|
2009-08-05 14:00:20, szerda
|
| |
| |
A magányosság és az egyedüllét
két teljesen különböző dolog,
bár sokan nem tudnak
különbséget tenni köztük.
Pedig az egyedüllétnek szépsége,
méltósága, pozitivitása van,
a magány viszont szegényes, negatív,
sötét és lehangoló.
A magány elől mindenki menekül.
Ennek különböző módjai vannak:
elvegyülni a tömegben, barátokat
gyűjteni, családot alapítani.
A tömeg alapvetően azt a célt
szolgálja, hogy az ember el
tudja felejteni a magányát.
A magányosság egy hiány.
Valami hiányzik, egy űrt be
kell tölteni, ám ahogy az
ember öregszik, az űr is egyre mélyül.
Az emberek annyira félnek attól, hogy
önmagukban legyenek, hogy szinte
bármit kitalálnak, csak, hogy
ezt elkerülhessék.
Mindenféle tevékenységeket végeznek,
csak nehogy egyedül maradjak, mert
az nagyon félelmetes.
És a társadalom egyetért abban, hogy
az embernek magában maradni a
legszörnyűbb élmény az életben.
Azonban itt van az ördögi kör, mert
semmilyen kapcsolat, amely félelemből,
a magánytól való félelemből fakad,
nem válthatja valóra a hozzá fűzött
reményeket, és nem hozhat
beteljesülést.... Halálra van ítélve.
Azok, akik megismerték az igazi
egyedüllétet, azt mondják,
nincs annál békésebb, örömtelibb állapot.
Ez az óriási különbség a magány és
az egyedüllét között. - |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gondolatok |
|
|
|
|
|
Offline
