|
2019-02-24 20:30:47, vasárnap
|
| |
| |
FÜLE LAJOS VERSEI
Füle Lajos ( Cegléd, 1925 - 2015. április 19.) Ybl-díjas építészmérnök, református költő. Noha iskolás kora óta írt verseket, a lelki ébredését követően kezdte megtalálni azt a medret, amelyben később is folyt költészete. Ekkoriban még szó sem lehetett arról, hogy verseit kiadják, ám keresztyén körökben egyre többen olvasták Isten csodáiról, szeretetéről és saját megtapasztalásairól szóló sorait. Gyakran szolgált verses bizonyságtételeivel, versei gépelt formában terjedtek, valamint az akkor még külföldön kiadott Vetés és Aratás folyóiratban jelentek meg.
Első kötete 1989-ben jelenhetett meg A hamu tanítása címmel. A költő további kötetei: Ne félj!; Akkor jön el; Építsd velünk!; Ne nyugodj bele!; A templom áll; Utak és kapuk; Hoztál-e napsugárt?; Ének a cseresznyefáról; 365 napon; Szent ámulással; Ünnepeink versekben; Futás.
Füle Lajos nagy csodálója Isten világának. Az Ige által lángra gyújtott költészet az övé. Verseiből gyakran köszönt ránk a szépség, az áhítat és a belső csend, amelyben mindez megszólítja az embert. A családi élet örömei és gondjai is visszhangra találtak soraiban, de írjon bármiről is, végső soron mindenütt a megfeszített és feltámadott, Lelkével új életet adó Jézus Krisztus előtt hajt térdet a költő.
Köszönöm, hogy hinni, remélni
én is ide jöhettem: é l n i !
S földi időm, ha itt letelne,
kaput nyitsz az időtelenbe,
/Füle Lajos/
Link
ADD ÚJRA!
Ahová mindig visszatérünk,
ahová mindig visszahullunk,
akármilyen magasba értünk...
Ahol szétnyílik kapzsi markunk,
és minden érték semmivé lesz,
mit lázasan űztünk, akartunk...
Ahol lehull rólunk az álarc,
ijesztő pőre lesz a lelkünk,
s a látszatért sincs már tovább harc...
Ahol nincs vég, csak drága kezdet:
Ó add, URUNK, add újra nékünk
ajándékul örök Kereszted!
AKKOR JÖN EL
Ha fájni kezd majd, ami vagy,
és ami nem vagy, bár lehetnél,
majd ha bevallod végre, hogy
sosem voltál igaz keresztyén,
ha fájni fog, hogy annyian
vannak, kiket megejt a tévhit,
s ajkadról értük száll ima,
akkor jön el az ébredés itt.
Majd hogyha bűnné lesz a bűn,
s a Golgotához sírva érsz el
letenni ott mind keserűn
nem alkudva testtel és vérrel, 
majd ha hálát adsz JÉZUSÉRT,
s a döntésed is végleg megérik,
mert megtisztított az a Vér
akkor jön el az ébredés itt.
Majd hogyha jobban érdekel
kik ők, akik vetnek, aratnak
s közéjük állsz és nem leszel
többé olyan fontos magadnak,
mert látod már a tájat itt,
amely aratásra fehérlik,
s munkára lelkesít a hit
akkor jön el az ébredés itt.
ANYÁMAT LÁTOM
Irdatlan messzeségen át
Anyámat látom: múltba omlott
part mentén, végtelen fasor
végén, magányos árva pontot.
"Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián?
És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem." (Ézsaiás 49:15,)
BIBLIÁM
Ha fáradt vagyok - üdítő nyughelyem.
Ha sötét vesz körül - szava égő mécsem.
Ha éhes vagyok - éltető kenyerem.
Ha ellen szorongat - fegyvertársam nekem.
Ha beteg vagyok - mennyei patikám.
Ha egyedül állok - barát vár benne rám!
CSAK Ő SEGÍTHET
Csak ő segíthet, ha jön a vihar,
s mindenki fél, és minden megremeg.
A tanítványok szavára sehol
nem csendesednek le a tengerek.
CSEND
Nagy tervek, eszmék melegágya,
Gondolkodó számára bánya.
Sok színes élet szürke vége.
Buták és bölcsek menedéke.
Kiégett szívek balzsamírja,
Hangos szavak mély tömegsírja.
Megbántott, sértett énre pólya.
Temetőkertek takarója.
Fáradt, kihűlő szív verése...
Csend, csend: az Isten érkezése.
DE JÓ IS ÚJRAKEZDENI
De jó is újrakezdeni az életet, naponta hittel!
Mosolygó szívvel veszteni a tegnapot, mely rosszra vitt el,
S ahonnan meghozott a reggel.
A fáradság bilincseit a hajnalok vígan ledobják,
Pehelyként dobja föl a hit a holnapok kőszikla-gondját,
S zászlóit az imák kibontják.
Hol szüntelen terített asztal: Az ige vár, táplál, marasztal.
De jó is hálát mondani, Érezni a kimondhatatlant, Éhet és szomjat oltani,
Hol szüntelen terített asztal: Az ige vár, táplál, marasztal.
De jó is frissen menni bölcs, jó utakon, jó cél felé,
Míg szívünkben, mint a jó gyümölcs, új emberünk lassan megérik...
De jó így haladni - az égig!
,,Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!"
Zsoltárok 130:4
Jézus: ,, - Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, a mely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára." Máté 26:28
De jó is újrakezdeni...
De jó is újrakezdeni - Slideplayer
Link
AZ EGÉSZ NÉP ÖRÖMÉÉRT
Annyi itt a szomorú ember,
a szegény, a vigasztalan!
Én az egész nép öröméért
állok Elődbe, JÓ URAM.
Az angyalokkal ezt ígérted
a betlehemi ég alatt,
vess hát véget a szenvedésnek,
melegítsen át, mint a Nap,
az az öröm, mit JÉZUS által
adtál, mi el nem veszthető
az életben, sem a halálban.
Ádvent van... Ismét eljön Ő!
EGYETLENEGY
Szétzüllik a vágyak csapatja,
ez erre, az amarra megy,
szívem mind, mind magára hagyja,
csak egy marad, egyetlenegy:
Egy lábnyomot követni végig,
célomhoz egyre közelébb,
egy ölelést szívemre zárni
s megőrizni a melegét,
Egy látomást kísérni végig,
sötét, sivatag helyeken,
egy álomért küszködni végig,
míg valóság lesz odafenn.
