|
2020-03-18 21:30:21, szerda
|
| |
| |
TÓTH JULI VERSEI
Az ember életében néha eljön az a pillanat, amikor egy csapásra minden átértékelődik. Meg kell találnunk az utat, a jó irányt, hogy legyen erőnk újra kezdeni..
Ez a könyv is egy ilyen újrakezdés eredménye. Megbékélni a sorssal, önmagunkkal és az Istennel. Már gyerekfejjel is írogattam, aztán ezek mind a feledés homályába merültek.
Az életem úgy alakult, hogy bőven van időm írni.
Arany János szavai biztatnak:
,,Ha későn, ha csonkán, ha senkinek: írjad"
Tóth Juli: Rózsák a háztetőn c. könyve
Aranyrozmaring - Tóth Juli verseiI - Ernesto Cortazar zenéjével
Link
ADD URAM
Add uram, hogy jó lehessek,
Soha se gyűlöljek, csak szeressek,
Virágot lássak télben, hóban,
Ne higgyek a rosszban, csak a jóban.
A kenyérnek falatját megbecsüljem,
A szenvedők könnyét töröljem.
A holnaptól sose féljek,
Az embereknek jobb jövőt reméljek.
Uram, ki fönt vagy a Menyekben,
Úgy tudjak hinni rendületlen.
Hogy mindig jó lehessek,
Soha se gyűlöljek, csak szeressek.
ADJ REMÉNYT!
Gyújts lelkünkben világosságot,
Hogy érthessünk Téged!
Mutasd mérhetetlen,
Hatalmas erődet!
Sokrétű bölcsességed
Töltse be szívünket.
Általad kaphatunk
szeretet-kegyelmet.
Engedd, hogy építsük
lelkünk templomát!
Adj reményt hitünknek
egy életen át.
AJÁNDÉK
Életemnek közepében
nyíló piros rózsa,
Szeretettel nevelgette
Édesanyám csókja.
Piros rózsám úgy vigyázom,
Gyöngyharmattal meglocsolom
minden áldott reggel,
Édesanyám ajándékul adom
Szeretettel!
ALTATÓ
Tente, tente, aludj szépen!
Mosolyog a Hold az égen.
Míg betakar édesanyád,
Érted suttog, hálaimát.
Kérve-kéri a Jó Atyát,
Küldje melléd őrangyalát!
Álmod vigyázza és óvja,
Anyád helyett kezed fogja.
Úr áldása szálljon reád,
Nyugodalmas, jó éjszakát!
ÁLDÁS AZ ÉDESANYÁRA
Tiéd ez a kis virág,
amit illatos május csokorba kötött,
Tiéd a Nap, a Hold az égen,
s a ragyogás, a csillagok fölött.
Tiéd a vers, a dal, a szó,
gyermekszívem minden dobbanása,
Fejem öledbe hajtva suttogom:
Szálljon áldás Édes Jó Anyámra!
BÁLBA HÍVOGATÓ
Öltözzetek maskarába!
Gyertek el a maszkabálba!
Lesz vidámság, lesz itt móka,
Szalagos fánk, jó itóka.
Bohóc, törpe, óriás:
Nem csalás, nem ámítás.
Tücsök húzza hegedűjét,
Rigó fuvolázik,
Aki táncol, aki járja,
biztosan nem fázik!
BIZTATÓ
Ott fönn, ahol a lombok
összehajolnak,
Szelíd árnyaikkal
egymáshoz simulnak,
Ágak tövén csendben
fészket rakott az idő.
Benne éledezik:
Egy boldogabb jövő
BODZA
Bodza virága
fehér habruhába,
Tavaszi estén
készül a bálba.
Bodza virága
fehér habruhája:
csipkés a széle,
zöld az uszálya.
CSAK EGY KÉRÉS
Nehéz keresztet tettél
a vállamra Uram.
Nehéz keresztemnek,
fájdalmas ára van.
Cipelem, de lépni már
tőle alig tudok.
Úgy érzem, terhétől
összeroskadok.
