A magyar társadalom csődben - - Síklaky István,JÓLÉTI GAZDASÁG SZENT KORONA ORSZÁGÁBAN,MILYEN LEGYEN JÓLÉTI,GAZDASÁG RENDJE,HOGYAN HOZHATJUK LÉTRE,Tisztelt Olvasót,AKKOR HÁT MIÉRT NEM TUD TISZTESSÉGESEN MEGÉLNI,MAGYAR TÁRSADALOM TÚLNYOMÓ RÉSZE,Füzes Oszkár,Kunszabó Ferenc,Szent Koronához,Szabó Anna,Nemzetközi Valuta-alap,Magyar Nemzet,Nemzetközi Valutaalap,Buenos Aires,Néstor Kirchner,Third World Resurgence,Gaia XXII,Sierra Maestra-ban,Szovjet Birodalom,KAPITALIZMUS MUNKA NÉLKÜL,Ulrich Beck,ÖNGYILKOS GLOBALIZMUS,Ugyanakkor ÉN-központú,Soros György,Magyar Hírlap,Mindazonáltal Soros,Immanuel Wallerstein,PÉNZHATALOM DIKTÁLTA GAZDASÁGPOLITIKA SEHOVÁ SEM VEZETO CÉLJAI,Széchenyi Istvánunk,VÁLSÁG ALAPVETO OKA,PÉNZURALOM KÖZHATALMA,PARLAMENTÁRIS PÁRTURALOM,Szent Korona,BOGÁR László,Dávid,PETHO Tibor,PLENTER János,Szent Korona-tan,TÁRSADALOMSZERVEZÉSI ALAPELVEK,EMBERI SZEMÉLY ALAPJOGAI,ALAPELVEK ÉRVÉNYESÜLÉSÉNEK FELTÉTELE,ÖSSZHANG SZENT KORONA-TANNAL,Sacra Corona,HÁROMFAJTA TULAJDON,Szent Koronáé,VÁLLALKOZÓI TULAJDON,ALKOTÓ VÁLLALKOZÓK VÉDELME,Mun - zgfumag Blogja

Továbbiak »

Belépés

			zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami...			Zámbori Gusztáv 1957.12.05 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

A magyar társadalom csődben -

2009-10-17 18:53:57, szombat

	A magyar társadalom csődben - a megoldás! Síklaky István: JÓLÉTI GAZDASÁG A SZENT KORONA ORSZÁGÁBAN: MILYEN LEGYEN A JÓLÉTI (TERMÉSZETES) GAZDASÁG RENDJE, ÉS HOGYAN HOZHATJUK LÉTRE Bevezeto 0.1 Józan ésszel! Kérjük a Tisztelt Olvasót, tíz percre felejtse el, hogy valaha is hallott szocializmusról és kapitalizmusról, GDP-rol, modernizációról, Európai Unióról és minden effélérol, és gondoljuk végig együtt a következo, nagyon egyszeru dolgokat: Egy elképzelt PÉLDA-MEGYE lakossága 300 ezer lélek. Életük elso harmadát a növekedésnek, felkészülésnek, második harmadát a munkának szentelik, a harmadik harmad pedig a kedvtelés és a nyugalom idoszaka. Ebbol következoen 100 ezer ember gondoskodik a lakosok életszükségletérol. Józan becslés szerint 80 ezer ember szorgalmas, de nem túlfeszített munkával gondoskodik mindenrol, ami a 300 ezres közösség tisztes megélhetéséhez szükséges, ennivalóról, fedélrol, ruházatról, a nevelés-oktatás, tudományos kutatás rendszerérol, az egészségügyi rendszerrol, az energiaellátásáról, a közlekedési rendszerrol, a közbiztonságról, a közigazgatásról, a kulturális életrol. 20 ezer munkabíró ember marad olyan termékek-szolgáltatások eloállítására, amiért cserébe behoznak a megyébe a helyi források fölött szükséges energiát, gyógyszereket, tévé-készülékeket és számítógépeket, személy- és teherautókat, autóbuszokat és vonatszerelvényeket, és minden mást, ami fontos. Példa-megyénkben tehát minden lakos számára biztosítva van minden, ami alapvetoen a létéhez szükséges, mégpedig úgy, hogy az alapveto élelem, ruházat, lakhatás és az energia jó része tekintetében gyakorlatilag függetlenek a multiktól és a nemzetközi pénzvilágtól, és így biztonságban élhetnek, nélkülözés, koldulás és hajléktalanság nélkül, kényszeru kórházi ágycsökkentések és iskolabezárások nélkül. AKKOR HÁT MIÉRT NEM TUD TISZTESSÉGESEN MEGÉLNI A MAGYAR TÁRSADALOM TÚLNYOMÓ RÉSZE? Ezt a kérdést kiegészíthetjük azokkal a kérdésekkel, amelyeket Füzes Oszkár tett fel a Népszabadság "Álláspont" rovatában (2004.10.21.) "Ha no a nemzeti jövedelem, akkor miért csökken az enyém? Ha tudásgazdaságra törekszünk, akkor miért veszik el a közpénzt az oktatástól és a kutatástól? Ha ilyen sok adót fizetek, akkor miért nem jut több útra, kórházra és parlagfure? Annyi áldozat után miért nem közelítjük gyorsabban a nyugati életszínvonalat?... Hogyan lett megint három millió szegény, és miért kell rettegnie másik három milliónak az elnyomorodástól?" És még egy kérdés: Miért csodálkozunk, hogy elviselhetetlen mértéku a korrupció, amikor a nyugati vállalatok évente 80 milliárd dollárt költenek megvesztegetésre - körülbelül annyit, amennyi az ENSZ szerint a szegénység felszámolásához kellene? (GAIA 2000.12.15.) Halljuk a szokásos választ: "Ez romantikus antikapitalizmus!" De arra kérjük az Olvasót, ne mentse fel magát ilyen olcsón - egy címke felragasztásával - a józan, önálló gondolkodás emberi-polgári kötelezettsége alól. Inkább tartson velünk, próbáljunk valamilyen valósnak tuno választ keresni erre a kérdésre (1. fejezet); - majd próbáljuk megrajzolni egy olyan - a józan ész alapján megvalósíthatónak vélheto - magyar társadalom képét, amelynek minden tagja nemcsak, hogy tisztességesen megél, de magával, embertársaival és a természeti környezettel a jelenleginél érezhetoen nagyobb harmóniában él (2. fejezet); - végül arra a kérdésre keressünk egyfajta választ, hogyan indulhat el a magyar társadalom mai állapotából egy ilyen kívánatos állapot irányába vezeto úton (3. fejezet). Józan ésszel nézzünk szembe azzal, hogy a "létbiztonság és tisztes megélhetés" nem lehet azonos a nyugati társadalmak pazarló, fenntarthatatlan életmódjával. Évekkel ezelott Németországban tartottak egy Észak-Dél konferenciát, ahol szakértok és politikusok tárgyaltak arról, hogyan lehetne a Földön "a nyomort enyhíteni". (Megszüntetésrol szó sincs!) A német tévé tudósított az eseményrol, aminek során megszólítottak egy iráni újságírónot. Amikor a riporter föltette a szokásos, semmitmondó kérdéseket, az újságíróno visszakérdezett: "Tudja-e ön, hogy mennyi koolajat, gázt, acélt és szenet használ föl évente egy német állampolgár?" Ahogy ez lenni szokott, a riporter nem tudta. A hölgy megmondta neki. Aztán így folytatta: "Mára a muholdas tévé és az amerikai filmek révén ezt a fajta jólétet az egész világ megismerte. Ma már egy iráni és egy kínai polgár is, sot a Föld minden lakója ugyanolyan jól szeretne élni, mint a németek. Szorozza meg a német fogyasztást, hogy az USA-t ne is említsük, az emberiség létszámával és válaszoljon: van-e a Földön annyi olaj, annyi gáz, annyi acél és annyi szén? Ugye nincs? Akkor mirol beszélünk?" Még hozzátehette volna: van-e annyi levego és víz? Le kell tehát szögeznünk: elmúlt az az ido, amikor még lehetett a filmekbol ismert ún. amerikai típusú "fogyasztói" jólétrol álmodozni. Az ottani tékozló fogyasztás jelenlegi szintje, ha folytatódik, még akkor is elpusztítja a földi életet, ha csak egyetlen országban, az USA-ban valósult is meg. Kunszabó Ferenc jegyezte meg ("És ég az oltár"), hogy Károly Ágostnak, Szász-Weimar nagyhercegének minisztere, egy bizonyos Johann Wolfgang von Goethe, olyan kényelmi feltételek között élt, amilyeneket manapság egy takarítóno felháborodva utasítana vissza. A valódi gond Magyarországon: a nyilván sem tartott mértéku munkanélküliség, 3 millió, teljesen nyomorban élo ember, a fennmaradáshoz nem elegendo születésszám, milliók számára az egészségügy magánosítása és üzletté tétele miatt az ellátásból való kiszorulásnak, és a nyugdíj nélküli idoskornak a fenyegetése, a hajléktalanok félelmetes tömege. Ezért a rendszerváltás kormányának Magyarországon nem azt kell ígérnie, hogy kétszeresére növekszik a gépkocsik száma. A feladat az elszegényedés megállítása és a nyomor felszámolása. Ez pedig csak úgy megy, ha nem a nemzetközi versenyképességünk fokozása, hanem belso eroforrásaink felhasználásával a hazai alapellátás javítása lesz a kormányzati cél. Nem a mezogazdaság tönkretétele az EU elvárások szolgai teljesítése érdekében, hanem a belso mezogazdasági piac védelme és a belso fogyasztás növelése. Ma Magyarországon nem autópályákat kell építeni az EU igényeire, hanem felújítani a meglévo utakat, rendbe szedni a roskadozó társasházakat, muködoképessé tenni és korszerusíteni az olcsó privatizálhatóság érdekében lerobbantott kórházakat. Egy kétkezi dolgozó a társasági élet iránti igényét ne csak a kocsmában elégíthesse ki, ifjúságunk a teljes kilátástalanság miatt ne az italban és a drogban keressen feledést, örömét ne a másságban és cinizmusban, hanem a hitben, reményben és szeretetben, a munkában, a kultúrában, a tudományban, a szépségben, és mindenekelott az egészséges, jövorol gondoskodó "családos" családi életben lelje fel. És munkahelyeket kell létesíteni, ahol nem a világpiacért, hanem egymásért dolgozunk. És a jövore gondolva rendbe kell szedni az elhanyagolt iskolákat, és nevelni, nevelni, nevelni és képezni azt a csekély lélekszámú ifjúságunkat, amelynek világra jövetelét nem tudta megakadályozni a libero-kommunista abortusz"kultúra", mert nagyon, nagyon nehéz feladat vár rájuk ebben az elöregedett társadalomban. Nem "növekedésre" van szükségünk, hanem létbiztonságra, lakásra és munkára, és a legfontosabbra: az ember megbecsülésére. 0.2 Természetes gazdasági rend A 2. és 3. fejezetben vázolt program egy természetes gazdasági rend megvalósításának programja, melyben a gazdasági tevékenységnek nem az a célja, hogy a "legügyesebbek" a nagy többség rovására meggazdagodjanak, hanem a létbiztonság és harmónia mindenki számára; harmónia az egyének és a közösségek között, harmónia a természeti környezettel. Jogrendje a természetjognak van alárendelve, amely semmilyen népszavazással vagy diktátummal nem érvénytelenítheto. Ennek a magyar történelemben kialakult alrendszere a Szentkorona-tan, amely - ennek megfeleloen - ugyancsak fölötte áll az emberi akaratnak; mint a klasszikus megfogalmazásban olvasható: "Sem választott, sem kinevezett hatalom nem határozhatja meg sem a hatalomnak, sem a népnek a Szent Koronához való viszonyát". A természetes társadalom erkölcse a szeretet-erkölcs, amely közös csaknem minden osi vallásban, de a legtisztább, legkövetkezetesebb az Evangéliumban olvasható krisztusi megfogalmazása. Jogi formába öntve ez a természetjog lényege. A természetes társadalmi rend - középpontjában a természetes gazdasági renddel: * nagy mértékben érvényesíti a társadalmi igazságosságot, azaz - az élet jogán rászorulókon kívül - mindenkinél a társadalmilag hasznos teljesítményhez köti a javakból való részesedést; megszünteti az eroforrásokhoz erkölcstelen elonyök révén való hozzáférést, azaz kiküszöböli a kizsákmányolást; * mindenki számára létbiztonságot teremt; * kiegyensúlyozza a közösségi és az egyéni érdekeket; * megvalósítja és fenntartja az anyagi fogyasztás tisztes szintjét, összhangban a Földanya eltartó-képességével; * megvalósítja és fenntartja az egyéni és közösségi önrendelkezés - a szabadság - anyagi alapjait. Sokan mondják majd, hogy mindez nagyon szép, de az adósrabszolgaságból, a pénzuralom alól való kiszabadulás megvalósíthatatlan utópia. E kételkedok figyelmébe ajánljuk Argentína példáját. Mint az olvasók majd látni fogják, a kilábalásnak a 2. és 3. fejezetben kidolgozott módszere nagymértékben egybeesik azzal a gazdaságpolitikával, amelyet Argentína népét szolgáló kormánya sikeresen megvalósít. Kubában pedig azt láthatjuk, hogy milyen egészséges, a fenntarthatóságot is szolgáló lépésekkel lehet kivédeni egy évtizedes embargót. 0.3 Az argentin példa (Szabó Anna "Talpra állt a tangó hazája - Gazdasági felemelkedés a Nemzetközi Valuta-alap válságreceptje nélkül" címu - Magyar Nemzet 2005.1.20. - cikke, kis rövidítéssel.) Kiheverte az argentin gazdaság a három évvel ezelotti pénzügyi összeomlást; a recessziót felváltotta a GDP növekedése, és szinte az összes gazdasági mutató javulását úgy sikerült elérnie a dél-amerikai államnak, hogy a Nemzetközi Valutaalap (IMF) adósság-spiráljába került ország nem volt hajlandó alkalmazni az IMF válságreceptjét. A többi latin-amerikai országhoz hasonlóan Argentína eladósodása is az elso olajárrobbanás után, a 70-es években kezdodött el, és tíz év leforgása alatt a pénzügyi rendszer teljes függésbe került a külföldi bankoktól. Miután a 80-as években az IMF drasztikusan megemelte kamatait . az ország adósság-spirálba került; hiába fizetett egyre többet adósságszolgálatként, a felvett hitelek összege egyre csak növekedett, s 2001 végére elérte a kamatokkal számított 141 milliárd dollárt, amelyet Argentína már nem tudott fizetni. Ekkor az ország történelmének legsúlyosabb krízisét élte meg: emberek milliói veszítették el munkájukat, befagyasztották a bankszámlákat, utcai zavargások törtek ki, és a helyzet súlyos politikai válsághoz vezetett. A válságot áthidaló újabb kölcsönök folyósítását az IMF a "szokásos" minta szerint költségvetési megszorító intézkedések bevezetéséhez kötötte, Buenos Aires azonban nem ezt az utat választotta. Sot, megtagadta a hitelek visszafizetését, állami beruházásokkal és a hazai vállalatok segítésével munkahelyeket teremtett, és a belföldi fogyasztást élénkítve próbált meg kilábalni a válságból. (A mi kiemelésünk - S.I.) Az azóta sem törlesztett hatalmas államadósság leírására, gyakorlatilag adósság-elengedésre a közelmúltban tett végleges javaslat óriási felháborodást váltott ki a hitelezok körében, mivel a Néstor Kirchner vezette kormány hosszas alkudozások után a befektetéseknek alig 40 százalékát hajlandó csak kifizetni. . A legtöbben, majdnem 40 százalékban, argentin állampolgárok a hitelezok, a külföldiek nagyrészt olaszok, svájciak, németek és amerikaiak. A pórul járt államkötvény-vásárlók most dönthetnek: vagy elfogadják a felajánlott csekély, de biztos rendezést, vagy várnak a javaslatban szereplo 2045-ig, amikorra teljes egészében visszakaphatják a pénzüket - avagy pereskednek. . 0.4 "Kuba alkotó válasza a nehéz idokre" (Third World Resurgence, No. 171/172, p. 10. - idézi Gaia XXII. évf. 399. sz.) "A szocialista országok támogatásának a megszunése, de még inkább a kilencvenes években szigorodó amerikai embargó nehéz helyzet elé állította a szigetországot: romlott az élelmiszer- és gyógyszerellátás, az üzemanyag és az alapveto felszerelések hiánya pedig szinte az ország napi muködését is lehetetlenné tette. De más, hasonló helyzetbe került országokkal szemben (pl. Irak) Kuba nem került végleges válságba, hanem új, önellátó fejlodési pályára állította az országot, amely a fenntarthatóság szempontjából mások számára is példa értéku lehet. A fosszilis eroforrások, elsosorban az olaj hiányának pótlására a 90-es évek elején egymillió kerékpárt importáltak Kínából, ami átalakította a városi közlekedést. Lovak, öszvérek és ökrök tenyésztésébe fogtak a földmuvelés szükségleteinek kielégítésére. Az energiaellátásban szerepet kaptak a megújuló források, a nap, a szél és a víz. A nemzeti oktatási program keretében létrehozott közösségi "TV-termek" egy részét napenergia muködteti, a Sierra Maestra-ban pedig mini-vízieromuveket építettek. Hosszú távon Kuba teljes energiaellátását a megújulókra kívánja építeni. Az élelmezés terén a kieso vegyszereket az alternatív, fenntartható gazdálkodási módszerek intenzív kutatásával és terjesztésével pótolták. A korábbi monokultúrás cukornád ültetvények helyén helyi fogyasztásra szánt élelmiszer-növényeket kezdtek termeszteni, integrált növényvédelemmel, vegyes kultúrákkal, teraszos muveléssel, csepegteto öntözéssel, szerves trágyával (l. lovak) és egyéb, szelíd, termelési módszerek alkalmazásával. Emellett használatba vonták a városi és városkörnyéki szabad területeket is, ahol közösségi kerteket alakítottak ki. Ily módon ma, pl. Havanna zöldség- és gyümölcsellátásának 93%-át a város határain belül termelik meg. Az egészségügyi ellátás területén is súlyos problémákat okozott a gyógyszerhiány, amit intenzív saját kutatások és magas színvonalú képzés révén sikerült megoldani. Ma Kubában 225 lakosra jut egy orvos (az USÁ-ban 450-re), sot, még más fejlodo országokba is tudnak küldeni belolük. A 13 alapveto védooltás tekintetében az ország önellátó (a beoltottság gyakorlatilag 100%-os), sot, külföldön is keresett anyagokat sikerült kifejleszteni, pl. a hepatitis-B ellen." 1. A világválság E fejezet forrásait lásd a fejezet végén! MADÁCH: "Mi verseny ez, hol egyik kardosan Áll a mezetlen ellennek szemében? Mi függetlenség, száz hol éhezik, Ha az egyes jármába nem hajol? Kutyáknak harca ez egy konc felett." KEYNES: "Annak a rendszernek, amelyben élünk, fo hibája, hogy nem tud teljes foglalkoztatást biztosítani, továbbá, hogy önkényes és igazságtalan benne a vagyon és jövedelem elosztása." 1989-90-ben sokunkban élt olyan illúzió, hogy mivel a világba rákos daganatként ékelodött be a minket is bekebelezo Szovjet Birodalom, összeomlása után nincs más dolgunk, mint hogy betagolódjunk a - most már egészséges - világba, és akkor minden jóra fordul. Azóta keservesen tapasztaljuk, hogy ez nem így van. Az a világ, amely körülvesz bennünket, súlyos, és egyre súlyosbodó válságban van, és még csak nem is látszik a fény az alagút végén. VÁLSÁGTÜNETEK A válság talán leginkább szembetuno tünetei: a jóléti rendszerek leépülésének irányzata, és az állandósult, sot - úgy látszik - megállíthatatlanul növekvo munkanélküliség. Látnunk kell azonban, hogy ez egyáltalán nem valamiféle gazdasági szükségszeruség. A világ gazdagsága folytonosan növekszik, tehát megvolna az a pénz, amibol a jóléti rendszerek változatlan szinten fenntarthatók lennének, azonban a gazdag kevesek - megszunvén a szovjet veszély - nem akarnak átengedni a nekik jutó egyre nagyobb részbol a szegények jólétére annyit sem, amennyi ilyen célra eddig rendelkezésre állt. A kevés gazdag és a szegény tömegek közti szakadék egyre mélyül. Talán elég, ha az erre utaló számtalan közkézen forgó statisztikai adat-párból itt csak kettot idézünk: Míg a világ leggazdagabb 10 százalékának jövedelme 1950-ben a legszegényebb 10 százalék jövedelmének 10-szerese volt, 1995-ben ez az arány már 200-szoros, és azóta is évrol-évre no. [BOGÁR/A] Ugyanez más számokkal: 1950-ben világviszonylatban a jövedelem 65 százaléka jutott a leggazdagabb 20 százaléknak és 3 százaléka a legszegényebb 20 százaléknak, 1995-ben a leggazdagabb 20 százalék részesedése a jövedelmekbol már 87 százalék volt, a legszegényebbek részesedése pedig 1,3 százalékra csökkent. [BOGÁR/B] "KAPITALIZMUS MUNKA NÉLKÜL" Fontos segítséget ad a kialakult helyzet megértéséhez Ulrich Beck müncheni szociológia professzor "Kapitalizmus munka nélkül" címu írása (Der Spiegel 1996/20.). Beck - kis tömörítéssel - a következoket mondja: ". a globális kapitalizmus a magas fejlettségu országokban . felmond egy történelmi szövetséget a kapitalizmus, a szociális állam és a demokrácia között. A demokrácia Európában és az USA-ban 'munka-demokráciaként' jött létre - abban az értelemben, hogy a demokrácia a bérmunkában való részvételre épült. Az állampolgárnak, így vagy úgy, meg kellett keresnie a kenyerét, hogy politikai szabadságjogait élettel tölthesse meg. A bérmunka nemcsak a magán-, hanem mindig a politikai egzisztenciát is megalapozta. Tehát egyáltalán nem 'csak' a munkanélküli milliókról van szó. És nem is csak a szociális államról. Rólunk, mindnyájunkról van szó. A politikai szabadságról és a demokráciáról Európában . Anyagi biztonság nélkül nincs politikai szabadság. Tehát nincs demokrácia, tehát mindenkit fenyegetnek az új és a régi totalitárius uralmak és ideológiák. . Ez a gazdálkodási mód csak az anyagi biztonsággal, a szociális jogokkal és a demokráciával kölcsönhatásban képes fennmaradni. Aki csak a piacra tesz, a demokráciával együtt ezt a gazdálkodási módot is elpusztítja." AZ ÖNGYILKOS GLOBALIZMUS Ulrich Beck azt is megállapítja, hogy a multiknak a globalizációval lehetové vált adóelkerülése kihúzza a talajt a fejlett, ma még demokratikus államok alól. "Multinacionális vállalatok menedzserei - írja - igazgatási egységeket Dél-Indiába telepítenek ki, de gyermekeiket közpénzekbol finanszírozott európai csúcsegyetemekre küldik. Eszükbe sem jut oda költözni, ahol munkahelyeket létesítettek és ahol alacsony adókat fizetnek. A maguk számára magától értetodoen igénybe veszik a drága politikai, szociális és polgári alapjogokat, amelyek közületi finanszírozását megtorpedózzák. Látogatják a színházakat. Élvezik a drága pénzért ápolt természetet és tájat. Nyüzsögnek Európa még viszonylag eroszak- és kriminalitásmentes metropoliszaiban. Ugyanakkor ÉN-központú gazdaságukkal és profitorientált politikájukkal lényegesen hozzájárulnak ahhoz, hogy ez az európai életforma szétesik. Vajon hol akarnak ok vagy gyermekeik élni, ha az állam és a demokrácia Európában nem lesz tovább finanszírozható?" A leginkább elgondolkodtató megállapítása azonban a következo: "A kapitalizmus mégsem azzal rabolja meg saját legitimációját, hogy egyre kevesebb munkával egyre többet termel, hanem azzal, hogy blokkolja az új társadalmi szerzodésre irányuló kezdeményezéseket . Az, ami végnek és hanyatlásnak látszik, át kell, hogy értelmezodjék olyan új eszméket és modelleket szülo korszakká, amely eszmék és modellek megnyitják az utat a 21. század állama, gazdasága és társadalma számára." A "társadalmi szerzodés"-re utaló mondatrészt mi emeltük ki, mivel - mint a 3. fejezetben látni fogjuk - ez a Rousseau révén közismertté vált fogalom központi szerepet játszhat a jobb rendszer felé vezeto folyamatban. Sokakat meglepett, hogy Soros György - aki hatalmas vagyonát a legújabb pénzuralmi rend játékszabályai szerint szerezte - ugyancsak ebben a szellemben nyilatkozik: "A szabadversenyes kapitalizmus elmélete szerint a közjót azzal lehet a legjobban szolgálni, ha mindenki korlátok nélkül törekedhet saját érdekeinek kielégítésére. Csakhogy, ha ezt az elképzelést nem tompítja az egyéni érdekek fölött álló közérdek felismerése, mostani társadalmi rendszerünk - mely bár korántsem tökéletes, megfelel a nyílt társadalom követelményeinek - elobb-utóbb össze fog omlani." [Magyar Hírlap 1997.1.25.] (Azon elgondolkodhatunk, hogy "mostani társadalmi rendszerünk" mennyire felel meg a "nyílt társadalom" Bergson-Popper-Soros által megfogalmazott követelményeinek, hiszen egy 1993-ban végzett ENSZ-vizsgálat szerint az emberiségnek csak 10 százaléka szólhat bele a sorsába. [Népszabadság 1993.19.] Mindazonáltal Soros jóslata nagyon is figyelemre méltó.) Nyilvánvaló tehát, hogy a mai súlyos válságtüneteknek nem az az oka, hogy kiürült a Föld éléskamrája, (ez unokáink problémája lesz, ha nem sikerül idoben megállítani a világ népességnövekedését), hanem éppen ellenkezoleg: a tudomány és a technika által létrehozott lehetséges boség kerül egyre élesebben szembe a jelenlegi világrenddel. CENTRUM-PERIFÉRIA Immanuel Wallerstein amerikai közgazdász professzor híres leíró modellje szerint a világ fejlett, gazdag centrumra és szegény, elmaradott perifériára tagolódik. (A periféria és a félperiféria közti különbségtevést most elhanyagoljuk.) A centrum: transznacionális eroközpontok (gazdasági társaságok és velük összefonódott politikai csoportok) hálózata. A centrum döntoen hat a világgazdaság valamennyi állapotváltozására, és hatalmával egyre jobban áttör minden tevékenységét korlátozó földrajzi és eszmei határt. Ennek eredménye a periféria egyre növekvo kiszolgáltatottsága és kizsákmányolása. Így a gazdag kisebbség egyre gazdagabb, a szegény többség egyre szegényebb lesz. [KORTEN] A centrum-periféria rendszer stabilitását mutatja, hogy 93 megvizsgált államból 88 (lakosok szerint 94 százalék) 1975-83 között ugyanott volt, mint 1938-50 között. [SZIGETI] Elso közelítésben úgy tunhet, mintha a mai világrendszer centrum-országokból és periféria-országokból állna. Valójában a gazdag országokon belül is van "periféria" és a szegény országokon belül is van "centrum", azaz vannak társadalmi rétegek, amelyek életminoségük és érdekeik alapján a centrumhoz illetve a perifériához tartoznak. A gazdag országok "perifériája" a lakosság egyharmada. E belso periféria aránya a lakosságon belül évrol-évre no. A szegény országok "centruma" a komprádor-elit, amely anyagi és hatalmi kiváltságokért - saját népe ellen - együttmuködik a nemzetközi centrummal. A sajtó és a szakirodalom dél-amerikai típusú országról beszél, ha /a/ a komprádorok aránya a népességben közelebb van az 1 százalékhoz, mint a 10 százalékhoz, /b/ a középréteg hiányzik, vagy csekély számú, /c/ a nép zöme nélkülöz és máról-holnapra él. Ezen ismérvek alapján megállapíthatjuk, Magyarország ma már dél-amerikai típusú ország. A PÉNZHATALOM DIKTÁLTA GAZDASÁGPOLITIKA SEHOVÁ SEM VEZETO CÉLJAI Unos-untalan azt halljuk, olvassuk, hogy a gazdaságpolitika követendo céljai: * a (GDP-vel mért) gazdasági növekedés, * az export, és ennek érdekében a világgazdasági versenyképesség növelése, * a toke egyre szabadabb áramlása és mennél több külföldi toke becsábítása. Csakhogy e célok követése nem vezet jóléthez és létbiztonsághoz. Hamis feltevések állnak mögöttük, és követésük a gazdagok további gazdagodását és a szegények további szegényedését, egészében a válság mélyülését eredményezi. Az elso hamis feltevés az, hogy az állandó gazdasági növekedés (amit tévesen a GDP-vel, a "bruttó hazai termék"-nek nevezett mutatóval mérnek) lehetséges, és az egész emberiség életkörülményeinek állandó javulását eredményezi. Valójában az állandó gazdasági növekedés nem lehetséges, hiszen a véges Föld egyik alrendszere sem növekedhet végtelenül, ezért a pénzhatalom által diktált ("foáramú") gazdaságpolitika ökokatasztrófához vezet. A gazdaság növekedése, vagy akár minoségi fejlodése is csak akkor lehetséges, ha megállítjuk a természetet pusztító folyamatokat, és csak olyan növekedést/fejlodést valósítunk meg, amelyhez kizárólag megújuló eroforrásokat, visszaforgatott vagy újratermelodo nyersanyagokat használunk fel, és nem bocsátunk ki több szennyezo anyagot, mint amit a természet folyamatosan ártalmatlanítani tud. Az állandó növekedés nem csak fenntarthatatlan, de - az elmúlt 50 év ENSZ-statisztikáinak tanúsága szerint - nem közelít az általános jóléthez, ellenkezoleg, a nagy tömegek nyomora egyre fokozódik. Ezért ez a gazdaságpolitika világméretu szociális katasztrófához, a tömegek lázadásához, "világ-polgárháborúhoz" vezet, melynek következményei beláthatatlanok. Ehhez képest másodlagos jelentoségu, hogy a GDP hamis mutatója a társadalmi összteljesítménynek. A mi Széchenyi Istvánunk már a GDP "feltalálása" elott megírta, hogy ha ásunk egy nagy gödröt, és a következo évben betemetjük, az nyilvánvalóan nem tekintheto gazdasági teljesítménynek, holott a GDP-t mind a kiásás, mind a betemetés költsége növeli. Ez arra is rámutat, hogy az ökológiai korlát valójában nem a GDP növekedésének szab korlátot, hanem a "megfogható termékek" mennyiségi növekedésének. A GDP növekedése tehát önmagában nem jó, csökkenése önmagában nem rossz, hiszen például a GDP növekedése mellett csökkenhet a személyes fogyasztás, és fordítva. További hamis állítás az, hogy a toke (a befektetésre szánt pénz) szabad áramlása üdvös. Ennek az a feltételezés az alapja, hogy ha két állam gazdasága közül mindegyik azon termékekre összpontosít, amelyiket a másiknál hatékonyabban tud eloállítani, és e termékeket kicserélik, ez mindkét gazdaság, mindkét társadalom javára szolgál. Ez azonban csak akkor igaz, ha a toke nem mozoghat szabadon. Korunkban ennek az ellenkezoje áll fenn. Ezt egy gondolatkísérlettel szemléltetjük. Képzeljünk el egy országot, amely mindent, amire a lakosoknak szükségük van, maga állít elo, és határait lezárja az áruk és a toke áramlása elol. Így a kínálat kielégíti a keresletet, a gazdaság egyensúlyban van. Ha a munkamegosztás ésszeru és méltányos, akkor mindenki annyit dolgozik, amennyire szükség van, és senki nem szukölködik. Most nyissuk meg a határokat, és tételezzük fel, hogy példa-országunk valamennyi termékét más országokban olcsóbban tudják eloállítani, olyan olcsón, hogy még a szállítási költség számításba vételével is megéri példa-országunkba szállítani. Mondjuk, Magyarország a példa-ország, és mondjuk, német cégek Kínába telepített üzemeikben minden iparcikket olcsóbban tudnak eloállítani, mint a magyarországi üzemek, és mondjuk, francia cégek Algériában minden élelmiszert olcsóbban tudnak megtermelni, mint a magyarországi gazdák. Ebben az esetben az EU-tag Magyarországon mindenki munkanélküli lesz, és a munkabíró emberek felkerekedhetnek, hogy egy olyan országot találjanak, ahol munkaero-kereslet van. De hol van ilyen ország? És ha lenne, mi lesz Magyarországból, ezeréves kultúránkból, a családi-baráti kapcsolatokból? Ez nem elfogadható jövokép, egyik nép számára sem. Ugyancsak hamis a következo tétel: Az a gazdaságpolitika vezet jóléthez, amelynek fo szempontja a világpiaci versenyképesség. Más oldalról nézve - amíg léteznek nemzetgazdaságok - a cél a minél több kivitel, pontosabban: a minél nagyobb kiviteli többlet, tekintet nélkül a hazai fogyasztók érdekeire. Holott a külforgalom erkölcsös célja nyilvánvalóan nem ez, hanem a hazai társadalom jóléte. (Az erkölcstelen kiviteli politika tragikus történelmi példája volt, amikor az írországi nagy burgonyavész idején az angol földesurak exportálták a megtermett kevés krumplit, miközben az írek tömegei éhen haltak, vagy - akik tudtak - kivándoroltak Amerikába.) Az is nyilvánvaló, hogy valamennyi nemzetgazdaságban nem lehet kiviteli többlet, hiszen minden kiviteli többletet más nemzetgazdaságok beviteli többletének kell kiegyenlítenie. KÍNA A körkép hiányos lenne, ha nem állapítanánk meg, hogy bár monopoltokés globalizmusról beszélünk, ez a világrend mégsem a világ egészére nézve érvényesül, a kontinentális Kína ugyanis nem egyértelmuen része ennek a világrendnek. Az a Kína, ahol az állam az emberiség egynegyedének életét ellenorzi, szervezi és irányítja, mégpedig a gazdasági mutatók tekintetében olyan - immár több mint évtizedes - sikerrel, ami páratlan a modern gazdaságtörténetben. És ez nem csak a statisztikák számsoraiban mutatkozik meg, mert tény, hogy Kínában már Mao idejében megvalósult az éhhaláltól való biztonság, amely a legújabb-kori Ázsiában igen nagy vívmány. A Kínában kialakult másfajta gazdasági rendet egy sajátos rétegezodés jellemzi. Elkülönítheto a gazdaságnak a létfontosságú javakat és szolgáltatásokat eloállító, forgalmazó és fogyasztó rétege - nevezzük alaprétegnek -, amely stabil, és nincs kiszolgáltatva a monopolkapitalista globalizmus hatalmasságainak; és külön elemezheto a gazdaság - ehhez képest - luxuscikkeket termelo, értékesíto és fogyasztó rétege - nevezzük kiegészíto rétegnek -, amely ma már jelentos, és évrol évre jelentosebb része a világgazdaságnak. Az alapréteg legfontosabb elemeit abban láthatjuk, hogy a városi népesség ellátását rizsbol, olajból és hasonló alapveto cikkekbol állami felügyelet és támogatás biztosítja, a lakosság 70-75 százalékát kitevo parasztság pedig - minthogy nem söprik le a padlását - szüloföldjén maga termeli meg létfontosságú fogyasztási cikkeit. Emellett - kiegészíto rétegként - muködik egy mintegy felerészben állami, felerészben ma már magáncégekbol álló, rohamosan modernizálódó ipar, amely eroteljesen betagolódik a világpiacba. (Megjegyezhetjük, hogy a japán gazdaságban is megtalálhatók a kétréteguség elemei, hiszen fenntartja és védi drága rizstermelését, keményen védi belso piacát, és korlátozza a jen konvertibilitását. Hasonló a helyzet az EU-ban is, amely a multik nyomása ellenére - egyelore még - fenntartja és védi drága mezogazdaságát.) A VÁLSÁG ALAPVETO OKA . . a kamatozó magánpénzrendszer és a korlátlan tulajdonlás rendszere, amelyek folytán kialakultak és egyre növekednek a kevesek kezében a nagyvagyonok, mert ezek kapzsi, szuk látóköru urai mindent alárendelnek hatalmuk és vagyonuk gyarapításának, még az emberiség fennmaradását is. A PÉNZURALOM KÖZHATALMA: A PARLAMENTÁRIS PÁRTURALOM Ez a Nyugat országaiban muködo politikai rendszer, amit "demokrácia" néven a világ többi országára is rá akarnak eroltetni, nagyon alkalmas arra, hogy a felszínes szemlélo számára a népuralom látszatát keltse, valójában pedig a pénzhatalom tényleges uralmát szolgálja. Technikájának ismertetését az olvasó megtalálja A Szent Korona népe kelet és nyugat között címu füzetben, de rövidítve itt is megismételjük: Gyakorlatilag minden felnott állampolgár - általában négyévenkénti - szavazatával részt vesz a közhatalmi szereplok kiválasztásában, illetve - a formális jog szerint - választható is ilyen szerepre. A folyamat szervezoi a politikai pártok, sajnos, gyakorlatilag ezek vezetosége jelöli ki azokat, akik közül a közhatalmi szereplok választhatók, és terjeszt programokat, jelszavakat a választók elé, majd a megválasztottaknak a pártfegyelem alapján esetrol-esetre megszabja, hogyan "döntsenek". Az állampolgároknak négy éven keresztül gyakorlatilag nincs lehetoségük a megválasztottak ellenorzésére, számon kérésére, visszahívására. A pénzhatalomnak két fo eszköze van érdekei érvényesítésre. Az egyik: a rendelkezése alatt álló tömegtájékoztatás és a vele egybefonódó tömegszórakoztatás (televízió, mozi, újság, rádió) révén nagymértékben meghatározza, hogy a választók kikre szavaznak. A másik: a pártoknak sok pénzre van szükségük muködési költségeikre, reklámra, a "megélhetési politikusoknak" való juttatásokra; e költségek fedezetét - különbözo úton-módon - a pénzhatalomtól kapják. Ennek fejében gondoskodnak róla, hogy a "közhatalmi döntések" lényegében egybeessenek a pénzhatalom döntéseivel. Ha "homok kerül a fogaskerekek közé", akkor jön a puccs, a katonai diktatúra, a politikai gyilkosság, vagy a "megelozo csapás", aminek révén a "rend" helyreáll, és vissza lehet térni a szokásos "demokratikus" technikákhoz. (Lásd: Lumumba, Allende, a két Kennedy és az USA folyamatos terrorizmusa.) FORRÁSOK: BOGÁR László A/ "Évtizedekre kiható ára van ." Magyar Nemzet 1996.1.31. B/ "Tétek és esélyek" Magyar Nemzet 1995.4.12. KORTEN, Dávid C.: Tokés társaságok világuralma" Kapu 1996. PETHO Tibor: "Gyilkos kapitalizmus" Magyar Nemzet 1996.2.24. PLENTER János: "'Szaltó mortále' a bizonytalanba" Magyar Nemzet 1995.8.2. SZIGETI Péter: "Világrendszernézoben" Népszabadság 1993.2.13. 2. Jobb jövonk alapja: a természetes gazdasági rend 2.1 A természetes gazdasági rend alapelvei és a Szent Korona-tan Az alkotmányos rendszerváltás során kialakítandó gazdaságpolitikának igazodnia kell azokhoz a társadalomszervezési alapelvekhez és emberi alapjogokhoz, amelyek a természetjogból (az evangéliumi erkölcsbol, a humánumból) következnek. Ezeket a következokben fogalmazzuk meg: ÉRTÉKREND: a/ Az emberek közötti viszonyt szabályozó, a tételes jogot megelozo erkölcsi elvek közül a legmagasabb rendu a szeretet evangéliumi parancsolata, aminek az érvényesülését szükségesnek és elengedhetetlennek tartjuk a lét minden területén, tehát a politikában és a gazdaságban is. b/ A legnagyobb érték az élet, ami alatt nemcsak az egyéni emberi életet értjük, hanem a földi élet minden egyéb formáját is: az emberi fajnak és a társadalomnak, valamint a földi teljes élovilágnak az életét és annak megorzését. Tisztában lévén azokkal a veszélyekkel, amelyek a globalizálódó világban az emberiség és az élovilág létét fenyegetik, különösen fontosnak tartjuk azokat a tevékenységeket, és azoknak a szempontoknak az érvényesítését, amelyek célja a földi élet fenntartása és az azt fenyegeto veszélyek kiküszöbölése. c/ Jó minden, ami az életet segíti, védi, gyógyítja és gazdagítja, és rossz minden, ami értelmetlenül pusztítja, károsítja. d/ A társadalom alapegysége a család, ezért a társadalomnak minden rendelkezésére álló eszközzel segítenie kell a családok stabilitását, kiemelten kell méltányolnia a jövo nemzedék felnevelése érdekében végzett munkáját, és annak értékét a társadalom minden tagjában tudatosítania kell. A társadalom legnagyobb kincse, a jövo záloga az ifjúság, ezért annak a nemzet erkölcsös, kimuvelt, szakmailag képzett, a társadalom többi tagjai és jövoje iránti felelosséget érzo és vállaló, öntudatos polgárává nevelése a társadalom legfontosabb feladata. e/ Egyéb kiemelt értékek: Az evangéliumi felebaráti szeretet parancsából ugyan egyértelmuen következik, de a jelenlegi történelmi viszonyokra tekintettel szükségesnek tartjuk kijelenteni, hogy elutasítunk minden etnikum, vallás, nem, vagyoni helyzet, pártállás szerinti hátrányos megkülönböztetést, mindenfajta kizsákmányolást és gyarmatosítást. Személyeket és közösségeket nem meghirdetett elveik, hanem a tetteik alapján minosítünk az itt rögzített elveink tükrében. TÁRSADALOMSZERVEZÉSI ALAPELVEK: a/ Az emberi személy méltóságának elve: az ember értéke nem képességeibol vagy teljesítményébol, hanem kizárólag létébol származik, és jogai is ezen az alapon illetik meg. Minden emberi személy egyedi és pótolhatatlan, és mint ilyen, képességeitol és teljesítményétol függetlenül azonos méltósággal és jogokkal rendelkezik, ezért egyetlen embert sem áldozhat fel senki akár egy másik ember, akár a közösség javára hivatkozva, és mindenki, aki bármilyen okból rászorul a közgondoskodásra, társadalmi helyzetétol és elismertségétol függetlenül jogosult rá. b/ A szolidaritás elve: az egyén közösségben, a közösség által és a közösségért él. Az egyén feladata, hogy tevékenységével a közösség, vagyis embertársai hasznára legyen, az emberi közösséget az azt alkotó egyének javára folyamatosan építse és fejlessze, a közösség célja és feladata pedig az, hogy az ot alkotó egyének boldogulását segítse. c/ A szubszidiaritás elve: minden egyént és közösséget teljesítoképessége arányában kell és szabad terhelni, és nem szabad megvonni tole a döntés és a megvalósítás jogát olyan ügyekben, amelyek véghezvitelére önállóan képes. d/ A kötelesség és szabadság elve: Minden ember alapveto kötelessége azon munkálkodni, hogy minden embertársa számára érvényesüljenek az e szakaszban ismertetett társadalomszervezési elvek (a/-e/ bekezdések) és emberi alapjogok (f/-k/ bekezdések), továbbá minden ember tiszteletben kell, hogy tartsa embertársainak cselekvési és magatartási szabadságát, amelyet a társadalom részérol csak az alapveto kötelesség korlátozhat, és kell is, hogy ez a kötelesség korlátozza a szabadságot. e/ A nemzeti lét elve: Az ember eredendoen, lényegénél fogva szabadságra született, amit teljességében egy nemzet közösségében élhet meg, ami politikai közösség és szövetség is egyben. Az egyes nemzeti közösségek viszonyában a Föld nemzeteinek a közösségén belül - meghatározó tendenciaként - ugyanazon itt felsorolt értékrendnek, elveknek és jogoknak kell érvényesülniük, mint amelyek a társadalom tagjainak a viszonyát szabályozzák. AZ EMBERI SZEMÉLY ALAPJOGAI: f/ Az élethez való jog: Minden embernek joga van ahhoz, hogy a társadalom biztosítsa számára az élet elemi feltételeit (az élelmet, a lakhatást, az egészségügyi ellátást). g/ A természet-adta életfeltételekhez és a szellemi termékek használatához való jog (a közkincsek kisajátíthatatlanságának elve): Az élet természet-adta elemi feltételeit (a természeti kincseket, a földet, a levegot, a vizet, az energiaforrásokat) valamint az emberi szellem alkotásait - amelyek lényegében többezer-éves közös szellemi fejlodés gyümölcsei - az egész emberiség, az emberiség minden nemzedéke és nemzete adományként kapta. Ezek elérésére és igénybevételére minden ember, a jelenlegi és minden jövendo nemzedék minden tagja azonos jogokkal rendelkezik. Más szóval: nem kerülhetnek magántulajdonba, nem sajátíthatók ki a megújuló természeti kincsek, fenntartásukról a társadalomnak folyamatosan gondoskodnia kell, a nem megújítható természeti kincsek felhasználásakor pedig tekintettel kell lenni a jövo nemzedékek érdekeire. h/ A szüloföldön való megélhetés (boldogulás) joga. i/ A társadalom javaiból való részesülés joga (a teljesítmény elv): A munkaképes emberek csak a társadalom számára végzett hasznos teljesítményük jogán és mértékében igényelhetnek részt a társadalmi össztermékbol. Más szavakkal: a koruknál vagy egészségi állapotuknál fogva rászorulókon kívül senki nem jogosult a társadalom számára nyújtott hasznos teljesítmény nélkül részesülni a társadalmi össztermékbol. j/ Az esélyegyenloségre való jog: Minden egészséges gyermeknek, ifjúnak és munkaképes embernek joga van arra, hogy fizetoképességétol függetlenül, csak képességei által befolyásoltan, egyébként a társadalom többi tagjával azonosan, egyenlo eséllyel juthasson hozzá a hivatása elsajátításához és hatékony gyakorlásához szükséges természeti, gazdasági és kulturális eroforrásokhoz. k/ A hátrányos helyzetuek különleges joga: A társadalom azon tagjainak, akik akár szellemi, akár fizikai adottságaikból adódóan hátrányos helyzetben vannak (csökkent munkaképességuek, fogyatékosok, rokkantak), joguk van arra, hogy számukra a társadalom esélyeik fokozását a mindenkori adottságaiknak megfelelo szinten, a mindenkori természetes (tudományos, anyagi) korlátokon belül, méltányos feltételekkel, különleges megoldásokkal is biztosítsa. AZ ALAPELVEK ÉRVÉNYESÜLÉSÉNEK FELTÉTELE A természetes társadalomnak a pénz- és hitelrendszer köz-ellenorzésével, a tulajdonrendszer és az adórendszer megfelelo kialakításával biztosítania kell, hogy ne jöhessen létre a magánvagyonok mértéktelen felhalmozódása, amely - mint megtapasztaltuk - a társadalom eltorzulásának fo oka. ÖSSZHANG A SZENT KORONA-TANNAL Az elobbiekben ismertetett alapelvek a természetjognak, az evangéliumi erkölcsnek az emberi együttélésre vonatkozó tételei, és mivel a szentkorona-tan nem más, mint a természetjognak, az evangéliumi erkölcsnek a magyar történelem körülményei között való érvényesülése, a szentkorona-tannal is teljes összhangban vannak. A szentkorona-tan alaptételeinek rövid összefoglalását az olvasó megtalálja A Szent Korona népe kelet és nyugat között címu füzetben. E tételek közül itt kiemeljük azokat, amelyeknek meghatározó jelentoségük van a gazdasági rend szempontjából: 3. "A történelmi alkotmány biztosítja a magyarság és a vele együtt élni kívánó népek, közösségek örök szabadságát. (Hungaria semper libera)" 4. "Minden tulajdon forrása a Szent Korona, amely a magyarság és a vele együtt élni kívánó népek, közösségek múlt, jelen és jövendo nemzedékeit testesíti meg. (Sacra Corona radix omnium possessionium.)" 5. "A Szent Korona erkölcsi, jogi személy, amelynek minden tagját egy és ugyanazon szabadság illeti meg. (Una et eadem libertas.)" 7. "Az alkotmányos alaptörvény, a sarkalatos törvények, minden jogszabály, a törvényhozó, végrehajtó, bírói és ellenorzo hatalom minden intézkedése meg kell hogy feleljen a Szent Korona eszmének, a történelmi alkotmány alapelveinek. (Sub specie Sacrae Coronae.)" 