|
2020-11-14 08:00:36, szombat
|
| |
| |
REGGELI ÜDVÖZLET 
SZÉP NAPOT MINDENKINEK! 
Kívánok örömet, derűt, boldogságot, otthonodba békét, kertedbe virágot,
Fejed fölé napot, csillagtengereket, köréd tiszta szívű, igaz embereket,
Kívánok egy áldott, éltető életet és szép hétvégét minden Ismerősömnek!
Mottó:
...A nap legcsodálatosabb pillanata, amikor reggel felébredünk.
Mindegy, hogy vacakul érezzük-e magunkat vagy jól, egy biztos: aznap még bármi történhet velünk!
És az sem számít, ha az esetek többségében semmi különös nem történik. A lehetőség benne van a reggelekben.
Monica Baldwin
"Akiben öröm él, abból öröm árad, s hidd el, az örömbe a szív bele nem fárad.
Könnyebb boldog szívvel másoknak is adni, őszintén szeretni, szeretve maradni.
Hej, ha megértené a sok fázós lélek, hogyha szeretetben, melegségben élnek,
eltűnik a gonosz ebből a világból, mert a szeretet jó, s testet lelket ápol."
/Aranyossi Ervin /
Aranyosi Ervin: ÉBRESZTŐ GONDOLATOK
Reggel, ha felébredsz,
lassan körülnézel.
Várod a csodákat,
ma reggel mit érzel?
Szemedet kinyitva,
fényleni kezd minden,
s pompázik világod
ezerféle színben.
Hangok szűrődnek be,
a világ is éled,
csalogatnak csendben,
dalba fognak véled.
Megmozdulsz, s a tested
minden porcikája,
hogy felkelj az ágyból,
azt a percet várja.
Kezdj el mozgolódni,
élvezd a csodákat:
- hogy mozog a tested,
a kezed, s a lábad.
Járja át a hála
szép szívednek mélyét,
élvezd ki a percet,
egy új nap esélyét.
Mosolyogj és örülj,
egy új nap kezdődik!
Szemeid sarkában
mosoly fészkelődik.
Hagyd, hogy ez a mosoly
átkússzon a szádra,
hadd fessen jó kedvet
ébredő orcádra.
Ébreszd a világod,
ilyen vidám kedvvel!
Legyen ma vidámabb
minden egyes ember!
Hisz örökbe kaptunk
egy újabb, szép napot,
légy hát hálás érte,
Teremtődtől kapod.
Ha már felébredtél,
szeretet vezessen,
segíts, hogy a világ
teljesebb lehessen
Élvezd minden percét,
amit nyújt az óra!
Menj és mosolyogj rá
minden Földlakóra!
Aranyosi Ervin: MOSOLYVARÁZS
...Élvezd a mát, mert benne élsz,
s holnapot tervezz lelkesen,
Szíved vezessen, ne az ész
A társaiddal kedvesen
bánj. S látod, azt kapod,
amit te adtál már sokat.
Arcodon érezd a napot,
S deríts mosolyra másokat!
Aranyosi Ervin: REGGELI GONDOLAT
Minden embernek lehetnek gyengébb napjai,
de életed csak tiéd, és neked kell hallani
a reggeli ébresztő, vidám, szép dallamát,
mely jó érzéssel tölt el, s lelkedet hatja át.
Induljon el vidáman mindegyik új napod.
Mosolyogj a világra, s tükrödből ezt kapod,
Szeresd ki visszanéz rád, hiszen szerethető,
lelkedben élő gyémánt, és védangyalod ő.
Értőn nézz a világra, mennyi apró csoda!
S hova nem jutsz el lábon, lélekben menj oda!
Becsülj meg minden embert, mert egyformák vagyunk,
s a lét megannyi síkján, sok újat tanulunk.
Okuljál hát belőle, fejlődj, legyél nemes,
s próbálj örömmel élni, mert csak így érdemes.