Lábam kövek között
botlik, megbicsaklik,
Arcom, porba esve
ólom könnytől ázik.
Meredek út vezet
hegynek tetejére,
Nem látom, milyen lesz
az utamnak vége!
Ott ragyog az arcod,
biztosan tudom,
S ha majd Hozzád érek,
meg is láthatom.
Adj erőt, hogy tudjak
tiszta szívvel hinni,
s egy darabon segíts
a keresztet vinni!
A CSEND HÍDJÁN
A csend hídján járok,
mögöttem emlékek,
előttem, álmok.
Hajnal fénye vár még,
nem sötét ború,
Mosolyokból kötött
Életkoszorú.
Mérhetetlen egészen át,
figyelem suttogó
éltem csillagát.
Szólít, vagy csak képzelem?
Ki mondja meg?
Nyugtalanság markolja
fáradt lelkemet.
A csend hídján járok,
lábam alatt sebes folyó
mossa mindkét partot.
Nem félek, erős kezed
megtart, Istenem.
S ha majd elengedem,
a Te akaratod legyen!
EGYSZER MAJD
Egyszer majd,
virág leszek én is.
Zöld levelem
biztatóan ölel át.
És, ha elérem
a fényesség határát,
Jóságos hajnal lehel rám
illattal teli párát.
Egyszer majd,
virág leszek én is.
Önzetlen kicsinysége
a világnak.
Hol a fájdalom olvad.
nincs helye magánynak:
Ott, majd virág leszek,
Ott, ahol már várnak.
EMLÉKEZZ A BÉKÉRE!
Emlékezz! Emlékezz a békére!
Mely a csönd mélyén létezik.
Vedd észre már, a zűrzavarban:
lelked békére éhezik!
Az évek múlnak, de te ne félj,
Fáradtságod, magányod miatt!
Találd meg a békét Istenben,
S a gond összeroppan lelked ereje alatt!
ESIK
Esőcseppek csordulnak le
az ablakon,
ahogy a könnyek gurulnak végig
az arcodon.
Sóhajod fák ágaira ül,
Apró neszekre, összerezzen,
És félve elrepül.
AZ ÉDESANYA
Ő, aki az életet
tovább adta nekünk,
hogy a világnak mi is
részesei legyünk.
Csak szeret és szolgál
az első perctől fogva,
minden lépésünket
Õrangyalként óvja.
Türelemmel osztja
életét, szívét,
tanítja, neveli
kedves gyermekét.
Ajkáról imádság
értünk száll az égbe,
hogy az Úr áldását
bizalommal kérje.
Örömben-bánatban
velünk megosztozik,
Ha nehéz a keresztje,
sosem panaszkodik.
Arcáról sugárzó,
édes szeretet,
Elrejti szemében
a fájó könnycseppeket.
Élete, piciny láng,
tündöklő sugár,
fényében a vándor
mindig hazatalál.
S ha kialszik a láng,
Égbe száll a füstje,
A szív pihen, de szeretete
velünk marad itt a földön
Mindörökre.
ÉDESANYA VIRÁGCSOKRA
Virág nyílt az udvarunkon,
orgona és tulipán,
Szedek majd, s mind Neked adom,
Édes, Drága Anyukám!
Kicsi szívem hozzákötöm,
Ott dobog a közepén,
Fogadd tőlem szeretettel
Anyáknapja ünnepén!
AZ ÉN ŐRANGYALOM
Az én őrangyalom
Te vagy Anyukám!
Jól tudom, hogy mindig
vigyázol reám.
Úgy ragyogsz, akár a Nap,
Fenn, a kéklő égen.
Világítod az utam,
Óvod minden léptem.
Mit tesz a kiskezem,
és mit mond a szám
Anyukám!
Mindig-mindig vigyázz majd reám!
FÁK, LEVELEK, ŐSZI NAP
Vén fák állnak büszkén,
sorban;
Lábuk előtt hevernek holtan
arany levelek.
Az őszi nap terít rájuk
ragyogó szemfödelet.
