|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2010-09-25 16:54:21, szombat
|
|
|
Őri István: Örök tánc
Amit a sorstól csak kérhetünk:
legyen örök tánc életünk
dallamok, ének, léptek, suhanás
könnyelmű-könnyed, szélvész-rohanás.
Mindegy! Csak táncoljunk!
erősen fogd kezem
ölelj, szoríts,
égess el örök táncban
szerelem! |
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2010-09-25 11:54:39, szombat
|
|
|
CSURAI ZSÓFIA
egy
és ha te voltál az?
és ha én voltam...
minden nappal
közelebb hozzád-hozzám
aki érez ért és ölel
kérés nélkül véd óv
őrzi minden titkod
és hiszi igazad
tudja szemedben a csodát
és látja vélt és valós ábrándod
mert lélekben egy és ugyanaz veled:
egy csipetnyi te megfűszerezve velem.
|
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2010-09-25 11:16:58, szombat
|
|
|
Nekem sohasem volt türelmem ahhoz, hogy összeszedjem a törött darabokat, összerakosgassam és ragasszam őket, és azt mondjam, hogy a ragasztott éppen olyan jó, mint az ép volt. Ami eltört, eltört, és én szívesebben emlékezem vissza, milyen volt fénykorában, mint hogy egész életemben nézzem az összeragasztott törött részeket.
Margaret Mitchell |
|
|
0 komment
, kategória: Versek,idézetek |
|
|
|
|
|
2010-09-25 10:59:21, szombat
|
|
|
Somlyó Zoltán - A büszke szem
A büszke szem az égre bámul;
a néma szájban titok él.
A büszke kéz, az összezárul;
a büszke szív, az nem remél.
Én feléd nézek két szememmel
s a szájam zárt, mert titka van.
S feléd lengetem két kezemmel
a szívem, amely nyitva van. |
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2010-09-25 10:06:05, szombat
|
|
|
SZILÁGYI HAJNALKA
Szíveddel takarózva
Ne kérdezz, ne szólj, ne keress,
most elbújok egy kis időre
úgy ezer évre, vissza a kék-burokba,
anyám ringató csendjébe,
ahonnan egykor jöttem
csupaszon, félve.
Indulj már, ne félj, ne nézz hátra,
hisz én majd követlek álruhában,
angyalként, vagy könnyű sóhajként,
ahogy megálmodsz újra magadnak.
Lábnyomodba lépek,
s ott leszek minden útkereszteződésben,
könnyed sós ízében,
gyermeked első sírásában,
egy apró gyűrődés leszek
homlokod ráncaiban.
Az ősz barna hangulatában
mezítelenre vetkőző fák kérgébe bújva,
a roppanó tél alá rejtőző hóvirágban,
a tavasszal kacéran táncoló szél
kigombolkozó ölelésében,
mind, mind én leszek.
Érted, neked, veled.
Homokórában apró szem leszek,
de néha majd visszaforgatom az időt,
hogy eléd kerülhessek,
s szemedben láthassam tükröződni a holdat,
és egy nagyot ugorva, csillagok zuhanásával
pupillád mélyre húzódó fényében
visszaálmodjam az árva tegnapokat.
Tükör leszek, előtted, benned,
ujjaimmal megrajzolt
szelíd mosoly az arcodon,
egy finom fintor az orrod alatt.
( Tudod, ahogy csak én tudom. )
És leselkedem majd emlékeinkben,
mikor tested képzeletben hozzám simul.
Csended leszek a zajban,
üvöltés a fájdalmadban,
bársonyos égalja
a rád zuhanó rőt alkonyatban.
Megnyíló kapu a mennyben,
és majd fáradtan a föld alá bújva,
szavaim jeltelen sírok kőtábláira vésem,
...ott leszek, téged várva,
ezer nélküled-év magányával,
ellopott szíveddel takarózva.
|
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2010-09-25 08:17:45, szombat
|
|
|
BÉDY LILI
Dúdoló
Ma jó leszek,
halkan
fekszem
majd
a tenyeredben,
addig
még
szemeddel
simogatsz
és a
szíveddel
elringatsz
ma jó leszek
ma jó leszek
csendben
mondom ki
a szavakat,
úgy,hogy
nem is lesz
hallható
csak a te
ajkadon olvadó,
ma nélkülem
ébrednek
a rejtelmek
ma jó leszek
ma jó leszek
s elnyugszom
a lelkeden,
ha engeded.
|
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2010-09-25 08:11:27, szombat
|
|
|
Kosztolányi Dezső
Beszélő boldogság
Beszélni kell most énnekem. Szeretnek.
Szeretnek engem, boldogság, hogy élek.
Beszélni kell mindig, s nem embereknek,
hogy vége már, eltűntek a veszélyek.
Beszélni égnek, fáknak és ereknek,
neked, ki nagy vagy, mint az űr, te lélek,
s nincsen füled sem, látod, én eretnek,
csupán neked, a semminek beszélek.
S ki hajdanán lettél a fájdalomból,
mely a vadember mellkasába tombol
és a halál vas-ajtain dörömböl,
most megszületsz belőlem és dalomból,
minthogy kitörve rég bezárt körömből,
ujjongva megteremtelek örömből.
|
|
|
0 komment
, kategória: Kosztolányi Dezső |
|
|
|
|
|
2010-09-25 08:04:33, szombat
|
|
|
Wass Albert: HA JÖN AZ ŐSZ
Ha majd az ősz,
összegyűjt minden bánatot, s vele
a lelkemet behinti csendesen:
eljössz-e vigasztalni, kedvesem?
Eljössz-e akkor simogató szóval,
mikor a lelkem többé nem nevet,
s mesélsz-e majd, mikor a könnyem éget,
hajnal-fényből szőtt, színes-szép meséket,
amiket egyszer én mondtam neked?
Ha akkor eljössz:
áld'ni fogom a lábaid nyomát,
s áldott legyen a rózsaszínű út,
az út, melyen menni fogsz tovább,
áldott legyen a szív, mely erre kerget,
s áldott legyen, áldott legyen a lelked,
legyen a boldog álmok temploma.
Hanem azért
áldani foglak téged akkor is,
ha nem gondolnál rám többet soha.
|
|
|
0 komment
, kategória: Wass Albert |
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2010. Szeptember
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
94 db bejegyzés |
e év: |
969 db bejegyzés |
Összes: |
12857 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 1026
- e Hét: 3209
- e Hónap: 6430
- e Év: 32558
|
|
|