Aranyosi Ervin: REGGELI JÓKÍVÁNSÁG
A Nap első sugarát
oly ritkán láthatod,
olyankor még alszol,
tehát nem rád ragyog!
Ám a többi sugár,
mit képes vagy látni,
engedi napodat
csoda széppé válni.
Sokkal szebbnek látod,
ha hálával ébredsz,
hisz rajta keresztül
Teremtődhöz érhetsz.
Ilyenkor teremthetsz,
álmodozó vággyal,
lelked együtt rezeg
az ébredő világgal.
Ilyenkor még könnyű
egy hullámon állni,
álmodón révülni,
teremtővé válni.
Még ha nem is olyan
korai az óra,
kívánom, hogy álmod
váljon mind valóra!
Áprily Lajos: VIGASZTALÓ VERS
Ne félj, az óra meg nem áll,
szelek szűnnek, vizek apadnak.
Hiába hosszú, vége lesz
az éjszakai sivatagnak.
Sívó, sötét homok felett
a hajnalszél kibontja szárnyát
s elmenekül a puszta-rém,
a bíboros ruháju skárlát.
Ne félj, az óra meg nem áll.
Reggel felé elszáll a láz is,
reggelre enyhülés fogad,
forrásvizes, hűvös oázis.
Új fénnyel csillogó utunk
riasztó árnyékkal nem állja,
sem orgonálva nem kisér
a bú alattomos sakálja.
Ne félj, az óra meg nem áll.
Mint valami fekete várrom,
a gond komor pirámisa
elmarad a látóhatáron.
Nézd, gyöngyházfény az ablakon,
a köd csak egypár szürke foszlány,
s azt is széttépi most a nap:
sörényes, büszke hímoroszlán!
Babits Mihály: REGGELI ÉNEK
A reggelt éneklem, az enyhe szépet
Ó reggeleim!
jó reggeleim!
Testem mint egy eleven béke ébred
Tejjel és mézzel folynak ereim.
Lelkem kilép az álom fürdejéből
Megint üde már
oszlik köde már.
Kilép az álmok sötét erdejéből
s egy dombra száll, egy kedves dombra száll.
És így néz széllyel hajnala hegyérül
mély multja fölé,
mult mélye fölé
s a tegnap és a tavaly köde gyérül
lába alatt, amint néz lefelé.
Nézi, mint uj ruhán foszolni fércet
a táj köd-egét
homályüvegét
s a kukoricaszál, a lenge, délceg
hogy hajlogatja tollas süvegét!
S a völgy fölött lassan mélyülve kékell
a szerte határ,
mit a meny kitár
s egy messze vers ébredő ütemével
kóvályg benne, mint hajnali madár.
Berzsenyi Dániel: A REGGEL
Nézd, a napnak derülő sugára
Mint ébreszti a természetet,
Mint önt új bájt a virág fodrára,
S mint zendíti a zöld ligetet.
Nézd, új öröm s újult életerő
Száll hegyekre, száll most völgyekre,
Csak az örök homályban heverő
Bagoly siet bús rejtekekre.
Nem mosolyog néki a szép reggel,
Sem az élet harmóniája:
Kedvesb néki a szomorú éjjel,
Mint az egek dicső pompája.
Igy van minden! változhatlan renddel
Ki van szabva éltünk pályája;
Egyik rokon a félistenekkel:
A másiknak por a hazája.
A rablelkek örök setétségben
Bolyongnak a denevérekkel:
Nem nézhetnek a dicső napfénybe
Örök éjhez szokott szemekkel.
A nagy lélek önként az aetherben
Héjáztatja szabad szárnyait,
Nem tartja itt fojtva porkötélben
Az égi tűz nemes lángjait.
Nem tébolyog gót épületeken
Az éjjeli vak madarakkal:
Feljebb evez a nagy Álpeseken
A nap felé uszó sasokkal.
[1802 körül]
Charlie: AZ LÉGY, AKI VAGY
Hova mész? Hova futsz?
Mondd, hogy jó reggelt.
Ölelj át! A világ épphogy életre kelt.
