|
2013-02-10 01:07:52, vasárnap
|
| |
| |
Viharban . . .
Bár láttam komor felhők gyülekeznek az égen ,
de számomra nem igazán tűntek kedvszegőnek .
Magas mércét állítok mindig magamnak , hogy
az eltervezett munkámat befejezettnek tudjam .
Pár perc múlva hirtelen kitört az égi háború ,
villámok cikáztak , hatalmas cseppekben zúdult
alá az eső , sártengerré vált körülöttem minden .
Ázottan menekültem fedezéket kerestem, miközben
drága jó Istenemet kértem segítsen , hogy ezt , az
ádáz vihart átvészeljem . Szemem láttára a fák a
földig hajoltak , virágok megtépett szirmai , mind
a sárba hulltak . Félelemtől remegve néztem végig
amint a természet ereje elképesztő gyorsasággal
vonult , s pusztító károkat okozva sokára le -
csillapodott végre . / tudatosítani kellene már
magamban , hogy a természet erejével , soha nem
szabad szembe szállni / . Előmerészkedtem a
vihar elvonulta után , senki emberfia nem volt
a környéken közelembe és befejezetlen munkámat
magam mögött hagyva , sietve indultam a kihalt
erdei úton a buszra . Utamba esik az elkorhadt
pléhkrisztusom , mindig megállok előtte , bár -
mennyire is kiszámított az időm és hozzá fohászkodom .
Megköszönöm a jót , a rosszat , akár mit is éltem át ,
hogy vigyázott reám és erőt adott , már a nem éppen
a koromhoz mért munkához , s bár fáradtan , kimerülten
végre hazaértem . Belépve a lakásba szemeimet a
feszületre szegeztem s hálát adtam Krisztusomnak ,
hogy velem volt , ebben a nagy veszélyben s éreztem ,
Ő az ki halálom órájáig , soha nem hagy el engem .
********
******** Bédné Marika : 2013 : 02 . 10 . 01: 03
******** 
|
|
| |
|
3 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
