Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
P. Tóth Irén versei
  2020-10-30 19:00:42, péntek
 
 







P. TÓTH IRÉN VERSEI




Önéletraj P. Tóth Irén

Născută în Oradea, 3-09-1963. Limba maternă: maghiară. Din anul 1999 stau în Debretin.
Din anul 2oo6 public poezii pe un portal în limba maghiara, si cam tot atunci am început să traduc poezii romanești pe limba maghiară, de la mai multi poeti romani: George Bacovia, Zaharia Stancu, Ana Blandiana, Nichita Stănescu, Octavian Goga, si multi altii. Acum încerc sa traduc poeziile poetilor maghari pe limba română.

http://www.magyarulbabelben.net/works/ro/P._T%C3%B3th_Ir%C3%A9n/translations

Lakóhelye: Debrecen


P. Tóth Irén alkotásai

Link



P. Tóth Irén oldala, Magyar Fordítások

Link











AZOK A KITAGADOTTAK




Jövőt hazudik a Ma,
pedig csak üres szemgödör
a jövő nemzedék szava,

hogy "haza" - ez ma már
majdnemhogy tán
semmi sem,
csak itt születtél,
vagy ide álmodtak
egy holdfényes éjjelen,

de volt idő, mikor e szó
könnyeket csalt szemekbe...

Azok a kitagadottak
csalódottan állnak
könnyeket rejtegetve,
azok a kitagadottak
kezüket nyújtják most is,
féltett reményük
élő is, halott is...

Testvérként szólnak szavaik,
szemeik messzire látnak -
hegyeken, határokon túl,

csak várnak... várnak... várnak...







ARCOK


Arcomról arcod,
arcodról arcom köszön.
És bár a szavak másak,
mégis ugyanaz a hang
csap fájón arcomba,
mely arcod,
és ugyanaz a szúró nézés
szemedbe, mely szemem.

Kettőnkön kívül
nem érzi senki sem.

De egyszer,
hiába némán,
égből vagy pokolból,
angyalarccal
szólok szenvtelen:
- Jelen!







ÁRVÍZ

A szépséges Nyár
- hosszú haját kibontva -
ma ránk mosolyog.
De csalfa ez a mosoly!
mikor útnak indulnak a vizek,
és visznek magukkal mindent
ami volt,
és ami lehetett volna...

Elvész a Tegnap minden emléke,
jobb nem gondolni a Jövőbe!
Mert most csak túlélni kell!
Szembeszállni hömpölygő árral,
veszekedni a halállal!

Nem,
most nem szabad sírni!
Csak aztán...

Aztán?...
Életre kelnek a katasztrófafilmek...
Melyik következik?
Félek.







CSELLENGŐ


Felhő mögé bújva megpihent a Hold,
átaludni készül az egész éjszakát.
Sötét bokrok közt kutya sem csahol,
a város lehunyta minden ablakát.

Üres már az utca, nem jár senki erre,
csak egy részeg zengi kedvese dalát,
könnyedén dülöngél az út mindkét oldalán
s vigyáz, el ne ejtse maradék italát.



De amott, a fal menti sötét árnyak alján
halkan oson egy fekete kabát,
benne szipogva, kisírt szemű lányka
alig vonszolja házi papucsát.

Világító lámpák pislákolva nézik;
arcán a könny mint kristálygolyó,
nem féli régóta a zord sötétséget
úgyis e létben csak átutazó.

Elege van már a csalóka fényből
mi körülveszi rideg otthonát,
hol ölelés helyett csak szidás jár néki,
elege van - nem bírja tovább...

Homályos szemei nem keresnek utat,
lábai viszik egyre tovább,
egyre távolodik a gyermeki léttől
s magába zárja a Bűnös Világ!

2007. február







EGYÜTT




Poharak csilingelnek vígan,
csiszolják egymás üvegét,
kanalak tányérhoz verődve,
sietve ürítik belsejét,

forró gőz a tál fölött,
mellette szelt fehér kenyér,
vidám mondatok röpködnek,
beszélünk míg más beszél,

konyhából savanykás illat,
kávéfőzőből hortyogás,
nevetünk mindenen miközben
jön a következő fogás,

diós-mákos bejgli büszkén -
most övé a főműsoridő,
zsíros pecséteket itt-ott
elnéz nekünk a terítő,

semmiségekről beszélünk -
öröm minden bugyuta szó.
Karácsony van. Jó így együtt...
Nem hiányzik, csak a hó.










EMLÉKKÉPEK


Hová tűnt a napsugár
mely simogatta arcom,
s játékosan besurrant
az ablakon?

Hová tűnt a holdvilág -
mely hintázott az égen,
s szétszórta sugarát
az éjben?

