|
|
|
2016-05-25 19:25:34, szerda
|
| |
| |
Ezeréves magyar küzdelem a nemzetrontó zsidóság ellen
(1942. december 16.)
Ezer év magyar történelme a folytonos meg-megújuló küzdelmek sorozata. Minden lapján e történelemnek bús és véres dicsőségű események emlékei beszélnek arról, hogy az Ázsia pusztáiról Európa viharsarkába szakadt nemzet véráldozatban, alkotásokban mit teljesített, mekkora erőfeszítéseket tett megmaradásáért, s az egyetemes emberi értékek oltalmazásáért. Ami barbárság kelet felől földrészünket fenyegette, - mind a magyarság testéből való bástyákon rekedt meg, s ez a küzdelem egymaga elegendő történelmi hivatás lett volna minden más nép számára. De nekünk - tragikus sors -, a nagy élet-halál küzdelem rövid szüneteiben a belső ellenségek ártalma ellen kellett még hadakoznunk, s e korhasztó, romboló ellenfelek közt is legtöbbször a zsidósággal. A liberalizmus vénülő mohikánjai azt szokták szemére vetni a nemzetnek, mióta következetes és kíméletlen végső harcra fegyverkezik a földjét, vagyonát, életét veszélyeztető mohó kisebbség ellen, hogy egész történelmére rácáfol, legszebb hagyományait: a türelmességet és emberséget csúfolja meg. íme a bizonyítékok, hogy Szent Lászlótól fogva, aki "fejjel nagyobb volt minden magyarnál" szinte minden uralkodónk vívódott ezzel a nagy kérdéssel. Ha az országot oltalmazó szabad magyarok törvényhozó gyűlésre sereglettek, szinte egyetlen alkalommal se térhettek ki a mindig sajgó zsidó probléma elől, s újabb meg újabb kerítéseket építettek szigorú artikulusokkal e mohó nép étvágya, a magyarságot szipolyozó kedve elé. íme a bizonyítékok, hogy még a reformkorszak, s a liberalizmus sírjukból tanúságtételre annyiszor megidézett szabadelvű politikusai: Széchenyi, Kossuth, Wesselényi, Kölcsey is látták a szabadjára engedett zsidóságban rejlő borzasztó veszedelmeket, s felemelték ellene intő szavukat. Megszólalnak Szent László törvényének kemény paragrafusai, az Aranybulla szigorú pontjai, Nagy Lajos céltudatos rendelkezései, s a síron túlról egy nagy korszak nagy magyarjai, akiknek beszédeiből, tanulmányaiból most az egyszer nem a híres zsidóvédő részleteket ragadták ki, de az őszinte aggódás, a gyakran riadt felismerés, az intés és óvás igéit, amelyeken megérzik a fajtánk tragikumán, bús végzetén szorongó lelkek kétsége: mi lesz velünk, ha a magyarság, amelynek jóindulata, jóhiszeműsége határtalan, szabadjára engedi földjén Izrael népét...
Szent László királyunk - 1092, Decretum 1. art. 26.
"Ha zsidó keresztény asszonyt vészen társul magához, vagy valamely keresztény személyt szolgaságban tart az ő házánál - vegyék el tőle és adják vissza annak szabadságát, aki pedig eladta volt, attól az árát vegyék el és legyen az a püspökök jövedelme."
1092., Decretum 1. art. 26. Arról, ha a zsidó ünnepnapon dolgozik: "Ha valaki vasárnapon, vagy más nagyobb ünnepen talál zsidót munkában, tehát, hogy a kereszténység meg ne botránkozzék, valamely szerszámmal a zsidó dolgozott, azt veszítse el."
Kálmán király - 1095., Decretum De Judeis, Caput 1.
"Kálmán... ily törvényt szerzett az ő országában lakozó zsidóknak, hogy keresztény cselédet, akármicsoda nyelvű, vagy nemzetű legyen, venni vagy eladni, avagy magánál szolgaságban tartani senki a zsidók közül ne merjen ezentúl.
És ha valamelyik ezen végezést általhágja, szenvedje kárát a nála megtalált cseléd elvesztésével."
Caput De mutiis Christianorum ét Judeorum.
