemet, felemeltem a tehén farkát, de öv nélkül meg lesett rólam a nadrágom. És ekkor nyitott be az asszony. A tehén lába kikötve, farka felkötve, én meg ott állok mögötte gatyában. Na erre mondom én, hogy vannak dolgok, amiket nem lehet megmagyarázni...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
2025. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
15 db bejegyzés |
| e év: |
15 db bejegyzés |
| Összes: |
4967 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Általános (22)
- Belső kör (0)
- Család (22)
- Munka (15)
- Haverok (0)
- Iskola (20)
- Ábrányi Emil (4)
- Adamis Anna (1)
- Ady Endre (16)
- Ágai Ágnes (1)
- Agytorna (29)
- Albert Einstein (1)
- Alföldi Géza (2)
- Alhana (1)
- Ambrus Magdolna (1)
- Andók Veronika ( (1)
- Andróczky Lászlóné (3)
- Antoine de Saint-Exupery (3)
- Anyák napja - gyermeknap (33)
- Áprily Lajos (3)
- Arany János (11)
- Arany Viktor (1)
- Arany-Tóth Katalin (1)
- Aranyosi Ervin (19)
- Artai Zsuzsanna (2)
- Árvai Attila & Emil (3)
- Átyim Lászlóné (1)
- B. B. Nala (1)
- B. Huszta Irén (1)
- B. Radó Lili (1)
- Babits Mihály (5)
- Bagi Tibor (1)
- Bajza József (1)
- Baktai Faragó Aranka (2)
- Balassi Bálint (1)
- Balázs Béla (1)
- Balázs Sándor Turza /B.A.S.A. (2)
- Bálintffy Etelka (1)
- Balla Zsuzsanna (2)
- Balogh József (2)
- Baranyai Mária (1)
- Baranyi Ferenc (2)
- Barsy Irma (2)
- Bartalis János (1)
- Bartis Ferenc (2)
- Bartos Erika (2)
- Bella István (1)
- Bencze Marianna (1)
- Benedek Elek (3)
- Berde Mária (1)
- Bertók László (1)
- Berzsenyi Dániel (1)
- Bíró Melinda (1)
- Birtalan Ferenc (1)
- Boda Magdolna (1)
- Bódás János (2)
- Bodnár Éva (3)
- Bodó János (1)
- Bodor Aladár (1)
- Bodré Anikó (1)
- Bogár Lilla (1)
- Bogdán András & Bogdán László (2)
- Bognár Barnabás (1)
- Bonifert Ádám (1)
- Buda Ferenc (1)
- Budai Zolka (1)
- Bulvár (52)
- Bölcsességek és gondolatok. (146)
- Börzsönyi Erika (1)
- Coelho Paulo (1)
- Csabai Andrea (1)
- Csabai Lajos (2)
- Csapó Lajos (2)
- Csatári Édua Éva (1)
- Cseffán Zsolt (2)
- Cseke Erika (1)
- Cseppely Zsuzsanna (1)
- Cserényi Zsuzsanna (1)
- Csiki András (1)
- Csitáry-Hock Tamás (1)
- Csokonai Vitéz Mihály (1)
- Csoóri Sándor (1)
- Csorba Győző (1)
- Csukás István (1)
- Csuray Zsófia (1)
- Czóbel Minka (1)
- Dáma Lovag Erdős Anna (1)
- Dapsy Gizella (1)
- Darvas Szilárd (0)
- Darvas Szilárd (1)
- Deák Erika (2)
- Devecseri Gábor (1)
- Dévényi Erika (3)
- Dienes Eszter (1)
- Dobos Hajnal (1)
- Dobrosi Andrea (1)
- Dobszai Károly (2)
- Dóczi Lajos (1)
- Domahidi Klára (1)
- Domonkos Jolán (1)
- Donászy Magda (2)
- Dorys May (0)
- Dr. Gyökössy Endre (2)
- Dsida Jenő (7)
- Duduj Szilvia (1)
- Dugasz István (2)
- Dutka Ákos (2)
- Dylan D Tides (1)
- Ecsedi Éva (1)
- Egészségünk érdekében... (148)
- Egyed Emese (1)
- Elekes Tímea Izabella (1)
- Életképek (101)
- Életmód (92)
- Endrődi Sándor (1)
- Erdei Éva (1)
- Erdélyi József (1)
- Erdős Olga /Luna Piena/ (2)
- Erdős Renée (1)
