Kereszténydalok, versek a szeretetről - VERSEK SZERETETRÖL,ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR,Téged,Testedet,Helyetted,Mert,Hogy Jézust,Bódás János,ELVESZÍTHETETLEN ÖRÖM,Dévényi Erika,AGGÓDÓ SZÍV,AHOGY NAP SZÉL,ÁLDÁST KÉRVE,Visszaadod Istent,Amivel Te,BARNUS IMÁJA,Peák Barnabásnak,BÉKE BENNEM,BOLDOG CSALÁD,Kérik Istent,BOLDOGNAK LENNI,CSAK AMIRE VÁGYTOK,Kérem Istent,Hogy Isten,CSAK ÁLLOK,CSAK ÍGY LEHET ELENGEDNI GYERMEKET,Mindig Isten,CSAK ÚGY,CSEND HANGJAI,DALOD ÉRINTÉSE,Amelynek Te,ELMÚLÁS BÉKÉJE,GYERMEK HIT,Gondolj Istenedre,HEGYTETŐRŐL SZÓLJ,KÉSLELTETETT HANG,MINDEZ CSAK SZÍVEM DALLAMA,NYUGALOM TAVA,Dömötör Ilona,AMINT TE AKARATOD,ÖREGES ESTI IMÁDSÁG,ŐSZI BÉKE,VELEM MARADNAK VIRÁGOK,Endrődi Sándor,KÖVESSÜK ŐT,RÁHAGYATKOZÁS IMÁJA,Füle Lajos,AKKOR JÖN EL,CSAK SEGÍTHET,MAGA AZ ÉLET,HANYATLIK MÁR NAP,KÖNYÖRÜLJ KÖRNYEZETEMEN,NYUGODJ BELE,VAGY GYÜMÖLCS,SZÉP ÍGY,JÉZUS FÁI,Hallgatja,DRÁGA VÉRT,Gégény István,MONDOTT IMA,HADD MENJEK ISTENEM,MINDIG FELÉD,Kutasi József Antal,Paulo Coelho,Juhász Gyula,BETLEHEMES ÉNEK,AHOL TE VAGY ISTENEM,KÖSZÖNÖM URAM,Köszönöm Uram,M - menusgabor Blogja

Továbbiak »

Belépés

			menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac /			Menus Gábor 1940.08.11 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Kereszténydalok, versek a szeretetről

2021-02-21 21:30:29, vasárnap

	KERESZTÉNYDALOK, VERSEK A SZERETETRÖL ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR... Mielőtt a világ meglett Ő már téged eltervezett Téged Ő már akkor szeretett. Testedet Ő alkotta, lelkedet Ő formálta Azért vagy mert Ő akarta Áldjon meg téged az Úr És őrizzen meg téged Ő Világítsa meg rajtad Arcának fényét s könyörüljön terajtad Ő Fordítsa tereád Az Úr az Ő orcáját Adjon tenéked békességet És hozza el az Ő országát Mikor elszakadtál tőle Ő utánad jött a földre Helyetted Ő ment keresztre A halálból kihozott, sebeivel meg- gyógyított vérével tisztára mosott Áldjon meg téged... Megmentette a lelkedet, Tőle kaptál új életet Mert Ő maga a szeretet Ő a te édesapád Országa a te hazád, Míg odaérsz Ő vigyáz reád Áldjon meg téged... ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR - Videó Link Link DE JÓ VOLNA De jó volna jónak lenni, Szüntelenül hitben élni, Istent és egymást szeretni, Rosszért is jóval fizetni! Tudom ám, hogy gyenge vagyok! Szívem mélyén jót akarok, De ki segít engem ebben, Hogy a sok jót végbevigyem? Ugye, meghallgatod imám, Szerető mennyei Atyám? Lelked által segíts engem, Hogy Jézust híven követhessem. Bódás János: ELVESZÍTHETETLEN ÖRÖM Nem igaz, hogy az élet rút, kegyetlen, sok öröme van, elveszíthetetlen. Van öröm, amely mindörökre tart, nem árt neki se szó, se tűz, se kard, se fagy, se szélvész, átok vagy nyomor, mitől a világ oly sokszor komor. Van öröm, amely soha nem apad, s ez az öröm: add másoknak magad! Míg élsz, magadat mindig adhatod. Adj szót, vigaszt, ha van falatot, derűt, tudást, vagy békülő kezet, mindez tiéd! Vesd másba s nézheted, hogy nő vetésed, hozva dús kalászt, s meggazdagítva lelked asztalát. Csoda történik: minél többet adsz, te megad annál gazdagabb maradsz. Dévényi Erika: AGGÓDÓ SZÍV Az aggodalom olyan, mint a hintaszék. Csak indulsz, de az út végére sosem érsz. S míg a hintaszékben legalább tiéd a nyugalom Addig békéd elvész, szorítja az aggodalom. Hiába félted gyermeked, hogy rossz útra lép Nem aggodalmad óvja az útkereszteződést. Remegő kézzel engeded el az útra kelőt, Pedig nem a félelmed mi megvédi őt. Aggódva nézed a viharfelhőket Pedig az nem védi meg óvó tetődet. Hiába kerülöd így az ördög tüzét Az aggodalom nem ott, csak belülről tép. Az aggodalom szilánkjai összerakódnak A ma terhével egységet alkotnak. S kész lesz egy olyan hatalmas teher Amelyet szíved már nem bírhat el. Nem tudod mit hoz a jövő, mi az, mit kapsz Hiszen emberi lényed erre nem adhat választ. S ha aggódsz, mert azt féled, rossz lesz életed Csak azért lehet, mert kevés a hited. Legyen előtted Péter példája Az aggodalom őt is megtalálta. Amint a vízen hitét kezdte feledni Tanító példaként elkezdett süllyedni. Isten igéje válaszol neked Megnyugtat téged, ha hűen figyeled. Azt mondja, ne aggódj a holnapért A holnap majd aggódik magáért. Az égi madarak sem vetnek, aratnak Mégis az Úr kegyelmében laknak. A mezei liliomok sem varrnak ruhákat Az Úr akaratából mégis pompáznak. Ne akarj már akkor átkelni a hídon Amikor még nem is tudsz a folyóról. S ha már látod a folyót, akkor se félj Isten szárnyakat adna, ha leesnél. Hited legyen ernyő, de ne te döntsd el Hogy esőtől, vagy naptól védjen. Isten teremtette az esőt és a napot Áldásként adja neked, mit alkotott. Életünk minden holnapja előbb Istennel találkozik Tudd, hogy az Úr szeret téged, ne aggódjon a szív. Hidd, hogy az utadat mindig a béke vigyázza Melyen a pásztor elől megy, s a bárányok utána Dévényi Erika: AHOGY A NAP A SZÉL Ahogy a nap olvasztja fel a jeget Úgy tölti be a szeretet szívemet Ahogy a nap a jeget olvasztja fel Úgy hullik le rólam minden lepel Ahogy a jeget felolvasztja a nap A szeretet belőlem ugyanúgy árad Ahogy a nap a jeget felolvasztja Úgy ég bennem a megbékélés lángja Ahogy a szélben a por táncot jár Az Úr bennem valami újat munkál Ahogy a szélben táncot jár a por Az Úr szava szívemben úgy dúdol Ahogy táncot jár a por a szélben Úgy hiszek én Isten igéjében Ahogy a por a szélben járja a táncot Úgy hívom Istenem áldja meg a hangot Ahogy a jég, a por, ahogy a szél, a nap Vagy bármely gondolat az ég alatt Ha Istent hívja, nem csak gondolat már Az Istenhez futó vágy utat talál Dévényi Erika: ÁLDÁST KÉRVE Azon a napon, amelyen megismertelek Megismertem veled a Te mélységes hited Mennyi időt vesztegettem el azóta Már akkor ráléphettem volna erre az útra Te mindig hívtál : Gyere és élj vele De akkor még szívemet nem érintette Láttam, hogy ez jó, hogy valami más De nem ért el hozzám az igaz hívás Nagy gondoknak kellett jönniük ahhoz Hogy akarjak lépni közelebb az Úrhoz Így találtam meg magamban a választ Több kell nekem, mint emberi támasz Vízesésként hullott akkor ezernyi könnycsepp Éreztem, hogy bennem valami más lett Az én időm eljött, szívem ki kell nyitnom Most lépnem kell, ez belső parancsom Segítő kezed akkor magával húzott Minden mit tettél, békét árasztott Tekinteted reménnyel marasztalt Jóságod szívembe fénysugarat csalt Azóta a teher csak édes teher nekem Nehéz még néha, de boldogan viszem Mondtad, ha nem bírom és a földre esem Isten szeretete mindig felemel A mai napig futok, minden gonddal hozzád És Te mindig ott vagy, ha szükségem van Rád Szűkre szabott idődből is szakítasz nekem Visszaadod Istent, ha kicsit elengedem Tudom, Istentől való az a nagy szeretet Amivel Te engem mindig segítesz Nem is tudom eléggé megköszönni neked Átadom hát Istennek, hogy áldjon meg Téged Dévényi Erika: BARNUS IMÁJA (Az alkotónapon ebéd előtt imádkozva történt Peák Barnabásnak) Ülünk az asztalnál óvodás kis csapat Kanál csörgés jelez az éhes gyomornak De valami előtte hiányzik még Áldást mondunk a tele tányérért Szól az ima, és hallatszik a csendben Ahogy a hit rebeg a csukott kis szemekben Aztán az ámennel