"Ha keresztény zsidónak vagy zsidó kereszténynek két vagy három pénzt érő kölcsönt akar adni, a kölcsönadó zálogot vegyen a kölcsönvevőtől és keresztény, meg zsidó tanúk legyenek jelen, hogyha netalán eltagadná az egyik, amit a másiktól kölcsönzött vala, mégis a zálogot mindkettőjük tanúi bizonyítsák...
... Ha pedig egyik a másiknak három pénznél nagyobb kölcsönt adand, zálogot és tanukat vegyünk hozzá, mint mondtuk, és a pénznek summáját, meg a tanúk neveit írassák levélbe és azt mind a kettőnek, tudniillik mind a kölcsönadónak, mind a kölcsönvevőnek pecsétjével pecsételjék meg: hogyha valamikor ebben a dologban egyik a másikon méltatlanságot akarna tenni, az írás és mindkettejük pecsétje bizonyítsa meg az igazságot."
Aranybulla Articulus, 1222.
"Pénzváltó kamara ispánok, sókamarások és vámosok országunkbeli nemesek legyenek.
1. §. Ismaeliták és zsidók ne lehessenek."
II. Endre - 1233- augusztus 20., Beregi eskü:
Juramentum 2. §. Zsidók közhivatalt országunkban nem viselhetnek. Juramentum 3. §. Zsidók, ismaeliták és szaracénok a keresztényektől megkülönböztető jelet kötelesek viselni.
Juramentum 4. §. Zsidók keresztény nőt nem vehetnek feleségül, keresztény; cselédet, szolgát nem tarthatnak."
A "Budai zsinat" határozatai, 1279.
1. Keresztényeknek tilos zsidókkal egy fedél alatt lakni.
2. Zsidók felső ruhájukra vörös posztódarabot varrjanak.
3. Kereszténynek olyan zsidóval, aki nem viseli az ismertető jelet, nem szabad üzletet kötni.
4. Az a püspök, aki jövedelmét zsidónak adja bérbe, elveszti hivatalát.
5. Zsidók nem szedhetnek adót, s aki zsidóra állami hivatalt ruház, ki kell közösíteni.
Mohács-után: 1526. november 9., Székesfehérvári országgyűlés:
"Elhatároztatott az is, hogy a zsidók ezen ország minden vidékéről, szabad királyi városokból és helyekből rögtön kiűzetnek..."
Fejezetek Küküllei János krónikájából:
"Nagy Lajos, mint a hitnek buzgó harcosa, szerette volna a zsidókat is megnyerni l Krisztusnak és a katolikus vallásra téríteni, de szándékát maguknak a zsidóknak megátalkodott konoksága miatt nem tudta keresztülvinni.
Ezért azután az egész Magyarországon lévő összes zsidókat elbocsátotta és l megparancsolta, hogy kergessék ki őket. Javaikat és telhetetlen uzsoráskodásaik útján összeharácsolt vagyonukat nem akarta magáévá tenni, sem elvenni tőlük, mert ezt megvetette, mint a piszkos sarat, így azután kitakarodtak Magyarországból. Ausztriába és Csehországba, és elszéledtek."
II. Ferdinánd - 1630., Decretum III. Art. XV. 2. §.
"A zsidókat pedig úgy a harmincadok, mint a vámok haszonbérletéből elmozdítsák."
III. Ferdinánd - 1647., Decretum II. Art. 24. és Decr. II. Art. 91. 8. §. "A zsidókat, mint akik az ország jogainak nem részesei, hűtlenek és egészen lelkiismeretlenek, a vámok bérlésétől a jelen országgyűlés befejezése, után előbb elmozdítsák, s hogy az ellenkezőleg cselekvők a vám elvesztésének büntetésébe essenek."
III. Ferdinánd - 1649., Decretum III. Art. 79. 1. §.
"A zsidóknak a vámok kezelésétől való elmozdítására megújítják a Karok és Rendek az e részben hozott cikkelyeket: 1. §. És ezenfelül ezeknek valóságos foganatosítása céljából határozzák, hogy minden vármegyében, ahol a vámszedésre efféle zsidókat alkalmaztak, az illető vármegyék alispánjai hivatalvesztés büntetése alatt - a színhelyére menjenek és teljes hatalmukban álljon, hogy a falut vagy várost, ahol a vámot ilyen zsidó kezeli, egyszerűen minden tétovázás nélkül elítélni és azonnal elfoglalni, és a legközelebbi végvidékhez alkalmazni."
