Belépés
zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami... Zámbori Gusztáv
1957.12.05
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
A magyar társadalom csődben -
  2009-10-17 18:53:57, szombat
 
   
  A magyar társadalom csődben - a megoldás!



Síklaky István: JÓLÉTI GAZDASÁG A SZENT KORONA ORSZÁGÁBAN:



MILYEN LEGYEN A JÓLÉTI

(TERMÉSZETES)

GAZDASÁG RENDJE,

ÉS HOGYAN HOZHATJUK LÉTRE



Bevezeto



0.1 Józan ésszel!



Kérjük a Tisztelt Olvasót, tíz percre felejtse el, hogy valaha is hallott
szocializmusról és kapitalizmusról, GDP-rol, modernizációról, Európai
Unióról és minden effélérol, és gondoljuk végig együtt a következo, nagyon
egyszeru dolgokat:

Egy elképzelt PÉLDA-MEGYE lakossága 300 ezer lélek. Életük elso harmadát a
növekedésnek, felkészülésnek, második harmadát a munkának szentelik, a
harmadik harmad pedig a kedvtelés és a nyugalom idoszaka. Ebbol következoen
100 ezer ember gondoskodik a lakosok életszükségletérol. Józan becslés
szerint 80 ezer ember szorgalmas, de nem túlfeszített munkával gondoskodik
mindenrol, ami a 300 ezres közösség tisztes megélhetéséhez szükséges,
ennivalóról, fedélrol, ruházatról, a nevelés-oktatás, tudományos kutatás
rendszerérol, az egészségügyi rendszerrol, az energiaellátásáról, a
közlekedési rendszerrol, a közbiztonságról, a közigazgatásról, a kulturális
életrol. 20 ezer munkabíró ember marad olyan termékek-szolgáltatások
eloállítására, amiért cserébe behoznak a megyébe a helyi források fölött
szükséges energiát, gyógyszereket, tévé-készülékeket és számítógépeket,
személy- és teherautókat, autóbuszokat és vonatszerelvényeket, és minden
mást, ami fontos.

Példa-megyénkben tehát minden lakos számára biztosítva van
minden, ami alapvetoen a létéhez szükséges, mégpedig úgy, hogy az alapveto
élelem, ruházat, lakhatás és az energia jó része tekintetében gyakorlatilag
függetlenek a multiktól és a nemzetközi pénzvilágtól, és így biztonságban
élhetnek, nélkülözés, koldulás és hajléktalanság nélkül, kényszeru kórházi
ágycsökkentések és iskolabezárások nélkül.



AKKOR HÁT MIÉRT NEM TUD TISZTESSÉGESEN MEGÉLNI

A MAGYAR TÁRSADALOM TÚLNYOMÓ RÉSZE?



Ezt a kérdést kiegészíthetjük azokkal a kérdésekkel, amelyeket Füzes Oszkár
tett fel a Népszabadság "Álláspont" rovatában (2004.10.21.) "Ha no a nemzeti
jövedelem, akkor miért csökken az enyém? Ha tudásgazdaságra törekszünk,
akkor miért veszik el a közpénzt az oktatástól és a kutatástól? Ha ilyen sok
adót fizetek, akkor miért nem jut több útra, kórházra és parlagfure? Annyi
áldozat után miért nem közelítjük gyorsabban a nyugati életszínvonalat?...
Hogyan lett megint három millió szegény, és miért kell rettegnie másik három
milliónak az elnyomorodástól?" És még egy kérdés: Miért csodálkozunk, hogy
elviselhetetlen mértéku a korrupció, amikor a nyugati vállalatok évente 80
milliárd dollárt költenek megvesztegetésre - körülbelül annyit, amennyi az
ENSZ szerint a szegénység felszámolásához kellene? (GAIA 2000.12.15.)

Halljuk a szokásos választ: "Ez romantikus antikapitalizmus!" De arra kérjük
az Olvasót, ne mentse fel magát ilyen olcsón - egy címke felragasztásával -
a józan, önálló gondolkodás emberi-polgári kötelezettsége alól. Inkább
tartson velünk, próbáljunk valamilyen valósnak tuno választ keresni erre a
kérdésre (1. fejezet);

- majd próbáljuk megrajzolni egy olyan - a józan ész alapján
megvalósíthatónak vélheto - magyar társadalom képét, amelynek minden tagja
nemcsak, hogy tisztességesen megél, de magával, embertársaival és a
természeti környezettel a jelenleginél érezhetoen nagyobb harmóniában él (2.
fejezet);

- végül arra a kérdésre keressünk egyfajta választ, hogyan
indulhat el a magyar társadalom mai állapotából egy ilyen kívánatos állapot
irányába vezeto úton (3. fejezet).



Józan ésszel nézzünk szembe azzal, hogy a "létbiztonság és tisztes
megélhetés" nem lehet azonos a nyugati társadalmak pazarló, fenntarthatatlan
életmódjával. Évekkel ezelott Németországban tartottak egy Észak-Dél
konferenciát, ahol szakértok és politikusok tárgyaltak arról, hogyan lehetne
a Földön "a nyomort enyhíteni". (Megszüntetésrol szó sincs!) A német tévé
tudósított az eseményrol, aminek során megszólítottak egy iráni újságírónot.
Amikor a riporter föltette a szokásos, semmitmondó kérdéseket, az újságíróno
visszakérdezett: "Tudja-e ön, hogy mennyi koolajat, gázt, acélt és szenet
használ föl évente egy német állampolgár?" Ahogy ez lenni szokott, a
riporter nem tudta. A hölgy megmondta neki. Aztán így folytatta: "Mára a
muholdas tévé és az amerikai filmek révén ezt a fajta jólétet az egész világ
megismerte. Ma már egy iráni és egy kínai polgár is, sot a Föld minden
lakója ugyanolyan jól szeretne élni, mint a németek. Szorozza meg a német
fogyasztást, hogy az USA-t ne is említsük, az emberiség létszámával és
válaszoljon: van-e a Földön annyi olaj, annyi gáz, annyi acél és annyi szén?
Ugye nincs? Akkor mirol beszélünk?" Még hozzátehette volna: van-e annyi
levego és víz? Le kell tehát szögeznünk: elmúlt az az ido, amikor még
lehetett a filmekbol ismert ún. amerikai típusú "fogyasztói" jólétrol
álmodozni. Az ottani tékozló fogyasztás jelenlegi szintje, ha folytatódik,
még akkor is elpusztítja a földi életet, ha csak egyetlen országban, az
USA-ban valósult is meg.

Kunszabó Ferenc jegyezte meg ("És ég az oltár"), hogy Károly
Ágostnak, Szász-Weimar nagyhercegének minisztere, egy bizonyos Johann
Wolfgang von Goethe, olyan kényelmi feltételek között élt, amilyeneket
manapság egy takarítóno felháborodva utasítana vissza.

A valódi gond Magyarországon: a nyilván sem tartott mértéku
munkanélküliség, 3 millió, teljesen nyomorban élo ember, a fennmaradáshoz
nem elegendo születésszám, milliók számára az egészségügy magánosítása és
üzletté tétele miatt az ellátásból való kiszorulásnak, és a nyugdíj nélküli
idoskornak a fenyegetése, a hajléktalanok félelmetes tömege. Ezért a
rendszerváltás kormányának Magyarországon nem azt kell ígérnie, hogy
kétszeresére növekszik a gépkocsik száma. A feladat az elszegényedés
megállítása és a nyomor felszámolása. Ez pedig csak úgy megy, ha nem a
nemzetközi versenyképességünk fokozása, hanem belso eroforrásaink
felhasználásával a hazai alapellátás javítása lesz a kormányzati cél. Nem a
mezogazdaság tönkretétele az EU elvárások szolgai teljesítése érdekében,
hanem a belso mezogazdasági piac védelme és a belso fogyasztás növelése. Ma
Magyarországon nem autópályákat kell építeni az EU igényeire, hanem
felújítani a meglévo utakat, rendbe szedni a roskadozó társasházakat,
muködoképessé tenni és korszerusíteni az olcsó privatizálhatóság érdekében
lerobbantott kórházakat. Egy kétkezi dolgozó a társasági élet iránti igényét
ne csak a kocsmában elégíthesse ki, ifjúságunk a teljes kilátástalanság
miatt ne az italban és a drogban keressen feledést, örömét ne a másságban és
cinizmusban, hanem a hitben, reményben és szeretetben, a munkában, a
kultúrában, a tudományban, a szépségben, és mindenekelott az egészséges,
jövorol gondoskodó "családos" családi életben lelje fel. És munkahelyeket
kell létesíteni, ahol nem a világpiacért, hanem egymásért dolgozunk. És a
jövore gondolva rendbe kell szedni az elhanyagolt iskolákat, és nevelni,
nevelni, nevelni és képezni azt a csekély lélekszámú ifjúságunkat, amelynek
világra jövetelét nem tudta megakadályozni a libero-kommunista
abortusz"kultúra",
mert nagyon, nagyon nehéz feladat vár rájuk ebben az elöregedett
társadalomban. Nem "növekedésre" van szükségünk, hanem létbiztonságra,
lakásra és munkára, és a legfontosabbra: az ember megbecsülésére.



0.2 Természetes gazdasági rend



A 2. és 3. fejezetben vázolt program egy természetes gazdasági rend
megvalósításának programja, melyben a gazdasági tevékenységnek nem az a
célja, hogy a "legügyesebbek" a nagy többség rovására meggazdagodjanak,
hanem a létbiztonság és harmónia mindenki számára; harmónia az egyének és a
közösségek között, harmónia a természeti környezettel. Jogrendje a
természetjognak van alárendelve, amely semmilyen népszavazással vagy
diktátummal nem érvénytelenítheto. Ennek a magyar történelemben kialakult
alrendszere a Szentkorona-tan, amely - ennek megfeleloen - ugyancsak fölötte
áll az emberi akaratnak; mint a klasszikus megfogalmazásban olvasható: "Sem
választott, sem kinevezett hatalom nem határozhatja meg sem a hatalomnak,
sem a népnek a Szent Koronához való viszonyát". A természetes társadalom
erkölcse a szeretet-erkölcs, amely közös csaknem minden osi vallásban, de a
legtisztább, legkövetkezetesebb az Evangéliumban olvasható krisztusi
megfogalmazása. Jogi formába öntve ez a természetjog lényege.



A természetes társadalmi rend - középpontjában a természetes gazdasági
renddel:

* nagy mértékben érvényesíti a társadalmi igazságosságot, azaz - az élet
jogán rászorulókon kívül - mindenkinél a társadalmilag hasznos
teljesítményhez köti a javakból való részesedést; megszünteti az
eroforrásokhoz erkölcstelen elonyök révén való hozzáférést, azaz kiküszöböli
a kizsákmányolást;

* mindenki számára létbiztonságot teremt;

* kiegyensúlyozza a közösségi és az egyéni érdekeket;

* megvalósítja és fenntartja az anyagi fogyasztás tisztes szintjét,
összhangban a Földanya eltartó-képességével;

* megvalósítja és fenntartja az egyéni és közösségi önrendelkezés - a
szabadság - anyagi alapjait.



Sokan mondják majd, hogy mindez nagyon szép, de az adósrabszolgaságból, a
pénzuralom alól való kiszabadulás megvalósíthatatlan utópia. E kételkedok
figyelmébe ajánljuk Argentína példáját. Mint az olvasók majd látni fogják, a
kilábalásnak a 2. és 3. fejezetben kidolgozott módszere nagymértékben
egybeesik azzal a gazdaságpolitikával, amelyet Argentína népét szolgáló
kormánya sikeresen megvalósít. Kubában pedig azt láthatjuk, hogy milyen
egészséges, a fenntarthatóságot is szolgáló lépésekkel lehet kivédeni egy
évtizedes embargót.



0.3 Az argentin példa

(Szabó Anna "Talpra állt a tangó hazája - Gazdasági felemelkedés a
Nemzetközi Valuta-alap válságreceptje nélkül" címu - Magyar Nemzet
2005.1.20. - cikke, kis rövidítéssel.)



Kiheverte az argentin gazdaság a három évvel ezelotti pénzügyi összeomlást;
a recessziót felváltotta a GDP növekedése, és szinte az összes gazdasági
mutató javulását úgy sikerült elérnie a dél-amerikai államnak, hogy a
Nemzetközi Valutaalap (IMF) adósság-spiráljába került ország nem volt
hajlandó alkalmazni az IMF válságreceptjét. A többi latin-amerikai országhoz
hasonlóan Argentína eladósodása is az elso olajárrobbanás után, a 70-es
években kezdodött el, és tíz év leforgása alatt a pénzügyi rendszer teljes
függésbe került a külföldi bankoktól. Miután a 80-as években az IMF
drasztikusan megemelte kamatait . az ország adósság-spirálba került; hiába
fizetett egyre többet adósságszolgálatként, a felvett hitelek összege egyre
csak növekedett, s 2001 végére elérte a kamatokkal számított 141 milliárd
dollárt, amelyet Argentína már nem tudott fizetni. Ekkor az ország
történelmének legsúlyosabb krízisét élte meg: emberek milliói veszítették el
munkájukat, befagyasztották a bankszámlákat, utcai zavargások törtek ki, és
a helyzet súlyos politikai válsághoz vezetett.

A válságot áthidaló újabb kölcsönök folyósítását az IMF a
"szokásos" minta szerint költségvetési megszorító intézkedések bevezetéséhez
kötötte, Buenos Aires azonban nem ezt az utat választotta. Sot, megtagadta a
hitelek visszafizetését, állami beruházásokkal és a hazai vállalatok
segítésével munkahelyeket teremtett, és a belföldi fogyasztást élénkítve
próbált meg kilábalni a válságból. (A mi kiemelésünk - S.I.)

Az azóta sem törlesztett hatalmas államadósság leírására,
gyakorlatilag adósság-elengedésre a közelmúltban tett végleges javaslat
óriási felháborodást váltott ki a hitelezok körében, mivel a Néstor Kirchner
vezette kormány hosszas alkudozások után a befektetéseknek alig 40
százalékát hajlandó csak kifizetni. . A legtöbben, majdnem 40 százalékban,
argentin állampolgárok a hitelezok, a külföldiek nagyrészt olaszok,
svájciak, németek és amerikaiak. A pórul járt államkötvény-vásárlók most
dönthetnek: vagy elfogadják a felajánlott csekély, de biztos rendezést, vagy
várnak a javaslatban szereplo 2045-ig, amikorra teljes egészében
visszakaphatják a pénzüket - avagy pereskednek. .



0.4 "Kuba alkotó válasza a nehéz idokre"



(Third World Resurgence, No. 171/172, p. 10. - idézi Gaia XXII. évf. 399.
sz.)



"A szocialista országok támogatásának a megszunése, de még inkább a
kilencvenes években szigorodó amerikai embargó nehéz helyzet elé állította a
szigetországot: romlott az élelmiszer- és gyógyszerellátás, az üzemanyag és
az alapveto felszerelések hiánya pedig szinte az ország napi muködését is
lehetetlenné tette. De más, hasonló helyzetbe került országokkal szemben
(pl. Irak) Kuba nem került végleges válságba, hanem új, önellátó fejlodési
pályára állította az országot, amely a fenntarthatóság szempontjából mások
számára is példa értéku lehet.

A fosszilis eroforrások, elsosorban az olaj hiányának pótlására a 90-es évek
elején egymillió kerékpárt importáltak Kínából, ami átalakította a városi
közlekedést. Lovak, öszvérek és ökrök tenyésztésébe fogtak a földmuvelés
szükségleteinek kielégítésére. Az energiaellátásban szerepet kaptak a
megújuló források, a nap, a szél és a víz. A nemzeti oktatási program
keretében létrehozott közösségi "TV-termek" egy részét napenergia muködteti,
a Sierra Maestra-ban pedig mini-vízieromuveket építettek. Hosszú távon Kuba
teljes energiaellátását a megújulókra kívánja építeni.

Az élelmezés terén a kieso vegyszereket az alternatív, fenntartható
gazdálkodási módszerek intenzív kutatásával és terjesztésével pótolták. A
korábbi monokultúrás cukornád ültetvények helyén helyi fogyasztásra szánt
élelmiszer-növényeket kezdtek termeszteni, integrált növényvédelemmel,
vegyes kultúrákkal, teraszos muveléssel, csepegteto öntözéssel, szerves
trágyával (l. lovak) és egyéb, szelíd, termelési módszerek alkalmazásával.
Emellett használatba vonták a városi és városkörnyéki szabad területeket is,
ahol közösségi kerteket alakítottak ki. Ily módon ma, pl. Havanna zöldség-
és gyümölcsellátásának 93%-át a város határain belül termelik meg.

Az egészségügyi ellátás területén is súlyos problémákat okozott a
gyógyszerhiány, amit intenzív saját kutatások és magas színvonalú képzés
révén sikerült megoldani. Ma Kubában 225 lakosra jut egy orvos (az USÁ-ban
450-re), sot, még más fejlodo országokba is tudnak küldeni belolük. A 13
alapveto védooltás tekintetében az ország önellátó (a beoltottság
gyakorlatilag 100%-os), sot, külföldön is keresett anyagokat sikerült
kifejleszteni, pl. a hepatitis-B ellen."





1. A világválság



E fejezet forrásait lásd a fejezet végén!



MADÁCH: "Mi verseny ez, hol egyik kardosan

Áll a mezetlen ellennek szemében?

Mi függetlenség, száz hol éhezik,

Ha az egyes jármába nem hajol?

Kutyáknak harca ez egy konc felett."



KEYNES: "Annak a rendszernek, amelyben élünk, fo hibája, hogy nem tud teljes
foglalkoztatást biztosítani, továbbá, hogy önkényes és igazságtalan benne a
vagyon és jövedelem elosztása."



1989-90-ben sokunkban élt olyan illúzió, hogy mivel a világba rákos
daganatként ékelodött be a minket is bekebelezo Szovjet Birodalom,
összeomlása után nincs más dolgunk, mint hogy betagolódjunk a - most már
egészséges - világba, és akkor minden jóra fordul. Azóta keservesen
tapasztaljuk, hogy ez nem így van. Az a világ, amely körülvesz bennünket,
súlyos, és egyre súlyosbodó válságban van, és még csak nem is látszik a fény
az alagút végén.



VÁLSÁGTÜNETEK



A válság talán leginkább szembetuno tünetei: a jóléti rendszerek
leépülésének irányzata, és az állandósult, sot - úgy látszik -
megállíthatatlanul növekvo munkanélküliség. Látnunk kell azonban, hogy ez
egyáltalán nem valamiféle gazdasági szükségszeruség. A világ gazdagsága
folytonosan növekszik, tehát megvolna az a pénz, amibol a jóléti rendszerek
változatlan szinten fenntarthatók lennének, azonban a gazdag kevesek -
megszunvén a szovjet veszély - nem akarnak átengedni a nekik jutó egyre
nagyobb részbol a szegények jólétére annyit sem, amennyi ilyen célra eddig
rendelkezésre állt.

A kevés gazdag és a szegény tömegek közti szakadék egyre mélyül.
Talán elég, ha az erre utaló számtalan közkézen forgó statisztikai
adat-párból itt csak kettot idézünk: Míg a világ leggazdagabb 10
százalékának jövedelme 1950-ben a legszegényebb 10 százalék jövedelmének
10-szerese volt, 1995-ben ez az arány már 200-szoros, és azóta is évrol-évre
no. [BOGÁR/A] Ugyanez más számokkal: 1950-ben világviszonylatban a jövedelem
65 százaléka jutott a leggazdagabb 20 százaléknak és 3 százaléka a
legszegényebb 20 százaléknak, 1995-ben a leggazdagabb 20 százalék
részesedése a jövedelmekbol már 87 százalék volt, a legszegényebbek
részesedése pedig 1,3 százalékra csökkent. [BOGÁR/B]



"KAPITALIZMUS MUNKA NÉLKÜL"



Fontos segítséget ad a kialakult helyzet megértéséhez Ulrich Beck müncheni
szociológia professzor "Kapitalizmus munka nélkül" címu írása (Der Spiegel
1996/20.). Beck - kis tömörítéssel - a következoket mondja: ". a globális
kapitalizmus a magas fejlettségu országokban . felmond egy történelmi
szövetséget a kapitalizmus, a szociális állam és a demokrácia között. A
demokrácia Európában és az USA-ban 'munka-demokráciaként' jött létre - abban
az értelemben, hogy a demokrácia a bérmunkában való részvételre épült. Az
állampolgárnak, így vagy úgy, meg kellett keresnie a kenyerét, hogy
politikai szabadságjogait élettel tölthesse meg. A bérmunka nemcsak a
magán-, hanem mindig a politikai egzisztenciát is megalapozta. Tehát
egyáltalán nem 'csak' a munkanélküli milliókról van szó. És nem is csak a
szociális államról. Rólunk, mindnyájunkról van szó. A politikai szabadságról
és a demokráciáról Európában . Anyagi biztonság nélkül nincs politikai
szabadság. Tehát nincs demokrácia, tehát mindenkit fenyegetnek az új és a
régi totalitárius uralmak és ideológiák. . Ez a gazdálkodási mód csak az
anyagi biztonsággal, a szociális jogokkal és a demokráciával kölcsönhatásban
képes fennmaradni. Aki csak a piacra tesz, a demokráciával együtt ezt a
gazdálkodási módot is elpusztítja."



AZ ÖNGYILKOS GLOBALIZMUS



Ulrich Beck azt is megállapítja, hogy a multiknak a globalizációval lehetové
vált adóelkerülése kihúzza a talajt a fejlett, ma még demokratikus államok
alól. "Multinacionális vállalatok menedzserei - írja - igazgatási egységeket
Dél-Indiába telepítenek ki, de gyermekeiket közpénzekbol finanszírozott
európai csúcsegyetemekre küldik. Eszükbe sem jut oda költözni, ahol
munkahelyeket létesítettek és ahol alacsony adókat fizetnek. A maguk számára
magától értetodoen igénybe veszik a drága politikai, szociális és polgári
alapjogokat, amelyek közületi finanszírozását megtorpedózzák. Látogatják a
színházakat. Élvezik a drága pénzért ápolt természetet és tájat. Nyüzsögnek
Európa még viszonylag eroszak- és kriminalitásmentes metropoliszaiban.
Ugyanakkor ÉN-központú gazdaságukkal és profitorientált politikájukkal
lényegesen hozzájárulnak ahhoz, hogy ez az európai életforma szétesik. Vajon
hol akarnak ok vagy gyermekeik élni, ha az állam és a demokrácia Európában
nem lesz tovább finanszírozható?"

A leginkább elgondolkodtató megállapítása azonban a következo:
"A kapitalizmus mégsem azzal rabolja meg saját legitimációját, hogy egyre
kevesebb munkával egyre többet termel, hanem azzal, hogy blokkolja az új
társadalmi szerzodésre irányuló kezdeményezéseket . Az, ami végnek és
hanyatlásnak látszik, át kell, hogy értelmezodjék olyan új eszméket és
modelleket szülo korszakká, amely eszmék és modellek megnyitják az utat a
21. század állama, gazdasága és társadalma számára." A "társadalmi
szerzodés"-re utaló mondatrészt mi emeltük ki, mivel - mint a 3. fejezetben
látni fogjuk - ez a Rousseau révén közismertté vált fogalom központi
szerepet játszhat a jobb rendszer felé vezeto folyamatban.

Sokakat meglepett, hogy Soros György - aki hatalmas vagyonát a
legújabb pénzuralmi rend játékszabályai szerint szerezte - ugyancsak ebben a
szellemben nyilatkozik: "A szabadversenyes kapitalizmus elmélete szerint a
közjót azzal lehet a legjobban szolgálni, ha mindenki korlátok nélkül
törekedhet saját érdekeinek kielégítésére. Csakhogy, ha ezt az elképzelést
nem tompítja az egyéni érdekek fölött álló közérdek felismerése, mostani
társadalmi rendszerünk - mely bár korántsem tökéletes, megfelel a nyílt
társadalom követelményeinek - elobb-utóbb össze fog omlani." [Magyar Hírlap
1997.1.25.] (Azon elgondolkodhatunk, hogy "mostani társadalmi rendszerünk"
mennyire felel meg a "nyílt társadalom" Bergson-Popper-Soros által
megfogalmazott követelményeinek, hiszen egy 1993-ban végzett ENSZ-vizsgálat
szerint az emberiségnek csak 10 százaléka szólhat bele a sorsába.
[Népszabadság 1993.19.] Mindazonáltal Soros jóslata nagyon is figyelemre
méltó.)

Nyilvánvaló tehát, hogy a mai súlyos válságtüneteknek nem az az
oka, hogy kiürült a Föld éléskamrája, (ez unokáink problémája lesz, ha nem
sikerül idoben megállítani a világ népességnövekedését), hanem éppen
ellenkezoleg: a tudomány és a technika által létrehozott lehetséges boség
kerül egyre élesebben szembe a jelenlegi világrenddel.



CENTRUM-PERIFÉRIA



Immanuel Wallerstein amerikai közgazdász professzor híres leíró modellje
szerint a világ fejlett, gazdag centrumra és szegény, elmaradott perifériára
tagolódik. (A periféria és a félperiféria közti különbségtevést most
elhanyagoljuk.) A centrum: transznacionális eroközpontok (gazdasági
társaságok és velük összefonódott politikai csoportok) hálózata. A centrum
döntoen hat a világgazdaság valamennyi állapotváltozására, és hatalmával
egyre jobban áttör minden tevékenységét korlátozó földrajzi és eszmei
határt. Ennek eredménye a periféria egyre növekvo kiszolgáltatottsága és
kizsákmányolása. Így a gazdag kisebbség egyre gazdagabb, a szegény többség
egyre szegényebb lesz. [KORTEN] A centrum-periféria rendszer stabilitását
mutatja, hogy 93 megvizsgált államból 88 (lakosok szerint 94 százalék)
1975-83 között ugyanott volt, mint 1938-50 között. [SZIGETI]

Elso közelítésben úgy tunhet, mintha a mai világrendszer
centrum-országokból és periféria-országokból állna. Valójában a gazdag
országokon belül is van "periféria" és a szegény országokon belül is van
"centrum", azaz vannak társadalmi rétegek, amelyek életminoségük és érdekeik
alapján a centrumhoz illetve a perifériához tartoznak. A gazdag országok
"perifériája" a lakosság egyharmada. E belso periféria aránya a lakosságon
belül évrol-évre no. A szegény országok "centruma" a komprádor-elit, amely
anyagi és hatalmi kiváltságokért - saját népe ellen - együttmuködik a
nemzetközi centrummal. A sajtó és a szakirodalom dél-amerikai típusú
országról beszél, ha /a/ a komprádorok aránya a népességben közelebb van az
1 százalékhoz, mint a 10 százalékhoz, /b/ a középréteg hiányzik, vagy
csekély számú, /c/ a nép zöme nélkülöz és máról-holnapra él. Ezen ismérvek
alapján megállapíthatjuk, Magyarország ma már dél-amerikai típusú ország.



