|
2013-01-31 17:14:41, csütörtök
|
| |
| |
|
|
| |
József Attila:
Magad emésztő....
Magad emésztő, szikár alak!
Én megbántottalak.
Botot faragtál, ábrákkal tele,
beszélt a nyele,
aztán meguntad. Így volt?
S eldobtad, ahogy az égbolt
az unt csillagot ejti le.
Én fölvettem és rádhúztam vele.
Így volt?
Sajnálom, kár volt.
Világomon, mint üvegen át
hallgattam új álmod madara dalát.
Azt hittem, annyi az ének,
amennyi a magány üvegének
vastag tábláin átszüremlik.
S hallottam, említ
az a szó isteneket,
kik nem hajolnak ezután neked.
Pedig
te nem szolgálsz többé nekik.
Most már értelek.
Pörös felek
szemben álltunk, de te szintén
más ügyben, más talaj felett
tanúskodtál, mint én.
Már értelek. Mit érsz vele? A múlt
tüntető menete elvonult,
a lomb lehullt
s a fájdalom ágai benned,
mint mindenkiben, elkövesednek
az aláomló évek, évadok,
rétegek, szintek és tagok
óriási nyomása alatt.
Akár egy halom hasított fa,
hever egymáson a világ,
szorítja, nyomja, összefogja
egyik dolog a másikát
s igy mindegyik determinált.
Így él a gazdag is, szegény is,
Így szenvedünk te is meg én is
s még jó, ha az ember haragja
nem az embert magát harapja,
hanem valaki mást,
dudás a fuvolást,
én téged és engemet te, -
mert mi lenne, mi történhetne,
ha mindig magunkba marna
az értelem iszonyú karma?
S ha már szólok, hát elmesélem, -
villamoson
egy este a Széna téren
találkoztunk. Kalapot emeltem,
talán nyeltem,
köszöntem és te
csodálkozva vettél észre.
S még ottan
egy pillanatig szórakozottan
eltűnődtem, - hiszen lehetnénk
jóbarátok, együtt mehetnénk
a kávéházba s teát kavarva,
szépet, jót, igazat akarva
beszélgethetnénk irodalomról,
vagy más ily fontos emberi lomról
és telt szavadra,
mit óvatosan vetnél a latra,
utalván a tapasztalatra,
indulatom messze ragadna,
te - hozzátéve: ,,Szívedre ne vedd" -
leintenél, mint az öregebb,
mint az apám
s én bosszankodnék, de nem mondanám.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: József Attila |
|
|
|
Címkék: beszélgethetnénk, megbántottalak, bosszankodnék, szórakozottan, tapasztalatra, elkövesednek, találkoztunk, irodalomról, mindenkiben, tanúskodtál, átszüremlik, determinált, történhetne, csodálkozva, hallgattam, eltűnődtem, villamoson, pillanatig, szenvedünk, összefogja, hozzátéve, jóbarátok, mehetnénk, kávéházba, elmesélem, szolgálsz, világomon, hallottam, leintenél, isteneket, lehetnénk, fölvettem, rádhúztam, mindegyik, indulatom, csillagot, magány üvegének, lomb lehullt, fájdalom ágai, aláomló évek, halom hasított, ember haragja, embert magát, értelem iszonyú, pillanatig szórakozottan, József Attila,
|
|
Offline