Mária Terézia - 1741., Decretum I. Art. 29.
"A borral való kereskedés főleg az ország belső részeiben a zsidóknak eltiltván a vármegyék és a városok által elkobzás terhe alatt határoztatott..."
Mária Terézia levele udvari kancellárjához:
"A jövőben egyetlen zsidónak sem - legyen bármilyen nevű - szabad megengedni a betelepülést az én írásbeli engedélyem nélkül. Nem ismerek az országra nézve gonoszabb pestist, mint ez a nemzet, amelyik csalással, uzsorával, pénzüzérkedéssel koldusbotra juttatja az embereket. Mindenféle olyan üzlettel is foglalkoznak, amelytől más becsületes ember undorral fordul el. Ezért amennyire lehet, távol kell tartanunk őket, sőt csökkentenünk kell számukat."
Kölcsey Ferenc (Szatmár vármegye megyegyűlésén elmondott beszédéből):
"Sem a földművelés, sem az ipar, sem a kereskedelem, sem a gyümölcstermelés nem a népet táplálja. Minden munkájuk eredménye a zsidó kezére jut. A pálinkafőzést pedig úgy kell tekintenünk, mint egyedül a zsidók élelmes módját, akik amennyit a közterhekből magukon viselnek, kétannyit terhelnek vissza a föld népére. A zsidókon kívül lévő fazékbirtokosok legfeljebb is csak három esztendőben teremni szokott kevés szilvájukat főzik ki parányi edényeikben.
A méz és dohány nem hoz jövedelmet, mert engedjük, hogy idegen kereskedők űzzenek vele monopóliumot. A marhával kereskedés is tulajdonképpen a mészárszékeket árendáló zsidók kezében van, s ezeknek forognak a mi többnyire igen nyomorult kocsmáink is. A föld produktumaira nézve is egyedül a tiszaújlaki liferánusok önhasznú kinézéseiktől függ a jövedelem és örökre passzivus állapotban tartatik. Egy van csak, amit még figyelembe hozni bátor vagyok. Az tudniillik, hogy az adózó nép szegénységének veszedelmesebb forrása nem lehet, mint a zsidó szemlátomást való gyarapodása. Az 1804-i populáris összeírás 2280 zsidó férfit számlált, az 1826-ikban pedig 2872 találtatott a nemes vármegye kebelében. Következőleg a zsidó népesség 582 férfival, s ha az asszonyokat is ide számítjuk, legalább 1164 lélekkel szaporodott, mégpedig azon időben, amely alatt a keresztény adózó nép száma több mint 16.000-rel kevesbedett meg.
Senki sincs a tekintetes vármegye itt ülő tagjai közül, akinek a zsidók ezen szaporodására a szomszéd Galíciának sorsa eszébe ne jusson. Távol vagyunk attól, hogy az elrémítésekre menjek vissza, amelyeket Eisenmengernek és másoknak a tudósításai terjesztettek el, de bátran említem amaz iszonytató rajzolatot, amelyet Pr. Schulze, Galíciának az Izrael fiai által történt lesüllyesztéséről az egész ausztriai birodalom láttára előállított. Méltán mondja ő, hogy amely országban a zsidók elszaporodnak, az a vagyoni végromlás szélén áll."
Wesselényi Miklós - Balítéletek, 238. oldal:
"A nemzet jogai tulajdonosaivá csak olyat tegyen, aki valóban lehet a nemzet tagja tudniillik, aki nemzetiséggel, s nemzeti sajátossággal bír, - midőn valaki ajándékoz, van joga ajándékához feltételeket csatolni, - annyival inkább van ezt tenni egy nemzetnek hatalmával, s innen a zsidók polgárosítása vagy legalább helyzetük javításának egyszerű - valamint rögtönzést nem szenvedő, úgy időt, s időben érlelést kívánó feltétele gyanánt lehet felállítani: hogy a zsidóság physicai - politikai - s erkölcsileg javítsa magát, - míg közös érdek nem láncolja le az országtársulathoz, sőt ellenkező tüzérség egyetlen ösztönzője tetteinek, míg elévült előítéleteit, - akár vallás, akár polgárbeliek legyenek, le nem győzi, mindaddig az ország joggal zárhatja ki őket közös jogok élveiből."