újra besurran a fény De egy kis száj megszólal, hogy szólna még Ott marad az az egy összezárt kezecske Talán a legkisebb az egész terembe? De ez a kicsinység nem von párhuzamot Hitének gyökere annál nagyobb Hallatszik az ima, köszöni a napot Örül, hogy itt lehet, hogy szeretetet kapott Aztán csendben elakad a szó Ámen nélkül itt az utószó Elhallgat, mintha arra jönne rá Tőle még ezt senki nem várná Belemosolyog a gyermekszemekbe Azokba, melyek nincsenek meglepve Az ima abbamarad, de fut tovább a gondolat Az én felnőtt szívemben is valami elhallgat Csend van bennem, és én hallom tovább a hangot Amelyet a kis száj elmondani már nem tudott Dévényi Erika: BÉKE BENNEM Nem akarok a dolgok mögé bújni Azt akarom, hogy megtaláljanak Nem akarok egy fal mögött állni Azt akarom, hogy süssön rám a nap Nem akarok sötétben élni Azt akarom, hogy fény legyek Nem akarom az éj hatalmát Azt akarom, hogy békét leljek Nem akarom a viharos szelet Csak a lágy szellőt kívánom Nem akarom a fagyos hideget Csak a harmat cseppjét áhítom Nem akarom az ördög tüzét Isten igéjét akarom Nem akarom a félelmeket Isten békéje tartson Dévényi Erika: BOLDOG CSALÁD Boldog az az ember, ki társát megtalálja Egy gyertyát gyújt életüknek lángja Mindkettőjük szíve egy ütemre dobban Isten akarata közös gondolatban Első közös imájuk egy boldog köszönet Amelyből kiárad az örök szeretet De újabb ima születik hamar a szívükben Kérik Istent áldja meg őket gyermekekkel Csodálatos érzés az első felismerés Amelyben ott van egy új emberi lét A széltől is óvni kell, hisz törékeny kis lény Istent hívjuk, hozza el szélcsendjét S az a pillanat, mikor a kezedben tarthatod Mikor egy kis ember rád mosolyog Akkor érzed igazán, hogy ez az a teljesség Amit csak Isten adhat, boldog áldásként Majd előtted a kép, három összezárt kis kéz Amint szelíd hangjuk az Úrhoz imát intéz Könnyeidet akkor már nem tudod visszatartani Csak hálás szívvel Istent áldani Dévényi Erika: BOLDOGNAK LENNI... Boldognak lenni, örülni mit jelent? Valamit érezni, mely szárnyalni késztet Szökellve szaladni a tavaszi réten át Nem taposva el a virágok illatát Hátunkon feküdni a zöld fű bársonyán Kezünket széttárva, hogy ölelésre vár Karunkba zárni az egész eget A nap sugarával kötözve meg Testünket érezni, mint levegő buborék Mely a felhőkön pihenve áradhatna szét Lebegni egy gyönyörű nagy tó vizén Tudva, hogy nem ragadhat el a mély Önfeledten táncolni az utca közepén Szédülten forogni a hegyek tetején Ismeretlen embereket a karunkba zárni Zavart pillantásuk csak nevetve csodálni Magunkkal hívni, hogy szép a világ Ha érezni akarja velünk élheti át Kérés nélkül adni szüntelenül Kérdéseket nem hagyva válasz nélkül Boldognak lenni, csak annyi, érezni Isten szeretetét magunkba zárni De van egy másik boldogság, mely más utat jár Nem kifelé mutat, a szívekig meg sem áll Nincs rohanás, nincs tánc vagy nevetés Csak apró rezdülések, boldog remegés Az arc ekkor már nem a mosolytól szép Hanem a sírás természetessége az ék A könny az örömöt patakká formálja Minden cseppjében Isten áldása S amikor szinte mindez már fáj Az igaz boldogság rám akkor talál Dévényi Erika: Boldognak lenni - Videó Link Dévényi Erika: CSAK AMIRE VÁGYTOK Kérem Istent toldja meg nektek Egészítse ki emberi létetek Adja meg nektek, miről csak álmodtok Nem többet, csak amire vágytok Tudom, nem álmodtok csodás palotáról Csak egy kis lakásról, melyben tûz lángol Ahol asztalt körülülve imádkozhattok Evés előtt áldást mondhattok Tudom, nem vágytok királyi palástra Csak meleg, puha takaróra Mely betakarja az álmos gyermekeket Mely alatt boldog álmot kergethetnek Tudom, nem érték nektek a drágakő Ami fölösleg, az már csak nehéz kő Csak jusson mindenre, a hétköznapokra Hogy Isten szeretetét szükség ne árnyékolja Tudom, nincs teljesíthetetlen kívánságotok Csak őrizni akarjátok a családi lángot Gyermekszemekben fájdalmat ne lássatok Legyen erős ölelő karotok Van egy valami, amiből többet kívánok Még többet, mint amire vágytok Erősítse meg az Úr oly nagyon hitetek Hogy túlcsorduljon bennetek az Istenszeretet Dévényi Erika: CSAK ÁLLOK Csak állok, csak állok mozdulatlanul A világ közben többször körbefordul A szél csendben simogatja a fákat Érzem, hogy valami mély béke eláraszt Jöhet bármi, én nem mozdulok Nem zavarnak a külső morajok Csak belső lényemre figyelek Arra, amit Isten bennem éleszt Látom, ahogy békém testet ölt Szeretetével erősen megkötöz S amikor már teljesen körbezár Akkor válok szabaddá igazán Dévényi Erika: CSAK ÍGY LEHET ELENGEDNI A GYERMEKET Isten szeretete mérhetetlen De a kérdés felmerül mindenkiben Miért nem élheti végig mindenki az életet Miért engedi el Isten a gyermekeket Válaszra várunk a betegség küszöbén Összeroskadva egy szakadék szélén Végső reményünk Istenhez intézett Kérjük mentse meg a gyermekeket Ne csak akkor legyen az Úr része éltednek Mikor már csak utolsó kapaszkodóként kéred Mikor már nincs senki más kit kérhetsz Amikor félsz, hogy nem óvja a gyermekeket Hited legyen már ott az út elején Mindig Isten szeretetében élj Ha az ördög mezsgyéjére tévednének Ott állítsa meg az Úr a gyermekeket S ha a gyermek a mennyország hívó szavára felel Végső elkeseredésedet csak az oldhatja fel Hogy Isten megtanítja neked, hogyan engedheted Angyalok szárnyán elmenni a gyermekeket Dévényi Erika: CSAK ÚGY Ez a világ csak úgy kerek ha melletted van a te Istened Ez a világ csak úgy egész ha mindig a hit útján lépsz Ez a világ csak úgy élhető ha a remény megmenthető Ez a világ csak úgy igaz ha Isten szava szent marad Ez a világ csak úgy szabad ha szabadítód a te Urad Ez a világ csak úgy erős ha hited árasztja az erőt Ez a világ csak úgy szeret ha Isten tölti be szívedet Ez a világ csak úgy világ ha soha nem alszik el a láng Dévényi Erika: DALOD ÉRINTÉSE Fut a szó és nem tudod hol áll meg Szól a dal és nem tudod kit érint meg Te csak adod szíved legmélyéből Isten szeretetét, az Ő kegyelméből Isten általad szíveket nyitogat Kopogtat, hogy megnyílhassanak S nem tudni mi az, mi rajta beáradhat Talán a Te dalod, mi ott besurranhat Tudd, hogy itt megállt a dalod Megérintett egy egész családot Könnyeikben ott volt Isten szeretete Amelynek Te voltál áldott részese Dévényi Erika: AZ ELMÚLÁS BÉKÉJE Emlékszem arra a kicsi lányra Aki rettegett a halál gondolatára Benne minden vég mély nyomot Rémülettel teljes bánatot hagyott Ha egy tányér kezéből a földre esett S nem fogott rajta a jó erős enyv A gondolat, hogy soha többé nem eszünk belőle Könnyeket csalt szeme szegletébe Ha véletlen lépése egy bogarat taposott S látta ahogy a kövön elmaszatolódott Nem undor fogta el, hanem kétségbeesés Ő volt ki elvette egy kis állat életét A levágott virágot vázába téve Belelátta száradását üde színébe S néha a virágot még akkor is őrizte Mikor az már rég az elmúlást hirdette Ez a kislány addig nem lelt békére Míg az elmúlást más mércével nem mérte Meg kellett ahhoz Istent ismernie Hogy megbékítse az Ő szeretete Mióta tudja, a mennyország várja Már nem figyel úgy az elmúlásra Arra törekszik, hogy a földi életben Istennek tetsző élete legyen Emlékszem arra a kicsi lányra