2015-03-29 08:01:58, vasárnap
|
|
|
Hazajött. Ő, a felnőtt gyermeked. Látod, hogy fáradt. Nem kérdezel, s ő sem panaszkodik. Csak csendben ledől a kanapén, s pár perc múlva mély álomba szenderül. Nem mozdulsz. Még a lélegzetedre is vigyázol, hogy az óvatlan zajongásoddal ne törd meg az őt körülvevő békés csendet. Csak nézed. Gyönyörködsz. Még mindig az a kisgyermek számodra, akit a földre érkezése pillanatában először a karjaidba vettél. Mennyi év eltelt azóta! Ő már rég a saját útját járja, a saját döntésit követi. Mindig szalad, siet valahova. De most megállt megpihenni nálad. S te boldogan őrzöd az álmát, magadhoz ölelve a pillanatot, amit nem cserélnél egy a világ minden kincséért sem. A pillanatot, mely a tied marad örökre, a lelked emléktarsolyában őrizve. /Jonahriel/ |
|
|
1 komment
, kategória: Versek,idézetek |
|
|
|