|
2025-03-09 22:15:20, vasárnap
|
| |
| |
,,A NŐ: TETŐTŐL TALPIG ÉLET. A FÉRFI NAGYKÉPŰ KÍSÉRTET" - megjegyzések a női jelenlétről
Milyen lenne egy nőnappal kapcsolatos szabályos írás? Nyilván benne lenne a nevezetes nap történeti háttere, ideológiai izéje, illetve az, hogy mit jelent ez ma, miután az eredeti ideológiai izé elpárolgott mögüle és belőle.
2025. március 08. 08:22
Győrffy Ákos
A nemzetközi nőnapról nagyjából ugyanaz jut eszembe, mint mondjuk a fenyőünnepről. Aki elég idős hozzá, az emlékezhet még a fenyőünnepekre. A fenyőünnepet a karácsony helyett találták ki a komenyisták. Volt szerencsém általános iskolás koromban részt venni néhány ilyen bornírt rendezvényen, amelyeken ugyanazok a tanárok celebrálták a celebrálandókat, mint akik néhány évvel később már könnyes szemmel emlékeztek meg a Megváltó születéséről.
Mindegy, spongyát rá, így mennek ezek a dolgok.
A nőnap kulturális beágyazottsága enyhén szólva ingatag, alig stabilabb mondjuk a Valentin-napénál. Magyarországon először 1913-ban tartották meg, de kötelező ünneppé a Rákosi-érában tették, szovjet (vagy ahogy apám mondta mindig: covlet) mintára. Enyhén szólva sem ott rejtekeznek e nap gyökerei, mint mondjuk a Gyümölcsoltó Boldogasszonyé. Mindamellett nagy nap ez a virágboltosoknak (nem sajnálom tőlük), köthetik napestig a csokrokat, szépen fogynak a szívecskés kiegészítők. A nőnap a nemzetközi munkásmozgalom környékéről indult, többek között Clara Zetkin és Rosa Luxemburg bábáskodásával (utóbbit fejbelőtték Berlinben 1919-ben, igaz, nem feltétlenül ezért). Alapvetően és mindenekelőtt úgynevezett balos eredetű jeles nap tehát, de nekem ezzel nincs bajom, pontosabban nem ez a bajom vele, hanem az, ami általában az efféle napokkal.
A valamiknek a napjaival.
Gyerekkoromban még a hóvirágcsokor volt a favorit ilyenkor, ma már szerencsére nem. Ma nem tudom, mi.
De nem is ez az érdekes, hanem az, hogy szeretve tisztelt szerkesztőm néhány napja írt, hogy nem lenne-e kedvem valami ,,nem szabályos" nőnapi írást elhelyezni ezen a felületen. Értem is meg nem is, hogy mire gondolt. Milyen lenne egy nőnappal kapcsolatos szabályos írás? Nyilván benne lenne a nevezetes nap történeti háttere, ideológiai izéje, illetve az, hogy mit jelent ez ma, miután az eredeti ideológiai izé elpárolgott mögüle és belőle. Mert elpárolgott, elenyészett az időben, és maradt belőle valami, amit leginkább a szórakoztatóipar és a kereskedelem keretein belül értelmezhetünk. Kötelességtudóan befordulunk a virágboltba, mert ha esetleg megfeledkeznénk erről, annak beláthatatlan következményei lennének az otthoni hangulatot illetően.
Én is be fogok fordulni a virágboltba. 
Miközben mégis valami más jár az eszemben, ha már valami ,,nem szabályos" nőnapi írásnak kellene itt születőben lennie. Az például (és leginkább), hogy nők voltak a legnagyobb és legmélyebb hatással rám egész életemben. És ezt most nem valamiféle ,,szexista" manifesztumként kell értelmezni. Persze, hogy a nők. Mit bizonygatod ezt itt, talán buzi vagy? Szóval nem így értem. Talán sajátosan értem, mert kezdhetném ott, hogy számomra a Duna is nő. Valamiért mindig is nőként, női minőségként gondoltam a Dunára, és mivel a Duna a legelső élményeim és emlékeim között is a legelső, alapjaiban határozza meg a lelki szerkezetemet. A Duna nőnemű, ahogy a tenger, az óceán is nőnemű. A legtágabb értelemben vett természet is nőnemű. Ez az én becsípődésem, rögeszmém, bár korántsem csak az enyém, elég gazdag irodalma van a témának. Amivel csak azt akarom mondani, hogy a világra való eszmélésem leginkább ennek a feminin minőségnek a felismerését jelentette.