Az aki szép, az reggel is szép,
amikor ébred, még ha össze is gyűrte az ágy,
Alakul még az igazi kép.
Nézni szeretném a színek, meg a fény
Hogyan fonnak Rád ma új ruhát!
Az légy, aki vagy, érezd jól magad,
és ha elhajózom hosszú vizeken,
néhány kikötő még útba ejthető,
de úgyis visszaérkezem.
Ébredés, változás, minden új nap új,
Ölelj át, mitől félsz ennyi hajnalon túl?
Az aki szép, az reggel is szép,
amikor ébred, még ha össze is gyűrte az ágy
Ne siess még, ne siess úgy,
Mondok valamit, a tükröd hazudik,
Nehogy elhidd, hogyha másnak lát!
Az légy, aki vagy, érezd jól magad,
és ha elhajózom hosszú vizeken,
néhány kikötő még útba ejthető,
de úgyis visszaérkezem.
Danó Tímea: A REGGEL MOSOLYA
Édes, finom meleg bársony,
Arc simító langyosság.
Nap sugarát átölelő,
Édesen szép tarkaság:
Tisztaság,
Barátság.
Édes kávé friss illata,
Levegőben cikázva.
Táncot jár a napsugárral,
A mosolynak forrása:
Áldása,
Varázsa.
Friss pirítós jó illata,
Reggel táncra hívogat.
Forró tea jó zamata,
Kedvességre csalogat:
Hívogat,
Simogat.
Virág- dallam szín-pompája
Suhan át a hangokon.
Reggel vidám kicsi szálán,
Igaz barát szálakon:
Szárnyakon,
Ágakon.
Törhetetlen, igaz hű szál,
Barát bársony virágán.
Mely illata az égbe száll,
A reggelek aranyán:
Fonalán,
Mosolyán.
Egyed Emese: HAJNALÉNEK
(Már hajnal lesz, a csillagok
ébresztenek.
Indulnom kell és még alig
öleltelek.
Lebír a fény, lebír a zaj
s a félelem.
Oly messze vagy:
és nincs is visszaút.
Vagy nem lelem.)
Egyed Emese: HAJNALODIK
Jönnöd kell, most
hajnalodik,
érzem már szelíd
karjaid, érzem
sóhajod hűvösét,
ébredő kezed melegét -
Jönnöd kell: hozzá tartozol
a hajnalhoz, hozzám tartozol,
sugár a tested, harmatos
erőket, örömet hozol -
Álom és ébrenlét között
elmosolyodsz, ha megölellek,
lehunyt szemedre kék ködök
telepednek: elrejtő felleg,
és zengő pillanatokig
veled vagyok!
Hajnalodik.
FÜST MILÁN: HAJNAL ELŐTT
A nyírfák kérgében a csend...
S a hű csillag figyel...
Nem halljátok-e hát
A kis csillagok sóhaját?
Nekik már menni kell,
De én még itt maradhatok
S mért is ne tenném?
Sóhajra mindenkor van ok
S minek halnék meg ily korán,
Ha még egy pirkadatot láthatok?
Majd rózsaszin leszek s áradni fog
Szivemből énekem, akár a nagy vizek
S a hold alól a szél
Máris ringatná habjaim, - nem érzitek?
Oh kár fáradnod vélem égi dajka, - lásd
Öreg vagyok
S nem érdemlek már annyi gondozást,
De ott, de ott, az ablakokba' fenn
Kigyúlt a fény, világosság lett hirtelen
S megállitott,
Vaj' mi történik ott?
Már gondolom, - légy gyengéd égi lány,
Ott gyermek született talán...
Oh én öreg csavargó, látod, hogy sirok.
Hölderlin, Friedrich: REGGEL
A fűben harmat gyöngyei; ébred és
szökik a forrás; ejti szelíd fejét
a lenge nyír és tündökölve
zizeg a lombja; s amott a szürke
felhők körűl már lángkoszorú remeg,
hirdetve, némán, hogy tör elő a fény;
mint parti hullám, úgy özönlik
mind magasabbra a szent gomolygás.
