Az idő elfogyott, tettek kellenek A kölcsönös érdekek feltár - Rakusz Lajos,Deák Ferenc,Székely Bertalan,Ferenc Józsefnek,Magyar Monarchia,Ganz Ábrahám,Állami Számvevőszéken,Nemzeti Választási Bizottságig,Egyesült Államokban,Magyar Nemzet,Digitális Gazdaság,Neumann Jánost,Európai Unió, - zgfumag Blogja

Továbbiak »

Belépés

			zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami...			Zámbori Gusztáv 1957.12.05 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Az idő elfogyott, tettek kellenek A kölcsönös érdekek feltár

2018-01-28 09:39:15, vasárnap

	Az idő elfogyott, tettek kellenek A kölcsönös érdekek feltárása és tudomásulvétele vezethet az új kiegyezéshez Rakusz Lajos 2018. január 27., szombat 18:39, frissítve: szombat 18:43 Deák Ferenc, a kiegyezés atyja Székely Bertalan 1869-ben készült festményén Érdekes vitában vettem részt a minap. Történelmi párhuzamok körül csaptak össze a vélemények a választás kapcsán. Majdnem azt írtam: indulatok. Mivel az ,,összefogás" napjainkban szitokszó lett, az 1867-es kiegyezés lett a ,,kályha", amit a rivalizáló ellenzéki pártok számára kiindulási pontként kínált fel valaki. Nem rossz választás. Csaknem harminc évvel vagyunk a rendszerváltás után. 1867-ig majd húsz év telt el az 1848-as forradalom és szabadságharc eltiprását követően. A megtorlás akkor a kivégzéseken, a sorozásokon át a hivatalnoki kar lecseréléséig, az uralkodó korlátlan hatalmán alapuló önkényéig terjedt. Mindez alapértékké tette hazánkban a passzív ellenállást. Az aradi vértanúk emléke, a mindennapokat átható sérelmek a Habsburg-házat a gyűlölet központi tárgyává tették. Deák Ferenc mégis békejobbot nyújtott Ferenc Józsefnek. Miért? Mert az ország hanyatlásnak indult. A passzív rezisztencia, a befelé fordulás, a gazdaság pénzügyi kizsákmányolása az ország teljesítményét folyamatosan csökkentette. A fejlődés leállt, egyre jobban elszakadtunk az európai országoktól, ahol az ipari forradalom térnyerése gyorsuló növekedést eredményezett. Nyílt az olló. A dilemma az volt: a függetlenségért folytatott küzdelemnek megfelelő ára-e az ország tönkremenetele? A kölcsönös érdekek feltárása és tudomásulvétele vezetett az 1867-es kiegyezéshez: létrejött az Osztrák-Magyar Monarchia. Deák Ferenc idejében az ipari forradalom (gőzgép, vasút, malmok, ,,ipar 1.0") felzárkózási esélyt jelentett. A kiegyezés igazi sikereként rohamos fejlődésnek indult a mezőgazdaság is. A gyáripar súlya a nemzeti jövedelemben jócskán megduplázódott (1867: 7 százalék; 1900: 16,2 százalék). Ganz Ábrahám gyára a hengerszékeknek, a kéregöntésnek hála világhírű lett. Malomiparunk szintúgy. A vasúti pályák hossza 1865 és 1900 között 2160-ról 17 101 kilométerre nőtt. 1873-ban, Buda, Pest, Óbuda és a Margitsziget egyesülésével létrejött Budapest, majd hihetetlen tempóban épült világvárossá. A kontinensen elsőként mi építettünk földalatti vasutat. Az 1880-as években a fővárosban évente 12 ezer lakás épült. Az Eötvös-reform általánossá tette az elemi iskolát, ezzel kezdetét vette annak az iskolarendszernek a kiépülése, amely számos világhírű tudóst, feltalálót adott a világnak. Megindult a polgárosodás, minden fontos szempontból egyre közelebb kerültünk a Nyugathoz. hirdetés A kiegyezés legfontosabb deklarált eredményei: az alkotmányosság helyreállítása, felelős kormány kinevezése, a megyék autonómiájának visszaállítása, a sajtószabadság, a gyülekezési jog érvényesítése. Tömegével jöttek létre különböző társadalmi egyesületek, ,,körök", kaszinók. (Megindult a civil élet.) Majd negyven éven át a kiegyezés volt a társadalmi folyamatok alapja. A magyarság vezetői túl tudtak jutni a fájdalmakon és a sérelmeken, hogy a következő generációk teljes életet élhessenek. Itt jutunk el a mai kor kérdéseihez. Másfél évszázaddal később a társadalmi fejlődés ugyanazon alapkövetelményeit kellene létrehozni. A rendszerváltás során a társadalom megteremtette a jogállamot. Lehetőségei messze jobbak