2013-04-12 08:49:42, péntek
|
|
|
Kiszolgáltatottan . . .
Nap , nap után itt állok az utca forgatagában ,
kezemben újsággal , - Uram , Hölgyem , suttogom
halkan , - csak pár forintnyit kérek nem fogja
megbánni , ha elolvassa , ezt megígérem .
Szavaimat elnyeli a sietős emberek lépteinek
zaja , ugyan . . . - kit is érdekel manapság egy
egy magamfajta embernek a baja ? . . . -
Az életemben soha nem bántottam senkit , sem
szóval , sem tettel , azt hogy idejutottam naiv
kérdés könyörgöm , talán a sorsot vonjam
felelősségre érte . . . ? , van úgy hogy álmaimban
embernek érzem magamat újra , s hogy egy
kevéske időre a boldogság egész lényemet átjárja .
Mily jó is lenne , ha ekkor az idő megállna , s nem
kéne kiszolgáltatottan , bánatos arccal állnom az
utca közömbös forgatagában .
**********
********** Bédné Marika : 2011 . 01 . 24 . 21 : 01 - saját versem *********
********** Kedves látogatóm ! ez a vers , hajléktalanokat látván fogant meg a lelkemben .
********** **********
|
|
|
1 komment
, kategória: Általános |
|
|
|