Jőjj hát, óh Nappal, jőjj, te arany, s ne szállj,
ne törj túlgyorsan fel a zenitre, mert
bátrabban és bizakodóbban
mer szemem a mosolyodba nézni,
amíg szépséged ifju tekintete
még nem túlbüszke, még nem oly isteni;
vihetnél persze, égi vándor,
engemet is!... — De te csak nevetsz a
víg vakmerőn, ki társnak ajánlkozik;
áldd meg hát inkább kegyesen a mai
nap földi művét, és ragyogd be,
amin a sors visz, a csendes ösvényt!
( Ford: Szabó Lőrinc )
Jaroslav Seifert: DAL
Fehér kendővel integet,
ki messze megy -
valakit biztos nem talál már itt az éj,
valami gyönyörű mindennap véget ér.
Kitárt szárnyakon lebeg a galamb
a légen át, míg hazatér -
mi is megleljük mindig otthonunk,
mindegy, hogy csüggedés, remény kisér...
Törüld le könnyedet,
kisírt szemedben mosoly legyen és derű:
mindennap kezdődik valami,
valami nagyszerű, valami gyönyörű.
Jeszenyin: SZÉP JÓ REGGELT!
Elaludt már a sok arany csillag,
megrebbent a tág víz tündér tükre,
a folyóra hajnal fénye villant
s pírt dobott a fényháló-egünkre.
A nyírfák is mosollyal ébredtek,
szétzilálták selyem hajfonatjuk,
zöldszín fülbevalóik zizegtek,
s harmatból volt ezüst ruha rajtuk.
Lombos csalán kerítésre kúszva
ékes gyöngyöket nyakára felvett,
s pajkosan-bohón fülembe súgta:
"Szép jó reggelt!"
1914
(Fordította: Erdődi Gábor)
Juhászné Bérces Anikó: MADÁRDALOS JÓ REGGELT!
Madárdalos jó reggelt!
Nézd csak, a Nap már felkelt.
Sugárzik az örömtől,
ablakodon dörömböl.
Beragyogja a földet,
fa, fű, bokor már zöldell.
Sárgán virít a repce,
a méhecskék kedvence.
Kis kertben a sok virág
kibontotta a szirmát.
Gyöngyharmatos fürdőt vett,
tőle friss meg üde lett.
Kaffka Margit: REGGEL
Elvitte nyugalmam egy hajnali álom,
Feledve imetten a színe, alakja,
Ködbeborítva, messzemaradva...
Valamit keresek és nem találom.
Lihegve a függöny redős szövetén
Betör a győztes, a reggeli fény,
Iromba fantomok, száz újszínű lény
Surran előttem, amig üldi a fény;
Késik egy, - már-már foglya levén
A lomha tudatnak a lét peremén -
Ám bomladozásuk szörnyű serény,
E tarka lidérchad, - de megkötöm én!
Ittfogtam a szót... ám értelme felén!...
Mi volt? Hova lett?... Idehagyta?
Más a színe és más az alakja...
Tördelt, kusza szókat még suttog az ajkam.
Valaki kacagva említi ébren:
Mit álmodhattam?... És nevetnek rajtam,
A nappal sugaras derüjében,
Diadalmas, nagy derüjében.
1904
Koós Attila: HAJNALOM
Válladon alszik a hajnal,
Szűz keze vágyakat ringat;
Felébred, elúszik a Nappal
S arcodon angyali színt hagy.
S jő ezüst éji varázslat:
Hold sugarában a tenger
Lágy, kicsi csendje a mának,
Hol küzdeni vágyik az ember.
Fürdik a szómban a gond is,
Benne ragyognak az évek,
Gondolatom Te vagy most is-
Hajnalom válladon ébred.
Úgy vágyik a lélek a jóra!
Sző maga földi meséket,
Hogy Ég tüze váltsa valóra!
Lovas Éva: NÉHÁNY SZÁL VIRÁG A LELKEDNEK...