Békére vágyó törékeny mosolyára Arra a kicsi lányra nagyon jól emlékszem Ma a tükörben boldogabb mosolyát nézem Dévényi Erika: A FA Büszkén magasodik az a fa, amely én vagyok Elég ha vizet kapok és a nap rám ragyog Gőgös vagyok, kevély és szívtelen Azt akarom, hogy a szél vagy a nap csak az enyém legyen Választanom kell hát, melyik a fontosabb Az esőt fakasztó szél, vagy a meleg nap A szél kéjjel hívott, légy életem része A nap csak csendben nézett, de én nem vettem észre A széllel a kéj milyen mámorító A nap melege pedig csak izzasztó Végül úgy döntök a szél kell nekem A napot pedig ezentúl megvetem Élvezem ahogy a szél játszik velem Felkapva levelem az égig emel A nagy forróságban körültáncol engem A napot elfújja, távol tartja tőlem De aztán a szélben csalatkoznom kellett Tomboló vihart hozott tápláló víz helyett Áztam, fáztam, ágaim letörtek A jég szilánkjai mérgesen gyötörtek Hívtam a napot, gyere vissza hozzám A sugaraidat újra fordítsd rám De a nap messze volt, nem hallotta szavam Nagy szomorúságomban magamra maradtam Magamba nézve elgondolkodtam Eddigi életemben rossz úton jártam Akármit tettem, akármit akartam Mindig csak egyre, magamra gondoltam Rá kellett jönnöm, bűnben éltem eddig Így nem juthatok el soha a mennyekig Hiába magasodnak felfelé ágaim Szeretet nélkül kihunynak álmaim Akkor aztán újra, csendben, szelíden A napot szólítottam, hogy vezessen engem Éltem kárhozat volt, de most újjászülettem Töltse be a szívem, meleg szeretettel Megbocsátó napom ott termett előttem Nem mondott semmit, de most már értettem Bűneim gyökerét meggyógyította Életem értelmét így megmutatta Így lett belőlem csodálatos fa Amelynek gyökerét a szeretet táplálja Visszajött a szél is, de már csak mosolygott Láttam akkor rajta, hogy elgondolkozott Dévényi Erika: GYERMEK HIT Ha felnézel az égre Gondolj Istenedre Szívednek melegét Küld fel az égre. Az Úr akkor megérzi Ezt a szeretetet Angyalszárnyat rak rá S visszaküldi neked. Kezedbe teszi Meg is foghatod Áldásként másoknak Tovább is adhatod. Ha egy kicsit is adsz Sokat kapsz majd vissza Szemedben csillog majd A szeretet hálája. Így lesz gyerekhitedből Óriási erő Mely könnyeket eltörlő Szeretetet sző. Dévényi Erika: A HEGYTETŐRŐL SZÓLJ Állj ki a hegytetőre, hogy csak a világ hallja meg Mond el, hogy Isten veled is üzenhet Onnan kiáltsd halkan, nagy szerénységben Hogy ne a fülekhez, a szívekhez jusson el Mond, hogy rám számíthatsz bármikor, ha baj van Segítő kezem mindig kinyújtva van Ápolni egy társat, ki tolókocsiban ül Ellátni valakit, aki ágyba kényszerül Hátadon cipelni a fuldoklót fel a hegyre Amelynek életet ad friss levegője Szeme lenni egy vaknak, láttatni a szépet Elmondani milyenek a szivárványszínek Megmutatni a hangot a néma füleknek Eljátszani ahogy a szavak zenélnek Felemelni a súlyt annak ki nem bírja Erőtlen kezének hitét adva vissza S mindezt nem megtenni, az élet egy drámája Amelynek nem arat tapsot az előadása Aki nem segít, csak arra gondoljon Nehogy a cserbenhagyott sorsára jusson Dévényi Erika: A HIT A hit mindenkié, de nem kell mindenkinek Aki hisz Istenben, ezt nem érti meg Isten a jóság, a remény, a szeretet Miért nem kell, ha a tiéd lehet Azt kapod Istentől, mit csak tőle kaphatsz Éltedben meglelheted így a nyugalmat Üres óráidban sem leszel egyedül Isten szeretete melletted ül Ha bántanak mások, és te védtelen maradsz Isten kezébe mindig kapaszkodhatsz Az Ő keze hozzád szelíden mutat Mellette újra otthonra találhatsz Úgy érzed, élsz, de nem élet az élet Körülötted a dolgok csak örök kétségek Ha nem változtathatsz, újuljon meg lényed Isten kegyelméből újjászülethetsz A hit mindenkié, akard, hogy így legyen Akard, hogy hited neked is legyen Ha nem találtál megoldást, adok a kezedbe Szorítsd erősen, élj vele! Dévényi Erika: KÉSLELTETETT HANG Egy késleltetett hang a zongorán Talán már sosem szólal meg tisztán Ne feledd a hangokat most kell érezned Szíved mélyére most kell beengedned Egy ki nem mondott halk köszönet Talán már sosem okoz örömet Ne feledd most kell hálásnak lenned A szót, köszönöm, most kell kiejtened Egy el nem küldött megbánó levél Bocsánatot már soha sem ítél A szavakat most kell a papírra írnod Most ereszd el a postagalambot Egy soha nem szagolt illatot Visszaidézni sem tudod Most kell mindent hagyva kifutnod a mezőre Most kell, hogy az illat érzéked érintse Egy gondolat, mely benned még nem fogant Nem szülhet újabb gondolatokat Ezt a láncot most kell megerősítened Hogy tudd, a szavak honnan erednek Egy szeretetfoszlány, amely még nem érintett Amelyről még nem tudod honnan ered Azt a szeretetet most kell befogadnod Isten neked adja, csak el kell fogadnod Dévényi Erika: MINDEZ CSAK SZÍVEM DALLAMA Amikor leütöm a billentyűket olyan mintha zongorán játszanék Egyszerre születik meg a szöveg és hozzá a kottakép Közben néha könnyeim potyognak mint halk dobütés A külső zajok nem zavarnak fátyolként hullnak mögém Megszületik a dal én átszellemülten hallgatom Az Úrral alkottam, de nem enyém mindenkinek adom Bármilyen hangszeren szólhatnék hisz zongorázni sem tudok De az Úr a billentyűkhöz alkotó kezet adott Dévényi Erika: A NYUGALOM TAVA Sírd ki magadból, ami nyomja a szívedet Az Úr majd felszedegeti könnyeidet Megalkotja belőle a nyugalom tavát Ha belenézel, egy békés arcot látsz Félelmeidet zárd be egy dobozba Kulcsát dobd bele ebbe a tóba Mélyre fog süllyedni, bele az iszapba Nem sodorhatja víz sohasem a partra Senki, ki arra jár nem találhatja meg Hisz keresve sem jutna közelebb Ha a víz tükrét nézi, csak azt láthatja Hogy ez az a tó, a nyugalom tava Dömötör Ilona: AMINT A TE AKARATOD Ha le kell hullanom, zajtalan hulljak, mint fonnyadt szirom. Oly szépen tűnjek el, mintha alkonyba úszó ladikon valaki búcsúzó dalt énekel. S ha élnem kell tovább, mint repkényinda, tűrjem csöndesen zivatarok villámos ostromát. Bárhogy tépdessen a goromba lét, dönthetetlen vár, boldog Istenem, örök gyökérrel fogóddzam beléd! Dömötör Ilona: ÖREGES ESTI IMÁDSÁG Ma este kérlek, engedd meg nekem hogy hálát adjak, áldott Istenem minden szabályos szívkökésemért, mely zavar nélkül küldte szét a vért sok megkopott, elnyűtt hajszálerembe. S hogy ügyetlenné vénült két kezembe adtál ma is még egy kevés erőt, hogy a kiskertben, ablakom előtt megöntözhettem pár virágtövet. És hogy ma reggel, templomból jövet a mosolygó Nap megsimogatott, s homályosuló szemem láthatott ujjongó, fényes, üde színeket: fák zsenge zöldjét s tündöklő eget... S hogy vannak még, kik nem untak rám. Szeretnek. S hogy rám nevet még néha egy-egy gyermek, kit nem riaszt el öreg, ráncos képem. De azt köszönöm legeslegfőképpen, hogy Megváltómat korán megismertem, hogy kimentett a kárhozatból engem. S hogy életemben, bármi terhet vittem sosem mondhattam: ,,Elhagyott az Isten." Dömötör Ilona: ŐSZI BÉKE Erdőn-mezőn a békítő kezű ősz pasztellkrétával fürgén festeget. Törli az alkony piros kendőjével horizontomról a rémképeket. Arra tanít, hogy nem kell megriadni, ha jégcsap-ujjal fenyeget a tél. El kell fogadni erősödő hittel, hogy nem veszhet el semmi, ami él. Csírázó magban, sarjadó tavaszban, örökéletben váltig