A teremtett világ alapminősége a női minőség. Homályos, minden tudományos és racionális megfontolást nélkülöző tapasztalat ez, mondanom sem kell.
Amit férfias minőségnek nevezünk, ,,a készbe" érkezett, hogy így mondjam, és elsődleges feladata minden jel szerint az, hogy ezt a készet, a teremtést őrizze és a ,,pásztora" legyen, ahogy Heidegger mondja. Aki szerint ez egy macsó világkép alig burkolt megfogalmazása, annak nincs további mondanivalóm.
Azt írtam fentebb, hogy nők voltak rám a legmélyebb hatással egész életemben, és innentől szűkítsük ezt a kört az ANYAtermészettől a nőnemű emberi lényekre. Bár e kettő végső soron ugyanaz. Alaposabb, már-már konfesszióba hajló dolgozatnak kellene most itt következnie, hogy ezt megindokoljam, de ezzel nem kínoznám az olvasót, és magamat sem. Némiképp leegyszerűsítve azt mondhatnám, hogy
soha semmiféle szelleminek nevezhető élményem nem gyakorolt rám olyan hatást, mint egy-egy nő jelenléte.
A szavaik, a tekintetük, a mozdulataik, de hiába ragoznám, a lényeg mégis csak ez: a jelenlétük. Nem úgy általában a nők jelenléte, hanem bizonyos nők jelenléte az életemben. Akár olyan nőké is, akik már halottak. Számomra persze nem azok, hanem nagyon is élők, és ,,betörésük" az életembe annak a bizonyítéka, hogy nincs halál. Egyszer régen, egy késő tavaszi délutánon a Nagymaros fölötti erdőkben találkoztam egy olyan nővel, akivel a józan ész mentén elgondolva nem lett volna szabad találkoznom. Mégis találkoztam vele egyetlen, időtlen pillanatra, és ez a találkozás életem egyik legemlékezetesebb és legmeghatározóbb találkozása volt. Most nem mesélném el e találkozás részleteit (máshol már megtettem), és nem azért nem mesélem el, mert bármiféle pikáns részlete lenne (nem volt), hanem mert lényegét tekintve átlépi az elmondhatóság határát.
Ahogy persze ezek a női ,,jelenlétek" lényegüket tekintve mindig átlépik az elmondhatóság határát. Ki vagyok szolgáltatva ezeknek a jelenléteknek, megrendítenek és lenyűgöznek, valahogy úgy, ahogy egy nyári vihar képes lenyűgözni az embert.
A fenségessel szembesülök ezekben a kivételes pillanatokban, valami olyasmivel, ami mellett eltörpülnek és jelentéktelenné válnak a szellemi felismerések, amelyek a legjobb esetben is csupán nagyszabású spekulációk. A lét alapszerkezetére vetni egy pillantást - ez kizárólag e női jelenlétben valósult meg mindig a számomra.
A brüsszeli Szent Mihály és Szent Gudula-székesegyház egyik mellékhajójában, üvegfal mögött áll egy gótikus Szűz Mária-szobor, karjában a gyermek Jézussal. Néhány éve a katedrális közvetlen közelében laktam néhány napig, és amikor csak tehettem, betértem oda. A szobor alatti rövid leírás szerint tölgyfából készült, egy olyan ,,ezeréves" tölgyből, ami korábban a druidák egyik szent tölgyligetében állt valahol a későbbi Németalföld területén. Az, hogy ebből a hajdani, a druidák által szentként tisztelt tölgymatuzsálemből az ismeretlen szobrász kifaragta Szűz Máriát a gyermek Jézussal valamikor a 14. században,
mindennél tisztábban felmutatta számomra a teremtés alapvetően női aspektusát.
Az általam ismert szépirodalmi művek közül a legszebben Hermann Hesse Narziss és Goldmund című regénye beszél erről. Abban minden benne van, ami erről tudható.
Te jó ég, magam is megrémültem, amikor észrevettem, hová is jutottam el a nemzetközi nőnaptól, a fenyőünneptől, Rosa Luxemburgtól és a virágboltoktól. Miközben elég lett volna Weöres Sándortól csak ez a két sor:
,,A nő: tetőtől talpig élet. A férfi: nagyképű kísértet."
Link
Nőnapi +
Füst Milán: OBJEKTÍV KÓRUS - A NŐ DICSÉRETE
Ó játékos ujjaid, ó finom szíved: picinyke serleg,
Ó lágy ágyékod s langyos, édes, leglágyabb hasad,
Ó fénylő fogad: lágy, olvadó száj csiszolt, édes műszere.
