|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
2021-10-06 21:46:28, szerda
|
|
|
Bédné Marika : 2021 . 10 . 06 . 21 : 46
|
|
|
2 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
2021-10-06 18:32:53, szerda
|
|
|
Az Aradi Vértanúkra emlékezünk !
AULICH LAJOS
honvéd tábornok
Pozsonyban született 1793-ban, német polgári családból, édesapja vendéglős
volt. 1812-ben lépett be a császári és királyi hadseregbe, részt vett a
napóleoni háborúban.
1848-ban, mikor átlép a honvédségbe, és esküt tesz a magyar alkotmányra,
alezredesi rangban szolgál.
Először a délvidéken, a Magyarország ellen fellázadt szerbekkel küzd, majd
ezredesi rangban a feldunai hadtest egy hadosztályát vezeti.
Rendkívüli haditettet hajt végre, amikor fenyegetett csapatait Körmöcbányáról
Besztercebánya felé vezetve, egy elhagyatott és beomlott bányaalagutat
járhatóvá tesz, és így menekíti ki hadosztályát az ellenség szorításából.
A kápolnai csata előtt lesz tábornok, a 2. hadtest parancsnoka. Az isaszegi
győzelem csapatai eredményes közbelépésének köszönhető.
Windischgrätz elvonulását követően bevonul Pestre, és kitünteti magát Buda
ostromában is.
Betegszabadság után, 1849. július 14-től a kormány tagja, ő az utolsó
hadügyminiszter.
Világosnál esik fogságba, 1849. október 6-án hetediknek hal hősi halált a
bitón. Maradványait az 1932-es aradi árvíz idején találták meg, hamvai 1974
óta a vértanúk emlékoszlopa alatti kriptában nyugszanak.
DAMJANICH JÁNOS
honvéd tábornok
A Temes megyei Stazán született 1804-ben, szerb katonacsaládból.
1820-tól katona Temesvárott, már százados, amikor 1848 áprilisában
szóváltásba keveredik a magyarokat és Kossuthot szidalmazó Haynau
altábornaggyal. Ezért Olaszországba vezénylik, de sikerül visszakérnie magát
Magyarországra, és a honvédsereg szervezésekor már őrnagyi rangban részt vesz
a főként erdélyi ifjakból álló szegedi 3. honvédszázlóalj kiképzésében.
Kiváló parancsnok, katonái rajonganak érte, zászlóalja - a " veressipkások" -
a szabadságharc egyik legkitűnőbb alakulata.
Kiemelkedő tulajdonságainak köszönhetően Damjanich gyorsan halad a katonai
ranglétrán, már 1848 decemberében tábornok, 1849 márciusától a 3. hadtestet
vezeti.
Harcol a szerbekkel, első nagyobb győzelmét a császári csapatok ellen
Szolnoknál vívja ki, részt vesz a tavaszi hadjáratban, ahol számos
győzelemben részt vállal.
1849 áprilisában, Komáromban, kocsija kipróbálása közben lábát töri, ezért a
további harcokban nem vehet részt. Júliusban az aradi vár parancsnokává
nevezik ki.
A szabadságharc bukásakor a várat az oroszoknak adja át, akik - annak
ellenére, hogy Buturlin tábornok becsületszavával garantálja az őrség szabad
elvonulását - kiszolgáltatják az osztrákoknak.
1849. október 6-án nyolcadikként halt - törött lába és magas termete miatt -
rettenetes kínhalált az akasztófán. Teteme 125 évig felesége rokona,
Csernovics Péter temesi főispán mácsai kastélyának parkjában pihent, 1974 óta
az emlékoszlop kriptájában nyugszik.
DESSEWFFY ARISZTID
honvéd tábornok
Az Abaúj megyei Csákányban született 1802-ben, magyar nemesi családból.
1819-től 1839-ig az 5., Radetzky huszárezredben szolgált, majd kapitányi
rangban nyugdíjba vonult.
A szabadságharc kitörésekor a sárosi nemzetőrség őrnagya, később a
honvédséghez lép át. A téli hadjáratban eredményesen harcol a felső-tiszai
hadseregben, a tavaszi hadjárat alatt az 1. hadtest hadosztályparancsnoka.
1849. június 1-jén nevezik ki tábornokká, a 9. hadtest parancsnoka.
Meghatározó szerepet játszik a turai lovascsatában.
A szabadságharc bukása után csapataival együtt Törökországba akar menekülni,
de Liechtenstein osztrák altábornagy rábeszélésére megadja magát. Döntését
befolyásolja, hogy ifjú házas, július 5-én volt az esküvője. A fegyvert
augusztus 19-én Karánsebesnél, a császári hadsereg előtt teszi le.
Haynau "betartja" Liechtenstein ígéretét: Dessewffy Arisztidet kötél általi
halálra ítélik, de "kegyelemből" 1849. október 6-án reggel 6 órakor "lőpor és
golyó" általi halállal hal.
1850 tavaszán maradványait unokatestvérei ládában, kettéfűrészelve csempészték
a margonyai Dessewffy-birtokra, jelenleg is ott - mai nevén Marhanban - van a
sírja.
KISS ERNŐ
honvéd tábornok
Temesvárott született 1799-ben, dúsgazdag nagybirtokos magyar-örmény nemesi
családból.
1818-tól katona egy utászezredben, 1848-ban már a 2., Hannover huszárezred
parancsnoka volt. Miután rendkívűl bőkezű, szívesen adott kölcsönöket
tiszttársainak. Egyik adósa akkori parancsnoka, Haynau altábornagy.
Az elsők között kezdi meg a küzdelmet a délvidéki szerb felkelők ellen,
Nagysándor József, szolgálaton kívüli huszár kapitány - későbbi vértanútársa -
az ő felszólítására fog fegyvert.
Sikeresen harcol, leveri a Kikinda vidéki szerb mozgalmat, 1848 szeptemberében
elfoglalja a szerbek perlaszi táborát, októberben, a honvédseregben elsőként
lesz tábornok, ő a bánáti hadtest parancsnoka.
Nagyvonalú, gondos parancsnok, legénységét kitűnően látja el, hozzájárul
élelmezési és felszerelési költségeikhez.
1849 elejétől nem vesz részt a hadműveletekben, altábornagyi rangban az
Országos Főhadparancsnokság vezetője.
Aradon esik fogságba, s mivel a császári sereg ellen fegyveresen nem harcolt,
"csak" golyó általi halálra ítélik. Tetemét a kivégzést követő második napon
ásta ki tisztiszolgája, hat hétig hamis sírfelirattal nyugodott az aradi
temetőben, majd tizenhat évig Katalinfán volt eltemetve, végül maradványait
átszállították Alsóeleméribe - mai nevén Elemir -, a családi sírboltba. Ma is
ott pihen.
KNÉZICH KÁROLY
honvéd tábornok
A horvátországi Veliki Groljevacban született 1808-ban, horvát katonacsaládból.
1824-től katona a varasdi határőrezredben, majd áthelyezték Egerbe, a 34.
gyalogezredhez. A negyvenes években Galíciában, Lembergben is szolgált.
1848-ban százados, amikor átlép a honvédségbe.
Damjanich vezénylete alatt harcol a szerb felkelők ellen, őrnagyi, majd
alezredesi rangot kap. A szolnoki csata után ezredes lesz.
A tápióbicskei csatában a Tápió hídját elfoglaló híres 3. és 9. zászlóaljak
vezénylete alá tartoznak.
Különösen kitűnik személyes bátorságával az április 26-i, Komárom felmentéséért
vívott csatában.
1849 májusában tábornoki kinevezést kap, Buda visszafoglalásakor már a 3.
hadtest parancsnoka.
1849 június végétől a Hadügyminisztériumban teljesít szolgálatot, majd a
szabadságharc végén Tokajnál a tartalék parancsnoka.
