Zsigai Klára versei - Zsigai Klára,ZSIGAI KLÁRA VERSEI,Egyetlen Ajándéka,ÁRNYÉK FÉNYBEN,HOGY HOZZÁD BÚJJAK,ÉDES DACOLÁS,ÉLET CSÓNAKJÁBAN,Csókai Andrásnak,FORDUL KOCKA,FOSZLÓ HOLD,HIÁBA TAGADNÁM,HOLNAPÉRT SÍR HARANG,IGAZSÁG ARCA,KARÁCSONY ÉJJELÉN,KARJAIDBAN ÉBREDEK,Felkelő Nap,MONDJ EGY IMÁT,NEKED ÍROM KEDVES,Tudod Kedves,Elmondom Kedves,ÖLELJ MINDÖRÖKRE,SZERELEM TENGERÉBEN,SZÍVEMBEN ÉLSZ,SZORÍTS MAGADHOZ,VÁGYAKAT KAVARSZ FEL,SIESS MÉG,VIDD MAGADDAL, - menusgabor Blogja

Továbbiak »

Belépés

			menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac /			Menus Gábor 1940.08.11 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Zsigai Klára versei

2021-01-29 21:15:46, péntek

	ZSIGAI KLÁRA VERSEI AJÁNDÉK! Gondolat magával ragad, táncot lejt kecsesen, lelkemig hatolnak - megnyugszanak mámor suttogó szele szavát, mit üzen a vágy. Újra- meg újra vulkánként tör fel szüntelen, utat keres, zakatol fejembe a tudat-alatti apró fogaskereke kapaszkodva pörög a végtelenbe. Sorsunk - önmagunk, hosszú - rögös út vezet, terhét cipelve elviselni néha kegyetlen, lehetetlen. Párját vesztett görbe, fagyos sínpárok reszketnek megbicsaklott életek újra remélnek! Filmként pereg életünk, elmúlt sok forró nyár emléke, titkos álmok, remény, boldog ölelés, csókok édes íze vad vágyat kelt, reszketőn csillagok közt táncot jár, vágyunk mezején kinyújtott kéz, szerető kar mely csak ránk vár ezek vagyunk egymásnak, Az Élet Egyetlen Ajándéka. Kívánság, béke letört odvas ágak fakadó rügyek orvosa, Te vagy nekem Ajándék, szívemnek balzsam, kacagó mosoly, árnyékban a fény, hű társ, véget nem érő szerelem, boldogság, sírig tartó szeretet. ÁLMOMBAN álomvilág peremén ringató karodban keresem ajkadat kezedet érezzelek minden sejtemmel megpihenjek veled... részegítő mámor gyere közelebb virág vagy hegyek csúcsán hajnalt fest éjben a csillag a hold ránk nevet kezed lágy érintése rejtett kincseim szüntelen kutatja - nevem mondod soha meg nem unva égi manna, csók virágok nyílnak madarak nekünk dalolnak rólunk suhog fák levele selymes fűben elheverve hevét gyújtja a szerelem tudat, mi testet átjárja gyönyör mámor-csurgatott méz édes lehelete, karodban heverek veled ébredek...álom véget ért szememben könnycsepp viszonzott csókok fénysugár... nézek rád. ÁRNYÉK A FÉNYBEN Szikrázik a tél csipkés jégvirágok nyílnak sóhajok éjszakája hontalan fagyos ágak hitet tőrrel szúrnak szenvedés és gyász árnyék vetül a fényben könny szökik ég kék színében hullámok érik ködös magányt holnaptól féltve élni a mát szakadék szélén halad az út félőn nehogy belecsússz hant lehet rögös fagyos visszhangtól fájón koppanós konkoly került búza közé hajszál gyökerét senki ne tépje éledő magvak sorvadnak marokba szorultak öklök torzult lelkek vad áradása aratáskor égjen konkolynak lángja disszonáns a dallam hamis a szó ködvilág árva csendje betakar erőszak sebei mélyek lélegzek még élek sötét nyirkos éjben remények tiszta ölelések örökké létezek ködöt lehel most utolsó szó: Fények gyúljatok őszinte hangok még utoljára