|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
|
|
2025-04-25 07:15:56, péntek
|
| |
| |
Két napja írtam föl a címet, s hagytam magára. Most jöjjön a jegyzet:
Már tavaly nyáron terveztük Szakály Sándor barátommal és kedves feleségével, hogy egy Albániai úttal kedvekedünk magunknak, aztán csak Belgrádig jutottunk el, a hőség elviselhetetlen volt. S Éva úgy döntött, hogy majd a tavaszi szünetben. S mindent meg is szervezett. S az indulás előtt megbetegedett, nem nagyon tudodd lábra állni, így fájó szívvel napoltuk el ismét az utat.
Nem tudom, lesz e belőle valami, de most már kívánom, hogy legyen.
A szüet persze elröppent, leginkább a kert örült az itthon maradásnak. tavaszodik szépen. Újhagymát már nem vettek a piacon, gyönyörűen sarjad.
Készülök a Berzsenyi előadásra, ami Niklán lesz június 21-én a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság szervezésében. A szöveget lehozza a Somogy is.
S holnap folytatódik a tanítás.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2025-04-23 08:13:09, szerda
|
| |
| |
Azért a zárójeles záradék a címben, mert már régóta szerettem volna megfogalmazni, azt, amit a kitüntetésekkel kapcsolatban érzek. Felsorolom: 1985-ben Szocialista kultúrárért kitüntetést kaptam, majd jóval később Kormos István-díjat a megyétől. Aztán a számomra kedves díj: Somorja város díja odaátról. Majd állami kitüntetésként az idén a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét. Szép ünnepség keretében vehettem át a Karmelitában.
1984-ben az Új Forrás kritikai nívódját is bezsebeltem, s díjnak számít a Móricz Zsigmond ösztöndíj is, ami egy évnyi jövedelemmel is járt 1985-ben. Elégedett vagyok, bár minden díj zavarba is ejtett. A jó érzés mellett némi másféle is volt/van bennem. Furcsa, hogy másoknak számít, miközben én úgy vélem, hogy a díjak nem igazán érdem szerint adódnak, s nem akkor, amikor az valamiféle lökést is jelentenének.
"Szerencsére" Mosonmagyaróvár ezen a téren nem bizonyult bőkezűnek, pedig ha valamiért tettem az elmúlt 50 évben, az a város jó hírneve, beemelése az országos kulturális vérkeringésbe (amiből aztán ki is tadirozták azóta.) Szó sincsen, hogy vágynék bármiféle helyi dologra, csak tudom, hogy több ízben is fölterjesztettek erre-arra, s azt is, hogy milyen indokokkal töröltek aztán. Ma már talán el sem fogadnék helyi plecsnit, ámbár az is számít, hogy mikor és ki adja.
Semmi gond. Inkább örülök is, hogy így alakult.
Kétszer József Attilára is fölterjesztettek, legutóbb tavaly. Természetesen nem kaptam meg. Ez a pesti zsiványoknak jár! Csak ismerném azt a hallatlan jelentős irodalmi tevékenységet, ami mögöttük van.
Tévedés ne essék: semmiféle sértődöttség nincsen bennem. Sőt. inkább zavarbaejtő, hogy Zsirai Laci az idei díj kapcsán nyilvánosan megjegzi, hogy magasabbra is érdemes lennék.
Tudom a felterjesztők nevét is, köszönet nekik, hogy úgy vélték, meg kell tenniük ezt.
A legutóbbi Szakály Sándor hadtörténésznek köszönhető. A Kormos István Szabó Miklósnak, aki akkor a megyei közgyűlés alelnöke volt, a somorjai Nagy Józsi barátomnak odaát.
A Móricz ösztöndíj Fodor Andrásnak. Szép névsor, hálával gondolok rájuk.
Megérdemlik. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2025-04-21 06:49:34, hétfő
|
| |
| |
Valójában tavaly augusztustól veszítettem el az érdeklődésemet a jegyzetek iránt. 21-én mindkét szememet megműtötték, s hónapokig gyógyulgattam. Most szemüveg nélkül olvasok, bár még az éles fények bántanak, de azt mondhtom, látok.
Közben egyre kevésbé izgatott, hogy közvetlen környezetemben mi történik, a város dolgai leperegtek rólam, még az sem töltött el elégedettséggel, hogy az általam előre jósolt változások szinte száz százalékig bejöttek. (Az önkormányzatra gondolok.) Ennek az az oka, hogy ismerem ezt a mikrovilágot.
Heti 17 órában kezdtem el tanítani, s bizony hozzá kellett szoknom a mai gyerekekhez. S döbbenten látom, hogy mekkora az igény a beszélgetésre. S a fiúk védtelenebbeknek látszanak.
Ez sok időmet lekötött, de jó is volt így. Erről majd máskor.
A minsiztériummal is megmaradt a laza viszony, apró kéréseket teljesítettem és teljesítek, viszont kevesebbet megyek Pestre.
Versek születgettek, s egy lendvai kiruccanás eredménye a Megfeszítve kötet. Ebből fakadt egy költészet napi meghívás, s Mosonmagyaróváron egy bemutató.
Vállalt fiúnk is felnőtt lett, komolyabb, felelősségteljes magatartással. Az idén végez, ámbár már önállóan javítgat autókat. Főként a sajátját, ami karácsony ajándék volt.
Jelenkezett egyetemre, gépészmérnöki karra, meglátjuk.
Marciéknál és Zsókáéknál is változatlan minden, ez hullámvasút.
Ma Húsvéthétfő van.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2025-04-20 06:30:26, vasárnap
|
| |
| |
Úi fejezet: Újra leültem jegyzetelni. Csak úgy magamnak, hiszen minden eltűnik ebben az elektromos zűrzavarban. Legelébb egy összefoglaló az elmúlt fél évről, elfáradásomról, reménytelenségeiről és reményeiről.
Egy vers, a kötet megjelente óta keletkezett:
A csönd árnyéka
Kérdezed: vannak itt oldalak?
A kerítésen túl állsz vagy innen?
Kizárnak vagy bezárnak? egyre megy.
Az egész világ lebeg a nincsben
És ácsorogsz a kicsorbult fényben,
és nézelődsz, mert nézni kell.
Itt felejtettek, itt maradtál, menni
de hova, ha menni kell?
Előre van aztán meg hátra,
irányok vannak meg oldalak.
Szövegek vannak, vers sincsen már,
csak sorokban didergő szavak.
Hova állsz hát öreg vándor,
ki álldogálsz csak és úgy haladsz?
Nézed a csönd árnyékát, ahogyan
a tűzfalon szépen elhalad.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
2025. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | |
| 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | |
| 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | |
| 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | |
| 28 | 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
4 db bejegyzés |
| e év: |
4 db bejegyzés |
| Összes: |
3622 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 67
- e Hét: 67
- e Hónap: 6610
- e Év: 35107
|
|
|
Offline
