|
2012-10-30 13:11:52, kedd
|
| |
| |
|
|
| |
Shakespeare
XXIX. Szonett
Ha, vesztve nép és Szerencse kegyét,
Árvultan sírok kivert voltomon,
És zaklatlak, hiába, süket Ég,
S nézem magam és sorsom átkozom,
S irigylem a reménykedőbbeket,
Különbeket és tapsoltabbakat,
Ezt, mert többet tud, azt, mert verse szebb,
S fő-kéjem öröme is szikra csak:
Akkor, magam már-már megvetve, rád
Gondolok - s lelkem (mint a hajnali
Pacsirta, mely a föld árnyain át
kitör) az ég kapuit zengeti;
Mert édes emléked is annyit ér,
Hogy balsorsom sem adnám trónokért.
Fordította : Szabó Lőrinc |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Shakespeare William |
|
|
|
Címkék: reménykedőbbeket, tapsoltabbakat, shakespeare, különbeket, fordította, zaklatlak, balsorsom, szerencse, trónokért, pacsirta, gondolok, irigylem, voltomon, megvetve, árvultan, szonett, hajnali, árnyain, átkozom, vesztve, emléked, zengeti, többet, lelkem, szikra, kapuit, sorsom, kegyét, kivert, annyit, lőrinc, szabó, öröme, akkor, adnám, kitör, föld árnyain, Szabó Lőrinc,
|
|
Offline
