|
2025-06-03 22:30:20, kedd
|
| |
| |
TRIANONRÓL MÁSKÉPPEN
Mottó:
"Amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják.
De miről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz, s mindig kétséges."
Deák Ferenc
105 éve, 1920. június 4-én írták alá a versailles-i Nagy-Trianon palotában azt a békediktátumot, mely területe kétharmadával megcsonkította a történelmi Magyarországot.
A trianoni béke vagy békeszerződés (a trianoni békediktátum) a történelmi Magyarország I. világháború utáni fölosztását rögzítette a nemzetközi jog számára értelmezhető dokumentumban, a Párizs környéki békeszerződések egyik elemeként.
A békekötés meghatározta Magyarország új határait, azok között megszüntette az ország közvetlen katonai fenyegetettségét és sok kis multinacionális állam létrejöttét véglegesítette az Osztrák-Magyar Monarchia területén. Az eseménynek meghatározó gazdasági és kulturális hatásai lettek.
A trianoni békeszerződésre emlékezve június 4-ét a magyar Országgyűlés 2010-ben a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította.
Trianon
Link
"Tíz óra után pár perccel jött egy hír... egy végzetes hír. Megkondultak a harangok. Előbb Pesten, aztán az ország többi területén is elterjedt a hír... Két órán át tartott a harangzúgás. Az egész ország területén zúgtak a harangok.
Budapest gyászba borult, az emberek feketébe öltöztek. Gyászlobogók lengtek mindenhol. Az emberek, a férfiaktól az asszonyokon át a gyerekekig és az öregekig mind zokogtak. Emberek rázták haragosan az ég felé az öklüket. Az Oktogon sarkán egy rokkant katona letépte zubbonyát és könyökben levágott csonka karját mutatva, őrjöngve kiabálta: "Hát ezért?"
Az utcákon ismeretlen emberek borultak egymás nyakába, mások a zokogókat vigasztalták. A rikkancsok hangja vágott bele időnként ebbe a gyászos hangulatba: "Rendkívüli kiadás!" A lapok gyászkeretben jelentek meg, az emberek hangosan olvasták egymásnak a vezércikkeket.
A Múzeum körúton az emberek a Himnuszt kezdték énekelni.
A templomok hamar tele lettek síró emberekkel, papok próbálták vigasztalni az elkeseredett embereket.
Az ország összes italmérése bezárt. Minden zárva volt, csak a harangok zúgtak, siratták az elhunytat. Az iskolában nem tanítottak, a diákok és a tanárok egyaránt siratták az elhunytat.
Az elhunytat, az ezer éves Magyarországot."
Százöt évvel ezelőtt, 1920. június 4-én írták alá másodrendű magyar politikusok a békediktátumot.
Mindezt megelőzte egy tárgyalás január 16-án, amikor minden eldőlt, és amiről az alábbi bejegyzés is szól. Sajnos még Ausztriát is jutalmazták Magyarország kárára.
2010-ben a trianoni békeszerződés aláírásának napját, június negyedikét a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította a Magyar Országgyűlés. Erre kilencven évet kellett várni. Most már nem maradt más hátra, mint megérteni a lényegét.
Nagyon sok mindent elmondtak eddig a békediktátumról, de a magyarok többsége most sem érti a lényeget - mindig belebonyolódunk az oda vezető útvesztőkbe, ami nem is csoda, hiszen hosszú volt az út Trianonig. Történészek - ízlés szerint - előrébb meg hátrább is teszik a folyamat kiindulópontját. A történelemtudomány azonban máig adós az okok feltárásával. A politikai meggyőződés vagy nézőpont zavaró tényező még a legnagyobbaknál - mint például Szekfű Gyulánál is - akinek a tudós éleslátását elhomályosította a Habsburg-szimpátia -, a többiekről nem is beszélve.
Visszatérve az aláírást megelőző béketárgyaláshoz, sajnos, meg kell állapítanunk, hogy a magyar delegáció és annak vezetője, Apponyi Albert nem fogta fel, hogy miről szól az összejövetel. Január 16-án 3 órakor a 12 tagú magyar küldöttség megjelent a francia külügyminisztériumban, ahol a főtanács ülésezni szokott. Ott volt mind az öt nagyhatalom képviselője. Apponyi beszédét franciául kezdte, majd megismételte angolul. A beszéd lényege a Magyar Királyság - Nagy-Magyarország - egysége melletti érvek felsorakoztatása. Egy szó sem hangzott el arról, hogy az ajánlott határok hárommillió magyart szakítanak el a tömbmagyarságtól. Apponyi kérte ugyan a népszavazást, de nem az etnikai elv érvényesítésére, hanem olyan területekre is, ahol a magyarság nyilvánvaló kisebbségben volt.