FECSKEBÚCSÚ
Tegnap még nyár volt,
ma már itt az ősz.
Keringve, sárgult lombok felett
aranyló, sápadt napsugár lebeg.
S te, búcsú nélkül mentél el!
Kicsi fecskemadár.
FEHÉR ÚTON
Fehér úton
indulnék,
Vén fák alatt
pihennék.
Fejemet mohapárnára
hajtanám,
S a csillagos égre
álmaimat
sóhajtanám.
GYÖNGYVIRÁG
Gyöngyöm, gyöngyöm, gyöngyvirágom!
Édes illat messze szálljon!
Messze szálljon szellő szárnyán,
fel a derűs égre,
Május nyíló illatcsokra,
tavasz szép meséje.
Gyöngyöm, gyöngyöm, gyöngyvirágom!
Csengettyűid hangját hallom.
Pici, fehér kisharangok
csilingelnek halkan,
Harmat cseppje apró szirmán,
felragyog a napban.
HA VOLNA RÁ OKOM
Ha volna rá okom,
Nehéznek érezném sorsomat.
Ha volna rá okom,
Rossz útra tévedne minden gondolat.
Ha volna rá okom,
Elfogynának csendben szavaim.
Ha volna rá okom,
Hánykódnék a könnyek tajtékain,
Ha volna rá okom,
Bánat ülne a szívem közepén.
Ha volna rá okom,
Fájdalomnak örök ismerőse lennék én.
HÓVIRÁG
Csupaszak még mind az ágak,
hócsipkések a vén hegyhátak,
De az erdőn, bokrok alatt,
újra csobog, fut a patak.
Megmoccan az avarpaplan,
ébredezik a világ,
Fényesebb a napsugár is,
Kinyílt az első hóvirág.
ISTEN TENYERÉN
... és fényesség támad,
zúgó tenger árad.
Szívedet mégis, béke járja át,
s látni véled, lenn a porban
Isten lábnyomát.
Hegyek mozdulnak.
Gyökerek szakadnak.
Akkor majd, fények-árnyak,
Téged megtagadnak.
De nem vagy egyedül!
Szeretet ringat el.
Lelked, Isten tenyerén
nyugalomra lel.
KI MONDJA ÉRTEM...
Újra kigyúltak a gyertyavirágok,
vadgesztenyék ága hegyén,
Gondolatban, sokszor arra járok,
lelkem megpihen a vén fák tövén.
Lehunyom szememet, s köröttem
lassan elcsitul a külvilág zaja;
Csak a szívemben kondul zengve,
újra meg újra az estharang szava.
Hányszor megcsodáltam, májusi esten,
anyám imádságát hallgatták a fák.
Kicsiny templom ajtaja kitárva,
mintha dalt dalolna, néma melódiát,
Csendes palástot terít rá, az alkony,
olvasója zörren, a kopott kis padon,
Két szemében égi, tiszta béke
buzgó imája értem szól, tudom.
De boldogok ők, a gesztenyevirágok!
Mégis gyötör egy bús gondolat:
Ha ellobban egyszer a múló idő lángja,
ki mondja értem, a fohászokat?
KIS SZOBÁBAN RING A BÖLCSŐ...
Kis szobában ring a bölcső,
Édesanya ringatja.
Mosolyogva nézi, nézi,
hogy alszik a kisfia.
Féltve őrzi a gyermekét,
szép legyen az álma,
Pici baba, édes álmát
boldogan vigyázza.
LENNÉK...
Lennék virág, kit csókkal
ébreszt hajnali sugár.
S illatának bölcsőjében
megpihen a nyár.
Patak lennék, víg csobogó,
gyémánt vizű tiszta,
Kiben arcát meríti a vándor,
égő szomját oltja.
Harang lennék, aki
hitét dalolva hirdeti,
Oltárokról száll az égig,
hű reménye élteti.
Csend is lennék
mély, néma csend.
S ami bennem szólna,
álmok, húrján örökké,
hangtalan dalolna.
