|
2013-05-24 06:25:38, péntek
|
| |
| |
Álmainkban nagyon sokféle dolgot megélünk , reményt ,
szerelmet , csalódást , ami bizony sokszor valósággá is
válik . Lehet a fájdalmunk szívszorító , például amikor
egy őszinte , igaznak vélt kapcsolat , barátság , szerelem ,
egyik napról a másikra , mint az elhervadt virágnak szirmai
sajnálatos módon porba hullik . Egyedül kell vívni
tovább a sokszor kilátástalannak tűnő harcot . Az ember
szívét szinte megfojtja a félelem érzete . . . , - vajon hogyan
tovább ? - Építettünk valaha magunknak egy várat és
mint egy befejezetlen szimfónia árválkodik mögöttünk .
Várunk valakire a lelkünk mélyén , aki már az alig
pislákoló gyertyának a fényét , új fénnyé tudná varázsolni .
Leginkább az emlékek fájnak . . . , ami soha még élünk
akár szép volt , akár nem , nem törlődnek életünkből .
Önkéntelenül képtelen élethelyzetekbe tudja sorolni a
létünket , szinte minden energiánkat elszív . Maga már a
csend is fájdalmat szül . . . , amikor senki nincs mellettünk ,
kivel megoszthatnánk keserűségünket , aki , mint védőpajzs
védene és ha küzdelmes is az életünk , segítene feloldani
szívünk keservét , hogy az élet céljához vezető utat meg -
leljük . Érezhessük , azt , hogy nem vagyunk egyedül .
**********
********** Bédné Marika : 2013 . 05 . 22 . 12 : 26 - / gondolataim / **********
**********  **********
|
|
| |
|
3 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