A magyar küldöttség szereptévesztésben volt: azt hitte, hogy a Magyar Királyságot képviselni hívták oda, nem fogta fel, hogy ez egy hagyatéki tárgyalás, ahol döntenek a megszüntetett Osztrák-Magyar Monarchia és benne a Magyar Királyság ingó és ingatlan vagyonáról, és ahol a felszámoló bizottság csak egyetlen örököst ismer el a magyar részről, mégpedig a magyar nemzetet.
Lloyd George, az angol kormányfő segíteni próbált, és feltette a kérdést: ,,Mennyi magyar kerül a kijelölt határokon túlra?" Ekkor Apponyi elővett egy etnikai térképet, amelyet Teleki készített, aki tagja volt a delegációnak, és aki előzőleg berajzolta az általa javasolt nemzetiségi viszonyokat követő határokat. A főtanács tagjai, akik addig faarccal, érdektelenül hallgatták Apponyit, a térkép köré álltak és érdeklődéssel tanulmányozták azt, még Clemenceau is felállt és odament. Az angol kormányfő a továbbiakban is próbálta etnikai síkra terelni a tárgyalásokat, de Apponyi mindvégig a Kárpát-medence egységét hangsúlyozta.
Mondhatnánk, hogy a delegáció nem volt felkészülve egy ilyen csonkításra, de a magyar társadalom sem, Budapest utcáin tömegek üvöltözték azokban a napokban a ,,Nem, nem, soha!" jelszót. Nem akarták tudomásul venni, hogy a döntés már rég megszületett az Osztrák-Magyar Monarchia és benne a Magyar Királyság megszüntetéséről, és arról is, hogy az utódállamok követeléseinek nem tesznek eleget, és nem szabdalják szét a tömbmagyarságot, mivel ebben veszélyt láttak. Ott akkor már csak az volt a kérdés, mennyire faragják körbe a magyarlakta területeket. A magyaroknak megadják a lehetőséget államot alkotni, aztán nevezzék el, ahogy akarják, már csak azért is, hogy az utódállamok ne kényelmesedjenek el az antant iránti hűségben, és kézben legyenek tartva.
Itt most lehetne valamiféle igazságról, méltányosságról, vagy akár igazságtalanságról beszélni, de fölösleges. A nemzetek fölötti tőke - leánykori nevén: pénzvilág - belehajszolta a birodalmakat a népek szempontjából vérlázítóan értelmetlen vérfürdőbe, a mai napig álságosan azt állítva, hogy ez a nemzetek háborúja volt. (Annak idején a kommunizmus, ma a liberalizmus jelenleg is a nemzeteket teszi felelőssé a háborúért, ami álságos hazugság.)
De maradva a mi tragédiánknál: mind a mai napig elszakadva a realitásoktól vergődtünk, siránkoztunk a sérelmeinken, mindhiába. A magyar politikában politikai paradigmaváltásnak kellett történnie ahhoz, hogy mögöttünk maradjanak Wass Albert szavai: ,,Adjátok vissza a hegyeimet!", és belássuk, hogy Németh Lászlónak volt igaza, mikor azt mondta, Trianon után a nagy gond: nem a póznák voltak, hanem a magyarok; nem az ország, hanem a nép. Itt kellett volna még azt mondani: egyről sem mondok le; itt: ide tartoztok továbbra is. Ezek a mondatok röviddel Trianon után íródtak le, de ki hallgatott akkor az irredenta hangzavarban Németh Lászlóra?
Eltelt azonban száz év. Az Orbán-kormány számba vette a megdézsmált örökséget, ami még így is hatalmas érték, mert itt van Európa közepén egy, a nemzetek közössége által elismert állam, aztán 93 ezer négyzetkilométernyi terület, ami a Nagy-Magyarországhoz viszonyítva kevés ugyan, de ha a világ egyik gazdasági nagyhatalmának, Dél-Koreának nézem a területét, akkor másképp ítélem. És itt van a legértékesebb örökség, a magyar kultúra, és benne a megismételhetetlen, csodálatos igazgyöngy, a magyar nyelv.
Ha ezt a realitást elfogadjuk - mert mit tehetünk? -, és tudatosul bennünk, hogy itt nincs más örökös, csak a magyar nemzet, akkor ebből következik, hogy aki a határokon kívül maradt és megőrizte magyarságát, magyar identitását és nyelvét, az jogos örököse a trianoni hagyatéknak, és a magyar állam ki is adja a jussát: a magyar állampolgárságot.
Mi, örökösök becsüljük és tiszteljük a Magyar Királyság emlékét, halálának százötödik évfordulója után már az sem lesz kegyeletsértés, ha elemezzük életének utolsó szakaszát, és a halál okainak hosszú sorát.
A nemzet, amelyik örököse, tulajdonosa és védője kell, hogy legyen a hagyatéknak. Mert aki magyarok nélküli Magyarországot vizionál, az képzelje el pl. Izraelt zsidók nélkül.