A PÉNZHATALOM DIKTÁLTA GAZDASÁGPOLITIKA SEHOVÁ SEM VEZETO CÉLJAI



Unos-untalan azt halljuk, olvassuk, hogy a gazdaságpolitika követendo
céljai:

* a (GDP-vel mért) gazdasági növekedés,

* az export, és ennek érdekében a világgazdasági versenyképesség
növelése,

* a toke egyre szabadabb áramlása és mennél több külföldi toke
becsábítása.



Csakhogy e célok követése nem vezet jóléthez és létbiztonsághoz. Hamis
feltevések állnak mögöttük, és követésük a gazdagok további gazdagodását és
a szegények további szegényedését, egészében a válság mélyülését
eredményezi.

Az elso hamis feltevés az, hogy az állandó gazdasági növekedés
(amit tévesen a GDP-vel, a "bruttó hazai termék"-nek nevezett mutatóval
mérnek) lehetséges, és az egész emberiség életkörülményeinek állandó
javulását eredményezi. Valójában az állandó gazdasági növekedés nem
lehetséges, hiszen a véges Föld egyik alrendszere sem növekedhet végtelenül,
ezért a pénzhatalom által diktált ("foáramú") gazdaságpolitika
ökokatasztrófához vezet. A gazdaság növekedése, vagy akár minoségi fejlodése
is csak akkor lehetséges, ha megállítjuk a természetet pusztító
folyamatokat, és csak olyan növekedést/fejlodést valósítunk meg, amelyhez
kizárólag megújuló eroforrásokat, visszaforgatott vagy újratermelodo
nyersanyagokat használunk fel, és nem bocsátunk ki több szennyezo anyagot,
mint amit a természet folyamatosan ártalmatlanítani tud.

Az állandó növekedés nem csak fenntarthatatlan, de - az elmúlt
50 év ENSZ-statisztikáinak tanúsága szerint - nem közelít az általános
jóléthez, ellenkezoleg, a nagy tömegek nyomora egyre fokozódik. Ezért ez a
gazdaságpolitika világméretu szociális katasztrófához, a tömegek
lázadásához, "világ-polgárháborúhoz" vezet, melynek következményei
beláthatatlanok.

Ehhez képest másodlagos jelentoségu, hogy a GDP hamis mutatója a
társadalmi összteljesítménynek. A mi Széchenyi Istvánunk már a GDP
"feltalálása" elott megírta, hogy ha ásunk egy nagy gödröt, és a következo
évben betemetjük, az nyilvánvalóan nem tekintheto gazdasági teljesítménynek,
holott a GDP-t mind a kiásás, mind a betemetés költsége növeli. Ez arra is
rámutat, hogy az ökológiai korlát valójában nem a GDP növekedésének szab
korlátot, hanem a "megfogható termékek" mennyiségi növekedésének. A GDP
növekedése tehát önmagában nem jó, csökkenése önmagában nem rossz, hiszen
például a GDP növekedése mellett csökkenhet a személyes fogyasztás, és
fordítva.

További hamis állítás az, hogy a toke (a befektetésre szánt
pénz) szabad áramlása üdvös. Ennek az a feltételezés az alapja, hogy ha két
állam gazdasága közül mindegyik azon termékekre összpontosít, amelyiket a
másiknál hatékonyabban tud eloállítani, és e termékeket kicserélik, ez
mindkét gazdaság, mindkét társadalom javára szolgál. Ez azonban csak akkor
igaz, ha a toke nem mozoghat szabadon. Korunkban ennek az ellenkezoje áll
fenn. Ezt egy gondolatkísérlettel szemléltetjük. Képzeljünk el egy országot,
amely mindent, amire a lakosoknak szükségük van, maga állít elo, és határait
lezárja az áruk és a toke áramlása elol. Így a kínálat kielégíti a
keresletet, a gazdaság egyensúlyban van. Ha a munkamegosztás ésszeru és
méltányos, akkor mindenki annyit dolgozik, amennyire szükség van, és senki
nem szukölködik. Most nyissuk meg a határokat, és tételezzük fel, hogy
példa-országunk valamennyi termékét más országokban olcsóbban tudják
eloállítani, olyan olcsón, hogy még a szállítási költség számításba
vételével is megéri példa-országunkba szállítani. Mondjuk, Magyarország a
példa-ország, és mondjuk, német cégek Kínába telepített üzemeikben minden
iparcikket olcsóbban tudnak eloállítani, mint a magyarországi üzemek, és
mondjuk, francia cégek Algériában minden élelmiszert olcsóbban tudnak
megtermelni, mint a magyarországi gazdák. Ebben az esetben az EU-tag
Magyarországon mindenki munkanélküli lesz, és a munkabíró emberek
felkerekedhetnek, hogy egy olyan országot találjanak, ahol munkaero-kereslet
van. De hol van ilyen ország? És ha lenne, mi lesz Magyarországból, ezeréves
kultúránkból, a családi-baráti kapcsolatokból? Ez nem elfogadható jövokép,
egyik nép számára sem.

Ugyancsak hamis a következo tétel: Az a gazdaságpolitika vezet
jóléthez, amelynek fo szempontja a világpiaci versenyképesség. Más oldalról
nézve - amíg léteznek nemzetgazdaságok - a cél a minél több kivitel,
pontosabban: a minél nagyobb kiviteli többlet, tekintet nélkül a hazai
fogyasztók érdekeire. Holott a külforgalom erkölcsös célja nyilvánvalóan nem
ez, hanem a hazai társadalom jóléte. (Az erkölcstelen kiviteli politika
tragikus történelmi példája volt, amikor az írországi nagy burgonyavész
idején az angol földesurak exportálták a megtermett kevés krumplit, miközben
az írek tömegei éhen haltak, vagy - akik tudtak - kivándoroltak Amerikába.)
Az is nyilvánvaló, hogy valamennyi nemzetgazdaságban nem lehet kiviteli
többlet, hiszen minden kiviteli többletet más nemzetgazdaságok beviteli
többletének kell kiegyenlítenie.



KÍNA



A körkép hiányos lenne, ha nem állapítanánk meg, hogy bár monopoltokés
globalizmusról beszélünk, ez a világrend mégsem a világ egészére nézve
érvényesül, a kontinentális Kína ugyanis nem egyértelmuen része ennek a
világrendnek. Az a Kína, ahol az állam az emberiség egynegyedének életét
ellenorzi, szervezi és irányítja, mégpedig a gazdasági mutatók tekintetében
olyan - immár több mint évtizedes - sikerrel, ami páratlan a modern
gazdaságtörténetben. És ez nem csak a statisztikák számsoraiban mutatkozik
meg, mert tény, hogy Kínában már Mao idejében megvalósult az éhhaláltól való
biztonság, amely a legújabb-kori Ázsiában igen nagy vívmány.

A Kínában kialakult másfajta gazdasági rendet egy sajátos
rétegezodés jellemzi. Elkülönítheto a gazdaságnak a létfontosságú javakat és
szolgáltatásokat eloállító, forgalmazó és fogyasztó rétege - nevezzük
alaprétegnek -, amely stabil, és nincs kiszolgáltatva a monopolkapitalista
globalizmus hatalmasságainak; és külön elemezheto a gazdaság - ehhez
képest - luxuscikkeket termelo, értékesíto és fogyasztó rétege - nevezzük
kiegészíto rétegnek -, amely ma már jelentos, és évrol évre jelentosebb
része a világgazdaságnak. Az alapréteg legfontosabb elemeit abban láthatjuk,
hogy a városi népesség ellátását rizsbol, olajból és hasonló alapveto
cikkekbol állami felügyelet és támogatás biztosítja, a lakosság 70-75
százalékát kitevo parasztság pedig - minthogy nem söprik le a padlását -
szüloföldjén maga termeli meg létfontosságú fogyasztási cikkeit. Emellett -
kiegészíto rétegként - muködik egy mintegy felerészben állami, felerészben
ma már magáncégekbol álló, rohamosan modernizálódó ipar, amely eroteljesen
betagolódik a világpiacba. (Megjegyezhetjük, hogy a japán gazdaságban is
megtalálhatók a kétréteguség elemei, hiszen fenntartja és védi drága
rizstermelését, keményen védi belso piacát, és korlátozza a jen
konvertibilitását. Hasonló a helyzet az EU-ban is, amely a multik nyomása
ellenére - egyelore még - fenntartja és védi drága mezogazdaságát.)



A VÁLSÁG ALAPVETO OKA .



. a kamatozó magánpénzrendszer és a korlátlan tulajdonlás rendszere, amelyek
folytán kialakultak és egyre növekednek a kevesek kezében a nagyvagyonok,
mert ezek kapzsi, szuk látóköru urai mindent alárendelnek hatalmuk és
vagyonuk gyarapításának, még az emberiség fennmaradását is.



A PÉNZURALOM KÖZHATALMA: A PARLAMENTÁRIS PÁRTURALOM



Ez a Nyugat országaiban muködo politikai rendszer, amit "demokrácia" néven a
világ többi országára is rá akarnak eroltetni, nagyon alkalmas arra, hogy a
felszínes szemlélo számára a népuralom látszatát keltse, valójában pedig a
pénzhatalom tényleges uralmát szolgálja. Technikájának ismertetését az
olvasó megtalálja A Szent Korona népe kelet és nyugat között címu füzetben,
de rövidítve itt is megismételjük: Gyakorlatilag minden felnott
állampolgár - általában négyévenkénti - szavazatával részt vesz a közhatalmi
szereplok kiválasztásában, illetve - a formális jog szerint - választható is
ilyen szerepre. A folyamat szervezoi a politikai pártok, sajnos,
gyakorlatilag ezek vezetosége jelöli ki azokat, akik közül a közhatalmi
szereplok választhatók, és terjeszt programokat, jelszavakat a választók
elé, majd a megválasztottaknak a pártfegyelem alapján esetrol-esetre
megszabja, hogyan "döntsenek". Az állampolgároknak négy éven keresztül
gyakorlatilag nincs lehetoségük a megválasztottak ellenorzésére, számon
kérésére, visszahívására.

A pénzhatalomnak két fo eszköze van érdekei érvényesítésre. Az egyik: a
rendelkezése alatt álló tömegtájékoztatás és a vele egybefonódó
tömegszórakoztatás (televízió, mozi, újság, rádió) révén nagymértékben
meghatározza, hogy a választók kikre szavaznak. A másik: a pártoknak sok
pénzre van szükségük muködési költségeikre, reklámra, a "megélhetési
politikusoknak" való juttatásokra; e költségek fedezetét - különbözo
úton-módon - a pénzhatalomtól kapják. Ennek fejében gondoskodnak róla, hogy
a "közhatalmi döntések" lényegében egybeessenek a pénzhatalom döntéseivel.
Ha "homok kerül a fogaskerekek közé", akkor jön a puccs, a katonai
diktatúra, a politikai gyilkosság, vagy a "megelozo csapás", aminek révén a
"rend" helyreáll, és vissza lehet térni a szokásos "demokratikus"
technikákhoz. (Lásd: Lumumba, Allende, a két Kennedy és az USA folyamatos
terrorizmusa.)



FORRÁSOK:



BOGÁR László

A/ "Évtizedekre kiható ára van ." Magyar Nemzet 1996.1.31.

B/ "Tétek és esélyek" Magyar Nemzet 1995.4.12.

KORTEN, Dávid C.: Tokés társaságok világuralma" Kapu 1996.

PETHO Tibor: "Gyilkos kapitalizmus" Magyar Nemzet 1996.2.24.

PLENTER János: "'Szaltó mortále' a bizonytalanba" Magyar Nemzet 1995.8.2.

SZIGETI Péter: "Világrendszernézoben" Népszabadság 1993.2.13.



2. Jobb jövonk alapja:

a természetes gazdasági rend



2.1 A természetes gazdasági rend alapelvei

és a Szent Korona-tan



Az alkotmányos rendszerváltás során kialakítandó gazdaságpolitikának
igazodnia kell azokhoz a társadalomszervezési alapelvekhez és emberi
alapjogokhoz, amelyek a természetjogból (az evangéliumi erkölcsbol, a
humánumból) következnek. Ezeket a következokben fogalmazzuk meg:



ÉRTÉKREND:



a/ Az emberek közötti viszonyt szabályozó, a tételes jogot megelozo erkölcsi
elvek közül a legmagasabb rendu a szeretet evangéliumi parancsolata, aminek
az érvényesülését szükségesnek és elengedhetetlennek tartjuk a lét minden
területén, tehát a politikában és a gazdaságban is.



b/ A legnagyobb érték az élet, ami alatt nemcsak az egyéni emberi életet
értjük, hanem a földi élet minden egyéb formáját is: az emberi fajnak és a
társadalomnak, valamint a földi teljes élovilágnak az életét és annak
megorzését. Tisztában lévén azokkal a veszélyekkel, amelyek a globalizálódó
világban az emberiség és az élovilág létét fenyegetik, különösen fontosnak
tartjuk azokat a tevékenységeket, és azoknak a szempontoknak az
érvényesítését, amelyek célja a földi élet fenntartása és az azt fenyegeto
veszélyek kiküszöbölése.



c/ Jó minden, ami az életet segíti, védi, gyógyítja és gazdagítja, és rossz
minden, ami értelmetlenül pusztítja, károsítja.



d/ A társadalom alapegysége a család, ezért a társadalomnak minden
rendelkezésére álló eszközzel segítenie kell a családok stabilitását,
kiemelten kell méltányolnia a jövo nemzedék felnevelése érdekében végzett
munkáját, és annak értékét a társadalom minden tagjában tudatosítania kell.
A társadalom legnagyobb kincse, a jövo záloga az ifjúság, ezért annak a
nemzet erkölcsös, kimuvelt, szakmailag képzett, a társadalom többi tagjai és
jövoje iránti felelosséget érzo és vállaló, öntudatos polgárává nevelése a
társadalom legfontosabb feladata.



e/ Egyéb kiemelt értékek: Az evangéliumi felebaráti szeretet parancsából
ugyan egyértelmuen következik, de a jelenlegi történelmi viszonyokra
tekintettel szükségesnek tartjuk kijelenteni, hogy elutasítunk minden
etnikum, vallás, nem, vagyoni helyzet, pártállás szerinti hátrányos
megkülönböztetést, mindenfajta kizsákmányolást és gyarmatosítást.
Személyeket és közösségeket nem meghirdetett elveik, hanem a tetteik alapján
minosítünk az itt rögzített elveink tükrében.



TÁRSADALOMSZERVEZÉSI ALAPELVEK:



a/ Az emberi személy méltóságának elve: az ember értéke nem képességeibol
vagy teljesítményébol, hanem kizárólag létébol származik, és jogai is ezen
az alapon illetik meg. Minden emberi személy egyedi és pótolhatatlan, és
mint ilyen, képességeitol és teljesítményétol függetlenül azonos méltósággal
és jogokkal rendelkezik, ezért egyetlen embert sem áldozhat fel senki akár
egy másik ember, akár a közösség javára hivatkozva, és mindenki, aki
bármilyen okból rászorul a közgondoskodásra, társadalmi helyzetétol és
elismertségétol függetlenül jogosult rá.



b/ A szolidaritás elve: az egyén közösségben, a közösség által és a
közösségért él. Az egyén feladata, hogy tevékenységével a közösség, vagyis
embertársai hasznára legyen, az emberi közösséget az azt alkotó egyének
javára folyamatosan építse és fejlessze, a közösség célja és feladata pedig
az, hogy az ot alkotó egyének boldogulását segítse.



c/ A szubszidiaritás elve: minden egyént és közösséget teljesítoképessége
arányában kell és szabad terhelni, és nem szabad megvonni tole a döntés és a
megvalósítás jogát olyan ügyekben, amelyek véghezvitelére önállóan képes.



d/ A kötelesség és szabadság elve: Minden ember alapveto kötelessége azon
munkálkodni, hogy minden embertársa számára érvényesüljenek az e szakaszban
ismertetett társadalomszervezési elvek (a/-e/ bekezdések) és emberi
alapjogok (f/-k/ bekezdések), továbbá minden ember tiszteletben kell, hogy
tartsa embertársainak cselekvési és magatartási szabadságát, amelyet a
társadalom részérol csak az alapveto kötelesség korlátozhat, és kell is,
hogy ez a kötelesség korlátozza a szabadságot.



e/ A nemzeti lét elve: Az ember eredendoen, lényegénél fogva szabadságra
született, amit teljességében egy nemzet közösségében élhet meg, ami
politikai közösség és szövetség is egyben. Az egyes nemzeti közösségek
viszonyában a Föld nemzeteinek a közösségén belül - meghatározó
tendenciaként - ugyanazon itt felsorolt értékrendnek, elveknek és jogoknak
kell érvényesülniük, mint amelyek a társadalom tagjainak a viszonyát
szabályozzák.



AZ EMBERI SZEMÉLY ALAPJOGAI:



f/ Az élethez való jog: Minden embernek joga van ahhoz, hogy a társadalom
biztosítsa számára az élet elemi feltételeit (az élelmet, a lakhatást, az
egészségügyi ellátást).



g/ A természet-adta életfeltételekhez és a szellemi termékek használatához
való jog (a közkincsek kisajátíthatatlanságának elve): Az élet
természet-adta elemi feltételeit (a természeti kincseket, a földet, a
levegot, a vizet, az energiaforrásokat) valamint az emberi szellem
alkotásait - amelyek lényegében többezer-éves közös szellemi fejlodés
gyümölcsei - az egész emberiség, az emberiség minden nemzedéke és nemzete
adományként kapta. Ezek elérésére és igénybevételére minden ember, a
jelenlegi és minden jövendo nemzedék minden tagja azonos jogokkal
rendelkezik. Más szóval: nem kerülhetnek magántulajdonba, nem sajátíthatók
ki a megújuló természeti kincsek, fenntartásukról a társadalomnak
folyamatosan gondoskodnia kell, a nem megújítható természeti kincsek
felhasználásakor pedig tekintettel kell lenni a jövo nemzedékek érdekeire.



h/ A szüloföldön való megélhetés (boldogulás) joga.



i/ A társadalom javaiból való részesülés joga (a teljesítmény elv): A
munkaképes emberek csak a társadalom számára végzett hasznos teljesítményük
jogán és mértékében igényelhetnek részt a társadalmi össztermékbol. Más
szavakkal: a koruknál vagy egészségi állapotuknál fogva rászorulókon kívül
senki nem jogosult a társadalom számára nyújtott hasznos teljesítmény nélkül
részesülni a társadalmi össztermékbol.



j/ Az esélyegyenloségre való jog: Minden egészséges gyermeknek, ifjúnak és
munkaképes embernek joga van arra, hogy fizetoképességétol függetlenül, csak
képességei által befolyásoltan, egyébként a társadalom többi tagjával
azonosan, egyenlo eséllyel juthasson hozzá a hivatása elsajátításához és
hatékony gyakorlásához szükséges természeti, gazdasági és kulturális
eroforrásokhoz.



k/ A hátrányos helyzetuek különleges joga: A társadalom azon tagjainak, akik
akár szellemi, akár fizikai adottságaikból adódóan hátrányos helyzetben
vannak (csökkent munkaképességuek, fogyatékosok, rokkantak), joguk van arra,
hogy számukra a társadalom esélyeik fokozását a mindenkori adottságaiknak
megfelelo szinten, a mindenkori természetes (tudományos, anyagi) korlátokon
belül, méltányos feltételekkel, különleges megoldásokkal is biztosítsa.



AZ ALAPELVEK ÉRVÉNYESÜLÉSÉNEK FELTÉTELE



A természetes társadalomnak a pénz- és hitelrendszer köz-ellenorzésével, a
tulajdonrendszer és az adórendszer megfelelo kialakításával biztosítania
kell, hogy ne jöhessen létre a magánvagyonok mértéktelen felhalmozódása,
amely - mint megtapasztaltuk - a társadalom eltorzulásának fo oka.



ÖSSZHANG A SZENT KORONA-TANNAL



Az elobbiekben ismertetett alapelvek a természetjognak, az evangéliumi
erkölcsnek az emberi együttélésre vonatkozó tételei, és mivel a
szentkorona-tan nem más, mint a természetjognak, az evangéliumi erkölcsnek a
magyar történelem körülményei között való érvényesülése, a
szentkorona-tannal is teljes összhangban vannak. A szentkorona-tan
alaptételeinek rövid összefoglalását az olvasó megtalálja A Szent Korona
népe kelet és nyugat között címu füzetben. E tételek közül itt kiemeljük
azokat, amelyeknek meghatározó jelentoségük van a gazdasági rend
szempontjából:

3. "A történelmi alkotmány biztosítja a magyarság és a vele együtt élni

kívánó népek, közösségek örök szabadságát. (Hungaria semper
libera)"

4. "Minden tulajdon forrása a Szent Korona, amely a magyarság és a vele

együtt élni kívánó népek, közösségek múlt, jelen és jövendo
nemzedékeit

testesíti meg. (Sacra Corona radix omnium possessionium.)"

5. "A Szent Korona erkölcsi, jogi személy, amelynek minden tagját egy és

ugyanazon szabadság illeti meg. (Una et eadem libertas.)"

7. "Az alkotmányos alaptörvény, a sarkalatos törvények, minden

jogszabály, a törvényhozó, végrehajtó, bírói és ellenorzo
hatalom

minden intézkedése meg kell hogy feleljen a Szent Korona
eszmének, a

történelmi alkotmány alapelveinek. (Sub specie Sacrae
Coronae.)"





2.2 Az alapelvek a gyakorlatban: tulajdonszerkezet



HÁROMFAJTA TULAJDON



A természetjognak megfelelo tulajdonszerkezet szerves, fokozatos kialakulása
érdekében az államnak törekednie kell arra, hogy optimális mértékben és
gyorsasággal megvalósuljon:



a) ember alkotta termelovagyon esetében a családinál nagyobb vállalkozások
munkás- (alkalmazotti), esetenként közösségi tulajdonlása, illetve a
mezogazdasági termékeket feldolgozó és forgalmazó vállalatok esetében az
alapanyag-termelok túlnyomó tulajdonlása;



b) a földterületek közhatalmi tulajdonlása, ahol a bérlok olyan helyben lakó
személyek, vagy ilyenek társasága, akik maguk muvelik a területet.1 Ez
megfelel az emberiség osi tudásának, amely szerint a föld Istené. A
Bibliában olvassuk: "Isten mondja népének: ne adjátok el a földet örök áron,
mert a föld az enyém, és ti csak jövevények és zsellérek vagytok e földön."
Megjelenik ez az elv a magyar történelmi alkotmányban is, amely szerint a
föld a Szent Koronáé.



c) a természetes monopol-helyzetben lévo közszolgáltató vállalatok
(közüzemek) közhatalmi (állami, vagy települési-önkormányzati) tulajdona,
ahol a tulajdonosi jogok gyakorlását a szolgáltatást igénybevevok
intézményesen ellenorzik.



Ez a tulajdonszerkezet jelentosen elosegíti a teljesítményelv, az
esélyegyenloség, és a kötelesség-szabadság elvének érvényesülését. (Lásd a
2.1 pontot.)

_______________

1 A pontos szabály: Mezogazdasági vagy bányászati hasznosítású földterület,
vagy természetvédelmi terület nem lehet sem tulajdonában, sem bérletében
másnak, mint közhatalomnak, vagy olyan helyben lakó természetes
személyeknek, akik maguk hasznosítják a területet, vagy kizárólag ilyen
személyekbol álló társasságoknak. A föld köztulajdona (a Szent Korona
tulajdona) fokozatosan válik általánossá, az állam (a helyi önkormányzatok)
elovételi joga révén. Az önkormányzatok a földeket helybeli gazdálkodó
családoknak adják tartós, örökölheto bérletbe. Lásd a 2.7 pontot is.



VÁLLALKOZÓI TULAJDON



Az elozoekben meghatározott, vállalkozói tulajdonformával jó hatásfokkal
egyeztethetok össze a következo szempontok:

* ne szabjunk korlátot az egyéni tehetségnek, alkotóeronek, szorgalomnak,
és tegyük lehetové, hogy a sikeres vállalkozó, míg él, önállóan,
bürokratikus beleszólások nélkül dönthessen az általa létrehozott
termelo-szolgáltató egység muködésérol és élvezhesse hasznát;

* érvényesüljön mindegyik induló generáció számára a vállalkozási
esélyegyenloség;

* a munkás-alkalmazotti tulajdonlás révén a munkahelyeken is, ahol
életünk nagyobbik részét töltjük, érvényesüljön a demokrácia, az
önigazgatás, a - csak mások szabadsága által korlátozott - szabadság
tendenciája.



Emellett a mezogazdasági termékeket feldolgozó és forgalmazó vállalkozások
esetében a nyersanyagtermelok jogos érdekeinek érvényesülését is elosegíti
ez a tulajdonforma.

A munkás- és gazdatulajdonlás folytán a termelés-szolgáltatás parancsnoki
posztjain lévok anyagi boldogulása attól függ, hogy a rájuk háruló
társadalmi feladatokat jó minoségben és gazdaságosan teljesítik-e.
Megvalósul az a kívánalom, hogy e "parancsnokok" számára a
termelés-szolgáltatás ne csak (vagy ne elsosorban) profitot fialó
tevékenység legyen. Az elmúlt kétszáz év, de különösen a legutóbbi évtizedek
tapasztalatai nem igazolták azt a liberális feltevést, amely szerint a
pénztulajdonosok leheto legnagyobb haszonra való törekvése automatikusan a
társadalmi eroforrások optimális (a közérdeknek leginkább megfelelo)
felhasználását eredményezi.