Knézich is Világosnál tette le a fegyvert. A vésztörvényszék kötél általi
halálra ítélte, negyedikként halt hősi halált.
Az ő csontjait is az 1932. évi aradi árvízkor találták meg, örök álmát az
emlékoszlop kriptájában alussza.
LÁHNER GYÖRGY
honvéd tábornok
A Túróc megyei Neczpálon született 1795-ben, német polgári családból.
1812-től a komáromi 33. gyalogezredben szolgált, 1848-ban őrnagy.
A szabadságharc elején a szerb felkelők ellen harcol, szeptembertől a
Hadügyminisztériumba kerül, feladata a honvédhadsereg felfegyverzése és
ellátása. Nagy ambícióval dolgozik, zseniális szervező, eredményes munkája
miatt először alezredesi, majd ezredesi rangot kap, 1849 februárjától
tábornok.
Ő teszi Nagyváradot a fegyvergyártás központjává. A szabadságharc bukásakor
a fegyvergyár élén áll.
Német, a magyar nyelvet csak töri, de az általa szervezett fegyvergyárakban
öntött ágyúkon a felirat: " Ne bántsd a magyart!"
Nem mindennapi képességeinek köszönhető, hogy a honvédsereg felszereltsége
napról napra javul, tűzérsége kitűnő és korszerű, van elegendő lőszer.
Főként e rendkívüli eredményei miatt kell bűnhődnie, a bíróság kötél általi
halálra ítélte, és 1849 október 6-án harmadiknak végzett vele a hóhér.
Holttestének elszállítását a már említett Csernovics Péter temesi főispán
szervezte meg, teteme Damjanichcsal együtt nyugodott a főispán mácsai
birtokán, míg 1974-ben végleges helyre, az emlékoszlop kriptájába kerültek
csontjai.
LÁZÁR VILMOS
honvéd ezredes
A Torontál megyei Nagybecskereken született 1815-ben, vagyontalan
magyar-örmény nemesi családból .
A császári és királyi hadseregben 1834-től 1844-ig szolgált, a 34.
gyalogezred hadnagyaként szerelt le.
Polgári pályafutás után - főpénztáros az Első Magyar Központi Vasútnál -
1848-ban jelentkezik a 39. honvédszázlóaljnál, ahol főhadnagyi rangot kap.
Miután kiváló képességű parancsnok, gyorsan emelkedik a ranglétrán. Először
százados az 1. utászezredben, 1849 februárjától utászkari őrnagy. Áprilisban
a Zemplénben állomásozó csapatok parancsnoka, június közepétől
hadosztályparancsnok, július 16-tól alezredes, július végétől a 9. hadtest
parancsnoka.
Legjelentősebb haditetteit a Felvidék védelmében hajtja végre, de részese az
utolsó vesztes temesvári ütközetnek is. Ezredessé Bem nevezi ki a csata után.
A 9. hadtest maradványai Lugosnál, augusztus 19-én teszik le a fegyvert,
Lázár törzstiszt létére a tábornokokkal együtt áll a bíróság elé.
Kötél általi halálra ítélik, de tekintettel arra, hogy a császári hadseregnek
adta meg magát, és mivel csak a szabadságharc utolsó napjaiban lett ezredes,
Haynau az ítéletet "kegyelemből" főbelövetésre változtatta.
Maradványait 1913-ban találták meg az aradi vár sáncában, végső nyughelye az
emlékoszlop sírboltjában van.
LEININGEN-WESTERBURG KÁROLY gróf
honvéd tábornok
A hesseni nagyhercegségben, Ilbenstadt városában született 1819-ben,
elszegényedett német főnemesi családból.
1835-ben lépett a császári és királyi hadseregbe, 1845-től a család
"tulajdonában" lévő 31., Leiningen gyalogezred tartósan szabadságolt,
létszámfeletti századosa. Felesége magyar, Pozsonyban élnek.
1848 őszén jelentkezik honvédnek, vezérkari százados lesz a bánáti hadtestben.
Miután számos rokona tiszt a császári seregben, gyanakvó, bizalmatlan légkör
fogadja.
A szolnoki csata idején - ahol is kiválóan vezeti fegyelmezett katonáit - már
alezredes, áprilisban ezredes. Végigharcolja a tavaszi hadjáratot, 1849
júniusában kap tábornoki kinevezést, a 3. hadtest parancsnoka.
A feldunai hadsereg kötelékében teszi le a fegyvert Világosnál, őt is kötél
általi halálra ítélik.
Leiningen-Westerburg gróf, őreit megvesztegetve elérte, hogy kivégzésekor
magyar honvéd tábornoki egyenruháját viselhesse.
Tetemét felesége családjának sikerült megszereznie, egy ideig sógora monyorói
birtokán pihent, később a borosjenői templom sírboltjában helyezték el.
1974-ben maradványait átszállították az emlékoszlop kriptájába.
NAGYSÁNDOR JÓZSEF
honvéd tábornok
Nagyváradon született 1804-ben, vagyontalan magyar nemesi családból.
1819-től 1847-ig szolgált a császári és királyi hadseregben mint huszártiszt,
kapitányi rangban vonult nyugdíjba.
1848-ban jelentkezik a nemzetőrségbe, őrnagyi rangot kap, s Damjanichcsal
együtt harcol a szerbek ellen.
Gyorsan eléri az alezredesi, majd ezredesi rangot, a tavaszi hadjárat végére
már a feldunai hadsereg lovasságának parancsnoka. Április végétől az 1.
hadtestet vezényli, május 2-ától tábornok.
Kitűnően helytáll a szolnoki, a váci és a nagysallói csatában, Budavár
ostromakor az elsők között tör be a várba.
Nagysándor József személyes bátorságát és huszárai rendkívüli vitézségét
tanúsítja az 1849 augusztusában vívott vesztes debreceni csata is: öt órán át
ellen tudnak állni Paskievics tízszeres túlerőben lévő seregének.
Világosnál tette le a fegyvert, a bíróság kötél általi halálra ítélte, a
hóhér ötödiknek végzett vele.
Az ő csontjai is a Maros 1932. évi áradásakor kerültek napvilágra, végső
nyughelye az emlékoszlop kriptájában van.
POELTENBERG ERNŐ lovag
honvéd tábornok
Bécsben született 1814-ben, osztrák nagybirtokos nemesi családból.
1829-től hivatásos katona, már kapitány a 4. huszárezredben, amikor 1848-ban
- tiltakozása ellenére - Magyarországra vezénylik.
Felesküszik a magyar alkotmányra, s mivel korrekt, rendkívül becsületes ember,
fenntartásai és a magyar tisztek gyanakvása miatt elszenvedett sérelmei
ellenére a szabadságharc ügyéhez haláláig hű marad, esküjét nem hajlandó
megszegni, sőt, azonosul a szabadságharc céljaival.
1848 őszén a szerbek ellen harcol, az év végére alezredes. Végigküzdi a téli
és a tavaszi hadjáratot, április 26-tól a 7. hadtest parancsnoka ezredesi,
majd június 7-től tábornoki rangban. Vitézül harcol a két komáromi és a
második váci csatában.
Személyes tragédiája, hogy mint az orosz tábornokokkal tárgyaló követ, hisz
az amnesztia ígéretekben, s ezért egyik szószólója a feltétel nélküli
megadásnak.
A bíróság kötél általi halálra ítélte, elsőnek kellett meghalnia. Rendkívül
erős fizikuma miatt halála lassú és gyötrelmes volt.
A kiegyezés után családja megkísérelte felkutatni maradványait, de csontjait
csak 1932-ben, az árvíz után találták meg, most az ő sírja is az emlékoszlop
kriptája.
SCHWEIDEL JÓZSEF
honvéd tábornok
A Bács megyei Zomborban született 1796-ban, vagyontalan német polgári
családból.