hinni kell, míg öreg testem, fáról hullt levélként, földdé enyészve csendben tűnik el. Dömötör Ilona: VELEM MARADNAK A VIRÁGOK Már oly sokakat eltemettem, s annyi baráttól elbúcsúztam... Haldokló virágok közt járok őszi kertemben csöndes-búsan. Már oly sokakat elsirattam... S hányaktól kell még elköszönni, akik elmennek messze-messze, és sose fognak visszajönni... Velem maradnak a virágok, ők feltámadnak majd tavasszal. Példázzák, hogy van örök élet, s mindig lesz Ige, mely vigasztal. Hiszem: vannak még testvérlelkek, S lesz mindig kéz, mely fölsegítsen. Velem maradnak a virágok, és sohasem hagy el az Isten. Endrődi Sándor: KÖVESSÜK ŐT Nincs nála istenibb lény a világon, Nincs nála szeretőbb és szenvedőbb. Haladjunk tiszta szívvel nyomdokában, Kövessük őt! Nagy lelkéből a jóság fénye árad S napként világít minden bú előtt. Egész valója irgalom, bocsánat. Kövessük őt! Hittel hajol le Lázár nyomorához, Magához emeli a szenvedőt, Vérző igaznak igaz könnyet áldoz? Kövessük őt! Előtte nincs különbség. Ember: ember. A szívet nézi, a rejtett redőt. Keze csak áld, csak simogat, de nem ver, Kövessük őt! Nehéz útjának tövis a virága, De példájánál nincs nagyobb, dicsőbb, Amerre jár? akár a Golgothára? Kövessük őt! Endrődi Sándor: A SZERETETRŐL Valakit, valamit szeretni kell. Istent, szülőföldet, hazát. Kinek lelkében nincsen szeretet: Az élete csak pusztaság. Valakit, valamit szeretni kell. Nyíló virágot, kék eget. Minden koldusnál százszor koldusabb, Ki senkit, semmit nem szeret. Valakit, valamit szeretni kell. Jók úgy vagyunk, ha szeretünk. Az Isten a szeretet tüzét Szövétnekül adta nekünk. Valakit, valamit szeretni kell. Hogy szívünk boldogabb legyen. Kivert kutyánál is gazdátlanabb Az ember, hogyha szívtelen. Valakit, valamit szeretni kell. A szerető szív tündököl. S Isten világa örök éj marad Annak, ki mindent csak gyűlöl. Endrődi Sándor: A szeretetről Link Charles de Foucauld: A RÁHAGYATKOZÁS IMÁJA Atyám, rád hagyatkozom, tedd velem azt, ami neked tetszik. Bármit teszel is velem, megköszönöm. Kész vagyok mindenre, csak akaratod teljesedjék bennem és minden teremtményedben. Semmi mást nem óhajtok, Istenem! Kezedbe ajánlom lelkemet, neked adom, Istenem, szívem egész szeretetével, mert szeretlek téged, és a szeretet sürget, hogy egészen neked adjam magam, hogy fenntartás nélkül kezedbe helyezzem életemet, határtalan bizalommal, mert te vagy az én Atyám! Füle Lajos: ADD ÚJRA! Ahová mindig visszatérünk, ahová mindig visszahullunk, akármilyen magasba értünk... Ahol szétnyílik kapzsi markunk, és minden érték semmivé lesz, mit lázasan űztünk, akartunk... Ahol lehull rólunk az álarc, ijesztő pőre lesz a lelkünk, s a látszatért sincs már tovább harc... Ahol nincs vég, csak drága kezdet: Ó add, URUNK, add újra nékünk ajándékul örök Kereszted! Füle Lajos: AKKOR JÖN EL Ha fájni kezd majd, ami vagy, és ami nem vagy, bár lehetnél, majd ha bevallod végre, hogy sosem voltál igaz keresztyén, ha fájni fog, hogy annyian vannak, kiket megejt a tévhit, s ajkadról értük száll ima, akkor jön el az ébredés itt. Majd hogyha bûnné lesz a bûn, s a Golgotához sírva érsz el letenni ott mind keserûn nem alkudva testtel és vérrel, majd ha hálát adsz JÉZUSÉRT, s a döntésed is végleg megérik, mert megtisztított az a Vér akkor jön el az ébredés itt. Majd hogyha jobban érdekel kik ők, akik vetnek, aratnak s közéjük állsz és nem leszel többé olyan fontos magadnak, mert látod már a tájat itt, amely aratásra fehérlik, s munkára lelkesít a hit akkor jön el az ébredés itt. Füle Lajos: BIBLIÁM Ha fáradt vagyok - üdítő nyughelyem. Ha sötét vesz körül - szava égő mécsem. Ha éhes vagyok - éltető kenyerem. Ha ellen szorongat - fegyvertársam nekem. Ha beteg vagyok - mennyei patikám. Ha egyedül állok - barát vár benne rám! Füle Lajos: CSAK Ő SEGÍTHET Csak ő segíthet, ha jön a vihar, s mindenki fél, és minden megremeg. A tanítványok szavára sehol nem csendesednek le a tengerek. Füle Lajos: EGYETLENEGY Szétzüllik a vágyak csapatja, ez erre, az amarra megy, szívem mind, mind magára hagyja, csak egy marad, egyetlenegy: Egy lábnyomot követni végig, célomhoz egyre közelébb, egy ölelést szívemre zárni s megőrizni a melegét, Egy látomást kísérni végig, sötét, sivatag helyeken, egy álomért küszködni végig, míg valóság lesz odafenn. Füle Lajos: AZ ELTEMETHETETLEN Temették ólom-csüggedésbe, hitetlenség rongyába rakva a félelem sivatagába Harmadnapon feltámadott! Temették tornyos templomokba, szertartások gyolcsai közé, imákból készült szemfedője. Harmadnapon feltámadott! Temették ideológiákba, tagadás útszéli árkába, tudomány sziklái alá. Harmadnapon feltámadott! Temették gyilkos hitvitákba, szent háborúk szennyes vizébe, sötét élet-cáfolatokba. Harmadnapon feltámadott! Temetgetik ma is... Hiába. Nem rejti el se föld, se ég már, szív bűne, vagy ész érve, semmi, mert Ő MAGA AZ ÉLET ! Füle Lajos: FUTÁS . . . . . . . . . . Fut a gyermek a labda után leszegett fejjel, tűzpirosan, se lát, se hall, csak egyre rohan. Guruló labda lett a világ, szüntelen űzi, hajtja a vágy, száz utcán, téren, ezer veszélyen, millió anyai kétségen át, gyönyörűszépen s balga-bután fut a gyermek a labda után... Fut az ember az élet után... Leszegett fejjel gyötri magát kincseit egyszer csakhogy elérje, kergeti álma, hajtja a vére. Kenyér gurul a lába előtt, vagyon gurul a vágya előtt, hírnév, dicsőség álma előtt. Rohan utánuk éveken át, a fogyó úton, életen át, száz utcán, téren, ezer veszélyen, millió isteni bánaton át, gyönyörűszépen s balga-bután fut az ember az élet után... Fut az ISTEN az ember után, mert mindent lát és szánja nagyon, guruló szívét csakhogy elérje, hogy fut utána, hull bele vére! Ott fut az utcán, ott fut a téren, egész világon, sok ezer éven, sok mérhetetlen, megérthetetlen, keresztre írott szenvedésen át, hulló Igével, kiontott vérrel, viszonozatlan, mély szerelmével fut az ISTEN az ember után... Füle Lajos: HA EZT MEGÉRTED Ha ezt megérted, szebb lesz a világ, és gazdagabb lesz számodra az élet: titok se fáraszt, és kétség se bánt, mindent megértesz, hogyha ezt megérted. Akkor leroskad benned a miért, elcsöndesülnek lázas keresések: amennyit hiszel, annyi a tiéd! Mindent megértesz, hogyha ezt megérted. Füle Lajos: HANYATLIK MÁR A NAP 'Hanyatlik már a Nap, hosszabbodnak az esti árnyak...' Húnyó fénye alatt állok, URAM, és egyre várlak. Hagyj néhány éneket még végigénekelnem, s ha nem jössz, én megyek, mihelyt szólitasz engem. Füle Lajos: HA HAZAHÍVNAK Ha hazahívnak, mit viszek? Csipetnyi hálát, kis hitet? Egy vallomást: mit tettem itt, vesztett csatáim híreit? Számot miről is adhatok, hisz mindent tudnak rólam ott de látják rajtam azt a Vért s befogadnak majd - JÉZUSÉRT. Füle Lajos: KÖNYÖRÜLJ KÖRNYEZETEMEN URAM, könyörülj környezetemen azáltal, hogy rajtam könyörülsz! Hogy az ördögtől gonoszul gyötört, kötözött lelkek szabaduljanak bilincseikből, s oldjak magam is, URAM, először rajtam könyörülj! A nyelvemen, hogy mérge ne legyen, a szememen, hogy tisztátalanul senkit ne rontson, balgán ne kisértsen, a szívemen, hogy szeretetlenül veszni ne hagyjon senkit soha vészben! A