Hová tűntek a csillagok -
kik beragyogták utam,
s éjszakánként bennük láttam
magam?

Hová tűnt a lágy szellő
mely kócolta hajam,
s vidám táncával seperte
utam?

Hová tűntek a virágok -
kik illatoztak nekem,
és susogva suttogták
nevem?

Hová tűntek a dalok -
emléket hozók,
kik költöztek fülembe,
s ottmaradtak.

Hol a gyermekkor -
hangulat már minden,
de a sírig magammal







ÉJSZAKA HANGJAI


Búcsúznak már a kinti zajok -
gyermekzsivaj, buszrobogás,
tűsarkú cipők csattogó hangja,
telefoncsörgés, kutyaugatás.

Csak néhány botló, ingadozó lépés,
részeg horkantás, dünnyögő motyogás,
denevérek csapkodó tánca elől
becsukja ablakait a ház.

Fák levelei altatót dadognak,
éjjeli menedék minden faág,
pihenni térő madarak részére
szellő-ringatta hintaágy.

Csillagok fénye szerelemre csábít,
a Nap föld alá rejtette aranyát,
álmában egy kisgyerek felsír...
Egy érintés, s alszik tovább.







ÉN
. . .




Szemeim -
csukott ablakok,
pilláim -
leeresztett függöny.
Füleim -
süketté lett falak,
életem -
csendbe burkolt börtön.

Nem mondhatom el
senkinek a titkot...
Ne tudjon rólam senki,
semmit.
Született,
élt,
meghalt -
talán csak ennyit.







FÉNY


Ma reggel - ablakon áttörve -
szobámba zuhant a fény...
Úgy zúdult rám, mint az özönvíz -
s én fürödtem benne,
lubickoltam,
élveztem puha melegét.

Ki akartam inni minden cseppjét,
mint szomjúságtól gyötört,
haldokló madár,
ki csőrével elveszi azt, ami kell neki,
aztán újult erővel a magasba száll.

Vágytam arcomat fürdetni benne,
magamon érezni meleg aranyát,
mint fényre áhítozó,
összezárt szirom,
ki önfeledten a Napra bízza magát.

Magamba szívni - mint gyökér a földből
mélyen rejtőző, éltető erőt...
De egy szürke felhő óriássá nőtt,
s szobám sötét lett,
mint a temető.










GETHSEMANE
. . .




Fekete éjben hófehér lepel,
vagy palást, vagy fátyol, vagy mindegy,
csak látod, ahogy jön, jön,
jön a sötétben,
majd megáll amott - középen,
hófehér arccal valamit énekel,
- nem! nem is ének ez! -
Ima! Ima egészen!
Ima Hozzá, vagy félelem, vagy kérés,
a Mindent vállaló tűrés
az Emberért.
Áldozat és szenvedés...

Valami rozsda kaparja a torkom,
valami erősen szorítja szívem,
és gerincembe mar valami mélyen...
Csak hallgatom, hallgatom,
s nézem az arcát
- nem! nincs is arc! -
Érzés van! Csak hang, csak tűz -
lobogó, halhatatlan!

Feltámadás - az mit jelent?
Túlélni a végtelent,
átélni újra meg újra az érzést,
amit akkor, ott, a tömegben...
Nem, nem, nem lehet vége!
Segíts, Uram, ha jó így -
vagy mégse?
Hallgatom, nézem,
újra meg újra,
s már nem látok, nem hallok! -
Minden csak érzés...
Nem! Nem! Ne legyen vége!
Ez olyan nagy kérés?
Vagy mégse?







HALÁLIG


Ne szólalj meg
csak hallgasd a zenét
érezd
ahogy suhan a pillanat

szemeid előtt szellemek lebegnek
halkan haldokló szerelmek születnek
fák közt fáradt napsugár
szél szárnyán szemlesütve száll
sziklákba botló hófehér habok
ringó hajó
madársikolyban szívdallamok

ódon falak közt lágy ölelés
a fény kevés

szürkülő szobák falán
sötét fény feszeng
vázában hervadt rózsaszál
ruhája elnyűtt
gyűrt szirom-madár
szemvillanás
és elfelejtheted
hogy ékesítette a kertedet

most fuss
az élet elrohan -
halálig tart
percnyi pontosan.







HAZUGSÁG MINDEN




Mára már a semmi lett a minden,
elbaltázott jóléti társadalom -
fából vaskarikát ki tudna csinálni? -
lyukat lyukkal töm a hatalom.

Addig jó, míg tapsol a közönség,
farkcsóválva ugatnak a kutyák,
és hízelegve, barackért a fejre,
körbenyalják a sok bűzös kukát.

