|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
2018-06-07 09:00:52, csütörtök
|
|
|
Rohanunk... De vajon hova?
Senki nem tudja rá a választ. Mégis mindannyian csak rohanunk. Hajtunk, pörgünk, sietünk, szaladunk, futunk, vagyis mást se csinálunk, csak tényleg folyamatosan rohanunk. Rohanás közben pedig jól elmúlik az életünk. Úgy, hogy mindeközben nincs időnk figyelni. Semmire és senkire. Rohanás közben azonban nem is látunk. Semmit és senkit. Sőt, a rohanástól egy idő után érzéketlenek leszünk. Mindennel és mindenkivel. De a rohanás kiöli belőlünk az érzelmeket is. Pedig ha az kihal a lelkünkből, akkor jön az, hogy akit nem szeretnénk, az is távozni fog az életünkből. Mert nem figyeltünk rá eléggé. Hiszen csak rohantunk. A nagy rohanásban már nem érintjük meg a társunkat, nem öleljük meg őt, nem látjuk meg rajta vagy éppen benne a szépet, nem kérdezzük meg, ,,hogy van", és már-már azt sem tudjuk valójában, hogy ki ő és mi van vele. Elmúlik a legszebb érzés, ami két ember között csak létezhet, az összetartozás. Ezt váltja fel a rohanás. A rohanástól mennek tönkre kapcsolatok. A rohanástól múlnak el szerelmek. A rohanástól kallódik el a gyermekünk is. Majd aztán a rohanástól végül megbetegszik a lelkünk, a lelkünkkel együtt pedig a testünk. Hogy mi a megoldás? A lassítás. És az egymásra koncentrálás. Hogy figyeljünk oda jobban a szeretteinkre és az életünkre! Hiszen, mit ér a rohanás, ha közben minden széthullik körülöttünk? Ér annyit a rohanás, hogy közben meg elveszítjük azt az embert, akit a legjobban szeret(t)ünk? Mit ér a rohanás, ha közben a gyermekünk eltávolodik tőlünk, netán kisiklik az élete, csak mert a rohanástól nem tudtunk rá elegendő időt fordítani? Szóval, rohanunk a nagy büdös semmiért, ahelyett, hogy míg nem késő, lassítanánk, hálásak lennénk az életért, az életünkért, és, hogy velünk lehetnek a szeretteink, azért.
(Lippai Marianna) |
|
|
0 komment
, kategória: Az életről |
|
|
|
|
|
2018-06-07 08:26:01, csütörtök
|
|
|
Ma rossz leszek. Elhatároztam.
Senkinek nem köszönök.
Az oviban verekedni fogok,
meg egy tányért összetörök.
Zsuzsi haját meghúzom,
Laci rajzára odafirkálok,
a várat feldöntöm,
lehet, hogy ezért majd sarokban állok,
de ma akkor is rossz leszek,
olyan rossz, mint soha,
fog majd csodálkozni az egész óvoda!
Foglalkozás alatt mindig felállok,
mindenbe úgyis belekiabálok,
az ebédet nem fogom azért se megenni,
hiába biztat majd az óvónéni.
Még az is lehet, hogy kiöntöm a vizet...
a mosdóban folyton pacsálok,
kinyújtom a nyelvem a Zolira,
alvás helyett az ágyon ugrálok
Még sosem voltam rossz,
ezért észre se vesznek,
de jó annak a sok
nagyon rossz gyereknek!
Az óvónéni egész nap beszélget velük,
lefoglalja őket, hogy ne legyen idejük
a rosszalkodásra, meg semmi másra.
Velük mindig, mindig beszélgetnek,
meg feladatot kapnak, hogy ügyesek legyenek!
Az a szörnyű Karesz dicséretet kap,
ha nem csinál semmi jót, csak egyszer szót fogad...
Én mindig jó vagyok.
Ma azért is rossz leszek!
Szeressenek engem is úgy,
mint egy rossz gyereket! |
|
|
0 komment
, kategória: Család |
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
2018. Június
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
92 db bejegyzés |
e év: |
670 db bejegyzés |
Összes: |
12857 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 153
- e Hét: 2336
- e Hónap: 5557
- e Év: 31685
|
|
|