Néhány szál virág a lelkednek,
Hogy szépség járja át,
Mert a virágok mosolya,
Beragyogja lelked falát.
Olyan tiszták a virágok,
S mind oly fájdalmasan szép,
Mint nyári égbolt zenitjén
Az azúrszínű ég.
A fáradt test csak földi árnyék,
S néha, ha a fény teheti,
Az égről ereszkedik hozzád,
Hogy körbefonják szívedet
A szeretet fénysugár-erei.
Lupsánné Kovács Eta: NAPKELTE
Csendesen pirul a hajnal,
időzik kicsit a pillanat...
felébreszt lágyan egy dallal,
rám mosolyog a virradat;
virágos szőnyeget terít
lábam elé az álmos reggel,
csillanó harmatot vegyít
a szénaillatú csenddel.
Mészáros Ferenc: REGGEL
Reggel a nagy Mókamester
felkapcsolja a Napot.
Éjszakai őrségükből
Búcsúznak a csillagok.
Kinyílik a szem kapuja,
besóhajtod az eget
Anya lélekcsengőjéről
suhog rád a szeretet.
Nyújtózik a cirmos reggel,
könnyharmatok gyöngye csillan,
éjjeli mámor-meséknek
kalandja a fénybe illan.
Móricz Eszter: HAJNALODIK
A hajnal ébren talál,
bámulom a lusta hold
hogyan menekül el.
A csönd nagyokat ásít,
de én itt vagyok még,
nem alszik a lélek,
nem alszik a test sem.
Ébren figyelem a város
halk zaját, a hajnal
ébredő neszeit. Nézem
a világosodó messzeséget,
ahogy percről-percre
eltűnik lomhán a sötétség.
Új nap virrad, - talán szebb!
Nagy István: A CSÖND PARTJAI
Feloldja az éjszakát a reggel.
A csönd partjai lassan távolodnak.
Fény-dárdások jönnek a sereggel,
győzni akarók tüzei lobognak.
Sebeit rejtegeti az álom,
díszeit szórva menekül az úton.
Szekerek vonulnak át a tájon.
Messziről is felfehérlik az otthon.
Felizzanak a fák koronái.
Harmat fészkelődik a leveleken.
Mosdanak a nappalok csodái,
elindul átváltozni a szerelem.
Nemes Nagy Ágnes: HAJNAL
Az égbolt frissen pírkadó,
A zöld fűillat írt adó
Amint a rétről fellebeg,
S gyöngyszínűek a fellegek.
Oly jó, oly jó a hajnali
A lenge szélre hajlani
S csodálni, mely már halkan int
Az első sárga kankalint;
A rét fölött kék lelke reng.
- A nap, a nap már feldereng,
És minden szinnel ó, felér,
Mert hófehér, jaj, hófehér!
Őri István: NAPFELKELTE
Amikor felkel a Nap
És kinyitja álmos, nagy szemét,
Elégedetten ásít, forgolódik,
Mert újra itt a reggel, elmúlt a sötét.
Az Éj morogva elvonult,
Neki mára már bealkonyult.
De még egyszer visszaszól zsémbesen:
A nap alatt nekem miért nincs helyem?!
Petri György: REGGELI KÁVÉZÁS
Szeretem az őszi hideg szobákat,
ülni kora reggel összehúzott köntösben
a kitárt ablaknál, vagy a tetőn,
párolog a völgy meg a csésze kávé
- ez hűl, amaz melegszik.
Sokasodik a piros meg a sárga,
fogyatkozik a zöld, pereg a sárba
a sok levél - halomban
a nyár devalvált pénze:
oly sok! oly semmitérő!
Lassúdan kékbe vált
az ég hamvasszürkéje, enyészőben
az enyhe borzongás. Közelednek
a nappal-dagály
türelmes, óriás tolóhullámai.
Kezdhetek folytatódni. Megadom magam
egy személytelen felszólító módnak
Pogány Zoltán. SÜT A NAP
Én csak a napkeltét látom,
süt a nap: süt a Nap!