Nagyközönség előtt fogcsikorgó mosoly,
valaminek látszó hátba veregetés.
- Nézzétek a hálás bolondot! -
nem tudja, ígérni édes-kevés!

A nélkülöző tömeg, kitől most is csak vesznek,
nem érti, mi ez a felhajtás!
Szavak, szavak... kényszerű mosolyok,
hazugság minden - hazugság és csalás!

De egyszer biztos kinyílnak a szemek
és bármily vastag kötél elszakad.
Hej, de fájdalmas lesz akkor az ébredés,
mikor a valóság torkon ragad!

2009. február







HIBÁINK


Hibára hibát halmozó,
szíveket zsugorító
félelem.

Az álvakság nyugalmat őrző,
a sötét sötét,
az eső hideg és vizes.
Mi ma nincs, abból
holnap sem jut
senkinek.

Hibák voltak, vannak,
mindig lesznek -
tudjuk: nem vagyunk szentek.

Túlélni kell sok éjszakát,
mik nyomunkban loholva,
büntetnek minden billenést.

Nincs menekvés - az erő kevés
vagy az elszántság -
de mindig-mindig valami.

És hibára hibát halmozó,
élni nem tudó,
folytonos tesztelés
minden napunk.







KESERŰSÉG


Szemedben
hiába keresem
a gyermeket, ki voltál egykor rég...
Csillogó könnycsepp buggyan -
csillagként arcodra ég.

Lelkedbe
hiába lehelem az akarni akarást.
Egy pillanat volt a boldogság...
Megpihent szíveden,
s már ment is tovább...







KIMONDOTT SZÓ


Semmi múlt és semmi jött...

Azok a semmi fellegek
eltakarják a Napot,
mely próbál olykor átjutni
a hazug szürkeség fölött.

Azok a súlytalan szavak,
mik ide-oda hullanak,
miközben marnak szüntelen! -
De halkan jóság is terem...

Mert valamiben hinni kell! -
hogy egyszer másképp lesz talán,
mert vannak még, kik elhiszik,
hogy mosolyuk célba talál.

Semmi már a hang, a szó,
és álarc minden arc előtt...
Nézzünk a kirakat mögé! -
Ott nem csak csillogás köszön,

de összekulcsolt kezekkel
a csendbe fojtott gondözön
fénylő szemekkel messze néz -
túl ócska, korhadt küszöbön.

S talán, egyszer elhagyja majd
díszketrecét az Igazság -
igaz lesz a kimondott szó,
baráti lesz a kézfogás!...







MAGÁNY


Hallom az idő múlását -
mint sínen kattogó vonatot,
az álmok színe elsötétül...
meghalnak a gondolatok.

Láthatatlan könny szememben,
fájdalmas, reszkető árnyak,
sivárságom meg se rebben
a magányos éjszakában.

Várva várni, félve félni:
magányom - a pusztulásom;
ha a remény meghal bennem,
az lesz igazi halálom.







MÁSIK FÖLD


Talán
ha volna még egy Föld
nem félnék ha tűz égeti testét,
hogy áradó folyó
oltja égő keresztjét,
és csonttá aszott emberek
a világ végét várják
miközben szépségkirálynők
hirdetnek világbékét,
hogy simogató szél helyett
arcát orkán tapossa,
s ha fájdalmában felnevet
temetők könnye mossa.

Talán
ha volna még egy Föld
nem félnék hogy meghalnak a szavak
hogy szótlanul sújt az ököl
míg semmi a gondolat,
hogy fekete lyuk tátong
ahol halál arat,
és álmos csillagok helyett
csak sírok alszanak.

Hogy nincsen boldogság,
csak rövid... tétova...
Ha volna még egy Föld,
én elmennék oda!







MENEDÉK


Tömegben egyedül
csak a Nap
csak a szél
szökőkútban vízcsobogás
minden porcikám
magányba menekül
elvegyülni siető
vagy ráérősen ücsörgő
emberek közt
ismeretlenül
száraz levelek görögnek a járdán
utolsó képeit villantja a nyár
vállamra hajol a napsugár...
Halkan sündörgő villamos
zavar egy ijedt kiskutyát
fásult hajléktalanok élvezik
az ég jótékony aranyát

bőrömre tévedő hűs cseppek
mosolygásra ingerelnek
talán még repülni is tudnék
ha nem félnék a zuhanástól
fejemben ezernyi gondolat
kavarog
táncol
majd hirtelen messze repül
mikor a telefon erőszakos hangja
ábrándjaimba vegyül.







MENEKÜLÉS
. . . . .




A Nap felkel, este lenyugszik,
talán lelked is megnyugszik
egyszer, ha majd jó idő lesz,
ha szelet kapsz a repüléshez.