2.2 Az alapelvek a gyakorlatban: tulajdonszerkezet HÁROMFAJTA TULAJDON A természetjognak megfelelo tulajdonszerkezet szerves, fokozatos kialakulása érdekében az államnak törekednie kell arra, hogy optimális mértékben és gyorsasággal megvalósuljon: a) ember alkotta termelovagyon esetében a családinál nagyobb vállalkozások munkás- (alkalmazotti), esetenként közösségi tulajdonlása, illetve a mezogazdasági termékeket feldolgozó és forgalmazó vállalatok esetében az alapanyag-termelok túlnyomó tulajdonlása; b) a földterületek közhatalmi tulajdonlása, ahol a bérlok olyan helyben lakó személyek, vagy ilyenek társasága, akik maguk muvelik a területet.1 Ez megfelel az emberiség osi tudásának, amely szerint a föld Istené. A Bibliában olvassuk: "Isten mondja népének: ne adjátok el a földet örök áron, mert a föld az enyém, és ti csak jövevények és zsellérek vagytok e földön." Megjelenik ez az elv a magyar történelmi alkotmányban is, amely szerint a föld a Szent Koronáé. c) a természetes monopol-helyzetben lévo közszolgáltató vállalatok (közüzemek) közhatalmi (állami, vagy települési-önkormányzati) tulajdona, ahol a tulajdonosi jogok gyakorlását a szolgáltatást igénybevevok intézményesen ellenorzik. Ez a tulajdonszerkezet jelentosen elosegíti a teljesítményelv, az esélyegyenloség, és a kötelesség-szabadság elvének érvényesülését. (Lásd a 2.1 pontot.) _______________ 1 A pontos szabály: Mezogazdasági vagy bányászati hasznosítású földterület, vagy természetvédelmi terület nem lehet sem tulajdonában, sem bérletében másnak, mint közhatalomnak, vagy olyan helyben lakó természetes személyeknek, akik maguk hasznosítják a területet, vagy kizárólag ilyen személyekbol álló társasságoknak. A föld köztulajdona (a Szent Korona tulajdona) fokozatosan válik általánossá, az állam (a helyi önkormányzatok) elovételi joga révén. Az önkormányzatok a földeket helybeli gazdálkodó családoknak adják tartós, örökölheto bérletbe. Lásd a 2.7 pontot is. VÁLLALKOZÓI TULAJDON Az elozoekben meghatározott, vállalkozói tulajdonformával jó hatásfokkal egyeztethetok össze a következo szempontok: * ne szabjunk korlátot az egyéni tehetségnek, alkotóeronek, szorgalomnak, és tegyük lehetové, hogy a sikeres vállalkozó, míg él, önállóan, bürokratikus beleszólások nélkül dönthessen az általa létrehozott termelo-szolgáltató egység muködésérol és élvezhesse hasznát; * érvényesüljön mindegyik induló generáció számára a vállalkozási esélyegyenloség; * a munkás-alkalmazotti tulajdonlás révén a munkahelyeken is, ahol életünk nagyobbik részét töltjük, érvényesüljön a demokrácia, az önigazgatás, a - csak mások szabadsága által korlátozott - szabadság tendenciája. Emellett a mezogazdasági termékeket feldolgozó és forgalmazó vállalkozások esetében a nyersanyagtermelok jogos érdekeinek érvényesülését is elosegíti ez a tulajdonforma. A munkás- és gazdatulajdonlás folytán a termelés-szolgáltatás parancsnoki posztjain lévok anyagi boldogulása attól függ, hogy a rájuk háruló társadalmi feladatokat jó minoségben és gazdaságosan teljesítik-e. Megvalósul az a kívánalom, hogy e "parancsnokok" számára a termelés-szolgáltatás ne csak (vagy ne elsosorban) profitot fialó tevékenység legyen. Az elmúlt kétszáz év, de különösen a legutóbbi évtizedek tapasztalatai nem igazolták azt a liberális feltevést, amely szerint a pénztulajdonosok leheto legnagyobb haszonra való törekvése automatikusan a társadalmi eroforrások optimális (a közérdeknek leginkább megfelelo) felhasználását eredményezi. AZ ALKOTÓ VÁLLALKOZÓK VÉDELME A tulajdonszerkezet szerves alakulását szolgálja a következo szabály: "Családi vállalkozás"-nak minosül - a "kisvállalkozás" elterjedt meghatározásához igazodva - a 20 alkalmazottnál nem többet foglalkoztató vállalat. Az ennél nagyobb vállalkozások kényszeru tulajdonforma-váltására (a dolgozók tulajdonába adására) azonban nem kerül sor mindaddig, amíg maga az alapító tulajdonos - a saját és a társadalom hasznára - folyamatosan muködteti. Csak ha le akarja állítani az üzemet, vagy a munkások nagy részét el akarja bocsátani, akkor lép közbe a közhatalom, és tisztességes kivásárlással átadja a munkásoknak és alkalmazottaknak ill. a gazdáknak az üzemet. Egyébként az alapító tulajdonos - akármekkorára is fejleszti üzemét, kereskedését, - holtig megtarthatja vállalatát, tulajdonosként irányíthatja és rendelkezhet az adózott nyereség fölött, csak ha el akarja adni, akkor kell a munkahelyvédelmi törvényben (lásd a 3.2 pontban) meghatározott eljáráshoz hasonló módon felajánlania a közhatalomnak, hogy megvalósuljon a természetjogot követo tulajdonforma. A közhatalom kamatmentes hitellel segíti a munkásokat-alkalmazottakat, és a gazdákat, az angolszász világban jól bevált - államilag támogatott - munkástulajdonlási rendszerhez hasonlóan. (Ennek a rendszernek még eléggé tökéletlen kezdeménye a mai magyar Munkás Résztulajdonosi Program /MRP/.) Tehát a természetes társadalomban éppúgy kiemelkedhetnek tehetséges vállalkozók, mint hajdan a weissmanfrédek vagy goldbergerek, de nem adhatják át a tulajdont olyannak, aki erre nem saját teljesítményével szerzett jogot, hanem valamilyen más úton-módon került pénzével, vagy a bankvilágtól kapott hitellel kívánja tulajdonává tenni a vállalatot. Fontos "mellékhatása" e szabálynak, hogy megszunik a piac kivásárlásának a lehetosége, amit pl. a magyar privatizáció gyászos története nagyon jól szemléltet. A mai helyzetben egy korrupt állami/önkormányzati tisztviselonek és/vagy egy újgazdag privatizátornak érdeke és lehetosége is volt és van arra, hogy összejátszva egy piacvásárlásra spekuláló multival mesterségesen veszteségessé tegyen egy vállalatot, hogy aztán potom áron kerüljön a spekuláns kezére. Ezt esettanulmányok sora tanúsítja. (Lásd pl. Mándoki Andor írását a LELEPLEZO 2000/4 számában.) A természetes társadalom tehát bezár egy nem is kis kaput a korrupció elott, ugyanakkor az új weissmanfrédokat és goldbergereket, akik tehetséggel és szorgalommal akarnak boldogulni, nem fenyegeti. VÁLLALATI GAZDASÁGOSSÁG A természetjognak megfelelo tulajdonformában is csak akkor van létjogosultsága egy vállalkozásnak, ha - ésszeru felfutási ido után - nemzetgazdasági (össztársadalmi) szinten gazdaságosan, azaz veszteség nélkül muködtetheto. Mit értünk ezen? Mindenekelott meg kell különböztetni a vállalati és a nemzetgazdasági (össztársadalmi) szintu gazdaságosságot. Tegyük fel, hogy van egy 500 fovel muködo gyár, ami a termékeit csak a "futottak még" kategóriában tudja eladni, ezért éves költségvetése a következoképpen alakul: Bérköltség 400 millió Ft Anyagköltség 1600 millió Ft Rezsi 300 millió Ft Befizetések a költségvetésbe (TB is) 300 millió Ft Összesen 2600 millió Ft Árbevétel 2400 millió Ft Veszteség évi 200 millió Ft A mai gyakorlat szerint ezt az üzemet felszámolják. Ennek eredményeképpen a költségvetés (a társadalombiztosítást is ideszámítva) elesik 300 millió Ft bevételtol, és még a munkanélkülivé lett munkások szociális ellátásáról (közte egészségügyi alapellátásáról) is a költségvetésnek kell gondoskodnia. Nyilvánvaló, hogy jobban jár a költségvetés (és vele a társadalom), ha az üzem - a Munkahelyvédelmi Törvényben (lásd a 3.2 pontot) eloírt eljárás során - egy hosszú távú fejlesztési terv keretében - mondjuk - 5 évre adó- és járadékmentességet kap, és kamatmentes közhitelt, amivel felfejleszti magát a mezony derékhadába, úgy, hogy 5 év múlva - nagy valószínuséggel - visszatérhet az adót és társadalombiztosítási járulékot (amíg van ilyen) is elviselo vállalatok sorába. Ha tehát a megszunés elott álló vállalat közhatalmi biztosa legalább ilyen gazdasági tervet ki tud dolgozni a munkástulajdonosi szervezettel, vagy az érdekelt gazdaszövetkezettel közösen, fenn kell tartani munkás-alkalmazotti ill. gazda-tulajdonban a vállalatot, akkor is, ha vállalati szinten veszteséges. A gazdaságosság esélyét növeli, hogy egy ilyen helyzetben, amikor a munkások és maguk választotta vezetoik tudják, hogy valóban a maguk és családjuk érdekében iparkodnak, ha tudják, hogy munkahelyük megtartása döntoen saját maguktól függ, várhatóan sokkal összeszedettebben dolgoznak és gazdálkodnak, mint akármilyen tokés menedzsment alatt. AZ ÖRÖKLÉS (Lásd a 2.7 pontot is.) Az esélyegyenloség természetjogi elve szerint "Minden munkaképes ember - a jog és a fizetoképesség szempontjából - egyenlo eséllyel kell, hogy hozzájuthasson a hivatása hatékony gyakorlásához szükséges természeti-kulturális-gazdasági eroforrásokhoz." Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy a termelovagyon örökölhetosége ellentmond ennek az elvnek. Ha egy új weissmanfréd vagy goldberger fiacskája örökölhetné a vagyont, hová lenne az új generáció esélyegyenlosége? A személyes teljesítményen alapuló vagyon tehát megérdemelt elony ebben a versenyben, az öröklött vagyon azonban nem. Ezért a természetjognak az felel meg, és a közjólétet is az szolgálja, ha a gazdasági versenyben elonyt adó javak örökölhetoségét legalábbis nagy mértékben csökkentjük. Ennek az elvnek magas, 70-80%-os örökösödési adó felel meg. Mentes az örökösödési adótól a tisztes megélhetés szintjét biztosító családi "infrastruktúra" (pl. családonként egy berendezett lakás vagy családi ház, egy nyaraló, két személyautó), valamint egy 20-nál nem több alkalmazottat foglalkoztató vállalkozás olyan örökösök esetében, akik ilyennel nem rendelkeznek. A magas örökösödési adó jogosultságát valójában a természetes társadalmi rend teremti meg azáltal, hogy egyfelol lehetové teszi a szülok számára gyermekeik gazdag szellemi örökséggel (emelkedett jellemmel, széles köru muveltséggel, képzettséggel) való útra bocsátását, másrészt olyan körülményeket teremt, amelyek között a fiatalok - szellemi örökségükre támaszkodva - a maguk erejébol megteremthetik létalapjukat. Ennek kialakulásához azonban ido kell. Ezért ezt a magas örökösödési adót nem szabad közvetlenül a természetes társadalom megteremtésének kezdetén bevezetni, hanem csak akkor, amikor - a természetes társadalmi rend kiteljesedése folytán - már valóban minden pályakezdo megkaphatja ezt a társadalmi segítséget. A SZELLEMI ALKOTÁSOK TULAJDONJOGA Az idevágó társadalomszervezési alapelvet ("az emberi szellem alkotásai nem kerülhetnek magántulajdonba" lásd az 2.1 pontot) követo szabályozásnak figyelembe kell vennie a szellemi alkotó természetes igényeit. Ezt szolgálja a következo szabály: A szellemi alkotónak joga van meghatározó szerepet játszani muve sorsának alakításában, és jogosult arra is, hogy a muve nyomán keletkezo anyagi haszonból - ha van ilyen - méltányos mértékben részesedjék. Nem jogosult azonban arra, hogy muvét elzárja azoktól, akiknek muve (megismerése, használata, stb.) hasznára válnék. (Ugyanis a szellemi alkotás sosem egy ember muve, mert elképzelhetetlen az emberiség összes, megelozo nemzedékének szellemi alkotásai nélkül.) 2.3 Az alapelvek a gyakorlatban: pénz és hitelrendszer PÉNZRENDSZER, KÖZ- ÉS MAGÁNPÉNZRENDSZER A hatékony emberi munka alapveto tényezoje a munkamegosztás: a földmuves búzát termel, a csizmadia csizmát állít elo, aztán cserélnek. Fejlettebb, kiterjedtebb munkamegosztás azonban nem mehet végbe ilyen egyszeru módon, ezért oseink feltalálták a cserét közvetíto eszközt, a pénzt: a földmuves pénzért adja a búzát és pénzért veszi a csizmát, és a csizmadia is hasonlóképpen jár el. A pénzt osidok óta az egyes társadalmak közhatalma bocsátotta ki, a társadalomnak az az intézménye, amely meghatározza az együttélés szabályait és jogosult a szabályok betartásának kikényszerítésére. A közhatalom által kibocsátott pénz forgásba kezd: magánemberekhez kerül, majd egy része adóként visszajut a közhatalomhoz, majd újra magánemberekhez kerül, és így tovább. Az idok során egyes magánemberek-családok tulajdonában igen sok pénz gyult össze, a nagy többség azonban mindmáig - jó esetben - annyi pénzt keres és nem többet, amibol családostól megélhet. A modern kor történelmét nagy mértékben meghatározó magán-pénzhatalom - a nagyvagyonosok többé-kevésbé együttmuködo rétege - a reneszánsz végén alakult ki. (E kezdetek két legnevezetesebb pénzvagyonos családja: a Mediciek és a Fuggerek. A legnagyobb ilyen bankár-dinasztiát, a Rotschild dinasztiát a frankfurti Mayer Amschel alapította (1743-1812). O mondta: "Add nekem egy nemzet valutájának ellenorzését, s az már nem érdekel, ki hozza a törvényeit!") E rétegben mintegy kétszáz éve kialakult a törekvés arra, hogy az egész emberiség fölött hatalmat gyakoroljanak, és ennek segítségével az emberiség nagy tömegeit folyamatosan sarcolják, kizsákmányolják. E folyamat alapveto összetevoje volt a pénzkibocsátás jogának megszerzése a közhatalmaktól, a pénzkibocsátó magánbankok kialakulása. Az elso az Angol Bank volt, majd dönto fordulatot jelentett 1913-ban az Amerikai Egyesült Államok pénzkibocsátási jogának megszerzése egy magánbankcsoport, a Federal Reserve Board által. (Ekkor kezdodött meg az USA eladósodása. Ma már a világ legeladósodottabb országa.) Így alakult ki a magán-pénzrendszer, amely a legújabb idokben uralkodóvá vált a nyugati és a Nyugat dönto befolyása alatt álló világban. Magyarországon az ún. rendszerváltás után, a Nemzetközi Valutaalap nyomására, a nemzetközi pénzvilágot kiszolgáló magyar országgyulés 1992-ben mondott le a pénzkibocsátás és a hitelrendszer irányításának jogáról, és kötelezte magát arra, hogy a befolyt adók által nem fedezett közkiadásokhoz, és a honi gazdaság bovülésének pénzellátásához szükséges pénzt kizárólag a magán-pénzpiacról szerzi meg, kamatozó kölcsönök formájában. Ennek során a magyar államadósság az 1989. évi mintegy 20 milliárd dollárról mintegy 60 milliárdra növekedett, annak ellenére, hogy az elmúlt 14 évben a hazai termelovagyon zömét az egymást váltó kormányok azzal az indokkal adták el, hogy a befolyt összegekbol az adósságokat törlesztik. Az így kialakult rendszert alapvetoen jellemzi, hogy a behozatal évrol-évre több, mint a kivitel (a külkereskedelmi mérleg negatív), és - ezzel összefüggésben - a külföldre történo kifizetések is évrol-évre meghaladják a külföldrol származó bevételeket (a fizetési mérleg is negatív). Ezért a jelenlegi rendszerben az adósság növekedése és vele az ország romlása megállíthatatlan. Odajutottunk, hogy a magyar dolgozók által évente termelt érték mintegy harmadát - különbözo eszközökkel - kiszivattyúzzák az országból, így egyre kevesebb jut a lakosság megélhetésére, a közegészségügyre, a közoktatásra, általában a közszolgáltatások fenntartására. Az alkotmányos rendszerváltás egyik alapveto feladata ezért a közpénzrendszer visszaállítása, valamint a külkereskedelmi és fizetési mérleg hiányának megszüntetése, mert e nélkül a romlás nem állítható meg, a javulás nem indulhat el. A HITELRENDSZER TÁRSADALMASÍTÁSA Minden kezdo vállalkozáshoz induló vagyonra van szükség. Ha a kezdo vállalkozónak ez nincs birtokában, akkor az induló vagyonhoz hitelbol juthat hozzá. Hasonló a helyzet akkor is, ha egy meglévo vállalkozást tulajdonosa bovíteni akar. (Itt most nem foglalkozunk a fogyasztási hitellel, amire akkor kerül sor, amikor valaki elobb akar valamilyen fogyasztási cikket megvásárolni, és utólag akarja megtakarítani az árát.) Az induláshoz, bovítéshez szükséges pénz a modern gazdaságban túlnyomórészt hitelként jut el a vállalkozókhoz. Miért kell átalakítani a mai hitelrendszert? Egyfelol azért, mert a mai (pénzgyarmati) rendszerben a kialakult pénzuralom-bankuralom döntéseitol függnek a termelok (a reálgazdaság), márpedig a túlnyomórészt külföldi tulajdonban lévo kereskedelmi bankok - érdekeiket követve - gyakorlatilag kirekesztik a hitelnyújtásból a hazai gazdákat, kis- és középvállalkozókat. Naivnak bizonyult az a liberális vélekedés, hogy a fejlesztok-bovítok és a hitelbankok versenye gondoskodik a társadalom erre fordítható forrásainak optimális (a közérdeket legjobban szolgáló) elosztásáról. Nagyon tanulságos egy a Magyar Nemzeti Bank szellemi muhelyében készült tanulmány elorejelzése és ténymegállapítása: "Hosszabb távon is problémás lesz Magyarországon a kis- és középvállalkozások finanszírozása. ... Az új szemlélet a pénzügyi intézményeket ... mint a termelési folyamatokat aktívan (néha domináns módon) alakító szereploket tekinti." ("A hazai bankrendszer távlati fejlodésének kérdései" MNB muhelytanulmányok, 11. füzet. Idézi Varga István, "Üzleti 7"1999.9.27.) Másfelol a hitelrendszer azért is gyökeres változásra szorul, mert a jelenlegi hitelkamatok (12-20%) magasabbak, mint a hazai kis- és középvállalkozók és a gazdák által elérheto nyereség, nem is beszélve arról, hogy a bankok túlzott hitelfedezeti követelményei folytán tulajdonképpen ("összeköttetés" híján) csak az kaphat hitelt, akinek nincs szüksége rá. A feladat tehát: * pénzt teremteni a hazai kis- és középvállalkozók (gazdák) hitelszükséglete számára, * olcsóvá tenni ezeket a hiteleket, és * olyan hitelnyújtó szervezetet létrehozni, amely nem akarja és nem is tudja szabotálni a hazai kis- és középvállalkozások (gazdák) hitelezését. A továbbiakban felvázolunk egy olyan hitelrendszert, amelytol várható, hogy megfelel ezeknek a követelményeknek. Az Országgyulés az éves költségvetés keretében meghatározza az éves közhitelkeretet, olyan összegben, amit a hazai gazdaság bovülo-képessége - a természeti eroforrásokkal és a fogyasztói igényekkel összhangban - indokol. Ezt a hitelkeretet kell társadalmasított módon az erre érdemes vállalkozóknak juttatni, olyan vállalkozóknak, akik a hitelt termelésüknek a piac igényei szerinti bovítésére használják fel, és ezért jótállnak. Határozott idore szóló közvetlen választással helyi, középszintu és országos hiteltestületeket kell létrehozni. A hitelekrol a testületek pályázatok alapján döntenek. A pályázati keretfeltételeket az Országgyulés törvényben írja elo. A hiteltestületeket saját szakérto apparátusuk segíti. A hitelelosztás teljes folyamata nyilvános. Az államnak feladata gondoskodni arról, hogy csereeszköz, pénz álljon a polgárok rendelkezésére, éppen olyan szolgáltatásként, mint a közbiztonság, az alapoktatás, stb. A gazdasági tevékenységhez szükséges pénzt - a többi közszolgáltatáshoz hasonlóan - önköltségen (kamatmentesen) kell a vállalkozók (köztük a gazdák) rendelkezésére bocsátani. (A pénz "önköltsége": a pénzkezelés költsége, valamint az az összeg, amely a gondos hitelkihelyezés esetén is bekövetkezo veszteségeket fedezi. Ez 1-2%-os kezelési díjnak felel meg, amely lényege szerint különbözik a kamattól.) A HITELEK FORRÁSA ÉS DINAMIKÁJA A hitelek egyik forrása a lakosság megtakarítása: az a pénz, amit az emberek késobbi fogyasztásra (lakásra, öregségre, stb.) tesznek félre jövedelmükbol. A hiteligénylo az ilyen félretett pénzeket - többnyire a bankok közvetítésével - felhasználhatja induló vagyonként, vagy vállalkozás-bovítésre. A bank úgy gazdálkodik, hogy a hitelt a vállalkozó visszafizesse akkorra, amikor a megtakarító fel akarja használni. A hitelek másik forrása az amortizáció. (Ez az az összeg, amit a vállalkozás bevételébol félre kell tenni annak érdekében, hogy amikor az elhasználódó termeloeszközöket pótolni kell, rendelkezésre álljon az ehhez szükséges pénz.) A felhasználásig ezeket az összegeket is megkaphatják a hiteligénylok, többnyire ugyancsak a bankok közvetítésével. A hitelek harmadik forrása az állami költségvetés. (Az e forrásból nyújtott hiteleket nevezzük közhiteleknek.) A költségvetés alapveto kiadásai a közszolgáltatások (oktatás, egészségügy, igazságszolgáltatás stb.) fenntartását szolgálják, alapveto bevételei pedig az ezt fedezo adók. Mibol tevodhet össze az állami költségvetés terhére nyújtható hitelkeret? * Ha a gazdaság várhatóan bovül, és nem várható a pénzforgás ezzel arányos felgyorsulása, az állam pénzkibocsátással (emisszióval, bankjegy- nyomtatással) hozza létre az árutöbblet megvásárlásához szükséges többletpénzt. A kibocsátott "friss" pénzt az állam részben vagy egészben a vállalkozóknak nyújtott hitelekként hozhatja forgalomba. * Hitelezésre fordíthatók a korábban nyújtott közhitelekre befolyó törlesztések. * Ha a költségvetésbe bármilyen okból több bevétel folyik be, mint amennyi a közszolgáltatásokhoz szükséges, a többlet ugyancsak a hitelkeret bovítésére fordítható. Ha a pénzügyi kormányzat - az árszínvonal szilárdan tartása, azaz az infláció és a defláció elkerülése érdekében - a keresletet bovíteni vagy szukíteni akarja, a bovítés egyik módja az, hogy a "friss" pénzt a közhitelkeret megnövelésével hozza forgalomba, a szukítésé pedig az, hogy zárolja a már meghirdetett közhitelkeret egy részét. A BANKOK SZEREPE A természetes gazdasági rendben a bankok hitelnyújtó tevékenysége nem szunik meg, sot a jelenlegihez képest megerosödik. Csak éppen a bankok elvesztik azt az erofölényt, amivel most visszaélnek. Már utaltunk rá, hogy ma - a bankok hitelpolitikája folytán - a hazai kis- és középvállalkozók gyakorlatilag egyáltalán nem jutnak hitelhez. A bankok kockázat nélkül az államkincstárnak hiteleznek az államkötvények és kincstárjegyek megvásárlásával, amik után magasabb kamatot kapnak, mint amennyi hasznot a kis- és középvállalkozók elérhetnek. Bolondok lennének tehát nagyobb kockázatra és alacsonyabb kamatra a hazai vállalkozóknak-gazdáknak adni a pénzt. Az alkotmányos rendszerváltással azonban megszunik az államkincstár kötvény- és kincstárjegy-kibocsátása, tehát a bankok, ha élni akarnak, kénytelenek lesznek a vállalkozók és a gazdák felé fordulni. A pénz- és hitelforgalom fontos közügy, ezért a betéti és hitelügyletek nyilvánosak, nincs banktitok. ÖSSZEFOGLALVA: A költségvetési hitelkeretet a hiteltestületek hálózata osztja el kamatmentesen (közhitelek), a bankok számára is érvényes normatív kezelési költségtérítés felszámításával. Bankok - a vállalkozási szabadság részeként - szabadon alapíthatók. A szabad bankválasztással elhelyezett tartós betétekbol a bankok a hozzájuk forduló vállalkozóknak hitelt nyújtanak normatív kezelési költségtérítés felszámításával, szabadon kialkudott kamatok ellenében. Az alkut azonban alapvetoen meghatározza a költségvetési keretbol kamatmentesen nyújtott közhitel. A bankok tehát csak akkor és olyan mértékben kérhetnek kamatot, ha és amilyen mértékben a hiteligény meghaladja a közhitel-kínálatot. 