2021-10-29 17:48:30, péntek
|
|
|
Az ősz derengő homályában
rovom a lépteimet , s a nyárra
gondolok . Lábaim előtt lehullott
zizegő levelek hevernek , s az
elmúlást fontolgatom . Mily aprók
is vagyunk a földön , oly sokszor
védtelen , porszem csupán , melyet
felkap a szél , s elnyel a végtelen .
Törékeny sebezhető lelkek , ájultan
heverünk az idő vasmarkában , míg
egy váratlan napon elveszünk hirtelen .
*********
Bédné Marika : 2021 . 10 . 29 . 17 : 48
|
|
|
1 komment
, kategória: Általános |
|
|
|