S finom ereid: kék, felejthetetlen hímzés drága testeden,
S ó finom belső szerveidnek egész ékes bársony-tokja te!!
S ó finom anyag te, sokkalta, sokkalta finomabb annál,
Ki téged szeret!!
S ó drága bor, amelyből ittam én: te édes, édes,
Kecses, csodálatos, tündöklő, drága asszony!!
Ebédnél ülsz és látlak én: eszel
S iszik olvadékony, édes ajkad, úszó, szép szemed...
Ó kecsesség, látlak én: most enni, inni látlak
S most elhiszem: te átesel az életünk nem egy csúf állapotján
Kecses, nemes mozgással így: felejthetetlenül
Ó látlak én és lásd és lásd: szeretlek én
Im könnybe lábadt bús szemem amig dícsérlek!!!
Garai Gábor: NŐK
Szemünkben megnézik maguk,
megnézik futtában a nők;
alkalmi tükreik vagyunk,
fényünkön átrebbennek ők.
És bűntelen mennek tovább,
ha elkapták tekintetünk,
s mi - villogok s fakók, simák -
szilánkjainkra széttörünk.
Végül homokká porladunk
bontó sugaraik alatt,
testünkből csak keret: a csont
s a fekete foncsor marad.
S a fekete foncsorban is
gyilkos tekintetük ragyog,
mely földre vont és sírba vitt
és mindhalálig ringatott.
Kéri János: NŐNAPI KÖSZÖNTŐ
Tavasz hajnalán
Róluk emlékezünk,
A nőkről, kiknek
Életünk köszönhetjük.
Ki mindent
Megtesz értünk, a nő,
Dajkál, ápol,
És felnevel ő.
Hálánk szálljon
Lányra, anyára,
Ki a családot
Összetartja.
Szépséges nők,
ó asszonyok,
Kívánunk boldog,
Víg nőnapot.
NŐNAP
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nyüzsgő kis város, ahol az épületek magasra nőttek, és az utcákon mindig pezsgett az élet. Ebben a városban élt egy kisfiú, Máté, aki nagyon szerette a családját, és a barátait. Ahogy közeledett a nőnap, Máté elhatározta, hogy idén minden kedves női rokonának és barátjának szeretne valami különlegeset adni.
Elindult a város szélén lévő titokzatos parkba, mert úgy hallotta, ott nő egy varázslatos virág, amely csak nőnapkor nyílik ki, és egy napig virágzik, aztán elillan. Ezt a virágot még sosem látta senki, de a legenda szerint aki megtalálja és elhozza, annak a szeretete még erősebbé válik.
Bátorságát összeszedve Máté belépett a parkba, ahol csodálatos dolgok vártak rá. A város zajától távolabb került, a madarak csicsergése és a szellő susogása kísérte útját. A park lakói kedves és segítőkész állatok voltak, mind segíteni akartak neki megtalálni a virágokat. A kíváncsi mókusok az ösvények felé irányították, a madarak dalukkal jelezték, merre induljon, és egy barátságos nyuszi, aki jól ismerte a park titkait, odavezette, ahol a varázsvirágok bújtak meg.
Máté lenyűgözve nézte a sok színes kis növényt, amelyek valóban léteztek, a szivárvány összes színében, hogy mindenki találjon kedvére valót. Óvatosan szedte le őket, hogy el tudja vinni azokat az édesanyjának, nagymamájának, nénikéinek és lány barátainak. Ahogy hazaindult, a park lakói vidáman búcsúztak tőle.
Otthon Máté izgatottan osztotta szét az ajándékokat. Mindenki meghatódott a szépségtől és a gondoskodástól, amit ezek a kis virágok jelképeztek. Máté pedig nagyon örült, ahogy látta, milyen boldogságot szerzett vele.
Ezentúl minden nőnapot együtt ünnepeltek, emlékezve arra a különleges napra, amikor a város szélén lévő varázslatos parkban a szeretet virágai hoztak össze mindenkit. A legenda szerint, ha valaki őszinte szeretettel gondol másokra, akkor mindig megtalálja az utat a varázsvirágokhoz.
Ne feledjétek, a legnagyobb kincs a szeretet, amit adunk: Boldog Nőnapot!
Szabó T. Anna: MINDEN NAP NŐ-NAP
Kisbaba, nagybaba, kislány,
csöpp, okos, angyali, édes,
kiskamasz, harcias, éles,
nagykamasz, hű, csudaszép lesz,
felragyogunk mosolyától,
nyílt ez a női tekintet:
tudja a célt, csuda bátor,
úgy emel felfele minket,
szikra-eszével a lángot
gyújtja kíváncsi szemünkben,
megy neked is, ugye látod,
jó szava nő a szívünkben.