- Eszenyi Matula István (1)
- Évszakok (125)
- Falcsik Mari (1)
- Falu Tamás (1)
- Farkas Anna&Árpád&Éva&Imre (6)
- Fáy Ferenc (1)
- Fazekas István (1)
- Fazekas Miklós (1)
- Fecske Csaba (2)
- Fehér Miklós (1)
- Fekete Lajos (1)
- Fellner Isrván (1)
- Fenyő László (1)
- Ferenczi Csilla (1)
- Fésűs Éva (2)
- Ficzura Ferenc (1)
- Film - színház (54)
- Flammerné Molnár Edit (1)
- Fodor Ákos& Emese&József (2)
- Fonyó Tamás (3)
- Fortune Brana (2)
- Fuchs Éva (1)
- Füle Lajos (6)
- Földeáki-Horváth Anna (1)
- Gabriel Garcia Márquez (4)
- Gál Éva Emese & János (2)
- Galyasi Miklós (1)
- Gámenczy Eduárd (1)
- Garai Gábor&János&Katalin (3)
- Gárdonyi Géza (6)
- Gaudi Éva Molly (1)
- Gebhardt Nóra (3)
- Geisz László (2)
- Gere Irén (1)
- Gergely Ágnes & István (2)
- Gligorics Teréz (3)
- Goethe (5)
- Gősi Vali (1)
- Grigó Zoltán (1)
- Gulyás Pál (1)
- Gutási Éva (1)
- Gyimóthy Gábor (2)
- Gyóni Géza (2)
- Győrfi-Deák Éva (3)
- Gyulai Pál (5)
- Gyurkovics Tibor (2)
- Gyöngy (1)
- Gyönyörű virágok&idézetek (37)
- György László (2)
- H. Kohut Katalin (1)
- H.Gábor Erzsébet (0)
- Hajas György (1)
- Hajdú Levente (1)
- Hajdu Mária&Saci (2)
- Hajnal Anna (2)
- Hámori István Péter & Zsóka (2)
- Hamvas Béla (1)
- Hamza Anikó (2)
- Harcos Katalin (4)
- Hatos Márta (1)
- Havas Éva (1)
- Hazafias versek (18)
- Hazánk - otthonunk (181)
- Heine (3)
- Heiner Ágnes (1)
- Héja (1)
- Helen Bereg (3)
- Helena (1)
- Heltai Jenő (10)
- Hemingway (2)
- Hepp Béla (1)
- Hervay Gizella (1)
- Híres emberek-jeles napok-évfo (154)
- Hirth Éva (1)
- Hóbor Hajnalka (1)
- Hock Éva Etelka (1)
- Hollósy-Tóth Klára (1)
- Horváth Ilona & Horváth István (2)
- Horváth M. Zsuzsanna (1)
- Horváth Piroska (1)
- Horváth Tóth Éva (1)
- Hosszú Bettina (1)
- Humor (246)
- Húsvét - Pünkösd (34)
- Idézetek birodalma (149)
- Ignotus (1)
- Ilianne (2)
- Illés Judit & Gábor (2)
- Illyés Gyula (2)
- Imre Flóra (1)
- Irodalom - Próza (108)
- Ismeretlen szerzők (1)
- Jagos István (1)
- Jakos Kata (1)
- Jatzkó Béla (1)
- Jékely Zoltán (1)
- Jobbágy Károly (2)
- Jókai Mór (4)
- Jolie Taylor (1)
- Jónás Tamás (1)
- Jószay Magdolna (1)
- József Attila (9)
- Juhász Gyula (6)
- Juhász Magda & Juhász Szilvia (3)
- Juhászné Bérces Anikó (2)
- K. László Szilvia (1)
- Kacsa Zsóka (2)
- Kaffka Margit (1)
- Káli László (1)
- Kálnoky László (1)
- Kamarás Klára (2)
- Kamenitzky Antal (1)
- Kányádi Sándor (2)
- Karácsony - Újév (80)
- Karai Gábor (1)
- Karinthy Frigyes (4)
- Károlyi Ami (1)
- Kárpáti Tibor (1)
- Kassák Lajos (1)
- Kaszás Zoltán (1)
- Katerina Forest (1)
- Katona Bálint & Andrea (3)
- Katona József (1)
- Kecskés Beatrix (2)
- Kelemen Évi (1)
- Keller Boglárka (1)
- Kerecsényi Éva (1)
- Kerekes László (1)
- Kereszti Hajnalka (1)
- Keresztury Dezső (1)
- Kerner Mariann (1)
- Kertünk - házunk - otthonunk (53)
- Kijacsek Erzsébet (2)
- Kincses Zoltán (2)
- KisJenő,József,Judit,Irma,Rea (6)
- Kocsis Dániel (1)
- Koltay Gergely (6)
- Komáromi János (2)