EGY ÉLETEN ÁT FOLYTON TÁVOLODNAK
Egy életen át folyton távolodnak,
huncut, parányi léptekkel elébb,
sokszor léptük, útjuk, vágyuk egyre hosszabb.
Érzékeikbe gyűjtve messze visznek
sok-sok meleg színt, mint hamubasűlt
emlékpogácsát, hazai derűt...
Más illatokkal, színekkel telik meg
mégis a szívük, és lassanként lekoptat
róluk idő, kor sok-sok otthonit,
szeretetük is részvétté kopik,
s egy életen át folyton távolodnak...
ELINDULT A FIÚ
Hogy betelt az idő, kaput nyitott a távol,
s elindult a FIÚ az örökkévalóságból.
Múló év ezreken úgy lépett át a lába,
mint kinek az idő cselédje, hű szolgája.
Váratlan érkezett egykor, karácsony este,
gyermek képében egy parányi, gyönge testbe', 
s volt, ki sejtette már: e mustármagnyi Élet
megnő majd, s átszövi végül a Mindenséget.
"Bízd rá magad, csak úgy, mint ezelőtt!
Újra kínál kegyelmet meg erőt.
Életed a kezébe veszi Ő:
Krisztusra nézz! Krisztusban a jövő!"
ELJÖN AZ IDŐ
Eljön az idő,
amikor a magunk tettei
eltörpülnek, semmivé válnak,
és nem marad semmi más kincsünk,
csupán ISTEN nagy tettei
múltunkra nézve is,
jövőnkre nézve is.
EMBEREK JÉZUS NÉLKÜL
Vak utakon bolyongva járnak,
céltalanság kíséri őket.
Búfelejtő, nagy akarással
néha-néha összeverődnek
s szétrebbennek riadtan újra,
mennek tovább, jobbat keresvén...
Törj hát az élet kenyeréből
egy darabot számukra, testvér!
Vonja őket hiú reménység,
ott születik, s ott hal ki bennük.
Hajtja őket kegyetlen éhség:
szeretetre éhes a lelkük.
Vágyat esznek, és álmot isznak,
és meghalnak egy őszi estén.
Törj hát az élet kenyeréből
egy darabot számukra, testvér!
Az életed megáldott élet,
nem vagy pedig különb te náluk.
Mért hogy nekik rongyos a szívük,
és szennyes a lelki ruhájuk?
Nincs JÉZUSUK! Halld csak, a LÉLEK
zokogva sír mind, mind elestén...!
Törj hát az élet kenyeréből
egy darabot számukra, testvér!
ÉJSZAKA A GECSEMÁNÉBAN
Éjszaka van... a Gecsemáné
csupa illat csupa madárdal.
Valaki meghajolva áll
a fák alatt a hold sugárban.
Alatta vígan zsong a fű,
ezer tücsök cirpel a réten,
csak az ő lelke keserű,
kétségek dúlnak belsejében.
Le kell-e tenni életét?
Hullatni a váltság hozó vért
ezért a hitvány emberért?
Júdásokért, írástudókért?
Istentelen Izráelért,
ki szüntelen vétkezvén lázad?
Ólálkodik, árulkodik,
és - megöli a prófétákat?
Heródesért, Pilátusért,
kik fölötte fognak komázni,
tanítványokért, akik egy
óráig sem tudnak vigyázni?
Le kell-e tenni?... Messze néz,
s elődereng ködből a távol; 
Népek, veszendő századok
jönnek elő az éjszakából.
Úgy szenved ember és barom!
S mind-mind a jobb után sóvárog...
Hiába! Tenger lesz a könny,
Üvöltő orkán lesz az átok.
Előtte vérpatak folyik,
és szív formája lesz a rögnek,
mögötte harctér lesz a föld,
s a porban milliók hörögnek.
Közéjük roskad... vége már,
eldőlt a harc a szíve készen.
Ott áll a keserű pohár
ég, föld között, Isten kezében.
,,Atyám, legyen, ha akarod!
Tied a terv s szívemnek vére."
- Júdás most indul el talán.
Jézus megy a kereszt elébe.
Elcsöndesül az éjszaka,
lenn bűnben álmodik a város...
alszik Jakab, Péter és János.
AZ ELTEMETHETETLEN
Temették ólom-csüggedésbe,
hitetlenség rongyába rakva
a félelem sivatagába
Harmadnapon feltámadott!
Temették tornyos templomokba,
szertartások gyolcsai közé,
imákból készült szemfedője.
Harmadnapon feltámadott!
Temették ideológiákba,
tagadás útszéli árkába,
tudomány sziklái alá.
Harmadnapon feltámadott!
Temették gyilkos hitvitákba,
szent háborúk szennyes vizébe,
sötét élet-cáfolatokba.
Harmadnapon feltámadott!
Temetgetik ma is... Hiába.
Nem rejti el se föld, se ég már,
szív bûne, vagy ész érve, semmi,
mert Õ MAGA AZ ÉLET !
ÉLŐ TÜKÖR
Lelkünket, mint a fényt az este,
az ég magához visszavonja.
Hanyatló árnyék hull a rögre:
a testünk porrá lesz a porba'.
Utánunk másik nemzedék jön.
Mi lesz szerelme, álma, útja?
Eltéved-e a rengetegben,
nyomunkat hogyha szél befújja?
Én nem tudom, de lelkemet, mint
élő tükröt, a fénybe tartom,
hogy ISTENÜNK örök derűjét
sugározza fiúnkra arcom.
Kegyelme százezernyi színét
szeretném így tükrözni vissza.
Hadd láthasson ő is az égig,
Míg lelke ezt a fényt felissza!
ÉS AZ ÁRA?
Építkezni! Nagy a láz,
fényes otthon, cifra ház,
minden ponton új elem,
nőttön nő a kényelem...
És az ára?
Nagy telek vár, jó víkend,
fóliázott konyhakert.
Díszkerítés is telik
minden hétvég ott telik...
És az ára?
Ékesít az iskola,
a második diploma,
doktorátus... Ennyi kell!
Testhez áll a sok siker.
