Belépés
yulchee.blog.xfree.hu
"Ráleltem egyfajta nyugalomra, egy új érettségre... Nem éreztem magam jobbnak vagy erősebbnek másoknál, csak hirtelen nem számított hogy mások szeret... Hódiné Gabi
1955.09.08
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     2/2 oldal   Bejegyzések száma: 19 
Radnóti M: ESTE A KERTBEN
  2010-06-01 21:35:28, kedd
 
 



ESTE A KERTBEN

Égen az újhold oly vékonyka most,
mint apró seb, melyet a fecske ejt,
villanva víz szinén és utána
rögtön elfelejt.

Már éjszakára ágyazott a kert,
az álmos sok bogár virágba bútt
s a hetyke tulipán álldigálva
ágyán, elaludt.

Könnyen lépek hát s arra gondolok,
hogy asszonyomnak nyakán a konty tán
olyan, mint szusszanó arany pont egy
boldog vers után.

S mondom a verset; törekedik már
s úgy hangosodik szájamon, mint hű
lehellet csók után és mint avar
között az új fű.

S verssel térek a házba, ahonnan
az asszony fut elém és hordja hó
nyakán a kontyot, mely ha kibomlik,
arany lobogó.

Radnóti Miklós
 
 
0 komment , kategória:  Radnóti Miklós  
Radnóti Miklós : Eső után
  2010-05-11 08:03:42, kedd
 
 


Radnóti Miklós

Eső után

Ma sokszínű vízgyöngyök csillognak

Máskor poros levelén a fáknak.

Ma mohón és vidáman ölelik

Fölül a fényt és alul az árnyat...

A fű még az esőtől nedves,

S a sétány már szárazon ásít

És méregzölden rángatja az utat

A teltgyomrú és gyöngyöző pázsit...

Rezegtetve szárítja az úton

Összeaszott szárnyát egy lepkepár,

Előbb az eső verte le őket.

Most nyilaz utánuk a napsugár...

Ma sokszínű vízgyöngyök csillognak

Máskor poros levelén a fáknak.

Ma mohón és vidáman ölelik

Fölül a fényt és alul az árnyat...
 
 
0 komment , kategória:  Radnóti Miklós  
Radnóti Miklós Álomi táj
  2010-02-04 22:14:19, csütörtök
 
 


Radnóti Miklós
Álomi táj

Ha az éjszaka korma lecsöppen,
Ha lehervad az alkonyi, égi szeszély:
fonogatja fölöttem a mélyvizi csöndben
csillagkoszorúit az éj.

Ha a hold feje vérzik az égen
s gyürüző köröket ver a tóban a fény:
átkelnek az árnyak a sárga vidéken
s felkúsznak a domb peremén.

S míg táncra libegnek az erdőn,
toppantva, riadtszivü fészkek alatt,
lengő levelek szeme nézi merengőn
a tükörre csapó halakat.

Majd hirtelenül tovalebben,
nagy szárnyakon úszik az álomi táj;
sodródik a felleges égen ijedten
egy féleleműzte madár

s a magány szelidebb a szivemben
s rokonabb a halál.

 
 
1 komment , kategória:  Radnóti Miklós  
Radnóti Miklós: ESTE A KERTBEN
  2009-07-11 22:56:19, szombat
 
 


Radnóti Miklós: ESTE A KERTBEN

Égen az újhold oly vékonyka most,

mint apró seb, melyet a fecske ejt,

villanva víz szinén és utána

rögtön elfelejt.

Már éjszakára ágyazott a kert,

az álmos sok bogár virágba bútt

s a hetyke tulipán álldigálva

ágyán, elaludt.

Könnyen lépek hát s arra gondolok,

hogy asszonyomnak nyakán a konty tán

olyan, mint szusszanó arany pont egy

boldog vers után.

S mondom a verset; törekedik már

s úgy hangosodik szájamon, mint hű

lehellet csók után és mint avar

között az új fű.


S verssel térek a házba, ahonnan

az asszony fut elém és hordja hó

nyakán a kontyot, mely ha kibomlik,

arany lobogó.

1934
 
 
0 komment , kategória:  Radnóti Miklós  
Radnóti M:Pontos vers az ....
  2009-03-27 20:15:48, péntek
 
 



RADNÓTI MIKLÓS
PONTOS VERS AZ ALKONYATRÓL

Kilenc perccel nyolc óra múlt,
kigyúlt a víz alatt a tűz
és sűrübb lett a parti fűz,
hogy az árnyék közészorúlt.

