|
2020-04-03 16:45:19, péntek
|
| |
| |
EZ ITT AZ ÉN HAZÁM
Arany János: AZ ÖRÖKSÉG
Azok a magyarok, kik e hazát
Véren vették, vérrel ótalmazák,
Azok a magyarok, ha riadót fúttak,
A halál képétől nem messzire búttak.
Lakásuk volt paripájok háta,
Vetett ágyok kemény nyeregkápa:
Ettek és aludtak vérmocskolta nyergen,
Jártak éjjel-nappal sok nehéz fegyverben.
Nem kérdezték : sok-e az ellenség ?
Olvasatlan próbáltak szerencsét;
Tudták, a szerencse mindig ahhoz pártol,
Kinek szive még a halálban is bátor.
Babits Mihály: HAZÁM! - Részlet
...Kelj fel, lelkem, keresd meg hazámat!
Nem egy szűk ház, az egész kis város
mint egy árchipelagus vár nyájas
zöldje közt a tenger akácfának.
Szállj ki, lelkem, keresd meg hazámat!
Ott a szőlőhegy, a tömzsi présház,
mely előtt ülve ha szertenéztem,
dallá ringott bennem kétség és láz
s amit láttam tejszín napsütésben,
mind hazám volt! Lenn az utca híven
nyúlt alattam, mint a futószőnyeg
és a dombsor hullámzott, mint szívem,
halkan hullva égig a mezőnek...
Csézy: ITTHON A LEGJOBB / EZ AZ OTTHONUNK
Volt itt mindig, aki bátran szólt.
Mindig voltak nagyot álmodók.
A nincsből is várat építők,
az el nem csüggedők.
Hány nagy gondolat és mennyi szív,
ami századok múltán is tenni hív.
Most is új erőt ad és lelkesít, hogy naggyá légy megint.
Bárcsak értenénk a múlt intő szavát!
Az égre vésett jelzést, mit csak szívünk lát.
Jöhet bármi, te mindig tudd, hogy,
áldott itt e föld.
A hömpölygő folyók, az erdők és mezők.
Ez az otthonunk itt kell élnünk!
Múltunk és jövőnk, minden hozzá fűz.
Álma bennünk testet ölt.
Így lesz ez örökké.
Mennyi érzelem és szenvedély,
mely a téli fagyban is visszatér.
Mindig új tavaszt vár és jót remél,
hogy fel ne add, hogy élj!
Nem a gyűlölet a gyávaság.
Csak a szeretet az, ami visz tovább.
Hogy szebb napokban is mindig lásd
mások fájdalmát!
Jöhet bármi, te mindig tudd, hogy,
áldott itt e föld.
A hömpölygő folyók, az erdők és mezők.
Ez az otthonunk itt kell élnünk!
Múltunk és jövőnk, minden hozzá fűz.
Álma bennünk testet ölt.
És ha gyermeked azt kérdezné:
Mért vagy büszke rá,
hogy mért szebb e táj bárminél?
Tanítsd meg neki holt költőink énekét,
hogy mért él bennünk a hűség a síron túl is még.
Jöhet bármi, te mindig tudd, hogy,
áldott itt e föld.
A hömpölygő folyók, az erdők és mezők.
Ez az otthonunk itt kell élnünk!
Múltunk és jövőnk, minden hozzá fűz.
Álma bennünk testet ölt.
Jöhet ezer új barát.
Sose keress új hazát!
Csézy: Itthon a legjobb / Ez az otthonunk - Videó
Link
Dsida Jenő: PSALMUS HUNGARIKUS - Részlet
Epévé változék a víz, mit lenyelek,
ha téged elfelejtelek!
Nyelvemen izzó vasszeget
üssenek át,
mikor nem téged emleget!
Hunyjon ki két szemem világa,
mikor nem rád tekint,
népem, te szent, te kárhozott, te drága!
EZ ITT AZ ÉN HAZÁM
Előadó: Máté Péter
Szövegíró, zeneszerző: Máté Péter
Dalszöveg
A kenyér hangját hallom én,
Az apám szavát vallom én.
Bárki vessen követ rám:
Ez itt az én hazám.
A mezők útját járom én,
A gyárak súlyát hordom én.
Bárki vessen követ rám:
Ez itt az én hazám.
Széles a Föld, magas az ég,
Mérföldes csizma sem elég.
De egy csepp föld vár mindig rám:
Ez itt az én hazám.
Az utcák ívfény gyöngysorát,
A mezők szorgos illatát,
A jövő szabad, szép szavát
Jelented, ó, hazám.
Széles a Föld, magas az ég,
Mérföldes csizma sem elég.
De egy csepp föld vár mindig rám:
Ez itt az én hazám.
A múltam bölcső-melegét,
A létem ezer fűszerét,
A vigaszt a száz kudarc után
Te nyújtod, ó, hazám.
Hitem a szerény büszkeség,
Békétlen, békés nemzedék,
Múlt, jelen, s jövő szól hozzám:
Ez itt az én hazám.
Ez itt az én hazám.
Ez itt az én hazám.
Ez itt az én hazám.
Máté Péter: Ez itt az én hazám - Videó
Link
Link
László Attila - Ez itt az én hazám | Facebook
Link
"EZ ITT AZ ÉN HAZÁM..." - Beregszász is Szarvasra költözött
Nemzetegyesítés két hektáron: a Szarvasi Arborétumban található Mini Magyarország makettparkban ismét nagy lépést tettek afelé, hogy legalább egy kirándulás erejéig feledhesse Trianont a magyar. A park ezúttal észak-Erdély és Kárpátalja emblematikus épületeinek, templomainak kicsinyített másával bővült. Képünkön a beregszászi főiskola 1:40 méretarányban kicsinyített mása.
Az én hazámban van minden, ami a szemnek kedves. Vannak égbe nyúló bércei, tetejükön örök hóval, vannak csendes, paradicsomi szépségű völgyei, titokzatos tengerszemekkel, rengeteg erdői, bennük rég elmúlt, regényes lovagkor elomló várromjai. Vannak száz meg száz mérföldre terjedő sík pusztaságai, hatalmas folyamai, kristálytiszta patakjai. Földje megtermi a világ legjobb búzáját, borát, s aranyat, ezüstöt és sót ásnak ki mélyéből... Óh, de szép ország ez, asszonyom, ha csak egyszer látta volna, soha el nem felejtené... (...) S a nép, mely benne lakik, épp oly árva, mint én. Se testvére, se apja, se anyja, se rokona nincs Európában. A nyelve elüt minden más nyelvtől, a dalai, a zenéje egészen mások, mint a többi nemzetéi. Szomorú, mert sokat szenvedett, és vad, szilaj, mert sokat harcolt. Vérével és könnyeivel áztatta a földet, melyet hazájának nevez, azért oly drága és kedves az neki... Nekem pedig, akinek senkije sincs a világon, százszorosan drága ez a nagy árva: az én kis nemzetem, az én édes, szeretett szülőföldem.