És az ára?
Gürcölsz, egyre többre mégysz,
mindíg jobban kell a pénz,
váltig űz a "nem elég",
hajt az ifjabb nemzedék...
És az ára?
Mindezeknek élve, mondd,
bölcs voltál-e vagy bolond?
Ballagván a vég felé
nem a lelked ára-é,
mit elértél?
Közben hányszor szólt az ÚR!
Mennyi Ige porba hullt!
Mit viszel s mi lesz veled,
ha elkérik lelkedet
még az éjjel?
FÁJT MÁR NEKED A BŰN?
Fájt már neked a bűn?
Jobban mint a fogad,
gyomrod vagy derekad?
S akadt már orvosod?
Vagy átmenetileg
segített rajta csak
pár ismert háziszer:
önigazság-tapasz,
felejtés-pirula,
hazugság cseppjei?
De meddig? S mit csinálsz,
ha egyszer újra fáj
s jobban mint valaha?
Mert krónikus a baj,
és fájni fog a bűn,
jobban, mint a fogad,
gyomrod vagy derekad.
FELTÁMADOTT!
Húsvéti reggel
tavaszi kedvvel
zeng a berekben:
Feltámadott!
Egei kéklik,
szelei végig -
zúgják az erdőn:
Feltámadott!
Dongói dongják,
méhei zsongják,
kórusban mondják:
Feltámadott! 
Lepkéi írják,
bimbói nyílják,
fűből virítják:
Feltámadott!
Égi madárkák
dalolva szántják
az új barázdát:
Feltámadott!
Tavasz van íme,
hatalmas ige
zuhog a szívre;
Feltámadott!
FUTÁS
Fut a gyermek a labda után
leszegett fejjel, tűzpirosan,
se lát, se hall, csak egyre rohan.
Guruló labda lett a világ,
szüntelen űzi, hajtja a vágy,
száz utcán, téren,
ezer veszélyen,
millió anyai kétségen át,
gyönyörűszépen
s balga-bután
fut a gyermek a labda után...
Fut az ember az élet után...
Leszegett fejjel gyötri magát
kincseit egyszer csakhogy elérje,
kergeti álma, hajtja a vére.
Kenyér gurul a lába előtt,
vagyon gurul a vágya előtt,
hírnév, dicsőség álma előtt.
Rohan utánuk éveken át,
a fogyó úton, életen át,
száz utcán, téren,
ezer veszélyen,
millió isteni bánaton át, gyönyörű szépen
s balga-bután
fut az ember az élet után...
Fut az ISTEN az ember után,
mert mindent lát és szánja nagyon,
guruló szívét csakhogy elérje,
hogy fut utána, hull bele vére!
Ott fut az utcán,
ott fut a téren,
egész világon,
sok ezer éven,
sok mérhetetlen,
megérthetetlen,
keresztre írott szenvedésen át,
hulló Igével,
kiontott vérrel,
viszonozatlan,
mély szerelmével
fut az ISTEN az ember után...
A GYERMEK
Farkas üvöltött kinn az éjben,
s nagyon, nagyon rég, sok-sok éve
eljött a Gyermek Betlehemben
mezítelen, mint bármely ember.
Fektették szalmás jászolágyba,
de csillag volt a koronája,
csillag a hűvös, messzi égen.
Ő meg testének börtönében
oly egyszerű volt, oly parányi!
Nem isteni és nem királyi.
És mégis... eljöttek királyok, 
s a pásztorok is rátaláltak,
mert hittek égi, szent jelekben
/oly egyszerű s oly érthetetlen/.
Feküdt a Gyermek csendben, mintha
nem érdekelte volna mirrha,
tömjén, arany, a bámuló nép,
s nem értve semmi földi szót még,
de sejtve már a gúnyt, keresztet,
megremegett és sírni kezdett.
GYŰRŰ
Gyűrű: családi kör.
életkeret, tükör,
a szívnek foglalat,
tolvaj előtt - lakat.
Egyszerű és csodás
titok és vallomás,
tavasz és szerelem,
múlt és történelem,
meg-nem-szűnő varázs,
nagy, nagy megáldatás.
HA CSENDBEN LENNÉL
Ha csendben lennél... Lenne rá okod,
tán felfigyelnél, mint a pásztorok.
Ők hallottak és láttak, mert lehet
az éjszakában angyaléneket
hallani, csak a lélek csendje kell
hozzá, mikor nem ember énekel,
mikor felülről jön az üzenet,
mikor VALAKI nyitja füledet,
s az Ég, a Föld, a LÉLEK, az anyag
beszélni kezd mind, vagy visszhangot ad.
Ha csendben lennél, szinte hallanád
a molekulák termikus zaját,
sőt hallanál- a földi zaj helyett -
égi Igét és angyaléneket,
szívig elérőt és csodálatost,
s véget nem érő ünnep jönne most!
HA EZT MEGÉRTED
Ha ezt megérted, szebb lesz a világ,
és gazdagabb lesz számodra az élet:
titok se fáraszt, és kétség se bánt,
mindent megértesz, hogyha ezt megérted.
Akkor leroskad benned a miért,
elcsöndesülnek lázas keresések:
amennyit hiszel, annyi a tiéd!
Mindent megértesz, hogyha ezt megérted.
A HAMU TANÍTÁSA
A hamut néztem reggel odalent
a nagy kosárban, míg pihent puhán,
s szürke elomló halmai felett
megéreztem egy nagy kérdőjelet.
A nagy kosárban benne hallgatott
a fű, a fa, az erdő élete,
és kijelentést hordozott a csend,
hogy hivatásának mind megfelelt.
S míg a kapuban a kosár hamu
útjára készült némán, boldogan,
hogy valahol egy csendes nyughelyen
a földbe térjen s humusszá legyen,
úgy éreztem, hogy láthatatlanul
körülállják a boldog kis szobák,
körülállják a dermedt emberek,
s megköszönik, hogy otthonuk meleg.
Ott álltam én is a kapu alatt,
és megáldottam én is a hamut,
és megköszöntem a kérdőjelet,
melyet szívembe ISTEN így vetett: 
"El tudsz-e égni lassan másokért,
mint egy darab fa, hogyha tűzbe vet
dermesztő télben egyszer a kezem?
Szolgálsz-e zokszó nélkül s nesztelen?