- Komjáthy Jenő (2)
- Komróczki Zoltán (0)
- Konda Bartal Piroska (2)
- Kondra Katalin (1)
- Koós Attila (2)
- Koosán Ildikó (1)
- Kormányos Sándor (1)
- Koszpek Ferenc (1)
- Kosztolányi Dezső (7)
- Kotsy Krisztina (1)
- Kovács Daniela & Anikó & Erika (4)
- Kun Magdolna (4)
- Kustra Ferenc (1)
- Kölcsey Ferenc (4)
- Lackfi János (2)
- Ladányi Mihály (1)
- Lady Moon (1)
- Lampert Géza (1)
- Lányi Sarolta (2)
- Laren Dorr (2)
- László Andrea, & Ilona, &Noémi (3)
- László Ilona (1)
- Lelkem szirmai (74)
- Lengyel Jolán (2)
- Lengyel Károly (1)
- Lesznai Anna (1)
- Lévay József&Lévay László (3)
- Ligeti Éva (2)
- Linda Dillow (1)
- Lindák Mihály (1)
- Linn Márton (1)
- Lippai Marianna (1)
- Lithvay Viktória (1)
- Lőrinczi L. Anna (1)
- Losonci Léna (2)
- Lupsánné Kovács Eta (2)
- Lys Noir (1)
- Lyza (1)
- M. Laurens (1)
- Maczkó Edit (1)
- Madách Imre (2)
- Magyar sorsot - magyar kézbe! (88)
- Major Gabriella&Majoros Gabrie (2)
- Majtényi Erik (1)
- Majthényi Flóra (2)
- Márai Sándor (7)
- Mardi Miriam (1)
- Marschalkó Lajos (1)
- Marton Pál (2)
- Maryam /Moldován Mné (1)
- Maszong József (1)
- Máté Péter (2)
- Matos Maja (1)
- Mécs László (1)
- Média (435)
- Meggyesi Éva (1)
- Mentovics Éva (2)
- Metzger Zsuzsanna (1)
- Mikodi Bianka (1)
- Minden, ami szép (8)
- Mindenszentek, halottak napja (10)
- Mirian (2)
- Monok Zsuzsanna (1)
- Móra Ferenc (4)
- Móra László (3)
- Moretti Gemma (1)
- Móricz Eszter (1)
- Művészet (60)
- Müller Péter (2)
- Mysty Kata (1)
- N. (0)
- Nadányi Zoltán (1)
- Nagy István Attila & Bálint (3)
- Nagy Krisztina (1)
- Nagy László & Ilona (4)
- Nemes Nagy Ágnes (1)
- Némethné Mohácsi Bernadett (1)
- Nemzeti ünnep (61)
- Névnap- szülinap (48)
- Nőnapra & Farsang (10)
- Nyakó Zita (1)
- Ó. Kovács Ibolya (1)
- Oláh Gábor (1)
- OMNYE (58)
- Orbán Balázs&Orbán Hajnalka (3)
- Orgoványi Anikó (1)
- Őri István (3)
- Orosz költők (3)
- Orth László (3)
- Osho (4)
- P. Geraldy (1)
- P. Pálffy Julianna (1)
- P. Tóth Irén (1)
- Pajzán történetek&mondák (46)
- Palágyi Lajos (1)
- Pálvölgyi Attiláné (1)
- Papp Váry Elemérné (2)
- Pásztor Piroska & Klaudia (2)
- Paudits Zoltán (1)
- Paula S. Tizzis (1)
- Pecznyík Pál (2)
- Pej Erika (1)
- Pénzár Miklós Csaba (1)
- Péter Erika (1)
- Pethes Mária (1)
- Petőfi Sándor (13)
- Pilinszky János (2)
- Piszár Éva (1)
- Pogány Zoltán (1)
- Politika (24)
- Poller Ildikó (3)
- Popper Péter (2)
- Pósa Lajos (11)
- Posztós Lenke (2)
- Prohászka Ottokár (1)
- Puskin (3)
- Rab Zsuzsa (1)
- Rabindranath Tagore (1)
- Radnóti Miklós (4)
- Rajki Miklós (3)
- Rajzó Eszter (1)
- Rasztik Edit Emese (1)
- Ratkó József (1)
- Reichard Piroska (1)
- Rejtő Jenő (2)
- Reményik Sándor (25)
- Reviczky Gyula (3)
- Riersch Zoltán (1)
- Romhányi a Rímhányó (1)
- Rónay György (1)
- Rózsa Amarilla (1)
- Rudnyánszky Gyula (1)
- S. Farkas Zsuzsanna (1)
- Sajó Sándor (6)
- Sándor Gyula (2)
- Sango Villagren (1)
- Sárándí Szilvia (1)
- Sárhelyi Erika (2)