1814-ben közhuszárként kezdte katonai szolgálatát, már Napóleon seregei
ellen is harcolt. Később Galíciában és Bécsben állomásozott.
Mint Poeltenberg lovag, ő is a 4. huszárezred tisztje, már őrnagy, amikor az
ezredet Magyarországra vezénylik. Rangidős tisztként felesketi tiszttársait
a magyar alkotmányra, és csatlakozik a magyar függetlenségi mozgalomhoz.
Gyorsan érvényesül, miután kitűnik bátorságával a pákozdi és a schwechati
ütközetben. 1848 október végétől tábornok, hadosztályparancsnok a feldunai
hadtestnél.
December közepén betegállományban van, de a Függetlenségi Nyilatkozat után
szolgálatra jelentkezik, és Buda visszafoglalása után a főváros
városparancsnoka lesz. A későbbiekben a kormány mindenkori székhelyének
helyőrségparancsnoka.
Görgeyvel teszi le a fegyvert, a bíróság golyó általi halálra ítéli, de
kegyelemre ajánlja. Haynau - régi tiszttársa és volt barátja - elutasítja a
kegyelmi kérvényt, és Schweidelt 1849. október 6-án kivégzik. Csontjait
1913-ban, Lázár Vilmos maradványaival együtt találták meg, nyughelye az
emlékoszlop sírboltja.
TÖRÖK IGNÁC
honvéd tábornok
A Pest megyei Gödöllőn született 1795-ben, kisbirtokos magyar nemesi
családból.
Hadmérnöki akadémiát végzett Bécsben, kiváló erődítési szakember volt.
1816-tól szolgált a császári és királyi hadseregben, először a mérnökkarnál,
majd 1839-től a magyar nemesi testőrségnek oktatott erődítéselméletet. 1848
szeptemberétől alezredesként Komáromban várerődítési igazgató.
1848 októberében a vár őrségével együtt csatlakozik a honvédsereghez, 1849
januárjától tábornok és a komáromi erődítmény parancsnoka. Buda bevétele után
a vár erődítéseit az ő tervei szerint rombolják le. Májustól a honvédség
hadmérnöki karának helyettes vezetője, júliustól főparancsnoka.
Erődítési terveket készít a párkányi-esztergomi hídfőhöz, ő építteti meg a
szőregi sáncokat.
Világosnál ejtik foglyul. Kötél általi halálra ítélik, másodiknak hal meg.
Csontjait 1932-ben találták meg, maradványai az emlékoszlop kriptájában
nyugszanak.
VÉCSEY KÁROLY gróf
honvéd tábornok
Pesten született 1807-ben, kisbirtokos magyar főnemesi családból. Apja
altábornagy, a magyar nemesi testőrség parancsnoka, nővére udvarhölgy,
Ferenc József egyik nevelője.
1820-tól szolgált, először a dragonyosoknál, majd a huszároknál. 1848
tavaszán őrnagy a Hannover huszárezredben.
Már májustól harcol ezredével Bácskában a szerb felkelők ellen, októbertől
ezredes, december közepétől tábornok. 1849 januárjában eltávolítja áruló
parancsnokát Esterházy Sándor tábornokot. Erélyes fellépésével megmenti a
bácskai hadtestet a felbomlástól, majd a Honvédelmi Bizottmány utasítására
Törökszentmiklósra vezeti. Hűségét, helytállását Kossuth lelkes hangú
levélben köszöni meg.
A szolnoki csata egyik győztes hadvezére, később az aradi ostromsereg
parancsnoka lesz. A várat júliusban elfoglalja, s épp Temesvár ostromához
kezd, amikor a szabadságharc összeomlik.
Csapataival augusztus 21-én, Borosjenőn teszi le a fegyvert az oroszok előtt.
A bíróság kötél általi halálra ítéli, s mivel személyes ellenségei is voltak
a császári udvarban, sőt saját apja is követelte kíméletlen megbüntetését,
végignézve bajtársai haláltusáját, utolsónak kellett meghalnia.
Holttestét feleségének egyik ismerőse az aradi köztemetőben hantoltatta el,
itt pihent 1916-ig. Ezután maradványai az aradi kultúrpalota kriptájába
kerültek, 1974 óta ő is az emlékoszlop sírboltjában nyugszik.
Kivégzésekor - utolsó lévén - már nem volt kitől elköszönnie. Vécsey a halott
Damjanichhoz, régi vetélytársához lépett, s az ő kezeit csókolta meg
búcsúzóul.
********** Bédné Marika : 2018 . 10 . 06 . 13 : 02 . - Forrás - Internet **********
AULICH LAJOS
honvéd tábornok
Pozsonyban született 1793-ban, német polgári családból, édesapja vendéglős
volt. 1812-ben lépett be a császári és királyi hadseregbe, részt vett a
napóleoni háborúban.
1848-ban, mikor átlép a honvédségbe, és esküt tesz a magyar alkotmányra,
alezredesi rangban szolgál.
Először a délvidéken, a Magyarország ellen fellázadt szerbekkel küzd, majd
ezredesi rangban a feldunai hadtest egy hadosztályát vezeti.
Rendkívüli haditettet hajt végre, amikor fenyegetett csapatait Körmöcbányáról
Besztercebánya felé vezetve, egy elhagyatott és beomlott bányaalagutat
járhatóvá tesz, és így menekíti ki hadosztályát az ellenség szorításából.
A kápolnai csata előtt lesz tábornok, a 2. hadtest parancsnoka. Az isaszegi
győzelem csapatai eredményes közbelépésének köszönhető.
Windischgrätz elvonulását követően bevonul Pestre, és kitünteti magát Buda
ostromában is.
Betegszabadság után, 1849. július 14-től a kormány tagja, ő az utolsó
hadügyminiszter.
Világosnál esik fogságba, 1849. október 6-án hetediknek hal hősi halált a
bitón. Maradványait az 1932-es aradi árvíz idején találták meg, hamvai 1974
óta a vértanúk emlékoszlopa alatti kriptában nyugszanak.
DAMJANICH JÁNOS
honvéd tábornok
A Temes megyei Stazán született 1804-ben, szerb katonacsaládból.
1820-tól katona Temesvárott, már százados, amikor 1848 áprilisában
szóváltásba keveredik a magyarokat és Kossuthot szidalmazó Haynau
altábornaggyal. Ezért Olaszországba vezénylik, de sikerül visszakérnie magát
Magyarországra, és a honvédsereg szervezésekor már őrnagyi rangban részt vesz
a főként erdélyi ifjakból álló szegedi 3. honvédszázlóalj kiképzésében.
Kiváló parancsnok, katonái rajonganak érte, zászlóalja - a " veressipkások" -
a szabadságharc egyik legkitűnőbb alakulata.
Kiemelkedő tulajdonságainak köszönhetően Damjanich gyorsan halad a katonai
ranglétrán, már 1848 decemberében tábornok, 1849 márciusától a 3. hadtestet
vezeti.
Harcol a szerbekkel, első nagyobb győzelmét a császári csapatok ellen
Szolnoknál vívja ki, részt vesz a tavaszi hadjáratban, ahol számos
győzelemben részt vállal.
1849 áprilisában, Komáromban, kocsija kipróbálása közben lábát töri, ezért a
további harcokban nem vehet részt. Júliusban az aradi vár parancsnokává
nevezik ki.
A szabadságharc bukásakor a várat az oroszoknak adja át, akik - annak
ellenére, hogy Buturlin tábornok becsületszavával garantálja az őrség szabad
elvonulását - kiszolgáltatják az osztrákoknak.
1849. október 6-án nyolcadikként halt - törött lába és magas termete miatt -
rettenetes kínhalált az akasztófán. Teteme 125 évig felesége rokona,
Csernovics Péter temesi főispán mácsai kastélyának parkjában pihent, 1974 óta
az emlékoszlop kriptájában nyugszik.