torok szakadásig szóljatok! ENGEDD, HOGY HOZZÁD BÚJJAK Kihalt a világ, mostoha a sors tán megszűnni készül az élet lelkem árva, néma a gyász, harmatcsepp az uzsonnám szeretet fénye lámpát gyújt már nem félek, csak kérek fázik a lelkem, remeg szám engedd, hogy hozzád bújjak! érezzem, valahol várnak rám ÉDES DACOLÁS Ne várj Ne jöjj elém Kezem már nem Nyújtom feléd Nem megyek Nem akarok Testemből Burkom adom Bűnödre Nincs bocsánat Szívembe Átutazó vagy Nem kérlek Súlyom alatt Ne hord Terhemet Csak utamat Keresem! Égi vágyak tüze Hevesen lobog Élet füstje Patinát fest Visszahív Szívek harca Kincseinkből Gyümölcs lesz Boldogság Teremtője. A sors Tán nem lesz Mostoha Vágyak tüze Drágakövek Fényében ég Csak Veled Maradok Vigyázok rád Bármerre jársz Örökre! ÉJ HEGEDŰJE Ne szólj most, hunyd le szemed, csend mesél nekünk, hallgasd, mit üzen az éj, hold az égnek, testem forró lángja, remegő ajkak, összeérő vállak, szavak börtönében ölelj, szeress! Dalra fakad éj hegedű lágy sóhaja, könnyeket csal, életet lehel. Ne szólj most, hunyd le szemed! ÉLET CSÓNAKJÁBAN (Dr. Csókai Andrásnak) Ha meginog élet csónakja, elfogy a lélegzet, Lelkekre árnyak hullnak, felhők tornyosulnak. Reszkető kéz még remél, bátorság lábakba száll, Akkor kell, az igaz, hű Barát! Láttál már: éledő rügyet, boldognak induló életet, odvas, öreg fákat, kerékbetört sorsokat, Nemzetre, gyermekre hulló könnyeket. Szemekben boldogságot, hitbe vetett csodát. Búcsúszót már kimondani nem tudót, tehetetlenség keserű záporát. S hogy a halál is lehet jó barát, Magányban elvetélt sors még az égbe kiált! Oly kegyetlen a világ, ajtók sorra csukódnak. Ki gyújt fényt az értelemnek? Ki tehet ellene? Mindennapos iszonyatok országának, utolsó szenvedés hideg verítékét ki töröli le? Csak az látja, ki érzi, mit felhő eltakar. Lelkekbe erőt adsz, hitet teremtesz. Tetted, szereteted mindent elmond. Utolsó reményt égből lehozod. Velünk lélegzel. ÉN OTT LESZEK... Én ott leszek, veled, melletted, szorítva fogom majd két kezedet, átölellek szorosan, hogy még egyszer érezzelek, "Élet igazolja minden tetted"-et. Eldúdolom koldusok utolsó dalát, szívemben hordozom a lüktető imát. Egyedül vagy, és én egyedül maradok, nem érdekel a világ, vulkánként tör fel utolsó vágy, határtalan szenvedély, meg nem élt ma, behozhatatlan holnap, szitáló ködbe kúszik a jövő, válasz nélkül maradt kérdések sora: méhébe befogad majd a föld? Jó sem leszek többé már soha, ne kérdezed tőlem miért fordult el a világ, Mint gesztenye a tüskés házából, kifordult magából, csúfos gonosz nem szenderül, válladra ül, ott hegedül! Én ott leszek, mindig veled, görcsbe szorítva fogom majd két kezedet, selymes kéreg, múlt emléke vigasztal, gömbölyödött marok arcomhoz simul, ráncok mélyén könnyet töröl, elmúlt a nyár, hajnalba fordult az ősz, én azt mondom csak: Köszönöm! Ott leszek, mindig melletted, mert szeretlek, féltelek! Átölellek, szenvedéllyel, szorosan hogy még egyszer érezzelek, Én ott leszek... melletted! FORDUL A KOCKA... Álmomba újra enyém