AZ ALKOTÓ VÁLLALKOZÓK VÉDELME



A tulajdonszerkezet szerves alakulását szolgálja a következo szabály:
"Családi vállalkozás"-nak minosül - a "kisvállalkozás" elterjedt
meghatározásához igazodva - a 20 alkalmazottnál nem többet foglalkoztató
vállalat. Az ennél nagyobb vállalkozások kényszeru tulajdonforma-váltására
(a dolgozók tulajdonába adására) azonban nem kerül sor mindaddig, amíg maga
az alapító tulajdonos - a saját és a társadalom hasznára - folyamatosan
muködteti. Csak ha le akarja állítani az üzemet, vagy a munkások nagy részét
el akarja bocsátani, akkor lép közbe a közhatalom, és tisztességes
kivásárlással átadja a munkásoknak és alkalmazottaknak ill. a gazdáknak az
üzemet. Egyébként az alapító tulajdonos - akármekkorára is fejleszti üzemét,
kereskedését, - holtig megtarthatja vállalatát, tulajdonosként irányíthatja
és rendelkezhet az adózott nyereség fölött, csak ha el akarja adni, akkor
kell a munkahelyvédelmi törvényben (lásd a 3.2 pontban) meghatározott
eljáráshoz hasonló módon felajánlania a közhatalomnak, hogy megvalósuljon a
természetjogot követo tulajdonforma. A közhatalom kamatmentes hitellel
segíti a munkásokat-alkalmazottakat, és a gazdákat, az angolszász világban
jól bevált - államilag támogatott - munkástulajdonlási rendszerhez
hasonlóan. (Ennek a rendszernek még eléggé tökéletlen kezdeménye a mai
magyar Munkás Résztulajdonosi Program /MRP/.) Tehát a természetes
társadalomban éppúgy kiemelkedhetnek tehetséges vállalkozók, mint hajdan a
weissmanfrédek vagy goldbergerek, de nem adhatják át a tulajdont olyannak,
aki erre nem saját teljesítményével szerzett jogot, hanem valamilyen más
úton-módon került pénzével, vagy a bankvilágtól kapott hitellel kívánja
tulajdonává tenni a vállalatot.



Fontos "mellékhatása" e szabálynak, hogy megszunik a piac kivásárlásának a
lehetosége, amit pl. a magyar privatizáció gyászos története nagyon jól
szemléltet. A mai helyzetben egy korrupt állami/önkormányzati tisztviselonek
és/vagy egy újgazdag privatizátornak érdeke és lehetosége is volt és van
arra, hogy összejátszva egy piacvásárlásra spekuláló multival mesterségesen
veszteségessé tegyen egy vállalatot, hogy aztán potom áron kerüljön a
spekuláns kezére. Ezt esettanulmányok sora tanúsítja. (Lásd pl. Mándoki
Andor írását a LELEPLEZO 2000/4 számában.) A természetes társadalom tehát
bezár egy nem is kis kaput a korrupció elott, ugyanakkor az új
weissmanfrédokat és goldbergereket, akik tehetséggel és szorgalommal akarnak
boldogulni, nem fenyegeti.



VÁLLALATI GAZDASÁGOSSÁG



A természetjognak megfelelo tulajdonformában is csak akkor van
létjogosultsága egy vállalkozásnak, ha - ésszeru felfutási ido után -
nemzetgazdasági (össztársadalmi) szinten gazdaságosan, azaz veszteség nélkül
muködtetheto. Mit értünk ezen? Mindenekelott meg kell különböztetni a
vállalati és a nemzetgazdasági (össztársadalmi) szintu gazdaságosságot.
Tegyük fel, hogy van egy 500 fovel muködo gyár, ami a termékeit csak a
"futottak még" kategóriában tudja eladni, ezért éves költségvetése a
következoképpen alakul:

Bérköltség
400 millió Ft

Anyagköltség
1600 millió Ft

Rezsi
300 millió Ft

Befizetések a költségvetésbe (TB is)
300 millió Ft

Összesen
2600 millió Ft

Árbevétel
2400 millió Ft

Veszteség évi
200 millió Ft



A mai gyakorlat szerint ezt az üzemet felszámolják. Ennek eredményeképpen a
költségvetés (a társadalombiztosítást is ideszámítva) elesik 300 millió Ft
bevételtol, és még a munkanélkülivé lett munkások szociális ellátásáról
(közte egészségügyi alapellátásáról) is a költségvetésnek kell gondoskodnia.
Nyilvánvaló, hogy jobban jár a költségvetés (és vele a társadalom), ha az
üzem - a Munkahelyvédelmi Törvényben (lásd a 3.2 pontot) eloírt eljárás
során - egy hosszú távú fejlesztési terv keretében - mondjuk - 5 évre adó-
és járadékmentességet kap, és kamatmentes közhitelt, amivel felfejleszti
magát a mezony derékhadába, úgy, hogy 5 év múlva - nagy valószínuséggel -
visszatérhet az adót és társadalombiztosítási járulékot (amíg van ilyen) is
elviselo vállalatok sorába. Ha tehát a megszunés elott álló vállalat
közhatalmi biztosa legalább ilyen gazdasági tervet ki tud dolgozni a
munkástulajdonosi szervezettel, vagy az érdekelt gazdaszövetkezettel
közösen, fenn kell tartani munkás-alkalmazotti ill. gazda-tulajdonban a
vállalatot, akkor is, ha vállalati szinten veszteséges.

A gazdaságosság esélyét növeli, hogy egy ilyen helyzetben,
amikor a munkások és maguk választotta vezetoik tudják, hogy valóban a maguk
és családjuk érdekében iparkodnak, ha tudják, hogy munkahelyük megtartása
döntoen saját maguktól függ, várhatóan sokkal összeszedettebben dolgoznak és
gazdálkodnak, mint akármilyen tokés menedzsment alatt.



AZ ÖRÖKLÉS (Lásd a 2.7 pontot is.)



Az esélyegyenloség természetjogi elve szerint "Minden munkaképes ember - a
jog és a fizetoképesség szempontjából - egyenlo eséllyel kell, hogy
hozzájuthasson a hivatása hatékony gyakorlásához szükséges
természeti-kulturális-gazdasági eroforrásokhoz."

Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy a termelovagyon örökölhetosége
ellentmond ennek az elvnek. Ha egy új weissmanfréd vagy goldberger fiacskája
örökölhetné a vagyont, hová lenne az új generáció esélyegyenlosége? A
személyes teljesítményen alapuló vagyon tehát megérdemelt elony ebben a
versenyben, az öröklött vagyon azonban nem. Ezért a természetjognak az felel
meg, és a közjólétet is az szolgálja, ha a gazdasági versenyben elonyt adó
javak örökölhetoségét legalábbis nagy mértékben csökkentjük. Ennek az elvnek
magas, 70-80%-os örökösödési adó felel meg. Mentes az örökösödési adótól a
tisztes megélhetés szintjét biztosító családi "infrastruktúra" (pl.
családonként egy berendezett lakás vagy családi ház, egy nyaraló, két
személyautó), valamint egy 20-nál nem több alkalmazottat foglalkoztató
vállalkozás olyan örökösök esetében, akik ilyennel nem rendelkeznek.

A magas örökösödési adó jogosultságát valójában a természetes
társadalmi rend teremti meg azáltal, hogy egyfelol lehetové teszi a szülok
számára gyermekeik gazdag szellemi örökséggel (emelkedett jellemmel, széles
köru muveltséggel, képzettséggel) való útra bocsátását, másrészt olyan
körülményeket teremt, amelyek között a fiatalok - szellemi örökségükre
támaszkodva - a maguk erejébol megteremthetik létalapjukat. Ennek
kialakulásához azonban ido kell. Ezért ezt a magas örökösödési adót nem
szabad közvetlenül a természetes társadalom megteremtésének kezdetén
bevezetni, hanem csak akkor, amikor - a természetes társadalmi rend
kiteljesedése folytán - már valóban minden pályakezdo megkaphatja ezt a
társadalmi segítséget.



A SZELLEMI ALKOTÁSOK TULAJDONJOGA



Az idevágó társadalomszervezési alapelvet ("az emberi szellem alkotásai nem
kerülhetnek magántulajdonba" lásd az 2.1 pontot) követo szabályozásnak
figyelembe kell vennie a szellemi alkotó természetes igényeit. Ezt szolgálja
a következo szabály: A szellemi alkotónak joga van meghatározó szerepet
játszani muve sorsának alakításában, és jogosult arra is, hogy a muve nyomán
keletkezo anyagi haszonból - ha van ilyen - méltányos mértékben részesedjék.
Nem jogosult azonban arra, hogy muvét elzárja azoktól, akiknek muve
(megismerése, használata, stb.) hasznára válnék. (Ugyanis a szellemi alkotás
sosem egy ember muve, mert elképzelhetetlen az emberiség összes, megelozo
nemzedékének szellemi alkotásai nélkül.)



2.3 Az alapelvek a gyakorlatban: pénz és hitelrendszer



PÉNZRENDSZER, KÖZ- ÉS MAGÁNPÉNZRENDSZER



A hatékony emberi munka alapveto tényezoje a munkamegosztás: a földmuves
búzát termel, a csizmadia csizmát állít elo, aztán cserélnek. Fejlettebb,
kiterjedtebb munkamegosztás azonban nem mehet végbe ilyen egyszeru módon,
ezért oseink feltalálták a cserét közvetíto eszközt, a pénzt: a földmuves
pénzért adja a búzát és pénzért veszi a csizmát, és a csizmadia is
hasonlóképpen jár el.

A pénzt osidok óta az egyes társadalmak közhatalma bocsátotta
ki, a társadalomnak az az intézménye, amely meghatározza az együttélés
szabályait és jogosult a szabályok betartásának kikényszerítésére. A
közhatalom által kibocsátott pénz forgásba kezd: magánemberekhez kerül, majd
egy része adóként visszajut a közhatalomhoz, majd újra magánemberekhez
kerül, és így tovább.

Az idok során egyes magánemberek-családok tulajdonában igen sok
pénz gyult össze, a nagy többség azonban mindmáig - jó esetben - annyi pénzt
keres és nem többet, amibol családostól megélhet. A modern kor történelmét
nagy mértékben meghatározó magán-pénzhatalom - a nagyvagyonosok
többé-kevésbé együttmuködo rétege - a reneszánsz végén alakult ki. (E
kezdetek két legnevezetesebb pénzvagyonos családja: a Mediciek és a
Fuggerek. A legnagyobb ilyen bankár-dinasztiát, a Rotschild dinasztiát a
frankfurti Mayer Amschel alapította (1743-1812). O mondta: "Add nekem egy
nemzet valutájának ellenorzését, s az már nem érdekel, ki hozza a
törvényeit!") E rétegben mintegy kétszáz éve kialakult a törekvés arra, hogy
az egész emberiség fölött hatalmat gyakoroljanak, és ennek segítségével az
emberiség nagy tömegeit folyamatosan sarcolják, kizsákmányolják. E folyamat
alapveto összetevoje volt a pénzkibocsátás jogának megszerzése a
közhatalmaktól, a pénzkibocsátó magánbankok kialakulása. Az elso az Angol
Bank volt, majd dönto fordulatot jelentett 1913-ban az Amerikai Egyesült
Államok pénzkibocsátási jogának megszerzése egy magánbankcsoport, a Federal
Reserve Board által. (Ekkor kezdodött meg az USA eladósodása. Ma már a világ
legeladósodottabb országa.) Így alakult ki a magán-pénzrendszer, amely a
legújabb idokben uralkodóvá vált a nyugati és a Nyugat dönto befolyása alatt
álló világban.

Magyarországon az ún. rendszerváltás után, a Nemzetközi
Valutaalap nyomására, a nemzetközi pénzvilágot kiszolgáló magyar
országgyulés 1992-ben mondott le a pénzkibocsátás és a hitelrendszer
irányításának jogáról, és kötelezte magát arra, hogy a befolyt adók által
nem fedezett közkiadásokhoz, és a honi gazdaság bovülésének pénzellátásához
szükséges pénzt kizárólag a magán-pénzpiacról szerzi meg, kamatozó kölcsönök
formájában. Ennek során a magyar államadósság az 1989. évi mintegy 20
milliárd dollárról mintegy 60 milliárdra növekedett, annak ellenére, hogy az
elmúlt 14 évben a hazai termelovagyon zömét az egymást váltó kormányok azzal
az indokkal adták el, hogy a befolyt összegekbol az adósságokat törlesztik.

Az így kialakult rendszert alapvetoen jellemzi, hogy a behozatal
évrol-évre több, mint a kivitel (a külkereskedelmi mérleg negatív), és -
ezzel összefüggésben - a külföldre történo kifizetések is évrol-évre
meghaladják a külföldrol származó bevételeket (a fizetési mérleg is
negatív). Ezért a jelenlegi rendszerben az adósság növekedése és vele az
ország romlása megállíthatatlan. Odajutottunk, hogy a magyar dolgozók által
évente termelt érték mintegy harmadát - különbözo eszközökkel -
kiszivattyúzzák az országból, így egyre kevesebb jut a lakosság
megélhetésére, a közegészségügyre, a közoktatásra, általában a
közszolgáltatások fenntartására. Az alkotmányos rendszerváltás egyik
alapveto feladata ezért a közpénzrendszer visszaállítása, valamint a
külkereskedelmi és fizetési mérleg hiányának megszüntetése, mert e nélkül a
romlás nem állítható meg, a javulás nem indulhat el.



A HITELRENDSZER TÁRSADALMASÍTÁSA



Minden kezdo vállalkozáshoz induló vagyonra van szükség. Ha a kezdo
vállalkozónak ez nincs birtokában, akkor az induló vagyonhoz hitelbol juthat
hozzá. Hasonló a helyzet akkor is, ha egy meglévo vállalkozást tulajdonosa
bovíteni akar. (Itt most nem foglalkozunk a fogyasztási hitellel, amire
akkor kerül sor, amikor valaki elobb akar valamilyen fogyasztási cikket
megvásárolni, és utólag akarja megtakarítani az árát.) Az induláshoz,
bovítéshez szükséges pénz a modern gazdaságban túlnyomórészt hitelként jut
el a vállalkozókhoz.

Miért kell átalakítani a mai hitelrendszert? Egyfelol azért, mert a mai
(pénzgyarmati)

rendszerben a kialakult pénzuralom-bankuralom döntéseitol függnek a termelok
(a reálgazdaság), márpedig a túlnyomórészt külföldi tulajdonban lévo
kereskedelmi bankok - érdekeiket követve - gyakorlatilag kirekesztik a
hitelnyújtásból a hazai gazdákat, kis- és középvállalkozókat. Naivnak
bizonyult az a liberális vélekedés, hogy a fejlesztok-bovítok és a
hitelbankok versenye gondoskodik a társadalom erre fordítható forrásainak
optimális (a közérdeket legjobban szolgáló) elosztásáról. Nagyon tanulságos
egy a Magyar Nemzeti Bank szellemi muhelyében készült tanulmány elorejelzése
és ténymegállapítása: "Hosszabb távon is problémás lesz Magyarországon a
kis- és középvállalkozások finanszírozása. ... Az új szemlélet a pénzügyi
intézményeket ... mint a termelési folyamatokat aktívan (néha domináns
módon) alakító szereploket tekinti." ("A hazai bankrendszer távlati
fejlodésének kérdései" MNB muhelytanulmányok, 11. füzet. Idézi Varga István,
"Üzleti 7"1999.9.27.)

Másfelol a hitelrendszer azért is gyökeres változásra szorul,
mert a jelenlegi hitelkamatok (12-20%) magasabbak, mint a hazai kis- és
középvállalkozók és a gazdák által elérheto nyereség, nem is beszélve arról,
hogy a bankok túlzott hitelfedezeti követelményei folytán tulajdonképpen
("összeköttetés" híján) csak az kaphat hitelt, akinek nincs szüksége rá.



A feladat tehát:

* pénzt teremteni a hazai kis- és középvállalkozók (gazdák)
hitelszükséglete számára,

* olcsóvá tenni ezeket a hiteleket, és

* olyan hitelnyújtó szervezetet létrehozni, amely nem akarja és nem is
tudja szabotálni a hazai kis- és középvállalkozások (gazdák) hitelezését.



A továbbiakban felvázolunk egy olyan hitelrendszert, amelytol várható, hogy
megfelel ezeknek a követelményeknek.

Az Országgyulés az éves költségvetés keretében meghatározza az éves
közhitelkeretet, olyan összegben, amit a hazai gazdaság bovülo-képessége - a
természeti eroforrásokkal és a fogyasztói igényekkel összhangban - indokol.
Ezt a hitelkeretet kell társadalmasított módon az erre érdemes
vállalkozóknak juttatni, olyan vállalkozóknak, akik a hitelt termelésüknek a
piac igényei szerinti bovítésére használják fel, és ezért jótállnak.

Határozott idore szóló közvetlen választással helyi, középszintu
és országos hiteltestületeket kell létrehozni. A hitelekrol a testületek
pályázatok alapján döntenek. A pályázati keretfeltételeket az Országgyulés
törvényben írja elo. A hiteltestületeket saját szakérto apparátusuk segíti.
A hitelelosztás teljes folyamata nyilvános.

Az államnak feladata gondoskodni arról, hogy csereeszköz, pénz álljon a
polgárok rendelkezésére, éppen olyan szolgáltatásként, mint a közbiztonság,
az alapoktatás, stb. A gazdasági tevékenységhez szükséges pénzt - a többi
közszolgáltatáshoz hasonlóan - önköltségen (kamatmentesen) kell a
vállalkozók (köztük a gazdák) rendelkezésére bocsátani. (A pénz
"önköltsége":
a pénzkezelés költsége, valamint az az összeg, amely a gondos
hitelkihelyezés esetén is bekövetkezo veszteségeket fedezi. Ez 1-2%-os
kezelési díjnak felel meg, amely lényege szerint különbözik a kamattól.)



A HITELEK FORRÁSA ÉS DINAMIKÁJA



A hitelek egyik forrása a lakosság megtakarítása: az a pénz, amit az emberek
késobbi fogyasztásra (lakásra, öregségre, stb.) tesznek félre jövedelmükbol.
A hiteligénylo az ilyen félretett pénzeket - többnyire a bankok
közvetítésével - felhasználhatja induló vagyonként, vagy
vállalkozás-bovítésre. A bank úgy gazdálkodik, hogy a hitelt a vállalkozó

visszafizesse akkorra, amikor a megtakarító fel akarja használni.

A hitelek másik forrása az amortizáció. (Ez az az összeg, amit a
vállalkozás bevételébol félre kell tenni annak érdekében, hogy amikor az
elhasználódó termeloeszközöket pótolni kell, rendelkezésre álljon az ehhez
szükséges pénz.) A felhasználásig ezeket az összegeket is megkaphatják a
hiteligénylok, többnyire ugyancsak a bankok közvetítésével.

A hitelek harmadik forrása az állami költségvetés. (Az e
forrásból nyújtott hiteleket nevezzük közhiteleknek.) A költségvetés
alapveto kiadásai a közszolgáltatások (oktatás, egészségügy,
igazságszolgáltatás stb.) fenntartását szolgálják, alapveto bevételei pedig
az ezt fedezo adók. Mibol tevodhet össze az állami költségvetés terhére
nyújtható hitelkeret?

* Ha a gazdaság várhatóan bovül, és nem várható a pénzforgás ezzel
arányos felgyorsulása, az állam pénzkibocsátással (emisszióval, bankjegy-
nyomtatással) hozza létre az árutöbblet megvásárlásához szükséges
többletpénzt. A kibocsátott "friss" pénzt az állam részben vagy egészben a
vállalkozóknak nyújtott hitelekként hozhatja forgalomba.

* Hitelezésre fordíthatók a korábban nyújtott közhitelekre befolyó
törlesztések.

* Ha a költségvetésbe bármilyen okból több bevétel folyik be, mint
amennyi a közszolgáltatásokhoz szükséges, a többlet ugyancsak a hitelkeret
bovítésére fordítható.



Ha a pénzügyi kormányzat - az árszínvonal szilárdan tartása, azaz az
infláció és a defláció elkerülése érdekében - a keresletet bovíteni vagy
szukíteni akarja, a bovítés egyik módja az, hogy a "friss" pénzt a
közhitelkeret megnövelésével hozza forgalomba, a szukítésé pedig az, hogy
zárolja a már meghirdetett közhitelkeret egy részét.



A BANKOK SZEREPE



A természetes gazdasági rendben a bankok hitelnyújtó tevékenysége nem szunik
meg, sot a jelenlegihez képest megerosödik. Csak éppen a bankok elvesztik
azt az erofölényt, amivel most visszaélnek. Már utaltunk rá, hogy ma - a
bankok hitelpolitikája folytán - a hazai kis- és középvállalkozók
gyakorlatilag egyáltalán nem jutnak hitelhez. A bankok kockázat nélkül az
államkincstárnak hiteleznek az államkötvények és kincstárjegyek
megvásárlásával, amik után magasabb kamatot kapnak, mint amennyi hasznot a
kis- és középvállalkozók elérhetnek. Bolondok lennének tehát nagyobb
kockázatra és alacsonyabb kamatra a hazai vállalkozóknak-gazdáknak adni a
pénzt. Az alkotmányos rendszerváltással azonban megszunik az államkincstár
kötvény- és kincstárjegy-kibocsátása, tehát a bankok, ha élni akarnak,
kénytelenek lesznek a vállalkozók és a gazdák felé fordulni.

A pénz- és hitelforgalom fontos közügy, ezért a betéti és
hitelügyletek nyilvánosak, nincs banktitok.



ÖSSZEFOGLALVA:



A költségvetési hitelkeretet a hiteltestületek hálózata osztja el
kamatmentesen (közhitelek), a bankok számára is érvényes normatív kezelési
költségtérítés felszámításával. Bankok - a vállalkozási szabadság
részeként - szabadon alapíthatók. A szabad bankválasztással elhelyezett
tartós betétekbol a bankok a hozzájuk forduló vállalkozóknak hitelt
nyújtanak normatív kezelési költségtérítés felszámításával, szabadon
kialkudott kamatok ellenében. Az alkut azonban alapvetoen meghatározza a
költségvetési keretbol kamatmentesen nyújtott közhitel. A bankok tehát csak
akkor és olyan mértékben kérhetnek kamatot, ha és amilyen mértékben a
hiteligény meghaladja a közhitel-kínálatot.



2.4 Az alapelvek a gyakorlatban:

illeszkedés a világgazdasághoz



Az elmúlt évtizedben, a gazdasági rendszerváltással a régi-új politikai
vezetoréteg a nemzetközi pénzhatalom zsoldjában és érdekében tönkretette
mind az ipart, mind a mezogazdaságot. A privatizációval 2 millió munkahelyet
szüntettek meg. (Az Állami Számvevoszék: Privatizáció Magyarországon c.
tanulmányának megállapítása.) Az ipar részesedése a nemzeti össztermékbol
41%-ról 30 %-ra esett vissza, nem a gazdaság növekedése miatti arányváltozás
okán, hanem az ipari termelés szándékolt szétverése miatt. A megrendelt,
értelmetlen pusztítás dönto módon járult ahhoz, hogy a bruttó hazai termék
1989 évi szintjét csak 2000-ben sikerült újra elérni. (Ismerve a
GDP-számítás fonákságait, joggal becsülhetjük, hogy a magyar társadalmat
szolgáló gazdaság szintjén a hanyatlás ténylegesen sokkal nagyobb volt.) Bár
a gazdaság növekedése általában nem célja a természettel való harmóniát is
figyelembevevo gazdaságpolitikának (lásd az 1. fejezetet), e hanyatlás
ellensúlyozására évtizedes távlatban olyan gazdaságpolitikát kell folytatni,
amely - a minoségi tényezok mellett - helyreállítja azt a mennyiségi szintet
is, amely szükséges a szegénység, a nyomor megszüntetéséhez, hazánk
valamennyi lakosának létbiztonságához.



A GAZDASÁGFEJLESZTÉS ALAP-RÉTEGE:

A KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÓK ÉS A GAZDÁK



A magyar gazdaság 90%-a már magántulajdonban van, miközben az új
kapitalizmus a társadalom nagyobbik felét még a "létezo szocializmus"
alacsony szintjén sem képes eltartani. A gazdaság fejlesztésére nem
célravezeto külföldi tokéseket behívni, mert az eredményt úgyis kiviszik. A
hazai újgazdagokra sem lehet számítani, mert könnyen (jobbára
tisztességtelenül) szerzett tokéjüket inkább a pénzpiacon kamatoztatják,
mint a hozzáértést, szorgalmat, a haszonszerzésben önmérsékletet igénylo
termelésben. A gazdaság fejlesztésében elsosorban a kis- és
középvállalkozókat és a gazdákat, azaz a saját teljesítményre támaszkodó
vállalkozókat érdemes számításba venni, már csak azért is, mert a
munkahelyek többségét a mai viszonyok között is ok adják a társadalom
számára.



AZ ÁLLAM FELADATA



A liberálisoknak az a követelése, hogy az állam legyen kicsi, és vonuljon
vissza a gazdaságból, a közérdek szempontjából értelmetlen. Külföldi
tokések és a teljesítmény nélkül vagyont szerzett belföldi újgazdagok
sohasem fogják Magyarországon az eros gazdaságot mindnyájunk hasznára
fölépíteni. Ezt a népet szolgáló közhatalomnak kell szerveznie, irányítania,
és ennek révén kell megteremteni a boldogulásunkhoz szükséges költségvetési
forrásokat, nem adóprés, és külföldi hitelek útján.

A munkahelyeket újrateremto és a termelt értéket itthon tartó
hazai ipar felélesztésének fo eszközei:

* vagyonelszámoltatás és a privatizáció felülvizsgálata (lásd a 3.
pontot),

* a meglévo ipari kis- és középüzemek és a mezogazdaság felvirágzásának
elosegítése, továbbá új kis- és középvállalkozói kezdeményezések serkentése
és támogatása, valamint

* a nagyipari hagyományainkra, és az ebbol eredo, még meglévo, szellemi
erokre támaszkodva nagyüzemek létesítése állami kezdeményezéssel és
segítséggel.



KÉTRÉTEGU IPAR



Az ipari kis- és középüzemek jelentos része természetes módon, helyi
eroforrásokból táplálkozik, a helyi piacra termel, és az általános- és
termékpálya-szövetkezetek hálózatába illeszkedik. Ezek alkotják a hazai ipar
helyi rétegét, amelyek számára helyi beágyazódásuk piaci biztonságot ad.

A nagyüzemek is jelentos mértékben támaszkodnak a hazai
fogyasztók szükségleteire, de módjuk van rá, és helyes, ha törekednek arra,
hogy külpiacokon is megjelenhessenek versenyképes termékeikkel. Ez a
lehetoség néhány - jelentos szellemi tokével rendelkezo - középüzem számára
is nyitva áll. Más kis- és középüzemek nagyüzemek beszállítóiként
boldogulnak. Ezek a vállalatok alkotják a hazai ipar versenyre nyitott
rétegét.