kezemen, hogy adjon, lábamon, hogy jóra vigyen napról-napra, míg e földön szolgálatom letelik, és hitemen, hogy legyen benne tûz! URAM, könyörülj környezetemen azáltal, hogy rajtam könyörülsz! Füle Lajos: A MEGBOCSÁTÁS A megbocsátás mindig boldogít. A megbocsátás drágakő a hitben, az ajándékok ajándéka, mit értünk adott és ránk bízott az I S T E N. Füle Lajos: NE FÉLJ Háromszázhatvanhat 'Ne félj!' táplálja bennünk a reményt a Biblián át... Aki tud olvasni, minden napra jut annak ígéret s védelem, hogy megszûnjék a félelem. Híd ez, mely mindent átível, csak hinni kell. Csak hinni kell! Füle Lajos: NE NYUGODJ BELE! Ha azt látod, hogy lelki életed örömhiányos, kiüresedett, fogytán hited és hálád is vele, ne nyugodj bele! Ha azt látod, hogy gyülekezeted tagjaiban is hűl a szeretet, nagy része fásult, közönnyel tele, ne nyugodj bele! Ha azt látod, hogy egyházadban is akad kór, s némely tanitás hamis, hogy alig látszik KRISZTUS élete, ne nyugodj bele! Ha azt látod, hogy fáj e nép, e föld, hogy magad sem vagy senkinél különb, s nincs újulás itt, bárhogy kellene, ne nyugodj bele! Mert könyörögni, sírni lehet itt! Maga a LÉLEK is esedezik, s minden megbánt bűn semmivé lehet, ha az ÚR veled. Füle Lajos: SIKER, VAGY GYÜMÖLCS Siker, sok-sok siker! Ez itt a cél. Az ember oly hiú! Ám e fogalmat nem is ismeri az evangélium Az ISTEN gyermeke nem űz sikert, gyümölcsöket terem, ahogy a kert. Füle Lajos: SZÉP ÍGY, UGYE Szép így, ugye: fogyatkozó erőnk, fogyó szépségünk ráaggatni lassan gyermekeinkre, csak a jó remény glóriájával ékesítve élni, hogy semmi sem volt hiábavaló, hogy semmi sem lesz hiábavaló, mert életünkből épül valami bennünk s azokban, kikkel összeér arasznyi létünk szűkülő köre. Jó így, ugye, hogy átalakulunk mindent megértőn, mindent megbocsátón fehér hajúvá, halkuló szavúvá míg elporlasztja bennünk teljesen önzésünk sziklatömbjét az idő. Füle Lajos: AZ ÚR JÉZUS FÁI Ott a kedves őszi napsugárba kint, Gyümölcstől hajol meg a fák ága mind. Gazdagon, bőséggel termett mindenik. Hű kertészünk szíve úgy örül nekik. Az Úr Jézus fái emberéletek. Én is az ő kedves fája lehetek. Kertjébe fogadta kicsiny életem, S csupán egy a vágyam azóta nekem: Hogyha majd megérint Füle Lajos: VAN BOCSÁNAT Van bocsánat, ám az ára: Felvitték a Golgotára, Felszögezték a keresztre, Vérben ázott drága teste... Ott függött az éjszakában, Fején töviskoronával, Mint valami gyilkos-fajta... Minden ember bűne rajta, Az enyém is, a tiéd is. Hogy lehet, hogy szeret mégis, Hogy nem maradt sírjában ott? - MEGVÁLTÓNK lett, feltámadott! Füle Lajos: VERSEK Születnek fényből, árnyból, néha kínból, egyek velem. Míg verselek, az életrajzom írom... - Kit érdekel honnan jön s innen merre tart a vándor? Mit mond, ha mond? Ímé egy ember az ötmilliárdból, ki él, dalol! Miről? Kinek? És meddig szól az ének? Van még idő? Imádság éltem élő ISTENÉNEK! Hallgatja Ő, és válaszol rá áldó ihletéssel sok szent Szava. Vers lesz az is, hisz mind szívembe vésem míg tart a ma, hogy megköszönjem azt a nagy Kegyelmet, amely elért, és rám is áll... s mely vétkeimre tellett: A DRÁGA VÉRT. Gégény István: EL NEM MONDOTT IMA Fáj, hogy nem szólhatok. Bár mondtam volna ezernyi szép gondolatot, Mégis itt ülök szavaim börtönébe zárva, Süket csendet hallgatok. Fáj, mert adni vágytam, Helyette most én kapok. Mégsem bánom már, hogy így lett, Hisz oly gyakran hiába szólalok. Mert az igazi fohász nem az ajkakon, Benn a szívben fakad. Nem száll tova szép szavakon, Örökre bensőm kincse marad. Szállni tanul a lelkem, Szólni a szám, Közben a csend néma szárnyain Az Úrhoz talál imám. HADD MENJEK ISTENEM, MINDIG FELÉD Egyházi zene - Dalszöveg Hadd menjek, Istenem, mindig feléd, Fájdalmak útjain mindig feléd! Ó, sok keresztje van, de ez az én utam, Mert hozzád visz, Uram, mindig feléd. Ha este száll reám, s csöndes helyen Álomra hajtanám fáradt fejem: Nem lesz, hol nyughatom, kő lesz a vánkosom, De álomszárnyakon szállok feléd. Szívemtől trónodig - mily szent csoda! - Mennyei grádicsok fényes sora. A szent angyalsereg mind nékem integet. Ó, Uram, hadd megyek én is feléd! Az álom s éj után kél újra fény, Új hittel a követ megáldom én. Templommá szentelem, hogy fájdalmas szívem, Uram, hozzád vigyem, mindig feléd! Csillagvilágokat elhagyva már, Elfáradt lelkem is hazatalál. Hozzád ha eljutok, lábadhoz roskadok, Ott majd megnyughatom örökre én! Hadd menjek, Istenem, mindig feléd! - Videó Link Hiszek a szeretetben, harmóniában és a szépben és, hogy a Világegyetemben egyenlő minden lélek. Kutasi József Antal Isten minden nap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz. S mi minden nap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a holnaptól. De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot. Bármikor meglephet minket: reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében, amelyik nem látszik különbözőnek a többitől. Mert ez a pillanat létezik, és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll, és segítségükkel csodákra leszünk képesek. Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam Juhász Gyula: BETLEHEMES ÉNEK Ó, emberek, gondoljatok ma rá, Ki betlehemben született ez este A jászol almán, kis hajléktalan Szelíd barmok közt, kedves bambinó. Ó, emberek, gondoljatok ma rá: Hogy anyja az Úr szolgáló leánya És apja ács volt, dolgozó szegény, S az istállóban várt födél reájuk. Ó, emberek, gondoljatok ma rá, A betlehemi kisded jászolára, Amely fölött nagyobb fény tündökölt, Mint minden várak s kastélyok fölött. Ó, emberek gondoljatok ma rá, Ki rómaihoz, barbárhoz, zsidóhoz, A kerek föld mindegyik gyermekéhez Egy üzenettel jött: Szeressetek! Ó, emberek, gondoljatok ma rá! Kun Magdolna: AHOL TE VAGY ISTENEM Ahol te vagy Istenem, ott van az oltalom, ott nyílik, virágzik az ember-nyugalom, ott lobban fel, ott ragyog a szeretet lángja, ott hajt ezüstszín levelet az olajfák ága. Ahol te vagy Uram, nem hallatszik sírás, sem zokogásban elhalt éles jajkiáltás, mert az a könny, mely lélekszemben csillan, a boldogság cseppje áldott otthonodban. Kun Magdolna: Ahol te vagy Istenem - Videó Link Kun Magdolna: KÖSZÖNÖM URAM! Köszönöm Uram, hogy nem hagysz egyedül, mikor sok keserv-napom könnybe szenderül. Mikor úgy érzem, oly vékony az a szalmaszál, amiben hervadó hitem még oltalmat talál. Köszönöm, Uram, hogy vannak barátok, akiknek jósága kezedtől áldott, és szívedből gyökerezik az a nagy-nagy szeretet, amivel minden egyes nap körülölelnek. Köszönöm Uram, hogy vigasztalásképp égig emel még néhány barát-kéz. Mert e kezek azok, melyeknek minden simítása, kitartást és reményt ad a bizonytalanságba. MEGKÖTÖM MAGAMAT ISTEN KÖTELÉVEL Dalszöveg Megkötöm magamat Isten kötelével, Megkötöm szívemet ország-igéjével. Szabadságom Uram Néked visszaadom, Csak a szeretetre formáld át tudatom! Magamat megkötni nehéz nekem Uram, Segítőkéz nélkül nehéz járnom utam. Atyám erősítsd meg testvéred a hitben, Életem példázza: Szeretet az Isten! Megkötöm magamat baráti kötéllel, Testvéri szeretet tartó erejével. Testvér, ha eloldnám kettős kötelékem, Szembesíts magammal, légy felelős értem. Megkötöm magamat - Videó