volt a virágos rét, pattanó rügyek, harmatos rózsa. Levéllé cseperedő fodros hajtások, hajszál gyökerek, kicsi virágbimbók, ...párnámon száradó könnycsepp. Titkos vágyam még nem mondhatom, féltem, álmodok róla, hozzám tapadt, pillanatra sem engedem, földből kibújó harmatos csíráját, testemmel minden nap megvédem. Igazság útján lábam nyomát otthagyom, megalkuvó nem leszek soha, mit elkezdtem, becsülettel befejezem, fordul a kocka, oldala már megbillent! Szenvedés igazgyöngyöt teremjen! Nem kérek ajándékot, csak mi jár, Karácsonyt talpig díszben! Magamhoz ölelhessem, kik hosszú utamon kezemet fogták, velem jöttek, szeretet aranyszálak láthatatlan égi tükre. FOSZLÓ HOLD Mert véletlenek nincsenek, csak teher, váll és zuhanás. Súlyos földdöngölt-képzelet s a betöltetlen akarás. Viselném a csillagjelet, üzenném, hogy vannak csodák. Tetteimre nincs felelet: a fény az égen most fut át. Hogy küldetés vagy ítélet, azt súlyozza a foszló Hold. Pirkadatban, ó, mi éled, mi álmaimtól megóvott? Fényt vinni az életekbe, ez lenne most legszebb jajom. S a Napkorong bíbor teste messzire viszi el bajom. HA AKAROD! Ha akarod, most veled álmodok, Szavaimmal megnyugtatlak, Ami fájt,már soha ne fájjon. Ha akarod, most elvarázsollak, Koronaként kúszó fényben, Testemmel lelked melegítem. Ha akarod, karomba ringatlak, Szívemhez hajtom fejedet, Érezhessem lüktető sejtjeidet. Ha akarod, szótlanul nézlek, Gondokat távol, messze tartom, Lágy szellőből szivárvánnyá válok. Ha akarod, őrzöm féltett álmod, Napsugár szirmokkal melegítelek, Ha meglátsz, szemed káprázzon. Ha akarod, karom feléd nyújtom, Szívem fényét szórja mindörökké, Ha nem bánod féltett Kincsem. HIÁBA TAGADNÁM! Nap fényében fürösztöm arcom Szemem csukott pillái közt kúsznak Emlékek képe - széttört vágyak Könnyű kis bolyongás Gyere, várok rád! Simogató kezed ajkamon érzem Út szélén virág nyílik Tarka lepkék kergetőznek Rád gondolok, idézem mi szép Elveszett álmok visszajöttök még? Hangod hallom Látlak, itt vagy velem Csend borítja védő szárnyát ránk. Titkon arcod simogatom Igéző sejtelmes mosolyod Vágyad keresem. Számon érzem a szád Forró csókod Bőröd illatát Hiába tagadnám. Elveszett álmaim kutatom Idézem a múltat Kezemben érzem kezed Jaj most fel ne ébredjek! Rád gondolok Veled vagyok Megigéznek a boldog percek! HOLNAPÉRT SÍR A HARANG Uram! - látod a fényes gömböt kezemben? Zsarnokság lánca, húsba vágott sebek Nem gyógyítja semmi, elme el nem feledte, Határ nélkül gaz, szemét, Országunkban ne teremjen! Fagyott a gondolat, lélek, Álmok nélkül nem élhetjük életünket! Nem kértünk új ruhát, - Nekünk jó a régi Száműzött hazát, hontalan éjt, Táncát ne járják idegen szellemek Fagyos gyűlölet könnye se peregjen! Igaz szó légbe száll, emlékezet kihagy, Fentről látod mindezt, Istenem, - itt vagy? Harang sír az éjben, holnapért Neked üzen! Remény, erő el ne hagyjon, Segíts meg minket! Gyűlölet gyógyír nem lehet, Összetartó szeretet ereje segíthet! Féltjük hazánkat, védjük rendületlenül Biztatjuk egymást, - ne feledd Magyar! - Isten