Akarsz-e égni szent oltáromon
névtelenül, mint egy a sok közül,
ha életedből csak hamu marad?
Feláldozod-e így is magadat?"
A hamut néztem, s néztem a szívem.
- Árnyékok jártak a kapu alatt -
Én erre képes nem leszek soha,
de JÉZUS él, és áll a Golgota!
És éreztem, hogy Ő a felelet,
és éreztem, hogy benne az i g e n.
Az ISTEN LELKE távlatot nyitott,
ott állt kibontva, ott várt a titok,
hogy végtelen nagy szoba a világ,
s hideg van benne sokszor, vad hideg,
de lángra gyújtott életek dalolnak
az áldozatról, és övék a holnap.
Füle Lajos: HANYATLIK MÁR A NAP
'Hanyatlik már a Nap,
hosszabbodnak az esti árnyak...'
Húnyó fénye alatt
állok, URAM, és egyre várlak.
Hagyj néhány éneket
még végigénekelnem,
s ha nem jössz, én megyek,
mihelyt szólitasz engem.
HA HAZAHÍVNAK
Ha hazahívnak, mit viszek?
Csipetnyi hálát, kis hitet?
Egy vallomást: mit tettem itt,
vesztett csatáim híreit?
Számot miről is adhatok,
hisz mindent tudnak rólam ott
de látják rajtam azt a Vért
s befogadnak majd - JÉZUSÉRT.
IGAZ, HOGY JÉZUS ÉRTEM HALT?
1
Igaz, hogy Jézus értem halt,
S eltörlé bűnömet?
Isten Fia a fán meghalt
S megmenté lelkemet?
A kereszt az a hely,
Hol feltünt regelem,
Vak valék,ott megnyilott a szemem,
Mert a szivembe Jézust bevevém,
Hozsánna a béke ím enyém!
2
A Bárány hordta vétkemet,
A kínos keresztfán,
Abból valóban láthatom
Szerelmét én hozzám.
A kereszt az a hely,
Hol feltünt reggelem,
Vak valék, ott megnyilott a szemem,
Mert a szivembe Jézust bevevém,
Hozsánna a béke ím enyém!
3.
Könnyemmel meg nem adhatom,
Nagy tartozásomat.
De íme, Jézus átadom
Tenéked magamat!
A kereszt az a hely,
Hol feltünt reggelem,
Vak valék, ott megnyilott a szemem,
Mert a szivembe Jézust bevevém,
Hozsánna a béke ím enyém!
IMÁDSÁGOK
Tudják, kik az Urat imádják:
nincs meg-nem-hallgatott imádság,
csak nem teljesített kérés, ha
az válhat a javunkra néha.
Színe előtt jó, ha így állunk,
mindent jobban tud Ő minálunk,
s ha úgy áld, hogy nem teljesíti
imánk - nem kell miatta sírni.
ISMÉT KERES
Ismét keres,
mikor ajkunk körül
eltévednek a nevetések,
szánkban a szó,
bensőnkben az öröm.
Mikor magunknak is
idegenül lengünk az űrben,
mint fán levél
hullás előtti pillanatban...
Ott ránk talál
ismét és végérvényesen.
JÚDÁS
Harminc ezüst... Az üdvösség ára,
s egy csók a nyugta érte,
mikor felér az Olajfák hegyére,
halálos csók a Mester homlokára.
Harminc ezüst! Ez fogható s temérdek!
Bolond, ki más csodát vár.
Igaz, hogy látta feltámadni Lázárt
s tenger csodát még, ám vak most az érdek.
Harminc ezüst! Ez észbontó varázslat!
Felujjong régi énje,
vad indulókat zeng a pénz zenéje:
megveheti a világot magának!
Meg is veszi, megy már... De lesben áll,
prédát kutat az éjben,
csontos kezében hurkoló kötéllel
- harminc ezüstért - a konok Halál.
KARÁCSONY
Mindig szép volt, mindig szép marad,
amíg gyermek lesz az ég alatt.
S mindig lesznek, míg a föld forog,
ünnepváró, pöttöm vándorok.
Én is, ámbár felnőtt a nevem,
ma is várom, ma is szeretem,
s amíg az ember gyermek egy kicsit,
mindig is vár tőle valamit.
Karácsony vagy fenyőünnep? 
Nem bánja azt a Mindenható.
Jézus, aki akkor született,
átlépi az évezredeket.
S ajándékát boldogan veszi,
aki hisz és aki nem hiszi.
Hisz őérte és őáltala
csendül fel az ember dallama.
Mindegy: vallja vagy tagadja-e?
Mindaz, aki él, Őbenne él.
Karácsonykor szíve, ha derül,
öntudatlan Őneki örül.
S Ővele, ki Megváltó, csodás,
jászolbölcsős, töviskoronás.
KARÁCSONYI KÖNYÖRGÉS
Mint Betlehemben, zsúfolt a város,
megszállta tenger idegen.
Uram, szállásra hol találsz most?
Nem maradsz-e a hidegen?
Szívem istállójába, amely
szálást csak barmoknak adott
térjél be hát! Számodra van hely,
találsz egy csendes jászlat ott.
Csillogó arannyal, drágakővel
nincs ékesítve ez a ház.
Mégis, ne rettenj vissza tőle,
ha szénát, pozdorját találsz,
Ha nem lehet méltó tehozzád,
Kinek egek örvendenek...
Lásd, ez vagyok... térjél be hozzám,
s hozd el számomra fényedet!
KARÁCSONY KÖZELEDTÉN
Karácsony közeledtén
valami jóleső feszültség
izgalma árad szerte bennem:
A tenni, a teremni-vágyás
meggazdagító kényszere.
Nincs aranyam, tömjénem, mirhám,
csak íme, e gyümölcsöző vágy,
e mindenkinek jót kívánó,
öröm-sarjasztó akarás.
Karácsony örök Gyermeke,
eljött és jövendő Messiásunk!
Ó add, hogy adni tudjak,
Hogy életemnek értelme legyen!
KINEK CSILLAGA VAN
Kinek Csillaga van,
legyen maga a béke,
hogy minden dolga itt
békében menjen végbe!
Kinek Csillaga van,
legyen felette bátor:
szeressen vakmerőn,
de érte mit se várjon!
