|
2012-11-08 16:43:08, csütörtök
|
| |
| |
|
|
| |
Egyed Emese
Vadvizek
Semmit nem vettél észre? Nem lehet,
hiszen tavasz lepte a kerteket,
fény kergetett az utcán, árnyék űzött;
nem vetted észre, hogy kerestelek,
tűvé tettem érted a kincses várost,
megzavartam az álmod, ébrenléted
szótlan üzenetekkel vettem célba,
feltámadt bennem álmok maradéka,
várkisasszonyok vas keserűsége,
nem múlt el többé, partjaim elérte.
Semmit nem vettél észre. Éldegéltél.
A nyugtalanság izzó jelei
nem hagytak békén, utamra eredtem;
nem hagytalak békén -, végtére mégis,
csak mint pohár italra, lám betértél
a könyvek, elfojtott szavak közé.
Fakókörmű, halk manesek közé.
Lehetett tudni, az idillnek vége,
s még mielőtt tavasz jönne a télre,
kiszáradnak a fák, a rózsabokrok.
(S ha volt is tűz, hűvös feleleteddel,
már józan pillantásoddal eloltod!)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Egyed Emese |
|
|
|
Címkék: várkisasszonyok, pillantásoddal, nyugtalanság, feleleteddel, üzenetekkel, rózsabokrok, megzavartam, kiszáradnak, ébrenléted, keserűsége, kerestelek, éldegéltél, hagytalak, feltámadt, elfojtott, fakókörmű, kergetett, vadvizek, betértél, partjaim, maradéka, kerteket, idillnek, lehetett, eredtem, eloltod, könyvek, mielőtt, manesek, szótlan, végtére, hagytak, kincses, szavak, utamra, vettél, kincses várost, nyugtalanság izzó, idillnek vége, Egyed Emese,
|
|
Offline
