|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2010-10-08 23:44:16, péntek
|
|
|
Zalka Csenge: A tündék búcsúja
Embergyermek, aludj szépen, kezdődik egy új világ,
Az erdeinkben kialudt fény, álmaidban él tovább.
Embergyermek, ne riadj fel, mi most csendben elmegyünk,
Nélkülünk kell felnőnöd, de mindig tudd, emlékezünk.
Embergyermek, aludj csendben, ez is csak egy éjszaka,
Amit a sötétben hallasz, csak a szellő halk szava,
Nem lámpást látsz, a fák között csak egy fénybogár suhan,
Nem lehet ez hullámverés, hisz a tenger, messze van.
Embergyermek, aludj tovább, aludj amíg tart az éj,
Fehér hajót álmodj, amely Nyugat felé útra kél
Álmodj aranyló nagy fákat, miket egy nép itthagyott,
Álmodj harcot, álmodj táncot és egy messzi csillagot.
Embergyermek, aludj mélyen, álmod legyen csodaszép,
Reggel mikor felébredsz már, nem fogsz látni semmit még
Várnod kell és fel kell nőnöd, nem maradhatsz kisgyerek
Egyszer majd, az erdőt járva rájössz: nem vagyunk veled. |
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2010-10-08 18:05:25, péntek
|
|
|
Komáromi János: Az a nevetés....
nevetés ült a felhőt rejtegető égre
és kékre festette a levegőt
de hiába kerestem a nevetőt
csak a hang...
az visszhangzott a fülemben
az a nevetés...
hogy megváltozott...
valaha tisztán csengő kacagás volt
édes öröm
még a hang is csókolt
becézett
és jó volt minden rezdülés
mert lelkemig ért
hiszen értem csendült
nekem szólt
később huncut kuncogássá változott
incselkedő
szívet borzoló
izgató titkokat súgó dallammá
ígért mennyt
és adott poklot
de aztán felemelt
és a forróság ahogy átölelt
már nem a pokol tüze volt
majd udvariassá vált
megszokottá
ott volt ha kellett
de többre már nem tellett
néha még kicsit simogatott
kicsit még melegített
de már valahogy mégsem volt jelen
azután kicsit más színt kapott
az a valaha tisztán csengő
őszinte árnyalat
hogy megkopott
és egyszerre szinte vágott
olyan éles lett a belerejtett gúny
még az emlékétől is...
dühöm újra kigyúl
de rosszabb is jött
a közöny
amikor már csak másokkal nevetett
s ha elment talán
már nem is köszönt
csak intett
vagy mormogott szavakat
és a vidámság mindig ott maradt
ahova elvitte
és mosolya a közönybe ragadt
de mégis
most az a felhőkre ült nevetés
milyen sokat jelent
még nem fedte el a feledés
mert amit az évek a szívbe bele véstek
az bármilyen kevés
mikor már semmi nincs
akkor ismét
kellene még
...az a nevetés |
|
|
0 komment
, kategória: Komáromi János (koma) |
|
|
|
|
|
2010-10-08 15:51:50, péntek
|
|
|
"Az embereknek meg kell érteniük, hogy senki sem játszik cinkelt lapokkal, egyszer nyerünk, másszor veszítünk. Ne várd, hogy visszakapj valamit, ne várd, hogy észrevegyék az erőfeszítéseidet, hogy felfedezzék a tehetségedet, hogy megértsék a szerelmedet. Minden egyes ciklust le kell zárni. Nem büszkeségből, nem azért, mert nem bírsz tovább harcolni, nem is gőgből, hanem egyszerűen azért, mert már nem része az életednek. Zárd be az ajtót, cserélj lemezt, takarítsd ki a házad, rázd ki a porrongyot. Felejtsd el azt, aki voltál, és legyél az, aki vagy."
(Paolo Coelho) |
|
|
0 komment
, kategória: Paulo Coelho |
|
|
|
|
|
2010-10-08 14:58:09, péntek
|
|
|
Ma búcsúszóban érkezett az ősz.