DESSEWFFY ARISZTID
honvéd tábornok
Az Abaúj megyei Csákányban született 1802-ben, magyar nemesi családból.
1819-től 1839-ig az 5., Radetzky huszárezredben szolgált, majd kapitányi
rangban nyugdíjba vonult.
A szabadságharc kitörésekor a sárosi nemzetőrség őrnagya, később a
honvédséghez lép át. A téli hadjáratban eredményesen harcol a felső-tiszai
hadseregben, a tavaszi hadjárat alatt az 1. hadtest hadosztályparancsnoka.
1849. június 1-jén nevezik ki tábornokká, a 9. hadtest parancsnoka.
Meghatározó szerepet játszik a turai lovascsatában.
A szabadságharc bukása után csapataival együtt Törökországba akar menekülni,
de Liechtenstein osztrák altábornagy rábeszélésére megadja magát. Döntését
befolyásolja, hogy ifjú házas, július 5-én volt az esküvője. A fegyvert
augusztus 19-én Karánsebesnél, a császári hadsereg előtt teszi le.
Haynau "betartja" Liechtenstein ígéretét: Dessewffy Arisztidet kötél általi
halálra ítélik, de "kegyelemből" 1849. október 6-án reggel 6 órakor "lőpor és
golyó" általi halállal hal.
1850 tavaszán maradványait unokatestvérei ládában, kettéfűrészelve csempészték
a margonyai Dessewffy-birtokra, jelenleg is ott - mai nevén Marhanban - van a
sírja.
KISS ERNŐ
honvéd tábornok
Temesvárott született 1799-ben, dúsgazdag nagybirtokos magyar-örmény nemesi
családból.
1818-tól katona egy utászezredben, 1848-ban már a 2., Hannover huszárezred
parancsnoka volt. Miután rendkívűl bőkezű, szívesen adott kölcsönöket
tiszttársainak. Egyik adósa akkori parancsnoka, Haynau altábornagy.
Az elsők között kezdi meg a küzdelmet a délvidéki szerb felkelők ellen,
Nagysándor József, szolgálaton kívüli huszár kapitány - későbbi vértanútársa -
az ő felszólítására fog fegyvert.
Sikeresen harcol, leveri a Kikinda vidéki szerb mozgalmat, 1848 szeptemberében
elfoglalja a szerbek perlaszi táborát, októberben, a honvédseregben elsőként
lesz tábornok, ő a bánáti hadtest parancsnoka.
Nagyvonalú, gondos parancsnok, legénységét kitűnően látja el, hozzájárul
élelmezési és felszerelési költségeikhez.
1849 elejétől nem vesz részt a hadműveletekben, altábornagyi rangban az
Országos Főhadparancsnokság vezetője.
Aradon esik fogságba, s mivel a császári sereg ellen fegyveresen nem harcolt,
"csak" golyó általi halálra ítélik. Tetemét a kivégzést követő második napon
ásta ki tisztiszolgája, hat hétig hamis sírfelirattal nyugodott az aradi
temetőben, majd tizenhat évig Katalinfán volt eltemetve, végül maradványait
átszállították Alsóeleméribe - mai nevén Elemir -, a családi sírboltba. Ma is
ott pihen.
KNÉZICH KÁROLY
honvéd tábornok
A horvátországi Veliki Groljevacban született 1808-ban, horvát katonacsaládból.
1824-től katona a varasdi határőrezredben, majd áthelyezték Egerbe, a 34.
gyalogezredhez. A negyvenes években Galíciában, Lembergben is szolgált.
1848-ban százados, amikor átlép a honvédségbe.
Damjanich vezénylete alatt harcol a szerb felkelők ellen, őrnagyi, majd
alezredesi rangot kap. A szolnoki csata után ezredes lesz.
A tápióbicskei csatában a Tápió hídját elfoglaló híres 3. és 9. zászlóaljak
vezénylete alá tartoznak.
Különösen kitűnik személyes bátorságával az április 26-i, Komárom felmentéséért
vívott csatában.
1849 májusában tábornoki kinevezést kap, Buda visszafoglalásakor már a 3.
hadtest parancsnoka.
1849 június végétől a Hadügyminisztériumban teljesít szolgálatot, majd a
szabadságharc végén Tokajnál a tartalék parancsnoka.
Knézich is Világosnál tette le a fegyvert. A vésztörvényszék kötél általi
halálra ítélte, negyedikként halt hősi halált.
Az ő csontjait is az 1932. évi aradi árvízkor találták meg, örök álmát az
emlékoszlop kriptájában alussza.
LÁHNER GYÖRGY
honvéd tábornok
A Túróc megyei Neczpálon született 1795-ben, német polgári családból.
1812-től a komáromi 33. gyalogezredben szolgált, 1848-ban őrnagy.
A szabadságharc elején a szerb felkelők ellen harcol, szeptembertől a
Hadügyminisztériumba kerül, feladata a honvédhadsereg felfegyverzése és
ellátása. Nagy ambícióval dolgozik, zseniális szervező, eredményes munkája
miatt először alezredesi, majd ezredesi rangot kap, 1849 februárjától
tábornok.
Ő teszi Nagyváradot a fegyvergyártás központjává. A szabadságharc bukásakor
a fegyvergyár élén áll.
Német, a magyar nyelvet csak töri, de az általa szervezett fegyvergyárakban
öntött ágyúkon a felirat: " Ne bántsd a magyart!"
Nem mindennapi képességeinek köszönhető, hogy a honvédsereg felszereltsége
napról napra javul, tűzérsége kitűnő és korszerű, van elegendő lőszer.
Főként e rendkívüli eredményei miatt kell bűnhődnie, a bíróság kötél általi
halálra ítélte, és 1849 október 6-án harmadiknak végzett vele a hóhér.
Holttestének elszállítását a már említett Csernovics Péter temesi főispán
szervezte meg, teteme Damjanichcsal együtt nyugodott a főispán mácsai
birtokán, míg 1974-ben végleges helyre, az emlékoszlop kriptájába kerültek
csontjai.
LÁZÁR VILMOS
honvéd ezredes
A Torontál megyei Nagybecskereken született 1815-ben, vagyontalan
magyar-örmény nemesi csládból.
A császári és királyi hadseregben 1834-től 1844-ig szolgált, a 34.
gyalogezred hadnagyaként szerelt le.
Polgári pályafutás után - főpénztáros az Első Magyar Központi Vasútnál -
1848-ban jelentkezik a 39. honvédszázlóaljnál, ahol főhadnagyi rangot kap.
Miután kiváló képességű parancsnok, gyorsan emelkedik a ranglétrán. Először
százados az 1. utászezredben, 1849 februárjától utászkari őrnagy. Áprilisban
a Zemplénben állomásozó csapatok parancsnoka, június közepétől
hadosztályparancsnok, július 16-tól alezredes, július végétől a 9. hadtest
parancsnoka.
Legjelentősebb haditetteit a Felvidék védelmében hajtja végre, de részese az
utolsó vesztes temesvári ütközetnek is. Ezredessé Bem nevezi ki a csata után.
A 9. hadtest maradványai Lugosnál, augusztus 19-én teszik le a fegyvert,
Lázár törzstiszt létére a tábornokokkal együtt áll a bíróság elé.
Kötél általi halálra ítélik, de tekintettel arra, hogy a császári hadseregnek
adta meg magát, és mivel csak a szabadságharc utolsó napjaiban lett ezredes,
Haynau az ítéletet "kegyelemből" főbelövetésre változtatta.
Maradványait 1913-ban találták meg az aradi vár sáncában, végső nyughelye az
emlékoszlop sírboltjában van.
