|
2022-06-03 22:00:26, péntek
|
| |
| |
TRIANON - MIÉRT ÍRTA ALÁ MAGYARORSZÁG A BÉKESZERZŐDÉST?
Országgyűlés Hivatala Közgyűjteményi és Közművelődési Igazgatóság
Az utóbbi évtizedekben a magyar közvélemény egy részében nem egyszer merült fel a kérdés, hogy ha Magyarország számára már a korszakban jól láthatóan katasztrofális következményekkel járt a világháborúban győztes nagyhatalmak trianoni döntése, hazánk vezetése mi okból adta kézjegyét az új határokat meghúzó békeszerződéshez. Nem lett volna-e erkölcsileg vállalhatóbb, illetve a remélt revízió szempontjából praktikusabb is, ha Magyarország nem ismeri el területeinek elcsatolását?
Trianon - aláírás előtt
1920. június 4. Magyarország képviselői a trianoni békeszerződés aláírása előtti pillanatokban.
A kortársak számára ez a kérdés nem volt ennyire egyszerű. Létezett ugyanis kedvezőtlenebb alternatíva a béke 1920. június 4-ei aláírásánál és a Trianonban meghúzott határok valósággá válásánál. Emellett fontos tisztában lenni azzal, hogy az elcsatolt területek nem az aláírást követően kerültek ki a magyar állam tényleges fennhatósága alól, hanem már jóval korábban. A szerződés jelentős részben a már fennálló állapotokat szentesítette.
1918. november 13-án Magyarország és az antant fegyverszüneti megállapodást írt alá Belgrádban, amely rendezte a háború balkáni és román frontjának helyzetét.[1] Magyarországnak a Beszterce-Marosvásárhely-Arad-Szabadka-Pécs-Dráva vonalon belülre kellett visszavonnia fegyveres erőit. Ez azt jelentette, hogy a szűken vett történelmi Erdély, a Bánság keleti fele, valamint a későbbi Vajdaság már 1918-ban román, illetve szerb megszállás alá került.
A fegyverszüneti tárgyalások alatt, november 8-án a csehszlovák kormány parancsot adott a Felvidék megszállására. A harcok váltakozó sikerrel folytak, míg végül csehszlovák nyomásra december 21-én Stephen Pichon francia külügyminiszter kijelölte a feleket elválasztó demarkációs vonalat. A magyar kormány kénytelen volt kiüríteni a Dunától, az Ipolytól, valamint a Rimaszombat-Ungvár vonaltól északra eső területeket. Így 1919 elejére a Magyarországot és Csehszlovákiát elválasztó nem hivatalos határ jelentős mértékben megegyezett az 1920-ban meghúzottal. (Ugyan 1919 május-júniusában a Tanácsköztársaság vissza tudta foglalni a Felvidék jelentős részét, Georges Clemenceau francia miniszterelnök - az engedményért nemzetközi elismerést kilátásba helyező - felszólítására ismét kiürítette azt.)
1918 tele. A megszállt Kassa
A szomszédos államok arra törekedtek, hogy a párizsi békekonferencia kész helyzet elé kerüljön, amikor területi követeléseik jogosságáról dönt. Ezért hadseregeik átlépték a demarkációs vonalakat és megkezdték a később nekik ítélt területek elfoglalását.
1918. december 12-én Henri Berthelot tábornok, a romániai francia katonai misszió vezetője feljebbvalói tudta nélkül engedélyezte a román hadseregnek a fegyverszüneti vonal átlépését. A románok a Máramarossziget-Nagybánya-Zilah-Zám vonalig nyomultak előre, mire az antant visszaszerezte az irányítást az események felett. (Ezzel egy időben a csehszlovák haderő Losoncot és Balassagyarmatot foglalta el.) 1919. februári döntésükkel a szövetségesek végül engedélyezték Romániának az előrenyomulást a Szatmárnémeti-Nagyvárad-Arad vonalig. A Tanácsköztársaság által kifejtett katonai ellenállás miatt azonban a románok csak áprilisban tudták ezt a területet, a történelmi Partiumot elfoglalni. Ugyanakkor stratégiai okokból, az antant akaratával szembemenve, hadseregük egészen a Tiszáig nyomult előre. 1919 áprilisának végén tehát a később Romániának ítélt terület egésze román uralom alatt állt.
A román hadsereg a Tiszánál
1919 tavasza. I. Ferdinánd román király a Tiszát elérő román katonákkal.
A fentiekből látható, hogy az aláírás megtagadásának nem lett volna gyakorlati jelentősége: Magyarország az elcsatolt területeket már jóval a békekötés előtt elveszítette. A következőkben az elvi és politikai megfontolásokat vesszük sorra.