Rákosi Viktor: Elnémult harangok 44. oldal
Az én hazám végtelen, nem csak a hegy, s az erdő.
Az én népem hatalmas. Egy haza van, nem kettő!
Koltay Gergely: Napba öltözött leány rockopera - A hegyekben
Én Árpád népéből jöttem,
piros meg fehér csík legyen mögöttem.
Én magyar anyától születtem
magyar földre, magyar kenyeret ettem.
FankaDeli: MAGYAR FÖLDRE - Részlet
H. Gábor Erzsébet: AZ ÉN HAZÁM
Csodás hazába születtem én,
szegényes évek hideg telén,
vihar dúlt - mesélte jó anyám,
hallgattam regéjét óraszám.
Kis házunk majdnemhogy összedűlt,
- a jómód bennünket elkerült -,
nem adnám melegét senkinek,
s ízét a kemencés vekninek.
Amíg én faltam a reggelit,
morzsolta Anyám a tengerit,
mindent, mi éghető tűzre tett,
s szent hitet szívével ültetett.
Csak néztem, s hallgattam szép szavát,
láttam, hogy szemében ég a vágy,
éreztem, hogy néha elrepül,
s a lelke az éggel egyesül.
Apám a favágók ,,mestere",
s mint, kinek fejsze a hangszere,
amikor fát vágott gyúlt, dalolt,
Anyám az egyetlen Múzsa volt.
Magyar vért forralt a délidő,
Anyámra azt mondta ,,égi nő",
pedig a Rónaság lánya volt,
a szépség dús kegye ráhajolt.
Emlékek ezre most átölel,
őseim hangján a szél felel,
szívemet simítja szép daluk,
nekik is ez volt az otthonuk.
Hegyeit, folyóit, ismerem,
nekem az öröm csak itt terem,
itt értik meg csak a nyelvemet,
idegen vagyok, ha elmegyek.
Bár, lábam nagy ritkán útra kel,
innét még sohasem vágytam el,
nem tudnám feledni - visszavárt -
mézízű akácok illatát;
gyermekkor tejszagú álmait,
Tiszának kanyargós partjait,
kis házunk zöldkapus udvarát,
s a hajlott, göcsörtös szilvafát.
Selymező emlékek garmada,
úgy tart, mint almát az almafa,
ha leesek, nem fáj, jól vagyok,
gyökerim' földjére pottyanok.
Áldd meg a hazámat, Istenem,
nékem a világban nincs helyem,
egyedül itt van csak hű honom,
ahol a sorsomat hurcolom.
Érted szól szép hazám most a dal,
szeretlek, s érzésem róla vall,
hangjai tiszták és ékesek,
egyedül te vagy ki értheted,
s kit ide teremtett Istene,
s magyar szót dobog a szív heve.
Féltelek hazám ó, annyira -
ne érjen soha sors vad nyila!
Istenem áldd meg a népemet,
bocsásd meg néki, ha vétkezett,
s ha megtévedt hitből útra lel,
ringasd az öledben újra el.
Adj nékünk erőt és józan észt,
nyelvünket tanító, jó zenészt,
reménylő holnapot, szép jövőt,
didergő időkre jégtörőt,
éltető esőt és friss vetést,
aranyat érlelő napsütést,
dús fejű búzát és jó kedélyt,
citerapengető víg zenét!
Engem is segíts meg Istenem,
Magyar föld legyen a sírhelyem,
hol bölcsőm ringatta jó anyám,
az legyen mindig az én Hazám.
AZ ÉN HAZÁM
Dalszöveg
Zeneszerző: Kovácsovics Máté, Balázs Loránd, Szabó Dezső
Dalszövegíró: Kovácsovics Máté
Poros járdák, kocsmaszag
Gondjaim köddé bomlanak
Hallok jókat, rosszakat
Örömöt, gondokat
Jobb hely is lett volna talán
Mégis itt nevelt anyám
Jó apám oldalán
Csillagképem fenn az égen
Őrizd ezt a tájt
Az én hazám, én hazám
Nincs tenger, nincsen óceán
Én hazám, én hazám
Az én otthonom, itt hordozom
Nem változtatnék dolgokon
Így gondolom, így gondolom
Most írjuk át a holnapot
Megborulnak az angyalok
Előttünk kilométerek
Keletről érkezek
Valami mindig megmarad
A fű, az ég, a hold, a nap
Vállald önmagad
Ha meghalnék, a csillagkép
Merre megy tovább?
Az én hazám, én hazám
Nincs tenger, nincsen óceán
Én hazám, én hazám
Az én otthonom, itt hordozom
Nem változtatnék dolgokon
Így gondolom, így gondolom
Ez a föld, ami másé nem lehet
Ez a föld, ami emberré tehet
Ez a föld, ami tőlünk követel
Emberéletet
Ez a föld, ami mindig hazavár
Ameddig a szívem kalapál
Ez a föld, ami minden gyermeket
Egyszer eltemet
Az én hazám, én hazám
Nincs tenger, nincsen óceán
Én hazám, én hazám
Az én otthonom, itt hordozom
Nem változtatnék dolgokon
Így gondolom, így gondolom
Ez a föld, ez a föld
Az anyaföld
Kárpátia: EGY AZ ISTEN, EGY A NEMZET
Dalszöveg
Egy az Isten, egy a nemzet
Bármily gyenge, bármily sebzett.
Ahol a fák égig nőnek,
Állnak még a határkövek.
Ref:
Szent koronánk
Óvd, vigyázd Hazánk
Hajnalcsillag, szép keresztünk
Ragyogj fel reánk.
Szent koronánk
Óvd, vigyázd Hazánk
Hajnal csillag szép keresztünk
Ragyogj fel reánk.
Zúgó erdők, kéklő sziklák
Esőverte, árva kopják
Visszhangozzák, mennydörögnek
Egy az Isten, egy a nemzet.
Elvérzett a nemzet nagy Magyarországért
Most sír, zokog a lelkünk hegyekért, rónákért.
Aki azt majd egyszer újra feltámasztja,
Áldja meg az Isten és minden magyar ajka.
Most hát okulásul figyelj a szavamra,
Figyelj, s kezed merítsd a hűs patakba,
Érezd a pataknak sebes rohanását,
Az ország szívének minden dobbanását.
Hallgasd a köveket, hallgasd, amint mondják,
Idegen hatalmak őket összezúzták.
Kőnek és embernek ugyanaz volt sorsa,
Mostoha gyermekét egy világ taposta.
Hazát, hitet nem cserél az ember, amiként arcot sem.
Mindkettőt őseink hagyták ránk, s a hűség kötelez.