lettek, mint 1867 után: függetlenné váltunk! A magyarok az Európához való felzárkózás esélyének garanciáit látták az alkotmány elfogadásában, az Alkotmánybíróság létrehozásában, a hatalmi ágak szétválasztásában, a demokratikus (befogadó) intézmények felállításában, működésében. Úgy vélték: csak munkájukon múlik, hogy mire jutnak. Meg hogy utolérjük-e a Nyugatot. Nem így történt. Az 1867-es kiegyezés sarokpontjait alkotó kérdések 2018-ban új válaszért kiáltanak. Nincs alkotmányunk. A képviselők a nép és az ellenzék bevonása nélkül hoztak létre egy ,,alaptörvényt", azt toldozgatják-foldozgatják, ahogy a hatalom napi érdekei megkívánják. Nincs felelős kormányunk. A fékeket és ellensúlyokat, a kormány ellenőrzését szolgáló intézményeket az Alkotmánybíróságtól az Állami Számvevőszéken át a Nemzeti Választási Bizottságig szolgai módon vezetik a hatalom hosszú időre bebetonozott kliensei. A kormány uralja a törvényhozást, állami szintre emelte a korrupciót. Eszközként használja a félelem- és gyűlöletkeltést. Egyre gyakrabban merülnek fel aggályok a bíróságok függetlenségével kapcsolatban is. Nincs önkormányzati autonómia. Sőt semmilyen autonómia sincs, ideértve az egyetemeket, a tudományos intézményeket. A centrális erőtér a hétköznapjainkat is uralja, egzisztenciális függőségek hatják át a mindennapokat. Elsők között csorbult a sajtószabadság. Hét év után totális a kormányzati médiafölény. Koholt indokokkal támadják a civileket. A legszomorúbb, hogy 150 évvel ezelőtt egy idegen, gyűlölt hatalommal jutottunk el a kiegyezésig. Most az általunk megválasztott kormány áll az ország és lakói boldogulása útjában. Politikai elitünk csődöt mondott: vagy hallgat, vagy a sebeit nyalogatja. Győzött a rezsim, amely csak egy szűk kör számára harcol szuverenitásért és meggazdagodásért. Mindene a hatalom és a pénz. Ez a hatalom mindenét elvesztené, ha a demokratikus működés alapvető elvei ismét érvényesülnének. Ha nem kormány-, hanem rezsimváltás lenne. Ha az ellenzéki pártok ki tudnának egyezni egymással. Az állami szervek pártérdekek szerinti használata a gazdaság fejlődését is visszafogja. Mindez ismert azon sokak számára, akik nem tartoznak a hatalom haszonélvezői és a becsapott alattvalók közé sem. De van itt egy újabb pont, ami Deákék számára döntő jelentőségű volt. Ami elengedhetetlen most is: a társadalmi-gazdasági fejlődés jövőbeli kilátásainak, lehetséges alternatíváinak feltárása, mindezek megismertetése a lakossággal (!), ideértve véleményének figyelembevételét is. Mit hoz a digitalizáció? Mit kell tenni a technológiai váltás társadalmi következményeinek tompítására, kezelésére? Ezekben is tudnunk kell eligazodni, hiszen rohamosan változó világban élünk. A tőke szétfeszítette a nemzeti kereteket. A multinacionális cégek behálózták a világot. A globalizáció hallatlan vagyoni egyenlőtlenségeket hozott létre. A magas munkabérrel működő cégek távozása miatt anyaországaikban azelőtt prosperáló térségek mentek tönkre. Michigan, Pennsylvania, Wisconsin ipartelepeinek rozsdaövezetté válása politikai fordulathoz vezetett az Egyesült Államokban. Az átlagjövedelem ugyanekkor hihetetlen módon megugrott a korábban elmaradott, de alacsony munkabérekkel vonzóvá tett térségekben. De voltak olyan országok is, amelyek nem az olcsó munkaerő vonzására építettek, hanem - a távlatosabb szemlélet jegyében - a tudás primátusát valósították meg. Kína évente százezer fiatalt küldött amerikai egyetemekre, fizette tandíjukat, és ha diploma után bent maradtak valamely tanszéken, még egy évig a munkabérüket is. (Aztán ezek a tanársegédek gyökeret eresztettek. ,,A kínai munkatársak három kolléga munkáját végzik el" - mondta nekem egy professzor Los Angelesben.) A tudás, az innovációs térben kialakított kapcsolatrendszer szárnyakat adott a kínai gazdaságnak. Három évtized alatt azok az országok, melyek ugyanígy a tudást - az oktatást, a kutatást-fejlesztést, az innovációt - állították politikájuk