MÁJUSI FOHÁSZ
Tárulj kapu, nyílj meg,
Szép májusi hajnal!
Köszöntsd fénnyel Édes Jó Anyámat!
Vezesd pompás kerten,
virágok közt végig,
Hints elé nyíló, dús orgonaágat.
Vidítsd fel szívét rózsa illatával,
Míg kismadár dalol üde lomb ölén!
Tenger gondját percre elfelejtse,
Szelíd szóval Istenem,
csak ezt kérem Tőled én.
MIT VINNÉK
Azt kérdezed tőlem:
- mit vinnék magammal,
amikor a lelkem összeér
a Nappal?
Elvinném az erdő
tavasz-illatát,
Aranyló mezőknek
pacsirta-dalát.
A friss kenyér ízét,
az otthon melegét,
Milliónyi álmot,
álmokból szőtt mesét.
Vinném gyermekszemek
tiszta ragyogását,
Dolgos, öreg kezek
lágy simogatását.
Harang kondulását
rózsa fehérségét,
Anyák imádságát,
temetők békéjét.
Vihetnék-e többet,
még szebbet magammal;
amikor a lelkem összeér
a Nappal?!
NAGYMAMÁNAK
Én a mamikámat
nagyon szeretem.
Ha akarom, a legjobb rétest
süti meg nekem.
Elvisz kirándulni,
és mesét mond este,
Kitisztítja a kiscipőmet:
szép legyen reggelre!
Tanít minden szépre-jóra,
Engedelmes, igaz szóra.
S mindenkinek büszkén mondja:
,,Ő, az én kis unokám!"
Ezt a sok jót meghálálni,
úgy tudom csak nagymama:
hogy én leszek a világon
a leges-legjobb unoka!
ÓVODAI BÚCSÚZÓ
A kezünkben virágcsokor,
kis szívünkben szeretet.
Megköszönjük, azt a sok jót,
amit kaptunk tőletek.
Óvónéni, jaj de sokszor
Az öledbe vettél,
Vigasztaltál, mikor sírtam,
vagy velem nevettél.
Mese-ország száz csodáját
megmutattad szívesen,
Nevelgettél, tanítgattál,
türelemmel, kedvesen.
Véget ér, most mese, játék,
vár reánk az iskola!
Óvónéni, Dadus néni,
nem feledünk el, soha!
Azt a sok jót, amit kaptunk
megháláni mint lehet?
Kérdezgettem a virágot,
kérdeztem a levelet.
Nem feleltek, de a virág
felém intett vidáman, 
amit a szó el nem mondhat,
itt van egy szál virágban.
Mint a kertész virágait
gondozza és neveli,
úgy becéznek, óvnak
engem óvónéni szemei.
A virág az illatával
mondja azt, hogy: ,,Köszönöm!"
én meg a sok jót a szívem
melegével köszönöm
Édes óvónéni
El kell mostan válnunk
Egy-két nap és már
Iskolába járunk.
Hálásan köszönünk
Minden jót és szépet
Nem feledjük el a sok
Óvodás emléket.
Azokat se, akik
Velünk foglalkoztak,
S értünk annyi fáradtságos
Áldozatot hoztak.
Édes óvónéni
Fél szívünk itt marad
Mert az ki jóságot vet
Szeretetet arat.
ŐSZ
Piros már a csipkebogyó.
Itt van az ősz újra! Reggel,
ködök ereszkednek
az erdei útra.
Lassabban jár, fáradt a nap,
fenn a kéklő égen;
Sziromruhát vetkőznek
Virágok a réten.
Búcsúznak az árnyas lombok
Nyíló dió koppan.
S kertek úsznak, gyönyörű
édes illatokban.
ŐSZELŐ
Már piroslik az alma a fákon,
drótokon ül csacsogva sok madár,
Elvágyom én is, messze-messze...
hol a szívekben örökös a nyár.
S a képzelet, szárnyait kitárja,
álmok hátán útra kél megint,
Mint oly sokszor, sodor erős árja,
odaátról a part, hívogatón tekint.