A két réteg közti határvonal nem merev, pl. helyi kis- és
középüzemek helyi beágyazottságuk mellett egyes nagyüzemek beszállítói is
lehetnek; egy-egy a helyi gazdaságban megerosödött cég, egy-egy kiemelkedo
tehetségu vállalkozó és/vagy muszaki szakember vezetésével külpiacokon is
megvetheti a lábát és akár nagyüzemmé is fejlodhet, hiszen erre a
természetes gazdaság tulajdonrendszere és a társadalmasított hitelrendszer
lehetoséget ad. A magyar gazdaság kialakult helyzetében azonban nem
számíthatunk arra, hogy nagyobb arányban, tehetséges kisvállalkozók
pályasikere révén szülessenek újjá a külpiacokon is versenyképes nagyüzemek,
mint hajdan, Weiss Manfréd idejében. Idonk sincs, hogy erre várjunk, és a
nemzetközi versenytársaktól független, hazai induló-magántoke sem áll
rendelkezésre. Ezért ennek a nagyüzemi újjászületésnek szervezése és
indulótokével való ellátása állami feladat, nagy mértékben támaszkodva a
lerombolt és kisajátított nagyüzemekbol kiszorult, még élo, munkaképes,
magas szakmai színvonalú és tisztességes munkához szokott gazdasági és
muszaki szakemberekre, akik maguk mellé vehetik, kinevelhetik az új
generáció egyetemekrol nemrég kikerült, rátermett képviseloit is. Ennek
során kell elérni azt is, hogy a stratégiai jelentoségu vállalatok (pl. az
energetika, a tömegközlekedés, a hírközlés, a vízellátás vállalatai) ismét
köztulajdonba, a társadalom ellenorzése alá kerüljenek.

Az állami szervezésben és támogatással újjászületett nagyüzemek tulajdoni
viszonyait illetoen - néhány éves átmeneti ido után - a természetes
társadalom tulajdon-rendszeréhez igazodva kell eljárni. (Sok példa mutatja,
hogy az állam, mint tulajdonos nem szükségképpen rossz gazda.)

Új, versenyképes termékek bevezetésére nyújt lehetoséget a magyar innovatív
szellemi vagyon értelmes hasznosítása. Ennek számbavétele, munkába állítása
a kialakult helyzetben ugyancsak állami feladat, hiszen a hazai új tokések
azonnali gazdagodási hevülete használhatatlan az újító fejlesztésekhez, a
külföldiek pedig nem Magyarországnak tartogatják innovatív projektjeiket. A
kutatás támogatása is az állam feladata, mint ahogy a globalizáció
zászlóshajójának tekintett Amerikai Egyesült Államokban is javarészt
közpénzek táplálják a kutatásokat. Félvezeto-ipar, számítógép-ipar,
urkutatás, genetikai kutatások, stb.)

A nagyüzemi réteg újjászületése is hozzájárul majd ahhoz, hogy
az ésszeruen kiváltható import megszunjék. Ez is jelentos tényezoje lesz a
kereskedelmi és fizetési mérleg kiegyensúlyozásának, az eladósodás
megállításának, a munkanélküliség megszunésének.



AZ IPARI ÚJJÁSZÜLETÉS INTÉZMÉNYEI



A magántulajdonú gazdaságot segíto, kiegészíto állami termeloi vagyon
létrehozását egy Fejlesztési Hivatalra kell bízni. Feladata a felsorolt
szempontok és a szükséglet alapján új termelo és szolgáltató egységek
létrehozása. A létesített vállalkozások 5 év után termeloszövetkezetek, vagy
dolgozói önkormányzati szerveztek (MRP), vagy települési önkormányzatok
elidegeníthetetlen tulajdonába kerülnek. Szükség van egy Állami Vagyonkezelo
Intézményre is. Az állami vagyon muködtetése éppúgy lehet hasznot hajtó,
mint a magántulajdonú, ha hozzáérto, szorgalmas és tisztességes vezetok
irányítják. A közhatalmi szervezetek kötelessége, hogy legalább olyan
gondossággal orködjenek megbízottaik munkája fölött, miként azt a tokések
teszik.



2.5 Rendszerváltás az agrárpolitikában



AZ AGRÁRPOLITIKA CÉLJAI



Elsorendu cél: A lakosság ellátása elegendo, egészséges élelmiszerrel, és
részben (bio-)energiával, mégpedig az alulról épülo (szubszidiáris) gazdaság
módszerével. Ezen azt értjük, hogy egy ország vagy régió lakosságát -
amennyire a természeti feltételek megengedik - helyi forrásokból, és nem
távoli importból kell ellátni létfontosságú élelmiszerekkel és energiával.
Japánban, ahol a mezogazdaság támogatása többszöröse annak, amennyiért a
megfelelo mennyiséget a világpiacon be lehetne szerezni, hallani sem akarnak
arról, hogy ne védjék élelmiszer-önellátásukat. A nyugat-európai fogyasztó a
hazai mezogazdasági termékekért a világpiaci ár kétszeresét fizeti.

A második cél: a vidék megorzése és fejlesztése: a vidéken élo lakosság
jövedelemszerzési lehetoségeinek javítása; a vidéki közösségek, a táj és a
kultúr-hagyományok megorzése, fejlesztése. Ha ez háttérbe szorul, tovább
folytatódik az agrártársadalom tokés nagyüzemek tulajdonosaira és
bérmunkásokra tagolódása. A gyengébb földeket nem muvelik meg, a lakosság a
városokba települ, nagyon drága infrastruktúra-szükséglettel, miközben nagy
területek elnéptelenednek. Mindez többe kerül a társadalomnak, mintha a
mezogazdaságba némi pénzt szivattyúznak. (Simó Tibor szociológus nyomán,
Magyar Nemzet 1995.7.8.)

Harmadrendu cél: olyan agrárexport, amely össztársadalmi szinten gazdaságos.
Egy illusztráló példa az össztársadalmi gazdaságosságra: Tegyük fel, hogy
egy mezogazdasági muvelésre alkalmas, de - belföldi szükséglet híján -
parlagon hevero földrészlet tájértékének fenntartása évi 1 millió forintba
kerül. E földrészleten "szelíd" technológiával, 1,5 millió forint
önköltséggel - amely a szükséges munkabéreket is magában foglalja - bizonyos
mennyiségu piacképes termék állítható elo. Ha ez a termék a külpiacon 1
millió forintért értékesítheto, nyilvánvaló, hogy ésszeru fenntartani a
termelést és az exportot évi 0,5 millió forintos támogatással, mert így
olcsóbban biztosítottuk a tájmegorzést.



A MEZOGAZDASÁG TÁRSADALMI SZEREPE



A mezogazdaság nem egy az ágazatok között, hanem a lakosság fizikai létének
alapja, és - a mezogazdasághoz ezer szállal kapcsolódó vidéki életformáéval
együtt - a nemzet karakterének, kulturális azonosságának meghatározó
tényezoje. Ennél fogva - az USA, Japán, a nyugat-európai országok és minden
kultúrállam példáját követve - a magyar agrárpolitikát is alá kell rendelni
azoknak a követelményeknek, amelyeket társadalmunk - mint harmonikus emberi
közösség, és egyben mint a magyar kultúrközösség - fennmaradása és virágzása
támaszt. A mezogazdaság társadalmi súlya messze nem jellemezheto olyan
mutatókkal, mint pl. a fofoglalkozású mezogazdasági dolgozók aránya az
összes kereso között, vagy a mezogazdasági termelés közvetlen hozzájárulása
a bruttó nemzeti termékhez (GDP-hez). Hazánkban a lakosság fele lényegében
falusi létformában él. Még városaink külso kerületeiben is jellemzo a vidéki
életforma.



AZ AGRÁRIUM KÖZGAZDASÁGI SAJÁTOSSÁGAI



A mezogazdaságot mint gazdasági ágazatot is alapvetoen meg kell
különböztetnünk a gazdaság többi ágazatától, elsosorban a következok miatt:



/a/ A mezogazdaság közvetlen alapja a föld, amely nem egyszeruen termelési
tényezo, hanem az emberi lét adott méretu, nem bovítheto természeti
feltétele, színhelye, amelyet minden nemzedéknek meg kell oriznie a
következo nemzedékek számára.



/b/ A hazai mezogazdaságot minden fejlett ország határozottan védi az
import-versenytol, és egyben kiemelten támogatja a hazai mezogazdasági
termékek exportját. A mezogazdasági termékek világpiaca tehát az egyensúlyi
elméletekhez képest nagy mértékben eltérített piac, messze nem érvényesek rá
az iskolás közgazdaságtan tételei. A mezogazdaság támogatása az OECD
országokban 1980 és 1994 között az ott termelt nettó érték 30%-áról 50%-ra
nott. Ezen belül is legmagasabb Japánban (76%). Ott pl. a rizs felvásárlási
ára közel tízszerese a világpiaci árnak.



/c/ A mezogazdaság szerves jellegébol eredo sajátos ciklusok: az éves
vegetációs ciklus; a néhány éves ciklusok (pl. vetésforgó); és az évtizedes
ciklusok (ültetvények, fajtanemesítés).



/d/ A mezogazdaságot ember által nem befolyásolható, gyakran ki sem
számítható, sajátos kockázatok terhelik, mint az idojárás és a fertozések.



A MAGYAR AGRÁRTÁRSADALOM KÉT HAGYOMÁNYOS RÉTEGE



Van egy rétege, amely - nemzedékek évszázados maga-ura paraszti életének
szellemi és erkölcsi öröksége folytán - hagyományosan képes az önálló
vállalkozásra, és igényli is az ezzel járó szabadságot és vállalja az ezzel
járó kockázatokat; és van egy olyan rétege, amely cselédi-bérmunkás
hagyományai folytán inkább szakszeru irányítást és biztonságot igényel. A
magyar jog- és gazdasági rendnek mindkét réteg számára biztosítania kell a
szabad életforma-választás és az abban való boldogulás lehetoségét.



BIRTOKPOLITIKA



A társadalmi egészség szempontjából a mezogazdaság legkedvezobb szervezeti
kerete a családi gazdaság. Az államnak elo kell mozdítania, hogy minden
család, amely a maga-ura paraszti életformát választja, hozzájuthasson ennek
gazdasági, szervezeti és információs feltételeihez. Ugyanakkor nem
szenvedhetnek hátrányos megkülönböztetést azok a mezogazdasági termelok sem,
akik termeloszövetkezetekbe kívánnak szervezodni.

A toke-bérmunka viszonyon alapuló nagyüzemek a mezogazdaságban nem kedvezoek
a társadalmi egészség szempontjából.

Minden segítséget meg kell adni azoknak a családoknak, akik - választott
életformaként, vagy más lehetoség híján - egy földrészlet megmuvelésével és
állattartással maguk akarják megtermelni a létfenntartásukhoz szükséges
élelmiszerek javarészét. (Szociális gazdálkodás.) ". a házikertben termelt
zöldség termeloi költsége lehet akár háromszorosa egy szakosodott
gazdaságban termeltnek, mégis olcsóbb a termelonek, mivel a gazdag
fogyasztói társadalmakban a bolti zöldségáraknak legfeljebb hatoda a
termeloi ár." (Kopátsy Sándor "Az elfelejtett falu" C.E.T. 1996.)



TERMÉKPÁLYA-INTEGRÁCIÓ (Vertikális fejlesztés.)



Elo kell segíteni, hogy a mezogazdasági alapanyag-termelok meghatározó
ellenorzést és befolyást szerezzenek és tartsanak fenn az alapanyagok
felvásárlása, tárolása, feldolgozása és forgalmazása terén. Ennek megfelelo
demokratikus kerete lehet a termékpálya-szövetkezet. Az egy ágazathoz
tartozó termékpálya-szövetkezeteknek együtt kell muködniük az agrárium
külpiaci versenyképessége érdekében, és ezt az államnak megfelelo gazdasági
diplomáciával is tevékenyen támogatnia kell.



AGRÁR-OLLÓ



Az állam feladata úgy befolyásolni a gazdasági folyamatokat, hogy a
mezogazdaságban használatos eszközök és anyagok alapveto terményekben
kifejezett ára ne legyen magasabb a nyugat-európai színvonalnál. Röviden:
záruljon az agrárolló.



RENDSZERSZEMLÉLET



Az agrárgazdaság és a lakosság életfeltételeinek összefüggo elemeit
rendszerszemléletben kell modellezni, és ennek alapján kell ezen elemekre
vonatkozó egységes rendszert alkotó politikát kialakítani. Például
összefüggo rendszernek kell tekinteni a következok együttesét: az
olajosmag-termelést, a takarmány-termelést, az állattenyésztést, az étolaj-
és háztartási vegyipart, a lakosság ellátását fehérjével és háztartási
vegyiárukkal, az ezekkel kapcsolódó szállítást, bel- és külkereskedelmet,
finanszírozást és azt a tulajdonosi-érdekeltségi struktúrát, amelyben mindez
végbemegy.



2.6 Rendszerváltás az energiapolitikában



A legfontosabb kiinduló adatok: A magyar villanyáram-termelés 2003 folyamán
34 Mrd kWó. Ebbol önfogyasztás, hálózati és transzformálási veszteség 6,7
Mrd kWó. Importáltunk 9 Mrd kWó áramot. Hazai felhasználás 34,5 Mrd kWó
villanyáram, több mint 1000 Mrd forint értékben, ennek eloállítási költsége
200 Mrd forint. Exportáltunk 2 Mrd kWó villanyáramot.

Az energiaforrások felhasználása terén a több évtizedes, csoportérdekeket
szolgáló energiapolitika miatt igen nagy a pazarlás, a hazai természeti
adottságok ki nem használása, és az energiafogyasztók (tehát az egész
lakosság) szemérmetlen sarcolása.

Példaképpen idézünk néhány adatot:

A privatizáció óta a villanyárakat háromszorosára emelték. A privatizált
vállalatok 1997 és 2003 között 288 milliárd forint adózott nyereséget
könyveltek el. Ebbol azonban - ígéretük ellenére - nem fejlesztettek. Az
állam az adókkal 300-400 milliárd forint bevételhez jutott. Vásárlóeroben
számítva a lakossági villanyár nálunk 31%-kal magasabb az uniós átlagnál. Az
állam és a magántulajdonos közös érdeke a minél magasabb ár, hiszen az
egyiknek profitból, a másiknak adóból lesz több bevétele. A privatizált
villany-iparból 22000 ember vált munkanélkülivé.

Ha egyáltalán nem gondolunk a küszöbön álló tudományos
áttörésre, csak a már kipróbált, muködo, bizonyítottan a tömegek
létbiztonságát, életszínvonalát javító muszaki megoldásokkal számolunk,
akkor is nagy valószínuséggel becsülheto, hogy a társadalmat szolgáló,
szakszeru energiapolitikával néhány év alatt a magyar társadalom
életszínvonal-javításának, ezen belül a gazdák jövedelemnövelésének jelentos
forrása lehet az energiapolitikai rendszerváltás. Ennek szakszeru,
rendszerszemléletu kidolgozása több intézetben, több tucat szakember
összehangolt, megfeszített munkáját igényli, messze meghaladja a Fennmaradás
Muhely lehetoségeit. Ezért az alábbiakban csak egyes "építoköveket" mutatunk
csak be, amelyek azt is szemléltetik, hogy az energetikai rendszerváltáshoz
egyes helyi közösségek már a közhatalom-váltás elott is hozzáfoghatnak.
(Forrás: Mérnök Újság 2005/1, Zvolenszky István cikke.)

* A kukorica-termés bioprodukciós mutatói - szem- és szártermést
figyelembe véve - 20-80%-kal felülmúlnak minden, ma újszerunek mondott
energiafu, energiaerdo produkciót. A fölény még nagyobb, ha az etilalkohol
(üzemanyag-alap) termelést is beszámítjuk. A komplex folyamat: szemes
kukoricából kisüzemekben alkoholt állítanak elo (megyénként kellene egy-egy
bioalkohol gyárat telepíteni), a szeszmoslékot a környék
szarvasmarha-telepein feletetik, a trágyából és a kukoricaszárból biogázt
fejlesztenek, amit felhasználnak az alkohol eloállításához, a biogáz
felesleget eladják, a biotrágyát visszaadják a termoföldnek. 1 millió hektár
szántóföldön, amit az EU erdosíteni akar, megtermelheto Magyarország és
Szlovákia motalko (alkoholos-üzemanyag) alapanyaga.

* 24 éve az Agárdi Mezogazdasági Kombinát alapító vezérigazgatójának
eredményes kijárása folytán fél év alatt felépítették, beüzemelték és
kimérték Európa elso kukorica-szár tüzelésu, 2300 kW teljesítményu
hoközpontját. - Dániában egy szalmával üzemelo kombinált hoeromu 2000 lakost
lát el távfutéssel. A szalmáért a búza árának felét kapják a beszállítók. -
Ez ido szerint nem hasznosítjuk a szalma 50%-át, a kukoricaszár 80%-át, a
keletkezo istállótrágya 50%-át, azaz 3 millió tonna olaj-egyenértéket.

* A biomassza energetikai felhasználásában a biogáz-eloállítás
fontosabb, mint az égetés. Bár a biogáz egyharmad-annyi elsodleges energiát
ad, mint az égetés, de a biogáz-fermentorokban keletkezo biotrágya
talajero-visszapótlásban, földgázból készült nitrogén-mutrágya kiváltásában
visszaadja az elveszett energiát.

* A mezogazdasági melléktermék-mennyiség - melyet az ötvenes években még
90%-ban betakarítottak - energetikai értéke meghaladja a hazai
szénhidrogének éves termelését. Az olaj-gáz lobby tehát ellenérdekelt az
ebben lévo lehetoségek kihasználásában. Eredmény: Ma már csak 40%-ot
takarítanak be. A biomassza energetikai hasznosítása a magyar
energiaszükséglet 30%-át biztosíthatja.

* A mezogazdasági nagyüzemek az 1970-es évek elejétol fokozatosan
ráálltak az USA mezogazdasági mintáját követve, üzemanyagban, mutrágyában
nagy mértéku koolajat és földgázt fogyasztó gabonatermelésen alapuló
állattenyésztésre, bár a mezogazdaságban leghatékonyabb
napenergia-hasznosítás a legelteto állattartás. A melléktermékek
takarmányozása is lecsökkent.

* Foként a szerzo találmányai alapján nagy sorozatban gyártottak
napenergiás zuhanyozó berendezéseket. Több mint 10 ezer m2 berendezést adtak
el itthon, exportáltak Nyugat-Németországba, USA-ba. Díjakat nyertek a
nürnbergi, genfi, párizsi találmányi szalonokban. Egy négytagú család házára
4m2-es napkollektoros rendszert célszeru telepíteni. Ezt a rendszert egy
"éjszakai" árammal muködo villanybojlerrel lehet versenyeztetni. A
megtérülés 5 év alatt van, de az olcsó berendezés elterjesztése - a mai
gazdasági-politikai rendszerben - sem a gyártónak, sem a kereskedonek, sem a
szerelonek, sem az államnak (az adó miatt) nem érdeke.

* Az energiapolitikai rendszerváltásban ellenérdekelt az
atomenergia-lobby 150 milliárd forintos beruházással készül bovíteni a paksi
atomeromuvet. Ez elvonja az erot a sokkal hatékonyabb bioenergetikai
felhasználások kifejlesztésétol.



2.6. Rendszerváltás a közteherviselésben



AZ IGAZSÁGOS KÖZTEHERVISELÉS ÁLTALÁNOS ELVI ALAPJAI:



Az adózásra vonatkozó alábbi alapelvek nem mindegyike vezetheto le
közvetlenül a természetes gazdasági rend 2.1 bekezdésben ismertetett
alapelveibol, mivel szükségszeruen tartalmaznak új elemeket, de összhangban
vannak velük. Ebbol következik, hogy nem vitathatatlanok, sot, minden
bizonnyal fejleszthetok is. Mindazonáltal úgy tunik, hogy a természetes
gazdasági rend, a kizsákmányolás-mentes, önigazgató és fönntartható polgári
társadalom eszméjének jobban megfelelnek, mint a jelenlegi rendszerek. Az
alábbiakban jelentos mértékben támaszkodunk dr. Gallai Istvánnak az "Adjátok
meg a császárnak." c. dolgozatára (Kaposvár, 2004.) és Dohán Mihály
adórendszer-koncepciójára.



Adózási alapelvek:



A/ Minden jövedelem csak egyszer adóztatható.

B/ Az adórendszer tegye mindenki számára láthatóvá, hogy kik és
milyen mértékben viselik a közterheket.

C/ A vállalkozói jövedelem adómentes, munkavállalóik után közterheket
nem fizetnek. A vállalkozások adóztatása indokolatlan, mert az adójukat -
amilyen mértékben a piac lehetové teszi - beépítik az áraikba, tehát azt
valójában a fogyasztóval, a munkajövedelembol élovel fizettetik meg. Ez
átláthatatlan elem a jelenlegi rendszerben, amit a munkajövedelembol élok
fizetnek, anélkül, hogy mértékével tisztában lennének. Ezen adó eltörlése
továbbá megszünteti a külföldi vállalkozók elonyét, akik jelenleg nem
fizetnek adót.

D/ A személyi jövedelemnek csak a fogyasztásra fordított része
adóköteles.

E/ A kényelmi és fényuzo fogyasztás eroteljesebben adóztatandó, mint a
létfenntartási célú.

F/ Mindenki, aki jövedelemmel rendelkezik, vagy jövedelmet élvez,
köteles a felhasználásra fordítható jövedelmébol a közterhek viseléséhez
hozzájárulni, azaz adózni. Ez egyben a - világszerte alkalmazott - családi
adózás elve. Az eltartottak normatív eltartási költsége csökkenti az eltartó
adóalapját, aki így alacsonyabb adósávba kerül. Másfelol ez az összeg az
eltartott jövedelme, amely - a megfelelo adósáv kulcsával - adóköteles. Így
a család adója kevesebb, mintha csak az eltartó adózna.

G/ A személyi jövedelembol végzett, a társadalom élete, megmaradása
szempontjából hasznos befektetések adómentesek. (Pl. házépítés, adomány
környezetvédelemre, munkagép, gyümölcsös telepítése.) Ilyen befektetés a
gyereknevelés is, ezért a családi pótlékkal nem fedezett normatív
gyereknevelési költség levonandó az adóalapból, az így sem fedezett normatív
költségrész után pedig áfa-visszatérítés jár.

H/ A munka nélküli jövedelmek - amíg a természetes gazdasági rend
kialakulásával meg nem szunnek - a jövedelemmel növekvo arányban
(progresszíven) adóznak, esetleg a meglévo vagyon figyelembevételével is
(örökösödés).

I/ Valamely tevékenység következtében az életfeltételekre gyakorolt
káros következmények csökkentése, fölszámolása érdekében, valamint a
társadalomra áthárított költségek fedezetének megteremtésére az állam
jogosult különleges adók, vagy pontosabban adójelleggel befizetendo díjak
kivetésére (ökoadó, gépkocsi súlyadó, útadó, stb.). Ilyen adókat csak azzal
a feltétellel szabad kivetni, hogy az eredményét ne lehessen a meghirdetett
célon kívül másra felhasználni, és csak olyan esetben, amikor más mód nincs
a tevékenység káros következményeinek az orvoslására. Ez csak úgy
valósítható meg, ha az adóhivatal ezeket a bevételeket nem a
Pénzügyminisztérium számára, hanem az illetékes szakminisztérium e célra
elkülönített számlájára utalja, például útadó esetén Közlekedési
Minisztériumnak az útfenntartási keretére. Ha ennek a díjnak a mértékét
helyesen állapították meg, akkor a szállítási díjak a tényleges társadalmi
költségeket fogják tükrözni.

J/ A végrehajtó hatalom az adóbevételek felülvizsgált
felhasználásával köteles az adófizetok felé elszámolni.

K/ Az Alkotmányban rögzítendok az államhatalom adóztatási jogkörének
a korlátjai. A költségvetési törvény megsértése ugyanolyan buntény, mint
minden más súlyos, az egész társadalomra káros törvénysértés.



ADÓNEMEK



Az igazságos közteherviselés érdekében (más szóval a természetjog, a
természetes gazdasági rend erkölcsi alapja érvényesítéseként) kivetendo
adónemek:

* A földjáradék közcélokra való elvonását szolgáló földérték-
(telekérték-) adó, amelynek szerepét a földtulajdon társadalmasítása során
fokozatosan a földbérleti díj veszi át.­­ A földjáradék egy adott
földrészlet fekvése, piacközelsége, termoképessége stb. miatti hozamtöbblete
a legrosszabb még megmuvelt földrészlet hozamához képest, amely tehát nem a
földet megmuvelo érdeme.

* Az eroforrásokhoz való hozzáférés esélyegyenlosége érdekében kivetendo
örökösödési adó.

* A gazdaságba vissza nem forgatott (fejlesztésre, bovítésre be nem
fektetett, tehát elfogyasztott) jövedelem után fizetendo személyi
fogyasztási adó.

* A luxus- (egyben zömmel import-) áruk magas általános forgalmi adója,
amely a szociális feszültségek csökkentését és egyben az import fékezését
szolgálja.

* A létfontosságú cikkek (egyben zömmel hazai termékek) csak abban az
esetben terhelendok általános forgalmi adóval, ha az elobb felsorolt
adónemek nem fedezik a szükséges közkiadásokat, és ebben az esetben is
alacsony kulccsal.

* Az ökoadók nem a hagyományos közfeladatok (közbiztonság, egészségügy,
közoktatás, stb.) költségeinek fedezését, hanem a természeti környezet
helyreállítására és fenntartására való ösztönzést szolgálják.



FÖLDÉRTÉK-ADÓ, TELEKÉRTÉK-ADÓ

(a földjáradék elvonásának módja a földtulajdon társadalmasítása elott).



A hagyományos pénzrendszerben a megtakarítók hajlanak arra, hogy
a jövobe átmentendo pénzüket föld/telekvásárlásba fektessék. Ezt a
spekulációs föld/telekvásárlást meg kell különböztetnünk a vállalkozói
föld/telekvásárlástól, amikor a vásárlónak az a célja, hogy a földbol
bérbeadással vagy saját muveléssel húzzon hasznot, a telket valamilyen
ráépítéssel hasznosítsa. A spekulációs föld/telekvásárlás ellene hat a
gazdasági virágzásnak, mert elvonja a földet/telket azoktól, akik valamilyen
társadalmi igény kielégítése (pl. élelemtermelés, lakásépítés) céljára
használnák. Az ilyen spekuláció ellen is hat a föld/telekérték-adó, amely
terheli azt a tulajdonost, aki nem hasznosítja és eladni sem akarja
földjét/telkét.

A föld/telekérték-adó mértéke elvileg a földjáradék, azaz az a
bérleti díj, amely a bérlet-piacon a kereslet-kínálat törvénye szerint
alakul. Amíg a földrészletek jelentékeny része nem kerül - a települési
önkormányzatok elovételi joga folytán - köztulajdonba, és így az
önkormányzatok nyilvános árverései során nem követheto nyomon kello
biztonsággal a földjáradék alakulása, a föld/telekérték-adót az
ingatlanforgalomban megmutatkozó, kb. 3-évenként korrigálandó forgalmi érték
évi 0,5%-ában ajánlatos kivetni. (A föld/telekértéket a létesítmények
/ültetvények, építmények/ értéke nélkül kell számítani.)