Felkelsz, jársz, este lefekszel,
egyedül vagy a félelemmel.
Sötétnél is sötétebb itt.
Most megölnél valakít.

Vagy megölelnél,
hogy ne érezd
temetőnek a sötétet.

Átkozottul fáj a hajnal.
Rád hajol kibontott hajjal,
kócosan, megszégyenülten
fekszel néma ébrenlétben,

mellkasodban mázsa szikla
jön-megy le-fel, oda-vissza...
Kínszenvedés minden éjjel
ölelkezni a sötéttel.

És a nappal! A világos
ma is kiábrándulást hoz!
Ernyedt árnyak furcsa kéjjel
himbálóznak szerte-széjjel,
kötelet fonva az agyra.

Menekülnél, hogyha hagyna.







NÉLKÜLED


Nélküled is lehet élni.
Annyi mindent nélkülözhetünk.
Zene, tánc, versek és szerelmek:
lehet nélkülük élni, de minek?

Hangod nélkül is vannak zenék,
melyektől néha eláll a szavam.
Fülembe duruzsolnak most is,
de egy: örökké csendben van.

Szemed nélkül is fényes az égbolt,
az égen millió csillag ragyog!
De egy sem néz rám olyan tűzzel,
hogy érezzem: csillag vagyok.

Karod nélkül is túl kell élni -
egy erős nő mindent kibír -!
Csak álarcom mutat erősnek,
mert néma vagyok, mint a sír.







ÖRÖM ÉS FÁJDALOM


Arcomon hideg eső pereg,
kint alig járnak emberek.
Valami álomkóros, lázas állapot -
az égen toporgó, sáros lábnyomok.

Kései álom, utolsó vendég -
távozz tőlem! Vagy maradj még!?...
Váratlanul tőrbe csaltál,
küldtelek, s te itt maradtál.

E bűnös, balga állapot
nem kell! Minek? Jól megvagyok...
De egyre űz a gondolat:
sutba értelmes gondokat!

Valahol bennem vagy - érzem, tudom.
Öröm vagy, s végtelen fájdalom...







ŐSZI ÉRINTÉS




Elmúlt a nyár. Fák lombjain
könnycseppként ébred a holnap,
fém színű reggelek, ólom- nappalok
alig -fényt bitorolnak.
Avart markoló ujjakkal szél simítja homlokom,
fagyos érintésétől, hervadó csók pírja
ébred arcomon.
Holt levelek szállnak a négy égtáj felé
míg a szél hullám-karja
ernyedten aludni tér.
És a könnyektől nehéz ezerszínű levél
letérdepel a sárba,
eltiporva, megalázva ér
örök árnyékvilágba.







RÁD GONDOLOK


Rád gondolok, és újra fáj.

Soha ki nem mondott vágy
szunnyad egy titkos szigeten,
pillantásod megpihen

szemem legmélyebb zugában,
hangod csillogó patak,
benne áradó szavak,

hallgatlak... hallgatlak...

Alkonyodik.
Közeledő sötét
teríti ránk csúf köpenyét.







RINGATÓ


Cseppen a csend.

Csak egy levél
ruháját
ringatja a szél

délutáni napsütésben
úszik lassú ébredés

elmerengsz a semmiken
miket álmos elméd terem

ma is alig
vagy sohasem

veled
veled
velem...







SZÜRKESÉG




Szürke némaságban
baktat az idő,
napra éjszaka jön,
derűre eső.

Szavunk némaságát
nem érti már a múlt,
csak egy sóhaj, mi
börtönbe szabadult.

Nem vagyok már más
mint egyszerű bolond:
karodon ékszer,
nyakadon kolonc.

S ha elfordul az arc,
és nem ragyog a szem,
túléljük talán -
de nem lesz a régi sosem.







TÉLTEMETŐ


Utolsó csókot lehelt a Tél,
szellő fújdogál,
vidáman int a zöldülő levél.

Haldokló hópihe út kövére száll,
búsan sírdogál -
jövőre újra otthonra talál.

Sötét felhő elkíséri őt,
könnye csordul -
csendesen mossa a téli temetőt.

Téltemető virág










TISZTELET


Nem vagyok jobb, se rosszabb.
Néha rossz vagyok, és néha jó.
Néha tévedek, mint bárki,
de talán még megbocsátható.

Sokszor félek, mikor bátornak látszom,
nem vakít el az önbizalom.
Ha a bizalom kihunyni látszik,
csendben veszem a kalapom.

És magyarul mondom: - Isten veled!,
azt is: - Hogy rohan az idő!
Magyar betűkkel telerajzolva
álmodik a temető.