Link Pecznyík Pál: A BIBLIA ISTEN SZAVA! Fájdalom, hogyan kezelik sokan, Isten szent szavát, a rádiós reklámokban, idézik a Bibliát. Pedig abban: Isten szava, napi lelki kenyerünk, üzleti célra használják, holott, drága minekünk! Döbbenetes, miként bánnak Bibliával emberek, melyből erőt, áldást nyernek felnőttek és gyermekek. Jaj akinek a Biblia, csak reklám és semmi más, hogyan áll meg Isten előtt, ha eljön a számadás? Mert ott, tűzre kerül minden, ami silány, ami rossz, kárhozat vár arra, akit bűnre csábít a Gonosz. A Biblia Isten szava, mely megmozdít hegyeket, reklámmá nem válhat soha, a mennyei szeretet! Pecznyík Pál: JÉZUS SZABADÍTÓ! Csatatér a világ? Ne félj drága lélek, ha Jézus Nevéért, támadások érnek. Bárhogy közelít meg, ne higgy a szavára, Jézus a győztes Úr! Nézz a Golgotára! Jézus, Szabadító! Ne higgy soha másban, csak téged szerető Istened, Fiában. Bűnöd börtönéből, Ő hozott ki téged, kegyelemből üdvöt, ajándékoz néked. Sokan takaróznak Megváltód Nevével, környékeznek téged, hízelgő beszéddel. Szerintük: a bűn már, nem is olyan vészes, irgalmas az Isten, szeret téged, vétkes. Jézus, Szabadító! Ne higgy soha másban, csak téged szerető Istened, Fiában. Bűnöd börtönéből, Ő hozott ki téged, kegyelemből üdvöt, ajándékoz néked. Talán tétovázol, nem leled helyedet, bűnök sokasága, terheli lelkedet. Hamis úton járók, tárt kapuval várnak, vedd időben észre, miben sántikálnak. Jézus, Szabadító! Ne higgy soha másban, csak téged szerető Istened, Fiában. Bűnöd börtönéből, Ő hozott ki téged, kegyelemből üdvöt, ajándékoz néked. Pecznyík Pál: LENT ÉS FENT Itt lent, folyton dúl a harc, egyre több, a könnyes arc. Itt lent, bánat és ború, folytonos a háború! Itt lent, nincs béke, öröm, csak önző lét, és közöny. Itt lent - szeretet helyett - burjánzik a gyűlölet. Lent, kis bűnöst, büntetik, nagy bűnöst meg elfedik. Itt lent, már mindent szabad, mi lesz, ha ég ránk szakad! De fent: ahol Isten él, az szebb hon a földinél. Ott fent, öröm, béke van. nincs árva, nincs hontalan. Ott fent, nincs könny, fájdalom, ének zeng az ajkakon. Ott fent, nincs bűn, gyűlölet, csak igazság, szeretet. Ott fent, örök fény ragyog, várnak minket, angyalok. Ott fent, - Jézus érdemén - honra lelhetsz te, meg én. Pecznyík Pál: ÖRÖM ÉS SZERETET Barátot keresni, elindult az öröm, úton megbotlott egy nagy - irigység - kövön. Megütötte magát, a teste fájt nagyon, de nem volt senkiben, egy csöppnyi szánalom. Aki látta, inkább messze kerülte őt, hiába várt szegény, szívet felemelőt. Meglátta, megszánta, őtet a szeretet, talpra állította, s így tovább mehetett. De már nem egyedül, hanem mint két barát, kart karöltve, együtt mehettek már tovább. Öröm és szeretet, mint ikertestvérek, hova hívták őket, örömmel betértek. Ott megszűnt a harag, az ég is kiderült, bántó és bántott fél, immár együtt örült. Öröm és szeretet, ez a szép ikerpár, békítő szándékkal, még ma is szertejár. Mert még sok családban nincs öröm, szeretet, harag és gyűlölet tölt be ma, sok szívet. Ezt a szép ikerpárt, Isten adta nékünk, boldoggá tehessen, míg e földön élünk. Öröm és szeretet, térjetek be hozzánk, viduljon fel szívünk, derüljön fel orcánk. Térjetek be minden magyar szívbe, házba, tűnjön el szívünkből a harag, a lárma. Hol öröm, szeretet, tölt be szívet - házat, onnan - imaszárnyon - hála mennybe szállhat. Pecznyík Pál: SZERESSÜK ŐT! Isten, világ Teremtője, bolygónk is kezébe van, simogat, bár néha büntet, de mit tesz, javunkra van. Létét: sokmillió ember, mai napig tagadja, így szent létezését olykor, földrengésben tudatja! Kínában is rengett a föld, dőltek házak, emberek, romok alatt ezerszámra, felnőttek és gyermekek. Földrengések és tornádók, Szent kezében eszközök, viharfelhőkben hallhatjuk hangját, midőn mennydörög. Mégis csodás szeretettel, minden embert átölel, azt szeretné, kárhozatban ne vesszen el senki sem. Ne bántsuk Őt, szeressük Őt, ha néha reng is a föld, bűnbánókat vár az Atya, ki eget, földet betölt. Most még sok minden homályos, miértekkel küszködünk, ám eltűnik a sok miért, ha a mennybe érkezünk. Prohászka Ottokár: KŐ AZ ÚTON Gondolod, kerül életed útjába Egyetlen gátló kő is hiába? Lehet otromba, lehet kicsike, hidd el, ahol van, ott kell lennie. De nem azért, hogy visszatartson téged, s lohassza kedved, merészséged. Jóságos kéz utadba azért tette, Hogy te megállj mellette. Nézd meg a követ, aztán kezdj el Beszélni róla Isteneddel. Őt kérdezd meg, milyen üzenetet Küld ezzel az akadállyal neked. S ha lelked az Istennel találkozott, Utadba minden kő áldást hozott. Prohászka Ottokár: Ó ISTENEM szeretlek téged forrón, mélyen, nem mert kárhozatos szörnyű éjjen örök tűzbe vetsz, ha elhagylak; vagy mert egednek ékességét, szent örömben úszó angyali zenéjét ígéred nékem szárnyaid alatt. Hanem mert a kereszten karjaid kitártad, emberi szívemet, Szívedre vártad, rútul kiszögezve, jaj, felém hajoltál, vérfutotta arcod, forró tüzes oltár! Bűnömért viselt el szörnyű ékességet. Meg nem állottál a gyötrelmek mezsgyéjén: átmentél az éjjek szörnyűséges éjjén, gyalázat és szitok, lélekhóhérok és gyötrelemkárpitok födtek, kísértek, jaj, az utolsó szóig! Rettentő mértékkel méred szeretésed! Ó hadd legyek, én legyek könnyező vetésed, Ó hadd legyek, én legyek a te aratásod, míg gyötrelmeiddel lelkem földjét ásod. Szeretlek, szeretlek, nem mert megmentettél, hanem mert a vérig, halálig szerettél. S amint te szerettél szeretlek most téged, életem és lelkem felkínálom néked. Szeretlek, szeretlek, te vagy a Királyom, Istenem, Mindenem, örök Mennyországom. Rudnyánszky Gyula: ISTEN ÁLDÁSA Bármit cselekszünk, hasztalan, - Csak múló percnek épül; És eltűnik majd nyomtalan Isten áldása nélkül! Ki jóra ösztönöz, segít, Ki mindnyájunknak atyja, Munkáink apró köveit Szilárdan összetartja. A jó Isten megszenteli A kezdetet s a véget Szívünk virággal lesz teli, Ha az ő napja éltet. De bármi épül, hasztalan, Csak múló percnek épül; És el fog tünni nyomtalan Isten áldása nélkül. Schvalm Rózsa: ÉLŐ KÖVEK KÖZÖTT Élő kövek között, szabadon mint a szél, árad a Szent Szellem, s hívő lelkekbe tér. Lobban, mint égi láng, fényt gyújtva szívekben , gyarló emberlétet, betölt erejével. Megújít szíveket, régi kőszív helyett, s benn égi fény ragyog, betölti szeretet. A múlt önző, büszke öntudata helyett, öröm és békesség. bölcs Istenfélelem. Schvalm Rózsa: FÉL SZÍVVEL NEM LEHET Az Úr szava tán megbotránkoztat, De igazsága lélek mélyére hat. Mérlegeld hát, mi célja életednek, Jézust követni, fél szívvel nem lehet. Könnyelműen ne indulj ez útra, Odaadás, a tanítványok sorsa. Oldj el minden szálat, mi megkötöz, Tedd le minden gondod, ami röghöz köt. Amíg elkápráztat hatalomvágy, És gazdagság, mit kínál a világ, S mely tán elefántcsonttoronyba zár, Nem lehetsz hűséges tanítvány. Hogyha büszkeséged, önző éned Apróra töretik próbák szikláján, S ha újjáformál alkotód keze, Akkor leszel hűséges tanítvánnyá. Felragyog akkor az Igaz Isten, Lerombolva hamis istenképeket, Felveszed önként, saját kereszted, Édes, könnyű teher lesz az, Teneked. Újjászületve már új emberként, Járhatsz utadon földi életedben, Sugározva