LEININGEN-WESTERBURG KÁROLY gróf
honvéd tábornok
A hesseni nagyhercegségben, Ilbenstadt városában született 1819-ben,
elszegényedett német főnemesi családból.
1835-ben lépett a császári és királyi hadseregbe, 1845-től a család
"tulajdonában" lévő 31., Leiningen gyalogezred tartósan szabadságolt,
létszámfeletti századosa. Felesége magyar, Pozsonyban élnek.
1848 őszén jelentkezik honvédnek, vezérkari százados lesz a bánáti hadtestben.
Miután számos rokona tiszt a császári seregben, gyanakvó, bizalmatlan légkör
fogadja.
A szolnoki csata idején - ahol is kiválóan vezeti fegyelmezett katonáit - már
alezredes, áprilisban ezredes. Végigharcolja a tavaszi hadjáratot, 1849
júniusában kap tábornoki kinevezést, a 3. hadtest parancsnoka.
A feldunai hadsereg kötelékében teszi le a fegyvert Világosnál, őt is kötél
általi halálra ítélik.
Leiningen-Westerburg gróf, őreit megvesztegetve elérte, hogy kivégzésekor
magyar honvéd tábornoki egyenruháját viselhesse.
Tetemét felesége családjának sikerült megszereznie, egy ideig sógora monyorói
birtokán pihent, később a borosjenői templom sírboltjában helyezték el.
1974-ben maradványait átszállították az emlékoszlop kriptájába.
NAGYSÁNDOR JÓZSEF
honvéd tábornok
Nagyváradon született 1804-ben, vagyontalan magyar nemesi családból.
1819-től 1847-ig szolgált a császári és királyi hadseregben mint huszártiszt,
kapitányi rangban vonult nyugdíjba.
1848-ban jelentkezik a nemzetőrségbe, őrnagyi rangot kap, s Damjanichcsal
együtt harcol a szerbek ellen.
Gyorsan eléri az alezredesi, majd ezredesi rangot, a tavaszi hadjárat végére
már a feldunai hadsereg lovasságának parancsnoka. Április végétől az 1.
hadtestet vezényli, május 2-ától tábornok.
Kitűnően helytáll a szolnoki, a váci és a nagysallói csatában, Budavár
ostromakor az elsők között tör be a várba.
Nagysándor József személyes bátorságát és huszárai rendkívüli vitézségét
tanúsítja az 1849 augusztusában vívott vesztes debreceni csata is: öt órán át
ellen tudnak állni Paskievics tízszeres túlerőben lévő seregének.
Világosnál tette le a fegyvert, a bíróság kötél általi halálra ítélte, a
hóhér ötödiknek végzett vele.
Az ő csontjai is a Maros 1932. évi áradásakor kerültek napvilágra, végső
nyughelye az emlékoszlop kriptájában van.
POELTENBERG ERNŐ lovag
honvéd tábornok
Bécsben született 1814-ben, osztrák nagybirtokos nemesi családból.
1829-től hivatásos katona, már kapitány a 4. huszárezredben, amikor 1848-ban
- tiltakozása ellenére - Magyarországra vezénylik.
Felesküszik a magyar alkotmányra, s mivel korrekt, rendkívül becsületes ember,
fenntartásai és a magyar tisztek gyanakvása miatt elszenvedett sérelmei
ellenére a szabadságharc ügyéhez haláláig hű marad, esküjét nem hajlandó
megszegni, sőt, azonosul a szabadságharc céljaival.
1848 őszén a szerbek ellen harcol, az év végére alezredes. Végigküzdi a téli
és a tavaszi hadjáratot, április 26-tól a 7. hadtest parancsnoka ezredesi,
majd június 7-től tábornoki rangban. Vitézül harcol a két komáromi és a
második váci csatában.
Személyes tragédiája, hogy mint az orosz tábornokokkal tárgyaló követ, hisz
az amnesztia ígéretekben, s ezért egyik szószólója a feltétel nélküli
megadásnak.
A bíróság kötél általi halálra ítélte, elsőnek kellett meghalnia. Rendkívül
erős fizikuma miatt halála lassú és gyötrelems volt.
A kiegyezés után családja megkísérelte felkutatni maradványait, de csontjait
csak 1932-ben, az árvíz után találták meg, most az ő sírja is az emlékoszlop
kriptája.
SCHWEIDEL JÓZSEF
honvéd tábornok
A Bács megyei Zomborban született 1796-ban, vagyontalan német polgári
családból.
1814-ben közhuszárként kezdte katonai szolgálatát, már Napóleon seregei
ellen is harcolt. Később Galíciában és Bécsben állomásozott.
Mint Poeltenberg lovag, ő is a 4. huszárezred tisztje, már őrnagy, amikor az
ezredet Magyarországra vezénylik. Rangidős tisztként felesketi tiszttársait
a magyar alkotmányra, és csatlakozik a magyar függetlenségi mozgalomhoz.
Gyorsan érvényesül, miután kitűnik bátorságával a pákozdi és a schwechati
ütközetben. 1848 október végétől tábornok, hadosztályparancsnok a feldunai
hadtestnél.
December közepén betegállományban van, de a Függetlenségi Nyilatkozat után
szolgálatra jelentkezik, és Buda visszafoglalása után a főváros
városparancsnoka lesz. A későbbiekben a kormány mindenkori székhelyének
helyőrségparancsnoka.
Görgeyvel teszi le a fegyvert, a bíróság golyó általi halálra ítéli, de
kegyelemre ajánlja. Haynau - régi tiszttársa és volt barátja - elutasítja a
kegyelmi kérvényt, és Schweidelt 1849. október 6-án kivégzik. Csontjait
1913-ban, Lázár Vilmos maradványaival együtt találták meg, nyughelye az
emlékoszlop sírboltja.
TÖRÖK IGNÁC
honvéd tábornok
A Pest megyei Gödöllőn született 1795-ben, kisbirtokos magyar nemesi
családból.
Hadmérnöki akadémiát végzett Bécsben, kiváló erődítési szakember volt.
1816-tól szolgált a császári és királyi hadseregben, először a mérnökkarnál,
majd 1839-től a magyar nemesi testőrségnek oktatott erődítéselméletet. 1848
szeptemberétől alezredesként Komáromban várerődítési igazgató.
1848 októberében a vár őrségével együtt csatlakozik a honvédsereghez, 1849
januárjától tábornok és a komáromi erődítmény parancsnoka. Buda bevétele után
a vár erődítéseit az ő tervei szerint rombolják le. Májustól a honvédség
hadmérnöki karának helyettes vezetője, júliustól főparancsnoka.
Erődítési terveket készít a párkányi-esztergomi hídfőhöz, ő építteti meg a
szőregi sáncokat.
Világosnál ejtik foglyul. Kötél általi halálra ítélik, másodiknak hal meg.
Csontjait 1932-ben találták meg, maradványai az emlékoszlop kriptájában
nyugszanak.
VÉCSEY KÁROLY gróf
honvéd tábornok
Pesten született 1807-ben, kisbirtokos magyar főnemesi családból. Apja
altábornagy, a magyar nemesi testőrség parancsnoka, nővére udvarhölgy,
Ferenc József egyik nevelője.
1820-tól szolgált, először a dragonyosoknál, majd a huszároknál. 1848
tavaszán őrnagy a Hannover huszárezredben.
Már májustól harcol ezredével Bácskában a szerb felkelők ellen, októbertől
ezredes, december közepétől tábornok. 1849 januárjában eltávolítja áruló
parancsnokát Esterházy Sándor tábornokot. Erélyes fellépésével megmenti a
bácskai hadtestet a felbomlástól, majd a Honvédelmi Bizottmány utasítására
Törökszentmiklósra vezeti. Hűségét, helytállását Kossuth lelkes hangú
levélben köszöni meg.