A természetjogból következik, hogy nem terheljük
telekérték-adóval:

/a/ a tisztes polgári életvitelhez szükséges lakás ill. családi ház közepes
méretu telkét;

/b/ a családi méretu iparuzéshez szükséges, ill. a parasztporta által
elfoglalt telket;

/c/ a haszonnyerés nélküli, közszolgálati intézmények (templomok, múzeumok,
iskolák, stb.) telkét. Ezeket összefoglalóan szociális adómentességnek
nevezzük.



A szociális igazságosság szolgálatán túl várható további kedvezo
társadalmi hatások:

/a/ Értelmetlenné válik a földterületek hasznosítatlan tulajdonlása.

/b/ A földjét nem-maga-muvelo tulajdonost ösztönzi arra, hogy eladja a
földjét, amely így - az elovételi joggal rendelkezo települési
önkormányzaton keresztül - ahhoz kerül, aki maga muveli. Röviden:
meggyorsítja a földek társadalmasítását és a - tartósan bérlo - családi
gazdaságok elterjedését.



A FÖLDJÁRADÉK ELVONÁSÁNAK MÓDJA

A FÖLDTULAJDON TÁRSADALMASÍTÁSA UTÁN (S. Gesell javaslatát követve) .



.a következo: A területi önkormányzatok árverésen adják bérletbe a
földrészletet annak, aki a legtöbb bérleti díjat ígéri, és megfelel a
törvényes feltételeknek. (A törvényes feltételek tekintetében érdemes a dán
példát figyelembe venni.) A bérleti szerzodés mozgó bérleti díjat állapít
meg. Ez azt jelenti, hogy néhány évenként törvényben szabályozott eljárással
megállapítják, hogyan alakult az árveréseken az adott jellemzokkel
rendelkezo földrészlet bérleti díja (hogyan változott a földjáradék), és
ezzel módosulnak (nonek vagy csökkennek) a korábban megkötött bérleti
szerzodések alapján fizetendo összegek.



ÖRÖKÖSÖDÉSI ADÓ



A jelenlegi rendszer igazságtalanságát dr. Gallai István idézett könyvében a
következo példával mutatja be: "Meghal a faluszéli szoba-konyhás kis családi
ház tulajdonosa, a házat a felesége örökli. Az illetékhivatal azonnal és
irgalmatlanul kirója az özvegyre az örökösödési adót, amit ráadásul még
telekkönyvileg rá is terhel az ingatlanra. - Egy öregedo milliomos
gyártulajdonos vissza kíván vonulni az aktív munkától. Behívatja a fiát az
irodájába, kinyitja a páncélszekrényt és így szól: <Nézd fiam, itt vannak a
gyár bemutatóra szóló részvényei. Ezek eddig az enyémek voltak. Mostantól a
tiéd, jól gazdálkodj tovább.> Milliárdos vagyon ment át egy pillanat alatt a
régi tulajdonos kezébol az új tulajdonos kezébe, titkosan, kézen-közön, és a
társadalom . egyetlen fillér ajándékozási illetéket nem kapott!" Gallai
megállapítja, hogy ezen igazságtalanság megszüntetésének a mai
Magyarországon két dönto akadálya van:

/a/ "az anonim, név nélküli vagyonbirtoklás lehetosége";

/b/ "az értékpapírok öröklésének, ajándékozásának örökösödési illeték-
(adó-) mentessége". Ezt a két akadályt meg kell szüntetni! (A megszüntetés
megfelelo módját Gallai idézett könyve részletesen ismerteti.) E két akadály
megszüntetése egyben megteremti az igazságos személyi jövedelemadóztatás
lehetoségét. Ez egyben a gazdasági társaságok - mint jogi személyek -
jövedelem-adóztatásának eltörlésével jár együtt. (Az örökösödési adóval
kapcsolatos többi kérdést a 2.2 pontban ÖRÖKLÉS címszó alatt tárgyaltuk.)





IGAZSÁGOS SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓZTATÁST! (E pontban Dohán Mihály és Gallai
István javaslatát közvetítjük.)



Legyen Személyi Fogyasztási Adó (SZFA, ejtsd: SzeFA) a Személyi Jövedelemadó
(SZJA) helyett! Ennek alapelve: Csak a személyes fogyasztásra fordított
jövedelem adózik! A gazdasági szférába visszaforgatott, illetve onnan fel
sem vett jövedelem adómentes. Ezzel szemben a gazdasági szférából kivont
vagyoni érték - amennyiben személyi fogyasztási célokat szolgál -
SZFA-köteles.

Mivel minden keletkezo jövedelem - a névtelenség felszámolása
után - névre szóló, ezért a forrásadók megszunnek. Minden jövedelem annál
adózik, aki a jövedelmet, pontosabban annak személyi fogyasztásra
felhasznált részét élvezi. Az eddigi forrásadók kifizetoi évzáráskor
értesítik az adóhivatalt és az adóalanyt, hogy ilyen és ilyen adószámú
kedvezményezettnek ennyi és ennyi osztalékot, hozamot, kamatot, jövedelmet
stb. fizettek ki az év folyamán, az adóalany pedig ezeket az éves
jövedelembevallásban szerepeltetni köteles. A jövedelmek - bármilyen
forrásból származzanak is - az adózónál az éves SZFA bevallásban
összegezodnek. Az így összegezett éves jövedelembol ezután levonásra
kerülnek a gazdasági szférába az adózó által befektetett összegek, és csak
az ezután fennmaradó, tehát a személyi fogyasztásra került jövedelemrész
adózik a SZFA szabályok szerint.

A gazdasági szférát tágan kell értelmezni. Beletartozik ebbe a
körbe a szorosan vett ipari, kereskedelmi és szolgáltató vállalkozásokon
kívül a mezogazdasági termelést szolgáló, és a lakáscélokra szolgáló
ingatlanvagyon is. Befektetésnek számít minden értékteremto és értékbovíto
beruházás és jelentos felújítás, ami a fenti körben történt, vagy történik.

A SZFA családi adó, nagysága szoros összefüggésben van a
családban egy fore eso fogyasztás nagyságával.

További feladat a SZFA progresszivitásának eroteljes fokozása.
Jelenleg az SZJA-ban a legfelso sávban az adókulcs 42%. Ezt a legfelso sávot
tovább kell osztani újabb sávlépcsokre úgy, hogy az így létrejövo új
legfelso sávban az adókulcs elérheti akár a 80%-ot is. Tapasztalat, hogy a
nagy jövedelmu emberek jövedelmüknek egyre magasabb hányadát visszaforgatják
a gazdasági szférába. Így ezek az igen magas kulcsú sávok mégsem érintik
oket. Ha ellenben valaki mégis arra szánja el magát, hogy vásárol az
Adrián - személyes pihenési célokra - egy luxusjachtot, ám tegye, de akkor
fizesse meg utána a SZFA-t, a 80%-os adókulccsal.

(A SZFA nemzedéki megosztását lásd a 2.8 pontban.)



A VAGYON ALKOTMÁNYSÉRTO TITKOSSÁGA



A bemutatóra szóló részvényekrol és kötvényekrol nem lehet tudni, hogy
ki/kik a tulajdonosuk. Ismét Gallai Istvánt idézzük: "A névtelenség
bevezetésétol kezdve (1870-es évek) nem lehetett megtudni, hogy egy gyár,
vagy egy vállalat kinek a tulajdona. A nyilvánosság elott, a dolgozók elott
a háttérben maradó titkos tulajdonosoknak csak a fizetett alkalmazottai
(igazgatók, cégvezetok, stb.) jelennek meg képviseloként. . Megszületik a
név nélküli toke, a titkos toke, . amely nem visel semmilyen felelosséget,
mert nincs mód a felelosségre vonásra. Kivonja magát az igazságos
közteherviselés alól, mert legfeljebb lineárisan adóztatható a nyeresége. Ez
azt jelenti, hogy a kis összegu toketulajdonos ugyanolyan %-ban viseli a
közterhet, mint a milliomos vagy milliárdos toketulajdonos. . Ez azt is
jelenti, hogy Magyarországon az 1870-es években született, a liberális
vadkapitalizmus lényegét megtestesíto rendelkezések mind a mai napig
érvényben vannak! . a liberális vadkapitalizmus 120 éven át (benne a
kommunizmus 40 évén is át!), egészen a mai napig meg tudta orizni létének e
két alappillérét, alapfeltételét."

A mai "alkotmányosság" a vagyonra vonatkozó adatok tekintetében
kettos mércét alkalmaz. Gallai idéz az Alkotmánybíróság indokolásából: "A
vagyonra vonatkozó adatok az ember magánszférájába tartoznak és személyes
adatoknak minosülnek." Ennek értelmében a telekkönyvi nyilvántartásokat
azonnal meg kellene semmisíteni, hiszen a telekkönyv nem más, mint az
ingatlanvagyon tulajdonjogára vonatkozó adatok folyamatos, nyilvános
közzététele! Tovább idézzük Gallait: "A fejlett ipari államok legtöbbjében
már az értékpapír-vagyon kialakulásának kezdeti stádiumában felismerték azt,
hogy a vagyontulajdonlásnak ez az új formája is nyilvános kell, hogy legyen,
nem lehet rejtett, nem lehet titkos. E felismeréstol vezetve ezekben az
országokban a részvények, kötvények, bankbetétek, általában az értékpapírok
mind eleve névre szólóak. Ahol ettol eltéro volt a kezdetben kialakult
gyakorlat, azóta már ott is megszunt az anonimitás, így legutóbb Svájcban és
Ausztriában is."



FOÁLLÁSÚ ANYASÁG



Minden anyának, míg csecsemo- vagy óvodáskorú gyermeket nevel, a
költségvetésbol legalább a mindenkori minimálbérnek megfelelo bér jár. Ez az
idoszak minden szempontból munkaviszonynak számít.



ÉVI ADÓTERVEZÉS



A hagyományos (nem ökológiai jellegu) közhatalmi feladatok költségeit fedezo
adózást a következo módon tervezzük: Megállapítjuk a közhatalmi intézmények
(kórházak, iskolák, rendorség, nyugdíjak, stb.) még éppen kielégíto
mértékét, és ennek költségeit (kiadások); valamint a föld/telekérték-adóból,
a közhatalomhoz befolyó föld/telek-bérleti díjakból, az örökösödési adóból,
a pénzhasználati díjból, a luxuscikkek ÁFÁ-jából és más kisebb forrásokból
várható bevételeket. Ha a kiadás több, a hiányt fedezo mértékben
megállapítjuk az alapveto közszükségleti cikkek ÁFÁ-ját és a Személyi
Fogyasztási Adó (SZFA) megfelelo szintjét. Ha a bevétel több, növeljük a
fejlesztésre szánt összegeket, és/vagy csökkentjük a Személyi Fogyasztási
Adó (SZFA) korábbi kulcsait.



2.8 A szolidaritáson nyugvó nyugdíjrendszer visszaállítása

és a személyi fogyasztási adó nemzedéki megosztása



SZOLIDARITÁSI NYUGDÍRENDSZER



A nyugdíjrendszer elozo években végrehajtott jelentos mértéku magánosítása:

/a/ a fenyegeto globális pénzügyi összeomlás miatt nagy kockázatot ró a
biztosítottakra;

/b/ elosegíti, hogy a hazai megtakarítások külföldre vándoroljanak és így
elvesszenek a magyar gazdaság számára;

/c/ a közbeékelodo vállalkozói haszon megcsapolja a megtakarításokat.



Ezért vissza kell állítani a szolidaritáson nyugvó (felosztó-kirovó)
nyugdíjrendszert (ez a folyó nyugdíj-járulék-befizetésekbol vagy más
költségvetési bevételekbol fizeti ki az esedékes nyugdíjakat, azaz nincs
tartaléktokéje), annak megfeleloen, hogy a munkából kiöregedo emberekrol
való gondoskodás össztársadalmi, és egyben állami feladat. Ezért a
természetes társadalom megteremtése során a következo intézkedésekre van
szükség:

* A magán-nyugdíjpénztár-tagok egy éven belül dönthetnek a
következo feltételekkel való kilépésrol:

- a nyugdíjpénztári tokeszámlájukon lévo összegbol a nyugdíjpénztár
visszafizeti a kincstárnak az állami költségvetésbol kapott összegeket;

- a saját befizetéseket és a munkáltatótól kapott összegeket a
nyugdíjpénztár egy éven belül kifizeti a kiléponek;

- a kilépo az állami nyugdíjrendszer mindenkori szabályai szerint válik
nyugdíjjogosulttá.

* A magán-nyugdíjpénztárakról új törvényt kell hozni, amely ezeket
teljes mértékben függetleníti az állami költségvetéstol (sem támogatást, sem
garanciát nem kapnak), és tagságuk teljes mértékben önkéntes.



A SZEMÉLYI FOGYASZTÁSI ADÓ NEMZEDÉKI MEGOSZTÁSA



Baranyi Károly koncepciójának lényegét idézzük (a személyi jövedelemadó
helyébe a 2.7 pontnak megfeleloen a személyi fogyasztási adót - SZFA -
állítjuk):

Az embert érdekeltté kell tenni abban, hogy gyermeke szülessen, ahogyan
érdekelt volt ebben a hagyományos társadalmakban. Az érdekeltség abban áll,
hogy a szülo tudatosan vagy ösztönösen úgy lássa, hogy a saját jövoje és a
gyermeke jövobeni sorsa szorosan összefügg. Nemcsak a gyermekek száma fontos
azonban, hanem az is, hogy belole értékes embereket neveljenek. A szülo -
mint minden polgár - közvetve érdekelt abban, hogy a nála fiatalabbak
adófizeto, tisztességes, a közterheket vállaló állampolgárokká váljanak. Ezt
az érdekeltséget közvetlenné is tehetjük azzal, hogy a szülok keresové vált
gyermekük személyi fogyasztási adójának egy részét (pl. 25%-át) megkapják.
(Baranyi 2001. évi számpéldája szerint egy szülopár keresové vált négy
gyermeke után havonta - keresete vagy nyugdíja mellett - egy közepes
nyugdíjnak megfelelo összeget kapna függetlenül attól, hogy már nyugdíjas,
vagy még aktív, mégpedig az inflációval együtt haladó, stabil
vásárlóértéken. Nyilvánvaló, hogy ez az embereket arra fogja ösztönözni,
hogy gyermekeket szüljenek, oket iskoláztassák, szakmát adjanak a kezükbe,
munkára neveljék. Kilábolhatunk a népesedési válságból, mégpedig muvelt, a
munka szeretetére nevelt ifjúsággal. (A Magyar Nemzet azt közli 2001.6.7-i
hírében Szemkeo Judit politikai államtitkárra hivatkozva, hogy a koncepció
megvalósításán Baranyi Károly bevonásával már dolgozik a Szociális és
Családügyi Minisztérium. Ez azóta - mint tapasztaljuk - lekerült a
napirendrol. Megvárja a valódi rendszerváltást.)



2.9 Rendszerváltás a környezetvédelemben

Az ökopolitika irányelvei. Forrás: Gyulai Iván in "A fenntartható
fejlodés programja" (Magyar Természetvédok Szövetsége 1995) 37.-48.old.



KATEGORIZÁLÁS



A földrészleteket a következo kategóriákba kell besorolni:

* Védett természeti területek: amelyeken a természet természetes képének
és állapotának megorzése kap elsobbséget, azaz olyan állapot, amely kívülrol
bevitt energia nélkül áll fenn ill. alakul.

* Fenntartható gazdálkodási övezetek: amelyeken a tulajdonosok és a
használók vállalják, hogy mindennemu tevékenységüket a fenntartható
eroforrás-használatnak vetik alá, ill. erre kötelezettek. Ez azt je-

lenti, hogy figyelembe veszik a terület ökológiai eltartó

és turoképességét, a tevékenység nem változtatja meg a terület jellegét,
s abban nem okoz visszafordíthatatlan változást. Így nem lehet olyan
használati módot választani, amely megváltoztatja a terület ökológiai
jellemzoit, különösen vízháztartását, mezo- vagy mikroklímáját. A terület
muvelési ágainak arányát a terület besorolásánál rögzíteni kell, mégpedig
nem a megelozo arányok alapján, hanem az ökológiai szempontok miatt
kívánatos módon.

* Intenzív használatú területek: amelyek elsodleges célja emberi
termelés.



A MEZOGAZDASÁGI TEVÉKENYSÉG SZABÁLYOZÁSA



* Ötven hektárnál nagyobb monokultúrás terület nem alakítható ki. Nagyobb
ilyen egységeknél ötvenhektáros részenként ötméteres, természetes elemeket
tartalmazó elválasztó sávot kell létesíteni. Ez a sáv a területre jellemzo
fajokat kell, hogy tartalmazza és a terület jellegéhez kell, hogy igazodjék.
Ilyen sáv lehet gyep, fa, bokor, árok, stb.

* Biológiai úton nem lebomló anyagok (növényvédo szerek,
talajfertotlenítok, stb.) használata tilos.

* Fenntartható gazdálkodási övezetben a talaj tápanyag-utánpótlását
szerves trágyákkal kell végezni.

* Mezogazdasági tevékenységgel kapcsolatban nem folytatható a természetes
vízháztartást megzavaró tevékenység (lecsapolás, drénezés, stb.).

* Mezogazdasági tevékenységgel kapcsolatban tilos a tarlók,
parlagterületek, valamint a termékmaradványok égetése.



AZ EGYES IPARI TEVÉKENYSÉGEK SZABÁLYOZÁSA



* Fenntartható gazdálkodási övezetben csak olyan ipari tevékenység
folytatható, amelynek kibocsátása (emissziója) nem veszélyezteti az övezet
ökológiai állapotát. Eszerint kell megállapítani a kibocsátási
határértékeket. Nem engedélyezheto olyan anyagok kibocsátása, amelyek
halmozódásra hajlamosak, amelyek nem képesek biológiai úton lebomlani,
amelyek mérgezoek (toxikusak).

* Ipari létesítmények tervezésénél minden esetben hatásvizsgálatot kell
végezni.

* Fenntartható gazdálkodási övezetben nem szabad ipari tevékenységbol
származó hulladékot elhelyezni. Kivételt képezhetnek az újrahasznosítást
szolgáló ideiglenes elhelyezések, ha nem veszélyeztetik a környezetet vagy
az egészséget.



A BÁNYÁSZAT SZABÁLYOZÁSA



* Nem engedélyezheto olyan bányászati tevékenység, amely rövid vagy
hosszú távon megváltoztathatja a terület ökológiai jellegét, vízháztartását,
pótolhatatlan élohelyet veszélyeztet, stb.

* Bányászati tevékenységet csak a célzott mennyiség elozetes
meghatározása, a bányatelek végleges kijelölése és elore elkészített
rekultivációs terv engedélyezése után lehet megkezdeni.

* A bánya jövedelmébol kell biztosítani a folyamatos rekultivációt. A
rekultiváció során az eredeti állapot visszaállítására kell törekedni.
Amennyiben ez nem lehetséges, a bányászat következtében eloállott ökológiai
körülményeknek megfelelo rekultivációt kell tervezni és megvalósítani.
Pótlólagos rekultiváció tervét a szakhatóság készítteti el, a rekultiváció
költségeit a tulajdonos viseli, vagy a korábbi használóra átháríthatja.



VÍZGAZDÁLKODÁS SZABÁLYOZÁSA



* Nem folytatható olyan vízgazdálkodási tevékenység, amely az ökológiai
feltételeket megváltoztatja. Kivétel: a potenciális megelozo állapot
visszaállítása.

* Minden vízgazdálkodási beavatkozást megelozoen környezeti
hatásvizsgálatot kell végezni.



ÉLOVIZEK TERMÉSZETES JELLEGÉNEK MEGORZÉSE



* Nem folytatható olyan tevékenység, amely élovíz természetes voltát
veszélyezteti.

* Élovizekbe sem közvetve, sem közvetlenül nem juttatható szennyezo
anyag. Kivétel: folyóvizekbe, a kibocsátó forrásra megadott határértékig,
biológiai úton lebomló szennyezo anyagok.



ÉLOVIZEK MEDERALAKULATAINAK MEGORZÉSE



* Az élovizek természetes mederalakulatait a biológiai öntisztító
képesség fenntartása és a vízi élovilág sokféleségének megorzése érdekében
fenn kell tartani, ill. szükség esetén vissza kell állítani. Élovizek
forrásuktól az elso településig, övezeti besorolásuktól függetlenül
különleges védelmet élveznek: A mederalakulatot semmilyen okból nem szabad
megváltoztatni; semmilyen szennyezoanyag nem bocsátható be, sem közvetve,
sem közvetlenül; a vizet kíséro természetes társulást sem területi
nagyságában, sem jellegében nem szabad megváltoztatni. Ha az eredeti állapot
már nem áll fenn, a rekultiváció során, a meder-rekultiváció mellett
biztosítani kell a meder középvonalától számított ötven-ötven méter
távolságon mind a jobb-, mind a bal-parti területeken az eredeti társulások
visszaállításának vagy visszaállásának feltételeit.

* Vízkivétel (beleértve a forrást is) csak olyan mértékben
engedélyezheto, amely az élovíz természetes voltát nem veszélyezteti. A
vízkivételt minden esetben egyedileg kell engedélyezni, tekintettel az adott
élovíz jellegére, ökológiai feltételeire. Olyan intenzív vízkivétel nem
engedélyezheto, amely a forrás kifolyásának mennyiségét, akár csak
idolegesen is meghaladja, és veszélyezteti a forrás vízgyujtojének eredeti
vízháztartását és természetes élo közösségeit.

* Településeken keresztül vezeto vízfolyás partját úgy kell kialakítani,
hogy a partok lehetoséget adjanak egy a vízfolyást kíséro, összefüggo zöld
felület kialakítására. Ilyen élovízbe semmilyen ipari vagy kommunális
tevékenységbol származó hulladék nem juttatható, csak tisztított szennyvíz,
egyedileg megállapított határértékek szerint.

* Állóvízbe semmilyen szennyezo anyag nem juttatható. Állóvizek partjain
a víz szélétol számítva legalább 25 méter természetes zöld felületet kell
létrehozni az állóvíz teljes területén. A meglévo természetes felületek
nagysága ettol függetlenül fenntartandó.

* Élovizekkel kapcsolatos árvízvédelmet a fentiek figyelembevételével
kell végezni.

* Élovizekbe idegen fajokat betelepíteni tilos. Kivétel: ha a fajjal való
gazdálkodás indokoltan része a fenntartható gazdálkodásnak, a betelepítést
hatásvizsgálat elozte meg, s a faj egyedeinek helyben tartása biztosítható.



AZ ERDOGAZDÁLKODÁS SZABÁLYAI



* Fenntartható gazdálkodási övezetben csak természetes vagy
természetszeru, vagy rekonstrukcióra kijelölt erdok sorolhatók. Természetes
vagy természetszeru az az erdo, amely az ökotípus erdo fajösszetételének
megfelelo heterogén faji összetételu, vegyes korosztályú.

* Fenntartható gazdálkodási övezetbe sorolt erdokkel csak természetszeru,
többcélú erdogazdálkodást szabad folytatni. Ez azt jelenti, hogy fenn kell
tartani az ökotípusra jellemzo faji és korosztályi összetételt, és össze
kell hangolni a természetvédelmi, fatermesztési és üdülési (rekreációs)
érdekeket. Az ilyen gazdálkodás érdekében a következo tevékenységek
korlátozandók vagy tiltandók: tarvágás; monokultúrás erdok létrehozása;
tájidegen, nem oshonos fajok telepítése; biológiai úton nem bomló vegyszerek
használata; a kitermelt fa kiközelítését szolgáló feltáró utak létesítése;
az ökotípus társulások idegen állományokra való cseréje; az erdok
vízháztartását megbontó vagy befolyásoló intézkedések, mint útbevágások,
lecsapolások, vízkivétel intenzifikálása, stb.



INFRASTRUKTÚRA-LÉTESÍTÉS SZABÁLYOZÁSA



* Új utak fenntartható gazdálkodási övezetben csak különleges körülmények
között létesíthetok.

* Új út létesítésére engedély csak akkor adható ki, ha az olyan meglévo
utat vált ki, amely veszélyeztet valamilyen fontos ökológiai értéket, és az
új út vezetése nem sért különösebb ökológiai értékeket.

* Új út létesítésére engedélyt a felügyeleti szerv csak környezeti
hatásvizsgálat alapján adhat ki. A hatásvizsgálatnak fel kell tárnia a
célzott terület faj- és egyedszám készleteit, a bio-diverzitás állapotát, az
ökológiai folyosók helyzetét, a meglévo terheléseket, a várható terheléseket
és azok hatásait.

* Az út koronaszélességének és forgalmának függvényében az út
kíséro-szegélyeként ún. zöld folyosókat kell kialakítani. A zöld folyosók az
utat és környezetét elválasztó, természetes elemeket tartalmazó formációk,
amelyek megsemmisítik az út kedvezotlen környezeti hatásait.

* Az utakon az ökológiai folyosók elhelyezkedésének figyelembevételével
haránt-átvezetéseket kell tervezni, a domborzatnak megfeleloen. Az
átvezetéseket egyedi tervdokumentáció alapján a szakhatóság engedélyezi.

* Vízfolyások átvezetésénél nemcsak a víztestet, hanem az azt kíséro
természetes társulásokat is át kell vezetni. Az átvezetés legalább olyan
széles legyen, mint az átvezetést megelozo természetes mederszélesség
háromszorosa.

* Fenntartható gazdálkodási övezetben létesítendo és meglévo utak
kivilágítása a csomópontok és létesítmények kivételével tilos. Az ilyen
helyeken sem alkalmazhatók ultraibolya színképu lámpák.

* Fenntartható gazdálkodási övezetben lévo utakat 15 éven belül a
fentieknek megfeleloen át kell alakítani.



A SZÁLLÍTÁSI INFRASTRUKTÚRA KIÉPÍTÉSÉNEK SZABÁLYOZÁSA



* Fenntartható gazdálkodási övezetben a felszínen nem helyezhetok el
olyan szállítási létesítmények, amelyek sértik a tájképet (pl. légvezetékek,
olaj-, gáz- stb. szállító csövek).

* Szállítási létesítményeket az ökológiai feltételek zavarása nélkül,
egyedi tervezés és engedélyezés alapján lehet létesíteni.

* Az építéssel és üzemeltetéssel kapcsolatos zavaró hatásokat, vagy
havariák következtében eloálló környezeti károkat a létesíto vagy üzemelo
köteles azonnal megszüntetni, ill. a rekonstrukciót elvégezni.