- Sarkadi Sándor (1)
- Sárközi György (2)
- Sarlós Erzsébet (1)
- Scheffer János (1)
- Schrenk Éva (1)
- Schvalm Rózsa (1)
- Schwartz Léda (1)
- Serfőző Attila (1)
- Shakespeare (1)
- Shelley (2)
- Sík Sándor (2)
- Siklós József (1)
- Simon Ágnes & István (2)
- Simonyi Imre (1)
- Sipos Julianna (1)
- Sohonyai Attila (1)
- Somlyó Zoltán&Somlyó György (3)
- Somogyváry Gyula (3)
- Sonkoly Éva (1)
- Soóky Melinda (1)
- Sport (91)
- Steph McGrieff (2)
- Süssünk - Főzzünk (13)
- Szabados István (3)
- Szabó Éva, ...Gitta, ...Ila (3)
- Szabó Kila Margit (1)
- Szabó Lőrinc (3)
- Szabó Magda (1)
- Szabolcsi Erzsébet (1)
- Szabolcska MIhály (1)
- Szádeczky-Kardoss György (1)
- Szakáli Anna (1)
- Szalai Fruzsina (1)
- Szász Károly (1)
- Szatmári Delina (1)
- Szebenyi Judit (3)
- Szécsi Margit (1)
- Szeicz János dr. (2)
- Székely János (1)
- Szeleczky Zita (3)
- Széles Kinga (1)
- Szemlér Ferenc (1)
- Szent Gály Kata (1)
- Szentirmai Jenő (2)
- Szép Ernő (3)
- Szép versek és idézetek (86)
- Szépek szépei (21)
- Szerencsés János & Tünde (2)
- Szilágyi Anita&Viktória (2)
- Szilágyi Domokos (1)
- Szilágyi Hajnalka (1)
- Szilas Ildikó (1)
- Szilveszter Levente (2)
- Szőke István Attila (3)
- Szőllösi Dávid (0)
- Szőnyi Bartalos Mária (1)
- Szuhanics Albert (6)
- T. Fiser Ildikó (1)
- Takács Dezső (1)
- Tamás István (2)
- Tánczos Katalin (2)
- Tarsoly Beke Tamás (1)
- Tasnádi Bernadett (1)
- Tatiosz (1)
- Taygate (4)
- Telekes Béla (1)
- Természet (28)
- Thalis Silvenier (1)
- Tobai Rózsa (1)
- Tóbiás Tünde (1)
- Tokaji Márton (2)
- Tompa Mihály (2)
- Torday Teodóra (2)
- Torma Judit (1)
- Tormay Cécile (1)
- Tornay András (2)
- Tóth Anett, Juli, Julianna (3)
- Tóth Árpád (5)
- Tóth Attila & János (3)
- Tragédiák - katasztrófák (158)
- Tudod-e? (18)
- Tudomány - technika (67)
- Túri A. Zsuzsa (1)
- Túrmezei Erzsébet (3)
- Turza Sándor (0)
- Törő Zsóka (1)
- Történelem (169)
- Ujvári Lajos (2)
- Utassy József (1)
- V. Hugó (2)
- Váci Mihály (2)
- Vajda János (4)
- Vallás (82)
- Válóczy Szilvia (1)
- Vámosi Nóra (1)
- Varga János Veniam (1)
- Varga József (1)
- Varga Patrícia & Gyula (1)
- Vargáné Éva (1)
- Vargha Gyula (1)
- Varjú Zoltán (2)
- Várnai Zseni (8)
- Varró Dániel (1)
- Varró Dániel (2)
- Vas István (1)
- Vasas Mihály (1)
- Vázsonyi Judit (1)
- Végh Mária (1)
- Venyercsán László (1)
- Vesze László (1)
- Vészi Endre (1)
- Víg Éva (1)
- Világirodalom (19)
- Világirodalom (5)
- Világjárók (220)
- Virág Aliz (1)
- Vitó Zoltán (1)
- Vogelweide (2)
- Vona Erzsébet Cecilia (2)
- Vörös judit (2)
- Vörösmarty Mihály (3)
- Wass Albert (76)
- Weöres Sándor (4)
- Z, Zs (0)
- Z. Konkoly Juci (1)
- Zágorec-Csuka Judit (1)
- Zagyi G. Ilona (1)
- Zas Lóránt (2)
- Zelk Zoltán (2)
- Zene, zene, zene... (123)
- Zeneszöveg (21)
- Zimonyi Zita (1)
- Zsefy Zsanett (3)
- Zsigai Klára (1)
- Zsóka Mariann (1)
- Örökzöld dallamok (40)
|
|
|
| |
- Ma: 8116
- e Hét: 25624
- e Hónap: 62440
- e Év: 62440
|
|
|
Offline