Az ország a zsidó emancipáció ellen... Komlóssy László, Debrecen város követe beszél a pozsonyi diétán
(1844. február 9-én):
"Igen nagy fájdalmat gerjeszte polgártársaim keblében a múlt év október 10-én l hozott zsidó polgáriasítási határozat. Mint vészjósló hír harangzúgása terjedt el közöttük a hír, s feljajdulva küldték hozzánk a távolból számos ezrek nevében aláírt nyilatkozatukat, utasítva bennünket, hogy azt a tekintetes Karok és Rendek elé terjesszük. - Még mielőtt szót emelek a zsidók polgárosítása ellen, szavakat amelyeket la hazafiságban és emberségben soha hátra nem maradó, s békeszerető 50.000 magyarajkú lakos vészhangja kísér - kinyilatkoztatom itt a haza szent színe előtt nevükben azt, miképpen ők a zsidók polgárosítását mind időelőttinek tartják, mind pedig 1: azt hiszik, hogy ezen eszme nemcsak a keresztény városokat, hanem egész hazánkat tekintőleg veszedelmes..."
Széchenyi István grófnak a zsidó emancipációval kapcsolatban a pozsonyi országgyűlésen 1844-ben elmondott beszédéből:
"...az angol nemzet ugyanis elliberálhatta a zsidókat, mert ha én például egy palack tintát töltök egy nagy tóba, azért annak vize nem romlik el, mindenki ártalom nélkül megihatja, a nagy angol elemben a zsidó eltűnik, de ha a magyar levesbe az ember egy palack tintát tölt, megromlik a leves és azt meg nem ihatja az ember.
Más példát is hozok fel. Ha egy bárkában ülök és abban van gyermekem és más gyermeke, s ha a bárkába bejő a víz, s előttem apodictice áll, hogy ezen két gyermeket benn nem tarthatom, az igaz, ha a magamét lököm ki és a másikat benn tartom, azt az újságban fogják hirdetni, de bíz én inkább a magam gyermekét conserválom és a másikat kilököm."
"Legyünk tisztában önmagunkkal, a magyar azelőtt mélyen aludt és most kapkod, az természetes, másképp nem is lehet, de ha mi azt mondjuk, a nemzetiség az alap, amelyre mindent akarunk rakni, magunkkal ne jöjjünk ellentmondásba és ne gondoljuk, hogy ezen elem már olyan erős, hogy halálos ágyából kiemelkedett és hogy Magyarország már olyan erős, miképp minden más elemeket magába felvéve, azokat megemészteni tudná. Szép az egyenjogúsítás, de mint hű tagja a magyar fajnak, hogy túlliberálizmus által egy túlzó indulat által vezettetve a magam gyermekét dobjam ki a bárkából, ezt másokért tenni nem fogom soha, ezen hűséget minden nemzetben tudom becsülni, de miután magyarnak teremtett az Úristen, legyünk is azok, legyünk tisztán magyarok."
Kossuth Lajos: "Az éhségmentő intézetekről" című tanulmányából. (Pesti Hírlap, 1844. május 5.)
"A zsidókat nemcsak mi, hanem a zsidók is így nevezik: zsidó nép. Nem szoktuk pedig mondani: pápista nép, kálvinista nép, lutheránus nép, unitárius nép. Innen látszik, hogy a zsidó szó alatt több fekszik, mint valláskülönbség, legalább nálunk, valamint mindenütt a földön, kivéve talán Núbiát, hol miként az utazók írják, számos zsidó vallású szerecsen, tehát nem zsidó nép van.