A FAJOKKAL ÉS FAJTÁKKAL VALÓ GAZDÁLKODÁS SZABÁLYOZÁSA



* Fenntartható gazdálkodási övezetben minden faj védett, azok
kivételével, amelyeket a kérdéses terület esetében a szakhatóságok
egyeztetése alapján tételesen felsorolnak. A kivételezés oka lehet:
túlszaporodás, különös kártétel más élolényeknek vagy gazdálkodónak. A
kivétel engedélyezését a szakhatóságtól kell kérni. Direkt
állományszabályozás a táplálékláncban felhalmozódó, biológiai úton le nem
bomló mérgekkel tilos.

* Fenntartható gazdálkodási övezetben tiltottak az elozoekben nem
szabályozott olyan tevékenységek, amelyek megváltoztatják a meglévo vagy
újonnan kialakított természetszeru élohelyeket, ill. azok jellemzo faji
összetételét. Ilyen övezetekben a megengedett és szabályozott emberi
tevékenységen kívül tilos minden olyan tevékenység, amely a fajok és
egyedeik életkörülményeit vagy létét veszélyeztetik.



FENNTARTHATÓ TELEPÜLÉSEK SZABÁLYOZÁSA



Fenntartható település területhasználata során a nem települési célra
használt, de közigazgatása alá tartozó területen betartatja a fenntartható
gazdálkodási övezetekre vonatkozó szabályozást.

* A település céljára használt területeken (lakóházak, közterületek,
létesítményi területek) 30% zöldfelületet biztosít. (Ebbe beleértendok a
lakóházak kertjei és a közhasznú zöldterületek.) A zöldfelület rendszerét
úgy alakítja ki, hogy zöld folyosókat biztosít a vonalas létesítmények
mentén.

* Közigazgatási területén kijelöli a védett zónába tartozó területeket és
azok fenntartásáról és fejlesztésérol gondoskodik.

* Közigazgatási területén nem engedélyezi mérgezo (toxikus) szereknek a
környezetbe való jutását.



A TURIZMUS SZABÁLYOZÁSA



* A fenntartható gazdálkodási övezeteket turisták szabadon látogathatják,
ideiglenes vagy hosszantartó korlátozást a szakhatóság indokolt esetben
rendelhet el.

* A turizmus érdekeit szolgáló létesítmények kiépítésére és
üzemeltetésére a fenntartható gazdálkodási övezetekre vonatkozó szabályok
vonatkoznak.

* A turizmus szabályozásának alapelve: nem változtathatja meg azt az
értéket, amely létrehozta. Ennek értelmében tilos az élohelyeket, értékeket
veszélyezteto túlhasználat vagy a tájképet rontó létesítmény elhelyezése.



INTENZÍV HASZNÁLATÚ TERÜLETEK



Minthogy intenzív termelés sem folytatható a természet fenntartása nélkül, e
területen a következo korlátozások érvényesek:

* Nem szabad olyan tevékenységet folytatni, amely veszélyezteti a védett,
vagy fenntartható gazdálkodási övezeteket, azaz, megváltoztatja ökológiai
körülményeiket. Ezért minden területfejlesztési döntéssel kapcsolatban ilyen
irányú környezeti hatásvizsgálatot kell elrendelni.

* Mezogazdasági tevékenységgel kapcsolatban tilos a tarlók és a
terménymaradványok szabadtéri égetése.

* Ipari tevékenységgel kapcsolatban a hatóság minden esetben megállapítja
a kibocsátási (emissziós) határértékeket. Természetidegen, mérgezo (toxikus)
anyagok lerakása vagy tárolása csak erre a célra kialakított helyen
történhet, a természetet nem veszélyezteto módon.

* Bányászat csak szakhatóság által elfogadott rekultivációs terv
birtokában folytatható, a rekultiváció folyamatos.

* Zöld folyosókat kell létesíteni a következo esetekben: külterületi
útvonalak mellett fa-, vagy bokorsorokat; vízfolyások mentén a vízfolyás
átmérojének háromszorosán; monokulturális mezogazdasági területeken legalább
500 hektáronként kell elválasztó fa- vagy bokorsorokat létesíteni legalább 5
méteres szélességben.

* A töredék élohelyeket fenn kell tartani.

Védettek a törvénnyel ilyennek minosített fajok, valamint minden olyan faj,
amely élettevékenységével nem veszélyezteti az emberi tevékenység célját. Az
ilyen fajokat nem szabad ok nélkül elpusztítani vagy veszélyeztetni.



3. A gazdasági rendszerváltás

sarkalatos intézkedései

és a hatalomváltás menete



Ebben a fejezetben olyan nem-gazdasági intézkedéseket is
tárgyalunk,

amelyek nélkül a gazdasági rendszerváltás nem valósítható meg.



Az EU-jogrend tiltja, hogy a tagállamok olyan gazdaságpolitikát
folytassanak, amely megkülönbözteti a saját (honi) és külföldi (bár EU-n
belüli) árukat, tokéket, gazdasági szereploket. Más szóval: tiltja a hazai
gazdaságot védo (protekcionista) gazdaságpolitikát. Hazai gazdaságunkat
azonban - mint látni fogjuk - e szabályok betartásával is megvédhetjük. A
védelmet jelentos mértékben az országos és helyi közhatalomnak kell - a mögé
felzárkózó állampolgárokra támaszkodva - megszerveznie, és ezt megtehetik
olyan eszközökkel, amelyek alkalmazását az EU-jog nem tiltja. Ilyen
eszközöket ismertetünk a következokben.



3.1 Föld- és piacvédelem az EU-joggal összhangban



SZÖVETKEZETI HÁLÓZAT



A vidéki gazdasági szereplok zöme - állami és önkormányzati ösztönzéssel és
szervezési segítséggel - szövetkezeti formába (helyi általános
szövetkezetekbe, és regionális termékpálya-szövetkezetekbe) tömörül. Ezeknek
az uniós jog nem tiltja a versenytársaiktól való védekezést. Ezzel a
szervezeti átalakulással a gazdaság fontos területein lényegében
megvalósítható a hazai termeloket és fogyasztókat védo és támogató
(protekcionista) gazdaságpolitika, minthogy lehetové válik,

* hogy az állam a szövetkezetek számára intézményesített
hitelkonstrukciókkal (jogilag nem, de ténylegesen) elonyben részesítse a
hazai mezogazdasági és kisipari-háziipari termeloket, hiszen multik nem
alakíthatnak szövetkezeteket;

* hogy az agrárszövetkezetek jelentos EU-támogatást kapjanak, például
beruházásaikhoz 50%-os vissza nem térítendo támogatást, és még 30% hitelt
(persze, ennek feltétele a népet szolgáló közhatalom is);

* hogy egy országos bolthálózat tagjai termékpálya-szövetkezetekkel
olyan szerzodéseket kössenek, amelyek folytán országosan elonyben részesítik
a szövetkezeti (értsd: magyar) termékeket;

* hogy a közhatalom olyan utalványokkal adjon többletjövedelmet
munkavállalóinak, nyugdíjasainak és segélyezettjeinek, amelyek csak
termékpálya-szövetkezetekkel szerzodött boltokban válthatók be.



(Az utóbbi két pont részleteit megtalálja az olvasó A Szent Korona népe
kelet és nyugat között címu füzetben, Drábik János cikkében, az ú.n. Fehér
Program ismertetése keretében. A Fehér Program szerint a költségvetésbol
származó jövedelmeket négy éven keresztül évi 20%-kal kell emelni. Ennek egy
figyelemre méltó eloképérol kaptunk hírt a: "Szingapuri szerkezetváltás"
/Figyelo 1981.4.22./ c. cikkben: "A kormány . 1979-ben elrendelte a bérek
három éven keresztüli évi húszszázalékos emelését annak érdekében, hogy a
magas élomunka-igényu, de alacsony 'muszaki tartalmú', feldolgozottsági fokú
termékek gyártását megszüntessék, és a termelési tényezoket a nagyobb
hozzáadott értéku áruk eloállítására csoportosítsák át.")

Ez a szervezeti átalakulás lehetové teszi a magyar föld megvédését is.
Ennek kézenfekvo módja: a szövetkezeti alapszabályok eloírják, hogy a tagok
földjeiket csak a szövetkezeten belül (a szövetkezetnek vagy más
szövetkezeti tagnak) adhatják el vagy adhatják bérbe, kilépéskor pedig fel
kell ajánlaniuk ilyen vevonek eladásra. (Mindez addig történik így, amíg az
EU-jog megakadályozza, hogy az önkormányzatok elovételi jogot kapjanak.)



MIT VÁRHATUNK A HELYI ÁLTALÁNOS SZÖVETKEZETEKTOL?



A hálózat-szervezés eredményeképpen falvanként, kisvárosonként alakul
egy-egy általános (értékesítési, beszerzo, fogyasztási, és
hitel-)szövetkezet, amely fokozatosan a lakosság túlnyomó részét - mint
termelot, értékesítot vagy mint fogyasztót - tagként magában foglalja, és
amely szerzodéses kapcsolatban van a település önkormányzatával is. Egy
ilyen szövetkezet - mint látni fogjuk - alkalmas lehet arra, hogy a
településen

* jelentosen növelje a foglalkoztatottságot;

* legalább 10-20%-kal csökkentse és e szinten tartsa az alapveto
élelmiszerek árát;*

* jelentosen növelje a helyi termelok számára az értékesítési
biztonságot és a felvásárlási árszínvonalat;*

* az alapellátás területén megvédje a termeloket az import-áruk
dömpingjétol és mind a termeloket, mind a fogyasztókat a multik
túlhatalommal való visszaéléseitol; és

* rendszeresen megújuló forrásokhoz segítse az önkormányzatot, amelyeket
a település fejlesztésére és/vagy az önkormányzattól húzott fizetések
emelésére fordíthat;

mégpedig mindezt az EU jogrenddel összhangban.



VÁSÁRLÁSI UTALVÁNYOK



A helyi általános szövetkezet - az önkormányzat éves helyi adóbevételének
megfelelo összegben - vásárlási utalványokat (helyi fizetoeszközt) bocsát ki
a tagok közötti teljesítménycsere közvetíto eszközeként. (Ezt a továbbiakban
VU-nak rövidítjük.) Ezt az önkormányzat adófizetésként vagy bérlemények
bérleti díjaként elfogadja 1VU=1,1Ft ______________

*Egy példa a lehetoségekre: 1939-ben 1 kg búzáért 20 fillért adtak, 1 kg
kenyér 38 fillérbe került. A szorzó tehát kb. 2 volt. 2004-ben 1 kg búzáért
25 Ft-ot adtak, 1 kg kenyér 200 Ft-ba került. A szorzó: 8! A szövetkezeten
belül ez ismét sokkal kisebb lehet.

értékben. Ez nyilván keresletet támaszt a VU iránt. Ellentételként a
szövetkezet - településfejlesztési célra - az önkormányzatnak átad annyi
VU-t, amennyi a szövetkezeti bolt VU forgóalap-szükséglete fölött fönnmarad.



ÁRUKÍNÁLAT TEREMTÉSE



A szövetkezet a szövetkezeti boltnak forgóalapként annyi VU-t ad, ami
szükséges ahhoz, hogy a helyi termeloktol keresett árukat vásároljon. Az így
beszerzett helyi árukat a fogyasztók forintért, vagy VU-ért egyaránt
megvásárolhatják, ez utóbbi esetben 1VU=1,1Ft átszámítással (tehát 10%-os
megtakarítással). Ez is növeli a VU iránti keresletet.



ÁRUKERESLET TEREMTÉSE



Hogyan jön létre a vásárlási utalványokkal való fizetés képessége, a "VU
vásárlóero"? Ennek több módja van:

* Az önkormányzat a közmunkáért fizetett bérek és a segélyek egészét
vagy egy részét VU-ban fizeti.

* Az önkormányzat a költségvetésébol a közalkalmazottaknak a törvényesen
kötelezo fizetés fölött fizetéstöbbletet adhat VU-ban.

* A szövetkezeti bolt a termeloknek VU-val fizet az átvett árukért,
1Ft=1,1VU átváltással, hogy a termelo szívesen adja áruját VU-ért.

* A szövetkezet - az e célra rendelkezésére álló VU-összeg erejéig -
tagjainak elad VU-t Ft-ért, vagy Ft-ot VU-ért, 1VU=1Ft átváltással. Ez arra
ösztönöz, hogy a tagok Ft-keresetük egy részéért is VU-t vásároljanak,
hiszen a boltban 1VU=1,1 Ft. (Ha például egy üveg lekvár ára 330.- Ft, azt
300 VU-ért is meg lehet vásárolni.)



A JOBB ÁRAK FORRÁSA



A szövetkezeti boltnak módja van arra, hogy jobb felvásárlási árakat, és
jobb eladási árakat állapítson meg, mint a szövetkezeten kívüli világ, mert
kimarad a közvetíto kereskedelem.



A HELYI TERMÉKEK ELONYE



A szövetkezeti boltban minden áru forintért is kapható, de a szövetkezeti
áruk VU-ért is megvásárolhatók, mégpedig 1VU=1,1Ft átváltással. Ez arra
ösztönöz, hogy a vevok "import"-áru helyett - ha van, szövetkezeti árut
vásároljanak, és hogy szívesen fogadjanak el teljesítményükért bárkitol
VU-t.



FORGÁSBIZTOSÍTÁS



A VU forgásbiztosított fizetoeszköz, ugyanis olyan vásárlási utalvány, amely
csak a szerzés hónapjának utolsó napjáig érvényes, de érvénye minden hónap
végén egy hónappal meghosszabbítható olyan módon, hogy tulajdonosa vesz a
szövetkezettol egy bélyeget, és az utalvány hátára ragasztja. (Ezt a
technikát az 1930-as években, az ausztriai Wörgl-ben - S.Gesell nyomán -
sikeresen alkalmazták, de ma már elektronikus eszközökkel is kiváltható.) A
felragasztandó bélyeg értéke az adott utalvány értékének 1%-a. Ez arra
ösztönzi a VU-tulajdonosokat, hogy mennél elobb túladjanak VU-jukon, így
jelentosen megnöveli a VU forgási sebességét, és gyakorlatilag kiküszöböli a
VU "szalmazsák alatti" felhalmozását, ami jelentos bizonytalansági tényezo
lenne a helyi gazdaság számára.



MEGTAKARÍTÁS ÉS HELYI HITEL



Ha egy VU-tulajdonosnak éppen nincs annyi vásárolni valója, mint amennyi
VU-ja van, nyilván szívesen kölcsönadja annak, aki - pl. vállalkozási
célra - igényli. Akár kamatot sem kér, hiszen a kölcsönt lejáratkor teljes
értékben visszakapja, míg ha nála marad, havonta 1%-ot rá kell költenie,
hogy értékét megorizze.

Ha nincs ilyen közvetlen hiteligénylo a VU-tulajdonos környezetében, vagy
fél, hogy nem fogja visszakapni a kölcsönt, takarékbetétet nyithat a
szövetkezetnél (ezért ez "hitelszövetkezet" is), amelybe - mondjuk - egy
éves lekötéssel elhelyezheti VU-ját. A takarékbetétekre betett összegeket a
szövetkezet hitelezi ki az igénylo vállalkozó tagoknak. (Ha bármilyen
törvényes korlát miatt a települési szövetkezet nem muködhet
hitelszövetkezetként, ez úgy hidalható át, hogy a települési szövetkezet
szerzodéssel igénybe veszi egy közeli takarékszövetkezet ilyen
szolgáltatását méltányos díjazás ellenében.)



AZ INFLÁCIÓ MEGKERÜLÉSE



Ha a forint - mint évek óta - továbbra is hónapról-hónapra veszít értékébol,
a szövetkezeti tagok ezt helyi termékek vásárlása esetén nem érzik. A
szövetkezet ugyanis hónapról-hónapra figyeli, hogy a környéken az alapveto
termékek forint-ára hogyan alakul, és ha no, akkor a szövetkezet ugyanilyen
mértékben növeli a VU átváltási szorzóját a forinthoz képest. (A VU-ban
számított ár tehát nem no.) Az infláció tehát a szövetkezeti áruk körében, a
VU-val vásárlók számára megszunik.



KÖZÖSSÉGI FELHALMOZÁS



A rendszerben két helyen jön létre közösségi felhalmozás:

* Az önkormányzatnál felszabadulnak azok a forint-költségtételek,
amelyek VU-val fedezhetok.

* A szövetkezeti boltnál az árrésbol - a termelonek és a vásárlónak
adott elonyök mellett is - kalkulálható nyereség.

E felhalmozások fejlesztésre és a település lakói jövedelem-növelésére
fordíthatók.



3.2 Munkahelyvédelem az EU-joggal összhangban



MUNKAHELYVÉDELMI TÖRVÉNY



A multik munkahelyeink elleni hadjárata már évek óta folyik. Nap mint nap
újabb gyárbezárásokról ad hírt a sajtó. A multik - monopolérdekeik
szolgálatában - sorozatosan megszüntetik, olcsóbb béru országba viszik át
itteni üzemeiket. Ezzel fokozzák profitjukat - és a hazai munkanélküliséget.
Ezt a folyamatot állítja meg a gazdasági rendszerváltás keretében hozandó
munkahelyvédelmi törvény. Ez kialakítható úgy, hogy ne ríjon ki az
észak-atlanti körhöz tartozó fejlett államok sok évtizedes gyakorlatából, ne
ütközzék az EU-jogba.

(Mivel egy ilyen törvény megalkotása a gazdasági rendszerváltás
idején nagyon sürgos lesz, a Fennmaradás Muhely keretében elkészült a
törvény teljes szövegének tervezete. Lásd a Leleplezo c. negyedéves
könyvújság 2001/1 számában.)

A munkahely-védelmi törvény kettos feladatot valósít meg:

* Megmenti a privatizáció következtében még meg nem szüntetett
munkahelyeket, valamint a már megszüntetett, de még le nem szerelt üzemeket.

* Megelozi egy elojogait veszélyeztetve látó tulajdonos részérol az olyan
zsarolást, hogy elojogai elvesztése esetén megszünteti (ill. más országba
telepíti át) üzemét, és vele a munkahelyeket.



A törvény a húsznál több munkavállalót foglalkoztató cégek és telephelyek
tulajdonosait kötelezi, hogy a megszüntetés szándékát (ill. a már leállított
telephelyet) jelentsék be a területi önkormányzatnak. (A bejelentést más
érintett is megteheti.) Az üzem jelentoségétol függoen a települési vagy a
megyei önkormányzat biztost nevez ki, aki a termelo egység újraélesztése
érdekében átmenetileg átveszi a tulajdonosi jogok gyakorlását. A biztos
gondoskodik új potenciális tulajdonosról. Ez mezogazdasági terméket
feldolgozó egység esetében a nyersanyag-termelok szövetkezete, egyébként
pedig a munkavállalókból alakuló MRP- (Munkavállalói Résztulajdonosi
Program) szervezet. A biztos a potenciális tulajdonossal közösen gazdasági
tervet dolgoz ki, amely - megalapozottan - eloirányozza a termeloegység
bizonyos átmenet utáni veszteségmentes muködését. E terv alapján az állam a
termeloegységet kisajátítja. A kisajátítás összege az egységhez tartozó
ingatlanok és ingóságok piaci értéke, de legfeljebb a privatizációkor a vevo
által fizetett összeg valorizálva. (A tulajdonos a kisajátítási összeget
bíróságon megtámadhatja, de ennek nincs halasztó hatálya.)

A gazdasági terv szélesköru megvitatása után az illetékes
hatóság az egységet az átvevo el nem idegenítheto tulajdonába adja. Az
induláshoz az átvevo kamatmentes újjáélesztési hitelt kap. Amikor az átvevo
irányító szervezete felállt és munkához lát, a biztos szerepe megszunik.



NEM KOMMUNISTA ÁLLAMOSÍTÁS!



Felmerülhet a kérdés: Megint államosítsák a gyárakat, mint a kommunisták?
Itt azonban egészen másról van szó. Az igaz, hogy az államnak kell fellépnie
a szuverenitására támaszkodva, de egészen más módon és más eredménnyel, mint
ahogy a kommunisták tették. Éppen a multik monopóliumainak a terjeszkedése
az, ami félelmetes analógiát mutat a kommunista államosítással: egész
ágazatok, egész országok, régiók, földrészek kerülnek kis számú, de nagy
hatalmú ember uralma alá. Ezt a hatalmat pedig a demokrácia eszközeivel
egyre kevésbé tudja ellenorizni és befolyásolni az állampolgárok közössége.
(Nem hiába minosíti számos társadalomtudós a "létezo szocializmus" volt
rendszereit államkapitalista rendszereknek.) Az itt javasolt
munkahelyvédelmi törvény - amellett, hogy megakadályozza a munkahelyeknek a
magyar társadalom kárára való megszüntetését - a multik antidemokratikus
centralizációjával szemben a dolgozó emberek önigazgató közösségeinek
rendelkezése alá helyezi saját munkahelyeiket, amely közösségek szabadságát
csak a közérdek (a többi közösség, illetve a nagyobb, befoglaló közösség
érdeke) korlátozza.



3.3 Tiszta lap a közéletben: tényfeltárás,

vagyonelszámoltatás, felelosségre vonás,

beleértve a privatizációs bunök feltárását is



TÉNYFELTÁRÁSI TÖRVÉNY



E törvény célja az 1989-ben kezdodött és a fordulatig tartó átmeneti
korszakban muködött vezeto közhivatalnokok, közhatalmi döntéshozók,
települési és megyei önkormányzati és országgyulési képviselok, rendorök,
ügyészek és bírók (gyujtoszóval: közéleti szereplok) által elkövetett,
büntetlenül (vagy arányos büntetés nélkül) maradt törvénysértések
megállapítása, és a megfelelo felelosségre vonás.

Az eljárás hivatalból, vagy állampolgári bejelentés alapján
indul meg. Az eljárások nyilvánosak. A megállapított törvénysértések
elkövetoire ki kell szabni a Bünteto Törvénykönyv szerinti büntetést. Ha a
cselekmény elévülés miatt nem büntetheto, a vizsgálat eredményét akkor is
nyilvánosságra kell hozni, annak érdekében, hogy ezt azok, akik a vizsgált
személy további közéleti szereplésével kapcsolatban döntéseket hoznak,
figyelembe vehessék.

A vizsgált személy által törvénysértoen szerzett vagyont,
illetve annak felkutatható részét el kell kobozni, akkor is, ha ez a vagyon
idoközben más tulajdona lett. (Azon jogelvhez híven, hogy törvénysértéssel
közvetve sem lehet tulajdont szerezni.)

A tényfeltárás során a privatizációs bunök számonkérése is
megtörténik. A privatizációt maga Suchman Tamás privatizációs miniszter a
következoképpen jellemezte: "Az tény, hogy az elmúlt években számtalan rossz
privatizáció történt, amelyek során egész ágazatok szuntek meg, vagy a
befektetok csak piacot vásároltak, illetve, ahol az indokoltnál nagyobb
arányú létszámcsökkentés következett be. A legnagyobb gondnak azonban azt
tartom, hogy a vagyon nem a magyar viszonyoknak megfelelo értéken, hanem
jóval alatta kelt el." (Magyar Nemzet 1996.3.20.) Mindez számos nyilvánvaló
törvénysértéssel ment végbe, amelyet már megnyert próbaperek is igazolnak.
(A sajtó hírt adott arról, hogy a lengyel kormány - nemzeti érdekekre való
hivatkozással - 350 <lezártnak hitt> privatizációs ügyet vizsgált meg. -
Figyelo, 1996.2.22.)



KÜLÖNLEGES ÜGYÉSZI-BÍRÓI SZERVEZET



A tényfeltárásra olyan ügyészséget és bíróságot kell létrehozni, amelynek
tagjai a pártállam idején nem voltak sem bírók, sem ügyészek, és nem
töltöttek be közhatalmi vagy pártfunkciót sem. A tényfeltárás tehát szorosan
kapcsolódik az igazságügyi apparátus megtisztításához. (Lásd a 3.4 pontot.)



VAGYONELSZÁMOLTATÁSI TÖRVÉNY



Ez a törvény eloírja, hogy a tulajdonosoknak ésszeru határidore bevallást
kell szolgáltatniuk minden olyan vagyontárgyukról, amely a tisztes polgári,
családi életvitel szükségleteit meghaladja (elismert szükségletnek tekintve
pl. egy közepesnél nem értékesebb autót, családi házat és nyaralót is), és
minden 1 millió forintot meghaladó követelésükrol. Az elso fokú rokonságban
lévok vagyonát a bevallási küszöb megállapítása szempontjából összevontan
kell megállapítani. A vagyonbevalláshoz nyilatkozatot kell csatolni arról,
hogy a vagyon milyen jogcímen került a tulajdonoshoz, illetve ajándékozás
esetén az ajándékozóhoz.



KÜLÖNLEGES SZERVEZET, HATÁRIDOS ELJÁRÁS



A vagyon-rendezéshez kello számú vagyonvizsgáló bizottságot kell létrehozni,
részben az Adó- és Pénzügyi Ellenorzo Hivatal (APEH) és az Állami
Számvevoszék állományából, részben erre jelentkezo ügyvédekbol,
könyvszakértokbol és laikus népi ülnökökbol. Ez utóbbiakat elsosorban az
egyetemek közgazdasági és jogi kara végzos hallgatói közül kívánatos
toborozni.

A vagyonvizsgáló bizottságok által feltárt buncselekmények, és a
bizottságok megállapításaival szembeni fellebbezések elbírálására kello
számú rendkívüli gazdasági bíróságot kell felállítani.

A vagyonvizsgáló bizottságok, a rendkívüli gazdasági bíróságok
és kisegíto apparátusuk létszámát és muködésük szabályait úgy kell
megállapítani, hogy ez a szervezet a vagyonbevallásokat kb. egy év alatt
feldolgozhassa. A vagyonvizsgálat eredményeképpen a kincstár javára el kell
kobozni minden olyan vagyont, amelyrol bebizonyult, hogy keletkezésekor nem
tettek eleget az akkor érvényben volt adózási kötelezettségnek, vagy más
törvénysérto cselekedet révén jött létre.

Ha vagyonvizsgáló bizottságnak vagy rendkívüli gazdasági
bíróságnak eltitkolt (be nem jelentett) vagyontárgy kerül tudomására, a
bizottság ill. a bíróság a vagyontárgyat a kincstár javára elkobozza.

Az elkobzott vagyontárgyak értékét a kincstár elsosorban azoknak
a kamatozó állampapíroknak ido elotti visszavásárlására fordítja, amelyek
törvényes eredete a vagyonrendezés során igazolódott. (Ez segíti az
adósságválságból való kilábalást.)