mindent lát, most is velünk van! Alszik égen a sok kis csillag, Fagyos szelek dúdolnak álmot Jégvirágok sóhaja nyílik hó-paplan alatt - Isten most is lát, mindig velünk van! HONTALANSÁG Csikorognak a sínek, kattognak a kerekek, Vonat meg nem áll, nélküle megy tovább. Fényesre csiszolta élet mocskos szemete, Éhes a száj, görcsösen kapaszkodnak kezek, Kenyeret törnél, de lassan már nincsen kinek! Csikorognak a sínek, kattognak a kerekek, Vonat meg nem áll, nélküle megy tovább. Hontalan a nemzet, kincsek sorra vesznek, Álmodnád a Jövőt, Új Nemzedékek útját, Építheted alapok nélküli álmaid légvárát! Csikorognak a sínek, kattognak a kerekek, Vonat meg nem áll, nélküle megy tovább. Felhők gyűlnek az égen, orkán pusztít itt lent, Kő kövön nem marad, -halál, ár, tűz, éhség, Lét most a tét - túlélni, küzdeni a holnapért! Csikorognak a sínek, kattognak a kerekek, Vonat meg nem áll, nélküle megy tovább. Nem kellenek hősök, rothadó, száraz lelkek, Csak aki a lélekpusztulást még megérzi, Tudja jól mit jelent, Becsület, igaz szó, összetartó hazaszeretet! Csikorognak a sínek, kattognak a kerekek, Vonat meg nem áll, nélküle megy tovább, Kincs alámerül, haszon-érdekkel egyesül! Ember se legyen! Ha arctalan az igazság Nincs akarat, belátás! Uram, kísértés hazug völgyét hantolod ránk! Igazságról, Új hazáról, Szeretetről álmodok, Hogy hontalanság nélkül, végre békében lakhatok, Hazát talál a szeretet, -kín, szenvedés már egyek, Igaz népnél a tenyerek égig összeérnek! Csikorognak a sínek, kattognak a kerekek, Vonat meg nem áll, nélküle megy tovább. Kezem nyújtom, nem kérek mást a világtól, Tévedhetsz, feledhetsz, bocsánatot kérhetsz, Vak koldusként is, kezünk összeérjen! IGAZSÁG ARCA! Láthattam volna, de csak ma látom, földek, rétek virága, nem terem holnapot! Hallhattam volna, de csak ma hallom, meghallani nem akartam, nincs igazság, demokrácia hatalomé az uralom! Érthettem volna, mit hinni soha nem akartam, álarcban öltött testet, erőszak, közöny, mocsok, aljas tettek! Tudhattam volna, vakon hittem, jövőben bíztam, égre nézek, szó kevés, mit látok, fényre, napsugárra vágyok! Érzem bőrömön, mit gondolni sem mertem, anyagi jólét, tűzhöz közel adatik, évszázados veríték munkája kezek közt tűnik el! Lélek el nem viseli, fel nem dolgozza soha, testi fájdalmat bőrömön érzem, kevés egy élet, mostoha a sors, külön békét kötöttem magammal, és az Istennel! Tudhattam volna, már pontosan tudom, igazság arc nélkül jár, évszázadok hazug fátyla álarcokra égett, senkit nem érdekel a kor, szívet tépő szenvedés, fájdalom! KARÁCSONY ÉJJELÉN Harang szól most az éjben, Fenyőillat - gyertya lángja Reményt gyújt szívekben. Kipirult arcokon örömkönnyek, Most még együtt vannak, Távolból is minden eljöttek, Várva várt Jézus születésére! Terhek most súlytalanná válnak, Szívekben fényt gyújt a szeretet, Varázslat most minden, - Rejtett a félelem, keserű könny, Eltűnnek határok, Szemekben vágy, itt van végre A meghitt, várva várt Karácsony! Ezüst fényben tündököl, Fehér tüll ruhája