Sinkovits Imre
Hogy a hunok legvalódibb fajtájából származhatom, arra az is elég bizonyíték, hogy a legszebb Alpok közt Svájcban, vagy Itália legbujább völgyeiben és tájain sem vagyok képes oly forrón, lelkesen és rajongón érezni és élni, mint hazám pusztáin és síkságain.
Széchenyi István /Paul Lendvai: Magyarok c. könyve/
Az isteni szolgálatra bármilyen idő alkalmas, és mindaz, amit a
haza érdekében tesz az ember, nem egyéb, mint Isten szolgálata.
Hunyadi Mátyás
József Attila: ELÉGIA - Részlet
Igazán
csak itt mosolyoghatsz, itt sírhatsz.
Magaddal is csak itt bírhatsz,
óh lélek! Ez a hazám.
KEDVES HAZÁM
Dalszöveg
Republic - Szerző: Bódi László
Kedves Hazám nem vigyázol rám
Leköpnek mindig újra, elátkozott az én nevem
Hazám a házam hol lehet
Most hó esik és fázom
Az álmom lesz az életed
Szép nagy tüzek ragyognak hajnalig
Most megtalálhatsz végleg, a tenger mindent elborít
A Föld remeg és havat hoz megint
Sarkából kifordu, a Nap lenyugszik és búcsút int
Arcod az űrben, kés a tükörben
Ölni, ha készül azt aki vagy
Kis kacsa fürdik, tó közepében
Repülne innen, de nem szabad
Ne adj el, ne árulj el nagyon
Maradj velem, ha félek
Minden éjszakán és hajnalon
Ne adj el, ne áruld el magad
Maradj velem, ha félek
Szeress nagyon most bárki vagy
Ugatnak a Holdra fel
A kutyákkal énekelj
A Föld remeg, mégsem vagy itt
A kutyákkal alszom megint
Kelet hatalma a mi domború mellkasunkon tört meg,
Nyugat civilizációja széles hátunk mögött indult virágzásnak.
Prohászka Ottokár
Kerestem az utat, sirattam a tájat, a patakot, a poros utcát, a nádast,
a cserszagú erdőt, mindent, de nem találtam kibúvót, és nem vettem észre,
hogy közben - megtaláltam a Hazámat.
Fekete István
Kinek szívében a haza nem él, az száműzöttnek tekintheti magát mindenhol;
s lelkében üresség van, mit semmi tárgy, semmi érzet be nem tölt.
Kölcsey Ferenc: Parainesis Kölcsey Kálmánhoz
Kocsis Elvira Éva: A JEL
Magyarságod belülről fakad,
Űz, hajt, nem hagyja nyugtodat.
Ő a jóra éhes és folyton enni kér,
Tenned kell érte , nemzetedért.
Nála nincs majd holnap, halogatás,
Naponta cselekedni kell, s a buzdítást
Se feledd másoknak átadni,
Eszed csak ezen járjon:
Magyarnak maradni!
A cél szent és szentek eszközei:
Szeretet, kitartás s védeni mi emberi!
Ne lengess zászlót megfelelésből,
Téglával se verdd melled, véres lesz ettől,
De magyarabb nem!
Magyarnak lenni isteni kiváltság,
Becses kincs, több mint egy királyság,
Ez becsület!
Őérte szenvedni s halni is ha kell,
Magyarnak lenni isteni jel!
Légy hidegvérű. Hát mi érdeme van arra e nemzetnek, hogy szeresd, hogy hozzá tartozó légy? Históriája más népnek is van, nagyobb is talán, mint nekünk - jövője fényesebb akárhánynak - gazdagabb valamennyi. S mi az a honszeretet? Lelki gyöngeség, költői rajongás, gyermeki ösztön. Ha kérdeni találja benned valami titkos érzelem: nem látod-e ez ismerős rónákat, miknek virágait is név szerint ismered? nem andalog-e emléked azon ház küszöbén, hol gyermekéveidet eljátszottad? nem csengnek-e füledbe azon ismerős dallamok, mik a mezők virágaival együtt teremnek? nem jelennek-e meg álmaidban mindazok arcai, a kiket szerettél? nem alszol-e csendesen, azt tudva, hogy fejed szülöttefölded keblén pihen? nem száll-e szívedbe büszkeség, ha a múltakra gondolsz s nem dagad-e önérzettől, ha a jövőre nézesz? s mindezeket magaddal fogod-e vihetni? a délibábos rónákat, az ismerős hajlékot, az édes dallamot, a kedves arcokat, az emléket és a reményt, mely a nemzet éltéhez van kötve? - utasítsd ki ez érzelmet szívedből s hitesd el magaddal, hogy elég nagy a világ, hogy az emberek mindenütt egyenlők s hogy az mindegy az emberiségre nézve, akár van magyar nemzet a világon, akár nincs?
Jókai Mór: Árnyképek - Vándoroljatok ki! c. novella
Légy híve rendületlenül hazádnak,
Ha volna is kivüle más helyed.
Állitsd meg utjokban,
kik Bécsbe vágynak.
Hazánk határán
igy állj őrszemet.
Reviczky Gyula verstöredéke
A madárnak szárnya van, és szabadsága,
az embernek pedig egyetlen szülőföldje és sok kötelessége.
Tamási Áron: Ábel a rengetegben
"A magyar híres szabadságszeretetéről, nemes és nagylelkű jelleméről, hősi bátorságáról. Vendégszeretetének legendás híre van."
Montesquieu (1669-1755) - francia filozófus, író és gondolkodó
Magyarnak lenni: nem a szó,
a név, az ősök, az élet,
magyarrá csak a szív tesz
és a lélek!
Alföldi Géza: Magyarnak lenni
MAGYARORSZÁG
Dalszöveg
Szövegírók: Geszti Péter
Előadó: Oláh Ibolya
Van egy ország,
ahol álmomban jártam:
Magyarország,
ahol az arcodban láttam
a magam arcát.
Az ölelésben bőség,
az igaz ügyben hűség
voltál.
Én ezt az arcot már őrzöm,
Magyarország!
Hiszek az álmomban egy életen át...
Magyarország!
Te vagy a szívembe írva.
Magyarország!
Te vagy a lelkemre bízva.
Magyarország,
hát te vezess most engem,
és amit meg kell tennem
segítsd!
Legyél a holnapban rejlő
bizonyosság!
Én csak az életem bízom rád...
Van egy ország,
ahol álmomban jártam:
Magyarország,
ahol az arcodban láttam
a magam arcát.
Gyere és egyszer végre,
amikor új nap ébred,
te várj!
Gyere és bújj hozzám újra
Magyarország!
Én ezer év óta várlak már...
Gyere és egyszer végre,
amikor új nap ébred,
te várj!
Gyere és bújj hozzám újra
Magyarország!
Én ezer év óta várlak már...
Magyarország!
Idegen földön ha járok,
Magyarország,
velem az út is megfordul
haza hozzád.