2.4 Az alapelvek a gyakorlatban: illeszkedés a világgazdasághoz Az elmúlt évtizedben, a gazdasági rendszerváltással a régi-új politikai vezetoréteg a nemzetközi pénzhatalom zsoldjában és érdekében tönkretette mind az ipart, mind a mezogazdaságot. A privatizációval 2 millió munkahelyet szüntettek meg. (Az Állami Számvevoszék: Privatizáció Magyarországon c. tanulmányának megállapítása.) Az ipar részesedése a nemzeti össztermékbol 41%-ról 30 %-ra esett vissza, nem a gazdaság növekedése miatti arányváltozás okán, hanem az ipari termelés szándékolt szétverése miatt. A megrendelt, értelmetlen pusztítás dönto módon járult ahhoz, hogy a bruttó hazai termék 1989 évi szintjét csak 2000-ben sikerült újra elérni. (Ismerve a GDP-számítás fonákságait, joggal becsülhetjük, hogy a magyar társadalmat szolgáló gazdaság szintjén a hanyatlás ténylegesen sokkal nagyobb volt.) Bár a gazdaság növekedése általában nem célja a természettel való harmóniát is figyelembevevo gazdaságpolitikának (lásd az 1. fejezetet), e hanyatlás ellensúlyozására évtizedes távlatban olyan gazdaságpolitikát kell folytatni, amely - a minoségi tényezok mellett - helyreállítja azt a mennyiségi szintet is, amely szükséges a szegénység, a nyomor megszüntetéséhez, hazánk valamennyi lakosának létbiztonságához. A GAZDASÁGFEJLESZTÉS ALAP-RÉTEGE: A KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÓK ÉS A GAZDÁK A magyar gazdaság 90%-a már magántulajdonban van, miközben az új kapitalizmus a társadalom nagyobbik felét még a "létezo szocializmus" alacsony szintjén sem képes eltartani. A gazdaság fejlesztésére nem célravezeto külföldi tokéseket behívni, mert az eredményt úgyis kiviszik. A hazai újgazdagokra sem lehet számítani, mert könnyen (jobbára tisztességtelenül) szerzett tokéjüket inkább a pénzpiacon kamatoztatják, mint a hozzáértést, szorgalmat, a haszonszerzésben önmérsékletet igénylo termelésben. A gazdaság fejlesztésében elsosorban a kis- és középvállalkozókat és a gazdákat, azaz a saját teljesítményre támaszkodó vállalkozókat érdemes számításba venni, már csak azért is, mert a munkahelyek többségét a mai viszonyok között is ok adják a társadalom számára. AZ ÁLLAM FELADATA A liberálisoknak az a követelése, hogy az állam legyen kicsi, és vonuljon vissza a gazdaságból, a közérdek szempontjából értelmetlen. Külföldi tokések és a teljesítmény nélkül vagyont szerzett belföldi újgazdagok sohasem fogják Magyarországon az eros gazdaságot mindnyájunk hasznára fölépíteni. Ezt a népet szolgáló közhatalomnak kell szerveznie, irányítania, és ennek révén kell megteremteni a boldogulásunkhoz szükséges költségvetési forrásokat, nem adóprés, és külföldi hitelek útján. A munkahelyeket újrateremto és a termelt értéket itthon tartó hazai ipar felélesztésének fo eszközei: * vagyonelszámoltatás és a privatizáció felülvizsgálata (lásd a 3. pontot), * a meglévo ipari kis- és középüzemek és a mezogazdaság felvirágzásának elosegítése, továbbá új kis- és középvállalkozói kezdeményezések serkentése és támogatása, valamint * a nagyipari hagyományainkra, és az ebbol eredo, még meglévo, szellemi erokre támaszkodva nagyüzemek létesítése állami kezdeményezéssel és segítséggel. KÉTRÉTEGU IPAR Az ipari kis- és középüzemek jelentos része természetes módon, helyi eroforrásokból táplálkozik, a helyi piacra termel, és az általános- és termékpálya-szövetkezetek hálózatába illeszkedik. Ezek alkotják a hazai ipar helyi rétegét, amelyek számára helyi beágyazódásuk piaci biztonságot ad. A nagyüzemek is jelentos mértékben támaszkodnak a hazai fogyasztók szükségleteire, de módjuk van rá, és helyes, ha törekednek arra, hogy külpiacokon is megjelenhessenek versenyképes termékeikkel. Ez a lehetoség néhány - jelentos szellemi tokével rendelkezo - középüzem számára is nyitva áll. Más kis- és középüzemek nagyüzemek beszállítóiként boldogulnak. Ezek a vállalatok alkotják a hazai ipar versenyre nyitott rétegét. A két réteg közti határvonal nem merev, pl. helyi kis- és középüzemek helyi beágyazottságuk mellett egyes nagyüzemek beszállítói is lehetnek; egy-egy a helyi gazdaságban megerosödött cég, egy-egy kiemelkedo tehetségu vállalkozó és/vagy muszaki szakember vezetésével külpiacokon is megvetheti a lábát és akár nagyüzemmé is fejlodhet, hiszen erre a természetes gazdaság tulajdonrendszere és a társadalmasított hitelrendszer lehetoséget ad. A magyar gazdaság kialakult helyzetében azonban nem számíthatunk arra, hogy nagyobb arányban, tehetséges kisvállalkozók pályasikere révén szülessenek újjá a külpiacokon is versenyképes nagyüzemek, mint hajdan, Weiss Manfréd idejében. Idonk sincs, hogy erre várjunk, és a nemzetközi versenytársaktól független, hazai induló-magántoke sem áll rendelkezésre. Ezért ennek a nagyüzemi újjászületésnek szervezése és indulótokével való ellátása állami feladat, nagy mértékben támaszkodva a lerombolt és kisajátított nagyüzemekbol kiszorult, még élo, munkaképes, magas szakmai színvonalú és tisztességes munkához szokott gazdasági és muszaki szakemberekre, akik maguk mellé vehetik, kinevelhetik az új generáció egyetemekrol nemrég kikerült, rátermett képviseloit is. Ennek során kell elérni azt is, hogy a stratégiai jelentoségu vállalatok (pl. az energetika, a tömegközlekedés, a hírközlés, a vízellátás vállalatai) ismét köztulajdonba, a társadalom ellenorzése alá kerüljenek. Az állami szervezésben és támogatással újjászületett nagyüzemek tulajdoni viszonyait illetoen - néhány éves átmeneti ido után - a természetes társadalom tulajdon-rendszeréhez igazodva kell eljárni. (Sok példa mutatja, hogy az állam, mint tulajdonos nem szükségképpen rossz gazda.) Új, versenyképes termékek bevezetésére nyújt lehetoséget a magyar innovatív szellemi vagyon értelmes hasznosítása. Ennek számbavétele, munkába állítása a kialakult helyzetben ugyancsak állami feladat, hiszen a hazai új tokések azonnali gazdagodási hevülete használhatatlan az újító fejlesztésekhez, a külföldiek pedig nem Magyarországnak tartogatják innovatív projektjeiket. A kutatás támogatása is az állam feladata, mint ahogy a globalizáció zászlóshajójának tekintett Amerikai Egyesült Államokban is javarészt közpénzek táplálják a kutatásokat. Félvezeto-ipar, számítógép-ipar, urkutatás, genetikai kutatások, stb.) A nagyüzemi réteg újjászületése is hozzájárul majd ahhoz, hogy az ésszeruen kiváltható import megszunjék. Ez is jelentos tényezoje lesz a kereskedelmi és fizetési mérleg kiegyensúlyozásának, az eladósodás megállításának, a munkanélküliség megszunésének. AZ IPARI ÚJJÁSZÜLETÉS INTÉZMÉNYEI A magántulajdonú gazdaságot segíto, kiegészíto állami termeloi vagyon létrehozását egy Fejlesztési Hivatalra kell bízni. Feladata a felsorolt szempontok és a szükséglet alapján új termelo és szolgáltató egységek létrehozása. A létesített vállalkozások 5 év után termeloszövetkezetek, vagy dolgozói önkormányzati szerveztek (MRP), vagy települési önkormányzatok elidegeníthetetlen tulajdonába kerülnek. Szükség van egy Állami Vagyonkezelo Intézményre is. Az állami vagyon muködtetése éppúgy lehet hasznot hajtó, mint a magántulajdonú, ha hozzáérto, szorgalmas és tisztességes vezetok irányítják. A közhatalmi szervezetek kötelessége, hogy legalább olyan gondossággal orködjenek megbízottaik munkája fölött, miként azt a tokések teszik. 2.5 Rendszerváltás az agrárpolitikában AZ AGRÁRPOLITIKA CÉLJAI Elsorendu cél: A lakosság ellátása elegendo, egészséges élelmiszerrel, és részben (bio-)energiával, mégpedig az alulról épülo (szubszidiáris) gazdaság módszerével. Ezen azt értjük, hogy egy ország vagy régió lakosságát - amennyire a természeti feltételek megengedik - helyi forrásokból, és nem távoli importból kell ellátni létfontosságú élelmiszerekkel és energiával. Japánban, ahol a mezogazdaság támogatása többszöröse annak, amennyiért a megfelelo mennyiséget a világpiacon be lehetne szerezni, hallani sem akarnak arról, hogy ne védjék élelmiszer-önellátásukat. A nyugat-európai fogyasztó a hazai mezogazdasági termékekért a világpiaci ár kétszeresét fizeti. A második cél: a vidék megorzése és fejlesztése: a vidéken élo lakosság jövedelemszerzési lehetoségeinek javítása; a vidéki közösségek, a táj és a kultúr-hagyományok megorzése, fejlesztése. Ha ez háttérbe szorul, tovább folytatódik az agrártársadalom tokés nagyüzemek tulajdonosaira és bérmunkásokra tagolódása. A gyengébb földeket nem muvelik meg, a lakosság a városokba települ, nagyon drága infrastruktúra-szükséglettel, miközben nagy területek elnéptelenednek. Mindez többe kerül a társadalomnak, mintha a mezogazdaságba némi pénzt szivattyúznak. (Simó Tibor szociológus nyomán, Magyar Nemzet 1995.7.8.) Harmadrendu cél: olyan agrárexport, amely össztársadalmi szinten gazdaságos. Egy illusztráló példa az össztársadalmi gazdaságosságra: Tegyük fel, hogy egy mezogazdasági muvelésre alkalmas, de - belföldi szükséglet híján - parlagon hevero földrészlet tájértékének fenntartása évi 1 millió forintba kerül. E földrészleten "szelíd" technológiával, 1,5 millió forint önköltséggel - amely a szükséges munkabéreket is magában foglalja - bizonyos mennyiségu piacképes termék állítható elo. Ha ez a termék a külpiacon 1 millió forintért értékesítheto, nyilvánvaló, hogy ésszeru fenntartani a termelést és az exportot évi 0,5 millió forintos támogatással, mert így olcsóbban biztosítottuk a tájmegorzést. A MEZOGAZDASÁG TÁRSADALMI SZEREPE A mezogazdaság nem egy az ágazatok között, hanem a lakosság fizikai létének alapja, és - a mezogazdasághoz ezer szállal kapcsolódó vidéki életformáéval együtt - a nemzet karakterének, kulturális azonosságának meghatározó tényezoje. Ennél fogva - az USA, Japán, a nyugat-európai országok és minden kultúrállam példáját követve - a magyar agrárpolitikát is alá kell rendelni azoknak a követelményeknek, amelyeket társadalmunk - mint harmonikus emberi közösség, és egyben mint a magyar kultúrközösség - fennmaradása és virágzása támaszt. A mezogazdaság társadalmi súlya messze nem jellemezheto olyan mutatókkal, mint pl. a fofoglalkozású mezogazdasági dolgozók aránya az összes kereso között, vagy a mezogazdasági termelés közvetlen hozzájárulása a bruttó nemzeti termékhez (GDP-hez). Hazánkban a lakosság fele lényegében falusi létformában él. Még városaink külso kerületeiben is jellemzo a vidéki életforma. AZ AGRÁRIUM KÖZGAZDASÁGI SAJÁTOSSÁGAI A mezogazdaságot mint gazdasági ágazatot is alapvetoen meg kell különböztetnünk a gazdaság többi ágazatától, elsosorban a következok miatt: /a/ A mezogazdaság közvetlen alapja a föld, amely nem egyszeruen termelési tényezo, hanem az emberi lét adott méretu, nem bovítheto természeti feltétele, színhelye, amelyet minden nemzedéknek meg kell oriznie a következo nemzedékek számára. /b/ A hazai mezogazdaságot minden fejlett ország határozottan védi az import-versenytol, és egyben kiemelten támogatja a hazai mezogazdasági termékek exportját. A mezogazdasági termékek világpiaca tehát az egyensúlyi elméletekhez képest nagy mértékben eltérített piac, messze nem érvényesek rá az iskolás közgazdaságtan tételei. A mezogazdaság támogatása az OECD országokban 1980 és 1994 között az ott termelt nettó érték 30%-áról 50%-ra nott. Ezen belül is legmagasabb Japánban (76%). Ott pl. a rizs felvásárlási ára közel tízszerese a világpiaci árnak. /c/ A mezogazdaság szerves jellegébol eredo sajátos ciklusok: az éves vegetációs ciklus; a néhány éves ciklusok (pl. vetésforgó); és az évtizedes ciklusok (ültetvények, fajtanemesítés). /d/ A mezogazdaságot ember által nem befolyásolható, gyakran ki sem számítható, sajátos kockázatok terhelik, mint az idojárás és a fertozések. A MAGYAR AGRÁRTÁRSADALOM KÉT HAGYOMÁNYOS RÉTEGE Van egy rétege, amely - nemzedékek évszázados maga-ura paraszti életének szellemi és erkölcsi öröksége folytán - hagyományosan képes az önálló vállalkozásra, és igényli is az ezzel járó szabadságot és vállalja az ezzel járó kockázatokat; és van egy olyan rétege, amely cselédi-bérmunkás hagyományai folytán inkább szakszeru irányítást és biztonságot igényel. A magyar jog- és gazdasági rendnek mindkét réteg számára biztosítania kell a szabad életforma-választás és az abban való boldogulás lehetoségét. BIRTOKPOLITIKA A társadalmi egészség szempontjából a mezogazdaság legkedvezobb szervezeti kerete a családi gazdaság. Az államnak elo kell mozdítania, hogy minden család, amely a maga-ura paraszti életformát választja, hozzájuthasson ennek gazdasági, szervezeti és információs feltételeihez. Ugyanakkor nem szenvedhetnek hátrányos megkülönböztetést azok a mezogazdasági termelok sem, akik termeloszövetkezetekbe kívánnak szervezodni. A toke-bérmunka viszonyon alapuló nagyüzemek a mezogazdaságban nem kedvezoek a társadalmi egészség szempontjából. Minden segítséget meg kell adni azoknak a családoknak, akik - választott életformaként, vagy más lehetoség híján - egy földrészlet megmuvelésével és állattartással maguk akarják megtermelni a létfenntartásukhoz szükséges élelmiszerek javarészét. (Szociális gazdálkodás.) ". a házikertben termelt zöldség termeloi költsége lehet akár háromszorosa egy szakosodott gazdaságban termeltnek, mégis olcsóbb a termelonek, mivel a gazdag fogyasztói társadalmakban a bolti zöldségáraknak legfeljebb hatoda a termeloi ár." (Kopátsy Sándor "Az elfelejtett falu" C.E.T. 1996.) TERMÉKPÁLYA-INTEGRÁCIÓ (Vertikális fejlesztés.) Elo kell segíteni, hogy a mezogazdasági alapanyag-termelok meghatározó ellenorzést és befolyást szerezzenek és tartsanak fenn az alapanyagok felvásárlása, tárolása, feldolgozása és forgalmazása terén. Ennek megfelelo demokratikus kerete lehet a termékpálya-szövetkezet. Az egy ágazathoz tartozó termékpálya-szövetkezeteknek együtt kell muködniük az agrárium külpiaci versenyképessége érdekében, és ezt az államnak megfelelo gazdasági diplomáciával is tevékenyen támogatnia kell. AGRÁR-OLLÓ Az állam feladata úgy befolyásolni a gazdasági folyamatokat, hogy a mezogazdaságban használatos eszközök és anyagok alapveto terményekben kifejezett ára ne legyen magasabb a nyugat-európai színvonalnál. Röviden: záruljon az agrárolló. RENDSZERSZEMLÉLET Az agrárgazdaság és a lakosság életfeltételeinek összefüggo elemeit rendszerszemléletben kell modellezni, és ennek alapján kell ezen elemekre vonatkozó egységes rendszert alkotó politikát kialakítani. Például összefüggo rendszernek kell tekinteni a következok együttesét: az olajosmag-termelést, a takarmány-termelést, az állattenyésztést, az étolaj- és háztartási vegyipart, a lakosság ellátását fehérjével és háztartási vegyiárukkal, az ezekkel kapcsolódó szállítást, bel- és külkereskedelmet, finanszírozást és azt a tulajdonosi-érdekeltségi struktúrát, amelyben mindez végbemegy. 2.6 Rendszerváltás az energiapolitikában A legfontosabb kiinduló adatok: A magyar villanyáram-termelés 2003 folyamán 34 Mrd kWó. Ebbol önfogyasztás, hálózati és transzformálási veszteség 6,7 Mrd kWó. Importáltunk 9 Mrd kWó áramot. Hazai felhasználás 34,5 Mrd kWó villanyáram, több mint 1000 Mrd forint értékben, ennek eloállítási költsége 200 Mrd forint. Exportáltunk 2 Mrd kWó villanyáramot. Az energiaforrások felhasználása terén a több évtizedes, csoportérdekeket szolgáló energiapolitika miatt igen nagy a pazarlás, a hazai természeti adottságok ki nem használása, és az energiafogyasztók (tehát az egész lakosság) szemérmetlen sarcolása. Példaképpen idézünk néhány adatot: A privatizáció óta a villanyárakat háromszorosára emelték. A privatizált vállalatok 1997 és 2003 között 288 milliárd forint adózott nyereséget könyveltek el. Ebbol azonban - ígéretük ellenére - nem fejlesztettek. Az állam az adókkal 300-400 milliárd forint bevételhez jutott. Vásárlóeroben számítva a lakossági villanyár nálunk 31%-kal magasabb az uniós átlagnál. Az állam és a magántulajdonos közös érdeke a minél magasabb ár, hiszen az egyiknek profitból, a másiknak adóból lesz több bevétele. A privatizált villany-iparból 22000 ember vált munkanélkülivé. Ha egyáltalán nem gondolunk a küszöbön álló tudományos áttörésre, csak a már kipróbált, muködo, bizonyítottan a tömegek létbiztonságát, életszínvonalát javító muszaki megoldásokkal számolunk, akkor is nagy valószínuséggel becsülheto, hogy a társadalmat szolgáló, szakszeru energiapolitikával néhány év alatt a magyar társadalom életszínvonal-javításának, ezen belül a gazdák jövedelemnövelésének jelentos forrása lehet az energiapolitikai rendszerváltás. Ennek szakszeru, rendszerszemléletu kidolgozása több intézetben, több tucat szakember összehangolt, megfeszített munkáját igényli, messze meghaladja a Fennmaradás Muhely lehetoségeit. Ezért az alábbiakban csak egyes "építoköveket" mutatunk csak be, amelyek azt is szemléltetik, hogy az energetikai rendszerváltáshoz egyes helyi közösségek már a közhatalom-váltás elott is hozzáfoghatnak. (Forrás: Mérnök Újság 2005/1, Zvolenszky István cikke.) * A kukorica-termés bioprodukciós mutatói - szem- és szártermést figyelembe véve - 20-80%-kal felülmúlnak minden, ma újszerunek mondott energiafu, energiaerdo produkciót. A fölény még nagyobb, ha az etilalkohol (üzemanyag-alap) termelést is beszámítjuk. A komplex folyamat: szemes kukoricából kisüzemekben alkoholt állítanak elo (megyénként kellene egy-egy bioalkohol gyárat telepíteni), a szeszmoslékot a környék szarvasmarha-telepein feletetik, a trágyából és a kukoricaszárból biogázt fejlesztenek, amit felhasználnak az alkohol eloállításához, a biogáz felesleget eladják, a biotrágyát visszaadják a termoföldnek. 1 millió hektár szántóföldön, amit az EU erdosíteni akar, megtermelheto Magyarország és Szlovákia motalko (alkoholos-üzemanyag) alapanyaga. * 24 éve az Agárdi Mezogazdasági Kombinát alapító vezérigazgatójának eredményes kijárása folytán fél év alatt felépítették, beüzemelték és kimérték Európa elso kukorica-szár tüzelésu, 2300 kW teljesítményu hoközpontját. - Dániában egy szalmával üzemelo kombinált hoeromu 2000 lakost lát el távfutéssel. A szalmáért a búza árának felét kapják a beszállítók. - Ez ido szerint nem hasznosítjuk a szalma 50%-át, a kukoricaszár 80%-át, a keletkezo istállótrágya 50%-át, azaz 3 millió tonna olaj-egyenértéket. * A biomassza energetikai felhasználásában a biogáz-eloállítás fontosabb, mint az égetés. Bár a biogáz egyharmad-annyi elsodleges energiát ad, mint az égetés, de a biogáz-fermentorokban keletkezo biotrágya talajero-visszapótlásban, földgázból készült nitrogén-mutrágya kiváltásában visszaadja az elveszett energiát. * A mezogazdasági melléktermék-mennyiség - melyet az ötvenes években még 90%-ban betakarítottak - energetikai értéke meghaladja a hazai szénhidrogének éves termelését. Az olaj-gáz lobby tehát ellenérdekelt az ebben lévo lehetoségek kihasználásában. Eredmény: Ma már csak 40%-ot takarítanak be. A biomassza energetikai hasznosítása a magyar energiaszükséglet 30%-át biztosíthatja. * A mezogazdasági nagyüzemek az 1970-es évek elejétol fokozatosan ráálltak az USA mezogazdasági mintáját követve, üzemanyagban, mutrágyában nagy mértéku koolajat és földgázt fogyasztó gabonatermelésen alapuló állattenyésztésre, bár a mezogazdaságban leghatékonyabb napenergia-hasznosítás a legelteto állattartás. A melléktermékek takarmányozása is lecsökkent. * Foként a szerzo találmányai alapján nagy sorozatban gyártottak napenergiás zuhanyozó berendezéseket. Több mint 10 ezer m2 berendezést adtak el itthon, exportáltak Nyugat-Németországba, USA-ba. Díjakat nyertek a nürnbergi, genfi, párizsi találmányi szalonokban. Egy négytagú család házára 4m2-es napkollektoros rendszert célszeru telepíteni. Ezt a rendszert egy "éjszakai" árammal muködo villanybojlerrel lehet versenyeztetni. A megtérülés 5 év alatt van, de az olcsó berendezés elterjesztése - a mai gazdasági-politikai rendszerben - sem a gyártónak, sem a kereskedonek, sem a szerelonek, sem az államnak (az adó miatt) nem érdeke. * Az energiapolitikai rendszerváltásban ellenérdekelt az atomenergia-lobby 150 milliárd forintos beruházással készül bovíteni a paksi atomeromuvet. Ez elvonja az erot a sokkal hatékonyabb bioenergetikai felhasználások kifejlesztésétol. 