Sáros csizmájával ne rúgja le senki
egünkről a Napot! -
Görnyedt hátunk csak elfáradt,
nem megalázkodott.

Mert te sem vagy jobb, se rosszabb.
Néha rossz vagy és néha jó.
Az ember tévedhet, de csak annyit,
mi megbocsátható.







VAN-E HELY A NAP ALATT?


Kormos üveget, hogy nézhesd
e látásrontó, blőd világot.
Szörnyeteggé lett az ember?
Hazudnak hamis szabályok.

Tengereken innen és túl
forrong minden nép. Az élet
elszabadult poklok kínja,
sátánhang minden ítélet.

És most, friss demokráciánk,
mely legfejlettebb államforma,
süllyed, mint a baltafej,
míg eljutunk a félt pokolba.

Van-e út a fény felé?
Van-e mód, hogy megtaláljuk
most, hogy más-más úton jár -
valóság és minden álmunk?

Van-e hely a Nap alatt
halk, egyszerű embereknek,
kik olyanná halnának majd,
amilyennek megszülettek?

2009







VIGYÉL EL MESSZE




Vigyél el messze Térben, Időben -
csak ne az Itt, csak ne a Ma!
Túl sok a gyűlölet, túl sok a bánat,
mintha mindenhol jaj sikoltana!

Vigyél el messze - a Napra, a Holdra,
nem baj ha nappal, nem baj ha éj!
Kit érdekelnek a csillagok, mikor
a Földön folyton fröccsen a vér?

Vigyél el messzi égbe vagy föld alá!
Ki néz ki mocskos ablakon,
csodálni bűvös naplementét,
ha nincs kenyér az asztalon?

Vigyél el messze, ha nyílik egy ajtó,
ha van még egy hely számomra is,
itt ez a föld nem a Mennyország -
most minden ígéret hamis!

Vigyél el messze, ha őszbe, ha télbe,
angyalszárnyon vagy ördög szekerén,
a tavasz álvirágot szült
és meghalt a nyár elején.

Vigyél el messze, ha percre, ha évre -
ha lelkemben bömböl a fájdalom!
Hozz vissza majd egy új világba,
az utolsó előtti hajnalon.

2009.







VERSEIM





Ők az én
kicsinyke titkaim -
dédelgetem mindet
mint drága gyermeket
kinek hangja
szívemig hatol.
Simogat és mar.
Nyugtat.
Felkavar.

Ők mellém szegődnek
minden utamon
erőszakkal
elűzni sem tudom.
Árnyékként követ
minden gondolat
nyomomban meg nem rágott
sok fájdalmas falat.

Magam sem értem.
Nem kértem -
mégis jönnek
párnámra minden éjjel
sötét ráncot gyűrnek
hisz gondot jelent
minden gyermek -
álmatlan éjszakát
örömöt
félelmet.

Minden nap gond
és ámulat.
Fojtogat a féltés
és erőt ad.
Ha egyszer minden elhagy
üres maradok én is.
Akkor nekem
magamból
vajon mi marad?










VILÁG


Aludj világ...
hiányzik neked is röpke pihenés,

mikor csend van... és nyugalom,
és sehol egy pisszenés...

Mikor nem dübörögnek sehol
a harci zajok,
mikor feledjük, hogy vannak
különböző fajok...

És a vallás! - mit számít,
kihez szól a fohász,
ki az, ki imbolygó
lépteinkre vigyáz?

Mikor nem szól sehol
haldoklók nyögése,
vagy éhezők
erőtlen remegése...

Mikor nem dúlja vihar
életek ezreit,
tüzek martalékává
nem lesznek csontjaink...

Aludj, aludj...
álmodj szépeket!..
Bízzunk, hogy egyszer
még ez is eljöhet...







ZIVATAR


Egy durranás, villanás az égen,
olyan közel, hogy kezemmel elérem.
Körös-körül feszült félelem csorog
míg csattognak a tüzes ostorok.

Vihar vezényel, csavarja a fákat,
karmestere a környező világnak.
Hajlítgatja, csavargatja őket,
derékba töri az ellenszegülőket.

Fekete felhők zokogva mossák


vágtázó villámok lángoló rongyát,
rettegő emberek ablakból lesik
udvarukon a víz hogy emelkedik.

Nem háborognak, csak mélyen, legbelül,
marad a tető, vagy mindjárt elrepül?
Nem kutatják, ki itt a hibás,
ajkukon elhal a káromkodás.

Folyó hömpölyög, növekszik az ár,
mindent visz, mit útjában talál.
Kint senki nincs, csak felborult kukák,
halálfélelemtől vonyító kutyák.