A szolnoki csata egyik győztes hadvezére, később az aradi ostromsereg
parancsnoka lesz. A várat júliusban elfoglalja, s épp Temesvár ostromához
kezd, amikor a szabadságharc összeomlik.
Csapataival augusztus 21-én, Borosjenőn teszi le a fegyvert az oroszok előtt.
A bíróság kötél általi halálra ítéli, s mivel személyes ellenségei is voltak
a császári udvarban, sőt saját apja is követelte kíméletlen megbüntetését,
végignézve bajtársai haláltusáját, utolsónak kellett meghalnia.
Holttestét feleségének egyik ismerőse az aradi köztemetőben hantoltatta el,
itt pihent 1916-ig. Ezután maradványai az aradi kultúrpalota kriptájába
kerültek, 1974 óta ő is az emlékoszlop sírboltjában nyugszik.
Kivégzésekor - utolsó lévén - már nem volt kitől elköszönnie. Vécsey a halott
Damjanichhoz, régi vetélytársához lépett, s az ő kezeit csókolta meg
búcsúzóul.
AULICH LAJOS
honvéd tábornok
Pozsonyban született 1793-ban, német polgári családból, édesapja vendéglős
volt. 1812-ben lépett be a császári és királyi hadseregbe, részt vett a
napóleoni háborúban.
1848-ban, mikor átlép a honvédségbe, és esküt tesz a magyar alkotmányra,
alezredesi rangban szolgál.
Először a délvidéken, a Magyarország ellen fellázadt szerbekkel küzd, majd
ezredesi rangban a feldunai hadtest egy hadosztályát vezeti.
Rendkívüli haditettet hajt végre, amikor fenyegetett csapatait Körmöcbányáról
Besztercebánya felé vezetve, egy elhagyatott és beomlott bányaalagutat
járhatóvá tesz, és így menekíti ki hadosztályát az ellenség szorításából.
A kápolnai csata előtt lesz tábornok, a 2. hadtest parancsnoka. Az isaszegi
győzelem csapatai eredményes közbelépésének köszönhető.
Windischgrätz elvonulását követően bevonul Pestre, és kitünteti magát Buda
ostromában is.
Betegszabadság után, 1849. július 14-től a kormány tagja, ő az utolsó
hadügyminiszter.
Világosnál esik fogságba, 1849. október 6-án hetediknek hal hősi halált a
bitón. Maradványait az 1932-es aradi árvíz idején találták meg, hamvai 1974
óta a vértanúk emlékoszlopa alatti kriptában nyugszanak.
DAMJANICH JÁNOS
honvéd tábornok
A Temes megyei Stazán született 1804-ben, szerb katonacsaládból.
1820-tól katona Temesvárott, már százados, amikor 1848 áprilisában
szóváltásba keveredik a magyarokat és Kossuthot szidalmazó Haynau
altábornaggyal. Ezért Olaszországba vezénylik, de sikerül visszakérnie magát
Magyarországra, és a honvédsereg szervezésekor már őrnagyi rangban részt vesz
a főként erdélyi ifjakból álló szegedi 3. honvédszázlóalj kiképzésében.
Kiváló parancsnok, katonái rajonganak érte, zászlóalja - a " veressipkások" -
a szabadságharc egyik legkitűnőbb alakulata.
Kiemelkedő tulajdonságainak köszönhetően Damjanich gyorsan halad a katonai
ranglétrán, már 1848 decemberében tábornok, 1849 márciusától a 3. hadtestet
vezeti.
Harcol a szerbekkel, első nagyobb győzelmét a császári csapatok ellen
Szolnoknál vívja ki, részt vesz a tavaszi hadjáratban, ahol számos
győzelemben részt vállal.
1849 áprilisában, Komáromban, kocsija kipróbálása közben lábát töri, ezért a
további harcokban nem vehet részt. Júliusban az aradi vár parancsnokává
nevezik ki.
A szabadságharc bukásakor a várat az oroszoknak adja át, akik - annak
ellenére, hogy Buturlin tábornok becsületszavával garantálja az őrség szabad
elvonulását - kiszolgáltatják az osztrákoknak.
1849. október 6-án nyolcadikként halt - törött lába és magas termete miatt -
rettenetes kínhalált az akasztófán. Teteme 125 évig felesége rokona,
Csernovics Péter temesi főispán mácsai kastélyának parkjában pihent, 1974 óta
az emlékoszlop kriptájában nyugszik.
DESSEWFFY ARISZTID
honvéd tábornok
Az Abaúj megyei Csákányban született 1802-ben, magyar nemesi családból.
1819-től 1839-ig az 5., Radetzky huszárezredben szolgált, majd kapitányi
rangban nyugdíjba vonult.
A szabadságharc kitörésekor a sárosi nemzetőrség őrnagya, később a
honvédséghez lép át. A téli hadjáratban eredményesen harcol a felső-tiszai
hadseregben, a tavaszi hadjárat alatt az 1. hadtest hadosztályparancsnoka.
1849. június 1-jén nevezik ki tábornokká, a 9. hadtest parancsnoka.
Meghatározó szerepet játszik a turai lovascsatában.
A szabadságharc bukása után csapataival együtt Törökországba akar menekülni,
de Liechtenstein osztrák altábornagy rábeszélésére megadja magát. Döntését
befolyásolja, hogy ifjú házas, július 5-én volt az esküvője. A fegyvert
augusztus 19-én Karánsebesnél, a császári hadsereg előtt teszi le.
Haynau "betartja" Liechtenstein ígéretét: Dessewffy Arisztidet kötél általi
halálra ítélik, de "kegyelemből" 1849. október 6-án reggel 6 órakor "lőpor és
golyó" általi halállal hal.
1850 tavaszán maradványait unokatestvérei ládában, kettéfűrészelve csempészték
a margonyai Dessewffy-birtokra, jelenleg is ott - mai nevén Marhanban - van a
sírja.
KISS ERNŐ
honvéd tábornok
Temesvárott született 1799-ben, dúsgazdag nagybirtokos magyar-örmény nemesi
családból.
1818-tól katona egy utászezredben, 1848-ban már a 2., Hannover huszárezred
parancsnoka volt. Miután rendkívűl bőkezű, szívesen adott kölcsönöket
tiszttársainak. Egyik adósa akkori parancsnoka, Haynau altábornagy.
Az elsők között kezdi meg a küzdelmet a délvidéki szerb felkelők ellen,
Nagysándor József, szolgálaton kívüli huszár kapitány - későbbi vértanútársa -
az ő felszólítására fog fegyvert.
Sikeresen harcol, leveri a Kikinda vidéki szerb mozgalmat, 1848 szeptemberében
elfoglalja a szerbek perlaszi táborát, októberben, a honvédseregben elsőként
lesz tábornok, ő a bánáti hadtest parancsnoka.
Nagyvonalú, gondos parancsnok, legénységét kitűnően látja el, hozzájárul
élelmezési és felszerelési költségeikhez.
1849 elejétől nem vesz részt a hadműveletekben, altábornagyi rangban az
Országos Főhadparancsnokság vezetője.
Aradon esik fogságba, s mivel a császári sereg ellen fegyveresen nem harcolt,
"csak" golyó általi halálra ítélik. Tetemét a kivégzést követő második napon
ásta ki tisztiszolgája, hat hétig hamis sírfelirattal nyugodott az aradi
temetőben, majd tizenhat évig Katalinfán volt eltemetve, végül maradványait
átszállították Alsóeleméribe - mai nevén Elemir -, a családi sírboltba. Ma is
ott pihen.
KNÉZICH KÁROLY
honvéd tábornok
A horvátországi Veliki Groljevacban született 1808-ban, horvát katonacsaládból.
1824-től katona a varasdi határőrezredben, majd áthelyezték Egerbe, a 34.
gyalogezredhez. A negyvenes években Galíciában, Lembergben is szolgált.
1848-ban százados, amikor átlép a honvédségbe.