Kinek Csillaga van, 
öltözzék friss reménybe,
hogy ISTEN LELKE is
cselekszik benne, érte!
Kinek Csillaga van,
ámuljon, mert az IGE
testté lett, s boldogan
daloljon Róla szíve!
KÖNYÖRÜLJ KÖRNYEZETEMEN
URAM, könyörülj környezetemen
azáltal, hogy rajtam könyörülsz!
Hogy az ördögtől gonoszul gyötört,
kötözött lelkek szabaduljanak
bilincseikből, s oldjak magam is,
URAM, először rajtam könyörülj!
A nyelvemen, hogy mérge ne legyen,
a szememen, hogy tisztátalanul
senkit ne rontson, balgán ne kisértsen,
a szívemen, hogy szeretetlenül
veszni ne hagyjon senkit soha vészben!
A kezemen, hogy adjon, lábamon,
hogy jóra vigyen napról-napra, míg
e földön szolgálatom letelik,
és hitemen, hogy legyen benne tûz!
URAM, könyörülj környezetemen
azáltal, hogy rajtam könyörülsz!
KÖNYÖRGÉS
Ha néha eltakar is
előlem ördög-árnyék,
segíts sietve menni
Eléd egy fénysugárért!
Hogyha szemembe esnék
porszemnek a hiúság,
láttasd, hogy talmi kincsnél
többet ér a fiúság!
Mikor konok magamban
hang nélkül sír a LÉLEK,
vedd el gonosz varázsát
a kárnak és szemétnek!
Pislogó gyertyabél kér,
megtöredezett nádszál:
Ne olts, ne törj el, JÉZUS,
a magadénak lássál!
KÖSZÖNÖM A MELEG SZOBÁT
Köszönöm a meleg szobát,
Köszönöm ezt az estebédet,
A feleségem mosolyát,
S amit meleg szívvel elém tett.
Az óra tik-takos szavát,
Köszönöm a nyugtató csendet,
S azt is, hogy egy-egy jóbarát
Otthonunkba néha becsenget.
Köszönöm a munkámat is,
Fáradásom és pihenésem,
S hogy a kegyelem árja visz
Örömön át és szenvedésen.
Köszönöm az énekeket,
Jövő-menő áldott Igéket,
S azt is, hogy egy-egy vers felett
Melengetőn nyugszik a Lélek.
Köszönöm, hogy zengő tavasz
Siet felénk ezer virággal,
Köszönöm, hogy Te itt maradsz
Velünk, Uram, tavaszban, nyárban.
LÁTNI
Látni... Van ennél nagyszerűbb?
Látni: hogy zsendül kinn a fű,
látni: hogy árad fönn a fény
bimbók, faágak erdején!
Csodálni nyíló, kék eget,
Rügyet, virágot, életet.
Látni a mindig új csodát:
anyát gyerekkar hogy fon át,
fénylő szemet, mely elbűvöl
s tükröz... Van ennél szebb tükör?
Látni iramló, gyors utat,
hol testet ölt a mozdulat,
az élet örök ritmusát:
rigót hogy himbál gyönge nád,
vetést hogy fésül könnyű szél,
árnyat hogy nyújt az erdőszél.
Látni, ha nő az esthomály,
Lámpát hogy gyújt a fénybogár.
S mikor a csend már érni kezd,
látni ,,az égi gálaest"
tündöklő csillag szépeit,
amíg szemünk úgy megtelik,
hogy több nem is fér már bele,
lezárul fáradt fedele.
S hunyt szemmel látni meg olyat,
amit nyitott szem nem mutat,
amit öt érzék elszalaszt,
mit nem mutathat meg csak AZ,
AKI teremtett és teremt
közel valót és végtelent,
harmóniát és színeket,
látó szemet és szíveket:
meglátni ŐT, megsejteni,
s NEVÉT csodálva ejteni!
LELKÜNK ÉJSZAKÁIBAN
A lelkünk éjszakáiban
sebhelyek a kihunyó fények:
kiégő vágy, hamvadt öröm -
lehulló csillagok.
Egy Csillagtól gyógyul az éj,
ujjong a fény, derül a lélek,
ott izzik Betlehem felett:
'Naptámadat a magasságból'.
A MAGVETŐ ISTEN
Szállnak évezredek
s az Isten egyre vet,
hibátlan életet
Ige-magból, mert szeret vetni,
megáldani, szeret szeretni.
Vet az útfélre is,
köves talajba is,
még tövis-fölverte földbe,
s termő szívekbe is.
Bőven vet, s többször is. 
A mag, a mag mind csíraképes.
Ki hát a vétkes,
ha sokszor semmi lesz
az áldott Igemag?
Jaj annak, akiben
csírát nevel, s kihal,
aki adós marad
a harminc-annyival!
A MEGBOCSÁTÁS
A megbocsátás mindig boldogít.
A megbocsátás drágakő a hitben,
az ajándékok ajándéka, mit
értünk adott és ránk bízott
az I S T E N.
A MEGBOCSÁTÓ KEGYELEM
A megbocsátó kegyelem
ádvent-időn ismét elénk jön.
Kinek a Csillag megjelent,
irtózik az ítélkezéstől.
Tudja - miközben szenvedi -:
megbűnhődik végül a gazság,
de ISTEN ítéletei
az értelmünket meghaladják.
MENEDÉKEM: AZ ÖRÖK ÉLET!
Múló időm, Uram Teremtőm,
csak forgács az időtelenből,
a véges út, a földi pálya
a teremtés hasadt szilánkja.
Hogy is lehet, hogy e szilánkot
jelenléteddel így megáldod?
S a halandó emberi lelket
hatalmaddal újjáteremted?
Köszönöm, hogy hinni, remélni 
én is ide jöhettem: é l n i !
S földi időm, ha itt letelne,
kaput nyitsz az időtelenbe,
mert a múlás csalóka látszat,
mert hatalma nincs a halálnak
azon, akit Krisztusa éltet!
Menedékem: az örök élet!
MÉLTÓ SZENVEDÉLY
Legszebb, emberhez
legméltóbb szenvedély:
örömöt szerezni.
Gyógyító kúra ez
betegségben, szomorúságban.
Biztos védelem
az érdektelenség köde,
az önzés fagya ellen.