Hajfonatnyi ez az álom,
lelkemen virágkalap.
Mosolyos távolság éget,
süt a nap: süt a Nap!
Nyár... a vágy tűzreménységet
testembe égve harap.
Én csak a napkeltét látom,
süt a nap: süt a Nap!
Hajfonatnyi ez az álom,
lelkemen virágkalap.
Becsillan csilla-szemembe,
süt a nap: süt a Nap!
Ébredek... talán örökre
ébredésem ez a nap.
Puskin: ŐSZI REGGEL
Felzeng a pásztor sípja a mezőn,
és felriasztja csendbe fúlt magányom.
Egy drága arccal semmibe veszőn
elröppen az utolsó könnyű álom.
Tűnik az éj, ritkulnak árnyai,
felkél a nap, a halvány, hajnali,
s én újra csak a puszta semmit látom.
Ő nincs sehol...ahol tűnődve járt
langy esteken a kedves, meg-megállva,
a partot járom, rétek bársonyát,
gyönyörű lába könnyű kis nyomát
keresem minden ösvényen - hiába.
Kószálva erdőn és bozóton át,
örök nevét kiáltom szét a csendbe,
szólogatom - és hangom messze csengve
kihalt, hideg völgyek fölött suhan.
És visz tovább az emlék, a patakra:
kis fodrokat terelget álmosan,
nem reng a tükrén édességes arca -
ő nincs sehol...Reményem, életem
a zsendülő tavasz ha visszahozza.
Az ősz hideg kezétől sápadozva
gyérül a sárga lomb a nyíreken.
Kihalt tölgyesben jár az ősz neszezve,
kerengve hull a rozsdamart levél,
köd terped vastagon a hűlt vizekre,
és rohamozva felvisít a szél.
Mély őszi csend őrzői, ringatói,
ti kedves völgyek, lankák, tölgyesek,
ti bús, vigalmas napjaim tanúi,
lesz még tavasz...most hadd felejtselek!
/Ford.: Rab Zsuzsa/
Sango Villagren: ÉBREDŐ CSODÁK
Már ébredezik a lusta nap,
és bontja első sugarát,
az égbe nyújtózva szárnyra kap
és felém nyitja mosolyát.
Leváltja az égről a fáradt holdat,
és új erővel tovább ragyog.
Átöleli a sötétben megsorvadt
ében tájat, hol én is vagyok.
Lágyan cirógatja arcomat a szél
és rohannak velem a felhők,
a természet dalol, zeng, beszél,
majd ébred a város, felnyög.
Felszáll a füst, lendül a por,
s vad zaj ébred az emberrel.
Reng, üvölt a kocsisor,
és minket a szenny temet el.
Vad búgások, ricsaj csendül,
fültépő, harsány hangok.
Ordítás lesz most a csendből,
nyitnak a boltok, a bankok.
Amíg csendes volt a táj,
és csukott volt még minden szem,
s csukott volt még minden száj,
jobb volt minden, azt hiszem.
Sango Villagren: REGGELI CSODÁK
Harmat cseppen a kerti virágról,
majd megcsillan rajta a nap sugara,
büszkén ontva a fényt magából,
s csendül a reggelek víg madara.
Még homályba olvad a tekintetem,
már hallom e harsány éneket!
Tisztul a kép, de még nehezen
tompítja szemem a fényeket.
Elmém vidáman ébredő árnya
remélve köszönt egy szép új napot.
Szívem, mint mindig, most sem bánja
azt, mit e fénnyel ismét kapott.
Álmosan pillantok jobbomon az ágyra
és megmosolyogtat, ami fogad.
Illatok, érzések színes kavalkádja
őrzi, mit szívem tartogat.
Tán álmodom még, de oly valósan,
új képet szőtt a képzelet,
a csendes lomhaságban eltelt óra
mellettem új Csodát ébresztett.
Barnásvörös haja a párnára omlott,
s mint hűs patak, csörgedez tovább.