2.6. Rendszerváltás a közteherviselésben AZ IGAZSÁGOS KÖZTEHERVISELÉS ÁLTALÁNOS ELVI ALAPJAI: Az adózásra vonatkozó alábbi alapelvek nem mindegyike vezetheto le közvetlenül a természetes gazdasági rend 2.1 bekezdésben ismertetett alapelveibol, mivel szükségszeruen tartalmaznak új elemeket, de összhangban vannak velük. Ebbol következik, hogy nem vitathatatlanok, sot, minden bizonnyal fejleszthetok is. Mindazonáltal úgy tunik, hogy a természetes gazdasági rend, a kizsákmányolás-mentes, önigazgató és fönntartható polgári társadalom eszméjének jobban megfelelnek, mint a jelenlegi rendszerek. Az alábbiakban jelentos mértékben támaszkodunk dr. Gallai Istvánnak az "Adjátok meg a császárnak." c. dolgozatára (Kaposvár, 2004.) és Dohán Mihály adórendszer-koncepciójára. Adózási alapelvek: A/ Minden jövedelem csak egyszer adóztatható. B/ Az adórendszer tegye mindenki számára láthatóvá, hogy kik és milyen mértékben viselik a közterheket. C/ A vállalkozói jövedelem adómentes, munkavállalóik után közterheket nem fizetnek. A vállalkozások adóztatása indokolatlan, mert az adójukat - amilyen mértékben a piac lehetové teszi - beépítik az áraikba, tehát azt valójában a fogyasztóval, a munkajövedelembol élovel fizettetik meg. Ez átláthatatlan elem a jelenlegi rendszerben, amit a munkajövedelembol élok fizetnek, anélkül, hogy mértékével tisztában lennének. Ezen adó eltörlése továbbá megszünteti a külföldi vállalkozók elonyét, akik jelenleg nem fizetnek adót. D/ A személyi jövedelemnek csak a fogyasztásra fordított része adóköteles. E/ A kényelmi és fényuzo fogyasztás eroteljesebben adóztatandó, mint a létfenntartási célú. F/ Mindenki, aki jövedelemmel rendelkezik, vagy jövedelmet élvez, köteles a felhasználásra fordítható jövedelmébol a közterhek viseléséhez hozzájárulni, azaz adózni. Ez egyben a - világszerte alkalmazott - családi adózás elve. Az eltartottak normatív eltartási költsége csökkenti az eltartó adóalapját, aki így alacsonyabb adósávba kerül. Másfelol ez az összeg az eltartott jövedelme, amely - a megfelelo adósáv kulcsával - adóköteles. Így a család adója kevesebb, mintha csak az eltartó adózna. G/ A személyi jövedelembol végzett, a társadalom élete, megmaradása szempontjából hasznos befektetések adómentesek. (Pl. házépítés, adomány környezetvédelemre, munkagép, gyümölcsös telepítése.) Ilyen befektetés a gyereknevelés is, ezért a családi pótlékkal nem fedezett normatív gyereknevelési költség levonandó az adóalapból, az így sem fedezett normatív költségrész után pedig áfa-visszatérítés jár. H/ A munka nélküli jövedelmek - amíg a természetes gazdasági rend kialakulásával meg nem szunnek - a jövedelemmel növekvo arányban (progresszíven) adóznak, esetleg a meglévo vagyon figyelembevételével is (örökösödés). I/ Valamely tevékenység következtében az életfeltételekre gyakorolt káros következmények csökkentése, fölszámolása érdekében, valamint a társadalomra áthárított költségek fedezetének megteremtésére az állam jogosult különleges adók, vagy pontosabban adójelleggel befizetendo díjak kivetésére (ökoadó, gépkocsi súlyadó, útadó, stb.). Ilyen adókat csak azzal a feltétellel szabad kivetni, hogy az eredményét ne lehessen a meghirdetett célon kívül másra felhasználni, és csak olyan esetben, amikor más mód nincs a tevékenység káros következményeinek az orvoslására. Ez csak úgy valósítható meg, ha az adóhivatal ezeket a bevételeket nem a Pénzügyminisztérium számára, hanem az illetékes szakminisztérium e célra elkülönített számlájára utalja, például útadó esetén Közlekedési Minisztériumnak az útfenntartási keretére. Ha ennek a díjnak a mértékét helyesen állapították meg, akkor a szállítási díjak a tényleges társadalmi költségeket fogják tükrözni. J/ A végrehajtó hatalom az adóbevételek felülvizsgált felhasználásával köteles az adófizetok felé elszámolni. K/ Az Alkotmányban rögzítendok az államhatalom adóztatási jogkörének a korlátjai. A költségvetési törvény megsértése ugyanolyan buntény, mint minden más súlyos, az egész társadalomra káros törvénysértés. ADÓNEMEK Az igazságos közteherviselés érdekében (más szóval a természetjog, a természetes gazdasági rend erkölcsi alapja érvényesítéseként) kivetendo adónemek: * A földjáradék közcélokra való elvonását szolgáló földérték- (telekérték-) adó, amelynek szerepét a földtulajdon társadalmasítása során fokozatosan a földbérleti díj veszi át. A földjáradék egy adott földrészlet fekvése, piacközelsége, termoképessége stb. miatti hozamtöbblete a legrosszabb még megmuvelt földrészlet hozamához képest, amely tehát nem a földet megmuvelo érdeme. * Az eroforrásokhoz való hozzáférés esélyegyenlosége érdekében kivetendo örökösödési adó. * A gazdaságba vissza nem forgatott (fejlesztésre, bovítésre be nem fektetett, tehát elfogyasztott) jövedelem után fizetendo személyi fogyasztási adó. * A luxus- (egyben zömmel import-) áruk magas általános forgalmi adója, amely a szociális feszültségek csökkentését és egyben az import fékezését szolgálja. * A létfontosságú cikkek (egyben zömmel hazai termékek) csak abban az esetben terhelendok általános forgalmi adóval, ha az elobb felsorolt adónemek nem fedezik a szükséges közkiadásokat, és ebben az esetben is alacsony kulccsal. * Az ökoadók nem a hagyományos közfeladatok (közbiztonság, egészségügy, közoktatás, stb.) költségeinek fedezését, hanem a természeti környezet helyreállítására és fenntartására való ösztönzést szolgálják. FÖLDÉRTÉK-ADÓ, TELEKÉRTÉK-ADÓ (a földjáradék elvonásának módja a földtulajdon társadalmasítása elott). A hagyományos pénzrendszerben a megtakarítók hajlanak arra, hogy a jövobe átmentendo pénzüket föld/telekvásárlásba fektessék. Ezt a spekulációs föld/telekvásárlást meg kell különböztetnünk a vállalkozói föld/telekvásárlástól, amikor a vásárlónak az a célja, hogy a földbol bérbeadással vagy saját muveléssel húzzon hasznot, a telket valamilyen ráépítéssel hasznosítsa. A spekulációs föld/telekvásárlás ellene hat a gazdasági virágzásnak, mert elvonja a földet/telket azoktól, akik valamilyen társadalmi igény kielégítése (pl. élelemtermelés, lakásépítés) céljára használnák. Az ilyen spekuláció ellen is hat a föld/telekérték-adó, amely terheli azt a tulajdonost, aki nem hasznosítja és eladni sem akarja földjét/telkét. A föld/telekérték-adó mértéke elvileg a földjáradék, azaz az a bérleti díj, amely a bérlet-piacon a kereslet-kínálat törvénye szerint alakul. Amíg a földrészletek jelentékeny része nem kerül - a települési önkormányzatok elovételi joga folytán - köztulajdonba, és így az önkormányzatok nyilvános árverései során nem követheto nyomon kello biztonsággal a földjáradék alakulása, a föld/telekérték-adót az ingatlanforgalomban megmutatkozó, kb. 3-évenként korrigálandó forgalmi érték évi 0,5%-ában ajánlatos kivetni. (A föld/telekértéket a létesítmények /ültetvények, építmények/ értéke nélkül kell számítani.) A természetjogból következik, hogy nem terheljük telekérték-adóval: /a/ a tisztes polgári életvitelhez szükséges lakás ill. családi ház közepes méretu telkét; /b/ a családi méretu iparuzéshez szükséges, ill. a parasztporta által elfoglalt telket; /c/ a haszonnyerés nélküli, közszolgálati intézmények (templomok, múzeumok, iskolák, stb.) telkét. Ezeket összefoglalóan szociális adómentességnek nevezzük. A szociális igazságosság szolgálatán túl várható további kedvezo társadalmi hatások: /a/ Értelmetlenné válik a földterületek hasznosítatlan tulajdonlása. /b/ A földjét nem-maga-muvelo tulajdonost ösztönzi arra, hogy eladja a földjét, amely így - az elovételi joggal rendelkezo települési önkormányzaton keresztül - ahhoz kerül, aki maga muveli. Röviden: meggyorsítja a földek társadalmasítását és a - tartósan bérlo - családi gazdaságok elterjedését. A FÖLDJÁRADÉK ELVONÁSÁNAK MÓDJA A FÖLDTULAJDON TÁRSADALMASÍTÁSA UTÁN (S. Gesell javaslatát követve) . .a következo: A területi önkormányzatok árverésen adják bérletbe a földrészletet annak, aki a legtöbb bérleti díjat ígéri, és megfelel a törvényes feltételeknek. (A törvényes feltételek tekintetében érdemes a dán példát figyelembe venni.) A bérleti szerzodés mozgó bérleti díjat állapít meg. Ez azt jelenti, hogy néhány évenként törvényben szabályozott eljárással megállapítják, hogyan alakult az árveréseken az adott jellemzokkel rendelkezo földrészlet bérleti díja (hogyan változott a földjáradék), és ezzel módosulnak (nonek vagy csökkennek) a korábban megkötött bérleti szerzodések alapján fizetendo összegek. ÖRÖKÖSÖDÉSI ADÓ A jelenlegi rendszer igazságtalanságát dr. Gallai István idézett könyvében a következo példával mutatja be: "Meghal a faluszéli szoba-konyhás kis családi ház tulajdonosa, a házat a felesége örökli. Az illetékhivatal azonnal és irgalmatlanul kirója az özvegyre az örökösödési adót, amit ráadásul még telekkönyvileg rá is terhel az ingatlanra. - Egy öregedo milliomos gyártulajdonos vissza kíván vonulni az aktív munkától. Behívatja a fiát az irodájába, kinyitja a páncélszekrényt és így szól: <Nézd fiam, itt vannak a gyár bemutatóra szóló részvényei. Ezek eddig az enyémek voltak. Mostantól a tiéd, jól gazdálkodj tovább.> Milliárdos vagyon ment át egy pillanat alatt a régi tulajdonos kezébol az új tulajdonos kezébe, titkosan, kézen-közön, és a társadalom . egyetlen fillér ajándékozási illetéket nem kapott!" Gallai megállapítja, hogy ezen igazságtalanság megszüntetésének a mai Magyarországon két dönto akadálya van: /a/ "az anonim, név nélküli vagyonbirtoklás lehetosége"; /b/ "az értékpapírok öröklésének, ajándékozásának örökösödési illeték- (adó-) mentessége". Ezt a két akadályt meg kell szüntetni! (A megszüntetés megfelelo módját Gallai idézett könyve részletesen ismerteti.) E két akadály megszüntetése egyben megteremti az igazságos személyi jövedelemadóztatás lehetoségét. Ez egyben a gazdasági társaságok - mint jogi személyek - jövedelem-adóztatásának eltörlésével jár együtt. (Az örökösödési adóval kapcsolatos többi kérdést a 2.2 pontban ÖRÖKLÉS címszó alatt tárgyaltuk.) IGAZSÁGOS SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓZTATÁST! (E pontban Dohán Mihály és Gallai István javaslatát közvetítjük.) Legyen Személyi Fogyasztási Adó (SZFA, ejtsd: SzeFA) a Személyi Jövedelemadó (SZJA) helyett! Ennek alapelve: Csak a személyes fogyasztásra fordított jövedelem adózik! A gazdasági szférába visszaforgatott, illetve onnan fel sem vett jövedelem adómentes. Ezzel szemben a gazdasági szférából kivont vagyoni érték - amennyiben személyi fogyasztási célokat szolgál - SZFA-köteles. Mivel minden keletkezo jövedelem - a névtelenség felszámolása után - névre szóló, ezért a forrásadók megszunnek. Minden jövedelem annál adózik, aki a jövedelmet, pontosabban annak személyi fogyasztásra felhasznált részét élvezi. Az eddigi forrásadók kifizetoi évzáráskor értesítik az adóhivatalt és az adóalanyt, hogy ilyen és ilyen adószámú kedvezményezettnek ennyi és ennyi osztalékot, hozamot, kamatot, jövedelmet stb. fizettek ki az év folyamán, az adóalany pedig ezeket az éves jövedelembevallásban szerepeltetni köteles. A jövedelmek - bármilyen forrásból származzanak is - az adózónál az éves SZFA bevallásban összegezodnek. Az így összegezett éves jövedelembol ezután levonásra kerülnek a gazdasági szférába az adózó által befektetett összegek, és csak az ezután fennmaradó, tehát a személyi fogyasztásra került jövedelemrész adózik a SZFA szabályok szerint. A gazdasági szférát tágan kell értelmezni. Beletartozik ebbe a körbe a szorosan vett ipari, kereskedelmi és szolgáltató vállalkozásokon kívül a mezogazdasági termelést szolgáló, és a lakáscélokra szolgáló ingatlanvagyon is. Befektetésnek számít minden értékteremto és értékbovíto beruházás és jelentos felújítás, ami a fenti körben történt, vagy történik. A SZFA családi adó, nagysága szoros összefüggésben van a családban egy fore eso fogyasztás nagyságával. További feladat a SZFA progresszivitásának eroteljes fokozása. Jelenleg az SZJA-ban a legfelso sávban az adókulcs 42%. Ezt a legfelso sávot tovább kell osztani újabb sávlépcsokre úgy, hogy az így létrejövo új legfelso sávban az adókulcs elérheti akár a 80%-ot is. Tapasztalat, hogy a nagy jövedelmu emberek jövedelmüknek egyre magasabb hányadát visszaforgatják a gazdasági szférába. Így ezek az igen magas kulcsú sávok mégsem érintik oket. Ha ellenben valaki mégis arra szánja el magát, hogy vásárol az Adrián - személyes pihenési célokra - egy luxusjachtot, ám tegye, de akkor fizesse meg utána a SZFA-t, a 80%-os adókulccsal. (A SZFA nemzedéki megosztását lásd a 2.8 pontban.) A VAGYON ALKOTMÁNYSÉRTO TITKOSSÁGA A bemutatóra szóló részvényekrol és kötvényekrol nem lehet tudni, hogy ki/kik a tulajdonosuk. Ismét Gallai Istvánt idézzük: "A névtelenség bevezetésétol kezdve (1870-es évek) nem lehetett megtudni, hogy egy gyár, vagy egy vállalat kinek a tulajdona. A nyilvánosság elott, a dolgozók elott a háttérben maradó titkos tulajdonosoknak csak a fizetett alkalmazottai (igazgatók, cégvezetok, stb.) jelennek meg képviseloként. . Megszületik a név nélküli toke, a titkos toke, . amely nem visel semmilyen felelosséget, mert nincs mód a felelosségre vonásra. Kivonja magát az igazságos közteherviselés alól, mert legfeljebb lineárisan adóztatható a nyeresége. Ez azt jelenti, hogy a kis összegu toketulajdonos ugyanolyan %-ban viseli a közterhet, mint a milliomos vagy milliárdos toketulajdonos. . Ez azt is jelenti, hogy Magyarországon az 1870-es években született, a liberális vadkapitalizmus lényegét megtestesíto rendelkezések mind a mai napig érvényben vannak! . a liberális vadkapitalizmus 120 éven át (benne a kommunizmus 40 évén is át!), egészen a mai napig meg tudta orizni létének e két alappillérét, alapfeltételét." A mai "alkotmányosság" a vagyonra vonatkozó adatok tekintetében kettos mércét alkalmaz. Gallai idéz az Alkotmánybíróság indokolásából: "A vagyonra vonatkozó adatok az ember magánszférájába tartoznak és személyes adatoknak minosülnek." Ennek értelmében a telekkönyvi nyilvántartásokat azonnal meg kellene semmisíteni, hiszen a telekkönyv nem más, mint az ingatlanvagyon tulajdonjogára vonatkozó adatok folyamatos, nyilvános közzététele! Tovább idézzük Gallait: "A fejlett ipari államok legtöbbjében már az értékpapír-vagyon kialakulásának kezdeti stádiumában felismerték azt, hogy a vagyontulajdonlásnak ez az új formája is nyilvános kell, hogy legyen, nem lehet rejtett, nem lehet titkos. E felismeréstol vezetve ezekben az országokban a részvények, kötvények, bankbetétek, általában az értékpapírok mind eleve névre szólóak. Ahol ettol eltéro volt a kezdetben kialakult gyakorlat, azóta már ott is megszunt az anonimitás, így legutóbb Svájcban és Ausztriában is." FOÁLLÁSÚ ANYASÁG Minden anyának, míg csecsemo- vagy óvodáskorú gyermeket nevel, a költségvetésbol legalább a mindenkori minimálbérnek megfelelo bér jár. Ez az idoszak minden szempontból munkaviszonynak számít. ÉVI ADÓTERVEZÉS A hagyományos (nem ökológiai jellegu) közhatalmi feladatok költségeit fedezo adózást a következo módon tervezzük: Megállapítjuk a közhatalmi intézmények (kórházak, iskolák, rendorség, nyugdíjak, stb.) még éppen kielégíto mértékét, és ennek költségeit (kiadások); valamint a föld/telekérték-adóból, a közhatalomhoz befolyó föld/telek-bérleti díjakból, az örökösödési adóból, a pénzhasználati díjból, a luxuscikkek ÁFÁ-jából és más kisebb forrásokból várható bevételeket. Ha a kiadás több, a hiányt fedezo mértékben megállapítjuk az alapveto közszükségleti cikkek ÁFÁ-ját és a Személyi Fogyasztási Adó (SZFA) megfelelo szintjét. Ha a bevétel több, növeljük a fejlesztésre szánt összegeket, és/vagy csökkentjük a Személyi Fogyasztási Adó (SZFA) korábbi kulcsait. 2.8 A szolidaritáson nyugvó nyugdíjrendszer visszaállítása és a személyi fogyasztási adó nemzedéki megosztása SZOLIDARITÁSI NYUGDÍRENDSZER A nyugdíjrendszer elozo években végrehajtott jelentos mértéku magánosítása: /a/ a fenyegeto globális pénzügyi összeomlás miatt nagy kockázatot ró a biztosítottakra; /b/ elosegíti, hogy a hazai megtakarítások külföldre vándoroljanak és így elvesszenek a magyar gazdaság számára; /c/ a közbeékelodo vállalkozói haszon megcsapolja a megtakarításokat. Ezért vissza kell állítani a szolidaritáson nyugvó (felosztó-kirovó) nyugdíjrendszert (ez a folyó nyugdíj-járulék-befizetésekbol vagy más költségvetési bevételekbol fizeti ki az esedékes nyugdíjakat, azaz nincs tartaléktokéje), annak megfeleloen, hogy a munkából kiöregedo emberekrol való gondoskodás össztársadalmi, és egyben állami feladat. Ezért a természetes társadalom megteremtése során a következo intézkedésekre van szükség: * A magán-nyugdíjpénztár-tagok egy éven belül dönthetnek a következo feltételekkel való kilépésrol: - a nyugdíjpénztári tokeszámlájukon lévo összegbol a nyugdíjpénztár visszafizeti a kincstárnak az állami költségvetésbol kapott összegeket; - a saját befizetéseket és a munkáltatótól kapott összegeket a nyugdíjpénztár egy éven belül kifizeti a kiléponek; - a kilépo az állami nyugdíjrendszer mindenkori szabályai szerint válik nyugdíjjogosulttá. * A magán-nyugdíjpénztárakról új törvényt kell hozni, amely ezeket teljes mértékben függetleníti az állami költségvetéstol (sem támogatást, sem garanciát nem kapnak), és tagságuk teljes mértékben önkéntes. A SZEMÉLYI FOGYASZTÁSI ADÓ NEMZEDÉKI MEGOSZTÁSA Baranyi Károly koncepciójának lényegét idézzük (a személyi jövedelemadó helyébe a 2.7 pontnak megfeleloen a személyi fogyasztási adót - SZFA - állítjuk): Az embert érdekeltté kell tenni abban, hogy gyermeke szülessen, ahogyan érdekelt volt ebben a hagyományos társadalmakban. Az érdekeltség abban áll, hogy a szülo tudatosan vagy ösztönösen úgy lássa, hogy a saját jövoje és a gyermeke jövobeni sorsa szorosan összefügg. Nemcsak a gyermekek száma fontos azonban, hanem az is, hogy belole értékes embereket neveljenek. A szülo - mint minden polgár - közvetve érdekelt abban, hogy a nála fiatalabbak adófizeto, tisztességes, a közterheket vállaló állampolgárokká váljanak. Ezt az érdekeltséget közvetlenné is tehetjük azzal, hogy a szülok keresové vált gyermekük személyi fogyasztási adójának egy részét (pl. 25%-át) megkapják. (Baranyi 2001. évi számpéldája szerint egy szülopár keresové vált négy gyermeke után havonta - keresete vagy nyugdíja mellett - egy közepes nyugdíjnak megfelelo összeget kapna függetlenül attól, hogy már nyugdíjas, vagy még aktív, mégpedig az inflációval együtt haladó, stabil vásárlóértéken. Nyilvánvaló, hogy ez az embereket arra fogja ösztönözni, hogy gyermekeket szüljenek, oket iskoláztassák, szakmát adjanak a kezükbe, munkára neveljék. Kilábolhatunk a népesedési válságból, mégpedig muvelt, a munka szeretetére nevelt ifjúsággal. (A Magyar Nemzet azt közli 2001.6.7-i hírében Szemkeo Judit politikai államtitkárra hivatkozva, hogy a koncepció megvalósításán Baranyi Károly bevonásával már dolgozik a Szociális és Családügyi Minisztérium. Ez azóta - mint tapasztaljuk - lekerült a napirendrol. Megvárja a valódi rendszerváltást.) 2.9 Rendszerváltás a környezetvédelemben Az ökopolitika irányelvei. Forrás: Gyulai Iván in "A fenntartható fejlodés programja" (Magyar Természetvédok Szövetsége 1995) 37.-48.old. KATEGORIZÁLÁS A földrészleteket a következo kategóriákba kell besorolni: * Védett természeti területek: amelyeken a természet természetes képének és állapotának megorzése kap elsobbséget, azaz olyan állapot, amely kívülrol bevitt energia nélkül áll fenn ill. alakul. * Fenntartható gazdálkodási övezetek: amelyeken a tulajdonosok és a használók vállalják, hogy mindennemu tevékenységüket a fenntartható eroforrás-használatnak vetik alá, ill. erre kötelezettek. Ez azt je- lenti, hogy figyelembe veszik a terület ökológiai eltartó és turoképességét, a tevékenység nem változtatja meg a terület jellegét, s abban nem okoz visszafordíthatatlan változást. Így nem lehet olyan használati módot választani, amely megváltoztatja a terület ökológiai jellemzoit, különösen vízháztartását, mezo- vagy mikroklímáját. A terület muvelési ágainak arányát a terület besorolásánál rögzíteni kell, mégpedig nem a megelozo arányok alapján, hanem az ökológiai szempontok miatt kívánatos módon. * Intenzív használatú területek: amelyek elsodleges célja emberi termelés. A MEZOGAZDASÁGI TEVÉKENYSÉG SZABÁLYOZÁSA * Ötven hektárnál nagyobb monokultúrás terület nem alakítható ki. Nagyobb ilyen egységeknél ötvenhektáros részenként ötméteres, természetes elemeket tartalmazó elválasztó sávot kell létesíteni. Ez a sáv a területre jellemzo fajokat kell, hogy tartalmazza és a terület jellegéhez kell, hogy igazodjék. Ilyen sáv lehet gyep, fa, bokor, árok, stb. * Biológiai úton nem lebomló anyagok (növényvédo szerek, talajfertotlenítok, stb.) használata tilos. * Fenntartható gazdálkodási övezetben a talaj tápanyag-utánpótlását szerves trágyákkal kell végezni. * Mezogazdasági tevékenységgel kapcsolatban nem folytatható a természetes vízháztartást megzavaró tevékenység (lecsapolás, drénezés, stb.). * Mezogazdasági tevékenységgel kapcsolatban tilos a tarlók, parlagterületek, valamint a termékmaradványok égetése. AZ EGYES IPARI TEVÉKENYSÉGEK SZABÁLYOZÁSA * Fenntartható gazdálkodási övezetben csak olyan ipari tevékenység folytatható, amelynek kibocsátása (emissziója) nem veszélyezteti az övezet ökológiai állapotát. Eszerint kell megállapítani a kibocsátási határértékeket. Nem engedélyezheto olyan anyagok kibocsátása, amelyek halmozódásra hajlamosak, amelyek nem képesek biológiai úton lebomlani, amelyek mérgezoek (toxikusak). * Ipari létesítmények tervezésénél minden esetben hatásvizsgálatot kell végezni. * Fenntartható gazdálkodási övezetben nem szabad ipari tevékenységbol származó hulladékot elhelyezni. Kivételt képezhetnek az újrahasznosítást szolgáló ideiglenes elhelyezések, ha nem veszélyeztetik a környezetet vagy az egészséget. A BÁNYÁSZAT SZABÁLYOZÁSA * Nem engedélyezheto olyan bányászati tevékenység, amely rövid vagy hosszú távon megváltoztathatja a terület ökológiai jellegét, vízháztartását, pótolhatatlan élohelyet veszélyeztet, stb. * Bányászati tevékenységet csak a célzott mennyiség elozetes meghatározása, a bányatelek végleges kijelölése és elore elkészített rekultivációs terv engedélyezése után lehet megkezdeni. * A bánya jövedelmébol kell biztosítani a folyamatos rekultivációt. A rekultiváció során az eredeti állapot visszaállítására kell törekedni. Amennyiben ez nem lehetséges, a bányászat következtében eloállott ökológiai körülményeknek megfelelo rekultivációt kell tervezni és megvalósítani. Pótlólagos rekultiváció tervét a szakhatóság készítteti el, a rekultiváció költségeit a tulajdonos viseli, vagy a korábbi használóra átháríthatja. VÍZGAZDÁLKODÁS SZABÁLYOZÁSA * Nem folytatható olyan vízgazdálkodási tevékenység, amely az ökológiai feltételeket megváltoztatja. Kivétel: a potenciális megelozo állapot visszaállítása. * Minden vízgazdálkodási beavatkozást megelozoen környezeti hatásvizsgálatot kell végezni. ÉLOVIZEK TERMÉSZETES JELLEGÉNEK MEGORZÉSE * Nem folytatható olyan tevékenység, amely élovíz természetes voltát veszélyezteti. * Élovizekbe sem közvetve, sem közvetlenül nem juttatható szennyezo anyag. Kivétel: folyóvizekbe, a kibocsátó forrásra megadott határértékig, biológiai úton lebomló szennyezo anyagok. ÉLOVIZEK MEDERALAKULATAINAK MEGORZÉSE * Az élovizek természetes mederalakulatait a biológiai öntisztító képesség fenntartása és a vízi élovilág sokféleségének megorzése érdekében fenn kell tartani, ill. szükség esetén vissza kell állítani. Élovizek