TRIANON KÜLFÖLD! NÉZŐPONTBÓL...
Trianonról a külföldi történetírás nyomai a békeszerződésről a külföldi levéltárakban ma is megtalálhatók. Igen sok történész.politikus és államférfi foglalkozott kellő megértéssel a Trianont megelőző és követő hazai eseményekkel. Ezek közül Francesco Saverio Nitti olasz politikus Trianonról alkotott írásai az egyik legismertebbek. Az alábbiakban
Francesco Saverio Nitti Trianonról
Francesco Saverio Nitti (Melfi, Basilicata, 1868. július 19. - Róma, 1953. február 20.) olasz egyetemi tanár, publicista, politikus, miniszterelnök és belügyminiszter.
1920-ban visszavonult. Intelligenciája realista látásmóddal párosult. Nem táplált illúziókat a békeszerződések által kialakult európai helyzettel szemben. Ezzel kapcsolatban két írása is megjelent. 1921-ben a ,,L'Europa senza pace" (Nincs béke Európában), valamint 1926-ban a ,,La decadenza dell'Europa" (Európa hanyatlása). Támogatta a magyarságot érő igazságtalanságok ellen több ízben felszólaló David Lloyd George-ot, aki az etnikai alapon való felosztás híve volt.
Mit mond Nitti, volt olasz miniszterelnök?
Francesco Nitti, Olaszország volt miniszterelnöke ,,Nincs béke Európában" című művében Magyarországról a többi között ezt írja:
Magyarország szenvedte a legsúlyosabb területi és gazdasági megcsonkítást. Ez a szegény ország, amely egykor a civilizációt és a kereszténységet is megmentette, olyan kegyetlen bánásmódban részesült, amelyre nem találni magyarázatot, hacsak nem a szomszédos népek prédára való vágyában és abban a tényben, hogy ezek az alantasabb népek, látván az erősebb legyőzését, teljes tehetetlenségre kívánták kárhoztatni. Tényleg semmivel sem lehet igazolni azokat az erőszakos rendszabályokat és azt a kizsákmányolást, amely magyarföldön történt. Ami Magyarországon a román megszállás során lefolyt, a rendszeres rablást és rombolást sokáig igyekeztek titkolni. A háború után Magyarországtól mindenki áldozatot kívánt és nem akadt senki, aki érdekében egy békülékeny, jó szót szólt volna...
Valamennyi hadviselő állam közül talán Magyarország az az ország, amely lakosságának számához viszonyítva a legtöbb halottat vesztette: a Habsburg-monarchia tudta, hogy számíthat a magyarok hősiességére s a legvéresebb vállalkozások tömeggyilkosságára jelölte ki őket. így ez a kicsiny nép ötszázezernél több halottat és tömérdek hadirokkantat áldozott fel.
Egy nép, amely olyan szellemi fokon van, mint a magyar, elfogadhatja jelenlegi status quoját ideiglenes szükségül, de remélhetjük-e mi, hogy nem jog igyekezni mindent visszaszerezni, amit igazságtalanul elveszett és nem lesz-e néhány éven belül újabb és rettenetesebb háború.
*
Ugyancsak Nitti írja ,,Európa hanyatlása és az újjáépítés útjai" című művében a következőket:
Az összes legyőzött országok között Magyarországon él leghatalmasabban a nemzeti érzés. Bizonyos, hogy a büszke és kitartó magyar nemzet még talpra fog állani és senki sem hiszi, hogy Magyarország sokáig tűri a trianoni szerződés kemény rendelkezéseit. A magyar bíboros hercegprímástól kezdve az utolsó parasztig senki sem nyugodott bele mai sorsába. Magyarország ezer éven át nagyon sokszor megmentette Európát és a kereszténységet az ázsiai betörésektől és ma is Európa legfontosabb bástyája a bolsevizmus ellen.
A háború után három évvel Budapesten még mindig ott voltak a szövetségközi katonai ellenőrző bizottságok. 1922. április 15-ig ott volt az angol katonai bizottság 19 tisztje és 18 altisztje. A franciának 22, illetve 48, az olasznak 33 és 62, a japánnak 6 tisztje volt ott. Április 15-e után csökkentették a missziók létszámát. A missziók tagjai nemcsak, hogy általában elsőrangú szállodákban éltek a magyar állam költségén, hanem fizetésüket is saját országuk pénznemében kapták. A természetben kapott szolgáltatáson és e fizetésen kívül a katonai misszió tagjai még más járandóságot is kaptak.