Velem az ősök kérnek,
engedd, hogy benned éljek
tovább,
ahogyan ők élnek bennem,
Magyarország!
Milliók áldása szálljon rád!
Velem az ősök kérnek,
engedd, hogy benned éljek
tovább,
ahogyan ők élnek bennem,
Magyarország!
Milliók áldása szálljon rád!
Legyél a holnapban rejlő
bizonyosság!
Én csak az életem bízom rád!
Legyél a holnapban rejlő
bizonyosság!
Milliók áldása szálljon rád!
Oláh Ibolya: Magyarország - Videó
Link
"A magyar nyelv a hazám, ez az ország az otthonom"
Interjú Galyas Éva Klárával
Link
A magyarság nem kalapdísz, hanem a szíve mélyében viseli a magyar,
mint tenger csigája a gyöngyét. A magyarságunk érzése mélyen bent
ég bennünk, hogy szinte magunk sem tudunk róla, mint a tűzhányó hegyek,
amelyek hideg kőhegyek, de egyszer megmordulnak.
Gárdonyi Géza: Titkosnapló - Morfiumcseppek
...Mert nem tisztességes dolog szabadságról beszélni, és a mások szabadságát odaajándékozni az ördögnek. Igazságról és emberi jogokról beszélni és odaajándékozni egy országot a halálnak. Meg fogom kérdezni tőlük: mit vétettem ellenetek, urak? És mit vétett az én népem, ott a hegyek között? Majd előveszik a pénztárcáikat, mint ahogy azt a gazdagok szokták, ha nem tudnak megfelelni a szegények kérdéseire, de én azt mondom nekik: Nem, urak! Ne alamizsnát adjatok! Adjátok vissza a hegyeimet!
Wass Albert: Adjátok vissza a hegyeimet
Mély a tenger és végtelen... De mélyebb szeretetem, mely
szülőhazámhoz fűz, és végtelenebb vágyódásom, mely a
magyar földre és s magyar nép körébe hazavonz!
Horthy Miklós
Miért, hogy idegenben, valahányszor gyermeket magyarul beszélni hallok,
leküzdhetetlen szomorúság ejt meg, s gyorsan odébb kell sietnem,
valamelyik elhagyott mellékútra, hogy letöröljem s elrejtsem az idegenek
elől kicsorduló könnyeimet?
Márai Sándor
Miért vagyok magyar? Ez egy kérdés. Most. Üljünk le! Először azért, mert az anyám, az apám, a nagyszüleim, minden ősöm és rokonom, ameddig az emlékezet elér, magyar anyanyelvű, magyar nemzetiségű, magyar állampolgár volt. Másodszor azért, mert Magyarországon, magyar családban, magyar állampolgárnak születtem. Harmadszor azért, mert a szüleim, a rokonaim, a tanítóim, tanáraim, az evangélikus papok, magyar falvakban, városokban, magyar nyelven, a magyar föld, a magyar történelem, a magyar kultúra ismeretére, szeretetére, őrzésére, művelésére neveltek, amely része, szerves része az európai kultúrának, az emberiség kultúrájának és történetének. Negyedszer azért, mert amikor már én magam is megértettem, akkor elfogadtam, megvallottam, vállaltam, részemmé, készségemmé, öntudatom meghatározó bizonyságává tettem, hogy magyar vagyok. - Úgy vagyok magyar, ahogy a fű zöld, az ég kék, a nap keleten kél és nyugaton nyugszik, ahogy közhely a közhely. Ez a tény nincs, nem lehet senki ellen, senkivel szemben. Állapot. Megvallani is csak akkor kell, ha kényszerítenek rá.
Bertók László: Dongó a szobában
Miért vagyok magyar?
Link
"Mindig, mindent adjál oda hazádnak.
A világnak nincs semmiféle értelme hazád nélkül.
Ne várj jót a hazától, s ne sopánkodj, ha megbántanak
a haza nevében. Mindez érdektelen. Egyáltalán semmit
ne várj a hazádtól. Csak adjál azt, ami legjobb életedben.
Ez a legfőbb parancs. Bitang, aki ezt a parancsot nem ismeri."
(Márai Sándor, Füveskert
Mit jelent számomra a haza?
Link
Molnár Józsefné: EZ ITT AZ ÉN HAZÁM
Ez az én hazám, ezer kérdés zúdul
rám.
Válaszolni nem tudok, értetlenül
állok ott.
Ez itt az én hazám, szeretetet ad
talán,
szívemben őrzöm én, bennem él
az új remény.
Ezer nap és éjszaka, gondolatom
visz oda,
hisz lelkemnek egy édes muzsika.
Ez az
én hazám, van, hogy félve néznek
rám, az
emberi szeretet sokszor a szívekből
kiveszett.
Meg kell találni az utat, amely mindig
előre halad.
Ez itt az én hazám, van benne vidám
tudomány,
várom, mikor felkel már a Nap, mert
ez
mindig az én hazám marad.
Mondd el, mert ez világ csodája:
Egy szegény nép karácsonyfája
A Csendes Éjben égni kezdett -
És sokan vetnek most keresztet.
Földrészek népe nézi, nézi,
Egyik érti, másik nem érti.
Fejük csóválják, sok ez, soknak.
Imádkoznak vagy iszonyodnak,
Mert más lóg a fán, nem cukorkák:
Népek Krisztusa, Magyarország.
Márai Sándor: Mennyből az angyal
Most érzem hogy sorsom a hazámnak sorsa,
mint fához a levél, hulltomig kapcsolva,
mert nem madár vagyok, hanem csak falevél,
mely ha fája kidőlt, sokáig ő sem él.
Babits Mihály:1940
Nádasdy Kálmán: HAZÁM, HAZÁM... (Bánk bán)
Mint száműzött, ki vándorol
A sűrű éjen át,
S vad förgetegben nem lelé
Vezérlő csillagát,
Az emberszív is úgy bolyong,
Oly egyes-egyedül,
Úgy tépi künn az orkán,
Mint az önvád itt belül.
Csak egy nagy érzés éltetett
Sok gond és gyász alatt,
Hogy szent hazám és hős nevem
Szeplőtlen megmarad.
Most mind a kettő orvosra vár,
S míg itt töprenkedem,
Hazám borítja szemfödél
S elvész becsületem!
Hazám, hazám, te mindenem!
Tudom, hogy életem neked köszönhetem.
Arany mezők, ezüst folyók,
Hős vértől ázottak, könnytől áradók.
Sajgó sebét felejti Bánk,
Zokog, de szolgálja népe szent javát.
Magyar hazám, te mindenem!
Te érted bátran meghalok,
Te szent magyar hazám!
Ne félj, ne szégyelld szeretni a hazát! Ma a világpolgárság a divat, de te ne hódolj e divatnak. Inkább légy "vad magyar", mint "szelíd hazafi". Mennél jobban szaporodnak a szelíd hazafiak, annál inkább lesz szükség a vad magyarokra.