forrásuktól az elso településig, övezeti besorolásuktól függetlenül különleges védelmet élveznek: A mederalakulatot semmilyen okból nem szabad megváltoztatni; semmilyen szennyezoanyag nem bocsátható be, sem közvetve, sem közvetlenül; a vizet kíséro természetes társulást sem területi nagyságában, sem jellegében nem szabad megváltoztatni. Ha az eredeti állapot már nem áll fenn, a rekultiváció során, a meder-rekultiváció mellett biztosítani kell a meder középvonalától számított ötven-ötven méter távolságon mind a jobb-, mind a bal-parti területeken az eredeti társulások visszaállításának vagy visszaállásának feltételeit. * Vízkivétel (beleértve a forrást is) csak olyan mértékben engedélyezheto, amely az élovíz természetes voltát nem veszélyezteti. A vízkivételt minden esetben egyedileg kell engedélyezni, tekintettel az adott élovíz jellegére, ökológiai feltételeire. Olyan intenzív vízkivétel nem engedélyezheto, amely a forrás kifolyásának mennyiségét, akár csak idolegesen is meghaladja, és veszélyezteti a forrás vízgyujtojének eredeti vízháztartását és természetes élo közösségeit. * Településeken keresztül vezeto vízfolyás partját úgy kell kialakítani, hogy a partok lehetoséget adjanak egy a vízfolyást kíséro, összefüggo zöld felület kialakítására. Ilyen élovízbe semmilyen ipari vagy kommunális tevékenységbol származó hulladék nem juttatható, csak tisztított szennyvíz, egyedileg megállapított határértékek szerint. * Állóvízbe semmilyen szennyezo anyag nem juttatható. Állóvizek partjain a víz szélétol számítva legalább 25 méter természetes zöld felületet kell létrehozni az állóvíz teljes területén. A meglévo természetes felületek nagysága ettol függetlenül fenntartandó. * Élovizekkel kapcsolatos árvízvédelmet a fentiek figyelembevételével kell végezni. * Élovizekbe idegen fajokat betelepíteni tilos. Kivétel: ha a fajjal való gazdálkodás indokoltan része a fenntartható gazdálkodásnak, a betelepítést hatásvizsgálat elozte meg, s a faj egyedeinek helyben tartása biztosítható. AZ ERDOGAZDÁLKODÁS SZABÁLYAI * Fenntartható gazdálkodási övezetben csak természetes vagy természetszeru, vagy rekonstrukcióra kijelölt erdok sorolhatók. Természetes vagy természetszeru az az erdo, amely az ökotípus erdo fajösszetételének megfelelo heterogén faji összetételu, vegyes korosztályú. * Fenntartható gazdálkodási övezetbe sorolt erdokkel csak természetszeru, többcélú erdogazdálkodást szabad folytatni. Ez azt jelenti, hogy fenn kell tartani az ökotípusra jellemzo faji és korosztályi összetételt, és össze kell hangolni a természetvédelmi, fatermesztési és üdülési (rekreációs) érdekeket. Az ilyen gazdálkodás érdekében a következo tevékenységek korlátozandók vagy tiltandók: tarvágás; monokultúrás erdok létrehozása; tájidegen, nem oshonos fajok telepítése; biológiai úton nem bomló vegyszerek használata; a kitermelt fa kiközelítését szolgáló feltáró utak létesítése; az ökotípus társulások idegen állományokra való cseréje; az erdok vízháztartását megbontó vagy befolyásoló intézkedések, mint útbevágások, lecsapolások, vízkivétel intenzifikálása, stb. INFRASTRUKTÚRA-LÉTESÍTÉS SZABÁLYOZÁSA * Új utak fenntartható gazdálkodási övezetben csak különleges körülmények között létesíthetok. * Új út létesítésére engedély csak akkor adható ki, ha az olyan meglévo utat vált ki, amely veszélyeztet valamilyen fontos ökológiai értéket, és az új út vezetése nem sért különösebb ökológiai értékeket. * Új út létesítésére engedélyt a felügyeleti szerv csak környezeti hatásvizsgálat alapján adhat ki. A hatásvizsgálatnak fel kell tárnia a célzott terület faj- és egyedszám készleteit, a bio-diverzitás állapotát, az ökológiai folyosók helyzetét, a meglévo terheléseket, a várható terheléseket és azok hatásait. * Az út koronaszélességének és forgalmának függvényében az út kíséro-szegélyeként ún. zöld folyosókat kell kialakítani. A zöld folyosók az utat és környezetét elválasztó, természetes elemeket tartalmazó formációk, amelyek megsemmisítik az út kedvezotlen környezeti hatásait. * Az utakon az ökológiai folyosók elhelyezkedésének figyelembevételével haránt-átvezetéseket kell tervezni, a domborzatnak megfeleloen. Az átvezetéseket egyedi tervdokumentáció alapján a szakhatóság engedélyezi. * Vízfolyások átvezetésénél nemcsak a víztestet, hanem az azt kíséro természetes társulásokat is át kell vezetni. Az átvezetés legalább olyan széles legyen, mint az átvezetést megelozo természetes mederszélesség háromszorosa. * Fenntartható gazdálkodási övezetben létesítendo és meglévo utak kivilágítása a csomópontok és létesítmények kivételével tilos. Az ilyen helyeken sem alkalmazhatók ultraibolya színképu lámpák. * Fenntartható gazdálkodási övezetben lévo utakat 15 éven belül a fentieknek megfeleloen át kell alakítani. A SZÁLLÍTÁSI INFRASTRUKTÚRA KIÉPÍTÉSÉNEK SZABÁLYOZÁSA * Fenntartható gazdálkodási övezetben a felszínen nem helyezhetok el olyan szállítási létesítmények, amelyek sértik a tájképet (pl. légvezetékek, olaj-, gáz- stb. szállító csövek). * Szállítási létesítményeket az ökológiai feltételek zavarása nélkül, egyedi tervezés és engedélyezés alapján lehet létesíteni. * Az építéssel és üzemeltetéssel kapcsolatos zavaró hatásokat, vagy havariák következtében eloálló környezeti károkat a létesíto vagy üzemelo köteles azonnal megszüntetni, ill. a rekonstrukciót elvégezni. A FAJOKKAL ÉS FAJTÁKKAL VALÓ GAZDÁLKODÁS SZABÁLYOZÁSA * Fenntartható gazdálkodási övezetben minden faj védett, azok kivételével, amelyeket a kérdéses terület esetében a szakhatóságok egyeztetése alapján tételesen felsorolnak. A kivételezés oka lehet: túlszaporodás, különös kártétel más élolényeknek vagy gazdálkodónak. A kivétel engedélyezését a szakhatóságtól kell kérni. Direkt állományszabályozás a táplálékláncban felhalmozódó, biológiai úton le nem bomló mérgekkel tilos. * Fenntartható gazdálkodási övezetben tiltottak az elozoekben nem szabályozott olyan tevékenységek, amelyek megváltoztatják a meglévo vagy újonnan kialakított természetszeru élohelyeket, ill. azok jellemzo faji összetételét. Ilyen övezetekben a megengedett és szabályozott emberi tevékenységen kívül tilos minden olyan tevékenység, amely a fajok és egyedeik életkörülményeit vagy létét veszélyeztetik. FENNTARTHATÓ TELEPÜLÉSEK SZABÁLYOZÁSA Fenntartható település területhasználata során a nem települési célra használt, de közigazgatása alá tartozó területen betartatja a fenntartható gazdálkodási övezetekre vonatkozó szabályozást. * A település céljára használt területeken (lakóházak, közterületek, létesítményi területek) 30% zöldfelületet biztosít. (Ebbe beleértendok a lakóházak kertjei és a közhasznú zöldterületek.) A zöldfelület rendszerét úgy alakítja ki, hogy zöld folyosókat biztosít a vonalas létesítmények mentén. * Közigazgatási területén kijelöli a védett zónába tartozó területeket és azok fenntartásáról és fejlesztésérol gondoskodik. * Közigazgatási területén nem engedélyezi mérgezo (toxikus) szereknek a környezetbe való jutását. A TURIZMUS SZABÁLYOZÁSA * A fenntartható gazdálkodási övezeteket turisták szabadon látogathatják, ideiglenes vagy hosszantartó korlátozást a szakhatóság indokolt esetben rendelhet el. * A turizmus érdekeit szolgáló létesítmények kiépítésére és üzemeltetésére a fenntartható gazdálkodási övezetekre vonatkozó szabályok vonatkoznak. * A turizmus szabályozásának alapelve: nem változtathatja meg azt az értéket, amely létrehozta. Ennek értelmében tilos az élohelyeket, értékeket veszélyezteto túlhasználat vagy a tájképet rontó létesítmény elhelyezése. INTENZÍV HASZNÁLATÚ TERÜLETEK Minthogy intenzív termelés sem folytatható a természet fenntartása nélkül, e területen a következo korlátozások érvényesek: * Nem szabad olyan tevékenységet folytatni, amely veszélyezteti a védett, vagy fenntartható gazdálkodási övezeteket, azaz, megváltoztatja ökológiai körülményeiket. Ezért minden területfejlesztési döntéssel kapcsolatban ilyen irányú környezeti hatásvizsgálatot kell elrendelni. * Mezogazdasági tevékenységgel kapcsolatban tilos a tarlók és a terménymaradványok szabadtéri égetése. * Ipari tevékenységgel kapcsolatban a hatóság minden esetben megállapítja a kibocsátási (emissziós) határértékeket. Természetidegen, mérgezo (toxikus) anyagok lerakása vagy tárolása csak erre a célra kialakított helyen történhet, a természetet nem veszélyezteto módon. * Bányászat csak szakhatóság által elfogadott rekultivációs terv birtokában folytatható, a rekultiváció folyamatos. * Zöld folyosókat kell létesíteni a következo esetekben: külterületi útvonalak mellett fa-, vagy bokorsorokat; vízfolyások mentén a vízfolyás átmérojének háromszorosán; monokulturális mezogazdasági területeken legalább 500 hektáronként kell elválasztó fa- vagy bokorsorokat létesíteni legalább 5 méteres szélességben. * A töredék élohelyeket fenn kell tartani. Védettek a törvénnyel ilyennek minosített fajok, valamint minden olyan faj, amely élettevékenységével nem veszélyezteti az emberi tevékenység célját. Az ilyen fajokat nem szabad ok nélkül elpusztítani vagy veszélyeztetni. 3. A gazdasági rendszerváltás sarkalatos intézkedései és a hatalomváltás menete Ebben a fejezetben olyan nem-gazdasági intézkedéseket is tárgyalunk, amelyek nélkül a gazdasági rendszerváltás nem valósítható meg. Az EU-jogrend tiltja, hogy a tagállamok olyan gazdaságpolitikát folytassanak, amely megkülönbözteti a saját (honi) és külföldi (bár EU-n belüli) árukat, tokéket, gazdasági szereploket. Más szóval: tiltja a hazai gazdaságot védo (protekcionista) gazdaságpolitikát. Hazai gazdaságunkat azonban - mint látni fogjuk - e szabályok betartásával is megvédhetjük. A védelmet jelentos mértékben az országos és helyi közhatalomnak kell - a mögé felzárkózó állampolgárokra támaszkodva - megszerveznie, és ezt megtehetik olyan eszközökkel, amelyek alkalmazását az EU-jog nem tiltja. Ilyen eszközöket ismertetünk a következokben. 3.1 Föld- és piacvédelem az EU-joggal összhangban SZÖVETKEZETI HÁLÓZAT A vidéki gazdasági szereplok zöme - állami és önkormányzati ösztönzéssel és szervezési segítséggel - szövetkezeti formába (helyi általános szövetkezetekbe, és regionális termékpálya-szövetkezetekbe) tömörül. Ezeknek az uniós jog nem tiltja a versenytársaiktól való védekezést. Ezzel a szervezeti átalakulással a gazdaság fontos területein lényegében megvalósítható a hazai termeloket és fogyasztókat védo és támogató (protekcionista) gazdaságpolitika, minthogy lehetové válik, * hogy az állam a szövetkezetek számára intézményesített hitelkonstrukciókkal (jogilag nem, de ténylegesen) elonyben részesítse a hazai mezogazdasági és kisipari-háziipari termeloket, hiszen multik nem alakíthatnak szövetkezeteket; * hogy az agrárszövetkezetek jelentos EU-támogatást kapjanak, például beruházásaikhoz 50%-os vissza nem térítendo támogatást, és még 30% hitelt (persze, ennek feltétele a népet szolgáló közhatalom is); * hogy egy országos bolthálózat tagjai termékpálya-szövetkezetekkel olyan szerzodéseket kössenek, amelyek folytán országosan elonyben részesítik a szövetkezeti (értsd: magyar) termékeket; * hogy a közhatalom olyan utalványokkal adjon többletjövedelmet munkavállalóinak, nyugdíjasainak és segélyezettjeinek, amelyek csak termékpálya-szövetkezetekkel szerzodött boltokban válthatók be. (Az utóbbi két pont részleteit megtalálja az olvasó A Szent Korona népe kelet és nyugat között címu füzetben, Drábik János cikkében, az ú.n. Fehér Program ismertetése keretében. A Fehér Program szerint a költségvetésbol származó jövedelmeket négy éven keresztül évi 20%-kal kell emelni. Ennek egy figyelemre méltó eloképérol kaptunk hírt a: "Szingapuri szerkezetváltás" /Figyelo 1981.4.22./ c. cikkben: "A kormány . 1979-ben elrendelte a bérek három éven keresztüli évi húszszázalékos emelését annak érdekében, hogy a magas élomunka-igényu, de alacsony 'muszaki tartalmú', feldolgozottsági fokú termékek gyártását megszüntessék, és a termelési tényezoket a nagyobb hozzáadott értéku áruk eloállítására csoportosítsák át.") Ez a szervezeti átalakulás lehetové teszi a magyar föld megvédését is. Ennek kézenfekvo módja: a szövetkezeti alapszabályok eloírják, hogy a tagok földjeiket csak a szövetkezeten belül (a szövetkezetnek vagy más szövetkezeti tagnak) adhatják el vagy adhatják bérbe, kilépéskor pedig fel kell ajánlaniuk ilyen vevonek eladásra. (Mindez addig történik így, amíg az EU-jog megakadályozza, hogy az önkormányzatok elovételi jogot kapjanak.) MIT VÁRHATUNK A HELYI ÁLTALÁNOS SZÖVETKEZETEKTOL? A hálózat-szervezés eredményeképpen falvanként, kisvárosonként alakul egy-egy általános (értékesítési, beszerzo, fogyasztási, és hitel-)szövetkezet, amely fokozatosan a lakosság túlnyomó részét - mint termelot, értékesítot vagy mint fogyasztót - tagként magában foglalja, és amely szerzodéses kapcsolatban van a település önkormányzatával is. Egy ilyen szövetkezet - mint látni fogjuk - alkalmas lehet arra, hogy a településen * jelentosen növelje a foglalkoztatottságot; * legalább 10-20%-kal csökkentse és e szinten tartsa az alapveto élelmiszerek árát;* * jelentosen növelje a helyi termelok számára az értékesítési biztonságot és a felvásárlási árszínvonalat;* * az alapellátás területén megvédje a termeloket az import-áruk dömpingjétol és mind a termeloket, mind a fogyasztókat a multik túlhatalommal való visszaéléseitol; és * rendszeresen megújuló forrásokhoz segítse az önkormányzatot, amelyeket a település fejlesztésére és/vagy az önkormányzattól húzott fizetések emelésére fordíthat; mégpedig mindezt az EU jogrenddel összhangban. VÁSÁRLÁSI UTALVÁNYOK A helyi általános szövetkezet - az önkormányzat éves helyi adóbevételének megfelelo összegben - vásárlási utalványokat (helyi fizetoeszközt) bocsát ki a tagok közötti teljesítménycsere közvetíto eszközeként. (Ezt a továbbiakban VU-nak rövidítjük.) Ezt az önkormányzat adófizetésként vagy bérlemények bérleti díjaként elfogadja 1VU=1,1Ft ______________ Egy példa a lehetoségekre: 1939-ben 1 kg búzáért 20 fillért adtak, 1 kg kenyér 38 fillérbe került. A szorzó tehát kb. 2 volt. 2004-ben 1 kg búzáért 25 Ft-ot adtak, 1 kg kenyér 200 Ft-ba került. A szorzó: 8! A szövetkezeten belül ez ismét sokkal kisebb lehet. értékben. Ez nyilván keresletet támaszt a VU iránt. Ellentételként a szövetkezet - településfejlesztési célra - az önkormányzatnak átad annyi VU-t, amennyi a szövetkezeti bolt VU forgóalap-szükséglete fölött fönnmarad. ÁRUKÍNÁLAT TEREMTÉSE A szövetkezet a szövetkezeti boltnak forgóalapként annyi VU-t ad, ami szükséges ahhoz, hogy a helyi termeloktol keresett árukat vásároljon. Az így beszerzett helyi árukat a fogyasztók forintért, vagy VU-ért egyaránt megvásárolhatják, ez utóbbi esetben 1VU=1,1Ft átszámítással (tehát 10%-os megtakarítással). Ez is növeli a VU iránti keresletet. ÁRUKERESLET TEREMTÉSE Hogyan jön létre a vásárlási utalványokkal való fizetés képessége, a "VU vásárlóero"? Ennek több módja van: Az önkormányzat a közmunkáért fizetett bérek és a segélyek egészét vagy egy részét VU-ban fizeti. * Az önkormányzat a költségvetésébol a közalkalmazottaknak a törvényesen kötelezo fizetés fölött fizetéstöbbletet adhat VU-ban. * A szövetkezeti bolt a termeloknek VU-val fizet az átvett árukért, 1Ft=1,1VU átváltással, hogy a termelo szívesen adja áruját VU-ért. * A szövetkezet - az e célra rendelkezésére álló VU-összeg erejéig - tagjainak elad VU-t Ft-ért, vagy Ft-ot VU-ért, 1VU=1Ft átváltással. Ez arra ösztönöz, hogy a tagok Ft-keresetük egy részéért is VU-t vásároljanak, hiszen a boltban 1VU=1,1 Ft. (Ha például egy üveg lekvár ára 330.- Ft, azt 300 VU-ért is meg lehet vásárolni.) A JOBB ÁRAK FORRÁSA A szövetkezeti boltnak módja van arra, hogy jobb felvásárlási árakat, és jobb eladási árakat állapítson meg, mint a szövetkezeten kívüli világ, mert kimarad a közvetíto kereskedelem. A HELYI TERMÉKEK ELONYE A szövetkezeti boltban minden áru forintért is kapható, de a szövetkezeti áruk VU-ért is megvásárolhatók, mégpedig 1VU=1,1Ft átváltással. Ez arra ösztönöz, hogy a vevok "import"-áru helyett - ha van, szövetkezeti árut vásároljanak, és hogy szívesen fogadjanak el teljesítményükért bárkitol VU-t. FORGÁSBIZTOSÍTÁS A VU forgásbiztosított fizetoeszköz, ugyanis olyan vásárlási utalvány, amely csak a szerzés hónapjának utolsó napjáig érvényes, de érvénye minden hónap végén egy hónappal meghosszabbítható olyan módon, hogy tulajdonosa vesz a szövetkezettol egy bélyeget, és az utalvány hátára ragasztja. (Ezt a technikát az 1930-as években, az ausztriai Wörgl-ben - S.Gesell nyomán - sikeresen alkalmazták, de ma már elektronikus eszközökkel is kiváltható.) A felragasztandó bélyeg értéke az adott utalvány értékének 1%-a. Ez arra ösztönzi a VU-tulajdonosokat, hogy mennél elobb túladjanak VU-jukon, így jelentosen megnöveli a VU forgási sebességét, és gyakorlatilag kiküszöböli a VU "szalmazsák alatti" felhalmozását, ami jelentos bizonytalansági tényezo lenne a helyi gazdaság számára. MEGTAKARÍTÁS ÉS HELYI HITEL Ha egy VU-tulajdonosnak éppen nincs annyi vásárolni valója, mint amennyi VU-ja van, nyilván szívesen kölcsönadja annak, aki - pl. vállalkozási célra - igényli. Akár kamatot sem kér, hiszen a kölcsönt lejáratkor teljes értékben visszakapja, míg ha nála marad, havonta 1%-ot rá kell költenie, hogy értékét megorizze. Ha nincs ilyen közvetlen hiteligénylo a VU-tulajdonos környezetében, vagy fél, hogy nem fogja visszakapni a kölcsönt, takarékbetétet nyithat a szövetkezetnél (ezért ez "hitelszövetkezet" is), amelybe - mondjuk - egy éves lekötéssel elhelyezheti VU-ját. A takarékbetétekre betett összegeket a szövetkezet hitelezi ki az igénylo vállalkozó tagoknak. (Ha bármilyen törvényes korlát miatt a települési szövetkezet nem muködhet hitelszövetkezetként, ez úgy hidalható át, hogy a települési szövetkezet szerzodéssel igénybe veszi egy közeli takarékszövetkezet ilyen szolgáltatását méltányos díjazás ellenében.) AZ INFLÁCIÓ MEGKERÜLÉSE Ha a forint - mint évek óta - továbbra is hónapról-hónapra veszít értékébol, a szövetkezeti tagok ezt helyi termékek vásárlása esetén nem érzik. A szövetkezet ugyanis hónapról-hónapra figyeli, hogy a környéken az alapveto termékek forint-ára hogyan alakul, és ha no, akkor a szövetkezet ugyanilyen mértékben növeli a VU átváltási szorzóját a forinthoz képest. (A VU-ban számított ár tehát nem no.) Az infláció tehát a szövetkezeti áruk körében, a VU-val vásárlók számára megszunik. KÖZÖSSÉGI FELHALMOZÁS A rendszerben két helyen jön létre közösségi felhalmozás: * Az önkormányzatnál felszabadulnak azok a forint-költségtételek, amelyek VU-val fedezhetok. * A szövetkezeti boltnál az árrésbol - a termelonek és a vásárlónak adott elonyök mellett is - kalkulálható nyereség. E felhalmozások fejlesztésre és a település lakói jövedelem-növelésére fordíthatók. 3.2 Munkahelyvédelem az EU-joggal összhangban MUNKAHELYVÉDELMI TÖRVÉNY A multik munkahelyeink elleni hadjárata már évek óta folyik. Nap mint nap újabb gyárbezárásokról ad hírt a sajtó. A multik - monopolérdekeik szolgálatában - sorozatosan megszüntetik, olcsóbb béru országba viszik át itteni üzemeiket. Ezzel fokozzák profitjukat - és a hazai munkanélküliséget. Ezt a folyamatot állítja meg a gazdasági rendszerváltás keretében hozandó munkahelyvédelmi törvény. Ez kialakítható úgy, hogy ne ríjon ki az észak-atlanti körhöz tartozó fejlett államok sok évtizedes gyakorlatából, ne ütközzék az EU-jogba. (Mivel egy ilyen törvény megalkotása a gazdasági rendszerváltás idején nagyon sürgos lesz, a Fennmaradás Muhely keretében elkészült a törvény teljes szövegének tervezete. Lásd a Leleplezo c. negyedéves könyvújság 2001/1 számában.) A munkahely-védelmi törvény kettos feladatot valósít meg: * Megmenti a privatizáció következtében még meg nem szüntetett munkahelyeket, valamint a már megszüntetett, de még le nem szerelt üzemeket. * Megelozi egy elojogait veszélyeztetve látó tulajdonos részérol az olyan zsarolást, hogy elojogai elvesztése esetén megszünteti (ill. más országba telepíti át) üzemét, és vele a munkahelyeket. A törvény a húsznál több munkavállalót foglalkoztató cégek és telephelyek tulajdonosait kötelezi, hogy a megszüntetés szándékát (ill. a már leállított telephelyet) jelentsék be a területi önkormányzatnak. (A bejelentést más érintett is megteheti.) Az üzem jelentoségétol függoen a települési vagy a megyei önkormányzat biztost nevez ki, aki a termelo egység újraélesztése érdekében átmenetileg átveszi a tulajdonosi jogok gyakorlását. A biztos gondoskodik új potenciális tulajdonosról. Ez mezogazdasági terméket feldolgozó egység esetében a nyersanyag-termelok szövetkezete, egyébként pedig a munkavállalókból alakuló MRP- (Munkavállalói Résztulajdonosi Program) szervezet. A biztos a potenciális tulajdonossal közösen gazdasági tervet dolgoz ki, amely - megalapozottan - eloirányozza a termeloegység bizonyos átmenet utáni veszteségmentes muködését. E terv alapján az állam a termeloegységet kisajátítja. A kisajátítás összege az egységhez tartozó ingatlanok és ingóságok piaci értéke, de legfeljebb a privatizációkor a vevo által fizetett összeg valorizálva. (A tulajdonos a kisajátítási összeget bíróságon megtámadhatja, de ennek nincs halasztó hatálya.) A gazdasági terv szélesköru megvitatása után az illetékes hatóság az egységet az átvevo el nem idegenítheto tulajdonába adja. Az induláshoz az átvevo kamatmentes újjáélesztési hitelt kap. Amikor az átvevo irányító szervezete felállt és munkához lát, a biztos szerepe megszunik. NEM KOMMUNISTA ÁLLAMOSÍTÁS! Felmerülhet a kérdés: Megint államosítsák a gyárakat, mint a kommunisták? Itt azonban egészen másról van szó. Az igaz, hogy az államnak kell fellépnie a szuverenitására támaszkodva, de egészen más módon és más eredménnyel, mint ahogy a kommunisták tették. Éppen a multik monopóliumainak a terjeszkedése az, ami félelmetes analógiát mutat a kommunista államosítással: egész ágazatok, egész országok, régiók, földrészek kerülnek kis számú, de nagy hatalmú ember uralma alá. Ezt a hatalmat pedig a demokrácia eszközeivel egyre kevésbé tudja ellenorizni és befolyásolni az állampolgárok közössége. (Nem hiába minosíti számos társadalomtudós a "létezo szocializmus" volt rendszereit államkapitalista rendszereknek.) Az itt javasolt munkahelyvédelmi törvény - amellett, hogy megakadályozza a munkahelyeknek a magyar társadalom kárára való megszüntetését - a multik antidemokratikus centralizációjával szemben a dolgozó emberek önigazgató közösségeinek rendelkezése alá helyezi saját munkahelyeiket, amely közösségek szabadságát csak a közérdek (a többi közösség, illetve a nagyobb, befoglaló közösség érdeke) korlátozza. 