De ablakot vág az Úr az égen!
Nagy, kéklő, fényes ablakot.
Betölti ragyogó melege a lelkem,
mint hajnalt a hulló harmatok.
ŐSZI HANGULAT
Gesztenyebarna estben
az ősz bandukol csendesen.
Fák karjai ringatják féltőn
a holnapot.
Valahol könny csordul,
Szívemhez emelem
néma homályba burkolom
hogy ne fájjon oly nagyon.
ŐSZI SÉTA
Őszi fények fellobogva
ringanak az ág hegyén.
Gondolatban arra járok
sárgult erdőt simogatok.
hol a fák közt zuhatag-fény játszik.
S a barna törzsek mosolyogva isszák
az édesen áradó életet.
Jó itt lenni!
Avarpaplanon ballagok zajtalan,
Körülöttem, őszi levélágyon
pihen a csend.
PÜNKÖSD
Égen kéklő fénysugárban,
Földön, május illatában,
Vigasztaló tiszta láng
Add a kezed Jó Atyánk!
Hogy enyhüljön mind a kín
Szenvedésünk sebein
Szomjazzuk a gyógyulást,
Édes, lélekújulást!
PITYPANG
Szállj a széllel
Könnyű szárnyon!
Repülj túl,
A nagy világon!
Léted kicsiny villanása
Hajnali tűz pirkadása.
REGGEL, MEGLESTEM AZ ŐSZT
Reggel, meglestem az őszt.
Merengve ült eső áztatta ágon,
Szomorúan, mintha
nem volna párja ezen a világon;
Tekintete messze révedt,
Megbámult egy fecskefészket,
amit elhagyott az élet.
REMÉNYBŐL ÉPÍTS!
Szótlan árnyék: a múlt.
Homályos hétköznapok közt halad.
Mély csendben ülve felsikolt,
még néhány eltűnt, kósza gondolat.
Titokban hátad mögé lép, a remény.
S míg szívdobbanását hallgatod,
Emlékek összetört szilánkjaiból,
lelkednek építs, újból templomot!
RÓLAD ÁLMODTAM...
Rólad álmodtam az éjjel
Édes Anyukám.
Csillag voltál fenn az égen,
onnan ragyogtál reám.
Sírtam, mert oly messze voltál.
Kértelek, hogy gyere le!
S mosolyogva ideszálltál
a kiságyam szélére.
Puha kezed simogatott,
Meleg ajkad csókolgatott.
Valósággá vált az álmom:
a Csillag itt ül, kiságyon.
SZENT CSODÁRA VÁRVA
Sötét decemberi éjben
félénken lobban apró gyertyaláng,
Ki a mennyekben vagy:
tekints le reánk Mi Atyánk!
Kétség és csalódás között,
hogy szülessék új remény,
még pislákol a szeretet szikrája;
Anyja ölében, kisgyermek szemén.
Lelkünk homályában,
el ne tévelyedjünk,
add vezetőnknek, fénylő csillagod!
Szent csodára várva,
felujjong a lelkünk.
Uram, legyen meg, a Te akaratod!
TAVASZI DAL
A tavaszi erdő
madárdallal vár,
illatozó virágok közt
tarka lepke száll.
Fülemüle füttyre
rigó felel,
a tiszta, kéklő égen >"
http://s3.images.www.tvn.hu/2015/04/17/22/44/www.tvn.hu_d3d07fbe4b7d0fbcf627036a8 >efce07e.gif?htr=1"
pacsirta énekel.
Kakukk szava hallik
messze valahol,
méhecskéktől hangos
a vadrózsa bokor.
TAVASZI SZÉL
Tavaszi szél vizet áraszt,
Tavaszi szél, hozz új választ!
Nincs sok idő!
Ha eleget látott már a szem,
Szállj magadba, térj magadba,
Ó, hazátlan nemzetem!
Délfelé fúj a szél,
megfordul, és visszatér.