Boldog, ki ebben égeti magát!
Élete füstje,
mint jóillatú áldozat,
száll fel az égre...
MINDEGY
Mindegy életünk
hány évből áll itt,
nem a tartama,
tartalma számít.
MIT ÜZEN AZ ÉLETEM?
Mind gyakrabban kérdezem:
Mit üzen az életem másnak?
Minek voltam itt?
Életem elfolyt éveit mire tékozoltam el?
Mit bízott rám MESTEREM?
Bűnbánattal kérdezem:
Mit üzen az életem?
Hirdette mit Tőle vett,
hogy az ISTEN SZERETET?
Üzente,hogy az a Vér megtisztít a KRISZTUSÉRT,
minden embert aki hozzá viszi bűneit ?
Mutatta a Golgotát?
Hirdette,hogy van tovább,hogy van Út a Menybe fel?
Mit üzen az életem?
NE FÉLJ!
Háromszázhatvanhat 'Ne félj!'
táplálja bennünk a reményt
a Biblián át... Aki tud
olvasni, minden napra jut
annak ígéret s védelem,
hogy megszűnjék a félelem.
Híd ez, mely mindent átível,
csak hinni kell.
Csak hinni kell!
NE NYUGODJ BELE!
Ha azt látod, hogy lelki életed
örömhiányos, kiüresedett,
fogytán hited és hálád is vele,
ne nyugodj bele!
Ha azt látod, hogy gyülekezeted
tagjaiban is hűl a szeretet,
nagy része fásult, közönnyel tele,
ne nyugodj bele!
Ha azt látod, hogy egyházadban is
akad kór, s némely tanitás hamis,
hogy alig látszik KRISZTUS élete,
ne nyugodj bele!
Ha azt látod, hogy fáj e nép, e föld,
hogy magad sem vagy senkinél különb,
s nincs újulás itt, bárhogy kellene,
ne nyugodj bele!
Mert könyörögni, sirni lehet itt!
Maga a LÉLEK is esedezik,
s minden megbánt bűn semmivé lehet,
ha az ÚR veled.
NINCS MÉG EGY
Király bár s hadvezér
sok jó és rossz is volt már,
nincs még egy ilyen ÚR,
KI szolgáinak szolgál.
ÓH, KARÁCSONY
Óh, karácsony, kövér lakomák,
önámítások, szemfényvesztések
és hamis látszatok fényes ünnepe!
Mi egymásnak visszük az aranyat,
tömjént és mirhát, mert fáradtságosnak
tartjuk már az utat Betlehemig,
s a mennyei Gyermek lélekből lélekbe
sugárzó fénye helyett, csak aranyunk
tompa világa derengeti szomorú arcunk.
A minden földi jóval megrakott fák
alatt szegény, didergő lelkű emberek
ülnek. S a csillagszórós szobákban
nevetés közben is fáj a szív.
Óh, karácsony, csak egy picike
örömmagot vess a szívünkbe:
Megtartó született nekünk!
Ó REGGELEK
Ó reggelek, színig rakott
kosarai a kegyelemnek!
De jó, hogy jöttök, egyre jöttök
az éjszakák őserdejéből!
Tibennetek újul az ember,
hisz újrakezd harcolni, élni
naponta, míg elébe jöttök
világossággal, friss erővel,
meleg kenyérrel, új Igével.
Már az se fáj úgy, hogy a tegnap
eltékozolva néz utánam.
Hiszek a mában, újulásban,
s új életet kezdek-e hitben,
hisz -öltözködve napsugárba-
mosolygó arccal néz az ISTEN.
PEDAGÓGUS
Én nem tudom, milyen erő kell
hozzá, de több kell az enyémnél.
Olykor el-eltűnődöm én is,
mit is jelent húsz-harminc szempár
fénylő tükörtermében élni,
hol éle van minden igének,
árnyéka van minden hibának,
hol húsz-harminc sötétkamrában
hívják elő folyton a percek
éles, kemény, hiteles képét.
Könnyű nekünk beszélni ezt-azt,
nagy szavakkal egymást dobálni,
de ő, kinek minden szavával
megannyi kis magnetofon zeng
tele otthont, utcát, jövőt, ő
felelősség nehéz vasával
vértezve jár, s - bár tán nem érzi -
hétköznapok nagy hőse köztünk,
szebb holnapok jobb emberéért
titkon vívott nehéz csatáknak
ismeretlen, hős katonája!
Mikor fogunk szobrot emelni,
s fogunk-e hát neked, magunkban,
"LÉLEK SZOBRÁSZA":
PEDAGÓGUS?!
PÜNKÖSD FÉNYÉBEN
Pünkösd... Fényedben élek,
teremtő égi Lélek,
erőd gerjeszti lelkem,
Felfogni szent csodádat
nem tudhatom, de áldlak
megújult életemmel.
Az Ige, mint zsarátnok,
hűlő szívemben lángot
lobbantott, hála érte! 
Követségében járok,
ahogy a tanítványok,
rajtam a Krisztus vére!
Dicsőítsd Őt ma bennem,
Ki nem vetett el engem,
illesse hála, hála,
Ki, érte mit se várván
megváltott vére árán
Istennek és Atyának.
SIKER, VAGY GYÜMÖLCS
Siker, sok-sok siker!
Ez itt a cél.
Az ember oly hiú!
Ám e fogalmat nem is ismeri
az evangélium
Az ISTEN gyermeke
nem ûz sikert,
gyümölcsöket terem,
ahogy a kert.
SÍRNI
Naponta a világon
milliókat költenek arra,
hogy az emberek nevessenek,
pedig a legtöbbnek
arra lenne szüksége,
hogy sírjon.
Sírjon elfeledett,
szívet megszaggató,
megindító szomorúsággal,
mint elveszett gyerek
az élet úttalan,
rémekkel teli dzsungelében.
De ezt csak úgy lehet,
ha rádöbben az ember,
hogy végtelen az éj,
hogy fojtogat a bűn,
hogy semmi az erő
és nincsen más kiút,
csak sírni feltörő,
Lélek szerinti zokogással,
mint eltévedt gyerek;
hogy Aki keres,
megtaláljon.
SZERETNÉK ÉNEKELNI NÉKED
Szeretnék énekelni Néked,
Uram, nyisd meg ajkamat,
hogy szent legyen mindig az ének,
amely szívemből felfakad.