szikrázó fényt szór, Ajándékok, csillagszórók pattogó tánca, Sült alma, fahéjas foszlós kalács, Diós, mákos bejgli illata vágyakat kelt Fény csillan a szaloncukron. Néma reményt gyújt szívekben! Karjaimba veszem a csillagokat, Fenyőillattal megszentelt világot, Megölelhetem végre - egekig repülök, Szeretet ragyogja be a világot! Csodálat könnyeitől szó elakad, Értünk szól most a harang az éjben, Együtt-egymásért, az egész Világon! KARJAIDBAN ÉBREDEK Tűzforró ajkak, Ölelő karok sóhajok, Vágyak útra kelnek, Éjszaka csillaga, Hevesen izzó Táncot lejtenek. Perzselő szikrák, Zsibogás, Hormonok, kéjek, Gyűrött ágy, Ölelések, Szavak, vallomások, Vágyak egyesülnek. Egy a párnánk, Lélegzetünk, Szívünk dobbanása, Édenkertben tévedtem veled, Szíved kapuját Ritmusra döngetem. Hívó szavad hallgatom, Bársonyos Ajkad keresem, Hozzád bújok, Átkarollak, Testünk forrón, egyé váll Két lüktetőszív meséli tovább. Felkelő Nap Fátyla betakar, Fényt gyújt a mának, Tovakúszó árnyak, Csillogó szempár, Boldog szerelem szárnyán Karjaiban ébredek. MONDD, MIT ÉRZEL? Mondd, mit érzel, mikor szív csordultig tele, Kérdésre nincs válasz, sorra pusztul a jelen Magányod súlyként cipeled, nyakadba szakad Szeretni akarsz, de hideg, fagyos a gondolat Mondd, mit érzel, mikor lelked vérzőn sebzett Durva szavak özöne szívedben szüntelen lüktet Átkok keresztje földbe döngöl, ború sóhaja éled Felhők közé nézel, isten pillantása figyel téged! Mondd, mit érzel, mikor gond láztól gyötör, Felhő reményt takar, Isten malma lassan őröl Kérlek, add meg napi kenyerünket Istenem, Szenvedünk elnyomásban, ne pusztuljunk bele! Mondd, mit érzel, mikor könyörgő szó égbe száll, Ne csüggedj, ne add fel, ne hidd, mindennek vége, Verítéked hull, hittel rebeged, mormolod imád, Utolsó erőddel még kiáltod: - Távozz már Sátán! . MONDJ EGY IMÁT, KÉRLEK! Semmit ne kérdezz Miért, hogyan, minek... Elmondani nincs idő Fájdalmam oly nagy Kinek tenni kellene Hazug, cinkos, hallgat Csak tedd össze kezed Nézz fel az égre Mondj egy imát, kérlek! Szeretet ereje segíthet! Harcolok igazságért, Csepp könnyem kiált Sziklák csúcsát ismerem Kerékbetört élet lehelete Küzdőtér az égben Kérj áldást, szeress - feledj Csak tedd össze kezed Nézz fel az égre Mondj egy imát, kérlek! Szeretet ereje segíthet! Maroknyi fájdalom Toronyig ér a múlt Néma csillag pislog Szívem fagyott Vétlen áldozat Földönfutó kegyetlen sors Csak tedd össze kezed, Nézz fel az égre Mondj egy imát, kérlek! Szeretet ereje segíthet! NEKED ÍROM KEDVES! Elmondom, mit jelentesz nekem, szavakba foglalni nehéz, most mégis, megkísérelem a lehetetlent! Szeretem, ahogy közeledsz felém, becézel, féltve vágyaim, őrzöd álmaim. Velem vagy, rám hajolsz, Természet adta gyönyör, érzések kertjében veled, eggyé válni boldogságban, csillagok közt lebegni a végtelenben. Tudod Kedves! Mit jelent nekem, mikor jössz felém, szemembe nézel, gyengéden átölelsz, babusgatsz, megcsókolsz, magadhoz szorítasz? Elmondom Kedves! Úgy szeretlek, ahogy vagy! Boldogságot, csak szerető szív adhat! Féltőn