Így telt a nappal, így az éjszaka,
aztán a vihar elindult haza.
Kisírt szemekkel ébredt a reggel,
és sok riadt, elcsigázott ember,
keserűen nézi a szörnyű pusztítást.
De az életnek menni kell tovább.

Most nyugodt, békésen figyel az ég,
de ki tudja, később mi jöhet még...







FORDÍTÁSOK







Ana Blandiana: ANYÁM


Anyám, ki első sírom voltál,
sötét melegséged
őrülten rohanva hagytam el,
miközben értem sírt minden porcikád
az értelmetlen távozás nyomán.
Megbocsátod-e valaha születésem,
mely melegedből átsegített egy más színű fénybe,
egy másik halál közelébe?
A Nagy Idegenben
egyre jobban fázom,
s a visszaút már úgyis lehetetlen.
Oly messze vagy tőlem,
hogy templomtornyok nőnek
segíteni, hogy imánk
ne legyen értelmetlen.

Fordította: P. Tóth Irén







Ana Blandiana: AZ ORSZÁG, AHONNAN JÖVÜNK


Beszéljünk
az országról, ahonnan jövünk.
Én a nyárból jöttem -
mely egy törékeny haza,
mit kiolthat
egy hulló falevél,
de a csillagoktól oly nehéz az ég
hogy néha akár földig is leér.
És hallod - amint közeledsz -
a fűcsikolta csillag-nevetést,
és oly sok a virág
hogy szinte fáj
a napégette száraz szemgödör,
és kerek napok lógnak
minden egyes fáról;
ahonnan én jövök
csak a halál hiányzik-
oly nagy a boldogság
hogy rádtör az álom.

P. Tóth Irén







Mihai Eminescu: JÖSSZ-E MÉG?

Lásd, búcsúzik a fecskehad,
száraz levelek hullanak,
szőlőskertben pihen a dér -
mondd, jössz-e még? Ó, jössz-e még?

Jöjj karjaimba kedvesem,
mohón nézhessen két szemem,
pihenjen édesen fejem
a kebleden, a kebleden!

Oly régen volt - érzed-e még
a rétek, völgyek rejtekét,
karom remegve átkarolt
annyiszor, de annyiszor?

E földön annyi asszony él,
szemükben villanó remény...
de mind közül egy kell nekem,
egyetlenem, egyetlenem!

Mert tőled lesz derűs az ég,
élteted lelkem szellemét,
csillagnál fényesebb szemed,
szerelmesem, szerelmesem!

Kései ősz hangja zenél,
az úton száraz falevél,
kihalt már a völgy s a rét...
jössz-e még? ó, jössz-e még?

Fordítás: P. Tóth Irén










Octavian Goga: EGY RÓZSA MEGHAL


Bánattól meggyötört testtel
egy vázában haldokló rózsa,
kispárna az ablak mellett,
szirom-könnyekkel teleszórva...
Csak tépelődik szerencsétlen,
míg néma vágy gyötri halálra,
mint tépi szűzleány szívét
áhított szerelem varázsa.
Izgalmában földre hull
csodálatos sziromruhája,
egy kecses kéz majd válaszul,
friss rózsát hoz be a szobába.
És mindig új virág kerül
a megkopott, öreg vázába,
mint fellángoló álmaink,
mosollyal mennek a halálba.

fordítás P. Tóth Irén







Octavian Goga: ELHAGYATOTTAN


Perceim meghalnak sorra,
És ajtómon nem kopog senki
Mikor durva, halott hamuját
Az idő lelkemre hinti.

Köd közeleg éjszaka vállán,
És elnyel a sötétség, bambán,
Vihar közeleg, pogányul,
Letörni álmaim szárnyát.

Nincs fény mely simítsa arcom,
Csillagokból nem jön felém...
Sugárzik-e még valamikor
Az oltár, hol leborulok én?

A tölgyfa, reményeim atyja,
Megrázza halott levelét...
Jaj, te annyira szép vagy,
És tőlem elválaszt oly messzeség...







Octavian Goga: HAZÁTLAN


Hazátlan ember vagyok már csak,
tűzcsepp mit a szellő hord,
lánctól szabadult tévelygő rab,
a legszegényebb földlakó.
Új törvényeknek nagy mágusa,
csillag-vakított szegény bolond,
bolyongtam, hogy megmutathassam
Országom mily meséket mond.

Kései könnycsepp vagyok az
évezred könnyeiből,
álom vagyok, mely útra kél
árvák kandallója felől.
Utazgató, hangos dorgálás
csendes, szótlan tájakon,
ahol elvész az egész világ,
megmaradt kiáltásokon.