Hadd zengjem, el, hogy százszor áldott
keresztednél ki megpihen,
hadd zengjem el, hogy megtalált ott
s békére lelt az én szívem.
Szeretném énekelni másnak
hogy Néked énekelni jó,
hogy életünk bús lázadás csak,
míg el nem ér az égi Szó.
Azt zengeni, a Szót a Szódat,
mely életet adott nekem!
Szeretnék énekelni Rólad
halálig engedelmesen.
Szeretnék énekelni Néked
folyton, ameddig itt leszek,
szeretnék hangot adni, szépet,
mikor lelkemhez ér Kezed.
SZÉP ÍGY, UGYE
Szép így, ugye: fogyatkozó erőnk,
fogyó szépségünk ráaggatni lassan
gyermekeinkre, csak a jó remény
glóriájával ékesítve élni,
hogy semmi sem volt hiábavaló,
hogy semmi sem lesz hiábavaló,
mert életünkből épül valami
bennünk s azokban, kikkel összeér
arasznyi létünk szûkülő köre.
Jó így, ugye, hogy átalakulunk
mindent megértőn, mindent megbocsátón
fehér hajúvá, halkuló szavúvá
míg elporlasztja bennünk teljesen
önzésünk sziklatömbjét az idő.
A SZÉPSÉG
A szépség volt az álmom,
szépség a mágnesem.
Tán ott is megtaláltam,
ahol más senki sem.
Volt úgy, hogy életemben
tombolt a bú, a gond,
mégis nyomára leltem:
tüskék közt rózsa volt.
Rejtőzve is közel jött,
bármerre vitt az út,
hol egy mosolyba fészkelt,
hol egy kis dalba bújt.
Hol illanó madárka volt,
hol hímes lepkeszárny,
hol múló, ritka mámor,
hol hamvas, tiszta lány.
Hol halkuló harangszó,
hol zsoltár ritmusa,
gyerekhang, messze hangzó,
vagy hangtalan ima.
de mindenütt elértem,
de szüntelen elért.
A szépség volt az élet,
az élet volt a szép.
SZILVESZTER
Múlik ez az év is, tűnik az álom...
Percig se marasztalom, vissza se kivánom,
Pedig lapozgatván feljegyzéseimben,
Azt mondja a naptár: javamra volt minden.
Nem hiába éltem, volt feladat bőven.
Voltam ugyan fáradt, nyavajás, erőtlen,
De lehettem friss is, egészséges, boldog,
Hálára, örömre sokkal többször volt ok.
Ki szegény lett értem, kísért jóban, rosszban,
Szegénysége által de meggazdagodtam!
Bűnön, akadályon győzelmesen vitt át,
Fölfedve az élet és az elég titkát.
Leborulva mondom: URAM, hála, hála!
Ámulattal nézek vissza csodákra,
de szebb távlatot lát örvendező lelkem:
tudom, hazavárnak ott a végtelenben.
TEREMTÉL-E?
Azért vagy itt, hogy hivatásod töltsd be.
Isten sokáig vár a jó gyümölcsre.
Míg napjaid a semmibe peregnek,
hány gondja, kínja vár az embereknek,
hány könny, kiáltás, fájdalom a testben!
Maradt-e szív, kéz miattad üresen?
Van-e magány, mi ellenedre szólhat?
Teremtél-e az Örökkévalónak?
Kell-e az Ige akkor is, ha vádol?
Tanultál-e a meddő fügefától,
vagy ürességed látszatokkal födted?
A ,,Még egy év'' is lassan már mögötted,
maholnap véget ér a földi élet...
Felmérted-e, hogy mennyi év mivé lett,
s mi lesz, ha ez már az utolsó hónap?
Teremtél-e az Örökkévalónak?
TE VAGY A CÉL
Békességed, mint a folyóvíz,
körülvesz és ölelve ringat.
TE vagy a Cél, TE vagy a partja
az álmaimnak.
TE jössz felém a holnapokban,
TE integetsz tűnt napjaimból,
Hozzád fogok elérni egyszer
a földi lét határain túl,
szegényen is gazdag reménnyel,
fáradtan is örömre frissen.
Lelkem kitör únt börtönéből,
hogy szüntelen ujjongja: ISTEN!
UNOKA-VALLATÓ
Értelme sincs talán még, meglehet,
hogy csendben veled beszélgetek.
Pedig, amíg formálnak ős csodák,
őrt áll nekik s neked a nagyapád,
s kérdezgeti a nagy Titoktudót:
milyen leszel, nagyon vár, csöpp utód?
Miből szövi lényednek szövetét
szellem, anyag, test-föld és lélek-ég?
Áldás leszel? Szelíd dal, halk derű? 
Katáng szemű vagy gesztenye szemű?
S milyen nemű? Fiú, lány? Mondd, ki hát?
Sudár fa, vagy lehajló kis virág?
Akármilyen s akárki is leszel,
de küldetést hozol... Hiszem... hiszem!
UTAK ÉS KAPUK Máté 7,13-14.
Van széles út, van keskeny út, s magában
dönti el az ember, hogy merre indul:
tágas kapun vagy szoros kapun által,
nem tudva még, mi várja álmain túl.
a tágas kapun akár kocsit hajtva
roboghat át sok diadalmi jellel,
a szoros kapun a fejét lehajtva,
alázatosan fér csak be az ember.
a széles úton sokan menetelnek,
a keskeny úton csak kevesen járnak,
a széles úton vetélytársak mennek,
a keskeny úton inkább szolgatársak.
Gondold meg, ember, a kétféle véget:
a széles út a kárhozatba ér el,
a keskeny útnak vége örök élet,
mit az Úr Jézus szerzett drága vérrel.
ÚJ ESZTENDŐ HAJNALA VAN
Új esztendő hajnala van,
Hozzád jövök fényért, URAM.
Nem egyedül: hozom megint
színed elé szeretteim.
Megállok a kereszt alatt,
ott hallgatom áldó Szavad.
Rád bízom az életemet.
Szenteltessék meg a Neved!
AZ ÚR JÉZUS FÁI
Ott a kedves őszi
napsugárba kint,
Gyümölcstől hajol meg
a fák ága mind.
Gazdagon, bőséggel
termett mindenik.