Benedek Elek: Testamentum
Ne mondjátok, hogy keressek magamnak máshol helyet a világban, mert nincsen ennek a világnak helye, ami az enyém volna azon az egyen kívül. Ne mondjátok, hogy befogadtok ebbe vagy abba az országba, mert nincsen nekem azokban az országokban semmi keresnivalóm. Ne mondjátok, hogy lelek magamnak hegyet a Kordillerrákban, vagy a Sierra Nevadán: mert a más hegyei azok, nem az enyimek. Az én számomra nincs szépségük és nincs békességük azoknak a hegyeknek. Adjátok vissza az én hegyeimet!
Wass Albert: Adjátok vissza a hegyeimet
Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország...
Radnóti Miklós: Nem tudhatom
Nem tűrhetők az országban olyanok, akik hazai kenyeret esznek,
és az ellenség parancsát követik.
II. Rákóczi Ferenc
"Négy szócskát üzenek,
vésd jól kebeledbe, s fiadnak
hagyd örökűl ha kihúnysz:
A haza minden előtt."
Kölcsey Ferenc: Emléklapra (1833)
Otthona sokfelé lehet az embernek, hazája csak egy van.
Popper Péter
Ott, ahol zúg az a négy folyó,
Ott, ahol szenvedni jó,
Ott, ahol kiömlött annyi drága vér,
Egy ezredévről mond mesét a szél.
Búg a kürt az ősi vár fokán,
Honvéd áll a Hargitán,
Erdély szent bércére zúgva száll,
Visszaszáll a magyar turulmadár.
Kiss Angyal Ernő: Ott ahol zúg az a négy folyó
Ott ahol zúg az a négy folyó - Kárpátia Videó
Link
"Az ősi ház, az ősi föld éppoly elválaszthatatlan tőlünk, mint testünk
valamely tagja, mint lelkünk valamely része. Ha meg kell válnunk tőle,
nyomorékok vagyunk mindholtunkig."
Gárdonyi Géza: Ida regénye
S mégis, magyarnak számkivetve,
lelkem sikoltva megriad -
édes Hazám, fogadj szivedbe,
hadd legyek hűséges fiad!
József Attila: Hazám
Petőfi Sándor: A MAGYAR NEMZET
Járjatok be minden földet,
Melyet isten megteremtett,
S nem akadtok bizonyára
A magyar nemzet párjára.
Vajon mit kell véle tenni:
Szánni kell-e vagy megvetni? -
Ha a föld isten kalapja,
Hazánk a bokréta rajta!
Oly szép ország, oly virító,
Szemet-lelket andalító,
És oly gazdag!... aranysárgán
Ringatózik rónaságán
A kalászok óceánja;
S hegyeiben mennyi bánya!
És ezekben annyi kincs van,
Mennyit nem látsz álmaidban.
S ilyen áldások dacára
Ez a nemzet mégis árva,
Mégis rongyos, mégis éhes,
Közel áll az elveszéshez.
S szellemének országában
Hány rejtett gyöngy és gyémánt van!
S mindezek maradnak ott lenn,
Vagy ha épen a véletlen
Föl találja hozni őket,
Porban, sárban érnek véget,
Vagy az ínség zivatarja
Őket messze elsodorja,
Messze tőlünk a világba,
Idegen nép kincstárába,
És ha ott ragyogni látjuk,
Szánk-szemünket rájok tátjuk,
S ál dicsőséggel lakunk jól,
Hogy ez innen van honunkból.
Ez hát nemes büszkeségünk,
Melyről annyiszor mesélünk?
Azzal dicsekedni váltig,
Ami szégyenünkre válik!...
Csak a magyar büszkeséget,
Csak ezt ne emlegessétek!
Ezer éve, hogy e nemzet
Itt magának hazát szerzett,
És ha jőne most halála,
A jövendő mit találna,
Mi neki arról beszélne,
Hogy itt hajdan magyar éle?
S a világtörténet könyve?
Ott sem lennénk följegyezve!
És ha lennénk, jaj minékünk,
Ezt olvasnák csak felőlünk:
"Élt egy nép a Tisza táján,
Századokig, lomhán, gyáván." -
Oh hazám, mikor fogsz ismét
Tenni egy sugárt, egy kis fényt
Megrozsdásodott nevedre?
Mikor ébredsz önérzetre?
1846.
PETŐFI SÁNDOR: MAGYAR VAGYOK
Magyar vagyok. Legszebb ország hazám
Az öt világrész nagy terűletén.
Egy kis világ maga. Nincs annyi szám,
Ahány a szépség gazdag kebelén.
Van rajta bérc, amely tekintetet vét
A Kaszpi-tenger habjain is túl,
És rónasága, mintha a föld végét
Keresné, olyan messze-messze nyúl.
Magyar vagyok. Természetem komoly,
Mint hegedűink első hangjai;
Ajkamra fel-felröppen a mosoly,
De nevetésem ritkán hallani.
Ha az öröm legjobban festi képem:
Magas kedvemben sírva fakadok;
De arcom víg a bánat idejében,
Mert nem akarom, hogy sajnáljatok.
Magyar vagyok. Büszkén tekintek át
A multnak tengerén, ahol szemem
Egekbe nyúló kősziklákat lát,
Nagy tetteidet, bajnok nemzetem.
Európa színpadán mi is játszottunk,
S mienk nem volt a legkisebb szerep;
Ugy rettegé a föld kirántott kardunk,
Mint a villámot éjjel a gyerek.
Magyar vagyok. Mi mostan a magyar?
Holt dicsőség halvány kísértete;
Föl-föltünik s lebúvik nagy hamar
- Ha vert az óra - odva mélyibe.
Hogy hallgatunk! a második szomszédig
Alig hogy küldjük életünk neszét,
S saját testvérink, kik reánk készítik
A gyász s gyalázat fekete mezét.
Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég,
Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok!
Itt minálunk nem is hajnallik még,
Holott máshol már a nap úgy ragyog.
De semmi kincsért s hírért a világon
El nem hagynám én szülőföldemet,
Mert szeretem, hőn szeretem, imádom
Gyalázatában is nemzetemet!
Pósa Lajos: MAGYAR VAGYOK
Magyar vagyok, magyar; magyarnak születtem,
Magyar nótát dalolt a dajka felettem,
Magyarul tanított imádkozni anyám
És szeretni téged, gyönyörű szép hazám!
Lerajzolta képed szívem közepébe;
Beírta nevedet a lelkem mélyébe,
Áldja meg az Isten a keze vonását!
Áldja meg, áldja meg magyarok hazáját!
Széles e világnak fénye, gazdagsága
El nem csábít innen idegen országba.
Aki magyar, nem tud sehol boldog lenni!
Szép Magyarországot nem pótolja semmi!
Magyarnak születtem, magyar is maradok,
A hazáért élek, ha kell meg is halok!
