|
2017-05-07 14:14:42, vasárnap
|
| |
| |
|
|
| |
Kosztolányi Dezső:
Én nagyon sokakat szerettem
Én nagyon sokakat szerettem,
én vágytam arra, vágytam erre,
de aki úgy szeretett engem,
anyám az életet szerette.
Ő úgy szerette, hogy megállott,
az úton elmaradt, lekésett,
ő úgy hajolt, hogy összeroskadt,
s a porban azt mondotta: élet.
Az életet bámulta folyton,
mint egy menyasszony, mindig-ifjan,
apám szemében kezdte nézni,
és nézte aztán arcainkban.
Csak a szivét hallgatta halkan
mély-kék szemekkel, megbüvölten,
csak a tűnő időt figyelte,
s arcát nem látta a tükörben.
Ő járt, tudott és látva-látott
fájó ideggel szótlan álmot,
megszentelt engemet a lelke,
az ő lelkétől vagyok áldott.
Neki nem volt korán könnyezni,
s könnyezni nem volt soha késő,
ha ment az erdőn, ment az úton
ketten mentek: az élet és ő.
Sírt és dalolt bús mátkaságán,
bölcsők között sírokra görnyedt,
a képeskönyve volt az élet,
nem vitt magával soha könyvet.
A fiait csókolta némán,
halottjait némán temette,
én nagyon sokakat szerettem,
de ő az életet szerette.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kosztolányi Dezső |
|
|
|
Címkék: összeroskadt, megbüvölten, menyasszony, megszentelt, kosztolányi, képeskönyve, mátkaságán, halottjait, arcainkban, megállott, szemekkel, könnyezni, szeretett, hallgatta, szerettem, lekésett, szemében, figyelte, tükörben, mondotta, lelkétől, szerette, elmaradt, görnyedt, csókolta, folyton, szótlan, engemet, könyvet, ideggel, bámulta, temette, sokakat, vágytam, magával, sírokra, életet szerette, úton elmaradt, életet bámulta, szivét hallgatta, tűnő időt, képeskönyve volt, fiait csókolta, Kosztolányi Dezső,
|
|
Offline