szárnyad rám teríted, szemed fényével őrzöd sóhajom, szükségem van Rád, egy életen át! ÖLELJ MINDÖRÖKRE! Tudod, már ne gondolj arra: mi lesz, ha megszűnik lét, égen varjúhad kering, Újvilág röghöz köt, Jelen, s múlt keveredik. Ronggyá gyűrt a múlt, malom évgyűrűkre tépte, idő vasfoga marta, élet-vásznára feszül képe. Gondoltál valaha arra: még nem is éltél, nem öleltél, kenyér morzsája maradt, lelkedbe őrzött vágyaiddal? Már ne gondolj arra, mi fáj, fények lassan kialszanak, idő vonata egekbe suhan. Nyitott szemekbe port fú a szél, forr a világ, csírája fércet fűzött rég a múltba. Érzések vulkánként törnek fel, könny permetet lehel: érintsd meg lelkemet, még utoljára simítsd arcomat, testem szorosan fond karodba, Ölelj mindörökre! RÁD GONDOLOK, KEDVES Ha valami szép, és gyengéd, mi léleknek gyógyír, varázslat, könnyet csal szemembe... Rád, gondolok, öledbe kuporogva védtelen gyermekként hozzád bújok, érezzem tested, selymes bőröd, ringató két karod, nyakadhoz bújok, vigaszt keresek, mint tűzre ,,rossz fát" tett kisgyerek. Lecsorduló könnyemet törlöd, simítva hajkoronám fürtjét, arcomat, homlokomra sok-sok apró csókot adsz. Mikor felhők tornyosulnak, sír a lelkem, te kis bohóc, gyermeki grimasz a vigasz, orromhoz bújva, érinted orrod, kimondatlan szavamat is tudod, észrevétlen arcomra mosolyt csensz, pajkos szemed tekintetet keres... ereidben izzik a tűz szüntelen, boldogság melege járja át testemet, vágyak gyengéd sóhaja kísért, fátylát lebbentve, fények útján rólunk mesél. SZERELEM TENGERÉBEN Reggeli napsugár simogat kedvesen Boldogan nézem csillogó szemedet Nyakadhoz bújok Karjaidba fonom testem Felhőtlen szerelemünk Tengerét keresem. Tüzes pokol-lüktető testek mámora éled Ujjaink gyengéd játékos táncba kezdenek Vágyak minden rezdülésre Szenvedélyt kelt Feszülő ringó testek Határt nem ismernek. Megölellek mohón követelem szerelmed Erogén zónák varázslatok kertjében Hajadba túrok,hozzád bújok Vágyak, rejtett zugok Ezernyi fény szikrát szór Életre kel valahol. Testünk eggyé váll szánk némán összeforr Boldog halk sikoly szakad fel Lüktető szívek éneke meséli tovább Nincs annál édesebb Mint a csókkal zárt Szerelem! SZÍVEMBEN ÉLSZ Szótlan gyermeki vágy nem enged el, Árnyék száll éjben, halkan megszólít Lüktető szavad, szívem veri dallamát. Nem várok semmit, mégis megállok Szemedben keresem ébredő vágyat Gyengéd pillanat kerít hatalmába, Megláttalak, kezed kezemhez ért Lopott perceket nem számolom Vágyak vulkánja egyre kísért, Most is szívemben élsz! Tavaszi rét tarka virágát hoztad, Szótlanul jöttél féltőn megöleltél, Sóhajod, ölelő karod szép emlék, Mosolyod igéz, pillantásod keres, Megérintetted szívemet! Halld meg a hangom, lelkünk összeér, Hunyd le szemed, fogd a kezem Engedd, egy perc csak az élet, már hozzám tartozol, Szeress, szerethesselek! SZORÍTS MAGADHOZ! Nézz rám! Szemem könnyes, Sírva ölellek meg, Hozzád bújok, Csókot adok, Hiszem megérted, Te is így érzed. Nézz rám, Ne rejtőzz! Szemed látni akarom, Szívemen, lelkemen át, Öröm markában tartani, Csak nézz, Nézz rám! Elfutni se akarj! Ha hiányzom, A szíved fájjon, Szeress... ölelj, Ahogy csak tudsz, Roppantsd szét testemet, Szoríts magadhoz. Ne kímélj!...