Az este jő s a Tisza csak
locsog a nagy tutajjal itt,
mert úszni véle rest s akit
figyelget: a bujdosó nap

búvik a magas füvek között,
pihen a lejtős földeken,
majd szerteszáll és hirtelen
sötétebb lesz az út fölött.

Híven tüntet két pipacs, nem
bánja, hogy őket látni még,
de büntet is rögtön az ég:
szuronyos szellővel üzen;

s mosolyg a szálldosó sötét,
hogy nem törik, csak hajlik a
virág s könnyedén aligha
hagyhatja el piros hitét.

(Így öregszik az alkonyat,
estének is mondhatni már,
feketén pillant a Tiszán
s beleheli a partokat.)

1934
 
 
0 komment , kategória:  Radnóti Miklós  
Két karodban
  2009-03-02 18:19:05, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Radnóti Miklós  
Sem emlék,sem varázslat
  2008-10-19 09:52:37, vasárnap
 
 


Radnóti Miklós
SEM EMLÉK, SEM VARÁZSLAT

Eddig úgy ült szívemben a sok, rejtett harag,
mint alma magházában a négerbarna mag,
és tudtam, hogy egy angyal kisér, kezében kard van,
mögöttem jár, vigyáz rám s megvéd, ha kell, a bajban.
De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred,
hogy minden összeomlott s elindul mint kisértet,
kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen,
annak szép, könnyüléptű szivében megterem
az érett és tünődő kevésszavú alázat,
az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről,
az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör.

Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem,
merengj el hát egy percre e gazdag életen;
szivemben nincs harag már, bosszú nem érdekel,
a világ ujraépül, - s bár tiltják énekem,
az új falak tövében felhangzik majd szavam;
magamban élem át már mindazt, mi hátravan,
nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem
sem emlék, sem varázslat, - baljós a menny felettem;
ha megpillantsz, barátom, fordulj el és legyints.
Hol azelőtt az angyal állt a karddal, -
talán most senki sincs.
 
 
1 komment , kategória:  Radnóti Miklós  
Álomi táj
  2008-07-07 21:37:43, hétfő
 
 


Radnóti Miklós: Álomi táj

Ha az éjszaka korma lecsöppen,
Ha lehervad az alkonyi, égi szeszély:
fonogatja fölöttem a mélyvizi csöndben
csillagkoszorúit az éj.

Ha a hold feje vérzik az égen
s gyürüző köröket ver a tóban a fény:
átkelnek az árnyak a sárga vidéken
s felkúsznak a domb peremén.

S míg táncra libegnek az erdőn,
toppantva, riadtszivü fészkek alatt,
lengő levelek szeme nézi merengőn
a tükörre csapó halakat.

Majd hirtelenül tovalebben,
nagy szárnyakon úszik az álomi táj;
sodródik a felleges égen ijedten
egy féleleműzte madár

s a magány szelidebb a szivemben
s rokonabb a halál.
 
 
0 komment , kategória:  Radnóti Miklós  
Hasonlatok
  2008-07-07 20:58:08, hétfő
 
 


Radnóti Miklós: Hasonlatok

Olyan vagy, mint egy suttogó faág,
ha rámhajolsz,
s rejtelmes ízű vagy,
olyan vagy, mint a mák,
s akár a folyton gyűrűző idő,
oly izgató vagy,
s olyan megnyugtató,
mint sír felett a kő,
olyan vagy, mint egy vélem nőtt barát
s nem ismerem ma sem
egészen még nehéz
hajadnak illatát,
és kék vagy olykor s félek, el ne hagyj,
csavargó, nyurga füst --
és néha félek tőled én,
ha villámszínű vagy,
s mint napsütötte égiháború:
sötétarany, --
ha megharagszol, ép
olyan vagy, mint az ú,
mélyhangú, hosszan zengő és sötét,
s ilyenkor én
mosolyból fényes hurkokat
rajzolgatok köréd.
 
 
0 komment , kategória:  Radnóti Miklós  
     2/2 oldal   Bejegyzések száma: 19 
2020.08 2020. Szeptember 2020.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 12857 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1092
  • e Hét: 3275
  • e Hónap: 6496
  • e Év: 32624
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.