Mózes nemcsak vallásalkotó volt, hanem polgári törvényhozó is: Mózes vallása nemcsak vallás, hanem politikai organizmus is. Mózes vallása státus alkotmány, valóságos országlási rendszer, mégpedig teokráciai országlási rendszer. A boldogtalan zsidó nép hontalanná lévén, vallásának ezen szabályai elvesztik politikai érvényüket, de mint dogmák, mint rituálék fent maradtak és képezek a cast elzárkózást, mely a szociális egybeolvadást szintúgy gátolá, mint politikai elnyomattatásuk.
Egy országban csak egy országlási rendszer lehet. A zsidókat tehát nem lehet emancipálni, mert vallásuk politikai institúció, teokráciai alapokra építve, mely a fennálló országlási rendszerrel összhangzásba nem hozható - ... vallásuk nemcsak vallás, hanem politikai organizmus is, a teokráciának polgári érvényességet adni nem lehet... Ők nem csak külön vallásos felekezet, hanem külön nép is, mely ezen népiségi különbséget vallástanná szentelé."
Istóczy Győző: Országgyűlési beszéd, 1882. február 18-án. (Elmondotta az emancipáció eltörlése iránti kérvény feletti vitában)...
"... Méltán sajnálhatja az ország a t. kérvénybizottságot gyenge szemei miatt. Ott lehetnek például az uzsora és a maszlagos, nadragulyás és vitriolos pálinkamérés, a fuxinos bor és a homokos liszt, mindennemű és fajtájú csalások és hamis bukások, a hamis mérlegek és népfosztogatás, az iszákosság terjesztése és döglött marha húsának kimérése, a fehér rabszolgakereskedés, a népdemoralizáció és korrupció, hivatalnokok megvesztegetése, és a Talmud alapján hamis eskü, hamis tanúskodás és hamis tanúk toborzása, orgazdaság és talmi aranynak valódi arany helyett való árusítása, jól bebiztosított épületek és termények felgyújtása, és biztosítási ügynöki üzelmek, ratenbrief üzelmek, tantusz pénzeknek körmöci aranyok helyetti kiadása, váltóhamisítás és Amerikába szökések, a katonáskodás alóli kibúvások, s állami jövedékcsonkítások, kasza-kapától való irtózás, s a kereskedelem monopolizálása, licitációkon való összejátszások, és különféle sápok, kifizetett adósleveleknek vissza nem adása és kifizetett adósságok újra való követelése és behajtása, kereszténység gúnyolás és kultúrkampfoskodás, a keresztény felekezeteknek és nemzetiségeknek egymás ellen heccelése, ármányok és intrikák, zsidó bosszúállás és börzejáték, plutokrácia, közvéleménygyártás és revolverzsurnalisztika, népbolondító frázisok és népnyomor, gründerség és liquidáció, szindikátusok és prospektek, svindli és krach, stb., stb...
Ott lehetnek mindezek az elemek és visszaélések, amelyeknek átka alatt pusztul a nép, de azért a t. kérvénybizottság intézkedés szükségét nem látja...
Azt mondják, hogy a jogegyenlőség korában élünk és a törvények a zsidókra is szólnának elméletben, de gyakorlatban másként áll a dolog. A zsidókkal szemben nekünk, keresztényeknek, nincs jogegyenlőségünk. Ezért a jogegyenlőség, a polgári szabadság, a társadalmi és állami jogok nevében követeljük a zsidó privilégiumok megszüntetését."
Istóczy Győző: Országgyűlési beszéd, 1883. január 23-án.
"Mi magyarok tehát tényleg meghódított néppé lettünk, nem ugyan fegyverrel, hanem rafinériával meghódítva, a zsidó nép kezében összefutó érdekszálaknak bilincsekké való forrasztása útján, a sajtó és a pénzhatalom által. És mindazon tényezők, amelyeknek kezében van letéve a nemzet jóléte és jövője, lerakták a fegyvert a győzelmes ellenség előtt, lerakta a fegyvert a sajtó - egy-két lap kivételével -, lerakta a fegyvert a törvényhozás, a kormány..."