érezzelek, Nézz a szemembe! Testem érted eped, Tudnod kell, Nagyon szeretlek! VÁGYAKAT KAVARSZ FEL! Szivárvány fénye szűrődik pilláimhoz, arcod sokféle varázsa, álmodozok, elmerengek Rólad, Veled, hallom lélegzeted, hullámzó, háborgó tengert szívemben, Vágyakat kavarsz fel! Bánat könnyekkel szemedben, gondtól megtörten reményt vesztve felhők közé menekülve, csokorba szedem boldogság csillogó könnyeit karodba bújok, megpihenni! Súlytalanul szeretni, felfedezni együtt tovatűnő ismeretlent mámor fényében összefonódva testek rezdülését, hullámzó árnyvonal tovakúszó vágy pergő boldogság képe tovaszáll... Vágyakat kavarsz fel bennem! VÁRJ, NE SIESS MÉG! Nyár forró csókja, mint zamatos szőlő, Ősz pompája szemet gyönyörködtető. Szeptember édes sóhajtása, maga a báj, Tél csupa hópehely, fátyol, csipkevirág. Mintha parttalan álomba merülnék, Leheletnyi élet kincse, utolsó percei, Szeptember édes sóhajtása, csillagok Mámoros fénye, - Várj, ne siess még! Élet gyarló percei egyre közelednek, Engedd, álmodjam újra, mi szép, Táncoljunk csillagok vakító fényében, Hozd vissza lelkünkbe nyár melegét! Ősz rozsdás levelei pajkosan kergetőzve, Pörgős táncukat lejtve sorra elköszönnek, Megdermedt hóban roppannak léptek, Perceket nem számolom, csókodat kérem! VIDD MAGADDAL! Álmaimban sokszor visszatérnek Illat felhőkbe burkolt tarka rétek Tenger hullámain táncoló fények Merengő sóhajok hídján remélek Lábaid elé színes virágok, borulnak Éjszaka fényei lopva hozzád bújnak Vidd magaddal hitem széttört álmom Rejtsd el szívedben angyali sóhajom

0 komment , kategória: Zsigai Klára

Címkék: lélekpusztulást, gyönyörködtető, szerethesselek, megérintetted, csillagszórók, szenvedéllyel, fenyőillattal, megnyugtatlak, tehetetlenség, megnyugszanak, elvarázsollak, megbicsaklott, rendületlenül, behozhatatlan, kincseinkből, visszatérnek, összefonódva, hazaszeretet, szivárvánnyá, csillagjelet, visszhangtól, országunkban, boldogságban, szaloncukron, tornyosulnak, visszajöttök, megölelhetem, igazgyöngyöt, kapaszkodnak, megkísérelem, gömbölyödött, csipkevirág, pusztuljunk, örömkönnyek, születésére, súlytalanná, hold ránk, dallam hamis, égbe kiált, lüktető imát, tüskés házából, betöltetlen akarás, égen most, foszló Hold, boldog percek, fényes gömböt, tenyerek égig, egész Világon, csókkal zárt, perc csak, szíved fájjon, Zsigai Klára, ZSIGAI KLÁRA VERSEI, Egyetlen Ajándéka, ÁRNYÉK FÉNYBEN, HOGY HOZZÁD BÚJJAK, ÉDES DACOLÁS, ÉLET CSÓNAKJÁBAN, Csókai Andrásnak, FORDUL KOCKA, FOSZLÓ HOLD, HIÁBA TAGADNÁM, HOLNAPÉRT SÍR HARANG, IGAZSÁG ARCA, KARÁCSONY ÉJJELÉN, KARJAIDBAN ÉBREDEK, Felkelő Nap, MONDJ EGY IMÁT, NEKED ÍROM KEDVES, Tudod Kedves, Elmondom Kedves, ÖLELJ MINDÖRÖKRE, SZERELEM TENGERÉBEN, SZÍVEMBEN ÉLSZ, SZORÍTS MAGADHOZ, VÁGYAKAT KAVARSZ FEL, SIESS MÉG, VIDD MAGADDAL,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]