Isten szeretetét Embertársaid felé, igaz szívvel. Schvalm Rózsa: A LEGNAGYOBB SZERETET Krisztus érettünk ment a halálba, kereszt út keservét értünk járta. Vérrel írott, hő szeretetével tekint vissza, Nagypéntek tükrében. Szeretete átjár szívet, lelket, mint tavaszi fény a természetet. Megtisztulva a hit forrásában, betölt égi fénnyel, ragyogással. Életvíz e forrás minden cseppje, benne rejlik a lélek ereje. Isten bőven megadja azoknak, kik hozzáfordulnak bizalommal Schvalm Rózsa: SZERESD ELLENSÉGEDET Mily nehéz szeretni azt, ki durván, sáros lábbal, mélyen lelkedbe tapos, s kárörvend fájdalmadon. Arcán Júdási mosoly, szíve szándéka gonosz. Gonoszsága tőrbe csal, hamis az ajándéka. Némán tűrsz, mint áldozat, nem fizetsz rosszért rosszal, de ki ádáz ellenség, oly nehéz szeretni azt. Krisztusi példa segít, kik keresztre feszítik, azokért imádkozik, vére értük ontatik.. ha szívedben Ő lakik. már képes vagy szeretni, ki ellened vétkezik, s tudsz érte imádkozni. Schvalm Rózsa: SZERESSETEK EMBEREK! Kopár tájra hull a fény Szent Karácsony közelén. Száraz avart hajt a szél, fehér havat nem remél. Helyette a Szeretet pazarló napsugara aranyozza az eget, földre omlik harmata. Szívek mélyén lángot gyújt, Mennyből jövő üzenet, megpendít egy alvó húrt, szeressetek emberek! Schvalm Rózsa: A SZÍV CSENDJE Szív csendjében elmerülve, Lélek hangjára figyelve, érthetjük meg Isten szavát, az Isteni való titkát. Somogy J.: AZ ÉN VILÁGOM Ez a világ: nem az én világom. Az én világom gyönyörű, csodás. Lelkem nem mereng színes délibábon, - Betölti azt az örök látomás... Az én világom Isten művének Legcsodásabb, legszebb alkotása. Más az élete itt a virágnak, fűnek, S nincs a világon neki hasonmása. Az én világom tele van örömmel, Ott a boldogság viszi a szerepet. Csodás világát sugárözönnel Ragyogja be az örök szeretet. Az én világom: végtelenbe nyúlik. Nincs vége, nincs neki határa. E földi világ megégve elmúl Az élő Isten egyetlen szavára... Az én világom nem múlik el soha, Csak szebbé lehet, ragyogóbbá válhat, Az én világom még nem volt mostoha S nem nyújtott csalódást senki fiának. Az én világom magasságba ível, Oda eljutni keskeny úton lehet. Csak az juthat el, aki kitart híven, És kit az élet Fejedelme vezet. Az én világom a lélek világa, A hit világának ragyogó szépsége. E csodás világnak egyetlen virága Az örök élet boldog reménysége. Az én világom, az Ő világa! Hol pálma leng és zölden hajt a cédrus, E szép világnak vezére s királya. Megváltóm: a názáreti Jézus. Szabolcska Mihály: ÜNNEPNAPOK A szeretet az én vallásom. A jótétel az imádságom. Ha mikor egy csöpp jót tettem: Ünnep van aznap a szívemben! Nem építem az üdvösségem, Vakhitű, pogány gyűlölségen, Sem égi, földi boldogságom: Ember csinálta szűk dogmákon! Célom e gyarló, földi testben Megállni minél emberebben. S úgy osztani be életútam?: Ahogy Krisztustól tanultam. Megnyugodni a jó Istenben, Ki mindig jóra vezérel engem. S legfőképp egyre törekedni: Mindenkit testvérként szeretni! A szeretet az én vallásom, A jótétel az imádságom, Ha mikor egy csöpp jót tettem: Ünnep van az én szívemben! Szabó Sándor: ÁLDÁST, VAGY ÁTKOT Áldást, vagy átkot? Válasszatok! Nagy itt a tét! Élet, vagy halál. Fény vagy sötét. Áldást, vagy átkot? Válasszatok! Nincs semmi gát, Mit az Úr kegyelme, S végtelen szerelme Ne törne át. Szabó Sándor: MAGÁNYOMBAN KIÁLTOTTAM HOZZÁ Magányomban kiáltottam hozzá, Egy magányos szívben a fájdalmak nagyok. Megtört szívvel kiáltottam: "Hol vagy?" S Ő csendben válaszolta: "Itt vagyok!" Hallottam hív, mégsem arra mentem, Az Ő fénye más felé ragyog. Aztán mikor mindent elvesztettem, S Ő csendben így szólt hozzám: "Itt vagyok!" Itt volt velem, és én mégsem láttam, Szólt hozzám, s én nem figyeltem rá. Azt hittem már sosem látom többé, De újra szólt, nem hallgatott soká. Magányomban kiáltottam hozzá, Egy magányos szívben a fájdalmak nagyok. Megtört szívvel kiáltottam: "Ó hol vagy?" S Ő újra így szólt hozzám: "Itt vagyok!" Elindultam, s lassan botladoztam. Elestem, megütöttem magam. Fájdalmamban kiáltottam: "Kérlek! Magányos vagyok ments meg Uram!" Kísértések jöttek minden percben, S a bűn, mint nagy kő, nyomta lelkemet. Hívott az Úr, S csendben így feleltem: "Bűnös vagyok Uram! Nem lehet!" De újra szólt: Jöjj hát! Gyere bátran! Tudom, sok bűn nyomja lelkedet, Hidd el, Isten mégis szeret téged, Mint szerető Atya a gyermeket. A golgotán felállított kereszt Áldozat a te bűneidért. Hidd el, Isten úgy szeretett téged, Érted ontott annyi drága vért. Gondolkoztam. Tényleg így van? Értem? Értem ontott annyi drága vért? Isten tényleg úgy szeretett engem, Hogy Fiát adta gyarló lelkemért? Miért szeretett? Miért? - Nem volt oka. Feltételek nélkül szeretett. Megmentett, és ezért adtam neki Bűntől sebzett fáradt szívemet. Hát megtaláltam, meg van, mit keresztem. Az Ő fénye énrám is ragyog Jézus meghalt értünk a Kereszten, Onnan szól most hozzád: Itt vagyok! Szabó Sándor: URAM KÖSZÖNÖM Uram, köszönöm a napfényt, mely ad nekünk meleget. Köszönöm a testemet tápláló kenyeret. Köszönöm a vizet, mi oltja a szomjamat, És még mennyi mennyi köszönet elmaradt. Köszönöm a füvet, az esőt, a harmatot, Köszönöm a virágot, mely ontja az illatot. Köszönöm a fákat, melyek árnyékot adnak, Köszönöm az estét, hogy most vége a napnak. Köszönöm a hangyát, a tücsköt, a bogarat, A hajnalban ébredő kis dalos madarat. És még mennyi mindent köszönök Teneked, Az eget, a földet, a folyót, a hegyeket. Köszönöm a légzéshez szükséges levegőt, S hogy boldogabb vagyok, mint bármikor ezelőtt. Amit a legjobban köszönök, utoljára hagytam, Köszönöm az életet, amit tőled kaptam. Túrmezei Erzsébet: HA NEM TESZEK SEMMIT SEM Most nem sietek, most nem rohanok, most nem tervezek, most nem akarok, most nem teszek semmit sem, csak engedem, hogy szeressen az Isten. Most megnyugoszom, most elpihenek békén, szabadon, mint gyenge gyerek, és nem teszek semmit sem, csak engedem, hogy szeressen az Isten. S míg ölel a fény és ölel a csend, és árad belém, és újjáteremt, míg nem teszek semmit sem, csak engedem, hogy szeressen az Isten, új gyümölcs terem, másoknak terem, érik csendesen erő, győzelem... ha nem teszek semmit sem, csak engedem, hogy szeressen az Isten. Túrmezei Erzsébet: A HARMADIK Valamit kérnek tőled Megtenni nem kötelesség Mást mond a jog, mást súg az ész Valami mégis azt kívánja: Nézd, tedd meg, ha teheted! Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet! Messzire mentél, fáradt vagy, léptél százat Valakiért még egyet kellene. De tested, véred lázad Majd máskor, nyugtat az ész, s a jog józanságra int De egy szelídebb hang azt súgja megint: Tedd meg, ha teheted! Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet! Valakin segíthetnél. Joga nincs hozzá, nem érdemli meg Tán összetörte a szíved Az ész is azt súgja, minek? S a szelíd hang újra halkan kérlel: Tedd meg, ha teheted! Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet! Ó, ha a harmadik egyszer első lehetne és diktálhatna, vonhatna, vihetne, Lehet elégnél hamar, esztelenség volna De a szíved békességről dalolna, S míg elveszítenéd, bizony megtalálnád életed! Bízd rá magad arra a harmadikra, mert az a szeretet! Túrmezei Erzsébet: HISZEK A SZERETETBEN Fehér szobánkban napsugarak járnak. Kék őszi ég, nincs rajt egy kósza felleg. Szívemben boldog, halk dallamok kelnek: Hiszek a szeretetben. Valamit kérve kértem, várva vártam, s úgy tusakodtam a keserű ,,nem"-mel. Most bízom, s várok békén, türelemmel. Hiszek a szeretetben. Tudom, hogy enyém. És tudom: a létem szétosztogatni édes kötelesség! Hogy mások is ujjongva hirdethessék: Hiszek a szeretetben. Túrmezei Erzsébet: A LEGNAGYOBB MŰVÉSZET... A legfőbb művészet, tudod mi? Derűs szívvel megöregedni! Tenni vágynál, s tétlen maradni, igazad van, mégis hallgatni. Soha nem lenni reményvesztett. Csendben hordozni a keresztet: Irigység nélkül nézni másra, ki útját tetterősen járja. Kezed letenni az öledbe, s hagyni, hogy gondod más viselje. Hol segítni tudtál régen, bevallani alázattal, szépen, hogy arra most már nincs erőd, nem vagy olyan, mint azelőtt. Így járni csendesen, vidáman Istentől rádrakott igádban. Mi adhat ilyen békét nékünk? Ha abban a szent hitben élünk, hogy a teher, mit vinnünk kell, örök hazánkba készít el. Ez csak a végső símítás a régi szíven, semmi más. Eloldja köteleinket, ha e világ fogvatart minket. Teljesen ezt a művészetet megtanulni nehezen lehet. Ára öregen is sok küzdelem, hogy a szívünk csendes legyen, s készek legyünk beismerni: Önmagamban nem vagyok semmi! S akkor lelkünk kegyelmes Atyja nekünk a legszebb munkát tartogatja: Ha kezed gyenge más munkára, összekulcsolhatod imára. Áldást kérhetsz szeretteidre, körülötted nagyra, kicsinyre. S ha ezt a munkát is elvégzed, és az utolsó óra közeleg, hangját hallod égi hívásnak: "Enyém vagy! Jöjj! El nem bocsátlak! Túrmezei Erzsébet: PÓTVIZSGA SZERETETBŐL A Mester nagy iskolájában Ma szeretetből pótvizsgáztam Tanítóm előtt remegve álltam. Az első vizsgán én elbuktam, A tételt bár kívülről tudtam, De gyakorlatilag azt előadni nem tudtam. Szerettem én ki engem szeret, Minden jó embert, akit csak lehet, De az ellenségemet?! Aki rágalmaz, kinevet? Ad mindenféle csúf nevet, Gyaláz és megaláz engemet? Ilyet nem tudok szeretni: - Nem! És ezt húztam ki, ez volt a tételem. Hogy ellenségemet is szeressem. Szereted? - Kérdezte tanárom, Az én Mesterem és Megváltóm. Nem tudom! - Hiába próbálom. Szelíden mondta, de erélyesen: Pótvizsgára mész! És ha mégsem Tanulod meg, megbuksz egészen. A szeretet nehéz tétel. A legtöbben ebben buknak el, Mert aki bánt, azt is szeretnünk kell. De Mesterem tovább tanított, Különórára hívott, Szeretetével sokat kivívott. Mutatta kezén, lábán a sebet, Hogy mennyit tehet a szeretet, Eltűrni a kereszt-szegeket. Eltűrni a gúnyt, gyalázatot, Töviskoronát, nehéz bánatot. A dárdaszúrást, mit értem kapott. Megrendültem egész szívemben. Hát a szeretet ilyen végtelen? Tanítóimtól tanulni kezdtem. Megnyerheted vele úgy lehet, Hogy ő is megtér, hogy ő is szeret, Ha látja a te szeretetedet. Így tanított, szívem felrázta. Látta, hogy hajlok a tanításra. Szeretetét szívembe zárta. És most pótvizsgáztam belőle, Ott volt ellenségem is, Gúnyos megjegyzést kaptam tőle. De én szeretettel feleltem, S e szeretettel őt megnyertem, És a pótvizsgán általmentem. Tovább tanulok, tovább megyek. Vannak szeretet egyetemek, Magasak, mégsem elérhetetlenek. Mert más tudományt, sokat tanulhatok, Megcsodálhatnak, úgy vizsgázhatok, De ha szeretet nincs bennem Semmi vagyok Túrmezei Erzsébet: SZERESS, AMÍG SZERETNI TUDSZ! Szeress, amíg szeretni tudsz, Amíg szíved érzőn dobog, Mert ha már e tűz kihűlt, Ha benned e láng ellobog, Ami ezt a veszteséget felülmúlna Nincs olyan kár! Koldusnál is koldusabb vagy Hogyha nem tudsz szeretni már! Szeress, amíg szeretni tudsz! Olyan rövid az életed! Gyűlölettel, rút önzéssel Szépségeit tönkre NE tedd! Szeress, amíg van alkalmad Éreztetni szereteted. Jöhet idő, mikor tennéd ezt, De nem teheted! Fordulhat a sorsod balra, S arra leszel utalva majd Hogy a mások szeretete Enyhítse a gondot, a bajt. Szeress, amíg szíved dobog, Szeress, amíg ajkad lehel, Úgy visz Jézus, a szeretet Országába a Mennybe fel! Túrmezei Erzsébet: ÚJ NAPOK ELÉ Minden nap nem lehet mosolygó nyár, Se minden óra csupa napsugár! De a legborúsabb nap is lehet Csupa Istenbe vetett bizalom, És csupa szeretet!

0 komment , kategória: Vallás

Címkék: pasztellkrétával, teljesíthetetlen, bizonytalanságba, szeretetfoszlány, gyermekszemekben, elveszíthetetlen, csillagvilágokat, útkereszteződést, szivárványszínek, legeslegfőképpen, eltemethetetlen, vigasztalásképp, gyermekszemekbe, szomorúságomban, megnyílhassanak, világegyetemben, újjászülethetsz, kereszténydalok, természetessége, megcsodálhatnak, megbotránkoztat, elkeseredésedet, elmaszatolódott, teremtményedben, gyönyörűszépen, kapaszkodóként, hozzáfordulnak, szívkökésemért, végigénekelnem, mindnyájunknak, megöntözhettem, átszellemülten, angyalszárnyat, elgondolkodtam, elérhetetlenek, gyötrelmeiddel, világ meglett, halálból kihozott, aggodalom olyan, hintaszékben legalább, útra kelőt, ördög tüzét, aggodalom szilánkjai, olyan hatalmas, vízen hitét, holnap majd, mezei liliomok, utadat mindig, béke vigyázza, pásztor elől, bárányok utána, szeretet szívemet, VERSEK SZERETETRÖL, ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR, Téged, Testedet, Helyetted, Mert, Hogy Jézust, Bódás János, ELVESZÍTHETETLEN ÖRÖM, Dévényi Erika, AGGÓDÓ SZÍV, AHOGY NAP SZÉL, ÁLDÁST KÉRVE, Visszaadod Istent, Amivel Te, BARNUS IMÁJA, Peák Barnabásnak, BÉKE BENNEM, BOLDOG CSALÁD, Kérik Istent, BOLDOGNAK LENNI, CSAK AMIRE VÁGYTOK, Kérem Istent, Hogy Isten, CSAK ÁLLOK, CSAK ÍGY LEHET ELENGEDNI GYERMEKET, Mindig Isten, CSAK ÚGY, CSEND HANGJAI, DALOD ÉRINTÉSE, Amelynek Te, ELMÚLÁS BÉKÉJE, GYERMEK HIT, Gondolj Istenedre, HEGYTETŐRŐL SZÓLJ, KÉSLELTETETT HANG, MINDEZ CSAK SZÍVEM DALLAMA, NYUGALOM TAVA, Dömötör Ilona, AMINT TE AKARATOD, ÖREGES ESTI IMÁDSÁG, ŐSZI BÉKE, VELEM MARADNAK VIRÁGOK, Endrődi Sándor, KÖVESSÜK ŐT, RÁHAGYATKOZÁS IMÁJA, Füle Lajos, AKKOR JÖN EL, CSAK SEGÍTHET, MAGA AZ ÉLET, HANYATLIK MÁR NAP, KÖNYÖRÜLJ KÖRNYEZETEMEN, NYUGODJ BELE, VAGY GYÜMÖLCS, SZÉP ÍGY, JÉZUS FÁI, Hallgatja, DRÁGA VÉRT, Gégény István, MONDOTT IMA, HADD MENJEK ISTENEM, MINDIG FELÉD, Kutasi József Antal, Paulo Coelho, Juhász Gyula, BETLEHEMES ÉNEK, AHOL TE VAGY ISTENEM, KÖSZÖNÖM URAM, Köszönöm Uram, MEGKÖTÖM MAGAMAT ISTEN KÖTELÉVEL, Szabadságom Uram Néked, Pecznyík Pál, BIBLIA ISTEN SZAVA, Biblia Isten, JÉZUS SZABADÍTÓ, Jézus Nevéért, Megváltód Nevével, LENT ÉS FENT, ÖRÖM ÉS SZERETET, SZERESSÜK ŐT, Prohászka Ottokár, Rudnyánszky Gyula, ISTEN ÁLDÁSA, Schvalm Rózsa, KÖVEK KÖZÖTT, Szent Szellem, SZÍVVEL NEM LEHET, Igaz Isten, Sugározva Isten, LEGNAGYOBB SZERETET, SZERESD ELLENSÉGEDET, Arcán Júdási, SZERESSETEK EMBEREK, Szent Karácsony, SZÍV CSENDJE, Somogy, Szabolcska Mihály, Ahogy Krisztustól, Szabó Sándor, VAGY ÁTKOT, MAGÁNYOMBAN KIÁLTOTTAM HOZZÁ, Hogy Fiát, URAM KÖSZÖNÖM, Túrmezei Erzsébet, TESZEK SEMMIT SEM, HISZEK SZERETETBEN, LEGNAGYOBB MŰVÉSZET, PÓTVIZSGA SZERETETBŐL, AMÍG SZERETNI TUDSZ, NAPOK ELÉ, Csupa Istenbe,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]