A magyar küldöttségben a békeszerződés aláírásának megtagadása már a végleges szöveg megszületése előtt felmerült. 1920 februárjában gróf Apponyi Albert, a delegáció elnöke azon véleményének adott hangot, hogy ha Magyarország nem kap jelentős területi engedményeket, ne írja alá a szerződést. Amikor márciusban világossá vált, hogy a győztes nagyhatalmak már nem nyúlnak hozzá az általuk megalkotott békerendszerhez, a magyar békeküldöttség megvitatta az alá nem írás kérdését. Arra jutottak, hogy a békefeltételek visszautasítása Magyarországgal szembeni gazdasági szankciók bevezetéséhez vezetne, ami a háború utáni nehéz helyzetben a magyar kereskedelmi és pénzügyi élet összeomlását hozná el. Gróf Teleki Pál, a delegáció egyik főmegbízottja, későbbi miniszterelnök egyenesen a főváros élelmiszer-ellátásának összeomlásától tartott. Mindennek pedig súlyos következményei lehettek volna az ország társadalmi rendjére és politikai berendezkedésére nézve. Popovics Sándor főmegbízott, a Magyar Nemzeti Bank későbbi elnöke így fogalmazott ezzel kapcsolatban: ,,Olyan nyomor következhet, hogy a kormányzás azok kezébe kerülhet, akik hajlandóak bármi áron aláírni a békét, akár még súlyosabb feltételek mellett is". A tömeges elégedetlenség akár oda is vezethetett volna, hogy a Tanácsköztársaság hónapjai után éppen berendezkedő konzervatív-liberális rendszer helyébe valamely politikai szélsőség lép. Tehát a kortársak, akik végül a trianoni békeszerződés aláírása mellett döntöttek, úgy ítélték meg, hogy a győztesek előbb vagy utóbb képesek lesznek Magyarországot rákényszeríteni az aláírásra, és egy ilyen küzdelemben legyengült ország alkupozíciói csak tovább romlanak. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a szomszédos államok mindegyikének további, a trianoni békén túlmenő területi igényei voltak hazánkkal szemben, így Magyarországnak nem állt érdekében kivívni az antant még erőteljesebb ellenszenvét, és a területi kérdést ilyen körülmények között nyitva tartani. Összességében az aláírással szembeni ellenszegülés csak az ország nehezen helyreállított belső stabilitását sodorta volna veszélybe.
Összefoglalva tehát, a trianoni békeszerződés alá nem írása nem változtatta volna meg a tényt, hogy az elveszített területek 1920 júniusában már más országok uralma alatt álltak, ugyanakkor jelentősen csökkentette volna a későbbi bethleni konszolidáció sikerének esélyét.
Link
A belgrádi fegyverszünet megkötése
Link
Magyarország megszállása 1.
Link
A Felvidék cseh megszállása
Link
A történeti Erdély román megszállása 1918-1919-ben
Link
A MEGÉLT TRIANON
Link
Trianon - A legsúlyosabb csapás egy ezer éves államra, és az utána következő 100 év története.
Link
Trianon 100
Link
100 ÉVVEL TRIANON UTÁN I.-II.
Link
Trailer - 100 ÉVVEL TRIANON UTÁN
Link
HU,,... 100 évvel Trianon után - Él Bihar, élteti szent hite!"
Link
A magyar nemzet 100 évvel Trianon után
Link
Trianon-film
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történelem |
|
|
|
Címkék: berendezkedésére, balassagyarmatot, békeszerződéshez, magyarországnak, békerendszerhez, magyarországgal, külügyminiszter, békekonferencia, máramarossziget, rákényszeríteni, visszautasítása, megfontolásokat, helyreállított, csehszlovákiát, marosvásárhely, közgyűjteményi, magyarországot, katasztrofális, világháborúban, békeküldöttség, békefeltételek, összeomlásától, miniszterelnök, felszólítására, fegyverszüneti, békeszerződést, visszaszerezte, elégedetlenség, előrenyomulást, megtagadásának, következményei, kedvezőtlenebb, küldöttségben, főmegbízottja, békeszerződés, következőkben, utóbbi évtizedekben, magyar közvélemény, világháborúban győztes, remélt revízió, trianoni békeszerződés, kortársak számára, béke 1920, elcsatolt területek, aláírást követően, magyar állam, szerződés jelentős, antant fegyverszüneti, háború balkáni, szűken vett, későbbi Vajdaság, fegyverszüneti tárgyalások, MIÉRT ÍRTA ALÁ MAGYARORSZÁG BÉKESZERZŐDÉST, Országgyűlés Hivatala Közgyűjteményi, Közművelődési Igazgatóság, Stephen Pichon, Georges Clemenceau, Henri Berthelot, Apponyi Albert, Gróf Teleki Pál, Popovics Sándor, Magyar Nemzeti Bank, MEGÉLT TRIANON, ÉVVEL TRIANON UTÁN,
|
|
Offline
