|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
2008-08-07 21:33:02, csütörtök
|
|
|
Tóth Árpád
EZ A NAP IS
Ez a nap is,
Mint a többi.
Elmúlt. Vége.
Ez az est is,
Mint a többi.
Eljött. Béke.
Szerény béke,
De hálával
Veszem ezt is,
Jó pihenni,
Ha az ember
Csatát veszt is.
Furcsa béke:
Hallgat, talpig
Feketében,
Mint egy titkos
Esti virág,
Mely az ében
Alkonyatban
Nem egyéb, csak
Néma illat,
Mit az ember
Behunyt szemmel
Mélyre szívhat,
Elmosódva,
Álmosodva
Nem keresve,
Milyen lehet
Az illatnak
Szirom-teste:
Szép virág-e,
Mint az ifjú,
Mint a pőre
Rózsabimbók
Hajnalszínű,
Gyenge bőre,
Vagy csak fáradt,
Régi rózsa,
Mely reggelre
Széthull némán,
Föld porával
Elkeverve?
|
|
|
0 komment
, kategória: Tóth Árpád |
|
|
|
|
|
2008-08-07 19:47:31, csütörtök
|
|
|
Lermontov
Az ima
Mikor már nem bírom tovább
A gyötrelmeimet:
Hang csendül a gyászomon át,
Mennyei üzenet.
Szavai szentség és erő
És összhang és zene,
Az éggel összebékítő
Szépség költészete.
S a kétely sziklája nehéz
Szívemről legörög:
Hiszek, és majdnem sírok, és...
És úgy megkönnyebbülök! |
|
|
1 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2008-08-07 19:41:58, csütörtök
|
|
|
Dsida Jenő
Estharangok
Bíborban fürdik már az égnek alja.
Mámortól reszket már az alkonyat,
A nap korongja bágyadtan halad,
S egy szürke felhő lassan eltakarja.
A fű között egy tücsök ciripel,
Álmosan zúg a fáknak lombozatja
Zokogásomat senki meg nem hallja
És panaszomra senki sem felel.
De most!... valami jóleső meleg
Simítja végig fájó szívemet
Szempilláimat csendesen lezárom...
Langy szellő hozza erdőn, réten át
Az estharangok himnuszos dalát
És imádságba halkul zokogásom.
|
|
|
0 komment
, kategória: Dsida Jenő |
|
|
|
|
|
2008-08-07 16:08:26, csütörtök
|
|
|
Várnai Zseni - Mi legyek még?
Míg kicsinyek voltak a gyerekeim,
tejjé változtam, az kellett nekik,
ültem kis ágyuk mellett reggelekig,
ha betegek voltak s úgy fonnyadtam ott,
hogy arcom egész kicsinyre sorvadott,
s mikor szemükbe visszatért a fény,
napként sütötte őket az enyém,
s piros lett arcuk, almagömbölyű,
attól lettem én akkor gyönyörű.
Kalács is voltam, meg vajaskenyér,
és játékszer, hogy meg ne unjanak,
és képeskönyv, hogy megtanuljanak
belőlem mindent amit álmodom,
később az egyszeregyet számolom,
növök velük, már iskolás leszek,
s a nagy katedra előtt reszketek:
felelnem kell, vizsgáznom, - ó, tudom,
borzalmas, hogyha bennük elbukom!
Most széllé kell változnom, hogy elérjem
az egyiket, a messzeségbe künt,
de aki volt, örökre tovatűnt,
s ha elfogom, ha átölelhetem,
lelke páncélját át nem törhetem,
s mindkettő bár belőlem sarjadott,
többé már nékik mit sem adhatok,
a földön nincs több oly bús szerelem,
mint az anyáé, oly reménytelen.
Mi legyek még? Érettük mit tehetnék?
Legyen belőlem sűrű rengeteg,
majd jól elbújhat ott a két gyerek
ha menekülni kell a rossz világból,
és kunyhó leszek friss mézeskalácsból,
és tejjel-mézzel folyó kis patak,
isznak belőlem, hogyha szomjasak,
és dalolok majd nékik estelen:
- Aludjatok el itt a keblemen.
(1936) |
|
|
0 komment
, kategória: Várnai Zseni |
|
|
|
|
|
2008-08-07 15:53:34, csütörtök
|
|
|
Kedvenc autója!Remélem egyszer lesz Neki!!
Egészségedre Drága Kisfiam!
|
|
|
0 komment
, kategória: Család |
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
2008. Augusztus
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
131 db bejegyzés |
e év: |
2177 db bejegyzés |
Összes: |
12857 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 125
- e Hét: 3686
- e Hónap: 6907
- e Év: 33035
|
|
|