Vagyok: síró sóhajtás
domboldal falvaiban,
vérben áztatott sikoltás, mit
erdélyi özvegyek sikoltanak.
Szerelem, gyűlölet küldötte,
győzelemről álmodó,
ki szüleimtől örököltem,
szájpadlására forrt szitokszót.

A sírok közül előléptem,
nyirkos és hideg kriptákból,
Hol a visszaemlékezések
Őrt állnak örök gondokból.
És megremegve hordtam tovább
Testvéreimnek bizalmát,
Megsiratva minden kapunál
Feledett holtak fájdalmát.

Érzem az éjszakát leszállni
Tegnapi hajnalokra,
És énekem beburkolózik
Örök hallgatás burokba...
Mit bemocskolt már sár és kacaj,
Hordom köztetek terhemet,
Jaj annak, ki haza nélkül marad
És kérni meri tőletek...

Fordította: P. Tóth Irén







 
 
0 komment , kategória:  P. Tóth Irén   
Címkék: szépségkirálynők, magyarulbabelben, ellenszegülőket, megszégyenülten, halálfélelemtől, templomtornyok, telefoncsörgés, angyalszárnyon, madársikolyban, könnycseppként, nélkülözhetünk, megmutathassam, megalázkodott, kristálygolyó, gyermekzsivaj, összekulcsolt, hajléktalanok, szájpadlására, elfelejtheted, legszegényebb, árnyékvilágba, szerencsétlen, megbocsátható, elhagyatottan, semmiségekről, testvéreimnek, szőlőskertben, legfejlettebb, kiábrándulást, szembeszállni, csilingelnek, kitagadottak, csillagoktól, angyalarccal, kínszenvedés, megszülettek, jövő nemzedék, holdfényes éjjelen, szavak másak, szúró nézés, szépséges Nyár, egész éjszakát, város lehunyta, részeg zengi, fekete kabát, könny mint, zord sötétséget, csalóka fényből, gyermeki léttől, következő fogás, lágy szellő, sírig magammal, Tóth Irén, TÓTH IRÉN VERSEI, Önéletraj, George Bacovia, Zaharia Stancu, Nichita Stănescu, Octavian Goga, Magyar Fordítások, AZOK KITAGADOTTAK, Bűnös Világ, ÉJSZAKA HANGJAI, HAZUGSÁG MINDEN, KIMONDOTT SZÓ, MÁSIK FÖLD, ÖRÖM ÉS FÁJDALOM, ŐSZI ÉRINTÉS, VAN-E HELY NAP ALATT, VIGYÉL EL MESSZE, Nagy Idegenben, AHONNAN JÖVÜNK, Mihai Eminescu, JÖSSZ-E MÉG, RÓZSA MEGHAL,
Új komment
Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!
Felhasználónév:
Jelszó:
Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:  
 
Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés   Kép: Képbeszúrás   Link: Beszúrás

Mérges Király Szomorú Kiabál Mosoly Kacsintás haha hihi bibibi angyalka ohh... ... buli van... na ki a király? puszika draga baratom... hát ezt nem hiszem el haha-hehe-hihi i love you lol.. nagyon morcika... maga a devil pc-man vagyok peace satanka tuzeske lassan alvas kaos :) bloaoa merges miki idiota .... sir puszika
 