Csodálva nézem tincseire bomlott,
földig nyúló zuhatagát.
Ezernyi kérdéssel pillant fel rám
a szeretetét ontó barna szempár.
"Reggel van? Este? Vagy hajnal talán?"
Időt nem ismerve tekintesz reám.
Mosolyomtól megnyugszol és viszonzod azt,
így nyújtod felém a két kezed.
A napsütés lelkedben új dalt fakaszt,
új Csodát szőtt a képzelet!
,,Szárnyalj és süssön arcodra a nap,
Örvendj, mert a szíved szeretetet kap.
S ha már mosolyogsz, oszd meg velem,
Hogy mindkettőnknek szép napja legyen!"
Szabolcsi Erzsébet: ÚJ NAP
Rámkopogott a hajnal,
gyöngéden megérintett,
súgott egy-két szép szót,
s én félálomban követtem,
még duruzsolt fülemben álmom,
még pilláim mögött képek vonultak,
még lüktetett bennem valami túlvilági zene,
még nehezen szakadtam el a varázslattól,
még félig-meddig visszahulltam az öntudatlanságba,
s akkor megéreztem az új nap illatát,
akkor hűs friss szelek cirógattak,
akkor felcsendült egy új dallam,
akkor résnyire nyílt szemem
felfedezte a felszökő fényt,
a valóság színes felhőit,
s jó volt megéreznem
az új nap csodáit...
Szentmihályi Szabó Péter: REGGELI IMÁDSÁG
Köszönöm, hogy ép-egészen
Megértem e szép napot,
Köszönöm, hogy szenvedésem
Reménységben meghagyott.
Köszönöm a kétkedésem,
Hogy Véletlen játszadoz
Velem itt a sötétségben,
Rettegvén, hogy meghalok.
Köszönöm, hogy ma is éltem,
Bár vetésem elfagyott,
S hogy ebben a Nagy Egészben
Egy test s lélek rám jutott.
Sz. Szécsényi Barbara: ÉBREDÉS
Résnyi fényt cseppent az ablak:
arcokra fest
hajnal-sugár.
Virraszt a csend,
- a Hold felett -
ezüst homály.
Kósza Szél kacsint a Napnak,
szárnyával int
a pillanatnak.
Felhők ölén
szunnyadt remény:
- tán felriad.
Szilágyi Domokos: HAJNAL
A csönd lüktet a félhomályban,
hulló lombokat ringatón,
szépségektől terhesen,
mint ahogyan ver a szívem.
Hajnalodik - a nappal ásít
álom-ittasan, fél-éberen,
akárcsak én; - táguló tüdejébe
szívja a kocsonyásan-remegő ködöket,
s mint az ember szeme,
- ha könnyíthet lelkén,
gondjai kevesbednek -,
lassan tisztul a táj.
Várom, hogy mozduljon a hajnal,
friss lendülettel lépjen
a világosság felé,
a hajnal is vár engem.
Farkasszemet nézünk. Tétovázunk,
biztatgatjuk egymást.
Nehéz az első lépés,
csábító a kába álom.
De aztán mégis: egymásra nevetünk,
s megindulunk vidáman, kéz a kézben,
mint szerelmesek,
hogy huszonnégy órán keresztül
gyűjtsük az erőt és a kedvet,
amellyel holnap - újrakezdjük.
Técsi Csilla: KELJ ÚTRA A NAPPAL
A Nap harmatgyémántos álmából ébredezik,
Lustán bontogatva aranyló, kócos tűzhaját.
Korai fénye sima víztükrön ábrándozik,
Titkos mélybe dobva bíborszín hálósapkáját...
Kelj útra a Nappal, jut neked is a csodából.
Tóth Árpád: Ó, ÉDES NAPSÜTÉS!
