|
2018-08-22 07:39:06, szerda
|
| |
| |
"Ha elcsendesülsz, hallhatod lelked legmélyéről a támogató hangot.
Ebben a mondatban van egy kulcsszó: "legmélyén." Ha nem merülsz ugyanis a lelked legmélyére, csak a felszín alatt búvárkodsz, akkor nem azt a hangot hallod, amiről beszélek. Ott még szirénhangok vannak. Félelmek, idegen tanácsok, beléd épült elvárások és szokások, papírszagú igék, gyermekkorodban rögzült parancsok zizegnek benned összevissza. Egyik sem a Te hangod!
A felszín alatt, de még jóval a felszín alól is csak olyan súgásokat hallhatsz, amelyeket érdemes megkérdőjelezni. Néha olyasmire mondja, hogy "Tedd meg!" - amit nem kellene megtenned, és olyasmire, hogy "Ne tedd!" - amit meg kellene tenned.
Néha olyasmi miatt van bűntudatod, ami nem bűn, és nem bánsz meg olyasmit, amit meg kellene bánnod. Így működünk. Mert ritkán kerülünk kapcsolatba lelkünk legmélyével. Ehhez valóban el kell csendesülnünk. Ilyenkor minden elhallgat: a jó és a rossz is, a bánat és az öröm is, a szégyen és a büszkeség is. Ilyenkor a valódi ÉN-ed szól. Aki bölcsebb, mint te, bölcsebb, mint a lelked felszíne, bölcsebb, mint az elméleteid és megszokásaid. Tudja, mi kell neked, és mi nem.
Keresd meg magad, amikor nyugodt óráid vannak. Csendesülj le, és ismerd meg magadat. Hidd el, jó társaságba kerülsz - a legjobb barátodéba. Innentől sohasem leszel egyedül. Mindig veled lesz, súgni és segíteni fog. Ő most is szól hozzád. Csak nem hallod. Fülelj!"
(Müller Péter) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Müller Péter |
|
|
|
|
|
Offline
