|
2012-12-02 01:33:56, vasárnap
|
| |
| |
|
|
| |
Reményik Sándor
Csak egymáshoz
Ha most, mikor oly érthetetlenül nehéz a szívem:
Valaki jönne és karon fogna szépen, szelíden -
Nem is karon, csak kézen fogna, mint árva gyermeket a másik
És sétálnánk napnyugtától a legelső csillagsugárig!
Valaki, akinek most nem volna gondja semmi másra,
Csak arra, hogy én szomjazom csendes-szavú vigasztalásra -
Aki jönne mellettem fő lehajtva egy órácskát hallgatagon
S a hallgatása azt mondaná: panaszkodjék, én hallgatom.
Újat nem mondanék, tán inkább ezerszer elmondottakat,
De új volna így, ily zavartalan-ketten az esti ég alatt -
Egy óráig, amíg a csillag felragyog és reánk sugároz:
Nem volna köze semmi máshoz, nem volna közöm semmi máshoz.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Reményik Sándor |
|
|
|
Címkék: csillagsugárig, érthetetlenül, elmondottakat, vigasztalásra, napnyugtától, panaszkodjék, hallgatagon, hallgatása, zavartalan, gyermeket, hallgatom, mellettem, felragyog, szomjazom, sétálnánk, egymáshoz, reményik, lehajtva, ezerszer, órácskát, mondanék, szelíden, legelső, sugároz, csillag, csendes, mondaná, akinek, valaki, szívem, máshoz, sándor, szépen, ketten, gondja, inkább, legelső csillagsugárig, órácskát hallgatagon, csillag felragyog, Reményik Sándor,
|
|
Offline