Hegyek orma fölé emelkedik,
repül, mint a sas,
Uram, fordulj felénk!
Minket most meghallgass!
Patakokkal ne szántsd fel a földet!
Kemény sziklává ne tedd a szívünket!
Hajlékunk romokban hever,
száműzöttként élünk,
Csorbát szenved minden,
minden reményünk.
Hajnal sugarán szárnyra kél a lélek,
Tavaszi szél vizet áraszt,
Tavaszi szél, hozz új választ!
S kizöldül az élet.
TÉLI TÁNC
Táncát járja még a tél
Hópihe-könnyű, puha táncot.
Szellő sem zavarja, s az ég,
szótlanul a háztetőkre ülve nézi
miképpen temeti el a hó
a szunnyadó világot.
TISZTÍTÓ SZÉL
Jajongva üvölti fájdalmát
puszta lelkét szélesre kitárva.
a világ szemében dúló vihar
amíg a tisztító szél átjárja.
Kinek üres holt magány jut
gazdátlan, puszta gondolat.
Felhőkbe zokogja bánatát,
bűnös kegyelme ugy is megmarad.
Hurok szorítja félelem óráján,
láncoktól sebzett bántalom.
A sújtó vád lassan emészti fel,
de a tisztító szél, nem fájdalom!
TÉLKRISTÁLYOK
Fagyott ágakon nyíló
kristálytiszta szirmok,
Január csókjától életre kelnek,
és csodáról álmodik a nap.
Fényt szikrázó, hideg ragyogással,
az ég szürke szeméből
jeges könnycseppek hullanak.
Fázik a lélek, e kristályos világban,
Hiába nyílik, száz hazug virág!
Szenvedőn járja, újra meg újra,
Istent keresve: a Kálváriát.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tóth Anett, Juli, Julianna |
|
|
|
Címkék: gesztenyevirágok, gyöngyharmattal, gyertyavirágok, kristálytiszta, szívdobbanását, aranyrozmaring, könnycseppeket, gesztenyebarna, gyöngyvirágom, szilánkjaiból, gyermekszívem, összehajolnak, száműzöttként, átértékelődik, vadgesztenyék, télkristályok, fecskefészket, összeroskadok, gyermekszemek, vigasztaltál, csilingelnek, megbecsüljem, lélekújulást, nyugtalanság, bölcsességed, gyerekfejjel, könnycseppek, megköszönjük, csókolgatott, avarpaplanon, világosságot, megcsodáltam, méhecskéktől, foglalkoztak, szenvedésünk, fénysugárban, ember életében, csapásra minden, ilyen újrakezdés, feledés homályába, kenyérnek falatját, szenvedők könnyét, holnaptól sose, embereknek jobb, csillagok fölött, boldogabb jövő, vállamra Uram, utamnak vége, darabon segíts, keresztet vinni, csend hídján, fényesség határát, Tóth Juli, TÓTH JULI VERSEI, Arany János, Ernesto Cortazar, ÁLDÁS AZ ÉDESANYÁRA, Édes Jó Anyámra, BÁLBA HÍVOGATÓ, CSAK EGY KÉRÉS, CSEND HÍDJÁN, EGYSZER MAJD, EMLÉKEZZ BÉKÉRE, ÉDESANYA VIRÁGCSOKRA, Drága Anyukám, ŐSZI NAP, FEHÉR ÚTON, VOLNA RÁ OKOM, ISTEN TENYERÉN, MONDJA ÉRTEM, SZOBÁBAN RING BÖLCSŐ, MÁJUSI FOHÁSZ, Édes Jó Anyámat, ÓVODAI BÚCSÚZÓ, ŐSZI HANGULAT, ŐSZI SÉTA, MEGLESTEM AZ ŐSZT, REMÉNYBŐL ÉPÍTS, RÓLAD ÁLMODTAM, Édes Anyukám, SZENT CSODÁRA VÁRVA, TAVASZI DAL, TAVASZI SZÉL, TÉLI TÁNC, TISZTÍTÓ SZÉL,
|
|
Offline