Dúdol a kertben, a házban,
olvas és érti a könyvet,
óv a világ viharában,
élni nehéz, vele könnyebb.
Már ölelő feleség lett,
vad szerető, szelíd asszony,
ím, anya lett, de ha virraszt,
gyűlnek a ráncok az arcon.
Éjjele-nappala munka,
hagyd kicsikét lepihenni,
céljait újratanulja,
s nincs akadály neki semmi.
Adj ölelést, puha csókot,
halld bajait, örömét is,
értitek ketten a dolgot,
győz csapatunk, ugye, mégis!
Néni lesz, nagymama, tanti,
felvidulunk közelében,
fogd a kezét, ne ereszd el -
jó vele! Üdv neki! Éjen!
Éljen a nő!
Életünk élteti, álljon elő!
Éljen, éljen, sose féljen,
A nő! A nő!
Álljon elő! Mind, aki nő!
A jósága ma nem privát,
zeng ma sok hurrá, vivát!
Éljen a
éljen a nő!
Whitney Houston: I'm Every Woman - ÉN VAGYOK MINDEN NŐ
Magyar dalszöveg
Bármi, amit akarsz
Bármi, amire szükséged van
Ha akármit szeretnél, hogy meglegyen
Én megcsinálom könnyedén
Mert én vagyok minden nő (minden nő)
Ez mind megvan bennem
Ez mind megvan bennem
Igen
Én vagyok minden nő
Ez mind megvan bennem
Ha bármit szeretnél, hogy meglegyen
Én megcsinálom könnyedén
Én vagyok minden nő
Ez mind megvan bennem
El tudom olvasni a gondolataidat most
Minden egyes gondolatot A-tól Z-ig
El tudlak bűvölni
Titkokat szedek ki belőled, amelyeket nem lenne szabad elmondanod
Egy különleges varázsitalt keverek
Tüzet gyújtok benned
ha bármikor veszélyt vagy félelmet éreznél
Akkor azonnal
Én megjelenek
Igen, oh
Én vagyok minden nő
Ez mind megvan bennem
Ha bármit szeretnél, hogy meglegyen
Én megcsinálom könnyedén
Megérzem a szükségleteidet
Mint a magvak az esőt
Van egy varázsigém
Amely összezavarja az elméd
És amikor egy kis régimódi szerelemhez érünk
Bennem megvan, megvan, megvan, megvan, bébi, bébi
Én vagyok minden nő
Ez mind megvan bennem
Ha bármit szeretnél, hogy meglegyen
Én megcsinálom könnyedén
Én vagyok minden nő
Ez mind megvan bennem
El tudom olvasni a gondolataidat most
Minden egyes gondolatot A-tól Z-ig
Nem kérkedek
Mert én vagyok az egyetlen
Kérj csak meg engem
Oh, meg fogom csinálni
És ne is törődj az összehasonlítással
Bennem megvan
Whitney Houston - I'm Every Woman (1999) - Videó
Link
MINDEN NŐ - EVERY WOMAN
A nő, aki reggel az egyik kezében a táskájában kotorászva kulcsot keresgélve a másik kezével a kávéját kortyolva a lábával kanalazza ki a magassarkúját az ágy alól.
A nő, aki eldobja a gyereket az oviba, suliba, és menet közben még arra is van ideje, hogy sminket igazítson a visszapillantóban.
A nő, aki a buszon ülve rádiót hallgat a telefonján, és feltűzi a haját, mert arra már nem volt ideje mielőtt elindult.
A nő, aki a munkahelyére beérve rájön, hogy megint otthon felejtette az ebédjét, és gyorsan vizet ereszt egy rizskására, hogy elkezdődhessen végre a napja.
A nő, aki körmöket lakkoz, hajakat fest, szemöldököt szed és hallgatja a sok vendég sokféle életét egész nap. Miközben arról álmodik, hogy talán neki is lesz egyszer egy saját élete.
A nő, aki infúziót köt be, beteget ápol és vigasztal, miközben a szíve darabokra törik. Minden nap.
A nő, aki az édesanyja kezét a tenyerében tartva hangosan felolvas, ebédet főz és betakar. És azért imádkozik, hogy ez még sokáig így lehessen.
A nő, aki a shopban elkéri a supershop kártyádat és ezerszer csippantja le a tankolásodat, miközben azon gondolkodik, hogy hány éve nem volt nyaralni és bízik benne, ha szakít a barátjával, csak jobb lesz neki.