Verhovay Gyula ("Az ország urai" című munkájából):
"Tény, hogy az ő szellemük uralja a világot. Tény az, hogy a XIX. század utolsó fele viselős lett az ő vérüktől és jellemüktől. Tény az, hogy a XX. századot a vér és jellem minden külső előnyével és minden belső fekélyével át fogják hatni. Tény az, hogy a s kibontakozás óriási rázkódtatásokba és nagy vérfürdőkbe fog kerülni, mert végre az emberiség természete és rendeltetése nem tűri az erkölcstelenségek és fanatikus gyűlölködések pillérein épült oltárát a hamis hitnek és meghamisított elveknek. Az aranyborjút tömjénezhetik egyes korszakok és egyes nemzedékek, de az sohase lesz eszmény, míg az emberekben valami van abból, ami magasztos, ami isteni..."
"Most minden arra mutat, hogy a zsidóság az a nemzetünkre, ami a húsevő növény a pillangóra. Elég, hogy szárnyai érintsék levelét, azonnal összecsukja azt és addig ki nem nyitja, míg fel nem emésztette. Más a mi erkölcsi világunk, mint a zsidók erkölcsi világa, mások nemzeti törekvéseink, mint a zsidók nemzeti törekvései. Mások erényeink, mások vétkeink. Vallásilag és fajilag iszonyú mélység tátong közöttünk választóvonal gyanánt. És ezt a vonalat lehetetlen áthágni, amíg a zsidó csak addig magyar, míg az a zsidóságnak kedvez, azontúl zsidó és mindég csak - zsidó."
Simonyi Iván (Országgyűlési beszédéből, 1883):
"Ha az antiszemitizmus más vagy más akar lenni mint a nemzeti egészséges géniusznak védekezése, hogy úgy mondjam felébredése, fellázadása a zsidó idegen uralom ellen, ha az antiszemitizmus más akar lenni, mint az egészséges korszerű haladás, ez esetben nem kívánok mást, minthogy bukjék meg minden antiszemita, s bukjunk meg mi, előőrsei ezen küzdelemnek, bukjunk meg dicstelenül, gyalázatosan. De, ha az antiszemitizmus azon faktorok folyománya, melyek az emberi társadalmat szabályozzák, ha az antiszemitizmus az egészséges fejlődés és haladás, akkor uraim ne merészeljenek a kor kerékküllőibe kapaszkodni, mert ez esetben ezek fagyon fogják zúzni az ellenállót - akár hívják azt, aki ellenáll, magyar kormánynak, akár a sokkal nagyobb hatalomnak: a zsidóságnak..."
Prohászka ("A zsidó recepció a morális szempontjából" című cikkéből, 1897):
"... a zsidó-morál valóságos átka a keresztény műveltségnek, amely átkon ez a keresztény kultúra okvetlenül tönkre megy, ha nem dobja ki magából ezt a mérget.
... a zsidóság fekélye csontvázzá rágta a keresztény magyar népet, s a nemzetnek nagy részét koldusbotra juttatta.
A zsidóság mindenütt fekély, amely megmérgezi a morálist, kiváltképp az üzleti világban. Lealacsonyítja az erkölcsi színvonalat és a korrupciót általános divattá emel. Meghamisítja az erkölcsi fogalmakat, tagad minden törvényt és eszményt, s lelkiismerete nem lévén, szívtelenül megfojtja áldozatait, amelyeket behálóznia sikerült. Az antiszemitizmus a keresztény erkölcstan és a keresztény társadalmi rend reakciója s mint ilyen, a legjogosultabb mozgalom. A keresztény társadalomban a zsidókat emancipálni annyit tesz, mint az erkölcstelenségnek és az erkölcsiségnek ugyanazt a szabadságot és a lelkiismeretnek és a lelkiismeretlenségnek ugyanazokat a jogokat adni.
Azonban a népek öntudatát és természetes érzékét nem lehet oly könnyen meghamisítani, mint a kiélt, hitéből kivetkőzött zsidó újságok maszlagán nagyra nevelt intelligenciának felületes ítéletét, s ezért a népeken elkövetett igazságtalanság reakciót provokál, mely helyrehozza az egyensúlyt, s igazságot szerez az elnyomott és meggyalázott kereszténységnek."