Damjanich vezénylete alatt harcol a szerb felkelők ellen, őrnagyi, majd
alezredesi rangot kap. A szolnoki csata után ezredes lesz.
A tápióbicskei csatában a Tápió hídját elfoglaló híres 3. és 9. zászlóaljak
vezénylete alá tartoznak.
Különösen kitűnik személyes bátorságával az április 26-i, Komárom felmentéséért
vívott csatában.
1849 májusában tábornoki kinevezést kap, Buda visszafoglalásakor már a 3.
hadtest parancsnoka.
1849 június végétől a Hadügyminisztériumban teljesít szolgálatot, majd a
szabadságharc végén Tokajnál a tartalék parancsnoka.
Knézich is Világosnál tette le a fegyvert. A vésztörvényszék kötél általi
halálra ítélte, negyedikként halt hősi halált.
Az ő csontjait is az 1932. évi aradi árvízkor találták meg, örök álmát az
emlékoszlop kriptájában alussza.
LÁHNER GYÖRGY
honvéd tábornok
A Túróc megyei Neczpálon született 1795-ben, német polgári családból.
1812-től a komáromi 33. gyalogezredben szolgált, 1848-ban őrnagy.
A szabadságharc elején a szerb felkelők ellen harcol, szeptembertől a
Hadügyminisztériumba kerül, feladata a honvédhadsereg felfegyverzése és
ellátása. Nagy ambícióval dolgozik, zseniális szervező, eredményes munkája
miatt először alezredesi, majd ezredesi rangot kap, 1849 februárjától
tábornok.
Ő teszi Nagyváradot a fegyvergyártás központjává. A szabadságharc bukásakor
a fegyvergyár élén áll.
Német, a magyar nyelvet csak töri, de az általa szervezett fegyvergyárakban
öntött ágyúkon a felirat: " Ne bántsd a magyart!"
Nem mindennapi képességeinek köszönhető, hogy a honvédsereg felszereltsége
napról napra javul, tűzérsége kitűnő és korszerű, van elegendő lőszer.
Főként e rendkívüli eredményei miatt kell bűnhődnie, a bíróság kötél általi
halálra ítélte, és 1849 október 6-án harmadiknak végzett vele a hóhér.
Holttestének elszállítását a már említett Csernovics Péter temesi főispán
szervezte meg, teteme Damjanichcsal együtt nyugodott a főispán mácsai
birtokán, míg 1974-ben végleges helyre, az emlékoszlop kriptájába kerültek
csontjai.
LÁZÁR VILMOS
honvéd ezredes
A Torontál megyei Nagybecskereken született 1815-ben, vagyontalan
magyar-örmény nemesi csládból.
A császári és királyi hadseregben 1834-től 1844-ig szolgált, a 34.
gyalogezred hadnagyaként szerelt le.
Polgári pályafutás után - főpénztáros az Első Magyar Központi Vasútnál -
1848-ban jelentkezik a 39. honvédszázlóaljnál, ahol főhadnagyi rangot kap.
Miután kiváló képességű parancsnok, gyorsan emelkedik a ranglétrán. Először
százados az 1. utászezredben, 1849 februárjától utászkari őrnagy. Áprilisban
a Zemplénben állomásozó csapatok parancsnoka, június közepétől
hadosztályparancsnok, július 16-tól alezredes, július végétől a 9. hadtest
parancsnoka.
Legjelentősebb haditetteit a Felvidék védelmében hajtja végre, de részese az
utolsó vesztes temesvári ütközetnek is. Ezredessé Bem nevezi ki a csata után.
A 9. hadtest maradványai Lugosnál, augusztus 19-én teszik le a fegyvert,
Lázár törzstiszt létére a tábornokokkal együtt áll a bíróság elé.
Kötél általi halálra ítélik, de tekintettel arra, hogy a császári hadseregnek
adta meg magát, és mivel csak a szabadságharc utolsó napjaiban lett ezredes,
Haynau az ítéletet "kegyelemből" főbelövetésre változtatta.
Maradványait 1913-ban találták meg az aradi vár sáncában, végső nyughelye az
emlékoszlop sírboltjában van.
LEININGEN-WESTERBURG KÁROLY gróf
honvéd tábornok
A hesseni nagyhercegségben, Ilbenstadt városában született 1819-ben,
elszegényedett német főnemesi családból.
1835-ben lépett a császári és királyi hadseregbe, 1845-től a család
"tulajdonában" lévő 31., Leiningen gyalogezred tartósan szabadságolt,
létszámfeletti századosa. Felesége magyar, Pozsonyban élnek.
1848 őszén jelentkezik honvédnek, vezérkari százados lesz a bánáti hadtestben.
Miután számos rokona tiszt a császári seregben, gyanakvó, bizalmatlan légkör
fogadja.
A szolnoki csata idején - ahol is kiválóan vezeti fegyelmezett katonáit - már
alezredes, áprilisban ezredes. Végigharcolja a tavaszi hadjáratot, 1849
júniusában kap tábornoki kinevezést, a 3. hadtest parancsnoka.
A feldunai hadsereg kötelékében teszi le a fegyvert Világosnál, őt is kötél
általi halálra ítélik.
Leiningen-Westerburg gróf, őreit megvesztegetve elérte, hogy kivégzésekor
magyar honvéd tábornoki egyenruháját viselhesse.
Tetemét felesége családjának sikerült megszereznie, egy ideig sógora monyorói
birtokán pihent, később a borosjenői templom sírboltjában helyezték el.
1974-ben maradványait átszállították az emlékoszlop kriptájába.
NAGYSÁNDOR JÓZSEF
honvéd tábornok
Nagyváradon született 1804-ben, vagyontalan magyar nemesi családból.
1819-től 1847-ig szolgált a császári és királyi hadseregben mint huszártiszt,
kapitányi rangban vonult nyugdíjba.
1848-ban jelentkezik a nemzetőrségbe, őrnagyi rangot kap, s Damjanichcsal
együtt harcol a szerbek ellen.
Gyorsan eléri az alezredesi, majd ezredesi rangot, a tavaszi hadjárat végére
már a feldunai hadsereg lovasságának parancsnoka. Április végétől az 1.
hadtestet vezényli, május 2-ától tábornok.
Kitűnően helytáll a szolnoki, a váci és a nagysallói csatában, Budavár
ostromakor az elsők között tör be a várba.
Nagysándor József személyes bátorságát és huszárai rendkívüli vitézségét
tanúsítja az 1849 augusztusában vívott vesztes debreceni csata is: öt órán át
ellen tudnak állni Paskievics tízszeres túlerőben lévő seregének.
Világosnál tette le a fegyvert, a bíróság kötél általi halálra ítélte, a
hóhér ötödiknek végzett vele.
Az ő csontjai is a Maros 1932. évi áradásakor kerültek napvilágra, végső
nyughelye az emlékoszlop kriptájában van.
POELTENBERG ERNŐ lovag
honvéd tábornok
Bécsben született 1814-ben, osztrák nagybirtokos nemesi családból.
1829-től hivatásos katona, már kapitány a 4. huszárezredben, amikor 1848-ban
- tiltakozása ellenére - Magyarországra vezénylik.
Felesküszik a magyar alkotmányra, s mivel korrekt, rendkívül becsületes ember,
fenntartásai és a magyar tisztek gyanakvása miatt elszenvedett sérelmei
ellenére a szabadságharc ügyéhez haláláig hű marad, esküjét nem hajlandó
megszegni, sőt, azonosul a szabadságharc céljaival.
1848 őszén a szerbek ellen harcol, az év végére alezredes. Végigküzdi a téli
és a tavaszi hadjáratot, április 26-tól a 7. hadtest parancsnoka ezredesi,
majd június 7-től tábornoki rangban. Vitézül harcol a két komáromi és a
második váci csatában.