A nő, aki az edzőteremben órákig fut, egy érmet látva maga előtt és a hazája zászlaját felhúzva magasra, közben a homlokán lüktet egy ér a kimerültségtől.
A nő, aki tanítja a földrajzot és azon jár az agya, kijön-e majd a hó végén, marad-e annyi ha az albérletet kifizeti, hogy elmenjen egy moziba.
A nő, aki alkatrészeket szerel össze, és közben arról álmodik, hogy egyszer elmegy egy nagyon szép havas helyre és megtanul síelni. És talán lesz kivel elmennie.
A nő, aki takarít, szendvicset ken, gyereket pesztrál, játékokat pakol a helyükre, mesét olvas és dúdol-a te gyerekedre vigyáz, miközben az övéire meg egy másik.
A nő, aki másokat irányít és szeretne egyszer gyengének látszani-de neki nem lehet. Csak otthon, amikor senki sem látja, egyedül. és másnap megint keménynek kell lenni és erősnek tűnni mások szemében. Még akkor is, amikor legszívesebben sírna.
A nő, aki a kutyamenhelyen minden nap hagyja, hogy belehaljon a lelke a munkájába, aki három kutyust simogat és sétáltat egyszerre, etet és beszél hozzájuk. Mert az árváknak anya kell. És minden nap rájön, hogy ha egy gazdisodik is, jön helyette másik kettő. És mégis csinálja, mert ez az élete.
A nő, aki hiteleket bírál el, miközben ő nem meri felvenni, mert nem tudhatja, vissza tudná-e fizetni ebben a világban. Csak reméli, hogy egyszer saját házban fog élni, sok macskával, virágokat ültet és paradicsomot szüretel a saját kertjéből és kerékpározik majd a Tisza partján.
A nő, aki igazoltat és közben megdicséri a gyermeked, hogy milyen szép -tudnod kell, azon gondolkodik, hogy mikor lesz majd neki is ilyen időbeosztás és fizetés mellett.
A nő, aki csodálatos. A nő, aki álmodik. A nő, aki szeret. A nő, aki ápol. A nő, aki így is boldog. Mert minden nő boldogságra született.
Todorovits Rea: NŐK VAGYUNK
Tudunk álmodni, várni és vágyni, akár ezer életen át is egyért. Tudunk hallgatni, nyelni, tűrni, és ismét várni, mert nők vagyunk. Tudunk könnyes szemmel reggel kávét kavarni, bele hashajtót álmodni, majd megadóan belekortyolni, hogy neked jó legyen, hiszen nők vagyunk. Nők. Ezer teherrel a vállunkon, szeretve, de néha csupán tűrve, mert nők vagyunk. Szívünk tüskékkel tele, szemünkben a büszkeség tüze, mert nők vagyunk. Nők. A tűzhely felett állva, a családnak vacsorát kavarva, hajnalban a gyárban, majd az iskolában, otthon gyermekét csendben ölelő, téged éjjel szerető nők vagyunk. Erősek vagyunk. Gyengédek, ha engeded, de forgószél, ha bajt érez. Forgószél, ami eltarol mindent, mi az útjába áll, hogy a romok helyére ismét csodát álmodjon. Mert nők vagyunk. Angyalok vagy sárkányok, áldás vagy átok, hidd el, egyre megy. Erősek vagyunk.
Mert nők vagyunk.
A BOLDOG NŐK 5 TITKA
1. Fontos, hogy egy olyan férfit találj, akivel megoszthatod a felelősségeket és a háztartási munkát, és hogy legyen egy jól fizető állása.
2. Fontos, hogy egy boldog férfit találj, aki imád táncolni, utazgatni és mindig megnevettet.
3. Fontos, hogy egy romantikus férfit találj, akire érzelmileg támaszkodhatsz, anélkül, hogy ő ezt kihasználná és ráadásul nem hazudik.
4. Fontos, hogy egy olyan férfit találj, aki tökéletes szerető és imád veled hancúrozni.
5. Fontos, De Nagyon Fontos, hogy ez a 4 férfi ne ismerje egymást!
A NŐK ÁLTAL HASZNÁLT 9 HALÁLOS KIFEJEZÉS
1) RENDBEN: Ez az a szó, amit a nők egy vita lezárására használnak, ekkor igazuk van, te pedig elhallgatsz.
2) ÖT PERC: Ha épp öltözködik, akkor fél óra. Az öt perc csak abban az esetben öt perc, ha még öt percet kaptál a meccset nézni házimunka előtt.