Ringó bölcsőm fáját magyar föld termette,
Koporsóm fáját is magyar föld növelje!
Pósa Lajos: MAGYAR VAGYOK - Videó
Link
Sajó Sándor: MAGYARNAK LENNI
Magyarnak lenni: tudod mit jelent?
Magasba vágyva, tengni egyre - lent;
Mosolyogva, mint méla őszi táj,
Nem panaszolni senkinek, mi fáj;
Borongni mindig, mint a nagy hegyek,
Mert egyre gyászlik bennünk valami:
Sokszázados bú, melyet nem lehet
Sem eltitkolni, sem bevallani.
Magányban élni, ahol kusza árnyak
Bús tündérekként föl-fölsírdogálnak,
S szálaiból a fájó képzeletnek
Fekete fényű fátylat szövögetnek
És bút és gyászt és sejtést egybeszőve
Ráterítik a titkos jövendőre
Rabmódra húzni idegen igát,
Álmodva rólad: büszke, messzi cél,
S meg-megpihenve a múlt emlékinél,
Kergetni téged: csalfa délibáb!
Csalódni mindig, soha célt nem érve,
S ha szívünkben már apadoz a hit:
Rátakargatni sorsunk száz sebére
Önámításunk koldúsrongyait
Én népem! múltba vagy jövőbe nézz:
Magyarnak lenni oly bús, oly nehéz!
Magyarnak lenni: tudod mit jelent?
Küzdelmet, fájót, végesvégtelent.
Születni nagynak, bajban büszke hősnek,
De döntő harcra nem elég erősnek;
Úgy teremtődni erre a világra,
Hogy mindig vessünk, de mindig hiába:
Hogy amikor már érik a vetés,
Akkor zúgjon rá irtó jégverés
Fölajzott vággyal, szomjan keseregve
A szabadító Mózest várni egyre:
Hogy porrá zúzza azt a szirtfalat,
Mely végzetünknek körült átkaul,
Ránk néz merően, irgalmatlanul,
S utunkat állja zordan, hallgatag
Bágyadtan tűrni furcsa végzetünk,
Mely sírni késztő tréfát űz velünk,
S mert sok bajunkat nincs kin megtorolni:
Egymást vádolni, egymást marcangolni!
Majd fojtott kedvünk hogyha megdagad,
Szilajnak lenni, mint a bércpatak,
Nagy bánatoknak hangos lagziján
Nagyot rikoltni: hajrá! húzd, cigány ! -
Háborgó vérrel kesergőn vígadni,
Hogy minekünk hajh! nem tud megvirradni,
Hogy annyi szent hév, annyi őserő,
Megsebzett sasként sírva nyögdelőn
Mért nem röpülhet fönn a tiszta légben,
Munkás szabadság édes gyönyörében, -
Hogy mért teremtett bennünket a végzet
Bús csonkaságnak, fájó töredéknek!
Tombolva inni hegyeink borát,
Keserveinknek izzó mámorát,
S míg vérünkben a tettvágy tüze nyargal,
Fölbúgni tompa, lázadó haraggal, -
S mikor már szívünk majdnem megszakad:
Nagy keservünkben,
Bús szégyenünkben
Falhoz vágni az üres poharat.
Én népem! múltba vagy jövőbe nézz:
Magyarnak lenni oly bús, oly nehéz!
De túl minden bún, minden szenvedésen
Önérzetünket nem feledve mégsem,
Nagy szívvel, melyben nem apad a hűség,
Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség!
Magyarnak lenni: nagy s szent akarat,
Mely itt reszket a Kárpátok alatt:
Ha küszködőn, ha szenvedőn, ha sírva:
Viselni sorsunk, ahogy meg van írva,
Lelkünkbe szíva magyar földünk lelkét,
Vérünkbe oltva ősök honszerelmét,
Féltőn borulni minden magyar rögre,
S hozzátapadni örökkön-örökre!
Sajó Sándor: Magyarnak lenni
Link
Sajó Sándor: Magyarnak lenni ( Maksa Balázs)
Link
Sajó Sándor: Magyarnak lenni (Tomanek Gábor)
Link
Sajó Sándor: MAGYAR ÉNEK 1919-BEN
Mint egykor Erdély meghajszolt határán
A fölriasztott utolsó bölény,
Úgy állsz most, népem, oly riadtan, árván
Búd vadonának reszkető ölén.
És én, mint véred lüktető zenéje,
Ahogy most lázas ajkadon liheg,
A hang vagyok, mely belesír az éjbe
És sorsod gyászát így zendíti meg:
Két szemem: szégyen, homlokom: gyalázat,
S a szívem, ó jaj, színig fájdalom...
Mivé tettétek az én szép hazámat?
Hová süllyedtél, pusztuló fajom?
Fetrengsz a sárban, népek nyomorultja,
Rút becstelenség magad és neved, -
Én mit tegyek már? - romjaidra hullva
Lehajtom én is árva fejemet.
Laokoon kínja, Trója pusztulása
Mesének oly bús, sorsnak oly magyar;
A sírgödör hát végkép meg van ásva,
A föld, mely ápolt, most már eltakar;
Búm Nessus-ingét nem lehet levetnem,
De kínja vád s a csillagokra száll,
Ha végzetem lett magyarrá születnem:
Magyarnak lennem mért ily csúf halál?
Nemzet, mely máglyát maga gyújt magának
És sírt, vesztére, önszántábul ás,
Hol száműzötté lett a honfibánat
És zsarnok gőggé a honárulás,
Hol a szabadság őrjöngésbe rothad
S Megváltót s latrot egykép megfeszít,
Hol szívet már csak gyávaság dobogtat, -
Ah, rajtunk már az Isten sem segít!
Pattogva, zúgva ég a magyar erdő,
Az éjszakába rémes hang üvölt,
Lehullt az égből a magyar jövendő,
Milljó görönggyé omlik szét a föld;
De bánatomnak dacra-lázadása
- Mint őrület, mely bennem kavarog -
Fölrebben most is egy-egy szárnycsapásra:
Még nem haltam meg, - élni akarok!
A mindenségbe annyi jaj kiáltson,
Ahány magyar rög innen elszakad;
A tízkörmömmel kelljen bár kiásnom,
Kikaparom a földbül a holtakat:
Meredjen égnek körül a határon
Tiltó karjuknak végtelen sora,
S az ég boltján fönt lángbetűkkel álljon
Egy égő, elszánt, zordon szó: soha!
Soha, soha egy kis göröngyöt innen
Se vér, se alku, se pokol, se ég -
Akárhogy dúl most szent vetéseinkben
Idegen fajta, hitvány söpredék!
E száz maszlagtól részegült világon
Bennem, hitvallón, egy érzés sajog:
Magyar vagyok, a fajomat imádom,
És nem leszek más, - inkább meghalok!