3.3 Tiszta lap a közéletben: tényfeltárás, vagyonelszámoltatás, felelosségre vonás, beleértve a privatizációs bunök feltárását is TÉNYFELTÁRÁSI TÖRVÉNY E törvény célja az 1989-ben kezdodött és a fordulatig tartó átmeneti korszakban muködött vezeto közhivatalnokok, közhatalmi döntéshozók, települési és megyei önkormányzati és országgyulési képviselok, rendorök, ügyészek és bírók (gyujtoszóval: közéleti szereplok) által elkövetett, büntetlenül (vagy arányos büntetés nélkül) maradt törvénysértések megállapítása, és a megfelelo felelosségre vonás. Az eljárás hivatalból, vagy állampolgári bejelentés alapján indul meg. Az eljárások nyilvánosak. A megállapított törvénysértések elkövetoire ki kell szabni a Bünteto Törvénykönyv szerinti büntetést. Ha a cselekmény elévülés miatt nem büntetheto, a vizsgálat eredményét akkor is nyilvánosságra kell hozni, annak érdekében, hogy ezt azok, akik a vizsgált személy további közéleti szereplésével kapcsolatban döntéseket hoznak, figyelembe vehessék. A vizsgált személy által törvénysértoen szerzett vagyont, illetve annak felkutatható részét el kell kobozni, akkor is, ha ez a vagyon idoközben más tulajdona lett. (Azon jogelvhez híven, hogy törvénysértéssel közvetve sem lehet tulajdont szerezni.) A tényfeltárás során a privatizációs bunök számonkérése is megtörténik. A privatizációt maga Suchman Tamás privatizációs miniszter a következoképpen jellemezte: "Az tény, hogy az elmúlt években számtalan rossz privatizáció történt, amelyek során egész ágazatok szuntek meg, vagy a befektetok csak piacot vásároltak, illetve, ahol az indokoltnál nagyobb arányú létszámcsökkentés következett be. A legnagyobb gondnak azonban azt tartom, hogy a vagyon nem a magyar viszonyoknak megfelelo értéken, hanem jóval alatta kelt el." (Magyar Nemzet 1996.3.20.) Mindez számos nyilvánvaló törvénysértéssel ment végbe, amelyet már megnyert próbaperek is igazolnak. (A sajtó hírt adott arról, hogy a lengyel kormány - nemzeti érdekekre való hivatkozással - 350 <lezártnak hitt> privatizációs ügyet vizsgált meg. - Figyelo, 1996.2.22.) KÜLÖNLEGES ÜGYÉSZI-BÍRÓI SZERVEZET A tényfeltárásra olyan ügyészséget és bíróságot kell létrehozni, amelynek tagjai a pártállam idején nem voltak sem bírók, sem ügyészek, és nem töltöttek be közhatalmi vagy pártfunkciót sem. A tényfeltárás tehát szorosan kapcsolódik az igazságügyi apparátus megtisztításához. (Lásd a 3.4 pontot.) VAGYONELSZÁMOLTATÁSI TÖRVÉNY Ez a törvény eloírja, hogy a tulajdonosoknak ésszeru határidore bevallást kell szolgáltatniuk minden olyan vagyontárgyukról, amely a tisztes polgári, családi életvitel szükségleteit meghaladja (elismert szükségletnek tekintve pl. egy közepesnél nem értékesebb autót, családi házat és nyaralót is), és minden 1 millió forintot meghaladó követelésükrol. Az elso fokú rokonságban lévok vagyonát a bevallási küszöb megállapítása szempontjából összevontan kell megállapítani. A vagyonbevalláshoz nyilatkozatot kell csatolni arról, hogy a vagyon milyen jogcímen került a tulajdonoshoz, illetve ajándékozás esetén az ajándékozóhoz. KÜLÖNLEGES SZERVEZET, HATÁRIDOS ELJÁRÁS A vagyon-rendezéshez kello számú vagyonvizsgáló bizottságot kell létrehozni, részben az Adó- és Pénzügyi Ellenorzo Hivatal (APEH) és az Állami Számvevoszék állományából, részben erre jelentkezo ügyvédekbol, könyvszakértokbol és laikus népi ülnökökbol. Ez utóbbiakat elsosorban az egyetemek közgazdasági és jogi kara végzos hallgatói közül kívánatos toborozni. A vagyonvizsgáló bizottságok által feltárt buncselekmények, és a bizottságok megállapításaival szembeni fellebbezések elbírálására kello számú rendkívüli gazdasági bíróságot kell felállítani. A vagyonvizsgáló bizottságok, a rendkívüli gazdasági bíróságok és kisegíto apparátusuk létszámát és muködésük szabályait úgy kell megállapítani, hogy ez a szervezet a vagyonbevallásokat kb. egy év alatt feldolgozhassa. A vagyonvizsgálat eredményeképpen a kincstár javára el kell kobozni minden olyan vagyont, amelyrol bebizonyult, hogy keletkezésekor nem tettek eleget az akkor érvényben volt adózási kötelezettségnek, vagy más törvénysérto cselekedet révén jött létre. Ha vagyonvizsgáló bizottságnak vagy rendkívüli gazdasági bíróságnak eltitkolt (be nem jelentett) vagyontárgy kerül tudomására, a bizottság ill. a bíróság a vagyontárgyat a kincstár javára elkobozza. Az elkobzott vagyontárgyak értékét a kincstár elsosorban azoknak a kamatozó állampapíroknak ido elotti visszavásárlására fordítja, amelyek törvényes eredete a vagyonrendezés során igazolódott. (Ez segíti az adósságválságból való kilábalást.) 3.4 Tiszta lap az igazságügyben A Tényfeltárási Törvény hatálybalépése idején muködo ügyészekre és bírókra vonatkozóan hivatalból le kell folytatni a törvényben eloírt eljárást. (A tényfeltáró bíró például bunpártolást állapíthat meg abban az esetben, ha egy ügyész megalapozott bejelentést kapott, de megtagadta a nyomozás megindítását; ha egy eredményes nyomozás után bírói szakba került ügy folytatása elfogadható indok nélkül elhúzódott vagy megszunt; ha dönto iratok "elvesztek", stb.) Az eljárás során elmarasztalt ügyészek és bírók természetesen a továbbiakban nem tölthetnek be szerepet az igazságügyben, akkor sem, ha cselekedetük elévülés miatt nem büntetheto, vagy ha a kiszabott büntetést letöltötték. A megtisztítással várhatóan megjavulnak a hivatását betölto igazságszolgáltatás személyi feltételei. Emellett a jogi feltételek is javításra szorulnak, legalább két területen: /a/ Ésszeru, szankcionált idohatárt kell szabni a jogi eljárásoknak. Ott, ahol ennek intézményi (pl. létszám) feltételei vannak, e feltételeket is meg kell teremteni. /b/ Érvényesíteni kell a pótmagánvád jogintézményét, amelynek keretében bármely állampolgár a közérdek sérelmének gyanújával akkor is kezdeményezhet bírói eljárást, ha az ügyészség a kezdeményezést megtagadja. /c/ Az igazságszolgáltatás állampolgárok által való igénybevételének költségeit úgy kell fedezni, hogy az igazságszolgáltatás igénybevétele a vagyontalan vagy csekély jövedelmu állampolgárok számára ne jelentsen anyagi megterhelést. 3.5 Az adósságcsapda felszámolása MI AZ ADÓSSÁGCSAPDA? A pénz urai az emberiség uralmuk alá került részétol - köztük a magyar nép nagy többségétol - elveszik munkája gyümölcsének (nemzeti összjövedelmének) mintegy harmadát, és kényszerítik az e helyzetet fenntartó gazdaságpolitikára. Ennek alapveto technikája az eladósítás, amelynek végállapota az adósságcsapda. Ha egy ország vezetoi - bármi okból - azt akarják, hogy nagyobb legyen az ország fogyasztása, mint termelése, két dolgot tehetnek: /1/ eladják a nemzeti vagyon megfelelo részét, vagy /2/ (kamatozó) hitelt vesznek fel. Az ok lehet "jó" is, "rossz" is. Pl. "jó okok": természeti csapás következményeinek enyhítése; védekezo célú fegyverkezés; a hatékonyságot javító beruházás; "rossz okok": hódító célú fegyverkezés, hatékonyságot rontó beruházás, a vezeto réteg korrupt jövedelmének, vagyonának növelése.. Az adósság törlesztésének és a kamatok megfizetésének forrása lehet: /1/ az átmeneti nehézség után megnövekedo, a fogyasztást túlhaladó termelés (ennek következtében a külkereskedelmi mérleg és a fizetési mérleg többlete), vagy /2/ újabb kölcsön. Akkor beszélünk adósságcsapdáról, ha az ország (általában: az adós) a törlesztést és kamatfizetést már csak újabb kölcsönbol tudja teljesíteni. Ez egyben a kiszolgáltatottság ugrásszeru megnövekedését is jelenti, mert az újabb hitelt a hitelnyújtók olyan feltételekhez köthetik (és többnyire kötik is), amely a hitelnyújtónak gazdasági elonyt ad az adós rovására (még a legenyhébb, hogy az új kölcsön kamata magasabb, mint a lejárt kölcsöné volt), amivel, persze, egyre szorítóbbá válik a csapda. (E feltételek megszabója és ellenore foleg a Nemzetközi Valutaalap /IMF/.) A MAGYAR ADÓSSÁGCSAPDA TÖRTÉNETE Drábik János idézi az Magyar Nemzeti Bank Muhelytanulmányok c. kiadványa 1993/2 számának 56. oldaláról: "az idoszak egészét tekintve [az 1973-tól 1989-ig terjedo idoszakról van szó - D.J.] mintegy 1 milliárd dollár forrásbevonás . az ezt többszörösen meghaladó, összesen 11 milliárd dollár halmozott kamatkiadással járt." Drábik hozzáfuzi, hogy e tizenegyszeres túlfizetés ellenére az adósság 1989-re 21 milliárd dollárra növekedett. Ezután történt a nemzeti vagyon 80%-ának kiárusítása azzal, hogy ebbol kell csökkenteni az adósságot és fizetni a kamatokat. Ennek ellenére az adósságteher 2001-re már 80 milliárd dollárra növekedett. (Leleplezo 2001/4 54.old.). Amíg a magyar társadalomnak évente át kell adnia ellenszolgáltatás nélkül mintegy 8 milliárd eurót - vagyis 2000 milliárd forintot - hozam, adósságtörlesztés és kamatfizetés formájában a pénzvilágnak, addig kormányok jöhetnek-mehetnek, de a rendszerváltás veszteseinek szegénysége marad. (Drábik János: Várjuk a zárszámadást Leleplezo 2002/osz.) LEHET-E KILÁBALNI? Bokros Lajos úgy nyilatkozott, hogy az adósságcsapdából nem lehet kilábalni, de gazdaságunk megerosödvén egy ido után - szerinte - már alig érezzük majd tehernek a sarc fizetését. ("Lesz-e folyamatos, egyensúlyorzo gazdaságpolitikánk?" Magyar Nemzet 1995.8.19.) Az így vélekedok fo érve: ha adósságkönnyítést kezdeményeznénk, az jelentosen rontaná gazdasági helyzetünket. Ezzel szemben például Nagy Pongrác rámutat arra, hogy "mialatt az adósság-elengedésben részesült országok piaci hitelképességi minosítése 30%-kal javult, az adósságot pontosan fizeto Magyarországé éppen 30%-kal romlott." Továbbá: a vizsgált "22 adósságkedvezményben részesült ország közül 16-nak jobb a gazdasági teljesítménye, mint az adósságot pontosan és rendületlenül fizeto Magyarországé." ("Hogyan /nem/ oldódhat meg az adósságprobléma?" Magyar Nemzet 1995.11.21.) "A huszadik század végén . már csak két olyan ország van, amely nem kért valamilyen külföldi adósság-elengedést, - csökkentést vagy átütemezést: Peru és Magyarország." (Antalóczy Zoltán, Magyar Nemzet 1995.8.14.) Nem állunk tehát egyedül azzal az álláspontunkkal, hogy igenis lehetséges hozzányúlni az adósságcsapdához. A hogyanra egyfajta választ adunk a következokben. EGY KILÁBALÁSI FORGATÓKÖNYV A gazdasági rendszerváltás kormánya - amint megalkotta a Munkahelyvédelmi Törvényt (lásd a 3.2 pontot) és felkészült végrehajtására -, a kül- és belföldi államadósság-szolgálatot három évre felfüggeszti, és egyidejuleg egy - jó elore kidolgozott - "államgazdálkodási tervet" terjeszt a hitelezok ("klubjai", képviseloi, stb.) elé. Ebben kimutatja, hogy a hazai mezogazdaság valamint a kis- és középvállalkozások fellendítésével, a hazai termelok hazai piacának helyreállításával, az indokolatlan import megfékezésével, a munkahelyek megvédésével és a megszunt munkahelyek zömének helyreállításával (3.1, 3.2 pontok); vagyonrendezéssel (3.3 pont); és hasonló gazdaságpolitikai intézkedésekkel 3 éven belül jelentos többletet hoz létre a nemzetközi kereskedelmi és fizetési mérlegben, és attól kezdve évente a mindenkori pozitív pénzügyi egyenleg felét a fordulat napján fennállott toketartozás, és annak a mindenkori londoni bankközi kamatláb (LIBOR) szerinti kamatának törlesztésére fogja fordítani. VÉDEKEZÉS AZ ESETLEGES EMBARGÓ (GAZDASÁGI ZÁRLAT) ELLEN A gazdasági rendszerváltás kormánya felkészül arra, hogy az adósrabszolgaságból való kiszakadás ellenhatásaképpen az adósságcsapda fenntartásában érdekelt hatalmi körök esetleg gazdasági embargót (zárlatot) szerveznek Magyarország ellen. Ezért jó elore kidolgozza a lakosság létfontosságú termékekkel hazai forrásból való ellátásának tervét. Ezzel és az adósságcsapda fenntartásában nem érdekelt államokkal folytatott eroteljes gazdasági kapcsolatfejlesztéssel biztosítja azt az átmeneti idoszakot, amíg az embargószervezok belátják, hogy nekik is érdekük a gazdasági kapcsolatokat Magyarországgal mint egyenrangú, érdekeit megvédo partnerrel, a kölcsönös elonyök alapján újra felvenni. Számolnunk kell azzal is, hogy az adósságszolgálat felfüggesztésének bejelentésére a gyarmatosításunkban érdekeltek zároltatják a külföldi bankokban elhelyezett valutatartalékainkat. Erre is fel kell készülnünk. Ilyen megelozo lépés lehet: a Magyar Nemzeti Bank külföldi bankszámlákon elhelyezett valutatartalékainak még a felfüggesztés bejelentése elotti feloldása, és a tartalék dollár-, márka-, jen- stb. bankjegyekben való orzése. Készpénzzel ugyanis embargó esetén "fu alatt" akár a "harmadik világon" keresztül is pótolhatjuk a kieso importból azt, ami valóban létfontosságú. Az import jelentos része a multik vámszabad-területi összeszerelo üzemeibe érkezo alkatrészek, részegységek. Erre a behozatalra a multik ne a magyar valutatartalékból igényeljenek külföldi valutát. Oldják meg saját forrásaikból. Az import másik jelentos része élelmiszer. Ha ez elmarad, nagyon jót tesz a magyar gazdáknak. Az autók, kozmetikumok és hasonlók importját egy ideig tudjuk nélkülözni. A valóban fontos import megbénulását tehát elkerülhetjük. Arra is gondolnunk kell, hogy az exportunk mintegy 70%-a az Európai Unióba megy. (Ez nagyobb egyoldalúság, mint amivel a Szovjetunióhoz és a KGST-hez kapcsolódtunk!) Egy gazdasági embargó ezt is befagyaszthatja. Ennek az exportnak a túlnyomó részét azonban a vámszabad területeinken muködo multik bonyolítják le. Ezt nyilván nem fogják befagyasztani, mert ez sokkal inkább a multikat sújtaná, mint a valódi magyar gazdaságot. Az igazi magyar export befagyasztásával ideig-óráig okozhatnak nehézséget, de ez áthidalható. A Nemzeti Banknál lévo külföldi bankjegy-tartalékból legalább egy évig fedezni lehet - nem-ellenséges üzleti körökön keresztül - a nagyon fontos importot. Addig pedig eroteljes gazdasági diplomáciával és szervezéssel a nem-ellenséges piacokon lehet annyi teret szerezni a magyar áruknak, amivel a létfontosságú import fedezheto. Az esetleges embargós évek átvészelését az idoközben létrehozott szövetkezeti bolthálózat is elosegíti (lásd a 3.1 pontot). AZ ÚJABB ELADÓSODÁS MEGELOZÉSE Annak meggátlására, hogy egy balkezes vagy korrupt kormányzat az elobbiek szerint rendbetett gazdaságot újból káoszba döntse, törvényt kell hozni, amely - a hasonló kanadai törvény példájára - megtiltja, hogy deficites költségvetést terjesszenek az Országgyulés elé, és elozetes népszavazási hozzájáruláshoz köti államkölcsön bármilyen formában való felvételét. 3.6 Új választási törvény, visszahívható képviselok, kétkamarás országgyulés A KÉPVISELETI DEMOKRÁCIA SZÜKSÉGESSÉGE ÉS PROBLÉMÁI Az ember társas lény. Bár rendkívüli körülmények között, ideig-óráig egy magányos ember is életben tud maradni, de az a természetes, hogy az emberek csoportokban, közösségekben élnek. Osi gyakorlat, hogy egymás mellett élo több, vagy több tucat család - egy-egy falu - idorol-idore vezetot, bírót választ, akinek feladata a többeket vagy mindenkit érinto ügyek eldöntése, vagy a közös döntés megszervezése és végrehajtása. Tulajdonképpen a bíróra rábízza a falu felnott lakossága, hogy a közösség nevében, a közösséget képviselve járjon el. Amikor a falugyulésen a közösség tagjai közvetlenül döntenek a falu ügyeirol, közvetlen demokrácia muködik. Erre nyilván csak ritkán, nagyon fontos ügyekben kerül sor. Az ennél kisebb ügyekben a falu közösségét képviselo bíró dönt, és gondoskodik a döntés végrehajtásáról is. Ez a képviseleti demokrácia muködése. Történelmileg úgy alakult, hogy nagyobb, együtt élo csoportok nem egy képviselore - a bíróra - bízzák a közügyek intézését, hanem többre, akik képviselotestületet alkotnak, és többségi határozatok alapján intézik az ügyeket. Egy faluban, ahol az emberek nemcsak, hogy ismerik egymást, de egymás családját is jól ismerik a nagyszülokig és még tovább, jó esély van arra, hogy az emberek nem csalódnak választottjaikban. Nem ez a helyzet a városi, vagy éppen az országos képviselotestületek megválasztásánál, ahol egy választókörzetben többtízezer (Magyarországon a jelenlegi törvény szerint átlag 130 ezer) ember választ egy-egy képviselot. Egy ilyen választás sokkal kevésbé lehet megalapozott. Ezen a szinten jelennek meg igazán a képviseleti demokrácia jellegzetes problémái. A nagy létszámú közösségek képviseleti demokráciájának alapveto problémáját talán a legkifejezobben J.J.Rousseau fogalmazta meg, mintegy kétszáz évvel ezelott, amikor a képviseleti demokrácia mintaképének tekintett Angliáról a következoképpen írt: "Az angol nép szabadnak gondolja magát, de erosen téved; csak a parlamenti képviselok megválasztásának idején szabad: mihelyt megválasztotta oket, ismét szolganép és semmit sem számít." SZABAD ÉS KÖTÖTT MANDÁTUM A választóknak ez a kiszolgáltatottsága a szabad és kötött mandátum (megbízás) kérdésével függ össze. Ha egy képviselo kötött mandátumot kap, akkor a választók által jóváhagyott programot kell végrehajtania, megvalósulását elosegítenie, különben a választók visszavonhatják a megbízást, azaz visszahívhatják. Szabad mandátum esetén a képviselo belátása szerint köteles szolgálni választói érdekeit, és a mandátum lejártáig (többnyire 4 évig) nem kérheto számon, nem hívható vissza. Magyarországon a nemesi elojogok XIX. századbeli eltörléséig az önigazgatás a nemesség kiváltsága volt. A nemesek vármegyékbe szervezodtek, és minden vármegye egy-egy képviselot ("követet") küldhetett az országgyulésbe. E képviselok számára a megye nemesei meghatározták, hogy a napirenden lévo országos ügyekben hogyan kell állást foglalniuk, tehát kötött mandátumot kaptak. Az euro-atlanti kultúrkör polgári demokráciáinak kialakulásánál azonban érvényesült a képviseloknek az a törekvése, hogy függetlenítsék magukat választóik akaratától. Így alakult ki a parlamentáris párturalom (Lásd az 1. fejezetet.) Ennek "hivatalos" indoka az, hogy a választók többsége gyakran nem ismeri fel helyesen saját érdekeit, különösen hosszú távú érdekeit; de ezeket a hosszú távú érdekeket talán nem kevésbé gyakran a képviselok sem ismerik fel helyesen, mert bizony nem állnak olyan nagy szellemi magasságban választóik fölött. Emellett a képviselok - a tapasztalat szerint - gyakran vétenek az önzetlenség követelménye ellen, és számosan hajlamosak arra, hogy a közérdeket szándékosan alárendeljék saját anyagi-hatalmi érdekeiknek. A hatalmi pozícióba kerültek meghatározó része - a tapasztalat szerint - arra törekszik, hogy hatalma erkölcsi korlátok nélküli, valójában uralom legyen, melynek fo célja a zsákmány: Közhatalmi pozíciók, amelyeket legális (meg nem szolgált fizetés, végkielégítés és nyugdíj) és illegális (korrupciós) pénzszerzés, és a hatalmaskodással való kéjelgés forrásának tekintenek. Különös veszéllyel jár ez napjainkban, amikor a nemzetközi pénzvilág, jelentos részben éppen a politikusok megvásárlásával törekszik - nem kis sikerrel - arra, hogy a közhatalmat a maga szolgálatába állítsa, és miután a tömegbefolyásolást is maga alá gyurte, az államok - azaz, a demokratikus intézményrendszer - fölé emelkedve ténylegesen egyre inkább globális diktatúrát gyakorol. Sok demokratikusan hatalmi pozícióba került testületi többség - a tapasztalat szerint - arra törekszik, hogy hatalma korlátlan legyen. Az állampolgárok ettol való megvédésének dönto eszköze: a képviselok visszahívhatósága (kötött mandátum). Ennek módjára hamarosan visszatérünk. TERÜLETI ÉS LISTÁS KÉPVISELOK Az országos választásokhoz az ország területét választókerületekre tagolják. Az egyes választókerületekben többségi szavazatot nyert jelöltek válnak területi képviselokké. A listás rendszerben a pártok listákat állítanak, és a választóknak a listákra adott szavazatai döntik el, hogy a pártvezetok által a listára helyezettek közül hányan válnak listás képviselové. Az angolszász gyakorlatban a parlamentet kizárólag területenként választott képviselok alkotják. Ennek hátrányát egy példán szemléltetjük. Tegyük fel, hogy egy ország választóinak 51%-a egy kék program, 49%-a egy drapp program híve. Tegyük fel továbbá, hogy a kékek és a drappok egyenletesen oszlanak meg a választókerületek között. Ebben az esetben - az angolszász rendszerben - a parlament valamennyi tagja kék lesz, a választók 49%-a pedig képviselet nélkül marad. Ez egyrészt méltánytalan a 49%-kal szemben, másrészt akadálya annak, hogy új eszmék fokozatosan teret nyerjenek a parlamentben. Ezt korrigálja az európai kontinensen elterjedt vegyes - területi és listás - rendszer. A listás képviselok parlamentbe jutási technikájának egy lehetséges módja: azokat a szavazatokat, amelyeket olyan választókerületekben adtak le pl. a kékekre, ahol a kék jelölt nem szerzett többséget, országosan összesítik, és a kék listán