Prohászka ("A zsidókérdés Magyarországon" című tanulmányából, 1922): "Magyarország nemzeti állam akar maradni. Erről azonban mindaddig nem lehet szó, amíg a zsidó elem ilyen arcátlanul és tapintatlanul terjeszkedik. Vagy talán van valakinek bátorsága ezt a jogot elvitatni? Talán Amerika emel kifogást, amelyik a nemkívánatos bevándorlókat távol tartja magától? Vagy talán Anglia az, amelyik megakadályozza a keleti zsidóság bevándorlását? Egyedül nekünk kell a mértéket nem ismerő idegenektől tönkremenni? Liberális kormányaink eddig hallgattak és tétlenül nézték, hogy a zsidóság fortéllyal és ravaszsággal, munkával és szorgalommal is miként szárnyalja túl a keresztény magyar népet. Mi most világgá kiáltjuk, hogy a korlátlanul növekvő zsidóságot nem bírjuk tovább elviselni és le akarjuk rázni a nyakunkról.
Nem akarunk többé arra a tehetetlen liberalizmusra esküdni, amelyik megengedte, hogy egy népet a saját házából és udvarából kitegyenek, és saját országából elüldözzenek. Alapelvek és célkitűzések nem azért vannak, hogy általuk népek pusztuljanak és tönkremenjenek. Nem liberalizmus ez, hanem rabszolgaságot jelentő rövidlátás: amikor Galícia és Lengyelország minden gettója Magyarországba torkollott és a néptől azt kívánták, hogy a nemzeti élet ilyen felfrissülésének örvendjen. Az ilyen liberalizmus hazaárulás és csak olyan korszakban életképes, amikor üres jelszavak és hazugságok a mértékadók, amelyek természetesen már későn, a szomorú valóság által veszik el méltó büntetésüket. Az ilyen nyomasztó tévedéseken mi már - Európában elsőként - túl vagyunk és most megdöbbenve nézzük az ilyen hazug rendszer hatását népünk és hazánk süllyedésén."
Méhely Lajos ("Karácsonyi üzenet" című cikkéből, 1929):
"Látok Magyarországon egy fajt, amelynek minden tagja egy szív, egy lélek, amely nem nézi, hogy az ő fajtestvére délceg-e vagy torz, okos-e vagy ostoba, művelt-e vagy műveletlen, gazdag-e vagy szegény, előkelő-e vagy alacsony származású, sőt morális defektusai előtt is szemet huny. Ez a zsidó, aki mindig és mindenütt az élet bármilyen vonatkozásban zsidó és csak zsidó.
Az a faj, amely nem öl meg bennünket rögtön, nem győz le bennünket becsületes, férfias küzdelemben, hanem az interspeciális küzdelemnek azt a sokkal veszedelmesebb, vértelen formáját követi, amidőn egyik faj megsemmisíti a másiknak a létfeltételeit, így fosztanak meg minket a zsidók az egész vonalon létünk feltételeitől, s így érték el, hogy míg ők urak, teljhatalmú despoták az országban, mi helóták vagyunk vérrel szerzett hazánkban."
Méhely Lajos (A magyar faj önvédelmi harca: "Magyar-zsidókereszteződés" 1933):
"Az ilyen házasságból - zsidó-magyar - született korcsnak vagy a feje, vagy a keze-lába nem illik a törzséhez, szeme-szája az orrához, füle az arcához, talpa a bokájához, érzékszerveink valamelyike fejletlen, fogazata silány, belső szervei satnyák, érzései és indulatai túlfűtöttek, végletekre hajlók, vágyai féktelenek, hajlamai betegesek, ítélete felszínes, törekvéseiben szertelen és mohó, akaratereje gyenge, s jelleme ingadozó.
Ha nem akarunk elnégeresedni vagy elbeduinosodni, ha meg akarjuk óvni a magyarságot attól a kimondhatatlan veszedelemtől, hogy a magyar-zsidó mulattok testi bélyegein, gyapjas fején, bárányképű ábrázatán, karikalábán, billegő járásán és l lúdtalpán kívül a beduin vérből fakadó alacsony ösztönök, s a néger szadizmus is patát találjanak a magyar nép testébe-lelkébe, akkor meg kell találnunk a módját, hogy legalább a jövőre nézve gátat vessünk a zsidó vér máris hihetetlen mértékű beözönlésének."
