2017-07-26 11:05:42, szerda
|
|
|
Dsida Jenő: Július
Itt künn járok a földeken,
kedves.
A kalászok már megbókolnak előttem:
olyan hatalmas vagyok, olyan
bronzarany félisten, mikor rád gondolok.
Egyébként pedig költő, sétáló ember,
akire fény hull és sárga méz-mosolygás.
Tehénkék.
Pásztorok.
Nyári máglya.Búzamező.
Csöndesen feléd sóhajtom a búzavirágok kék szerelmét.
Harsányan feléd kiáltom a lobogó pipacsok vörös
nászindulóját!
|
|
|
2 komment
, kategória: Versek, idézetek |
|
|
|