tengelyébe (Szingapúr, Dél-Korea, Finnország), nagyszerű gazdasági teljesítményekre lettek képesek. De nemrégiben épp a Magyar Nemzet mutatta be, hogy az orosz kormány elindította Digitális Gazdaság című, 2024-ig tartó programját. Hasonló lépések történtek Kazahsztánban, míg a fehéroroszok Minszk mellett hozták létre a maguk Szilícium-völgyét, ahol 27 ezer informatikus dolgozik 164 cégben. Az informatika létrejöttében és terjedésében nemzetközileg elismert szerepe volt és van a magyar tudósoknak: legyen szabad Neumann Jánost említenem itt. De ennek hazánkban semmi előnye nem érzékelhető, még programok szintjén sem. A mai felelős vezetők gondolkodását, törekvéseit nem lehet összevetni Deák, Andrássy, Eötvös jövőbe tekintő, azt formáló munkásságával. Minden arra utal, hogy csupán kullogni fogunk a többi ország után Európa közepén. Lassan megszokjuk. Lemaradásunk azonban évek múltán katasztrófához vezethet. Az illiberális, munkaalapú orbáni állam leértékeli a tudást, noha a XXI. században semmi sem fontosabb nála. Öt-tíz éven belül a digitalizáció (,,ipar 4.0") gyökeresen átalakítja a mindennapi életet. Deák 150 éve ki tudta harcolni a felzárkózáshoz nélkülözhetetlen egyetértést, noha a társadalom Habsburg-ellenessége az egeket verdeste. Napjainkban fel sem merül, hogy a magas szakmai kultúrák megjelenése és elterjedése miatt milyen drámai következményekkel kell számolnunk. Hogy az Európai Unió munkapiacán milyen szívóhatás fog kialakulni a kvalifikált szakemberek iránt, és hogy az elévülő ismeretek birtokosai milyen sanyarú élethelyzetekkel kényszerülnek majd szembenézni. Sokak számára már ma is csak a kivándorlás ad esélyt az emberi méltóság megélésére. Számolunk vajon azzal, hogy a fokozódó elvándorlás, a rohamosan növekvő szakmai követelmények miatt milliók élethelyzetének ellehetetlenülése, a totális kilátástalanság milyen fenyegetést jelent? A pártok még mindig tradicionális megközelítésben fogalmazzák meg ajánlataikat. Mintha a továbbiakban is minden azon a nyomvonalon alakulna, amelyen az elmúlt évtizedekben. Fellépésük tengelyében nem a választó van, hanem az egymás elleni harc. A rezsim lépései - CEU-, Soros-, ÁSZ-ügyek, gyűlölet- és félelemkeltés - arról tanúskodnak, hogy az orbáni gépezet pánikközeli helyzetben van. Most kellene határozott, egy irányba mutató ellenzéki stratégia. Különösen azon pártok részéről, amelyek választói támogatottsága jelentős: Jobbik, MSZP, DK, LMP. Nem azt kell nézni, hogy a másik miben különbözik, hanem hogy lehet-e nélküle normális életet kiharcolni a hazában. Hogy eltávolítható-e a rezsim? Kiegyezés nélkül ugyanis győz a Fidesz. Nyilvánvaló, hogy korunknak most nincs Deákja. Nincs ,,haza bölcse", aki képes lenne megtalálni a célhoz vezető ösvényt. Aki arra az útra vihetné az országot, amelyen már évtizedek óta járnak a finnek, a dél-koreaiak, az írek, a kínaiak. Ha megtalálnánk őt, és ha elvégezhetné a dolgát, akkor a digitalizáció térnyerése sem veszteségekhez, hanem a magyarság felemelkedéséhez vezethetne. Ennek is van esélye. Magyarország a matematikában nagyhatalom, és a digitalizáció alapja a matematika. A kérdés nem az, hogy - együtt vagy külön-külön - formálódhat-e kormányváltó erő. Az elmúlt 28 évért közös a felelősségünk. Ez a felelősség nem egyenlő, de mindannyian tudomásul vettük, ami történt körülöttünk. A belenyugvás nem mentesít az elmulasztott politikai, erkölcsi, állampolgári kiállás elmaradásáért. De az idő elfogyott. Most tettekre van szükség, ami első helyen az ellenzéki pártok történelmi felelőssége. Deák Ferenc műve a XXI. századnak is irányt ad. Figyelni kell a múltra és a jövőre is. A minap középiskolások mutattak példát a Parlament előtt. Ne feledkezzünk meg róluk sem! Ők a leginkább érintettek. A szerző a kutatási, technológiai és innovációs tanács egykori elnöke, az MSZP tagja https://mno.hu/velemeny/az-ido-elfogyott-tettek-kellenek-2443208?utm_source=hirle vel_MN_altalanos&utm_medium=email