Hű kertészünk szíve
úgy örül nekik.
Az Úr Jézus fái
emberéletek.
Én is az ő kedves
fája lehetek.
Kertjébe fogadta
kicsiny életem,
S csupán egy a vágyam
azóta nekem:
Hogyha majd megérint
VAN BOCSÁNAT
Van bocsánat, ám az ára:
Felvitték a Golgotára,
Felszögezték a keresztre,
Vérben ázott drága teste...
Ott függött az éjszakában,
Fején töviskoronával,
Mint valami gyilkos-fajta...
Minden ember bűne rajta,
Az enyém is, a tiéd is.
Hogy lehet, hogy szeret mégis,
Hogy nem maradt sírjában ott?
- MEGVÁLTÓNK lett, feltámadott!
VERSEK
Születnek fényből, árnyból, néha kínból,
egyek velem.
Míg verselek, az életrajzom írom...
- Kit érdekel
honnan jön s innen merre tart a vándor?
Mit mond, ha mond?
Ímé egy ember az ötmilliárdból,
ki él, dalol!
Miről? Kinek? És meddig szól az ének?
Van még idő?
Imádság éltem élő ISTENÉNEK!
Hallgatja Õ,
és válaszol rá áldó ihletéssel
sok szent Szava.
Vers lesz az is, hisz mind szívembe vésem
míg tart a ma,
hogy megköszönjem azt a nagy Kegyelmet,
amely elért,
és rám is áll... s mely vétkeimre tellett:
A DRÁGA VÉRT.
VILÁGíTÓ BOGÁR
Világító bogár,
picike fény az éjszakában,
te szürke semmiség!
Tudod-e, mennyit
mondott az életed nekem?
Nem baj, ha szürke,
kicsike, gyönge is az ember,
csak l á m p á s a legyen.
Csak mondjon valamit az élete
azoknak, kik az éjszakában
lehorgasztott fejjel vonulnak
a halál völgyei felé,
s nem olvassák fejük fölött rég
a csillagok üzenetét.
Nem néznek föl már,
csak lefelé a porba, sárba,
de ott valami fényt,
parányi csoda-fényt ha lelnek,
talán felnéznek újra majd
a magasság lelket betöltő
fényei felé.
VISSZAJÖN
Hóból az erdő, ködből a felhő,
hó esik, tél szele fújja...
Valaki eljött, Valaki elment,
Valaki visszajön újra!
Száll csuda híre szívből a szívbe,
kétezer év a tanúja:
Valaki eljött, Valaki elment,
Valaki visszajön újra!
Angyalok ajkán, 
emberek hangján
csendül a csillagos ének,
Kétezer éve mennek Elébe
boldogan, kik Neki élnek.
Ott a helyed e drága menetben,
életed KRISZTUSA vár rád.
Hagyd el a gondot, légy vele boldog,
zengje a szíved a hálát!
VISSZHANG
Különös alkalom:
mikor nincs már szavam,
a csendet hallgatom,
a csendnek hangja van,
Úgy támad messziről,
úgy árad messzire,
a lélek csendfalán
visszhangzik - az Ige.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Füle Lajos |
|
|
|
Címkék: feljegyzéseimben, örökkévalóságból, elfeledkeznének, eltemethetetlen, cseresznyefáról, elfeledkezhetik, kimondhatatlant, töviskoronával, gyönyörűszépen, fáradtságosnak, elcsöndesülnek, végigénekelnem, megérthetetlen, tanítványokért, meggazdagodtam, örökkévalónak, szétrebbennek, viszonozatlan, végérvényesen, csillagszórós, összeverődnek, szomorúságban, érdektelenség, szomorúsággal, visszahullunk, lehorgasztott, megtöredezett, környezetemen, ötmilliárdból, megtisztított, szeretetlenül, hosszabbodnak, emlékpogácsát, szenteltessék, építészmérnök, jászolbölcsős, lelki ébredését, hamu tanítása, költő további, belső csend, családi élet, látszatért sincs, anya gyermekéről, tanítványok szavára, fáradság bilincseit, hajnalok vígan, holnapok kőszikla-gondját, imák kibontják, mely sokakért, szomorú ember, vágyak csapatja, amarra megy, Füle Lajos, FÜLE LAJOS VERSEI, Jézus Krisztus, AKKOR JÖN EL, ANYÁMAT LÁTOM, CSAK SEGÍTHET, EGÉSZ NÉP ÖRÖMÉÉRT, ÉLETEN ÁT FOLYTON TÁVOLODNAK, ELINDULT FIÚ, ELJÖN AZ IDŐ, EMBEREK JÉZUS NÉLKÜL, Nincs JÉZUSUK, ÉJSZAKA GECSEMÁNÉBAN, Istentelen Izráelért, MAGA AZ ÉLET, Mennyi Ige, FÁJT MÁR NEKED BŰN, Gyermek Betlehemben, CSENDBEN LENNÉL, HAMU TANÍTÁSA, ISTEN LELKE, HANYATLIK MÁR NAP, HOGY JÉZUS ÉRTEM HALT, Isten Fia, ISMÉT KERES, KARÁCSONYI KÖNYÖRGÉS, Mint Betlehemben, KARÁCSONY KÖZELEDTÉN, KINEK CSILLAGA VAN, Kinek Csillaga, KÖNYÖRÜLJ KÖRNYEZETEMEN, KÖSZÖNÖM MELEG SZOBÁT, LELKÜNK ÉJSZAKÁIBAN, MAGVETŐ ISTEN, MEGBOCSÁTÓ KEGYELEM, ÖRÖK ÉLET, Uram Teremtőm, MÉLTÓ SZENVEDÉLY, ÜZEN AZ ÉLETEM, ISTEN SZERETET, NYUGODJ BELE, NINCS MÉG EGY, LÉLEK SZOBRÁSZA, PÜNKÖSD FÉNYÉBEN, Dicsőítsd Őt, VAGY GYÜMÖLCS, SZERETNÉK ÉNEKELNI NÉKED, SZÉP ÍGY, VAGY CÉL, UTAK ÉS KAPUK Máté, ESZTENDŐ HAJNALA VAN, JÉZUS FÁI, DRÁGA VÉRT, VILÁGíTÓ BOGÁR,
|
|
Offline