Ma búcsúszóval messze ment a párom...
És a szívem ma üres lett nagyon:
deresre sápadt minden, minden álom.
Wass Albert |
|
|
0 komment
, kategória: Wass Albert |
|
|
|
|
|
2010-10-08 14:41:04, péntek
|
|
|
Egy kézfogás még, - töröld eskünket
s ha találkoznak sorsunk útjai,
ne árulja el se szó, se tekintet,
hogy a volt vágyból maradt valami.
Michael Drayton |
|
|
0 komment
, kategória: Versek,idézetek |
|
|
|
|
|
2010-10-08 14:16:31, péntek
|
|
|
Megígérem: ez az utolsó alkalom, hogy látsz engem. Nem fogok visszajönni. Soha többet nem teszlek ki annak, aminek eddig. Ott folytathatod az életedet, ahol abbahagytad, nem foglak zaklatni többet. Olyan lesz, mintha nem is léteztem volna.
Stephenie Meyer |
|
|
0 komment
, kategória: Versek,idézetek |
|
|
|
|
|
2010-10-08 13:06:14, péntek
|
|
|
Paul Géraldy
FINÁLÉ
No, szervusz. Nem feledtél semmit itt? Nem?
Nincs több szavunk. Mehetsz, bús ideál.
Indulj... De várnod kell most mégis itten.
Esik az eső... Várd meg, míg eláll.
Végy valamit! Mert hűvős az idő
künn. A kabátod tán... Amit találtam,
mind visszaadtam? Nincsen semmi nálam?
Levél? vagy egy arcképed? semminő?
Hát hogyha válunk, nézz reám előbb...
Vigyázz! Ne sírjunk! Buta lenne szörnyen.
Ugye nehéz meglelni árva főnkben
ma azt a két jó, rég-volt szeretőt?
Egymásnak adtuk a két életünk
örökre... S visszavesszük most iszonnyal!
Elindulunk nevünkkel, élhetünk,
s máshol bolyongunk... Ó, minden bizonnyal
majd szenvedünk... egy darabig. De végül
jön a felejtés, amely megbocsát.
Külön leszel te és én, nincs tovább,
két ember a magánnyal összebékül.
Múltamba lépsz, máris. Véletlenül
találkozunk majd valahol az utcán.
Távolról nézlek, és eszembe jutsz tán,
amint a szélben új ruhád repül.
Aztán elmúlnak hosszu hónapok,
és rólad, akiért a porba rogytam,
barátaim beszélnek, hallgatok
s azt kérdezem tőlük tünődve: "Hogy van?"
Milyen kicsinykék is a "nagy" szivek!
Pedig hogy őrjöngtünk egykor, be szép volt!
Tudod-e még a lángolást, a tébolyt?
A mi hires szerelmünk, jaj, mi lett!
Hiába mondtuk hát mi is: "szeretlek",
annyik vagyunk csak itt, mint mindegyik?
Mily megalázó. Ezek a szerelmek?
S mi, mint a többiek? Mi!... Hogy esik!
De ily időbe mégse menj... Maradj!
Igen, maradj! Lehet tán élni még itt.
Nem tudni. A szivünkön ott a fagy,
de már nagyon megszokta azt a régit.
Lesz valahogy. A régi nem olyan rossz.
Sem a szokás. Nem frázisok ezek...
Hát ülj le mellém, csöndesen unatkozz,
S melletted én is egyedül leszek.
/Kosztolányi Dezső ford./
|
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2010-10-08 12:39:23, péntek
|
|
|
"Az én koromban azt teszem, amit Mark Twain is tett.
Reggel átnézem a napilapokban a gyászjelentéseket.
Ha nem vagyok benne, akkor teszem tovább a dolgom."
(Patrick Moore) |
|
|
0 komment
, kategória: Vicces |
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2010. Október
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
95 db bejegyzés |
e év: |
969 db bejegyzés |
Összes: |
12857 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 186
- e Hét: 3747
- e Hónap: 6968
- e Év: 33096
|
|
|