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: intelligenciának, pénzüzérkedéssel, jogegyenlőségünk, kérvénybizottság, kinyilatkoztatom, haszonbérletéből, gyümölcstermelés, kereszténységnek, népdemoralizáció, felfrissülésének, keresztényektől, megkülönböztető, lelkiismeretnek, keresztényeknek, elnyomattatásuk, antiszemitizmus, székesfehérvári, magyarországból, megvesztegetése, fazékbirtokosok, nemzetiségeknek, nyilatkozatukat, uzsoráskodásaik, igazságtalanság, elhatároztatott, rázkódtatásokba, erőfeszítéseket, valláskülönbség, túlliberálizmus, mészárszékeket, hivatalvesztés, megszüntetését, elliberálhatta, tanulmányaiból, polgárosítását, lealacsonyítja, nemzetrontó zsidóság, folytonos meg-megújuló, egyetemes emberi, magyarság testéből, küzdelem egymaga, nagy élet-halál, belső ellenségek, liberalizmus vénülő, nagy kérdéssel, országot oltalmazó, mindig sajgó, magyarságot szipolyozó, liberalizmus sírjukból, szabadjára engedett, síron túlról, nagy korszak, Szent Lászlótól, Megszólalnak Szent László, Nagy Lajos, Szent László, Decretum De Judeis, Caput De, Aranybulla Articulus, Fejezetek Küküllei János, Decretum III, Decretum II, Mária Terézia, Decretum, Kölcsey Ferenc, Wesselényi Miklós, Komlóssy László, Széchenyi István, Kossuth Lajos, Pesti Hírlap, Istóczy Győző, Verhovay Gyula, Simonyi Iván, Talán Amerika, Méhely Lajos, Látok Magyarországon,
|
|
|
|
|
|
| nemzetrontó zsidóság, folytonos meg-megújuló, egyetemes emberi, magyarság testéből, küzdelem egymaga, nagy élet-halál, belső ellenségek, liberalizmus vénülő, nagy kérdéssel, országot oltalmazó, mindig sajgó, magyarságot szipolyozó, liberalizmus sírjukból, szabadjára engedett, síron túlról, nagy korszak, híres zsidóvédő, őszinte aggódás, gyakran riadt, fajtánk tragikumán, árát vegyék, zsidó ünnepnapon, zsidó dolgozott, zsidók közül, nála megtalált, kölcsönadó zálogot, másiktól kölcsönzött, zálogot mindkettőjük, másiknak három, pénznek summáját, tanúk neveit, kölcsönvevőnek pecsétjével, dologban egyik, másikon méltatlanságot, keresztényektől megkülönböztető, fedél alatt, ismertető jelet, zsidók ezen, hitnek buzgó, katolikus vallásra, zsidóknak megátalkodott, egész Magyarországon, piszkos sarat, zsidókat pedig, vámok haszonbérletéből, ország jogainak, vámok bérlésétől, jelen országgyűlés, ellenkezőleg cselekvők, vámok kezelésétől, vámszedésre efféle, illető vármegyék, színhelyére menjenek, falut vagy, vámot ilyen, legközelebbi végvidékhez, borral való, ország belső, zsidóknak eltiltván, városok által, jövőben egyetlen, országra nézve, népet táplálja, zsidó kezére, pálinkafőzést pedig, zsidók élelmes, közterhekből magukon, föld népére, zsidókon kívül, marhával kereskedés, mészárszékeket árendáló, föld produktumaira, tiszaújlaki liferánusok, zsidó szemlátomást, 1804-i populáris, 1826-ikban pedig, nemes vármegye, zsidó népesség, keresztény adózó, tekintetes vármegye, szomszéd Galíciának, elrémítésekre menjek, tudósításai terjesztettek, egész ausztriai, zsidók elszaporodnak, nemzet jogai, nemzet tagja, nemzetnek hatalmával, zsidók polgárosítása, zsidóság physicai, ország joggal, zsidó emancipáció, pozsonyi diétán, távolból számos, tekintetes Karok, haza szent, zsidók polgárosítását, keresztény városokat, zsidó emancipációval, pozsonyi országgyűlésen, angol nemzet, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 529
- e Hét: 6261
- e Hónap: 17372
- e Év: 170868
|
|
|
Offline