Ó, édes napsütés! felém ragyogva fordul
A sok-sok bús dolog s a sok bús szürke hely,
Megannyi drága serleg, szinültig telt kehely,
Melyből a habzó, dús fény részeg bőséggel csordul -
És részegít a látás, szeszéllyel kitalált
Eszmék tánca agyamban bódult karnevált rendez,
És csak iszom a fényt... szomjas, szegény szememhez
Emelem az ömlő fény egyetlen italát...
1912
Weiner Sennyey Tibor: A REGGELI KERTBEN
A reggeli kertben úgy bolyongtam, mint éhes
isten, mint kószáló, szomjas halhatatlan.
Csak szalmaszálat szívtam, és csakis
gyöngyházfény harmatot ittam.
Tobozok voltak az én szobraim, és rőt
fasor volt az én gyapjas nyájam.
ruhát rám szőke patak szőtt,
szerető madarakkal háltam.
Most ismét itt vagyok a reggeli kertben.
Sétámat sípon játszom, s az éjszaka
rám borul forrón, fodros szerelemben,
mint csillagokkal rakott szoknya.
De halandó vagyok. Éhem hús, ha oldja,
szomjamra csak vér és bor adhat enyhet.
Embernek szült a Föld, s hogy jót adjak vissza:
emberként járom a reggeli kertet.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Életképek |
|
|
|
Címkék: lélekcsengőjéről, legcsodálatosabb, öntudatlanságba, harmatgyémántos, hamvasszürkéje, gyöngyharmatos, megmosolyogtat, tűzreménységet, mindkettőnknek, messzemaradva, gyöngyházfény, visszaérkezem, gyöngyszínűek, visszahulltam, félistenekkel, könnyharmatok, szentmihályi, hálósapkáját, szétzilálták, bizakodóbban, varázslattól, tolóhullámai, elmosolyodsz, biztatgatjuk, ismerősömnek, pillanatokig, személytelen, farkasszemet, csillagokkal, reménységben, denevérekkel, mosolyvarázs, homályüvegét, változhatlan, félhomályban, szalmaszálat, esetek többségében, lehetőség benne, szív bele, gonosz ebből, percet várja, társaiddal kedvesen, reggeli ébresztő, többi sugár, ébredő világgal, hullámon állni, éjszakai sivatagnak, hajnalszél kibontja, bíboros ruháju, gond komor, reggelt éneklem, enyhe szépet, REGGELI ÜDVÖZLET, SZÉP NAPOT MINDENKINEK, Monica Baldwin, Aranyossi Ervin, Aranyosi Ervin, ÉBRESZTŐ GONDOLATOK, REGGELI GONDOLAT, REGGELI JÓKÍVÁNSÁG, Áprily Lajos, VIGASZTALÓ VERS, Babits Mihály, REGGELI ÉNEK, Berzsenyi Dániel, Danó Tímea, REGGEL MOSOLYA, Egyed Emese, FÜST MILÁN, HAJNAL ELŐTT, Szabó Lőrinc, Jaroslav Seifert, SZÉP JÓ REGGELT, Erdődi Gábor, Juhászné Bérces Anikó, MADÁRDALOS JÓ REGGELT, Kaffka Margit, Koós Attila, Gondolatom Te, Hogy Ég, Lovas Éva, NÉHÁNY SZÁL VIRÁG LELKEDNEK, Lupsánné Kovács Eta, Mészáros Ferenc, Móricz Eszter, Nagy István, CSÖND PARTJAI, Nemes Nagy Ágnes, Petri György, REGGELI KÁVÉZÁS, Pogány Zoltán, ŐSZI REGGEL, Sango Villagren, ÉBREDŐ CSODÁK, REGGELI CSODÁK, Szabolcsi Erzsébet, Szentmihályi Szabó Péter, REGGELI IMÁDSÁG, Hogy Véletlen, Nagy Egészben, Szécsényi Barbara, Kósza Szél, Szilágyi Domokos, Técsi Csilla, KELJ ÚTRA NAPPAL, Tóth Árpád, ÉDES NAPSÜTÉS, Weiner Sennyey Tibor, REGGELI KERTBEN,
|
|
Online