3) SEMMI: A vihar előtti csend. Ez jelent valamit, és jobb, ha készen állsz. A viták, amelyek ‘Semmi'-vel kezdődnek, általában ‘Rendben'-el fejeződnek be.
4) CSAK NYUGODTAN: Ez kihívás, nem engedély. Nehogy megtedd!
5) HANGOS SÓHAJ: Ez nem egy konkrét szó, hanem egy nem-verbális kifejezés, amit a férfiak gyakran félreértenek. A hangos sóhaj azt jelenti, hogy szerinte idióta vagy, és miért pazarolod az idejét azzal, hogy vele vitatkozol a semmiről. (Lásd a 3. pontot a semmi jelentéséről)
6) SEMMI GOND: Az egyik legveszélyesebb kifejezés. Ez annyit jelent, hogy hosszan el fog gondolkodni arról, hogy milyen módon fizetsz majd meg a hibádért.
7) KÖSZÖNÖM: Ha egy nő megköszön valamit, ne kérdőjelezd meg vagy ájulj el. Mondj egyszerűen annyit, hogy szívesen. (egy zárójeles megjegyzés: ez mindaddig igaz, amíg nem azt mondja, hogy ‘Nagyon köszönöm.' - ez tömény szarkazmus, ekkor nem köszön meg semmit, és ne merészeld azt mondani, hogy szívesen, mert abból ‘Tökmindegy' lesz)
TÖKMINDEGY: Ez a női változata annak hogy b.... meg!
9) NE Aggódj, MEGOLDOM: Egy újabb veszélyes kifejezés, azt jelenti, hogy valamit a nő már többször elmondott a férfinek, és most megcsinálja helyette. Ennek folyománya lesz az, hogy a férfi megkérdezi: ‘Mi a gond?' - amire a 3.) lesz a válasz
Agatha Seymour: AZ ÖNFELÁLDOZÓ NŐK IDEJE LEJÁRT
Nincs mit tenni, a világot a nőknek kell megmenteni és el is érkezett az idő, hogy a nők ezügyben lépjenek! Az ember bármerre néz boldogtalan párkapcsolatokat lát, ha egyáltalán kapcsolatban élnek az emberek. A világ kétségbeesetten, tehetetlenül, megadva magát segítségért kiált! Itt az idő, hogy a nők elővegyék “szupernő" ruhájukat és a világ megmentésére siessenek. Itt és most elérkezett a világ vége, azé a világé, amiben a nők boldogtalanok és magányosak ez pedig egyet jelent: az önfeláldozó nők ideje lejárt!
Tudom jól, első nekifutásra agresszívnak, érthetetlennek és talán elfogadhatatlannak hatnak e szavak és akár rögtön ellenállást is szülhetnek bennünk, de ennek oka nem a “szupernő" ruha felöltése és a nők szupererővel való felruházásának gondolata. Sokkal inkább a tény, hogy szenvedéshez vagyunk szokva, arra szocializáltak minket, abban érezzük biztonságban magunkat, azt tudjuk kezelni, a boldogságot pedig kételkedve fogadjuk, ha egyáltalán fogadjuk valahogy. A keveseké - gondoljuk magunkban - a sors kegyeltjeié csupán, akiknek csak úgy az ölébe pottyant kérve, kéretlen és nincs más dolguk csak élni vele. Ez azonban nincs így!
Az igazság az, hogy az idők folyamán az önfeláldozó nő szerepe bebizonyította saját magáról, hogy nem jó semmire, nem tesz jót senkinek, sem a nőnek, sem a férfinak, sem a családnak. A férfiak nem kíváncsiak sem az áldozat, sem a mártír nőtípusra. Nem akarják sajnálni a nőt, nem vonzza őket sem szexuálisan sem más módon a szerencsétlen, megalázott, méltatlan kompromisszumokat kötött nő látványa, egy ilyen nő mellett nem jó férfinak lenni.
A ragyogó nőért vannak oda, azért, akit szeretni, imádni lehet és kell is, aki mellett betölthetik férfiszerepüket, akinek a csillagokat is lehozhatják s ezért cserébe megbecsülést, elismerést és dícséretet kapnak. A kedves nőért, aki tiszteletet vár, akivel nem lehet bármit megtenni, aki nem hajlandó áldozat szerepet vállalni.