Uram, tudd meg, hogy nem akarok élni,
Csak magyar földön és csak magyarul;
Ha bűn, hogy lelket nem tudok cserélni,
Jobb is, ha szárnyam már most porbahull;
De ezt a lelket itthagyom örökbe
S ez ott vijjog majd Kárpát havasán
És belesírom minden ősi rögbe:
El innen rablók, - ez az én hazám!
És leszek szégyen és leszek gyalázat
És ott égek majd minden homlokon,
S mint bujdosó gyász, az én szép hazámat
A jó Istentől visszazokogom;
És megfúvom majd hitem harsonáit,
Hogy tesz még Isten gyönyörű csodát itt:
Bölcsővé lesz még minden ravatal, -
Havas Kárpáttól kéklő Adriáig
Egy ország lesz itt, egyetlen s magyar!
1919
Sajó Sándor - Magyar ének 1919-ben
Link
Link
MAGYAR ÉNEK...- SAJÓ SÁNDOR - KÁRPÁTIA - MIHI
Link
Sajó Sándor: Ez éltessen magyar! /Vári Kovács Péter/
Link
Sajó Sándor: MAGYARNAK SZÜLETTEM
Magyarnak születtem. Bölcsőm puha fája,
Édesanyám keble azzá ringatott;
Érzés ez: hatalmas, mint a tenger árja,
S mint gyöngyöző vízcsöpp, oly tisztán ragyog.
Napfényben a vízcsöpp szivárványszínt játszik,
Éppúgy ez az érzés szívem rejtekén:
Lelkes büszkeségtől könnyhullató gyászig
Ezer változatját mind átérzem én.
Magyarnak születtem. Óh e kiváltságban
Arcomon az érzés büszkébbre pirul:
Nemzeti létünkben ami fénysugár van,
Mind lelkembe árad multak ormirul!
Fenséges küzdelmek szárnyaló csodái,
Dicsőséges hősök, véres viharok!
Rajtatok hevülni, titeket csodálni-
Van-e gyönyör ennél szentebb és nagyobb?
Magyarnak születtem. Keblembe hordom
Tünt századainknak fájó örökét:
Kedvembe' ha víg is, van valami zordon,
Mint sorsunkba' mindig valami sötét...
Tűnő reményeinket úgy siratjuk egyre,
Mint a megcsalt szív a hűtlen szeretőt,
S mintha jövendőnkön mindig gyász lebegne,
Melyet egy bús végzet titkos keze szőtt...
Magyarnak születtem. Szeretem e földet
Büszke szegénységben, bús gyönyörrel én;
Más nemzet gyermeke gúnyos nyelvet ölthet,-
Nincs hivatás, szentebb, e föld kerekén!
Boldogabb nép sarja kicsinyelve szánhat,-
Ezt a csodás érzést hogy is értené!
Óh de honszerelmem gyűlöletre lázad,
Ha rút árulás tör idegen felé...
Magyarnak születtem. Gyűlölt ellenségem,
Aki köztünk él bár, mégsem él velünk;
Idegen bolygóként jár a magyar égen
S fennen vigad, míg mi némán szenvedünk;
Gúny neki érzésink tiszta szentegyháza,
Lelkén szennyes érdek, bűnös vágy hevül,
S féltett eszményinket gyáván meggyalázva
Él magyar kenyéren s ah! büntetlenül...
Magyarnak születtem. Áldom ezt a sorsot:
Dicsőség, szegénység égi végzetét;
De jött-mentnél jobban gyűlölöm a korcsot,
Aki megtagadja magyar nemzetét!
Honát pazarolva bolyong a világon,
Itthon léha gőg van szívén és szaván,-
Bús haragom üszkét a szemébe vágom:
Félre innen hitvány, ez az én hazám!
Magyarnak születtem. Szeretve, gyűlölve
Virrasztom a nemzet jogos álmait,
Érte buzdolok föl búra vagy örömre,
Érte gyúl szívemben a kétség s a hit;
Érte száll fohászom az Ég trónusához:
Adjon a magyarnak lelkes nagy erőt,
Hitvallása légyen: hűség a hazához
És szeresse bölcsen, férfitettel őt!
Magyarnak születtem! Ünnepnapon szőtted
Számomra e sorsot népek Istene!
Honszerelmem lángját fölgyújtom előtted,
Ítéld meg: hiúság nem gyúl-e vele.
És ha van még árnyék ezen a szerelmen,
Óh világosítsd meg vágyó lelkemet:
Taníts meg, és Uram, milyennek kell lennem,
Hogy igazabb, hívebb, jobb magyar legyek!
A szellem erősebb, mint az anyag, a lélek erősebb, mint a test, és a leghatalmasabb erő a világon a hazaszeretet
Feleki László
Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország,
Gyönyörűbb, mint a nagyvilág.
Ha zeng a zeneszó, látom ragyogó, szép orcád.
Táltos paripákon odaszállunk, haza hí´ fű, fa, lomb, virág.
Úgy sír a hegedű, vár egy gyönyörű szép ország.
Kulinyi Ernő: SZÉP VAGY, GYÖNYÖRŰ VAGY MAGYARORSZÁG
Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország - Kárpátia Videó
Link
Szép virág a rózsa, hát még a bimbója!
Mert az ég harmatja mindennap mosdatja;
Szép virág a szűz lyány innepnapra kelve:
De legszebb virág a haza szent szerelme.
Arany János: A LEGSZEBB VIRÁG
Tamás István: TIÉD EZ AZ ORSZÁG
Még gyermek voltam,
s apám megfogta kezem.
Megmutatta nekem,
hol él a nemzetem.
Mutatta az erdőt,
a zöldellő réteket,
ahol szebbjövő vár rám,
és boldogan élhetek.
Mutatta az alföldet
a Duna - Tisza közét,
a jászságot a bakonyt
a hatvannégy vármegyét!
Mutatta az utat,
a nádasok között,
ahová hős őseink
lelke költözött.
Nézd fiam a folyókat,
nézd a völgyeket,
a nyíló virágokat
réten a fényeket.
Ez mind a tiéd fiam,
óvd és vigyázz rá,
ne hagyd az idegent,
hogy hazád elrabolják!
Érintsd meg a követ,
mert az is a tiéd.
Tiéd a folyó a part,
el ne add semmiért!
Tiéd ez az ország,
múltja és jelene.
Neked teremtette,
a magyarok istene!
Tompa Mihály: RÉGI JÓ HÁZAM!
Ugy ohajtom, égek látni
Annyi, annyi év után!
Álmaimnak kétes utját
Messze földön mig futám,
Melyek egykor a sikon a
Házat, udvart jelelék:
Most is híva integetnek
A magasló jegenyék.
Láthatom hát nemsokára
Ama tisztelt arcokat,
Melyeken, mint oltárképen,
Nincsen szeplő s karcolat.