3.4 Tiszta lap az igazságügyben



A Tényfeltárási Törvény hatálybalépése idején muködo ügyészekre és bírókra
vonatkozóan hivatalból le kell folytatni a törvényben eloírt eljárást. (A
tényfeltáró bíró például bunpártolást állapíthat meg abban az esetben, ha
egy ügyész megalapozott bejelentést kapott, de megtagadta a nyomozás
megindítását; ha egy eredményes nyomozás után bírói szakba került ügy
folytatása elfogadható indok nélkül elhúzódott vagy megszunt; ha dönto
iratok "elvesztek", stb.) Az eljárás során elmarasztalt ügyészek és bírók
természetesen a továbbiakban nem tölthetnek be szerepet az igazságügyben,
akkor sem, ha cselekedetük elévülés miatt nem büntetheto, vagy ha a
kiszabott büntetést letöltötték.

A megtisztítással várhatóan megjavulnak a hivatását betölto
igazságszolgáltatás személyi feltételei. Emellett a jogi feltételek is
javításra szorulnak, legalább két területen:

/a/ Ésszeru, szankcionált idohatárt kell szabni a jogi
eljárásoknak. Ott, ahol ennek intézményi (pl. létszám) feltételei vannak, e
feltételeket is meg kell teremteni.

/b/ Érvényesíteni kell a pótmagánvád jogintézményét, amelynek
keretében bármely állampolgár a közérdek sérelmének gyanújával akkor is
kezdeményezhet bírói eljárást, ha az ügyészség a kezdeményezést megtagadja.

/c/ Az igazságszolgáltatás állampolgárok által való
igénybevételének költségeit úgy kell fedezni, hogy az igazságszolgáltatás
igénybevétele a vagyontalan vagy csekély jövedelmu állampolgárok számára ne
jelentsen anyagi megterhelést.





3.5 Az adósságcsapda felszámolása



MI AZ ADÓSSÁGCSAPDA?



A pénz urai az emberiség uralmuk alá került részétol - köztük a magyar nép
nagy többségétol - elveszik munkája gyümölcsének (nemzeti összjövedelmének)
mintegy harmadát, és kényszerítik az e helyzetet fenntartó
gazdaságpolitikára. Ennek alapveto technikája az eladósítás, amelynek
végállapota az adósságcsapda.

Ha egy ország vezetoi - bármi okból - azt akarják, hogy nagyobb legyen az
ország fogyasztása, mint termelése, két dolgot tehetnek: /1/ eladják a
nemzeti vagyon megfelelo részét, vagy /2/ (kamatozó) hitelt vesznek fel. Az
ok lehet "jó" is, "rossz" is. Pl. "jó okok": természeti csapás
következményeinek enyhítése; védekezo célú fegyverkezés; a hatékonyságot
javító beruházás; "rossz okok": hódító célú fegyverkezés, hatékonyságot
rontó beruházás, a vezeto réteg korrupt jövedelmének, vagyonának növelése..

Az adósság törlesztésének és a kamatok megfizetésének forrása
lehet: /1/ az átmeneti nehézség után megnövekedo, a fogyasztást túlhaladó
termelés (ennek következtében a külkereskedelmi mérleg és a fizetési mérleg
többlete), vagy /2/ újabb kölcsön. Akkor beszélünk adósságcsapdáról, ha az
ország (általában: az adós) a törlesztést és kamatfizetést már csak újabb
kölcsönbol tudja teljesíteni. Ez egyben a kiszolgáltatottság ugrásszeru
megnövekedését is jelenti, mert az újabb hitelt a hitelnyújtók olyan
feltételekhez köthetik (és többnyire kötik is), amely a hitelnyújtónak
gazdasági elonyt ad az adós rovására (még a legenyhébb, hogy az új kölcsön
kamata magasabb, mint a lejárt kölcsöné volt), amivel, persze, egyre
szorítóbbá válik a csapda. (E feltételek megszabója és ellenore foleg a
Nemzetközi Valutaalap /IMF/.)



A MAGYAR ADÓSSÁGCSAPDA TÖRTÉNETE



Drábik János idézi az Magyar Nemzeti Bank Muhelytanulmányok c. kiadványa
1993/2 számának 56. oldaláról: "az idoszak egészét tekintve [az 1973-tól
1989-ig terjedo idoszakról van szó - D.J.] mintegy 1 milliárd dollár
forrásbevonás . az ezt többszörösen meghaladó, összesen 11 milliárd dollár
halmozott kamatkiadással járt." Drábik hozzáfuzi, hogy e tizenegyszeres
túlfizetés ellenére az adósság 1989-re 21 milliárd dollárra növekedett.
Ezután történt a nemzeti vagyon 80%-ának kiárusítása azzal, hogy ebbol kell
csökkenteni az adósságot és fizetni a kamatokat. Ennek ellenére az
adósságteher 2001-re már 80 milliárd dollárra növekedett. (Leleplezo 2001/4
54.old.). Amíg a magyar társadalomnak évente át kell adnia ellenszolgáltatás
nélkül mintegy 8 milliárd eurót - vagyis 2000 milliárd forintot - hozam,
adósságtörlesztés és kamatfizetés formájában a pénzvilágnak, addig kormányok
jöhetnek-mehetnek, de a rendszerváltás veszteseinek szegénysége marad.
(Drábik János: Várjuk a zárszámadást Leleplezo 2002/osz.)



LEHET-E KILÁBALNI?



Bokros Lajos úgy nyilatkozott, hogy az adósságcsapdából nem lehet kilábalni,
de gazdaságunk megerosödvén egy ido után - szerinte - már alig érezzük majd
tehernek a sarc fizetését. ("Lesz-e folyamatos, egyensúlyorzo
gazdaságpolitikánk?" Magyar Nemzet 1995.8.19.) Az így vélekedok fo érve: ha
adósságkönnyítést kezdeményeznénk, az jelentosen rontaná gazdasági
helyzetünket.

Ezzel szemben például Nagy Pongrác rámutat arra, hogy "mialatt az
adósság-elengedésben részesült országok piaci hitelképességi minosítése
30%-kal javult, az adósságot pontosan fizeto Magyarországé éppen 30%-kal
romlott." Továbbá: a vizsgált "22 adósságkedvezményben részesült ország
közül 16-nak jobb a gazdasági teljesítménye, mint az adósságot pontosan és
rendületlenül fizeto Magyarországé." ("Hogyan /nem/ oldódhat meg az
adósságprobléma?" Magyar Nemzet 1995.11.21.) "A huszadik század végén . már
csak két olyan ország van, amely nem kért valamilyen külföldi
adósság-elengedést, - csökkentést vagy átütemezést: Peru és Magyarország."
(Antalóczy Zoltán, Magyar Nemzet 1995.8.14.) Nem állunk tehát egyedül azzal
az álláspontunkkal, hogy igenis lehetséges hozzányúlni az adósságcsapdához.
A hogyanra egyfajta választ adunk a következokben.



EGY KILÁBALÁSI FORGATÓKÖNYV



A gazdasági rendszerváltás kormánya - amint megalkotta a Munkahelyvédelmi
Törvényt (lásd a 3.2 pontot) és felkészült végrehajtására -, a kül- és
belföldi államadósság-szolgálatot három évre felfüggeszti, és egyidejuleg
egy - jó elore kidolgozott - "államgazdálkodási tervet" terjeszt a hitelezok
("klubjai", képviseloi, stb.) elé. Ebben kimutatja, hogy a hazai
mezogazdaság valamint a kis- és középvállalkozások fellendítésével, a hazai
termelok hazai piacának helyreállításával, az indokolatlan import
megfékezésével, a munkahelyek megvédésével és a megszunt munkahelyek zömének
helyreállításával (3.1, 3.2 pontok); vagyonrendezéssel (3.3 pont); és
hasonló gazdaságpolitikai intézkedésekkel 3 éven belül jelentos többletet
hoz létre a nemzetközi kereskedelmi és fizetési mérlegben, és attól kezdve
évente a mindenkori pozitív pénzügyi egyenleg felét a fordulat napján
fennállott toketartozás, és annak a mindenkori londoni bankközi kamatláb
(LIBOR) szerinti kamatának törlesztésére fogja fordítani.



VÉDEKEZÉS AZ ESETLEGES EMBARGÓ (GAZDASÁGI ZÁRLAT) ELLEN



A gazdasági rendszerváltás kormánya felkészül arra, hogy az
adósrabszolgaságból való kiszakadás ellenhatásaképpen az adósságcsapda
fenntartásában érdekelt hatalmi körök esetleg gazdasági embargót (zárlatot)
szerveznek Magyarország ellen. Ezért jó elore kidolgozza a lakosság
létfontosságú termékekkel hazai forrásból való ellátásának tervét. Ezzel és
az adósságcsapda fenntartásában nem érdekelt államokkal folytatott eroteljes
gazdasági kapcsolatfejlesztéssel biztosítja azt az átmeneti idoszakot, amíg
az embargószervezok belátják, hogy nekik is érdekük a gazdasági
kapcsolatokat Magyarországgal mint egyenrangú, érdekeit megvédo partnerrel,
a kölcsönös elonyök alapján újra felvenni.

Számolnunk kell azzal is, hogy az adósságszolgálat
felfüggesztésének bejelentésére a gyarmatosításunkban érdekeltek zároltatják
a külföldi bankokban elhelyezett valutatartalékainkat. Erre is fel kell
készülnünk. Ilyen megelozo lépés lehet: a Magyar Nemzeti Bank külföldi
bankszámlákon elhelyezett valutatartalékainak még a felfüggesztés
bejelentése elotti feloldása, és a tartalék dollár-, márka-, jen- stb.
bankjegyekben való orzése. Készpénzzel ugyanis embargó esetén "fu alatt"
akár a "harmadik világon" keresztül is pótolhatjuk a kieso importból azt,
ami valóban létfontosságú.

Az import jelentos része a multik vámszabad-területi összeszerelo üzemeibe
érkezo alkatrészek, részegységek. Erre a behozatalra a multik ne a magyar
valutatartalékból igényeljenek külföldi valutát. Oldják meg saját
forrásaikból. Az import másik jelentos része élelmiszer. Ha ez elmarad,
nagyon jót tesz a magyar gazdáknak. Az autók, kozmetikumok és hasonlók
importját egy ideig tudjuk nélkülözni. A valóban fontos import megbénulását
tehát elkerülhetjük.

Arra is gondolnunk kell, hogy az exportunk mintegy 70%-a az
Európai Unióba megy. (Ez nagyobb egyoldalúság, mint amivel a Szovjetunióhoz
és a KGST-hez kapcsolódtunk!) Egy gazdasági embargó ezt is befagyaszthatja.
Ennek az exportnak a túlnyomó részét azonban a vámszabad területeinken
muködo multik bonyolítják le. Ezt nyilván nem fogják befagyasztani, mert ez
sokkal inkább a multikat sújtaná, mint a valódi magyar gazdaságot. Az igazi
magyar export befagyasztásával ideig-óráig okozhatnak nehézséget, de ez
áthidalható. A Nemzeti Banknál lévo külföldi bankjegy-tartalékból legalább
egy évig fedezni lehet - nem-ellenséges üzleti körökön keresztül - a nagyon
fontos importot. Addig pedig eroteljes gazdasági diplomáciával és
szervezéssel a nem-ellenséges piacokon lehet annyi teret szerezni a magyar
áruknak, amivel a létfontosságú import fedezheto.

Az esetleges embargós évek átvészelését az idoközben létrehozott
szövetkezeti bolthálózat is elosegíti (lásd a 3.1 pontot).



AZ ÚJABB ELADÓSODÁS MEGELOZÉSE



Annak meggátlására, hogy egy balkezes vagy korrupt kormányzat az elobbiek
szerint rendbetett gazdaságot újból káoszba döntse, törvényt kell hozni,
amely - a hasonló kanadai törvény példájára - megtiltja, hogy deficites
költségvetést terjesszenek az Országgyulés elé, és elozetes népszavazási
hozzájáruláshoz köti államkölcsön bármilyen formában való felvételét.



3.6 Új választási törvény, visszahívható képviselok,

kétkamarás országgyulés



A KÉPVISELETI DEMOKRÁCIA SZÜKSÉGESSÉGE ÉS PROBLÉMÁI



Az ember társas lény. Bár rendkívüli körülmények között, ideig-óráig egy
magányos ember is életben tud maradni, de az a természetes, hogy az emberek
csoportokban, közösségekben élnek. Osi gyakorlat, hogy egymás mellett élo
több, vagy több tucat család - egy-egy falu - idorol-idore vezetot, bírót
választ, akinek feladata a többeket vagy mindenkit érinto ügyek eldöntése,
vagy a közös döntés megszervezése és végrehajtása. Tulajdonképpen a bíróra
rábízza a falu felnott lakossága, hogy a közösség nevében, a közösséget
képviselve járjon el. Amikor a falugyulésen a közösség tagjai közvetlenül
döntenek a falu ügyeirol, közvetlen demokrácia muködik. Erre nyilván csak
ritkán, nagyon fontos ügyekben kerül sor. Az ennél kisebb ügyekben a falu
közösségét képviselo bíró dönt, és gondoskodik a döntés végrehajtásáról is.
Ez a képviseleti demokrácia muködése.

Történelmileg úgy alakult, hogy nagyobb, együtt élo csoportok
nem egy képviselore - a bíróra - bízzák a közügyek intézését, hanem többre,
akik képviselotestületet alkotnak, és többségi határozatok alapján intézik
az ügyeket.

Egy faluban, ahol az emberek nemcsak, hogy ismerik egymást, de
egymás családját is jól ismerik a nagyszülokig és még tovább, jó esély van
arra, hogy az emberek nem csalódnak választottjaikban. Nem ez a helyzet a
városi, vagy éppen az országos képviselotestületek megválasztásánál, ahol
egy választókörzetben többtízezer (Magyarországon a jelenlegi törvény
szerint átlag 130 ezer) ember választ egy-egy képviselot. Egy ilyen
választás sokkal kevésbé lehet megalapozott. Ezen a szinten jelennek meg
igazán a képviseleti demokrácia jellegzetes problémái.

A nagy létszámú közösségek képviseleti demokráciájának alapveto
problémáját talán a legkifejezobben J.J.Rousseau fogalmazta meg, mintegy
kétszáz évvel ezelott, amikor a képviseleti demokrácia mintaképének
tekintett Angliáról a következoképpen írt: "Az angol nép szabadnak gondolja
magát, de erosen téved; csak a parlamenti képviselok megválasztásának idején
szabad: mihelyt megválasztotta oket, ismét szolganép és semmit sem számít."



SZABAD ÉS KÖTÖTT MANDÁTUM



A választóknak ez a kiszolgáltatottsága a szabad és kötött mandátum
(megbízás) kérdésével függ össze. Ha egy képviselo kötött mandátumot kap,
akkor a választók által jóváhagyott programot kell végrehajtania,
megvalósulását elosegítenie, különben a választók visszavonhatják a
megbízást, azaz visszahívhatják. Szabad mandátum esetén a képviselo belátása
szerint köteles szolgálni választói érdekeit, és a mandátum lejártáig
(többnyire 4 évig) nem kérheto számon, nem hívható vissza.

Magyarországon a nemesi elojogok XIX. századbeli eltörléséig az
önigazgatás a nemesség kiváltsága volt. A nemesek vármegyékbe szervezodtek,
és minden vármegye egy-egy képviselot ("követet") küldhetett az
országgyulésbe. E képviselok számára a megye nemesei meghatározták, hogy a
napirenden lévo országos ügyekben hogyan kell állást foglalniuk, tehát
kötött mandátumot kaptak.

Az euro-atlanti kultúrkör polgári demokráciáinak kialakulásánál azonban
érvényesült a képviseloknek az a törekvése, hogy függetlenítsék magukat
választóik akaratától. Így alakult ki a parlamentáris párturalom (Lásd az 1.
fejezetet.) Ennek "hivatalos" indoka az, hogy a választók többsége gyakran
nem ismeri fel helyesen saját érdekeit, különösen hosszú távú érdekeit; de
ezeket a hosszú távú érdekeket talán nem kevésbé gyakran a képviselok sem
ismerik fel helyesen, mert bizony nem állnak olyan nagy szellemi magasságban
választóik fölött. Emellett a képviselok - a tapasztalat szerint - gyakran
vétenek az önzetlenség követelménye ellen, és számosan hajlamosak arra, hogy
a közérdeket szándékosan alárendeljék saját anyagi-hatalmi érdekeiknek. A
hatalmi pozícióba kerültek meghatározó része - a tapasztalat szerint - arra
törekszik, hogy hatalma erkölcsi korlátok nélküli, valójában uralom legyen,
melynek fo célja a zsákmány: Közhatalmi pozíciók, amelyeket legális (meg nem
szolgált fizetés, végkielégítés és nyugdíj) és illegális (korrupciós)
pénzszerzés, és a hatalmaskodással való kéjelgés forrásának tekintenek.
Különös veszéllyel jár ez napjainkban, amikor a nemzetközi pénzvilág,
jelentos részben éppen a politikusok megvásárlásával törekszik - nem kis
sikerrel - arra, hogy a közhatalmat a maga szolgálatába állítsa, és miután a
tömegbefolyásolást is maga alá gyurte, az államok - azaz, a demokratikus
intézményrendszer - fölé emelkedve ténylegesen egyre inkább globális
diktatúrát gyakorol.

Sok demokratikusan hatalmi pozícióba került testületi többség -
a tapasztalat szerint - arra törekszik, hogy hatalma korlátlan legyen. Az
állampolgárok ettol való megvédésének dönto eszköze: a képviselok
visszahívhatósága (kötött mandátum). Ennek módjára hamarosan visszatérünk.



TERÜLETI ÉS LISTÁS KÉPVISELOK



Az országos választásokhoz az ország területét választókerületekre tagolják.
Az egyes választókerületekben többségi szavazatot nyert jelöltek válnak
területi képviselokké. A listás rendszerben a pártok listákat állítanak, és
a választóknak a listákra adott szavazatai döntik el, hogy a pártvezetok
által a listára helyezettek közül hányan válnak listás képviselové.

Az angolszász gyakorlatban a parlamentet kizárólag területenként választott
képviselok alkotják. Ennek hátrányát egy példán szemléltetjük.

Tegyük fel, hogy egy ország választóinak 51%-a egy kék program, 49%-a egy
drapp program híve. Tegyük fel továbbá, hogy a kékek és a drappok
egyenletesen oszlanak meg a választókerületek között. Ebben az esetben - az
angolszász rendszerben - a parlament valamennyi tagja kék lesz, a választók
49%-a pedig képviselet nélkül marad. Ez egyrészt méltánytalan a 49%-kal
szemben, másrészt akadálya annak, hogy új eszmék fokozatosan teret nyerjenek
a parlamentben. Ezt korrigálja az európai kontinensen elterjedt vegyes -
területi és listás - rendszer.

A listás képviselok parlamentbe jutási technikájának egy lehetséges módja:
azokat a szavazatokat, amelyeket olyan választókerületekben adtak le pl. a
kékekre, ahol a kék jelölt nem szerzett többséget, országosan összesítik, és
a kék listán szereplo jelöltek e szavazatok arányában kerülnek be a
parlamentbe. Ha például az országban 10 millió választópolgár szavazott, és
100 választókerület van, a részvétel pedig 60%-os, akkor egy
választókerületre 60 ezer szavazat esik. Ennek megfeleloen a kék listáról
annyi képviselo kerül a parlamentbe, ahányszor 60 ezer szavazatot tesz ki a
kisebbségben maradt kék képviselokre leadott szavazatok száma. Tehát ha -
példánk szerint - egy választókerületben 60 ezer szavazatot adtak le, és 40
ezer szavazattal egy drapp képviselo kapott mandátumot, a kisebbségben
maradt kék szavazatok száma 20 ezer. Az ilyen kisebbségi szavazatok országos
összegét kell - példánkban - 60 ezerrel osztani, hogy megkapjuk a listás kék
képviselok számát. (Ezt a technikát csak a "lista" fogalmának jobb megértése
végett közöljük, egyáltalán nem biztos, hogy ez a probléma legjobb
megoldása.)



A KÉPVISELOK VISSZAHÍVHATÓSÁGA



Mint az 1. fejezetben már szóltunk róla, a jelenlegi rendszerben elsosorban
a pártvezetoktol, vagy még inkább a mögöttük lévo pénzhatalmi köröktol függ,
hogy kik jutnak be a parlamentbe. A jelenlegi magyar választási törvény
szerint 750 ajánlás kell ahhoz, hogy valaki képviselojelölt lehessen. Az
ajánlások összegyujtése pedig - a tapasztalatok szerint - elsosorban
pénzkérdés. És még csak ezután jön a választási kampány költsége. Ennek
folytán foszabály szerint pártkatonák, azaz a pártvezetok iránt feltétlenül
huséges emberek kerülnek be a parlamentbe, alkotnak pártonként frakciót
(csoportot), és a frakcióvezetok - azaz a pártvezetok - vezényszavára
szavaznak. Ezt kell felváltania egy olyan választási rendszernek, amelyben a
pártvezetoség által kézben tartott képviselok helyébe a választópolgárokhoz
kötodo, általuk felelosségre vonható, visszahívható képviselok kerülnek.
Példa egy ésszeruen korlátozott visszahívási eljárásra:

* Az eljárás alapja kizárólag a közjegyzoi letétbe helyezett választási
program konkrét, megfogható pontjainak megsértése lehet (vállalt intézkedés
határidos kezdeményezésének ill. támogatásának elmulasztása, vagy éppen
ellentétes intézkedés támogatása). A képviselo általános magatartása, a
választási programban nem szereplo kívánságok visszautasítása nem lehet oka
visszahívási eljárás indításának.

* A ciklus elso és utolsó évében nem kezdeményezheto visszahívás.

* A visszahívást legalább háromtagú állampolgári bizottság
kezdeményezheti, ha megszerzi ehhez az adott választókerület
választópolgárai 1%-ának írásos támogatását. Ezzel legitimált kezdeményezo
bizottsággá válik. A legitimált kezdeményezo bizottságnak a közhatalom
megfelelo eszközöket biztosít a visszahívási kampányhoz (pl. 4 héten
keresztül ingyenes, felszerelt irodahelyiség, hirdetés a helyi médiumokban).
Ugyanezeket az eszközöket biztosítja a megtámadott képviselo számára is.

* A kampány után helyi népszavazást tartanak. Legalább 50%-os részvétel
és legalább 2/3 "visszahívom" szavazat kell a mandátum érvénytelenítéséhez.

* Ha a népszavazás nem eredményez visszahívást, a kezdeményezo bizottság
tagjai 5 évig nem lehetnek újra kezdeményezok.

* Ha van jelölt, a helyi népszavazás egyben azt is eldöntheti, hogy ki
legyen a visszahívott képviselo utódja.



Az ismertetett eljárás szoros személyes kapcsolatot létesít a képviselo és
választói között. Mint láttuk, a részvételi demokrácia biztosítéka a
képviselok visszahívhatósága. Ez a területi alapon választott képviselok
esetében egyszeruen megoldható, de megoldható a listával kombinált
rendszerben is. Az ajánlott választási rendszerben a területileg választott
képviselok fölött a pártvezetoségek nem gyakorolnak fennhatóságot, ez a
választókerületenként szervezodött választási bizottságok jogköre.

Egy lehetséges megoldás a listás képviselok felelosségre vonhatóságának
technikájára: A listás képviselok fölött megmaradna pártjuk felügyelete, de
nem a pártalkotmány, hanem állami törvény által meghatározott módon. E
szerint azt a listás képviselot, aki megszegi pártja választási programját -
aminek alapján a választók a listára szavaztak - a párt tagságának e célból
összehívott országos értekezlete vonhatja felelosségre és hívhatja vissza.
Ha párt szegi meg választási programját, bármely állampolgár, vagy az
ügyészség kezdeményezésére bíróság a párt valamennyi listás képviselojének
mandátumát megsemmisítheti.

A területi és listás képviselok e programjavaslat kidolgozói által javasolt
aránya: az összes képviselo 2/3-a legyen területenként választott, 1/3-a
listás. (Ma több a listás képviselo, mint a területi.)



SZOMSZÉDSÁGI KÖZÖSSÉGEK: A LEGALULRÓL FÖLÉPÜLO ÖNIGAZGATÁS



A szomszédsági közösségekkel jól bevált magyar hagyományt keltünk új életre.
Pillantsunk bele Kemény Bertalan idevágó tanulmányába. ("A területi
autonómia elemi egységeinek történeti modellje: a tizedesi intézmény" in "A
helyi cselekvés" szerk. Köles Sándor és Varga Csaba. Magveto Kiadó 1988.) Ez
az írás a népi közigazgatásnak, a területi önigazgatás elemi egységének igen
osi intézményét, a tizedesi intézményt mutatja be. "Úgy vélem - írja
Kemény - a tizedesi intézmény a társadalmi viszonyait strukturálni kezdo
ember belso természetébol fakadó, szinte ösztönös formáció. A vérségi
kötelékek lazulása idején keletkezhetett, tehát annak sok mozzanatát magába
foglalhatta. ... A társadalom szervezésének egyik legelterjedtebb módja, a
tízes és százas egységekbe való beosztás Árpád-kori társadalmunkat is
jellemezte." A székelyföldi falvak tizedekre oszló települési rendszere arra
mutat, hogy - a hadak tizes-százas tagolása mellett - már az Árpád-korban
megjelent a tizedes szervezés térbeli formája is. "Középkori városainkban a
társadalom szervezése kettos síkú, egyrészt a hivatás, a mesterség vonalán
(céhek), másrészt pedig topográfiai elv (lakhely) alapján történt (tizedek,
utcák, városnegyedek). Miben állt a tizedes tevékenysége, tiszte? Csizmadia
Andor debreceni, szegedi, váradi, szatmári, szombathelyi, gyori, pesti,
egri, kolozsvári stb. adatokkal mutatja be az intézmény muködését a
XVI-XVIII. században. A tizedes számon tartja a területén éloket. Vigyáz 'az
idegenekre s az erkölcsökre'. Felügyel a tuzrendészetre. Háborús idokben a
tizedalja férfinépét o állítja ki a falakra orzésre. Szervezi a közmunkát.
Békebíró a lakosok közötti kisebb-nagyobb vitás ügyekben. Ha szükséges,
bírságol is. A városi tanács büntette is azt, aki panaszos ügyét a tizedes,
az utcakapitány megkerülésével a városházán kezdte intézni. Az utcák
tisztasága, hidak, pallók stb. karbantartása is a tizedes gondja volt.
Kisebb kiadásaira önadóztatás révén pénzalapja volt. Ezt utcaszernek hívták,
amit mindenki fizetett. A városi adó kivetése és beszedése is negyedenként,
utcánként, a tizedesek segítségével történt. Ok ismerték legjobban a
polgárok anyagi helyzetét. ... Ahány város, annyi megoldás a részletekben. A
lényeg azonban többé-kevésbé azonos, éspedig az, hogy utcánként,
tízházanként tömörült a lakosság, és több utca, tized alkotott egy
negyedet - vagy kapitányságot. A tizedesek képviselték a város teljes
közösségét, szemben a polgárok által választott, hatósági jogokat gyakorló
tanáccsal. ... Egykor a városi igazgatás nem ismerte azt a fogalmat, hogy
szociálpolitika. Volt kórházügy, esetleg kolduskérdés, ami megjelent a
városi tanács szintjén. De a tizedekben minden megoldódott, ami a kölcsönös
segítség révén lehetséges volt, a tizedes összehozta a szükséget a segíto
szándékkal."