 
Félkövér: [b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt: [i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés: [c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás: [kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás: [link] http://tvn.hu [/link]
ReceptBázis
Bulgur gombával és csikemellel...
Epres túrótorta
Mákos-almás süti
Lazac édesköményes-citromos rizottóval
Részeges nyúl
Sült hekk
Zöldséges, tepsis krumpli
Cukkinis, padlizsános egytálétel
Pirított gomba sárgarépával
Sajttal töltött gomba
még több recept
Tudjátok ?
Belétünk a Sárkány évébe, béke vagy nagyobb háború vár ránk?
Még zöld a chili paprikám, ha beviszem a lakásba tovább fejlődik?
Tényleg hasznos gyógynövény a csalán?
Mi a teendő a novemberi Rododendron bimbóval?
Az álmoknak valóban van jelentése?
még több kérdés
Blog Címkék
Facebookon kaptam  Isteni zsebkendők  A szív és a cselekvés egységes...  A nemzet csak akkor...  Vágy, élet és sugár  Az agyat és a csontokat is erő...  Éljen a magyar szabadság!  Könnyáztatta asszonysorsok  Szabó Lőrinc: Egy kis értelmet...  Facebookon kaptam  Ne engedd el kezem!  Facebookon kaptam  Március 15-re emlékve  Rendhagyó tavaszköszöntő Horto...  Lelkünk mélyén rejlik legnagyo...  Szabó Norbert – Szabadsá...  Facebookon kaptam Mírjam barát...  Szeretettel  Rőzsehordó nő szobra  Paul David Tripp Március 17  A magukat nyílt és őszinte emb...  Könnyáztatta asszonysorsok  Petőfi Sándor - A tavaszhoz  Mindig tud adni ,  Mindig tud adni ,  Facebookon kaptam  Üdvözöllek az oldalamon  Házi botox  Üdvözöllek az oldalamon  Facebookon kaptam  Boldog ünnepeket kívánok minde...  Facebookon kaptam Cs Ildikótól  Mai harmónia kártyám  " A gondolat is rezgés. Minél ...  gyöngyöstarjáni vérszilva faso...  ...és mégis ráismersz  Mai harmónia kártyám  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Minden jónak végeszakad egysze...  Petőfi Sándor - A tavaszhoz  Minden jónak végeszakad egysze...  Szép estét  Szép estét kedves látogatóimna...  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Aranyosi Ervin: Súgom a békét...  Facebookon kaptam  1848. március 15-én  Nem kell ide békemenet  Talpra vándor  Szép estét kedves látogatóimna...  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Könnyáztatta asszonysorsok  Könnyáztatta asszonysorsok  Nagy László - Szerelem emléke  Sötétség és világosság  Facebookon kaptam  Isten áldja  Ne feledjük: a föld jóval több...  Lelkünk mélyén rejlik legnagyo...  Rochefoucauld - a bölcs  Facebookon kaptam  Ibolya  Szép estét kedves látogatóimna...  Ne feledjük: a föld jóval több...  Ted Engstrőm gondolata  Amikor még rangja volt...  Március 15-re emlékve  Akinek vaj van a fején...  Facebookon kaptam  Gyönyörködjünk a március 15 ti...  Tavaszról álmodom,  Lelkünk mélyén rejlik legnagyo...  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Esti kép  Majthényi Flóra: Mi a haza?  Ibolya  Kezdet  Facebookon kaptam  Paul David Tripp Március 16  Imádkozás Krisztus értelméért  Csörög a telefonom  A gyomorrontás tojással is kez...  Facebookon kaptam  A szív és a cselekvés egységes...  Facebookon kaptam  Szent Pio atya!  Sötétség és világosság  Az agyat és a csontokat is erő...  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Majthényi Flóra: Mi a haza?  Rendhagyó tavaszköszöntő Horto...  Cicus virággal  Facebookon kaptam  Intelem 
Bejegyzés Címkék
jövő nemzedék, holdfényes éjjelen, szavak másak, szúró nézés, szépséges Nyár, egész éjszakát, város lehunyta, részeg zengi, fekete kabát, könny mint, zord sötétséget, csalóka fényből, gyermeki léttől, következő fogás, lágy szellő, sírig magammal, kinti zajok, kisgyerek felsír, magasba száll, szürke felhő, fény kevés, élet elrohan, semmi lett, hálás bolondot, nélkülöző tömeg, valóság torkon, álvakság nyugalmat, sötét sötét, akarni akarást, pillanat volt, semmi fellegek, hazug szürkeség, súlytalan szavak, kirakat mögé, csendbe fojtott, álmok színe, magányos éjszakában, remény meghal, lesz igazi, világ végét, ijedt kiskutyát, telefon erőszakos, égen millió, égen toporgó, négy égtáj, szél hullám-karja, könnyektől nehéz, titkos szigeten, régi sosem, zöldülő levél, téli temetőt, bizalom kihunyni, ember tévedhet, félt pokolba, fény felé, hely számomra, tavasz álvirágot, nyár elején, utolsó előtti, harci zajok, tüzes ostorok, környező világnak, vihar elindult, szörnyű pusztítást, életnek menni, értelmetlen távozás, másik halál, nyárból jöttem, törékeny haza, hulló falevél, fűcsikolta csillag-nevetést, napégette száraz, halál hiányzik-, kell nekem, úton száraz, vázában haldokló, ablak mellett, szellő hord, legszegényebb földlakó, egész világ, sírok közül, éjszakát leszállni, szépségkirálynők, magyarulbabelben, ellenszegülőket, megszégyenülten, halálfélelemtől, templomtornyok, telefoncsörgés, angyalszárnyon, madársikolyban, könnycseppként, nélkülözhetünk, megmutathassam, megalázkodott, kristálygolyó, gyermekzsivaj, összekulcsolt, hajléktalanok, szájpadlására, elfelejtheted, , ,
2024.02 2024. Március 2024.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 21 db bejegyzés
e év: 69 db bejegyzés
Összes: 4830 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1322
  • e Hét: 7666
  • e Hónap: 34289
  • e Év: 171661
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.