Na igen, mondja most magában sok összetört szívű nő, a férfi eddig is elvett magának a világból mindent, amire szüksége volt, még többet kell neki adni? Igen! Egy olyan nőt, aki szintén el meri venni magának a világból azt, amire vágyik. Ezt a magabiztos, ragyogó nőt kell neki adni. Aki tisztában van magával, ismeri VALÓDI igényeit, vágyait, akar és mer is nőnek lenni! Aki bátran megkéri a párját, hogy készítsen neki reggel kávét vagy, hogy kedve szerint kényeztettesse magát az ágyban. Ez a nő ugyanis pontosan tudja, hogy a kávét cukorral szereti vagy édesítőszerrel, kér hozzá tejet vagy sem és azzal is tisztában van, hogy a szerelemben mi jó neki... ahogy az élet többi területén is.
Ez a nő ismeri magát, jó viszonyban van a nőiességével, könnyedén flörtöl, s mikor hazamegy egy pillantásával biztosítja élete párját arról, hogy ő a világ legférfiasabb férfija.
Itt az idő, hogy mindkét fél megtalálja a boldogságát egymásban, itt az idő, hogy a nő boldog legyen, mert ha egy családban a nő boldog, akkor mindenki boldog. Ha elégedett otthon a nő, az asztalon biztosan isteni étel várja haza a családot, a gyerekek biztonságban érzik magukat és a férfit éjjel forrón ölelik... A nő boldogsága a világ boldogsága!
Ám még mielőtt bárki a férfiak leigázására gondolna, tisztáznunk kell, hogy nem erről lesz szó. Nem becsapni, áltatni, kihasználni kell őket, hanem elcsábítani és boldoggá tetetni magunkat velük, hogy ők is azok legyenek. Nem irányítani kell a férfit, hanem irányt adni saját vágyainknak, megfogalmazni és megvalósítani azokat, igazi, dögös, stílusos nőként!
Nem fog menni. - hallom a kételkedőket. - Megpróbáltad már valaha? - teszem fel a kérdést. Eszedbe jutott már valaha, hogy kérhetsz, hogy megfogalmazhatod a vágyaidat? Megkérted már valaha a párodat valamire? Úgy értem úgy, ahogy egy igazi, dögös nő kéri meg a férfit, szép szavakkal, kedvesen, nőiesen, mosolyogva? Nem? Akkor itt az ideje, hogy gyakorolni kezdjünk!
"Egy nap, egy fiatal barátnőm azt kérdezte tőlem, milyen érzés öregedni.
Meghökkentem kérdésén, mert én sosem gondoltam arra, hogy én öreg lennék. Az ifjú hölgy, látván reakciómat, rögtön zavarba jött, de megmagyaráztam neki, hogy számomra ez egy érdekes kérdés, elgondolkodom rajta és majd később válaszolok neki.
Végül is úgy döntöttem, hogy az öregség egy ajándék.
Tulajdonképpen életemben most lehetek először az, aki mindig is szerettem volna lenni. Persze, nem a testem! Időnként én is kétségbeesem a ráncaim, a táskás szemem, a megereszkedett fenekem miatt. És gyakran meghökkenek azon az öreg nőn, aki visszanéz rám a tükörből (aki pont úgy néz ki, mint az anyám), de nem sokáig gyötrődöm ezek felett.
Sosem cserélném el az én nagyszerű életemet, a szerető családomat, az én csodálatos barátaimat a kevésbé ősz hajért vagy egy feszes hasért.
Ahogy korosodtam, egyre kedvesebb lettem a magam számára és kevésbé kritikus magammal szemben. A saját barátommá váltam. Nem tolom le magam, ha több süteményt eszem a kelleténél, vagy nem vetem be az ágyat, vagy megveszem azt a virágtartót az erkélyre, amire semmi szükség nincs, de jól néz ki.
Felhatalmazva érzem magam, hogy élvezkedjek, hogy rendetlen legyek, hogy extravagáns legyek. Annyiszor megéltem, hogy legkedvesebb barátaim idő előtt elmennek; mielőtt még megérték volna azt a szabadságot, amit az öregség hoz magával.
Ki törődik azzal, hogy hajnali 4-ig olvasok, vagy játszom a computeren? Táncolhatok a régi muzsikára, ha úgy tartja a kedvem és meg is teszem.
Sétálok a vízparton egy olyan fürdőruhában, amiben kidomborodnak a testrészeim, és önfeledten vetem bele magam a hullámokba, ha jól esik, és nem törődöm a motorcsónakokból rám vetett sajnálkozó pillantásokkal. Ők is lesznek öregek.
Tudom, persze, azt is, hogy időnként feledékeny vagyok. És hát van is néha mit, elfelejteni az életből. De azért a legfontosabb dolgokra emlékszem.
