|
2022-12-20 12:45:51, kedd
|
| |
| |
Csípős a tél lehelete , a napsugár
egy ideje már , nem küldi
marasztaló mosolyát a didergő ,
csonttá megfagyott földre .
Megborzong a test , a
szitálva hulló fátyolos ködben .
A távoli kihalt rónákon át , a
szél , mint szilaj paripa
vágtat , pusztító látványt
hagyva maga után .
Ordító hideg , vacog a lélek
otthonos , meleg szobára vágyik .
Barátságos beszélőtársakat keres ,
elmesélve a letűnt régi időket ,
gomolygó pipafüstben , égő
fahasáboktól pattogó , duruzsoló
kályha mellett . Miközben egy
testes , jóízű pohárka borral a
kezükben áldják az Istent , hogy
mennyi sok - sok vészt megértek .
Csillogó tekintetük , az elképzelt
jövőjük irányába réved , s a
fahasábok lassan hamuvá égnek .
**********
 Bédné Marika : 2022 . 12 . 20 . 13 . 13 . - / saját versem /
|
|
| |
|
2 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
