|
2012-06-27 08:03:06, szerda
|
| |
| |
Dáma Lovag Erdős Anna:
A költő és a madár
Ó némaságra ítélt
Kedves madarak,mikor énekeltek
Mikor száll víg éneketek
Mikor virul ki szívetek
Mert hiába a toll fényes,tiszta
Ha ,zárva kong a kalitka
Hallgattok,minden köröttetek néma
Én a kalitkából kiengedlek bennetek
Énekes madarak énekeljetek
Ha sirató ,bús is éneketek
Szálljatok szabadon ,felhők fölé
Erdőkbe,fák közé
Feltekintek én is utánatok
Hallom szomorú ,bús hangotok
Én is szomorú bús vagyok
De mit ér a költő ,ha néma ,hallgatag
Nincs mondandója,csak irogat
Mert hízelgésre nincsen szava
Hallgat,mint bús ,néma madara
Mit ér a madár,ha tolla fényes
Mit ér a hangja,ha nem beszédes
Mit ér a költő,ha verset ír magának
Üzenetei nem szólnak már a világnak
Néma hangú madár meghal a bánatában
Szomorú költő elhallgat bújában
Én mégis kiáltok fel a fellegekbe
Gyere vissza madár,gyere
Szólaljon meg a költő,ha bús is a lelke
Akkor is az igazságot zengje
Néma madár szóljon újra víg éneked
Szabad madár ,lombos fára rakjad a fészkedet
Költők ti újra énekeljetek,új ódát zengjetek
Írjatok,ne szomorú, de reményteljes verseket.......
Mosonmagyaróvár.2O12.O6.O6.
Dáma Lovag Erdős Anna |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Legújabb verseim |
|
|
|
|
|
Offline