Hát igen, életem során azért megtört néhányszor a szívem. Hogyne tört volna meg, amikor elveszítesz valakit, akit szerettél, amikor egy gyerek szenved, vagy elüti a cicádat egy autó? De a megtört szív az, ami erőt ad és megértést és részvétet kelt. Egy olyan szív, mely sosem szenvedett, érzéketlen maradt minden iránt, az sosem fog örömöt érezni a tökéletlenség felett.
Én nagyon boldog vagyok, hogy elég soká éltem ahhoz, hogy megőszülhessek,hogy a fiatalos nevetésem mély ráncokat mart az arcomra. Oly sokan vannak, akik soha nem nevettek és oly sokan, akik nem érték meg, hogy ősz hajszálaik legyenek.
Ahogy múlnak az évek, úgy egyre könnyebb pozitív lenni. Egyre kevesebbet kell törődni azzal, mit gondolnak mások. Én nem teszek fel magamnak se kérdéseket. Ráadásul fenntartom magamnak a jogot, hogy ne legyen igazam.
Nos, elmondhatom, hogy nem bánom, hogy öregszem. Szabaddá tesz. Szeretem azt, akivé váltam. Nem akarok örökké élni, de amíg itt vagyok, nem fecsérlem olyanra az időmet, mint, hogy mi lett volna ha..., vagy azon izgassam magam, mi lesz majd. És minden áldott nap eszem édességet (már ha kedvem van hozzá).
Mindig mosolyogj és a szívből fakadó igaz barátságokra nagyon vigyázz!
Szeretettel ajánlom a fenti gondolatokat kor- és kórtársaimnak. És ajánlom még, hogy mindig nevessetek a saját hülyeségeiteken, mert a nevetés az élet legnagyobb adománya és erősíti az immunrendszert."
Kedves Urak, Fiúk, Férfiak! Ne feledkezzetek meg a nőkről soha, de különösen ne március 8-án!
Itt a nőnap, a tökéletes alkalom, hogy kifejezd hölgy szeretteid iránti tiszteleted és szeretetedet. Lepd meg őket egy gyönyörű virágcsokorral, cserepes növénnyel, vagy akár csak egy szál virággal amely garantáltan mosolyt csal az arcukra!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Nőnapra & Farsang |
|
|
|
Címkék: párkapcsolatokat, varázsvirágokhoz, megfogalmazhatod, alapszerkezetére, kötelességtudóan, szórakoztatóipar, anyatermészettől, felejthetetlenül, motorcsónakokból, virágboltosoknak, legmeghatározóbb, megfeledkeznénk, férfiszerepüket, mellékhajójában, leegyszerűsítve, manifesztumként, szükségleteidet, jelentéktelenné, celebrálandókat, legveszélyesebb, kétségbeesetten, hülyeségeiteken, munkásmozgalom, bábáskodásával, kimerültségtől, megmagyaráztam, beágyazottsága, boldogasszonyé, érthetetlennek, tulajdonképpen, felruházásának, szocializáltak, magyarországon, virágcsokorral, támaszkodhatsz, bebizonyította, nőnappal kapcsolatos, eredeti ideológiai, nemzetközi nőnapról, karácsony helyett, tanárok celebrálták, nőnap kulturális, szívecskés kiegészítők, nemzetközi munkásmozgalom, bajom vele, efféle napokkal, hóvirágcsokor volt, favorit ilyenkor, kereskedelem keretein, otthoni hangulatot, legelső élményeim, lelki szerkezetemet, TETŐTŐL TALPIG ÉLET, FÉRFI NAGYKÉPŰ KÍSÉRTET”, Győrffy Ákos, Gyümölcsoltó Boldogasszonyé, Clara Zetkin, Rosa Luxemburg, Szent Mihály, Szent Gudula-székesegyház, Szűz Mária-szobor, Szűz Máriát, Hermann Hesse Narziss, Rosa Luxemburgtól, Weöres Sándortól, Füst Milán, OBJEKTÍV KÓRUS, Garai Gábor, Kéri János, NŐNAPI KÖSZÖNTŐ, Otthon Máté, Boldog Nőnapot, Szabó, MINDEN NAP NŐ-NAP, Whitney Houston, Every Woman, VAGYOK MINDEN NŐ, A-tól Z-ig, MINDEN NŐ, EVERY WOMAN, Todorovits Rea, BOLDOG NŐK, Nagyon Fontos, ÁLTAL HASZNÁLT, HALÁLOS KIFEJEZÉS, CSAK NYUGODTAN, HANGOS SÓHAJ, SEMMI GOND, Agatha Seymour, ÖNFELÁLDOZÓ NŐK IDEJE LEJÁRT, Kedves Urak,
|
|
Online