Nyílik a kör ... ah az óra
Nékem üdvöt szerze itt ...!
S vágyom újra-élni a mult
Kedves, édes perceit.
S mig ez érzés úgy siettet,
Van, mi gátol s visszatart:
Nem látott-e ez a ház is
Rázkodást és zivatart?
...Távozunk, - s mi fényes, ép volt:
Elsötétül, romba hull ...
Ház galambja, kert virága
Megjöttünkig elvadul.
Hátha itt is változásnak
Hordja minden gyász-nyomát!
Búbánatban, feketében
Lelem a ház asszonyát;
Komor csend a folyosókon,
Vén fű a lak udvarán ...
S urát kérdve a cselédtől;
Ez bámulva néz reám.
Hátha a zárt kapu mellett
Mérges állat agyarog,
Ingerült hang kérdi belről:
Mit kivánok? ki vagyok?
S megütődöm a lakóknak
Ösmeretlen képein ...!
Hátha - hátha - mig von a vágy:
Tétováznak lépteim.
Ah! jobb lesz tán, visszatérve,
A mult képét őrzenem,
Ha megcsalhat s bánatot nyujt
A valóság, a jelen.
Szebb a tájnál, - hol az őszi
Fagylaló szél átsuhan -
Másolatja, mely mutatja
Festve bár, de lombosan.
A ház, mint volt álljon: a fal
Vad babértól zöldelőn;
Benn, helyén a régi bútor,
Láng, parázs a tüzelőn.
Ur és asszony arca légyen
Nyilt, redőtlen, mint vala;
És a légkör fényes, hangzó
Az örömnek általa.
Lássam a család virágát
Folyvást ifjan és üdén;
A fiúkat játszadozva
A gyümölcsös zöld füvén;
Mint repül a sárga hajfürt,
A piciny ajk mint cseveg ...
- A szép emlék nálam ezt a
Képet örökitse meg!
TOKAJ, A BODROG ÉS A TISZA TALÁLKOZÁSA - légi fotón
Tokaj városáról elsőnek a nagyszerű borok, Tokaj-hegyalja szőlőültetvényei és a borászatok jutnak az ember eszébe. A hangulatos település a Kopasz-hegy lábánál található, ott, ahol a Bodrog és a Tisza találkozik. Az alábbi légi felvételeken, amelyeket a Civertan Grafikai Stúdió munkatársainak köszönhetünk, látható a város teljes szerkezete, a folyók összeolvadása, a Kopasz-hegy lankái és csúcsa.
Tudjátok-e, mi a haza?
Erdő, mező, berek, liget,
A mormoló habok közül
Ránk mosolygó tündérsziget,
Kárpátoknak büszke bérce.
A Tisza és Duna tája,
Minden kicsi rögöcske.
Árpád vére hullott rája.
- Bárhová visz szerencsétek,
Ezt a hazát szeressétek!
Pósa Lajos: A HAZA
Uram, tudd meg, hogy nem akarok élni,
Csak magyar földön és csak magyarul;
Ha bűn, hogy lelket nem tudok cserélni,
Jobb is, ha szárnyam már most porba hull;
De ezt a lelket itt hagyom örökbe,
S ez ott vijjog majd Kárpát havasán
És belesírom minden ősi rögbe:
El innen, rablók - ez az én hazám!
Sajó Sándor: Magyar ének 1919-ben
Vezércsillagom az legyen, hogy Magyarország egykor büszkén mutathasson rám.
Liszt Ferenc
Magyarország az én hazám
Link
MAGYARORSZÁG - Videó
/Ilyen csodálatosan gyönyörű dalt még nem írtak Magyarországról, mint most a jordániai keresztények hálájuk jeléül /
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hazafias versek |
|
|
|
Címkék: szőlőültetvényei, megrozsdásodott, tengerszemekkel, nemzetegyesítés, magyarországról, szivárványszínt, kordillerrákban, magyarországért, visszhangozzák, szárnycsapásra, magyarországon, világpolgárság, végesvégtelent, munkatársainak, morfiumcseppek, szülöttefölded, odaajándékozni, állampolgárnak, kényszerítenek, magyarországot, vezércsillagom, kristálytiszta, leghatalmasabb, gyermekéveidet, leküzdhetetlen, koldúsrongyait, fölsírdogálnak, makettparkban, szülőhazámhoz, megfelelésből, visszazokogom, szülőföldemet, mosolyoghatsz, irgalmatlanul, összeolvadása, méretarányban, halál képétől, szerencse mindig, tenger akácfának, tömzsi présház, utca híven, dombsor hullámzott, múlt intő, égre vésett, hömpölygő folyók, téli fagyban, kenyér hangját, apám szavát, mezők útját, gyárak súlyát, csepp föld, utcák ívfény, Arany János, Babits Mihály, ITTHON LEGJOBB, Dsida Jenő, PSALMUS HUNGARIKUS, Máté Péter, László Attila, Szarvasi Arborétumban, Mini Magyarország, Rákosi Viktor, Koltay Gergely, MAGYAR FÖLDRE, Gábor Erzsébet, Kovácsovics Máté, Balázs Loránd, Szabó Dezső, Sinkovits Imre, Széchenyi István, Paul Lendvai, Hunyadi Mátyás, József Attila, KEDVES HAZÁM, Bódi László, Kedves Hazám, Prohászka Ottokár, Fekete István, Kölcsey Ferenc, Parainesis Kölcsey Kálmánhoz, Kocsis Elvira Éva, Jókai Mór, Reviczky Gyula, Tamási Áron, Alföldi Géza, Geszti Péter, Oláh Ibolya, Interjú Galyas Éva Klárával, Gárdonyi Géza, Wass Albert, Horthy Miklós, Márai Sándor, Bertók László, Molnár Józsefné, Csendes Éjben, Népek Krisztusa, Nádasdy Kálmán, Benedek Elek, Sierra Nevadán, Radnóti Miklós, Rákóczi Ferenc, Popper Péter, Kiss Angyal Ernő, Kárpátia Videó, Petőfi Sándor, MAGYAR NEMZET, PETŐFI SÁNDOR, MAGYAR VAGYOK, Pósa Lajos, Szép Magyarországot, Sajó Sándor, MAGYARNAK LENNI, Maksa Balázs, Tomanek Gábor, MAGYAR ÉNEK, Havas Kárpáttól, SAJÓ SÁNDOR, Vári Kovács Péter, MAGYARNAK SZÜLETTEM, Feleki László, Kulinyi Ernő, SZÉP VAGY, GYÖNYÖRŰ VAGY MAGYARORSZÁG, LEGSZEBB VIRÁG, Tamás István, TIÉD EZ AZ ORSZÁG, Tompa Mihály, RÉGI JÓ HÁZAM, BODROG ÉS TISZA TALÁLKOZÁSA, Civertan Grafikai Stúdió, Liszt Ferenc,
|
|
Offline