Személyes tragédiája, hogy mint az orosz tábornokokkal tárgyaló követ, hisz
az amnesztia ígéretekben, s ezért egyik szószólója a feltétel nélküli
megadásnak.
A bíróság kötél általi halálra ítélte, elsőnek kellett meghalnia. Rendkívül
erős fizikuma miatt halála lassú és gyötrelems volt.
A kiegyezés után családja megkísérelte felkutatni maradványait, de csontjait
csak 1932-ben, az árvíz után találták meg, most az ő sírja is az emlékoszlop
kriptája.
SCHWEIDEL JÓZSEF
honvéd tábornok
A Bács megyei Zomborban született 1796-ban, vagyontalan német polgári
családból.
1814-ben közhuszárként kezdte katonai szolgálatát, már Napóleon seregei
ellen is harcolt. Később Galíciában és Bécsben állomásozott.
Mint Poeltenberg lovag, ő is a 4. huszárezred tisztje, már őrnagy, amikor az
ezredet Magyarországra vezénylik. Rangidős tisztként felesketi tiszttársait
a magyar alkotmányra, és csatlakozik a magyar függetlenségi mozgalomhoz.
Gyorsan érvényesül, miután kitűnik bátorságával a pákozdi és a schwechati
ütközetben. 1848 október végétől tábornok, hadosztályparancsnok a feldunai
hadtestnél.
December közepén betegállományban van, de a Függetlenségi Nyilatkozat után
szolgálatra jelentkezik, és Buda visszafoglalása után a főváros
városparancsnoka lesz. A későbbiekben a kormány mindenkori székhelyének
helyőrségparancsnoka.
Görgeyvel teszi le a fegyvert, a bíróság golyó általi halálra ítéli, de
kegyelemre ajánlja. Haynau - régi tiszttársa és volt barátja - elutasítja a
kegyelmi kérvényt, és Schweidelt 1849. október 6-án kivégzik. Csontjait
1913-ban, Lázár Vilmos maradványaival együtt találták meg, nyughelye az
emlékoszlop sírboltja.
TÖRÖK IGNÁC
honvéd tábornok
A Pest megyei Gödöllőn született 1795-ben, kisbirtokos magyar nemesi
családból.
Hadmérnöki akadémiát végzett Bécsben, kiváló erődítési szakember volt.
1816-tól szolgált a császári és királyi hadseregben, először a mérnökkarnál,
majd 1839-től a magyar nemesi testőrségnek oktatott erődítéselméletet. 1848
szeptemberétől alezredesként Komáromban várerődítési igazgató.
1848 októberében a vár őrségével együtt csatlakozik a honvédsereghez, 1849
januárjától tábornok és a komáromi erődítmény parancsnoka. Buda bevétele után
a vár erődítéseit az ő tervei szerint rombolják le. Májustól a honvédség
hadmérnöki karának helyettes vezetője, júliustól főparancsnoka.
Erődítési terveket készít a párkányi-esztergomi hídfőhöz, ő építteti meg a
szőregi sáncokat.
Világosnál ejtik foglyul. Kötél általi halálra ítélik, másodiknak hal meg.
Csontjait 1932-ben találták meg, maradványai az emlékoszlop kriptájában
nyugszanak.
VÉCSEY KÁROLY gróf
honvéd tábornok
Pesten született 1807-ben, kisbirtokos magyar főnemesi családból. Apja
altábornagy, a magyar nemesi testőrség parancsnoka, nővére udvarhölgy,
Ferenc József egyik nevelője.
1820-tól szolgált, először a dragonyosoknál, majd a huszároknál. 1848
tavaszán őrnagy a Hannover huszárezredben.
Már májustól harcol ezredével Bácskában a szerb felkelők ellen, októbertől
ezredes, december közepétől tábornok. 1849 januárjában eltávolítja áruló
parancsnokát Esterházy Sándor tábornokot. Erélyes fellépésével megmenti a
bácskai hadtestet a felbomlástól, majd a Honvédelmi Bizottmány utasítására
Törökszentmiklósra vezeti. Hűségét, helytállását Kossuth lelkes hangú
levélben köszöni meg.
A szolnoki csata egyik győztes hadvezére, később az aradi ostromsereg
parancsnoka lesz. A várat júliusban elfoglalja, s épp Temesvár ostromához
kezd, amikor a szabadságharc összeomlik.
Csapataival augusztus 21-én, Borosjenőn teszi le a fegyvert az oroszok előtt.
A bíróság kötél általi halálra ítéli, s mivel személyes ellenségei is voltak
a császári udvarban, sőt saját apja is követelte kíméletlen megbüntetését,
végignézve bajtársai haláltusáját, utolsónak kellett meghalnia.
Holttestét feleségének egyik ismerőse az aradi köztemetőben hantoltatta el,
itt pihent 1916-ig. Ezután maradványai az aradi kultúrpalota kriptájába
kerültek, 1974 óta ő is az emlékoszlop sírboltjában nyugszik.
Kivégzésekor - utolsó lévén - már nem volt kitől elköszönnie. Vécsey a halott
Damjanichhoz, régi vetélytársához lépett, s az ő kezeit csókolta meg
búcsúzóul.
********** Bédné Marika : 2018 . 10 . 06 . 13 : 02 . - Forrás - Internet **********
|
|
|
1 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
2021-10-06 17:22:24, szerda
|
|
|
Bédné Marika : 2021 . 10 . 06 . 17 : 22
|
|
|
2 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
2021-10-06 14:32:31, szerda
|
|
|
Bédné Marika : 2021 . 10 . 06 . 13 : 54
|
|
|
2 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
2021-10-06 11:28:10, szerda
|
|
|
Elkényelmesedtünk , minden adott körülöttünk ,
hogy kényelmesen végezzük feladatainkat .
Ám én jómagam , szívesen emlékezem vissza
arra amikor még a kútból vödörrel húztuk fel a vizet , s
úgy hidegen a lavórban megmostuk az arcunkat .
Kellemes , frissítő felüdülést jelentett , így kezdeni a napot .
Nem volt akkoriban arra idő , hogy tétlenkedjen
az ember , kézi mosás , mosogatás , meszelés ,
rend rakás , minden háztartási gép mellőzése mellett .
A kényelemnek még csak a szikrája sem érintett meg ,
örültem , hogy tehettem a dolgomat , s esténként
megköszöntem a Mindenhatónak , a lehetőséget .
Már ekkor szerelmes voltam a természetbe , ami
szintén jót tett az egészségemnek , a mozgás mindenekelőtt .
Erdős - hegyes helyeken haraszt zizegést érezve ,
a talpaim alatt bolyongtam . - Sebaj ! , lepke könnyedséggel
vágtam neki a túráknak , s ha nagyon elfáradtam ,
egy kicsi forrás erecske közelében leültem , szomjamat
oltottam a friss forrás vízzel , s hallgattam a vén tölgyfák
leveleinek suttogását , lélekben nagyon boldog voltam .
Nem került pénzbe sem , ingyen csodálhattam a természet
gyönyörűségeit , az időm beosztását , mind - mind
saját vágyaim , igényeim szerint tehettem .
Száguld az idő felettem , könnyen fáradok , de nem
zárja ki életemből a természetet , és a kétkezi munka
szeretetét , belső hangom , ösztöneim mind erre késztetnek .
**********
Bédné Marika : 2018 . 10 . 13 . 10 : 39 - / múltidéző /
|
|
|
1 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
2021-10-06 09:46:08, szerda
|
|
|
Bédné Marika : 2021 . 10 . 06 . 09 : 45
|
|
|
2 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
2021. Október
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
100 db bejegyzés |
e év: |
1200 db bejegyzés |
Összes: |
8518 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 2703
- e Hét: 8398
- e Hónap: 20830
- e Év: 66171
|
|
|