A jóvátételi bizottság, valamint a határmegállapító bizottság és a katonai bizottságok kiadása akkora, hogy amikor olvassuk, megalázást és borzalmat érzünk. Nitti nyilatkozatai közül legérdekesebb talán ,,A béke" című könyvének magyar fordításához fűzött előszava, melyben a többi között ezt mondja:
A versaillesi szerződés és a saint-germaini, trianoni, neullyi szerződések a legbecstelenebbek, amelyeket csak ismer a modern történet. Ezek Wilson valamennyi elvének megtagadását jelentik és megszegését mindannak, amit az antant a háború alatt hirdetett.
Egyetlen néppel sem bántak el azonban gonoszabbul, mint a magyar néppel: egyetlen országot sem kínoztak meg, marcangoltak szét s raboltak ki jobban. Magyarország lakosságának szétosztása a modern civilizáció egyik legszégyenteljesebb lapja.
A magyaroknak nincs többé fegyverük s nincs pénzügyi eszközük sem, a lelkük azonban szilárdabb, mint valaha volt. Nem lennének annak a nemes és lovagias nemzetnek sarjadékai, amely megmentette Európát a barbárok beözönlésétől, ha megtörtek volna a fájdalom eme korszakában.
Az angol, francia és amerikai írók közül többen elismerték Magyarország megcsonkításának igazságtalanságát. Egyikük sem akart azonban rámutatni arra, hogy ki volt a felelős ezért a bűnért. Amikor én mint Olaszország miniszterelnöke résztvettem a nemzetközi konferenciákon, már túlkéső volt a szerencsétlenség elhárítása: sokat szenvedtem azonban ezért a bűnért, amelyet ilyen könnyelműen követtek el s ma is kérdem, miért követelték Clemenceau és munkatársai, - őket az a gondolat vezette, hogy szolgálatot tesznek ezzel azoknak az államoknak, amelyeknek elő kell segíteniük a francia hegemóniát, - hogy ilyen lehetetlen módon osszák fel az ősi magyar földet.
A magyar nemzet rá fog találni a maga útjára.
Előre látom, hogy Magyarország új háború és új rombolás nélkül vissza tudja venni elvesztett területeit. Ennek a kilátásnak biztosítása végett meg kell azonban őriznie jelenlegi józanságát és össze kell szednie magát. A nagy fájdalmak lesújtanak, de gyakran a feltámadás okai. Ami a holnapot illeti, minél erősebb lesz Magyarország, s minél nagyobb lesz ellenálló képessége, annál inkább fognak neki igazságot szolgáltatni.
Francesco Saverio Nitti Trianonról
Link
Ismerte ezeket a nyilatkozatokat Trianonról?
Link
Mondd el gyermekeidnek! Revíziót - vállaljuk e szót!
Link
Magyarország háború és rombolás nélkül vissza tudja venni elvesztett területeit
Link
Javaslat a trianoni diktátum rendezésére békés úton
Link
Nyílt levél Macronnak!
Link
A románok szerint Trianon nem jelent megoldandó problémát
Link
Az emberiség selejtezése elkezdődött: Ön túléli?
Link
A TRIANONI BÉKE
SlidaPlayer
Link
A Trianoni béke és következményei
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tragédiák - katasztrófák |
|
|
|
Címkék: megcsonkításának, fenyegetettségét, felsorakoztatása, szerencsétlenség, elhomályosította, béketárgyaláshoz, állampolgárságot, békeszerződésről, határmegállapító, kényelmesedjenek, leghatalmasabban, megszüntetéséről, tömbmagyarságtól, tömbmagyarságot, belügyminiszter, kizsákmányolást, intelligenciája, miniszterelnöke, magyarországról, magyarországtól, békeszerződések, multinacionális, békeszerződésre, méltányosságról, békediktátumról, kereszténységet, magyarországhoz, érvényesítésére, hercegprímástól, tehetetlenségre, rendszabályokat, belebonyolódunk, kiindulópontját, nyilatkozatokat, legnagyobbaknál, visszahozhatják, versailles-i Nagy-Trianon, történelmi Magyarországot, trianoni béke, trianoni békediktátum, történelmi Magyarország, békekötés meghatározta, ország közvetlen, eseménynek meghatározó, trianoni békeszerződésre, magyar Országgyűlés, nemzeti összetartozás, ország többi, egész ország, emberek feketébe, öregekig mind, rokkant katona, TRIANONRÓL MÁSKÉPPEN, Deák Ferenc, Magyarország, Magyar Monarchia, Előbb Pesten, Magyar Országgyűlés, Szekfű Gyulánál, Apponyi Albert, Magyar Királyság, Magyar Királyságot, Lloyd George, Ekkor Apponyi, Wass Albert, Németh Lászlónak, Németh Lászlóra, TRIANON KÜLFÖLD, Francesco Saverio Nitti, Francesco Saverio Nitti Trianonról, David Lloyd George-ot, Francesco Nitti, Ugyancsak Nitti, Ezek Wilson, TRIANONI BÉKE,
|
|
Offline