szereplo jelöltek e szavazatok arányában kerülnek be a parlamentbe. Ha például az országban 10 millió választópolgár szavazott, és 100 választókerület van, a részvétel pedig 60%-os, akkor egy választókerületre 60 ezer szavazat esik. Ennek megfeleloen a kék listáról annyi képviselo kerül a parlamentbe, ahányszor 60 ezer szavazatot tesz ki a kisebbségben maradt kék képviselokre leadott szavazatok száma. Tehát ha - példánk szerint - egy választókerületben 60 ezer szavazatot adtak le, és 40 ezer szavazattal egy drapp képviselo kapott mandátumot, a kisebbségben maradt kék szavazatok száma 20 ezer. Az ilyen kisebbségi szavazatok országos összegét kell - példánkban - 60 ezerrel osztani, hogy megkapjuk a listás kék képviselok számát. (Ezt a technikát csak a "lista" fogalmának jobb megértése végett közöljük, egyáltalán nem biztos, hogy ez a probléma legjobb megoldása.) A KÉPVISELOK VISSZAHÍVHATÓSÁGA Mint az 1. fejezetben már szóltunk róla, a jelenlegi rendszerben elsosorban a pártvezetoktol, vagy még inkább a mögöttük lévo pénzhatalmi köröktol függ, hogy kik jutnak be a parlamentbe. A jelenlegi magyar választási törvény szerint 750 ajánlás kell ahhoz, hogy valaki képviselojelölt lehessen. Az ajánlások összegyujtése pedig - a tapasztalatok szerint - elsosorban pénzkérdés. És még csak ezután jön a választási kampány költsége. Ennek folytán foszabály szerint pártkatonák, azaz a pártvezetok iránt feltétlenül huséges emberek kerülnek be a parlamentbe, alkotnak pártonként frakciót (csoportot), és a frakcióvezetok - azaz a pártvezetok - vezényszavára szavaznak. Ezt kell felváltania egy olyan választási rendszernek, amelyben a pártvezetoség által kézben tartott képviselok helyébe a választópolgárokhoz kötodo, általuk felelosségre vonható, visszahívható képviselok kerülnek. Példa egy ésszeruen korlátozott visszahívási eljárásra: * Az eljárás alapja kizárólag a közjegyzoi letétbe helyezett választási program konkrét, megfogható pontjainak megsértése lehet (vállalt intézkedés határidos kezdeményezésének ill. támogatásának elmulasztása, vagy éppen ellentétes intézkedés támogatása). A képviselo általános magatartása, a választási programban nem szereplo kívánságok visszautasítása nem lehet oka visszahívási eljárás indításának. * A ciklus elso és utolsó évében nem kezdeményezheto visszahívás. * A visszahívást legalább háromtagú állampolgári bizottság kezdeményezheti, ha megszerzi ehhez az adott választókerület választópolgárai 1%-ának írásos támogatását. Ezzel legitimált kezdeményezo bizottsággá válik. A legitimált kezdeményezo bizottságnak a közhatalom megfelelo eszközöket biztosít a visszahívási kampányhoz (pl. 4 héten keresztül ingyenes, felszerelt irodahelyiség, hirdetés a helyi médiumokban). Ugyanezeket az eszközöket biztosítja a megtámadott képviselo számára is. * A kampány után helyi népszavazást tartanak. Legalább 50%-os részvétel és legalább 2/3 "visszahívom" szavazat kell a mandátum érvénytelenítéséhez. * Ha a népszavazás nem eredményez visszahívást, a kezdeményezo bizottság tagjai 5 évig nem lehetnek újra kezdeményezok. * Ha van jelölt, a helyi népszavazás egyben azt is eldöntheti, hogy ki legyen a visszahívott képviselo utódja. Az ismertetett eljárás szoros személyes kapcsolatot létesít a képviselo és választói között. Mint láttuk, a részvételi demokrácia biztosítéka a képviselok visszahívhatósága. Ez a területi alapon választott képviselok esetében egyszeruen megoldható, de megoldható a listával kombinált rendszerben is. Az ajánlott választási rendszerben a területileg választott képviselok fölött a pártvezetoségek nem gyakorolnak fennhatóságot, ez a választókerületenként szervezodött választási bizottságok jogköre. Egy lehetséges megoldás a listás képviselok felelosségre vonhatóságának technikájára: A listás képviselok fölött megmaradna pártjuk felügyelete, de nem a pártalkotmány, hanem állami törvény által meghatározott módon. E szerint azt a listás képviselot, aki megszegi pártja választási programját - aminek alapján a választók a listára szavaztak - a párt tagságának e célból összehívott országos értekezlete vonhatja felelosségre és hívhatja vissza. Ha párt szegi meg választási programját, bármely állampolgár, vagy az ügyészség kezdeményezésére bíróság a párt valamennyi listás képviselojének mandátumát megsemmisítheti. A területi és listás képviselok e programjavaslat kidolgozói által javasolt aránya: az összes képviselo 2/3-a legyen területenként választott, 1/3-a listás. (Ma több a listás képviselo, mint a területi.) SZOMSZÉDSÁGI KÖZÖSSÉGEK: A LEGALULRÓL FÖLÉPÜLO ÖNIGAZGATÁS A szomszédsági közösségekkel jól bevált magyar hagyományt keltünk új életre. Pillantsunk bele Kemény Bertalan idevágó tanulmányába. ("A területi autonómia elemi egységeinek történeti modellje: a tizedesi intézmény" in "A helyi cselekvés" szerk. Köles Sándor és Varga Csaba. Magveto Kiadó 1988.) Ez az írás a népi közigazgatásnak, a területi önigazgatás elemi egységének igen osi intézményét, a tizedesi intézményt mutatja be. "Úgy vélem - írja Kemény - a tizedesi intézmény a társadalmi viszonyait strukturálni kezdo ember belso természetébol fakadó, szinte ösztönös formáció. A vérségi kötelékek lazulása idején keletkezhetett, tehát annak sok mozzanatát magába foglalhatta. ... A társadalom szervezésének egyik legelterjedtebb módja, a tízes és százas egységekbe való beosztás Árpád-kori társadalmunkat is jellemezte." A székelyföldi falvak tizedekre oszló települési rendszere arra mutat, hogy - a hadak tizes-százas tagolása mellett - már az Árpád-korban megjelent a tizedes szervezés térbeli formája is. "Középkori városainkban a társadalom szervezése kettos síkú, egyrészt a hivatás, a mesterség vonalán (céhek), másrészt pedig topográfiai elv (lakhely) alapján történt (tizedek, utcák, városnegyedek). Miben állt a tizedes tevékenysége, tiszte? Csizmadia Andor debreceni, szegedi, váradi, szatmári, szombathelyi, gyori, pesti, egri, kolozsvári stb. adatokkal mutatja be az intézmény muködését a XVI-XVIII. században. A tizedes számon tartja a területén éloket. Vigyáz 'az idegenekre s az erkölcsökre'. Felügyel a tuzrendészetre. Háborús idokben a tizedalja férfinépét o állítja ki a falakra orzésre. Szervezi a közmunkát. Békebíró a lakosok közötti kisebb-nagyobb vitás ügyekben. Ha szükséges, bírságol is. A városi tanács büntette is azt, aki panaszos ügyét a tizedes, az utcakapitány megkerülésével a városházán kezdte intézni. Az utcák tisztasága, hidak, pallók stb. karbantartása is a tizedes gondja volt. Kisebb kiadásaira önadóztatás révén pénzalapja volt. Ezt utcaszernek hívták, amit mindenki fizetett. A városi adó kivetése és beszedése is negyedenként, utcánként, a tizedesek segítségével történt. Ok ismerték legjobban a polgárok anyagi helyzetét. ... Ahány város, annyi megoldás a részletekben. A lényeg azonban többé-kevésbé azonos, éspedig az, hogy utcánként, tízházanként tömörült a lakosság, és több utca, tized alkotott egy negyedet - vagy kapitányságot. A tizedesek képviselték a város teljes közösségét, szemben a polgárok által választott, hatósági jogokat gyakorló tanáccsal. ... Egykor a városi igazgatás nem ismerte azt a fogalmat, hogy szociálpolitika. Volt kórházügy, esetleg kolduskérdés, ami megjelent a városi tanács szintjén. De a tizedekben minden megoldódott, ami a kölcsönös segítség révén lehetséges volt, a tizedes összehozta a szükséget a segíto szándékkal." A tizedesi intézmény itt-ott még a XIX. század közepén is muködött. A két világháború között újabb kísérletek történtek a tizedesi intézmény modernizált felélesztésére. Kemény Bertalan három ilyen kísérletrol számol be, amelyeket csak a második világháború, vagy annak eloszele sodort el. Itt az ideje, hogy ezt az osi társadalomszervezési módot mai városainkban, falvainkban újraélesszük. HOGYAN SZERVEZZÜK MEG A MAI SZOMSZÉDSÁGI KÖRÖKET? Egy szomszédsági kör legalább 10 és legföljebb 100 háztartást fogjon össze. Földrajzi határait úgy kell meghúzni, hogy minden szomszédsági kör természetes közösséget alkosson, vagy ilyen közösség kialakulása számára jó feltételeket képezzen. Egy szomszédsági kör alakuló gyulésen jön létre, ahol szomszédsági megbízottat is választanak. Kívánatos, hogy az alakuló gyuléseket a terület szerint illetékes önkormányzati képviselo szervezze. Az alakuló gyulésen a háztartások minden tagjának egy szavazata van. (A gyerekek szavazati jogát a háztartás felnott tagjai között osztják fel.) A szomszédsági körök alapsejtjei a község közigazgatási-politikai szervezetének, és ha a községben megalakul egy a lakosság zömét magába foglaló általános szövetkezet (lásd a 3.1 pontot), egyben ennek is alapsejtjei lehetnek ugyanezek a szomszédsági körök. Akkor lehet számítani arra, hogy a szomszédsági körök közösséggé fejlodnek, ha részint a települési önkormányzattól, részint a szövetkezettol olyan közösen ellátandó feladatokat kapnak, amelyek számukra fontosak. És akkor fognak gondos mérlegeléssel hiteles szomszédsági megbízottat választani, ha fontos számukra, hogy a megbízott jól szervezze együttmuködésüket, és jól képviselje érdekeiket. A szomszédsági megbízott mind a települési önkormányzat, mind az általános szövetkezet feladatkörében föl-le-irányú közvetítoként muködik, és egyben a szomszédság érdekvédelmi képviseloje. Számára mindkét szervezet külön-külön a mindenkori minimálbérnek megfelelo havi díjazást ad. A megbízott ebbol fedezi adminisztrációs költségeit is. A szomszédsági megbízottnak a helyi szövetkezet olyan kiképzést és folyamatos tájékoztatást nyújt, hogy a szövetkezeti pénzügyek, a tagok jogai és kötelezettségei, a szövetkezet területén megnyíló munkalehetoségek, igénybe veheto szolgáltatások stb. tekintetében tanácsadója, és az ügyintézésben segítoje lehessen a szomszédságban lakóknak. Értelemszeruen hasonló kiképzést és tájékoztatást kap a megbízott a területileg illetékes önkormányzati képviselotol is. Így önkormányzati ügyekben is tanácsadója és segítoje a szomszédságnak. A megbízott a szomszédságot érinto közös akcióknak (csatornázás, játszótér, stb.) is kezdeményezoje és szervezoje. EGY MEGOLDÁS A PÁRTURALOM FELVÁLTÁSÁRA: A BECSÜLETSZERZODÉS Az új választójogi törvényt az országgyulési többségnek (a jelenlegi rend szerint 2/3-os többségnek) kell megalkotnia. A tapasztalat azt tanítja, hogy a képviselok eros tömegnyomás nélkül nem fogják törvénybe iktatni saját visszahívhatóságukat. Ezt a tömegnyomást közvetíthetik a becsületszerzodések. Ennek lényege: A választópolgárok már egy a jelenlegi törvény alapján szervezett választás elott az elobbiekben ajánlott módon jelölobizottságokat alakítanak, amelyek jelöltjeikkel olyan választási szerzodést kötnek, amelyet majd az új törvény ír elo. Ebben a szerzodésben a jelöltek kötelezik magukat - többek között - az új választási törvény megalkotására, azzal a szankcióval, hogy ha megszegik a szerzodést, önként lemondanak mandátumukról. Mivel ezt - az új törvény hatálybalépése elott - jogilag nem lehet kikényszeríteni, e vállalás betartása a szerzodo képviselo becsületén múlik. Mivel azonban nem tételezünk fel eleve minden képviselot becstelennek, továbbá mivel a jellemgyenge képviseloket is szorítja, hogy szerzodésszegésük nyilvánosságra kerülése derékba törheti politikai karrierjüket, várható, hogy ilyen módon megtehetjük ezt a dönto lépést a párturalom megszüntetése felé. KÉTKAMARÁS ORSZÁGGYULÉS A területi választásokkal létrejött Képviseloház mellett az Országgyulésnek egy második háza is alakul, a Felsoház, amelyet - jó közelítéssel - a hivatásszervezetek és a társadalmi (civil) szervezetek házának is tekinthetünk. Ez az érdekvédelmi szervezetek, az egyházak, a szakmai (tudományos) testületek és egyesületek, a nemzeti kisebbségek szervezetei küldötteibol, és az államfo által meghívott néhány nagy tekintélyu személyiségbol áll. Az európai kultúrkörben kialakult gyakorlatnak megfeleloen a végso döntéseket általában a képviseloház hozza, a második kamara feladata a többoldalú megfontolás, újratárgyalás kezdeményezése, az elhamarkodott döntések megelozése. A társadalom alapveto kérdései tekintetében a két ház együttes döntése szükséges. TARTALOMJEGYZÉK Bevezeto 0.1 Józan ésszel 0.2 Természetes gazdasági rend 0.3 Az Argentin példa 0.4 "Kuba alkotó válasza a nehézidokre" 1. A világválság Válságtünetek "Kapitalizmus munka nélkül" Az öngyilkos globalizmus Centrum és periféria A pénzhatalom diktálta gazdaságpolitika sehová sem vezeto céljai Kína A válság alapveto oka A pénzuralom közhatalma: a parlamentáris párturalom Források 2. Jobb jövonk alapja: a természetes gazdasági rend 2.1 A természetes társadalmi rend alapelvei és a szentkorona-tan Értékrend Társadalomszervezési alapelvek Az emberi személy alapjogai Az alapelvek érvényesülésének feltétele Összhang a szentkorona-tannal 2.2 Az alapelvek a gyakorlatban: tulajdonszerkezet Háromfajta tulajdon Vállalkozói tulajdon Az alkotó vállalkozók védelme Vállalati gazdaságosság Az öröklés A szellemi alkotások tulajdonjoga 2.3 Az alapelvek a gyakorlatban: pénz- és hitelrendszer Pénzrendszer, köz- és magán-pénzrendszer A hitelrendszer társadalmasítása A hitelek forrása és dinamikája A bankok szerepe Összefoglalás 2.4 Az alapelvek a gyakorlatban: illeszkedés a világgazdasághoz A gazdaságfejlesztés alaprétege: a kis- és középvállalkozások és a gazdák Az állam feladata Kétrétegu ipar Az ipari újjászületés intézményei 2.5 Rendszerváltás az agrárpolitikában Az agrárpolitika céljai A mezogazdaság társadalmi szerepe Az agrárium közgazdasági sajátosságai A magyar agrártársadalom két történelmi rétege Birtokpolitika Termékpálya-integráció Agrárolló Rendszerszemlélet 2.6 Rendszerváltás az energiapolitikában 2.7 Rendszerváltás a közteherviselésben Az igazságos közteherviselés elvi alapjai Adónemek Földérték-adó, telekérték-adó A földjáradék elvonásának módja a földtulajdon társadalmasítása után Örökösödési adó Igazságos személyi jövedelemadózást! A vagyon alkotmánysérto titkossága Foállású anyaság Évi adótervezés 2.8 A szolidaritáson alapuló nyugdíjrendszer visszaállítása és a személyi fogyasztási adó nemzedéki megosztása Szolidaritási nyugdíjrendszer A személyi fogyasztási adó nemzedéki megosztása 2.9 Rendszerváltás a környezetvédelemben Kategorizálás A mezogazdasági tevékenység szabályozása Az egyes ipari tevékenységek szabályozása A bányászat szabályozása A vízgazdálkodás szabályozása Élovizek természetes jellegének megorzése Élovizek mederalakulásának megorzése Az erdogazdálkodás szabályai Infrastruktúra létesítés szabályai Szállítási infrastruktúra kiépítésének szabályozása A fajokkal és fajtákkal való gazdálkodás szabályozása Fenntartható települések szabályozása A túrizmus szabályozása Intenzív használatú területek 3. A gazdasági rendszerváltás sarkalatos intézkedései és a hatalomváltás menete 3.1 Föld- és piacvédelem az EU-joggal össszhangban Szövetkezeti hálózat Mit várhatunk a helyi általános szövetkezetektol? Vásárlási utalványok Árukínálat teremtése Árukereslet teremtése Az ár-elony forrása A helyi termékek elonye Forgásbiztosítás Megtakarítás és helyi hitel Az infláció megkerülése Közösségi felhalmozás 3.2 Munkahely-védelem az EU-joggal összhangban Munkahelyvédelmi törvény Nem kommunista államosítás! 3.3 Tiszta lap a közéletben: tényfeltárás, vagyonelszámoltatás, felelosségre vonás, beleértve a privatizációs bunök feltárását is Tényfeltárási törvény Különleges ügyészi-bírói szervezet Vagyonelszámoltatási törvény Különleges szervezet, határidos eljárás 42 3.4 Tiszta lap az igazságügyben 3.5 Az adósságcsapda felszámolása Mi az adósságcsapda? A magyar adósságcsapda története Lehet-e kilábalni? Egy kilábalási forgatókönyv Védekezés az esetleges embargó (gazdasági zárlat) ellen Újabb eladósodás megelozése 3.6 Új választási törvény, visszahívható képviselok, kétkamarás országgyulés A képviseleti demokrácia szükségessége és problémái Szabad és kötött mandátum Területi és listás képviselok A képviselok visszahívhatósága Szomszédsági közösségek: a legalulról felépülo közigazgatás Hogyan szervezzük meg a mai szomszédsági köröket Egy megoldás a párturalom felváltására: a becsületszerzodés Kétkamarás országgyulés

0 komment , kategória: Általános

Címkék: gazdaságpolitika, nemzetgazdaságok, középvállalkozói, külkereskedelmet, kötelezettségnek, munkahelyvédelmi, megszüntetésének, alkalmazottaknak, transznacionális, antidemokratikus, válságtüneteknek, szolgáltatásokat, ellensúlyozására, esélyegyenlosége, megállíthatatlan, forgásbiztosítás, alkotmánybíróság, kezdeményezéssel, bankválasztással, megjelenhessenek, gazdatulajdonlás, pénztulajdonosok, hatásvizsgálatot, szolgáltatásként, fizetéstöbbletet, munkahelyvédelem, gyárbezárásokról, kezdeményezésére, állattenyésztést, megvesztegetésre, államkapitalista, hatalmasságainak, antikapitalizmus, megtakarításokat, világgazdaságnak, adósságválságból, magyar társadalom, elképzelt PÉLDA-MEGYE, munkának szentelik, nyugalom idoszaka, egészségügyi rendszerrol, helyi források, létéhez szükséges, nemzetközi pénzvilágtól, kérdést kiegészíthetjük, nyugati életszínvonalat, nyugati vállalatok, szegénység felszámolásához, szokásos választ, címke felragasztásával, jelenleginél érezhetoen, kérdésre keressünk, Síklaky István, JÓLÉTI GAZDASÁG SZENT KORONA ORSZÁGÁBAN, MILYEN LEGYEN JÓLÉTI, GAZDASÁG RENDJE, HOGYAN HOZHATJUK LÉTRE, Tisztelt Olvasót, AKKOR HÁT MIÉRT NEM TUD TISZTESSÉGESEN MEGÉLNI, MAGYAR TÁRSADALOM TÚLNYOMÓ RÉSZE, Füzes Oszkár, Kunszabó Ferenc, Szent Koronához, Szabó Anna, Nemzetközi Valuta-alap, Magyar Nemzet, Nemzetközi Valutaalap, Buenos Aires, Néstor Kirchner, Third World Resurgence, Gaia XXII, Sierra Maestra-ban, Szovjet Birodalom, KAPITALIZMUS MUNKA NÉLKÜL, Ulrich Beck, ÖNGYILKOS GLOBALIZMUS, Ugyanakkor ÉN-központú, Soros György, Magyar Hírlap, Mindazonáltal Soros, Immanuel Wallerstein, PÉNZHATALOM DIKTÁLTA GAZDASÁGPOLITIKA SEHOVÁ SEM VEZETO CÉLJAI, Széchenyi Istvánunk, VÁLSÁG ALAPVETO OKA, PÉNZURALOM KÖZHATALMA, PARLAMENTÁRIS PÁRTURALOM, Szent Korona, BOGÁR László, Dávid, PETHO Tibor, PLENTER János, Szent Korona-tan, TÁRSADALOMSZERVEZÉSI ALAPELVEK, EMBERI SZEMÉLY ALAPJOGAI, ALAPELVEK ÉRVÉNYESÜLÉSÉNEK FELTÉTELE, ÖSSZHANG SZENT KORONA-TANNAL, Sacra Corona, HÁROMFAJTA TULAJDON, Szent Koronáé, VÁLLALKOZÓI TULAJDON, ALKOTÓ VÁLLALKOZÓK VÉDELME, Munkás Résztulajdonosi Program, VÁLLALATI GAZDASÁGOSSÁG, Munkahelyvédelmi Törvényben, SZELLEMI ALKOTÁSOK TULAJDONJOGA, KÖZ- ÉS MAGÁNPÉNZRENDSZER, Mayer Amschel, Amerikai Egyesült, Reserve Board, HITELRENDSZER TÁRSADALMASÍTÁSA, Magyar Nemzeti Bank, Idézi Varga István, HITELEK FORRÁSA ÉS DINAMIKÁJA, BANKOK SZEREPE, Állami Számvevoszék, Privatizáció Magyarországon, GAZDASÁGFEJLESZTÉS ALAP-RÉTEGE, KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÓK ÉS GAZDÁK, ÁLLAM FELADATA, KÉTRÉTEGU IPAR, Weiss Manfréd, Amerikai Egyesült Államokban, IPARI ÚJJÁSZÜLETÉS INTÉZMÉNYEI, Fejlesztési Hivatalra, Állami Vagyonkezelo, AGRÁRPOLITIKA CÉLJAI, Simó Tibor, MEZOGAZDASÁG TÁRSADALMI SZEREPE, AGRÁRIUM KÖZGAZDASÁGI SAJÁTOSSÁGAI, MAGYAR AGRÁRTÁRSADALOM KÉT HAGYOMÁNYOS RÉTEGE, Kopátsy Sándor, Mérnök Újság, Zvolenszky István, Agárdi Mezogazdasági Kombinát, IGAZSÁGOS KÖZTEHERVISELÉS ÁLTALÁNOS ELVI ALAPJAI, Gallai Istvánnak, Dohán Mihály, FÖLDJÁRADÉK ELVONÁSÁNAK MÓDJA, FÖLDTULAJDON TÁRSADALMASÍTÁSA UTÁN, ÖRÖKÖSÖDÉSI ADÓ, Gallai István, IGAZSÁGOS SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓZTATÁST, Legyen Személyi Fogyasztási Adó, Személyi Jövedelemadó, VAGYON ALKOTMÁNYSÉRTO TITKOSSÁGA, Ismét Gallai Istvánt, FOÁLLÁSÚ ANYASÁG, Fogyasztási Adó, Személyi Fogyasztási, SZOLIDARITÁSI NYUGDÍRENDSZER, SZEMÉLYI FOGYASZTÁSI ADÓ NEMZEDÉKI MEGOSZTÁSA, Baranyi Károly, Szemkeo Judit, Családügyi Minisztérium, Gyulai Iván, Magyar Természetvédok Szövetsége, MEZOGAZDASÁGI TEVÉKENYSÉG SZABÁLYOZÁSA, EGYES IPARI TEVÉKENYSÉGEK SZABÁLYOZÁSA, BÁNYÁSZAT SZABÁLYOZÁSA, VÍZGAZDÁLKODÁS SZABÁLYOZÁSA, ÉLOVIZEK TERMÉSZETES JELLEGÉNEK MEGORZÉSE, ÉLOVIZEK MEDERALAKULATAINAK MEGORZÉSE, ERDOGAZDÁLKODÁS SZABÁLYAI, INFRASTRUKTÚRA-LÉTESÍTÉS SZABÁLYOZÁSA, SZÁLLÍTÁSI INFRASTRUKTÚRA KIÉPÍTÉSÉNEK SZABÁLYOZÁSA, FAJOKKAL ÉS FAJTÁKKAL VALÓ GAZDÁLKODÁS SZABÁLYOZÁSA, FENNTARTHATÓ TELEPÜLÉSEK SZABÁLYOZÁSA, TURIZMUS SZABÁLYOZÁSA, INTENZÍV HASZNÁLATÚ TERÜLETEK, SZÖVETKEZETI HÁLÓZAT, Drábik János, Fehér Program, VÁRHATUNK HELYI ÁLTALÁNOS SZÖVETKEZETEKTOL, VÁSÁRLÁSI UTALVÁNYOK, ÁRUKÍNÁLAT TEREMTÉSE, ÁRUKERESLET TEREMTÉSE, VU-t Ft-ért, Ft-ot VU-ért, JOBB ÁRAK FORRÁSA, HELYI TERMÉKEK ELONYE, MEGTAKARÍTÁS ÉS HELYI HITEL, INFLÁCIÓ MEGKERÜLÉSE, KÖZÖSSÉGI FELHALMOZÁS, MUNKAHELYVÉDELMI TÖRVÉNY, Fennmaradás Muhely, Munkavállalói Résztulajdonosi, KOMMUNISTA ÁLLAMOSÍTÁS, TÉNYFELTÁRÁSI TÖRVÉNY, Bünteto Törvénykönyv, Suchman Tamás, KÜLÖNLEGES ÜGYÉSZI-BÍRÓI SZERVEZET, VAGYONELSZÁMOLTATÁSI TÖRVÉNY, KÜLÖNLEGES SZERVEZET, HATÁRIDOS ELJÁRÁS, Pénzügyi Ellenorzo Hivatal, Tényfeltárási Törvény, MAGYAR ADÓSSÁGCSAPDA TÖRTÉNETE, Magyar Nemzeti Bank Muhelytanulmányok, LEHET-E KILÁBALNI, Bokros Lajos, Nagy Pongrác, Antalóczy Zoltán, KILÁBALÁSI FORGATÓKÖNYV, VÉDEKEZÉS AZ ESETLEGES EMBARGÓ, GAZDASÁGI ZÁRLAT, Európai Unióba, Nemzeti Banknál, ÚJABB ELADÓSODÁS MEGELOZÉSE, KÉPVISELETI DEMOKRÁCIA SZÜKSÉGESSÉGE ÉS PROBLÉMÁI, SZABAD ÉS KÖTÖTT MANDÁTUM, TERÜLETI ÉS LISTÁS KÉPVISELOK, KÉPVISELOK VISSZAHÍVHATÓSÁGA, SZOMSZÉDSÁGI KÖZÖSSÉGEK, LEGALULRÓL FÖLÉPÜLO ÖNIGAZGATÁS, Kemény Bertalan, Köles Sándor, Varga Csaba, Magveto Kiadó, HOGYAN SZERVEZZÜK MEG MAI SZOMSZÉDSÁGI KÖRÖKET, MEGOLDÁS PÁRTURALOM FELVÁLTÁSÁRA, KÉTKAMARÁS ORSZÁGGYULÉS,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]