0 komment , kategória: Általános

Címkék: felemelkedéséhez, függetlenségével, meggazdagodásért, hétköznapjainkat, anyaországaikban, alkotmánybíróság, élethelyzetekkel, nélkülözhetetlen, teljesítményekre, egzisztenciális, kizsákmányolása, függetlenségért, tudomásulvétele, érvényesülnének, hengerszékeknek, gyűlöletkeltést, szuverenitásért, multinacionális, elengedhetetlen, kilátástalanság, élethelyzetének, alternatíváinak, megközelítésben, alkotmányosság, helyreállítása, autonómiájának, katasztrófához, felzárkózáshoz, teljesítményét, tönkremenetele, visszaállítása, megduplázódott, középiskolások, rendszerváltás, szétfeszítette, ipartelepeinek, kölcsönös érdekek, kiegyezés atyja, választás kapcsán, 1867-es kiegyezés, rivalizáló ellenzéki, rendszerváltás után, 1848-as forradalom, megtorlás akkor, uralkodó korlátlan, passzív ellenállást, aradi vértanúk, mindennapokat átható, gyűlölet központi, ország hanyatlásnak, passzív rezisztencia, befelé fordulás, Rakusz Lajos, Deák Ferenc, Székely Bertalan, Ferenc Józsefnek, Magyar Monarchia, Ganz Ábrahám, Állami Számvevőszéken, Nemzeti Választási Bizottságig, Egyesült Államokban, Magyar Nemzet, Digitális Gazdaság, Neumann Jánost, Európai Unió,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]