A tizedesi intézmény itt-ott még a XIX. század közepén is
muködött. A két világháború között újabb kísérletek történtek a tizedesi
intézmény modernizált felélesztésére. Kemény Bertalan három ilyen
kísérletrol számol be, amelyeket csak a második világháború, vagy annak
eloszele sodort el. Itt az ideje, hogy ezt az osi társadalomszervezési módot
mai városainkban, falvainkban újraélesszük.



HOGYAN SZERVEZZÜK MEG A MAI SZOMSZÉDSÁGI KÖRÖKET?



Egy szomszédsági kör legalább 10 és legföljebb 100 háztartást fogjon össze.
Földrajzi határait úgy kell meghúzni, hogy minden szomszédsági kör
természetes közösséget alkosson, vagy ilyen közösség kialakulása számára jó
feltételeket képezzen. Egy szomszédsági kör alakuló gyulésen jön létre, ahol
szomszédsági megbízottat is választanak. Kívánatos, hogy az alakuló
gyuléseket a terület szerint illetékes önkormányzati képviselo szervezze. Az
alakuló gyulésen a háztartások minden tagjának egy szavazata van. (A
gyerekek szavazati jogát a háztartás felnott tagjai között osztják fel.)

A szomszédsági körök alapsejtjei a község
közigazgatási-politikai szervezetének, és ha a községben megalakul egy a
lakosság zömét magába foglaló általános szövetkezet (lásd a 3.1 pontot),
egyben ennek is alapsejtjei lehetnek ugyanezek a szomszédsági körök.

Akkor lehet számítani arra, hogy a szomszédsági körök közösséggé
fejlodnek, ha részint a települési önkormányzattól, részint a szövetkezettol
olyan közösen ellátandó feladatokat kapnak, amelyek számukra fontosak. És
akkor fognak gondos mérlegeléssel hiteles szomszédsági megbízottat
választani, ha fontos számukra, hogy a megbízott jól szervezze
együttmuködésüket, és jól képviselje érdekeiket.

A szomszédsági megbízott mind a települési önkormányzat, mind az
általános szövetkezet feladatkörében föl-le-irányú közvetítoként muködik, és
egyben a szomszédság érdekvédelmi képviseloje. Számára mindkét szervezet
külön-külön a mindenkori minimálbérnek megfelelo havi díjazást ad. A
megbízott ebbol fedezi adminisztrációs költségeit is.

A szomszédsági megbízottnak a helyi szövetkezet olyan kiképzést
és folyamatos tájékoztatást nyújt, hogy a szövetkezeti pénzügyek, a tagok
jogai és kötelezettségei, a szövetkezet területén megnyíló munkalehetoségek,
igénybe veheto szolgáltatások stb. tekintetében tanácsadója, és az
ügyintézésben segítoje lehessen a szomszédságban lakóknak. Értelemszeruen
hasonló kiképzést és tájékoztatást kap a megbízott a területileg illetékes
önkormányzati képviselotol is. Így önkormányzati ügyekben is tanácsadója és
segítoje a szomszédságnak. A megbízott a szomszédságot érinto közös
akcióknak (csatornázás, játszótér, stb.) is kezdeményezoje és szervezoje.



EGY MEGOLDÁS A PÁRTURALOM FELVÁLTÁSÁRA: A BECSÜLETSZERZODÉS



Az új választójogi törvényt az országgyulési többségnek (a jelenlegi rend
szerint 2/3-os többségnek) kell megalkotnia. A tapasztalat azt tanítja, hogy
a képviselok eros tömegnyomás nélkül nem fogják törvénybe iktatni saját
visszahívhatóságukat. Ezt a tömegnyomást közvetíthetik a
becsületszerzodések. Ennek lényege: A választópolgárok már egy a jelenlegi
törvény alapján szervezett választás elott az elobbiekben ajánlott módon
jelölobizottságokat alakítanak, amelyek jelöltjeikkel olyan választási
szerzodést kötnek, amelyet majd az új törvény ír elo. Ebben a szerzodésben a
jelöltek kötelezik magukat - többek között - az új választási törvény
megalkotására, azzal a szankcióval, hogy ha megszegik a szerzodést, önként
lemondanak mandátumukról. Mivel ezt - az új törvény hatálybalépése elott -
jogilag nem lehet kikényszeríteni, e vállalás betartása a szerzodo képviselo
becsületén múlik. Mivel azonban nem tételezünk fel eleve minden képviselot
becstelennek, továbbá mivel a jellemgyenge képviseloket is szorítja, hogy
szerzodésszegésük nyilvánosságra kerülése derékba törheti politikai
karrierjüket, várható, hogy ilyen módon megtehetjük ezt a dönto lépést a
párturalom megszüntetése felé.



KÉTKAMARÁS ORSZÁGGYULÉS



A területi választásokkal létrejött Képviseloház mellett az Országgyulésnek
egy második háza is alakul, a Felsoház, amelyet - jó közelítéssel - a
hivatásszervezetek és a társadalmi (civil) szervezetek házának is
tekinthetünk. Ez az érdekvédelmi szervezetek, az egyházak, a szakmai
(tudományos) testületek és egyesületek, a nemzeti kisebbségek szervezetei
küldötteibol, és az államfo által meghívott néhány nagy tekintélyu
személyiségbol áll. Az európai kultúrkörben kialakult gyakorlatnak
megfeleloen a végso döntéseket általában a képviseloház hozza, a második
kamara feladata a többoldalú megfontolás, újratárgyalás kezdeményezése, az
elhamarkodott döntések megelozése. A társadalom alapveto kérdései
tekintetében a két ház együttes döntése szükséges.







































TARTALOMJEGYZÉK



Bevezeto

0.1 Józan ésszel

0.2 Természetes gazdasági rend

0.3 Az Argentin példa

0.4 "Kuba alkotó válasza a nehézidokre"



1. A világválság

Válságtünetek

"Kapitalizmus munka nélkül"

Az öngyilkos globalizmus

Centrum és periféria

A pénzhatalom diktálta gazdaságpolitika sehová sem vezeto
céljai

Kína

A válság alapveto oka

A pénzuralom közhatalma: a parlamentáris párturalom

Források

2. Jobb jövonk alapja: a természetes gazdasági rend

2.1 A természetes társadalmi rend alapelvei és a szentkorona-tan

Értékrend

Társadalomszervezési alapelvek

Az emberi személy alapjogai

Az alapelvek érvényesülésének feltétele

Összhang a szentkorona-tannal

2.2 Az alapelvek a gyakorlatban: tulajdonszerkezet

Háromfajta tulajdon

Vállalkozói tulajdon

Az alkotó vállalkozók védelme

Vállalati gazdaságosság

Az öröklés

A szellemi alkotások tulajdonjoga

2.3 Az alapelvek a gyakorlatban: pénz- és hitelrendszer

Pénzrendszer, köz- és magán-pénzrendszer

A hitelrendszer társadalmasítása

A hitelek forrása és dinamikája

A bankok szerepe

Összefoglalás

2.4 Az alapelvek a gyakorlatban: illeszkedés a világgazdasághoz

A gazdaságfejlesztés alaprétege:

a kis- és középvállalkozások és a gazdák

Az állam feladata

Kétrétegu ipar

Az ipari újjászületés intézményei

2.5 Rendszerváltás az agrárpolitikában

Az agrárpolitika céljai

A mezogazdaság társadalmi szerepe

Az agrárium közgazdasági sajátosságai

A magyar agrártársadalom két történelmi rétege

Birtokpolitika

Termékpálya-integráció

Agrárolló

Rendszerszemlélet

2.6 Rendszerváltás az energiapolitikában

2.7 Rendszerváltás a közteherviselésben

Az igazságos közteherviselés elvi alapjai

Adónemek

Földérték-adó, telekérték-adó

A földjáradék elvonásának módja a földtulajdon
társadalmasítása után

Örökösödési adó

Igazságos személyi jövedelemadózást!

A vagyon alkotmánysérto titkossága

Foállású anyaság

Évi adótervezés

2.8 A szolidaritáson alapuló nyugdíjrendszer visszaállítása

és a személyi fogyasztási adó nemzedéki megosztása

Szolidaritási nyugdíjrendszer

A személyi fogyasztási adó nemzedéki megosztása

2.9 Rendszerváltás a környezetvédelemben

Kategorizálás

A mezogazdasági tevékenység szabályozása

Az egyes ipari tevékenységek szabályozása

A bányászat szabályozása

A vízgazdálkodás szabályozása

Élovizek természetes jellegének megorzése

Élovizek mederalakulásának megorzése

Az erdogazdálkodás szabályai

Infrastruktúra létesítés szabályai

Szállítási infrastruktúra kiépítésének szabályozása

A fajokkal és fajtákkal való gazdálkodás szabályozása

Fenntartható települések szabályozása

A túrizmus szabályozása

Intenzív használatú területek

3. A gazdasági rendszerváltás sarkalatos intézkedései

és a hatalomváltás menete

3.1 Föld- és piacvédelem az EU-joggal össszhangban

Szövetkezeti hálózat

Mit várhatunk a helyi általános szövetkezetektol?

Vásárlási utalványok

Árukínálat teremtése

Árukereslet teremtése

Az ár-elony forrása

A helyi termékek elonye

Forgásbiztosítás

Megtakarítás és helyi hitel

Az infláció megkerülése

Közösségi felhalmozás

3.2 Munkahely-védelem az EU-joggal összhangban

Munkahelyvédelmi törvény

Nem kommunista államosítás!

3.3 Tiszta lap a közéletben: tényfeltárás, vagyonelszámoltatás,

felelosségre vonás, beleértve a privatizációs bunök feltárását is

Tényfeltárási törvény

Különleges ügyészi-bírói szervezet

Vagyonelszámoltatási törvény

Különleges szervezet, határidos eljárás 42

3.4 Tiszta lap az igazságügyben

3.5 Az adósságcsapda felszámolása

Mi az adósságcsapda?

A magyar adósságcsapda története

Lehet-e kilábalni?

Egy kilábalási forgatókönyv

Védekezés az esetleges embargó (gazdasági zárlat) ellen

Újabb eladósodás megelozése

3.6 Új választási törvény, visszahívható képviselok, kétkamarás

országgyulés

A képviseleti demokrácia szükségessége és problémái

Szabad és kötött mandátum

Területi és listás képviselok

A képviselok visszahívhatósága

Szomszédsági közösségek: a legalulról felépülo közigazgatás

Hogyan szervezzük meg a mai szomszédsági köröket

Egy megoldás a párturalom felváltására: a becsületszerzodés

Kétkamarás országgyulés

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Címkék: gazdaságpolitika, nemzetgazdaságok, középvállalkozói, külkereskedelmet, kötelezettségnek, munkahelyvédelmi, megszüntetésének, alkalmazottaknak, transznacionális, antidemokratikus, válságtüneteknek, szolgáltatásokat, ellensúlyozására, esélyegyenlosége, megállíthatatlan, forgásbiztosítás, alkotmánybíróság, kezdeményezéssel, bankválasztással, megjelenhessenek, gazdatulajdonlás, pénztulajdonosok, hatásvizsgálatot, szolgáltatásként, fizetéstöbbletet, munkahelyvédelem, gyárbezárásokról, kezdeményezésére, állattenyésztést, megvesztegetésre, államkapitalista, hatalmasságainak, antikapitalizmus, megtakarításokat, világgazdaságnak, adósságválságból, magyar társadalom, elképzelt PÉLDA-MEGYE, munkának szentelik, nyugalom idoszaka, egészségügyi rendszerrol, helyi források, létéhez szükséges, nemzetközi pénzvilágtól, kérdést kiegészíthetjük, nyugati életszínvonalat, nyugati vállalatok, szegénység felszámolásához, szokásos választ, címke felragasztásával, jelenleginél érezhetoen, kérdésre keressünk, Síklaky István, JÓLÉTI GAZDASÁG SZENT KORONA ORSZÁGÁBAN, MILYEN LEGYEN JÓLÉTI, GAZDASÁG RENDJE, HOGYAN HOZHATJUK LÉTRE, Tisztelt Olvasót, AKKOR HÁT MIÉRT NEM TUD TISZTESSÉGESEN MEGÉLNI, MAGYAR TÁRSADALOM TÚLNYOMÓ RÉSZE, Füzes Oszkár, Kunszabó Ferenc, Szent Koronához, Szabó Anna, Nemzetközi Valuta-alap, Magyar Nemzet, Nemzetközi Valutaalap, Buenos Aires, Néstor Kirchner, Third World Resurgence, Gaia XXII, Sierra Maestra-ban, Szovjet Birodalom, KAPITALIZMUS MUNKA NÉLKÜL, Ulrich Beck, ÖNGYILKOS GLOBALIZMUS, Ugyanakkor ÉN-központú, Soros György, Magyar Hírlap, Mindazonáltal Soros, Immanuel Wallerstein, PÉNZHATALOM DIKTÁLTA GAZDASÁGPOLITIKA SEHOVÁ SEM VEZETO CÉLJAI, Széchenyi Istvánunk, VÁLSÁG ALAPVETO OKA, PÉNZURALOM KÖZHATALMA, PARLAMENTÁRIS PÁRTURALOM, Szent Korona, BOGÁR László, Dávid, PETHO Tibor, PLENTER János, Szent Korona-tan, TÁRSADALOMSZERVEZÉSI ALAPELVEK, EMBERI SZEMÉLY ALAPJOGAI, ALAPELVEK ÉRVÉNYESÜLÉSÉNEK FELTÉTELE, ÖSSZHANG SZENT KORONA-TANNAL, Sacra Corona, HÁROMFAJTA TULAJDON, Szent Koronáé, VÁLLALKOZÓI TULAJDON, ALKOTÓ VÁLLALKOZÓK VÉDELME, Munkás Résztulajdonosi Program, VÁLLALATI GAZDASÁGOSSÁG, Munkahelyvédelmi Törvényben, SZELLEMI ALKOTÁSOK TULAJDONJOGA, KÖZ- ÉS MAGÁNPÉNZRENDSZER, Mayer Amschel, Amerikai Egyesült, Reserve Board, HITELRENDSZER TÁRSADALMASÍTÁSA, Magyar Nemzeti Bank, Idézi Varga István, HITELEK FORRÁSA ÉS DINAMIKÁJA, BANKOK SZEREPE, Állami Számvevoszék, Privatizáció Magyarországon, GAZDASÁGFEJLESZTÉS ALAP-RÉTEGE, KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÓK ÉS GAZDÁK, ÁLLAM FELADATA, KÉTRÉTEGU IPAR, Weiss Manfréd, Amerikai Egyesült Államokban, IPARI ÚJJÁSZÜLETÉS INTÉZMÉNYEI, Fejlesztési Hivatalra, Állami Vagyonkezelo, AGRÁRPOLITIKA CÉLJAI, Simó Tibor, MEZOGAZDASÁG TÁRSADALMI SZEREPE, AGRÁRIUM KÖZGAZDASÁGI SAJÁTOSSÁGAI, MAGYAR AGRÁRTÁRSADALOM KÉT HAGYOMÁNYOS RÉTEGE, Kopátsy Sándor, Mérnök Újság, Zvolenszky István, Agárdi Mezogazdasági Kombinát, IGAZSÁGOS KÖZTEHERVISELÉS ÁLTALÁNOS ELVI ALAPJAI, Gallai Istvánnak, Dohán Mihály, FÖLDJÁRADÉK ELVONÁSÁNAK MÓDJA, FÖLDTULAJDON TÁRSADALMASÍTÁSA UTÁN, ÖRÖKÖSÖDÉSI ADÓ, Gallai István, IGAZSÁGOS SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓZTATÁST, Legyen Személyi Fogyasztási Adó, Személyi Jövedelemadó, VAGYON ALKOTMÁNYSÉRTO TITKOSSÁGA, Ismét Gallai Istvánt, FOÁLLÁSÚ ANYASÁG, Fogyasztási Adó, Személyi Fogyasztási, SZOLIDARITÁSI NYUGDÍRENDSZER, SZEMÉLYI FOGYASZTÁSI ADÓ NEMZEDÉKI MEGOSZTÁSA, Baranyi Károly, Szemkeo Judit, Családügyi Minisztérium, Gyulai Iván, Magyar Természetvédok Szövetsége, MEZOGAZDASÁGI TEVÉKENYSÉG SZABÁLYOZÁSA, EGYES IPARI TEVÉKENYSÉGEK SZABÁLYOZÁSA, BÁNYÁSZAT SZABÁLYOZÁSA, VÍZGAZDÁLKODÁS SZABÁLYOZÁSA, ÉLOVIZEK TERMÉSZETES JELLEGÉNEK MEGORZÉSE, ÉLOVIZEK MEDERALAKULATAINAK MEGORZÉSE, ERDOGAZDÁLKODÁS SZABÁLYAI, INFRASTRUKTÚRA-LÉTESÍTÉS SZABÁLYOZÁSA, SZÁLLÍTÁSI INFRASTRUKTÚRA KIÉPÍTÉSÉNEK SZABÁLYOZÁSA, FAJOKKAL ÉS FAJTÁKKAL VALÓ GAZDÁLKODÁS SZABÁLYOZÁSA, FENNTARTHATÓ TELEPÜLÉSEK SZABÁLYOZÁSA, TURIZMUS SZABÁLYOZÁSA, INTENZÍV HASZNÁLATÚ TERÜLETEK, SZÖVETKEZETI HÁLÓZAT, Drábik János, Fehér Program, VÁRHATUNK HELYI ÁLTALÁNOS SZÖVETKEZETEKTOL, VÁSÁRLÁSI UTALVÁNYOK, ÁRUKÍNÁLAT TEREMTÉSE, ÁRUKERESLET TEREMTÉSE, VU-t Ft-ért, Ft-ot VU-ért, JOBB ÁRAK FORRÁSA, HELYI TERMÉKEK ELONYE, MEGTAKARÍTÁS ÉS HELYI HITEL, INFLÁCIÓ MEGKERÜLÉSE, KÖZÖSSÉGI FELHALMOZÁS, MUNKAHELYVÉDELMI TÖRVÉNY, Fennmaradás Muhely, Munkavállalói Résztulajdonosi, KOMMUNISTA ÁLLAMOSÍTÁS, TÉNYFELTÁRÁSI TÖRVÉNY, Bünteto Törvénykönyv, Suchman Tamás, KÜLÖNLEGES ÜGYÉSZI-BÍRÓI SZERVEZET, VAGYONELSZÁMOLTATÁSI TÖRVÉNY, KÜLÖNLEGES SZERVEZET, HATÁRIDOS ELJÁRÁS, Pénzügyi Ellenorzo Hivatal, Tényfeltárási Törvény, MAGYAR ADÓSSÁGCSAPDA TÖRTÉNETE, Magyar Nemzeti Bank Muhelytanulmányok, LEHET-E KILÁBALNI, Bokros Lajos, Nagy Pongrác, Antalóczy Zoltán, KILÁBALÁSI FORGATÓKÖNYV, VÉDEKEZÉS AZ ESETLEGES EMBARGÓ, GAZDASÁGI ZÁRLAT, Európai Unióba, Nemzeti Banknál, ÚJABB ELADÓSODÁS MEGELOZÉSE, KÉPVISELETI DEMOKRÁCIA SZÜKSÉGESSÉGE ÉS PROBLÉMÁI, SZABAD ÉS KÖTÖTT MANDÁTUM, TERÜLETI ÉS LISTÁS KÉPVISELOK, KÉPVISELOK VISSZAHÍVHATÓSÁGA, SZOMSZÉDSÁGI KÖZÖSSÉGEK, LEGALULRÓL FÖLÉPÜLO ÖNIGAZGATÁS, Kemény Bertalan, Köles Sándor, Varga Csaba, Magveto Kiadó, HOGYAN SZERVEZZÜK MEG MAI SZOMSZÉDSÁGI KÖRÖKET, MEGOLDÁS PÁRTURALOM FELVÁLTÁSÁRA, KÉTKAMARÁS ORSZÁGGYULÉS,
Új komment
Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!
Felhasználónév:
Jelszó:
Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:  
 
Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés   Kép: Képbeszúrás   Link: Beszúrás

Mérges Király Szomorú Kiabál Mosoly Kacsintás haha hihi bibibi angyalka ohh... ... buli van... na ki a király? puszika draga baratom... hát ezt nem hiszem el haha-hehe-hihi i love you lol.. nagyon morcika... maga a devil pc-man vagyok peace satanka tuzeske lassan alvas kaos :) bloaoa merges miki idiota .... sir puszika
 
 
Félkövér: [b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt: [i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés: [c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás: [kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás: [link] http://tvn.hu [/link]
ReceptBázis
Bulgur gombával és csikemellel...
Epres túrótorta
Mákos-almás süti
Lazac édesköményes-citromos rizottóval
Részeges nyúl
Sült hekk
Zöldséges, tepsis krumpli
Cukkinis, padlizsános egytálétel
Pirított gomba sárgarépával
Sajttal töltött gomba
még több recept
Tudjátok ?
Tényleg hasznos gyógynövény a csalán?
Mi a teendő a novemberi Rododendron bimbóval?
Az álmoknak valóban van jelentése?
Hogyan lehet megszabadulni a kuponoldalak és a maikupon hírlevéltől ?
Kívánhatok, Boldog Új Évet, minden megmaradt Csatilakónak?
még több kérdés
Blog Címkék
Implantáció  Facebookon kaptam  Ballada az eperleányról Egy ep...  Igazság  Félelem az igazságtól  Finom zöldséges sütemény  Facebookon kaptam  Vavenby, Brit Columbia, Kanada...  A házasság Isten ajándéka  Igaz ember  Facebookon kaptam  Boldog születésnapot a ma ünne...  Mókuska  Tegnap kocsma is volt  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Isten áldása  Facebookon kaptam  Nap és Hold.......  Szabadság és szeretet  Szép estét kedves látogatóimna...  Igazság  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Gyöngyvirág csokor  A házasság Isten ajándéka  Isten igazsága és szeretete  Örvendjetek, keresztyének!  Tegnap kocsma is volt  Facebookon kaptam  Igazság  Hívők közössége  Idézet a szivárványról  Úrvacsora  Implantáció  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Aranyosi Ervin: Nem adom soha ...  Szenvedés  Facebookon kaptam  Egészségvédelem 50 éves kor ut...  Facebookon kaptam  Az oltáson múlik, hogy mikor i...  Vallomás  Végső vallomás......  Jó reggelt  Igazi öröm  Kávéillatos szép reggelt!  Babits Mihály : Ballada Irisz ...  Sárgarózsa csokor  Végső vallomás......  Szép napot  Mily nehéz szeretni azt, ki du...  Facebookon kaptam  Babits Mihály : Ballada Irisz ...  Png rózsa csokor  Facebookon kaptam  Png nő  1376 az új fertőzött, elhunyt ...  Zöld tudmalin kristály  Borostyán  Végső vallomás......  Png rózsa csokor  Raimbaut de Vaqueiras : Hajnal...  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Vavenby, Brit Columbia, Kanada...  Igazság és szabadság  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Csokor vázában  A baráti szív  Egészséges élet  Isten igazsága  A gyöngyhalász....  Facebookon kaptam  Szeretet és igazság  Környezetvédelem........  Facebookon kaptam Annuska bar...  Jó reggelt kedves látogatóimn...  Zöld tudmalin kristály  Facebookon kaptam  Implantáció  Jó reggelt kedves látogatóimn...  Finom zöldséges sütemény  Raimbaut de Vaqueiras : Hajnal...  Isten és a világ  Facebookon kaptam  Fehér hermelin  Facebookon kaptam  Naplemente  Rózsák  Szép mai napot.........  Kellemes napot kívánok  Mai harmónia kártyám  Isten áldása  Mókusmama  Facebookon kaptam Krisztinától  A baráti szív  Kellemes hétvégét kívánok 
Bejegyzés Címkék
magyar társadalom, elképzelt PÉLDA-MEGYE, munkának szentelik, nyugalom idoszaka, egészségügyi rendszerrol, helyi források, létéhez szükséges, nemzetközi pénzvilágtól, kérdést kiegészíthetjük, nyugati életszínvonalat, nyugati vállalatok, szegénység felszámolásához, szokásos választ, címke felragasztásával, jelenleginél érezhetoen, kérdésre keressünk, ilyen kívánatos, nyugati társadalmak, nyomort enyhíteni, német tévé, iráni újságírónot, riporter föltette, német állampolgár, hölgy megmondta, amerikai filmek, fajta jólétet, egész világ, kínai polgár, emberiség létszámával, filmekbol ismert, ottani tékozló, földi életet, bizonyos Johann, takarítóno felháborodva, valódi gond, egészségügy magánosítása, ellátásból való, nyugdíj nélküli, hajléktalanok félelmetes, gépkocsik száma, nyomor felszámolása, hazai alapellátás, belso mezogazdasági, belso fogyasztás, meglévo utakat, roskadozó társasházakat, olcsó privatizálhatóság, kétkezi dolgozó, társasági élet, kocsmában elégíthesse, teljes kilátástalanság, drogban keressen, elhanyagolt iskolákat, csekély lélekszámú, ember megbecsülésére, természetes gazdasági, gazdasági tevékenységnek, nagy többség, természeti környezettel, magyar történelemben, emberi akaratnak, klasszikus megfogalmazásban, természetes társadalom, természetjog lényege, természetes társadalmi, társadalmi igazságosságot, társadalmilag hasznos, javakból való, egyéni érdekeket, anyagi fogyasztás, olvasók majd, argentin példa, tangó hazája, argentin gazdaság, három évvel, recessziót felváltotta, összes gazdasági, dél-amerikai államnak, többi latin-amerikai, elso olajárrobbanás, pénzügyi rendszer, külföldi bankoktól, 80-as években, ország adósság-spirálba, felvett hitelek, kamatokkal számított, helyzet súlyos, válságot áthidaló, utat választotta, hazai vállalatok, belföldi fogyasztást, közelmúltban tett, hitelezok körében, befektetéseknek alig, külföldiek nagyrészt, pórul járt, felajánlott csekély, javaslatban szereplo, nehéz idokre, szocialista országok, alapveto felszerelések, , ,
2021.04 2021. Május 2021.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 2 db bejegyzés
Összes: 64003 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 299
  • e Hét: 793
  • e Hónap: 5633
  • e Év: 214241
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2021 TVN.HU Kft.